A fiókatáplálék mennyisége, minősége és szezonalitása városi és erdei széncinege (Parus major) populációkban

Átírás

1 Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar Biológiai Intézet, Ökológia Tanszék A fiókatáplálék mennyisége, minősége és szezonalitása városi és erdei széncinege (Parus major) populációkban Készítette: Sinkovics Borsika Csenge Témavezető: Dr. Bókony Veronika tudományos főmunkatárs MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport Belső konzulens: Dr. Fülöp Dávid Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Biológiai Intézet, Ökológia Tanszék Budapest 2014

2 Tartalom 1. Bevezetés Az urbanizáció hatása az élővilágra A madárfiókák táplálékának mennyisége, minősége és szezonalitása Célkitűzések Fiókatáplálék mennyisége és összetétele (2012) Hernyók mennyisége és szezonalitása (2013) Szülők költéskezdete és szaporodási sikere (2012, 2013) Módszerek Vizsgált faj A vizsgált helyszínek Adatgyűjtés Fiókatáplálék mennyisége és összetétele (2012) Hernyók mennyisége és szezonalitása (2013) Szülők költéskezdete és szaporodási sikere (2012, 2013) Adatelemzés Fiókatáplálék mennyisége és összetétele (2012) Hernyók mennyisége és szezonalitása (2013) Szülők költéskezdete és szaporodási sikere (2012, 2013) Eredmények Fiókatáplálék mennyisége és összetétele (2012) Hernyók mennyisége és szezonalitása (2013) Szülők költéskezdete és szaporodási sikere (2012, 2013) A 2012-es költési időszak A 2013-as költési időszak Diszkusszió A fiókák táplálék-ellátottsága és a szaporodási siker A hernyócsúcs és a szaporodás időzítése Összegzés és további tervek Összefoglaló Summary Irodalomjegyzék Köszönetnyilvánítás... 46

3 1. Bevezetés 1.1. Az urbanizáció hatása az élővilágra Míg az 1900-as évek elején Földünk lakossága 1.6 milliárd fő volt, addig 2014-re már elérte a 7.2 milliárdot. A népesség növekedésével a városok száma és kiterjedése folyamatosan növekszik. Az 1800-as évek hajnalán a népességnek még csupán a 2.5 %-a élt városban, az 1900-as évekre ez 10%-ra gyarapodott, a 2000-es évekre pedig már 50%-ra ugrott ez az arány (Takács-Sánta 2008). A városi környezet számos paraméterben különbözik a természetestől, ezek közül csak néhányat említenék meg. A közlekedési eszközök és a fosszilis tüzelőanyagok égetése jelentősen rontja a városi levegő minőségét (Chan & Yao 2008), nagy mennyiségben található a szén-monoxid, a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok és a légköri aeroszolok. Ezt nagyon jól mutatja, hogy városokban ritkán látunk zuzmót a fákon, hiszen ezek az élőlény-együttesek fokozottan érzékenyek a légszennyezésre, különösen a kén-dioxidra. A nagyvárosok hőmérséklete is magasabb, mint a környező területeké, ez az ún. hősziget-effektus (Grimmond 2007). Ennek számos oka van, többek között a légszennyezettség, a zöldfelületek hiánya, illetve a felszínt borító mesterséges anyagok, melyek nagy arányban nyelik el a napsugárzást (Grimmond 2007). A közlekedési és technikai eszközök okozta zajszennyezés, illetve a lámpák okozta fényszennyezés is jelentős a városi környezetben (Naguib et al. 2013, Longcore & Rich 2004). Viszonylag újonnan felfedezett jelenség az ún. poláros fényszennyezés. Számos rovar nem a vízről visszavert fény intenzitása vagy színe alapján keresi a vizet, hanem a vízfelületről tükröződő vízszintesen poláros fény segítségével (Gál & Horváth 1998, Horváth 1995). Természetes környezetben többnyire csak a víz ver vissza erősen és vízszintesen poláros fényt. Azonban a városokban számos olyan mesterséges felület van (üvegpaloták, napelemtáblák, gépkocsik karosszériája), melynek optikai tulajdonságai hasonlóak a vízéhez, így ezek a felületek magukhoz vonzzák a vízi rovarokat, ami leggyakrabban a pusztulásukhoz vezet (Malik et al. 2008, Kriska et al. 2008, Sinkovics et al. 2012). Mindezekhez a megváltozott környezeti tényezőkhöz az élőlények vagy adaptálódnak, vagy kiszorulnak az urbanizált élőhelyekről, így a városi közösségek összetétele jelentősen eltérhet a természetes élőhelyekétől. Reis és munkatársai például különböző urbanizáltságú városrészek madárfajgazdagságát hasonlították össze egy brazil városban. Eredményük 3

