Trópusi éghajlati öv A Föld biomjai. Bioszféra alatti SIO egységek Zonális elhelyezkedés Klimatikus kialakító tényezők

Átírás

1 Ökológia 3.ea A Föld biomjai Bioszféra alatti SIO egységek Zonális elhelyezkedés Klimatikus kialakító tényezők nedvesség hőmérséklet A Föld biomjai A trópusi öv biomjai szélességi körök között jellemző biomok kialakulásában a csapadék évi mennyisége a meghatározó ökológiai tényező 3 fő biom: trópusi esőerdők szavannák trópusi sivatagok Trópusi éghajlati öv A napi hőingadozás nagyobb, mint az éves: évi középhőmérséklet o C, nincs fagy, a leghidegebb hónap is >18 o C (kiv. hegyvidékek) évi mm csapadék (legalább) 1

2 Trópusi éghajlati öv Trópusi éghajlati öv Az Egyenlítőnél heves délutáni zivatarok. A magasban sarkok felé áramló légtömeg a térítőknél leszálló áramlatba fordul = nagynyomású, meleg, száraz légáramlat, ami az Egyenlítő felé áramlik vissza, az óceán fölött párával telítődve. de a Föld forgása miatt ez nem É-D irányú északon ÉK-i, délen DK-i passzátszelek. DK-Ázsia: a trópusi alacsony légnyomású zóna nyáron mélyen behatol az északi féltekére, a DK-i passzátszél átlépve az Egyenlítőt DNy-i monszunként érkezik a szárazföldre. Hasonló hatásra a déli féltekén az ÉNy- monszun szelek hoznak esőt Ny- és Közép-Afrikában, és Ausztrália északi részén. A monszunszelek alapvetően a hőmérséklet különbég (nyár-tél szárazföld-óceán) miatt alakulnak ki. Trópusi esőerdők hőmérsékleti egyenlítő a földfelszín legmelegebb pontjait köti össze. az Egyenlítő mentén két kb. 10º sávban húzódik kiegyenlített, magas hőmérséklet, ºC évi kh. hőingadozás 1 ºC körüli levegő vízgőztartalma igen magas évi csapadékmennyiség mm között termőtalaj sz.a. szegény, humuszfelhalmozódás nincsen 7,3 t sza. /év talaj vasban és alumíniumban gazdag laterit a dús, erőteljes növekedésű, fajokban gazdag PP fák örökzöldek, lombjuk folyamatosan cserélődik rövidnappalos növények. Trópusi esőerdők A XX. század végére több mint fele részük végérvényesen elveszett! Itt él a világ növény- és állatfajainak 40%-a, zömében fán lakó élővilág. Brazil őserdő 1 km 2 -én 300 fafaj. Maláj félsziget malajziai részén >3000 ismert fafaj. Panama Leuhea seemanii óriásfa 19 egyede 3 éven át 7712 egyed: ebből 945 bogárfaj + az ormányosok ( 200 faj) trópusi fafaj 10 Millió (2-80 Millió) bogárfaj. Afrikában: Guinea, Kongó-medence, nagy vulkánok vidéke, K-Madagaszkár, K-Afrikai szigethegyek tenger felé néző lejtői, Ázsiában: Elő-India Ny-i partvidéke, Himalája lejtői, Hátsó-India nagy része, Indonéz szigetvilág Ausztrália: ÉK-Ausztrália, Óceániai szigetvilág D-Amerika: Amazonas-medence, Andok csapadékos lejtői, K-Brazilia, Antillák hegyvidékei, K-Mexikó 2

3 legproduktívabb, (1000 g szén megkötés/m 2 ) okok: erős napsugárzás, rendszeres esők Produkció nagy része magasan a lombkoronában (fanerofitonok) m magasságban, (70 m óriásfák) lágyszárúak is felkapaszkodnak (epifitonok) az aljnövényzet gyakorlatilag hiányzik. intenzív biológiai aktivitás a talajban talajfelszín szinte teljesen csupasz tápanyagok a növényekben, egyébként kimosódnak Talaj: Számos talajfelület százezer évek óta ki van téve az igen intenzív mállásnak. A tápanyagokat megkötő agyagásványok gyakran szétrombolódtak, a tápanyagokat pedig az eső kimossa a talajból. Síkvidéki trópusi esőerdő irtások hatása Síkvidéki esőerdők zónája Trópusi esőerdők formációcsoport Örökzöld erdők Időszakos esőerdők Félig lombhullató esőerdők(átmenet a monszunerdőkhöz!) Növényzet: jellemző az óriásfák Cecropia Acacia mimoza Dracontomelon-- Dipterocarpus- Eucalyptus mannifera Ausztália: Eucalyptus-fajok Amerika: Cecropia-fajok Afrika: Mimózafélék Ázsia: Dipterocarpus-, Dracontomelon-fajok 3

4 Síkvidéki trópusi esőerdő Örökzöld trópusi esőerdők: Minden évszakban vannak kihajtó, virágzó, termést érlelő fák. Időszakos trópusi esőerdők: 2-4 hónap hosszú a száraz évszak. Évszakokhoz igazodó fenofázisok, de teljesen lombtalan időszakok nem igazán vannak. Kicsit több lágyszárú növény. Kicsit több talajlakó növényevő, földön fészkelő madár. Síkvidéki trópusi esőerdő Félig lombhullató esőerdők: Még szárazabb körülmények között alakulnak ki. Átmenetet jelentenek a monszunerdők felé. palánkgyökér fafojtó fikusz hajtáslankadás Síkvidéki trópusi esőerdők növényei Óriásfák: Nagy, fényes, bőrnemű, sima szélű, csepegtető hegyes levelek guttáció. Palánkgyökerek, vagy pányvagyökerek. Főleg rovarmeporzásúak, de pl. egyes mimózaféle vagy mályvaféle fákat denevérek, szivarfaféléket D-Amerikában kolibrik, Afrikában mézmadarak porozzák be. Gyakori a kauliflória. Síkvidéki trópusi esőerdők növényei Alsó koronaszint és cserjeszint: bambuszok, ázsiai cukorpálma, kelet-indonéziai szágópálma Gyepszintben: Páfrányok, csipkeharasztok, kontyvirágfélék, gyömbérfélék, csalánfélék, erdei utak és vágások mentén a vadbanán tömeges. (Jackfruit (''Artocarpus heterophyllus'') fruits at the tree Photo taken by User:Ahoerstemeier on June 28, 2003 in Chaiya, Surat Thani Province, Thailand. {{GFDL}}{{cc-by-sa}} Category:Fruits Category:Moraceae) Síkvidéki trópusi esőerdők növényei Liánok: Fásszárú, vagy fűnemű szár, együtt fejlődnek a támasztó fával. Kúszópálma (rotang) igen nagy szakítószilárdságú, elfásodó. Fűnemű a vanília, tökfélék, borsfélék. Síkvidéki trópusi esőerdők növényei Epifitonok: Orchideák, páfrányok, Bromeliák, Tillandsiák, mohák és zuzmók, epiphyll mohák és zuzmók. Vízszükségletüket csupán a csapadékból, és a levegő páratartalmából fedezik: vízfelvevő gyökérháló, léggyökerek, Orchideák álgumói (levélnyél) mint vízraktárak, szukkulens (testükben vizet tartalékoló) fajok. Ásványi tápanyag biztosítása még nehézkesebb: fészekepifitonok, (myrmecophilia), növényi félélősködők (pl. fagyöngyök) 4

5 Síkvidéki trópusi esőerdők növényei Hemiepifitonok: Életük egy szakaszán összeköttetésben állnak a talajjal. Filodendron, fafojtó füge (Ficus), ördögfüge, borostyánfélék. Állatvilág: kevés a nagytestű állat, ezek: okapi, varacskos disznó, tapír Madarak: papagáj-félék, kolibri-fajok Majmok: félmajmok, főemlősök Hüllők és kétéltűek, krokodil-félék, viziló-fajok Kevés a rovarfaj! Másodlagos erdők (dzsungel), talajerózió Hegyi esőerdők Trópusi hegyvidékeken, kb m magasság fölött, m-ig hatolnak fel O C évi középhőmérséklet. Igen párás. Alsó hegylejtők bujább növényzete annak is köszönhető, hogy sok a csapadék, de a lejtés miatt nem alakul ki pangóvíz. Trópusok magas hegyei Sűrű bambuszdzsungel, esetleg kis levelű, örökzöld, 2-4 m magas fákból, vagy Ericafélékből álló törpeerdő. Hegyi esőerdők zónája (köderdők, felhőerdők, mohaerdők) Trópusi hegyvidékeken 1000 m fölött, kb m-ig Trópusi fenyők (Podocarpus-fajok, babérfélék, teafélék, kínafa, Rendszerint örökzöld fák, lombkoronaszint 10-20m. Liánok, páfrányok, Gyepszintben pl. Begóniák. kininfa- vagy kínafafajok, burgonyafélék, páfrányfák, begónia-félék, kávé, kokacserje Köderdők: csenevész fák, mindent moha borít. (* Description: '''Loiseleuria procumbens''' * Picture taken by User:Tigerente * Habitat: Großer Bösenstein, Styria, Austria * Date: 24. June 2005 {{GFDL}} ) 5

6 Köderdők nagy fajgazdagság Hagenia Abyssinica Rhododendron sp. epifitonok Trópusok magashegységei Andok, Kilimanjaro 3000 m fölötti területei nappal nyár, éjjel tél 50 O C-os hőingás Paramo üstökösfák (Lobelia-, Senecio-félék) Puna szárazabb, mint a paramo, zsombékoló füvek, kétszikűek Havasi sivatagok Hegyi esőerdők Paramo Podocarpus sp. babérfélék teafélék mirtuszfélék burgonyafélék páfrányfák (Afrika, Ázsia) begóniák trópusi magashegyi Bozótos Erica arborea Nedves trópusok edafikus társulásai Sziklai növényzet: A meredek sziklák, főleg a mészkőszirtek száraz élőhelyet jelentenek. Üstökösfákból álló cserjések. Amerika: Agave- és pálmafajok Afrika: Cycasok és Aloe fajok Ázsia: Dracaena (sárkányfák) Szukkulens cserjék és kúszónövények, törpepálmák, bambuszok Nedves trópusok edafikus társulásai Tengerpartok: Mangrove = tengerparti mocsárerdő: Apály idején szárazra kerülő, dagálykor a vízből sokszor alig kiálló állványszerű gyökérzetű, léggyökerekkel rendelkező, leveleikben extrém magas sótartalmú, leginkább elevenszülő fák alkotják. Rhizophora- és Avicennia fajok, Afrikában és Ázsiában Nipa pálma. Nyílt homokos tengerpartok: Kókuszpálma, csavarpálma, szúrós termésű füvek. 6

7 Mangrove Másodlagos esőerdők Nagyobb nyiladékok keletkezhetnek földcsuszamlással, erdőtüzekkel, de leginkább emberi beavatkozásra. fénykedvelő pionír fajokból létrejön egy másodlagos esőerdő, kisebb fajgazdagsággal, alacsonyabb fákkal, dúsabb talajközeli növényzettel. A nagy tápanyagveszteség esetén nehezen veti meg újra a lábát az erdő. Másodlagos esőerdők Fűfélék, fatermetű bambuszok, egyéves növények, magas évelők, cserjék és kúszónövények alkotta áthatolhatatlan bozót keletkezik. Jellegzetesek a gyors növésű puha szövetű pionír fák, pl. balsafa (15 év alatt 20 méteresre is megnő). D-Amerika: Cecropia fajok, DK-Ázsia: Macaranga fajok hangyákkal élnek szimbiózisban. másodlagos esőerdő Macaranga triloba: a kagyló alakú pálhák alatt helyezkednek el a tápanyagtestecskék Termesztett növények Fekete Bors (Ázsia) Vanília (Mexikó) Kókuszpálma (Csendes-óceáni szigetek) Robuszta-kávé Dinnyefa Tápióka (Amerika) Kámforfa (Ázsia) Fahéjfa (Ázsia) Kínai teacserje Kakaó (Közép- Amerika) Teraszos hegyvidéki rizstermesztés (Hátsó-India) Banán (Hátsó-India) 7

