A civil szervezetek szerepe a vállalatok tevékenységének fenntarthatóbbá válásában

Átírás

1 A civil szervezetek szerepe a vállalatok tevékenységének fenntarthatóbbá válásában Műhelytanulmány Harangozó Gábor, PhD. Budapesti Corvinus Egyetem, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék Témavezető: Zilahy Gyula, Phd. Budapesti Corvinus Egyetem, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék Budapest,

2 Tartalom TARTALOM... 2 ÁBRÁK JEGYZÉKE... 4 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE... 5 MELLÉKLETEK JEGYZÉKE... 5 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ... 6 BEVEZETÉS ÉS A TANULMÁNY FELÉPÍTÉSE A CIVIL SZERVEZETEK ÉS A VÁLLALATOK KAPCSOLATA AZ ÉRINTETT ELMÉLET TÜKRÉBEN 18 HAGYOMÁNYOS CIVIL STRATÉGIÁK A CIVIL SZERVEZETEK ÉS A VÁLLALATOK KÖZÖTTI PARTNERSÉGET CÉLZÓ STRATÉGIÁK Előnyök és kockázatok a civil szektor számára Előnyök és lehetőségek a civil szektor szemszögéből nézve Kockázatok a civil szektor számára Előnyök és kockázatok az üzleti szereplők számára Előnyök és lehetőségek a vállalatok és egyéb üzleti szereplők szempontjából A civilekkel való együttműködés lehetséges veszélyei a vállalatok számára Az együttműködés sikertényezői és buktatói A SIKERES EGYÜTTMŰKÖDÉS LÉPÉSEI Tervezés/Előkészítés Kompetenciák és lehetséges területek lehatárolása Projektpartner kiválasztása Szükséges szellemi és anyagi erőforrásigény felmérése Megvalósítás A projektcsapat kialakítása Teljesítményértékelés Kommunikáció További együttműködés megalapozása/újabb partneri kapcsolatok kialakítása Kapcsolat fenntartása Az eredmények szélesebb körű hasznosításának megalapozása A CIVIL SZERVEZETEK MUNKÁJÁNAK GYAKORLATI TAPASZTALATAI Kérdőíves felmérés a kis- és közepes vállalkozások körében

3 A kutatás háttere A minta jellemzői Az elemzés eredményei Kérdőíves felmérés a civil szervezetek körében A kutatás háttere A minta jellemzői Az elemzés eredményei A vállalatok és a civil szervezetek kérdőíveinek összehasonlítása Workshop civil és vállalati szakemberek részvételével A civil szervezetek szerepe a vállalatok zöldülésében a gyakorlati tapasztalatok összegzése.. 95 FORRÁSOK MELLÉKLETEK

4 Ábrák jegyzéke 1. ábra: A civil szektor hatása a vállalatok környezetvédelmi magatartására (saját szerkesztés) ábra: A válaszadó vállalatok megoszlása a foglalkoztatottak számának alapján (%-ban) ábra: A válaszadó vállalatok megoszlása a termékeik/szolgáltatásaik elsődleges vásárlói alapján (%-ban) ábra: A vállalkozások megoszlása a termékeik/szolgáltatásaik elsődleges piaca szerint (%-ban) ábra: A válaszadók megoszlása az utolsó 3 év eladásainak alakulása szerint (%-ban) ábra: A válaszadók megoszlása az utolsó 3 év üzleti eredményeinek alakulása szerint (%-ban) ábra: A válaszadó vállalatok lehetséges negatív környezeti hatásai az egyes területeken (%-ban) ábrák: Mennyire járulhat hozzá a civil szektor a vállalatok környezettudatosabbá válásához a különböző területeken, illetve összességében? (Válaszok megoszlása %-ban) ábrák: Mennyire járul hozzá a civil szektora A MAGYARORSZÁGI GYAKORLATBAN a vállalatok környezettudatosabbá válásához a különböző területeken, illetve összességében? (Válaszok megoszlása %-ban) ábra: A civil szektor elvi és gyakorlati szerepének összehasonlítása a vállalatok környezettudatosabbá válásában a válaszadó vállalatok szerint ábra: Az egyes érintett csoportok befolyása a válaszadók környezetvédelmi magatartására (%- ban) ábra: A civil szervezetek eredményeinek megítélése a környezetvédelmi szervezetektől érzékelt nyomás alapján ábra: A válaszadók személyes tapasztalatai különböző területeken. (N=302) ábrák: A civil szféra lehetséges szerepe a vállalatok környezettudatosabbá válásában különböző területeken és összességében a civil szervezetek szerint ábrák: A civil szféra MAGYARORSZÁGI GYAKORLATBAN betöltött szerepe a vállalatok környezettudatosabbá válásában különböző területeken és összességében a civil szervezetek szerint ábra: A civil szféra hozzájárulása a vállalatok működésének környezettudatosabbá válásához a civil szervezetek szerint

5 37. ábra: Az együttműködés lehetséges előnyei a civil szervezetek számára ábra: Az együttműködés előnyei a civil szervezetek számára a különböző lehetőségeket a közepesnél erősebbnek ítélő válaszok aránya ábra: Az együttműködés veszélyei a civil szervezetek számára ábra: Az együttműködés veszélyei a civil szervezetek számára a különböző kockázatokat a közepesnél erősebbnek ítélő válaszok aránya ábra: A civil szervezetek saját tapasztalatai a vállalatokkal való együttműködésben illetve konfrontációban (N=54) ábrák: A civil szektor szerepe a vállalatok környezettudatosságának javításában a magyarországi gyakorlatban ábra: A civil szektor lehetőségei a vállalatok környezettudatosságának javításában a magyarországi gyakorlatban. A kkv-k és a civil szektor kérdőíveinek átlagértékei alapján Táblázatok jegyzéke 1. táblázat. A legfontosabb érintettek környezetvédelemmel kapcsolatos elvárásai (saját szerkesztés) táblázat. Az érintettek sorrendje a vállalatok környezetvédelmi tevékenységére kifejtett nyomásuk erőssége alapján táblázat. Az együttműködés környezeti előnyeinek mérése táblázat. Az együttműködés üzleti előnyeinek mérése táblázat. A különböző érintett csoportok összesített befolyása a válaszadók környezetvédelmi gyakorlatára táblázat. A civil szervezetek gyakorlatából származó vállalati együttműködések áttekintése Mellékletek jegyzéke 1. melléklet: A kis- és közepes vállalatok körében végzett kutatás során használt kérdőív melléklet. A civil szervezetek (és vállalatok) körében lekérdezett kérdőív melléklet. A workshop programja melléklet. A civil szervezeteknek kiküldött meghívó melléklet. A vállalatoknak küldött meghívó