4 szerint az átlagos madárfajgazdagság csökkent az urbanizáltság mértékének növekedésével (Reis et al., 2012). Az urbanizáció azonban nem csak a közösségek összetételére hathat, hanem a közösséget alkotó populációk demográfiai tulajdonságaira is. Chamberlain és munkatársai egy meta-analízisben azt vizsgálták, hogy a különböző madárpopulációk demográfiai tulajdonságaira (évenkénti költéskezdet, fészekaljméret, fiókák tömege, éves és költésenkénti produktivitás) milyen hatással van az urbanizáció (Chamberlain et al. 2009). Összességében azt találták, hogy a városi madarakra a korábbi költéskezdés, az alacsonyabb tojásszám fészkenként, az alacsonyabb fiókaszám, és a kisebb fiókatömeg jellemző a természetes élőhelyen élő fajtársaikhoz képest. Hogy mi lehet ennek az oka, arra számos, egymást nem kizáró hipotézis létezik. Az egyik elmélet szerint városokban különbözik a fészekpredáció mértéke. Az eredmények ellentmondóak, néhányan azt találták, hogy a városi területeken nagyobb a fészekpredációs ráta, néhányan épp az ellenkezőjét, vagy éppen azt, hogy nincs különbség a két élőhelytípus között (Chamberlain et al., 2009). Mások szerint az élőhely struktúrájának lehet fontos szerepe. A városi környezet gyakran jóval fragmentáltabb, mint a természetes, ez például a barnafejű gulyajáró (Molothrus ater) esetében növelheti a fészekparazitizmus intenzitását (Burhans & Thompson 2006). Remes a barátposzáták (Sylvia atricapilla) fészkelési sikerét vizsgálta egzotikus növényekkel borított és őshonos vegetációban. Azt találta, hogy az egzotikus vegetációban szignifikánsan kisebb volt a fészkelési siker, mint az őshonos vegetációban (Remes 2003). További tényezők is csökkenthetik a városi madarak szaporodási sikerét. Eeva és munkatársai például szignifikánsan nagyobb mennyiségű tyúkbolhát (Ceratophyllus gallinae) találtak szennyezett területeken lévő kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) fészkekben (Eeva et al. 1994). A városokban állandóan jelenlévő zaj is káros lehet a madarakra. Naguib és munkatársai széncinegéknél kísérletesen kimutatták, hogy a szülők ritkábban látogatták a fészket zajszennyezett élőhelyen, mint a természetes, kontroll területen, és a fiókák kéregető viselkedését is befolyásolta a zaj (Naguib et al. 2013). Mindezek mellett azonban a legvalószínűbb elmélet szerint a különbségek fő oka a két élőhelytípus különböző táplálék-ellátottságában rejlik: különbözhet a táplálék minősége, mennyisége és szezonalitása (Chamberlain et al. 2009). A fenti hipotézisek természetesen nem zárják ki egymást, valószínűleg számos tényező közrejátszik a városi közösségek és populációs tulajdonságaik kialakulásában. 4

5 1.2. A madárfiókák táplálékának mennyisége, minősége és szezonalitása A rovarevő madaraknál a fiókakori táplálkozásban gyakran igen fontos szerepe van a hernyóknak, például széncinegék (Parus major) esetén habár van némi variáció területek és periódusok között, a fiókák táplálékát legnagyobb mennyiségben a hernyók teszik ki (Pagani Núñez et al. 2011, Török 1985). A hernyók mellett más ízeltlábúak is szerepelnek a széncinege-fiókák étlapján, többek között egyenesszárnyúak, lepkék és botsáskák (Pagani Núñez et al. 2011). Érdekes, hogy a pókok aránya igen magas a fiatal fiókák étrendjében (Pagani Núñez et al. 2011, Török 1985). Ez a jelenség független az élőhelytől és az időponttól, tehát úgy tűnik, hogy a széncinegeszülők ebben az időszakban inkább a pókokat részesítik előnyben. Ennek egyik oka lehet, hogy a pókokban található fehérjéknek magas a kéntartalmú aminosav tartalma (például a cisztein), aminek fontos szerepe lehet a gyors tollnövekedésben. Emellett a pókokban található sok taurin is fontos szerepet játszik a fiókák fejlődésében (Ramsay & Houston 2003). Ez a pókpreferencia más, hasonló fajoknál is megjelenik, többek között a kékcinegéknél (Parus caeruleus), kis légykapóknál (Ficedula parva) és a kormos légykapóknál (Ficedula hypoleuca) is (Pagani Núñez et al. 2011). Sok taxonnál a szaporodási sikert meghatározó fő tényező az elérhető préda mennyisége (Visser 2006). Van Noordwijk és munkatársai szignifikáns pozitív korrelációt tapasztaltak a széncinegék tojásrakásának időzítése és a hernyók megjelenésének időzítése között (van Noordwijk 1995). Török pedig azt találta, hogy a költés előrehaladtával és a fiókák fejlődésével együtt a hernyómennyiség aránya is nőtt a fiókatáplálékban (Török 1985). Ebből úgy tűnik, hogy természetes környezetben a fiókák étrendjében a hernyóknak jóval fontosabb szerepe lehet, mint a többi ízeltlábúnak. Mindemellett számos kutatás rávilágított a hernyókban lévő nagy karotinoidtartalomra (Eeva et al. 2010, Isaksson & Andersson 2007). A madarakban pedig különösen fontos szerepe van ennek a vegyületcsoportnak: az A-vitamin prekurzora, emellett fontos antioxidáns, stimulálóan hat az immunrendszerre is, és a tollazat színezetének kialakításában is sok faj használja. A tollazat színe azért lényeges, mert minőségjelzésként funkcionálhat a szexuális szelekcióban, pl. a nőstények párválasztásában (Hill & McGraw 2006). A halvány karotinoid-alapú tollszínezet gyakran kapcsolatban áll az egyed ekto- és endoparazitáltságának mértékével (Thompson et al. 1997, Hõrak et al. 2001) és az egyed leromlott egészségi állapotával (Hõrak et al. 2001). A karotinoidokat azonban csak növények, gombák és mikroorganizmusok képesek de novo szintetizálni, az állatoknak táplálékukkal kell felvenniük a szükséges mennyiséget. Viszont a különböző ízeltlábúaknak más a karotinoidtartalma. Eeva és munkatársai megmérték néhány nagyobb ízeltlábú-csoport 5

