Szakdolgozat. Bodó Enikő

Átírás

1 Szakdolgozat Bodó Enikő 2015

2 Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja, jelene, jövője Szakdolgozat Készítette: Bodó Enikő Igazságügyi- igazgatási szak Konzulens: Dr. Gula József Egyetemi docens Levelező tagozat Miskolc, 2015

3 University of Miskolc Faculty of Law Department of Criminal Law and Criminology The past, present and future of life imprisonment Thesis Made by: Enikő Bodó Justice Administration Bsc Consultant: Dr. József Gula Associate Professor Correspondence course Miskolc, 2015

4 Tartalomjegyzék old. Bevezetés Témaválasztás indoklása old. I. Történeti áttekintés I.1. A szabadságvesztés és a hosszú tartamú szabadságvesztés elméleti háttere old. I.1.2. Az első magyar Büntető Törvénykönyv, a Csemegi kódex bemutatása old. I.1.1 A büntetés jogalapja, célja, fogalom meghatározások old. I.2. A magyarországi büntetés-végrehajtási intézmények kialakulásának története old. II. Az életfogytig tartó szabadságvesztés napjainkban Magyarországon II.1. A szabadságvesztés-büntetés jelenlegi szabályozása old. II.1.1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés jelenlegi szabályozása old. II.2. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés bemutatása old. II.2.1 A tényleges életfogytiglan elítéltek, jogvédők és jogalkotók szemszögéből old. IV. Az életfogytig tartó szabadságvesztés jövőre vonatkozó kérdései old. Összefoglalás old. Irodalomjegyzék old. Jogszabályjegyzék old. Hivatkozások old. 1

5 Bevezetés Témaválasztás indoklása Napjainkban számos problémát vet fel az elítéltekkel kapcsolatos kérdések közül az egyik legjelentősebb büntetési nem, az életfogytig tartó szabadságvesztés. A jogirodalomban több szerző is írásban fogalmazta meg álláspontját ezzel kapcsolatban. Véleményem szerint ezt a büntetési nemet több oldalról is meg kell vizsgálni: - Az egyik a társadalomra gyakorolt hatása. Az emberek számára biztonságérzetet kelt, ha tudják, hogy az elkövető megkapta a méltó büntetését tettéért, illetve, hogy a társadalomtól elkülönítve, elzárva rájuk már nem jelent veszélyt. - Másrészt a bűnözőkre nézve messze ez a legemberségesebb módja a bűntől való elrettentésnek. - Elítélt szemszögéből nézve vizsgálnunk kell, hogy a megtorlás a fontosabb, hogy megkapja méltó büntetését, vagy, hogy emberi jogait ne sértse a törvény, illetve, hogy a későbbiekben segítséget kapjon a társadalomba való visszailleszkedéshez. Azért ezt a témát választottam, mert kulcsfontosságú kérdése a büntetőjognak, illetve az adott társadalomnak. Jogalkotók és jogvédők szemszögéből nézve is szeretném bemutatni ezt a büntetési nemet, illetve a napjainkban is napirenden lévő tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel (TÉSZ) kapcsolatos vitákat. Szakdolgozatom kiindulási pontja a szabadságvesztés, mint büntetési nem kialakulásának történelmi háttere, illetve a magyar büntetőjogot szabályzó törvénykönyvek bemutatása. Ebben a fejezetben szeretném bemutatni az első magyar Büntető Törvénykönyvet, a Csemegi kódexet, amely először rendelkezett a szabadságvesztésről, mint büntetési nemről. Ezen belül részletesen is bemutatom, hogyan szabályozta a kódex a szabadságvesztést, és az életfogytig tartó szabadságvesztésre milyen rendelkezéseket tartalmazott. A történeti áttekintés utolsó részeként a magyarországi börtönök kialakulását ismertetem. A második fejezetben már a modern kor törvényei és rendelkezései az irányadók. A hatályos Büntető Törvénykönyv alapján bemutatom a szabadságvesztést, illetve az életfogytig tartó szabadságvesztést. Nagy hangsúlyt szeretnék fektetni ebben a részben 2

6 az amúgy is megosztó kérdésnek számító, tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés részletes bemutatására, illetve azoknak a raboknak az életkörülményeit, akik már soha nem jönnek ki a rácsok mögül (legalábbis élve). Ebben a részben foglalom össze az olvasott szakirodalmak alapján, hogy hogyan vélekednek a TÉSZ-ről az elítéltek, illetve a büntetés-végrehajtás dolgozói. Ebben a fejezetben az Európai Jogok Emberi Bírósága által hozott, Magyarországra vonatkozó döntései is szerepet kapnak. Az utolsó fejezetben saját véleményemet is szeretném kifejteni a témával kapcsolatban. Azokat a szabályozásokat foglalom össze, amik módosítást igényelnének annak érdekében, hogy a magyar büntetőjog támadhatatlansága javuljon, illetve, hogy milyen lépéseket tettünk annak érdekében, hogy az Európai Uniós egyezménynek is megfeleljen a magyar Büntető Törvénykönyv. Miután minden témát végigjártam, összegzem a dolgozatomat, és levonom az esetleges következtetéseket. 3