8 Termesztett növények Arékapálma (Ázsia): bételdió Kaucsukfa (D-Amerika) Olajpálma (Afrika) Tea (Kína és Burma határhegyei) Kínafa (Andok) Kokacserje (Andok) Kukorica és burgonya (trópusi Amerika hegyvidékei). Időszakos trópusi esők öve A 10. és 20. szélességi kör között. A csapadék az esős évszakra korlátozódik és <1500 mm/év. Nagyobb évi és napi hőingás, de nincs fagy. 3 nagy zóna: monszunerdők erdős szavannák szavannák Monszunerdők Zárt lombhullató trópusi erdők Legtipikusabbak Elő- és Hátsó-Indiában, de megtalálhatók K-Afrikában és D-Amerikában is. Alacsonyabb, egységesebb lombkorona, több fény jut a talajra. Lombhullató, de az aljnövényzet üde marad. Kevesebb a fán lakó növény, de még sok a lián. Monszunerdők Indonéziai djati-erdők: tikfa Ausztráliában: Eukaliptusz fajok (örökzöld, laza lombkorona) Afrika: Afzelia és Euphorbia. Amerika: brazíliai catingas száraz erdeinek palack alakú fái, alatta kaktuszok. Ausztrália Szavannák 10-25º sávban tengerparttól távolodva a száraz időszak hossza nő 3 típus (csapadék szerint) száraz erdő erdős szavanna füves szavanna óvilági szavannákon sok a nagytestű állat igen sok termesz és levélvágó hangya újvilág: pálmák, kaktuszok, kevés nagytestű állat 8

9 Szavannák és erdős szavannák Ha a száraz évszak rövidebb, mint az esős évszak zárt lombhullató trópusi erdők (monszunerdők)alakulnak ki Száraz évszak hossza Csapadék (mm) Szavanna-típus 3-4 hónap erdős szavanna 5-7 hónap ligetes szavanna 7-10 hónap tüskés, füves szavanna Erdős szavanna:jellemzőa pirofitonfajok Acacia-, Eucalyptus-fajok Szárazabb szavanna: örökzöld fák hiányoznak. Jellemzőek az un.palacktörzsűfák, pl. majomkenyérfa (Adansoniadigitata) Hosszúfüvű rövidfüvűszavanna (átmenet a félsivatag felé) Szavannák és erdős szavannák A száraz évszak hossza eléri a 6-10 hónapot. Évi csapadék mm, évi középhőmérséklet o C. A száraz évszak gyakran aszályos vándorló állatvilág Nyílt gyepvegetáció uralta (pázsitfűfélék uralma) erdős szavannák, füves szavannák. Legnagyobb kiterjedésben: Kö- és K-Afrika, Amazonastól délre, India, É-Ausztrália. Szavannák és erdős szavannák Talaja a vörös színű latoszol. Pázsitfüvek. Tűznek ellenálló fafajok (víztartó, vastag, vagy hámló kéreg): Acacia, mirrhafa, vajfa, baobab (majomkenyérfa), szalámifa, dum-pálma, legyezőpálma, Eucalyptus. A tűz a szavanna egyik éltetője, illetve számos helyen a kialakítója a tűzre érzékeny, száraz erdőkből. Szavannák és erdős szavannák Sivatagok felé átmenete tüskés, tövises fákkal (Boswellia, Acacia), pozsgásokkal (Euphorbia, Cactus) tarkított. A fátlan szavanna leginkább edafikus okokból alakul ki: esős évszak magas talajvízszintje, sekély termőréteg. fű, elszórtan fákkal, de nagy nyílt területek is Nagytestű növényevők folyamatosan legelik füvek merisztémája a föld alatt vagy közelében gyakoriak a tüzek 9

10 Szavannák és erdős szavannák Kelet-Afrika Trópusi erdőzónák felé átmenetei a szavannaerdők: Afrika: miombo laza koronájú pillangós fák (Angola Dél-Tanzánia) Közép- és D-Amerika: fenyőfélék (Pinus és Araucaria) DK-Ázsia: fenyők és tölgyfajok Ausztrália: Acacia, Eucalyptus Erdős szavanna az afrikai Serengeti Nemzeti Parkban A szavannák növényei Majomkenyérfa vagy baobabfa Időszakos trópusi esők övének edafikus vegetációtípusai Tengerparti mangroveerdők Afrika: papiruszmocsarak (Csád-tó, Afrikai Nagy Tavak). Folyómenti galériaerdők D-Amerika: óriási levelű tündérrózsák (Victoria amazonica) Ázsia: lótuszvirág (Nelumbo nucifera) Amerika: sárga lótuszvirág (Nelumbo lutea) Időszakos trópusi esők övének termesztett növényei Afrika: gabonacirok és durrhaköles Kukorica Gyapot és cukornád Öntözéssel csaknem minden trópusi növény termeszthető. erős szezonalitás az esőknek köszönhetően száraz időszakokban nő a növényevők mortalitása nagy telelőmadár populációk: mag-és rovar abundancia (populáció mennyisége élőhelyen ) 10

11 Szélirányok évszakos változása: összefügg az ITC zóna (Trópusi Konvergencia Zóna) mozgásával (ennek forrása az É-i és a D-i passzát találkozása!) A szárazföldhatására Ázsiában pl. nyáron az ITC zóna É-ra tolódik, az alacsony-nyomásúlégtömegek is É-ra tolódnak,ez magyarázza a nyári monszun bőséges csapadékát. India K-i partjainál a DNy-i monszun április és október között hoz jelentős csapadékot, az év többi részében szárazság van Ártéri szavanna: part menti ligeterdő(galériaerdő), pálmafajok, 3 m magas füvek. Évente kétszer folyóáradás Termesz szavanna: termeszvárak, levélnyíró hangyák. Elsősorban Afrikában jellemző. Termeszfajok száma: 1900! Macrotermes-fajok. Dél-Amerikában két jelentősebb szavannaterület: 1.CampoCerrado-területe ~2x106 km 2 Növényzete:Pálmák, fűfajok Állatvilág: nandu, vadkutyák, sok endemikus hüllő(gekko-félék) 2.Catingas(Caatinga) Brazilia száraz szavannavidéke. területe ~ km 2.Pálmák, kaktuszok. 3.Chaco Argentina és Bolívia területén. Száraz erdő jellemzi Gyakoriak és jellemzőek a kaktuszfélék Campo Cerrado Catingas(Caatinga) Brazilia Chaco Argentina és Bolívia területén Szavannák állatvilága óvilági szavannákon sok a nagytestűállat Afrikában:, sakál-félék, hiénakutya, foltos hiéna, csíkos hiéna, oroszlán, gepárd, antilop, gazella, gnú, impala, zsiráf, orrszarvú. Zöld cerkófmajom, huszármajom. Kígyófélék! Strucc! Száraz szavannák népesség eltartó-képessége igen kicsi. SZAHEL övezet Ázsiában:a szavannaterületek jóval fajszegényebbek, mint Afrikában! Hüllők, kétéltűek Ausztrália:erszényesek kenguru, koala. Nagyszámú papagájfaj. Futómadarak: emu és kazuár 11

12 Dél-Amerika:sokkal szegényebb nagytestűállatokban az afrikai szavannáknál. Sok az endemikus békafaj. Csak itt élnek a vöcsötyúkok (5 faj!) Termesztett növények:gabonacirok, kukorica, cukornád, gyapot. Jóval jelentősebb az állattenyésztés! A szubtrópusi öv A trópusok és a mérsékelt öv érintkezésénél. Átmeneti klímahatások, vagy egyik évszak trópusi, a másik mérsékelt övi jellegű. Alapvetően meleg éghajlat, de enyhe fagyok előfordulnak. Három fő típusa: esős nyarú esős telű állandóan száraz Szubtrópusi biomok Esős nyarú szubtrópusi területek monszun vagy passzát szél Szubtrópusi esőerdők Babérlombú erdők Esős nyarú szubtrópusi területek Szubtrópusi esőerdők Alacsonyabbak és egyszerűbb szerkezetűek, mint a trópusi esőerdők. Fokozatos átmenet a hegyvidéki esőerdőkbe. Burma (Myanmar), Közép-Kína alacsony hegyvidékei, Dél-Japán szigetek, Mexikó, USA déli része, Dél- Ausztrália, Új-Zéland északi szigetei, Dél-Brazília. Esős nyarú szubtrópusi területek Ázsia: babérfélék, örökzöld tölgyek, Magnoliafélék Ausztrália, Új-Zéland: nyitvatermők Mexikó, Florida, Louisiana: Magnoliafélék, örökzöld tölgyek, mocsárciprusok Dél-Brazília: Araucaria erdők Esős nyarú szubtrópusi területek Babérlombú erdők A mediterrán hegyvidékek valamivel szárazabb viszonyai között alakulnak ki. Félkemény, kis, pergamenszerű levelű fák. Balkán-félsziget csapadékosabb részei, Pireneusok, Kaukázus csapadékos oldalán, Azori- és Kanáriszigetek, de a többi kontinensen is. Rhododendron, Buxus. 12

13 Babérlombú erdők kiegyenlített csapadékjárás (esetleg téli csapadékminimum) az évi középhőmérséklet 15 C vagy több, fagypont alá télen is csak átmenetileg száll a hőmérséklet; a napi és az évi hőingás kicsi, a tél enyhe, fagymentes. Babérlombú erdők Babérlombú erdők a kontinensek keleti felén, a 30. és 35. szélesség között, a trópusok és a meleg mérsékelt égöv között, a passzát- és monszunszelek hatása alatt az északi és a déli féltekén egyaránt előforduló átmeneti övezetben és óceáni szigeteken) Lombkoronaszintjükben kevés fajt találunk: leveleik középnagyok, fényesek és bőrneműek (innen a babérlombú név). Az északi féltekén (Holarktisz) ezek a fák leginkább babérfélék, örökzöld tölgyfajok, liliomfák és mocsári ciprus. A déli féltekén nyitvatermők válnak jellemzővé, így Dél-Amerikában az araukáriafenyők. Kelet-Ázsiától Észak-Ausztráliáig mellettük jelentős szerephez jut a bambusz. Gyepszintjük fajgazdag; többnyire a páfrányok utalják. Mohaszintjük erősen fejlett. Jellegzetes talajaik a sárga és vörös podzolok. Esős telű szubtrópusi területek Európa nyugati peremén lévőatlanti-óceáni szigeteken (pl. Kanári) a Kaukázus nyugati oldalán, Kelet-Ázsiában Korea, Kína és a Japán szigetek déli része, Florida atlanti partjai, Kaliforniától Oregonig a partközelben, D-Amerika (Chile déli része), Ausztrália (keleti parti sáv). A tél enyhe és fagymentes. Állandóan magas a páratartalom, kicsi a napi és éves hőingáskicsi. Esős telű szubtrópusi területek (mediterrán) talaja humuszban gazdag terra-rossa, terrafusca,vagy fahéjbarna talajok Enyhén hűvös tél az évi csapadék nagy részével, nyáron a közeli sivatagos területek nagynyomású, száraz, forró légtömegeinek hatása uralkodik. Földközi-tenger partvidéke, Fokföld, DNy-Ausztrália, Chile, Argentína, Kalifornia egy része. 13

