VILÁGVÁROS VAGY VILÁGFALU. -avagy fenntartható építés és településfejlesztés Budapesten és az agglomerációban

Átírás

1 VILÁGVÁROS VAGY VILÁGFALU -avagy fenntartható építés és településfejlesztés Budapesten és az agglomerációban ÉPÍTÉSZ SZEMINÁRIUM 2004

2 Megjelent a Phare Access (2001 HU ) támogatásával Program szerkesztõ biztoság tagjai: Novák Ágnes, Medgyasszay Péter, Szántó Katalin, Beliczay Erzsébet Szerkesztésben közremûködött: Bleicher Krisztina Szerzõk: Beliczay Erzsébet, Ertsey Attila, Dr. Kontra Jenõ, Koszorú Lajos, Medgyasszay Péter, Novák Ágnes, Szántó Katalin, Dr. Tiderenczl Gábor Tördelés, borító: Zorkóczy Zoltán Nyomtatás, kötészet: Passzer Kft. Felelõs Vezetõ: Bagaméri Imre Borító: Schuchmann Péter budapesti agglomeráció: Az urbanizált területek jelenlegi kiterjedésének és Az urbanizált területek várható kiterjedése összehangolt fejlesztési és rendezési szabályozás nélkül - címû ábráinak kombinációja A kiadvány újrafelhasznált papírból készült: a belívek 80g-os CyclusOffset papírra; a borító 250g-os Keaykolor Recycled Mineral alabástrom színû papírra. A papírt az Europapier szolgáltatja. Kiadja a Független Ökológiai Központ Alapítvány, Budapest 2004

3 TARTALOMJEGYZÉK 0 Bevezetõ 7 1 Medgyasszay Péter, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 9 Környezeti problémák, emberi tevékenységek léptéke és az ökológiai lábnyom fogalma 9 Fenntarthatóság és az építészet kapcsolata 10 A településrendezés és az építészet környezetterhelése Környezetterhelés csökkentésének lehetõségei 13 Földhasználathoz kapcsolódó környezetterhelés csökkentése 13 Energiahasználathoz kapcsolódó környezetterhelés csökkentése 14 A hulladékképzõdéshez kapcsolódó környezetterhelés csökkentése 18 A vizek szennyezéséhez kapcsolódó környezetterhelés csökkentése 19 Fenntarthatósági célok és indikátorok, lehetséges stratégiák 19 2 Beliczay Erzsébet, CIVIL KÖZREMÛKÖDÉS AZ ÉLHETÕ TELEPÜLÉSEK KIALAKÍTÁSÁBAN 21 Milyen irányban fejlõdjön a Budapesti Agglomeráció? 21 Az új építkezések okozta vizuális környezetszennyezés 21 A települések terjeszkedése 22 Mit várunk az önkormányzatoktól? 22 Bevásárlóközpontok 24 Lesz-e továbbra is iparûzési adó? 24 Helyi lakásprogram, épületállomány 24 Környezetvédelmi Program 25 Zöld Államháztartási Reform 25 1) Aránytalanság van a helyi és központi adók mértéke között. 26 2) Differenciálatlan illetve alacsony mértékû a földvédelmi járulék. 26 3) Alacsonyak a bányajáradékok. 26 Fenntartható közlekedéspolitika 27 Felújítás, karbantartás 27 A közlekedésbõl származó balesetek csökkentése 27 Mûszaki fejlesztés 27 A közúti közlekedés okozta környezeti károk mérséklése 28 Az ágazatok közötti szorosabb együttmûködés 28 Az Aarhusi Konvenció A civil társadalom részvétele a környezeti ügyekben 28 Zöld szervezetek 29 3 Szántó Katalin Ph.D, FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK 31 A város és térsége kapcsolatának átértékelõdése 32 A kistérség 32 A városias kistérség 33 A szubszidiaritás és a reciprocitás 33 A városellátó övezet 34 A vízgyûjtõ alapú tervezés 36 4 Ertsey Attila, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA 39 Bevezetés, alapvetések 39 A Fenntartható város projekt bemutatása 40 Fenntarthatósági vizsgálat lépés (Nyers elemzés): potenciálfelmérés: képességek, adottságok, potenciálok lépés (Közös jövõkép, identitás): Az autonóm és fenntartható város víziója lépés (Részletes elemzés) lépés (Modellek bemutatása, elõzetes döntés) lépés (A megvalósítás sorrendjének meghatározása) lépés (Projekt-menedzselõ szervezet felállítása a folyamat folytatására és gondozására) 58 Összefoglalás 58 5 Dr. Tiderenczl Gábor, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI A fenntartható építés meghatározó tendenciái Jövõbeli építési tendenciák A lakással és a városi életminõséggel szemben támasztott változó igények 54 0 TARTALOMJEGYZÉK 5

4 Építész szeminárium 2. A fenntartható építés kiemelt területei és követelményei Környezetbarát építõanyagok alkalmazása Egészséges épületek Életciklus-alapú tervezés Épületek létesítési és üzemeltetési energiaigényének csökkentése Építési és bontási hulladékgazdálkodás A fenntartható építés hazai helyzetképe A fenntartható lakásépítés további szempontjai és követelményei Építési és tervezési szempontok Gazdasági szempontok Szociális szempontok A lakásminõség követelményrendszere és mérhetõsége Komplex minõségi követelményrendszer alkalmazása Lakásminõség indikátorrendszere Használati értékelemzések 66 6 Dr. Kontra Jenõ Ph.D., FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ÉPÜLETGÉPÉSZETI ELEMEI 69 Magyarország energiafogyasztása, egyes energiapolitikai kérdései 69 Megújuló energiaforrások 69 Az égéskor keletkezõ káros anyagok 71 A többszörösen összetett hõellátó rendszerek 71 Energia megtakarítási lehetõségek 72 Épületrekonstrukciók utáni korszerû energiaellátás 72 Hõtechnikai épületgépészeti lehetõségek 73 Lég- és klímatechnikai rendszerek 74 Vízellátás-csatornázás 74 Kistelepülések szennyvízkezelése 74 Gázellátás 75 7 Dr. Lányi Erzsébet, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ANYAGHASZNÁLATA 77 A problémákról és az összefüggésekrõl 77 A fenntartható építés 77 Régi ház, hagyományos szerkezetek, öko-ház 77 Nem vagyunk egyedül 78 Az építészmérnökök feladata 78 A környezettudatos épületek és szerkezeteik 78 Ma használatos épületeink szerkezetei és anyagai 79 Épületeink anyagai 80 Összefoglalás 86 8 Novák Ágnes, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET KÖZÉPÜLETEKBEN 87 A környezeti összhang vizsgálatának lehetõségei 88 A területhasználat jellemzõi 88 A települési környezet jellemzõi 89 A tervezési folyamat jellemzõi 90 A használat, fenntartás jellemzõi 91 A beépített anyagok jellemzõi 92 Az energiafelhasználás jellemzõi 94 Az vízfelhasználás jellemzõi 95 A hulladékkezelés jellemzõi 97 F Függelék 99 Medgyasszay Péter, M1: Ellenõrzõ kérdéssor településfejlesztési koncepciók értékelésére Beliczay Erzsébet, M1: Agglomeráció jövõjérõl, és M2: Trendi Budapest Szántó Katalin Ph.D, M1: A fenntartható fejlõdés erõforrásai 101 Dr. Tiderenczl Gábor, M1: Indikátorok és indikátor-rendszerek példái 105 Dr. Tiderenczl Gábor, M2: Európai példák TARTALOMJEGYZÉK 0

5 VILÁGVÁROS VAGY VILÁGFALU? -avagy fenntartható építés és településfejlesztés Budapesten és az agglomerációban BEVEZETÕ A rendezvény címe bennem a Környezettudományi Központ 2000-ben, Terjeszkedés, vagy ésszerû városnövekedés? címen szervezett rendezvénysorozat egyik munkamegbeszélésén merült fel. Az igen magas szakmai szintû rendezvénysorozaton számomra egyértelmûvé vált, hogy Budapest és az agglomeráció vezetõi Budapest világvárosi ambíciói mellett alapvetõ társadalmi, gazdasági, területfejlesztési, közlekedési problémákkal nem foglalkoznak és a jobbára spontán alakuló folyamatok az agglomerációs területek és Budapest összenövése, egy 60 km átmérõjû összefüggõ település kialakulása felé mutatnak. A lakhatatlan városból az agglomerációba menekülõ lakosság azonban csak ideiglenesen javítja életminõségét, hiszen a nagyváros munkalehetõségei és iskolái miatt a családok minden korosztálya ingázásra kényszerül. Mivel a jó tömegközlekedési lehetõségek nem épülnek ki e spontán városi terjeszkedés nyomán az agglomerációba kiköltözõk döntõ hányada egyre több idõt kénytelen tölteni az egyre zsúfoltabb közutakon, szennyezve saját és várostársai környezetét. Világviszonylatban gondolhatunk az olajért (vagy olajért is) zajló (folytatott) iraki háborúra, de észre kell, hogy vegyük a globális felmelegedés jeleit a Balaton vízszintjén is, mely a turisztikai bevételek látványos csökkenésén keresztül emberek megélhetési forrását veszélyezteti. megvitatandó elméletek a fenntarthatóságot erõsen szem elõtt tartó városias kistérségek elmélet (Szántó Katalin) az Autonóm Város felvetése (Ertsey Attila) és a fenntartható energiagazdálkodás az építésben (Medgyasszay Péter). A rendezvények, és a projekt során készülõ kötetek célja, hogy az építés engedélyeztetési folyamatában részt vevõ építészek, mûszaki elõadók, illetve a településrendezési koncepciók jóváhagyásában részt vevõ polgármesterek, jegyzõk, képviselõk között széles körben eszmecserét indítson el. A rendezvények ismertetik az elfogadott stratégiai dokumentumok tartalmát, megvilágítják a jelen gyakorlat problémáit, és tanácsokat, ötleteket, jó példákat adnak egy fenntarthatóbb épített környezet kialakításához, mely környezet csak a társadalmi részvétel és partnerség elve mentén jöhet létre. A projekt megvalósítását a PHARE HU számú támogatása tette lehetõvé. Az elképzeléseinket ismertetõ pályázatot márciusában ajánlásával Eltér István, a Magyar Építész Kamara elnöke is támogatta, amit ezúton is köszönünk. Medgyasszay Péter ügyvezetõ igazgató, a projekt vezetõje Független Ökológiai Központ Az elmúlt években több olyan dokumentum született, mint a évi XXVI. törvény, az Országos Területrendezési Tervrõl (OTrT), a márciusában elfogadott Budapest Városfejlesztési Koncepció (BVK) és jelenleg elfogadás alatt álló Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terv (BATrT) amely hosszú távon rendezni hívatott az agglomeráció és a városi terjeszkedés kérdését. Az önkormányzati képzés háttéranyagaként összeállított kiadvány a téma neves szakembereinek tollából (Fleischer Tamás, Koszorú Lajos, Schuchmann Péter, Tosics Iván) ismerteti az elfogadott dokumentumokat, illetve az azokban rejlõ fenn-tarthatóság felé mutató elképzeléseket. Az elméletibb, illetve településfejlesztést érintõ kérdések mellett gyakorlatban könnyen alkalmazható szempontokat kívánunk bemutatni, miként lehet egy épület környezeti fenntarthatóságát értékelni (Novák Ágnes), és milyen épületgépészeti technológiák (Kontra Jenõ) javasolhatók környezettudatos, fenntartható házak építéséhez, engedélyezéséhez. A rendezvény nem csak a jelenrõl és az eddig elfogadott dokumentumokban rejlõ lehetõségekrõl kíván szólni. Jelen kiadvány párjaként az építészeknek szóló rendezvényeken olyan elméletek is bemutatásra kerülnek, melyek a jövõ gyakorlatában, illetve az OTrT és a BVK és a BATrT frissítéséhez újabb adalékokkal szolgálhatnak. Ezen újszerû 0 BEVEZETÕ 7

6 FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN Medgyasszay Péter Független Ökológiai Központ A hétköznapokat élve ritkán tudatosodik bennünk a környezettõl való függõségünk. Ha mégis meghalljuk a napi problémákon keresztül a környezetvédelem fogalmát, akkor vagy távoli földrészek pusztuló állataira, erdeire, vagy környezetvédelmi beruházásokra, mint hulladéklerakó, szennyvíztisztító gondolunk. A fenntarthatóság fogalma pedig sokszor csak olyan úri huncutságnak tûnik, ami ránk nem vonatkozik. A következõ írás a fenntarthatóság és az építészet, konkrét szakmai tennivalit próbálja áttekinteni, érzékeltetve a legfontosabb cselekvési területeket. Környezeti problémák, emberi tevékenységek léptéke és az ökológiai lábnyom fogalma Ha nyitott szemmel járunk saját lakókörnyezetünkben, illetve az országban, olvassuk a nagyvilág híreit, szemmel látható a környezet változása, az emberi tevékenységek egyre nyomasztóbb környezetterhelése. Saját lakókörnyezetben, az egész agglomerációra talán legjellemzõbb környezetterhelés a gépjármû-forgalom okozta zaj és légszennyezés, valamint az egyre nagyobb területeket érintõ lakó-, ipari-, és kereskedelmi funkcióval történõ beépítés. Országosan e helyi problémák mellett már érzékelhetõ a felszíni vizek fokozódó, idõszakos, és folyamatos elszennyezõdése, a vizek mennyiségének változása. A Föld egészére kevésbé lehet személyes tapasztalatunk, csak az újságok és tudományos írások információira támaszkodhatunk. Ezen források többnyire egybehangzóan állítják, hogy az erdõterületek rohamosan csökkennek, Ciprus méretû jéghegyek szakadnak le évente az Antarktiszról, Afrika legmagasabb, hófödte hegycsúcsairól dokumentálhatóan szorul vissza a hósapka, soha nem látott szélsõséges esõzések okoznak katasztrófákat a világ számos helyén, ahol ezelõtt ilyen mértékû csapadékot soha nem tapasztaltak. Tudományos körökben, és a napi sajtó szintjén is kérdésként fogalmazódik meg, hogy ezen környezeti változások mennyire köthetõk az ember tevékenységéhez, hasznosak-e az emberiségnek? A legnagyobb vita a globális felmelegedés megítélése körül folyik, mivel több érdekcsoport és nemzet úgy ítéli meg, hogy a felmelegedés nem elsõsorban emberi tevékenységekhez köthetõ. Vitatott az a vélekedés is, hogy egyes jelenleg hideg országoknak (mint Oroszország) elõnyöket biztosít-e a globális felmelegedés, mivel állandóan befagyott tengerek lesznek hajózhatók, állandóan fagyott területeken lehet mezõgazdasági illetve bányászati tevékenységet folytatni. A Föld azonban egy évmilliárdok alatt kialakult érzékeny atmoszférával, azaz légkörrel, és ökoszisztémával, azaz élõlények közösségével rendelkezik. A földi élet kezdetén, mintegy 3,5 milliárd [1] évvel ezelõtt teljesen más életközösségek éltek, egy teljesen más légkörben. Az akkori élõlények némelyike megkötötte a légkör szén-dioxid tartalmát, oxigént termelt, mely egyes élõlényeknek méreg volt, többek viszont létre jöhettek a megváltozott légkörben. Jelenleg az oxigén a légkörben 20,95 % arányban van jelen, ami az elmúlt 200 millió év, azaz az emlõsök megjelenése óta közel változatlan. E kényes arányra jellemzõ, hogy amennyiben a légkör oxigéntartalma 2 %-kal nõne, a Föld erdeinek szinte összessége öngyulladással égne el [2]. A Föld hõmérséklete az elmúlt 2 millió éve közel azonos, hidegebb és melegebb idõszakok csaknem szabályszerû váltakozásával. Jelenleg egy melegebb idõszakot élünk, melyhez hasonló utoljára 130 ezer évvel ezelõtt volt a Homo Sapiens kialakulásának idején. Az utolsó hidegebb, jégkorszaki periódus 15 ezer éve volt és azóta a Föld hõmérséklete folyamatosan emelkedik. A globális felmelegedés kapcsán legtöbbször a szén-dioxid légköri aránya merül fel, mely egyéb más gázokkal és a vízgõzzel együtt üvegházként a Föld légkörében tartja a Nap hõjét. A szén-dioxid légköri aránya 0,04 % alatt van, azonban folyamatosan emelkedik, az ipari forradalom óta kimutatható arányban az emberi tevékenységek következtében. [3] Úgy hiszem a földi életért nem kell aggódnunk, hiszen évmilliók, évmilliárdok óta valamiféle életnek teret mindig biztosított. Amennyiben azonban az évmilliárdok során a Föld légkörébõl kivont, és a föld mélyében tárolt szén-dioxidot a fosszilis energiahordozók elégetésével hirtelen visszajuttatjuk a légkörbe évmilliárdokkal ezelõtti légköri összetételt idézhetünk elõ, melyben nem volt és a jövõben sem lesz helye az embernek! Az emberi tevékenységek léptékét hajlamosak vagyunk alábecsülni, azonban pár megdöbbentõ adattal láttassuk a környezetalakítás és környezetterhelés léptékét: 1) Az elmúlt 50 év alatt a Föld lakósága megkétszerezõdött. [4] 2) Az elmúlt 25 év alatt megduplázódott az összes energia- 1 MEDGYASSZAY PÉTER, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 9

7 fogyasztásunkra leginkább jellemzõ fosszilis energiafogyasztás. [5] 3) Az emberiség 1996-ban annyi földet mozgatott meg, mint amennyit a világ folyói összesen. [6] Mindezek a tények azt mutatják, hogy az emberiség létszáma, és technikai fejlettsége nyomán olyan környezetalakító tényezõvé vált, mely a Föld öko-, és atmoszférájára is hatással tud lenni, hatással van. A környezetterhelés léptékére nagyon szemléletes módszer Matis Wackernagel és W.E Rees, által kidolgozott és publikált Ökológiai lábnyom értékelési módszer. [7] A módszer lényege, hogy sorra veszi az emberi tevékenységek és lét fenntartásához szükséges fõbb tevékenységeket és megbecsüli azok elõállításához szükséges terület igényét. Egy adott népesség ökológiai lábnyoma az összes lakos által fogyasztott összes termék elõállításához szükséges területtel egyenlõ. A vizsgálat utolsó eleme, hogy összeveti a vizsgált népesség ökológiai lábnyomát a ténylegesen rendelkezésre álló területtel, természeti erõforrásokkal. A módszer erõsen alábecsüli a valós környezetterhelést, mivel csak 5 fogyasztási osztályt vizsgál (élelmiszer, lakás, közlekedés-szállítás, fogyasztási javak, szolgáltatások) és azzal a feltételezéssel él, hogy a vizsgált technológiák hosszú távon fenntarthatók. A módszer tanulsága, ami sok egyéb fenntarthatósági számítással is egybe vág, hogy a földi népesség jelenleg a Föld újratermelõdõ biológiai produktivitását meghaladva, a Föld tartalékait felélve éli hétköznapjait. A legmegdöbbentõbb számítás azonban az, hogy több elõrejelzés, és várakozás szerinti gazdasági fejlõdést és népességnövekedést feltételezve, a jelenlegi technológiákat használva az XXI. sz. közepe táján állandósuló népességû emberiségnek további 5-11 Földre lenne szüksége! Építész szeminárium Mindezen tényeket és felmerülõ kérdéseket összefoglalva, a tudományos, analizáló gondolkodás mellett érdemes megpróbálni analógiákkal is megérteni a Föld és az emberiség kapcsolatát. Véleményem szerint azt mondhatjuk, hogy az emberiség kamasz korszakába lépett, amikor a testi fejlõdés után tudati, szellemi fejlõdés szükséges, hogy megtalálja helyét az õt környezõ rendszerben, hogy erejét ne környezete és a Földanya rombolására, hanem építésére fordíthassa. Fenntarthatóság és az építészet kapcsolata A környezetterhelés lehetetlenségét felismerve manapság - szerencsére - egyre többet használjuk a fenntarthatóság, a fenntartható fejlõdés fogalmát - sajnos azonban - sokszor megkérdõjelezhetõ értelmezéssel. A fenntartható fejlõdést a következõképpen definiálták [8]: A fenntartható fejlõdés a fejlõdés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövõ generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetõségétõl. (ENSZ - Közös jövõnk jelentés, 1987) A fenntartható fejlõdés a folyamatos szociális jobblét elérése, anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlõdés pedig azt, hogy jobbak. (A növekedés az anyagi gyarapodás következtében elõálló méretbeli változást, míg a fejlõdés a nagyobb teljesítõképesség elérését jelenti.) (Herman Daly) A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erõforrások jövõ gene-rációk számára történõ megõrzésével egyidejûleg. (Világ Tudományos Akadémiáinak Deklarációja, Tokió, 2000) A fenntartható fejlõdés elõsegítése érdekében több nemzetközi nyilatkozat, cselekvési terv született, és több szerzõdést készítettek elõ, melyek közül sajnos még keveset ratifikáltak. Az elmúlt 30 év legfontosabb eseményeit az alábbiakban soroltuk fel: 1972 A növekedés határai riport Stockholmi konferencia az emberi környezetrõl (UN) Berni konvenció a lakókörnyezet védelmérõl (Európai Bizottság) Genovai konvenció a légszennyezésrõl (UN) Global 2000 riport (USA) Környezet és Fejlesztési Világ Bizottság (UN) Montreáli megállapodás az ózonkárosító gázok ellen Közös jövõnk (a Brundtland Bizottság és az UN közös jelentése) Green Paper a városi környezetrõl (EU) Riói csúcstalálkozó (UN) - Agenda Európai Környezetvédelmi Ügynökség megalakulása (EU) Kyotói konferencia a globális felmelegedésrõl Hágai konferencia a globális felmelegedésrõl Johannesburgi világkonferencia a fenntartható fejlõdésrõl. 10 MEDGYASSZAY PÉTER, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 1

8 Érezhetõ, hogy a fenntartható fejlõdés nem pusztán környezeti probléma. Tárgyalásakor mindig három szempontot, a környezeti, a társadalmi és a gazdasági vonatkozásokat kell vizsgáljuk. Hol érhetõ tetten a terület- és településrendezés, illetve az építõipar szerepe, felelõssége a fenntartható fejlõdésben? Megfogalmazható, megfogalmazódott a fenntartható építés definíciója, mely elsõsorban a fenntartható erõforrás-használat kérdésére és egészséges épített környezet létrehozására koncentrál. Környezetterhelésünk több, mint 50 %-a ugyanis lazán vagy szorosan az épületek és a közlekedési rendszerek fenntartására, létesítésére fordítódik, és egészségünket alapvetõen határozza meg, hogy milyen épületekben töltjük életünk %-át. Az építészek, tervezõk felelõsségét tovább fokozza, hogy döntéseik, terveik legalább évtizedekig, de akár évszázadokig determinálják a környezet és energiahasználatot (lakható város vagy szétterülõ város közlekedési területigénye és a közlekedés energiaigénye; fûtési energiafogyasztás, stb.). A fenntartható építés definícióját C. Kibert a CIB 1994-ben Tampában rendezett szimpóziumán a következõképp fogalmazott meg: Egészséges épített környezet létesítése és felelõs fenntartása az erõforrások hatékony kihasználásával, ökológiai elvek alapján. A fenntartható építés, tehát, mint a fenntartható fejlõdés, a fenntarthatóság egyik ága elsõsorban környezeti és gazdasági kérdésekkel foglalkozik. A társadalmi jólét kérdése mint megkerülhetetlen ható tényezõ jelen van a fenntartható építés gondolatiságában is, azonban a kérdéssel foglalkozó szakemberek cselekvési területének korlátossága miatt a társadalmi kérdésekre csak érintõlegesen tud hatást gyakorolni. Mielõtt a fenntartható építés területén szükséges és lehetséges tennivalókat tekintenénk át, érdemes pár szóval szólni arról a fogalmak tisztázása érdekében, mit értünk környezetbarát-, környezettudatos-, energiatudatos építésen, ökoépítészeten, bioépítészeten. A fenti fogalmak mindegyike a fenntartható építés részének tekinthetõ, elsõsorban nem településrendezési tartalommal, egymással átfedésben. A környezetbarát-, környezettudatos-, ökoépítészet elsõsorban az épület és a környezet viszonyára koncentrál. Minél kevésbé környezetterhelõ anyagok használatával kíván építkezni, és alapvetõ célja, hogy az épületek fenntartása a természet körfolyamataihoz hasonlóan minél inkább zárt rendszereket képezzen. Elsõsorban az energiagazdálkodás, a vízgazdálkodás, szennyvízkezelés és a hulladékkezelés témaköreire fókuszál. Az energiatudatos építés kifejezetten az építés legnagyobb környezetterhelõ elemére a települések, épületek energiagazdálkodási problémáira koncentrál. És végül szólni kell a bioépítészetrõl, mely talán Magyarországon a legkevésbé ismert, sokszor pejoratívan használt fogalom, amikor nem a ház és a környezet, hanem a ház és a benne lévõ ember viszonya az elsõdleges szempont. A bioépítészetet Németországban holisztikus értelmezéssel használják, melynek része az ökoépítészet is mi azonban a késõbbiekben a bioépítészetet Magyarországon használatos fogalma szerint használjuk. A településrendezés és az építészet környezetterhelése, az egyes környezetterhelési elemek nagyságrendje, súlypontok Érdemes átgondolni és tudatosítani, hogy az építéshez, az épületek fenntartásához milyen környezetterhelés köthetõ, mely aspektusára érdemes koncentrálni, hogy a fenntarthatósághoz az építés eszköztárával minél nagyobb hatékonysággal járulhassunk hozzá. Az épített környezet megújulás ciklusai Város 1000 év Utca szerkezet 500 év Épület 100 év Felújítás 20 év Birtokbavétel 10 év Építés 1 év Alexander, N (1990) Sqeezing Spread Cities: Improving the Energy Efficiency of Large Cities (Thesis: Melbourne, Ausztralia) [9] Talán az építéshez kapcsolódó legnagyobb környezetterhelés a földhasználat. Az épített környezet kialakítása ugyanis mindenképpen a környezet átalakításával, jellemzõen az élet lehetõségeinek csökkenésével, egysíkú élet kialakulásával jár, mely évtizedekig, évszázadokig determinálja az adott területet. A környezetterhelés következõ lényegi eleme az energia- használat. Az épített környezet létrehozása és fõleg fenntartása jelentõs mennyiségû energiát igényel, melyet manapság szinte 100 %-ban fosszilis energiaforrásokból fedezünk, hozzájárulva a globális felmelegedéshez. A háztartások energiafogyasztása nem csak az energiaszolgáltatók által számlázott közvetlen fogyasztásból áll. Közvetett energiafogyasztásként jelentkezik az elfogyasztott ételekbe, igénybe vett szolgáltatásokba (pl.: oktatás, higénia, stb.), illetve a közüzemi rendszerek fenntartásába fektetett energia. A továbbiakban csak a közvetett energiafelhasználás azon részét tekintjük, melyek az építészet eszközeivel - tehát a városszerkezet kialakításával, illetve az egyes épületek tervezésével, kialakításával befolyásolhatók. Átlagos holland háztartás energiafelhasználása, 1990-ben, kwh-ban, Noorman nyomán [10]. Ezen adatokból kiderül, hogy az építészethez kapcsolódó fenn-tartási energiaigény meglehetõsen magas (mintegy 65%), mely a közvetlen energiafelhasználáson túl (fûtés, elektromos áram, benzin), magába foglalja a házkarbantartás, a közüzemi rendszerek fenntartásának, és az utazás háztartásokra esõ közvetett energiafelhasználását. 1 MEDGYASSZAY PÉTER, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 11