6 karotinoidkoncentrációját. Eredményük szerint magasan a legtöbb karotinoid a hernyókban és a kifejlett lepkékben volt (Eeva et al. 2010). Ez is lehet az oka annak, hogy természetes körülmények között a fiókák táplálékát főként ezek a karotinoidokban gazdag hernyók teszik ki. A fentiek alapján egy adott élőhelyen a költési időszakban előforduló hernyók mennyisége meghatározó lehet a fiókák fejlődése és túlélése szempontjából. Azonban városi környezetben a hernyók mennyisége több okból is kevesebb lehet, mint a természetes élőhelyeken, így a szülők rászorulhatnak arra, hogy rosszabb minőségű táplálékot hordjanak fiókáiknak. Egyrészt a városokban lévő gyérebb zöldfelületben kevesebb hernyó élhet. Azonban nemcsak a növényzet mennyisége, hanem a városi vegetáció fajösszetétele is hathat az ízeltlábúak denzitására, ugyanis az egzotikus vagy örökzöld növények ízeltlábú-faunája gyakran szegényesebb, mint az őshonos fajoké (Southwood 1961). A környezetszennyezés pedig kedvezőtlenül hathat a városi ízeltlábúak minőségére a madarak szempontjából. Például Dauwe és munkatársai a nehézfém-szennyezettséget mérték hernyókban különböző mértékben szennyezett területeken. Azt találták, hogy azokban a növényekben és a rajtuk táplálkozó hernyókban, amelyeket a szennyeződés forrásához közel gyűjtöttek, sokkal magasabb volt a nehézfémek koncentrációja, mint azokban, amelyeket a forrástól távolabb mintáztak. Ez közvetetten hatott a széncinegékre is, ugyanis azoknak a fiókáknak a tollaiban és salakanyagában, akik közelebb voltak a szennyező forráshoz, szignifikánsan magasabb volt az ezüst, arzén, higany és ólom koncentrációja (Dauwe et al. 2006). Isaksson és Andersson (2007) pedig szignifikánsan alacsonyabb karotinoid-koncentrációt talált a városi hernyókban, mint természetes erdőkben. De nemcsak a hernyók mennyisége és minősége, hanem a mérete is fontos lehet a fiókák táplálkozásában. Egy 2012-es tanulmány például házi veréb párok fiókaetetési viselkedését vizsgálta városi és vidéki élőhelyen. Eredményül azt kapták, hogy a városi szülők kevesebb óriás-prédát vittek fiókáiknak (ez a kb. 2 cm-nél nagyobb hernyókat és más rovarokat jelenti), és a városi szülők szaporodási sikere szignifikánsan elmaradt a természetközeli élőhelyen élő madarakétól (Seress et al., 2012). A hernyók szezonalitása pedig azért fontos, mert az énekesmadarak a szaporodási sikerük maximalizálása érdekében a tojásrakást úgy próbálják időzíteni, hogy a lokális hernyócsúcs idejére keljenek ki fiókáik (Van Noordwijk et al., 1995). Úgy tűnik, hogy az urbanizált területen élő rovarevő madarak korábban kezdenek költeni, mint természetes élőhelyükön (Chamberlain et al. 2009). A szakirodalom szerint ennek egyik oka lehet, hogy a tavaszi lombfakadás is korábban kezdődik városokban, mint a környező, nem urbanizált 6

