egyenlô esély fiataloknak Egyenlõ esély fiataloknak

Átírás

1 egyenlô esély Egyenlõ esély

2 T-kit A fiatalok társadalmi és közösségi részvételét, együttműködését fejlesztő módszertan Mobilitás Európai Fejlesztési Igazgatóság Budapest,

3 Mit is jelent az, hogy T-kit? Kétféle válasz is adható erre a kérdésre. Az első: Training Kit (magyarul: képzési csomag), melynek rövidítése T-kit. A második a szó hangzásával kapcsolatos: a T-kit angol kiejtése hasonló a ticket (jegy) szóéhoz. Utazásaink során jegyre van szükségünk. A borítón látható figura, Spiffy vonatjeggyel a kezében útra kel, hogy új ismeretekhez jusson. A T-kit sorozat köteteit mindenki számára jól használható munkaeszköznek szánjuk. Pontosabban ifjúságsegítők és képzők számára szeretnénk olyan elméleti és gyakorlati segédeszközt biztosítani, amelyet munkájuk és a tartott képzések során használhatnak. A T-kit sorozat különböző kulturális, szakmai és szervezeti háttérrel rendelkező emberek egyéves közös munkájának eredménye. Trénerek, civil szervezetek vezetői és szakírók együttes munkájának eredményeként magas színvonalú kiadványok születtek, melyek a célcsoport szükségleteire összpontosítanak úgy, hogy figyelembe veszik az egyes témák Európa-szerte változó megközelítési módjait. A T-kit sorozat az Európa Tanács és az Európai Bizottság között létrejött, az európai ifjúságsegítők képzésével kapcsolatos együttműködés egyik terméke. A két intézmény együttműködése a T-kitek megjelentetésén kívül magában foglal még képzéseket, a Coyote magazin kiadását és egy dinamikus internetes honlap működtetését. A címen megtalálhatók az együttműködési programmal kapcsolatos aktuális információk (új kiadványok, felhívások képzési programokra stb.), és elektronikus formában letölthetők a T-kit sorozat kötetei. Az Európa Tanács kiadványa F Strasbourg Cedex ISBN Európa Tanács és Európai Bizottság, június A kiadvány anyagának sokszorosítása kizárólag csak nem kereskedelmi alapon történő pedagógiai célokra, a forrás megjelölésével engedélyezett. A dokumentum nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság vagy az Európa Tanács, a tagállamok vagy az intézményekkel együttműködő szervezetek hivatalos véleményét. 2

4 ek koordinációja, a tartalom és arculat ellenőrzése: Hidvéghi Balázs A T-kit szerkesztője: Tony Geudens A T-Kit szerzői (lásd az utolsó oldalt is) Tom Croft Veronique Crolla Benoît Mida-Briot Titkárság: Dianna Osayande (adminisztráció) Laetitia Pougary (honlapfejlesztés) Fordította: Porcsalmy Izabella A fordítást lektorálta: Földesi Szabolcs Felelős szerkesztő: Földesi Szabolcs A kiadványt gondozta: Járó Magdolna ISBN A kiadvány anyagának sokszorosítása kizárólag csak nem kereskedelmi alapon történő pedagógiai célokra, a forrás megjelölésével engedélyezett. T-kit Borítóterv és Spiffy-figura: The Big Family Európa Tanács DG IV Ifjúsági és Sport Igazgatóság Európai Ifjúsági Központ, Strasbourg 30 Rue Pierre de Coubertin F Strasbourg, Franciaország Tel.: Fax: Európai Ifjúsági Központ, Budapest 1024 Budapest, Zivatar utca 1 3. Tel.: Fax: Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóság Ifjúságpolitika és Ifjúsági Programok Osztálya (Unit D5) Rue de la Loi, 200 B-1049 Brüsszel, Belgium Tel.: Fax:

5 Tartalomjegyzék Az európai intézmények előszava Bevezető Európa jövője: fiatalok, bevonás és részvétel A hátrányos helyzetű fiatalok bevonását elősegítő munka értéke és kihívásai Definíciók A szakmai kifejezésekkel kapcsolatos nehézségek Kik a hátrányos helyzetű fiatalok? Hogyan lehet mindenkit elérni? Akadályok A fiatalok részvételének okai Motiváció Kedvelt tevékenységek A fiatalok és a közeg, ahol élnek Fiatalok és közösségeik Partnerség kialakítása Különféle munkakörnyezetek A nemformális nevelés mint a bevonás eszköze A nemformális pedagógia kontra formális oktatás és a szakképzés Ifjúsági munka hátrányos helyzetű fiatalokkal A hátrányos helyzetű fiatalok bevonását elősegítő ifjúsági munka a gyakorlatban A szellemiség A lépésről lépésre megközelítés A bizalom kiépítése Út az önbecsüléshez

6 7. Néhány különleges megközelítés Kortársnevelés A szerződéses megközelítés Konfliktuskezelés Gyakorlatok A hátrányos helyzetű fiatalok A társadalmi kirekesztettség érzése A bizalom és az önbecsülés növelése Konfliktuskezelés Partnerség kialakítása Kortársnevelés Irodalomjegyzék A szerzők

