Így dolgoztak a Jobbik alelnökei a Parlamentben

Átírás

1 Így dolgoztak a Jobbik alelnökei a Parlamentben Pusztán a parlamenti munkájuk összevetése alapján nincs feltűnő magyarázata annak, hogy miért pont Novák Előd, Szávay István és Apáti István hátrébb lépését kérte Vona Gábor. Jelentős eltérések vannak ugyan abban, hogy a parlamenti munka egyes területein mennyire voltak aktívak a Jobbik tisztújítás előtti alelnökei, az általánosságban elmondható, hogy összességében egyikük tevékenysége sem marad el jelentősen sem a Jobbik, sem az Országgyűlés átlagától. A as ciklus első felének áttekintése alapján minden parlamenti műfajban aktívnak számított Novák Előd. A hat alelnök közül Novák vett részt a leggyakrabban a parlamenti szavazásokon, ő volt a második leggyakoribb felszólaló (és a 13. az összes parlamenti képviselő között), és az írásos beadványok tekintetében is jól állt kollégáihoz képest. Összességében elmondható, hogy Z. Kárpát Dániel után Novák Előd volt a második legaktívabb Jobbik alelnök a Parlamentben. Z. Kárpát ugyanis egyfajta jolly jokerként tűnik fel pártja parlamenti munkájában, tevékenysége szinte minden politikai és közpolitikai témára kiterjed. A Vona Gábor által végső soron leváltott három alelnök közül kettő, Apáti és Szávai, két indikátor tekintetében minősíthető "gyengébbnek" a parlamenti munkában: a szavazásokon való részvétel és a felszólalások terén. Apáti a 78%-os részvételi arányával az összes képviselő közül a 162. helyet foglalta el, míg Szávay ennél is gyengébben, 76%-kal a 167. helyen állt a ciklus félidejében az összes parlamenti képviselő között. A felszólalások tekintetében is a kevésbé aktívak közé tartozik Apáti és Szávay. E téren jelentősen alulmúlják a frakciót, és különösen jelentős a különbség Z. Kárpát Dánielhez képest, aki 320 felszólalásával nemcsak a leggyakrabban felszólaló jobbikos az Országgyűlésben, de egyben a hetedik helyen áll az összes képviselő rangsorában is. A felszólalások és a szavazások statisztikái ellenére nem lehet azt mondani, hogy Apáti vagy Szávay semmibe vették volna az országgyűlési munkát. Szávay István mind az önálló, mind a nem önálló indítványait nézve meghaladja a saját frakciója átlagát, és az utóbbi tekintetében összességében a 22. helyen végzett a Parlamenten belül. Apáti István ezzel szemben inkább csak a nem önálló indítványok benyújtásában "erős": ebben a kategóriában viszont a 17. helyet foglalta el 2 év után az Országgyűlésben. A felszólalások tekintetében kevesbé aktív Sneider Tamás a beadványok terén kitett magáért: 147 nem önálló indítványával a 7. helyen szerepelt a képviselők 1

2 összesített rangsorában, és 174 önálló indítványa is a 22. helyhez volt elegendő. Ezzel Sneider a Jobbik alelnökei között mindkét kategóriában az első helyen állt a ciklus félidejében, méghozzá jelentős előnnyel. Volner János a legtöbb parlamenti műfajban átlagosnak mondható aktivitást mutatott az alelnök társakhoz viszonyítva. Volner inkább a tevékenysége tartalma miatt érdekes: Volner szinte kizárólag gazdasági ügyekhez szólt hozzá. A hat korábbi alelnök közül senki nem szűkítette le magát ennyire egy szakterületre, mint ő. Az elmúlt két évben a Jobbik alelnökeivel kapcsolatban különösen feltűnő, hogy tevékenységükben mennyivel nagyobb teret kapott a korrupció és a szociális ügyek képviselete, mint a hagyományos, kultúrharcos, nacionalista témák. Ez jól mutatja, hogy a Jobbik felismerte, melyek azok a problémák, amelyek a szavazókat leginkább foglalkoztatják, és amelyeket a Jobbik nem kíván küzdelem nélkül átengedni a baloldalnak. A Jobbik alelnökei parlamenti munkájának értékeléséhez a ciklus félidejében, május 6-án rögzítettük az egyéni adatokat. 2