7 területeken (Neil & Wu, 2006). Ez a városokban létrejövő hősziget effektusból következhet, azaz hogy a beépített városokban magasabb a hőmérséklet, mint a környező területeken (Neil & Wu, 2006). Mivel városban előbb kezdhetnek el lombosodni a növények, előbb jelenhetnek meg az ezeken táplálkozó állatok, így a hernyók is. A hernyók korábbi megjelenésével a hernyók abundanciájának csúcsa is korábbra tolódhat, ezért a rovarevő madarak korábban kezdhetnek el költeni, mint a természetes élőhelyeken élő társaik. Azonban a jelenséget más tényezők is magyarázhatják. Egy alternatív hipotézis szerint például a városokban telelő madarak az emberek által felkínált táplálék (pl. madáretetők, hulladék) elérhetősége miatt jobb kondíciót tudnak fenntartani, és ezáltal hamarabb tudják elérni a szaporodás megkezdéséhez szükséges élettani állapotot (Fleischer et al. 2003). Egy másik elmélet szerint az urbanizált területeken a fényszennyezés miatt korábban indukálódnak a madarakban azok az élettani folyamatok, amelyek a fotoperiódus szezonális változására reagálva elindítják a szaporodást (Partecke et al. 2005). Az alternatívák teszteléséhez szükséges lenne összehasonlítani a hernyócsúcs időzítését városi és természetes élőhelyek között, azonban tudomásom szerint eddig egyetlen ilyen tanulmány sem jelent meg. 7

8 1.3. Célkitűzések Fiókatáplálék mennyisége és összetétele (2012) Dolgozatom első részében arra a kérdésre kerestem a választ, hogy különbözik-e a fiókatáplálék mennyisége és összetétele városi és természetes, erdei környezetben. Azt várom, hogy városi élőhelyen a kevesebb zöldfelület miatt a fiókák kevesebb hernyót kapnak, mint erdei társaik, illetve táplálékuk jelentős hányadát számukra kevésbé ideális zsákmány, például emberi hulladék vagy mag fogja alkotni. Ennek kiderítése érdekében városi és erdei széncinegepárok etetési viselkedéséről készítettünk videofelvételeket odúra helyezhető minikamerákkal Hernyók mennyisége és szezonalitása (2013) Dolgozatom második részében azt a kérdést tettem fel, hogy különbözik-e a hernyók abundanciája és annak szezonalitása városban és természetes, erdei környezetben. Azt várom, hogy városi környezetben a kevesebb zöldfelület miatt kevesebb lesz a hernyók abundanciája, továbbá mennyiségük időben előbb fogja elérni a maximumot. Ennek vizsgálatához fára akasztható hernyóürülék-csapdák segítségével becsültük a hernyóabundanciát városi és erdei élőhelyeken Szülők költéskezdete és szaporodási sikere (2012, 2013) Dolgozatom harmadik részében arra a kérdésre kerestem a választ, hogy különbözik-e a szülők szaporodási sikere és a költéskezdet időzítése városi és természetes élőhelyen. Azt várom, hogy városi élőhelyen a szülők korábbra időzítik a költés kezdetét, és a fiókák testmérete, tömege és kirepülési sikere kisebb lesz, mint az erdei élőhelyen. Ennek vizsgálatához megmértük városi és erdei széncinegepárok fiókáinak rátermettségi jellemzőit (tömeg, csüdhossz, szárnyhossz), és ugyanezen párok fészkeinél rögzítettük az első tojás lerakásának, illetve az első fióka kikelésének dátumát. 8

9 2. Módszerek 2.1. Vizsgált faj A széncinege a verébalakúak rendjébe (Passeriformes), azon belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó faj. Európában széleskörűen elterjedt, hazánkban egyaránt költ lakott területeken (pl. kertekben, városi parkokban) és természetes erdőkben cm hosszú, súlya gramm, feje fekete, pofája fehér. A nemek hasonlóak, de a hím alsó teste sárgább, a fekete sáv szélesebb és összefüggő foltot alkot, ezzel szemben a tojó alsó teste gyakran fakó sárga, a fekete sáv pedig szakadozott. A juvenilis egyedek pofafoltja sárgás színű és alul nem teljesen zárt. A széncinege állandó fészkelőnk, a nagyobb távú vonulás nem jellemző rá, inkább a fiatal egyedek kóborolhatnak. Rovarevők, gyakori táplálékuk a lepkék és hernyók, bogarak, pókok, tetvek, poloskák, de az ínséges időkben különböző magokat fogyasztanak. Kora tavasszal a hím territóriumot foglal, majd a tojóval közösen nevelik fiókáikat. A széncinegék csak szociálisan monogámok, gyakori az extrapár kopuláció, azaz a hímnek több fészekben is lehetnek utódai. Tipikusan odúlakó madár, természetes körülmények között fészkét kisebb faüregekbe rakja, de a mesterséges odúkba is szívesen beköltözik. Fészkének alapja leggyakrabban moha, amit később fűszálakkal és emlősök szőrével bélel. A tojó általában 7-15 tojást rak, melyek fehér alapon barnásan pettyezettek. Míg a tojó a tojásokon kotlik, addig a hím szorgosan eteti párját. A fiókák a tojásrakást követően körülbelül a második hét elteltével kelnek ki, majd naposan hagyják el a fészket. Ezután még a szülők néhány napig vezetgetik őket, majd végleg felhagynak a gondoskodással. Az első fészekalj kirepülés után bizonyos években illetve területeken egy második fészekaljat (másodköltést) is felnevelhet a pár. A széncinege védett madarunk, természetvédelmi értéke forint. Jó alkalmazkodóképessége miatt hazai állománya nem veszélyeztetett, között mérsékelten növekvő trendet mutatott (Magyar Madártani Egyesület, Mindennapi Madaraink Monitoringja program, gyakorisága miatt pedig a vizsgálatunkhoz kitűnő modellfaj. 9