9 Építész szeminárium A háztartások teljes energiamérlegéhez hozzátartozik a ház/lakás építési energiaigénye is. Ez az érték az un. primér energiaigénybõl számítható, mely magába foglalja az építõanyag kitermeléséhez, elõállításához és szállításához felhasznált energiát. A helyes nagyságrendek érzékelésére azt kell megvizsgálni, hogy a háztartás teljes életciklusára vetítve miként alakulnak az energiafogyasztás eddig említett tételei. Egy a budapesti agglomerációban található háztartás, egyszerûsített energiafelhasználási diagramja felvázolható, amennyiben a magyar építési szokások szerint 80 éves életciklusra tervezhetõ épület energiafelhasználását vizsgáljuk. A budapesti agglomeráció egy háztartásának energiafelhasználási Paréto-diagrammja. Az építéshez kapcsolódó környezetterhelés követezõ lényegi eleme a hulladékképzõdés. A jelenlegi építési technikák elsõdlegesen a gyors és alacsony árú építést preferálnak, melyek az esetek döntõ többségében kis élettartamú, a környezetbe nem visszaforgatható szerkezetek beépítéséhez vezetnek. Az épületek élettartama során szükséges felújítások, illetve az épület élettartama végén esedékessé váló bontás után óriási mennyiségû, használhatatlan törmelék keletkezik. Jellemzõ adat, hogy Magyarországon az iparban, a mezõgazdaságban 90, a településeken, a kommunális szektorban kb. 25 millió tonna hulladék keletkezik évente. Az építési hulladékok ebbõl a mennyiségbõl viszonylag kisebb mértéket tesznek ki, kb ezer tonna évenkénti mennyiségben, melynek azonban csak 1-2 %-át hasznosítják újra. Az épített környezetben keletkezõ hulladék nagyobb mennyisége azonban nem az épületek bontásához, hanem az épületek üzemeltetéséhez, a benne folyó élet fenntartásához köthetõ. Magyarországon jelenleg egy emberhez évente 500 kg szilárd és 2000 kg folyékony hulladék képzõdése köthetõ [11]. Ezen hulladékok jelentõs része szelektív hulladékgyûjtés esetén újrahasznosítható lenne. Az egyszerûsített ábra azt szemlélteti, hogy egy agglomerációban élõ család menynyi energiát fordít a háztartására az épület 80 éves élettartama - életciklusa alatt. A közvetlen energiafogyasztáson túl a közlekedés Hogy megtudhassuk az energiafogyasztás, így a környezet állapotának romlásában leginkább szerepet játszó tényezõket, un. Parétó-diagramban ábrázolhatjuk az energiafogyasztás egyes tételeit (80 éves felhasználást összesítve). A diagram ismeretében bizton állítható, hogy az energiafelhasználás racionalizálásakor elsõ sorban a fenn- tartási energiafogyasztás csökkentésére kell koncentrálni. Külön figyelmet igényel a közlekedés kérdése. A városszerkezet optimalizálásával, a városi életminõség javításával jelentõs energiaráfordítás takarítható meg. Az építés és területrendezés szerepe e jelentõs hulladékmen- nyiség csökkentésében viszonylag korlátozott, de nem elhanyagolható. A szelektív gyûjtéshez szükséges térszükség- let megteremtése városrendezési és lakóépület tervezési szin- teken is meg nem oldott feladatot állít a jogalkotók, az építéshatóság és a gyakorló tervezõk felé. A környezeti elemek szerinti csoportosítás utolsó környezetterhelési eleme a vizek szennyezése. Magyarország ugyan vízben gazdag országnak mondható, azonban ez a gazdagság egyre inkább kétséges. Az elmúlt évek árvizei és a tiszai ciánszennyezés világított rá legjobban, hogy rettentõ függõségben élünk. Vizeink 80-90%-a az ország határain kívülrõl érkezik, annak mennyiségét és minõségét nem tudjuk kontrollálni. Nincs befolyásunk arra, miként vágják tarra a Kárpátok erdõit, hogy a hirtelen olvadás, vagy csapadék megkötés nélkül kerüljön a folyókba. Nincs befolyásunk arra, hogy a természeti kincsek kiaknázása során milyen technológiákkal dolgoznak, milyen ránk nézve veszélyes folyamatok zajlanak. De problémák vannak a magyarországi vízbázisokkal is. Mennyiségük ugyan elégséges, de az 50-es évektõl rendkívül szétnyílt közmûolló következményeként a vízbázisokba jutott szenny- 12 MEDGYASSZAY PÉTER, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 1

10 vizek az ország sok területén tették ihatatlanná a felszín alatti vizeket. Az évi LVII. sz. Törvény a vízgazdálkodásról törvény szerint az önkormányzatok vizekkel, vízi létesítményekkel kapcsolatos feladatait a következõkben rögzíti (12): ivóvízellátás, szennyvízelvezetés, összegyûjtött szennyvizek tisztítása, csapadékelvezetés, helyi vízrendezési és vízkár-elhárítási feladatok ellátása. Magyarországon, és az agglomerációban is jellemzõ, hogy az ivóvíz ellátás közel 100 %-ban megoldott. A szennyvízelvezetés és tisztítás azonban sem országosan, sem Budapesten, sem az agglomerációban nem kellõen megoldott, és kérdéses a csapadékvizek elvezetése, illetve helyi hasznosításának kérdése is. Az Országos Vízügyi Honlap, illetve a KSH lakásstatisztikai adatai alapján a csatornázott, illetve tisztított szennyvizek állapota a következõ táblázatban illusztrálható [13,14]: Lakások száma (ezer db) Csatornával rendelkezõ lakások aránya (%) Elvezetés után tisztított szennyvizek aránya (%) Nem tisztított szennyvizek* (%) Budapest ,56 17,5 83,9 Pest megye , ,8 Országos , ,5 * A telken belül tisztított szennyvizek kis mértékben csökkentik a nem tisztított szennyvizek mértékét. A csapadékelvezetés problémája azért kérdéses, mivel a jelenlegi vízügyi koncepció elvi és praktikus okokból még mindig az, hogy a csapadékvizek minél gyorsabb elvezetése mellett foglal állást. Az egyre aszályosabb idõszakok azonban rá kell hogy ébresszenek arra, hogy a csapadékok megtartása és helyben történõ hasznosítása, ha nagyobb beruházást is igényel, fontos feladat. nem egy szûk szakterület kérdése, hanem az emberi élet alapvetõ kereteire keres válaszokat. Le Corbusier koncentrált városokban gondolkodott, mely teret hagy a természeti környezetnek, míg Wright decentralizált településekben látta a jövõt, melyekben lakó-, ipari és intézményi területek épülnek szervesen össze és ezen települések hálózata a természet részeként tud mûködni. A közelmúlt és napjaink településfejlõdési tendenciáit a kötet további írásai részletesen mutatják be, melyek összességeként mindenképpen elmondható, hogy a jelenlegi városfejlesztési tendenciák ellentmondanak a fenntarthatóság elvének. Az ökológiai eltartó képesség ugyanis két irányból csökken. Egyrészt a növekvõ területbeépítések a természeti környezetet csökkentik, méghozzá jellemzõen olyan módon, hogy az emberen kívül más élõlényeknek csak erõsen korlátozva nyújt életlehetõséget a beépített terület. Másrészt a szétterülõ beépítések révén megnõ az ott lakók terület-, és energiafogyasztása, mely mind a környezetre, mind a lakosságra és a közösségekre többletterheket ró. Azt hiszem, a földhasználat, a településrendezés kérdése nem válaszolható meg az egész ország, vagy az országot magába foglaló ökológiai egység, a Kárpát-medence területrendezési kérdéseinek végiggondolása nélkül. Sajnos jelenleg a politikai hangulat nem kedvez a Kárpát-medence ökológiai egységében való gondolkodásnak, ami azonban várhatóan az EU csatlakozás után pár évvel-évtizeddel változni fog. Nem kell, hogy megkerüljük azonban az ország területrendezési kérdéseinek átgondolását a településrendezési kérdések megvitatása elõtt. Az Országgyûlés 1996-ban fogadta el az Országos Területfejlesztési Koncepciót, majd 2003-ban az Országos Területrendezési Tervet. Mindkét törvény alapvetõen pozitív elveket hangsúlyoz, azonban a napi gyakorlatban nem tapasztalhatók a kiegyensúlyozott településstruktúra felé történõ elmozdulás jelei. Az építés és területrendezés kompetenciába tehát elsõsor- ban a szennyvizek tisztításának kérdése tartozik, valamint figyelmet kell fordítani a csapadékok megtartására, helyben történõ hasznosítására is. Környezetterhelés csökkentésének lehetõségei Földhasználathoz kapcsolódó környezetterhelés csökkentése A földhasználat kérdésére adható elvi és gyakorlati válaszok szakmai körökben is évtizedek óta vitatottak. Már az 1920-as években felfedezhetõ, hogy a modern kori építészet két meghatározó alakja Le Corbusier, illetve Frank Lloyd Wright két alapvetõen eltérõ alapelv mellett fogalmazta meg az épített környezet jövõképét. Ugyan akkoriban a fenntarthatóság kérdése szakirodalmilag még nem létezett, azonban itt is érezhetõ, hogy a fenntarthatóság A beépítés sûrûsége és a lakosonkénti üzemanyag fogyasztás között kapcsolat mutatható ki a világ nagyvárosait elemezve. [17] 1 MEDGYASSZAY PÉTER, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 13

11 A jövõ területfejlesztési és településfejlesztési gyakorlatának alapvetõ része kell legyen, hogy mind az országban a Budapest központúság csökkenjen, a termelési és közigazgatási funkciók decentralizálódjanak, több országos központ alakuljon ki. További prioritás, mely a budapesti agglomerációban élesen jelentkezik, hogy a lakó és ipari-, kereskedelmi fejlesztések egymással összhangban valósuljanak meg. Az iparosított és globalizálódó termelés és presztízsfogyasztással párosulva kimondott fejlesztési koncepciók ellenében is övezetes településfejlesztést valósít meg. A lakó-, kereskedelmi-, és ipari területek ugyanis elválnak egymástól, társadalmilag gazdaságtalan többletközlekedési igényeket gerjesztve. Gondoljunk csak bele, kinek jó, ha akkora üzletközpontok létesülnek, melyeket csak gépkocsival lehet megközelíteni? Úgy hiszem egyedül a kereskedõknek, akik bérleti díjat és szállítási költségeket tudnak megtakarítani. A vásárlók a pénztárban ugyan kevesebbet fizetnek, mint egy belvárosi áruházban, azonban az utazásra fordított idõt, a gépkocsi üzemeltetés közvetlen és összes közvetett költségét nem veszik számításba, hiszen azokról hajlamosak megfeledkezni. Környezetterhelés szempontjából feltétlenül elõnytelen a kereskedelmi létesítmények város szélre települése, mivel jellemzõen zöld beruházással valósulnak meg, azaz természeti területek beépítésével jönnek létre. A rendszer fenntartása már csak a vásárlók üzemagyag fogyasztásán keresztül is lényegesen rosszabb hatásfokú, pazarlóbb, mint a belvárosi áruházak gyakorlata, hiszen a sok alacsony fogyasztású személygépkocsi fogyasztása lényegesen több, mint pár áruszállító gépkocsifogyasztása. Ugyancsak kedvezõtlen tisztán lakó funkcióval bíró lakóparkok, illetve beépítések kialakulása. Amennyiben a megélhetéshez szükséges munkahely, az oktatás, a kulturális lehetõségek, a kellõ minõségû vásárlási lehetõségek nem találhatók meg a lakókörnyezetben, ismét olyan többlet közlekedési igény generálódik, mely hosszú távon sem a lakóknak és természetesen a környezetnek sem elõnyös. Építész szeminárium Azt hiszem a közeljövõ legfõbb tennivalója a településrendezéshez kapcsolódó környezetterhelés csökkentésére a többé-kevésbé jól rögzített elvi koncepciók finomításán túl azok szabályzókkal történõ betartatása, hogy a napi gazdasági érdekek és érdekcsoportok ne alakíthassák az ember számára lakhatatlanná a közvetlen környezetünket és a tágabb világot. Energiahasználathoz kapcsolódó környezetterhelés csökkentése A földhasználathoz kapcsolódó környezetterhelés mellett, ahhoz szorosan kapcsolódóan legjelentõsebb környezetterhelés az energiahasználat. A területrendezéshez és építéshez kapcsolódó energiafogyasztás racionalizálásáról összefogó kiadvány készült ben a Szent István Egyetem Ybl Miklós Mûszaki Fõiskolai Karán, ezért itt most csak egyes lényegesebb, illetve kevésbé köztudott elvi és gyakorlati megoldásokat ismertetünk. (20) Az energiafelhasználás csökkentésének két fõ stratégiája van [18]: 1) A veszteségek csökkentése, és 2) a nyereségek növelése. A továbbiakban sorra vesszük a lehetséges gyakorlati lépéseket. A település klímatudatos tervezése mindkét stratégia elemét képezheti. Az épületetek és épületszerkezetek hõveszteségének csökkentése elsõsorban a veszteség csökkentõ stratégia lehetõségeit, a passzív energiafel- használás lehetõségei pedig elsõsorban a nyereségnövelõ stratégia lehetõségeit ismerteti. Az újszerû energiaforrások és hõtermelõ berendezések bemutatása során azt villantjuk fel, hogy a hazai klimatikus viszonyok mellett szinte elengedhetetlen fûtési energiaigényt miként lehet megújuló illetve hulladék energiával fedezni. A település klímatudatos tervezése A külsõ környezet állapotának változásait az ember megpróbálja kiegyensúlyozni, hogy az év teljes idõtartama alatt komforthatárain belül maradjon. Ez a törekvés rendszerint jelentõs nem megújuló energiafogyasztással jár. Los Angeles egyik elõvárosa [17] A klímatudatos tervezés eszközeinek alkalmazásakor alapvetõen három dologgal kell tisztában lenni. 1) Biztos sokan megtapasztalták azt az élményt, amikor egy rekkenõ nyári napon az Alföld valamely vidéken kirándulva tikkadtan egy erdõs részbe értek - hõkomfortunk javulása intenzíven érzékelhetõ. Ugyanezen a tájon egy borús õszi napon sétálva alig érzünk valami változást hõkomfortunk állapotában. A klímatudatos tervezés eszközei elsõsorban szélsõséges meterológiai viszonyok között jelentõsek. 14 MEDGYASSZAY PÉTER, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 1

12 2) Az energiahasználat csökkentési lehetõségek elemzése során azzal is tisztában kell lenni, hogy a klímatudatos tervezési, majd épületszerkezeti, majd gépészeti eszközök alkalmazása egyre nagyobb hatás- fokkal képes a külsõ környezet szélsõségeit csökkenteni, azonban ezen eszközök egyre magasabb energiafelhasználással járnak, melyek egyre kevésbé fenntarthatók. 3) A klímatudatos tervezés elemei általában hosszabb idõtávon fejtik ki hatásukat (pl. az utcák kedvezõ tájolása kb. 500 év), mint a gépészeti (20 év) vagy épületszerkezetek (50-80 év). Ha azt nézzük, hogy egyes energiahatékonyságot növelõ intézkedések mennyit hoznak a konyhára, elõfordulhatnak olyan szituációk, ahol a sok kicsi megtakarítás összege nagyobb, mint az egy rövid ideig tartó, nagy hatékonyságú megtakarítás. Klímajavító céllal ültetett vegetáció Szélvédelem A szélvédelemmel, mint veszteségcsökkentési stratégiai módszerrel a következõ pozitív hatások érhetõk el: A külsõ hõmérséklet növelése, csökkenti a felületi hõátbocsátási együtthatót, csökkenti a ház légcsere számát, csökkenti a falazatra jutó csapóesõt, így a többlet hõveszteséget. Mindezen hatások összességeként a részletes kifejtést nem ismertetve mintegy %-os fûtési energia megtakarítás érhetõ el. A hatékony vegetáció a telepítés (és az azt megelõzõ tervezés) után csak mintegy 10 évvel terebélyesedik ki. Szoláris házak fûtési energiafogyasztása a növényzet árnyékvetése miatt összességében akár nõhet is. Nem megfelelõen telepített növényzet pszichológiai problémákat okozhat (naplemente hiánya, stb.). Nem megfelelõen kiválasztott növényvegetáció rendkívül zajos lehet. Hõterhelés csökkentése A hagyományos energetikai számítások csak a fûtési energiafelhasználásra koncentrálnak. Nem mellékes azonban a magyar nyár. A napsugárzás elõször a Föld - illetve a ház - felszínét melegíti fel, majd fokozatosan a levegõt. A növényzet, a következõ módon képes a felesleges hõnyereség - a hõterhelés - távoltartására: Leárnyékolja az épületet, leárnyékolja a talajt, így az nem képes felmelegedni, megköti a port, ezzel csökkenti a helyben kialakuló üvegházhatást, a fotoszintézis melléktermékeként vizet bocsát ki, mely párolgása során hûti a környezetet. Mindezen hatások összességeként akár 6-8 C-al is csökkenhet a helyi hõmérséklet. A magyar hétköznapi gyakorlatban lakóházak esetén nem általános a klímagépek alkalmazása. Az energiafogyasztás csökkentése így korrekten nem számszerûsíthetõ. A klímagépek árának, beszerelésének, üzemben tartásának figyelembe vételével azonban jelentõs megtakarítás mutatható ki. A szélvédelem hátrányai és lehetséges anomáliái: A helyhez kötött vegetáció fûtési energiafogyasztás csökkentése csak vegetációra merõlegesen érkezõ, hûvös erõs szél elleni védekezés esetén szignifikáns (ezen szél nem fúj állandóan, tehát a számított maximális hatásfok csak ritkán realizálható). Nem kellõen kiválasztott vegetáció télen a nyári állapothoz képest csak mintegy 50%-kal képes csökkenteni a szél negatív hatásait. Összességében az mondható el, hogy Magyarországon a hazai mérsékelt szélviszonyok, a hideg teleken lombhullató õshonos vegetáció, és a lehetséges napárnyékolás miatt a szélvédelem mint fûtési energia csökkentõ lehetõség hatása általánosságban nem jelentõs. Annál jelentõsebb viszont a nyári hõterhelést csökkentõ hatása. Elsõdlegesen ezen szempontok szerint kell a telepítést tervezni. 1 MEDGYASSZAY PÉTER, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 15

13 Építész szeminárium Új településrészek kiválasztása, szabályozása Az új telepítés kiválasztása és a beépítési intenzitása elsõsorban a nyereségnövelési stratégia eleme. Lehetõségeinek alkalmazásával elérhetõ pozitív hatások: Több napfény éri a házat és a telket, mely az energetikai szempontokon túl egészségügyileg is rendkívül fontos a napsugárzás fertõtlenítõ hatása miatt. Több passzívan hasznosítható nyereség az épületen belül, több aktívan hasznosítható nyereség az épület gépészete által, magasabb külsõ hõmérséklet, a kedvezõbb benapozottság révén. További, veszteségcsökkentõ aspektusok: Intenzívebb beépítés esetén kevesebb lehûlõ felület adódik. A nagyobb beépítési intenzitás kedvezõbb a tömegközlekedés kialakítására. A közmûvek gazdaságosabban kiépíthetõk. A lehetséges megtakarítás számításakor külön kell választani a jelenlegi építési kultúra, illetve a szoláris építészet által elérhetõ differenciákat. A jelenlegi kultúra szerint épülõ házak ugyanis kevesebb nyereséget realizálnak. A szoláris építészet szerint épülõ házaknak azonban még nincs Magyarországon kultúrája, a tervezési, kivitelezési kultúra, a tömeges megrendelõi igények minimum 10 év múlva várható. A családi házas beépítés jelenlegi általános építésügyi szabályozása mellett (kb m 2 -es telek, max. 6 m-es gerincmagasság) nem szignifikáns a különbözõ lejtõkitettségû területekre telepített épületek egymásra vetett árnyékának negatív hatása. Matus nyomán [19] a következõképpen foglalhatók táblázatba az építés- ökológiailag/-biológiailag kedvezõ területek. Még egyszer hangsúlyozni érdemes, hogy a telepítésrõl szóló döntés több száz évre határozza meg a település lehetséges nyereségeit, veszteségeit. Összességében azt mondhatjuk, hogy csupán tájolás kérdése jelenleg nem hoz jelentõs energia megtakarítást, a közeljövõben alkalmazható építészeti eszközökkel azonban Az elsõ ábrán a házak a domborzat lejtésviszonyaitól függetlenül egyenlõ távolságra kerültek elhelyezésre. Az északi, keleti és nyugati lejtõkön lévõ házak leár-nyékolják egymást. A második ábrán olyan sûrûséggel telepítették a házakat, hogy ne vessenek egymásra árnyékot. [19] Mindezen hatások összességeként a részletes kifejtést nem ismertetve, az egyéb építészeti eszközök függvényében mintegy 5-50 %-os energia megtakarítás érhetõ el. A helykiválasztás, beépítési sûrûség klímatudatos meghatározásának hátrányai, lehetséges anomáliái: Nyáron többlet hõterhelések jelentkezhetnek. A részletes számítás ismertetése nélkül Olgyay kutatásai szerint [22] tartható az az ökölszabály, hogy hazai viszonyok mellett a déli lejtõk közepére történõ telepítés hoz legkedvezõbb eredményt a túlzott hõterhelés elkerülése és az optimális hõnyereségek kihasználásához. jelentõs megtakarítás érhetõ el. A telepítésnek azért van kiemelt szerepe az energetikát vizsgálva, mert rossz döntés esetén a jövõbeni megtakarítások akár évszázadokig is ellehetetlenülnek. Épületek energiaigényéhez kapcsolódó, környezetterhelést csökkentõ lehetõségek Az épületekkel kapcsolatban talán legtöbbször említett környezetterhelõ elem az energiahasználat, és azon belül is elsõ helyen szereplõ fûtési energiaigény. Legegyszerûbb, leggyakrabban használt csökkentési módja az épület külsõ szerkezeteinek hõszigetelése. E témában a lehetséges technikai megoldások felsorolása, részletezése köteteket tölthetne meg, a továbbiakban csak a hõszigetelés súlypontjairól, illetve a szabályozás kérdéseirõl fejtenénk ki pár gondolatot. 16 MEDGYASSZAY PÉTER, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 1

14 Jelenleg, az EU csatlakozás elõtt már, illetve még nincs hatályos hõtechnikai szabvány. A jelenlegi gyakorlatban az eddig használt, MSZ :1991 szabvány él, mely egységnyi térfogatra esõ fajlagos hõáram alapján határozza meg az épületek hõszigetelési elõírását. [20] Németországban egy nem szakmai közegnek is érthetõbb hõigény meghatározást használnak, mely azt adja meg, hogy egy ház egy négyzetméterére vetítve mennyi energiát igényel, illetve használ évente. A fûtési igény csökkentésének legkézenfekvõbb módja nem a szerkezetek hõszigetelésének fokozása. Érdekes adatsort lehet bemutatni, hogy egy, a ma használatos magyar szabvány szerint épült családi házban, egy 1900-as években épület belvárosi bérházban, illetve egy 1970-es években épült panelházban található lakás mekkora hõigénnyel bír. Lakás típusa Hõigény (kwh/m 2 a) Ma használatos magyar szabvány szerint 223* épült családi ház 1900-as években épület belvárosi bérház 225* 1970-es években épült panelház 170* *A Független Ökológiai Központ elõzõ kutatási eredményei szerint Energy+ dinamikus épületszimulációs programmal számolt értékek. (23) Az épületszerkezetek legendás hõszigetelõ képessége ellenére tehát nagyon fontos az épületek lehûlõ felületének kérdése. Úgy hiszem azonos típusú épületek esetén ez a kérdés nem szignifikáns - azaz nem kell félgömb alakú családi házak építése felé törekedni -, azonban érdemes tisztában lenni azzal, hogy többlakásos házak építése esetén azonos anyaghasználattal nem csak az építés, hanem az üzemeltetés is lényegesen gazdaságosabb. További, kevésbé szem elõtt tartott szempont az épületek tájolása, mely kérdés az utcák kijelölésén keresztül visszavezet a klímatudatos telepítés kérdésére, de az épület telken belüli elhelyezése a napenergia aktív és passzív hasznosíthatóságát alapvetõen determinálja. Érdekes e témában megemlíteni, hogy Ausztriában A szabadon álló háznak 40 %-kal nagyobbnem engedélyeznek olyan újonnan épülõ csa- a hõvesztesége ugyanazon kubusra vonatkoztatva. [24] ládi házat, melynek nincs déli tetõfelülete, ahol a napenergia aktív hasznosítása megoldható melegvíz- vagy elektromos áram termelés céljából. Kevésbé ismertek jelenleg Magyarországon a passzív és hibrid szoláris tervezés elemei és alkalmazásának lehetõségei. E témában meg kell említeni a különféle télikertek, napcsapdák, hõvisszanyerõk, az épület alaprajzi és szerkezeti tervezésének lehetõségét és szükségességét, melyeket számítógépes épületszimuláció támogatásával érdemes és kell alkalmazni. Passzív energiahasznosítás alatt elsõdlegesen azokat a tervezési módszereket, szerkezeteket értjük, amelyek gépészeti berendezés nélkül, az épületszerkezetek tudatos formálásával képesek a szükséges (elsõsorban fûtési) energia csökkentésére, szoláris energia hasznosítására, az épület hûtésére. Hibridnek pedig azokat a megoldásokat nevezzük, amikor a gépészeti berendezések csak a szerkezetekkel passzívan energiahasznosító épület hatékonyságát növelik. Az épületek külsõ szerkezeteinek mindenki által ismert hõszigetelési lehetõségei természetesen nem megkerülhetõk és semmiképpen nem elhanyagolhatók. Az új építésû épületek esetén komplexen kell kezelni az összes külsõ szerkezet hõszigetelését, ahogy azt helyesen a gyakorló tervezõk a manapság használatos hõtechnikai szabvány szelleme szerint már megszokhatták. A manapság szokásos hõszigetelési értékek, hõszigetelõ anyag vastagságok tekintetében a közeljövõben lényeges fejlõdés várható, amit jól illusztrál a Németországi szabványok fejlõdését bemutató diagram. Itt érdemes megjegyezni, hogy Németországban a hivatalos, mindenkire érvényes szabványokon túl úgynevezett alacsony energiájú és passzív ház fogalmát is használják. Az alacsony- energiájú ház az átlagnál jobban hõszigetelt épületet takar: falait centiméteres hõszigetelés borítja, a tetõben centiméteres, míg a pincefödémen 9-12 centiméter vastag hõszigetelés található. Olyan házak tartoznak ebbe a kategóriába, melyek a német szabványnál legalább 30%-kal kevesebb fûtési energiát igényelnek. (40-79 Kwh/m 2 fûtési hõigénnyel). A passzívház fogalma alatt olyan különlegesen hõszigetelt épületet kell érteni, melyben szükségtelen a konvencionális fûtési rendszer beépítése. A belsõ hõterhelés (világítás, háztartási berendezések, lakók, háziállatok által termelt hõ) a napenergia hasznosításával együtt a hõszükséglet döntõ hányadát fedezi. A ház alacsony hõenergiaigénye a szabályozott szellõzõrendszer által biztosítható, így a fûtés elhagyásával megspórolt pénzbõl fedezhetõ a különösen vastag hõszigetelés és a korszerû légtechnika költségének egy része. A német hõtechnikai szabványhoz képest %-os energiamegtakarítás érhetõ el az alábbi szabályok betartásával, mely négyzetméterenként 15 kwh/m 2 fûtési igényt jelent. 1 MEDGYASSZAY PÉTER, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 17

