AZ ÉLETFOGYTIG TARTÓ SZABADSÁGVESZTÉS MÚLTJA, JELENE, JÖVŐJE

Átírás

1 MISKOLCI EGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék AZ ÉLETFOGYTIG TARTÓ SZABADSÁGVESZTÉS MÚLTJA, JELENE, JÖVŐJE SZAKDOLGOZAT KÉSZÍTETTE: KÁRI-KACZVINSZKY KITTI Levelező tagozat Igazságügyi igazgatási szak KONZULENS: DR. GULA JÓZSEF egyetemi docens 2015.JÚNIUS 1

2 UNIVERSITY OF MISKOLC Faculty of Law Deparment of Criminal Law and Criminology THE PAST, PRESENT AND FUTURE OF LIFE IMPRISONMENT THESIS MADE BY: KITTI KÁRI-KACZVINSZKY Correspondence course CONSULTANT: DR. JÓZSEF GULA Reader in University 2

3 Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja, jelene, jövője Tartalomjegyzék Bevezetés Szabályozási előzmények Szabadságvesztés-büntetés a kezdetektől a 19. század végéig A Csemegi-kódex Az évi II. törvénytől az évi IV. törvényig Az évi IV. törvény Az évi LXXXVII. törvény, a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés bevezetése A hatályos szabályozás Az életfogytig tartó szabadságvesztés mint kivételes büntetés Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának feltételrendszere Életfogytig tartó szabadságvesztés találkozása határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetéssel Az életfogytig tartó szabadságvesztés kritikája Statisztikai adatok Pszichológiai megközelítésű ellenérvek Emberi jogi, alapjogi ellenérvek Nemzetközi gyakorlatok Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata A Magyar László versus Magyarország ügy A kegyelmi eljárás új szabályozása Összegzés Felhasznált források Monográfiák, tanulmányok Interneten elérhető források Jogszabályok Alkotmánybírósági határozatok

4 Bevezetés A modern jogállami büntetések hierarchiájában a szabadságvesztés büntetés áll az élen, mely a halálbüntetés eltörlését követően központi büntetési nemmé vált, a legsúlyosabb büntetés pedig az életfogytig tartó szabadságvesztés lett. Ebben a kontextusban az életfogytig tartó szabadságvesztés a halálbüntetés és a határozott tartamú szabadságvesztés közötti híd szerepét tölti be. 1 Az életfogytig tartó szabadságvesztés nemcsak büntetőpolitikai eszköz: a veszedelmes bűntettesek izolálását, az elrettentő példa statuálását váró közvéleménynek megfelelni akaró kormányzatok esetenként politikai eszközként is kezelik. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor több határozatában is deklarálta: alkotmányos jogállamban az államnak nincs és nem lehet korlátlan büntető hatalma. Mégpedig azért nem, mert maga a közhatalom sem korlátlan. Az alkotmányos alapjogok és alkotmányos védelmet élvező szabadságok miatt a közhatalom csak alkotmányos felhatalmazással és alkotmányos indokkal avatkozhat be az egyén jogaiba és szabadságába. 2 A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága több ítéletében is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a remény nélküli, tényleges életfogytiglani szabadságvesztés, mely kizár mindenfajta felülvizsgálat lehetőséget, az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközik. Vitathatatlan állami érdek fűződik a bűnösök megbüntetéséhez, a társadalomra legveszélyesebb elkövetők izolálásához, ez az érdek azonban nem írhatja felül a méltósághoz való jogból levezethető emberi jogokhoz és szabadságokhoz fűződő érdeket. Célkitűzésem az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés magyarországi történetének és hatályos szabályozásának bemutatása. A téma különösen aktuális, mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága a 2014 őszén véglegessé váló ítéletében komoly kritikákat fogalmazott meg a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés szabályait illetően, és arra a következtetésre jutott, hogy a magyar állam egyezménysértést követett el e vonatkozásban. 1 Nagy Ferenc (2008): A magyar büntetőjog általános része. HVG-Orac Kiadó. Budapest /1992. (III.5.) AB határozat 4

5 Dolgozatomban négy nagyobb egységből áll. Az első fejezetben a jogintézmény magyarországi történetének alakulását mutatom be. A második nagyobb egységben a hatályos szabályozást ismertetem. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazásával szemben sokan és sokféle kritikát megfogalmaztak. A harmadik fejezetben a főbb ellenérveket veszem sorra. Itt ismertetem az Emberi Jogok Európai Bíróságának a fentebb hivatkozott, Magyar László kérelme alapján lefolytatott eljárásában hozott, egyezménysértést megállapító ítéletét. A jogalkotó az egyezménysértést a kegyelmi eljárás újraszabályozásával gondolja kiküszöbölni. Dolgozatom negyedik fejezetében a kötelezően lefolytatandó kegyelmi eljárás rendelkezéseit összegzem. Kutatási módszerem a leíró-elemző módszer, mely részben a rendelkezésemre álló szakirodalom másodelemzését, részben pedig a releváns jogszabályok kritikai elemzését jelenti. 1. Szabályozási előzmények 1.1. Szabadságvesztés-büntetés a kezdetektől a 19. század végéig A büntetőjog a korai társadalmakban aránytalanul nagy jelentőséggel bírt a többi jogággal szemben, hiszen a társadalmi békesség, a közrend megteremtésének és fenntartásának legfontosabb eszközéül szolgált. Minden korra igaz, hogy a hatalmon lévők jelölik ki a bűncselekmények körét, és a kilátásba helyezett büntetések nemét ez a feudális társadalmakra azonban fokozottan jellemző. A középkor egyes szakaszaiban teljesen természetes volt a háborúskodás, a mindennapi erőszakoskodás, ezért a büntetéseknek is súlyosabbaknak kellett lenniük az általánosnál. A büntetés célja a megtorlás és az elrettentés volt: azért szabtak ki büntetést, hogy egy múltbeli eseményt megtoroljanak ( mert vétkeztek, quia peccatum est), és azért is, hogy mind az elkövetőt, mind mindenki mást visszatartsanak a bűncselekmények elkövetésétől ( ne vétkezzenek, ne peccetur). 3 Minden korszak büntetési nemeit döntően az határozza meg hangsúlyozza Mezey Barna, hogy ott és akkor mit tart a társadalom értéknek, milyen szabadságot tart becsesnek, mit vél sérthetőnek. 4 A szabadság megvonása csak ott és akkor lehet általános büntetés, ahol létezik maga a szabadság is, és arra a társadalom minden tagja értékként tekint. A feudalizmus 3 Béli Gábor (2009): Magyar jogtörténet. Tradicionális jog. Dialóg Campus Kiadó. Budapest Pécs Mezey Barna (2007). Magyar jogtörténet. Osiris Kiadó. Budapest