7 I. Történeti áttekintés I.1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés elméleti háttere Az ókorban a szabadságot érintő büntetések még nem mai értelemben vett elzárást jelentették, inkább a kiközösítés volt elterjedt. A kitaszított számára ez a közösséghez tartozás előnyeinek elvesztését jelentette. Ebből alakult ki később a száműzés vagy számkivetés, ami státuszvesztést eredményezett. A másik szabadságvesztő szankció ami az ókorból indult a szolgaság. A szolga ugyanúgy jogfosztott a közösségben, mint a kiközösített csoporton kívül. Feltehetően ez az ág vezetett el a bezárásig, amely eleinte rendkívül korlátozott lehetett. Kisebb büntetést érdemlő esetben rövidebb elzárással büntettek. Majd a szankcionált cselekmények körének bővülésével be kellett rendezkedni az elfogott, de még el nem ítél bűnözők őrzésére is. A rabszolgamunka és a szabadságfosztás egyesüléséből alakult ki a deportálás, amely tulajdonképpen a száműzetést kombinálja a munkavégzéssel. A rabszolgamunka és a letartóztatás keveréke a bányamunka. Enyhébb esetekben terjedt el a kitiltás és a kényszerlakhely-kijelölés. A római jog e tekintetben is megkülönböztette a római polgárt a nem római polgártól, mivel a szabadságvesztés-büntetés csak rabszolgával és nem római polgárral szemben volt alkalmazható. Rómában azonban inkább bűnvádi eljárás előtti őrizet célját szolgálta 1 A XVI. században a munkáltatást is szabadságvesztés elemének tekintették, később ebből alakult ki a gályarabság, ami az életfogytig tartó szabadságvesztés előzményének tekinthető. A XVI-XVII. században a szabadságvesztés-büntetése már az elítéltek erkölcsi javításának fontosságát helyezte előtérbe, fenyítő- és javítóházak jöttek létre erre a célra. Magyarországon az Árpád-házi királyok idején, uralkodásuk alatt Szent Istvánnak és Szent Lászlónak is voltak szigorú rendelkezései a lopások és már hasonló bűncselekmények elkövetésére. A kényszermunka hazánkban is hamarabb jelen volt, mint a szabadságvesztés. A szabadságvesztésről, mint büntetésnemről először az évi törvény rendelkezett. 1 Dr. Hodossy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról ( , 4. oldal. 4

8 A Constitutio Criminalis Theresiana, Mária Terézia büntetőkönyve 1768-ra tehető, ami az életfogytig tartó szabadságvesztésről is rendelkezett már. A végrehajtás módjának a börtönt, végrehajtás helyének pedig várakat, kastélyokat, nyilvános börtönöket jelölt meg. A szabadságvesztés akkoriban még együtt járt azzal, hogy a fogvatartottat kínozták, megverték, vasra húzták (ez a bűne súlyosságától függött). A kiszabott büntetést az elkövetett cselekményre szabva, differenciáltan és súlyosbításokkal (vagy épp nélkülük) hajtották végre, így előfordult vasra verés, meghatározott ideig kenyéren és vízen tartás, botozás, korbácsolás, és más hasonló fenyítések. A határozott tartamú szabadságvesztésnél ugyanez a testi fenyítésekkel átszőtt rendszer érvényesült, amellyel nemcsak törvény, hanem akár egy faluközösség szokásjoga alapján is élhettek ben II. József hatályba léptette a Sanctio Criminalis Josephinát, az Általános törvény a bűntettekről és azoknak büntetésekről elnevezésű Büntető Törvénykönyvet. A törvénykönyv megkülönböztette a súlyos vasban letöltendő legsúlyosabb, a keményebb vagy enyhe fogságot, mégis a legnagyobb újítás a halálbüntetés kiszabásának módja jelentette, ugyanis politikai perekben nem szabhatták ki ezt a büntetésnemet, csak rögtön-bírósági eljárásban lehetett erre ítélni az elkövetőt (azonnali akasztást jelentett). A számunkra ezután leglényegesebb büntetőjogi lépés a Csemegi-kódex kiadása volt (1878. évi V. törvény), amit dolgozatomban, a későbbiekben részletesen is bemutatok. A II. világháború után a szabadságvesztésre ítéltek száma csökkent, mivel úgy tartották, hogy ez a büntetésnem csak megtorlásra jó, illetve úgy gondolták, hogy veszteséges az államnak a rabok eltartása. Ennek hatására különféle helyettesítő büntetőjogi eszközöket kezdtek bevezetni, ilyen volt például a pénzbüntetés, vagy a mai értelemben vett felfüggesztett börtönbüntetés elődje: a kiszabott büntetés feltételes felfüggesztése, utógondozással és felügyelettel összekötött feltételes elítélés rendszerét, vagy a különféle jogkorlátozások. Az 50-es évek elején bevezették a rabmunkát és ezzel termelés-centrikussá vált a börtön. Az évi Btá. bevezette az egységes szabadságvesztést, ami azt jelentette, hogy csak börtön fokozat létezett csak és a nemek sem voltak elkülönítve egymástól. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt rab őrzése nem különbözött a 30 napra ítélt rab 2 László Zsuzsanna: Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle szám 57. oldal 5

9 őrzésétől (ennyi volt ugyanis a szabadságvesztés minimum időtartama). Észrevehető, hogy a fő cél a munkáltatás és ennek következtében a termelés volt. Ezt a rendszert az 1955-ös Büntetés-végrehajtási Szabályzat változtatta meg. A rabmunka ugyanúgy kulcsfontosságú szerepet játszott a büntetés-végrehajtásban, de a fő cél a biztonságos őrzésre összpontosult. A Csemegi kódex általános része 1951-ig, különös része 1962-ig volt hatályban ben az Igazságügyi Minisztérium egy jogszabálygyűjteményben (BHÖ) összefoglalta, hogy mely részek hatályosak az általános részből és melyek a különös részből. Ez nem számított törvénykönyvnek, csupán a hatályos törvényeinket tartalmazta. A soron következő büntető törvénykönyv a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló évi V. törvény volt. A kódexben már megtalálhatóak voltak a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályok és katonákra vonatkozó rendelkezések. A törvénykönyv a szabadságvesztést 30 nap és 15 év között állapította meg, viszont főbüntetésként említi a javító munkát és a pénzbüntetést. Az évi V. törvénybe eredetileg az életfogytig tartó szabadságvesztés nem került bele, mivel a törvényhez fűzött miniszteri indoklás szerint: Ha a társadalom védelme nem kívánja meg a halálbüntetés alkalmazását, akkor megvalósulhat a büntetés nevelő célja, az elítélt átnevelése végett pedig nincs szükség életfogytig tartó szabadságvesztésre. Azonban hamar űr támadt a halálbüntetés és határozott tartamú szabadságvesztés között, így az évi 28. törvényerejű rendelet újra visszaállította az életfogytig tartó szabadságvesztést a kiszabható büntetések sorába. Az évi V. törvényt tehát az évi 28. számú törvényerejű rendelet módosította, ez már elhatárolta a bűntettet a vétségtől, és újból szerepet kapott az életfogytig tartó szabadságvesztés. A szabadságvesztést négy fokozatra osztotta: fogház, börtön, szigorított börtön és fegyház. A 70-es években a büntetés-végrehajtási politika három alapelvet rögzített: a szabadságvesztés büntetésnek a szabadságtól való megfosztásból kell állnia, a büntetéshez hozzáfűzött kényszer, vagy szenvedés nélkül, a büntetés végrehajtásának a bűnelkövető újbóli beilleszkedését kell céloznia, a büntetés végrehajtási tevékenységnek biztosítani kell az ember alapvető jogainak betartását. 6