14 Esős telű szubtrópusi területek Esős telű szubtrópusi területek Jellegzetes talaja a vöröslő terra rossa. Alkalmazkodás a fő asszimilációs periódusban bekövetkező szárazsághoz: - kemény, fényes, esetleg erősen szőrös, örökzöld levél - levéltelen (csökkent párologtató felületű), szárukkal asszimiláló Keménylombú erdők A mediterrán területek zonális erdőtársulásai. É-Afrika, Európa: mészkövön: magyaltölgy szilikáton: paratölgy tengerpartokon: aleppói fenyő, Pinea Erdők aljnövényzetében sokféle örökzöld, szúrós, vagy illatos cserje fordul elő: Pistacia, Lavandula, Jasminum, Juniperus, Myrtus. Esős telű szubtrópusi területek Mediterrán tűlevelű erdők A mediterrán keménylombú erdők zónája felett alakult ki. Atlaszcédrus, libanoni cédrus, mammutfenyők (Kalifornia). Edafikus növényzet Sziklákon: szúrós növényekből álló garigue Mocsaras területek: olasznád Folyómente: Appennini- és Balkán-félsziget: platán, oleander Mediterrán területek termesztett növényei Európa legrégebbi kultúrterülete a legtöbb erdőt kivágták, helyüket pedig már az ókor óta legeltetik. Aljnövényzet cserjéiből és letörpült fákból létrejött a jellegzetes örökzöld bozótos, a macchia (Kaliforniában a chaparral ehhez hasonló). Mediterrán területek termesztett növényei Jellegzetes termesztett növény az olajfa, a szentjánoskenyér-fa. A száraz nyarú területek a gabonatermesztés őshazái (kenyérgabonák többsége Elő-Ázsia mediterrán területeiről származik), ma is a fő szőlőtermesztő területek. Citrusfélék: citrom, narancs, mandarin, grape-fruit (Ázsia trópusi-szubtrópusi területeiről származnak). Fokföld: muskátli, Asparagus fajok. 14

15 A mediterrán terület növényvilága Mediterrán vidék krisztustövissel Közönséges vagy nemes babér Paratölgy Levendula Állandóan száraz területek Sivatagok Zonálisan a trópusokat kétoldalról határoló leszálló légáramlásos zónában. Sivatagok Főleg a szubtrópusi zónába esnek, bár Elő- és Belső- Ázsiában a mérsékelt övbe tolódtak. Afrika: Szahara, Líbiai-, Namíb- és Kalahári-sivatag Ázsia: Arab- és a Nyugat-Pakisztáni Thar-sivatag, Kara- Kum, Kizil-Kum, Takla-Makán, Góbi Sivatag Szaúd-Arbia Állandóan száraz területek Sivatagok D-Amerika: Atacama-sivatag É-Amerika: Új-mexikói és Dél-kaliforniai sivatagok Ausztrália belső területei Ritka, és rendszertelen csapadék (max. 100 mm). Sivatagok osztályozása az alapkőzet szerint szikla-, és kősivatag (hammada) kavicssivatag (serir) homoksivatagok (erg) agyagsivatagok (takir) sós agyagsivatagok (sott) 15

16 Állandóan száraz területek Félsivatagok Csapadék mennyisége max. 200 mm. Fele-fele a csupasz és a növényzettel borított terület. Sivatagokban is kialakul vízmosásokban (vádi), tavak, oázisok környékén. Fokföldi Karroo, ausztráliai sivatagok jó része, É-Góbi, Kaszpi-tó környéke. Mérsékelt övi erdőterületeken edafikus okok miatt (erősen sós talaj, laza homokon, málló, meredek löszfalak). Félsivatagok Trópusi sivatagok a szélességi körök között a forró sivatagok a ig húzódnak, míg antipasszátszelek hatására alakultak ki a trópusi és szubtrópusi területek határán évi középhőmérséklete 20 C körüli igen magas a napi hőingás az évi csapadékmennyiség a 250 mm-t sem éri el, egyes helyeken akár évekig sem esik az eső talajuk humuszmentes köves homok alkalmazkodás: vízraktározás, párolgáscsökkentés Félsivatag - Argentína Sivatagi és félsivatagi növények jellegzetes életformái Efemer növények: Mag állapotban nyugszanak évekig, eső esetén kicsíráznak, rövid idő alatt virágzanak, termést érlelnek, magot hoznak. Poikilohidratúrás növények: Elviselik a kiszáradást, a látens állapotból hamar regenerálódnak eső esetén, pl. mohák, mannazuzmó, egyes páfrányok Amerikában, talajlakó Tillandsiák. Sivatagi és félsivatagi növények jellegzetes életformái Szukkulensek: Pozsgás szárban vagy levélben nyálkaanyagokhoz kötött vizet raktároznak, és a párologtató felületük minimalizált. Vastag kutikulával, vagy szőrzettel borítottak a besugárzás ellen. Amerika: kaktuszok, Agave Afrika: kutyatejfélék, Aloe Ázsiai mérsékelt övi sivatagokban és Ausztráliában alig vannak igazi szukkulensek. 16

17 Sivatagi és félsivatagi növények jellegzetes életformái Szklerofília Párologtatással járó vízveszteség csökkentésére vastag kutikula, többrétegű epidermisz, besüllyedt gázcserenyílások, kemény, szilárdító elemekben gazdag levél, kis levélfelület, esetleg redukált levelek és a szár asszimilál. É-Afrika és Belső-Ázsia magashegyi kősivatagjainak gömbcserjéi. Dél-Afrikai sivatagok ablaknövényei. A zonális sivatagok a trópusokat két oldalról határoló nagy nyomású, leszálló légáramlásos zónában, A forró, száraz térítő menti öv a passzátszelek leszálló, nagy nyomású övezetébe esik, ahol nagy a felmelegedő levegő víztartó képessége. A víz nem csapódik ki, a párolgás pedig különlegesen erős; Félsivatagok és sivatagok a Föld több, mint ¼-e Félsivatagok Nagyobb sivatagok: Afrika:Szahara, Líbiai, Namib-és Kalahári-sivatag Ázsia:Arab-és Thar-sivatag Dél-Amerika:Atacama-sivatag Észak-Amerika:Új-Mexikó, D-Kalifornia Ausztrália:belsőterületek Belső-Ázsia:Kara-Kum-, Kizil-Kum mérsékelt övben. Nem klimatikus sivatagok! SaltLake:esőárnyékban! Karroo(Dél-Afrika), Ausztáliai sivatagok egy része, Góbi-sivatag É-i fele, Kaszpi-tópartvidéke Félsivatagok jellemzőnövényei: Ürömfélék (Artemisiafajok), Chenopodium-félék, tamariszkusfajok, Caragana és Haloxylon-fajok(szakszaulcserjék) Jellegzetes növényi életformák: Efemerek(igen rövid életűek); változóvízállapotúak (poikilohidratúrásnövények): csipkeharasztok, Anastatica-fajok; szukkulencia(pozsgás termet): kaktuszfélék, kutyatejfélék, Agave, Aloë Dél-Afrikában: kavicskaktuszok (ablaknövények): Lithops-fajokés kristályvirágfélék (Mesembrianthemumfajok) Welwitschia mirabilis paleoendemizmus csak a Namibsivatagban! Termesztett növények: oázisokban, vádikban. Legfőbb növény a datolyapálma Peru és Chile: öntözéses banánültetvények Állatvilág: sivatagok állatvilága a szomszédos száraz szavanna, sztyeppék állatvilágával rokon A szárazsághoz valóalkalmazkodás szélsőséges formái: teve (zsírpúp);ugróegerek (soha nem isznak); zsírfarkújuhok; gazella, antilop, sivatagi róka; sivatagi tyúkok; vándorsólyom Dél-Amerikában: lámafélék (nincs zsírpúp!) Kondorkeselyű 17

18 A sivatagok szomjazó növényei Különböző kaktuszformák magevőhangyák és rágcsálók nomád életmódú madarak húsevők: víz a zsákmányból tenyésztett állatok: teve, szamár, juh Gazellák, Jávorantilop, numibiai vadszamár, ugróegér félék, madárpók, skorpió, namibiai homoki gyík, aranyvakondok, háromujjú homoki szkink, Oázis Jemenben Afrikai kutyatejfaj Efemer növények: rövid tenyészidőszak maszlagürömfélék kristályvirágfélék, kanadai betyárkóró, kék búzavirág, szőrös disznóparéj Szukkulens növ.: Afrika: tegezfa ablakvirág kutyatejfélék aggófűfélék Amerika kaktuszok agavefélék, jukkák Ausztrália parakeeya, fűfa A mérsékelt öv biomjai szélességi körök között (É)-Amerika, Európa, Ázsia Északi féltekén kiterjedtebb 4 évszak vegetációs szünet, áttelelési stratégiák 3 fő zóna: füves puszták mérsékeltövi lomberdők tűlevelű erdők mérsékelt övi sivatagok Mérsékelt öv A trópusi és szubtrópusi övet két oldalról széles sávban szegélyezi, de a kontinensek elhelyezkedése miatt az északi féltekén sokkal nagyobb a területe. A téli hideg miatt vegetációs szünet áll be (fiziológiailag szárazság). A növények áttelelő szervek segítségével vészelik át a kedvezőtlen időszakot. Az áttelelő szervekben az életfolyamatok nem állnak le, csak lelassulnak. 18

19 Füves puszták Füves puszták zónája mm/év csapadék természetes körülmények között nem tud kialakulni fás vegetáció A növények a lankadás ellen szilárdító szövetek kifejlesztésével védekeznek nehezen emészthető pázsitfüvek, sások. Préri Yellowstone Nemzeti Park A vegetációnak kettős nyugalmi állapota van: téli hideg nyár végi szárazság Jellegzetes növények: pázsitfüvek Füves puszták zónája sásfélék liliomfélék boglárkafélék Kétszikű virágok főleg az esős tavaszi és őszutói időszakban vannak, a kedvezőtlen időszakot földalatti szerveik (hagymák, gumók) vészelik át. Gyakoriak a magállapotban áttelelő egynyári növények. Megjelenés alapján: rövidfüvű Füves puszták zónája magasfüvű Talajtani viszonyai alapján: lösz pusztagyep homok pusztagyep sós (szikes) pusztagyep sziklai pusztagyep Sztyepp: Füves puszták zónája D-Romániától D-Ukrajnán, D-Oroszországon, Kazaksztánon és D-Szibérián keresztül Mongóliáig és É-Kínáig húzódik. Belső-Ázsia kontinentális éghajlatában több ezer méter magasra felhatol (K-Kaukázus, Pamír, Tien- San és Altaj hegyeinek, Tibet fennsíkjának hegyi és alhavasi sztyeppei). Ibériai-félsziget, É-Afrika, Anatólia és Perzsia mediterrán jellegű sztyeppei. 19

20 Füves puszták zónája Edafikus és mikroklimatikus okok miatt kialakult füves puszták az Erdélyi- és a Pannon-medencében és az Alpok esőárnyékos völgyeiben. A sivatagi zónával határosan inkább rövidfüvű és sziklai sztyeppek, míg északon az erdőssztyeppek felé átmeneti részen főleg magasfüvű sztyeppek találhatók. A füves puszták kiterjesztéséhez és fenntartásához a történelem előtti ember is jelentősen hozzájárult (tűz, földművelés, állattenyésztés). Füves puszták zónája Préri: Észak-Amerikában É-D-i irányba húzódik a füves puszták zónája. A csapadékosabb keleti területek magasfüvűek, míg a szárazabb nyugati területek inkább rövidfüvűek. Pampa: A Dél-amerikai kontinensen az Andok szélárnyékos keleti oldalán, Argentína területén húzódik. Sok a prérikkel azonos nemzetségbe tartozó növényfaj. Füves puszták zónája Patagónia, dél-óceániai fátlan szigetek, Új-Zéland (a zárt füvű vegetáció mellett) A puna-növényzetre emlékeztető, zsombékszerűen növő pázsitfüvek alkotják. Füves puszták zónája Erdőssztyepp: Magyar Alföld, Erdélyi-medence, A Kárpátokon túl összefüggően az Urálon túlra. Erdő és sztyeppfoltok mozaikja, vagy nyílt, pusztai elemekben gazdag erdők (főleg pusztai tölgyesek). Összefüggő zárt erdők csak a nagyobb folyók mentén tudnak kialakulni. Füves puszták Termesztett növények a sztyeppzónában: Eredetileg főleg állattenyésztés (Mongólia, Argentína még ma is). A belterjesebb mezőgazdálkodás kialakulásával a gabonatermesztés fő területévé vált (Ukrajna, Kanada). Az általában humuszban gazdag mezőségi talaj miatt elsősorban búzatermesztés folyik ( a világ búzatermesztésének több, mint ¾-e erre a zónára esik). 1. Füves puszták viszonylag kevés csapadék ( mm) (DE hosszúfüvű préri mm) nagy éves hőingás>25 C csapadék nagy része kora nyáron téli csapadék hó gyakran két nyugalmi időszak 20