6 idején ezek a feltételek nem álltak fenn, így a választható büntetések köre lényegében a testi fenyítésre és a megszégyenítésre korlátozódott. A jobbágyok nincstelenek, gyökértelenek voltak, esetükben a verés, a csonkítás, a halálbüntetés jöhetett szóba. Ugyanakkor miként arra Eckhart Ferenc is felhívja a figyelmet az úriszéki ítélkezésben igyekeztek a lehetőségekhez képest kímélni a munkaerőt, ezért a büntetések java a botozás felé tolódott el; vagyoni felelősségre vonást csak egyes időszakokban alkalmaztak a jobbágyok esetében. Az uralkodó osztály számára értéket jelentett a szabadság, őket azonban előjogaik védték a letartóztatás ellen. 5 Zsigmond király uralkodása idején már ismert volt az örökös fogságra vetés, az évi második dekrétum ezt a büntetést helyezte kilátásba a káptalanok és konventek kiküldötteivel szemben, ha például a tanúvallomások során esküjük ellenére hamisan jártak el. Ezt azonban csak a vádlott elítéléséig, illetőleg az ítélet végrehajtásáig alkalmazták, mintegy előzetes letartóztatásként, habár a végrehajtás embertelen módja miatt valójában az esetek nagy részében a rab haláláig tartott. 6 Egyébként azonban az államhatalomnak a szabadságvesztés-büntetés kiterjesztéséért még a században is komoly harcot kellett folytatnia a nemesség ellenállásával szemben. A tömlöcbe vetés, vagyis a büntetési célzattal történő bebörtönzés (poena carceris) csak a 18. század második felétől vált önálló, rendes büntetéssé. A határozott tartamú szabadságvesztésre ítélteket jobb megoldás nem lévén - a városházak, megyeházak, uradalmak nem börtön céljára szolgáló épületeiben helyezték el. Mária Terézia nevéhez fűződik az első börtön felállítása; ban a Pozsony megyei Szempcen került erre sor. 7 A szabadságvesztés-büntetés térnyerése a felvilágosult abszolutizmus büntetőpolitikájának köszönhető. A felvilágosodás eszméinek hatására ugyanis vitatni kezdték a fenyítő, testcsonkító büntetések alkalmazhatóságát: az embert olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházták fel, amelyekkel nem egyeztethető össze a kínzásra épülő büntetések alkalmazása. 8 II. József büntető törvénykönyve, a Sanctio Criminalis Josephina (1787), halálbüntetés helyett, legsúlyosabb büntetési nemként a hajóvontatást és a szabadságvesztés-büntetést szabályozta, ezek mellett már csak a verést és a 5 Mezey 2007: Belovics Ervin Gellér Balázs Nagy Ferenc Tóth Mihály (2012): Büntetőjog I. A évi C. törvény alapján. HVG-Orac Kiadó. Budapest 7 Béli 2009: Haraszti Margit Katalin (2008): A kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések tilalma az ENSZ és az Európai Tanács legfontosabb dokumentumaiban, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tevékenységében. Acta Humana 19. évf. 2008/

7 megszégyenítést vette számba főbüntetésként. A szabadságvesztés időtartama egy hónaptól száz évig tarthatott egy bonyolult számítási rendszer szerint, fokozatai pedig a leláncolás, a legsúlyosabb, a kemény, valamint az enyhe fogság. A leláncolás ténylegesen is leláncolást jelentett: láncokkal olyan szorosan kötözték le az illetőt, hogy csak annyi helye maradjon, amennyi a testnek legszükségesebb mozdítására kívántatik. 9 7 A leláncolásra ítéltet nyilvánvaló például évente megverték. A legsúlyosabb fogságban a delikvenst a derekára rögzített vasabronccsal és arra szerelt lánccal korlátozták a mozgásában; ha indokolt volt, fegyelmezési célzattal további vasakkal terhelhették. Élelme kenyér és víz, fekhelye puszta deszka volt; látogatókat egyáltalán nem fogadhatott. A kemény fogságra ítélt csak könnyű lábvasakat kapott a bokájára, élelme ugyancsak víz és kenyér volt, hetente kétszer azonban kaphatott fél font húst. Az enyhe fogság az előzőekhez képest valóban enyhének tekinthető: az elítélt könnyű biztonsági láncot kapott a bokájára, a tömlöc igazgatójának engedélyével látogatókat is fogadhatott. 10 Az említett hajóvontatás ugyanakkor gyakorlatilag egyenértékű volt a halálbüntetéssel: halálig, vagyis életfogytig tartó szabadságvesztésnek-büntetésnek számított. Hazánkban 1783 és 1789 között alkalmazták ténylegesen, ez idő alatt 1100 elítéltből 721 meghalt. Az esetleges túlélőket fenyítőházba (domus correctoria) helyezték át. 11 A Sanctio Criminalis Josephina Ausztriában 1803-ig hatályban maradt, Magyarországon, bár az évi országgyűlés hatályon kívül helyezte, hatása et követően is fennmaradt: a Deputatio Juridica, az évi büntetőkódex-javaslat kizárta az életfogytig tartó elzáratást, és magától értetődőnek vette a szabadságvesztés-büntetés főbüntetési státuszát. 12 A polgári átalakulás egyik nyilvánvaló hozadéka az is, hogy a társadalom értékként kezd tekinteni a szabadságra, a szabadság megvonásának pedig már komoly súlya van, valódi büntetésként tekintenek rá. Fokozatosan megjelentek a szabadságvesztés differenciálására irányuló szabályok, és ebben az árnyaltabb, arányosságra törekvő rendszerben a határozott tartamú szabadságvesztés-büntetés vált meghatározóvá a határozatlan, a hosszan tartó, valamint az életfogytiglan mellett. Az életfogytiglan egyre inkább halálbüntetésről kegyelem folytán átváltoztatott büntetési nemmé vált. A belga büntető kódex életfogytiglani vagy tíz évtől húsz évig terjedő kényszermunkát határozott 9 Mezey 2007: Ibid. 11 Mezey Barna (2005): A hosszú tartamú szabadság-büntetés a joghistóriában. Börtönügyi Szemle 2005/ László Zsuzsanna (2008): Örökké tartó rabság. Az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés hazai szabályozásának egyes momentumai. Börtönügyi Szemle. 2008/3. 57.