10 Nyugat-Európa a XIX. század végére a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának módjára fektette a hangsúly, és azon belül is a fő cél az elítéltek javítása volt. Különböző börtönrendszerek jöttek létre: A magánelzárás vagy philadelphiai rendszer (Az Egyesült Államokban jött létre, az elítéltek teljes elkülönítését szorgalmazta, azonban a rendszer hibája, hogy nem az erkölcsi javulást eredményezi a teljes elzárás, hanem a testi-lelki elszegényedést), A hallgatási vagy auburni rendszer (Angliában és Németországban terjedt el, az erkölcsi javítás volt ennek a rendszernek is a célja, az elkülönítés és a közös munkáltatást összekapcsolása a kiindulási pont), A fokozatos vagy progresszív rendszer (Angliában alakult ki, jellemzője, hogy az elítélt először magánzárkába kerül, majd 9 hónap után átkerül egy börtönbe, itt a nappali munkát, éjjeli elzárás követi, magatartásuk függvényében a feltételes szabadságra bocsátás is lehetséges). Hazánkban a számunkra talán leginkább ismert törvénykönyv, a Büntető Törvénykönyvről szóló, évi IV. törvény, ami kisebb módosításokkal és kiegészítésekkel egészen június 30-ig volt hatályban. Magyarországon, október 31-én, Dr. Horváth Tibor (Halálbüntetést Ellenzők Ligája) kezdeményezésére az Alkotmánybíróság 23/1990. határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította a halálbüntetést, illetve megsemmisített minden olyan rendeletet, és törvényt, ami a halálbüntetést foglalta magában. Az addigi legsúlyosabb büntetés helyét az életfogytig tartó szabadságvesztés vette át, így a jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyvünkben, a évi C. törvénybe ez a büntetésnem már nem szerepel (az Alkotmánybíróság, halálbüntetés eltörléséről hozott határozata után az évi IV. törvényből is kikerültek az erre vonatkozó rendelkezések). I.1.1 Az első magyar büntető törvénykönyv megalkotása A magyar jogtörténelem egyik mérföldköve a Csemegi-kódex létrejötte volt. A kiegyezés után megnőtt az igény egy magyar büntetőjogi törvénykönyv megalkotására, ezért az igazságügyi minisztérium 1871-ben megbízta ezzel a feladattal Csemegi 7

11 Károly. A kódex végül 1875-ben készült el és másfél éves vitát követően fogadta el a parlament. A Csemegi-kódex az évi V. törvénnyel kiadott első magyar nyelvű büntető törvénykönyv Magyarország történelmében. Általános része 1951-ig, különös része pedig 1962-ig volt hatályos. Az általános része 9 fejezetre, a különös része pedig 43 fejezetre tagolódott, összesen 486. paragrafus tartalmazott. A bűncselekményeket tényállásuk súlyossága szerint bűntettekre, vétségekre valamint kihágásokra osztja, és kimondja a nullum crimen sine lege és a nullum poena sine lege alapelveket, amelynek értelmében bűntett és vétség csak azon cselekmények képezhetnek, melyet a törvény annak nyilvánít, valamint bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított. A törvénykönyv sikeresen elhatárolja a kísérletet a befejezett bűncselekményektől, és csak a törvényben megállapított tényállások beállta következtében rendeli azt büntetni. 3 Az általános rész tartalmazta a bevezető intézkedéseket, törvény hatályát, büntetéseket, kísérletre és részességre vonatkozó rendelkezéseket, szándékot és gondatlanságot, beszámíthatóságot enyhítő vagy kizáró okokat, bűnhalmazatot bűnvádi eljárás megindítását és a büntetés végrehajtásának kizáró okait. A különös rész 43 fejezete pedig a következők szerint tagolódott: az első 8 fejezet az uralkodó és az állam elleni, fejezetig a társadalmi rend elleni, fejezetig a személy - és vagyon elleni, fejezetig az állam és az államigazgatás rendje elleni, 41.-től pedig a hivatali bűncselekményeket szabályozta. 4 A kódex már tartalmazott olyan fogalom meghatározásokat, mint a bűnrészesség, bűnsegély, rendelkezéseket a büntetést enyhítő- kizáró okokra, és különbséget tett szándékosság és