3 A Jobbik alelnökei a figyelem középpontjában Az utóbbi hónapokban a Jobbik alelnökei váratlanul a figyelem középpontjába kerültek, miután Vona Gábor pártelnök párton belüli konfliktusokat mélyített el azon bejelentésével, hogy a párt hat alelnöke közül három újraindulását megvétózza egy, a párt által korábban adott különleges meghatalmazás alapján. A három érintett, Novák Előd, Apáti István és Szávay István a kezdeti felháborodás után végül visszavonulót fújt (a Jobbik egyik legradikálisabb figurájaként számontartott Novák csak közvetlenül a párt tisztújító kongresszusa előtt), így Vona mindenféle akadály nélkül végig tudta vinni elképzeléseit az alelnökök cseréjéről. Vona döntésének apropóján megnéztük, mit csináltak a Jobbik alelnökei az Országgyűlésben 2014 óta, mennyire intenzíven vesznek részt a Parlament munkájában és mely témákra összpontosítanak. A parlamenti munka egyben megfelelő összehasonlítási alap is, mivel az elmúlt két évben a Jobbik hat alelnöke mind parlamenti képviselő is volt. Pusztán a parlamenti munkájuk összevetése alapján azonban nincs feltűnő magyarázata annak, hogy miért pont Novák. Szávay és Apáti hátrébb lépését kérte Vona Gábor. Jelentős eltérések vannak ugyan abban, hogy a parlamenti munka egyes területein mennyire aktívak a Jobbik alelnökei, az általánosságban elmondható, hogy összességében egyikük tevékenysége sem marad el jelentősen sem a Jobbik, sem az Országgyűlés átlagától. Természetesen nagy különbségek vannak abban, hogy az egyes alelnököknél mely munkaformák jelennek meg hangsúlyosabban, és mely területen inkább visszafogottak. Vannak akik inkább az írásos beadványok tekintetében átlagon felüliek, és vannak akik majd minden kategóriában átlagon felül teljesítenek, de nem volt olyan, aki minden műfajban passzív lett volna. A Jobbik alelnökei a statisztikák tükrében A Vona által végső soron leváltott három alelnök közül kettő, Apáti és Szávai, két indikátor tekintetében minősíthető "gyengének" a parlamenti munkában: az átlagnál, valamint alelnök kollégáiknál ritkábban voltak jelen a szavazásokon a as ciklus első felében. Apáti a 78%-os részvételi arányával az összes képviselő közül a 162. helyet foglalta, míg Szávay ennél is gyengébben, 76%-kal a 167. helyen állt a ciklus félidejében az összes parlamenti képviselő között. Ezzel a hat korábbi alelnök közül ők vannak az utolsó helyeken. A többi alelnök szoros mezőnyt alkot: Volner János 86%-kal a negyedik, míg Novák Előd vett részt a leggyakrabban a parlamenti szavazásokon (92%). Ezzel Novák Előd volt az egyetlen alelnöke a Jobbiknak, aki az összes parlamenti képviselő között a mezőny első felébe tartozott a szavazásokon való részvétel tekintetében. A felszólalások tekintetében is a kevésbé aktívak közé tartozik Apáti és Szávay, és e tekintetben jelentősen alulmúlják a frakciót: Apáti 68 és Szávay 73 felszólalása messze a 3

4 Jobbik frakció átlaga (107) alatt van, és különösen jelentős a különbség Z. Kárpát Dánielhez képest, aki 320 felszólalásával nemcsak magasan a legaktívabb jobbikos felszólaló, de ezzel a hetedik helyen áll az összes képviselő rangsorában. Apáti és Szávay elmaradása jelentős Novák Elődhöz viszonyítva is, aki 216 hozzászólással a 13. helyen állt a képviselők között a ciklus félidejében, és egyben a tisztújítás körüli konfliktusok idején. Ugyanakkor Apátinál és Szávaynál is kevesebbet szólalt fel az Országgyűlés alelnöke Sneider Tamás (ő ugye az ülések egy részében természetesen nem is tud felszólalni), aki 53 beszédével a Jobbik frakció átlagának mindössze felét érte el. A felszólalások és a szavazások statisztikái ellenére nem lehet azt mondani, hogy Apáti vagy Szávay nem vettek volna részt tevékenyen az Országgyűlés munkájában. Szávay István mind az önálló, mind a nem önálló indítványait nézve meghaladja a saját frakciója átlagát, és az utóbbi tekintetében összességében is a 22. helyen végzett a Parlamenten belül. Apáti István ezzel szemben inkább csak a nem önálló indítványok benyújtásában "erős": ebben a kategóriában a 17. helyet foglalta el 2 év után az Országgyűlésben. 1. táblázat. A Jobbik alelnökeinek részvétele a parlamenti munkában Részvétel a szavazásokon* * A Jobbik alelnökei parlamenti munkájának értékeléséhez a ciklus félidejében, május 6-án rögzítettük az adatokat. ** március 27-ei adatok Rangsor Felszólalások* Rangsor Önálló indítványok* Rangsor Nem önálló indítványok* Apáti István 78% Novák Előd 92% Sneider Tamás Szávay István Volner János Z. Kárpát Dániel 87% Rangsor 76% % % Jobbik** NA Két korábbi alelnök társához képest azonban kiegyensúlyozottabb, minden műfajban aktívnak számított Novák Előd tevékenysége. Novák a hat alelnök közül a leggyakrabban szavazó, a második leggyakrabban felszólaló (és a 13. az összes parlamenti képviselő között), és bár nem 4