15 Ehhez azonban a falakba centiméter vastag hõszigetelés beépítése szükséges - így k<0,15 W/m 2 K érték érhetõ el -, az ablakokat háromrétegû speciális üvegezéssel kell ellátni, különleges keretet felhasználva, hogy a k<0,8 W/m 2 K érték biztosítható legyen. Természetesen ezen háztípusok csak speciális, kevéssé elterjedt szerkezetekkel építhetõk meg, ami a jelenlegi energiaárak mellett bizonytalan gazdasági megtérüléssel kecsegtet. [21] Újszerû energiaforrások és hõtermelõ berendezések A közeljövõben építendõ épületek a Magyarországi klimatikus viszonyok között jellemzõen továbbra is hagyományos fûtési rendszerekkel fognak üzemelni. A fenntarthatóság és a környezetterhelés szempontjából azonban nagyon fontos, hogy milyen gépészet, milyen primér energiaforrás használatával biztosítja az épület igényeit. Megújuló energiaforrások hasznosítása: biomassza hasznosítás, napenergia hasznosítás, geotermikus energia hasznosítás, szélenergia hasznosítás, vízenergia hasznosítás. Hulladék energiaforrások hasznosítása: szemétégetés, depóniagáz hasznosítás. Építész szeminárium Az átlagostól lényegesen nagyobb hatásfokú nem megújuló energiaforrások hasznosítása kapcsolt hõtermelés, hõszivattyúk A hulladékképzõdéshez kapcsolódó környezetterhelés csökkentése A hulladékgazdálkodás elsõ számú elvi prioritása a hul- ladékok mennyiségének csökkentése, majd az újrahasználat és az újrahasznosítás lehetõségének megteremtése. Az elõzõekben leírtak alapján legfontosabb terület a használat során keletkezõ hulladékok mennyiségének csökkentése. Az építés, településfejlesztés ezen a téren jellegénél fogva kevés szereppel bír, a keletkezõ hulladékok mennyiségének csökkentése az egész fogyasztói társadalom szemléletének gazdasági prioritásainak megváltoztatását kívánja. Az ausztriai Unterrabnitzban lévõ, napenergia felhasználással kombinált biomassza hõközpont békésen illeszkedik a falu látképébe [25] A jelenleg általánosan használt nem megújuló energiaforrások ugyanis azokat a környezeti problémákat fokozzák, melyek az emberi élet földi létét veszélyeztetik, míg az ún. megújuló erõforrások belátható idõtartamon belül - kb. egy emberöltõ - megújulni képesek és többnyire jellegükbõl adódóan nem terhelik a környezetet. Itt legszemléletesebben a biomassza (pl. tûzifa) használatával lehet illusztrálni, hogy felhasznált tûzifa - fenntartható erdõgazdálkodást feltételezve -, év alatt megújulni képes, és égése során csak annyi CO2-t bocsájt ki, amennyit növekedése során a levegõbõl szublimált. Elõnybe kell részesíteni tehát a fenntartható mértékben használt megújuló energiaforrások használatát, melyek jellemzõen helyben termelõdõ és elérhetõ források, áruk nem függ a világgazdaság aktuális trendjeitõl, ezért nagyobb fokú szabadságot biztosít a települések, és lakói számára. A Független Ökológiai Központban készített Autonóm Kisrégió - Országos Ajánlás [12] szerint az ország nagy részén megoldható ilyen saját erõforrásokra épülõ energiarendszerek kiépítése. A következõkben olyan hagyományostól eltérõ technológiákat soroljuk fel, melyek elvi lehetõséget biztosítanak fenntartható energiarendszerek kiépítésére. A lehetséges berendezéseket csoportosítani célszerû az általuk használt primér energia függvényében [20]: A keletkezett hulladékok újrahasználata, és fõként az újra- hasznosítás lehetõségének megteremtése terén azonban jelentõs környezetterhelés csökkentési potenciálok vannak az építés, településrendezés szakembereinek kezében. A legfontosabb teendõ a háztartási hulladékok szelektív gyûjtési lehetõségének megteremtése. Az egyre növekvõ hulladékhalmok ugyanis jelentõs mennyiségû újrahasznosítható nyersanyagot rejtenek magukban, melyek vegyes kommunális hulladékként csak a hulladéklerakókba kerülhetnek. A településeken belüli hulladékgyûjtõ udvarok és hulladékszigetek száma dicséretesen nõ, azonban ezek a megvalósult példák többnyire pár lelkes ember, vagy nemzetközi kötelezettségvállalások és elköltendõ támogatások eredményei, melyek utólagosan, sokszor nem a legmegfelelõbb helyekre települnek. Településtervezési elvnek kell lenni, hogy minden lakásból gyalogos távolságon belül szelektív hulladékgyûjtõ tartályok legyenek elérhetõk, melyekbõl a külön gyûjtött hulladék már nyersanyagként újrahasznosítható üzemekbe szállítható. Az új épületek építésénél szintén feladat a szelektív hulladékgyûjtés lehetõségének biztosítása, hiszen a szelektív gyûjtés a lakáson és a házon belül is nagyobb tereket igényel, mint a vegyesen gyûjtött hulladék. Létrehozó Cél Elérhetõség Független Ökológiai Használt és bontott Központ építõanyagok újra használatának segítése Hulladék Munkaszövetség Hulladékátvevõk országszerte Hulladék Munkaszövetség Használtcikkek adásvétele Budapesten 18 MEDGYASSZAY PÉTER, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 1

16 A hulladékok újra használatára számos lehetõséggel élhetünk, fõként civil szervezetek segítségével az információs technológia kínálta lehetõségeket igénybe véve: Az új építések során szintén jelentõs szerepe van az építés résztvevõinek, elsõsorban a tervezõknek és kivitelezõknek a majdan keletkezõ hulladékok mennyiségének csökken- tésében. Feltétlenül törekedni kell olyan építõanyagok használatára, melyek az épület bontása után visszakerülhetnek a természeti körforgásba, valamilyen formában újrahasznosíthatók. Sajnos egyenlõre az építõipari termékek minõségi vizsgálatakor ezen szempontot még nem vizsgálja az Építésügyi Minõségellenõrzõ Innovációs Kht., azonban vannak hazai és EU törekvések, hogy az építõanyagok környezetterhelése, visszaforgathatósága a termékeken fel legyen tüntetve, azt a tervezésnél figyelembe lehessen venni. A mai funkcionális és reprezentatív igények kielégítésére sok helyen elkerülhetetlen hosszú élettartamú, nehezen visszaforgatható, sokszor nagy menynyiségû ipari módosítást igénylõ anyagok, szerkezetek alkalmazása. Törekedni kell azonban arra, hogy ezek a szerkezetek úgy és oda épüljenek be, hogy az épület teljes életciklusát kiszolgálják. A vizek szennyezéséhez kapcsolódó környezetterhelés csökkentése Amint a nagyságrendeket, proritásokat taglaló részben leírtuk a legfontosabb feladat országosan, az agglomerációban és Budapesten is a szennyvizek tisztítása. Budapest vonatkozásában a kérdés rendezõdni látszik, hiszen a tervezett szennyvíztisztítók a jellemzõen csatornázott szennyvizek tisztítását el fogják végezni. Gondot fog azonban okozni a keletkezõ szennyvíziszap kezelése, mely várhatóan eddig nem létezõ környezetterhelést fog okozni azzal, hogy a szennyvíziszap keletkezése és kezelése térben elválik egymástól és az óriási mennyiségû anyag mozgatása nagy közúti forgalomnövekedést fog okozni. Az agglomeráció településeinek területén sok helyen érdemes a nagy beruházás-igényû és jelentõs fenntartási költségvonzattal járó, a tájban mûvi berendezésként megjelenõ mesterséges tisztítási eljárások helyett a természetes tisztítási eljárások számbavétele, alkalmazása. A kistelepülésekre javasolható növénnyel telepített tisztítók (mint a nádágyas szennyvíztisztító) létesítése és fenntartása lényegesen kevesebb költséggel és energiafelhasználással jár. A gyökérteres rendszerek és a mesterséges tisztítók alkalmazhatóságáról részletesebben foglalkozik a Független Ökológiai Központban 1999-ben készített Autonóm Kisrégió Országos ajánlás (12), mely PDF formátumban letölthetõ a takaríthatunk meg, hanem a helyben történõ öntözéssel a mikroklímát javíthatjuk, és az élet sokféleségének teremthetünk életlehetõséget. Fenntarthatósági célok és indikátorok, lehetséges stratégiák A fenntarthatóság, a fenntartható fejlõdés és fenntartható építés tág definíciójának megfogalmazása után, a környezetterhelés elemeinek és a környezetterhelés csökkentésének lehetõségeinek ismeretében meg kell kísérelni fenntarthatósági célokat megfogalmazni, melyek teljesülésének mérésére pedig fenntarthatósági indikátorok felállítása javasolt. A fenntarthatóság elérése érdekében, a fenntartható építés területén, vita indításaként például a következõ fenntarthatósági célok határozhatók meg: 1) Beépített területek optimalizálása oly módon, hogy a kialakult térstruktúra méltó emberi környezetet biztosítson, mely az erõforrásokat legkisebb mértékben veszi igénybe, és a természeti és táji környezetnek legnagyobb teret biztosít. 2) Az épületek energiafogyasztása ne legyen több, mint az ország területén megújuló energiából hasznosítható, e célra igénybe vehetõ energiamennyiség. 3) Az épület anyagai és az épületbe kerülõ anyagok elenyészõ mennyiségben kerüljenek hasznosíthatatlan hulladékot befogadó hulladéktelepekre. 4) Az épített területek vízfogyasztása optimalizálódjon, a szennyvizek csak tisztítva kerüljenek vissza a vízkörforgásba. Ezen stratégiai célok csupán felvetések, melyeket szakértõi, döntéshozói-, és társadalmi szinten is tovább kell finomítani. Az európai szinten is szükséges társadalmi párbeszéd egyik jó kiindulási alapja lehet az Építésügyi Minõségellenörzõ Innovációs Kht. által koordinált fenntartható építés EUkonform magyar indikátorrendszere kutatás, és elkészült indikátor rendszer, mely a célok pontos megfogalmazását és a megvalósításhoz szükséges további indikátorok lehetõségét is magába foglalja. ( A környezetterhelés-csökkentési lehetõségek összefoglalásaként a kiadvány függelékeként mellékelünk egy ellenõrzõ kérdéssort településfejlesztési koncepciók értékelésére, mely a fent kifejtett szempontok megfelelõsét segít megvizsgálni. A vizekhez kapcsolódó környezetterhelés csökkentésének második prioritása az esõvizek helyben történõ gyûjtése és hasznosítása. Mind településtervezési léptékben - biotópok kialakításával, mind telken belül esõvízgyûjtõ ciszternák, és hasznosító rendszerek kiépítésével elsõsorban öntözési célra helyben tarthatjuk az esõvizet. Ezzel nem csak az ivóvízhasználat mennyiségét csökkenthetjük, így energiát 1 MEDGYASSZAY PÉTER, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 19

17 Építész szeminárium Hivatkozások 1 Heinrich, Hergt: Ökológia - SH atlasz, Springer Hungária Kiadó Kft. Budapest, Lovelock, J.E.: Gaia - a földi élet egy új nézõpontból, Göncöl Kiadó. Budapest. 3 Mészáros, Ernõ: A VEAB Tudomány és társadalom c. sorozatában április 2-án elhangzott eloadás szerkesztett változata. 4 Report for the Club of Rome s: The limits to growth, Report by The World Resources Institute: World Resources ; UN, Long-Range World Popullation Projections: Two Centuries of Population Growth, ; Wackernagel, M., Rees, W.E.: Ökológiai Lábnyomunk, Föld Napja Alapítvány. Budapest, Gyulai, Iván: A fenntarthatóság fogalma és lényege, a fenntartható fejlõdés, MTVSZ. Budapest, Alexander,N (1990) Sqeezing Spread Cities: Improving the Energy Efficiency of Large Cities (Thesis:Melbourne,Ausztralia) 10 Noorman, Klaas Jan; Uiterkamp, Ton Schoot (ed): Green Households? - Domestic Consumers, Environment and Sustainability, EARTHSCAN. London, Független Ökológiai Központ: Környezetkimélõbb Építés Adatbázis 12 Autonóm kistérség, országos ajánlás 13 Országos vízügyi honlap 14 KSH: Lakásstatisztikai évkönyv Budapest, Barótfi, István; Kazi, János; Medgyasszay, Péter; Ónodi, Gábor; Szûcs; Miklós: Energia és térrendezés Bács-Kiskun Megyében, ECOSTEP program, Barton, Hugh et al: Sustainable Settlements - A Guide for Planners, Designers and Developers, UWE. UK, Lord Rogers of Riverside (ed.): Towards an Urban Renaissance, Urban Task Force. London, Zöld, András: Épületenergetika, Mûegyetemi Kiadó.Budapest, Matus, Vladimir: Design for Northtern Climates, Van Nostrand Reinhold Company. New York, Medgyasszay, Péter; Ertsey, Attila; Osztroluczky, Miklós: Energiagazdálkodás az épített környezetben (fõiskolai jegyzet), Szent István Egyetem Ybl Miklós Mûszaki Fõiskolai Kar Épített Környezet Tanszék. Budapest, Medgyasszay, Péter; Jároli, József: Ökológia az építésben I-II., Építési Piac, 2003/4, 37. évf 3. szám pp ; In Építési Piac 2003/6, 37. évf 5. szám pp Olgyay, Victor: Design With Climate, Princeton University Press, New Jersey, 1973 (1963) 23 Medgyasszay, Péter; Jároli, József; Szécsi Ilona: Ma használatos és környezetkímélõbb újonnan épülõ lakóház típusok teljes életciklus alatti energia- és költségigénye, a környezetkímélõbb háztípusok piaci lehetõségei. (kutatási jelentés, témavezetõ Medgyasszay Péter) 24 Glücklich, Detlef: Energiatakarékos lakóház, Mûszaki Könyvkiadó. Budapest, Medgyasszay, Péter: A fenntartható fejlõdés és a környezettudatos, környezetkímélõ építés néhány építészeti lehetõsége, In: Építési Piac 1997/22. Budapest 20 MEDGYASSZAY PÉTER, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 1

18 CIVIL KÖZREMÛKÖDÉS AZ ÉLHETÕ TELEPÜLÉSEK KIALAKÍTÁSÁBAN Beliczay Erzsébet Levegõ Munkacsoport A rendszerváltás rengeteg változást hozott eddig is, és még több a bizonytalanság a jövõvel kapcsolatban. Bár úgy tûnik, hogy ki vagyunk szolgáltatva a globális folyamatoknak, valójában rajtunk múlik, milyen irányban fejlõdünk a következõ évtizedekben. Fontos, hogy mindenki tisztában legyen a saját felelõsségével, és tevékenyen részt vegyen szûkebb és tágabb környezete alakításában. Ehhez megvan a jogszabályi háttér, de sem a szakemberek, sem az önkormányzatok, sem pedig a lakosság nem szokta még meg, hogy ne csak a képviselõkön keresztül, de közvetlenül is befolyásolja, illetve ellenõrizze a döntéshozatalt. Milyen irányban fejlõdjön a Budapesti Agglomeráció? Vajon a négy éves választási ciklus, vagy a rendszerváltással áttekinthetetlenebbé vált körülmények az okai annak, hogy nemigen készítünk karakteres, komoly vitára ingerlõ jövõképeket szûkebb vagy tágabb lakóhelyünkre. Budapest legutóbbi Városfejlesztési Koncepciója étlaphoz hasonlít, amelyben az egymással ellentétes nézeteket vallók egyformán megtalálják az igazukat. Hiányzik a lehetséges együttmûködés mikéntjének megfogalmazása a fõváros és a 78 (illetve a települések szétválása után 80) agglomerációs település, a fõváros és a Közép-Magyarországi Régió illetve a fõvárosi agglomeráció és az ország többi része között. Egyes vélemények szerint a Központi Régióba kellene az erõket koncentrálni, mert ez az egyetlen terület, amely eséllyel vehetné fel a versenyt nyugati vetélytársaival. Mások szerint ez konzerválná a lemaradást, a feszültségeket. A vidéki városok vezetésével a határokon átnyúló interregionális térségek fejlõdését is elõ kellene segíteni. A függelékben közölt Trendi Budapesti Metropolisz és egy még kidolgozásra váró - Szolidáris Régió között sokféle átmenet létezik, amelyeknek eltérõ környezeti, társadalmi, kulturális és gazdasági kihatásai vannak a jelenre és a jövõre nézve. Kényes feladat egy olyan korszakban, amikor minden baráti körnek megvan a maga értékrendje, prioritási sorrendje, több évtizedre meghatározni egy térség, település fejlõdési irányát. A Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve, a- melynek elõkészítését több éves egyeztetés elõzte meg, - és csak igen szerény megkötéseket tartalmazott az egyes önkormányzatokra nézve - máig nem jutott az országgyûlés elé. A rendszerváltás utáni másfél évtizedben a vállalkozások igényeinek kielégítése volt az elsõdleges, a környezet és a lakosság életminõsége, a közérdek háttérbe szorult. Nem segített ezen az EU szabályozásával egyre inkább összhangba kerülõ számos jogszabályunk sem, mely ügyhöz kapcsolódóan az EMLA Környezeti Menedzsment és Jogi Egyesület decemberi közgyûlésén hívta fel a figyelmet az ombudsman arra, hogy véget kell vetni a vállalkozói érdekek mindenek fölé helyezésével. Nem indokolt többé velük szemben - a rendszerváltáskor még érthetõ - pozitív diszkrimináció. Az új építkezések okozta vizuális környezetszennyezés Az agglomerációs területekkel foglalkozó tanulmányok fõként a beépített területek gyors növekedésébõl származó környezetszennyezési és gazdasági problémákra fektetnek hangsúlyt. A zöldmezõ kontra rozsdamezõ, a lakóparkok, a bevásárlóközpontok, a logisztikai bázisok, a tarvágások valamint az átminõsítésekkel kapcsolatos viták a sajtó napi témái közé tartoznak. Ez utóbbiaknál elsõsorban természetes, sérülékeny területekre asszociálunk, amelyeket néhányan (a tulajdonosok és a befektetõk) önzõ érdekbõl be akarnak építtetni, mások (a zöldek) változatlan állapotban szeretnének megtartani. A tájról, mint esztétikai-kulturális és gazdasági értékrõl ritkán beszélünk. Csak néhány komoly idegenforgalmi tradícióval rendelkezõ ország, illetve régió ismerte fel idõben a táj gazdaságra és életminõségre gyakorolt jelentõs hatását, és törekedett egyedi arculatának kialakítására (megõrzésére), a tudatos tervezésre. Példaként lehet említeni a francia provance-i tartományt, ahol a táj arculatát évszázadok óta õrzik, de nem aprólékos rendeletekkel, hanem úgy hogy konszenzus van a közigazgatás, a lakosság és a vállalkozók között az arculat értékét és mibenlétét illetõen. Pedig a táj szépsége, mint érték, aligha szorul magyarázatra. Még egy sokkal kevésbé összetett termékcsoport világmárkává válása is elképesztõ pénzekbe, idõbe és szerencsébe kerül, folyamatos marketing munkát, a cég minden tagjának odaadását és különleges szakértelmet igényel. Gondoljunk csak a hungarikumokra, mi minden kellett ahhoz, hogy ha nem is világhírt, de nemzetközi hírnevet szerezzenek maguknak! Ezzel szemben mit csináltunk a Hortobágy körzetében, és mi folyik ma is a Balaton és Budapest térségében, Magyarország legtöbbet látogatott területein? 2 BELICZAY ERZSÉBET, CIVIL KÖZREMÛKÖDÉS AZ ÉLHETÕ TELEPÜLÉSEK KIALAKÍTÁSÁBAN 21

19 A tájat nem lehet konzervdobozba zárni (igazából még a szigorúan védett területeken sem), hanem nagyon tudatosan kell alakítani, ügyelve az ágazatok politikájára, a helyi erõviszonyokra, és elsõsorban arra, hogy mindenki tisztában legyen a táj, a település arculatának, a hely külsõ képének értékével és a saját felelõsségével.[1] A rétek, gyümölcsösök helyén, a gyorsforgalmi utak mentén sorakozó dobozok, lebetonozott mezõk látványa megszokottá vált mindenütt a világon, miközben óriási településen belüli rozsdaterületek várnak befektetõkre. Érthetetlen az új lakóparkok kialakításának igénytelensége, amikor kiváló kül-, és belföldi elõképek ismeretesek a XX. század modern építészetébõl. A napi valóságot jól illusztrálja, hogy XI. kerület egyik luxus lakóparkjának terveinél a Levegõ Munkacsoport megkérdezte, hogy miért nem írtak ki pályázatot egy egységes megjelenésû, harmonikus együttes kialakítására, azt válaszolta a beruházó, hogy nem akartak egyetlen építész-partnert sem kihagyni a megrendelésbõl. Ma a térségünkben egyenlõségjelet tesznek a szabadság és a szabadosság közé. Bárkinek joga van moziban látott, gyermekkori álmainak, hiányos ízlésének megfelelõ házat építeni. (Senki nem csodálkozik azon se, ha valaki például a Börzsönyben több tucat tuját ültet el a telkén, miután minden oda illõ növényzetet kiirtott.) Sem az oktatás, a szakma, a média, sem pedig az önkormányzatok nem érzik felelõsnek magukat e helyzetért. A települések terjeszkedése Ma már tudjuk, hogy a XX. század végén a településrendezési eszközök nem bizonyultak hatékonynak. (Ez persze nem jelentheti azt, amit néhány érdekcsoport szeretne nálunk elérni, hogy ne legyen szabályozás.) A szabályozások korlátozásainak várható kikerülésének érdekes példáját láthattuk a Budapesti Agglomeráció esetén, ahol 2001-re, több éves egyeztetések után elkészült a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervének Tervezete, amely néhány település kivételével igen kismértékben ugyan, de korlátozni kívánta a térségben a spontán terjeszkedést, a túlzott átminõsítéseket. A hír hallatára több önkormányzat kihasználva azt a joghézagot, hogy a nyilvánosságra hozott szabályozási szándékok egyeztetése alatt bármilyen nagyságú módosításokat lehet még végezni a korábban elfogadott helyi településrendezési terveken hatalmas területeket minõsített át, és ezzel a Tervezet is az észbe kapó, mintegy tucat önkormányzat miatt elévült. Minderre nem került volna sor, ha a szabályozással egyidejûleg gazdasági eszközök (pl. magas földvédelmi járulék, fejlesztési illeték, többletérték adó stb.) is fékezik az átminõsítéseket, és a nemzetgazdaság illetve a helyi közérdek védelmére ösztönöznek. Angliában például 1994 és 1998 között évi 33 négyzetkilométerrel növekedtek a városi területek. Németországban különféle földvédelmi járulékok, telekadók bevezetése és a helyenként rendkívül magas telekárak ellenére ben 190 ezer ha zöldterületet építettek be. Egyedül Bajorországban naponta 28,4 ha, mintegy 40 futballpályányi zöldterület tûnik el. [2] Hasonló a helyzet a jóval szegényebb Portugáliában, ahol a népességnövekedéshez képest négy-ötször gyorsabban növekednek a települések. Építész szeminárium A terjeszkedést mutatja, hogy a településen kívüli utazások hossza 15 év alatt 28 %-kal nõtt, és személygépkocsis utazások tették ki a távolsági utazások 4/5-ét. Ugyanakkor a tömegközlekedés színvonala a kilencvenes évekig fokozatosan romlott, és a jegyek ára emelkedett. (Ezt a gyakorlatot a rendszerváltás után mi is átvettük, és az idei költségvetési törvénnyel az Országgyûlés megerõsítette.) Az Európa Tanács térségfejlesztési irányelve kiemeli, hogy nagyon kevés természetes és féltermészetes folyószakasz maradt mára Európában, legtöbbjük a csatlakozásra váró országokban található. Hogy mennyire hiányzik az együttmûködés máshol is, azt az Alpokban folyó Lech patak példája is mutatja. Osztrák oldalon az EU Life Program keretében visszabontják a partot, és megpróbálják ismét természetes, vizes élõhellyé alakítani. A természetes part és mederfenék kialakításától a talajvízszint emelkedését és a mederfenék mélyülésének megállítását várják. A program célja a part rekonstrukciója mellett az árvízveszély természetközeli módszerekkel történõ elhárítása. Ugyanakkor a folyó német szakaszán a füsseni vízi erõmû kapacitásbõvítést tervez, ami többek között a vízhozamot is károsan befolyásolná. Az eltérõ értékrendek jellemzõ hazai példája a budai alsórakpart körül folyó vita. Elsõsorban az ingázások miatt nõtt elviselhetetlenné a forgalom a fõvárosban. (Budapest napi gépkocsi forgalmának 60%-át a városhatárt átlépõ utazások teszik ki.) Sok várostervezõ egyetért abban, hogy a rakpart kétszer-kétsávosra bõvítése sokat javít a budai oldal közlekedési problémáin. Mások viszont, köztük sok közlekedéstervezõ is, félti a Világörökséget a még nagyobb forgalomtól, és szeretné, ha a lakosok ismét közvetlenebb kapcsolatba kerülhetnének a Dunával. Ez a szándék egybecseng a nyugaton terjedõ folyópart-rehabilitációs programokkal.[3] Mit várunk az önkormányzatoktól? Egyre több lehetõségünk van személyes és virtuális kapcsolattartásra. A XIX. század két nagy felfedezése, a telefon és a gépkocsi mellett ma már az olcsó repülés és a számítógép is rendelkezésünkre áll. Ugyanakkor lazulnak a hagyományos rokoni kapcsolatok, de sokakat nem kötnek többé érzelmek lakó- vagy munkahelyükhöz sem. A lokálpatriotizmus megszûnésével, a szociális tõke gyengülése miatt azonban nemcsak az egyén, hanem a helyi és globális környezet is sérülékenyebbé válik. Jól mutatják az elidegenedést a városi és vidéki körzetek egyre nehezebben kezelhetõ környezeti problémái: a közlekedési káosz, a zajés légszennyezés, a természetes területek fogyása, a szemét, az alulhasznosított rozsdaterületek. Miközben sokan függetlenítik magukat védekezésül lakóhelyüktõl (kimenekülnek a városokból, ingáznak a lakásuk és a munkahelyük, iskolájuk, barátaik és a szabadidõs területek között), még többen vannak azok, akiknek nincs választási lehetõsége. Ki vannak szolgáltatva a szürkébb helyi kínálatnak, a romló társadalmi és fizikai környezetnek. A kilátástalanság is elidegenít. Ezt a feszültséget csak összehangolt tervezéssel és körültekintõ igazgatással, valamint a helyi és 22 BELICZAY ERZSÉBET, CIVIL KÖZREMÛKÖDÉS AZ ÉLHETÕ TELEPÜLÉSEK KIALAKÍTÁSÁBAN 2