10 1. ábra: Tojásokon kotló tojó széncinege 2. ábra: Néhány napos széncinege-fiókák 10

11 2.2. A vizsgált helyszínek A terepi vizsgálatokat a Pannon Egyetem Ornitológiai Csoportjával végeztem ben egy városi (Veszprém) és két erdei (Hárskút, Vilmapuszta) helyszínre telepítettünk ki B típusú mesterséges odúkat. Veszprémben az odúkat olyan kisebb-nagyobb parkokba helyeztük ki, ahol jellemző a járókelők gyakori jelenléte (emberi zavarás) és a járműforgalom közelsége (zaj és levegőszennyezés): a Pannon Egyetem területeire, a Színház kertbe, az Alsóvárosi temetőbe és az Erzsébet ligetbe. Ezzel szemben az erdei helyszíneken az emberi jelenlét és a járműforgalom igen ritka, természetes élőhelynek tekinthetők. Az odúkat a talajtól 2-5 méter magasan helyeztük el, legtöbbször vastag faágakon. A vilmapusztai erdő faösszetételét tekintve molyhos-tölgyes (Quercus pubescens), kisebb számban csertölgy (Quercus cerris) és virágos kőris (Fraxinus ornus) található még itt, Hárskúton, a falu határán kívül egy öreg gyümölcsösbe tettük ki az odúkat. Veszprémben a vizsgált területeken több mint 40 fafaj fordul elő, leggyakrabban vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), korai juhar (Acer platanoides) és ezüsthárs (Tilia tomentosa) ban két városi (Veszprém, Balatonfüred) és két erdei (Vilmapuszta, Szentgál) helyszínen vizsgáltuk a széncinegék szaporodási sikerét és a hernyók abundanciáját. A Szentgál melletti erdő jellemző fafajai az európai bükk (Fagus sylvatica) és a közönséges gyertyán (Carpinus betulus). Balatonürden a kiserdő -nek is nevezett Fenyves Parkban igen sokféle fafaj található; a leggyakoribbnak a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), a korai juhar és a kislevelű hárs (Tilia cordata) bizonyult Adatgyűjtés 2012-ben és 2013-ban a fészekrakást követően hetente kétszer ellenőriztük az odúkat, ennek során minden odút egyesével leemeltünk a fáról és feljegyeztük a tojások, fiókák számát és a fiókák korát. A fiókákat 15±1 naposan meggyűrűztük a későbbi azonosításhoz, a szülőket pedig odúcsapdázással fogtuk meg a gyűrűzéshez (az egyik szülőt a fiókák 6-7 napos korában, a másikat a fiókák gyűrűzésekor). Az egyedi azonosítót egy alumínium és három színes műanyag gyűrű alkotta Fiókatáplálék mennyisége és összetétele (2012) Ahhoz, hogy a fiókatáplálék mennyiségét és összetételét vizsgálni tudjuk, a fiókák 6-16 napos kora között fészkenként 1-3 darab 30 perces videofelvételt készítettünk az odúra helyezett minikamerával. A felvételek készítésekor feljegyeztük a kezdés időpontját, a levegő 11

12 hőmérsékletét és a szél erősségét (Beaufort skála szerint becsülve). A felvételek elemzésekor minden etetési eseménynél az alábbi adatokat jegyeztem fel: i) A szülő neme a gyűrűkód alapján ii) Prédatípus: A szülők által hozott préda kinézetéről a lehető legtöbb adatot feljegyeztem. Az elemzéshez 3 kategóriát alakítottam ki: hernyó, más ízeltlábú, egyéb. Az egyéb kategóriába került minden, amit nem tudtam besorolni a másik kettőbe, ezek általában különféle magok voltak. iii) Prédaméret: A hozott táplálék méretét a számítógép képernyőjén vonalzóval mértem le (táplálék képernyőn mért mérete). Az odú egy ismert hosszúságú részét (a bejárati nyílás elé helyezett platni vastagsága vagy szélessége) is lemértem a képernyőn (platni képernyőn mért mérete), így az alábbi képlettel kaptam meg a hozott táplálék valós méretét (mm-ben): Ezeken kívül minden felvételhez feljegyeztem az etetési gyakoriságot, azaz hogy 30 perc alatt hányszor etettek a szülők. Összesen 45 felvételt elemeztem ki. 3. ábra: Az odúra szerelt kamera rejtő doboza és egy felvételen elkapott etetési esemény (a zöld vonal a prédaméret mérését mutatja) 12