12 gondatlanság között. Hat féle büntetést különböztetett meg: pénzbüntetést, fogházat, börtönt, államfogházat, fegyházat és köztük a legsúlyosabbat, a halálbüntetést. Az életfogytig tartó szabadságvesztést az alábbiak szerint szabályozta: 22. A fegyház vagy életfogytig tart, vagy határozott időtartamú. A határozott idejű fegyház leghosszabb tartama tizenöt év, legrövidebb pedig két év. ( ) 28. A fegyházbüntetés országos fegyintézetben hajtatig végre. ( ) 29. A fegyházra ítélt egyén (fegyencz) a megállapított, s az igazgatóság által kijelölt munka teljesítésére szorítandó, s a 30. -ban meghatározott idő alatt éjjel és nappal, azontúl pedig éjjel magánelzárásban tartandó. Mindenik fegyencz fegyházi ruhát tartozik viselni, a fegyházi szabályok szerint élelmezhetik, ezen szabályoknak és a házi fegyelemnek alá van vetve. Fegyintézeten kívül csupán közmunkára, és csak akkor alkalmazhatók a fegyenczek, ha őket a többi munkásoktól elkülöníteni lehetséges. 30. Mindenik fegyencz rendszerint büntetésének megkezdésekor magánzárkába helyeztetik, s ha három évig vagy ennél hosszabb ideig tartó fegyházra ítéltetett: egy évig, - a három évnél rövidebb időre elítélt pedig: büntetése tartamának egy harmadrésze alatt, - a fegyházi szabályokban meghatározott látogatások, az iskola, az istentisztelet és a szabad levegőn időzés (31. ) kivételével - mindeniktől elkülönítve, éjjel és nappal magánelzárásban tartatik. A magán-elzárásban levő fegyencz, kiszabott munkáját zárkájában tartozik teljesíteni.( ) 34. Azokra, a kik életfogytig tartó fegyházra vannak ítélve: a magán elzárás csak a büntetés megkezdésétől számítandó tíz év alatt, - azontúl pedig csak mint fegyelmi büntetés alkalmazható. ( ) 44. Azok, a kik legalább három évi fegyházra vagy börtönre ítéltetvén, büntetésük két harmadrészét kitöltötték, és szorgalmuk, valamint jóviseletük által a javulásra alapos reményt nyújtottak: büntetésük hátralevő részének kitöltése végett, közvetítő intézetbe szállíttatnak, a hol szintén munkával foglalkoztatnak, azonban enyhébb bánásmódban részesülnek. 45. Az életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítéltek, büntetésük tizedik évének eltelte után, s a 44-ik -ban meghatározott föltételek alatt, szintén a közvetítő intézetbe szállíttathatnak. ( ) 48. A közvetítő intézetben letartóztatott egyéneket, ha jóviseletük és szorgalmuk által a javulás reményét megerősítették, saját kérelmükre a felügyelő bizottság ajánlatára az igazságügyminister feltételes szabadságra bocsájthatja, ha 9

13 büntetésük háromnegyed részét, az életfogytiglani fegyházra ítéltek pedig legalább tizenöt évet kitöltötték. ( ) 49. Nem bocsáttatnak föltételes szabadságra: 1. Külföldiek. 2. Visszaesők a 333., 344., 350., 355., 370., 379., 422., 423., ban meghatározott bűntettek vagy vétségek eseteiben. 5 I.1.2 A büntetés jogalapja, célja, fogalma A büntetés jelentős beavatkozást jelent az ember életébe, különféle jogaiba (pl. szabadsághoz való jog), így nagyon fontos annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy honnan ered az állam büntetéshez való joga, azaz mi a jogalapja az állami kényszer alkalmazásának. 6 A 16. századig azt a nézetet vallották, hogy az uralkodónak joga van a büntetéshez, mivel ő Istentől kapott hatalmat, és azt a jogot isteni eredetűnek tekintették. Az ezt követő időszakban kialakult egy olyan természetjogi felfogás, mely az emberrel együtt született jogokra támaszkodik, e szerint bárkinek jogában áll fellépni azzal szemben, aki megsérti a törvényt, úgy, hogy ezt a jogot átruházza az államra. Tehát az állam a társadalom védelme érdekében büntet. A 19. században napvilágot láttak azok az elméletek, melyek szerint a büntetőjogi felelősség feltételeinek pontos jogi meghatározását tűzték ki célul, és háttérbe szorult a büntetés jogalapjának bizonyítása. Vagyis az állam büntetőjogi hatalma adott és a büntetés jogalapja a közösségi érdekek védelmében nyilvánul meg. Összegezve a büntetés jogalapját, azt mondhatjuk, hogy az állam létéből és feladataiból, továbbá a büntetés szükségességéből és a büntetéssel elérhető céljaiból származtathatjuk. Azonban fontos kérdés napjainkban is, hogy az állam meddig avatkozhat állampolgárai életébe. Egy alkotmányos jogállamban az államnak nincs és nem is lehet korlátlan büntető hatalma: az alapvető jogok és alkotmányos védelmet élvező szabadságok miatt a évi V. törvénycikk a magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről 22. ; 28. ; 29. ; 30. ; 34. ; 44. ; 45. ; 48. ; Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Bíbor Kiadó 2010., 173. oldal 10

14 közhatalom csak megfelelő felhatalmazással és indokkal avatkozhat be az egyén jogaiba és szabadságába. 7 A következőképpen definiálhatjuk a büntetést, illetve a szabadságvesztést: A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el 8 Fogalmát tekintve szabadságvesztés büntetésnek tekintünk minden szabadságot korlátozó vagy elvonó szankciót. A fogalom definiálásakor fontos tényező annak figyelembe vétele is, hogy a szabadságvesztést országonként is másként értelmezik, ezért is van az, hogy nem lehet rá pontos egzakt definíciót megfogalmazni 9 I.2. A magyarországi büntetés-végrehajtási intézmények kialakulásának története Magyarországon a szabadságvesztés, mint büntetésnem először a magyar törvények gyűjteményében, a Corpus Juris Hungaricinben, az évi 12. törvénycikkben jelent meg, vérfertőzés bűntettére. A XIX. század közepéig a vármegyék és a pallosjoggal bíró uradalmak voltak a büntetés-végrehajtás színhelyei. (Királyi fenyítő és dologház, Szenc) 10 Az első magyar fenyítőház 1772-ben jött létre a Pozsonytól 20 km-re fekvő Szencen (1899-ig Szempz). Alapítója gróf Esterházy Ferenc volt. Ide azokat zárták, akik nem voltak érdemesek a halálbüntetésre, vagy az alól felmentést kaptak. A magas rabtartási költségek miatt az intézmény 1832-ben felbomlott, így napirenden volt a magyarországi börtönüggyel kapcsolatos kérdés. 7 Juhász Zoltán: Jog a Reményhez Fundamentum szám 1. oldal 8 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Bíbor Kiadó 2010., 177. oldal 9 Dr. Hodossy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról ( , 3. oldal