21 legtöbb természetes vegetációt helyettesítették termesztett növényekkel: búza, árpa, zab, kukorica, stb. perifériákon: állattenyésztés legjobban degradált az összes biom közül Észak-amerikai prérik 54 szelesség Mexikói magasföld hosszúfüvű préri mm fenyérfüvek (A. gerardii), Stipa partea, Agropyrum smithii, Panicum virgatum Andropogon scoparius rövidfüvű préri mm Bouteloua gracilis, bölényfű (Buchloe dactyloides) A prérik állatvilága hüllők láncos csörgőkígyó, texasi csörgőkígyó, zöld csörgőkígyó madarak nagy prérityúk, kis prérityúk, ürömfajd, Bairdverébsármány, üregi bagoly, agyagszínű verébsármány rágcsálók Hosszúfarkú ürge, prairie-kutya rovarevők oposszumok növényevők amerikai bölény,villásszarvú antilop Dél-amerikai pampák D sz csapadék eléri 1000 mm-t fagy ritkán éves hőingás C nyáron kevesebb a csapadék, ezért aszályos időszakok alakulhatnak ki fűfélék Pampák élővilága Stipa neesiana, S. papposa, Eryngium sp. Emlősök: Lama vicuqna, Lama quanaco, Zaedyus pichy, Chaetopharactus villosus Lyncogon patagonicus, Dusicyn griseus, tengerimalac, Mara hüllők Oroctotretus pectinatus, Liolaemus magellanicus, L. fuscus madarak Pterocnemia pennata 21

22 Eurázsiai sztyeppék csernozjom talajok A fűfélék közül leggyakoribbak az árvalányhaj fajok, közülük a kunkorgó árvalányhaj, de a csenkeszek és a sások, valamint az ürmök is a kakukkfű és a pimpo fajokkal igen gyakoriak Erdős-sztyeppek biomja Az erdős-sztyepp a zárt erdő és a sztyepp klímaövek átmeneti éghajlati sávjában kialakult önállónövényzeti öv. A többé-kevésbé zárt erdők általában száraz termőhelyű gyepekkel váltakozva, mozaikos elrendeződésben jelennek meg Mérete: hektáros mérettől kontinensnyi növényzeti övekig Erdőkomponense: gyakran a szomszédos fás társulásokéhoz hasonlóan klimazonális erdős-sztyepp esetében, edafikus erdős-sztyeppeknél saját képződmény jelenhet meg. A gyepek: irtásrétek, ill. rétsztyeppek, attól függően, hogy az erdő-vagy a sztyeppzóna felé helyezkednek el. Kialakulásuk Természetes hatásokra: Klimatikus-, domborzati-, és talajviszonyok, Tűz, Növényevők, stb. Emberi átalakítóhatások: Égetés, erdőirtás, legeltetés, lecsapolás. Makroklíma által meghatározott: klímazonáliserdős-sztyeppek. Egyéb okok (talaj, domborzat) hatására: edafikuserdős-szteppek. Az eurázsiai erdőssztyeppek földrajzi típusai 8000 km hosszan húzódik nyugat felől, eleinte km szélesen, majd egyre keskeny erdősávban. 1. Európai tölgyes erdőssztyeppek, 2. Nyugat-szibériai nyíres erdőssztyeppek, 3. Közép-szibériai nyíres-tű-és lomblevelű erdőssztyeppek, 4. Bajkál környéki tű-és lomblevelű erdős sztyeppek, 5. Távol-keleti lombos erdőssztyeppek. Az erdős-sztyeppek klímája Erdős-sztyepp zóna klimazonális növényzetét a szemiarid (félig száraz) típusú klíma alakítja ki. Jell.: Egyes években egy későnyári -kora őszi, legalább két hónapig tartó félszáraz időszak. Összetett klímatípus. 22

23 2. Mérsékeltövi lomberdők 4-6 hónap vegetációs periódus évi csapadékmennyisége mm, de néhol elérheti az 1000 mm-t enyhe tél az évi középhőmérséklet ºC aszpektusok elterjedés: Európa É-Amerika Ázsia 2. Mérsékeltövi lomberdők függőleges tagozódás felső lombkoronaszint (12-20 m) alsó lombkoronaszint (5-12 m) cserjeszint (0,5-1 m) gyep-, és mohaszint (0-0,5 m) talajok barna erdőtalaj, barnaföld, kilúgozott podzolos erdőtalaj, rendzina Mérsékelt övi lomberdők zónája Viszonylagos tengerközelben alakulnak ki. Az É-i féltekén lombhullatók, a D-i féltekén sokszor örökzöldek. Téli hideg lehetetlenné váló vízfelvétel párologtatás csökkentésére lombhullatás. Évgyűrűk. Többszintű. Mérsékelt övi lomberdők zónája Mérsékelt övi lomberdők zónája Tölgyesek: Anglia és Franciaország atlantikus területein nyírrel elegyes kocsányos tölgyesek. Közép-Európában kocsányos és kocsánytalan tölgyesek. Dél-Európában csertölgy és magyar tölgy jut fontos szerephez. Elegyfajok: nyír, rezgőnyár, mezei juhar, szil. Gyertyános tölgyesek kissé magasabb térszíneken. 23

24 Mérsékelt övi lomberdők zónája Mérsékelt övi lomberdők zónája Amerikai tölgyesek sokkal fajgazdagabbak a tölgyeket tekintve, tipikus elegyfajok a gesztenye és a hikoridió. Fánlakó növények: mohák, zuzmók. Lián szerűek: iszalag, borostyán. Gazdag cserjeszint: mogyoró, som, kecskerágó, fagyal. Dús gyepszint, tavasztól-őszig akadnak virágzó fajok. Tölgyesek Mérsékelt övi lomberdők zónája Bükkösök: Közép-Európa csapadékos hegyvidékei, Ny-Európában alacsonyabb dombvidékeken is. Zárt lombkoronaszint cserjeszintje fejletlen, gyepszintje csak kora tavasszal borított virágos fajokkal (medvehagyma, csillagvirág, hóvirág, szellőrózsák). Sziklán juhar és kőris, magasan jegenyefenyő elegyedik a bükkel. Mérsékelt övi lomberdők zónája Nothofagus(délibükk) erdők: A déli félgömbön a bükk közeli rokonai, a többnyire örökzöld Nothofagus fajok alkotnak erdőket. Dél-chilei Valdívia és Tűzföld, DK- Ausztrália, Tasmánia és Új- Zéland. Mérsékelt övi lomberdők zónája Ezen erdők egy része a hazai bükkösökhöz hasonló megjelenésű, más részük azonban esőerdő jellegű (sok lián, epifiton páfrányok, mohák). Ilyen mérsékeltövi esőerdő alakult ki Valdíviában, ahol hűvös nyár mellett a tél igen enyhe és egész évben sok a csapadék. Jellegzetesek lehetnek a páfrányfák (pl. Dicksonia antarctica). 24

25 Mérsékelt övi lomberdő zóna edafikus társulásai Ligeterdők: Aljnövényzetük nedvességkedvelő fajokból áll. Keményfa ligeterdők: magasabb, ritkábban elöntött térszíneken hamvas éger, kőris, szil, kocsányos tölgy Puhafás ligeterdők: mélyebb, gyakran elöntött térszíneken fehérnyár, füzek Mérsékelt övi lomberdő zóna edafikus társulásai Láperdők: pangóvizes területeken: mézgás éger, lápi nyír, fűz és kőrisfajok Vízi növényzet: lebegő hínár: békalencse, rence, békatutaj gyökerező hínár: tündérrózsa, vízitök, sulyom, békaszőlő mocsári vegetáció: 1-2 m vízmélységig nádas: nád, gyékény, harmatkása, tavi káka zsombéksásos láperdő Mérsékelt övi lomberdő zóna edafikus társulásai Lápok és rétek: lápok, láprétek: levegőtől elzárt lassú szervesanyag oxidáció tőzegképződés tőzegmohalápok: hűvös, csapadékos klímában síklápok: melegebb nyarú klímában (tőzege semleges, vagy bázikus, esetleg mész- Mérsékelt övi lomberdő zóna edafikus társulásai Lápok és rétek: mocsárrétek: tőzegfelhalmozódás nélküli nedves rétek pázsitfüvek, sások irtásrétek: másodlagosan alakulnak ki jó szénát adó növényzet a kaszálás fenntartja, legeltetés lerontja 25

26 Mérsékelt övi lomberdő zóna edafikus társulásai Fenyérek: erdők helyén kialakuló másodlagos vegetációtípus (irtás és legeltetés hatására kialakuló), de létrejöhet kiszáradó lápokon, sovány homok és kavicstalajokon is óceáni éghajlatú területeken: D-Chile, Ny-Európa, Ny- Dunántúl örökzöld, pikkelyes, vagy tűlevelű törpecserjék, erősen savanyú, leromlott, tápanyagszegény talaj erikafélék, rekettyék Mérsékelt övi lomberdő zóna edafikus társulásai Sziklák növényzete: mohák, zuzmók füvek, páfrányok, kövirózsák sziklagyep fák (sokszor fenyők) Sótűrő növényzet: homokdűne nélküli, tengervíz áztatta tengerparti területek szikesek: mézpázsit, sóvirág Mérsékelt övi lomberdő zóna edafikus társulásai Homoki növényzet: tengerparti homokdűnék: tarackos pázsitfüvek, sások homoki fűz É-i partok, Balti-tenger: erdeifenyves Ny- és D-Európa: lomberdő Fekete-tenger partvidéke: ezüsthárs szárazföld belső részein futóhomok területek: folyók, gleccserek által szállított homok magyar csenkesz, ezüstperje Mérsékelt övi lomberdő zóna termesztett növényei gabonafélék kapások: kukorica, burgonya zöldségtermesztés almafélék, csonthéjasok Tölgyesek Lombkoronaszint Tölgyesek Cserjeszint Anglia, Franciaország kocsányos tölgy+nyír Közép-Európa kocsánytalan tölgy+ kocsányos tölgy Délkelet-Európa csertölgy, magyartölgy + nyír, rezgő nyár, mezei juhar, szil dombvidéken: gyertyános tölgyes epifitonok csak mohák és zuzmók gazdag mogyoró, som, kecskerágó, fagyal Nyugat-Európa búbos lonc (Lonicera periclymenum), örökzöld magyal (Ilex aquifolium) Gyepszint nagyon dús és változatos tavasztól őszig virágzik 26

27 Bükkösök Ázsiai lombhullató erdők Nyugat-Európa dombvidékein kocsányos Közép-Európa hegyvidékein ( m) Dél-Európa ( m) bükk (Fagus silvatica) zárt lombkoronaszint Cs alig, Gy aszpektus jellegzetes hagymás növények medvehagyma (Allium ursinum), csillagvirág (Scilla) fajok, hóvirág gumós növények - pl. keltike fajok (Corydalis) gyöktörzses pl. szelőrózsák (Anemona mongol tölgy (Quercus mongolica) szőrös nyír (Betula pubescens) rezgőnyár (Populus tremula) magnólia (Magnolia stellata) fehér eperfa (Morus alba) tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos) varázsmogyorók (Hamamelis) ginzeng (Panax ginseng) /termesztett növénye/ dahuriai havasszépe (Rhododendron dahuricum) É-Amerikai lombhullató erdők nagyobb fafajgazdagság több tölgyfaj erdőtípusok: tölgyes-tulipánfás tölgyes-gesztenyés tölgyes-hikori Fafajok juharfélék (Aceraceae) tölgyek (Quercus ssp.) hikori diók (Carya sp.) tulipánfa (Liriodendron tulipifera) ámbrafa (Liquidambar styraciflua) amerikai gesztenye (Castanea dentata) cukorjuhar (Acer saccharum) kanadai nyár (Populus canadensis) keleti platán (Platanus occidentalis) Mérsékeltövi lomberdők állatvilága Mérsékeltövi magashegységek őz, gímszarvas vaddisznó, farkas, róka, nyuszt, nyest, görény, coboly, vadmacska, barnamedve, jégmadár, csonttollú madár nivális régió >3000 m szubnivális régió m alpin régió m subalpin régió m montán régió m submontán régió <800 m 27