13 Kétféleképpen ellenőriztem, hogy a videófelvételről történő mérés megbízható-e. A táplálékméret mérésének ismételhetőségét az intraclass correlation koefficienssel (ICC) jellemeztem. Az ICC azt fejezi ki, hogy mennyivel nagyobb a megfigyelési egységek közötti variabilitás (jelen esetben a különböző prédák között) a megfigyelési egységeken belüli variabilitáshoz (jelen esetben a mérési hibához) képest. Értéke 0 és 1 között változhat, minél nagyobb, annál jobb az egyezés az ismételt mérések közt. Az ismételt méréshez 20 préda méretét mértem le újra. A 20 prédát rétegzett random mintavétellel jelöltem ki. Eszerint az etetési eseményeket prédaméret szerint növekvő sorrendbe állítottam, majd 5 hasonló mintaelemszámú kategóriába csoportosítottam őket. Minden kategóriából randomszámgenerátor segítségével választottam ki 4 etetési eseményt, ezeket mértem újra. Ezeket a prédákat egy független személy is lemérte, aki nem ismerte a vizsgálatom célját. Így a saját méréseim közötti (személyen belüli) ismételhetőség mellett a személyek közötti ismételhetőséget is vizsgálni tudtam Hernyók mennyisége és szezonalitása (2013) A hernyóabundancia becslése hernyóürülék-csapdákkal történt (Tinbergen 1960). A csapda fő szerkezeti eleme egy vászonból kialakított tölcsér volt, amit egy 50*50 cm-es fakeretbe rögzítettünk, aljára pedig egy követ helyeztünk nehezékként (4.ábra) ban összesen 58 fára került csapda az egyes helyszínek domináns fafajai közül: Veszprémben 6 gesztenyefa, 6 juharfa és 6 hársfa, Balatonfüreden 6 tölgyfa, 6 juharfa és 6 hársfa, Vilmapusztán 10 tölgyfa, Szentgálon pedig 6 bükkfa és 6 gyertyán volt mintázva, és minden fának egyedi azonosítót adtunk. A csapdák kihelyezésének időpontját úgy határoztuk meg, hogy a kijelölt fákon tavasz elején rendszeresen végignéztük a lombrügyeket és rügyezési stádiumokba soroltuk (1: nyugalmi, 2: a rügy kevesebb, mint 50%-a zöld, 3: a rügy legalább 50%-a zöld, 4: a rügyek hegye párhuzamos vagy elkezd kihajlani, 5: a rügyek hegye kihajlik, így a levelek felső része láthatóvá válik, 6: a külső levelek nyíltak, a középsőek is nyílni kezdenek, 7: minden levél nyílt, kezdenek szétterülni). Abban az esetben, ha az adott fa elérte a 6-os stádiumot (azaz a rügyek 50%-a ilyen állapotú volt), felakasztottuk a csapdát. A kihelyezésnél fontos szempont volt, hogy az adott fa lombjából minél nagyobb rész kerüljön a csapda fölé, illetve hogy másik fa lombja ne nyúljon át (minimum 5 méter más fa lombjától). Minden csapdát hetente 2-3 alkalommal ürítettünk az időjárástól függően. A csapdák kihelyezésének és ürítésének pontos időpontját feljegyeztük a későbbi számolásokhoz. Az ürítés során kémcsövekbe sepertük a csapda tartalmát, majd a mintákat a válogatásig 13

14 szobahőmérsékleten tároltuk. Összesen 1319 mintát gyűjtöttünk április 22. és június 29. között. A begyűjtött mintákból kézzel kiválogattam a hernyóürüléket a növényi törmelék és egyéb szennyeződések közül. Ennek során 3-féle méretű szűrőt használtam, ezek lyukátmérői körülbelül 2, 1, illetve 0.5 mm volt. Első lépésként a 2 mm-es szűrőn átszitáltam a mintát egy Petri-csészébe. A szűrőn fennakadt darabokat ecsettel üveglapra sepertem. Ebből kézzel válogattam ki a hernyóürülék-darabokat, majd ezeket visszasöpörtem az eredeti kémcsőbe. Ezután a Petri-csészében maradt mintát a közepes lyukátmérőjű szűrőn szitáltam át egy másik Petri-csészébe. A közepes szűrőn fentmaradt frakciót újfent az üveglapra sepertem ecsettel, majd kézzel kiválogattam a hernyóürülék-darabokat és ezeket is az eredeti kémcsőbe sepertem. Ha a minta sok apró növényi részt tartalmazott, akkor a folyamatot megismételtem a legkisebb lyukátmérőjű szűrővel is. A legvégén a Petri-csészében maradt frakció olyan apró volt, hogy sem szabad szemmel, sem pedig nagyítóval nem lehetett megkülönböztetni a hernyóürüléket más részektől - például porszemcséktől -, így ezt a frakciót egy az egyben visszasepertem a kémcsőbe. A megtisztított hernyóürüléket analitikai mérleggel mértük le 4 tizedesjegy pontossággal, majd az ürülék tömegéből az alábbi képlettel számoltam ki a becsült hernyó-biomasszát: ahol F a hernyóürülék tömege mg-ban és T a mérés helyszínének hőmérséklete C-ban, t pedig a gyűjtés időtartama órában. A hőmérséklet adatokat helyszínenként 1-1 loggerrel gyűjtöttük (óránként 1 mérés a vizsgálat teljes időtartama alatt). 4. ábra: Fára kihelyezett hernyóürülék-csapda 14

