MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN HUNGARIAN UNION

Átírás

1 MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN HUNGARIAN UNION AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE VOIGT, Vilmos Afrikai irodalom (Zágráb) / African Literature (Zagreb) Eredeti közlés /Original publication: kézirat (1986) / manuscript (1986) Eredeti Elektronikus újraközlés/electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR Dátum/Date: november / November 22. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/cite this document VOIGT, Vilmos: Afrikai irodalom (Zágráb) / African Literature (Zagreb), AHU MATT, 2015, 1 5. old., No , Eredeti forrás megtalálható/the original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, folyóiratszám ismertetése (Afrikai irodalom, Zágráb) African studies in Hungary, review of a journal number (African Literature, Zagreb) AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE

2 2 Voigt Vilmos ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./the African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

3 Afrikai irodalom (Zágráb) 3 AFRIKAI IRODALOM (ZÁGRÁB) * VOIGT, Vilmos A zágrábi nagyhírű horvát filológiai társaság (Hrvatsko filološko društvo) évenként 4 számban jelenteti meg világirodalmi szemle-folyóiratát, amelynek kettős száma a jelen kötet. A mintegy húsz írást tartalmazó kiadvány 16 szerzőt vonultat fel, háromnegyed részben jugoszlávokat. Zágrábi tudományos kutatók, professzorok, muzeológusok, belgrádi bibliográfus, újságíró, több jugoszláviai rádió és televízió munkatársai, fordítók vannak közöttük. Az intézményi háttér is igen sokrétű: bölcsészeti kar, földrajzi és fejlődéskutató intézet, afrikai vendégrendező a televízióban stb. Néhány rangos külföldi is helyet kapott a szerzők között: Albert Gérard, a liège-i egyetem komparatista irodalomtudósa, Bernth Lindfors, a világhírű afrikai-irodalom kutató (Austin, Texas), és egy-egy afrikai professzor a nigériai Ife, vagy az ugandai Makerere (Kampala) egyetemről. A kötet a fekete-afrikai irodalmakat érinti, és természetesen már csak terjedelmi okokból sem adhat teljes áttekintést. Mint törekvés tanulságos, jelzése annak, hogy az afrikanisztikában nem élvonalbeli országok (mint ez esetben Jugoszlávia) is megtalálják a maguk érdeklődésének kifejezési módját, mégpedig jó tudományos szervezéssel és színvonalon. Amint ez a különszám szerkesztőjének (Biserka Cvjetičanin) bevezetőjéből kiderül, az új afrikai irodalmakat is irodalomtörténeti jelenségként kívánják értelmezni. Itt hivatkoznak a nemzetközi előzményekre (közöttük a nemzetközileg ritkán idézett szovjet kísérletekre is), ám ez az áttekintés korántsem teljes. Fontos művek és szempontok úgy maradtak ki, hogy azt sejthetjük, nem is vették figyelembe ezeket. Amikor a hasonló magyar irodalmi folyóirat-különszám (Helikon Világirodalmi Figyelő XVI. évf., 1970, 1. szám, 116 old., a folyóirat további oldalai, old, más témákat érintenek) megjelent, a szerkesztő, Páricsy Pál már jobb áttekintést adott. * Afrička književnost (Afrikai irodalom), Književna smotra Časopis za svjetsku književnost (Zagreb), Godiste XVII, 1985, broj , 140 old.