28 A hideg öv élővilága tema.bluetec.cz Tajga Tajgaerdők állatvilága a négy évszak a nyár rövid, meleg a tél hosszú, és hideg a tavasz és az ősz rövid évi csapadék mm talaj: podzol az altalaj tartós megfagyása gyakori elláposodás a sz.a. produkció 5,5 t/év/ha talajélőlények aktivitása kicsi Jávorszarvas rénszarvas karibu rénszarvas barnamedve hiúz (Lynx lynx) európai hód (Castor fiber), kanadai hód (Castor canadensis) halászó nyest (Martes pennanti) kis bukó (Mergus albellus), fajdkakas (Tatrao urogallus), császármadár (Bonasa bonasia), nyírfajd (Lyrurus tetrix), szakállas bagoly (Strix nebulosa), macskabagoly (S. uralensis), fenyőpinty (Fringilla montifringilla) erdei béka (Rana sylvatica), mocsári béka (Rana temporaria) keresztes vipera (Vipera berus), elevenszülő gyík (Lacerta vivipara) A tajga növényzete Tajgaerdő Svédországban, aljnövényzetében tőzegmohákkal Magashegyi lucos erdő, fölötte alhavasi gyeppel Tajga biom Közönséges nyír 28

29 Hideg öv - Tűlevelű erdők zónája Elegyeserdők: Európa: bükk, tölgy, gyertyán, erdeifenyő, lucfenyő É-Amerikában: simafenyő, amerikai vörösfenyő, cukorjuhar áfonyákból és körtikefélékből álló gyepszint összefüggő mohaszőnyeg, szárazabb helyeken zuzmók Hideg öv - Tűlevelű erdők zónája Tajgaerdők: Európa: lucfenyő, a legsoványabb talajokon erdeifenyővel Ny-Szibéria: szibériai lucfenyő és szibériai jegenyefenyő K-Szibéria: vörösfenyő, erdeifenyő Hideg öv - Tűlevelű erdők zónája Kanada: fehér és fekete luc, balzsamfenyő (a Sziklás-hegység ezüstfenyvesei nem a tajga, hanem a magashegyi zóna képviselői) az egyetlen lombos fafaj a nyír zárt koronaszint, áfonyás gyepszint, dús sztyeppzónával érintkező állománya ritkás mohaszint Tajga - Alaszka a déli félgömbön nincsen összefüggő tajgazóna Hideg öv - Tűlevelű erdők zónája edafikus növénytársulásai Tőzegmohalápok: A hideg éghajlaton a kis párolgás miatt sok helyen kialakulnak pangóvizes területek. Akár több négyzetkilométeres dagadólápok is létrejönnek. Boreális tűlevelű erdők biomja Eurázsia, Észak-Amerika TAJGA, zonális tűlevelűerdők Klíma: hideg Talaj: savanyú podzoltalaj Tőzegmoha, szőrmoha, áfonya, ericoid levelű cserjék, rovaremésztő növények. 29

30 Növényzet: Állatvilág Lúcfenyő; erdeifenyő; ezüstfenyő; európai jegenyefenyő; balzsamfenyő; szibériai jegenyefenyő; európai vörösfenyő; szibériai boróka; NYÍRFAJOK; zuzmók és mohák Tőzegmohás lúcerdők Erdeifenyő-tajga áfonyás tajga tőzegmohás tajga -gyapjúsás prémes állatok; jávorszarvas Európában rénszarvas -karibu barna-medve grizzli-medve európai hód kanadai hód hiúz Madarak. Siketfajd, hófajd, császármadár; nyírfajd. Gazdasági tevékenység. BÁNYÁSZAT, ERDÉSZET Tundraterületek biomja Eurázsia, Észak-Amerika. Poláris fahatár szibériai vörösfenyő Erdőstundra: 4-6 m magas fák alacsony erdőségek erdeifenyő, törpenyír Törpecserjés bokros tundra - áfonyafélék, molyűző, izlandi zuzmó Tőzeghalmos tundra törpemálna, törpenyír, sarki nyír, mohák-zuzmók Hegyi tundra kéreg-és lomboszuzmók, mohák Erdőstundra: Hideg öv Sarkvidékek növényzete A sarkkör környékén törpülő fenyves törpe nyírekkel, törpe füzekkel. Permafrost (állandóan fagyott legalább az altalaj) talajok. A féléves sarki nyár miatt alig van napszakos ritmusa a növényeknek. Hideg öv Sarkvidékek növényzete Tundra: A levegő hőmérséklete mindig 10 O C alatt marad. Maximum törpecserjék, alhavasi gyepekkel analóg fűnemű vegetáció, mohák, zuzmók. Erre a zónára jellemző, a növényi megtelepedést nehezítő talajtani folyamatok: szoliflukció (felső talajrétegbeli jégtűk lazító hatása), poligonképződés, sárfolyás. Tundra: Hideg öv Sarkvidékek növényzete A magas észak hegytetői tundrajellegű vegetációfoltjai a fjeldek. A déli féltekén alig van tundra jellegű szárazföldi élőhely (Tűzföld, néhány sziget) 30

31 Tundra - Alaszka A rénszarvas fő élőhelye a fátlan tundra A háziasított rénszarvas húsáért és bőréért is tenyésztik, leginkább ridegen tartják A sokoldalú félvad háziállat A rénszarvasnak minden porcikáját hasznosították: hús, zsiradék élelem bőr, szőrme ruházat inak, csontok fegyverek, használati eszközök A kultikus szerepe is nagy volt sámánok Legendák eredetmondák Rénszarvasteszt Szállító és közlekedési eszközként is használják már ősidők óta A tundra A tundra növényzete félévenként váltakoznak a hosszú nappalok és a hosszú éjszakák évi középhőmérséklet általában 0ºC alatt nyár igen rövid és hideg nyári havi középhőmérséklet 10 ºC alatt csapadék igen kevés: évi mm rövid vegetációs periódus: 2-3,5 hónap télen a hóborítás vastagsága cm terület: Eurázsia, É-Amerika Törpe nyír Nedves tundra zsombékokkal, tőzegmohákkal Rénszarvaszuzmó 31

32 A tundra típusai -rövid vegetációs időszak és hosszú, hideg tél -kevés faj, biomonotonitás Fenyő Pinus, vörösfenyő Larix, éger Betula, nyár Populus,luc Picea erdős tundra sarki fahatár törpecserjés és bokros tundra tőzeghalmos tundra mohás és zuzmós tundra hegyi tundra Hideg öv termesztett növényei Az elegyeserdő zóna még jó gabonatermő vidék. A tajgazóna déli részén esetleg rozs és burgonyatermesztés. Legfontosabb a fakitermelés. Erdős tundra fafajok: erdeifenyő (P. sylvestris), törpe nyír (Betula nana), Betula tortuosa törpe fák vékonytörzsű, 4-6 m magas Vadászat és állattartás (rénszarvas) lappok, szamojédek, inuitok Sarki fahatár Törpecserjés és bokros tundra fafajok: erdeifenyő (Pinus sylvestris), kisebb nyír fajok (B. tortuosa), ermani nyír (B. ermani), szibériai luc (Picea obovata), szibériai vörösfenyő (Larix sibirica), dahuriai vörösfenyő (L. dahurica), szürkeluc (Picea glauca), feketeluc (P. mariana), amerikai vörösfenyő (Larix laricina) jellemző növények: törpe nyír (Betula nana), fűz fajok (Salix arbuscula, Salix lapponum), málna fajok (Rubus chamaemorus, R. arcticus), molyűző (Ledum palustre), fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), vörös áfonya (Vaccinium vitis-idea) 32

33 10-20 m átmérőjű, 3-4 m magas Halmok Sphagnum sp. tőzegáfonya Tőzeghalmos tundra EURÓPA ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓI biogeográfiai régió: növényzeti és éghajlati tulajdonságok alapján meghatározott régió; ökológiai szempontból többé-kevésbé egyöntetű területek Európában összesen 11 nagy biogeográfiai régió a Kárpát-medence, s benne Magyarország önálló életföldrajzi (biogeográfiai) régió, amely túlnyomórészt hazánk területén található (kiterjed Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia-Montenegró és Horvátország területére is) HEFOP EURÓPA ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓI A PANNON ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓ Sztyeppei Pannon Anatóliai Fekete-tengeri Boreális Kontinentális Atlantikus Alpin Makaronéziai Mediterrán Arktikus Kialakulását segítő tényezők: a Kárpát-medencét szinte minden irányból magas-hegységek zárják körül a hegységek közvetítő és szűrő szerepet játszanak a flóra és a fauna kialakulásában az általános zonalitás átrendeződik a Kárpátok gyűrűjében HEFOP forrás: HEFOP nyomán módosítva rövid távú grádiensekkel tájjellegű élőhely-komplexek jönnek létre A MAGYAR FLÓRA SZÁRMAZÁSA ÉS ELEMEI 1. ENDEMIZMUSOK a magyar flóra egyik legnagyobb értékét az endemikus (bennszülött), illetve a szubendemikus fajok jelentik a Kárpát-medence endemikus növényfajainak száma több mint 70, ebből hazánk területén több mint 60 faj él A MAGYAR FLÓRA SZÁRMAZÁSA ÉS ELEMEI 2. RELIKTUMOK a reliktum, vagy maradványfajoknak ritkaságuk mellett flóra és vegetációtörténeti jelentőségük van tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) északi sárkányfű (Dracocephalum rhuyschiana) Jósika-orgona (Syringa josikaea) hévízi tündérrózsa (Nymphaea lotus) néhány példa: magyar szegfű (Dianthus giganteiformis subsp. pontederae) dolomitlen (Linum dolomiticum) tornai vértő (Onosma tornensis) magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. hungarica) HEFOP ALPIN ÉS DEALPIN FLÓRAELEMEK Magyarországon az alpin flóraelemek előfordulása a Nyugat-Dunántúlra korlátozódik, számuk igen kicsi magyar cifra kankalin (Primula auricula subsp. hungarica) kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) HEFOP HEFOP HEFOP

34 A MAGYAR FLÓRA SZÁRMAZÁSA ÉS ELEMEI 4. DACIKUS ELEMEK Erdély hegyvidékeinek jellemző flóraelemei; hazánk területén kevés fajuk él, főként az Északi-középhegységre jellemzőek pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) orgona (Syringa vulgaris) 5. SZUBMEDITERRÁN FLÓRAELEMEK viszonylag sok a szubmediterrán flóraelem a bokorerdők, a meleg-kedvelő tölgyesek, a mészkő és dolomit sziklagyepek, a homoki gyepek növényfajai között; részesedésük a magyar flórában jelentős, 18% körüli virágos kőris (Fraxinus ornus) molyhos tölgy (Quercus pubescens) A MAGYAR FLÓRA SZÁRMAZÁSA ÉS ELEMEI 6. BALKÁNI ELEMEK az egész Balkán-félszigeten elterjedt elemek magyar tölgy (Quercus frainetto) Balkán-pannóniai elemek leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) Nyugat-balkáni v. illír elemek magyar kikerics (Colchicum hungaricum) 7. EURÁZSIAI FAJOK a magyar flóra legnagyobb elemcsoportja (579 faj, 22,1%) közönséges nyír (Betula pendula) erdei fenyő (Pinus sylvestris) réti boglárka (Ranunculus acer) HEFOP A MAGYAR FLÓRA SZÁRMAZÁSA ÉS ELEMEI 8. KOZMOPOLITA FAJOK több kontinensen is előfordulnak; némelyikük csaknem az egész földkerekségen megtalálható legnagyobb részt vízinövények, sok gyomfaj van közöttük nád (Phragmites australis) disznóparéj (Amaranthus retroflexus) közönséges csalán (Urtica dioica) 9. ADVENTÍV FAJOK az emberi tevékenység kapcsán elterjedt, idegen származású fajok, részben behurcolt, részben szándékosan kultúrába vett, de onnan kiszabadult és naturalizálódott kultúrszökevények arányuk a hazai flórában rohamosan növekszik (331 faj, 12,6%) NÖVÉNYTÁRSULÁSAINK EGYEDISÉGE pannon szikesek jellemző élőhelytípusaink közül az egyik legfontosabb kiterjedésük mintegy hektár Románia, Ausztria és Szerbia is nagyban részesedik teljes területéből pannon sziklagyepek, pannon homoki gyepek és pannon löszgyepek területi részesedésünk > 95 % hazánk nemzeti felelőssége igen nagy félszáraz gyepek fajgazdag növénytársulások kontinentális félszáraz gyepek pannóniai félszáraz gyepek PANNON ERDŐ-ÉLŐHELYTÍPUSOK pannon gyertyános tölgyesek (90,58 %) pannon cseres tölgyesek (97,94 %) pannon molyhos tölgyesek (86,66 %) fehér nyáras-borókások (97,55 %) hazánk nemzeti felelőssége ezek megőrzésében is kiemelkedő! A KÁRPÁT-MEDENCE FAUNÁJÁNAK ÉLETFÖLDRAJZI KOMPONENSEI 1. POLICENTRIKUS ELTERJEDÉSŰ PALAEARKTIKUS ÉS HOLARKTIKUS FAJOK az alapfauna fontos komponensei! fecskefarkú lepke (Papilio machaon) szajkó (Garrulus glandarius) barázda billegető (Motacilla alba) 2. SZIBÉRIAI FAJOK e faunatípus egyike a legfajgazdagabbaknak óriás lápi-bagolylepke (Eurois occulta) csonttollú (Bombycilla garrulus) északi pocok (Microtus oeconomus) 34