15 Szülők költéskezdete és szaporodási sikere (2012, 2013) A költéskezdést az első tojás lerakásának és a fiókák kikelésének dátumával jellemeztem. A rendszeres odúellenőrzések során feljegyeztük az utolsó tojás lerakásának dátumát, és mivel a tojó naponta egyetlen tojást rak, a fészekben talált maximális tojásszámból meg tudtuk állapítani az első tojás lerakásának dátumát. A fiókák kikelésének dátumát a fiókák mérete és fejlettsége alapján becsültük, mivel az egyes odúellenőrzések között legfeljebb 3 nap telt el, és az 1, 2 illetve 3 napos fiókák jól megkülönböztethetőek. A széncinegékre jellemző a kelési aszinkrónia, azaz hogy a fiókák nem mind egy napon kelnek, hanem egy vagy néhány fióka a többinél 1-2 nappal később kel, ezért a költéskezdet elemzéséhez a legidősebb fiókák kelési dátumát használtam. A szaporodási sikert a fiókanevelés sikerességével mértük, ami a fiókák méretével (testtömeg, szárnyhossz, csüdhossz) és a kirepülési sikerrel jellemezhető. A fiókák tömegét 15±1 naposan mértük le rugós erőmérővel, csüdhosszukat tolómérővel, szárnyhosszukat pedig vonalzóval határoztuk meg. A kirepülési siker a keléstől a kirepülésig életben maradt fiókák aránya. Ezt úgy vizsgáltuk, hogy az odúellenőrzések során feljegyeztük a fészkekben lévő aktuális fiókaszámot. A kirepült fiókák számának becslésére a gyűrűzéskor életben levő fiókák számát használtuk, mivel az ennél későbbi fészekellenőrzéssel a fiókák túl korai kirepülését kockáztattuk volna. 15

16 2.4. Adatelemzés Az adatok statisztikai elemzéséhez az R statisztikai programot használtam, ezen belül az nlmeode, az irr és a lattice csomagot. Lineáris kevert modelleket alkalmaztam a városi és erdei fészkek összehasonlítására, figyelembe véve a lehetséges zavaró változók hatását is. A modellszelekciót minden esetben egyenkénti kiléptetéssel végeztem: minden lépésben a legnagyobb p értékű magyarázó változót léptettem ki, amíg csak szignifikáns (p<0.05) változók maradtak a végső modellben Fiókatáplálék mennyisége és összetétele (2012) A) Prédaméret és B) Prédatípus Ezekben a modellekben a megfigyelési egységek a videókon megfigyelt etetési események, a függő változó pedig a hozott préda mérete, illetve típusa (hernyó vagy nem hernyó). A prédatípus modelljeiben binomiális hibatagot használtam, tehát azt elemeztem, hogy a hozott prédák hányad részét teszik ki a hernyók. Mindegyik függő változó esetében a kiindulási modell a következő magyarázó változókat tartalmazta: élőhely (város vagy erdő), fiókakor, fiókaszám, szülő neme, megfigyelés dátuma, megfigyelés időpontja, hőmérséklet, szélerősség. A modellekben random faktorként szerepelt a költés azonosítója, ezzel vettem figyelembe, hogy az egy szülőpár által hozott prédák nem függetlenek egymástól. C) Etetési ráta Ezekben a modellekben a megfigyelési egységek a videófelvételek, tehát a 30 perces megfigyelések. A függő változó az etetési ráta, azaz az egy fiókára eső etetésszám, amit úgy számoltam ki, hogy a 30 perc alatti etetésszámot elosztottam a fiókák számával. Külön számoltam a hím és a tojó etetési rátáját az ivarok közti különbség vizsgálatához, és az odú azonosítóját random faktorként használva vettem figyelembe azt, hogy az egy párba tartozó hím és tojó viselkedése nem független egymástól. A kiindulási modellben magyarázó változóként szerepelt az élőhely (város vagy erdő), fiókakor, fiókaszám, szülő neme, megfigyelés dátuma, valamint az átlagos prédaméret. 16