20 szomszédsági kapcsolatok erõsítésével lehet enyhíteni. A rendszerváltás szétszakította a kialakult hálózatokat, és a következõ évtizedek feladata lesz új hálózatokat létrehozni úgy, hogy a gazdaság, a társadalom, a kultúra valamint a környezet érdekei egymást erõsítve érvényesülhessenek. A települések az Európai Unióban is sok helyen fenntarthatatlan módon fejlõdtek. [4] A társadalmi részvétel, az együttmûködés a lakosság és a közhatalom között noha ott nem volt rendszerváltás nem alakult ki magától. Ezt azért kívánjuk megjegyezni, hogy jelezzük a feladat nehézségét, de ugyanakkor azt is, hogy e felismerés számos új típusú kezdeményezéshez, módszertani útmutató kidolgozásához vezetett, amelyekbõl mi is átvehetünk tapasztalatokat a következõ években. A Levegõ Munkacsoport elõször az közötti, majd a közötti ciklusra is elkészítette Ajánlások Budapestért Mit várunk az önkormányzatoktól...? címû javaslatcsomagját, amely összefoglalja a fõváros megoldandó környezeti problémáit és a lehetséges válaszokat. [5] Itt utalnánk arra, hogy az országos környezetvédelmi problémák kezelésére tett kormányzati vállalások is elolvashatók a Lélegzet májusi számában ben a Demos független szellemi mûhely jelentetett meg egy társadalmi-kulturális, környezeti és gazdasági kérdésekre kitérõ manifesztumot a következõ brit választásokra The British Spring címmel. Svájcban környezetvédelem iránt elkötelezett jogászok dolgoztak ki 1998-ban 18 pontos tézist az állam szerepérõl a globalizálódó világban. Mindhárom anyag a fenntarthatóság és a szabályozott, ökoszociális piacgazdaság mellett érvel. A kilencvenes években két új fogalmat tanultunk meg a településfejlesztéssel kapcsolatban: a szubszidiaritást és a fenntarthatóságot. A szubszidiaritás azt jelenti, hogy a döntéseket az érintettek szintjén (de nem annál szûkebb körben) kell meghozni. Ne tûrjük tehát, hogy felülrõl utasítsanak olyan ügyekben, amelyeket a helyi közösségek is el tudnak dönteni, de ne is várjuk el, hogy valaki helyettünk oldja meg a feladatainkat. Ez az elv nemcsak nálunk sérül gyakran, de az Európai Unióban is. (Számos elõírást, teljesen feleslegesen, Brüsszelben fogalmaznak meg, ugyanakkor olyan lényeges kérdéseket, mint például a szociális biztonság, a foglalkoztatottság minimális szintje, közös politika helyett az egyes országokra bízzák.) Az önkormányzatoknak kulcsszerepe van nemcsak a települések fizikai kapcsolatainak kialakításában, hanem a vállalkozások és a lakosság együttmûködésének menedzselésében. Õk tudják koordinálni az ott élõk és a betelepedni, fejleszteni szándékozók érdekeit, hogy a települések fenntarthatóan fejlõdjenek. A fenntartható fejlõdés számos definícióját ismerjük. Valójában a fenntarthatóság egy tanulási folyamat, valamint annak felismerése, hogy hagyjuk meg a jövõ nemzedékeknek is a választás lehetõségét, ne szüntessük meg a természetes és épített környezet pozitív örökségeit a fejlõdés nevében. Igen eltérõ korú és életstílusú emberek nagyjából egyformán azt várják el a környezetüktõl, hogy legyen fizikailag és egzisztenciálisan is biztonságos: tiszta, egészséges, magas szintû ellátással, megfelelõ zöldterületekkel, foglalkoztatási lehetõségekkel és jó összeköttetésekkel más területek felé. A közös célok a következõk: Legyenek munkahelyek mindenki számára elérhetõen. Legyen egyensúly a népesség korában, vagyoni helyzetében, kulturális azonosságtudatában. Ennek egyik legfontosabb eleme a lakhatási lehetõségek széles választéka. Biztosítsák az alapellátást mindenki számára elérhetõen és megfizethetõen. Ez vonatkozik a közmûvekre, közszolgáltatásokra, az egészségügyre, az oktatásra, a szabadidõs és a kereskedelmi létesítményekre egyaránt. Külön is kiemeljük a mobilitás biztosítását az anyagi helyzet, életkor vagy egyéb okokból hátrányos helyzetûek számára is. Legyenek gyalogosbarát szomszédsági egységek az egészséges társadalmi kapcsolatok kialakítása érdekében. Legyen környezeti szempontból is felelõsségteljes a fejlesztéspolitika, hogy a természeti és egyéb közjavakhoz mindenki egyenlõ eséllyel jusson hozzá. Külön hangsúlyozzuk a jó állapotú zöldterületek hálózatának és a szennyezések minimalizálásának fontosságát. Õrizzék, illetve tervezzék meg és kérjék számon a terület vizuális karakterét, amely az azonosságtudat kialakításának egyik eszköze. Legyen biztosítva a folyamatos tájékoztatás, a döntésekbe beleszólás (véleménynyilvánítás), a párbeszéd a helyi lakossággal, a vállalkozókkal és a szomszéd önkormányzatokkal. Az élhetõség biztosítása nemcsak nálunk válik egyre nehezebbé a jelenlegi fejlesztési tendenciák mellett. Ami egyesek számára a választék bõvülését, a lehetõségek kiszélesedését jelenti iskolában, munkahelyben, szórakozásban és bevásárlásban, az mások számára drágulást, a lehetõségek beszûkülését eredményezi. Ezek a negatív jelenségek részben a piac torzító hatásából, az egyes vállalkozási tevékenységek és a választott életmód okozta külsõ költségek társadalomra történõ áthárításából (az ún. externális költségek növekedésébõl) erednek. Ezeket gyakran nemhogy fékezi, hanem erõsíti a hibás közpolitika, a rossz irányú szabályozás. Az önkormányzatok gyakran a forrásokhoz képest túlméretezett feladatokkal és pártpolitikai csatározásokkal birkóznak, és nem jut energiájuk a hosszabb távú tervezésre, a nagyobb horderejû döntések megfelelõ elemzésére. Ebben a helyzetben különösen fontos lenne, hogy bevonják az érintetteket a problémák megoldásába. Ezáltal mindenki szembesülne az eltérõ érdekeltségûek véleményével. Emellett nemcsak hasznos információkat, új szempontokat, hanem politikai támogatottságot is nyerhetnének a döntéshozók. 2 BELICZAY ERZSÉBET, CIVIL KÖZREMÛKÖDÉS AZ ÉLHETÕ TELEPÜLÉSEK KIALAKÍTÁSÁBAN 23

21 Bevásárlóközpontok A kereskedelem koncentrációja, tõkeerõs hálózatok térnyerése világjelenség. A reklámokból kimerítõen értesülhetünk ezek elõnyeirõl, de a külsõ költségekrõl (negatív externáliákról) jóval kevesebb szó esik. A túlnyomórészt autóval megközelített, külterületi kereskedelmi központok elszívják a jobb keresetû vásárlóerõt, kiszorítják a piacról a helyi vállalkozókat, a mezõgazdasági kistermelõket, és súlyosan terhelik a környezetet a forgalom növekedésével, a rengeteg csomagolóanyaggal. Mindezt Nyugaton is több helyen késve ismerték fel. [6] 1986-ban 432 bevásárlóközpont volt Nagy-Britanniában, 1996-ban már 1034, 5 évvel késõbb Ebbõl csak 10 % volt központi helyen, 23% az agglomerációs településeken és 67 % lakott területen kívül. Ma már kereskedelmi létesítményeknél kötelezõ, de egyre több más funkciójú építménynél is elõírás annak kimutatása, hogy adott százalékban gyalog vagy tömegközlekedéssel fogják megközelíteni. Zöldmezõs beruházás esetén azt is igazolni kell, hogy nem állt rendelkezésre megfelelõ rozsdaterület. Több országban még szigorúbb korlátozásokat hoztak, illetve körültekintõ elõzetes vizsgálatokhoz kötik az új létesítmények engedélyezését négyzetméter eladótér felett már kötelezõ nemcsak a környezetre, hanem a meglevõ kereskedelmi létesítményekre gyakorolt hatások vizsgálata. Néhány országban 3000 négyzetméterben maximálták a létesítményeket. Elõírták, hogy az ún. napi bevásárlás termékeit, élelmiszereket, tisztítószereket, ruhanemût stb. csak lakott, tömegközlekedéssel jól ellátott területeken szabad árusítani. Így kevesebben kénytelenek autóba ülni a vásárláshoz illetve nem fogynak el a vásárlók a települések belsejében fekvõ boltokból. Nálunk már nagyobb az egy fõre esõ bevásárlóközpont terület, mint Németországban. Ennek ellenére az elõírások nagyon enyhék, nem vizsgálják például a kereskedelmi létesítmények hatását a vidéken élõk szociális körülményeire, a helyi termelésre. Környezeti hatásvizsgálatra is csak az 500 parkolóhelynél vagy 10 ezer négyzetméternél nagyobb létesítmények kötelezettek. Néhány tanulmány a témáról a honlapról: 1) A bevásárlóközpontok telepítésének hatása a lakosság életkörülményeire (Lélegzet melléklet 1998.) 2) A bevásárlóközpontok telepítésének szabályai az Európai Unió néhány országában (Lélegzet május) 3) W. Rauh: Bevásárlóközlekedés A helyi ellátást javítsuk, vagy újabb bevásárlóközpontok épüljenek? (az Osztrák Közlekedési Klub tanulmányának lefordítása, Magyar Közlekedési Klub 1997) 4) Eledel-E - adalékanyagok az élelmiszerekben (Reflex, Gyõr kiadványa, Építész szeminárium Lesz-e továbbra is iparûzési adó? Sok képviselõtestület arra számít, hogy egy-egy nagyvállalat beköltözésével a település olyan bevételhez jut, amelybõl egycsapásra megoldódnak a pénzügyi gondjai. Ilyenkor gyakran nem mérlegelik a vállalkozás társadalmi, környezeti esetleg gazdasági következményeit, hanem hamar meghozzák az igenlõ döntést. Tudni kell azonban, hogy az EU-ban sok országban nincs iparûzési adó. Ezért, hogy kedvezzenek a vállalkozásoknak, várhatóan nálunk is el fogják törölni. (Nem is ésszerû a tevékenység büntetése, hiszen fokozatosan csökkentik a társasági adót is.) Ha mégis megmaradna ez a helyi adófajta, akkor a jövõben más országokhoz hasonlóan nem egy település fogja az egész összeget megkapni, hanem osztoznia kell majd rajta azokkal a szomszédos településekkel, amelyek a létesítmény hatásterületébe tartoznak. Sokszor azonban már ma sem oldja meg az iparûzési adó a települések költségvetési gondjait. Erre a legfeltûnõbb példa Budaörs esete, amely közismerten a legtöbb kereskedelmi, üzemi és irodaépületet engedte be a területére. Rövid idõ alatt azonban olyan mennyiségû új infrastruktúrát kellett megépítenie, hogy eladósodott. Helyi lakásprogram, épületállomány Magyarországon, számos Európai Uniós országgal ellentétben, nem alkotmányos jog a lakás. Tervezik ugyan az egységes uniós szabályozást évek óta, de a tagországok közül többen félnek ennek anyagi terheitõl, és eddig sikerült minden közös ajánlást megvétózni. Súlyosbítja a nehéz anyagi körülmények között élõk, családot alapítani szándékozó pályakezdõk helyzetét, hogy a 10 százaléknál is alacsonyabb bérlakás-aránnyal valószínûleg a legutolsó helyen állunk a kontinensen. Az önkormányzatok többségének alig van forrása bérlakás-állománya növelésére. [7] (A beruházások állami támogatásának összege, az áfa visszaigénylés lehetõségének megszûntetésével jelentõsen csökken 2004-ben.) A meglevõ épületek többsége alacsony mûszaki színvonalú, rossz hõszigeteléssel, elavult gépészeti rendszerekkel. Mindezen problémák az évek során csak halmozódnak, mert a korszerûsítések megtérülési ideje a jelenlegi árarányok mellett irreálisan magas. Bár az épületállomány a nemzeti vagyon egyik fontos része, az állam a felújítást, az energiatakarékossági beavatkozásokat csak jelentéktelen összegekkel támogatja. (A évi költségvetési törvény csökkenti a felújításokhoz felvehetõ kölcsönök kamattámogatását.) Az önkormányzatok azonban a szûkös források ellenére sem teljesen eszköztelenek, hiszen a helyi építési szabályozáson keresztül és az építési engedélyezési eljárás keretében van lehetõségük ésszerûbb településszerkezet és egységesebb megjelenés kialakítására, racionálisabb építési (alaprajzi, épületgépészeti stb.) megoldások sugalmazására, melyekre javaslatokat ad a Levegõ Munkacsoport lakáspolitikai programja. [7] Ezekkel az eszközökkel azonban csak kevés önkormányzat él. Hosszú éveknek kellett eltelni ahhoz is, hogy legalább néhány településen alternatív tüzelési módokat, megújuló energiát, házi szennyvíztisztító berendezéseket 24 BELICZAY ERZSÉBET, CIVIL KÖZREMÛKÖDÉS AZ ÉLHETÕ TELEPÜLÉSEK KIALAKÍTÁSÁBAN 2

22 ajánljanak az építeni szándékozóknak. Kevés helyen szólnak bele az épület tömegének, elrendezésének, stílusának kialakításába, noha ezt az építési törvény is elõírná. Arra pedig végképpen nincs kapacitásuk, hogy az engedélyezési eljárásban kijavítsák az egyéb tervezési (statikai, épületszerkezeti, alaprajzi) hibákat. Ez is oka annak, hogy az utóbbi idõben épült hajlékok között sok hasonlóan rossz minõségû, mint a hatvanas-hetvenes években épültek. Korábban az anyaghiány és az enyhébb elõírások miatt épültek silány minõségben a házak, ma viszont a szakmunkásképzés problémái mellett fõleg a továbbértékesítés szándéka, a mértéktelen haszonszerzés vezet alapvetõ, rejtett hibákhoz, melyek elkerülésének hatósági intézményrendszere (pl. Lakásügyi és Építési Hivatal) nem kielégítõ. Ritkán hallani arról, hogy az önkormányzat nemcsak a látszat kedvéért, hanem önként bevonná a lakosságot egyegy terület rendezésének tervezési folyamatába. A legtöbb helyen nyûgnek tekintik a kötelezõ lakossági fórumokat. Pedig az ilyen eljárások során bõvülnek a lakosság (a képviselõk) környezeti, településfejlesztési és építési ismeretei, és így késõbb könnyebbé válik a konfliktusok megoldása, illetve kevesebb rossz megoldás születik. Igaz viszont, hogy a társadalmi egyeztetés hosszadalmas, és az információk megfelelõ terítése is komoly összegeket igényel. Környezetvédelmi Program A környezetvédelmi törvény elõírja, hogy minden településnek el kell készítenie saját Környezetvédelmi Programját, mégpedig az építési szabályozást, településrendezési terveket megelõzõen, hiszen az utóbbiak jelentõsen befolyásolhatják a helyi környezeti állapotot, mikroklímát. Mivel azonban nem rendeltek határidõt és szankciókat a jogszabályhoz, sok helyen a mai napig nem készült el a Program. Jellemzõ, hogy a fõváros is csak sokéves késéssel készítette el, és már a bevezetõben jelezte, hogy nem szándékozik a Program alapján módosítani a városépítési keretszabályzatát (BVKSZ), noha abban elõzetes hatásvizsgálatok nélkül határozták meg az övezeteket, melyek nincsenek tekintettel városklimatológiai szempontokra. [8] Vannak azonban követendõ példák is. Vidéki városokban gyakran a nagyobb helyi környezetvédõ szervezetek aktív közremûködésével, és rajtuk keresztül a lakosság bevonásával dolgozták ki a Programot. Sokszor hivatkoznak az önkormányzatok arra, hogy a környezeti állapotot csak nagy pénzekért lehetne javítani, holott felkészültebb és tiszta kezû képviselõtestületek a megfelelõ döntések meghozatalával, a szabályozáson keresztül is sokat tehetnének a települések élhetõségéért. (Itt jegyezzük meg, hogy a demokratikus hagyományokkal rendelkezõ országokban nem képzelhetõ el, hogy a képviselõtestület a jogszabályoknak ugyan megfelelõ, de a lakosság többségének a tiltakozását kiváltó határozatot hoz. Franciaországban törvény is elõírja, hogy az építési ügyekben hozott döntés nem lehet ellentétes a helyi lakosság véleményével.) Viszonylag kis ráfordítással lehet javulást elérni a rendszeres helyszíni szemlékkel, azzal, hogy az önkormányzati testület a háziasszony szemével vizsgálja át a területet. Jó, ha a település bejárása a polgármester, illetve a képviselõk részvételével történik. A bejárást a hiányosságok kijavítása, illetve a tulajdonosok kötelezése kell, hogy kövesse. Ilyen módon eltüntethetõk az illegális hulladékkupacok, a parlagfû, új funkciót lehet találni a romos, használaton kívüli épületeknek. A jogszabályok eddig is lehetõséget adtak az önkormányzatoknak, hogy kényszertatarozást, a telkek megtisztítását, a parlagfû eltakarítását rendeljék el. Szégyenkezhetünk azért, hogy decemberében egy külföldi érdekeltségû kereskedelmi hálózat heteken át úgy reklámozta napilapokban legújabb budapesti létesítményét, hogy egy romos, elhanyagolt telket mutatott be (ilyen volt...), majd a mellette levõ képen a megépült dobozkölteményét. Ugyanez vonatkozik a járdák takarításának számonkérésére vagy az építkezések alatt összemocskolt közterületek lemosására is. Az önkormányzatnak nem szabadna az adófizetõk pénzébõl költeni a tulajdonosok helyett a mulasztások megszûntetésére. Gyakori, hogy az önkormányzat inkább vásárol utcai takarítógépeket vagy kirendeli a közhasznú munkásait, mintsem a kötelezést választaná, holott például Budafokon néhány éve az ÁNTSZ figyelmeztette levélben azokat a telektulajdonosokat, akiknek parlagfüves volt a területe. Nagy többségük szó nélkül rövid idõn belül lekaszáltatta a növényzetet. A másik, igaz költségesebb, de még mindig költség-hatékony módja a környezet védelmének, a tudatformálás, a lakosság együttmûködésének megszerzése. Berlin egyik lakótelepén csak olyan feltétellel adták meg az engedélyt egy bevásárlóközpont építésére, ha a fejlesztõ önként vállalta, hogy egy hét hektáros önkormányzati területet parkosít, és megépít egy kétszintes, könnyûszerkezetes közösségi házat. A házban ma környezetvédelmi klub mûködik, és az önkormányzat, a civil szervezetek, lakossági csoportok kiállításokat, fórumokat, ismeretterjesztõ elõadásokat tartanak itt. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium rendszeresen kiír pályázatokat jeles napok megünneplésére. Különösen az április 22-i Föld Napja és a szeptember 22-i Európai Autómentes Nap (újabban Mobilitási Hét) válik egyre népszerûbbé a lakosság körében. Emellett a helyi újságok, a honlap, illetve a már-már feledésbe merült utcai hirdetõtáblák is jól használhatók környezetvédelmi üzenetek közvetítésére. Sok helyen az iskolák járnak az élen a környezeti tudatformálásban. A környezetvédelmi programok sikere (kudarca) jól mutatja, hogy összhang van-e az önkormányzat és a lakosság között: hogyan mûködik a szelektív hulladékgyûjtés, használják-e a hulladékudvarokat, hányan mennek el a közös erdõtakarításra, mennyire tartják rendben a házuk elõtt levõ közterületet, részt vesznek-e a fórumokon stb. Zöld Államháztartási Reform A skandináv országokat kivéve súlyos gondot jelent Európában a munkanélküliség. Miközben az intézmények, termelõüzemek takarékoskodnak a munkaerõvel, a gazdaság és a lakosság fogyasztása rendkívül sok környezetszennyezéssel, a természeti erõforrások pazarlásával jár. Ezen a fenntarthatatlan helyzeten próbál középtávon a Zöld Államháztartási Reform segíteni. Legelõször a környezettudatos skandináv országokban vezettek be adókat a szennyezések 2 BELICZAY ERZSÉBET, CIVIL KÖZREMÛKÖDÉS AZ ÉLHETÕ TELEPÜLÉSEK KIALAKÍTÁSÁBAN 25

23 Építész szeminárium csökkentésére. Mára sikerült elérni, hogy a forgalomban levõ termékek közül 95 százalékban azok az olcsóbbak, amelyek kevésbé terhelik a környezetet. Ezzel párhuzamosan a foglalkoztatás is magasabb, mint a kevésbé környezettudatos országokban. Magyarországon mindkét fenti probléma igen súlyos. A foglalkoztatottság az Egyesült Államokhoz képest több mint húsz, az EU-hoz képest tíz százalékkal elmarad. Így az alacsony nettó bérek okozta problémákat az egy keresõre jutó eltartottak magas száma tovább súlyosbítja óta készíti el a Levegõ Munkacsoport alternatív javaslatait az éves költségvetéshez. [9] Ezek lényege az, hogy könnyíteni kell az élõmunka adóterheit (szja, társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék) és helyette a terheket a környezetre káros tevékenységekre kell áthelyezni úgy, hogy a költségvetési fõösszegek ne változzanak. Az elmúlt évek során történtek ugyan elõrelépések a környezeti adók terén, a Munkacsoport több javaslatával azonos döntéseket hoztak, de összességében továbbra sem kielégítõ a természeti erõforrások védelme és a foglalkoztatás. Néhány éve az Európai Unió is magas szinten foglalkozik a fenntartható fejlõdés stratégiájával, amelynek egyik eleme egy közös zöld adórendszer. 1 A nemzetközi zöld szervezetek kampányának követelései nem mondhatók szélsõségesnek. A legfontosabbak: 2010-ig az élõmunka terheinek 10 százalékát át kell helyezni a környezethasználatra ig meg kell reformálni (egyesek szerint el kell tüntetni) a környezeti szempontból káros támogatásokat. Az adóreformból származó kedvezõtlen szociális hatásokra meg kell találni a megoldást Hatékony éghajlatvédelmi beavatkozásokat kell tenni elsõsorban az energiatakarékosság és energiahatékonyság növelésével. További innovatív gazdasági-pénzügyi eszközökkel kell a környezetet védeni. Adórendszerünk jelenleg nem kedvez a települési környezetvédelemnek. 1) Aránytalanság van a helyi és központi adók mértéke között. A helyben maradó személyi jövedelemadó alacsony hányada nem ösztönzi az önkormányzatokat a lakosság véleményének (igényeinek) figyelembevételére. Az általánosan magas adószint miatt az önkormányzatok nem vetnek ki további adókat az ingatlanokra. A közpénzes beruházások esetenként jelentõsen növelik az ingatlanok értékét, máshol viszont ellenkezõ hatásúak. Nincsenek eszközök a feszültségek kiegyenlítésére, kompenzálásra, illetve a jelentõsen megugró vagyongyarapodás egy részének a közös kasszába történõ visszaforgatására. Térségünk közös problémája, hogy az értéktípusú adózás helyett a tevékenységet (szja, idegenforgalmi járulék, iparûzési adó) adóztatják, ellentétesen a társadalom valós érdekeivel. [10] Az egyik legjellemzõbb példa az önkormányzatok zöldterület-gazdálkodása. A zöldterületi ingatlanok értéke egyre magasabb. Ugyanaz a lakás egy park mellett sokszorosát éri annak, mint betonrengetegben, forgalmas út mentén. Ingatlanadót nem vetnek ki, amibõl a parkot rendben lehetne tartani. Ugyanakkor az önkormányzatnak a zöldterület ápolása folyamatos kiadással jár. Érthetõ, hogy igyekszik megszabadulni a zöldterülettõl, mert az legalább egyszeri bevételt jelent. (Az kevésbé érthetõ, hogy a vagyonfelélés, építési jogokkal és ingatlanokkal való kereskedés helyett miért nem lobbiznak a képviselõk saját pártjaiknál egy ésszerûbb finanszírozási rendszer elérésére.) 2) Differenciálatlan illetve alacsony mértékû a földvédelmi járulék. A mezõgazdasági termelésbõl kivont területek után befizetendõ járulék nagyjából egyévi búzatermelés értékével egyenlõ, nem ösztönzõ mértékû. A földvédelmi járulék és a földvédelmi bírság differenciált emelésével és kiterjesztésével a következõ elõnyöket lehetne biztosítani: [9] lassítaná a zöldterületek pusztítását, fékezné az ingatlanspekulációt és a kapcsolódó, óriásira duzzadt korrupciót, kimutathatóan csökkentené az önkormányzatokra nehezedõ pénzügyi nyomást, a befektetõket a nagy mennyiségben rendelkezésre álló városi rozsdaterületek újjáélesztésére ösztönözné, amellyel jelentõs infrastruktúra-fejlesztési és üzemeltetési költségeket takaríthatnánk meg. [11] (A évi költségvetési törvény alapján bevezetett 25 százalékos telek-áfa valamelyest ebbe az irányba hat.) Jelzésértékû, hogy a helyi szabályozásokkal kapcsolatos népszavazásokon minden esetben a zöldterületek beépítését ellenzõ szavazatok vannak számottevõ többségben. Így például 2001-ben Budakeszin a választópolgárok szokatlanul magas arányban (48%) vettek részt egy ilyen népszavazáson, és 90 százalékuk a további beépítések ellen voksolt. Figyelemre méltó, hogy a zöldterületek megóvásáért küzdõ környezetvédõ társadalmi szervezetek elismertsége az utóbbi idõben jelentõsen nõtt. 2 3) Alacsonyak a bányajáradékok. A kibányászott kõzetért ma nagyon alacsony bányajáradékot fizetnek. 3 Az Európai Unió sok tagországában igen szigorúan korlátozzák a kõ- és homokbányászatot, kavicskotrást, mert az elhordott hegyek tönkreteszik a tájat, és a külszíni bányák helyét szinte lehetetlen megfelelõen helyreállítani. A mész- és cementgyárak pedig jelentõs környezetszennyezés ben Göteborgban a kormányfõk találkozásán kijelentették: "A valós árak, amelyek jobban tükrözik a különféle tevékenységek társadalmi költségeit, segítenek a termelõknek és a fogyasztóknak abban, hogy milyen árukat és szolgáltatásokat vegyenek igénybe..." 2 Egy 2001-ben készült budapesti felmérés például azt mutatta ki, hogy a Levegõ Munkacsoport ismertsége 57 százalékos, rokonszenv-indexe pedig 72 a 100 fokú skálán, ami jóval meghaladja szinte az összes jelentõsebb hazai politikus rokonszenv-indexét. 3 Lukács András - Szabó Zoltán: "Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége és lehetõségei" Levegõ Munkacsoport, Budapest, oldal.: "A kitermelt építõipari nyersanyag után befizetett bányajáradék 2001-ben: 13Ft/tonna, kerámia-nyersanyagnál: 5 Ft/tonna" 26 BELICZAY ERZSÉBET, CIVIL KÖZREMÛKÖDÉS AZ ÉLHETÕ TELEPÜLÉSEK KIALAKÍTÁSÁBAN 2