8 meg, az angol életfogytiglani vagy háromtól huszonöt évig terjedő büntető szolgaságot, a németeknél pedig az életfogytiglani mellett az egy évtől tizenöt évig terjedő fegyház biztosította az arányosítás lehetőségét. 13 Magyarországon az évi Deák-féle büntetőjogi törvényjavaslat is ezeket a trendeket követte: életfogytiglani és határozott ideig tartó rabságot, valamint fogságot különböztetett meg. A javaslatból (bár azt az évi országgyűlésen az alsótábla elfogadta) politikai és anyagi okokból kifolyólag nem lett törvény, ám a bírói praxisra hatást gyakorolt: a bíróságok egyre ritkábban szabtak ki halálbüntetést, és éltek a szabadságvesztés-büntetés differenciálásának lehetőségével A Csemegi-kódex A Csemegi-kódex (az évi V. törvénycikk) szabályozta elsőként az életfogytig tartó szabadságvesztést, gyilkosság, a gyújtogatás súlyosabb eseteit, a ragályos betegséggel szándékos terjesztésének legsúlyosabb eseteit, az erőszakos nemi közösülést, a felségsértést, a rablást és hűtlenséget pönalizálta ezzel a büntetéssel. Szankciórendszere ismerte a halálbüntetést is, a határozott ideig tartó szabadságvesztés pedig a kettőtől tizenöt évig terjedő fegyházat jelentett. 15 Ami az életfogytiglant illeti, a kódex lehetővé tette az átváltoztatást, illetőleg a feltételes szabadságra bocsátást, csak a külföldi elítélteket és egyes visszaeső kategóriákat vett ki a kedvezmény alól. Már az 1843-as törvényjavaslat is tartalmazta, a Csemegi-kódex pedig törvényerőre emelte azt a fontos szabályt, hogy az életfogytiglanig elítélteket ugyanolyan feltételek mellett kell őrizni, mint a határozott idősöket, értve ez alatt az azonos ruházatot, a munkáltatást, a közös elhelyezést. 16 Mezey Barna statisztikákat is közöl, eszerint 1896-ban az összes fegyházbüntetésre ítélések száma 2109 volt, ebből életfogytiglanra 32 személyt (1,5 százalék) ítéltek, 15 évig terjedő súlyos időtartamra pedig 109-et (5,1 százalék) ban összesen öt halálos ítéletet hoztak, 1902-ben már csak egyet. Ugyanebben az évben az életfogytiglanra ítéltek száma 13 (1,1 százalék), a 10-től 15 évig terjedő fegyházra ítéltek száma 75 (6,4 százalék) volt. A századforduló környékén viszonylagos állandóságot, illetve némi csökkenést mutat az életfogytiglani és a hosszú idős szabadságvesztés-büntetések száma, a fogházak és az 13 Mezey 2005: 5 14 Ibid. 15 László 2008: Mezey 2005: 6 8

9 elzárások száma pedig látványosan növekszik (1896-ban az összes fogházra ítélt száma 4100, 1903-ban ). 17 Fontos azt is kiemelni, hogy a kiegyezés utáni országos fegyintézeti hálózat fejletlen volt, nem álltak rendelkezésre büntetés-végrehajtási célokra alkalmas intézmények. A Csemegi-kódex hatályba lépésével (1880) egyidejűleg ezért nagyszabású börtönépítési program indult, melynek eredményeképpen állították fel 1883-ban a szegedi királyi kerületi börtönt, 1886-ban a soproni fegyintézetet, 1896-ban a budapesti országos gyűjtőfogházat. 18 A 20. század legelején Európa-szerte általánossá vált a visszaeső bűnözőkkel szemben a határozatlan tartamú szabadságvesztés-büntetés. Hazánkban ezt a megoldást az évi XXI. törvénycikk alkalmazta először, a dologház fogalmával kombinálva, ezt követően az évi X. törvénycikk szigorított dologház címen rendelkezett határozatlan tartamú szabadságvesztésről. Míg az 1913-as törvény tartalmazott bizonyos garanciális elemeket, addig az évi már nem: a törvényi minimum három év volt, felső határt azonban nem szabtak meg. Így a határozatlan időtartamú szabadságvesztés-büntetés akár életfogytiglan is tarthatott. 19 Azt éppenséggel nem lehet mondani, hogy csak elvétve alkalmazták volna a jogintézményt: az 1930-as évek második felében évi elítélt került szigorított dologházba, és az ott fogvatartottak összlétszáma éves szinten fő körül mozgott. 20 A második világháborút követően a politikai cél a jogrend helyreállítása és a számonkérés feltételeinek megteremtése volt. Az 1945-ben létrehozott népbírósági jog a Csemegi-kódexben szabályozott fegyház és börtön mellett a kényszermunka-büntetést, illetőleg (rövid ideig) az internálást alkalmazta től kezdődően az igazságügyi kormányzat azt a felfogást képviselte, hogy a büntetés-végrehajtás nem lehet az állam számára ráfizetéses, ezért a fogva tartás fő céljává a munkáltatás vált Az évi II. törvénytől az évi IV. törvényig 17 Mezey 2005: 6 18 Lőrincz József (2014): A magyar börtönügy fénykora 1880-tól 1913-ig. Börtönügyi Szemle. 33. évf. 2014/ Mezey 2005: évi IV. törvény (Btk.) előkészítése III. kötet, Igazságügyi Minisztérium Budapest, Lőrincz József Nagy Ferenc (1997): Börtönügy Magyarországon. BVOP. Budapest

