A DK NYÍRSÉG TERMÉSZETFÖLDRAJZI JELLEMZÉSE

Átírás

1 DEBRECENI EGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI és TECHNOLÓGIAI KAR TERMÉSZETFÖLDRAJZI és GEOINFORMATIKAI TANSZÉK A DK NYÍRSÉG TERMÉSZETFÖLDRAJZI JELLEMZÉSE Témavezető: dr. Lóki József Tanszékvezető egyetemi tanár Készítette: Csonka Kitti III. Földrajz II.Germanisztika Tanári szakirány Debrecen 2009.

2 Tartalomjegyzék: Oldal I. Bevezetés 3. II. Szakirodalmi áttekintés 4. III. A vizsgálatok anyaga és módszere 8. IV. Vizsgálati eredmények és azok értékelése Földtörténeti áttekintés 2. Geológiai képződmények 3. A DK Nyírség formakincse 4. Éghajlata 5. A DK Nyírség vízrajza 6. Felszín alatti vizek 7. Természetes növénytakaró 8. Állatvilága 9. Talajtípusai V. Következtetések, javaslatok 1. Szélerózió és ellenszerei 2. Antropogén geomorfológia 3. Természeti értékek a., Bátorligeti ősláp b., Bátorligeti legelő c., Fényi erdő 43. VI. Összegzés 58. VII. Szakirodalmi hivatkozás 61. 2

3 I. Bevezetés A DK-Nyírség az a terület, amely számomra nagyon sokat jelent, hiszen itt található az a kisváros Nyírbátor, ahol élek. A városi rangot 1973-ban kapta meg, s ettől kezdve társadalomföldrajzi szempontból fokozatosan fejlődik. Természetföldrajzi képének kialakulásáról már távolabbi időktől kezdve beszélhetünk, mely ma is folyamatosan változik. A térséggel kapcsolatos olyan lényeges kérdésekkel kívánok foglalkozni a szakdolgozatomban, mint pl.: Hogyan alakult ki a térség? Milyen földrajzi és emberi tényezők játszottak/játszanak szerepet kialakulásában? Hogyan lehet védekezni a szélerózió ellen? Ezek a kérdések azok, melyek mindig is foglalkoztattak, és most részletesen is sikerült, ezekkel megismerkednem, amelyek elmélyítették ismereteimet a térséggel kapcsolatban. Nyírbátor természetföldrajzi szempontból igen kivételes helyzetben van, hiszen tőle Északra és Délre eltérő formájú homokformák alakultak ki. Növényzetet, állatvilágot, talajadottságot tekintve is jelentős mértékben különbözik a többi alföldi tájtól. Ezt a térséget azért választottam szakdolgozati témámnak, mert számomra ez a terület a legérdekesebb és legfontosabb. Azért döntöttem mellette, mert természetföldrajzi szempontból számos olyan dolog van, ami által a többi területtől elkülönül, és sok olyan érdekesség, ami máshol nem lelhető fel. Az általam már régebb óta ismert területeket más szemszögből is megismerhettem, s részletesebben elmerülhetek a térség nyújtotta lehetőségekben. Vizsgálódásaimat olyan területeken tehettem meg, amely számomra jelentős, hiszen dédszüleim, nagyszüleim és szüleim vidékével ismerkedhetem meg. Célkitűzésem, hogy a területet minél részletesebben, és több szemszögből bemutassam, s kialakulásának körülményeit, következményeit, vagyis formáit megismerhessem. 3

4 II. Szakirodalmi áttekintés Hogyan alakult ki a Nyírség? Minek hatására jött létre a futóhomokos terület? Ezek a leggyakoribb kérdések, amelyek a kutatókat is foglalkoztatták (Cholnoky, J. 1910, Sümeghy, J.1944, Nagy, J.1908, Vertse, A. 1932, Kádár, L 1951.) A Nyírségről szóló első munka, amelyet Borsy Z.(1961.) is megemlített és olvashatunk könyvében, 1908-ban Nagy Jenő által látott napvilágot. Szerinte a nyírségi homok a vulkáni koszorú előtt elterülő Ondava, Tapoly, Laborc, Ung, és Latorca folyók hordalékkúpjáról került a mai helyére, így teljesen elveti azt a tényt, miszerint, a homok helyben keletkezhetett. Formakincsek közül a szélbarázdákat, garmadákat és maradékgerinceket emelte ki, de későbbi munkáiban már löszdolinákat is megemlített, melyek a Mátészalkától ÉNy-ra található területen jelentek meg. Azonban a fejletlen nyugati szárú parabolabuckákat még nem ismerte fel, a homokbuckák létrejöttét pedig szélerózióval magyarázta, melynek kialakulása a szárazabb éghajlathoz és alacsonyabb talajvízálláshoz vezethető vissza. Nagy Jenő felfogását csak kevesen ismerik el, viszont Cholnoky Jenőét (1910.) annál többen, aki Az Alföld felszíne című munkájában ismerteti ezt a térséget. A nyírségi homok aljzatának az ópleisztocéni löszplatót tartotta, s a leggyakoribb képződménynek pedig magát a löszt, amely a Nyírségen m magas peremmel rendelkezik. Ez a lösz a lapálybeli löszökhöz tartozik, melynek egyik legfontosabb tulajdonsága a gyenge rétegzettség. A löszös területek mellett futóhomokos területek is megfigyelhetőek a térségben. Felfogása szerint a futóhomokot a Tapoly, Ondava, Ung, Latorca folyók törmelékéből a szél fújta ki a nyírségi löszplatóra. Cholnoky J. szerint a nyírségi homok nagy utat tett meg, vagyis a távolabbi É-i területekről került ide, amelyet az is bizonyít, hogy a szemek gömbölyűek és kiszitáltak. Későbbi vizsgálatok eredményeképpen azonban bebizonyosodott, hogy a nyírségi futóhomokszemcsék csak kismértékben koptatottak, hiszen helyben, a pleisztocéni folyóvízi homok hátán képződtek, és csak rövid utat tettek meg. Ez is bizonyítja, hogy Cholnoky feltevése téves volt. Felfogása azonban néhány évtizedig fennmaradt, amelyet később 1944-ben Sümeghy J. elképzelései váltották fel. Szerinte a pleisztocén időszakában a Kárpátokból és Erdély felől érkező folyók hozták létre a nyírségi hordalékkúpot. 4

