MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Átírás

1 MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE BIERNACZKY Szilárd Az afrikai eposz típustana. Kandidátusi értekezés tézisei Eredeti közlés/original publication: kézirat / manuscript (1995) Elektronikus újraközlés/electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR Dátum/Date: május / May 5. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/cite this document BIERNACZKY Szilárd: Az afrikai eposz típustana. Kandidátusi értekezés tézisei, AHU MATT, 2014, pp old., No , Eredeti forrás megtalálható/the original source is available: az Afrikai Kutatási és Kiadási Program archívumában / in Archive of the African Research and Publication Program (Érd) Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, PhD disszertáció tézisei, az afrikai hőseposz kutatása, az afrikai hőseposz típustana, a klasszifikáció forrásai, szempontjai és eredményei African research in Hungary, thesis of PhD dissertation, research of African heroic epic, typology of African heroic epic, sources, views and results of the classification

2 2 Biernaczky Szilárd AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMEN- TUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./the African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

3 Az afrikai eposz típustana 3 KANDIDÁTUSI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI AZ AFRIKAI EPOSZ TÍPUSTANA BIERNACZKY SZILÁRD Budapest 1995

4 4 Biernaczky Szilárd I. Az értekezés kutatási témájáról általában Az elmúlt két-három évtized világfolklorisztikai kutatásainak egyik fő újdonsága: az élő eposz újrafelfedezése és feltárása. A szájhagyományban élő nagyepikai műfajok hősepikai karakterű hősmesék, hősénekek és hőseposzok gazdagon kerültek felszínre a török, a finn-ugor vagy az észak- és kelet-szibériai népeknél, a Távol-Keleten vagy Óceániában és természetesen Afrikában. Az afrikai korpusz, amelynek műfaji sokrétűségét máshonnan nem ismert jelenségtípusok (pl. dicsérőének, mítoszepika, epikus jósszöveg, stb.) is jelzik, néhány szórt századfordulós töredék-közlést, majd Leo Frobenius hatalmas gyűjtéseinek epikai adalékait követően csak a hatvanas-hetvenes években kezdett igazi méreteiben megmutatkozni. Napjainkra több mint száz nyugat-, közép-, kelet- és dél-afrikai néptől 5 6 főbb műfajcsoportba sorolhatóan (hősepikai karakterű hosszú hősmese, epikai méretű énekes mese, archaikus eposz, dinasztikus történeti karakterű klasszikus eposz, nagyterjedelmű narratív-epikai karakterű mítosztörténet, történeti témájú dicsérőének) legalább ezer szövegtípus vált ismertté. Érzékelteti a kutatás napjainkra kialakult igen pozitív állapotát mindaz, ami a Frobenius által már részben lejegyzett és legújabban magyar nyelven is megjelent nyugat-afrikai államalapítási eposz, a Mali birodalmat megalkotó manding Szungyata hőseposzával az elmúlt évtizedekben történt. E jeles epikai szövegtörzsnek napjainkra tucatnál több eredeti nyelvi lejegyzésű változata, újabb tucatnyi gyűjtésen alapuló francia vagy angol nyelvű kiadása, valamint a múlt század végétől napjainkig számos töredék-közlése, ill. irodalmi átirata gyűlt össze. A helyzetet ugyanakkor jól jellemzi, hogy éppen a különféle nagyterjedelmű epikai szövegekből becsülhetően legalább mintegy száz változat különféle doktori disszertációkban lapul kiadatlanul. A szövegtípusok és változatok eme gazdag kiadásához mindemellett máig még viszonylag szűk keresztmetszetű elemző, összehasonlító elméleti tevékenység kapcsolódik. A kutatók nem törekedtek különösebben arra, hogy a sokféle műfajt képviselő nagymennyiségű és művelődéstörténeti sajátosságokban bővelkedő epikus énekes elbeszélések adta klasszifikációs kérdésekkel, az egyes műfajok sajátosságai-