7 6

8 Az európai intézmények előszava T-kit Bevonás: az Európai Bizottság jövőbeni céljai Az Európai Bizottság és a nemzeti irodák napjainkban valósítják meg a Hátrányos helyzetű fiatalok bevonása az Ifjúság Programba stratégiát. A stratégia arra a kihívásra válaszol, hogy Európában számos fiatal él elzárva attól a lehetőségtől, hogy részt vehessen a nemzetek között megvalosuló projektekben. Egyfelől azért, mert több akadály érzékelhető, másfelől azért, mert az ifjúságsegítők 1 és képzők nem megfelelően felkészültek ahhoz, hogy támogassák e célcsoport részvételét. A hátrányos helyzetű fiatalok kifejezés a részvétel útjában álló akadályokra utal, és nem célja, hogy megbélyegezze e csoportot. Ezek az akadályok lehetnek szociális, gazdasági, kulturális vagy földrajzi jellegűek, de eredhetnek fizikai vagy szellemi fogyatékosságból is ra a célcsoport Ifjúság Programban való részvételének lényeges növekedése, a kapcsolódó projektek különös figyelemmel történő kezelése a célunk. Az Ifjúság Program különböző alprogramjai számos lehetőséget kínálnak a hátrányos helyzetű fiatalok részvételére, például az Európai Önkéntes Szolgálat (2. alprogram) rövid távú projektjeiben, valamint az Ifjúsági Kezdeményezések (3. alprogram) keretein belül a fiatalok által kezdeményezett és megvalósított projektekben. A célcsoport számára azonban egyéb projektek támogatása is lehetséges. A hátrányos helyzetű fiatalok bevonását célzó stratégia megvalósítása olyan területeken tapasztalható, mint az információnyújtás, motiválás, képzés, hálózatépítés, a nemzeti irodák közötti együttműködés, a jó példák bemutatása, tapasztalatcsere és a minőségi ellenőrzés. Emellett a már létező képzési eszközöket mint a SALTO-YOUTH-t, az Ifjúság Program állandó munkatársainak képzését és végül, de nem utolsósorban ezt a T-kitet a befogadás irányába kormányozzuk. Éppen ezért általános keretek között e T-kit fontos eszköz, és bizonyára hozzájárul majd egy olyan Európához, amely egyre inkább befogadja a hátrányos helyzetű fiatalokat. Pierre MAIRESSE A változtatás stratégiája: az Európa Tanács nézőpontja Ha van vesztese a francia forradalom három vezéreszméjének a szabadságnak, az egyenlőségnek és a testvériségnek, akkor az a testvériség volt az előző század 90-es éveiben. A posztmodern társadalom minden korábbi időszakhoz képest többre becsüli az individualizmust és a különbözőséget, míg úgy tűnik, hogy a szolidaritás társadalmi erénye a múlt régimódi maradványa csupán. Az Európa Tanács rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet és intolerancia elleni kampányának szlogenje, a TE IS MÁS VAGY, TE SEM VAGY MÁS, amely arra irányult, hogy az egyenlőség és különbözőség elveit egyfajta örök harmóniába és felbonthatatlan, kölcsönös kapcsolatba helyezze, egyensúlyát vesztette, és az egyenlőtlenség és különbözőség irányába tolódott. Ez nemcsak a politikai rendszer egyfajta átmeneti hibájaként, a jóléti állam alulfinanszírozottságának köszönhetően következett be, hanem azért is, mert jó úton van afelé, hogy a hatalom új legitimációjává váljon, amely közvetlenül fenyegeti a társadalmi kohézió, az igazságosság és a méltányosság elveit. Ezen fejlemények jeleit már nagyon jól ismerjük: a kibővült Európa több országában magasak a munkanélküliségi ráták, számos fiatal számára csökken az esélyegyenlőség az oktatásban, de ugyanígy jelen van a marginalizáció, a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció is. És ha az Európa Tanács 45 tagországán belüli jelentős gazdasági, társadalmi és politikai különbségekről beszélünk, akkor Európa egész földrajzi régióit teljességükben perifériára szorultnak látjuk. Az ifjúságpolitika a bevonásról és a hozzáférés biztosításáról szól. Ahol a bevonás és a hozzáférés biztosított, ott működnek az irányelvek, míg ahol nem, ott ez szóba sem jöhet. A fegyveres konfliktusoktól a politikai és gazdasági rendszer változásain keresztül a gazdasági válságokig számos ok magyarázhatja az Európában élő fiatalok társadalmi helyzetének és kilátásainak rövid és hosszú távon jelen lévő tűrhetetlen különbségeit, de nem ok arra, hogy az európai társadalom olyan fő értékeiről feledkezzünk meg, mint a társadalmi igazságosság és az esélyegyenlőség. Ehelyett ennek azt kellene jelentenie, hogy egyesítjük erőinket, és küzdünk azon körülmények ellen, amelyek ezeket az ellenséges állapotokat megteremtették. A megoldások azonban nem hullnak az ölünkbe. A politikai és társadalmi tettek mellett a helyi szinten, egyesületekben és hálózatokban, barátaikkal és kortársaikkal együtt kell kivenniük a részüket abból az erőfeszítésből, amely egy jobb világ megteremtéséhez szükséges. Ez az erőfeszítés részvételt és aktív állampolgárságot igényel; azt, hogy birtokba veszik Európát, hallatják a hangjukat, és kiállnak az érdekeikért. Mindezt el kell sajátítaniuk. A tanulás és a részvétel közötti kapcsolat nagyon erős. Az egyenlő esély című T-kit nem csupán egy újabb pedagógiai eszköz, hanem a változtatás stratégiájának egyik alapköve. Peter LAURITZEN 1 A T-kit egészében a nemzetközileg használatos ifjúsági munkás helyett az ifjúságsegítő kifejezést használjuk, mint ahogy az a magyar szaknyelvben is elfogadott. (lektor) 7

9 8

10 1. Bevezetés T-kit Európa jövője: fiatalok, bevonás és részvétel Az Európai Uniónak demokratikusabbá, átláthatóbbá és eredményesebbé kell válnia. Emellett három alapvető kihívással kell szembenéznie: hogyan viheti közelebb polgárait, különösen a fiatalokat az Európai Unióhoz és az európai intézményekhez Részlet a Laekeni Nyilatkozatból (EU Európai Tanács csúcsértekezlete, Belgium, december) Tom Croft Az új évezred hajnalán Európa, azaz az Európa Tanács, az Európai Unió és annak polgárai nagy sebességgel robognak történelmük egy új és kritikus horizontja felé. Például az Európai Unió további bővítése és a hatalmas mértékű politikai, gazdasági és társadalmi változások, amelyek a bővítést követik, komoly kihívásokat jelentenek az egész kontinens számára. Úgy tűnik, a kontinens polgárai is egyre kiábrándultabbak Európa politikai és adminisztratív struktúráival szemben. E két fél közötti kapcsolat hiányának érzése adott okot például arra, hogy csökkenjen az európai választásokon való részvétel, és egyre többen szavazzanak nemmel a további európai integrációt érintő népszavazásokon. A fő feladatok közé tartozik ezen érzések visszájára fordítása, valamint az európai intézmények és az európai polgárok közötti szakadék áthidalása. Ezek a kihívások ugyanakkor a lehetőségek tárházát is jelentik Európa és polgárai számára. Lehetőségünk van arra, hogy az emberi jogok tiszteletén és védelmén alapuló demokrácia új formáinak segítségével együtt építsünk egy olyan, békés Európát, amely valóban összekapcsolja az európai polgárokat az európai intézményekkel. A legszembetűnőbb elképzelés azonban az ahogy azt a Laekeni Nyilatkozat is világossá teszi, hogy az európai fiatalok központi szerepet játszanak egy igazából egyesült, békés és igazságos Európa sikeres megszületésében. Az, hogy a fiatalok részvétele a társadalmi folyamatokban felkerült a politikai napirendre, lényeges gondolkodásbeli fejlődést tükröz az európai ifjúságpolitikára és az ifjúsági munkára fektetett hangsúlyt illetően. Erre a tendenciára példa az Európai Unió Ifjúság Programja, az ifjúságról szóló Fehér Könyv és az Európa Tanács ifjúsági központjainak képzési programjai. Szerepük és fontosságuk miatt a fiatalok szilárdan és joggal kerültek fel Európa politikai térképére. De pontosan mi köze van ennek a hátrányos helyzetű fiatalok bevonását elősegítő ifjúsági munkához? A kapcsolat világosabbá válik, ha a fiatalok részvételével kapcsolatos elképzelést közelebbről is megvizsgáljuk. A fiatalok társadalmi részvételének elképzelése különösen a társadalom civil és politikai szervezeteiben fejlődésen megy keresztül. Ebben az összefüggésben a részvétel több puszta párbeszédnél, amit a fiatalokkal azokról a változásokról és kezdeményezésekről folytatunk, amelyek hatással lesznek az életükre és a jövőjük alakulására. Itt azoknak a a részvételéről van szó, akik nemcsak képviselik az európai ifjúság hiteles keresztmetszetét, hanem maguk is képviselői a fiatalok adott csoportjainak. Ez az a lépés, amely elvezet bennünket a kritikus ponthoz. Hogy a társadalomnak valóban előnyére váljon a fiatalok kötelezettségvállalása, ahhoz az összes fiatal számára meg kell adni azokat az eszközöket és lehetőségeket, amelyek segítségével kiállhatnak azon jogaik mellett, amelyek a részvételhez szükségesek. Elengedhetetlen, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok is bekapcsolódhassanak a társadalomba és hozzájárulhassanak a folyamatok alakításához, nem utolsósorban azért, mert ez éppúgy alapvető joguk, mint bármely más fiatalnak. Ez nem csupán azt jelenti, hogy eleget teszünk annak az elemi morális értéknek, hogy megakadályozzuk a kirekesztést vagy elismerjük a sokféleségben rejlő gazdagságot. Az, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok részt vesznek a társadalmi folyamatokban, demokráciánk és társadalmunk egészségének mutatója. Rendkívül fontos, hogy a legsebezhetőbb és leginkább perifériára szorult fiatalok is hallassák hangjukat. Hozzájárulásuk a társadalmi folyamatokhoz, szemléletmódjuk és tudásuk felbecsülhetetlen és egyedülálló értéket jelent azon törekvésünkben, hogy a jövőben egy mindenki számára jobb társadalmat hozzunk létre. A legnehezebb életet élő és a legbizonytalanabb jövő elé néző fiatalok nemcsak azt taníthatják meg nekünk, mit jelent egy egyenlőségben, igazságosságban és békében élő Európa, hanem megmutathatják az ahhoz vezető utat is. Ehhez azonban mindenekelőtt az szükséges, hogy ezek a fiatalok megkapják a részvétel lehetőségét. 9