5 Későbbi munkája során azt állapította meg, hogy a pleisztocén időszakában a Tapoly, Ondava, Laborc, Ung, Latorca, Borsava, Tisza, Túr és a Szamos folyók által felhalmozott hordalékkúp a Nyírség, melynek épülése csak a pleisztocén és a holocén határán szűnt meg, amikor a Bereg-Szatmári-síkság, valamint a Bodrogköz meg/lesüllyedt. Sümeghy Nyírséggel kapcsolatos megállapítása ellentétben áll Cholnoky Jenő álláspontjával. Cholnoky szerint a futóhomok löszplatóra épült, míg Sümeghy megállapítása szerint a futóhomok aljzata folyóvízi homok. A Nyírség területén a pleisztocén időszak végétől fontos szerepe lett a szélnek, amely az elhagyott vagy az élő folyómedrek közötti felszíneket megtámadta, és kifújta belőlük a homokot. A hordalékkúpot építő folyók a leghamarabb az ÉK-i, és Ny-i területeket hagyták el, így ott indult be leghamarabb a szélkifúvás. (Borsy Z., 1969.). Valamennyi kutató azonban abban egyetértett, hogy évvel ezelőtt az Alföld ÉK-i részének folyói már nem haladtak át a Nyírségen, így a melegebb és szárazabb éghajlatnak köszönhetően a szél munkavégző képessége felerősödött, és azokon a területeken, ahol a növényzet nem védte a felszínt, ott újabb formákat hozott létre. Ezután a mainál melegebb és csapadékosabb éghajlat hatására a Nyírség erdőssztyeppé alakult, s egyre több összefüggő erdő alakult ki. Az erdősülés országos viszonylatban is jelentős volt ezen a területen, melynek száma azonban a XIX. századra jelentősen lecsökkent. Ennek okai egyrészt erdőirtások, másrészt mezőgazdasági tevékenységek, melyeknek eredményeként megemlíthetjük a szélerózió felerősödését (Borsy Z., 1969.). Minden kérdés tisztázására kezdődött el 1950-ben a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával a Nyírség részletes területi megismerése, Kádár László vezetésével. Elsőként sikerült tisztázni, hogy a Nyírség egy hordalékkúp, valamint sikerült megállapítani a lösz, és a futóhomok keletkezésének körülményeit (Borsy Z ). A kutatások során jöttek rá arra is, hogy a Nyírség különböző részein a formák változnak, és alakjuk sem egyforma. Kádár László (1951.) volt az első, aki kimutatta, hogy a D Nyírség területének sajátos formája, a fejletlen nyugati szárú parabolabucka illetve, hogy a Ny i lejtők lankásabbak, ellentétben a meredekebb K i lejtőkkel as fúrásadatoknak köszönhetően, Borsy Zoltánnal együtt sikerült bebizonyítaniuk, hogy a Nyírséget építő folyók a Bodrogközön átfolytak, melyekkel a kapcsolat akkor szakadt meg, amikor a Tisza az Ér völgyből a Bodrogköz és a Bereg Szatmári síkság irányába fordult. 5

6 A Nyírség geomorfológiai problémáival Balla György (1954.) foglalkozott részletesebben először, s az ő nézeteként említhetjük meg, hogy a leggyakoribb forma a Nyírségen a parti dűne, de száma a DK-i részen csekély. Borsy Zoltán (1974.) A futóhomok mozgásának törvényszerűségei és védekezés a szélerózió ellen című disszertációjában már arról ír, hogy hogyan lehet védekezni a szélerózió ellen, és hogy milyen tényezők játszanak szerepet annak felerősödésében, illetve csökkentésében. Borsy Zoltán (1989.) Az Alföld hordalékkúpjainak negyedidőszaki fejlődéstörténete című munkája segítségével sikerült letisztázni azokat a kérdéseket, amelyek eddig zavarosak voltak, hiszen mindenki mást-mást mondott például arról, hogy mi is valójában ennek a futóhomokos térszínnek aljzata óta Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében különböző mélyfúrásos kutatások zajlanak, mint például kincstári só-, vagy vízkutatás, melynek célja a szénhidrogének feltárása. Az első fúrás Tisztaberek 1 volt, amelyet több is követett, de ezek sem voltak nagy jelentőségűek, így megállapították, hogy kőolaj és földgáz készletünk nem számottevő, így a másodrendű területi kategóriához sorolandó. Jelentős földgázkészlet kitermelésre csak Penészleken került sor.(500 millió m 3 ) A mélyfúrásoknak köszönhetően a rétegződéseket is sikerült megállapítani. A paleozoos képződmény kora a karbon, amelynek kőzetanyaga kovapala, és 200m-es vastagságban fedezhető fel m között. Felette 40m-es vastagságú triászmészkő található, majd 1362m-ig vulkáni képződmények helyezkednek el (Göőz L., 1999.). DK-i Nyírség neogén medence aljzatát flisjellegű üledék fedi, a neogén üledékek közül a miocén korú vulkáni képződmények, mint például az andezit, a riolit és ezek agglomerátumai, tufái fordulnak elő. A felszín felé haladván méteres vastagságban pannóniai és pleisztocén, valamint holocén képződmények sorakoznak (Göőz L., 1999.). Ezeket a holocén képződményeket mind az ember, mind pedig a természet is jelentős mértékben átalakította és jelenleg is folyamatosan formálja. A területhasznosítás jelentőségének bizonyítéka, hogy ezen a területen a mezőgazdaságilag megművelt szántók aránya kimagaslóan magas (Somogy S., 1990.). Kádár László (1956.) A Magyarországi futóhomok kutatás eredményei és vitás kérdései című közleményében további információkat tudhatunk meg a nyírségi formavilágról. A félig kötött futóhomokos területek formái, mint a parabolabuckák, garmadák itt is megtalálhatóak. Kádár L. azt is leírta, hogy a 2 forma között az a különbség, hogy a garmada a szélbarázdához kapcsolódó forma, míg úgynevezett vándorló bucka a parabolabucka. 6

7 Ugyancsak Kádár L. nevéhez fűződik a terület következő jellegzetes formájának, a szegélybuckának a felismerése és megnevezése. Napjainkban is folynak különböző kutatások ezen a területen, arra keresve a választ, hogy mikor és hogyan, minek hatására indult el a homokmozgás. A kutatók minél több összefüggést igyekeznek felfedezni a szél az éghajlat között, amelyekhez különböző kutatási eszközök társulnak segítségül. Fontos kutatási célkitűzés még, az itt található formák eredetének felkutatása. A kutatások során az emberi tevékenységeket is vizsgálják, hogy hogyan hat a természetre, és hogyan befolyásolja a felszínformálást. Annyi azonban megállapítható, hogy ezen kutatások segítségével már nagyon sok információt lehet tudni a homokmozgás keletkezéséről, szakaszairól és a formavilág kialakulásáról. 7

8 III. A vizsgálatok anyaga és módszere A szakdolgozat megírásához többféle eszközre volt szükségem. Az első, s talán az egyik legfontosabb a könyvtárban való foglalatosság volt, ahol először a témám megírása szempontjából az egyik alapművet vettem a kezembe, Borsy Zoltán A Nyírség természeti földrajza című könyvét, amely az első igazi áttekintő jellegű könyv volt a térség feltárásának történetében. Elolvasásával már sok információval rendelkeztem a területről, de egy könyvvel nem elégedtem meg, s igyekeztem minél több könyvet, forrást keresni és tanulmányozni a szakdolgozati témámmal kapcsolatban. Ezen forrásanyagok felkutatásában és kézhezvételében a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtára, a Debreceni Egyetem Földrajzi tanszékek Könyvtára, valamint a nyírbátori Városi Könyvtár volt a segítségemre. A szakirodalmi tanulmányozás után az interneten is igyekeztem, minél több olyan megbízható forrással rendelkező oldalakat keresni, amelyek a témámhoz köthetőek. Nemcsak tárgyilagos, hanem szakmai segítséget is kaptam a szakdolgozatom megírásához, témavezetőmtől Lóki Józseftől. Segítségével a DK-Nyírség területét sikerült alaposan bejárni, és minden olyan területet felkutatni, ahol a szél által kialakított formák jól megfigyelhetőek, így saját szememmel is sikerült megfigyelnem ezeket a formákat. Mindezek mellett a talajbeli különbségekre is sikerült felhívni a figyelmet. Több homokbánya területén jártunk, ahol a futóhomokrétegek, s bennük a kovárványcsíkok jól láthatóak, tanulmányozhatóak voltak. Bátorliget természetvédelmi területét is sikerült igen részletes bejárnom, és ott előforduló formákat pedig fényképezővel megörökíteni, hogy ezzel még szemléletesebbé tudjam tenni a szakdolgozatomat. 8