5 Az afrikai eposz típustana 5 nak, főbb jellemzőinek, ill. általában az afrikai korpusz fő vonásainak problémáival szembenézzenek. Jelen értekezés szerzője tehát azt a megtisztelő feladatot vette, vehette magára, ami az elméleti-elemző tevékenység ilyen mérvű hiányából fakadt. II. Az értekezés kutatási témájának előzményeiről Az afrikai eposzok felfedezése a század elejére visszanyúló bátortalan francia gyűjtési töredékek mellett igazából Leo Frobenius német etnológus ( ) nevéhez fűződik. Az közötti első 4 expedíció után adja közre a nagynevű etnológus az Und Afrika sprach... három vaskos kötetét, amelyben a nevezetes malinke-manding Szungyata eposz mellett dagomba, fulani, hausza, moszi, szoninke és volof hősepikai szövegek sorjáznak. De e szerencsés kezű mélyfúrás ellenére az afrikai hőseposz valóságos megismerésére még közel fél évszázadot kellett várni. Az újabb változatok, a különféle népeknél élő eposzok gyűjtése, illetve az afrikai élő eposz behatóbb vizsgálatának megkezdése a hatvanas évekre megy vissza. A dolgozat a két kutatástörténeti fejezetben részletesen ismerteti mind a szöveggyűjtések és kiadások terén rendelkezésünkre álló tényanyagot, mind azokat a módszertani megoldásokat, amelyek az afrikai eposzok elemzése során felmerültek, alkalmazásra kerültek. III. A konkrét kutatási feladatok kijelölése A mind gazdagabbá váló szakirodalom óhatatlanul felvetette az öszszehasonlító módszer alkalmazásának szükségességét. Különösen, hogy a Parry-Lord iskola kísérlete óta (a homéroszi eposzok és a szerb hősénekek párhuzamos vizsgálata) az oralitás és az írásbeliség határán elhelyezkedő ókori eposz és a századunkban világszerte számos helyen feltárt élő eposz egybevetése mindmáig élénk érdeklődéssel kísért kutatási irányzatnak számít. A dolgozat szerzője számba véve mind az afrikai, mind a nem afrikai anyagra vonatkozó nemzetközi elméleti és komparatisztikai szakirodalmat igyekszik azt igazolni, hogy Ju. Meletyinszkij orosz

6 6 Biernaczky Szilárd tudós eposztipológiai javaslatai (archaikus, ókori és feudalizmuskori klasszikus, romantikus modern stb., mint történeti tipológiai kategóriák) korszerűbbek, jobban alkalmazhatóak, teljesebben tükrözik a történelmi művelődéstörténeti folyamatokat, ill. jóval pontosabb rendszerezési lehetőséget nyújtanak, mint a francia vagy angolszász tudományosságban élő és ható bipoláris (mitikus történelmi, klánikus feudális stb.) megkülönböztetés. Az összevető szempontok középpontba helyezésével természetesen felvetődött annak a szükségessége, hogy a Meletyinszkij-féle kategóriákat egyrészt az élő eposz feltárása legújabb eredményeivel szembesítsük, másrészt a kísérleti jelleggel kialakított tipológiai modellt afrikai példaanyaggal töltsük meg. Az összevető módszer következetes alkalmazása szükségszerűen vetette fel a tipológiai problematika mellett az elemzés más rétegeibe való behatolást. Így a nyelvi-stilisztikai jelenségeknek, a zene szerepének, a szövegekbe került történeti-művelődéstörténeti rétegeknek, ill. a műfaji határoknak a feltérképezését. IV. A kutatási téma kidolgozása (anyaggyűjtések és elemzések) A szerző dolgozatának előkészítése során két irányban igyekezett tájékozódni. Egyrészt megpróbálta számba venni a világeposz kutatás mindazon eredményét, amely nélkülözhetetlen az afrikai anyag megközelítésénél. Másrészt minél teljesebb képet nyerni az afrikai eposz, hősepikai típupok változatanyagáról, illetőleg a napjainkra mind gazdagabbá váló elemzési kísérletekről. Az alapos anyaggyűjtés során, amelyet a terjedelmes bibliográfia is mutat, természetesen a dolgozat szerzője nem törekedhetett teljességre. A munka házi-védésén említést tettek több olyan jeles műről, konferenciakötetről, tanulmánygyűjteményről, amelyek nem kerültek feldolgozásra. Ezeknek az értékes munkáknak a szemlézésére mindenképpen szükség lesz a kötet továbbfejlesztése, esetleges kiadásra való előkészítése során. Azonban meg kell állapítanunk, hogy sem Ch. Seydou kiváló francia kutatónő legújabb tanulmányai, sem a V. M. Gacak szerkesztette tanulmánygyűjtemény (Tipologija narodnogo eposza, Nauka, Moszkva, 1975, 327) írói, sem Meletyinszkij új művében (V vedenie v isztoricseszkuju poetiku eposza i romana, Moszk-

