AZ ENERGETIKAI FÜGGŐSÉG KÉRDÉSÉNEK EGYFAJTA VIZSGÁLATA AZ OECD ORSZÁGOK, HANGSÚLYOSAN MAGYARORSZÁG ESETÉBEN. Szuppinger Péter 1

Átírás

1 Földrajzi Konferencia, Szeged AZ ENERGETIKAI FÜGGŐSÉG KÉRDÉSÉNEK EGYFAJTA VIZSGÁLATA AZ OECD ORSZÁGOK, HANGSÚLYOSAN MAGYARORSZÁG ESETÉBEN Szuppinger Péter 1 Napjainkban egy ország, vagy országcsoport gazdaságának működésében, azaz gazdasági biztonságában stratégiai szereppel bír a megfelelő energiaellátás. Ez természetesen nem csak a technikai megfelelést jelenti, hanem az energiahordozók magas fokú ellátásbiztonságát is. 2 Ez nem jelent problémát az energetikai szempontból önellátó vagy azon szinthez közel álló államok számára. A vizsgált OECD országok közül azonban kevesen vannak ilyen szinten ezért ezen államok számára fontos a energetikai biztonság növelése. A függőség csökkentésének és ezáltal az ellátásbiztonság növelésének két lehetséges módja van: 1. saját, helyettesítő források arányának növelése; 2. az import diverzifikálása. 3 Az első módszer energiahordozók esetében sajnos nem minden esetben lehetséges, hiszen ennek természeti, geológiai feltételei vannak. (Igaz a megújuló energiahordozók hasznosítása ilyen téren is előnyökkel járhat.) Éppen ezért, főként az olajválságok után a írott és íratlan szabályok szerint az energetikailag sebezhető államok fő célja az egyoldalú energiahordozó- (olaj) és egyoldalú importfüggőség (egy országtól vagy országcsoporttól (OPEC) való függés) felszámolása lett. Az új doktrína egyszerűen egyharmados szabálynak nevezhető, azaz az energiaszerkezetben egyaránt egyharmad legyen a szén, a szénhidrogének és az egyéb (igazándiból az atomenergia) energiahordozók szerepe, az egyes energiahordozók pedig, amennyiben lehetséges egyharmad részben hazai, egyharmad-egyharmad részben pedig két egymástól független importforrásból származzanak. Abban az esetben, ha a hazai erőforrások ezt nem teszik lehetővé, akkor az import legalább három különböző helyről származzon szintén egyharmados megoszlásban. Ezen dolgozatunkban az OECD és az IEA (International Energy Agency) energiastatisztikai kiadványai alapján azt vizsgáltuk, hogy az OECD tagországai energetikailag milyen mértékben függnek külső forrásoktól illetve a 21 európai tagország esetében azt, hogy érvényesül e az egyharmados szabály és ha igen, akkor milyenek ennek térbeli és időbeli megnyilvánulásai. Az energetikai függőség komplex mutatója Az energetikai függőség vizsgálatára az Energy Balances of OECD countries, (OECD/IEA Párizs, 1998) című statisztikai kiadvány adatai alapján egy komplex mutatót hoztunk létre. A számításnál a fosszilis energiahordozók (kőszén, kőolaj, földgáz) hazai termelését viszonyítottuk az összes felhasználáshoz, majd a kapott összesített értéket a fosszilis energiahordozóknak az adott ország primer energiafelhasználásában betöltött szerepéhez. A mutatót 1973-ra, 1980-ra, 1997-re és az előrejelzések adataival 2010-re is kiszámítottuk. A kapott értékek az 1. táblázatban láthatók. 1 Szuppinger Péter PhD hallgató Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszék; szuppinger@geo.u-szeged.hu 2 A gazdasági biztonság kérdéséről részletesebben ld. Balázs Judit: A gazdasági biztonságról. In: Védelmi Tanulmányok No Cooper, R.: The Economic Dimension of Security. In:Global Security. Ed.: Grove, E. London, Brassey s p. 1

