MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Átírás

1 MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE KESZTHELYI, Tibor Afrika felfedezése a magyar irodalomban / Discovery of Africa in Hungarian literature Eredeti közlés /Original publication: Nagyvilág, 1977, 22. évf., 9. szám, old. Elektronikus újraközlés/electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR Dátum/Date: október / October 22. filename: keszthelyi_1977_afrfelfed Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/cite this document: KESZTHELYI, Tibor: Afrika felfedezése a magyar irodalomban / Discovery of Africa in Hungarian literature, AHU MATT, 2016, pp old., No , Eredeti forrás megtalálható/the original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, vázlatos bemutatás: az afrikai irodalom Magyarországon African studies in Hungary, presentation in brief: African literature in Hungary

2 2 Keszthelyi Tibor AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMEN- TUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./the African- Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

3 Afrika felfedezése a magyar irodalomban 3 AFRIKA FELFEDEZÉSE A MAGYAR IRODALOMBAN KESZTHELYI, Tibor Nagyvilág, 1977, 22. évf., 9. szám, old. Az európai kultúra áramába Afrika elsőnek a képzőművészettel kapcsolódott be. A század elején a fauve-ok fedezik föl Benin és Ife bronzfiguráiban, a kongói és a nyugat-afrikai faragványokban, maszkokban rejlő művészi hatás értékét. Az avant-garde lelkesedéssel tárulkozik ki a friss élmény előtt. Picasso néger korszaka, Aponaire Égöv című költeménye vall erről az inspirációról. A húszas években az afrikai ritmusú tánczene, a jazz meghódítja a világot. A világirodalom térképén azonban továbbra is fehér folt maradt a fekete kontinens. Valószínűleg azért, mert a gyarmatosítók történelemhamisító ideológiája, az afrikai népek primitívségéről szóló mesék bizalmatlanná tették Európát az afrikai irodalmi értékek iránt. Nevetséges, ahogyan a századfordulón August Seidel afrikai antológiájának előszavában lelkendezik: A vad afrikai! Egy fekete vad! Képzeljék el, amint gondolkodik, érez, és amint képzelete alkotónak bizonyul! S mi több, képzeljék, érzékeli és értékeli a költői formát, a ritmust, a rímet! Egészen hihetetlenül hangzik, pedig így van. André Gide terjedelmes útinaplója, a Kongói utazás (1927, magyarul 1968) egyetlen szót sem ejt az afrikai irodalomról. Abban, hogy az afrikai irodalom hosszú ideig nem juthatott a világirodalom áramába, e fogalom arisztokratikus felfogása is szerepet játszhatott századunk első felében. A magyar irodalom kimagasló egyéniségei sem voltak kivételek (pedig nyelvi elszigeteltségünk bennünket is a kívül rekesztettek közé sorolt). Babits Mihály szerint a világirodalom

4 4 Keszthelyi Tibor,,...lényegében európai irodalmat jelent: azt az egységes irodalmi áramot, amely Homérosz óta átlüktet európai kultúránkon... Idegen, barbár és egzotikus irodalmak kívül esnek a világirodalmon. Szerb Antal hasonlóképpen vélekedik: A világirodalom... a két klasszikus nyelv, a görög és a latin irodalma, továbbá a Szentírás ezek kultúránk közös alapjai. Európa határait persze ők sem földrajzilag, hanem szellemileg vonták meg. A világirodalom e leszűkített, Európa-centrikus értelmezése orientálta a magyar műfordítókat. Kalandnak számítottak Kosztolányi Dezső kínai és japán versfordításai. Magyar írók első találkozását Afrikával nem a kereső szenvedély, hanem a véletlen teremtette meg. A múlt század ötvenes éveiben három ízben vendégszerepelt fővárosunkban egy angol társulattal Ira Aldridge szenegáli színész. Amikor Jókai a Jövő század regényének figuráját, Mr. Serverust megteremti, bizonyára emlékezetében él még e látogatás. A század elején Torday Emil néprajztudósunkat afrikai népmesék ihletik fordításra. Afrika naiv romantikája a beleérzések utánozhatatlan mesterét, Füst Milánt is megragadta: a Tanító verset (1913) Afrika stilizált tájélménye ihlette. Dénes Zsófia Bécsben Blaise Cendrars Anthologie nègee-jéből 1924-ben Néger antológia címen kiad egy vékony füzetet. A gyarmati sorban sínylődő afrikai népek lírája a két világháború közti időszakban nem a Nyugat polgári poétáinak érdeklődését keltette fel, hanem a társadalmi elkötelezettség jegyében alkotó József Attiláét, Kassák Lajosét, Radnóti Miklósét. József Attilát a szürrealista kísérletek, Kassákot az izmusokkal való azonosulás segítette ebben, Radnótit pedig 1931-ben a párizsi gyarmatügyi kiállítás megtekintésének élménye, ettől kezdve érlelődik benne a rebellis szellemű Ének a négerről, aki a városba ment. A Vajda János Társaságban 1936-ban és 1937-ben a Tiszay Andor által vezetett, egzotikus és primitív népek költészetét bemutató rendezvényeken hangzottak el Radnóti fordításában az első afrikai népdalok, amelyek Kende István közreműködésével készültek, csakúgy mint népmesegyűjteményének fordítása, Karunga, a holtak ura, Radnóti utolsó, még életében, 1944-ben megjelent munkája. Tiszay egyébként maga is közzétett Nyolc, egzotikus dalt, még 1938-ban.