9 IV. Vizsgálati eredmények és azok értékelése 1. Földtörténeti áttekintés Ahhoz, hogy az általam kiválasztott terület természet-, állat-, talaj-, és növényföldrajzát bemutassam, szükséges először kialakulásának ismertetése. A Nyírség a Tiszai Nagyszerkezetei Egység része, melynek aljzata flisösszletű. (1. ábra). A felszín kialakulásában az egyik legfontosabb szerepet a folyóvízi munka játszotta. Az ősföldrajzi képet a folyóvízi akkumuláció határozta meg. A pleisztocén időszakában az Alföld egésze süllyedő térszín volt, ún. fiókmedencékkel. Ezt a süllyedő Nyírséget a felsőpannonban a Pannón beltenger (2. ábra) teljesen elborította, amely a későbbiek folyamán feltöltődött és beltóvá alakult. (Martonné E.K., 2007.). 1.ábra A Tiszai nagyszerkezeti egység kiterjedése.(szerk. Kázmér M. Kovács S., Martonné E.K., 2007.) 9

10 2.ábra A Pannon beltó egykori kiterjedése. (szerk. Borsy Z. Franyó F., Martonné E.K.,2007.) Feltöltődése során a Pannon beltót a vízfolyások nagy mennyiségű üledékkel halmozták fel, melynek vastagsága 1000 és 2500m-t is elérhette. A pliocén második felében, az Alföldet feltöltő folyók, a Maros-Kőrös süllyedék felé tartottak, s közben hordalékukat pl: a Nyírség déli részének területén halmozták fel, amit a 3.ábrán jól megfigyelhetünk. Míg a Nyírség déli részén a felhalmozódás volt megfigyelhető, addig az ÉK-i rész jelentősen megemelkedett, s ez megnövelte a folyók eróziós tevékenységét. A megerősödött eróziós tevékenység következtében, a folyók először felszabdalták a területet, majd megkezdték annak letarolását. A legjelentősebb eróziós munkája a területen a Tiszának és a Szamosnak volt.(borsy.z.,1961.) 10

11 3. ábra A pliocénkori vízhálózat. 1. jelenkori futásirány (szerk: Sümeghy J.-t kiegészítve Somogyi S., Martonné E.K., 2007.) A megerősödő folyóvízi erózió mellett, az areális erózió is nagy mennyiségű hordalékot szállított el a puha pannóniai rétegekből. A felsőpliocén végén süllyedésnek indult a Tisza-árok Szolnok feletti szakasza, s ennek köszönhetően a Tapolya, Ondava, és a Laborc irányt változtatott, és DNy-nak fordulva, a Hajdúhát felé vették irányukat. (Borsy Z ) 11

12 4. ábra A nyírségi hordalékkúp épülésének iránya (Borsy Z., 1989.) A pleisztocén közepén a pannóniai felszín süllyedni kezdett, így a folyók munkavégző képessége a hegyvidéki szakaszon felerősödött, és bevágódó szakaszjellegűvé vált, melynek hatására, a hegyről leérkezve vesztettek erejükből, és ennek következtében a hordalékukat a hegy lábánál halmozták fel (4. ábra). A Nyírség pleisztocén rétegek vizsgálata arról tanúskodik, hogy valamennyi folyó részt vett az Alföld ÉK-i részének feltöltődésében (Borsy Z.,1961) A würmben tektonikus okoknak köszönhetően a területet feltöltő Tisza és Szamos a mai Ér völgy környékére került le, ahol megkezdte eróziós tevékenységét. Ez azonban nem tartott sokáig (5. ábra), mert a felső pleniglaciálisban újabb tektonikussüllyedés következett be, s az erősebben süllyedésnek induló Beregi síkság és a Bodrogköz felé vette az irányt a Tisza, elhagyva ezzel az Ér völgyét. A felső pleniglaciálisban így nagy területek köztük a DK Nyírség is ármentessé vált, így utat adva a szél felszínalakító tevékenységének. (Borsy Z., 1989.) 12

13 5.ábra A negyedidőszaki futásirányok (Borsy Z., 1989.) Így tehát az elhagyott folyómedrek közötti laposokat az É-i, ÉÉK-i, ÉK-i, ÉÉNy-i szelek megtámadták, és a homokot kifújták belőlük. Ennek következtében egyre jobban megjelentek a szél által kialakított formák, mint például szélbarázdák, deflációs mélyedések, garmadák, maradékgerincek. A Nyírség D-i részén pedig kialakult a területre jellemző sajátos forma, a fejletlen nyugati szárú parabolabucka (Borsy Z., 1961.), amelyek a szélirány kisebb mértékű megváltozásának eredménye, melynek fejletlen Ny i szárát az É i irányú szelek erodálása hozták létre.( Lóki J. Szabó J., 2007.) Ahhoz azonban, hogy ilyen formák kialakuljanak, a homoknak mozgásba kell lendülnie, amelyet több tényező is befolyásol. Ilyen például az éghajlat, amely minél szárazabb, és csapadékszegényebb annál jobban alkalmasabbá teszi a területet a szél pusztítására, vagy a talajvízmagasság is befolyásolja a szél tevékenységét hiszen, ha magas vízállás van, akkor hamarabb megkötődik a szállítható anyag, így nem, vagy csak nagyon nehezen tudja a szél magával ragadni azt, míg az alacsony vízállás esetén segíti is a szél munkáját. A növényzet is fontos tényezőként említhető meg a szél formaalakításában, hiszen ha gyér a növényzet, akkor jelentős formákat tud kialakítani, míg ha a terület gazdagon növényborított, akkor a felszínalakítás sem olyan intenzív. 13

14 Ahogyan Lóki József (2008.) Holocén felszínváltozás a hazai futóhomok területeken című közleményében olvashatjuk, hogy a legjelentősebb homokmozgás a felső pleniglaciálisban volt, amit azonban további homokmozgási fázisok követtek. A würmben az idősebb és a fiatalabb Dryasban még mozgásba lendült a homok. A holocén nedvesebb preboreális éghajlatának köszönhetően azonban a homokmozgás megcsappant, amellyel párhuzamosan megjelentek azon kisvizű patakok, amelyeket nyírvizeknek is neveznek, amelyek a peremterületek irányába tartottak. A boreális fázisban viszont ismét szárazabb, melegebb éghajlat köszöntött be, így a szél ismét elkezdte felszínformáló tevékenységét. Az utolsó jelentősebb homokmozgásra pedig a XVIII. században került sor, mely a fák kivágása és a túllegeltetés miatt következhetett be. (Martonné E.K ) Napjainkban is megfigyelhető homokmozgás azokon a területeken, ahol az ember folyamatosan beleavatkozik a természet folyamatába. A félig kötött formák között átmeneti formák is létrejöttek, amelyek átmenetet képeznek a Nyírség É i és D i formavilága között. Ilyen formák maradékgerincek, szélbarázdák, deflációs mélyedések, és parabolabuckák keveredéséből jöttek létre. Ilyen formakeveredés legfőképpen a Bököny Szakoly Nyírgelse Nyírbátor Mátészalka vonal mentén fordult elő (Borsy Z., 1961.). A würmi tektonikus mozgások következtében, bizonyos területek kiemeltek, mások lesüllyedtek, s így akár több méteres szintkülönbség is létrejöhetett, sőt a folyók elhagyták ezt e területet, és a szél vehette át a hatalmat, ami oda vezetett, hogy itt alakult ki a Nyírség legmagasabb pontja, a Nyírbogát környékén található Hoportyó 183méterrel, amelyet régebben Koportyoknak is neveztek. (6. ábra) 6. ábra Magasságkülönbségek a D-DK-Nyírség területén ( Borsy Z ) 14