15 Az es szabadságharc bukásának hatására, 1852-ben Magyarországon bevezették az osztrák birodalmi büntető törvénykönyvét, így a szabadságvesztés általánosan alkalmazott büntetési nem lett. Mivel az elítéltek száma folyamatosan növekedett, régi várakat és egyéb középületeket alakították át fegyintézetté. Ebben az időben 5 ilyen, országos szintű intézet létezett: Márianosztrán, Munkácson, Illaván, Lipótváron és Vácott. A 1870-es évek elejére az elítéltek száma 3775 fő volt, ezért további két intézet nyitotta meg kapuit. Ezt követően adták át 1885-ben a Szegedi Börtönt, a rákövetkező évre a Sopronkőhidai Fegyházat, az 1890-es években pedig felépült a Budapesti Gyűjtőfogház és a Budapesti Törvényszéki Fogház. Emellett sorra épültek ország szerte a kisebb intézmények, így az XIX. század végére hazánkban 9 országos fegyintézet, 65 törvényszéki intézet és 315 járásbírósági fogházból állt a börtönhálózat. Az akkori intézetekre az elmaradottság, a higiénia hiánya és a nyugati, modern világ példájától való teljes elszigetelődés volt a jellemző. A két világháború között határozottan megállt a magyar börtönhálózat fejlődése. A börtönök túlzsúfoltsága, a rabokkal való embertelen bánásmód volt a jellemző. Az akkoriban dolgozó börtönőrök inkább a megtorlást részesítették előnyben, mint a mai felfogás szerinti reszocializáció fontosságát. Ezt mutatja az ott dolgozók jelmondata: Ne csak őrizd, gyűlöld is. Ez a rabokkal kapcsolatos álláspont a 60-as években javuló tendenciát kezdett mutatni, amikor is már nem a büntetésükre, hanem a nevelésükre helyezték a hangsúlyt és ez figyelhető meg a mai büntetés-végrehajtási intézetekben is. A hatékonyság növelése érdekében szakembereket (pl.: pszichológusok) vontak be az intézményekben zajló pedagógiai munkába. Ez a probléma tehát megoldódni látszott, de a túlzsúfoltság és korszerűtlenség sajnos a mai intézményekben még jelen van. II. Az életfogytig tartó szabadságvesztés napjainkban Magyarországon II.1. A szabadságvesztés-büntetés jelenlegi szabályozása A szabadsághoz való jog az ember egyik alapvető, vele született emberi joga, amitől nem lehet megfosztani senkit, kivéve a törvényben meghatározott módon, és okból. 12

16 Tehát a szabadság korlátozásának törvényes módja, ha a bíróság szabadságvesztést szab ki a büntetőeljárás során. Jelenleg Magyarországon a Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvény hatályos, ami a szabadságvesztést és a határozott ideig tartó szabadságvesztést a következőképpen szabályozza: 34. A szabadságvesztés határozott ideig vagy életfogytig tart. 35. (1) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, annak végrehajtását fogházban, börtönben vagy fegyházban rendeli végrehajtani ( ) 36. A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama három hónap, leghosszabb tartama húsz év; bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, illetve halmazati vagy összbüntetés esetén huszonöt év. 37. (1) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fogház, ha azt vétség miatt szabták ki, kivéve, ha az elítélt visszaeső. (2) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön, ha azt a) bűntett miatt szabták ki, vagy b) vétség miatt szabták ki, és az elítélt visszaeső. (3) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház, ha a) a háromévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést aa) a XIII., a XIV. vagy a XXIV. Fejezetben meghatározott bűncselekmény, ab) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető katonai bűncselekmény, ac) terrorcselekmény [314. (1)-(2) bekezdés, ], terrorizmus finanszírozása [318. (1)-(2) bekezdés], jármű hatalomba kerítése [320. (1)-(3) bekezdés], bűnszervezetben részvétel [321. (1) bekezdés], robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés (324. ), lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés [325. (1)-(3) bekezdés], nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés [326. (1)-(6) bekezdés], haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés [329. (1)-(4) bekezdés], kettős felhasználású termékkel visszaélés [330. (1)-(3) bekezdés], ad) emberölés, kábítószer-kereskedelem, kábítószer birtoklása, emberrablás, emberkereskedelem, szexuális erőszak, közveszély okozása, nemzetközi gazdasági tilalom megszegése vagy rablás súlyosabban 13

17 minősülő esetei [160. (2) bekezdés, 176. (2)-(3) bekezdés, 177. (1)-(2) bekezdés, 178. (2) bekezdés, 179. (2) bekezdés, 190. (2)-(4) bekezdés, 192. (2)-(6) bekezdés, 197. (2)-(4) bekezdés, 322. (2)-(3) bekezdés, 327. (3) bekezdés, 365. (3)-(4) bekezdés] miatt szabták ki, vagy b) a kétévi vagy ennél hosszabb tartamú, és ba) az elítélt többszörös visszaeső, vagy bb) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el. 11 A szabadságvesztés végrehajtásának célja egyrészt az elítélt joghátrányban való részesítése (hiszen alapvető emberi jogától, a szabadsághoz való jogtól fosztják meg), illetve a másik célja a nevelés, reintegrációs folyamat, amely a későbbiekben a társadalomba való visszailleszkedésben segít az elítéltnek. A reintegrációs folyamat során a következő tevékenységeket biztosítják az elítéltnek: munkáltatás, munkaterápiás foglalkoztatás, általános és középiskolai oktatása, felsőfokú tanulmányok oktatása, szakképzés, szakmai gyakorlat megszerzésének lehetősége. A végrehajtásért felelős szervnek az elítélt életvitelére is fokozottan oda kell figyelni, ez a következőket tartalmazza: az elítélt számára olyan életkörülményeket kell biztosítani, ami megközelíti a kinti, általános életkörülményeket, a társadalomtól csak olyan mértékig lehet elkülöníteni, ami szükséges a büntetés céljának eléréséhez, biztosítani kell számára a lehetőséget, hogy kinti családtagjaival megfelelő kapcsolatot teremthessen, illetve, hogy az elítélt önbecsülése, felelősségérzete, személyisége fejlődjön és felkészüljön a társadalomba való visszailleszkedéshez. A büntetés-végrehajtási szerv csak addig avatkozhat az elítélt életébe, amíg az a büntetés céljának elérését szolgálja, és csak a szükséges, legkisebb mértékű korlátozásoknak lehet alávetni. Természetesen vannak olyan esetek, amikor kiszabott szabadságvesztés során nem tartják fő szempontnak a nevelést, például ha az elítéltet életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik, és a bíróság úgy határoz, hogy kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, akkor a büntetés célja csak az elítélt joghátrányának érvényesítése a társadalom többi tagjának védelme érdekében évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