2 Szuppinger Péter: Energetikai függőség kérdésének 1. táblázat. Az energetikai függőség általunk számított komplex mutatójának értékei. Ország (1973) Pont Ország (1980) Pont Ország (1997) Pont Ország (2010) Pont 1. Kanada 144,70 1. Norvégia 1650,04 1. Norvégia 1820,01 1. Norvégia 1902,41 2. Ausztrália 127,04 2. Kanada 136,51 2. Kanada 221,68 2. Kanada 231,37 3. Mexikó 107,70 3. Mexikó 134,51 3. Ausztrália 199,11 3. Ausztrália 220,87 4. Új-Zéland 95,33 4. Ausztrália 129,23 4. Mexikó 140,63 4. Új-Zéland 160,87 5. USA 94,62 5. Új-Zéland 111,98 5. Új-Zéland 132,82 5. Nagy-Britannia 107,18 6. Törökország 89,54 6. USA 100,73 6. Nagy-Britannia 129,21 6. USA 84,56 7. OECD 82,43 7. Nagy-Britannia 100,19 7. Dánia 106,05 7. Dánia 57,07 8. Hollandia 78,03 8. OECD 86,99 8. USA 93,34 8. Hollandia 49,22 9. Lengyelország 73,04 9. Hollandia 78,90 9. OECD 91,75 9. Németország 31, Magyarország 69, Törökország 71, OECD Europe 79, Magyarország 30, OECD Europe 68, OECD Europe 70, Hollandia 63, Görögország 28, Nagy-Britannia 68, Lengyelország 58, Lengyelország 57, Törökország 20, Németország 55, Magyarország 57, Magyarország 55, Finnország 15, Csehország 47, Írország 52, Csehország 49, Svédország 10, Dél-Korea 44, Németország 48, Görögország 41, Olaszország 9, Görögország 42, Görögország 47, Németország 41, Írország 7, Norvégia 41, Csehország 47, Írország 31, Ausztria 7, Ausztria 40, Dél-Korea 32, Törökország 29, Japán 3, Franciaország 38, Ausztria 29, Franciaország 24, Franciaország 3, Írország 33, Spanyolország 29, Spanyolország 23, Belgium 0, Olaszország 32, Franciaország 27, Finnország 21, Izland 0, Spanyolország 26, Olaszország 17, Ausztria 14, Luxemburg 0, Japán 26, Belgium 15, Olaszország 14, Portugália 0, Belgium 19, Japán 10, Svédország 8, Svájc 0, Portugália 15, Portugália 9, Japán 2, Finnország 1, Finnország 6, Dél-Korea 2, Svédország 0, Dánia 1, Belgium 1, Dánia 0, Svédország 0, Izland 0, Izland 0, Izland 0, Luxemburg 0, Luxemburg 0, Luxemburg 0, Portugália 0, Svájc 0, Svájc 0, Svájc 0,00 Csehország, Dél-Korea, Lengyelország, Mexikó és Spanyolország esetében nincs adat. 2