10 Az évi II. törvény (Btá.) 22 a halálbüntetés mellett bevezette az egységes, nemek és fokozatok nélküli szabadságvesztést (börtönt), mely vagy életfogytig, vagy határozott ideig tartott. A határozott idejű börtön leghosszabb tartama tizenöt év, legrövidebb tartama harminc nap. 23 Életfogytiglan esetén lehetőség volt feltételes szabadságra bocsátásra. A törvény ugyanakkor úgy rendelkezett, hogy ha az életfogytig tartó börtönre ítélt büntetésének végrehajtása alatt újabb bűntettet követ el és halálbüntetést nem szabnak ki, őt fegyelmi büntetésben kell részesíteni, ezenfelül a bíróság a feltételes szabadságra bocsátásnak a törvényben meghatározott legkorábbi időpontját az elítéltre nézve legfeljebb öt évvel elhalaszthatja. 24 Az évi Büntető Törvénykönyv megalkotását megelőzően komoly szakmai viták folytak abban a kérdésben, hogy van-e még létjogosultsága az életfogytig tartó szabadságvesztésnek. A többségi álláspont szerint ez a jogintézmény betöltötte rendeltetését, nevelési szempontok egyáltalán nem igazolják, nincs helye egy szocialista büntető-kódexben, emiatt aztán a Btk. nem is vette át. 25 Bár humánusnak tűnik ez a hozzáállás, némiképp árnyalja a képet az a körülmény, hogy a törvény a társadalmi tulajdont károsító, különösen nagy kárt okozó vagyon elleni bűncselekményeket (lopás, csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés), ha az elkövetés bűnszövetségben vagy visszaesőként történt, tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel vagy halállal rendelte büntetni. 26 Idővel azonban problémaként jelentkezett az, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői esetében nem volt valós lehetőség a büntetés egyéniesítésére. 27 Erre tekintettel az évi 28. tvr. visszaállította az életfogytiglant, lényegében azokra a bűncselekményre, amelyek esetében a Btk. a halálbüntetést is lehetővé tette. 28 Az indokolás szerint a kivételes jellegű halálbüntetés és tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés között túlságosan nagy a távolság, és ez elzárja a bíróságoktól a lehetőségét annak, hogy differenciáljanak a büntetéskiszabás során. A másik érv, amellyel az életfogytiglan visszaállítását magyarázták, a társadalom védelme, az általános prevenció volt. Az indokolás szerint amikor a büntetési célokra figyelemmel indokoltnak látszik az elkövető végleges kirekesztése a társadalomból, de nem kizárt az átnevelés lehetősége évi II. törvény a büntetőtörvénykönyv általános részéről évi II. tv. 32. (1) bekezdés évi II. törvény 62. (1) bekezdés 25 Hagymási Kornélia (2009): Végtelen idő a rácsok mögött... - avagy mennyire van ma létjogosultsága Magyarországon a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek, Börtönügyi Szemle 2009/ Sárkány István (1993): Gondolatok az életfogytig tartó szabadságvesztésről. Főiskolai Figyelő 1993/ Sárkány 1993: évi 28. törvényerejű rendelet a Büntető Törvénykönyv módosításáról és kiegészítéséről 10

11 sem, csakis ez az intézmény nyújt kielégítő megoldást. 29 A jogszabály rendelkezése szerint a halálbüntetés kegyelemből életfogytig tartó vagy húsz évig terjedő szabadságvesztés büntetésre változtatható át. 30 Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt pedig akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből legalább tizenöt évet, halmazati büntetés esetén legalább húsz évet kitöltött és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. 31 A törvényerejű rendelet indokolása arra mutatott rá, hogy ha az elítéltnek jogi lehetőség hiányában nincs reménye a szabadulásra, akkor a büntetési cél megvalósulása problematikus. 32 A Sárkány István által közölt statisztikai adatok azt mutatják, hogy a gyakorlatban a bíróságok csak a legritkább esetben szabtak ki életfogytiglani szabadságvesztés-büntetést ban 3, 1974-ben 6, 1975-ben 5, 1976-ban pedig 8 ilyen tartalmú ítélet született, kivétel nélkül emberölés (vagy kísérlete) miatt indított ügyben Az évi IV. törvény Az évi IV. törvény a halálbüntetést követő második legsúlyosabb büntetési nemként fenntartotta az életfogytig tartó szabadságvesztést, arra hivatkozással, hogy ennek hiányában nem lenne átmenet a határozott ideig tartó szabadságvesztés és a halálbüntetés között. Az indokolás szerint a határozatlan tartamú szabadságvesztésbüntetés alkalmazásának célja az átnevelés reményének fenntartása mellett az elkövető végleges izolálása a társadalom védelme érdekében. 34 Az életfogytiglaniból feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját ez a Btk. húsz évben határozta meg, összefüggésben azzal a rendelkezéssel, mely szerint a határozott tartamú szabadságvesztés legfeljebb húsz év. 35 Ha az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt újabb bűncselekményt követett el, a törvény nem zárta ki őt a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből, ehelyett (bírói mérlegelés alapján) a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztására kerülhetett sor (legfeljebb öt évvel lehetett ezt elhalasztani) Nagy Ferenc (2010): A magyar büntetőjog általános része. HVG-Orac Kiadó. Budapest évi 28. tvr évi 28. tvr Sárkány 1993: Sárkány 1993: 375, Sárkány 1993: Ibid évi IV. tv. 47. (4) bekezdés 11

12 1990-ben az Alkotmánybíróság nagy horderejű döntést hozott: a 23/1990. (X.31.) számú határozatában kimondta, hogy a halálbüntetés alkotmányellenes, mivel az élethez és az emberi méltósághoz való jog minden embernek veleszületett, sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető joga, a magyar államnak pedig elsőrendű kötelessége, hogy e jogot tiszteletben tartsa és védje. 37 A halálbüntetés eltörlését követően, május 15-én lépett hatályba a Btk. második novellája (II. Bn.), mely fenntartotta ugyan az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásnak a lehetőségét, ám a feltételeket megváltoztatta. Eszerint az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztés-büntetése időtartamát kitöltötte, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. A feltételes szabadságra bocsátás időpontját a bíróság határozza meg az ítéletben; ennek legkorábbi időpontja tizenöt és huszonöt év közötti lehet. Az egyik változás a korábbi szabályozáshoz képest tehát az volt, hogy az elítélt nem húsz, hanem akár már tizenöt év elteltével is élvezhette a feltételes szabadság kedvezményét. A másik újítás szerint pedig a bíróságnak az ítéletben kellett rendelkeznie a feltételes szabadság legkorábbi időpontjáról. Így megszűnt a bizonytalanság, az elítélt előre tervezhet, hiszen már a büntetés megkezdésekor tisztában volt azzal, hogy jó magaviselete esetén mennyi idő múlva kerülhet szabadlábra. A második büntetőnovella által bevezetett szabály szerint, ha az életfogytiglanra ítéltet a végrehajtás ideje alatt határozott időtartamú szabadságvesztésre ítélik, akkor az újabb szabadságvesztés nem hajtható végre, ehelyett a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztásáról dönthet (a 15 és 25 éves időkeret figyelembe vételével). Az életfogytiglanra ítélt akkor veszíthette el a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték Az évi LXXXVII. törvény, a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés bevezetése A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés jogintézményét az évi LXXXVII. törvény iktatta be büntetőjogunkba. 39 Az 1999 márciusától hatályos rendelkezés szerint életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes 37 23/1990. (X.31.) AB határozat 38 Blaskó Béla (1993): A második büntetőnovelláról. Főiskolai Figyelő 1993/ március 1-jén lépett hatályba a tész-re vonatkozó szabályozás. 12