15 A szél munkáját erdősítésekkel próbálták megfékezni. A leggyakoribb fa, amit ezen a területen ültettek az akác, valamint a különböző gyümölcsfák, amelyek segítettek a szél megkötésében. Azokon a területeken, ahol nincs fa, amely megkötné a homokot, ott a szél hatására újabb félig kötött formák jöhettek és jöhetnek létre. 2. Geológiai képződményei A DK-Nyírség területén előforduló leggyakoribb formák a következőek: 1. Löszös homok 2. Futóhomok 3. Gyepvasérc 4. Mésziszap, homokos mésziszapos, meszes-mésziszapos homok 5. Barnaföld A következőkben ezeket a formákat szeretném bemutatni és részletesebben jellemezni. Löszös homok. Maga a lösz elnevezés az elzászi német parasztoktól származik, akik a könnyen megmunkálható laza anyagot nevezték lösznek. Kőzetfajtaként azonban először 1823-ban Leonhard K.C. ismerte el, majd Lyell C. munkái során vált ismertté (ÁTF, 1998.). Szemcseátmérője 0,02-0,05 mm közötti, fakósárga, nagy porozitású, és vízátersztő kőzet, amely főképpen kvarcból (50-70%), kalciumkarbonátból (5 25%), és agyagból (5 25%) áll. Ahhoz azonban, hogy a lösz kialakuljon több feltételnek is teljesülni kell, így például, hogy a felszín sík, vagy enyhe lejtésű legyen, az éghajlat aridus, illetve szükséges, hogy növényzet borítsa a felszínt, ami megköti a port. A kifagyásos vagy inszolációs aprozódásból, fluviális, tavi vagy glaciális üledékékből származó hulló port a szél elszállíthatja, ha azonban az éghajlat nedvesebbé válik, akkor a lösz képződése leáll, és különböző lepusztulási formák jönnek létre (Lóki J. Szabó J., 2007.) Tipikus lösz itt, a DK-Nyírségben, nem alakult ki, csak löszös homok, amelynek homokfrakciója a többi típustól eltérően nagyobb, s eltérő arányban található meg benne futóhomok és löszös homok (Szerk.: Borsy Z., 1998.). 15

16 A futóhomok a legelterjedtebb képződménye a DK-Nyírségnek. Szemcseméretét tekintve általában 0,32 0,1 mm, azonban előfordulnak benne 0,5 mm-es átmérőjű szemcsék is. Annál nagyobb szélenergiára van szükség, minél nagyobbak a homokszemcsék, amelyeket ennek megfelelően a szél hol görgetni, ugráltatni, hol pedig lebegtetni tud, amelyek egymásnak ütközve egymást is mozgásba lendíthetik. A szélfújta szemcsék jelentős része kvarcból áll, de helyenként mészkőszemcséket is tartalmazhat, amelyek azonban hamar elaprózódnak és por lesz belőlük, amit a szél kirostál és kvarcszemcsék együttesévé válnak. Kisebb arányban ásványszemcsék is előfordulnak a kvarc együttesekben, mint például a gránát (Borsy Z., 1998.). A nyírségi futóhomok anyakőzete a pleisztocéni iszapos folyóvízi homok, amelyet a munkaképes szelek szállítottak el. Vastagságuk elérheti a néhány cm-től a 25-32m-t is. Ahol a vastagsága csak néhány cm, ott a folyóvízi homok is a felszínen van, például a parabolaszárak között Nyírbátortól K-re, míg Hajdúsámson és Nyírbogát között 25 32m vastagságot is elérheti. A nyírségi futóhomok főleg 0,2 0,1mm szemcsenagyságú aprószemű homokból tevődnek össze, amelyek É-ról D felé haladva fokozatosan finomodnak. A hordalékot szállító folyók a durvább szemcséket az É-i területeken, míg a kisebb szemeket D en halmozták fel (Borsy Z., 1961.). Ahogyan azt az általános jellemzésnél említettem, a futóhomokbuckákban a legnagyobb arányban a kvarc található, ami mellett Borsy Z. (1961.) kutatásai alapján a durva homokfrakció is megtalálható, valamint binokuláris mikroszkóp segítségével vulkáni eredetű szemcsék is kimutathatóak, mint például az andezit, a riolit, és a riolittufa. Mindezek hatására a talaj savanyúbbá válik, és megnövekszik a vastartalma is. A savanyúság káros hatásaihoz említhető, hogy nem következik be a humuszanyag koagulációja, s a talaj szerkezete tömődött lesz, ami kedvezőtlen a talajvíz és levegőgazdálkodására. A savanyúság felerősödésével a növények a különböző szerves anyagokat csak nehezen tudják felvenni. Ezeknek a talajoknak a javításához a leghatásosabb módszer a talajlazítás, a trágyázás, a talajvédelem, és a víztöbblet elvezetése (Stefanovics Pál Filep György Füleky György, 1999.) A nyírségi futóhomokszemcsék csak kismértékben koptatottak (7. ábra), hiszen helyben, a pleisztocéni folyóvízi homokból képződtek, és csak rövid utat tettek meg (Borsy Z ). 16

17 7. ábra Futóhomok szemcséinek felnagyítása (Borsy Z., 1961.) Ez is bizonyítja, hogy Cholnoky (1910.) feltevése téves volt, hiszen ha állítása igaz lett volna, akkor a messziről érkezett futóhomoknak jelentős mértékben kellene koptatottnak lennie, nem pusztán kis mértékben. A következő nyírvízlaposokra jellemző képződmény, a gyepvasérc, amely a holocén preboreális, nedvesebb éghajlatában alakult ki. (Borsy Z., 1969.). A barnavasérc agyaggal kevert változata a gyepvasérc (Hevesi A., 1997.). A legtöbb esetben a felszínen ritkán fordul elő, inkább a felszín alatt, 30-50cm mélységben. Általában különálló gumók formájában jelentkeznek, összefüggő formákban csak nagyon ritkán fordulnak elő (Borsy Z ). 17

18 A következő képződmény, melyet megemlítenék a mésziszap. Az iszap 0,002-0,02mm szemcsenagyságú finom üledék, amely folyókban vagy állóvizekben találhatóak meg (Hevesi A., 1997.) Szintén a D-i, és a DK-i Nyírség területén figyelhetőek meg az egykor feltöltődött folyómedrekben. Ezek tanúskodik arról, hogy a nyírvízlaposok mésztartalma magas lehetett. Ez a mésztartalom részben és időnként kicsapódott, melynek kialakulásában egyes moszatfélék elszaporodása, illetve alsóbbrendű állatok meszes héja is fontos szerepet játszott. Előfordulásának leggyakoribb területe Bátorliget. (Borsy Z., 1961.). A következő képződmény, amely nem elhanyagolható a területen a barnaföld. A barna erdőtalaj kevésbé agyagos és kevésbé kilúgozott változata a barnaföld (Hevesi A., 1997.) Csak kis foltokban fordul elő a DK-Nyírségben, főleg a Nyírmeggyestől D-re eső területeken (Borsy Z., 1961.). 3. A DK-Nyírség formakincse A DK-Nyírség formakincsének kialakulásában fontos szerepet játszott/ játszik a szél, valamint az egykor ezen a térségen áthaladó folyók, amelyek völgyeikkel színesítik a terület formavilágát. Mivel a legjelentősebb és legelterjedtebb formákat a szél hozta létre, ezért szeretnék általánosságban néhány dolgot megemlíteni tevékenységéről. A Földön szinte mindenhol fúj a szél, amelyet a nyomáskülönbségek hoznak létre. Valahol közvetett, valahol közvetlen hatásai érzékelhetőek. Közvetett módon hat a tengerpartoknál, ahol partformáló vagy éppen partépítő szerepe van, viszont közvetlen úton hozza létre a saját formáit. Saját formáit azonban a legtökéletesebben azokon a területeken tudja létrehozni, ahol nincs növényzet, ami megfékezné munkáját, vagyis megkötné az általa szállított hordalékot. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy más formákat hoz létre a sivatagokban, és más formákat hoz létre ott, ahol növényzet is van, vagyis a félig kötött homokos területeken. A szél felszínalakító tevékenységét és az általa létrehozott formákat a szelek Istenéről, a görög Aiolasz-ról nevezték el, eolikusnak (Borsy Z., 1998). A hordalékot görgetve, ugráltatva, és lebegtetve tudja szállítani, amit osztályozva képes felhalmozni. Az egymáshoz ütköző szemek egymást is mozgásba hozzák és nyomokat ejtenek egymáson. A szélnek 3 fontos munkafázisát lehet megkülönböztetni, melyek a következőek: defláció, vagyis a szélkifúvás, szállítás, vagyis transzportáció, és a felhalmozás, vagyis az akkumuláció (Lóki J. Szabó J., 2007.) 18