5 Afrika felfedezése a magyar irodalomban 5 Fónagy Iván Wawiri, primitív népek költészete (1949) című kötete mintegy negyven afrikai lírai művel az első jelentősebb magyar nyelvű gyűjtemény; a két világháború közötti mágikus mitikus divat terméke. Az afrikai folklór expresszív erejére Hevesy Iván figyelt föl még, esztétikai tárgyú munkáiban. Úgy vélem, a felszabadulás után két fontos körülmény befolyásolta műfordítóink tevékenységét, legalábbis ami az afrikai irodalmat illeti. Egyrészt hazánk új társadalmi rendje, s ezzel irodalmi közéletünk átalakulása eleve kedvező alapállást teremtett a felszabadulásért küzdő gyarmati népek kultúrájának befogadásához. Másrészt, ezzel szoros összefüggésben, enyhült a világirodalom merev, Európa-centrikus felfogása. Ez szélesebb tájékozódást parancsolt, és közelebbi ismerkedésre bátorított Ázsia, Afrika, Óceánia, sőt Latin-Amerika népeinek irodalmával. Az antikolonialista harc irodalmi kísérőjelenségeként éppen ez idő tájt, az ötvenes években, fellendült a francia és az angol nyelven kibontakozó afrikai irodalom, zászlót bontott a négritude sokrétű mozgalma, megindult a nemzeti irodalmak megteremtésén munkálkodó afrikai költők és írók nemzetközi szervezkedése: közös antológiákkal, folyóiratokkal jelentkeztek, nemzetközi tanácskozásokat rendeztek. Oda kellett figyelni a kortársi afrikai írónemzedék tevékenységére. Füst Milán és Radnóti Miklós egy-egy verse után a hatvanas években bukkan föl ismét költészetünkben Afrika, mint téma. Es megkezdtük adósságunk törlesztését, az ötvenes évek második felétől fordításokkal, a hatvanas évek első felétől az afrikai irodalmat elemző, népszerűsítő írásokkal is. A magyar nyelven nagyközönség elé bocsátott afrikai irodalom egyszerre volt ismerős és idegen. Mindkét okból felkelthette az érdeklődést. Nem csupán irodalomtörténeti hagyomány hazánkban az írástudó ember különös felelősségérzete: hogy költőink és íróink legjava mindig a társadalmi elkötelezettség jegyében élt és alkotott. Rokon vonás ez a kortársi afrikai költők és írók magatartásával. Antikolonialista vagy ország-építő hevük, a legszélesebb társadalmi összefüggésekben eligazodni és eligazítani kívánó igyekezetük, olykor a váteszi póz, a prófétai lendület, a hazátlanság fájdalma, vagy a már függetlenné vált nép járni tanulása... ismerős témák, szituációk, konfliktusok, jellemek. Mint ahogyan ismerősek meséik motívumai is. Szűkebb értelemben a terülj-asztalkám, az aranytojást tojó tyúk, a szerencsés legkisebbik fiú, a varázskorbács, a hamupipőke stb. Tágabb értelem-

6 6 Keszthelyi Tibor ben pedig a közös múltunkból, az elnyomott kis népek múltjából eredő párhuzam: ahogyan a magyar hallgatóközönség felvidult az urak eszén túljáró elmés parasztlegény, vagy a szegény, de becsületes és végül gazdagságot, daliás ifjút elnyerő lány sikerén, ugyanúgy tapsoltak Afrikában is a mesélőnek, aki a nagy erejű, de buta állatokat furfangosan becsapó és emberi tulajdonságokkal egyénített pók vagy nyúl kalandjairól szólott. Afrika tükre ismerős vonásokat mutat. De szokatlan ízekkel is szolgált Afrika. Camara Laye önéletrajzát, A fekete fiút elbűvölő tündérmesének érezzük, ezt a hamvas tájat nem lehet a magyar múltba képzelni. Chinua Achebenek a nigériai társadalmat széles történelmi spektrumban feltáró regényei, az Örökké nyugtalanul, A nép fia, vagy William Conton Az afrikai és James Ngugí Búcsú az éjtől című munkái a törzsi társadalom emléknyomait, a nagycsaládok társadalmi szövetét kínálják. Gabriel Okara A hang című balladai prózáját sem lehet magyar író tolla alá képzelni. Ferdinand Oyono Az öreg néger és a kitüntetés című szatírája témában és hangnemben egyaránt vadonatúj a magyar közízlés számára. Amos Tutuola Részeg a bozótban címmel megjelent prózai eposza, egy őserdei, elvarázsolt világban tett képzeletbeli utazás története annyira a trópusi fantázia terméke, hogy a világirodalom egyetlen más tájegysége sem kínálhatta volna. Ecsedy Andorné és Gáliczky Eva 1975-ben megjelent bibliográfiája, a Fekete Afrika irodalma is bizonyítja, mennyi minden hozzáférhető már nyelvünkön az afrikai irodalomból. Szinte meglepő ez a gazdagság, hiszen a köztudat még ma sem vesz róla kellő tudomást. De az utóbbi években egyre sűrűsödő publikációk és a készülő antológiák mind szélesebb körű tájékoztatást nyújtanak ennek az érdekes és sokszínű irodalomnak a különféle jelenségeiről.