3 Földrajzi Konferencia, Szeged Ezen mutatók alapján az országokat két módon oszthatjuk csoportokra. Egyrészt az es adatok alapján megállapíthatjuk, hogy napjainkban léteznek energetikai szempontból önellátó, részben függő, és függő OECD államok. Az első csoportba tartozik Norvégia, Kanada, Ausztrália, Mexikó, Új-Zéland, Nagy-Britannia és Dánia, azaz a 100 pont felettiek. Az 50 és 100 pont közöttiek (USA, Hollandia, Lengyelország és Magyarország) alkotják a második, az 50 pont alattiak pedig a harmadik csoportot. 4 Érdekesebb a másik felosztás, azaz a függőségi index időbeli változása alapján képzett csoportok. Ily módon önellátási szintjében növekvő vagy csökkenő értéket elérő országokról és hullámzókról beszélhetünk. 2. táblázat. A függőségi index időbeli változása alapján képzett típusok (Izland, Luxemburg és Svájc besorolásától eltekintettünk.). Növekvő Hullámzó Csökkenő USA, Nagy-Britannia, Írország, Finnország, Dánia, Spanyolország, Norvégia, Kanada, Mexikó, Ausztrália, Új-Zéland, Svédország, Csehország, Hollandia, Törökország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Görögország, Dél-Korea, Ausztria, Franciaország, Olaszország, Belgium, Japán, Portugália, A növekvők között a leglátványosabb eredményt az északi-tengeri szénhidrogénfeltárások legnagyobb haszonélvezője, Norvégia érte el. Hasonló a három nagy nyersanyagés energiahordozó-exportőr, Kanada, Mexikó és Ausztrália helyzete is. Új-Zéland növekvő széntermelése, Svédország a fosszilis energiahordozók arányának csökkenése, Csehország pedig e két ok egybeesése miatt kerülhet ebbe a csoportba. Érdekes a hullámzók csoportja. Az Egyesült Államok az 1973-as olajválság után nagy hangsúlyt fektetett az energetikai biztonságra, melynek eredményeként 1980-ra csökkentette függetlenségét. Az ezt követő nyugodtabb világpiaci helyzet 1997-re azonban újra növekedést okozott és a jövőben, immár a természeti adottságok miatt is, ennek a trendnek a folytatódása valószínűsíthető. Nagy-Britannia és Dánia 1973-as rossz helyezésüket az északi-tengeri feltárásoknak köszönhetően lényegesen javították, önellátónak tekinthetők. Ezen két ország azonban 2010-re már ismét csökkenő tendenciát mutat, nem birtokolnak ugyanis olyan nagy készleteket, mint Norvégia. Finnország széntermelésének felfutása és várható visszaesése miatt hullámzik, csakúgy mint Spanyolország, Írország pedig földgáztermelésével jár ugyanígy. Legegyszerűbben természetesen a csökkenők csoportja értelmezhető. Ezen országok, köztük Magyarország is, természeti adottságaiknak köszönhetően egyre inkább függő helyzetbe kerülnek az import energiahordozóktól és az azokat szállító országoktól, országcsoportoktól. Biztonsági szempontból éppen ezért ezen államok számára prioritás az egyharmados szabály minél nagyobb mértékű érvényesülése. Az energetikai függőség térbeli megnyilvánulásai Dolgozatunk második részében tehát a függőség térbeliségét vizsgáljuk. Előtte azonban szükséges hangsúlyoznunk, hogy biztonságpolitikai értelemben meg kell különböztetnünk a 4 Ezen a ponton fontos újra hangsúlyoznunk, hogy a mutató a fosszilis energiahordozók adataira épül, így az ezeket nem, vagy csak kis mértékben hasznosító országok esetében torzító hatású. Ily módon természetesen nem tekinthető teljesen függőnek a geotermikus energiát hasznosító Izland vagy az alapvetően vízenergiára építő Svájc sem. 3