6 Vezetői összefoglaló A tanulmány célja, hogy áttekintse és értékelje a civil szektor szerepét a vállalati szféra tevékenységének fenntarthatóbbá tételében. Az ENSZ által rendezett 1992-es Föld Csúcson (Környezet és Fejlődés Konferencia, Rio de Janeiro) elhangzottak, illetve az ezt követően kiadott Agenda 21 akcióterv alapján látható, hogy a civil szervezeteknek a környezetvédelemben és a fenntartható fejlődésben betöltött, illetve betöltendő helyét a nemzetközi környezetpolitika is felismerte. A civil szféra fontossága az európai környezetpolitikában is hangsúlyosan megjelenik, lásd például az EU 2002-ben elfogadott 6. Környezetvédelmi Akcióprogramját. Először is felvázoljuk, milyen hatásmechanizmuson keresztül hatnak a civil kezdeményezések a vállalatok magatartására. Ezt követően áttekintjük a civil szektor által alkalmazható legfontosabb eszközöket, bemutatva azok legfontosabb előnyeit és hátrányait. Végül pedig gyakorlati útmutatót kínálunk egy még kevésbé elterjedt terület, a vállalati-civil partnerség eredményes kialakításához. Az érintett elmélet tükrében akárcsak az összes többi vállalati döntést a környezetvédelemmel, illetve a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati magatartást is a különböző vállalati érintettek (stakeholderek) elvárásainak eredője határozza meg. Természetesen az érintettek elvárásai nem feltétlenül azonos súlyúak, ugyanakkor vannak olyan érintettek, amelyek rendkívül aktív szerepet játszanak a vállalatok környezetvédelmi magatartásának befolyásolásában. Ilyenek például a hatóságok mellett adott esetben a fogyasztók, illetve a tágabb értelemben vett közvélemény, ugyanakkor a civil szervezetek, más néven NGO-k szerepe is egyre jelentősebbé válik. A civil szervezetek szerepe a vállalati zöldülési folyamatban többféle is lehet. Egyik lehetőség a közvetlen befolyásolás, ami jelenthet együttműködést a vállalatokkal, de történhet éppenséggel különböző fenyegetések révén is. A civilek azonban nemcsak közvetlenül, hanem közvetve is jelentős hatást gyakorolhatnak a vállalatok környezetvédelmi magatartására, azáltal, hogy más érintetteket (jogszabályalkotók, vevők/fogyasztók, alkalmazottak, média, közvélemény stb.) befolyásolva próbálják a vállalati döntéseket az általuk kívánatosnak tartott irányba terelgetni. A civil szektor szerepét a vállalatok tevékenységének környezetkímélőbbé válásában sokan sokféleképpen látják. A különböző nézetek többé-kevésbé besorolhatók az alábbi két csoportba: 6

7 1. Konfrontatív (kívülről változtató) stratégiák. Az ide tartozó nézetek szerint a vállalati profitérdekeltség és a környezetvédelem egymás ellenében hatnak, a vállalatok tevékenysége a környezet állapotának romlásához vezet, a szabadpiac fenntarthatatlan vállalati és fogyasztói magatartásminták kialakulásához vezet. Az ide tartozók szerint tehát a civil szervezetek szerepe annak elősegítése, hogy a vállalati működést külső nyomás révén megfelelő mederben tartva megakadályozhassuk a környezet állapotának romlását. Ez a külső nyomás jelenthet jogszabályokat, bírósági ítéleteket, fogyasztói bojkottokat vagy egyszerűen a közvélemény általi ráhatást. Ebben az esetben tehát a civilek feladata az adott érintettek megfelelő irányú befolyásolása, szükség esetén a vállalatokkal történő konfrontáció. Ha ezt a megközelítést követjük, nagyjából a következő lehetőségek állnak a civil szektor rendelkezésére: Felhívni a szabályozók figyelmét a kontrollálatlan vállalati tevékenység negatív környezeti és társadalmi hatásaira. Lobbizni a nemzeti hatóságoknál és különféle nemzetközi szakmai és kereskedelmi szervezeteknél olyan jogi és egyéb szabályozásért, ami a szabályozatlan piaci tevékenység negatív környezeti és társadalmi hatásait enyhítheti. Bojkottokat és egyéb vevői tiltakozást szervezni a felelőtlen vállalatok ellen, amelyek a vállalat, illetve termékei hírnevének rombolását célozzák. Kampányokkal hitelteleníteni a felelőtlen vállalatokat a befektetőik szemében, ezáltal rontva a finanszírozási lehetőségeiket. Az érintett helyi közösségek figyelmét felhívni a vállalati tevékenység káros hatásaira, és érdekérvényesítő képességüket erősíteni. A konfrontatívnak tekintett civil stratégiák mellett szóló érvek: A környezeti és társadalmi problémákat a gyökereknél kell kezelni: nagy részük a piaci liberalizáció, a szabályozatlan piacgazdaság és a felelőtlen vállalati magatartás következményeként jelentkezik. Ezek orvoslása érdekében minden lehetséges eszközt be kell vetni, nyomást kell gyakorolni egyrészt a vállalatokra, másrészt a szabályokat meghozó szervezetekre, leginkább a hatóságokra. 7

8 Ha a civil szervezetek valóban befolyásolni akarják a vállalati döntéseket, olyan eszközöket és nyelvet kell használni, amiből a vállalatok tényleg értenek. A civilek és a vállalatok értékrendje, céljai és eszközei között sokszor akkora a szakadék, hogy a párbeszéd és az együttműködés lehetőségei minimálisak. A kormányzatok felelőssége, hogy úgy szabályozzák a magánszektort, hogy annak működéséből ne csak a tulajdonosok, hanem a társadalom is profitáljon. Amennyiben ez nem működik megfelelően, a civil szektor szerepe, hogy erre különböző eszközökkel rávegyék a kormányzatokat, illetve a hatóságokat. A konfrontációval szemben felhozható érvek: A konfrontációval csak tiszavirág életű változások érhetők el a vállalati magatartásban. Hosszan tartó és alapvető változásra csak kölcsönös érdekek alapján végbemenő párbeszéd és kooperáció eredményeként lehet számítani. A konfrontációs stratégiák támogatói a vállalatokban csak a környezeti problémák okozóit látják. Azzal nem foglalkoznak, hogy a munkahelyteremtés, adó- és egyéb járulékfizetés eredményeként forrásokat is teremthetnek más problémák megoldására. A konfrontációval az NGO-k sokszor azok érdekeit veszélyeztetik, akiknek az érdekeit képviselni szeretnék. Ha például egy fejlődő országban termelő multinacionális céget támadnak, előfordulhat, hogy ennek hátrányait az elbocsátott helyi munkások, illetve a helyi környezet szenvedi meg. Nagyon fontos a kritikus üzenetek megfogalmazása és képviselete, de vigyázni kell, nehogy közben a civilek elszalasszák a vállalatokkal való esetleges együttműködési lehetőségeket, hiszen a vállalatoknak sokkal több erőforrásuk áll rendelkezésre a problémák megoldására és adott esetben még az elhatározásuk is meglehet rá. 2. Kooperatív (belülről változtató, partnerségre törekvő) stratégiák. Az ide tartozó nézetek szerint a kívülről való változtatás nem feltétlenül vezet sikerre. Egyrészt a vállalatokat megfelelően szabályozó jól működő társadalmi-jogszabályi környezet kialakítása rendkívül nagy ráfordítást igénylő és főleg hosszú távú folyamat, másrészt az elért eredmények sokszor csekélyek és kifejezetten rövid távúak. Például a civil tiltakozás átmenetileg késleltethet egy nemkívánatos nagyberuházást, de megakadályozni sokszor nem tudja. Egy fogyasztói bojkottra való felhívás csak rövid távú, és egy globális piacon tevékenykedő vállalat számára amúgy is jelentéktelen 8

