MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Átírás

1 MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE BENKES, Mihály Régi-új szindróma: államok kudarca és összeomlása / Old-new syndrome: the failure and collapse of states Eredeti közlés/original publication: Doksi.hu, 2007, internet. Elektronikus újraközlés/electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR Dátum/Date: április/april 26. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/cite this document BENKES, Mihály: Régi-új szindróma: államok kudarca és összeomlása / Old-new syndrome: the failure and collapse of states, AHU MATT, 2015, pp old., No , Eredeti forrás megtalálható/the original source is available: Interneten / In internet Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, az afrikai államkudarcok rövid elemzése African studies in Hungary, short analysis of the African state failures AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMEN-

2 2 Benkes Mihály TUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./the African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

3 Régi új szindróma: államok kudarca és összeomlása 3 RÉGI ÚJ SZINDRÓMA: ÁLLAMOK KUDARCA ÉS ÖSSZEOMLÁSA Benkes Mihály Az államok összeomlása történelmileg kimutatható jelenség, amely a hidegháború korszakának utolsó szakaszában és azt követően intenzifikálódott. A jelenleg tapasztalható összeomlás nem kötődik hanyatláshoz, amint az a múlt nagy civilizációs felbomlásakor bekövetkezett. A mai összeomlások jellegzetes anomáliákat hordoznak az érintett régiókban és esetekben (l. a harmadik világban, Kelet-Európában, illetve Szovjetunióban lejátszódó eseményeket). Az összeomlás jelensége Afrika kontinensen a leggyakoribb, ahol több hullámban következett be az államok működésképtelensége. A politikai afrikanisztika feltárta rögzítette, hogy az államok képlékenysége és összeomlása nem pusztán poszt koloniális jelenség bár kolonializmus káros hatásai áthúzódtak a függetlenségi korszakra is hanem egy másod- vagy későbbi generációs rezsim megjelenését, illetve kormányzási gyengeségeit is feltételezi. Afrika esetében az entrópia tünetei már az új államok születésekor megmutatkoztak. A függetlenné válással több esetben nem jött létre egy működő establishment. Az afrikanizáció jegyében induló államszerveződés súlyos hiányokat mutatott, a fiatal állam nem látta el az alapfunkciókat (nem tartották fent a rendet, nem erősítették a társadalmi kohéziót, akadozva vagy egyáltalán nem hozták meg a szükséges törvényeket stb.). Az állam legfontosabb funkcióinak (szuverén autoritás, intézményesülés, a belső külső biztonság, az identitás szimbóluma és letéteményese) részleges vagy teljes körű gyengeségei akut válsághelyzetet, halmozott válságfolyamatokat teremtettek. Az összeomlás azt jelentette, hogy az állam, mint döntéshozó kormányzati központ lebénult, máskéni szólva, mint autoritativ politikai intézmény elvesztette legitimitását. E képtelenséghez társult, hogy az általa reprezentált társadalom nem rendelkezett azzal a képességgel, hogy megfelelő támogatást adjon. (E jelenség prototípusát a volt Belga-Kongóban 1960 őszétől lezajlott, intervencióval súlyosbított elnyúló polgárháború jelenti.)

4 4 Benkes Mihály Afrikában az összeomlásnak ez a két tényezője egyrészt a jó kormányzás, a jog és a rend összeomlása, másrészt a társadalmi kohézió megszűnése, hiánya kiterjedten először a függetlenség utáni második évtized végén mutatkozott meg, amikor az új nacionalista generáció által kialakított rezsimeket megdöntötték (l. az ugandai polgárháborút ben, a ghánai harmadik köztársaságban bekövetkezett erőszakhullámot, a csádi állam összeomlását ben). Ezekben az esetekben és másutt is az egymással küzdő erők és szereplők egyike-másika szervezettebben lépett fel, mint az állam, s a kormányzás helyébe az erőszak, a fegyveres kényszerítés, valamint a korrupció lépett. A félreállatott, rosszul működő rezsimeket felváltó katonai rezsimek, bár erővel elhódították és központosították a hatalmat, szintén képtelenek voltak hatékony és legitim módon kormányozni. A második összeomlási hullámig csupán egy évtized telt el, amely már egybeesett a fennálló bipoláris világrendszer átfogó entrópiájával, s ekként átnyúlott az 1990-es évek elejére. Az újabb szakaszban megismétlődtek a már ismert események, de új elemként hatott, hogy a politikai Nyugat befolyásos hatalmai a hidegháború lezárulásival új politikát hirdettek, melynek következtében fokozatosan megvonták az általuk addig nyíltan vagy hallgatólagosan fenntartott rezsimektől a támogatást. (L. Szomália 1990 utáni helyzetét, Libéria, Etiópia, Angola, Mozambik belső konfliktusait.) Ezekben az esetekben a központi kormányok hatékonysága, legitimitása erősen korlátozottá vált. A hidegháború utáni átmeneti periódus elején az általános destabilizálódás előtérbe állította azt a felelősséget, amit a nemzetközi társadalom fejlett, széleskörű képességekkel rendelkező, domináns szereplői (államok/hatalmak, nem állami aktorok) viseltek. Az összeomlás és újraszerveződés processzusára különös példát nyújt a mobutizmus bukása Kongóban, valamint a dél-afrikai apartheid rezsim felszámolása. Dél- Afrikában nem van módon az állam összeomlásának fenyegetettsége okán a rendszerváltás tárgyalásos útjára tértek a szembenálló erők. A rassz ellenrassz, a fehér fekete antagonizmus politikai megállapodásos formában oldódott meg, szűkebb körű lokális erőszakosságoktól eltekintve. A szovjetizált blokkhoz tartozó államok esetében az összeomlás problematikája különféleképpen jelentkezett, Kétségtelenül tapasztalható volt, hogy az államot és társadalmat összekötő mechanizmusok hosszabb-rövidebb időtartamra megbénultak, a kohéziós szálak elszakadtak. Több esetben az új akaratnyilvánítások és az azokra vonatkozó