35 A KÁRPÁT-MEDENCE FAUNÁJÁNAK ÉLETFÖLDRAJZI KOMPONENSEI 3. HOLOMEDITERRÁN FAJOK faunánk másik jelentős komponensét alkotják fakopáncsok (Dendrocopus ssp.) cinegék (Parus ssp.) denevérek 13. KOZMOPOLITA ÉS ADVENTÍV FAJOK emberi tevékenység hatására honosodtak meg megjelenésük típusai: tudatosan, gazdasági céllal betelepítettek, pl.: muflon behurcolt fajok, pl.: burgonyabogár, kaliforniai pajzstetű aktív terjedéssel, az ember által létrehozott élőhelyeken meghonosodott fajok, pl.: platán aknázómoly A PANNON ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓ MEGŐRZÉSE tájaink természetes adottságaihoz idomult, hagyományos tájhasználat a Pannon régióra jellemző fajgazdagság fajaink erős hazai népességei probléma: a hagyományos gazdálkodási módok felváltása rövid távon több hasznot eredményező gazdálkodási formákkal a hagyományos használat módjait értő nemzedék HEFOP HEFOP kihalása A PANNON ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓ MEGŐRZÉSE kötelességünk az egyes élőhelytípusok és fajok kedvező természetvédelmi állapotának monitorozása A magyar flóra kialakulása Posztgalicális flóratörténet: ehhez növelni kell a természetvédelem költségvetési forrásait, gazdasági, illetve hatósági önállóságát a rossz beidegződések felszámolása: a természetvédelem a gazdasági fejlődés akadálya Fenyő-nyír kor (ie ie év): összefüggő tajgaerdők kultúrtöténetileg ez a csiszolatlan kőkor időszaka megelőző, preventív természetvédelem szükségessége A magyar flóra kialakulása Mogyoró kor (ie ie. 5500): felmelegedés, száraz éghajlat középhegységi mogyorócserjések és száraz tölgyesek, alföldi fátlan puszták (sztyepp) kultúrtörténetileg a középső kőkorszakkal esik egybe A magyar flóra kialakulása Tölgykor (ie ie. 2500): továbbra is meleg, de csapadékosabb klíma, ezért részben az Alföld is beerdősült kultúrtörténetileg ez az időszak a csiszolt kőkorszakkal esik egybe, ezért egyes területek beerdősületlensége már részben nem a klíma, hanem az ember állattenyésztő, földművelő tevékenységének az eredménye 35

36 A magyar flóra kialakulása A magyar flóra kialakulása Bükk I. kor (ie ie. 800): a csapadékosság melletti hűvösödő klíma eredményeként a bükkösök egészen az Alföldre is leereszkednek ez az időszak a bronzkorral esik egybe Bükk II. kor (ie. 800-tól): kissé szárazabb éghajlat Az Alföldön a természetes kép a ligetes homoki és löszpusztai tölgyesek, homokpuszták, löszpuszták és szikesek, melyeket folyómenti ligeterdők, mocsarak és láperdők tarkítanak. Ezt a tájat azonban a kiterjedő földművelés, gabonatermesztés, a vizes területek lecsapolása nagy mértékben átalakította. A magyar flóra kialakulása Az Északi-középhegység és a Dunántúl természetes növénytakaróját a civilizációs hatások valamivel kevésbé érintették, bár ugyanúgy jelentős nyomot hagytak rajta. A Középhegységnek mindig fontos kapcsolata volt az Alföld pusztai növényzetével, mely részben a meleg, déli lejtőkről származott (Ős-Mátra elmélet), részben keleti (pontusi) eredetű. Magyarország növényföldrajzi beosztása Flórabirodalom: Holarktis Flóratartomány: Hazánk nagy része Pannóniai flóratartomány, egyes területek pedig már a Kárpátok, Keleti- Alpok és a Nyugat-Balkán tartoznak. Flóravidékek: flóratartományba Alföld, Északi-középhegység, Dunántúliközéphegység, Dél-Dunántúl, Nyugat- Dunántúl Magyarország növényföldrajzi beosztása Az Alföld flóravidéke: Kelet, dél, és nyugat felé is túlterjed hazánk határain. Majdnem az egész az erdőssztyepp zóna része (DKen kevés füves puszta). Geográfiai szempontból öntésterület, agyag, lösz és homok váltogatja egymást, ma a nagy része mezőgazdasági táj. Folyómenti ligeterdők, homokbuckás hátak, löszpuszták, szikespuszták kisebb-nagyobb foltjaival, és egykori nagy kiterjedésű lápvegetáció nyomokban megmaradt maradványaival. Magyarország növényföldrajzi beosztása Flórajárásai: Kisalföld Dél-Alföld Mezőföld és Solti-síkság Duna-Tisza köze Tiszántúl Nyírség Észak-Alföld (Bodrogköz és a Szatmár- Bereg 36

37 Magyarország növényföldrajzi beosztása Az Északi-középhegység flóravidéke: A hűvös tetők, északi lejtők és a szurdokerdők már Kárpáti hatás alatt állnak, míg a déli lejtők, alacsonyabb térszínek a melegkedvelő pannon növénytakarónak adnak otthont. Andezitből és mészkőből álló hegységek. Tölgyesek (főleg cseres-tölgyesek), gyertyános tölgyesek, bükkösök. Magyarország növényföldrajzi beosztása Flórajárásai: Zemplén-hegység Tornai-karszt (Aggtelek és a Csereháti dombvidék) Bükk-hegység Mátra Börzsöny (Cserhát és a Gödöllői-dombvidék is ide tartozik) Dunazug hegyvidéke Magyarország növényföldrajzi beosztása A Dunántúli-középhegység flóravidéke: Erős szubmediterrán klímahatásokkal (tavaszi nyári csapadékmaximummal). Mészkő, dolomit és bazalt alapkőzet. Cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, karsztbokorerdők. Flórajárásai: Pilis-Budai-hegység Vértes és Bakony Balaton-vidék (Balaton-felvidék, Keszthelyihegység, bazaltvulkánok) és Magyarország növényföldrajzi beosztása A Dél-Dunántúl flóravidéke: Balkáni és szubmediterrán, Nyugat balkáni (Illír), pannon, dealpin és atlanti-mediterrán elemek is. Cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes és bükkös. Flórajárásai: Villányi-hegység Mecsek Külső-Somogy Belső-Somogy Zalai-dombvidék Magyarország növényföldrajzi beosztása A Nyugat-Dunántúl (Magyar Alpokalja) flóravidéke: Hűvös, csapadékos klíma. Magashegyvidékről leereszkedett dealpin elemek, boreális elemek. Flórajárásai: Göcsej Őrség és Vasi dombvidék Magyar Alpok (Soproni-hegység, Kőszegihegység, Vendvidék) Lajta-hegység Magyarország növénytakarója Hazánk természetes növénytakarójában az erdőspuszták, zárt tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, tölgyelegyes és montán bükkösök uralkodnak zonális növénytársulásként. Nagy kiterjedésűek az edafikus ligeterdők, láperdők, homokpuszták és szikespuszták. Extrazonális növénytársulások a középhegységi karsztbokorerdők, lejtősztyeppek, és a Nyugatdunántúli elegyes lucosok. 37

38 HAZAI FÁS TÁRSULÁSOK 1. Klímazonális erdők: Kialakulásukban a döntő környezeti tényező az éghajlat volt, elsődlegesen a hőmérsékleti- és csapadékviszonyok. Az éghajlat magassági övei szerint kialakult erdőtársulások: cseres-kocsánytalan tölgyesek (cserestölgyesek) gyertyános-tölgyesek bükkösök elegyes fenyves erdők (az ország legnyugatibb részein, csak kis területen) Cseres-tölgyes Közép- hegységeinkben és dombvidékeinken tszf m Laza lombkorona, kocsánytalan tölgy, cser-tölgy, virágos kőris (szárazabb helyeken) Fejlett; fény- és melegkedvelő fajok egybibiés galagonya kökény, fagyal, vörösgyűrű som, vadalma és vackor (szórtan) ostorménfa Dús, %-os borítású, lombos-moha pázsitfüvek: egyvirágú gyöngyperje, erdei ebír,, felemáslevelű csenkesz, ligeti perje, tavaszi lednek, sátoros margitvirág, fehér pimpó, nyáron édeslevelű csűdfű, vitéz bükköny, tarka koronafűrt, gyűszűvirág, hólyagos habszegfű,, erdei macska-gyökér, közönséges galaj ősszel kétüstökű csormolya, szurokfű, festő zsoltina Gyertyános- tölgyes Közép- hegységeinkben tszf m felső szint: kocsánytalan tölgy alsó szint: gyertyán, madárcseresznye (szálanként) cseregalagonya, mezei juhar, kecskerágó fajok gyertyán (cserje méretű) Gyakran csak avarral borított bükksás, egyvirágú gyöngyperje, szagos müge geofita, odvas keltike, bogláros szellőrózsa, saláta boglárka, pirosló hunyor, kis télizöld, madársóska Bükkös Közép- hegységeink tszf. 600 m Sűrű, teljesen záródó lombkorna bükk, magaskőris hegyi szil farkasboroszlán, fürtös bodza örvös salamonpecsét, havasi ribiszke, szagos müge, madársóska, hajperje, szélfű Fenyves Kis kiterjedésű, elegyes erdők a Ny-Mo-i területeken és a Dunántúl DNY-i részén lucfenyő (Alpokalja) erdei fenyő (DNY Dunántúl) Fejlett moha és zuzmószint, virágos növény a gyepszintben szinte nincs. A klimazonális erdőkben előfordulnak extrazonális, azaz zónán kívüli állományok. Hűvös hideg völgyekben, meredekebb északi hegyoldalakon a tölgyes és gyertyános-tölgyes erdőkben mikro- ill. mezoklimatikus adottságok miatt megjelenik a bükk. 38