5 ennyire kiemelten, de az írásos beadványok tekintetében is jól áll. Összességében elmondható, hogy Z. Kárpát Dániel után Novák Előd volt a második legaktívabb Jobbik alelnök a Parlamentben. A felszólalások tekintetében kevesbé aktív Sneider Tamás a beadványok terén kitett magáért: 147 nem önálló indítványával a 7. helyen szerepelt a képviselők összesített rangsorában, és 174 önálló indítványa is a 22. helyhez volt elegendő. Ezzel Sneider a Jobbik alelnökei között mindkét kategóriában az első helyen állt a ciklus félidejében, méghozzá jelentős előnnyel. Akik maradhatnak... Volner János a legtöbb parlamenti műfajban átlagosnak mondható aktivitást mutatott az alelnök társakhoz viszonyítva, de a Jobbik képviselőcsoportjának átlagához viszonyítva az önálló indítványokat leszámítva minden kategóriában átlagon felül teljesített. Volner inkább a tevékenysége tartalma tekintetében érdekes a Jobbik alelnökökhöz hasonlítva: esetében a legegyértelműbb a tevékenységi profil, hiszen Volner szinte kizárólag gazdasági ügyekhez szólt hozzá (ideértve számos korrupcióval kapcsolatos felszólalást). Volner Jánosról kijelenthető, hogy senki nem szűkítette le magát ennyire egy szakterületre a hat korábbi alelnök között, mint ő. A legtöbb alelnök esetében voltak olyan témák, amelyekkel kiemelten foglalkoztak, de általában szerteágazó tematikák kapcsán nyújtottak be beadványokat, vagy szólaltak fel. Ami vezérfonalként megjelenik az összes Jobbik alelnök tevékenységében az a korrupció kérdése. Ez aligha meglepő, hiszen az utóbbi években egyértelművé vált, hogy a korrupció a Fidesz egyik legsebezhetőbb pontja. Nem váratlan a másik, a Jobbik alelnökök által átlagosan leggyakrabban felemlegetett téma sem: felszólalásaikban sokszor foglalkoztak szociális témákkal, családtámogatással, foglalkoztatottsággal, munkaügyi kérdésekkel. A szegénység növekedése és a szociális ellátó rendszer hiányosságai nyilvánvalóan a Fidesz kormányzás másik szembeötlően gyenge pontja, így természetes, hogy a Jobbik e téren is igyekszik támadni a kormányt. A szociális tematika a leghangsúlyosabban Sneider Tamásnál jelent meg, aki a felszólalásai elsöprő többségében ilyen ügyekkel foglalkozott, és azon belül is kiemelten a nyugdíjakkal. Az írásos beadványoknál vegyesebb volt a kép, itt megjelent a korrupció, valamint a menekültkérdés is, de a szociális ágazat, a nyugdíjasok, illetve a dolgozókat sújtó problémák egyértelműen hangsúlyosan szerepeltek Sneider írásos beadványaiban is. A Jobbik alelnökei közül Z. Kárpát Dániel volt a legaktívabb az Országgyűlésben, viszont ő egyfajta jolly jokerként tűnik fel pártja parlamenti munkájában. Esetében kevésbé volt beazonosítható olyan hangsúlyos terület, mint Volnernél a gazdaság vagy Sneidernél a nyugdíjak és általában véve a szociális témák (bár az utóbbival Z. Kárpát is sokat foglalkozott, például követelte már az élelmiszerek ÁFÁ-jának csökkentését, és foglalkozott a kilakoltatás 5