18 A szabadságvesztést mindig abban az intézetben hajtják végre, amelyet a büntetésvégrehajtási szerv kijelöl (jogszabály alapján, illetve az országos parancsnok intézkedése alapján), ez általában az elítélt lakóhelyéhez legközelebb eső büntetésvégrehajtási intézet, illetve olyan fokozatban, amelyet a bíróság megjelöl (három fokozat van: a fogház a legenyhébb fokozat, ezt követi a börtön, majd a fegyház, ami a legszigorúbb). Az, hogy az elítélt milyen életvitelt folytathat a börtönön belül, függ a végrehajtás fokozatától, illetve, hogy a börtönön belül enyhébb vagy szigorúbb rezsimszabályok vonatkoznak rá (pl: őrzésére-, ellenőrzésére-, zárka ajtó nyitva tartására-, mozgatására-, látogatók fogadására-, az intézet elhagyására vonatkozó szabályok). A szabadságvesztés egyes végrehajtási fokozataiba kerülő elítéltek körét a törvény a bűncselekmény jellegére, a büntetés tartamára és az elítéltek előéletére figyelemmel határozza meg. A törvény e rendelkezéseinél figyelemmel van a büntető jogtudományok eredményeire és a büntetés végrehajtás gyakorlati tapasztalataira. 12 II.1.1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés jelenlegi szabályozása Az életfogytig tartó szabadságvesztést, csak fegyház fokozatban lehet végrehajtani. Ezt a büntetés nemet a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőivel szemben szabják ki, de csak arra szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor betöltötte a 20. életévét. Az életfogytig tartó szabadságvesztésről a Csemegi Kódex és az évi II. törvény is rendelkezett. Ez a büntetésnem azonban az évi V. törvény főbüntetései közül kitörölték az életfogytig tartó szabadságvesztést. A legsúlyosabb büntetés a halálbüntetés volt, ezt pedig a szabadságvesztés követte, ami 15 évre (maximum 20-ra) lehetett kiszabni. Végül az évi 28. törvényerejű rendelettel történt jogszabálymódosítás során ismét visszakerült a Büntetőtörvénykönyvbe, és mai napig is megtalálható benne. A bűnözői hajlam véleményem szerint a legtöbb esetben nem velünk született tulajdonság. Persze vannak, akik személyiségzavarral vagy valamilyen pszichiátriai betegséggel küzdenek, és ennek hatására bánnak embertársaikkal erőszakos módon, de az ember életében a környezete, baráti társasága, az életében bekövetkezett változások (beleértve a pénzügyeire vonatkozó negatív változásokat), esetleges tragédiák 12 Magyar Büntetőjog kommentár a gyakorlat számára 2. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó oldal 15

19 hozzájárulnak a deviáns magatartás kialakulásához. Ezt a magatartást a szabadságvesztés sem tudja teljesen átformálni. A büntetőeljárásban kiszabható büntetésnemek közül a legnagyobb visszatartó ereje a szabadságvesztés -, illetve azon belül is az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésnek van. A bírói gyakorlatban, hazánkban csak az emberölés minősített eseteinek elkövetése esetén szabja ki a bíróság. Ezek a következők: 160. (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést a) előre kitervelten, b) nyereségvágyból, c) aljas indokból vagy célból, d) különös kegyetlenséggel, e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, közfeladatot ellátó személy sérelmére, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy sérelmére, f) több ember sérelmére, g) több ember életét veszélyeztetve, h) különös visszaesőként, i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére, j) védekezésre képtelen személy sérelmére vagy k) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el. 13 Az életfogytig nem azt jelenti, hogy az elkövető haláláig a börtönben marad, az évi LXXXVII. tv ával történt módosítás értelmében a büntetés kiszabásánál az eljáró bíróságnak kell meghatározni az elítélt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját, de ezt a lehetőséget ki is zárhatja. Amennyiben a bíróság úgy dönt, hogy nem zárja ki a feltételes szabadságra bocsátást, akkor annak legkorábbi évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

20 időpontja legalább 25, legkésőbbi időpontja 40 év. Az életfogytig tartó szabadságvesztés tartamát befolyásolja az elítélt magatartása is. Btk. 47/C (1) A bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet akkor bocsáthatja feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből az elítélt letöltötte a bíróság által meghatározott időtartamot, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. 42. Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. 43. (1) Ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell meghatározni. (2) Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama legalább tizenöt év. 44. (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét csak az alábbi bűncselekmények miatt zárhatja ki: a) népirtás, b) emberiesség elleni bűncselekmény, c) apartheid, d) hadikövet elleni erőszak súlyosabban minősülő esete, e) védett személyek elleni erőszak, f) nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása, g) egyéb háborús bűntett, h) emberölés súlyosabban minősülő esete, i) emberrablás súlyosabban minősülő esete, j) emberkereskedelem súlyosabban minősülő esete, k) alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, l) rombolás súlyosabban minősülő esete, m) fogolyzendülés súlyosabban minősülő esete, n) terrorcselekmény, o) jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete, p) közveszély okozása súlyosabban minősülő esete, q) zendülés súlyosabban minősülő esete, r) elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esete ( ) ha azt személy elleni vagy dolog elleni erőszakkal követik el. (2) A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki kell zárni, ha az elkövető a) erőszakos többszörös visszaeső, vagy b) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszervezetben követte el. 45. (1) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes 17