13 szabadságra bocsátásról a bíró kétféle módon rendelkezhetett: vagy meghatározta a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy kizárta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Ez utóbbi esetben az elítélt csak végrehajtási kegyelem útján szabadulhatott. 40 Ha a bíróság nem zárta ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, annak legkorábbi időpontját húsz évben, olyan bűncselekménynél pedig, amelynek a büntethetősége nem évül el, harminc évben állapíthatta meg. A legkésőbbi időpontra nézve a törvény nem tartalmazott semmilyen rendelkezést, azt a bíróság mérlegelés alapján akár harminc évet meghaladóan is megállapíthatta. 41 További szigorítást jelentett, hogy a három csapás néven közismertté vált évi LVI. törvény az erőszakos többszörös visszaesők, valamint a (részben) súlyos, erőszakos bűncselekményeket halmazatban elkövetők esetében kötelezővé tette az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását. E szigorításokra egy olyan időszakban került sor, amikor Nyugat-Európában éppen egy ellentétes irányú tendencia kezdett el kibontakozni: kriminológusok, gyakorló büntetőjogászok egyre nagyobb csoportjai helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a tényleges életfogytiglan emberi jogi és/vagy emberiességi szempontok miatt kifogásolható. A hazai szabályozás mutat rá Tóth Mihály ezekre az aggályokra nem volt különösebben fogékony. Alaptörvényünk (noha a halálbüntetés tilalmáról hallgat) alkotmányos szintre emelte a tész alkalmazhatóságát. 42 A három csapás bevezetésére irányuló törvényjavaslat indokolása mindenesetre arra hivatkozott, hogy a évi országgyűlési választásokon megnyilvánuló egyértelműi választói akarat arra kötelezi az Országgyűlést, hogy a választási programokban megfogalmazott és a választók által támogatott büntetőpolitikai intézkedések lehető leghamarabb törvényerőre emelkedjenek. Ilyen büntetőpolitikai intézkedés az Egyesült Államok több tagállamában, vagy a szomszédos Szlovákiában már bevezetett, Magyarországon Három csapás néven ismertté vált törvény, amelyet több százezer állampolgár aláírásával is támogatott. 43 A törvény nem közvetlenül az életfogytig tartó szabadságvesztés szabályait módosította, hanem a személy elleni erőszakos bűncselekményeket sorozatban elkövető bűnismétlők büntetésének jelentős szigorítását tűzte ki célul. Az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezések körében az életfogytig tartó szabadságvesztés évi Btk. 47/A. (1) bekezdés, 66. c) pont évi Btk. 47/A. (2) bekezdés 42 Tóth Mihály (2012): A büntetőjogi jogkövetkezmények. In: Belovics Ervin Gellér Balázs Nagy Ferenc Tóth Mihály (2012): Büntetőjog I. A évi C. törvény alapján. HVG-Orac Kiadó. Budapest T/8875. Btk.-t módosító javaslat (Lázár János Répássy Róbert Fidesz Magyar Polgári Párt) 13

14 kiszabását tette kötelezővé azokban az esetekben, amikor az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekménny büntetési tételének felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető. Ezen túlmenően pedig kötelezővé tette a bíróságok számára halmazati büntetés kiszabása esetén is az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó szabályok szerint a büntetési tétel felső határának kétszeresére emelését, illetve a kötelező életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább három a Btk.-ban meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény. 44 A rendelkezés már a bevezetésekor kritikák kereszttüzébe került. Nagy Ferenc például úgy vélekedett, hogy az jogalkotási abszurd, a büntetőjogi törvényhozás elrettentő példája. 45 Itt szükséges szólni az Alkotmánybíróság 23/2014. számú, július 15-én kihirdetett határozatáról. 46 A Fővárosi Ítélőtábla egyik büntetőtanácsa bírói kezdeményezéssel élt egy konkrét ügyben, kérve az évi Btk. 85. (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, illetve az adott ügyben történő alkalmazási tilalom kimondását. A Fővárosi Ítélőtáblának tehát a három csapás alkalmazhatóságával, a halmazati büntetésként kötelezően kiszabandó életfogytig tartó szabadságvesztéssel, illetve annak alkotmányosságával kapcsolatban merültek fel kétségei. Az eljáró bírák szerint a régi Btk. 85. (4) bekezdése ellentétes az Alaptörvénnyel, rendelkezései emellett nem egyértelműek, és pontosan nem kiszámíthatók ; ( ) a szabályok lehetőséget teremtenek arra, hogy egyes elkövetők ugyanolyan bűncselekmény miatt lényegesen eltérő büntetőjogi fenyegetettséggel nézzenek szembe attól függően, hogy ügyüket egy eljárásban, vagy különböző eljárásokban bírálják-e el Az az elkövető ugyanis, akinek a harmadik személy elleni erőszakos bűncselekményét más eljárásban bírálják el, kedvezőbb ítéletre számíthat, az pedig, akinek ugyanazon eljárásban tárgyalják mindhárom ilyen jellegű ügyét, azt a bíró mérlegelés nélkül életfogytig tartó szabadságvesztésre köteles ítélni. 48 Mindezek mellett pedig sérti a jogbiztonság követelményét, hogy a bírónak az egyéniesítés, a büntetéskiszabási szempontok vizsgálata évi LVI. törvény; Pallagi Anikó (2014): A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés a büntetőpolitika szemszögéből. Belügyi Szemle 62. évf. 2014/ Nagy Ferenc (2014): Alkotmányosan megkérdőjelezhető szabályokról az új Btk. kapcsán. In: Hack Péter Koósné Mohácsi Barbara (szerk.): Emberek őrzője. Tanulmányok Lőrincz József tiszteletére. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest /2014. (VII. 15.) AB határozat 47 Ibid. Indokolás I. pont (3) 48 Ibid.