11 1 T-kit Bár a társadalmi kirekesztettséget közvetlenül érzékelők meglátásai és tudása segíthet a kirekesztés gyökereinek megértésében, tisztában kell lennünk tapasztalataik összetettségével és nehézségével. Ennek ellenére a legnehezebb körülmények között élő fiatalok is azt mondják, szükségük van arra, hogy a barátság és a kölcsönös támogatás jegyében biztonságos légkörben találkozhassanak másokkal. Hangot adnak annak is, mennyire fontos, hogy lehetőséget kapjanak másokkal együtt bekapcsolódni a fiatalok szokásos projektjeibe, a számukra elérhető projektekbe, legyenek azok sporttal kapcsolatos, önkéntes vagy kulturális tevékenységek. Nagyrészt az ilyen jellegű bevonás eredményeként válik lehetségessé, hogy a fiatalok megbeszéljék és megosszák egymással az őket érintő kérdésekről alkotott véleményüket. Bár ez minden fiatalra érvényes, különösen a leghátrányosabb helyzetűekre igaz. Az ifjúsági munka lényeges szerepet játszik abban, hogy segítséget nyújtson és összehozza azokat a fiatalokat, akik naponta szembesülnek a kirekesztettséggel. Igaz ugyan, hogy a társadalomban számos egyéb tényező járulhat hozzá a fiatalok társadalmi bevonódásához melyek nem utolsósorban maguk a fiatalok képességei és erősségei, de a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok számára az ilyen jellegű bevonás legfőbb eszköze az ifjúságsegítők és ifjúsági szervezetek által végzett munka lehet. Ha az ifjúságsegítők és ifjúsági szervezetek nem tudnak támogatást nyújtani és programjaikba bevonni a leghátrányosabb helyzetű fiatalokat, akkor hol máshol látják majd hasznát azoknak a nemformális tanulási tapasztalatoknak, amelyeket ezek a projektek biztosítanak a számukra? (lásd az 5. fejezetet: Nemformális nevelés mint a bevonás eszköze.) A leginkább perifériára szorult fiatalok hogyan máshogyan tudnak majd más fiatalokhoz és felnőttekhez csatlakozni azokban a projektekben, amelyek a társadalomban nyitottak számukra? És az őket nem mindig a legjobban szolgáló formális struktúrákon kívül a legsebezhetőbb fiatalok hol fogják megtalálni azt a bátorítást és támogatást, amelynek segítségével növelhetik az önbecsülésüket és az önbizalmukat (lásd a 6.4 pontot: Út az önbecsüléshez)? Az ilyen bővebb bevonás hiányában a legelszigeteltebb fiatalok hogyan fejleszthetik majd azokat a képességekeit és növelhetik magukba vetett hitüket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy vállalják mások képviseletének kihívásait? Az ilyen bevonás hiányában milyen lehetséges jövő elé néz Európa? Akkor az ifjúságsegítők és ifjúsági szervezetek hogyan kezdenek maguk is befogadóvá válni? E T-kit célja olyan fogalmi, gyakorlati eszközöket és forrásokat nyújtani, amelyek kiindulási alapjai lehetnek annak, hogy elkezdjük felfedezni és megközelíteni ezt a kérdést. 1.2 A bevonást elősegítő munka értéke és kihívásai A társadalmi kirekesztettséget vizsgáló kutatók egy kisméretű mintán követték nyomon olyan fiatalok életének változásait, akik nem vettek részt az oktatásban, a foglalkoztatottságban vagy különféle képzéseken azaz egy olyan perifériára szorult csoport életét kutatták, amelyen a kormány segíteni kívánt. A tervek szerint a 18 hónapos időszak alatt két vagy három interjú készült volna a csoport tagjaival. Sajnos a rendszeres kapcsolattartás és a kutatók legnagyobb erőfeszítései ellenére a fiatalok közül sokan egyszerűen köddé váltak. Missing ConneXions: Briton (2002) Nehéz elérni a kirekesztettségben élő fiatalokat, és minél kirekesztettebbek, ez annál nehezebb. Nem elég felvenni a kapcsolatot ezekkel a fiatalokkal: arra van szükség, hogy bevonjuk őket és velük együtt dolgozzunk. A problémát tovább bonyolítja, hogy a perifériára szorult fiatalok gyanakvással, sőt, akár ellenségesen fogadják, ha szakemberek avatkoznak az életükbe. Ezért fontos az ifjúsági munka, amelynek gyakran önkéntes és közösségi jellege azt jelenti, hogy az ifjúságsegítőknek és ifjúsági szervezeteknek szinte mindenkinél jobb esélyük kínálkozik arra, hogy felvegyék a kapcsolatot a társadalom peremére szorult fiatalokkal, és bizalmon alapuló kapcsolatokat alakítsanak ki velük (lásd a 6.3 fejezetet: A bizalom kiépítése). Vajon ifjúságsegítőként milyen előnyünk származhat abból, ha erre a szakmai előnyre építve a lehető legbefogadóbban teszünk? 10