4 4 Voigt Vilmos A szóbeliség köréből merített ugandai példa azt a felfogást képviseli, miszerint az európai folklorisztika műfaji kategóriái nem alkalmazhatók egyes afrikai kultúrák leírására. A nigériai példa a mai dalosünnepek gyakorlatát idézi. Egy másik dolgozat (a nigériai igbo nép drámai fesztiválja, az ekpe kapcsán)a rítus és dráma elhatárolásával bajlódik, és arra a következtetésre jut, hogy a tradicionális afrikai kultúrában is volt színház (és dráma), csak ez a szokás, rítus, mágia és vallás másfélesége következtében másmilyen volt, mint ahogy klasszikus európai színháztörténetekből sejthetnénk. Gerard 1982-es sheffieldi előadása a Hagyomány és változás az afrikai irodalmakban címet viseli. Megemlíthetjük, hogy az emlékezetes 1984-es budapesti FILLM kongresszuson, ahol Gerard szintén részt vett, ugyanezt a témát járta körül. Lindfors a korai angol nyelvű nigériai irodalmat mutatja be. E két utóbbi tanulmány szerzőik jártasságának megfelelően igen gondos, körültekintő, és hivatkozásaik révén is áttekintő jellegű. Cvjetičanin az új afrikai regényről ad áttekintést, jegyzéke szerint több mint 20 művet az 1973 és 1984 közötti időszakból, mind franciául vagy angolul, és csak két könyv jelent meg Dakarban, az összes többi Londonban meg Párizsban. Šašić dolgozata a portugál nyelvű afrikai költészetet vázolja, ismeretes módon az érdekes témának kevés szekundér irodalma van, és áttekintése sem egyszerű. Ahogy meg tudom ítélni, nálunk sem hiányzik a figyelem e téma iránt, ám Keszthelyi Tibor legutóbbi ilyen áttekintése (a Világirodalmi Lexikon Mozambik címszavában) azt sejteti, hogy valahol az 1970-es évek elején szűnt meg az információk Magyarországra való áramlása. Dizdar cikke Ngugi művészetéről jó áttekintést ad. (Itt a mi Világirodalmi Lexikon-címszónk is ugyanilyen jól tájékozott.) Šerer bemutatja Soyinka lázadási technikáit. Deskriptív, mégis pontos írás. Most a Nobel-díj okán nyilván világszerte megnő a Soyinkaelemzések száma. Amint ismeretes, nálunk a legelső modern afrikai írók között volt, akiket ismertek, és talán jól is magyaráztak. Josimović írása Senghorról szól. Első tekintetre különös, hogy még mindig kell róla külön is írni, aztán észbe kap a recenzens, hogy erre bizony egy hasonló magyar számban ugyanígy szükség volna. Ez az írás elméleti, artisztikus, elmélyedt, noha esszészerű és túl szép. Érthető, hogy az első horvát Afrika-utazó, Dragutin Lerman ( ) külön cikket kapott. Amint ezt a pár soros életrajzi vázlat is megjegyzi, 1882 előtt rövid ideig Budapesten járt kereskedelmi iskolába. Ő volt az 1882-es kongói Stanley-expedíció legfiatalabb tagja. Levelei, a

5 Afrikai irodalom (Zágráb) 5 zágrábi néprajzi múzeumban őrzött gyűjteménye már ismertek voltak, naplói és politikai írásai még érdekesebbek. Számomra viszont az jelentett meglepetést, hogy a horvát nemzeti költő, Fran Mažuranić is utazott Nyugat-Afrika tengerpartján. A modernista (szerb) költő, diplomata és utazó, Rastko Petrović 1930-as Afrika-könyvéből is olvashatunk részleteket. A három hazai forrásmű tudatosan három generációt és három szemléletet tükröz. Magyarra is le kellene fordítani a horvát akadémikus, Petar Guberina visszaemlékezését arról, 1934-től hogyan élt együtt Aimé Césaire-ral, sőt, Leopold Senghorral is. Rövid áttekintés szól az afrikai női írókról. Annál hosszabb Brozović zárai professzor bemutatása az afrikai nyelvek főbb csoportjairól. Nyilván a népnevek írása és rendszerezése is célja volt a cikknek, ahogy annak idején mi is adtunk hasonló áttekintést (pl. Fodor István 1965 körül) rövidebben is, és bővebben is, általában a forrásművek megemlítésével. A kötet Marinković bibliográfiájával zárul, ez az 1950 és 1984 között Jugoszláviában befogadott afrikai irodalom jegyzékét adja, előbb a művekét, majd az ezekre vonatkozó írások jegyzékét. Folyóiratcikkeket is figyelembe vett a szerző, a népköltészet alkotásaira is hivatkozik. Nem tér ki viszont az afrikai politika, történelem, vallások, művészet, maszkok stb. adataira. A több mint ezer adat magáért beszél. Ezeket a horvát ábécé sorrendjében közli, ám utal albán és török nyelvű (jugoszláviai) publikációkra is. A magyar adatokat igazában nem vette figyelembe. Tudománytörténetileg is használható áttekintés, jól látni, hogyan is indult el a jugoszláviai afrikanisztika irodalmi áramlata. A tanulságos füzet jobb is, más is, kevesebb is, mintha itt készült volna. Ám ideje lenne, hogy akár a Helikon, akár a Nagyvilág ismét hasonló tematikus kiadványt jelentessen meg. (Kézirat, az Africana/Budapest végül is kiadásra nem került, harmadik számának anyagából, 1986 táján.)