4 Szuppinger Péter: Energetikai függőség kérdésének függőséget (dependenciát) és a kölcsönös függőséget, vagyis egymásrautaltságot (interdependenciát). Általánosan elfogadott, hogy az első eset a függő államot védekezésre, a függésbe vonót pedig agresszióra késztetheti, ami a katonai biztonság szempontjából minden esetben hátrányos. (Hasonló, csak éppen fordított a helyzet az önellátó állam esetében is.) Az interdependencia ezzel szemben kölcsönös függést, ily módon kölcsönös sebezhetőséget jelent és a katonai, politikai biztonság szempontjából ez lehet a legbiztonságosabb. 5 Éppen ezért az energetikai függőség vizsgálatánál ki kell emelnünk, hogy az 1990 utáni világpolitikai és világgazdasági helyzetben az energiahordozók export-importjában alapvetően az interdependencia jellemző. Oroszországnak legalább annyira szüksége van devizára, mint Európának az orosz földgázra; az OPEC-nek ugyanúgy nem jó a tartósan magas olajár, mint amennyire nem jó az OECD-nek a tartósan alacsony stb. A Khatemi elnök nevéhez kötött nyitás ma már Iránt is bevonná ebbe a rendszerbe, ha az USA is engedné. Napjainkban gyakorlatilag egyetlen ország esetében nem beszélhetünk ilyen stabilitásról, az pedig Irak. 6 Tehát amikor az energetikai függőség térbeliségét vizsgáljuk, nem azt kívánjuk bizonyítani, hogy az egyoldalú függőség végzetes gazdasági, politikai helyzetet jelent, csak arra szeretnénk rámutatni, hogy mi az ideális, legbiztonságosabb helyzet az adott ország gazdasága számára és az mennyiben valósul meg. Vizsgálati módszerünk a következő volt. Elsőként az Oil information, 1998 (OECD/IEA Párizs, 1999) c. kiadvány alapján a nem önellátó európai OECD-országok kőolaj- és kőolajtermék-importja térbeli megoszlásának százalékos arányait számoltuk ki. (3. táblázat) Mivel az importfüggőség mindegyik országnál 90% feletti (Magyarország kivételével), a hazai forrásokkal gyakorlatilag nem szükséges számolnunk, azaz az egyharmados szabály szerint az importnak ideális esetben három különböző országból, országcsoportból kell származnia %-os megoszlásban. Ennek szemléletes ábrázolása háromszögdiagrammal lehetséges az 1. ábrán látható módon. Az importforrásokat három csoportra osztottuk: OECD-országok, OPEC-országok és egyéb (ebben az esetben elsősorban a FÁKállamok). A kivastagított háromszög az ideális helyzetet jeleníti meg (mindegyik forrás 30-40% közötti részesedéssel bír), de ide egyik ország sem került be. A háromszög csúcsán Magyarország, illetve Cseh- és Lengyelország az egyértelmű orosz függést jelképezi. A másik véglet a 78%-ban OPEC-függő Görögország és a 97%-ban OECD-függő Írország (ez persze a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem jelent kiszolgáltatottságot, csakúgy mint Izland vagy Luxemburg esetében sem). A legegyenletesebb importstruktúrát Ausztria, Franciaország, Hollandia illetve még Portugália és Spanyolország mutatja. Következő lépésként az Oil and gas information, (OECD/IEA Párizs, 1992) és a Natural gas information, 2000 (OECD/IEA Párizs, 2001) c. kiadványok alapján ugyanezt a számítást elvégeztük a földgázimportra vonatkozóan is (4. táblázat), de itt a térbeli megoszlás időbeni változásainak megfigyelése érdekében az 1999-es adatok mellett ábrázoltuk az 1990-eseket is. A függőség általában itt is kétharmad feletti, de azért ezen az ábrán már külön jelkulccsal megjelentettük ennek adatait is. A három lehetséges forrás Európa, Oroszország és az egyéb kategória. (2. ábra) 5 Balázs (1997) és Cooper (1991) 6 A kérdésről ld. bővebben: Szuppinger Péter: A kőolaj ára In: A földrajz tanítása (Megjelenés alatt.) 4

5 Földrajzi Konferencia, Szeged ábra. Következő lépésként az Oil and gas information, (OECD/IEA Párizs, 1992) és a Natural gas information, 2000 (OECD/IEA Párizs, 2001) c. kiadványok alapján ugyanezt a számítást elvégeztük a földgázimportra vonatkozóan is (4. táblázat), de itt a térbeli megoszlás időbeni változásainak megfigyelése érdekében az 1999-es adatok mellett ábrázoltuk az 1990-eseket is. A függőség általában itt is kétharmad feletti, de azért ezen az ábrán már külön jelkulccsal megjelentettük ennek adatait is. A három lehetséges forrás Európa, Oroszország és az egyéb kategória. (2. ábra) 5

6 Szuppinger Péter: Energetikai függőség kérdésének 2. ábra. Az ábra segítségével a következők állapíthatók meg: 1. az országok megoszlása sokkal szélsőségesebb, mint a kőolaj és termékei esetében. Három forrásból csak Olaszország és Franciaország szerzi be importját. Ennek legfőbb oka természetesen a szállítási lehetőségek korlátozott mivolta. A csővezetékes szállításnál jóval bonyolultabb és általában drágább cseppfolyósított állapotban történő szállításra ugyanis még kevesen szánták rá magukat. (Az OMV-val együtt a magyar MOL Rt. is részt vett egy ilyen terv (Adria LNG) előkészítésében, de a cégek végül elálltak annak megvalósításától.7) 7 6 Ld. még A MOL Rt. is érdekelt az arab földgázimportban. In: Napi Gazdaság : 1. és 3.p.