19 Deflációs formák például a szélbarázdák, vagy a deflációs mélyedések, akkumulációs formákhoz említhetőek a dűnék, parabolabuckák és a garmadák. A futóhomokformák kialakulását a részben kötött területeken például itt a DK-Nyírség is több tényező befolyásolja. Az egyik maga a szél, amely mellett a növényzet is fontos szerepet játszik. Ehhez hozzájárulnak még az éghajlati adottságok, a szállítható homoktömeg, a talajvíz mélysége és a domborzat is (Borsy Z., 1998.). A Nyírséget 2 részre oszthatjuk az alapján, hogy az adott területen milyen futóhomokformák alakultak ki. Így a Téglás Bököny Szakoly Nyírmihálydi Nyírgelse Nyírbogát Nyírbátor Mátészalka vonaltól É-ra az uralkodó formák a szélbarázdák, maradékgerincek, garmadák, deflációs mélyedések, míg ettől DK re, főleg szegélybuckák és fejletlen Ny i szárú parabolabuckák fordulnak elő (Borsy Z., 1961.). A DK Nyírség tehát a parabolabuckás területekhez sorolható, ahol a homokmozgás több fázisban zajlott le. A legfontosabbak a felső pleniglaciálisban, a későglaciálisban, majd a holocén időszakában több alkalommal játszódtak le. Azonban napjainkban is előfordulhat, hogy a homok mozgásba lendül azokon a területeken, ahol gyér a növényzet, szárazabb az éghajlat, vagy a talajvíz alacsonyabb. Az emberi tevékenység, mint a túllegeltetés hatására is felléphet a szél felszínalakító képessége. Ezen a terülten 7 jelentősebb formát tudunk megkülönböztetni, s ezekkel a formákkal szeretnék foglalkozni a továbbiakban. Típusos parabolabucka Borsy Z. (1961.) megfogalmazása alapján, azokon a területeken jött létre, ahol a szél a mélyedésekből fújta ki a homokot, amelynek szélverte oldala lankásabb, míg szélárnyékos oldala meredekebb. Típusos parabolabucka (8. ábra) ritkán fordul elő. Itt a DK-Nyírségben Gebétől DK-re, egy 10 méter magasságú típusos parabolabucka figyelhető meg. 19

20 8. ábra Parabolabuckák formái (szerk. Kádár L,.Lóki J. Szabó J., 2007.) Fejletlen Ny-i szárú parabolabucka a leggyakoribb forma ezen a területen. Az aszimmetrikus parabolabuckák kialakulása több dologra vezethető vissza, amelyet Borsy Z ben így csoportosított: a Ny-i szár azért nem tudott kifejlődni teljesen, mert a parabolabuckák túl közel fekszenek egymáshoz. ha az ÉK-DNy-irányú völgyek közel fekszenek egymáshoz, akkor sem tudnak kifejlődni teljesen a parabolabuckák. A Piricse-Aproliget vonaltól É-ra főképp ÉÉNy-i, míg tőle D-re É-D-i irányú szelek formálták a felszínt, azonban a területen az ÉK-i szelek a munkaképesebbek, így a parabolák gyeptakaróval védett K-i oldalát nehezen tudták megtámadni, ellentétben a Ny-i oldallal, amelyet a szél szabadon erodálhatott. Így azonban a Ny-i szártól elszállított homokot a K-i száron halmozódta fel, melynek eredménye, hogy a Ny-i szára fejletlenné válik, és az É-ÉK-i szél a K-i szárat D-DNy- felé meghosszabbítja. A K-i szára a paraboláknak 0,5-4,5km-esek, magasságuk 2-18 méter között változik.(9. ábra) 20

21 Az imént említett okok miatt a Ny i szár alacsonyabb és rövidebb is a keletinél. Erre legjobb és legszemléltetőbb példa a Teremtől ÉK-re, és Bátorligettől Ny-ra fekvő terület. (1. kép). Másik jelentős terület, ahol gyakoriak a fejletlen nyugati szárú parabolabuckák, amit Borsy Z. (1961.) az előbb említett terület mellett megemlít, az Ömböly Piricse Encsencs Nyíracsád Nyírmártonfalva Nyíradony Ábapuszta Hajdúsámson Hajdúbogas Nagyléta Bagamár, és a Nyírbátor Nyírgelse Szakoly Bököny Hajdúhadház Nagyacsád Nyírlugos Nyírbéltek, és Piricse által körbehatárolt terület lévő terület, melyeket még ma is megfigyelhetünk. (2. kép) 9. ábra Aszimmetrikus parabolabuckák (szerk. Borsy Z., Lóki J. Szabó J., 2007.) 1.kép Fejletlen nyugati szárú parabolabucka Bátorliget 21

22 2.kép Fejletlen nyugati szárú parabolabucka Nyírlugos A következő forma, melyet meg kell említeni a szegélybucka. Parabolabuckákból alakult ki úgy, hogy a parabolabucka É D i, ÉÉK DDNy i illetve ÉK DNy i előrehaladása során vizenyős területekre, illetve egykori folyómedrek széléhez ért, ahol a nedvesebb felszín miatt a K-i szára megkötődött. A Ny i szár, azonban a szél számára továbbra is erodálható maradt, így hasonló folyamatok mentek végbe, mint a fejletlen Ny i szárú parabolabuckáknál. A K-i szár magassága 4 8 méter, míg a hosszúsága 2 km. (Borsy Z., 1961.). Kádár László(1956.) nevezte el a területre jellemző formát szegélybuckának. A negyedik forma a szélbarázda (10. ábra), amely ott alakulhatott ki, ahol a növényzet felszínborítottsága változó, és a gyérebb növényzetű területről a szél kifújta a homokot, míg a növényzettel fedett ellenáll a szél pusztításának.(lóki J. Szabó J., 2007.). Kialakulásukban fontos szerepet játszott a talajvíz mélysége is. A legnagyobb méretű szélbarázdák Ömböly Nyírbéltek Nyíracsád Nyírábrány között fordulnak elő. Napkortól D- re viszont olyan szélbarázdák is előfordulnak, amelyek a XVIII. és XIX. században az erdőírtások után alakultak ki (Borsy Z., 1961.). 22