9 bevételkiesést okoz stb. Sokkal hatékonyabb lehet tehát a vállalatokkal együttműködve javítani azok környezeti teljesítményét. Ez egyrészt erőforrás kímélőbb is a civilek számára, és így egyszerre több projektet is vihetnek, másfelől egy meghatározó vállalatnál lezajló sikeres projekt pozitív hatásai az egész iparágban tovagyűrűzhetnek. A kooperáció vagy együttműködés mind a civil, mind a vállalati partnerek számára jelentős előnyökkel járhat, ugyanakkor ügyelni kell a lehetséges buktatókra is. Az együttműködés legfontosabb előnyei a civil szervezetek részére: az alaptevékenység finanszírozása; menedzsment és egyéb szakismeretekhez való hozzáférés; a vállalatok működési mechanizmusainak jobb megismerése; lehetőség teljes iparágak megváltoztatására; új megoldások kipróbálása. hitelesség javulása. A kooperáció lehetséges veszélyei a civilek számára: többletmunka, illetve az erőforrások pazarlása; kooptáció, betagozódás; hitelesség csökkenése; zöldrefestés és vállalati érdektelenség; megosztódás; puffer-szerep; bürokratizálódás; szervezeti kultúra negatív irányú változása. Az együttműködés lehetőségei a vállalati partnerek számára: civil támadások kivédése; márkaépítés; javuló médiakapcsolatok; 9

10 pénzügyi és piaci előnyök; kapcsolatépítés; hitelesség javulása. Veszélyek és lehetséges buktatók a vállalatok számára: rossz partnerválasztás; idő- és erőforrás pazarlás, pénzügyi veszteség; információ kiszivárgás; a média negatív hírigénye. Melyik tábornak van vajon igaza? Kívülről VAGY belülről van nagyobb esély a vállalati szektor tevékenységének fenntarthatóbbá tételére? Erre a kérdésre vérmérséklettől függően többféle válasz is adható. Véleményünk szerint azonban a szembeállítás nem helyes, sokkal szerencsésebb a civil szektor szerepét mint kívülről ÉS belülről történő zöldítést meghatározni. A vállalatokkal való együttműködés nem jelenti az egyéb irányú tevékenység feladását. Épp ellenkezőleg, a több lábon állás felé haladva erősítheti is a civil szektor pozícióját. A vállalati együttműködés a civil szféra számára óriási fejlődési lehetőséget kínál, jobban megismerhetik magukat a vállalatokat (akik ellen sokszor azért küzdenek eredménytelenül, mert nem helyesen vagy pontatlanul mérik fel a vállalatok működési mechanizmusait). Emellett nem utolsósorban a vállalati együttműködés a civil szervezetek forrásszükségletét is segít fedezni, ami a korántsem véges állami, illetve nemzetközi szervezetektől származó források mellett jól jöhet a sokszor alulfinanszírozott civileknek. Természetesen a partneri viszony kialakításához számos kérdést kell tisztázni (civil szervezetek függetlenségének megőrzése, vállalati partnerség és az NGO-k profiljának viszonya stb.) A tanulmány célja tehát az, hogy áttekintse a civil szektor szerepét a vállalatok fenntarthatóbbá tételében, és felvázolja a civilek által követhető lehetőségeket. A legjobb gyakorlatot (best practice) jelentő rövid esettanulmányok mellett igyekszünk a gyakran elkövetett hibákra is felhívni a figyelmet. Mindazonáltal a különböző civil stratégiák és gyakorlatok bemutatása nem egyforma mélységben történik. Meglátásunk szerint a civil szektor képviselői a hagyományos területeken (szabályozás befolyásolása, közvélemény-formáló kampányok, fogyasztói tudatformálás stb.) sokkal nagyobb 10

11 gyakorlattal és átfogóbb tapasztalatokkal rendelkeznek, így ezeken a területeken egy rövid bemutatás után inkább csak a leggyakoribb hibákra hívjuk fel a figyelmet. A vállalati szektorral kialakítandó partneri kapcsolatok terén ugyanakkor a legtöbb hazai civil szervezet még nem rendelkezik megfelelő tapasztalatokkal, így ezt a területet sokkal részletesebben tekintjük át, igyekezve minél több konkrét tippet, tanácsot adni a hatékony partneri kapcsolat kialakításához és fenntartásához. Az együttműködés mikéntjének jobb megismeréséhez összeállítottunk egy gyakorlati útmutatót, amely lépésről lépésre haladva mutatja be a sikeres civil-vállalati partnerség megvalósításának lehetőségét. Az útmutató szerkezete a következő: Tervezés/Előkészítés: o kompetenciák és lehetséges területek lehatárolása; o projektpartner kiválasztása; o szükséges szellemi és anyagi erőforrásigény felmérése. Megvalósítás: o a projektcsapat kialakítása; o teljesítményértékelés; o kommunikáció. További együttműködés megalapozása/újabb partneri kapcsolatok kialakítása: o kapcsolat fenntartása; o az eredmények szélesebb körű hasznosításának megalapozása. A nemzetközi és hazai esettanulmányokkal kiegészített útmutató nemcsak a civil szervezetek, de az együttműködés iránt nyitott vállalatok számára is hasznos kapaszkodó lehet. A magyarországi kis- és közepes vállalatok, illetve a civil szervezetek körében elvégzett kérdőíves felmérések és a megrendezett műhelyfoglalkozás során azt vizsgáltuk, hogyan járulhat hozzá a civil szféra a vállalatok tevékenységének környezettudatosabbá válásához, illetve milyen lehetőségei vannak a civil-vállalati együttműködésnek. 11