12 1 T-kit A gyermeküket hihetetlenül nehéz körülmények között nevelő, egyedülálló fiatal anyák nemcsak temérdek gyakorlati, érzelmi tapasztalattal rendelkeznek és leleményesek, hanem mélyen értik a társadalom alapjaiban tapasztalható bizonyos igazságtalanságokat is. Ezt a tudást nemcsak más egyedülálló fiatal anyákkal érdemes megosztani, hanem bárkivel, aki meg szeretné érteni, milyen egyedül, alacsony jövedelemből gyermeket nevelni úgy, hogy közben a társadalom rosszallásával és erkölcsi magyarázataival is meg kell birkózni. Meglehetősen nehéz az ilyen jellegű személyes tudást és tapasztalatokat másokkal is megosztani, továbbá a különböző háttérrel rendelkező fiatalokat összehozni. Ha azonban odafigyelve és elkötelezetten járunk el, annak jutalma mindenki számára bámulatos lehet. Ahogy arra az előző fejezetben már rámutattunk, elsőként azt az óriási tudást kell felismernünk, amely azon fiatalok révén válhat az ifjúsági munka részévé, akiknek napi szinten és hosszú távon is meg kell küzdeniük a kirekesztettséggel. Hozzájárulásuk bármely ifjúsági kezdeményezést vagy projektet gazdagítja. Az állandó kirekesztettségben élő fiatalok nyerhetnek azokból az új lehetőségekből, amelyek korábban elérhetetlenek voltak számukra. Ha más fiatalokkal találkozhatnak, akkor közösen szembesülhetnek a kihívásokkal és kérdőjelezhetik meg előítéleteiket, sztereotípiáikat és feltevéseiket. Látókörük szélesebbé, kapcsolataik sokszínűbbé válnak. Lehetőségük adódik az igazságtalanság sémáinak együttes meglátására, saját aggodalmaik és az őket foglalkoztató kérdés feltárására. Annak ellenére, hogy hátterüket és tapasztalataikat tekintve különbségek mutatkoznak, felfedezhetik a bennük rejlő hasonlóságokat: azt, hogy mindannyian fiatalok, akiknek reményeik és vágyaik vannak. Ez az ifjúsági projektek és kezdeményezések számára is előnyös. Ha ezek a projektek és kezdeményezések helyi szinten valósulnak meg, a fiatalok fontosabbá válnak az ott élő közösség számára. Ha odafigyelünk a hátrányos helyzetű fiatalokra és tanulunk tőlük, az ifjúsági munka és az abban részt vevők mélyebb tudást és átfogóbb képet kapnak arról, hogy mi az, ami valóban fontos. Ha elérjük és részvételre serkentjük a kirekesztettségben élő fiatalokat, ők is nagyobb eséllyel lesznek részesei a jövőben megvalósuló kezdeményezéseknek. A különböző tevékenységeket és projekteket nem a felnőttek elképzelései szerint, hanem a fiatalok aktuális igényeinek és érdeklődésének megfelelően kell kialakítani. A projekt, annak minden résztvevője és érintettje nyer a tartalommal is. A rasszizmus, a szexizmus, a szegénység, az egyenlőtlenség, valamint a diszkrimináció és az igazságtalanság egyéb formái elvont izmusok helyett olyan valós erőkként is felvethetők, amelyek hús-vér emberek életére hatnak. A fiatalok jobban megértik mások életének realitásait, ha érzelmi kapcsolat van közöttük. Ez az elv az átfogó ifjúsági munka egyik elfogadott eleme, de éppúgy vonatkozik arra a szakadékra is, amely nem kontinensek között, hanem helyi közösségeken belül vagy közösségek között tapasztalható. Ha ezeket szem előtt tartva tesszük a dolgunkat, és ha a munkánk során adódó tapasztalatokat meg tudjuk osztani az ifjúsági munkán túli világgal, akkor az a társadalom egészének javára válik. Ez azonban egyáltalán nem könnyű feladat. Ha a bevonást figyelembe véve munkálkodunk, az igények megváltoznak mind a szervezet, mind az egyén szintjén. A dolog természetéből adódóan a jelenlegi állapot bizonyos fiatalok esetében nem valósult meg. Ennek megváltoztatása érdekében az egyéneknek és a szervezeteknek is máshogy kell tenniük. Azonosítaniuk kell azokat az akadályokat, amelyek esetleg akaratlanul jelentkeztek. A projekteken belül meg kell vizsgálni a szervezeti kultúrát, a szervezet értékeit és gyakorlatban tapasztalható formáit, hogy világossá váljon az, hogy hol, hogyan érnek el és vonnak be projektjeikbe bizonyos fiatalokat, míg másokat nem. A 3. fejezetben (Hogyan lehet mindenkit elérni?) megvizsgáljuk és részletesebben megvitatjuk az ilyen jellegű akadályokat. Mindehhez elkerülhetetlen, hogy az ifjúságsegítők tisztában legyenek a korlátaikkal. A fiatalok bevonásának bizonyos akadályai mélyen gyökereznek a társadalomban, tartósak és a szerkezeti felépítésből következnek. Ezen hatások még jó szándékkal és kemény munkával sem szüntethetők meg varázsütésre az ifjúságsegítők által. A céloknak reálisaknak és megvalósíthatóaknak kell lenniük (lásd a Projektmenedzsment T-kitben található SMART-célokról szóló fejezetet). Nyilvánvaló, hogy az ifjúsági projektek önmagukban nem vethetnek véget a szegénységnek, a munkanélküliségnek, a kábítószerrel való visszaélésnek, a rasszizmusnak és az idegengyűlöletnek, az iskolában nyújtott gyenge tanulmányi teljesítménynek, a hajléktalanságnak, az erőszaknak, a mellőzöttségnek, az ifjúsági bűnözésnek vagy bármilyen egyéb, a fiatalok társadalmi kirekesztettségéhez kapcsolódó problémának. Viszont a fiatalokkal kötetlen keretek között dolgozhatnak, bővíthetik a lehetősége- 11

13 1 T-kit iket, új élményekkel gazdagíthatják őket, új feladatokat biztosíthatnak számukra, megmutathatják a fiatalokba vetett hitüket, és a legjobbat hozhatják ki belőlük. Ezt az 5. fejezetben (A nemformális nevelés mint a bevonás eszköze) mutatjuk be részletesen. A tiszteleten és méltóságon alapuló, érzékeny és a bevonást elősegítő ifjúsági munka az erő és a személyes bátorítás meghatározó alapja lehet azon fiatalok számára, akik napi szinten küzdenek a diszkriminációval és a kirekesztettséggel, és akik megpróbálnak szembenézni az ebből fakadó megaláztatással és igazságtalansággal. Erről bővebben A hátrányos helyzetű fiatalok bevonását elősegítő ifjúsági munkáról a gyakorlatban és a Néhány különleges megközelítés című fejezetekben olvashatnak (6. és 7. fejezetek). Más szakembereket a tanárokat, az egészségügyi dolgozókat, a rendőrséget és a munkaadókat is arra kell bátorítanunk, hogy vegyék komolyan a fiatalokat. Prédikációk helyett hallgassák meg őket, megfelelő párbeszédeket folytassanak velük az életükről, és ismerjék el, hogy a fiatalok sokat adhatnak nekünk és taníthatnak minket. A társadalmi kirekesztettség ellen ható partnerség jelentőségének és a befogadó társadalom támogatásának vizsgálata a 4. fejezetben található (A fiatalok és a közeg, ahol élnek). Olyan képzőknek, akiknek feltett szándéka a társadalom tudomására hozni azokat a különféle kérdéseket, amelyek a hátrányos helyzetű fiatalok részvételét elősegítő munkát körülveszik, figyelmébe ajánljuk a 8. fejezetet (Gyakorlatok), amely számos módszert és gyakorlatot mutat be. Az alábbiakban az egyik legösszetettebb kérdést járjuk körül, azaz a 2. fejezetben (Definíciók) megpróbáljuk megragadni, mi is valójában a bevonás, és kik a hátrányos helyzetű fiatalok. 12