17 Hernyók mennyisége és szezonalitása (2013) Kevert modellt alkalmaztam annak elemzésére, hogy a városi és erdei élőhelyeken különbözik-e az óránkénti hernyóbiomassza mennyisége. A megfigyelési egységek az egyes fák (n=58), a függő változó az óránkénti hernyóbiomassza 10-es alapú logaritmusa (a biomassza erősen ferde eloszlása miatt), a magyarázó változók pedig az élőhelytípus, valamint a gyűjtés dátuma és annak négyzete voltak (a dátummal való kvadratikus összefüggés tesztelésére, mivel a hernyó-abundancia időbeli lefutásában csúcsot vártunk). Random faktorként a fafaj és a faegyed azonosítóját használtam egymásba ágyazva (hierarchikus kevert modell) Szülők költéskezdete és szaporodási sikere (2012, 2013) Az alábbi elemzéseket a 2 évre külön végeztem el, hogy az egyes eredmények összevethetőek legyenek a 2 évben végzett különböző, táplálékkínálattal kapcsolatos elemzésekkel. A) Költéskezdet Az első tojás lerakásának és a fiókák kikelésének dátumát mindkét évben csak az első költési hullámban vizsgáltam, mivel ez felel meg a költés kezdetének. Random faktor bevételére így nem volt szükség, ezért kétmintás t-próbával (Welch-teszttel) hasonlítottam össze a városi és erdei élőhelyek között a költések időzítését. Mivel a madarak nagy része a fészkelés kezdetén még nem volt egyedi azonosító gyűrűkkel ellátva, nem tudhattuk, hogy egy adott fészekalj a pár első- avagy már másodköltése. Ezért az elemzésekben azokat a fészekaljakat tekintettem első költésnek, ahol a fiókák még június előtt keltek ki, mivel a tojások lerakása, kikeltése, a fiókák felnevelése, majd egy második fészekalj lerakása és kikeltése legalább 2 hónapot tesz ki (lásd 2.1-es pont), és mindkét évben április elején kezdtek tojást rakni a széncinegék. B) Fiókaméret Ezekben a modellekben a megfigyelési egységek az egyes fiókák, függő változó pedig a csüdhossz, a szárnyhossz, illetve a testtömeg. A kiindulási modell magyarázó változói az élőhely (város vagy erdő), a fióka lemérésének dátuma és időpontja, valamint a mérést végző személy azonosítója. Random faktorként a pár és azon belül a fészekalj azonosítója szerepelt, ezzel vettem figyelembe azt, hogy egy pár egymás utáni költései, illetve egy fészekaljon belül a testvérek nem függetlenek egymástól. 17

18 C) Kirepülési siker Ezekben a modellekben a megfigyelési egységek az egyes fészekaljak (költések), a függő változó pedig a felnevelt fiókák aránya a kikelt fiókák közül (binomiális hibatag). A kiindulási modell magyarázó változói az élőhely (város vagy erdő), a kelés dátuma és a kikelt fiókák száma. A párazonosító mint random faktor biztosította azt, hogy egy pár egymás utáni költései nem függetlenek egymástól ben csak városban találtunk másodköltést (10 fészekalj kelt júniusban, közülük 8 az első költésben meggyűrűzött pároké volt, 2 pedig ismeretlen pároké), ezzel szemben ban mind a 4 helyszínen. Ez azért fontos, mert sok madárfajnál a kései fészkek szaporodási sikere kisebb, mint a korai fészkeké; ez a széncinegék bizonyos populációiban is így van (Perrins 1998). Ez egyrészt lehet amiatt, hogy már kevés a táplálék, másrészt amiatt, hogy a kései utódokba már kevesebb energiát fektetnek a szülők, mert ezeknek az utódoknak kisebb a kirepülés utáni túlélési esélyük. Ezért a 2012-es évi szaporodási siker elemzése során a modelleket felállítottam a másodköltések nélkül is, hogy a két élőhelyet azonos költési időszakon belül is összehasonlíthassam, így a másodköltések ne torzíthassák az élőhelyek közti különbségeket (ekkor már nem használtam random faktorként a párazonosítót, mivel minden párnak csak egy első költése volt). A vizsgálat videoelemzéses részénél erre azért nem volt szükség, mert másodköltésről nagyon kevés felvétel készült (2 videó 1 fészekaljról; az összes etetési esemény 0.9%-a). A 2013-as költési időszakban közel ugyanannyi másodköltés volt a két élőhelytípusban - 18 városi és 19 erdei fészekalj -, így ebben az esetben a másodköltések adataival együtt végeztem el a szaporodási siker elemzéseit. 18

19 3. Eredmények 3.1. Fiókatáplálék mennyisége és összetétele (2012) Mind a szülők által hozott táplálék összetétele és mérete, mind pedig az etetési gyakoriság jelentősen különbözött a két élőhely típus között. A) Prédatípus A préda típusát befolyásoló változók végső modellünkben az élőhely és a szülő neme került bele. Eszerint a városi szülők kisebb valószínűséggel vittek a fókáknak hernyót, mint az erdei szülők (1. táblázat, 5. ábra), a tojók pedig több hernyót vittek, mint a hímek (1. táblázat). 1. táblázat: A prédatípus végső modellje b SE DF t p Főátlag (erdő, hím) <0.001 Habitat (város) <0.001 Szülő neme (tojó) ábra: Prédatípus megoszlása élőhely szerint 19

20 B) Prédaméret Az ismételhetőségi vizsgálat szerint az ismételt méréseim közötti egyezés kiváló: az ICC 95%-os konfidencia-intervalluma: , az ICC értéke 0.91, p<0.001 (6. ábra). A személyek közötti ismételhetőség is kellően magasnak bizonyult: az ICC 95%-os konfidencia-intervalluma: 0.75 < ICC < 0.95, az ICC értéke 0.89, p<0.001 (7. ábra). 6. ábra: Prédaméret személyen belüli ismételhetősége. Az ábrán a 45 -os egyenes jelenti a tökéletes egyezést, azaz az elsőre mért méret megegyezik a másodjára mért mérettel. Minél jobban illeszkednek a pontok az egyenesre, annál jobb az ismételhetőség. 20