23 10. ábra Szél által kialakított formák (szerk. Cholnoky J., Lóki J. Szabó J., 2007.) Széllyuknak nevezzük, azokat a formákat, amelyek a növényzettel borított területeken jöttek létre, ahol a parabolabuckák mélysége csekély, és átmérőjük is kicsi.(lóki J. Szabó J., 2007.). Borsy Zoltán (1961.) megállapítása szerint, a parabolák csúcsrészeiben is létrejöhetnek, így mélységük a 10 métert is elérheti, lejtőik pedig fokosak. Nyírbátor és Piricse között is megfigyelhető a széllyuk, amelyet a munkaképes északi szelek fújtak ki a szélbarázdákból. Miközben a szél a homokot fokozatosan hordta ki a szélbarázdákból, addig a széllyukat tovább mélyítette és szélesítette.(kádár L.,1935.) Szélbarázdák, maradékgerincek, garmadák, és kisebb deflációs mélyedések kombinációjából alakultak ki az átmeneti formák. Téglás Bököny Szakoly Nyírmihálydi Nyírgelse Nyírbogát Nyírbátor vonal mentén igen gyakoriak ezek az átmeneti formák. Valahol a parabolajelleg, valahol a szélbarázdás jelleg az uralkodó (Borsy Z., 1961.), amelyet a 11. ábrán figyelhetünk meg. A 3. kép pedig azt bizonyítja, hogy ezek az akkumulációs formák még napjainkban is jelen vannak. Erre példa a Bátorliget határában készült fotó. 23

24 11. ábra Átmeneti formák Nyírmihályditól D-DK-re (Borsy Z., 1961.) 3.kép Deflációs lapos akkumulációs formákkal Bátorliget határában 24

25 Lepelhomok a félig kötött futóhomokos területek akkumulációs térszínein igen nagy számban fordulnak elő. Elsőként 1951-ben Bulla Béla hívta fel a lepelhomokra a figyelmet, amellyel még ma is foglalkoznak, köztük Dr. Félegyházi Enikő, és Dr. Lóki József A lepelhomok vizsgálata a nyírségperemi területeken (2008.) című közleményükben. Ahogyan a szárazabb és nedvesebb időszakok váltakoznak, ugyanolyan periódikus fejlődés figyelhető meg a lepelhomokok kialakulásában is. A szárazabb időszakban a munkaképes szelek, itt főleg északias szelek, kezdték meg a területen a felszín formálást, és homokot mozgásba lendítették, majd a nedvesebb időszakban jelentős mértékben lecsökkent a területen a felszínformálás. Kialakulhattak szélbarázdák mögött, ott ahol a homok nem tudott garmadákba halmozódni (Lóki J. Szabó J., 2007.). Borsy Zoltán 1961-ben még úgy vallotta, hogy ezen lepelhomokok vastagsága nem haladhatja meg az 1 métert, addig mai ismeretek azt bizonyítják, hogy néhány méter vastagságúak. Homokfodrok a legkisebb akkumulációs formák, amelyek a növényzet nélküli területeken alakulnak ki. Irányuk merőleges a szél irányára, magasságuk 2 cm körüli, és gerinctávolságuk 20 cm-t nem haladja meg (Lóki J. Szabó J., 2007.). Általában a D-Nyírség területén fordulnak elő, gerinctávolságuk kicsi, viszont ha durvább futóhomok maradéktakarójaként maradnak vissza, akkor nagyobbak is lehetnek ben a Nyírség legnagyobb homokfodor Hajdúsámson ÉK-i részén volt megfigyelhető, amelyről Borsy Z. is beszámolt.. (4. kép) 4. kép Homokfodrok a nyírbélteki homokbányánál 25

26 Szélzászló hosszantartó egyirányú északias, vagy délies szél hatására, fűcsomó, vagy egyéb kisebb-nagyobb akadály mögött jönnek létre, amelyet már egy kisebb erősségű szél is szétfújhat. Általában 18 50cm hosszúak, de elérhetik a cm-t is (Borsy Z., 1961.). Elhagyott folyómedrek a Nyírség formakincséhez tartoznak a futóhomokformák mellett. ÉK DNy irányúak, amelyeket az egykoron erre folyó, és ezáltal hordalékkúpot építő folyók hozták létre (Borsy Z., 1961.). Pollenanalitikai vizsgálatok bebizonyították, hogy a D-Nyírségben található elhagyott folyómedrek a würm második interstadiálisából és III.glaciálisból származnak (Borsy Z., 1961.). Ennek oka, hogy a pleisztocénig itt haladt keresztül a Tisza és a Szamos, amelyek azonban a pleisztocén végétől irányt változtattak, elhagyták az Ér-völgyét, és a Felső-Tiszavidék felé fordultak. Ezeknek az elhagyott ártéri síkságoknak a gyakori formája az elhagyott medrek, morotvák. A medreket folyóhátak kísérik, amelyeket bizonyos időközönként vízjárta területek gátolnak el, s hozzák létre a mocsarakat, melyre a legjobb példa az Ecsedi-láp (Martonné E.K., 2007.). Ugyancsak pollenanalitikai vizsgálatok segítségével állapították meg a kutatók, hogy azok az elhagyott folyómedrek, amelyek a würm-től idősebbek, azok nagy részét a würmi erős homokmozgás pusztította el, a megmaradtakat pedig erősen felszabdalta. A legfiatalabb elhagyott medrek a Búj Nyíregyháza Debrecen Nagyléta Nyírbátor Berkesz közötti területen találhatóak. Fejlődésük a würm III második felében kezdődött el, s ennek köszönhető, hogy ezen a területen található elhagyott medrek állapota még viszonylag ép maradt. Hasonlóan épen maradt elhagyott folyómedrek találhatóak még a Nyírség többi területén is, mint például Nyírbogáttól D-re véget érő Nyírtet, Magy és Máriapócs mellett húzódó elhagyott folyómeder. Ezeknek az elhagyott folyómedrek a szakaszai hosszúak, és egyenesek. Aljzatuk folyóvízi homok, amely felett nyírségi löszös, üledékes réteg található. Felszínükön gyakori képződmény a gyepvasérc vagy a mésziszap, valamint a nyírvízlapos (Borsy Z ). 26

27 4. Éghajlat A DK-Nyírség éghajlata hasonló az Alföldre jellemző éghajlatra, azzal a kicsiny eltéréssel, hogy a területéből szigetszerűen kiemelkedő Nyírségnek, sajátos éghajlati vonásai vannak. A Köppen-féle éghajlati beosztás szerint, amelyet Péczely György (1998.) könyvében is olvashatunk, a DK-Nyírség a Cb meleg mérsékelten száraz, forró nyarú éghajlati térségben tartozik.(12. ábra) 12. ábra Magyarország, azon belül a Nyírség éghajlata (Péczely Gy., 1998.) Az Alföld éghajlatától eltérő vonásai közé sorolható, hogy a tél zordabb, a nyár is hűvösebb, és az erdélyi hegyvidékhez való közelsége miatt, a napi és az évi hőmérsékleti ingadozás nem számottevő. A Nyírség több csapadékot kap, mint az Alföld többi része, hiszen érvényesül a csatornahatás, amelyet az okoz, hogy az Alföld ÉK-i része elkeskenyedik és a Ny-ról beáramló légtömegek az ÉÉK-Kárpátok előtt összetorlódnak. Nyáron több napos szárazság és aszály is előfordulhat a vidéken (Borsy Z ). 27