12 Az eredmények azt mutatják, hogy mind a kis- és középvállalatok képviselői, mind a megkérdezett civil szervezetek nagyrészt egyetértenek abban, hogy a civil szférának jelentős szerepe lehet a vállalatok zöldülésében. A vizsgált eszközök közül a leginkább pozitív megítélést a fogyasztói tudatformálás kapta, de a válaszadók a többi vizsgált területet is optimistán a közepesnél jóval nagyobb lehetőségeket látva ítélték meg. Ide tartoznak a civil szervezetek lehetséges eszközei közül a jogszabályok előkészítésében való részvétel, illetve a felelőtlen vállalatok elleni bojkottok szervezése. Fontos kiemelni, hogy a válaszadók nemcsak a hagyományos civil eszköztár elemeit értékelték nagyra, amelynek keretében a civilek közvetve díjazzák a vállalatok jó környezeti teljesítményét, míg büntetik a rosszat hanem a vállalatokkal való közvetlen együttműködés lehetőségét is. Ez utóbbira példa a vállalatokkal közösen kivitelezett környezetvédelmi projektek vagy a vállalati szakemberek továbbképzése. A civil szektor lehetőségeit összességében is nagyra értékelte mindkét válaszadó csoport. A vállalati zöldülési folyamatban a civil szervezetek magyarországi gyakorlatban betöltött szerepét ugyanakkor sokkal kevésbé optimistán látták a válaszadók. Bár itt is a fogyasztói tudatformálás kapta a legmagasabb értékelést, de a válaszadók szerint ezen a területen is épphogy csak közepes teljesítményt nyújtanak a magyarországi civil szervezetek. A többi vizsgált területet pedig a közepesnél gyengébbnek ítélte meg mindkét válaszadó csoport. Míg a civil szféra elvi lehetőségeinek vizsgálata során nem volt ilyen különbség, most elkülönült egymástól a kis- és közepes vállalatok, illetve a civil szervezetek értékelése: a civilek valamivel jobbnak látták a saját teljesítményüket, mint a vállalati szakemberek. A kutatás egyik központi kérdése volt, hogyan ítélik meg a felek a civil-vállalati környezetvédelmi témájú együttműködés lehetőségeit, veszélyeit. Az együttműködés előnyei/lehetőségei közül a civilek számára a legjelentősebbnek a hitelesség, javuló külső megítélés tűnt, a vállalatokkal adott esetben együttműködő civil szervezetek sokkal konstruktívabbnak tűnhetnek a társadalom számára, mint akik mindig csak kritizálják őket. A civilek számára fontos előny még a forrásbevonás lehetősége, hiszen ezáltal a saját erőforrásaikkal sokkal jelentősebb teljesítményt érhetnek el, illetve a partnerség révén a szervezési, menedzsment szakismeretekhez való jobb hozzáférés, amit aztán más projektjeik során eredményesen hasznosíthatnak. A közepesnél szintén valamivel jelentősebb előnynek értékelték még a civilek a vállalati működés jobb megismerését, megértését, illetve a tevékenységi körük, profiljuk 12

13 kiszélesítésének lehetőségét, aminek segítségével az alapvető céljaikat hatékonyabban valósíthatják meg. A vállalatokkal való együttműködés azonban csapdát is jelenthet a civil szervezetek részére, bár ezek a felmérés tanulságai alapján nem voltak olyan jelentősek, mint a remélt előnyök. A válaszadó civilek leginkább a függetlenségük csökkenésétől tartanak. A vállalati együttműködés kapcsán ezen túl közepes mértékben tartanak a hitelesség csökkenésétől is, amit nem megfelelő partnerválasztás esetén az ellenséggel való lepaktálás jelenthet, illetve a tevékenységük bürokratikusabbá válásától. Ha nem is túl jelentős veszélyként, jelen van az erőforrásaik elpazarlásától, illetve a szervezeti kultúra negatív irányú változásától való félelem is. A válaszadó kis- és közepes vállalkozások több, mint negyedének, a válaszadó civilek túlnyomó többségének volt már konkrét együttműködési tapasztalata másik féllel. A vállalatok szemszögéből ez sok esetben azt jelentette, hogy pénzzel, munkával esetleg szakértelemmel támogatták a civileket. Számos olyan eset is előfordult azonban, amikor a civil partnerrel való együttműködés kézzelfogható előnyökkel járt a vállalatok számára: közös projektet hajtottak végre, melyben felhasználták a civil szervezetek helyismeretét/szaktudását, nőttek a bevételeik vagy értékes szolgáltatást kaptak a forrásokért cserébe. A válaszadó vállalatok, illetve civil szervezetek csak kis hányadának volt már a gyakorlatban jelentős konfliktusa a másik féllel. Ezek közül a legtöbb esetben a másik felet hibáztatták annak tisztességtelen, illetve destruktív magatartása miatt. 13

14 Bevezetés és a tanulmány felépítése A tanulmány célja, hogy áttekintse és értékelje a civil szektor szerepét a vállalati szféra tevékenységének fenntarthatóbbá tételében. Az ENSZ által rendezett 1992-es Föld Csúcson (Környezet és Fejlődés Konferencia, Rio de Janeiro) elhangzottak, illetve az ezt követően kiadott Agenda 21 akcióterv alapján látható, hogy a civil szervezeteknek a környezetvédelemben és a fenntartható fejlődésben betöltött, illetve betöltendő helyét a nemzetközi környezetpolitika is felismerte. A civil szféra fontossága az európai környezetpolitikában is hangsúlyosan megjelenik, lásd például az EU 2002-ben elfogadott 6. Környezetvédelmi Akcióprogramját. A tanulmány során először is felvázoljuk, milyen hatásmechanizmuson keresztül hatnak a civil kezdeményezések a vállalatok magatartására. Ezt követően áttekintjük a civil szektor által alkalmazható legfontosabb eszközöket, bemutatva azok legfontosabb előnyeit és hátrányait, Ezt követően gyakorlati útmutatót kínálunk egy még kevésbé elterjedt terület, a vállalati-civil partnerség eredményes kialakításához. Végezetül pedig a bemutatjuk a kérdőíves felméréseink eredményeit, amelynek során a civil szektor vállalati zöldülésben betöltött szerepét vizsgáltuk. Az érintett elmélet tükrében akárcsak az összes többi vállalati döntést a környezetvédelemmel, illetve a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati magatartást is a különböző vállalati érintettek (stakeholderek) elvárásainak eredője határozza meg. Természetesen az érintettek elvárásai nem feltétlenül azonos súlyúak, ugyanakkor vannak olyan érintettek, amelyek rendkívül aktív szerepet játszanak a vállalatok környezetvédelmi magatartásának befolyásolásában. Ilyenek például a hatóságok mellett adott esetben a fogyasztók, illetve a tágabb értelemben vett közvélemény, ugyanakkor a civil szervezetek, más néven NGO-k szerepe is egyre jelentősebbé válik. A civil szervezetek szerepe a vállalati zöldülési folyamatban többféle is lehet. Egyik lehetőség a közvetlen befolyásolás, ami jelenthet együttműködést a vállalatokkal, de történhet éppenséggel különböző fenyegetések révén is. A civilek azonban nemcsak közvetlenül, hanem közvetve is jelentős hatást gyakorolhatnak a vállalatok környezetvédelmi magatartására, azáltal, hogy más érintetteket (jogszabályalkotók, vevők/fogyasztók, alkalmazottak, média, közvélemény stb.) befolyásolva próbálják a vállalati döntéseket az általuk kívánatosnak tartott irányba terelgetni. 14