39 2. Edafikus, intrazonális erdők: A klimazonális társulások állományai közé települt, leginkább a helyi talajadottságok, ill. vízellátottság, alapkőzet, vagy a domborzat módosító hatása következtében kialakuló társulások. Ide tartoznak: szurdokerdők sziklai-és törmeléklejtő-erdők mészkedvelő tölgyesek bokorerdők mészkerülő erdők ligeterdők láperdők homoki erdők sziki erdők Homoki erdők Duna-Tisza köze, Nyírség, Somogy, Kisalföld Nyílt homoki tölgyes Szárazabb bucka-tetőkön- Zárt homoki tölgyes kevésbé száraz, nedvesebb területek záró társulása kocsányos tölgy, fehér nyár, boróka somfélék, fagyal homoki csenkesz, gyöngyvirág Szíki tölgyes Alföld: Nagykunság, Kiskunság kocsányos tölgy, juharfélék sóvirág, sziki kocsord, réti őszirózsa Mészkerülő erdők Középhegységeink és dombvidékeink savanyú (3-4 ph-jú), podzolosodó talaján Gyenge növekedésű, göcsörtös fák: bükk, tölgy, gyertyán, nyírfák (riták) Korpafüvek, áfonyák, fehér perje, szittyó Mészkedvelő tölgyes Sekély talajú, délies lejtőkön, karbonát alapkőzeten, meleg, száraz mikroklíma tszf. 300 m, cseres- tölgyesekkel megegyező cserjeszint erdei gyöngyköles, lappangó sás, kesenylevelű bükköny, nagyvirágú lednek, egyvirágú gyöngyperje, nagy ezerjófű, gérbics, tarka pázsitos nőszirom Molyhos és cseres-tölgyes Dunántúli-középhegység Molyhos- és csertölgy virágos kőris Ostorménfa, somfélék, egybibés galagonya 39

40 Cserszömörcés molyhos tölgyes bokorerdő Déli,, szárazabb, meleg mészkőés dolomitlejtőkön alakul ki. Pl. Dunántúli középhegység Molyhos tölgy, olasz tölgy, virágos kőris, kocsánytalan tölgy cserszömörce, sajmeggy, madárbirs, berkenye félék barázdás csenkesz, árvalányhaj, fenyérfű, kövirózsák, varjúháj, kakukkfű, gamandor Elegyes karszterdő Bükk, virágos kőris, hárs-félék Telepített erdők a fenyves erdők ökológiai igényeinek, másrészt a tűlevelű avar nem bomlik le, s így az adott élőhely talaját megváltoztatja. akácfa. Igénytelen, gyors fejlődésű faj, de ugyanakkor a talaj tápanyagtartalmát teljes mértékben kiaknázza, felhasználja, humuszképzése viszont jelentéktelen. A volt akácosok területe "kizsigerelt" talaj nyárakat gyors növekedésük és papíripari feldolgozhatóságuk miatt telepítették és telepítik. Aljnövényzetük szegényes, egy-egy faj túlszaporodása jellemző. 3. Telepített erdők nyáras erdők akácos erdők fenyvesek Fás társulások állatvilága ELSŐDLEGES FOGYASZTÓK (NÖVÉNYEVŐK): Növényevő nagyvadak: őz, gímszarvas, dámvad, muflon... Mindenevő nagyvad: vaddisznó, borz Növényevő kisemlősök: erdei pocok, erdei egér, mókus, nagypele, mogyorós pele... Magevő madarak (fiókaneveléskor rovart is esznek!): pinty-félék, kék galamb (bükkösökben) Növényevő ízeltlábúak (rovarok): gyapjaslepke, szarvasbogár, cincérek, tücskök, sáskák, kabócák, szöcskék (nagyobb része), virágbogarak, kis apollólepke (bokorerdőkben) Meggyvágó csíz Zöldike Tengelic 40

41 MÁSODLAGOS ÉS HARMADLAGOS FOGYASZTÓK, CSÚCSRAGAZODÓK Gímszarvas Európai õz Európai muflon Vaddisznó Európai dámvad Mezei nyúl növényevő és állatevő állatokkal táplálkoznak): Ragadozó emlősök: róka, nyest, görény, vadmacska, nyuszt... Ragadozó madarak: éjszakai ragadozók: bagoly-félék: macskabagoly, kis kuvik, fülesbagoly (uhu)... nappali ragadozók: ölyvek, vércsék, kánya, héja, kerecsensólyom Ragadozó és dögevő madár: holló... Mindenevő madár: csóka... Erdei pocok Mogyorós pele Mókus Nyuszt Nyest Közönséges görény Csóka Hüllők (ragadozó, rovarevő): zöld gyík, fali gyík, fürge gyík, vízi- és erdei sikló... Rovarevő emlősök: denevér-félék, cickány-félék, sün, vakond... Rovarevő énekesmadarak: bajszos sármány, cinkék, rigók, ökörszem, billegetők, harkály-félék, szajkó Rovarevő kétéltűek: barna- és zöldvarangy, erdei- és mocsári béka, sárgahasú és vöröshasú unka, levelibéka, pettyes és tarajos gőte, foltos szalamandra... Rovarevő halak: sebes pisztráng, szivárványos pisztráng, domolykó... Ragadozó (rovarevő) ízeltlábúak: futrinkák, szöcskék, aranyos bábrabló... Fali gyík 41

42 Unkafélék Foltos szalamandra Fejes domolykó Szivárványos pisztráng Sebes pisztráng LEBONTÓ SZERVEZETEK Különböző férgek, puhatestűek és ízeltlábúak (ászkarákok, bolharákok tiszta vizekben) erdei vaspondró (ikerszelvényes), gyászbogár, ganéjtúrófélék... II. HAZAI FÁTLAN TÁRSULÁSOK Edafikus, intrazonális társulások: Vízi- és vízparti növényzet (hínárok, nádasok, magassásos területek) Mocsárrétek Láprétek Lápok Szikesek Szikla- és pusztagyepek Fátlan társulások A legtöbb gomba különböző fafajokkal képes együtt élni (pl. a légyölő galóca a nyírfával, lucfenyővel, savanyú talajon a bükkel is együtt tud élni), csak egy bizonyos fafajhoz kötődnek (pl. a sárga gyűrűstinorú csak vörös fenyő alatt nő). A mikorrhizás gombák jelentős része a savanyú talajokat részesíti előnyben. Maradványfoltjait szigorúan őrzi a természetvédelem (kunhalmokon, ősi földvárakon, megyehatármezsgyéken...) Gyepalkotó füvei: a barázdált csenkesz, vékony csenkesz, kunkorgó árvalányhaj és a tarackbúza. Jellemző fajai ma védett ritkaságok, így a pamacslaboda, tátorján, bókoló zsálya és az erdélyi hérics. A meglévő fátlan társulások kialakulását az alapkőzet, a domborzat és a terület vízháztartása befolyásolta, ezért edafikus, intrazonális társulások. 42

43 I. FŐ BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐ: AZ ALAPKŐZET 1. Homoki gyepek: Az alapkőzet sajátosságai, a buckák közötti száraz, meleg mikroklíma, a talajvíztől való távolság és a szél hatására változó homokfelszín alakította ki. A futóhomok beerdősülésének folyamata, jellegzetes társulásai a következők: 0-1 év: Rozsnokos pusztagyep: erősen mozaikszerű, egyéves fajok laza, 20-50%-os záródása, pl. királydinnye év: Nyílt homoki pusztagyep: évelő fajok, a borítás 50-80%-os, gyepzáródás még nincs, pl. magyar csenkesz, ezüst perje év: Zárt homokpusztai gyep, pl. merev csenkesz, árvalányhaj, csűdfű év: Nyílt homoki tölgyes év: Zárt homoki tölgyes Hazánk területén a Nyírség, Duna-Tisza köze, Kisalföld és Belső- Somogy homokvidékein alakultak ki, mára megmaradt természetes foltjai védett területek (Kiskunsági Nemzeti Park, Csévharaszt). 2. Sziklagyepek: A növényzet hézagosan borítja a felszínt, nyílt sziklagyepek szilikát sziklagyepek: vulkáni eredetű, szilikátos kőzeten : a sziklai csenkesz, varjúháj és kövirózsa fajok, magyar kőhúr, hegyi hagyma, szirtipáfrány. Előfordulásuk: Balaton-felvidék, Bükk mészkő sziklagyepek: nyúlfarkfüvek, kőtörőfüvek, borsos varjúháj, kövirózsák, deres csenkesz. : Bükk, Aggteleki-hegység, Mecsek, Bakony, Villányi-hegység dolomit sziklagyepek: dolomit hegységeink meredek déli, délnyugati lejtőin fejlődnek. magyar gurgolya, pilisi len, deres csenkesz, kövér daravirág, sziklai kőhur. Budai-hegység, Vértes, Keszthelyi-hegység. 3. Lejtősztyepprétek: szilikát sztyepprét: Jellemző fajok: sziklai csenkesz, barázdált csenkesz, hosszúlevelű árvalányhaj, homoki pimpó mészkő lejtősztyepprét: Jellemző fajok: kései perje, pusztai csenkesz, fenyérfű, gyöngyperje, barázdált csenkesz, árvalányhaj-fajok, tavaszi hérics, kardos peremizs dolomit lejtősztyepprét: Jellemző fajok: lappangó sás, homoki nőszirom, csikófark, tavaszi hérics, magyar szegfű, éles mosófű, selymes dárdahere II. BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK: A VÍZ ÉS A TALAJ Szikesek erős a párolgás, nátriumionokban gazdag sófelhalmozódás történik, kevéssé morzsalékos (ezáltal rosszabb levegő- és vízellátottságú) talaj félsivatagi, szárazságtűrő növények. száraz szikeseket főleg tavasszal borítja víz, utána kiszáradnak, nedves szikesekre hosszabb ideig tartó vízborítottság jellemző. 43

44 Futóhomok III. FŐ BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐ: A VÍZ Nyílt homoki pusztagyep vadrozzsal 1. Mocsárrétek Friss vízellátású, üde talajú, nyáron kiszáradó területek. A talajban tőzegképződés nincs. Fennmaradásukat kaszálás, esetleges legeltetés biztosítja. A legfontosabb társulásaik: fehér tippanos rétek ecsetpázsitos rétek réti csenkeszes rétek sédbúzás rétek (főleg a Dunántúlon) Ártéri ligeterdők termőhelyein, folyóvölgyekben, mélyebb fekvésű helyeken nagy területeket foglalnak el. A társulások névadó fajain kívül a sovány perje, a mocsári perje és a boglárka félék több faja (réti- és a kúszó boglárka) is jellemző. Mindegyik társulás igen variábilis, gyakran egymással is keverednek. Fontos gazdasági szerepük van a takarmányozásban. 2. Láprétek Lefolyástalan, pangóvizes területeken, az egykori láperdők helyén találhatók. a levegőtlen talajban tőzeg képződiklombos mohák borítják. Nedves láprétek a Dunántúlon : sásláprét: lápi sás, palka sás, hengeres sás szittyós láprét: nagy szittyó, csomós szittyó nyúlfarkfüves láprét: lápi nyúlfarkfű csátés láprét: kormos csáté A nyáron rövid időre kiszáradó kékperjés láprétek a Nyírségben, a Duna-Tisza közén gyakoriak, de lehetnek a Dunántúlon is. A kékperje mellett a muharsás és csermelyaszat kaszálás tartja a lápi füzesen át megindul a láperdőhöz vezető szukcesszió (benépesülés). kormos csáté budai nyúlfarkfű 3. Magassásos társulások Sekélyvizű, vagy csak időszakosan vízzel borított ártereken Átmenetet mocsárrétek, láprétek és nádasok között. Lehetnek: magassás rétek: parti-, mocsári-, borzas-, bókoló- és csutaksás-félék, mocsári zsurló, fehér tippan; zsombéksásos területek: nádtippan, zsombéksás; semlyéksásos területek: hengeres- és bugás sás, vidrafű 44