28 Az akkumulációs és deflációs formáknak köszönhetően mikroklímák alakultak ki, így a mélyedésekben nedvesebb, hűvösebb az éghajlat, ezért a levegő itt kevésbé melegszik fel. Ezzel szemben azonban meg kell említeni a buckatetőket, ahol a levegő erősen felmelegszik, így nyári időszakban több o C-os különbség is bekövetkezhet (Borsy Z ). A hidegebb mikroklímájú területek teszik lehetővé, hogy Bátorligeten a pleisztocéni reliktumfajok megmaradjanak eredeti állapotukban.(13. ábra) 13. ábra Évi középhőmérséklet a Nyírségben között (Péczely Gy.,1998.) A légnyomás az egész területen alacsony, amely azonban ősszel és a nyár folyamán meg is emelkedhet. Ezen a területen a szélviszonyok fontos szerepet játszottak és játszanak a felszínalakításában. Például a leggyakoribb szélirány Debrecenben NE, N, S, E, Nyírbéltek környékén (14. ábra) főleg Ny-i szelek, a D-i területeken az északias irányú szelek az uralkodóak (Borsy Z., 1961.). 14.ábra Szélirány gyakoriság % ban mérve adatok alapján (Borsy Z ) 28

29 A következő ábrán megfigyelhetjük a DK-Nyírség területén fújó szelek irányát, amelyek a térség formavilágára befolyással bírtak, s amelyek a Borsy Zoltán által 1961-ben megállapított szélirányokat alátámasztja.(15. ábra) 15.ábra A D DK-Nyírség széliránya (Péczely Gy., 1998.) A leghatékonyabb felszínformáló ereje a tavaszi szélnek van, amely a hóolvadás után a gyér növényzetű területeken a homokfelszínt kiszáríthatja, így ott ahol nem teszik meg a megfelelő óvintézkedéseket, ott a homok mozgásba indul, s annak következtében 5 10 cm-es rétegeket is elszállíthat, sőt tavasszal az elvetett magvakat is kifújhatja a talajból, ennek következtében a vetés tönkremegy.( Borsy Z., 1961.). A napsütés tekintetében a D Nyírség kiemelkedik az Alföld többi területeihez képest. A homokbuckák és mélyedések között csak 1 2 C o -os hőmérsékleti különbség alakul ki, hiszen a buckák gyorsabban felmelegednek, mint a mélyedések, ahol a közeli talajvízállás is csökkenti annak esélyét. (Borsy Z., 1961.). Télen a kemény hideget a Oroszország felett elhelyezkedő nagynyomású hideg légtömegek okozzák, amelyek betörése előtt, ha itthon párás légtömeg uralkodik, akkor ezek a betörő hideg levegő fölé emelkednek és megindul a havazás. ( Borsy Z.,1961.). A mélyedésekben, vagy az elhagyott folyóvölgyek területén télen igen gyakori jelenség a fagy. 2008/2009 telén extrém hőmérsékleti értékre is volt példa. Nyírlugos környékén a hőmérő higanyszála elérte a 20 C o ot, amely alátámasztja azt a tényt, hogy a mélyedésekben nagyobb hőmérsékleti értékekre is lehet számítani. 29

30 4 5 C o -os hőingás figyelhető meg télen, s a legmagasabb 90% os légnedvességi értéket is ekkor éri el, míg májusban és júliusban a legalacsonyabbat figyelhetjük meg. (Martonné E.K., 2007.) A téli hónapokban a párolgás minimális, míg májusban, júniusban, júliusban meghaladhatja a havi 80mm-t is. Októbertől februárig több a csapadék, mint az elpárologott vízmennyiség, míg márciustól szeptemberig épp az ellenkezője érzékelhető. Mikroklimatikus hatás következtében a buckatetőkön erősebb a párolgás, mint a deflációs mélyedések területén (Borsy Z ). A csapadék mennyisége mm között mozog (16. ábra), amely a már említett csatornahatás következménye. A legtöbb csapadék nyáron hullik, míg ősszel mm között ingadozik. Áprilistól szeptemberig Nyírbátortól K-re a csapadék értéke elérheti a mm-t. A legtöbb zivataros napot májusban, júniusban, júliusban mérték. A téli első havazás általában november ára esik, de az első havazás még nem képez tartós hótakarót. Az utolsó havazás, ami általában az utolsó hótakaró elolvadása után következik be, március re tehető (Borsy Z., 1961.). 16.ábra Az átlagos évi csapadékösszeg között a Nyírségen (Péczely Gy., 1998.) 30

31 5. A DK Nyírség vízrajza A felsőpannon időszakára a Pannon beltó az Alföld ÉK-i részéről visszahúzódott, s ennek következtében kezdett kialakulni a vízhálózat. Az általános lejtésviszonyoknak megfelelően a vízfolyások É D i illetve ÉK DNy i futásirányúak voltak, habár a negyedidőszak folyamán többször irányváltoztatásra kényszerültek, folyásirányuk centrális maradt, vagyis az Alföld középső területe felé folytak. Ezt a tényt már 1961 ben Borsy Z. is felismerte. Tudjuk, hogy a würmben tektonikus okoknak következtében bizonyos területek kiemelkedtek, mások megsüllyedtek, így a területen áthaladó folyók irányt változtattak. A Tisza és a Szamos először az Ér völgyébe kerültek, majd az erőteljesebben süllyedő Bodrogköz felé fordultak (Borsy Z., 1989.) A DK-Nyírség vízválasztója a Hajdúhadház Nyíradony Nyírbátor Nyírmada Záhony között található. Mivel jelentősebb domborzati különbségek nincsenek a DK Nyírség területén, ezért a folyóvíz eróziós tevékenysége igen csekély (Somogyi S., 1969.) Míg egykoron a Nyírséget kialakító folyók a területen folytak keresztül, addig ma már csak határfolyók veszik körbe a területet, így közvetlen folyóvízi kapcsolata megszűnt. A buckaközi mélyedésekben, illetve az elhagyott folyómedrekben, a talajvíz a felszínhez közel helyezkedett el, ezért sok helyen belvízveszély volt, és időnként van is, amelynek megoldására, illetve megakadályozására hozták létre a belvízelvezető csatornákat (Martonné E.K., 2007.). A lecsapolások előtt a vidék jelentős része lefolyástalan volt, sok tó és mocsár jellemezte a térséget, amelyet a 13. kép jól szemléltet (Borsy Z.,1961.). 13. kép Nyírség a lecsapolások előtt (Borsy Zoltán, ) 31

32 Az első lecsapolásra 1892-ben került sor, mivel a vízzel borított területeken a közlekedés már nehézkessé vált, a mezőgazdasági területek megművelése is már akadozott, s különböző betegségek, mint a malária is megjelent. Az 1800 as évek előtt is voltak különböző kezdeményezések a csatornázás beindítatására, azonban ezek nem jártak eredménnyel, s majd csak az 1800-as évektől az ún. vármegyei árkok megjelenése jelentett megoldást, amelyek lehetővé tették, hogy a vízfolyások lefollyanak egy nagyobb medence felé, ahol azonban megemelték annak vízszintjét, és így az alacsonyabb területek ismét víz alá kerültek. A problémák megoldását az 1881 ben megépített Lónyai csatorna oldotta meg, amellyel sikerült mind egészségügyileg, mind pedig mezőgazdaságilag is megoldást találni. (Borsy Z ).17. ábrán a DK-Nyírség csatornahálózatát láthatjuk. A csatornák karbantartása szintén nagyon fontos szerepet tölt be, így oda kell figyelni arra, hogy például a vegetációs periódusban nem szabad kotrást végezni, s a csatornák rézsűjét is úgy kell kialakítani, hogy az élővilág ne telepedjen meg rajta. (Martonné E.K., 2007.). Mint minden dolognak, a csatornázásnak is vannak hátrányai, hiszen hatására csökkent a talajvíz, ami ahhoz vezetett, hogy a buckatetők homok- tölgyeseinek nagy része kipusztult (Martonné E.K., 2007.). A DK Nyírség területén számos belvízlevezető csatornát építettek, amelyek közül Borsy Z. még 1961-ben a Kondoros-ért emelte ki, amely Debrecentől ÉK re, K re, és DK re lévő területek vizeit gyűjti össze. A leghosszabb csatornának pedig a II. számú főfolyást említette meg, melynek hossza kb. 49km, s számos mellékcsatornával rendelkezett ábra Nyírségi csatornahálózat (Borsy Z., 1961.) 32