24 sel járnak. Ezért akarnak a nyugati befektetõk a keleti régiókban építõanyaggyárakat létrehozni. Az alacsony bányajáradékok miatt hazánk is veszélyeztetett, noha a nagy szállítási és energiaigényû, kevés hozzáadott értékkel és élõmunkával járó bányászati és építõanyaggyártó tevékenységek nemcsak a tájrombolás miatt kedvezõtlenek számunkra. Nálunk ma az építési hulladéknak kevesebb, mint 30 %-a kerül feldolgozásra. Németországban ez az arány 72 %, amelyet az idén terveznek 80 %-ra emelni. Az országos hulladékgazdálkodási program elõírja, hogy 2008-ig az építõipari hulladék 50 %-át kell feldolgoznunk. Ez csak egy elsõ lépés abba az irányba, hogy az építéshez minél kevesebb szállításigényes, nehezen elbontható anyagot használjanak. Meg kell változtatni a gazdasági szabályozókat is. Fenntartható közlekedéspolitika Az Európai Unió közlekedéspolitikáról készített, 10 évre szóló ún. Fehér Könyvének legfontosabb megállapítása az, hogy a kínálati politikát keresletcsökkentõ politikának kell felváltani. Bebizonyosodott, hogy hiába költenek közpénzekbõl egyre többet az úthálózat bõvítésére, a forgalom rövid idõ alatt megnõ, hozzá idomul a megnövekedett kapacitáshoz. Sokkal hatékonyabb, ha a településeket úgy tervezik, hogy minél több helyet gyalogosan is el lehessen érni. Emellett jelentõs összegeket fordítanak elsõsorban a kötöttpályás tömegközlekedés, a villamoshálózat és az elõvárosi vasút fejlesztésére. 4 Nagyon sok nagyvárosi agglomerációban évtizedek óta sikeresen mûködik a közlekedési szövetség, egységes tarifa- és menetrend rendszerrel. Egyre népszerûbb a városi kerékpározás, mely témában Kerékpárral Közlekedõk Országos Szövetsége gondozásában kitûnõ tervezési segédlet jelent meg. [12] Bécs legújabb közlekedési koncepciója 10 év alatt 25 százalékra (!) kívánja leszorítani az egyéni gépkocsis közlekedés arányát. Münchenben gyakorlatilag az összes lakó-domináns terület és a belváros forgalomcsillapított. Ugyancsak tanulságos Graz közlekedési programját tanulmányozni. [13] 2004-ben készül el egy nemzetközi projekt keretében kidolgozott módszertani útmutató önkormányzatoknak a fenntartható közlekedéspolitika kialakításához. (Guidemaps Handbook, Universität für Bodenkultur, Bécs) Célja megismertetni, elfogadtatni és aktív részvételre ösztönözni az érintetteket. Ehhez rengeteg szemléletes példát, ötletet ad, amelyek nálunk is alkalmazhatók lennének. Itt egy részterületet említünk. Bár a évi költségvetés - a minden egyéb közfeladatot háttérbe szorító autópálya építéssel - ezt nem tükrözi, valójában a zöld szervezetek a közlekedési infrastruktúra több kérdésében hasonló nézeteket vallanak, mint sokan az útügyi szakemberek közül. Komolyabb eltérések a prioritási sorrendben és az erõforrások elosztási arányainál vannak. Mit támogatnak a környezetvédõk? 1) A meglevõ infrastruktúra felújítását, korszerûsítését és a folyamatos karbantartást 2) A közlekedésbõl származó balesetek csökkentését 3) Több forrást a kutatásra és mûszaki fejlesztésre 4) A közlekedés okozta környezeti károk mérséklését, a szennyezõ fizessen elv érvényesítését. 5) Az ágazatok közötti szoros együttmûködést, a közlekedési problémákra adott integrált válaszokat. Felújítás, karbantartás Az Európai Unióval összehasonlítva, kevés olyan terület van, ahol olyan kedvezõen állunk, mint közúthálózatunk sûrûsége. Azonban ha annak minõségét, korszerûségét tekintjük, akkor elmaradásunk tragikusnak tekinthetõ. 5 A fenntartásban, karbantartásban sok évtizedes lemaradásaink vannak. A nehézgépjármûveket leszámítva gépkocsijaink legfõbb ellenségei az utak. Sok esetben azért telnek be pillanatok alatt az új utak, mert a vezetõk inkább választják a hosszabb utazást, hogy elkerüljék a nagyon rossz állapotú, alsóbbrendû utakat. Ha az utakra szánt forrásokat erre a területre összpontosítanánk, akkor a biztonságot, a közúti közlekedés szereplõit és a hátrányos helyzetû vidéki térségeket egyidejûleg támogatnánk. Az egyenletesebbé váló forgalom számos járulékos elõnyt jelentene. A közlekedésbõl származó balesetek csökkentése Nem kezeljük társadalmi súlyának megfelelõen a balesetek nagy számából adódó negatív externáliák kérdését. Teljesen mindegy, hogy a közúti baleset hol következett be, és milyen viszonyban áll a futásteljesítménnyel. 6 Nem várhatunk a javulással addig, míg az országot sûrûn behálózzák a szebbnél szebb gyorsforgalmi utak. Ha nincs elég forrás a költségesebb megoldásokra, akkor a közlekedési fegyelem megszilárdításával, a sebesség korlátozásával és egyéb forgalomcsillapító eszközökkel kell itt és most leszorítani a balesetek számát és a súlyosságát. Az egészségbiztosítás, sok éves küzdelem után, most kezdeményezi a közúti balesetekkel kapcsolatos jelenleg rendkívül alacsonyan megállapított - ápolási térítések újratárgyalását. Mûszaki fejlesztés Hazánk GDP arányosan az EU átlag felét költi mûszaki fejlesztésre. (Még rosszabb a mutatónk az Európán kívüli versenytársainkkal szemben.) Ez abszolút értékben egyhatodnyi(!) egy fõre jutó ráfordítást jelent. A jó K+F stratégia hiánya már régóta visszatükrözõdik a gazdaságunk világpiaci 4 A Levegõ Munkacsoport folyóirata, a Lélegzet évek óta folyamatosan közöl cikkeket arról, hogyan lehet a települési közlekedési problémákat eredményesen megoldani, és ezzel együtt a közlekedés okozta környezeti károkat is mérsékelni 5 Talán néhányan emlékeznek a õszén a Felvonulási téren kiállított óriásplakátra, amely egy Magyarország formájú kátyút ábrázol. Alatta a felirat: ELKERÜLÖD? 6 Azt szokták mondani, hogy majd ha lesz pénzünk új utakra, javulni fog a baleseti statiszti-ka. 2 BELICZAY ERZSÉBET, CIVIL KÖZREMÛKÖDÉS AZ ÉLHETÕ TELEPÜLÉSEK KIALAKÍTÁSÁBAN 27

25 leértékelõdésében. Hogyan biztosíthatjuk mérnöki irodáink talpon maradását, ha az innovációt nem kezeljük jelentõségének megfelelõen? Külön említenénk az útépítésnél a hulladékok fokozott felhasználásával kapcsolatos feladatkört, amely egyszerre több területre (ásványvagyon védelme, építési és háztartási üveghulladékok újrahasznosítása) lenne jótékony kihatással. Sok lehetõség van a téli síkosságmentesítés, a vízáteresztõ burkolatok, a zajcsökkentés területén. Rengeteg elkeseredett tiltakozást illetve a természeti és épített környezetben okozott súlyos kárt lehetne elkerülni, ha gyorsabban elkészülnének a zajtérképek, a pontosabb forgalombecsléshez hiányzó mûszaki irányelvek, és az elkészült beruházásokkal kapcsolatos adatok, mérési eredmények mindenki számára könnyen hozzáférhetõek lennének. A legnagyobb lemaradást azonban a logisztika hiánya jelenti. Nálunk a logisztika alatt általában a raktározást, a termékek terítését értik, holott az sokkal összetettebb fogalom, amely a termelés, a kereskedelem és a lakosság mobilitási szükségleteinek optimalizálását kellene, hogy szolgálja. A közúti közlekedés okozta környezeti károk mérséklése Sokan nem megelõzni, hanem az ún. csõvégi megoldásokkal csak mérsékelni kívánják a környezeti károkat. Hasonlít ez ahhoz, mint amikor a helytelen életmód miatt felmerülõ bajt gyógyszerrel, majd annak mellékhatását újabb gyógyszerekkel kívánjuk orvosolni. Az eljárás magas költségei mellett az eredmények is sokszor megkérdõjelezhetõk. Kétségtelen viszont, hogy a közúti közlekedési igények kritika nélküli kiszolgálása mind a tervezõknek, mind a kivitelezõknek garantáltan hosszú távra biztosítja a feladatokat. A másik akut probléma a teherfuvarozás. A évi Gyõri Útügyi Konferencia I. szekció elõadásaiban hallhattunk arról, hogy milyen igazságtalan, piactorzító kedvezményeket élvez a kül- és belföldi közúti fuvarozás, hiszen nehéz tehergépjármûvek háromszáz-ezerszer jobban károsítják az utakat, mint a személygépkocsik. Az EU által elrendelt útmegerõsítéseket (10 helyett 11,5 tonna tengelyterhelést kell az utaknak kibírni) néhány ezer kamion érdekében kell az adófizetõk pénzébõl megcsináltatni, miközben a teherautók nem vagy alig fizetnek jelenleg az úthasználatért, az egyéb általuk okozott károkat nem is említve. Az ott elhangzottakkal a Levegõ Munkacsoport teljes mértékben egyetért. Az ágazatok közötti szorosabb együttmûködés Ezermilliárdok repkednek a levegõben egy-egy tárgyalás során, amikor a versenyképességünkhöz szükséges fizikai infrastruktúráról esik szó. Piramisokat építünk, miközben józan ésszel, leleményességgel és az egyes ágazati intézkedések kölcsönhatásának mérlegelésével, kisebb ráfordítással jobb eredményt tudnánk elérni. Jó példa az integrált tervezésre és városüzemeltetésre illetve annak Építész szeminárium hiányára holland és brit ún. új városok összehasonlítása. Nagyjából azonos fekvés, lélekszám és gazdasági környezet ellenére a holland városban a személygépkocsival rendszeresen közlekedõk aránya 46%, míg a brit településen 64%. Az EU mûholdas figyelõprogramja várhatóan új alapokra fogja helyezni a közúti infrastruktúra finanszírozását, és néhány éven belül jelentõs változásokat okoz a közúti közlekedésben résztvevõk (piaci) magatartásában. Reméljük, hogy az a többször elhangzott kijelentés, miszerint az új utak gazdaságosságát a forgalom jelentõs növekedése tudja biztosítani, nem a közlekedési igények növelésére, hanem az útberuházások újragondolására fogja ösztönözni az illetékeseket. A konferencián sokat emlegetett EU közlekedéspolitikai Fehér Könyv leginkább az ó- és középkori jósdákat idézi. Minden érdekcsoport megtalálhatja benne a meggyõzõdésének (érdekének) legjobban megfelelõ passzust. Az útépítõk a közlekedési folyosók kiépítésének parancsát emlegetik, a környezetvédõk viszont hivatkoznak arra, hogy a keresletet kielégítõ közlekedéspolitikát az EU, látva az elõbbi csõdjét, a kínálatcsökkentõ politikával kívánja felváltani. Gyakran elhangzik Brüsszelben az Unió egymásnak ellentmondó elõírásaival kapcsolatban, hogy a választás lehetõsége és felelõssége(!) egyes-egyedül a miénk. Folytathatjuk az egymást kiszorító, a források minél nagyobb hányadát bármi áron megszerezni kívánó magatartást, nem törõdve a hosszú távú következményekkel, de választhatjuk a kooperatív megoldásokat is. Magyarország egy viszonylag jó színvonalú tömegközlekedést, józanabb fogyasztói mintákat, egészségesebb településszerkezetet és az Európai Uniónál lényegesen gazdagabb biológiai vagyont örökölt az elõzõ rendszerbõl. Õrizzük meg és fejlesszük ezeket az adottságainkat, hogy több jusson a hátrányok ledolgozására! Az Aarhusi Konvenció A civil társadalom részvétele a környezeti ügyekben A környezet védelmét az államapparátus önmaga soha nem fogja tudni megoldani. Egyfelõl a környezeti problémák olyan nagymértékben szétszórtan jelentkeznek az egyes országok területein, hogy nincs az a jól szervezett hatósági rendszer, amely a problémáknak akár csak a többségét is fel tudná tárni a lakosság segítsége nélkül. Másfelõl az államszervezet elsõdleges gazdasági feladatai nagyon sokszor kizárják az igazán hatékony környezetvédelmi intézkedéseket megfelelõ lakossági nyomás hiányában. A közösségi részvétel tehát nem csupán egy modern gesztus a demokratikus intézményrendszerek felé, hanem a környezetvédelem esetében a problémák megoldásának lényegi feltétele. 7 A rendszerváltás után, 1992-ben született LXIII. sz. adatvédelmi törvény európai színvonalú (egyes vonatkozásokban még az EU direktíváknál is szigorúbb), de sajnos a hazai gyakorlatban nem egyedülálló módon, a végrehajtási utasításokkal kapcsolatos joghézagok miatt többször kellett az adatvadászoknak az Alkotmánybírósághoz fordulni, mert egyes intézmények sajátos módon értelmezték az információhoz jutás jogát. 7 Kerekasztal megbeszélés az "Aarhusi Konvencióról" EMLA, BELICZAY ERZSÉBET, CIVIL KÖZREMÛKÖDÉS AZ ÉLHETÕ TELEPÜLÉSEK KIALAKÍTÁSÁBAN 2

26 1998-ban készült el az ún. Aarhusi Egyezmény a környezettel kapcsolatos információk hozzáférésének szabályozásáról. Mindenkinek joga van a közérdekû adatokhoz és az egészséget biztosító környezethez. A környezetkárosítás nem ismer határokat a környezeti adatok minõsítetten közérdekû adatok. A 39 ország által aláírt Egyezményt Magyarországon a évi LXXXI. sz. törvénnyel hirdették ki. Ennek lényege az, hogy minden állampolgárnak (a civil társadalomnak) joga van környezetvédelmi ügyekben az információhoz, a döntéshozatalban való részvételhez és a jogorvoslathoz. Mindvégig hangsúlyozottan jelenik meg a követelmény a hatékony és szolgáltató közigazgatásról. Alapvetõ elvárás, hogy az adófizetõk pénzébõl mûködtetett hivatalok nem uralkodhatnak a polgárokon. Hangsúlyosan szerepel az Egyezményben az üzleti titok mibenléte. Az Adatvédelmi Törvény ezt a fogalmat nem ismeri. Csak a Polgári Törvénykönyvben és a versenytörvényben szerepel. A vállalatok által sugallt hiedelemmel ellentétben csak igen kevés, elsõsorban személyekkel összefüggõ adat titkosítható. Általánosságban a cégek által a hatóságnak, mint adatkezelõnek kötelezõen szolgáltatott információk nem minõsíthetõk üzleti titoknak. Fontos még megjegyezni, hogy minden olyan cég, amelyik az állammal, önkormányzattal a közpénzeket érintõ üzleti kapcsolatba kerül vagy ilyen vagyonnal gazdálkodik, köteles eltûrni az üzleti titokhoz fûzõdõ jogainak korlátozását. (Ombudsman 499/K/1998.) [14] Megemlítünk még az Egyezmény értelmezésével kapcsolatban egy régi-új fogalmat, a részvételre képesítést (capacity building). A nyugati demokráciák már régebben felismerték, hogy nem elegendõ törvényekben garantálni a civil beleszólást és végrehajtási utasításokat készíteni az eljárásrendrõl, hanem meg is kell tanítani az embereket a részvételi joguk gyakorlására. Ha egy lakossági fórumra csak néhányan jönnek el, vagy nagyon gyenge színvonalú kérdéseket tesznek fel, az nemcsak az ott élõket, hanem az önkormányzatot is minõsíti. Jelenleg kevés az olyan önkormányzat, ahol nem kellene mindkét félnek tanulni még a konstruktív párbeszédet. [15] Egy (volt) belvárosi polgármester például, egy mélygarázzsal kapcsolatos vita során, azt a megjegyzést tette egy környezetvédõ kérdésével kapcsolatban, hogy nem vágják ki az összes fát a téren, meghagynak néhányat, hogy a zöldek visszamászhassanak. A másik eset egy (volt) alpolgármester kijelentése a kerületi környezetvédelmi program megvitatásával kapcsolatos. Miután a zöld szakértõk 22 pontban felsorolták kifogásaikat és javaslataikat az anyagról, azt mondta: Milyen ügyesek ezek a civil szervezetek, talán rájuk bízhatnánk a kutyapiszok-zacskók osztogatását a kerületben. Ugyanitt történt, hogy a lakossági fórumon a rendezési tervek összeragasztott lapjait leállították a földre a fal mellé, úgy, hogy legfeljebb hason fekve lehetett volna azokat tanulmányozni. Zöld szervezetek Tájékoztatásul, a teljesség igénye nélkül közölünk néhány Budapest térségében székelõ civil szervezet elérhetõségét. A nagyobb szervezetek többsége ernyõszervezet, ahonnan helyi tagszervezetek és külföldi intézmények adatait is meg lehet kapni. E szervezetek készséggel együttmûködnek az önkormányzatokkal helyi rendezvények, tudatformáló akciók megszervezésében, programok kidolgozásában, közös pályázásban stb. Budapesti Agglomeráció Levegõ Munkacsoport Pilisi Civil Fórum head@hbm.hu Védegylet Civil szervezetek, lakossági csoportok támogatása Ökotárs Energia, éghajlatvédelem Energia Klub Független Ökológiai Központ Levegõ Munkacsoport Építésügy, építészet, épületgépészet Épített Környezetért Alapítvány Független Ökológia Központ Levegõ Munkacsoport Hulladékügyek Hulladék Munkaszövetség Környezetgazdasági kérdések, adózás Levegõ Munkacsoport Környezeti információk az egész ország területére Ökoszolgálat Környezetvédelmi Tanácsadó Hálózat Környezetjog EMLA Környezeti Management és Jogi Egyesület Környezetpolitika Védegylet Településfejlesztés, Nemzeti Fejlesztési Terv Magyar Természetvédõk Szövetsége Zöldterületek védelme Levegõ Munkacsoport WWF Magyarország 2 BELICZAY ERZSÉBET, CIVIL KÖZREMÛKÖDÉS AZ ÉLHETÕ TELEPÜLÉSEK KIALAKÍTÁSÁBAN 29

27 Építész szeminárium Hivatkozások 1 Scheer M. Beliczay E. - Tombácz E.: A budapesti agglomerációs folyamatok környezeti és társadalmi hatásai 2 Bajor Környezetvédelmi Minisztérium 3 Lélegzet augusztus-szeptember 4 Terjeszkedés vagy ésszerû városfejlõdés? A Környezettudományi Központ kiadványa, Budapest Lélegzet július-augusztusi szám melléklete, továbbá október Öt kérdés a fõpolgármester-jelölteknek 6 Lélegzet június: Szép jövõ: cowboy rezervátumok! 7 A Levegõ Munkacsoport lakáspolitikai programja, amely néhány követésre érdemes külföldi gyakorlatot is ismertet, a honlapon a évi költségvetési javaslatok I. sz. mellékletében olvasható. 8 Lélegzet július Klímavizsgálatok a várostervezésben 9 Javaslatok a költségvetéshez 10 Varga-Ötvös Béla és Letenyei László vitairatát: A területérték, mint fenntartható önkormányzati jövedelemforrás (Budapest, 2001) 11 Lélegzet, december 12 W. Rauh: Utak a kerékpározáshoz (Tervezési segédlet az Osztrák Közlekedési Klub kiadványa alapján németbõl lefordítva) KEROSZ, Budapest, City Traffic Graz (az EU/GD XVI támogatásával a Pacte Hermes projekt keretében készült 1997-ben) 14 Dr Kalas György: Adatvadászat, Reflex, Gyõr, Mit is akar Gipsz Jakab? Miért fontos a civilek részvétele a nagyberuházások elõkészítésében? Lélegzet augusztus szeptemberi melléklete 30 BELICZAY ERZSÉBET, CIVIL KÖZREMÛKÖDÉS AZ ÉLHETÕ TELEPÜLÉSEK KIALAKÍTÁSÁBAN 2

28 FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK Szántó Katalin Ph.D Teampannon Kft. A Budapestnek mind több fejtörést okozó szuburbanizációs folyamatokat nem csupán a közlekedés mûszaki feltételeinek javulása teszi lehetõvé, hanem legalább annyira az a tény is, hogy a fõváros népességének jóléte látszólag függetlenné vált térségének szolgáltatásaitól (a mezõ- és az erdõgazdaság termékeitõl, a térségben elõforduló építési nyersanyagoktól, a termõföldek szerves hulladékbefogadó-képességétõl). A nagyvárosok lakossága (de a szuburbanizáció térnyerésével párhuzamosan mind inkább térségük lakossága is) a közvetlen térség erõforrásai közül gyakorlatilag már csak a potenciálisan beépíthetõ földterületre tart igényt olyan közös javak felélését eredményezve, mint a tiszta levegõ, a táj szépsége, a növényzet ökológiai teljesítménye. Egyéb szükségleteinek fokozatosan növekvõ részét távolabbi térségekbõl elégíti ki, miközben a saját térség természeti erõforrásai a szuburbanizáció következtében rohamosan fogynak, hasznosítási lehetõségeik egyre szûkülnek. Egyetlen komoly kivételt a térségi ivóvízkészletek védelmében történõ intézményes erõfeszítések jelentik, jó okunk van azonban feltételezni, hogy ennek Budapest és térsége lakossága a szükségesnél jóval kevésbé van tudatában. Mindazonáltal nem véletlen, hogy az ökológiai szemlélet térségi szintû érvényesítésére a Budapesti agglomerációnak éppen azon két térségében történtek erõfeszítések, amelyek Budapest ivóvízellátásában döntõ szerepet játszanak (lásd Ráckeve Soroksári Duna-ág Ökorégió program, Szentendrei-sziget, Zöldsziget program). Általánosságban a szállítás és a közlekedés társadalmi és környezeti költségeikhez képest igen alacsony piaci ára ösztönzõleg hat az olcsón elõállított, nagy távokat utazó (tömeg)termékek fogyasztására, a napi ingázás felvállalására, a (köz)szolgáltatások nagy fokú koncentrálása vonatkozásában a gazdaságosság látszatát kelti. A társadalmi-környezeti költségek olyan elemeket foglalnak magukban, mint: a közlekedési hálózatok építésébõl és a közlekedésbõlszállításból származó környezetterhelés a fõvároson belül és az agglomerációs településeken egyaránt, a beépülés következményeként biológiailag aktív területek csökkenése, mozaikossá válása, tájképi és természeti értékek tönkremenetele, olyan társadalmi költségek, mint az utazásra fordított, máshonnan elvett idõ és pénz, az utazással járó stresszhatások; mint a városban maradók számára egyre nehezebben elérhetõ zöldfelületek és a vidéki népesség egyéb megélhetés híján szuburbánus, ingázó életmódra kényszerülése; mint a városok megújulásához szükséges tõkeerõs lakosság elvándorlása és a vidéki önkormányzatokra háruló kommunális terhek fokozódása; mint a történelmi városrészek szlömösödése és a hagyományos vidéki közösségek szétzilálódása. Bár a nyugat-európai nagyvárosok városmegújító tevékenysége következtében vonzerejük lakóvárosként az elmúlt évtizedben fokozódott, a szuburbanizációs folyamatok intenzitása azonban ennek ellenére nem, vagy alig csökkent. Miközben a városok vonzerejük növelésével azt szeretnék elérni, hogy a népesség kiáramlása leálljon, vagy legalábbis mértéke jelentõsen csökkenjen, a környék településeinek legfontosabb bevételi forrása továbbra is a szabad területeik építési telkekként történõ értékesítése maradt. A versenybõl, elsõsorban a nagyvárosi területek igen magas ingatlanpiaci értéke, valamint az ingatlankereslet és -kínálat közötti minõségi különbségek fennmaradása miatt, egyelõre a nagyváros környéki települések kerülnek ki látszólag gyõztesen, ráadásul a centrumtól egyre távolabbi területek válnak szuburbanizációs célterületekké. A szuburbanizáció mérséklését szolgáló stratégiák csak akkor lehetnek igazán eredményesek, ha a városok vonzerejének növelésével párhuzamosan a térség települései érdekeltté tehetõk szabad területeik megõrzõ hasznosításában. Kiinduló hipotézisünk, hogy a városok és a térségük közötti, illetve a városkörnyék térségei közötti kölcsönös és komplex egymásrautaltság (újra)épülése a szabad területek megõrzésének, a közlekedési-szállítási igények csökkenésének és a fenntartható fogyasztási szokások kialakulásának egyik hatékony eszköze lehet. E megközelítés értelmében a politikai dön- téshozók feladata elsõsorban nem a szuburbanizációs folyamatok közvetlen szabályozása, hanem a települések közötti konszenzusteremtés és együttmûködés jogi-gazdasági feltételeinek megteremtése. Ennek az egymásrautaltságnak az összetevõi nagyon szerteágazóak, közülük e tanulmány keretében csupán két összetevõ, nevezetesen a városellátó övezet és az integrált vízgazdálkodást megalapozó vízgyûjtõterületi alapú fejlesztés mibenlétét fejtem ki részletesebben. Míg a városellátó övezet népességeltartó-képessége a motorizáció elterjedéséig a városnövekedés egyik legfontosabb korlátja volt és a Központi régió hosszú távon is fenntartható mûködése érdekében mindent meg kell tenni, hogy újra azzá váljon, 3 SZÁNTÓ KATALIN PH.D, FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK 31