21 szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja. (2) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja. (3) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. (4) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. (5) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. (6) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztására az (1), (2), (4) és (5) bekezdés szerinti határozott tartamú szabadságvesztés miatt kerül sor, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított előzetes fogva tartás, valamint házi őrizet idejének figyelembevételével kell megállapítani. (7) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. Ha a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztést még nem 18

22 hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre. 14 Azonban vannak olyan esetek, amikor a bíróság úgy dönt, hogy kizárja a feltételes próbára bocsátás lehetőségét, ekkor az elkövetőt tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik (TÉSZ). Ennek a kiszabása bírói gyakorlatban ritkán fordul elő. Itt meg kell említenünk még a évi LVI. törvényt, ami az akkor hatályban lévő évi IV. törvényt módosította egy fontos pontot illetően: 2. A Btk a a következő (4) bekezdéssel egészül ki: (4) Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Ezt hétköznapi nevén három csapás - ként ismerhetjük. A három csapás az Amerikai Egyesült Államok egyik büntetőjogi eszköze. Nem csak Magyarországon, de az Unió több tagállamában is bevezették a három csapást, mivel a bűnözés egyre elterjedtebb és a társadalomra egyre nagyobb veszélyt jelentett. Két esetköre van: - az egyik a halmazati büntetés szabályozása, ami azt jelenti, hogy ha az elkövető legalább három személy ellen erőszakos bűncselekményt követ el, és ezt egy eljárásban tárgyalja a bíróság, akkor a legsúlyosabb büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik, ha ez meghaladja a 20 évet, vagy az egyik bűncselekmény egyébként is életfogytiglannal büntetendő, lakkor az elítéltet életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik, - a másik az erőszakos visszaesőkre vonatkozó szabályozása, e szerint pedig, ha az elkövető harmadik alkalommal követ el személy elleni erőszakos bűncselekményt, akkor a büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik, ha ez meghaladja a 20 évet, vagy a bűncselekmény egyébként is életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, akkor az elkövetőt életfogytig tartó szabadságvesztésre kell ítélni évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

23 A lényegi különbség a kettő között az, hogy a halmazati büntetés szabályozása esetén az elítélt lehet büntetlen előéletű is, mert az erőszakos cselekményeket egy időben vagy rövid időn belül is elkövethette, míg az erőszakos visszaesőkre vonatkozó szabályok alá azok tartoznak, akiket a bíróság már kétszer ítélt szabadságvesztésre, vagy felfüggesztett börtönbüntetésre. A július 1-jével hatályba lépő új Büntető Törvénykönyv, évi C. törvény részben szabályozta a halmazati büntetésre vonatkozó rendelkezéseket (az erőszakos visszaesőkre vonatkozó szabályokat ugyanúgy hagyta): 81. (4) bekezdés: Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három különböző időpontokban elkövetett befejezett személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények bármelyike életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Ha azonban e törvény Általános Része lehetővé teszi, a büntetés korlátlanul enyhíthető.( ) 10. (3) A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el. 17. (3) A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el. 19. (3) A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el. 29. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elkövető az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmények esetében az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében - vagy azt megelőzően, de a közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva - a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. E rendelkezés akkor is irányadó, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a 20

24 közlekedési, a vagyon elleni vagy a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmény a meghatározó 15 Az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII.15.) határozata a évi C törvény 81. (4) bekezdését alaptörvény-ellenesnek találta, és visszaható hatállyal megsemmisítette, mivel többek között az egyenlő bánásmód elvét is sérti. A probléma az ezzel a halmazati büntetéssel, hogy nem ad lehetőséget a bíróságnak külön-külön megvizsgálni az elkövetett bűncselekményeket, tényleges súlyuk szerint, hanem kötelezővé teszi az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását. Akkor állná meg a helyét ez a szabályozás, ha a jogalkalmazó számára mérlegelési lehetőséget adna, hogy az határozott ideig tartó szabadságvesztést szab ki az elítélt számára, vagy életfogytig tartót. Az erőszakos visszaesőkkel szembeni szabályozást a hatályos Btk. a következőképpen szabályozza: 90. (2) Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Halmazati büntetés esetén a 81. (3) bekezdése szerinti büntetési tételt, tárgyalásról lemondás esetén a 83. (2) bekezdése szerinti büntetési tételt kell a kétszeresére emelni. (3) Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben a büntetés a) a 82. (1) bekezdése alapján nem enyhíthető, b) - ha e törvény Általános Része lehetővé teszi - korlátlanul enyhíthető. 16 II.2. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés bemutatása A halálbüntetés eltörlése után 1990-ben megnőtt az igény egy emberségesebb, de hasonló visszatartó erővel rendelkező büntetésnem bevezetésére, ezt a szerepet pedig a 15 %C3%A9nyi+szab%C3%A1lyoz%C3%A1s%C3%A1r%C3%B3l/c40b30c8-1d90-4eb7-8c17- ae45e03d1e14?version= oldal évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 90. (2) bekezdése 21