33 Az egykori lefolyástalan területeken számos kisebb tó jött létre, amelyeknek nagy része egyrészt a belvízlevezető csatornák kialakítása miatt, másrészt a mezőgazdasági tevékenységek miatt mára már eltűntek (Somogy S ). Napjainkban is lehet még igen súlyos gondokat okozó belvizekkel találkozni, ezért kell mindig ellenőrizni a csatornák állapotát, és rendszeres tisztításukra is különös gondot kell fordítani.(göőz L., 1999.) 6. Felszín alatti vizek Általánosságban elmondható, hogy a buckatetőkön a talajvíz mélyebben fekszik, mint a mélyedésekben, ahol a közeli talajvízállás miatt sokszor belvízzel is számolnia kell az ott élőknek.(18. ábra). Igen súlyos belvízzel kapcsolatos probléma jelenik meg tél végén és tavasz elején, amikor a hóolvadás olyan nagymértékű, hogy a belvízelvezető csatornák megtelnek, s a talaj sem tudja már befogadni a lefolyóvíz mennyiségét. Ez a helyzet azonban a buckaközi mélyedésekben még súlyosabb, hiszen itt a talajvízszint a felszínhez közelebb helyezkedik el, ami fokozza a belvíz hatását. Ha lösz, homokos lösz, löszös homok, vagy iszap található a futóhomok alatt, akkor a talajvíz még mélyebben helyezkedik el. Legmélyebb talajvízállást 6 10 m Nyírbátor és Záhony között mértek, míg Nyírbéltek, Nyíradony és Nyírbogát környékén a laposabb térszíneken, 2 3 m-es a vízszint. A talajvízszint ingadozás nagymértékben függ a párolgástól és a csapadék mennyiségétől, amelyeket a következő példák jól tanúsítanak. Április, május valamint júniusi hónapokban a legmagasabb a talajvízállás, míg nyáron az erős párolgás és a növényzet vízfelvevő képessége miatt alacsonyabb szintre süllyed. Általában decemberben kezd emelkedni a talajvízszint, mivel ilyenkor a párolgás csökkenése és az elolvadt, beszivárgott hó megemeli a szintjét (Borsy Z.,1961.). Mivel a D DK Nyírség beszivárgó terület, így a lehullott csapadék mennyisége 20mm (Göőz L., 1999.). 33

34 18. ábra D-DK-Nyírség talajvíztükre (Borsy Z., 1961.) Az utóbbi időkben megfigyelhető a felszín alatti vizek csökkenése, amely egyrészt a nagymennyiségben kitermelt rétegvizek, illetve szénhidrogéneknek köszönhető, másrészt pedig az éghajlat felmelegedésére vezethető vissza. Emellett azonban a rétegvíz készletre a hanyag emberi tevékenység is veszélyt jelent, például illegális szemétlerakók, melynek következtében a káros anyagok leszivárognak a talajba, s ezáltal a talajvíz is szennyeződik. (Martonné E.K., 2007.) 7. Természetes növénytakaró A DK-Nyírség arculata jelentős változásokon ment keresztül, mind a folyók irányváltoztatása, mind pedig a mezőgazdasági tevékenységek térhódítása miatt. A növényzet a Nyírségense flórajárásába tartozik, amelyet az európai elterjedésű flóraelemek valamint a kelet-kontinentális pusztai tölgyesek és pontusi, szubmediterrán növények színesítenek. A mélységi területein lápok, mocsarak, a magasabb buckatetőkön pedig homok pusztagyepek voltak megfigyelhetőek, de mellettük különböző fafajok, mint például tölgyesek, nyírfák elterjedése is számottevő volt, amelyek száma azonban a mezőgazdasági hasznosítás miatt fokozatosan csökkentek. (Simon T., 1969.). 34

35 Borsy Z ben őshonos fajok közül az alföldi piros szegfűt, a fehér homoki szegfűt és a sziki őszirózsát említette meg.(5. kép) 5. kép Sziki őszirózsa ( A DK Nyírségben a legnagyobb kiterjedésű erdőség volt megfigyelhető, amelynek fatársulásai az idő folyamán nagymértékben átalakultak. A melegebb éghajlat hatására a fenyőerdők kipusztultak, s helyüket, a melegebb és csapadékosabb éghajlatban a lápok váltották fel (Borsy Z.,1961.). Egykoron a humuszban gazdag talajon a kocsányos tölgy, a lazább homoktalajon, pusztai erdők voltak megfigyelhetőek, de kiterjedésük mára már jelentősen lecsökkent, s helyükre az akácerdők kerültek. A kiírtott tölgyerdők helyére egyes területeken, mint például Nyírvasváriban, fenyőket ültettek (Borsy Z., 1961.). Az ősi feltöltődött medrek mentén kőris-szil-ligetek húzódnak, melyeknek gyepszintjén galagonya, kökény, mogyoró található (Simon T., 1969.). Jelenlegi adatokra támaszkodva állapították meg, hogy az erdősültség aránya a 20%-ot közelíti meg, amely az egykori erdők területéhez képest igen csekély, s a fajok változatosságát tekintve is igen egyhangúvá vált. Azokon a területeken, ahol a mezőgazdaság miatt a fákat kiírtották, oda a gyorsan fejlődő akácosokat ültettek, amelyek egyik feladata a szélerózió elleni hatékony védekezés volt. A homokpusztaréteket és a pusztai tölgyeseket a homoki legelők váltják fel, melyek közül a leghíresebb a nyírbátori homoki legelő. A homoki növénytársulások megőrzésére is nagy hangsúlyt kell fektetni, hiszen az egyre több gyepfeltörés, erdősítés, szemétlerakás, túllegeltetés, katonai gyakorlatok, és Moto Cross versenyek miatt veszélyeztetetté váltak. Az egyre intenzívebb műtrágyázás miatt a vízi, lápi, és mocsári társulások helyzete is egyre súlyosabbá válik (Martonné E.K., 2007.). 35

36 Külön szót igényel Bátorliget térsége, amely egy buckaközi mélyedésben található, ezért éghajlata hűvösebb, ami abból következik, hogy a felszínhez közel fekvő talajvíz gátolja az erőteljesebb felmelegedést. Ennek a mikroklimatikus hatásnak köszönheti egyedülálló növény és állatvilágát. A növényvilág alhavasi jellegű. Erdőiben ezüsthársos tölgyesek, kevert köris szil tölgy ligeterdők fafajai terjedtek el a legjobban (Borsy Z., 1961.). 8. Állatvilág A lecsapolások és az erdőírtások előtt nagyvadakban gazdag terület volt, ám ezek alkalmazásával, illetve a divatosabbá lett vadászattal számuk jelentősen megcsappant. A nagyvadak száma csökkent, azonban a rágcsálók egyre inkább elszaporodtak, melyek közül jelentős a mezei nyúl, a hörcsög, az erdei cickány, az erdei pocok és a háziegér. Ideális letelepedési helye számos madárnak, mint a fülemülének, cinegének, és a harkálynak (Borsy Z., 1961.). A lecsapolásokkal nemcsak a nagyvadak száma, hanem a vízimadarainak sokszínűsége is megcsappant. Ennek következtében ma már csak 1 2 faj maradt fent, például: nádirigó, bibic, tőkés-réce. ( Ezeket a madarakat, a 6. képen láthatjuk. 6. kép Tőkésréce, nádirigó, és bibic ( 36