15 nélkül kell döntenie. A Fővárosi Törvényszék tanácsa egy másik ügyben lényegében azonos tartalmú indítványt nyújtott be, azzal a különbséggel, hogy a régi Btk. vonatkozó szakasza mellett már a évi Btk. 81. (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének a megállapítását is kérte, az időközben hatályba lépő új (ám lényegét tekintve változatlan tartalmú) szabályozásra tekintettel. 49 Az Alkotmánybíróság a két bírói kezdeményezést egy eljárásban vizsgálta, azonban hangsúlyozta, hogy az ügy tárgya nem a három csapás, hanem a halmazati büntetés súlyosításával összefüggő jogszabályi rendelkezések alkotmányosságának vizsgálata. 50 Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a korábbi szabályozáshoz képest évi Btk. pontosította a jogintézményt, szűkítette alkalmazhatóságát, és meghatározott esetekben engedi a büntetés korlátlan enyhítését. Ettől függetlenül azonban mind a két indítvánnyal támadott törvényhely úgy rendelkezik, hogy a bűnhalmazatban lévő cselekményeket egy eljárásban kell elbírálni, ebben a kérdésben nem talált a taláros testület eltérést a két szabályozás között. 51 Márpedig mutatott rá az Alkotmánybíróság az, hogy két vagy több bűncselekmény elbírálására egy vagy több eljárásban kerül, számos, különböző jellegű tényezőtől függ (például attól, hogy a hatóságoknak mikor jutnak tudomására az egyes elkövetések, vagy célszerűnek találják-e az ügyek egyesítését stb.), és ez akár véletlenszerűen, esetlegesen is alakulhat. Ebből pedig az következik, hogy a véletlenszerűen, esetlegesen alakuló eljárásjogi helyzeten múlik az, hogy egy legalább három személy elleni erőszakos bűncselekményt elkövető terhelt kötelező jelleggel életfogytiglani szabadságvesztést, vagy ennél kedvezőbb büntetést kap. Az Alkotmánybíróság szerint ez a helyzet alaptörvény-ellenes, éspedig azért, mert a jogalkotó nem teremtette meg az összhangot a vonatkozó büntető anyagi és eljárási szabályok között Ibid. Indokolás I. pont (8) 50 A régi Btk. támadott rendelkezése: 85. (4) bekezdés: Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. A évi Btk. támadott rendelkezése: 81. (4) bekezdés: Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három különböző időpontokban elkövetett befejezett személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények bármelyike életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Ha azonban e törvény Általános Része lehetővé teszi, a büntetés korlátlanul enyhíthető. Ibid. Indokolás III. pont (26) 51 Ibid. Indokolás III. pont (46) 52 Ibid. Indokolás III. pont (50)-(54) 15

16 Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az életfogytiglani szabadságvesztés kötelező alkalmazása mennyiben felel meg az Alaptörvény rendelkezéseinek. A testület álláspontja szerint az, hogy a jogalkotó a többszörös bűnelkövetőket súlyosabb büntetéssel kívánja fenyegetni, legitim cél, és az is elfogadható lehet, ha a büntetéskiszabás körében orientáló, vagy éppen kötelező jellegű törvényi rendelkezéseket fogalmaz meg. Mindennek azonban van egy jelentős korlátja: alkotmányosan igazolható cél érdekében kell történnie. Márpedig mutat rá az Alkotmánybíróság e kritériumnak sem a régi, sem a évi Btk. vizsgált tényállása nem felel meg, ugyanis egyik sem teszi azt lehetővé, hogy a bíró az elkövetett bűncselekményt a tényleges súlya és az eset összes körülménye alapján mérlegelje, és egyéniesítve szabjon ki büntetést. Az alaptörvény-ellenesség tehát ebben a vonatkozásban is megállapítható. A testület ezért a kifogásolt rendelkezések megsemmisítéséről döntött, illetve arról, hogy azok az alkotmánybírósági határozat közzétételét követő naptól nem alkalmazhatók A hatályos szabályozás 2.1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés mint kivételes büntetés Hatályos büntetőjogunkban a szabadságvesztés a legáltalánosabb büntetési nem. 54 Tartamát tekintve lehet határozott tartamú vagy határozatlan, életfogytig tartó. Ez utóbbi esetében a határozatlansági mozzanat abban ragadható meg, hogy a büntetés az elítélt élete végéig is tarthat, ennek időpontja pedig bizonytalan. Az életfogytig tartó szabadságvesztés kivételes jellegű büntetésnek tekinthető, mivel a Btk. Különös Részének büntetési tételeiben soha nem szerepel önállóan, mindig csak vagylagosan, a határozott ideig tartó szabadságvesztés mellett. Kivételessége abban is megnyilvánul mutat rá Polt Péter, hogy a feltételes szabadság kizárása mellett kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmas a halálbüntetés kiváltására, hiszen az elkövető kikerül a társadalomból, és elvileg soha többé nem kerül vissza. 55 Más szakirodalmi álláspontok ettől eltérő álláspontra helyezkedve azt vallják, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés a halálbüntetés eltörlésével sem vált kivételes büntetéssé. Kivételes büntetési nem az új Btk. büntetési 53 Ibid. Indokolás III. pont (60)-(66) 54 Btk. 34. (1) bekezdés 55 Polt Péter (2013): Új Btk. kommentár. 2. kötet. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó. Budapest