29 addig a vízgyûjtõterületi alapú térségfejlesztés és tájgazdálkodás a vízi erõforrások veszélyeztetettsége miatt fog közép-hosszú távon jelentõs szerepet kivívni magának. Megkockáztatható az állítás, hogy városellátó övezet és vízgyûjtõ alapú térségfejlesztés-tájgazdálkodás nélkül nem lehet autonóm városról beszélni (természetesen sok más egyéb mellett, amire most nincs módom kitérni). Elsõ lépésben a nagyváros és térsége valamint a nagyváros-környéki kistérségek egymás közötti kapcsolatai újjászervezésének alapelveit tekintem át, beleértve a szubszidiaritás és a reciprocitás sokszor használt és majdnem olyan sokszor félreértelmezett fogalmának magyarázatát, majd külön fejezetekben foglalkozom a térségi kapcsolatrendszerek két említett összetevõjével. A tanulmányhoz mellékletként egy olyan kritériumrendszert csatoltam, amely segédeszközként szolgálhat a kistérségek erõforrásainak a fenntartható fejlõdés szempontjából történõ értékeléséhez. A város és térsége kapcsolatának átértékelõdése Az Európai Unió területfejlesztési stratégiájában már kétségtelenül tetten érhetõk törekvések a város-vidék kapcsolat új alapokra helyezésére (Európai Területfejlesztési Perspektíva, ESDP, 1999, illetve az Európai Területi Tervezés Programtanulmánya, SPESP, 2001). A célkitûzések szintjén túllépést ösztönöznek a szuburbanizáció mérséklésének a 20. század utolsó évtizedéig jellemzõ egyoldalú módszerein, amelyek aktív eszköznek csupán a városok vonzerejének növelését tekintették, míg a városkörnyék vonatkozásában alapvetõen a passzív, jogi védelmi eszközökre korlátozódtak. Már a komplexebb, a közlekedési hálózatok rendszerére épülõ térségi szemléletet tükröz a Hollandiában alkalmaz- ott ún. ABC stratégia, amely az ingatlanfejlesztések közül kiemelt támogatásban részesíti a közös helyi és távolsági közlekedési csomópontok térségére irányuló beruházásokat (A telephely), közepesen támogatja a távolsági közlekedési csomópontok térségét (B telephely), a csak autóval megközelíthetõ telephelyen történõ fejlesztéseket pedig nem támogatja. E stratégiai keretében a városok vasútállomásainak környezetében nagyléptékû rehabilitációs programokat lehetett lebonyolítani és kimutathatóan csökkentek az autópályák menti zöldmezõs beruházások, különösen az üzleti szektorban. A város és térsége közötti partnerkapcsolat megújulásának alapvetõ feltételei a SPESP szerint: a célok közös jellegének megfelelõ szintû tudatosulása, egymás közötti versengést felváltó kooperáció, az együttmûködés megfelelõ szervezeti-adminisztrációs hátterének megteremtése. A kistérség Építész szeminárium A város-vidék kapcsolat rehabilitációjának legkisebb léptékû földrajzi-társadalmi terei potenciálisan a kistérségek. A területi szervezõdésnek az a szintje, amit kistérségnek nevezünk, az elfogadott tudományos definíció szerint az a tér, ahol a lakosság mindennapi szükségletei kielégítésével kapcsolatos gazdasági, piaci-kereskedelmi, infrastrukturális és ellátási, közigazgatási és társadalmi kapcsolatok, térfolyamatok zöme lejátszódik (Csatári Bálint, MTA Regionális Kutatások Központja). Ez a definíció valószínûleg nagyon sok hazai kistérségre nem alkalmazható, az agglomeráció kistérségeire éppúgy nem, mint az erõsen elmaradott kistérségekre. Ám két nagyon fontos törekvés olvasható ki belõle, nevezetesen, hogy: a lakossági és (ami legalább ilyen fontos!) a lakosság ellátása érdekében történõ mindennapi mozgások zömének kistérségi léptékre korlátozódása mellett is magas szinten kielégíthetõkké váljanak a térségi társadalom mindennapi szükségletei beleértve a munkavégzéssel és jövedelemszerzéssel kapcsolatos szükségleteket óriási közlekedésbõl származó környezetterheléstõl szabadítva meg a tágabb környezetet. A kistérség lakossága szükségleteinek kielégítése nagymértékben a kistérség belsõ erõforrásainak felhasználásával, a térségi lakosság termelõ-szolgáltató tevékenysége révén valósuljon meg, ami feltételezi a térség népessége és a szélesen értelmezhetõ népességeltartó-képessége közötti jelentõs összhangot. Míg Csatári Bálint kistérség-definíciója alapvetõen a felülrõl szervezett statisztikai kistérségeket próbálja megragadni, Fekete Éva, aki tudományos tevékenysége mellett aktív terepmunkásként vett részt az Észak-Magyarországi kistérségek szervezésében, mûködõképességük javításában, az önszervezõdõ kistérségeket teljes komplexitásukban ragadja meg. Definíciója szerint: Kistérség alatt a földrajzi tér azon, az ott élõ népesség mind szélesebb csoportjai számára átlátható és személyesen megélt, területileg összefüggõ darabját értjük, melyen belül a települési közösségeket szoros, a közös múlton, az abból felépülõ kultúra közös vonásain, a társadalmi tevékenységüknek keretet adó ugyanazon földrajzi tájhoz való tartozáson, a funkcionális (gazdasági, humán szolgáltatási, infrastrukturális, közösségi) egymásrautaltságon és intenzív kommunikáción alapuló horizontális kapcsolatok, az ezek tudatosulásaként jelentkezõ közös érdek és regionális identitástudat fûzik össze és különítik el környezetüktõl, azaz ugyanezen alapon más település már nem köthetõ hozzájuk. (G. Fekete Éva, MTA Regionális Kutatások Központja). A definíció és különösen a legutolsó félmondat véleményem szerint egy ideális földrajzi teret feltételez, hiszen a definíciókban foglalt kitételek egy olyan komplex földrajzi térben, mint amiben ma élünk, a legkülönfélébb lehatárolásokat, térségalakításokat eredményezik. A definíciót legföljebb a kistérségeknek egy ún kemény magja elégíti ki, amely azonban mûködésképtelen az õt körülvevõ, kötõdéseiben kevésbé rögzült, egyszerre többfelé húzó 32 SZÁNTÓ KATALIN PH.D, FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK 3

30 holdudvar nélkül. Ez a képlékenység igazolódik vissza az alulról szervezett és a statisztikai kistérségek változásaiban, de a statisztikai kistérségek lehatárolásában megjelenõ újabb és újabb változásaiban is. A kistérségek képlékenysége a Központi régióban különösen erõs Budapest és közvetlen térsége vonzó-szívó hatása miatt, de a történelem során történt erõteljes térségi átrendezõdéseknek köszönhetõen is. A városias kistérség A városias (urbánus) kistérség fogalma a magyar területi tervezésben némileg ellentmondásos módon a vidékfejlesztés térnyerésével honosodott meg, vagyis a vidéki térségek komplementer halmazaként definiálódott (azaz városias térség az, ami nem vidéki). Az elkülönítés alapvetõen azt a célt szolgálta, hogy ki lehessen jelölni azokat a térségeket, amelyek jogosultak az unió vidékfejlesztésre szánt alapjaiból, azaz népsûrûségük nem éri el a városiasság kritériumát. A városias illetve vidéki térségeket az OECD által is al- kalmazott szabály szerint a népsûrûség alapján különítették el. Az Európai Unióban is alkalmazott urbanitás/ruralitás index alapján, miszerint az a térség városias, ahol a lakosság minimum 85 százaléka 150 fõ/km 2 laksûrûségû településen lakik, Magyarországon alig található ténylegesen városias kistérség. A nyolc kivételbõl négy a Központi régióban található Budaörsi, Dunakeszi, Gödöllõi, és Gyáli kistérségek. 1 A differenciálhatóság kedvéért Magyarországon ezt a határt lejjebb, 120 fõ/km 2 -nél húzták meg. Ezt a határt már erõsen közelítik a Váci és a Szentendrei kistérségek (utóbbiban már 80 % fölötti a városias településen élõk száma), a Pilisvörösvári és a Ráckevei kistérségek pedig már meg is haladták. Ez a négy valamint a Monori kistérség az európai norma szerint városiasodó kistérségek (itt a 150 fõ/km 2 nél sûrûbben lakott, városias településeken élõk aránya % közötti). Az agglomeráció 80 településébõl 22 népsûrûsége haladja meg az 500 fõ/km 2 népsûrûséget illetve kettõé csak néhány százalékponttal marad el ettõl az értéktõl. Közülük Budaörs, Érd és Szigethalom népsûrûsége meghaladja az 1000 fõ/km 2 -t, vagyis itt még az egy fõre jutó összes (!) terület sem éri el a 0,1 hektárt. Legnagyobb összefüggõ sûrûn lakott településgyûrû az agglomeráció délnyugati szegmensében Budaörstõl Dunaharasztiig húzódik, amit még egy közepesen sûrûn lakott településsor vesz körül. Kisebb sûrûn lakott terület húzódik Dunakeszitõl Gödön és Szõdligeten át Vácig és erõsen közelíti az 500 fõ/km 2 határértéket a Dunakeszivel szomszédos Fót. Az agglomeráció többi területén közepesen sûrû területek találhatók, legföljebb egy-két szomszédos sûrûn (és ritkán) lakott településsel. A Központi régió 75 településében, a települések több mint 40 százalékában ugyanakkor a népsûrûség nem éri el a 100 fõ/km 2 -t vagyis ezeknél az egy fõre jutó terület az 1 hektárt is meghaladja. A Központi régió városias kistérségeinek településeit az erõteljes migráció és tájhasználat-változás következtében a közös múlt és az abból felépülõ kultúra közös vonásain alapuló összetartozás tudat erodálódása, a kistérségnek nevezett földrajzi tér átláthatóságának, személyes megélésének hiánya jellemzi. A települések maguk is sok, egymástól elszigetelt, egyéni kapcsolatokkal erõsebben vagy gyengébben átszõtt, egymást átfedõ lokalitásokra esnek szét. E hiányosságok miatt ezért kiemelkedõ jelentõsége van Fekete Éva definíciója azon részének, ami tudatosan építhetõ elemeket tartalmaz: a funkcionális (gazdasági, humán szolgáltatási, infrastrukturális, közösségi) egymásrautaltság és intenzív kommunikáción alapuló horizontális kapcsolatok, az ezek tudatosulásaként jelentkezõ közös érdek és regionális identitástudat fejlesztésének, mindezek révén a személyes megélés fokozásának, a földrajzi tér átláthatósága növelésének. A városias kistérségeknek jellemzõen magas népsûrûsége az extenzív beépítésbõl és az ingázásokból következõ igen magas a Független Ökológiai Központ Autonóm Város kutatási programja során számított legmagasabb értéket meghaladó ökológiai lábnyommal párosul. Az ökológiai lábnyom kívánatos csökkentésére csak mérsékelten van mód, ugyanakkor a térségnek lehetõsége van arra, hogy ökológiai lábnyom deficitjét olyan szolgáltatásokkal kompenzálja, amelyekben más térségek hiányt szenvednek. Ebbe a körbe tartozik az ivóvíztöbbletek térségen kívüli felhasználása, átlagnál nagyobb kiterjedésû erdõk, vagy a veszélyeshulladék-kezelõ szolgáltatás biztosítása másoknak. Az ökológiai lábnyom elmélet fényében a kompenzáció utóbbi formája úgy értelmezhetõ, hogy a térség e szolgáltatásával hozzájárul ahhoz, hogy máshol az ökológiai lábnyom csökkenthetõ legyen. Tekintettel azonban saját magas lábnyomára, a térség ezért szemben a kialakult gyakorlattal kompenzációra nem tarthat(na) igényt. A szubszidiaritás és a reciprocitás A nagyvárosok és térségük kölcsönös egymásrautaltságára épülõ (kis)térségek mûködési elveinek meghatározásához az Európai Unió országai közötti együttmûködést szabályozó alapelvek, mint a szubszidiaritás és a reciprocitás vagy az addicionalitás és a partnerség, fontos kiindulópontként szolgálnak. Az addicionalitás elve a támogatott fejlesztésekhez kapcsolódik: az európai támogatások hozzáférésének feltétele nemzeti, illetve regionális forrásokból való hozzájárulás és/vagy az önrész biztosítottsága. A partnerség elve a különféle gazdasági szereplõk (állam, önkormányzat, piaci szektor, non-profit szektor) együttmûködését ösztönzi a fejlesztések során. Témánk szempontjából elsõsorban a szubszidiaritás és reciprocitás elvek meghatározóak, ezért ezekre részletesebben is kitérek. Bár a szubszidiaritás és a reciprocitás Maastrichti szerzõdésben (1991) megfogalmazott elveit az unió alapvetõen a tagállamok és a közösségi politika közötti viszony szabályozása érdekében mondta ki, a regionális politika hangsúlyosabbá válásával az elvek érvényesítése a különbözõ térségi szintek, így a régiók és a kistérségek, illetve a települések vonatkozásában is relevánssá vált. 1 Itt és minden további kistérségi statisztikai adat a novembere elõtt érvényben lévõ statisztikai kistérségi beosztásra vonatkozik 3 SZÁNTÓ KATALIN PH.D, FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK 33

31 A szubszidiaritás és a reciprocitás elveinek térségi szintû érvényesülését szolgálja az Európai Unió Régiók Bizottsága júniusában közzé tett Salamancai Nyilatkozata. A Salamancai Nyilatkozat, túl a szubszidiaritási elv kiterjesztésén a tagállamok szintjérõl a helyi és térségi szintre, a helyi és térségi érdekképviseletek közvetlen beleszólási jogát rögzíti az Európai Uniót érintõ döntésekbe (reciprocitás elve). A dokumentum kimondja, hogy a globalizáció általános trendjén belül, az egyéni szükségletek kielégítése és a társadalmi szolidaritás megteremtése, az egyénnek a saját környezetéhez való kötõdése, éppúgy, mint európai identitástudatának kialakulása és nem utolsó sorban Európa kulturális sokféleségének megõrzése érdekében szükség van egyfajta irányadó, korrigáló, kompenzáló ellenpólusra, ami a helyi és a térségi érdekképviseletekben testesül meg. A szubszidiaritás és reciprocitás elve azt jelenti, hogy Mind az egyének, mind pedig a társadalom optimális mûködése és munkamegosztása érdekében a társadalomban minden döntést és tevékenységet a lehetõ legalacsonyabb szinten kell meghozni illetve elvégezni, amely arra még egyáltalán képes. Ez jelentheti egyrészt a decentralizálást, másrészt azonban a feladatkörök fölfelé delegálását is. (Kindler József,1997.) Az, hogy melyik a legmegfelelõbb döntési-felelõsségi szint, mindig az adott probléma, kérdés függvénye. A környezetvédelemmel kapcsolatos döntésekben például, Kindler József, a BKÁE professzora értelmezésében az externália (a társadalmi-környezeti hatások költségei külsõ szereplõkre áthárított részének) a nagysága és az érintettek köre a meghatározó. Vannak szennyezések, amelyek egy adott térségben keletkeznek és csak az ott élõket érintik, akkor azokkal kapcsolatban helyben, míg a nagytérségi hatásúak vonatkozásában nagytérségi szinten, a globális hatású szennyezések kezelésérõl globális szinten kell döntést hozni. Hasonló megközelítés elméletileg az erõforrások hasznosításával, a természet szolgáltatásainak igénybevételével kapcsolatban is alkalmazható. Az õserdõk irtása például a klímaváltozás miatt globális ügy, ugyanakkor, ha egy közösség élelmezését szolgáló termõföldet dohánytermelésre kívánnak átállítani, az ezzel kapcsolatos döntés az érintett, vagyis a termõföld által eltartott közösség kompetenciájába tartozik. Ha egy település ökológiai, tájképi szempontból értékes területét akarja beépítés céljából felparcellázni, akkor az ezzel kapcsolatos döntés, a szubszidiaritás és a reciprocitás elv ilyen értelmezése szerint, nem csupán a helyi lakosság kompetenciája, hiszen a természet ökológiai szolgáltatásai, a tájképi értékek olyan közjavak, amelyek elvesztése a helyi lakosságnál sokkal tágabb kört érint. A regionális hulladéklerakók körüli konfliktusok is többek között a döntési kompetenciával rendelkezõk körének helytelen meghatározására vezethetõ vissza, de hozzájárult a döntés hosszú távú következményeivel kapcsolatos információk hiánya illetve zavarai valamint a lehetséges alternatívák ismeretének hiánya. Építész szeminárium Bár az EU területfejlesztési politikája alapvetõen az unió globális piaci pozícióinak megerõsítését célozza, az általános cél elérését szolgáló stratégia részeként a területfejlesztési elvek, programok számos olyan célkitûzést fogalmaznak meg, melyek megvalósulása a szubszidiaritást erõsíthetik a gazdaság szférájában is. Ennek egyik látványos eleme, hogy a SPESP térségekre vonatkozó gazdasági fejlettségi mutatói között külön kategóriaként szerepelnek a globalizáltság 2 / helyi kötõdésû gazdaság arányának indikátorai. A SPESP szerint a speciális helyi erõforrásokat kihasználó gazdasági tevékenységek garantálják az erõs, hosszú távon fenntartható gazdaságot. Az indikátorok között olyan adatok szerepelnek, mint a külsõ forrásból származó befektetések aránya, a cégközpontok földrajzi elhelyezkedése vagy a helyi/térségi természet erõforrások szerepe a gazdaságban (SPESP, 3. fejezet). A városellátó övezet A városok és térségük együttmûködésének alapja a kölcsönös egymásrautaltság. Ez a kölcsönösség az ipari forradalomig, de korlátozott mértékben a 20. század közepéig jelen volt a városok és térségük kapcsolatában és külsõ kényszerítõ beavatkozások nélkül is korlátozta a városok növekedését. A városok vízzel, élelemmel, építõanyaggal, tüzelõvel való ellátása olyan kemény korlátot jelentett, amelyre a görög kolóniák kialakulása, a római gyarmatbirodalom vagy a keresztes háborúk, de a jóval késõbbi városalapítások is visszavezethetõk. A városellátó övezet a 20. század közepéig a városok szûkebb-tágabb környezetének szerves részét alkotta. A városellátó övezetnek az ókori, középkori városokat jellemzõ formája mind a mai napig élõ-létezõ fogalom. Vidéki városaink lakosságának igen jelentõs része elégíti ki mind a mai napig szinte teljes zöldség-, gyümölcs-, és borszükségletét a város környéki kisbirtokáról. A városrobbanás idõszakától kezdve a városellátó övezet azonban sokkal inkább azt jelentette, hogy a városok körüli falvak népességének a központ-város élelmiszerfelvevõ-piaca hosszú idõn át biztos megélhetést nyújtott. A városellátó övezet elsõ közgazdasági szempontú tudományos leírása a német közgazdász Thünen nevéhez köthetõ. Mezõgazdasági telephelyelméletében 3 Thünen az egyes mezõgazdasági kultúrák térbeli elhelyezkedését vizsgálta a város, azaz a piac körül. Modelljében a magas termelési, tárolási és szállítási költségû, romlandó tejtermékek és zöldségek termelési övezete helyezkedik el a legközelebb a központhoz. A Thünen korában szállításigényes építõ- és tüzelõanyagot szolgáltató erdõ került a második, a szántóföldi termelés a harmadik és végül a legeltetés a legkülsõ övezetbe. Mint minden modell természetesen ez is számos egyszerûsítést tartalmaz (lásd pl. piacok vonzáskörzete közötti átfedést, a termõterületek mezõgazdasági alkalmassága közötti eltéréseket a modell nem vette figyelembe). Ám amennyiben a mezõgazdasági termékek ára a tényleges termelési költségeket és a szállítás valós költségeit tartalmazza, akkor a Thünen-elv a piacgazdaság keretei között is mûködõképes. 2 Olyan gazdasági tevékenységek gazdasági szerepe egy térségben, amelyek számára a térség speciális adottságai, erõforrásai irrelevánsak("footloose industry") 3 Thünen elmélete 1826-ban jelent meg 34 SZÁNTÓ KATALIN PH.D, FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK 3

32 A város és térsége együttélésének a városellátó övezetnek és az együttélésbõl származó mérsékelt mobilitásnak gazdasági racionalitására épült Ebenezer Howardnak a 20. század hajnalán kidolgozott kertvárosgyûrû elmélete. Howard kertváros modellje sokak számára jól ismert, a kertvárosok autonóm térséggé szervezésének gondolata azonban annál kevésbé. A gyakorlatilag önel- látó településcsoport Howard modelljében hat 32 ezer lakosú és egy 58 ezer lakosú központi településbõl áll, tehát összesen 250 ezer fõ él egy önfenntartásra berendezkedõ térségben. Maguk a lakóterületek igen sûrûek: a lakótelkek mérete alig haladja meg a 200 m 2 -t, ám ezek hatalmas zöldterületeket vesznek körül. A nagy területigényû intézményeket a lakóterületeket két azonos szélességû gyûrûre osztó zöldsávban helyezte el. A lakóterületeket ipari, vasúti majd mezõgazdasági és erdõterületek veszik körül, amelyek meggátolják a további terjeszkedést és így a városok összenövését. A modell nem csupán azt biztosította, hogy a munkahely, a lakás, a zöldterületek, a szolgáltatások minden lakos számára rövid idõ alatt elérhetõk legyenek, de azt is, hogy a városok kül- területei elegendõk legyenek a város mezõ- erdõgazdasági termékekkel és vízzel való ellátásához. Bár a 250 ezer fõ, mint kívánatos nagyságrend visszatér a brit Milton Keynes, és a Párizs körüli új városok tervében, Howard modelljének azonban igen fontos eleme, hogy a 250 ezer fõ hét külön településben él, amelynek mindegyike legalább négyszer akkora mezõgazdasági jellegû külterülettel rendelkezik, mint a belterületek. A központi várostól mindegyik város maximum 5 kilométerre, amíg egymástól körülbelül 16 kilométerre fekszenek. A településeket összekötõ vasútvonal minden egyes város külsõ kerülete körül is kiépül, ezzel biztosítva a városokon belül a peremterületek közötti távolságok gyors áthidalását. Howard kertvárosmodelljét bemutató könyvének évi kiadásához írt elõszavában Frederic Osborn, London Város és Vidékfejlesztési Társulásának akkori elsõ embere Howard kertváros-gyûrûjét a fenntartható város modelljének nevezte! A városellátó övezetek ahogy ezt Thünen már a 19. század elsõ felében is felismerte különösen olyan termékek vonatkozásában voltak versenyképesek, amelyek gyorsan romlóak, szállításuk nagyobb távolságra gyakorlatilag lehetetlen volt (tej, hús, zöldség, gyümölcs). A csomagolási, hûtési és szállítási technikák javulása és olcsóbbá válása majd a mezõgazdasági szubvenciók országonként eltérõ rendszere eredményeképpen azonban a piacközelségbõl adódó versenyképesség háttérbe szorult. A városellátó övezet jövedelmezõsége és vele együtt a termõföld értéke egyre csökkent, miközben a város terjeszkedése a föld, mint potenciális építési terület ingatlanpiaci értékét növelte. A hetvenes évek energiaár-robbanása mindazonáltal a városellátó övezetek reneszánszát eredményezte például az Egyesült Államok északkeleti térségeiben. A városellátó övezet Budapest térségében is kialakult az iparosodással párhuzamosan és a város gyümölcs és zöldségellátásában még mindig meghatározó a szerepe, mindazonáltal a kínálat messze nem elégíti ki a szükségleteket. Számításaim szerint, közel 0,1 hektár termõföldterület lenne szükséges lakosonként a gyümölcs-, zöldség-, tej- és húsfogyasztási igények kielégítésére. Ha csupán a zöldséggyümölcs termelés szükséges területébõl indulunk ki, akkor ennek kevesebb, mintegy harmada is elegendõ. A számított adatok a hazai átlagos hazai fogyasztási szokásoknak megfelelõ, de kissé egészségesebb összetétel (több zöldség és gyümölcs, kevesebb sertéshús) és a tájvédelmi szempontból is jelentõséggel bíró extenzív állattartás EU szabványainak betartása mellett érvényesek. A városkörnyéki térségek városellátó szerepét ma már sokkal szélesebb kontextusban kell értelmeznünk. Kiemelt jelentõségû a Budapest turisztikai vonzerejét is növelõ rekreációs szolgáltatások fenntartása, ezzel szoros összefüggésben a tájfenntartás, a természet- és tájképvédelem, különösen a nemzeti és az európai ökológiai hálózat folytonosságának biztosításával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése. Ide tartoznak a fõváros környezeti állapotát fenntartó-javító kondicionáló funkciójú területek kialakítása és fenntartása, a hulladékkezelés területei, a vízigény kielégítése. Távlatban remélhetõleg a megújuló energiaforrás-termelés is olyan városellátó övezeti szolgáltatások, amelyeket Budapest lakossága tudatosan vagy nem tudatosan igénybe vesz, ugyanakkor jövedelemtermelõ-képességük nincs vagy elenyészõ ahhoz képest, amit ugyanezen területek építési telekként hoznak. Ennek az ellentmondásnak a feloldása pedig a szuburbanizációs nyomás csökkenésének egyik alapvetõ feltétele. Ahogy a fõváros jogosan kér a térség településeitõl hozzájárulást a tömegközlekedés, az oktatási és egészségügyi intézmények fenntartására, úgy a térség települései jogosan tarthatnak arra igényt, hogy a fõváros járuljon hozzá a szabad területek külön- bözõ városellátó övezeti funkciójának megteremtéséhez, fenn- maradásához. A fejlett országok gyakorlatában elõfordul az ún. növekedési kvóták meghatározásának gyakorlata, ahol a megõrzendõ szabad területek településeinek növekedési kvótáit a sûrûn lakott urbanizált térségek megvásárolhatják, ezzel járulva hozzá a szabad terület megõrzésének költségeihez (illetve a kiesõ bevételek kompenzálásához). E gyakorlat bevezetésére úgy tûnik, nálunk még egy jó ideig nem lesz mód. Ennek ellenére a hazai gyakorlatban is van rá példa, hogy nagyvárosok hozzájárulnak térségük természeti-táji értékeinek megõrzéséhez, fejlesztéséhez. Gyõr például tagja annak a non-profit szervezetnek, amely a Sokoró-vidék területén natúrpark fejlesztéssel foglalkozik, annak ellenére, hogy a város területe aligha érintett. Érintettek viszont a földbirtokokkal rendelkezõ gyõri lakosok, de még inkább fontos a Sokoró-vidék fejlesztése a város turisztikai vonzerejének növelése és a tiszta, vegyszermentes, tájspecifikus mezõgazdasági termékek piacán való korai jelenlét érdekében. A hagyományos értelemben vett városellátó övezetek versenyképessége is újra javulhat a jövõben a mezõgazdasági szubvenciók piactorzító szerepének csökkenésével, valamint a szállítási-tárolási költségek jelentõs növekedése esetén (például környezetvédelmi adók bevezetésének köszönhetõen) amennyiben persze lesznek még egyáltalán olyan területek, amelyek termelésre alkalmasak. 3 SZÁNTÓ KATALIN PH.D, FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK 35