15 A tanulmány célja tehát az, hogy áttekintse a civil szektor szerepét a vállalatok fenntarthatóbbá tételében, és felvázolja a civilek által követhető lehetőségeket. A legjobb gyakorlatot (best practice) bemutató rövid esettanulmányok mellett igyekszünk a gyakran elkövetett hibákra is felhívni a figyelmet. Mindazonáltal a különböző civil stratégiák és gyakorlatok bemutatása nem egyforma mélységben történik. Meglátásunk szerint a civil szektor képviselői a hagyományos területeken (szabályozás befolyásolása, közvélemény-formáló kampányok, fogyasztói tudatformálás stb.) sokkal nagyobb gyakorlattal és átfogóbb tapasztalatokkal rendelkeznek, így ezeken a területeken egy rövid bemutatás után inkább csak a leggyakoribb hibákra hívjuk fel a figyelmet. A vállalati szektorral kialakítandó partneri kapcsolatok terén ugyanakkor a legtöbb hazai civil szervezet még nem rendelkezik megfelelő tapasztalatokkal, így ezt a területet sokkal részletesebben tekintjük át, igyekezve minél több konkrét tippet, tanácsot adni a hatékony partneri kapcsolat kialakításához és fenntartásához. Az együttműködés mikéntjének jobb megismeréséhez összeállítottunk egy gyakorlati útmutatót, amely lépésről lépésre haladva mutatja be a sikeres civilvállalati partnerség megvalósításának lehetőségét. A nemzetközi és hazai esettanulmányokkal kiegészített útmutató nemcsak a civil szervezetek, de az együttműködés iránt nyitott vállalatok számára is hasznos kapaszkodó lehet. A civil szektornak a vállalatok zöldülési folyamatában betöltött szerepét több kérdőíves felmérés, esettanulmány és egy civil és vállalati szakemberek részére szervezett műhelyfoglalkozás segítségével a gyakorlatban is megvizsgáltuk. Az elemzések eredményeit a tanulmány utolsó fejezete tartalmazza. A tanulmány szerkezeti felépítése a következő: Az civil szervezetek és a vállalatok kapcsolata az érintett (stakeholder) elmélet tükrében Az érintett- (stakeholder-) elmélet rövid bemutatása (vállalat és érintettjei) A különböző érintettek környezetvédelemmel (fenntarthatósággal) kapcsolatos elvárásainak azonosítása 15

16 A vállalatok zöldülési folyamatában a civil szféra lehetséges szerepének felvázolása a stakeholder-elmélet tükrében: o Közvetlen o Közvetett: más érintettek (pl. hatóságok, jogalkotók, fogyasztók stb.) befolyásolásán keresztül A Hagyományos civil stratégiák áttekintése Részvétel jogszabályalkotásban o Tervezetek véleményezése o Lobbi tevékenység o Önálló jogszabálytervezetek kidolgozása Konfrontációs stratégiák o Tüntetések o Bojkottok szervezése o Bírósági ügyek Fogyasztói tudatformálás A civil szervezetek és a vállalatok közötti partnerséget célzó stratégiák A partnerség lehetséges típusainak bemutatása: o Közös projekt o Szaktanácsadás o Képzés o Kutatás (piackutatás) o Szabványok, önkéntes eszközök kialakításában részvétel o Stb. Érvek és ellenérvek a partnerséggel kapcsolatban o A civil szervezetek szemszögéből o A vállalatok szemszögéből 16

17 Hogyan csináljuk? Lépésről lépésre: A jól működő partneri kapcsolat kialakítása és menedzselése o Tervezés/Előkészítés Kompetenciák és lehetséges területek lehatárolása Projektpartner kiválasztása Szükséges szellemi és anyagi erőforrásigény felmérése o Megvalósítás A projektcsapat kialakítása Teljesítményértékelés Kommunikáció o További együttműködés megalapozása/újabb partneri kapcsolatok kialakítása Kapcsolat fenntartása Az eredmények szélesebb körű hasznosításának megalapozása A vállalati partnerség illeszkedése az egyes civil szervezetek profiljába Gyakori hibák, melléfogások A civil szervezetek munkájának gyakorlati tapasztalatai Kérdőíves felmérés a kis- és közepes vállalkozások körében o A kutatás háttere o A minta jellemzői o Az elemzés eredményei Kérdőíves felmérés a civil szervezetek körében o A kutatás háttere o A minta jellemzői o Az elemzés eredményei A vállalatok és a civil szervezetek kérdőíveinek összehasonlítása Workshop civil és vállalati szakemberek részvételével A civil szervezetek szerepe a vállalatok zöldülésében a gyakorlati tapasztalatok összegzése 17

18 A civil szervezetek és a vállalatok kapcsolata az érintett elmélet tükrében Az érintett elmélet tükrében (Freeman és Ried [1983]) a vállalatok tevékenységére számos érintett (stakeholder) van hatással, döntéseiket az érintettek nyomásának eredője határozza meg. Ebben a megközelítésben a vállalatok hosszú távú fennmaradásának záloga, hogy megfelelő válaszokat adjanak az érintettek elvárásaira. Az érintettek a vállalat szempontjából sokféleképpen csoportosíthatók hatásuk erőssége, vállalathoz való viszonyuk alapján (lásd például Clarkson [1995], Henriques és Sadorsky [1999], Murillo-Luna et al. [2008]). Az érintettek elvárásainak figyelembe vétele értékelhető morálisan is (például Saravanamuthu [2006] vagy Vazquez-Brust et al. [2010]), miszerint a vállalatoknak a profitkötelezettség mellett társadalmi (és környezeti) felelősségük is van. Az érintett menedzsment ugyanakkor szemlélhető amorálisan, teljesen pragmatikusan is, miszerint a vállalat hosszú távú profitérdekeit szolgálja, ha a meghatározó érintettjeivel jó a kapcsolata. Ez utóbbi nem mond ellent Friedman [1970] nézeteinek sem. Az érintett megközelítés a vállalatok környezetvédelmi tevékenységét illetően is alkalmazható (Kovács [2000], Blum-Kusterer és Hussain [2001], Downey [2002]). A szakirodalomban nem újdonság az egyes érintett csoportok, ezen belül is a civil szektor fontosságának vizsgálata a vállalati környezetvédelmi tevékenységre gyakorolt nyomásgyakorlása szempontjából (Pataki és Radácsi [1997], Kerekes és szerzőtársai [2000] és [2004], Welford [2004], Bonnafous-Boucher és Porcher [2010]). Az érintett menedzsment több ponton kapcsolódik a vállalatok társadalmi felelősségvállalásához, illetve a fenntartható vállalatirányításhoz (Toshihiro [2004], Huijstee és Glasbergen [2008], Welford et al. [2007]). Egyes szerzők, például Chikán [1997] a természeti környezetet külön érintettnek tekintik. A természeti környezet önmagában viszont nem képes érdekei képviseletére a vállalatokkal szemben, így gyakorlati szempontból inkább azt a megközelítést követjük, hogy a természeti környezet nem külön érintettként, hanem az egyes érintettek környezetvédelemmel kapcsolatos elvárásain keresztül jelenik meg a vállalat felé. Az érintett elmélet tükrében ezen elvárások összessége (súlyozva a különböző érintettek fontosságával a vállalat számára) határozza meg a vállalatok által követendő környezetvédelmi magatartást. 18