17 rendszerében nincs. A szabadságvesztés egységes büntetési nem, és ennek egyik lehetséges fajtája az életfogytig tartó szabadságvesztés. ( ) A halálbüntetés eltörlése nem indokolhatja általában véve a büntetéskiszabás rendszerének az enyhülés irányába történő elmozdulását. 56 Az életfogytig tartó szabadságvesztés nem jelenti azt, hogy az elítéltet személyi szabadságától az élete végéig minden esetben megfosztják. Ugyanis miként azt Blaskó Béla megfogalmazza annak reális esélye, hogy az ilyen elítélt büntetésre ítélt elkövető is szabadulhat, ha nem is rövid távon, de mindenképpen perspektívát jelenthet számára a társadalomba való visszatérésre. 57 A feltételes szabadságra bocsátásról a bíróság ítéletében kétféleképpen rendelkezhet: vagy meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. A következő ábra a szabadságvesztés törvényi rendszerét szemlélteti. szabadságvesztés életfogytig kiszabott határozott időre kiszabott feltételes szabadság kizárásával feltételes szabadság megengedésével felfüggeszthető végrehajtandó 1. ábra: A szabadságvesztés rendszere a Btk. alapján. Forrás: Belovics et al. 2012: 401 A Btk. az elkövető huszadik életévében határozza meg azt az életkort, amely felett helye lehet életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabásának. Főszabályként elmondható, hogy a büntetés-végrehajtási fokozatot a bíróság az ítéletben határozza meg a törvényi keretek között, az egyéniesítés szabályait is figyelembe véve. Az egyéniesítés ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy a bíróság indokolt esetben 56 Blaskó Béla (2013): Magyar büntetőjog. Általános rész. Rejtjel Kiadó. Budapest Debrecen Ibid. 17

18 a bűncselekmény tárgyi súlyára, a bűnösség fokára, az elkövető társadalomra veszélyességére, valamint egy egyéb enyhítő és súlyosító körülményekre tekintettel egy fokozattal enyhébb vagy egy fokozattal szigorúbb végrehajtási fokozatot határozhat meg. Erre azonban az életfogytig tartó szabadságvesztés nincs lehetőség, azt mindenképpen fegyházban kell végrehajtani. 58 Indoka e rendelkezésnek az, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőivel szemben kiszabható büntetés, amellyel a bíróság azt juttatja kifejezésre, hogy a büntetés céljainak az elérése érdekében az elkövető társadalomból való végleges kirekesztése szükséges Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának feltételrendszere Az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdése szerint tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki. A következő táblázat azt szemlélteti, hogy mely esetekben rendelhető el életfogytig tartó szabadságvesztés. Alapesetben népirtás emberiesség elleni bűncselekmény apertheid védett személyek elleni erőszak nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása egyéb háborús bűntett alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása ellenség támogatása terrorcselekmény Minősített esetben hadikövet elleni erőszak emberölés kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények emberrablás emberkereskedelem rombolás hazaárulás fogolyzendülés jármű hatalomba kerítése közveszélyokozás nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés 58 Btk. 34. (2) bekezdés 59 Gellér Balázs József (2008): A magyar büntetőjog tankönyve I. Általános tanok. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó. Budapest

19 zendülés elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak 2. ábra: Bűncselekmények, melyek esetében életfogytig tartó szabadságvesztés szabható ki. Forrás: Belovics et al Amennyiben a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg. 60 A törvény tehát a korábbi Btk.-tól eltérően huszonöt évben határozza meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, ennek indoka az, hogy a szabadságvesztésbüntetés generális maximumát is felemelték. A feltételes szabadság időtartama legalább tizenöt évig tart. 61 A törvény meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkésőbbi időpontját is, melyet az átlagos emberi élettartamot figyelembe véve, negyven évben állapít meg. Új, garanciális szabály az, mely szerint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell meghatározni, mégpedig az ítélet meghozatalakor. Ezáltal tervezhetővé, beláthatóvá válik az elítélt számára, hogy döntően a büntetés végrehajtása során tanúsított magatartása függvényében mikor bocsátható el legkorábban a szabadságvesztésből. 62 A Btk. meghatározza azoknak a bűncselekményeknek a körét, amelyek miatt a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárhatja. A felsorolás taxatív, a listán nem szereplő bűncselekmények esetében nem szabható ki tényleges életfogytiglan. A következő bűncselekmények miatt kerülhet sor tényleges életfogytiglanra: 63 A bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárhatja az alábbi bűncselekmények miatt: 60 Kiszely Pál tanulmányában arra mutat rá, hogy a negyven év maximálása abban az értelemben előrelépésnek tekinthető, hogy jelenleg (2013) két olyan elítélt is van a hazai büntetés-végrehajtási intézetekben, akik esetében a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 50 évben határozták meg. Továbbá, a Szegedi Fegyház és Börtönben tíz fölött van azon elítéltek száma, akik esetében negyven év afölötti időben állapította meg a bíróság a felülvizsgálat legkorábbi időpontját. Ez a kiszabott büntetés tartamára, illetve az elítélt életkorára tekintettel - az érintettek csaknem mindegyike esetében azt jelenti, hogy a szabadulásra gyakorlatilag semmi remény nincsen. Kiszely Pál (2013): Merre tovább, magyar életfogytiglan? Az extrém hosszú ítéletek végrehajtásának tapasztalatai a Szegedi Fegyház és Börtönben. Börtönügyi Szemle 2013/ Btk. 43. (1) - (2) bekezdések 62 Blaskó 2013: Btk

20 népirtás emberiesség elleni bűncselekmény apartheid hadikövet elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei védett személyek elleni erőszak nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása egyéb háborús bűntett emberölés súlyosabban minősülő esete emberrablás súlyosabban minősülő esete emberkereskedelem súlyosabban minősülő esete alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása rombolás súlyosabban minősülő esete fogolyzendülés súlyosabban minősülő esete terrorcselekmény jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete közveszély okozása súlyosabban minősülő esete zendülés súlyosabban minősülő esete elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esete, ha azt személy vagy dolog elleni erőszakkal követik el. Korábban már láthattuk, hogy összesen 22 bűncselekmény esetében merülhet fel az életfogytig tartó szabadságvesztés, ezek közül csak négy esetben nem vonható el a szabadulás esélye, 64 a többi bűncselekménynél pedig csak akkor, ha azokat személy elleni vagy dolog elleni erőszakkal követik el. Egyet kell értenünk Tóth Mihállyal, aki szerint némileg logikátlan a szabályozás, hiszen egyes bűncselekmények (emberölés, emberrablás, fogolyzendülés stb.) súlyosabban minősülő eseteit említi, ám e bűncselekmények alapesetében életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására nincs is lehetőség. Szintén nehezen értelmezhető a ha azt személy elleni vagy dolog elleni erőszakkal követik el fordulat, ugyanis a felsorolásban szereplő bűncselekmények több mint fele nem is követhető el másként, mint személy és/vagy dolog elleni erőszakkal. Ezekben az esetekben mutat rá Tóth Mihály a ha azt személy elleni vagy dolog elleni erőszakkal követik el 64 Az említett négy eset a következő: kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények (Btk (3) bekezdés, 177. (2) bekezdés, 179. (3) bekezdés), ellenség támogatása (Btk (1) bekezdés), hazaárulás (Btk (2) bekezdés), valamint nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés (Btk (5) bekezdés). 20