14 2. Definíciók T-kit 2.1 A szakmai kifejezésekkel kapcsolatos nehézségek 2 Mint ifjúságsegítők, akik a bevonásért próbálnak tenni, számos kihívással találkozunk munkánk során. Ezek közül az egyik az, hogy miként találjuk meg azokat a helyes kifejezéseket, amelyek azokra a fiatalokra utalnak, akiknek bevonása köré szeretnénk projektjeinket kialakítani. Az elmúlt években számos szakkifejezés vált vita tárgyává. A kritika hatására ezek közül többet elvetettek, jelenleg is kerülnek vagy már meg is változtattak. Ennek oka, hogy néhány egyértelműen lekicsinylő, mint például az agyonhajszolt apukák vagy az alsó népréteg. Más kifejezéseket mint például a szegények, a fogyatékosok vagy a munkanélküliek közönyös vagy pontatlan voltuk miatt utasítjuk el. Az Európai Bizottság Ifjúság Programjában például tudatos elmozdulás figyelhető meg a hátrányos helyzetű fiatalok megnevezéstől a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok 2 kifejezés felé, ami kissé esetlen és idővel valószínűleg változni fog. Bármilyen elnevezés mellett is döntünk, el kell ismernünk, hogy: Tom Croft A szavak erőteljesek és összetettek, könnyen megbánthatunk velük másokat még akkor is, ha a mögöttük rejlő gondolatok jó szándékúak, és senkit sem akartunk megsérteni vagy senkivel sem akartunk tiszteletlenül bánni; A szavak alakítják gondolkodásmódunkat és reakcióinkat. A leíró kifejezések, mint például a fiatalkorú bűnöző vagy az erőszak áldozata olyan képzettársításokkal bírnak, amelyek valóságalapja nem bizonyított, de használatuk után nehéz megszabadulni a hozzájuk kapcsolódó asszociációktól; Bár a szavak fontosak, nem szükséges, hogy megszállottá váljunk velük kapcsolatban. Ha túl sok időt töltünk a szavak értelmezésével, előfordulhat, hogy semmi hasznosat nem teszünk. A nyelvvel az a probléma, hogy minden pillanatban két ellentétes erő feszül egymásnak, amikor olyanokkal dolgozunk, akik a mindennapi életükben kirekesztettséggel küzdenek. Az egyik oldalról a kormányok, a politikát irányítók, menedzserek, elemzők, adományozók és támogatók nyomása alatt dolgozunk. Amikor velük beszélünk, a fiatalok bizonyos csoportjait célként határozzuk meg és azonosítjuk. Címkéket használunk, hogy megnevezhessük a fiatalok sebezhető pontjait, azoknak a problémáknak a súlyát, amelyekkel ezeknek a meg kell küzdeniük; a helyzetük javításának nehézségeit, azt a méltánytalanságot és szenvedést, amit ezek a fiatalok megtapasztalnak. Azért cselekszünk így, hogy tudatosítsuk a társadalomban mindazt, amit a fiatalok tanítanak nekünk helyzetükről és vágyaikról. Világos és tömör kifejezések használatára törekszünk, hogy a szükséges támogatásokat és forrásokat elnyerve növeljük esélyeinket arra, hogy figyelmünket afelé fordíthassuk, ami valóban fontos: a fiatalokkal történő közös munkára. A fiatalokkal való kapcsolatainkban a nyomás egy egészen más irányból jön. Tisztában vagyunk az emberek felcímkézésének abszurditásával és veszélyeivel. Tudjuk, hogy a fiatalok egyének, nem egy általános embercsoport. Világos számunkra, hogy a fiatalok rossz néven veszik a mások által rájuk aggatott címkéket. Felismerjük, hogy joguk van a méltósághoz és az önbecsüléshez. Ezért érezzük magunkat kellemetlenül, amikor úgy jellemezzük őket, ahogyan ők sosem tennék. Ezért jelent feszültséget, amikor a fent említett mindkét csoportnak megpróbálunk eleget tenni. Mivel nincs ideális nyelvi álláspont a társadalmilag kirekesztett fiatalokkal kapcsolatban, többre jutunk, ha elővigyázatosak vagyunk és kerüljük a túlságosan rögzült nézetek kialakítását. Érdemes az alábbi alapelveket követni: Legyünk a lehető legszabatosabbak anélkül, hogy szóhasználatunk szakmaivá vagy nehezen érthetővé válna. Több fogyatékos ellenzi az olyan szavak használatát, mint a szenvedés és kerekes székhez kötött ; részben pejoratív és leereszkedő felhangjuk, részben puszta pontatlanságuk miatt. A kerekes széket használók nincsenek feltétlenül a székükhöz kötve, és bizonyítékok hiányában arrogáns modorra és tudatlanságra vall, ha szenvedőként jellemezzük őket. Meg kell hallgatnunk azt, amit a fiatalok szeretnének. A Hollandiában élő török vagy marokkói származású fiatalok vajon medelander -ként jellemeznék magukat (e terminust a holland kormány alkotta, azt sugallva, hogy ez a csoport csak félig holland)? És ha nem, ennek ellenére nekünk mégis így kellene tennünk? Vagy a hátrányos helyzetű fiatalok vajon magukra ismernének, ha ezt a személyleírást hallanák? 2 A kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok helyett a T-kitben a hátrányos helyzetű fiatalok kifejezést használjuk, ugyanis a magyar ifjúsági munkában ez az elfogadott és használatos forma, valamint nyelvi szempontból sem hangzik annyira idegenül. (lektor) 13

15 2 Mindig legyünk tisztában az általunk jellemzett emberek méltóságával. Próbaképpen feltehetjük a kérdést: mi magunk szeretnénk-e, ha így utalnának ránk? Örülnénk-e annak, ha valakire, aki közel áll hozzánk, ezt a leírást alkalmaznák? Világossá kell tennünk, hogy egy ilyen leírás nem magukat a fiatalokat jellemzi, hanem jelenlegi helyzetükre utal. Ha tehát valakire azt mondjuk, hogy veszélyeztetett vagy hátrányos helyzetű, akkor jelenlegi vagy új keletű körülményeiről beszélünk, melyek hatást gyakorolnak az egyén lehetőségeire. Ez tehát nem bélyeg, amit örökké cipelni fognak. 2.2 Kik a hátrányos helyzetű fiatalok? Ha az emberek nem mozdulnak ki lakhelyükről, ha soha nem hagyják el azt a háztömböt vagy lakótelepet, ahol élnek, falat vonnak maguk köré. Semmit sem látnak, ami a birtokukon vagy az országukon kívül érzékelhető. Ez veszélyes. Ha kimozdulunk és körülnézünk, másokkal is találkozunk. Ez a világ változtatásának érzését nyújtja számunkra. A falat, amely megakadályozza, hogy kimozduljunk és másokkal találkozzunk, le kell rombolnunk. Az ifjúságpolitikáról szóló Fehér Könyv: A Contribution from the Poorest Young People, International Movement ATD Fourth World, Hiányzó szakértők Ezek egy olyan fiatal szavai, aki a kirekesztettséggel, diszkriminációval és szegénységgel kapcsolatos tapasztalatairól beszél; olyan témákról, amelyekről sokat beszélünk, mégsem értünk igazán. Az egyetemi tanárokat, a politikai tanácsadókat, a szociális munkásokat, sőt, néha még az ifjúságsegítőket is a kirekesztettség szakértőinek nevezik. E szakértők közül sokan értékes másodlagos tudással rendelkeznek, amit hosszú évek elkötelezett kutatásával vagy elhivatott munkával az adott területen szereztek. Többek mély meggyőződését azok az igazságtalanságok táplálják, amelyeknek szemtanúi voltak. Kevesen vannak azonban azok, akik a tudást élethosszig tartó kirekesztettségi érzésből merítették. Ők a hiányzó szakértői e vitának, és az ő szaktudásuk az, amit nem ismerünk el vagy használunk ki eléggé. Miért van ez így? Egyrészt azért, mert nehéz megszabadulni a tekintélyről és a tudásról alkotott, társadalmilag elfogadott normáktól és hiedelmektől. A neveléssel kapcsolatos eredmények és a szakmai háttér olyan tulajdonságok, amelyek tisztelete megszokott, és ez így igen ésszerű is. Árnyoldala viszont, hogy ez a megszokás könnyen csapdába ejti az embert. Másrészt azért, mert a társadalmi szerkezet és az intézmények nem megfelelően tervezettek és ellátottak ahhoz, hogy elérjék a kirekesztetteket, és bevonják őket a társadalomba. Ezt az állapotot intézményi diszkrimináció -nak is nevezik, és ez az, ami magához a kirekesztettséghez elsődlegesen hozzájárul. Végül, de nem utolsósorban pedig azért, mert ahogy később majd látni fogjuk, a diszkrimináció, a kirekesztés és a bizonytalanság hosszú távon egymást erősítő tényezők, amelyek egyre inkább megnehezítik az emberek számára, hogy felülemelkedjenek mindennapi küzdelmeiken. Ezeknek az embereknek támogatás nélkül gyakran lehetetlenné válik, hogy olyan helyzetbe kerüljenek, amelyben képesek önmaguk vagy mások képviseletére. Ennek következményeként a társadalomnak nem csak a kirekesztésről alkotott elképzelése sérül, hanem az arra való képessége is, hogy harcoljon ellene. Kétszeres kockázat A tudományos és irányelvekről szóló munkák nagy részére jellemző a sebezhető csoportok azonosítására és leírására fordított figyelem. Az osztályozás hasznos lehet, hiszen ez a kvantitatív kutatások, az irányelvek és a programok hatásának statisztikai értékelésének szükséges eszköze. A probléma ezzel az, hogy túlzott használata igen torz képet adhat a fiatalokról és a helyzetükről. 14