7 Földrajzi Konferencia, Szeged táblázat. A kőolaj- és kőolajtermék-import térbeli megoszlása. 4. táblázat. A földgázimport térbeli megoszlása. Ország (1998) Importfüggőség OECD OPEC Egyéb Ország Importfüggőség Európa Orosz Egyéb Ausztria Ausztria Belgium Belgium Csehország Csehország Finnország Finnország Franciaország Franciaország Görögország Görögország Hollandia Írország Írország Lengyelország Izland Luxemburg Lengyelország Magyarország Luxemburg Nagy-Britannia Magyarország Németország Németország Olaszország Olaszország Portugália Portugália Spanyolország Spanyolország Svájc Svájc Svédország Svédország

8 Szuppinger Péter: Energetikai függőség kérdésének 2. Szembetűnő az országok erőteljes függése az orosz földgáztól. Szélsőséges a volt szocialista államok (Csehország, Lengyelország és Magyarország) helyzete, még akkor is, ha az 1990-es helyzethez képest 18, 6 illetve12%-nyit elmozdultak az egyoldalú beszerzés állapotától. Földrajzi helyzetéből adódóan egyenlőre nem tudja diverzifikálni importját Finnország és teljesen a Bulgárián át érkező orosz szállításoktól függ az újdonsült görög földgázipar is. Hasonló Portugália és részben Spanyolország helyzete is, amelyet az algériai földgázszállítások determinálnak. 3. Érdemes kiemelnünk az egyharmados szabály megvalósításának iskolapéldájaként Franciaországot, amely egyetlenként került be az ideális háromszögbe 1990-ben és 1999-re is csak kis mértékben mozdult ki ebből. Összegzés Az 1.táblázat adataiból kitűnik, hogy az olyan nagy exportőr országoknak mint Norvégia, Kanada, Ausztrália vagy Mexikó köszönhetően, az OECD egésze energetikai szempontból napjainkban csak kis mértékben függ külső forrásoktól. Ez persze energiahordozónként és országonként nagy szórást mutat, ha például szűkítjük a kört és csak az európai OECDországokat nézzük (OECD Europe) máris rosszabb a helyzet. Emellett szükséges kiemelnünk azt is, hogy az általunk OECD-aránytalanságnak nevezett jelenség miatt az importfüggés a jövőben nőni fog. Az OECD aránytalanság azt jelenti, hogy ezen országok összességükben 37,5%-kal részesednek a világ fosszilis energiahordozótermeléséből és 57%-kal ezek felhasználásából, de a készleteknek csak 31%-t birtokolják. Ez az érték ráadásul tartalmazza a különböző okokból lassan háttérbe szoruló kőszeneket is. Jóval szélsőségesebb a helyzet ugyanis a kőolaj és a földgáz esetében (termelés: 28 ill. 44%; felhasználás: 62 ill. 55%!; készletek: 8 ill. 9%!) 8.A szénhidrogének esetében tehát egyértelmű, hogy a jelenleg is meglévő függőség az elkövetkező évtizedekben drasztikusan nőni fog! Ezt figyelembe véve az ellátásbiztonság növelése érdekében az országoknak egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetniük forrásaik diverzifikálására és lehetőség szerint az egyharmados szabály betartására. Mint ábráinkon látható a kőolaj esetében ez részben jelenleg is megoldott, a földgáz esetében azonban szembetűnők a szélsőségek. Az orosz és az európai (főleg norvég, holland) források mellet szerencsés lenne bevonni az arab forrásokat is. Az algériai földgáz ma már tenger alatti vezetéken eljut Olaszországba (és az Ibériaifélszigetre is), így gyakorlatilag csatlakozik az európai hálózathoz. Ezen kívűl nem csak tisztán gazdasági, hanem biztonsági szempontból is mérlegelni kellene egy-egy LNG fogadóállomás megépítését is. 8 A BP Statistical Review of World Energy 2001 adatai alapján. (http.// 8