33 Adott térség népsûrûsége elsõ (ám hangsúlyozottan nem elegendõ!) tájékoztató adatként szolgál arra vonatkozólag, hogy lehet-e szerepe a városellátó övezetnek a várostérség kapcsolatban. Hogy érzékeljük milyen nagyságrendekrõl van szó, nézzük meg, hogy adott népsûrûséghez mekkora egy fõre jutó egységnyi terület tartozik: Pest megyében csaknem 0,6 hektár, a Központi régió egészét nézve átlagosan már csak 0,24 hektár, míg az agglomerációban csupán 0,1 hektár terület jut egy fõre. Mivel az agglomeráció az összes mûvelésbõl kivont területtel együtt rendelkezik a városellátó övezethez minimálisan szükséges területtel, városellátó övezetrõl még optimista esetben is csak a szükségletek töredékének kielégíthetõsége szintjén illetve a Központi régió egésze szintjén lehet beszélni. A tartalékok azonban így is igen szûkösek: bár a Központi régió termeli meg az ország gyümölcstermelésének 11,5 százalékát, az itt élõ népesség aránya ennek két és félszerese. Más termékek vonatkozásában a helyzet ennél még sokkal kedvezõtlenebb. A városellátásban és ezáltal a tájvédelemben is meghatározó szerepük van a régión belül legritkábban lakott Nagykátai, Ceglédi kistérségeknek. Jelentõs városellátó funkciót töltenek be még a Gyáli és a Ráckevei valamint a Budaörsi és a Pilisvörösvári kistérségek is. E térségek jobb fejlettségi mutatói azonban éppen a városellátó szerepük visszaszorulását, a szabad területek beépülését eredményezõ szuburbanizációnak köszönhetõ. A fõváros vízellátása miatt létfontosságú városellátó funkciót töltenek be a Ráckevei, a Szentendrei és a Dunakeszi kistérségek, nem csupán a víz szolgáltatásával, de az ivóvízbázisok védelmét biztosító területek tájvédelmi-természetvédelmi funkciójának fenntartásával is. Amennyiben a városellátó funkciót szélesen értelmezzük, akkor jelentõs városellátó funkciót töltenek be a fõváros lakosságának hétvégi, nyári felüdülését szolgáló Duna menti, hegy- és dombvidéki területek, szõlõtermõ tájak kistérségei. E tájak fenntartásának szolgáltatásként történõ elismerése a fõváros közvetlen szomszédságában lévõ szabad területek megõrzésének utolsó konszenzuson (és nem jogi kényszeren) alapuló esélye. A vízgyûjtõ alapú tervezés Építész szeminárium A Központi régió gerincét alkotó Duna, a jelentõs kiterjedésû ivóvízbázisok védelmével kapcsolatos feladatok, a régió karsztvíz és gyógyvíz illetve termálvízkészletének érzékenysége, a patakvölgyek ökológiai funkciójának felértékelõdése, a vízminõséggel és a vízháztartással kapcsolatos problémák fokozódása, komplexitásának növekedése mind erõsebben veti fel a vízkészletgazdálkodás és a vízrendezés, valamint a területfejlesztés és a területrendezés közötti kapcsolat erõsödésének szükségességét. A vízzel kapcsolatos ökológiai, társadalmi, gazdasági, biztonsági problématömeg kezelhetõ keretek közé szorítását szolgálja a térségi együttmûködések földrajzi terei és vízgyûjtõterületek közötti összhang növelése. A vízgyûjtõ-területek természetesen nem elszigetelten léteznek, de a határunkon belépõ és kilépõ vizek ellenõrizhetõsége jelentõsen jobb, mint a vízgyûjtõterület belsõ pontjain. Ezáltal a területükön alkalmazott egységes rendszer szerinti fenntartható, integrált vízgazdálkodás eredményesebb, mintha ugyanezek az erõfeszítések a vízgyûjtõterületek szempontjából véletlenszerû (pl. közigazgatási határokhoz kötõdõ) térségekre korlátozódnak. A vízgyûjtõ alapú térségszervezés általánossá válása ma még elképzelhetetlennek tûnik, mindazonáltal nem kizárt, hogy a vízzel kapcsolatos problémák olyan mértékben fokozódnak, hogy a vízminõség és a vízháztartás ellenõrizhetõsége néhány évtizeden belül minden más prioritást háttérbe szorít. A vízgazdálkodás jelenlegi, megyehatárokhoz kötött intézményrendszerének vízgyûjtõ-alapú átalakítása, a helyitérségi vízi társulások mainál nagyobb autonómiája az integrált vízgazdálkodás megvalósítása érdekében azonban már rövidtávon is reális igény, és a víz, mint egyik legveszélyeztetettebb erõforrásunk védelme érdekében elõbb-utóbb elkerülhetetlenné válik. Települések közigazgatási határa II. rendû vízgyûjtõ terület határa 3.1. ábra Esztergom-Nyergesújfalui és a Dorogi kistérségek települései és a vízgyûjtõterületek viszonya A (3.1. ábra) az Esztergom-Nyergesújfalui és a Dorogi kistérség települései és a terület harmadrendû vízgyûjtõterületeinek egymáshoz való viszonyát ábrázolja. A térség nagyobb részét kitöltõ Keleti- és Központi-Gerecse kistájak (a vizsgált térség 24 településébõl 15 település), és az Únyi-patak csaknem teljesen azonos területen fekvõ harmadrendû vízgyûjtõje (az elõbbi 15-bõl 13 település, a mintatérség egészébõl szintén 15 település) egy olyan ökológiai adottságokon és közös tájtudaton alapuló kemény mag szervezõdését teszi lehetõvé (összesen 17 település), amelyben a fenntartható fejlõdés elveit messzemenõen érvényesíteni képes tájgazdálkodás alakulhat ki. E kemény magban található a térség termékeny földterületeinek legnagyobb része. A vízgyûjtõ-területi alapú tervezés alapelveit az Európai Unió Vízügyi Keretirányelve (2000) fogalmazza meg. Az agglomerációt is érinti a kerettervnek azon elõírása, hogy legkésõbb 2009-ig el kell készíteni a többi érintett országgal együtt a Duna vízgyûjtõjének integrált vízgazdálkodási tervét, amelyben a vízkészlet-gazdálkodás, az ár- és belvízvédelem, a vízminõség-védelem és az ökológiai szempontok egységes rendszerbe foglaltan jelennek meg. A tervben foglaltakat 2015-ig kell teljesíteni. A tervben minden 10 km 2 -nél nagyobb vízgyûjtõ-területû vízfolyásra ki kell térni. A vízgyûjtõterületek vizeit összegyûjtõ patakok az európai ökológiai folyosó hálózat részét képezik, ezért a patakok által érintett térségek közötti együttmûködés szerepe az ökológiai rendszerek felértékelõdésével nõni fog. A következõ 36 SZÁNTÓ KATALIN PH.D, FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK 3

34 fejezetben bemutatott példák rávilágítanak, hogy a vízgyûjtõterületi alapú lehatárolás már a jelenkori gyakorlatnak is fontos része. Betelepült területek 1900 Betelepült területek 1983 Ráckeve-Soroksári Duna-ág Ökorégió Az elsõ hazai ökotérség program, a Kanadaimagyar önkormányzati környezet-gazdálkodási segélyprogram keretén belül a közel 900 km 2 területû és 24 községi továbbá 4 budapesti kerületi önkormányzatot tömörítõ, közel 300 ezer lakosú Ráckeve-Soroksári Duna-ág térségét érintette. Az ökotérség program célja az volt, hogy a Kis-Duna vízminõségének problémáját és a térség környezeti (üdülõtáj romlása, mezõgazdasági területek elszenynyezõdése), gazdasági (privatizáció körüli problémák, mezõgazdasági területek rossz kihasználtsága) és szociális problémáit inte- grált módon oldják meg az akkor még újnak számító ún. stratégiai tervezés módszerével. A fõvárosnak alapvetõ érdeke volt a program támogatása, mivel az ivóvízellátását szolgáló kutak 30 százaléka a térségben találhatóak. A program legfontosabb elemei: a vízgyûjtõterületi-elv alkalmazása a térség lehatárolásában, környezetközpontú stratégiai tervezés módszerének megismertetése a helyi önkormányzatokkal és az érintett szakterület képviselõivel, hazai tapasztalatszerzés a közösségi tervezés módszerének térségi szintû alkalmazásában. Az RSD ökorégióhoz hasonló a helyzet az ha kiterjedésû Szentendrei-sziget ( Zöld-sziget ) esetében, ahol a fõváros ivóvízellátásának kétharmadát biztosító érzékeny ivóvízbázis védelmét kell összeegyeztetni a helyi lakosság fenntartásában jelentõs szerepet játszó mezõgazdasággal, a lakosság egyre bõvülõ infrastrukturális és építési terület igényeivel valamint az egyre intenzívebbé váló idegenforgalommal. Az Emscher-régió A németországi Emscher-régió területén szervezett óriási léptékû rehabilitációs program a vízgyûjtõterületi alapú regionális fejlesztésnek talán leglátványosabb példája. Az Emscher-régió a Ruhr-vidéket kelet-nyugati irányba átszelõ Emscher folyó környezetében fekvõ 17 város alkotta agglomeráció, mely a (3.2. ábrán) látható. A térség mintegy 70 km hosszú, 800 km 2 nagyságú agglomeráció, lakossága körülbelül 2 millió fõ. A népsûrûség cca fõ/km 2, ami Budapest II., X., vagy XVIII. kerületeinek népsûrûségével közel azonos. A Budapesti agglomeráció kb km2-én 2,4 millió ember él, ami 960 fõ/km2 népsûrûséget jelent. Az Emscher-region Európa legjelentõsebb szénbányászati és ipari fellegvára volt, amelyet az 1960-as évektõl fokozatos leépülés és népességcsökkenés jellemzett ábra Emscher-régió (forrás: Flagge, p. 78) 1989-ben indult el az a 10 éves program, amely több mint 100 projektet foglalt magában, és amelynek célja a terület társadalmi, gazdasági és környezeti rehabilitációjának beindítása a területrendezés, a tájrendezés, az építészet és a tájépítészet eszközeivel. E szakterületek az innováció katalizátoraiként voltak hivatottak mûködni. A program koncepcionális vezérelve a változás növekedés nélkül, stratégiáját pedig az integrált regionális fejlesztés elve határozta meg, amelyen belül a környezet regenerációját a jövõ gazdasági fejlõdése abszolút és elsõdleges feltételének tekintették. A program gerincét az Emscher folyó teljes vízgyûjtõjének rehabilitációja alkotta. Ez egyrészt a bányászat következtében degradálódott táj rekultivációját, az igen nagy kiterjedésû szennyezett területek megtisztítását, újrahasznosításra alkalmassá tételét, másrészt a külterületi felszíni vízfolyások természetközeli állapotának visszaállítását, az esõvízgyûjtõ rendszerek decentralizálását, szükség esetén vízutánpótló rendszerbe való integrálását (pl. Lanferbach-patak, Gelsenkirchen), új szennyvíztisztító-rendszerek kiépítését foglalta magában. Az integrált fejlesztés elvének megfelelõen a projekteket a Környezet és munka koncepció alapján szervezték meg, áthidalva a recesszió éveiben jelentkezõ fokozott munkanélküliséget. Az alapvetõen helyreállítás jellegû tevékenységeket követõ fejlesztések során alkalmazott környezeti stratégia legfontosabb elemei a következõk voltak: a még meglévõ szabad területek beépülésének megakadályozása, barnamezõs beruházások (biológiailag inaktív területek újrahasznosítása) ösztönzése 4, épületek élettartamának meghosszabbítása karbantartással, modernizálással, funkcióváltással, új épületek esetén környezetbarát építési technológiák alkalmazásával, termékstruktúra átalakítása: környezetbarát termékeket, környezetbarát technológiával gyártó termelõvállalkozások, valamint az információs társadalom szolgáltatásai megtelepedésének ösztönzése (kutatóhelyek, innovációs 4 A beépülés megakadályozására közvetlen eszközök is elõfordulnak a gyakorlatban: Berlin városkörnyék fejlesztési tervében növekedési kvótákat állapítottak meg a település ellátó szerepe és vasúti kapcsolatai alapján (Tosics, 1997). Baltimoreban az agglomerációra össznövekedési kvótát állapítottak meg, amelynek leosztása az Egyesült Államokban alkalmazott "szennyezõdés adásvételéhez" hasonlóan történik. 3 SZÁNTÓ KATALIN PH.D, FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK 37

35 parkok, szolgáltató központok, rekreációs szolgáltatások stb.), integrált fejlesztés elvének alkalmazása: minden egyes projektet úgy kell megtervezni, hogy azokban környezetvédelmi, társadalmi, építészeti és gazdasági célkitûzések megvalósítása egyaránt meghatározó szerepet játsszon, az elõbbiek alkalmazása révén természeti erõforrások igénybevételének minimalizálása. A programban tehát meghatározó szerepet játszanak olyan, a vidéki térségekben folytatott kísérletekhez képest új programelemek, mint a környezet mûvi elemeivel való fenntartható gazdálkodás elve, az ipari struktúraváltás jegyében a környezetvédelmi és a környezettechnológiai ipar, a hagyományos ágazatokon belül pedig a környezettudatos megoldások preferálásának elve (fenntartható termelési modellek). Építész szeminárium A célkitûzések megvalósításának egyik záloga az a következetesen alkalmazott elv volt, hogy a tájrendezési és tájépítészet terveknek meg kell elõzniük a városrendezési és építészeti terveket, az utóbbiaknak az elõbbiekbe kell integrálódniuk. A városokon belüli zöldfelületi rendszernek a jövõben ugyanolyan alapvetõ infrastrukturális szerepet kell betölteni, mint amilyet az utak, a vasút, a telefonhálózat. A program másik sajátos újítása a térség mitologizálása volt, amely magában foglalta a térség sajátosságainak megismertetését és népszerûsítését a lakosság körében, egyfajta identitástudat fejlesztését, a helyi ügyekbe, fejlesztésekbe való beleszólás ösztönzését, a politikai magabiztosság és ezek révén a térségi önigazgatás erõsítését. A lakossági részvétel fokozásával együtt megszületett a regionális tervezés új, kulturális tevékenységként is felfogható formája, amely képessé vált az olyan területek arculatát meghatározni, amelyek korábban mind a hagyományos városról, mind pedig a hagyományos vidékrõl alkotott képek határain kívül estek. Hivatkozások Csatári Bálint: A magyarországi kistérségek vidékiség kritériumai, in: Horváth Gy.- Rechnitzer J.: Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, pp Csepiga Zoltán: Helyi és regionális stratégiai tervek készítése a Ráckeve-Soroksári Duna-ág (RSD) ökorégióra, in: ÖKO, 3-4, pp Flagge I., Steckeweh C.: Change Without Growth? Sustainable Urban Development for the 21th Century, Német Szövetségi Köztársaság Területfejlesztési, Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériuma, Howard, E.: Garden City of To-morrow, London, G. Fekete Éva: Együtt, de hogyan? Innovációk a kistérségfejlesztésben, MTA Regionális Kutatások Központja, Miskolc- Pécs, Kindler József et al.: A szubszidiaritás környezetgazdasági tartalma és vonatkozásai az EU országok gyakorlatában. In: Az Európai Unióhoz való csatlakozás környezeti szempontú vizsgálata, Magyarország az ezredfordulón kutatási program, MTA, Budapest, Rechnitzer János (szerk). Fejezetek a regionális gazdaságtan tanulmányozásához, MTA, Regionális Kutatások Központja, Gyõr-Pécs pp Szörényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás elõzményekkel és tényekkel, in: Tér és Társadalom, 2001/2 pp Szántó Katalin: Fenntartható városias kistérségek, Ph.D értekezés, Kézirat Az Európai Fejlõdés Programtanulmánya (SPESP), 2001, 38 SZÁNTÓ KATALIN PH.D, FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK 3

36 VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA Ertsey Attila KÖR Építészstúdió A globális éghajlatváltozás gyorsul és a legfrissebb 30 éves elõrejelzés szerint az üvegházgázok emissziója egyenletes mértékben növekszik, mely exponenciális éghajlati változásokat okozhat. A gazdaság a jelek szerint továbbra is a fenntartható fejlõdés ideológiája mentén a növekedést folytatja. A gazdaság természete folytán önkorlátozásra nem hajlandó, a nemzeti és a nemzetközi jogi eszközök pedig elégtelenek az ökológiai és az ezzel összefüggõ szociális válság kezelésére. Az új világrend válasza a környezeti krízisre az olajért folytatott háború, a szociális krízisre a terrorizmus elleni háború. A változás nyilvánvalóan nem e szférákból várható, hanem a felelõsségérzettel bíró egyénektõl és helyi közösségeiktõl indulhat ki. A globális kérdésekre helyi válaszokat kell adni. Az építészet és településfejlesztés területe igen jelentõs cselekvési teret ad a Föld gyógyítására, ha mûvelõi lemondanak az egyoldalúan profitérdekû trendek követésérõl. Bevezetés, alapvetések Krízistünetek és gyógyítási kísérletek az elmúlt évtizedekben Európaszerte a 70-es évektõl születnek öko-házak, melyekre jellemzõ a természetes anyagok használata, energiatakarékosság, megújuló energiaforrások használata. A 90-es évektõl jelentek meg az autonóm házak [1], melyek részben önellátó házak, teljes környezeti egyensúlyra törekszenek, a természeti körfolyamatokba illeszkedéssel, víztakarékossággal, az épületgépészeti rendszerek kooperatív mûködésével. Ekkor jelentek meg Nyugat- Európában a megújuló energiák közösségi hasznosítási formái is, mint bioszolár falufûtõmûvek, szélgenerátorok, biogáz-alapú kogeneráció, használt étolaj gyûjtõhálózattal társult biodízel-elõállítás és egyre gyorsul az ipari léptékû megújuló energiahasznosítás (pl. szélerõmûvek). Az ezredfordulótól ismert a passzív ház fogalma, ahol a házak minimális hõfogyasztása lehetõvé teszi, hogy a ház külsõ energiafelhasználás nélkül mûködhessen. Az egyedi ház léptékében érvényes elképzelések mellett Magyarországon civil részvétellel 1999-re készült el a fenn- tartható kistérség koncepciója (Autonóm Kistérség)[2], és Dániában civil stratégia készült az ország energiafel- használásának 50 éves távban elképzelt átállítására megújuló energiaforrásokra. A pozitív folyamatok mellett negatív tendenciák is érzékelhetõk, Hollandia fenntarthatósági koncepcióját a lakosság elvetette, ugyanakkor látható krízistüneteket észlelhetünk - pl során megszaporodtak a centralizált energiarendszerek zavarai: USA, Olaszország, Románia, stb. Okok: klímaberendezések növekedõ száma, alacsony vízállás a vízierõmûveknél, definiálatlan hálózati zavarok. E 4 ERTSEY ATTILA, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA válságterületek mellett egyre nõ az igény az egészséges környezetre. Sokan a városok környezeti állapotát gyógyíthatatlannak vélik, a megoldást a városból kiköltözésben látják. Ez a tendencia a meglévõ problémák megoldatlanul hagyása mellett újakat gerjeszt. A város, mint parazita A városok az ipari forradalom óta folyamatos növekedést mutatnak. Egyre több város válik túlnövekedett metropolissá, sõt egyesek a városok haláláról is beszélnek. Az 1920-as éveknek a tömegemberre épített városvíziói (le Corbusier ötmilliós nagyvárosa, lakó-, ipari-, kereskedelmi zónákra tagolva, melyeket autópályák kötnek össze, a városlakók 40 m 2 -es lakócelláival; a Bauhaus mini-málterébõl a tömeges lakásépítés maximáltere lett) a század végére maradéktalanul megvalósultak, míg a szabad individualitásra építõ autonóm és decentralizált víziók (F.L. Wright Broadacre City-je) ad acta kerültek. Wright a városokat koncentrált környezetterhelõ gócokként jellemzi, mely parazitaként él a tájban. A városok mai állapota nem fenntartható, nem is tehetõ azzá. A növekedés nem áll le, tünetei tipikusak: szuburbanizáció, az ellátó rendszerek koncentrációja, logisztikai (hadtáp) gazdaság, a multinacionális befektetõi tulajdon dominanciája, fokozódó környezetterhelés. A város fölfalja a tájat, megszûnik az átmenet a város és a természeti környezet között. Az ellátórendszerek inkubátorhoz hasonlatosan mesterségesen táplálják a túlnövekedett testet. Ez minden szempontból sebezhetõvé, kiszolgáltatottá teszi a várost. Az ellátó rendszerek legkisebb zavara a dominó-elv szerint teljesen megbéníthatja az életet (áramellátási, közlekedési zavarok; szélsõséges idõjárás, stb.). A városi élet szabaddá tesz mondás mára a visszájára fordult. 39

37 Urbanizálódó falu A falusi lét kezd a nem fenntartható életforma felé mozdulni. Ennek tipikus tünetei: centralizálódó ellátórendszerek, autózási kényszer, iparosított mezõgazdaság, földgázhálózat-fejlesztés, stb. Hogyan lehetséges a fenntarthatóság felé mozdítani a falut és a várost, mik az objektív korlátok? Hogyan lehet a városi és vidéki ember szabadságvágyát, autonómiáját visszaadni? Hogyan lehet a vidék és a város, a táj és a benne élõ ember összefüggésének tudatát helyreállítani? A fenntartható város víziója Alapvetés: fenntartható település csak az õt eltartó tájjal együtt értelmezhetõ. A városi vízió alappillérei: szociális kérdés: autonómia (kulturális, szociális, gazdasági), szabadság, felelõsség, kooperáció ökológiai kérdés: fenntarthatóság, az ökológiai lábnyom módszere segítségével. A települések fenntarthatóságának három alapesete különíthetõ el: a nagyvárosi lét, mely ma önmagában nem fenntartható és nem autonóm; fenntarthatósága ha többnyire korlátozottan is - csak egy nagyobb összefüggés (táj) részeként valósítható meg, autonómiája azonban megteremthetõ a vidéki-falusi lét, mely önmagában fenntarthatóvá és autonómmá tehetõ (lásd: Autonóm Kistérség Projekt) [2]; felesleg-potenciáljai teszik lehetõvé a város létét, a két létforma közti átmenetek (kertváros (Broadacre City) [3,4], kisváros, urbánus falu, stb.) mint a szuburbanizáció zsákutcájának alternatívái. Gyógyítási lehetõségek alapesetei Építész szeminárium elemzésén keresztül tanulmány készült 2002 és 2004 között fenntartható város kérdéseit vizsgálva. A Fenntartható város esettanulmány szándékai: A nagyváros számára: segédeszközöket adni a nagyvárosi lét embert és környezetet romboló, nem fenntartható mûködése átformálásához, a nagyobb autonómia és a fenntarthatóbbá alakítás felé (gyógyítási lehetõségek 1. alapesete). Újrateremteni a város-falu-táj organizmus összefüggésének, egymásrautaltságának tudatát (gyógyítási lehetõségek 3. alapesetének érintése). Az esettanulmány ismertetése A projekt célja új, ökologikus szemléletmód beemelése a jelenlegi várostervezési, településfejlesztési gyakorlatba. Az esettanulmány két kiválasztott helyszínen kezdõdik, részletes vizsgálattal, mely a hely adottságait veszi szemügyre és értékeli az autonóm és fenntartható mûködés szemszögébõl. Az értékelés alapján javaslat készül a vizsgált mintaterületek átalakítására, mely konkrét fejlesztések döntéselõkészítõ anyagául szolgál. Az esettanulmány tapasztalatai, következtetései általános esetre szóló vezérfonalként szolgálnak. Ez a segédanyag meglévõ objektumok rehabilitációja és új beruházások esetén egyaránt alkalmazható az alternatív megoldások áttekintésére. A tanulmány a vidéki környezetre elkészült Autonóm kisrégió projekt városi adaptációját kívánja elkészíteni. E célhoz két olyan mintaterületet választottunk ki, mely a közeljövõben központi fejlesztések tárgya lesz: egy panelházat (Budapest, Kõbánya) és A településfejlesztés fenntarthatósági kérdéseire háromféleképpen állhatunk hozzá, az emberi szervezet gyógyításának hasonlatával élve: 1. gyógyíthatatlan, de kezeljük : nagyvárosi fenntarthatósági projektek 2. gyógyítható: a vidék (táj és falu) fenntarthatóvá alakítása, autonóm kistérségek (lásd: Autonóm Kisrégió tanulmány); barnamezõs beruházások, kertvárosok rehabilitációja 3. megelõzés: fenntartható településfejlesztés; a városfalu-táj összefüggés (egymásrautaltság) tudatának helyreállítása; új, decentralizált település-struktúra (integrált kertvárosok, Broadacre City nyomán); A Fenntartható város projekt bemutatása A Független Ökológiai Központban több hazai és külföldi szakértõ bevonásával, a Környezetvédelmi Minisztérium (KvVM), és a Kelet-európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC) támogatásával konkrét esettanulmányok 40 ERTSEY ATTILA, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA 4