16 Bármilyen kirekesztettségben élő csoportot tartalmazó listával kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy adott csoportokról miért gondoljuk, hogy ki vannak téve a kirekesztés veszélyének, míg másokról nem. Feltehető például a következő kérdés: Hová sorolhatók a tizenéves anyák vagy a területileg elszigetelt fiatalok? A fiatalok egyes csoportjai gyakran kimaradnak ezekből a listákból, mert természetüket tekintve nagyon egyediek. Ilyenek például azok a fiatalok, akik súlyosan beteg szüleiket vagy rokonaikat ápolják. Ha minden, arra érdemes igénynek eleget szeretnénk tenni, a lista elkerülhetetlenül hosszúra nyúlna. 2 Végül, az emberek csoportosításával az a gond, hogy egyszerre több csoportba is tartozhatnak. Sőt, előfordulhat, hogy ők maguk csak bizonyos csoportokhoz tartozókként azonosítják magukat, vagy úgy érzik, nem tartoznak egyik csoportba sem. Annak felismerése azonban, hogy valaki egyszerre több sebezhető csoportba is tartozhat, magában a kirekesztettség megértésében segíthet. Mit jelent például az, ha valaki nemcsak egy etnikai kisebbséghez tartozik, hanem tartós szegénységben is él? Vagy ha valaki egyedülálló anya, akinek alacsony a jövedelme és területi elszigeteltségben él? Ha ezen csoportok mindegyike ki van téve a társadalomból való kirekesztődés veszélyének, akkor vajon az adott személy kétszeresen vagy háromszorosan veszélyeztetett? A kétszeres kockázat vagy a többszörös bizonytalanság elképzelése alapul szolgál a kirekesztettség átfogóbb megértéséhez, beleértve annak okait és következményeit. Emberi jogi megközelítés Az alapvető biztonság hiánya egy vagy több olyan tényező hiányát jelenti, amelyek képessé teszik az egyéneket és a családokat arra, hogy szakmai, családi és társadalmi kötelezettségeket vállaljanak. és hogy alapvető jogokat élvezzenek. Egy ilyen helyzet időben hosszabb lehet, és súlyosabb, állandó következményekkel járhat. A tartós szegénység annak az eredménye, amikor az alapvető biztonság hiánya egyidejűleg gyakorol hatást az emberek életének számos felületére; amikor hosszan tart, és amikor súlyosan veszélyezteti az emberek esélyeit arra, hogy a belátható jövőben visszaszerezzék jogaikat, és újra felvállalják kötelezettségeiket. A tartós szegénység a Francia Gazdasági és Szociális Tanács (1987) és az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (1996) által elfogadott definíciója. Ez a tartós szegénység definíciója, de éppúgy szólhatna a tartós kirekesztettségről is. Arra a valóságra mutat rá, amellyel számos perifériára szorult fiatalnak kell számolnia a társadalomban. A definíció az emberek helyzetének három lényeges aspektusát emeli ki: Többszörös bizonytalanság A legsebezhetőbb fiatalok gyakran egyszerre több, különféle bizonytalansággal is küzdenek, például a munkanélküliséggel, diszkriminációval és elszigeteltséggel vagy nem megfelelő lakáskörülményekkel, egészségügyi problémákkal, átgondolatlan oktatással és képzéssel. Állandóság A hosszú távon jellemző, többszörös bizonytalansági tényezők állandósíthatják és fokozhatják egymást, azaz: a nem megfelelő lakáskörülmények ronthatják az egészséget; a diszkrimináció munkanélküliséghez vagy iskolai problémákhoz, a család széthullása elszigeteltséghez vezethet. A jogok és kötelezettségek csökkenése Végül az alapvető szociális, gazdasági, kulturális, civil és politikai jogok és kötelezettségek is sérülnek vagy komoly veszélybe kerülnek. Nehéz jól teljesíteni az iskolában, ha napi szinten kell megküzdenünk a diszkriminációval. Alapvető iskolázottság nélkül viszont hogyan találhatnánk tisztességes állást? Egy valamirevaló állás nélkül hogyan engedhetnénk meg magunknak megfelelő lakáskörülményeket? És amikor az önbizalmunk már romokban hever és mások sem értik helyzetünket, akkor nagyon nehéz kulturális és civil projektekben részt vállalni. Ezek a feszültségek elviselhetetlen terhet jelenthetnek a család számára. Ha ez a fajta ördögi kör nem törik meg, akkor végeredményben az egyén életének minden aspektusára kihatással lesz. Ilyen körülmények között az életben napi küzdelemmé válik a kötelezettségek teljesítése és az alapvető jogok élvezete, ami a legtöbbünk számára magától értetődő. Ez a társadalomból és annak projektjeiből való kirekesztődést jelenti. Az olyan fiatalok, mint akiket korábban említettünk, azzal, hogy segítenek megérteni a tapasztalataikat, a vágyaikról is beszélnek nekünk. A kirekesztés elleni küzdelemben az ifjúsági munka szerepe az, hogy több lehetőséget biztosítson azoknak a, akiknek kevés jutott de a célja nem ez. Ezeken a lehetőségeken keresztül támogathatjuk a fiatalokat azon erőfeszítéseikben, hogy elkerülhessék az erőszak csapdáját, és összehozhassuk őket, hogy lerombolhassák a falat. 15