6 tilalmával is). Z. Kárpátnál szinte minden téma megjelent, de egyúttal látszott, hogy szemben a többi alelnök társával, akik inkább hébe-hóba érintették a menekültügyet, a számos pozíciót betöltő Z. Kárpát (aki a Jobbik alelnöksége mellett az Országgyűlés jegyzője, frakcióvezetőhelyettes, a Fogyasztóvédelmi albizottság elnöke, valamint a Gazdasági bizottság alelnöke is) magára vállalta a bevándorlással kapcsolatos kommunikáció jelentős részét is. És akiknek mennie kell... A szociális témák, azon belül is különösen a családpolitika a Jobbik jobbszárnyának talán legismertebb alakjánál, a júniusi tisztújítás után az országgyűlési mandátumáról is lemondott Novák Elődnél is erősen megjelentek. Novák Előd egyértelműen a saját kollégáihoz képest szélsőségesebb, és egyúttal a stílusát tekintve harsányabb felszólalásokkal, illetve írásos beadványokkal tűnt fel. Az egyéb okoknál fogva (a többi ellenzéki párt idejének elhasználása miatt) is botrányt kavaró "Korrupció ötven árnyalata" című, kérdéssorozat részeként olyan kérdéseket fogalmazott meg, mint "A százholdas Habonynál is mesésebb vagyonú narancsköztársaságot hány strómanja közt osztotta fel?", "A korrupció ötven árnyalata - L. Simon László összes műve" vagy " A korrupció ötven árnyalata - igenis van politikusbűnözés!". Emellett Novák kiemelten foglalkozott történelmi és nemzetpolitikai kérdésekkel, és e téren jelent meg legnyilvánvalóbban szélsőséges felfogása: több felszólása egyértelműen rasszista volt, melyek közül jó példa a "Milyen nemzetiségű lesz Magyarország első szülöttje 2016-ban?" című parlamenti hozzászólalása. Novák mellett Szávay István is sokat foglalkozott "nemzeti" ügyekkel, bár Novák provokatív stílusa nélkül, inkább száraz, konkrét közpolitikai intézkedéseket számon kérő formában. Szávaynál jelentek meg viszont a legerősebben a határon túli magyarokat érintő ügyek, ezzel a kollégái még a nemzeti ügyeket hangsúlyozó Novákot is beleértve inkább elvétve foglalkoztak. A kollégáihoz képest viszonylag ritkán felszólaló Apáti István parlamenti hozzászólásaiban nem volt domináló tematika: részt vett a költségvetés és több konkrét törvény vitájában, több, a korrupcióval foglalkozó interpelláció mellett állást foglalt például a sporttörvény módosítása kapcsán (a túl szigorú stadion beléptetés ellen érvelve), és kérdezett például a migránsokról és a kormányzati korrupcióról. Írásos beadványai tekintetében viszont már inkább megjelent vezérfonalként a korrupció, és mellette többször kitért a menekültkérdésre, valamint a kettő közös metszetére is (vö. "kerítésmutyi"), de szociális kérdésekhez is hozzászólt. 6

7 Összegzés A jobbikos alelnökök tevékenységének összevetése arra nem szolgáltat magyarázatot, hogy miért Nováknak, Apátinak és Szávaynak kellett távoznia az alelnöki posztról. Mindazonáltal feltűnő, hogy a Jobbik alelnökeinek tevékenységében mennyivel nagyobb teret kapott a korrupció és a szociális ügyek képviselete, mint a hagyományos, kultúrharcos, nacionalista témák, vagy akár a korábban minduntalan hangsúlyozott rend kérdése, ami mostanában egyértelműen kevésbé hangsúlyos. Sőt, még a tavaly kiemelten aktuális menekültprobléma számszerű súlyát tekintve sem mondható el, hogy központi téma lett volna a fent vizsgált jobbikos politikusok számára. Ebből egyfelől lehet arra következtetni, hogy az egyre szembetűnőbb szociális válság fényében a Jobbik felismerte, hogy melyek azok a problémák, amelyek a szavazókat leginkább foglalkoztatják, és ez jelzésértékű a tekintetben is, hogy melyek azok az ügyek, amelyeket a Jobbik nem kíván küzdelem nélkül átengedni a baloldalnak, annak ellenére, hogy a szociális ügyek képviselete "hagyományos" balos témának mondható. Emellett viszont az is látható, hogy a Fidesz épp a nemzeti-kultúrharcos témák kapcsán már nem sok teret enged a középre húzó Jobbiknak: ahogy a kormány retorikája, emlékezetpolitikája, valamint egyes területeken (kiemelten a menekültpolitikában) a szakpolitikája is egyre jobbra sodródik, a Jobbik egyszerűen kiszorul a vitából, mivel balra helyezkedni nem kíván a kormánytól, de jobbról már nincs hely. Ahogy Z. Kárpát Dániel mondta az egyik parlamenti menekültpolitikai vita után: "Nehéz a kormányt jobbról előzni". Az elemzés a Nyílt Társadalom Alapítványok támogatásával készült. 7