7 Az afrikai eposz típustana 7 va, Nauka, 1986, 320), sem az M. M. Jocelyne Fernandez-Vest (Kalevala e traditions orales du monde Paris, mars 1985, Paris, 1987, CNRS, pp plates), a J. B. Hainsworth és A. T. Hatto (Traditions of Heroic and Epic Poetry, Vol. 2: Characteristics and Techniques, London, The Modern Humanities Research Association, 1989, 319), valamint Lauri Honko (Religion, Myth, and Folklore in the World's Epics. The Kalevala and its Predecessors, Berlin New York, Mouton de Gruyter, 1990, 587) szerkesztette kötet szerzői nem hoztak említésre méltó új szempontokat az élő eposz klasszifikációs, illetve műfaji műfajelméleti szempontú kutatásába. A munka természetesen elsősorban a klasszifikációs kérdéskörre összpontosít. Az egyes kiegészítő fejezetekben azonban nagyszámú példaanyag és hozzá kapcsolódó különféle szintű elemzés is kapcsolódik. Az elemzések célja kizárólag az, hogy a hősepikai műfajon belüli azonosságok és különbségek kérdését minél több szinten körüljárhassuk. Az anyaggyűjtés részének tekinthető az a jelentős nagyságrendű fordítási tevékenység, amely a kötet függelékében is nyomot hagyott, de amely bázisául szolgál az afrikai eposzok kísérleti klasszifikációs táblázatának (kéziratos fordításban: Szudika Mbami, Dinga történetek, Aura Poku, Liandzsa, Mwindo, busong koronázási ének, ruanda királyi rítusok, Chaka és Dingana zulu főnökök dicsérői stb.). V. Az értekezés új tudományos eredményeinek összefoglalása A munka elkészítője mind a leíró, mind a tudománytörténeti, mind az összevető módszert alkalmazni szándékozó fejezetekben a nemzetközi kutatás szintjén is újnak számító eredmények megfogalmazására törekedett. Jól ismert Daniel P. Biebuyck máig érvényes szemlecikke, amely az 1976-ig fényre került valamennyi szövegcsoport ismertetését magába foglalja. Meglepő módon azonban sem ő, sem mások nem szentelnek figyelmet a műfaj felfedezésének történeti képletére. A dolgozat szerzője a főbb típusok bemutatásakor törekedett a felfedezések kronológiájának érzékeltetésére, másrészt a típusok bemutatásakor a már ismertetett klasszifikációs séma érvényesítésére is.

8 8 Biernaczky Szilárd Nem végezték el még azonban legjobb tudomásunk szerint az afrikai eposzra vonatkozó kutatások áttekintését: az alkalmazott vagy hiányzó elemzési eszközök, módszerek, módszeralkalmazások számbavételét és értékelését (ezt a feladatot a Kutatástörténet 2 c. fejezet igyekszik megvalósítani). Lényegesebbnek tűnik persze mindezeknél az a kísérlet, amely egyrészt a Meletyinszkij-elmélet táblázatos szemléltetését, másrészt pedig az afrikai típusok ugyancsak táblázatos klasszifikációját próbálja megalkotni. A két táblázat láthatóan igényelné a részletes deskriptív kifejtést, a második és az afrikai szövegek klasszifikációját tartalmazó összeállítás pedig az említett szövegtípusok ismertetését. De ez már a kandidátusi dolgozat kereteibe nem fért bele. Hasonlóképpen újnak számító és a komparatív módszer Janusarcú természetéből következően ezúttal az afrikai anyagból a világeposz felé mutató kísérleti modell körvonalazódik a J. W. Johnson amerikai tudós által megalkotott és a hősepikai műfajt célba vevő típus-meghatározás újrafogalmazása során. Fontos új szempontnak látszik az élő eposz kapcsán oly sokat említett, elemzett és jellemzett előadás (performance) különféle vonatkozásainak a beépítése a meghatározásba. Másrészt Meletyinszkij szellemében énekmondót és közönségét a történelem ívében egybefogó kulturális és társadalmi szerepkör kritérium beillesztése a műfaji alapklasszifikációba. Szintén az összevetés pólusai közötti szabad oda-vissza közlekedés lehetőségéből fakad, hogy amikor az afrikai szájhagyományok és ezen belül a hőseposz szövegek nyelvi-stilisztikai jelenségeiről, szerkezeti sajátosságairól esik szó, a szerző vitába száll pl. a harvardi epikakutató iskola bizonyos elméleti megállapításaival, ill. igyekszik rámutatni a formula-kutatás helyenként előforduló gyakorlati zsákutcáira. Másrészt anyagközelben igyekszik érzékeltetni a formula, ismétlés és paralelizmus definíciók egybemosódásának zavart keltő következményeit. A formulakutatás fontosságát ugyanakkor azzal igyekszik aláhúzni, hogy kimutatja, a sajátos nyelvi alakzatoknak az eredeti nyelvi változatban való felderítése még a fordítási henyeségek tettenéréséhez is kulcsot adhat. Mind a világeposz, még inkább az afrikai hősepika szerkezeti struktúrájának a feltárása évszázados-évezredes hiányként mered előttünk. Kétségkívül rendkívül nehéz, mi több, talán lehetetlen feladatot adna a homéroszi eposzok idő, tér és cselekmény struktúrájának