17 16

18 3. Hogyan lehet mindenkit elérni? T-kit 3.1 Akadályok A fiatalok megítélése kettős. A média és a politika szerint gyakran passzívak vagy akár potenciális bűnözők; ezzel ellentétben a reklámok és a filmek aktívnak, erőteljesnek, boldognak és erősnek ábrázolják őket. A valóságban nagyon kevés fiatal azonosíthatja magát e két csoport valamelyikével. Ahogy azt fentebb, a 2.2 pontban említettük, számos hátrányos helyzetű fiatalra több irányból más-más típusú nyomás nehezedik. Az ilyen körülmények közötti mindennapi élet rengeteg idejüket és energiájukat emészti fel. Ez azzal járhat, hogy még ha szeretnének is részt venni az általunk kínált projektekben, akkor is kevés idejük és energiájuk marad erre. Az ifjúságsegítőknek ahhoz, hogy minden fiatalt elérhessenek, le kell küzdeniük ezeket az akadályokat. A legkevesebb, amit az ifjúságsegítők tehetnek, az, hogy a csatlakozás lehetőségét minden fiatalnak felkínálják, és a fiatalokra bízzák annak eldöntését, hogy részt vesznek-e a programokban vagy sem. A legtöbb pedig az, hogy célul tűzik ki egy bizonyos alulreprezentált célcsoport elérését. Először fel kell ismerniük, hogy mik azok az esetleg tudtukon kívüli korlátok, amelyek megakadályozzák, hogy munkájuk bevonó jellegű legyen. Egy idealista ifjúságsegítőnek nehéz megérteni, hogy a fiatalok miért nem akarnak másokkal együtt élvezetes projektekben részt venni. Sok fiatal számára azonban az a legfontosabb, hogy gondoskodjon magáról, és megbirkózzon életének kihívásaival. Az ifjúságsegítőknek számításba kell venniük ezeket az igényeket. Most álljunk meg egy pillanatra, és fontoljuk meg, milyen okok állhatnak annak az útjában, hogy a fiatalok részt vegyenek a nekik felkínált projektekben! Veronique Crolla 3 Személyes akadályok Gyakorlati akadályok az önbecsülés, önbizalom hiánya információhiány a bátorítás hiánya a pártfogoltság elutasítása az ifjúsági munkáról kialakított kép nem vonzó volta ( csak gyerekeknek és puhányoknak való ) a helyeslés hiánya a csoport nem támogatja a csatlakozást idő- vagy energiahiány pénzhiány a diszkriminációtól való félelem kulturális vagy vallási konfliktusok a projektek iránti érdektelenség mobilitási nehézségek Ez a táblázat nem teljes és remélhetőleg nem minden ok érvényes az adott célcsoportra, de ötleteket nyújt arra nézve, hogy bizonyos csoportok miért nem éreznek hajlandóságot arra, hogy a felkínált projektekben részt vegyenek. A fiatalok a valós ok elrejtése érdekében más okokkal is előállhatnak. Ha például egy fiatalnak a szülei nem engedélyezik a részvételt, azzal érvelhet, hogy idétlennek tartja a projekteket. Számos akadályt úgy is azonosíthatunk, ha előre elgondolkodunk azon, kik alkotják a célcsoportunkat: a zsidó vagy muszlim közösségekből származó fiatalok például nem fogyaszthatnak malacsültet. Azok a fiatalok, akik otthon ápolják családtagjaikat, nehezen szakítanak időt arra, hogy elhagyják a lakást vagy házat, ahol élnek, annak ellenére, hogy akár csak egy családtagot ápolnak. A mozgássérült vagy területileg elszigetelt is sajátos nehézségekkel kell megküzdeniük ahhoz, hogy csatlakozhassanak a projektekhez. A vallás vagy a kultúra lehetetlenné teheti a, hogy kevert projektekben vegyenek részt. A fiatalok tehát nem ok nélkül maradnak távol programjainktól. Magukat a fiatalokat is megkérhetjük, hogy mondják el nekünk ennek okát. Ha viszont igazán alaposan szeretnénk megismerni a célcsoportunkat, többet tudhatunk meg róluk abban a környezetben, ahol élnek. Az alábbi megközelítést ahhoz javasoljuk, hogy megfelelő kapcsolódási pontokat alakíthassunk ki a fiatalokkal és környezetükkel. 17

19 1. lépés: A környezet megismerése + vegyük komolyan az embereket ne ígérjünk olyat, amit nem tudunk betartani 3 2. lépés: Kapcsolatok kiépítése és a terület feltérképezése + legyünk érdeklődőek ne prédikáljunk 3. lépés: Feljegyzés, értelmezés és elemzés + gyűjtsünk össze minél több információt ne bocsátkozzunk találgatásokba 4. lépés: A projektterv megfogalmazása és a döntések meghozatala + legyünk rugalmasak ne kapkodjunk, céljaink maradjanak világosak 1. lépés: Látogassunk el azokra a helyekre, ahol kapcsolatokat építhetünk ki a célcsoportként megjelölt fiatalokkal. Ismerjük meg környezetüket és élethelyzetüket (lásd a 4.1 pontot: Fiatalok és közösségeik). Kötetlenül beszélgessünk velük igényeikről és vágyaikról, de ne feledjünk információt gyűjteni a láthatatlan fiatalokról sem azokról, akikkel nem találkozhatunk az utcán. Igazán figyeljünk oda arra, amit hallunk, de ne ígérjünk olyasmit, amit nem tudunk betartani! Ne tűnjünk leereszkedőnek! 2. lépés: Nagyon fontos a fiatalok és magunk között rejlő bizalom kiépítése (lásd a 6.3 pontot: A bizalom kiépítése). Az is lényeges, hogy amikor a fiatalok múltbéli tapasztalataikról beszélnek, ne váljunk ítélkezővé, és ne tartsunk nekik szentbeszédet! Érdeklődjünk arról, hogy mit tesznek, mit tettek és mik a terveik. Ezen a ponton vethetjük el a fiatalok jövőbeni részvételének magjait. 3. lépés: Elemezzük azokat az információkat, amelyeket azoktól szerzünk, akik kapcsolatban állnak a célcsoporttal. Figyeljük meg, milyen kihívásokkal kell megbirkózniuk mindennapi életük során, milyen akadályok állnak az ifjúsági projektekben való részvétel útjában, mit kedvelnek és mit nem, és így tovább. Ezek az információk képet adnak arról, hogy a fiatalok milyen típusú tevékenységeket vagy projekteket fogadnak szívesen, és melyek nem bizonyulnak megfelelőnek. 4. lépés: Használjunk fel minden szerzett információt, amikor döntést hozunk arról, hogy a projekt, amit szervezünk, figyelembe veszi-e a célcsoport igényeit. A fiatalokat már a kezdetektől vonjuk be a teljes projektfolyamatba vagy annak minden résztevékenységébe. Bár az improvizációs készségek és a rugalmasság egy projekt létfontosságú elemei, a tervezés is fontos különösen, amikor sebezhető fiatalokkal foglalkozunk. Legyen világos, hogy mit szeretnénk elérni, és győződjünk meg arról, hogy a projekt a fiatalok javára válik! A projekt összeállításáról többet is olvashatunk a Projektmenedzsment T-kitben. Abban a folyamatban, amikor egy jellegzetes célcsoporthoz igazítjuk munkánkat, ne vállaljunk mindent magunkra. A 4.2 pontban (Partnerség kialakítása) rámutatunk arra, hogy mennyire fontos, hogy munkatársainkkal (vagy a célcsoport környezetében található más szereplőkkel) megbeszéljük, megvitassuk az ötleteket, továbbá, hogy a saját oldalunkra állítsuk őket. 18