21 kitétel indokolatlan, feleslegesen kelti azt a látszatot, mintha a jogalkotó érdemi korlátozással élne. 65 Meghatározott esetekben nincs mérlegelési lehetősége a bíróságnak, az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények elkövetőit ki kell zárni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből a Btk. 44. (2) bekezdése alapján. A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki kell zárni, ha az elkövető erőszakos többszörös visszaeső, VAGY a fentebb felsorolt bűncselekményt bűnszervezetben követte el. A fentieket összegezve levonható a következtetés, hogy a döntési folyamatot a büntetés kiszabása során a fokozatosság jellemzi. A bírónak a büntetési nem vagylagosságából fakadóan előbb abban a kérdésben kell döntenie, hogy határozott tartamú (tehát tíztől húsz évig terjedő) vagy életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetést tart indokoltnak. 66 Ez alól kivételt képez a Btk. 90. (2) bekezdése. Eszerint az erőszakos többszörös visszaesők esetében az e minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik. Amennyiben pedig a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint az újabb bűncselekményre életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható, az elkövetőre életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. 67 Második lépésként az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén arról kell döntenie a bírónak, hogy lehetővé teszi-e a feltételes szabadságra bocsátást. Ez alól kivétel a Btk. 90. (2) bekezdése szerinti eset, ahol a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárásáról maga a törvény rendelkezik. 68 Amennyiben a bíró ítéletében nem zárja ki a feltételes szabadság lehetőségét, úgy harmadik lépésként abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy hány év múltán kerüljön sor annak megvizsgálására 65 Tóth 2012: A korábbiakban már ismertettem a 23/2014. (VII.15.) AB határozatát, melyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Btk. 81. (4) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt a hatálybalépésére, július 1-jére visszaható hatállyal megsemmisítette. Jelenleg tehát a Btk. 90. (2) bekezdésében meghatározott esetben kötelező életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabni. 67 Az erőszakos többszörös visszaesők esetében az enyhítő szakasz alkalmazásának nincs helye, azonban a törvény az Általános Részben meghatározott esetekben (például korlátozott beszámítási képesség) a korlátlan enyhítést lehetővé teszi. Btk. 90. (3) bekezdés 68 Btk. 44. (2) bekezdés a) pont 21

22 (legkevesebb 25, legfeljebb 40 év elteltével). A feltételes szabadság tartamát pedig legalább 15 évben kell meghatározni, felső határt a törvény nem határoz meg Életfogytig tartó szabadságvesztés találkozása határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetéssel A törvény részletesen szabályozza az életfogytig tartó szabadságvesztés és egy újabb végrehajtandó szabadságvesztés találkozásának eseteit. 45. a az elkövetés az elítélés a következmény szabadságvesztés ideje ideje (1) bek. határozott életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabó ítélet ELŐTT végrehajtás alatt (2) bek. határozott életfogytig feltételes tartó szabadság alatt szabadságvesztést kiszabó ítélet ELŐTT (3) bek. határozott végrehajtás alatt végrehajtás alatt (4) bek. határozott végrehajtás alatt feltételes szabadság alatt (5) bek. határozott feltételes feltételes szabadság alatt szabadság alatt a feltételes szabadság elhalasztása a szabadságvesztés tartamáig a feltételes szabadság elhalasztása a szabadságvesztés tartamáig, de legalább 5, legfeljebb 20 évre a feltételes szabadság megszüntetése és elhalasztása a szabadságvesztés tartamáig, 22

23 (7) bek. életfogytig tartó nem bocsátható feltételes szabadságra (ha pedig azt tölti, megszűnik) de legalább 5, legfeljebb 20 évre 3. ábra: Jogkövetkezmények az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek újabb elítélése esetén. Forrás: Belovics et al. 2012: 415 Ennek megfelelően az (1) és (2) bekezdés az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélés előtt elkövetett bűncselekmény miatti végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, azaz abban az esetben, ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés végrehajtása előtt elkövetett bűncselekmény miatt az abból történt feltételes szabadságra bocsátás idején ítélik végrehajtandó szabadságvesztésre akkor a bíróság a feltételes szabadság legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja. A (3), (4) és (5) bekezdés értelmében amennyiben az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az abból történt feltételes szabadságra bocsátás idején ítélik végrehajtandó szabadságvesztésre, az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt ítélik végrehajtandó szabadságvesztésre, akkor a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt, legfeljebb húsz évvel elhalasztja. Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztására az (1), (2), (4) vagy (5) bekezdése szerinti 23

24 határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés miatt kerül sor, úgy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a (6) bekezdés értelmében a határozott ideig tartó szabadságvesztésbe beszámított előzetes fogva tartás, valamint házi őrizet idejének figyelembe vételével kell megállapítani. A (7) bekezdés tartalmaz rendelkezést arra az esetre, amikor két életfogytig tartó szabadságvesztés találkozik egymással. Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátása alatt elkövetett bűncselekmény miatt ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik, akkor a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. A törvény kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. Ha az elítélt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélését követően, annak végrehajtása alatt újabb olyan súlyos bűncselekményt követ el, amely miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, akkor a feltételes szabadságra bocsátás szubjektív feltételei eleve hiányoznak Az életfogytig tartó szabadságvesztés kritikája 3.1. Statisztikai adatok Magyarországon európai viszonylatban rendkívül magas a fogvatartotti ráta, ráadásul miként a következő táblázat is szemlélteti a tendencia növekvő. Nemzetközi kutatások arra mutatnak rá, hogy a fogvatartottak magas száma a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség magas fokával áll összefüggésben. Emellett pedig rendszerint azokban az államokban nagy a börtönpopuláció, amelyekben a polgárok a kevésbé bíznak a jogrendben, az igazságszolgáltatás működésében Ausztria Dánia Blaskó 2013: A finn Lappi-Seppala véleményét hivatkozza: Nagy Ferenc (2013): Gondolatok a hosszú tartamú szabadságvesztésről ls az európai börtönnépességről. Börtönügyi Szemle 2013/