9 Az afrikai eposz típustana 9 komplex leírása. A nagyforma sajátos szerkezeti jelenségeinek kitapintása azonban mégsem kerülhető el. Ch. Seydou kísérleteinek ismertetése mellett a szerző igyekszik egy olyan sajátos Rondó-szerű cselekményi-elbeszélői visszatérésre rámutatni, amely mind az Odüsszeiában, mind pl. a zairei nyangák Mwindo énekében tetten érhető. Valamennyi epikai esemény későbbi ismételt említése, felidézése, tehát a téma visszatérése a szájhagyományokat illetően csak az epikai / hősepikai műfaj tulajdonsága. Ez pedig, úgy tűnik, jelentős eredmény a régi vita (Finnegan, 1970) lezárásához: az afrikai hosszú, kevert, verses-prózai elbeszélő szövegek tehát valódi eposzok. A munka írója valószínűleg az egész nemzetközi szakirodalomban először kísérli meg vizsgálat tárgyává tenni eltekintve most egy 67 strófás szuahéli énekes elbeszélés A. M. Jones által elkészített nyelvizenei lejegyzésétől az afrikai hőseposzok zenei oldalát. A zenei megoldásokat, a zene és szöveg kapcsolatát, a zene sajátos szerepkörét taglaló megjegyzések után következő, és a kötet szerzője által megvalósított zenei lejegyzés tényszerűen húzza alá a már korábban a beszéd szintjén feltárt teraszos (beszédszerű, recitatív, énekes) előadásmód jelenlétét a fekete kontinensen ma is gazdagon megtalálható élő eposz életrekeltésében. Voigt Vilmos egy lexikon-cikkének (Beowulf) módszere irányította rá a dolgozat írójának figyelmét az eposzok szöveganyagában megjelenő különféle művelődéstörténeti rétegek fontosságára. Az afrikai anyagban más élő eposzokhoz hasonlóan igen gazdagon vannak jelen mind az archaizmusok, mind az aktualizálások. Ismét olyan elemzések következnek, amelyek ilyen elvi meggondolás alapján az afrikai anyagot illetően a nemzetközi szakirodalomban még nem olvashatók. Az afrikai hősepika egyedülálló tulajdonsága, hogy holdudvarában máshol is megtalálható átmeneti és vegyes műfajtípusok mellett megjelenik egy bokor, amely más kontinensek népi hagyományaiban ismeretlen, és amelynek megnyugtató klasszifikációs helykijelölésére valószínűleg egy ideig még várni kell. A történeti típusú dicsérő kétségkívül magán visel epikus, történeti és hősi jegyeket, ill. vonatkozásokat. Mindemellett különleges szemantikai jellege (genezisében a névadás szokása áll: az egyes szövegek lényegében többmondatnyi értelmet magukba foglaló sornyi szavak sorából állnak) erősen elválasztja az igazi hősi epikától. A nyu-