5 Régi új szindróma: államok kudarca és összeomlása 5 válaszok elsilányosodtak vagy elmaradtak, s ezzel kritikus helyzetek alakultak ki, amelyek magukban hordták egy kiterjedt nemzetközi válság kibontakozásának kockázatát. A rendszerváltás egyes esetekben időlegesen periférikussá tette a központ szerepét (l. a Szovjetunió utódállamokra bomlását), a normál politika cselekvési lehetőségeinek alternatívái beszűkültek, s ezzel párhuzamosan az ún. népi legitimációért indított politikai folyamatok minősége drasztikusan romlott. A kelet-közép európai térségben érzékelhető összeomlás-szindróma nem esik egybe az afrikaival, mégis a két területet összevetve elvonatkoztatva a válságból való kimeneti jegyektől, annak kezelési módozataitól megállapítható, hogy az 1990-es évek elején történtek alátámasztják azt a hipotézist, hogy az államok meggyengülésének, összeomlásának kiváltó oka, minden más motívumot felülmúlva az autoritarianizmus, amely különféle szociotörténeti környezetben egyaránt oda vezet, hogy ellehetetleníti, szétroncsolja saját diktatórikus államait. Az ún. kemény állam destrukciója az összeomlás különös válfaja. A szélsőségesen, totálisan, és nem annyira nyilvánvalóan lejátszódó öszszeomlás-típusok nem állnak olyan távol egymástól. Ami összehasonlíthatóvá teszi a két kategóriát, az paradox módon az állam hatékonysági indexe az összeomlást megelőzően repressziók szelektív, hibás elosztás, elidegenedettség, a társadalmi részvétel hiánya stb.). Az államok összeomlása, az államkudarc, mint a bipoláris korszakból való kilépés és egy új világrendre átvezető periódus jellemző vonása hosszú távú degeneratív betegség. Az összeomlás kezelése lehetséges, de a különös történeti, geopolitikai, kulturális tényezők figyelembevétele mellett a rendszerszintű megújulást feltételezi. A kelet-közép európai államok esetében a degeneratív tünetek gyógyítására több esélyt jelent az, hogy a kormányzati szuperstruktúra és a társadalmi infrastruktúra entrópiája ugyan bekövetkezett, de emellett a civilizációs mélystruktúrák és standardok az európai identitás forrásai és energiái megelevenedéséhez és az európai értékrendhez, a nyugat-európai vagy euro-atlanti berendezkedési viszonyokhoz való visszacsatoláshoz bizonyos fokú, bár változó erejű társadalmi igény és támogatottság járult. Elkerülhetetlenné vált az európaizációs folyamat felerősítése, az európai egyesítés, az Európai Unió kibővítése és reformja, ami a 21. századra való átmenet éveiben be is következett. A szuperhatalmak korának befejező szakaszában az összeomlás szindrómára nem, mint lázadásra, vagy puccsra kell tekintenünk (az

6 6 Benkes Mihály erre utaló egyes politikai körök és civil szervezkedések anakronisztikusak), hanem olyan korszakos helyzetre, amelyben a legitim hatalom, az autoritás, a jog és politikai rend, a fennálló struktúra teret veszítettek, s ezáltal napirendre került ezek rendszerszintű újraalkotása. (Megjelent: 2007, Doksi.hu [internet])