19 A következőkben a legfontosabb vállalati érintettek környezetvédelemmel kapcsolatos elvárásait tekintjük át röviden (az egyes csoportok természetesen tovább bonthatók, illetve egyéb csoportok is azonosíthatók): 1. táblázat. A legfontosabb érintettek környezetvédelemmel kapcsolatos elvárásai (saját szerkesztés). Érintett csoport Környezetvédelemmel kapcsolatos fókuszok Reakció nem megfelelő vállalati gyakorlat esetén Tulajdonosok környezetvédelmi tevékenység hatása a vállalat jövedelmezőségére, értékére nem megfelelő környezetvédelmi gyakorlat okozta jelentősebb balesetek, büntetések, botrányok elkerülése nyomás a vállalatvezetésre (esetleg vállalatvezetők leváltása) tulajdonrész eladása, tőke kivonása Vállalatvezetők környezetvédelmi tevékenység hatása a stratégiai célok megvalósulására környezeti tevékenység pénzügyi vonatkozásai (árbevétel, költségek) környezetvédelmi teljesítmény hatása egyéb vállalati mutatókra (piaci részesedés, hírnév stb.) csökkenő motiváltság tiltakozás kilépés Alkalmazottak munkakörülmények (környezeti és baleseti kockázatok, szennyezés a termelés során stb.) a vállalat egyéb területeken is jó példát mutat-e (környezettudatosabb munkavállalók) romló munkateljesítmény csökkenő motiváltság tiltakozás kilépés Fogyasztók a termék/szolgáltatás használata jelentkező negatív környezeti hatások (például a termék veszélyes anyag tartalma stb.) a többi életciklus során (termelés, szállítás, hulladékká válás) jelentkező negatív környezeti hatások eltekintés a vásárlástól vállalat termékeinek bojkottálása Intézményi vevők a vállalat környezetvédelmi tevékenységének hatása termékei és szolgáltatásai minőségére a vállalat környezetvédelmi tevékenységének hatása saját és partnerei hírnevére árengedmény/kártérítés kérése együttműködés megszakítása Hitelezők/bankok/ biztosítók környezetvédelmi gyakorlat hatása a vállalat eredményességére környezetvédelmi kockázatok hatása a vállalat fizetőképességére, likviditására, túlélési esélyeire kedvezőtlenebb finanszírozási feltételek magasabb biztosítási díjak együttműködés megszakítása/megtagadása Szabályozó jogszabályi előírások (határértékek) bírságok/büntetések 19

20 hatóságok betartása környezet állapota működési engedély felfüggesztése/megtagadása (Környezetvédelmi profilú) civil szervezetek termékek/szolgáltatások környezetvédelmi paraméterei tevékenység környezeti hatásai környezet állapota a vállalat környékén vállalat környezeti felelőssége tiltakozó megmozdulások egyéb érintettek (és a szélesebb közvélemény) befolyásolása Környékbeli lakosság tevékenység környezeti hatásai környezet állapota a vállalat környékén lakossági bejelentések tiltakozó megmozdulások kártérítés követelése A táblázat alapján is látható, hogy a különböző érintetteknek lényegesen eltérőek az elvárásaik a vállalat környezetvédelmi tevékenységével kapcsolatban. Mint ahogyan Veser [2004] is rámutat, ezen túl még a civil szektor elvárásai sem egységesek, nagy szerepe van a helyi sajátosságoknak, illetve jelentős eltérések lehetnek a helyi és nemzetközi szervezetek prioritásai között. A vállalat döntései kialakításakor mérlegeli az egyes csoportok fontosságát, illetve az adott csoport felől érzékelhető nyomás erősségét. Az egyes érintettek súlya alapján Clarkson [1995] elsődleges és másodlagos érintetteket különböztet meg. Előbbiek nélkül (pl. menedzserek, alkalmazottak, vevők) a vállalat tevékenysége lehetetlenné válik, utóbbiak (ide tartoznak például a civil szervezetek vagy a környéken élők is) befolyással bírnak a vállalatok tevékenységére, de nem tőlük függ a fennmaradásuk. A civil szektor képviselői a legtöbb esetben a második csoportba tartoznak, ugyanakkor növelhetik súlyukat, ha koalícióba lépnek elsődleges érintettekkel, vagy pedig közvetve (például a médián, vagy a szélesebb közvéleményen keresztül) próbálnak hatást kifejteni a vállalatokra (Henriques and Sharma [2005], Reuter et al. [2010]). Az NGO-k fontosságát az is növelheti, ha a vállalat stratégiájában fontos szerepet kap a szennyezés megelőzés, vagy a környezetvédelemben vezető szerepre törekszik (Buysse és Verbeke [2003]). A vállalatok adott esetben megpróbálhatnak olyan válaszokat adni, melyek révén egyidejűleg minél több csoport elvárásainak is megfelelnek ( good across the board ) (Murillo-Luna et al. [2008], Vazquez-Brust et al. [2010]). A hatékony érintett menedzsment feltétele az érintettekkel folytatott kétoldalú kommunikáció (Perret [2003], Andersen [2003], Huijstee és Glasbergen [2008], Heerdenn és Bosson [2009], Herzig és Godemann [2010]), ami mellesleg hasznos tanulási lehetőséget is kínál a vállalat részére (Payne és Calton [2004]), a dialógus azonban önmagában még kevés a sikerhez. A különböző érintettek felől érkező nyomás erősségét több nemzetközi és hazai kutatás során 20

21 vizsgálták. A 2. táblázat hat különböző vállalatvezetők körében elvégzett felmérés eredményeit tekinti át vázlatosan. 2. táblázat. Az érintettek sorrendje a vállalatok környezetvédelmi tevékenységére kifejtett nyomásuk erőssége alapján. Szerző Belz et al. [1997] Kestemont and Ytterhus (eds.) [1997] Kerekes et al. [2000] Blum-Kusterer and Hussain [2001] Kerekes et al. [2003] Vazquez et al. [2010] Kutatás éve Minta nagysága több száz vállalat Minta jellege feldolgozóipar, európai feldolgozóipar, európai feldolgozóipar, magyar gyógyszeripar, brit és német feldolgozóipar, magyar környezetterhelő iparágak, argentin Érintettek csökkenő fontossági sorrendben nemzeti hatóságok nemzetközi szabályozó mechanizmusok tulajdonosok vevők/fogyasztók munkavállalók és az őket képviselő szakszervezetek környezetvédelmi szervezetek helyi civil szervezetek sajtó/média fogyasztói érdekképviseletek versenytársak kutatóintézetek és egyéb tudományos intézmények szállítók nagykereskedők pénzügyi intézmények nemzeti hatóságok vállalati vezetők vevők/fogyasztók nemzetközi szabályozók tulajdonosok alkalmazottak helyi lakosság környezetvédelmi szervezetek sajtó/média versenytársak biztosító társaságok szakszervezetek fogyasztói szervezetek nagykereskedők tudományos intézmények beszállítók bankok Erős hatás: jogszabályalkotók, hatóságok vállalati vezetők tulajdonosok Közepes hatás: helyi önkormányzat környezetvédelm i szervezetek Gyenge hatás: sajtó, média fogyasztói érdekvédelmi szervezetek fogyasztók versenytársak alkalmazottak a vállalat közelében lakók tudományos intézmények ipari szövetségek széles nyilvánosság nemzeti és EU-s szabályozók fogyasztók alkalmazottak intézményi vevők (hazai) intézményi vevők (nemzetközi) tulajdonosok versenytársak (hazai) nemzetközi szabályozók biztosítók kereskedők helyi közösségek versenytársak (nemzetközi) civil szervezetek iparági szervezetek beszállítók pénzügyi intézmények szabályozó hatóságok vállalati központ menedzsment alkalmazottak kereskedelmi vevők részvényesek és befektetők környékbeli közösségi csoportok környezetvédő szervezetek szállítók fogyasztók (háztartások) nemmenedzsment alkalmazottak bankok és más hitelezők ipari/kereskedelmi szövetségek szakszervezetek vállalatvezetők szabályozó hatóságok vevők/ügyfelek helyi lakosság környezetvédelmi szervezetek vállalati környezetvédelmi szakemberek biztosítók bíróságok alkalmazottak tulajdonosok iparági szervezetek vállalati marketing/pr szakemberek vállalati központ jogászok beszállítók bankok kereskedők bankok, biztosító társaságok A különböző felmérések során részben eltérő érintett csoportokat vizsgáltak 1, illetve a méréshez 1 illetve némely esetben személytelen tényezőket is vizsgáltak (pl. technológia, szervezeti változások); ezeket a tényezőket nem szerepeltettük a táblázatban 21