10 10 Biernaczky Szilárd gat-afrikai jósszövegek epikai karaktere is világos. A kevéssé hősi tematika és a mitikus-alluzív képnyelvi stílus azonban ugyancsak elválasztja az Ifá és más jóslási énekek műfaját a hősepikától. Meletyinszkij kategóriarendszerét támasztja alá az a jelenségcsoport, amely a szóbeliség és írásbeliség határán húzódik: ki vitatná ugyanis néhány írásban megalkotott, de utóbb a szóbeliség szárnyára bocsátott szuaheli eposz, vagy még inkább a zulu M. Kunene szájhagyományokra épülő, azonban angol nyelven megalkotott hősepikai műveinek, vagy a ruandai A. Kagame tutszi dinasztikus udvari költészeti stílusban fogant, de világtörténelmi eseményeket is feldolgozó tutszi nyelvű eposzfolyamának (18 könyv, 150 ének, sor) Arany Jánosra valló romantikus karakterét. A dolgozat összefoglalása Jurij Lotmanra hivatkozva a tipológiaalkotás általános és specifikus szintjén igyekszik a korábbi elemzések nyomán összegezni a műfaji alapvonásokat, ill. a főbb típusok eltérő jellemzőit. A függelékben közölt két hosszabb eposz-részlet fordítás jól mutatja az archaikus és klasszikus eposz egymástól erőteljesen különböző szemléletmódját és stílusjegyeit. A szövegekhez kapcsolt kommentárok és különféle kutatási adalékok igyekeznek megadni azokat a művelődéstörténeti néprajzi alapismereteket, amelyek nélkül e távoli és sajátos kulturális képződmények aligha lennének érthetőek. A harmadik függelék egyetlen afrikai közösség orális irodalmának bemutatásával igyekszik megmutatni a hősepikai műfaj kitüntetett szerepét a hagyományos közösségben. A kandidátusi dolgozat szűkre szabott keretei aligha teszik lehetővé, hogy egy ilyen típusú munkában az afrikai hősepika bevezetőül jellemzett mérhetetlenül gazdag szöveganyaga, ill. valamennyi tulajdonsága bemutatásra kerülhessen. Éppen ezért a mű elkészítőjének elhatározott célja, hogy a téma megismerését, illetve hazai megismertetését további elemzések és szövegfordítások sorával szolgálja. Mindemellett úgy véli, vállalt feladatát elvégezte: a nemzetközi szakirodalomban is hiányzó típustan kialakításának kísérletét, valamint a klasszifikáció valószínűleg egyetlen járható útjának a körvonalazását szándékai és képessége szerint megvalósította.

11 Az afrikai eposz típustana 11 AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBŐL KÉSZÜLT PUBLIKÁCI- ÓK JEGYZÉKE Tanulmányok 1983 (1984) Hősi epika Fekete-Afrikában, Afrikanisztikai Hírek, Vol.II, No. 7 8, (1984) A Sundjata eposz felfedezésének útja - Frobeniustól napjainkig, Afrikanisztikai Hírek, II, 12, december, Liandja eposz, VilLex, 7. kötet, Mba eposz, VilLex, 8. kötet, Mongo irodalom, VilLex, 8. kötet, Monzon eposz, VilLex, 8. kötet, Mwindo eposz, VilLex, 8. kötet, Nyanga irodalom, VilLex, 9. kötet, Oriki, VilLex, 9. kötet, The African Heroic Epic Exists, in: Folklore in Africa Today, Proceedings of the International Workshop, Budapest, 1 4/XI/1982, vols. I II, szerk.: BIERNACZKY Szilárd, Folklore Tanszék Afrikai Kutatási Program, Budapest, ELTE BTK, (Artes Populares 10 11) Proposals for an African Folklore Encyclopedia (Specimen: Nyanga Literature), in: Folklore in Africa Today, Proceedings of the International Workshop, Budapest, 1 4/XI/1982, Vols. I II, szerk.: BIERNACZKY Szilárd, Folklore Tanszék Afrikai Kutatási Program, Budapest, ELTE BTK, (Artes Populares 10 11) A szavak hatalma, Élet és tudomány, No.4, Jan. 24, Költészet, zene és társadalom a hagyományos Afrikában, Magyar Zene, XXVII, 3, , XXVII, 4, Az Ifá-jóslás költészete, Helikon, No. 3 4, (1990) Poetry, Music and Society in Traditional Africa, Acta Ethnographica, 33,1 4, Shaka dicsérője, 14 pp, kézirat (eredetileg a VilLex Világirodalmi Lexikon számára).

