Magyarországi társulások Szerkesztette: Vizkievicz András

Átírás

1 1

2 Magyarországi társulások Szerkesztette: Vizkievicz András Éghajlat Hazánk területén három különböző klímatípus találkozik, amelyeknek az elemei az egyes években különböző erősséggel és gyakorisággal jelentkeznek. A kontinentális éghajlat jellegzetességeit a o meleg száraz nyarak, a nyárelői esőzésekkel és a o hideg, többnyire száraz telek tükrözik. Az óceáni éghajlat hatását ajel o hűvös, esős nyár és az o enyhe, csapadékos tél tükrözi. A szubmediterrán éghajlat jellemzői a o forró, csapadékszegény nyár, o a rövid tél, o a tavaszi és őszi esőzések. Magyarországon az évi átlagos hőmérséklet 10 C o körüli, a csapadék mm, de tájaink között jelentős eltérések vannak az éves csapadékmennyiségében. Éghajlatunk eme tér- és időbeli változatossága visszatükröződik az élővilág, különösen a növényvilágnak a sokszínűségében, a növénytakaró változatosságában (Nyugat-Dunántúl bükköseitől az Alföld erdőssztyepp- és sztyeppfoltjaiig). A domborzat kitettség - pedig tovább erősíti a klimatikus hatásokat, és fokozza az élővilág változatosságára gyakorolt hatását. Hazai fás társulások Magyarország a mérsékeltövi lombhullató erdők biomjához tartozik, így a természetes szukcesszió zárótársulása általában valamilyen erdő. Hazánk területének az emberi tájátalakítás előtt 70-80%-át erdő fedte, ma az erdők aránya alig 18%. 1. Klímazonális erdők: Kialakulásukban a döntő környezeti tényező az éghajlat volt, tehát elsődlegesen meghatározóak a hőmérsékleti- és csapadékviszonyok. A magassági övek szerint kialakult egyes erdőtársulások: 1. az alföldön tatárjuharos-lösztölgyes (már csak foltokban (mezőgazdaság)), 2. cseres-tölgyesek m, 3. gyertyános-tölgyesek m, 4. bükkösök 600 m-től, 5. elegyes fenyves erdők (az ország legnyugatibb részein, csak kis területen). 2

3 A klímazonális erdőkben előfordulhatnak extrazonális, azaz zónán kívüli állományok. Hűvös, hideg völgyekben, meredekebb északi hegyoldalakon a tölgyes és gyertyánostölgyes erdőkben megjelenik az alacsonyabb hőmérsékletet kedvelő bükk. 2. Intrazonális erdők: A vízellátottság, az alapkőzet, vagy a domborzat módosító hatása következtében kialakuló társulások, ilyenek pl.: a. ligeterdők, b. láperdők, c. molyhos-tölgyes bokorerdők, d. homoki erdők pl. nyáras- borókás. 3. Telepített erdők a. Nyáras erdők b. Akácos erdők c. Fenyvesek Tatárjuharos-lösztölgyes Az alföldi erdőssztepp maradványai. Cseres-tölgyes Közép-hegységeinkben és dombvidékeinken tszf méteres magasságban jellemző. Laza a lombkorona, amely a fényt jól átengedi. Jellemző a csertölgy. A fejlett cserjeszint és fejlett gyepszint fény- és melegkedvelő fajokban gazdag. 3

4 Gyertyános-tölgyes Középhegységeinkben tszf méter magasságában fordulnak elő. Kétszintű lombkorona alakul ki, ahol: a felső szintet a kocsánytalan vagy kocsányos tölgy, az alsó szintet gyertyán alkotja. A kevesebb fény miatt jelentéktelen a cserjeszint és a gyepszint. Kora tavaszi aszpektusa gazdag geofitonokban, amelyek tavasszal virágzanak, nyárra mire a lombkorona záródik magjaikat elszórják, visszahúzódnak földalatti raktározó szerveikbe (gumó, hagyma, gyöktörzs) és az év nagy részét föld alatt töltik. Bükkös Középhegységeink tszf. 600 méternél magasabban fekvő területein jellemzőek. Sűrű erdő, a lombkorona teljesen záródó, cserjeszint nincs, gyepszint csak kora tavasszal (geofitonok, hagymások) fordul elő. Uralkodó fája a bükk. Fenyves Kis kiterjedésű, elegyes erdők a Ny-Mo-on és a Alpokalján jellemzőek, egyébként elsősorban telepített erdők, pl.: lucfenyő (Alpokalja), erdei fenyő (DNY Dunántúl). Fejlett moha és zuzmószint, virágos növények a gyepszintben szinte nincsenek. 4

5 Intrazonális erdők A) Elsősorban a vízellátottság alapján kialakuló erdők: 1. Puhafa-ligeterdők Fűz, nyár ligeterdők Oxigénben dús, friss vízzel ellátott területeken, alacsony ártereken, folyók mentén alakultak ki, Területük a folyószabályozások miatt csökkent. Ugyanakkor a vizes élőhelyek védelméről a Ramsari Egyezmény gondoskodik. 2. Keményfa ligetek A ligeterdők zárótársulásai, folyók mentén, magasabban (galéria erdők, tölgy-kőris-szil ligeterdők) fordulnak elő. 3. Láperdők Lefolyástalan, magas vízállású, oxigén-szegény környezetben jellemzőek. B) Alapkőzet, talaj által meghatározott fástársulások: 1. Homoki erdők Nyáras-borókások, jellemzően a Duna-Tisza köze területén találhatók, lombkoronaszintet a nyárfák, cserjeszintet a boróka képviseli. 5

6 Nyílt homoki tölgyes Szárazabb bucka-tetőkön találhatók. Zárt homoki tölgyes kevésbé száraz, nedvesebb területek záró társulása, C) Domborzat (és alapkőzet) által befolyásolt társulások: 1. Molyhos-tölgyes bokorerdő Déli, meredekebb, szárazabb, meleg mészkő- és dolomitlejtőkön alakul ki Szurdokerdő Középhegységeink szűk, meredek völgyeiben, párás, nedves, hűvös völgyek mélyén, erősen kőzettörmelékes felszíneken alakultak ki. Hűvös mikroklíma miatt gyakoriak a jégkori reliktumok. Telepített erdők A természetes erdők helyén találhatók. Gazdasági szempontok alapján telepítik. Eltüntetik a természetes életközösséget, a talajviszonyokat hátrányosan befolyásolják. Monokultúráknak tekinthetők, diverzitásuk kicsi, fennmaradásuk folyamatos beavatkozással biztosítható. Rendkívül sérülékenyek. A fák közel egykorúak, genetikailag homogén állományt alkotnak. Erdeifenyő és fekete fenyő. Faipari hasznosítás céljából ültették. Káros, mert a tűlevél nehezen lebomolva savassá teszi a talajt, nehéz a helyére visszaállítani a természetes társulásokat. Észak-Amerikából akácfa. Igénytelen, gyors fejlődésű faj, azonban a talaj tápanyagtartalmát teljes mértékben felhasználja, humuszképzése viszont jelentéktelen. Az eredeti társulásokba hatolva, ott elszaporodva degradációt (leromlást) okoz. A futóhomok megkötése céljából telepítették. 6

7 Az akácgyökér önálló nitrogénkötésre és ennek következtében a termőhely tápanyagviszonyainak aránylag gyors megváltoztatására képes. Az akác lombja igen gazdag nitrogéntartalmú vegyületekben, ezért a talaj felső rétegében nitrogén-túlkínálatot idéz elő. A nemesnyárasokat gyors növekedésük és papíripari feldolgozhatóságuk miatt telepítették és telepítik. 7