20 3.2 A fiatalok részvételének okai Amikor a hátrányos helyzetű fiatalokat próbáljuk elérni, a projekteket az ő igényeikhez kell igazítanunk. Meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt a fiatalok érdeklődési köre, készségei és határai között. Az is lényeges, hogy a teljes folyamatba vonjuk be őket, hogy azt magukénak érezzék. 3 Kihívás (Challenge) Sikeres részvétel (Successful participation) Képesség (Capacity) Kapcsolat (Connection) Jans és De Backer (2001) a sikeres részvétel három K-ja 3 modellre utalnak 3. A szerzők szerint a projektnek kihívást kell jelentenie a fiatalok számára, csábítania kell a fiatalokat arra, hogy megpróbálják, és azáltal, hogy beszállnak, kitáguljanak a határaik. A kihívás azonban nem tűnhet leküzdhetetlennek, mert a fiatalok lemorzsolódhatnak; vagy egy esetleges kudarc esetén a frusztrációval kell megbirkózniuk, így legközelebb kétszer is meggondolják, hogy részt vegyenek-e egy újabb projektben. Ugyanakkor a kihívásnak elég komolynak kell lennie ahhoz, hogy a fiatalok ne unják el magukat, vagy hogy sikerélményük legyen Ez az! Megcsináltuk! Ezért az ifjúságsegítőnek ismernie kell a fiatalok képességeit, készségeit, és a projektet ennek megfelelően kell összeállítania, hogy biztosítani tudja az apró sikerélmények sorozatát. Végül, de nem utolsósorban a kötődniük kell a projekthez. A projektet a fiatalokhoz kell igazítani, azzal a világgal kell összeegyeztetni, amelyben ők élnek. Ha sikerül a három K-t beépítenünk és annak elemeit egyensúlyban tartani, már meg is tettük az első lépést egy sikeres projekt felé. A hátrányos helyzetű fiatalok bevonását elősegítő ifjúsági munka egy másik elve a fiatalok első pillanattól kezdve történő részvételének elérése. A megközelítés szerint a projektet nem a fiatalok számára, hanem a fiatalokkal együtt csináljuk végig, legjobb esetben pedig maguk a fiatalok valósítják meg. A fiatalok, akikkel együtt dolgozunk, valószínűleg megosztják velünk, hogy mi az, ami tetszik nekik, és mi az, ami nem. Továbbá azt, hogy barátaik vagy családjaik miért ítélnek el vagy helyeselnek egy bizonyos projektet. Ezért lényeges, hogy a projekt a fiatalokról szóljon, hogy maguknak érezzék azt, és felelősséget vállaljanak érte. A egyenrangú partnereknek kell lenniük a projekt tervezésében, megvalósításában és értékelésében egyaránt. 3 A Flamand Ifjúsági Tanács hozzájárulásával. Honlap: 19

21 3 Jó példa Egy észak-spanyolországi város egyik legszegényebb negyedében egy új ifjúsági központot nyitottak. Sajnos a szükséges pénzügyi háttér hiányában az ott dolgozók száma egy éven belül megfogyatkozott, és több projekt is félbeszakadt. Egy napon néhány idősebb fiatal kezdeményezésére a központ nyitva tartási ideje meghosszabbításának lehetőségéről beszélgettek a megmaradt ifjúságsegítőkkel. Az ifjúságsegítők elmondták, hogy mivel már csak ketten vannak, a kérést nem tudják teljesíteni. Ekkor a fiatalok felajánlották, hogy segítenek a projektek megszervezésében, sőt résztvevőket keresnek azokhoz a tevékenységekhez, amelyeknek ők maguk nem tudnak az élére állni. A vezetők elfogadták az ajánlatot, és a projekt beindult. Kezdetben több gond akadt mindkét oldal jó szándékának ellenére, és az ifjúságsegítők úgy érezték, hogy a felelősség túlnyomó része még mindig az ő vállukat nyomja. Továbbá az is gondot okozott számukra, hogy hatalmat adjanak a fiatalok kezébe. Ami a fiatalokat illeti, nem igazán tudták betartani a megegyezés szerinti munkaidőt; azt a pontosságot és megbízhatóságot, amit a munka megkövetelt. Négy hónap múlva ez súlyos vitákat eredményezett a központon belül, így a két fél ismét összeült. Új megállapodásokat kötöttek, a feladatokat világosan felosztották, és kezdetnek közös projektet kezdeményeztek. Az ifjúsági központ utcabált szeretett volna szervezni az egész környék számára. A megbeszélés mindenkit lázba hozott, hiszen mindannyian felismerték, hogy ha ez meghiúsul, az egyértelműen a központ működésének végét jelentené. Közben azt is felismerték, hogy a központ mindannyiuk számára fontos, és nagyon nem szeretnék, ha megszűnne. Az összes fiatal a tőle telhető legtöbbet tette meg annak érdekében, hogy az egész környéket bevonják a projektbe, így le tudták küzdeni azt a félelmüket, hogy segítséget kérjenek a boltvezetőktől, a helyi önkormányzattól és a környékbeliektől. Mondanunk sem kell, hogy az utcabál hatalmas siket aratott, biztos alapokat teremtett a környéken az ifjúsági központ számára, és megnégyszerezte a központot vezetők számát. Amikor belekezdünk egy hátrányos helyzetű fiatalokat (és valószínűleg bármilyen fiatalt) érintő programba vagy projektbe, az alábbi ellenőrzőlista segíthet felmérni, hogy projektünk valóban elérhető-e mindenki számára. Újra hangsúlyozzuk, hogy a lista nem teljes, és talán nem vonatkozik mindenkire, de jó kiindulási alap lehet, amit idővel átalakíthatunk és bővíthetünk. Ismerjük meg a célcsoportunkat: igényeiket, érdeklődési körüket, kulturális hátterüket, jövőképüket, otthoni körülményeiket! Használjunk különféle módszereket és helyszíneket a projekt célcsoporttal történő megismertetésére, és igazítsuk ezeket hozzájuk (élőszóval; az iskolákban, a közösségi központokban, a bevásárlóközpontokban, a klubokban és az utcán kirakott plakátokkal; a helyi média segítségével)! Vizsgáljuk meg, hogy a múltban ki vett részt hasonló projektekben (milyen korcsoportból, jellemezően melyik nem; milyen kulturális háttérrel rendelkezők, esetleg ezek keveréke), és elemezzük azt is, hogy mások (barátok, testvérek, környékbeli fiatalok) miért nem! Számoljuk fel a gyakorlati problémákat (megfelelő időzítés, pénzügyi akadályok csökkentése, a találkozóhely megközelíthetősége stb.)! Győződjünk meg arról, hogy a projekt vonzó (vagy legalább annak tűnik) a célcsoport számára! Néhány apróság (egy ingyenes ital vagy belépő egy sportrendezvényre, egy sapka vagy póló) ráveheti őket, hogy csatlakozzanak. Az ifjúságsegítők igazodjanak a célcsoporthoz és a projekt témájához: vegyük tehát figyelembe a kulturális, korbeli, nemi vagy vallási szempontokat! Győződjünk meg arról, hogy a többi érdekelt (szülők, tanárok, szomszédság) tud a projektről; helyeslik és támogatják azt! A projektet olyan formában vagy módszerrel mutassuk be, ami a csoportnak és a projekt témájának is megfelel (kortársnevelés, videó, kutatás, beszélgetés stb.)! Győződjünk meg arról, hogy a projekt eléggé, de nem túlzottan nagy kihívás! A projektet igazítsuk a fiatalok képességeihez! A projektet kapcsoljuk össze a fiatalok érdeklődési körével! A fiatalokat a teljes projekt kidolgozásába és megvalósításába vonjuk be! Győződjünk meg arról, hogy a fiatalok számára világos, mire számíthatnak, hogy mit és hogyan kell tenniük! 20