12 12 Biernaczky Szilárd 1992 Szegu gesztája, VilLex, 14. kötet, Szilamaka eposz, VilLex, 14. köt., Szuahéli irodalom (Füssi Nagy Gézával), VilLex, 14. köt., Szungyata eposz, VilLex, 14. köt., Tantara ny adriana eto Madagascar, VilLex, 15. köt., Tanzania irodalma, VilLex, 15. köt., Tunézia irodalma (Dévényi Kingával és Kun Tiborral), VilLex, 15. köt., Tutszi irodalom, VilLex, 15. köt., Oralitás és afrikai társadalom, Studia Nova Új tanulmányok, I. évf., 1. szám, Előfeltevések az afrikai folklorizmus elméletéhez, ÚJVÁRY Zoltán szerk.: In Memoriam Sztrinkó István, Debrecen, KLTE Néprajzi Tanszék, (Folklór és Etnográfia, 85. szám) Az afrikai előadói egyéniségek kutatása, in: ÚJVÁRY Zoltán szerk.: Történeti és Néprajzi Tanulmányok, Debrecen, KLTE Néprajzi Tanszék, (Gazda László Festschrift) Yettoore, (fulbe dicsérő ének) VilLex, 17. köt., 719 (sajtó alatt) Wakokin Yabo, VilLex, 16. köt., 3 (sajtó alatt) Wakar Bagauda (hausza epikus ének), VilLex, 16. köt., 3 (sajtó alatt) Vázlat a szongai irodalomról, Afrikakutatás, 1. szám, 18 (közlésre elfogadva) Preliminary Study for a History of Songhai Literature, Research in African Literatures (Bloomington, Indiana, USA), 18 (sajtó alatt) Vázlat a ruandai tutszik szájhagyományairól, in: História és Kultúra, tanulmánykötet Benda Kálmán emlékére, szerk.: ER- DÉLYI István és BIERNACZKY Szilárd, Budapest, Mundus Kiadó, 21 (közlére elfogadva). Disszertáció

13 Az afrikai eposz típustana Az afrikai hősi epika, in: Afrikai népköltészet egyetemes folklór. Összehasonlító műfaji vizsgálatok, doktori disszertáció, Debrecen, KLTE BTK, Néprajzi Tanszék, Kisebb cikkek 1984 Folklore in Africa Today, Current Anthropology, Vol. 25, No. 2, April, Az epikától az afrikai orális irodalomig... Interjú Isidore Okpewhoval, Helikon, No. 3 4, Könyv-, folyóirat és hanglemezismertetések 1986 Gordon Innes: Kaabu and Fuladu. Historical Narratives of the Gambian Mandinka. John Pepper Clark: The Ozidi Saga. Daniel Biebuyck: Hero and Chief. Epic Literature from the Banyanga (Zaire Republic). Albert De Rop: Versions et Fragments de l'épopée mongo I. Gordon Innes: Kelefa Saane: His Carrer Recounted by two Mandinka Bards. Aaron C. Hodza and George Fortune: Shona Praise Poetry. Gérard Dumestre: La geste de Ségou. Jack Goody: Une recitation du Bagré. Albert De Rop Emil Boelaert: Versions et Fragments de l'épopée mongo Nsong'a Lianja. E. Sz. Kotljár: Eposz narodov Afriki juzsnyeje szahari, Helikon, No.3 4, pp Biebuyck, Daniel P.: Hero and Chief. Epic Literature from the Banyanga (Zaire Republic), Ethnographia, XCVII, 2 4, pp Hodza, Aaron C. George Fortune (eds): Shona Praise Poetry, Ethnographia, XCVII, 2 4, pp E. S. Kotljar: Eposz narodov Afriki juzsnee Szahari, Studia Nova Új tanulmányok, I. évf., 2. szám, Thomas A. Hale: Scribe, Griot, and Novelist, Narrative Interpreters of the Songhay Empire, Studia Nova Új tanulmányok, I. évf., 2. szám, Előadások (kéziratok)

14 14 Biernaczky Szilárd 1982 The African Heroic Epic Exists, First International Colloquium on Folklore in Africa Today, Budapest, nov. 1 4., A Sundjata eposz felfedezésének útja Frobeniustól napjainkig, Budapest, az Afrikai Kutatási Program ünnepi ülése a Szungyata eposz kiadása alkalmából, december 22, Költészet, zene és társadalom Fekete Afrika hagyományos társadalmaiban, Budapest, Modern Filológiai Társaság Afrika Szakosztályának ülése, febr. 22, Local Genre Classifications African and European Views of Folklore Aesthetics, Second International Colloquium on Folklore in Africa Today, Budapest, August, 28 31, Hypotheses for a Theory of African Folklorism, International Conference on Power, Marginality and Oral Literature in Africa, SOAS School of Oriental and African Studies, London, January, 31.