45 4. Nádasok Az 1-2 méteres sekély parti vízben gyökerező, de fotoszintetizáló leveleikkel magasan a vízszint fölé emelkedő növények. nád, tavi káka és a gyékény. szennyező anyagok kiszűrése (például a Kis-Balaton, vagy a somogyi Berkek területe). 5. Vízi növényzet Az álló- és folyóvizek gyökerező hínár társulások: a sekély víz aljzatában gyökerező növények. Ilyenek: a fehér tündérrózsa, hínáros békaszőlő, sulyom, süllő- és tüskéshínár, békaliliom. lebegő hínárok: a víz felszínén úszó és alámerült fajok: a békalencse-fajok, a vizidara, rucaöröm, kolokán, békatutaj 6. Magaskórós társulások Patakok, csatornák üde talaján Vörös acsalapu, réti legyezőfű, halovány aszat 7. Lápok Forráslápok a középhegységek és dombvidékek: közönséges erdei káka, lombosmohák. Átmeneti lápok azok a savanyú, tőzeges talajú területek, ahol a lombosmohák és tőzegmohák ritka sásfajokkal (pl. gyapjasmagvú sás) és vidrafűvel. Főleg a Nyugat-Dunántúlon, illetve az Északi-középhegység Dagadó lápok (Keleméri-láp, Csarodai-láp) jégkori vagy jégkor utáni (postglaciális) maradvány, ritka féltett természetvédelmi területek. növényük a tőzegmoha, a füles fűz, lápi- és szőrös nyír jellemző. Fátlan társulások állatvilága SZÁRAZFÖLDI TERÜLETEKEN Elsődleges fogyasztók: rágcsáló emlősök: mezei pocok, ürge, hörcsög, mezei- és üregi nyúl... magevő madarak: fácán-félék, fogoly, galamb-félék, túzok... növényevő rovarok: sáskák, szöcskék (egy része), tücskök... Másodlagos- és harmadlagos fogyasztók: ragadozó, rovarevő kisemlősök: mezei cickány, sün, vakond... ragadozó madarak: c, réti sas, ugartyúk, kis- és nagy őrgébics... hüllők: fürge gyík, homoki gyík, zöld gyík, pannon gyík.. 45

46 VÍZI- ÉS VÍZPARTI TÁRSULÁSOK Lebontó szervezetek: baktériumok, gombák, férgek és rovarok... Elsődleges fogyasztók: egysejtű planktonok (kandicsrákok, bolharákok).. növényevő halak: ponty, compó, keszegfélék, amur, busa... Az édesvizek élővilága a tavak vizének kémiai összetétele állandóan változik: párolgás, csapadék (évszakosan) Másodlagos- és harmadlagos fogyasztók: ragadozó halak: ragadozó őn, csuka, lesőharcsa, süllő... kétéltűek: kecskebéka, mocsári béka, sárga- és vöröshasú unka, tarajos- és pettyes gőte... madarak: fehér gólya, barna rétihéja, kormorán (kárókatona), bakcsó, szürke- és vörös gém, bölömbika, kis- és nagy kócsag... folyóvizek összetételét befolyásolja a vízgyűjtőte-rület kőzetminősége, a folyó táplálás szerinti rendje, a klimatikus tényezők, és az élővilág hatása) Tavak élővilága Lebontó szervezetek: baktériumok, férgek, puhatestűek hőháztartás szerint: egyenes hőrétegződésű fordított hőrétegződésű évszakosan változó hőrétegződésű tavak szervesanyag-produkció alapján: disztróf tavak csekély a termelékenység, kevés faj fordul elő bennük. eutróf tavak A tápanyag-ellátottság bőséges, a szervesanyag-termelés nagy. oligotróf tavak tápanyagban szegény 46

47 TAVAK HŐRÉTEGZŐDÉSÉNEK FŐBB TÍPUSAI AMIKTIKUS (állandóan jéggel fedett sarkvidéki tavak) HIDEG MONOMIKTIKUS (télen rétegzett, nyáron átkeveredő sarkvidéki tavak) DIMIKTIKUS (tavasszal és ősszel keveredik, nyáron és télen rétegzett mérséklet égövi tavak) MELEG MONOMIKTIKUS (télen keveredik, nyáron rétegzett szubtrópusi tavak) OLIGOMIKTIKUS (kevés cirkulációs periódus szabálytalan időközönként, trópusi tavak) POLIMIKTIKUS (állandóan, vagy gyakran van átkeveredés, hidegvagy melegégövi tavak) MEROMIKTIKUS (állandó rétegzettség, pl. sós tavak) HEFOP önálló zárt rendszert Tavak a Föld összes tavának vízmennyisége szárazföldek területének 1,8%-át típusai klímazónánként különbözőek, a hőmérséklet növekedésével csökken a víz oxigéntartalma, ugyanakkor az élő szervezetek oxigén-igénye megnő Tavak vertikális (függőleges) metszet pelágikus tér nyílt vízfelszínhez bentális aljzathoz kötött litorális (partmenti), profundális (mélytavi) tipikus élővilág járommoszatok (Staurastrum) moszatok ágascsápú rákok (Cladocerák) kerekesférgek (Rotatoriák) Európai tavak növényei a tópart felső részén a nádzóna helyezkedik el, amelynek uralkodó faja a nád, amit néha tavi káka helyettesít a szennyezőanyagok nagy részét a nádasok tartják vissza a parttól befelé haladva a hínárosok két típusa jelenik meg, az alámerülő és a rögzült hínárok nád tavi káka széleslevelű gyékény úszó békaszőlő füzéres süllőhínár csavarthínár fehér tündérrózsa sulyom vízitök apró békalencse rucaöröm hu.wikipedia.org/wiki/palkafélék 47

48 Befolyásolja Folyóvizek élővilága a folyó vízjárása, vízhozama, a víz hőmérséklete, a víz oxigénellátottsága, hordalék mennyisége, minősége Áramlás régiók Folyóvizek élővilága - a folyók különböző adottságú ökorendszereket kötnek össze - a torkolat vidékén az ökoszisztéma állandó anyag és energiacserében áll a tengeri ökoszisztémával - ebben a régióban a sótartalmat széles határok között elviselő (eurihalin) fajok élnek Folyóvizek élővilága a mederfenék közelében az oxigénellátottság igen rossz, de ennek ellenére számos puhatestű és örvényféreg kedveli ezt a területet a folyók környezeti terhelése a múlt század vége óta jelentősen megnövekedett az antropogén hatás következtében a faji összetétel sok helyen megváltozott Mérsékelt övi patakok és folyók 1. pisztrángos régió: a felső szakaszon, oxigénben gazdag, hideg 2. pórhalak által betelepült régió: a patakágy homokos, a víz melegebb Mérsékelt övi patakok és folyók 3. márnarégió: gyorsfolyású, homokos vagy iszapos a folyóágy 4. dévér keszegek zónája: lassú folyású, zavaros, oxigénszegény, meleg sajátos madárfajok, pl.: vízi rigó jjphoto.dk A tenger élővilága Földünk felszínének 71% tengerek és óceánok A tenger hőmérsékleti 2 C + 30 C (sós víz fagyás pontja 4 C), Van ahol az évi hőingás 1 C szűktűrésű fajok 48

49 A tengerek élővilága az ember a tengerekből évente 50 millió tonna tápanyagot von ki élővilága vízszintes és függőleges irányban egyaránt zonális elrendeződést mutat a sótartalom átlagosan (de pl. a Vörös-tengerben 46, míg a Botteni öbölben 1-2 körül mozog) (termohalinás áramlások) Tengeri biomok tenger szárazföld anyagforgalom tengerek fényviszonyait főként a mélység befolyásolja napfény maximális behatolása a tengerekbe m a planktonállomány a sarkoktól az Egyenlítő felé haladva csökken mélység felé szintén csökkenés: felszín közelében db/liter 400 méter mélyen 200 db/liter 1000 méter alatt már csak 100 db/liter Tengerek élővilága jelentősen eltér a szárazföldek élővilágától biocönózisaiban az alacsonyabb rendű növények dominálnak gyakoriak az egy-, vagy többsejtű telepes növények különböző moszatok zonálisan helyezkednek el: zöldmoszatok barnamoszatok vörösmoszatok bentális élettér: a tengerek aljzatához kötődő életmódot leginkább a partközeli, litorális pelágikus (nyíltvízi) élettér: a partoktól távolabb eső tenger felső 200 m vízrétegét foglalja magába függőlegesen tagolható a mélytengeri halaknak világítószerveik vannak, gyakran szokatlan, vagy feltűnő készülékeik alakultak ki a zsákmány megragadására mélytengeri horgászhalra viperahal 49

50 A tengerek növényvilága Tengerpart Élet a tengerben Planktontermelődés (gc/m 2 ) Arktikus tengerek ig állandóan alacsony vízhőmérséklet kovamoszatok dominanciája dús plankton db/l zooplankton: Radiolaria üledékképzés evezőlábú rákok copepoda tömegesen halak kis fajszámban, nagy egyedszámmal bálnák, fókák, tengeri vidrák sirályfélék viharmadarak récék partlakó madarak ({{Information Description= Adult Sea Otter (''Enhydra lutris'') in Morro Bay, CA drifts out of the harbor on the ebb tide 1 4dec2007 Friday 14 Dec Photo by Mike Baird, Canon 1D Mark III with 600mm IS lens w/ 2X II TE and polarizer Source=[ Anarktikus tengerek császárpingvin (Aptenodytes forsteri) leopárdfóka (Hydrurga leptonyx) fülesfóka medvefóka (Arctocephalus ursinus) északi oroszlánfóka (Eumetopias jubatus) törpebálna Mérsékeltövi tengerek átmeneti jelleg kevesebb plankton db/l self területek élővilága gazdagabb rákok, puhatestűek, szivacsok, tüskésbőrűek, polipok madarak nagy faj és egyedszámban viharmadarak (albatrosz, galambhojsza (D), ezüst sirály, lummák, kárókatona) delfinek kék bálna, hátúszós bálna 50

51 Meleg tengerek a plankton sűrűség alacsony kovamoszatok helyett ostoros moszatok és páncélos ostorosok kékmoszatok nagy mennyiségű tápanyag a trópusi folyókból a halak egyed és fajszáma magas pl.: repülőhalak szegényes madárvilág korallok (speciális igények) Az életforma kifejezés Tudományos megközelítésben felépítésük, ökológiai szerepük szerint különíti el a növényeket; A legismertebb ilyen életforma-alapú osztályozás a Raunkiær-féle életformaosztályozás. Christen C. Raunkiær először a Dán Botanikai Társaság előtt tartott beszédében említette 1904-ben, majd első rövid leírása a társaság lapjában, a Botanisk Tidsskriftben jelent meg. Raunkiær tovább finomította a rendszert, és dán nyelven publikálta 1907-ben. Raunkiær életforma-osztályozását később többen továbbfejlesztették, de a rendszer lényege nem változott. A Raunkiaer-rendszer osztályozásának alapja a növény növekedési pontjának (rügyének) elhelyezkedése a számára ellenséges időszakokban (hideg évszak, száraz évszak) Phanaerophyta (Ph) Fás szárú növények Áttelelő szerveik magasan a talaj szintje felett vannak. (fák, cserjék, alacsony félcserjék) 51

52 Phanerophyta Fásszárú növények Phanerophyta Fásszárú növények. Az áttelelő szervek magasan, legalább 25 cm-rel a talaj szintje felett vannak (fák és cserjék). A rendszer korábbi változataiban az epifita (fán élő) növények is ide tartoztak, ezeket később Raunkiær saját kategóriába helyezte. A növény magassága szerint tovább oszthatók megaphanerophyta, mesophanerophyta vagy nanophanerophyta növényekre, vagy más bontások is alkalmazhatók, a levelek élettartama (örökzöld vagy lombhullató), pozsgásság szerint, illetve hogy van-e a rügynek fedőpikkelye az áttelelést megkönnyítendő. Chamaephyta(Ch) Chamaephyta Az áttelelő szervek a föld felszínéhez közel (25 cm-nél közelebb) helyezkednek el. Fásszárú törpecserjék, kúszócserjék tartoznak ide. a szár lehet fásodott, kúszó vagy hiányzó erdei kutyatej Hemikryptophyta(H) Hemikryptophyta Az áttelelő szervek a talaj felszínén, vagy közvetlenül az alatt vannak. Ezek lehetnek tőrózsa, tősarj vagy földbeli hajtás. Lágy szárúak, évelők. Kryptophyta Az áttelelő szervek föld- vagy vízalattiak (hagymás, gumós, gyöktörzses növények): Geophyta(G) az áttelelő szervek száraz talajban rejtőznek(hagymás, gumós, gyöktörzses növények). ciklámen 52