22 részben különböző skálákat használtak, így nincs lehetőség az egyes érintett csoportok által kifejtett hatások pontos értékét összehasonlítgatni. A táblázat alapján ugyanakkor annyit mindenképpen érdemes kiemelni, hogy a civil szektor képviselői a legtöbb esetben környezetvédelmi szervezetek, illetve helyi lakossági csoportok valahol a középmezőnyben helyezkednek el. A vizsgálati eredmények tehát azt mutatják, hogy ha a civilek nem is a legjelentősebbek a vállalatok környezetvédelmi tevékenységének meghatározása szempontjából, semmiképpen sem elhanyagolható a fontosságuk. A korábbiakkal összhangban súlyukat tovább növelheti, hogy nemcsak közvetlenül, hanem számos kulcsfontosságú érintett (fogyasztók, szabályozó hatóságok, versenytársak, szélesebb közvélemény stb.) elvárásainak befolyásolásán keresztül közvetve is hatást gyakorolhatnak a vállalatok környezetvédelmi tevékenységére. 22

23 Hagyományos civil stratégiák Korábban, illetve sokszor jelenleg is arra épül a civil szervezetek stratégiája, hogy a piacgazdaság, illetve a haszonmaximalizáló vállalati magatartás visszásságait ellensúlyozni próbálják (Scholte [2000]). Abból indulnak ki, hogy a globalizáció eredményeként a vállalati szektor különösen a multinacionális vállalatok rendkívül megerősödtek, és akár a piacgazdaság kereteit kijelölő jogszabályokat is a saját érdekeik szerint tudják alakítani. Ebben a megközelítésben a vállalati értékek egyértelműen és kizárólag a profitmaximalizálást szolgálják, és ezekre az értékekre a társadalom többi részének, ezen belül a civil szektornak egyáltalán nincs ráhatása. A hagyományos civil stratégiák a vállalatokat jellemzően ellenérdekelt felekként, valamiféle javíthatatlan negatív szervezetekként tekintik, akiket legtöbbször csak külső kényszer révén lehet jobb belátásra bírni (Unerman és O Dwyer [2006], Valor és Merino de Diego [2009]). Ebben az esetben a civil szektor egyetlen lehetősége, hogy tisztességes és fair játékszabályokat próbáljon meg kialakítani, illetve kikényszeríteni (Kong et al. [2002]). Ez történhet a vállalatokra gyakorolt közvetlen nyomással (például tüntetések, bírósági ügyek), illetve közvetett módon. Ez utóbbi jelentheti a jogszabályalkotásban való részvételt (jogszabály tervezetek véleményezése, önálló tervezetek kidolgozása, lobbizás, egyéb szakértői tevékenység), illetve a fogyasztók, a szélesebb közvélemény, illetve egyéb érintettek befolyásolását (bojkottok, egyéb kampányok stb.) Ha ezt a megközelítést követjük, a CCIC [2001] tanulmánya szerint a következő lehetőségek állnak a civil szektor rendelkezésére: Felhívni a szabályozók figyelmét a kontrollálatlan vállalati tevékenység negatív környezeti és társadalmi hatásaira. Lobbizni a nemzeti hatóságoknál és különféle nemzetközi szakmai és kereskedelmi szervezeteknél olyan jogi és egyéb szabályozásért, ami a szabályozatlan piaci tevékenység negatív környezeti és társadalmi hatásait enyhítheti. Bojkottokat és egyéb vevői tiltakozást szervezni a felelőtlen vállalatok ellen, amelyek a vállalat, illetve termékei hírnevének rombolását célozzák. Kampányokkal hitelteleníteni a felelőtlen vállalatokat a befektetőik szemében, ezáltal rontva a finanszírozási lehetőségeiket. 23

24 Az érintett helyi közösségek figyelmét felhívni a vállalati tevékenység káros hatásaira, és érdekérvényesítő képességüket erősíteni. A konfrontatív civil stratégiák mellett szóló érveket a következők szerint foglalhatjuk össze: Alapvető problémákat a gyökereknél kell kezelni: a környezeti és társadalmi problémák melyek nagyrészt a piaci liberalizáció, a szabályozatlan piacgazdaság és a felelőtlen vállalati magatartás következményeként jelentkeznek orvoslása érdekében minden lehetséges eszközt be kell vetni, nyomást kell gyakorolni egyrészt a vállalatokra, másrészt a többi külső érintettre. Erélyes fellépésre van szükség: ha a civil szervezetek valóban befolyásolni akarják a vállalati döntéseket, olyan eszközöket és nyelvet kell használni, amiből a vállalatok tényleg értenek. A konfrontáció segíthet a szélesebb nyilvánosság és egyben a vállalatok figyelmének megragadásában. Sokkal hatásosabb és így sikeresebb lehet a párbeszéd egy NGO és egy vállalat között a civil szektor szempontjából, ha B-tervként a háttérben ott lebeg egy a vállalat szempontjából igencsak kellemetlen lejárató kampány lehetősége. Összeegyeztethetetlen értékrendek: a civil szervezetek és a vállalatok értékrendje, céljai és eszközei között akkora a szakadék, hogy a párbeszéd és az együttműködés lehetőségei minimálisak. Így csakis a konfrontáció lehet eredményes a civil szektor céljai elérésére. Szabályozók kontrollja: A kormányzatok felelőssége, hogy úgy szabályozzák a magánszektort, hogy annak működéséből ne csak a tulajdonosok, hanem a társadalom is profitáljon. Amennyiben ez nem működik megfelelően, a civil szektor szerepe, hogy erre különböző eszközökkel rávegyék a kormányzatokat, illetve a hatóságokat. A konfrontatív magatartással szemben felhozható érvek: Csak rövid távon eredményes: a konfrontációval csak tiszavirág életű változások érhetők el a vállalati magatartásban. Hosszan tartó és alapvető változásra csak kölcsönös érdekek alapján végbemenő párbeszéd és kooperáció eredményeként lehet számítani. Fekete-fehér világkép: a konfrontációs stratégiák támogatói a vállalatokban csak a környezeti problémák okozóit látják. Azzal nem foglalkoznak, hogy a munkahelyteremtés, adó- és egyéb járulékfizetés eredményeként forrásokat is teremthetnek más problémák megoldására. 24