25 tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés tölti be napjainkban is. Az Antall-kormány vezette be hazánkban 1993-ban és a jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyvünkben még mindig jelen van. Az Alaptörvényünk IV. cikk (2) bekezdése alapján: Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki. 17 Lényeges különbség az életfogytig tartó szabadságvesztés, és a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (továbbiakban TÉSZ) között, hogy míg az életfogytig tartó szabadságvesztés kihirdetésekor a bíróság megállapíthatja, hogy a feltételes szabadságra bocsátás mikor esedékes, a TÉSZ-nél ilyen lehetőség egyáltalán nem is létezik, tehát a TÉSZ-es elítélt élete végéig rácsok mögött marad (kivéve, ha nem kap köztársasági elnöki kegyelmet). Az Európai Unió tagállamai közül csak Magyarországon ítéltek bűnösöket úgy fegyházra az elmúlt években, hogy a rabságból a halál válthatja meg őket. 18 Természetesen az életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtott rab, aki például 25 év múlva feltételesen szabadságra bocsátható, nem minden esetben szabadul. Nem garanciális szabály, hogy 25 év letöltése után ki kell őt engedni a börtönből, a jogszabály csupán lehetőséget biztosít számára, hogy ha a bíróság úgy látja, hogy a kiszabott büntetés elérte a célját, az elítélt többé nem veszélyes a társadalomra, megbánta bűnét, illetve a fegyházban töltött évek során jó magaviselet mutatott, feltételesen szabadságra bocsáthatja, de 25 év után ítélkezhet úgy is, hogy továbbra is megfosztják szabadságától. Magyarországon kevés olyan elítéltről beszélhetünk, akiket tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek. Az első ilyen ember Boi Gyula volt, aki egy baltával végezte ki az egész családját, de ki ne emlékezne a magyar kriminológia egyik legkegyetlenebb rablógyilkosságára, a móri mészárlásra, ahol 8 ember vesztette életét az egyik elkövető, Kaiser Ede kezei által. 17 Magyarország Alaptörvénye IV. cikk (2) bekezdés 18 Arató László-Bátyi Zoltán: Életfogytiglan, Az apró kortyokban fogyasztott halál Quintus Kiadó Szeged, 2009., 101. oldal 22

26 Ugyanitt megemlíthetjük még a fekete sereg elsőrendű vádlottját, Magyar Róbertet. Magyar hírhedt volt a fővárosi alvilág köreiben, rengetegen dolgoztak neki. Szervezete - a nyomozás adatai szerint - örömlányok futtatására szakosodott, prostituáltakat közvetített külföldi bárokba, szórakozóhelyeket működtetett, őrző-védő feladatokat vállalt, továbbá tisztes jutalék ellenében tartozások, vélt és valóságos követelések behajtását vállalta. Ha kellett, elsimította a különböző bűnözői csoportok közötti konfliktusokat, máskor "megrendszabályozta azokat, akik nem tudták, hol a helyük 19 A TÉSZ-re ítéltek közül sokan nem tudtak belenyugodni abba, hogy az életüket a börtön rácsai között éljék le, ezért az öngyilkosságot, mint menekülési útvonalat választották a lassú halál helyett. Mivel a TÉSZ egyedülálló a büntetési nemek közül, ezért az erre ítélt bűnösöket is másképp kell kezelni, mint a többi elítéltet. Az ilyen és ehhez hasonló elítéltek a Szegedi Fegyház és Börtön, köznyelvi nevén, a Csillag Börtön harmadik emeletén, a TÉSZ-es körletben kapnak helyet. Tulajdonképpen ezt úgy kell elképzelni, mintha egy külön börtönt alakítanának ki a börtönön belül. Ez szolgál a többi rab védelmére, illetve az ott dolgozók védelmére is, de a TÉSZ-es rabok szemszögéből pusztán pszichológiai okai is vannak. A bv-s köznyelvben HSR körletként emlegetik. (HSR körlet a Szegedi Fegyház és Börtönben)

27 A HSR körlet egy mozaik szó, jelentése: hosszúidős speciális rezsim. Az ebben a körletben lakó elítéltek nem mindegyike TÉSZ-es, vannak köztük életfogytiglanra ítélt rabok is, akik még évek vagy évtizedek múlva esetleg szabadulhatnak, de a magatartásukkal rászolgáltak, hogy szigorúbb körletben őrizzék őket, és ugyanígy fordítva is. A TÉSZ-es rabok között is van olyan, aki alkalmasabb a beilleszkedésre, és enyhébb rendszerű körletbe kerül. A HSR körletben fokozottan figyelnek a biztonsági előírásokra. Az ott tartózkodó rabok csak rendkívüli esetben hagyhatják el a körletet, ami 10 db két ágyas zárkából áll, illetve különböző közösségi helyiségekről. A zárkában egyedüli luxusnak az ágy és talán a 45 csatornával rendelkező tv számít. Náluk a munka jutalomnak számít, hiszen a jó magaviseletűek elhagyhatják a zárkát ebből a célból, de ebben a kiváltságban kevesen részesülnek. Ez a rezsim is egy, az intézet többi részlegétől fizikailag teljesen elkülönített helyen található, ahová még a személyzet tagjai közül is csak ugyanaz a kilenc állandó dolgozó léphet be. A tész-es fogvatartottaknál a teljes perspektíva hiánya olyan probléma ugyanis, amellyel a személyzetnek nap mint nap meg kell küzdenie a HSR-en elhelyezett többség kezelése során. A jogszabályok pedig e probléma orvoslására semmilyen kötelező érvényű rendelkezést nem nyújtanak be, és még anyagilag sem emelik a speciális kezelésű fogvatartotti populációt. Így az intézet a maga eszközeivel, pszichológus és pedagógus végzettségű személyzet bevonásával, a tész-es fogvatartottak folyamatos fizikai és mentális figyelemmel kísérésével kezeli az elítélt csoportot. 21 Szakemberek szerint tényleges életfogytosok fogva tartásának célja maga a fogva tartás. - A börtönvezetés feladata a rács mögött eltöltött idő célszerű beosztása - állítja Tomasovszki László, a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet pszichológusa. - A rabnak életcélt kell találni, hogy kitölthesse a végtelen időt. - Ehhez meg kell teremteni a feltételeket - írja úttörő tanulmányában Garami Lajos, a bv országos parancsnokságának volt főosztályvezetője. - Éveket, évtizedeket nem lehet semmittevéssel tölteni Antal Szilvia, Nagy László Tibor, Solt Ágnes: Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus vizsgálata Kriminológiai Tanulmányok szám 60. oldal