25 Nem szándékolt hatások: a konfrontációval az NGO-k sokszor azok érdekeit veszélyeztetik, akiknek az érdekeit képviselni szeretnék. Ha például egy fejlődő országban termelő multinacionális céget támadnak, előfordulhat, hogy ennek hátrányait az elbocsátott helyi munkások, illetve a helyi környezet szenvedi meg. Ha a civilek a nyugati sztenderdeknek megfelelő környezeti és társadalmi felelősségvállalást várnak el a vállalatoktól, az adott országok esetleg pont a legfontosabb versenyelőnyüket veszítik el, és a súlyosbodó társadalmi problémák tovább nehezítik a környezeti problémák megoldását. Elszalasztott lehetőségek: nagyon fontos a kritikus üzenetek megfogalmazása és képviselete, de vigyázni kell, nehogy közben a civilek elszalasszák a vállalatokkal való esetleges együttműködési lehetőségeket, hiszen a vállalatoknak sokkal több erőforrásuk áll rendelkezésre a problémák megoldására és adott esetben még az elhatározásuk is meglehet rá. A hagyományos civil stratégiák eszköztára tehát a következőképpen összegezhető: Részvétel jogszabályalkotásban o Tervezetek véleményezése o Lobbi tevékenység o Önálló jogszabálytervezetek kidolgozása Konfrontációs stratégiák o Tüntetések o Bojkottok szervezése o Bírósági ügyek Fogyasztói tudatformálás A konfrontációra épülő civil stratégiák nagyon fontosak, és akár meg is alapozhatják a civil szektor súlyát, ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják (például Kong et al. [2002]), hogy kizárólag a konfrontáció csak korlátozott mértékben vezet sikerre. Éppen ezért érdemes minél alaposabban megvizsgálni a vállalatokkal való együttműködésben rejlő lehetőségeket. 25

26 A civil szervezetek és a vállalatok közötti partnerséget célzó stratégiák A hagyományos konfrontáció kiegészítőjeként vagy alternatívájaként egyre gyakoribb a vállalatok és a civil szervezetek között megvalósuló együttműködés, partnerség. Ebben a megközelítésben a civil szervezetek és a vállalatok eltérő, de egymást kiegészítő kompetenciái és erőforrásai jelenthetik a megoldást a gazdasági tevékenységgel járó negatív környezeti és társadalmi hatások mérséklésére, illetve semlegesítésére (Jamali és Keshishian [2009]). A vállalati szektor alapvető fontosságú a társadalom számára szükséges pénzügyi erőforrások kitermelése szempontjából, ugyanakkor mivel nem tartozik az alaptevékenységéhez, esetleg hiányzik a környezeti lábnyomának minimalizálásához szükséges szakértelme. A környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezeteknek viszont rendelkezésére állhat ez az eszköztár és szakismeret, amivel ha nem is iktathatóak ki a vállalati tevékenységgel járó negatív környezeti hatások, de lényegesen csökkenthetők, illetve kézben tarthatók. Kaptein és van Tulder [2003] arra mutatnak rá, hogy a partnerség révén viszonylag kis energia befektetéssel jelentős hozzáadott érték teremthető. A vállalatok sokszor a megszokott sémákban gondolkodnak, és esetleg nem érzékelik, ha közvetlen vásárlóik, vagy a végső fogyasztók tudatosabbá válásával nőnek a környezetvédelemmel kapcsolatos elvárásaik is. Ha a civil szektor hitelesen tud fellépni, jelentős és sikeres tudatformáló tevékenységet folytathat, hogyan lehet a környezettudatos működést összhangba hozni a profitszempontokkal. A mainstream vállalatfelfogáshoz képest a civil-vállalati együttműködések alternatív a fenntartható fejlődés elveit megvalósító fejlődési modelleket kínálhatnak (lásd például Reed és Reed [2009], Wadham [2009], Dahan et al. [2010]), melyek segítségével olyan problémákat lehet megoldani a fejlett és a fejlődő világban egyaránt amire a meglevő jogszabályi környezet nem képes (Kennedy [1998]). A British American Tobacco sikeresnek tartott civil együttműködéseit tanulmányozva (lásd például Payne [2006]) ugyanakkor joggal merül fel az olvasóban a gyanú, hogy az együttműködés esetenként a fenntarthatóság helyett a társadalmi/környezeti szempontból erősen vitatott tevékenységet folytató vállalatok legitimációját is szolgálhatja. Az együttműködés főbb irányai a civil szektor részéről a következők lehetnek (lásd például: GEMI-EDF [2008], CCIC [2001] vagy Schiller [2005]): 26

27 Projekt alapú együttműködés vállalatokkal, amelyek a vállalati folyamatok öko-hatékony átalakítását tűzik ki célul. Kölcsönös érdekeken alapuló tudás- és információtranszfer (például képzés vagy szaktanácsadás) a civil és a vállalati szektor képviselői között. Tervezetett vállalati beruházások esetén környezeti, illetve társadalmi hatásvizsgálat végzése, illetve a helyi közösségekkel való kommunikáció koordinálása. Olyan eszközök kifejlesztése és terjesztése, amelyek segítségével a vállalatok mérni tudják környezetvédelmi tevékenységük hatását és eredményességét stratégiai céljaik elérése szempontjából. Vállalati és iparági szervezetekkel való együttműködés önkéntes környezetvédelmi szabványok, útmutatók, ajánlások, kézikönyvek kidolgozásában. Így meghatározó szerepük lesz abban, mit fognak az adott szektorban környezettudatos vagy felelős magatartásnak tartani. A privát szektorból begyűjtött pénzügyi erőforrásokból környezetvédelmi programok, illetve projektek szervezése/finanszírozása. Az civil-vállalati együttműködésekre nemcsak külföldi példákat láthatunk. Például a WWF Magyarország különböző programjaiban vagy az IFKA (Iparfejlesztési Közalapítvány) által menedzselt Carbon Disclosure Project-ben több magyarországi vállalat is részt vesz. Előnyök és kockázatok a civil szektor számára A partnerség adott esetben mind a civil szervezetek, mind a vállalatok számára hasznos stratégia lehet, ugyanakkor mindkét félnek gondosan mérlegelni kell a lehetőségeket és a kockázatokat egyaránt. Az együttműködésben rejlő lehetőségeiket és buktatókat a szakirodalom alaposan vizsgálja (lásd például CCIC [2001], Schiller [2005], Jonker és Nilhof [2006], GEMI-EDF [2008], Jamali és Keshishian [2009], Seitanidi és Crane [2009], Dahan et al. [2010] és Kourula [2010]). Előnyök és lehetőségek a civil szektor szemszögéből nézve Az együttműködés a következő előnyöket kínálhatja a civil szervezetek részére (a fentieken túl lásd még Oliver [1990], Fowler [1998] és Peterson [2010]): 27