38 egy belvárosi, sûrû beépítésû lakótömböt (VIII. kerület). 2.lépés: Közös jövõkép ill. identitás megragadása, 3.lépés: részletes elemzés, 4.lépés: az elsõ lépések (elsõ projekt-ötletek) meghatározása, 5.lépés: a megvalósítás programjának meghatározása, 6.lépés: projekt-menedzselõ szervezet felállítása a folyamat folytatására és gondozására. A tanulmány gondolatmenete e lépéssor logikáját követi, fölvázolva, de nem kidolgozva az összes lépést. 1. lépés (Nyers elemzés): potenciálfelmérés: képességek, adottságok, potenciálok (természeti és humán) Az elsõként elvégzendõ nyers elemzésnek ki kell térnie a környezeti-táji és szociális összefüggésre, az infrastruktúrára, az építészeti kérdésekre, a fenntarthatóság feltételeinek vizsgálatára (input-output), a meglévõ állapot szerint: Mindkét terület akut problémákkal küzd és igazi antiautonóm tulajdonságokkal rendelkezik. Ezek mai lakókörnyezetünk azon elemei, melyek leginkább segítségre szorulnak és kitûnõ terepet szolgáltatnak a környezetbarát és költségcsökkentõ megoldásokra. Milyen feltételek szükségesek egy fenntartható lakókörnyezet mûködéséhez? Milyen a közmûellátás, az intézményi infrastruktúra, a közvetlen és a tágabb környezettel való összefüggés állapota? Mik az emberhez méltó feltételek és melyek hiányoznak? Ezek a kérdéseink. Mire nem vállalkozik a tanulmány? A tanulmány nem szándékozik és nem is képes a nagyváros teljes ökológiai kérdéskörét megválaszolni, így nem foglalkozik az ipari létesítményekkel, nem tárgyalja végig az összes jellegzetes építési övezetet sem. A felvetett kérdéseket továbbgondolásra ajánlja. Fenntarthatósági vizsgálat A tanulmány központi eleme a fenntarthatósági vizsgálat, melynek módszertanát igyekszik követni. A vizsgálat fõbb lépései az alábbiak: A vizsgálandó terület lehatárolása: a Fenntarthatóság szigete (Island of Sustainability) fogalma: a mintaterületen belül vizsgálja a fenntarthatóság állapotát, a területet körülvevõ tágabb környezettel való kölcsönhatását. Ez a sziget esetünkben a vizsgált épületet magába foglaló lakótömb, két helyszínen ( Belváros és Panel ). Valós mintaprojekt esetén az elsõ lépéstõl kezdõdõen a Helyi részvételi folyamat módszerét kell követni (a Local Agenda 21, azaz a riói folyamat Helyi értékek és tennivalók a XXI. századra programja szerint): 1.lépés: Nyers elemzés, Megújuló energiaforrások potenciálvizsgálata, vízkészletek, beépítési sûrûség, zöldfelületek, laksûrûség, szociológiai felmérés. Környezeti terhelés: ökológiai lábnyomszámítás, fogyasztási szokások felmérése, energiafogyasztás, vízfogyasztás, emissziók mennyisége és minõsége (szennyvíz, hulladék, stb.). 2. lépés (Közös jövõkép, identitás): Az autonóm és fenntartható város víziója A második lépésben megalkotandó jövõkép az ember és az élõ környezet méltóságának prioritása alapján, a realitásokra alapozva készül. A cél folyamatok elindítása, melyek fokozatos és tartós gyógyító hatással járnak. A jövõképnek tekintettel kell lenni az épületállomány erkölcsi és fizikai avulására, melynek eredményeképpen ki kell derülnie a panelos lakótelepek lakhatóbbá tételéhez szükséges átalakítások mértékének és realitásának, illetve hosszú távon ( év) történõ megszûnésének és egy méltóbb környezetté való folyamatos átépülés feltételeinek. A jövõkép-készítés elsõ lépéseként négy forgatókönyvet vázoltunk föl, mely a mintaterületek esetén a várható és a tervezhetõ tendenciákat mutatja. A. forgatókönyv: Nem történik beavatkozás Ez a forgatókönyv lényegében további leromlást és hosszú ideig alacsony szinten való stagnálást jelent a két épület számára. A fejlõdés lehetõségét elmulasztja, s folyamatos problémagócként fékezi a környék fejlõdését. Az elõrelépés lehetõsége késõbbre tolódik (kivásárlás, átépítés), addig azonban folyamatos környezeti és szociális tehertételt jelentenek a házak a lakók és a kerület számára. B. forgatókönyv: Hagyományos épületfelújítás Ez a jövõkép azzal a lehetõséggel számol, ha a városi épületek felújítása a végcél, a város szerkezetének és az épületek közvetlen környezetének problémájával nem foglalkoznak: A fenntarthatóság szempontja hiányában megújuló források használatára nem kerül sor, ezért a megoldások éves távlatban hoznak javulást, hosszabb távon a gázkészletek 4 ERTSEY ATTILA, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA 41

39 kimerülése és a várható energiaár-emelkedés miatt az elõny nem lesz érzékelhetõ. A rehabilitáció megindítja az épületek és környezetük fejlõdését, ezért mindenképpen szükséges lépés. A kérdés az, hogy hosszabb távra (30-50 évre) nyújt-e megoldást, s mennyi többletet kínál a hagyományos rehabilitációval szemben egy fenntartható városi környezet? C. forgatókönyv: Korszerûen rehabilitált város (Berlini modell) Ez a jövõkép a városi funkciókkal felfejlesztett városnegyed koncepciózus kialakítással, mint végcéllal számol. A végállapotban a 4 emeletnél nem magasabb lakóházak, (esetleges bontással) zöld területekkel határolt, városi funkciókat és munkalehetõséget tartalmazó beépítés jönne létre. A házak energiafogyasztása max. 140 kwh/m 2 a. Ez a forgatókönyv az épületek teljes rehabilitációját jelenti, mely egy lakhatóbb környezetet, korszerûsített épületeket jelent, az életminõség javulását. Az épületek felértékelõdnek, az elvándorlás megáll. Az utólagos hõszigetelés és a gépészeti felújítás eredményeképpen a lakások rezsije radikális módon csökken. A megújuló források használata révén a bekövetkezõ változások éves távlatban is megõrzik elõnyeiket. Az esõvízhasznosítás és víztakarékosság miatt a vízfogyasztás jelentõsen csökken. Megjelenik az integrált életmódra törekvés, a városi funkciók gazdagítása. Új munkahelyek jönnek létre, a helyben lakók és helyben dolgozók aránya megnõ, ezzel az autós és a tömegközlekedés terhelése csökken. Megnõ a helyi kerékpáros közlekedés jelentõsége. A körzet önálló arculatot (esetleg nevet is) kap, ismertté és népszerûvé válik. A sokszínû városi élet megindul és egyben szervesen továbbfejlõdik. D. forgatókönyv: Fenntartható város A célul kitûzött feladat az adottságok szerint a fenntarthatóság maximális megközelítése, s a fenntarthatóság hiányzó feltételeinek megállapítása. Az épített-mezõgazdasági-természeti környezet csak akkor képes fenntartható módon mûködni, ha az ökológiai kapacitás szempontjából jellemzõen fogyasztó területek (épített környezet) fogyasztása minimális, a jellemzõen termelõ területek (mezõgazdasági, természeti környezet) produktivitása - az élet komplexitását figyelembevéve - maximális. Ehhez a városok környezetterhelését csökkenteni kell. Egy fenntartható városi környezet valóban többletet kínál egy minõségi, de nem fenntartható környezettel szemben. A többlet a jelenben közvetlenül is megjelenik, mint életminõségbeli javulás és gazdaságos, takarékos üzemelés; a jövõbeli elõnyök közvetettek: a Föld javait megõrizzük, s amit létrehoztunk, megõrizhetõ. A tanulmány a D. forgatókönyv szerinti alternatívát vizsgálja. A jövõképet ennek megfelelõen készíti el. A jövõkép pillérei: A./ az integrált városi életmód B./ az autonómia és decentralizáció C./ a fenntarthatóság. A. Integrált városi életmód Építész szeminárium A monofunkciós városrészektõl az integrált városi életmód felé kell elmozdulni, mely a lakhatást és a munkát helyben teszi lehetõvé. A fenntartható város a különféle életformák integrációján, és a földdel való kapcsolaton alapul: Minden városlakó szabadon választhatja meg tevékenységét és részvételét a településrészen jelen lévõ különbözõ funkcionális egységekben: az ipari és mezõgazdasági termelés, kereskedelem, fogyasztás, szolgáltatás, kultúra minden formájában. A gondolatot elõször F.L. Wright vetette fel az 1930-as években, a nagyváros alternatívájaként javasolt decentralizált városvíziójában, mely visszhang nélkül maradt. 60 év elteltével a berlini lakótelep-rehabilitációk során merült föl ismét, hogy a lakótelepek óriási alvóvárosait mûködésében és arculatában is önálló részekre bontsák, amelyeket hiányzó városi kulturális, közigazgatási, kereskedelmi, szolgáltató - funkciókkal feltöltve munkahelyeket teremtenek és összekötik a lakhelyet a munkahellyel. Az integrált városi életmód lehetõvé teszi a nagyváros gyógyítását és új szempontokat ad a településfejlesztéshez, a szuburbanizáció megállításához, a város és a táj közti átmenet újrafogalmazásához. A technika jelenlegi állapota lehetõvé tesz alternatívákat a nem fenntartható tevékenységekkel szemben: az ipari termelés decentralizálását, az otthondolgozást, a távmunkát. az elektronikus kereskedelmet, mely segíthet a helyi áruk piacra jutásában, a szükségletek közvetítésében, a logisztikai alapú kereskedelem visszaszorítását, a közvetlen értékesítési hálózatok kiépülését. az ipari tömegtermelés, az iparosított mezõgazdasági tömegtermelés visszaszorítását a decentralizált energiaellátás megvalósításával alternatívát a központosított, fosszilis és nukleáris alapú energiaellátó rendszerek környezetterhelésével szemben a decentralizált és természetközeli víz- és szennyvízkezeléssel alternatívát a regionális szennyvíztisztítómonopóliumokkal szemben a földtõl elszakított városlakó visszatalálását a földhöz. A decentralizált munkavégzés elõfeltétele, hogy a vegyes területhasználatot (lakó, és a környezetet nem terhelõ ipari, kereskedelmi funkciók) az építési szabályozás lehetõvé tegye, támogassa. A munkahelyek közvetlenül is kapcsolódhatnak az otthonhoz, a lakóházhoz. Ez jelenthet mûhelyt, irodát, rendelõt, üzletet, mezõgazdasági kisüzemet. A munkahelyek közvetve is kapcsolódhatnak az otthonhoz: a városrészbe (körzet, negyed, stb.) integrált módon, a funkcionális egységekben, melyek perces gya- 42 ERTSEY ATTILA, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA 4

40 logos távolságnál nem távolabb helyezkednek el. A kulturális-, oktatási-, szolgáltató intézmények, az ellátó létesítmények és a lakóhelyek 10 perc járásra helyezkedhetnek el egymástól. ez a szerkezet kiküszöböli a városméretû funkcionális zónákra tagolást (ipari, kereskedelmi, lakóövezet), s az ezek közti gépjármûforgalom igényét. a személygépjármûvekkel való közlekedés jellemzõen nem a településen belül, hanem azok között történjen. B. Autonómia A fenntartható város létének alapja a szociális, emberi oldal. Ennek központi eleme az autonómia kérdése. Az autonómia önállóságot, felnõttséget jelent, megszabadulást a külsõ gyámkodástól. Az autonómia önrendelkezés, nem elzárkózás. Ha egy településnek megvan a lehetõsége a saját lábon állásra legyen az bármely területen: árutermelés, energiaellátás, kereskedelem, közigazgatás, kulturális, és társadalmi szociális élet -, akkor érdemes azt megvalósítani, feltéve, hogy ez nem jelent elzárkózást a közvetlen, vagy tágabb környezettõl, piactól. Városi közegben kulturális, politikai tekintetben megteremthetõ; gazdasági értelemben csak részlegesen. Olyan területeken javasoljuk elérni, ahol ésszerû és nem dolgozik a munkamegosztás ellen (energiaellátás, közmûvek). Az autonómia ez esetben partneri viszonyt, mellérendelést jelent. Az autonómia megteremtésének kulcskérdése a (közösségi) részvétel. A tanulmány készítése során kísérleteink a mintaterületek lakóinak bevonására kudarcba fulladtak. E tapasztalat még inkább aláhúzza a részvétel fontosságát és körültekintõ alkalmazását. Szociális autonómia A szociális autonómia az autonómiaformák legfontosabbika: alternatív tulajdonformák (lakásszövetkezetek, helyi tulajdonú ellátórendszerek, közösségi tulajdon) önigazgatás adóreform, fenntartható helyi gazdaság decentralizált közintézményi hálózat (iskolák, egészségügy, szociális intézmények) kulturális autonómia Az autonómia fogalma a hagyományos értelmezésen túl kitágítható, az immateriális, szociális oldalon túlra, a materiális oldalra is. Autonómia a közigazgatásban Saját önkormányzat, önigazgatás. Alulról fölfelé épülõ képviseleti rendszer, településszövetségek. Minden döntés az érintettek képviseleti szintjén, a szubszidiaritás elve szerint. A részvétel kiterjesztése, a helyi népszavazás és a népi kezdeményezés kompetenciájának döntõ súlyúvá növelése. Autonómia a kultúrában Saját, szabad és önigazgató iskola, kulturális élet, egyesületek, civil szervezetek. Fenntartás minél kevésbé állami forrásból, minél inkább cégek és magánszemélyek által adott támogatásból. Közvetlen, keresleti finanszírozású iskolák. Autonómia a helyi gazdaságban Erõs helyi gazdaság, kis- és középvállakozások nagy száma, melyek támogatásaikkal, helyi adóikkal a helyi szociális ellátást és kulturális szükségleteket, valamint közigazgatást mûködtetni képesek, csökkentve, sõt apránként felszámolva a kényszerû állami beavatkozást. A közösségi feladatok forrásainak megteremtése; közbirtokosság. A spekulatív, befektetõi tulajdonnal szemben a helyi tulajdon preferenciája. A helyi gazdaságot egy organizmusnak kell tekintenünk, mely nem csak gazdasági életfunkciókkal bír, de motorja, éltetõje a helyi szociális életnek is. Autonómia a helyi kereskedelemben Helyi piac illetve üzletek, közvetlen kereskedelem. A kereskedelem autonómiájának megõrzése megakadályozza a kereskedelem monopolizálását. Autonómia a mezõgazdaságban Erõs, a termelõk részvételével mûködõ kereskedõ szervezetek, saját terménytároló kapacitással. Központi irányítástól független, önigazgató, a piac változásaira érzékenyen reagáló kis-, közép- és nagyvállalkozások. Helyi feldolgozóipar. A földterület rövidtávon túlnyomórészt helyi (magán- és közösségi) tulajdonban. Autonómia a közmûellátásban A decentralizált közmûmegoldások optimális mérete a közösségi, kooperatív rendszer. A település adottságainak megfelelõen aknázza ki saját meglévõ megújuló forrásait, hogy ezzel kooperatív módon, partnerként kapcsolódjon a környezõ települések rendszereihez, illetve az országos hálózatokhoz. Így nemcsak saját függõségét csökkenti és a helyi gazdaságot erõsíti, hanem a nemzetgazdaság egészét tehermentesíti, a központi költségvetés kényszerû gyámkodó szerepét segít fölszámolni. A létesítmények jellemzõen helyi magán- ill. közösségi tulajdonban vannak. Az autonóm közmûellátás megvalósításának áttekintése: Energiaellátás: alapja a helyben meglévõ energetikai potenciál: nap-, szél-, biomassza-energia, mely a helyben hiányzó kapacitásokat egy tágabb környezet feleslegébõl fedezi, amellyel ökologikus együttmûködést alakít ki(szatellit-terület). Hõellátás (fûtés / melegvízkészítés): Elérhetõ autonómia: 50-90% hõszigetelés révén az energiaigény csökkentése 50-80%- kal a primer energiaigény csökkentése napenergiával. egyedi lakásfûtés helyett központi távhõre átállítás 4 ERTSEY ATTILA, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA 43

41 Építész szeminárium gazdaságtalan központi hõellátás esetén tömbök, épületek vagy lépcsõházi egységek leválása a rendszerrõl a fûtés átállítása biomassza tüzelésre: a földgázüzemû kazánblokkok cseréje faapríték-kazánra a fûtés átállítása kapcsolt energiatermelésre (kogeneráció) földgáz vagy biomassza alapon a helyben reciklált égethetõ hulladék hasznosítása a fûtõmûben Elektromos ellátás: Elérhetõ autonómia: 20-90% energiatakarékossági intézkedések révén a fogyasztás és a csúcsfogyasztás mérséklése, az egyidejûség csökkentése hálózattal kooperáló üzem létesítése napelemmel, szélenergiával kooperatív helyi energiarendszer létesítése kogenerációval (földgáz, depóniagáz, biodízel, stb.), hõ- és elektromos energia termelése és a felesleg továbbértékesítése Vízellátás: Elérhetõ autonómia: % (utóbbi csak saját kút megléte esetén) víztakarékossági intézkedések: csaptelepek, víztakarékos mosó/mosogatógépek, WC-tartályok, esõvíz hasznosítás komposztáló toalettek vízöblítés nélkül szürkevíz visszaforgatás Szennyvízkezelés: Elérhetõ autonómia: % a víztakarékosság és visszaforgatás eredményeként a kibocsátott szennyvíz mennyisége csökkenthetõ akár 35%-kal komposztáló toalettek szennyvízkibocsátás nélkül helyben történõ szennyvíztisztítás szennyvíz-szétválasztás szürke és fekete szennyvízre tisztított szennyvíz és szürkevíz visszaforgatása, hasznosítása Hulladékgazdálkodás: Elérhetõ autonómia: % szelektív hulladékkezelés, reciklálás szerves hulladék komposztálása illetve biogázfejlesztésre hasznosítása égethetõ hulladék fûtõmûvi hasznosítása lerakóra szállítandó hulladék csökkentése vagy felszámolása Autonóm város Az Autonóm Városban a fenti feltételek többsége a mezõgazdaságot kivéve biztosítható. Ez adott esetben a város több, kisebb, önigazgató egységre való bomlását eredményezheti; az autonómia elve pedig még tovább vihetõ, a lakóközösségek, szomszédsági egységek illetve a vállalkozások mûködtetési formáinak területére is. Autonóm ország Az autonóm és fenntartható tájak melyekben a táj, (a vidék) a falu és a város szerves egységet alkot összességébõl egy autonóm ország áll össze. Az autonóm és fenntartható minõség azonban nem szükségszerûen esik egybe a politikai határokkal, inkább természetes szociális és ökológiai egységek tájak - szerint tagolódik. Ilyen organikus egység a Kárpát-medence, ahol nincs értelme az ökológiai kérdést orszghatárokon belül kezelni. Autonóm város autonóm ember Az autonóm város csak autonóm emberekkel érhetõ el. Az autonóm egyének hozhatnak létre közösségeket, melyek megvalósíthatják a társadalmi önrendelkezést, önigazgatást. Ehhez az érintettek részvételére van szükség a legelsõ lépésektõl kezdve. Az autonómia alkalmazásának elsõ lépései A szigetként megvalósított autonóm épület csak a környezettel együtt és egy folyamat részeként értelmezhetõ. Ezért egyedi épületekkel nem, hanem tömbökkel, szomszédsági egységekkel, városrészekkel érdemes foglalkozni. Decentralizált, önálló identitású városrészek létrehozásának módja: lakótelepek önálló arculatú negyedekre bontása belvárosi szomszédsági egységek létrehozása identitás megteremtése Ez képezi a fenntarthatóság, s az autonómia további területeken való kiépítésének alapját. Egy projekten belül az autonómia az egyes részterületek és az összmûködés párhuzamos változásaival növekedhet. C. Fenntarthatóság A jövõkép a nagyváros fenntarthatóságát célozza, de a nagyváros nem fenntartható és nem is tehetõ teljes mértékben azzá. A nagyváros csak egy fenntartható vidékre támaszkodhat, de saját környezetterhelését csökkentheti (fenntarthatóbbá válhat), ezzel a vidékre nehezedõ terhét mérsékelheti. A fenti elvek meglévõ, történelmi településeken az adottságok tiszteletben tartása miatt maradéktalanul nem teljesíthetõek, ezért törekedni kell a függõség csökkentésére. a környezetterhelés csökkentésére. Ennek módja: a településre beáramló (Input) és onnan kiáramló (Output) javak mennyiségének egymáshoz közelítése, mindkettõ minimalizálása. Ez jelenti a saját adottságok, képességek maximális használatát, s csak a hiányok importját, illetve a feleslegek exportját ( fenntarthatóság szigete, Island of sustainability). Az önjáróvá válás elvének elõsegítésére, mely az elõzõekben említetteken túl jelenti a gazdaságilag stabil, külsõ segítségre nem szoruló mûködést. 44 ERTSEY ATTILA, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA 4

42 Ha a környezeti egyensúly helyben nem állítható helyre (adottságok, laksûrûség, stb.), ezt tágabb területi egységen belül kell megvalósítani (szatellit-terület). A fenntarthatóság vizsgálata, definiálása A fenntarthatóságot különbözõ részterületeken célszerû külön-külön vizsgálni, majd az eredményeket együttesen értékelni. Ennek során vezettük be a fenntarthatósági deficit és a szatellit terület fogalmait. Fenntarthatósági deficit Ha a mintaterületen a vizsgált részterület szempontjából a fenntarthatóság nem, vagy csak részben biztosítható, a hiány, vagyis a fenntartható állapothoz hiányzó tényezõ számszerûsíthetõ, vagy becsülhetõ. Az ökológiai lábnyom nyomán a deficitet területben definiáltuk (m 2 illetve hektár). Ez a mintaterületen nem áll rendelkezésre. Értelemszerûen létezik fenntarthatósági többlet a, várost eltartó tájban (lásd: Autonóm Kistérség potenciál vizsgálat). Szatellit-terület A fenntarthatósági deficitet a mintaterületen kívül lehet biztosítani (zöldfelület, biomassza-, szélenergia- vagy egyéb potenciál, stb.). Ezt nevezzük szatellit-terület -nek. Ez a mintaterülettel tulajdonosi vagy szerzõdéses viszonyban áll és fedezi a deficitet. Fenntarthatósági részterületek klimatikus fenntarthatóság: beépítési sûrûség, építménymagasság és zöldfelület küszöbértéke ( ~10% beépítés, 4 emelet magasság) fenntartható vízellátás: fogyasztási minimum meghatározása ivóvíz, esõvíz, talajvíz és reciklált szennyvíz vegyes használata alapján; minimum fogyasztás, esõvíz és talajvíz potenciál alapján laksûrûségi küszöbérték megállapítása (~300 fõ/ha) fenntartható szennyvízkezelés: a fenntartható vízfogyasztáshoz tartozó szennyvízkibocsátás is fenntarthatónak tekinthetõ. A fenntartható szennyvízemisszió cca. 90 l/fõ. Az emisszió csökkenése 35 %- os. A legkedvezõbb technológiák az ú.n. természetközeli, növényi tisztítók. A szennyvíz tisztítása és újrahasznosítása ökológiailag a legkedvezõbb a kibocsátás helyén, vagy ahhoz legközelebb. A nem hasznosítható felesleg elszállításának feladata csak ezt követi. Milyen laksûrûségre van szükség ahhoz, hogy a területen belül a szennyvíz tisztítása megtörténhessen? Redukált emisszió esetén a helyigény 35 %-kal kisebb, azaz 3,2 m 2 /fõ, vagyis ahol az egy fõre jutó zöldterület eléri a 3,2 m 2 /fõ értéket. Ez az érték 600 fõ/ha laksûrûség alatt biztosítható. fenntartható hulladékkezelés: szelektív gyûjtés a hulladékemisszió minimalizálása az összetétel környezetbaráttá és újrahasznosíthatóvá alakítása a visszaforgatás maximalizálása, a kibocsátás helyéhez lehetõ legközelebbi újrahasznosítás a lerakóra szállítandó mennyiség csökkentése illetve felszámolása a veszélyes hulladékok megfelelõ kezelése ill. kiváltása az energetikai fenntarthatóság fogalmának egyik megközelítési módja: ha a ma meglévõ lakásállományt csak biomassza alapú fûtéssel akarnánk ellátni, akkor a jelenleg rendelkezésre álló biomassza mennyiséget (MTA adat) a meglévõ lakásszámmal osztva adódik egy átlagos ház energiaigénye. Ez ~ 55 kwh/m 2 év, mely fenntarthatónak tekinthetõ. Ez az irányadó érték (az 55 kwh/m 2 év) két tényezõ következtében változhat: 1/ha az energetikai biomassza-potenciál nõ (energiaerdõ, biogáz-üzemek, stb.), több energia állhat rendelkezésre; 2/ha a biomasszát kiváltjuk napenergia, földhõ, fokozott hõszigetelés, hõvisszanyerés stb. alkalmazása révén, ez fölszabadít a nagyobb hõigényû házak javára hõenergiát. Ebbõl következõen az energetikai fenntarthatóságot két irányból lehet megközelíteni: a hõigény csökkentésével és a biomassza más megújulóval történõ kiváltásával. Városi közegben ez a biomassza-input minimalizálását jelenti. fenntartható közlekedés: a közlekedés volumene az integrált életmód alkalmazásával minimalizálható, a környezetterhelés a megújuló energiákra való átállással csökkenthetõ. stb. 3. lépés (Részletes elemzés): Megvalósítás esetén e lépés során a mintaprojekt és a vele érintkezõ tágabb terület részletes vizsgálata szükséges: Táj és környezet elemzése Vízellátás, szennyvízkezelés elemzése Energiapotenciál meghatározása, energiamodellek felállítása Megvalósítási, üzemeltetési modellek felállítása. 4. lépés (Modellek bemutatása, elõzetes döntés) A tanulmányban itt a mintaterületek javaslatait, megvalósítási modelljeit készítettük el, majd ezeket értékeltük a fenntarthatóság követelményei szerint. Belvárosi tömb esetén felvázolt, fenntarthatóságot szem elõtt tartó alternatívák D1 változat, melynek fõbb jellemzõi, intézkedései: Bontás nélkül, földszintek beépítése, udvarok lefedése, zöldtetõk, tetõtér-beépítések, foghíj-beépítések, rehabilitáció, városi funkciók pótlása, földszintek beépítése kereskedelmi, adminisztratív, közigazgatási és közösségi hasznosításra, 4 ERTSEY ATTILA, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA 45

43 Építész szeminárium víztakarékosság, szürkevíz-visszaforgatás, zöldfelület maximalizálása (telek területének cca. 30%- a), saját hõközpont, bioszolár fûtõmû energetika, extrém hõszigetelés. szürkevíz-visszaforgatás, zöldfelület maximalizálása (telek területének 70%-a) zárható park, kert saját gondozásban, zöldtetõk, zöldhomlokzatok, saját hõközpont, extrém hõszigetelés. D2 változat, melynek fõbb jellemzõi, intézkedései: Tömbbelsõ feltárás, bontás és építés, tetõtérbeépítések, rehabilitáció, városi funkciók pótlása, földszintek beépítése kereskedelmi, adminisztratív, közigazgatási és közösségi hasznosításra, tömbbelsõben mélygarázs létesítése, víztakarékosság, szennyvíztisztítás és visszaforgatás, zöldfelület maximalizálása (telek területének 30%-a), zárható park, kert saját gondozásban, saját hõközpont, bioszolár fûtõmû energetika, extrém hõszigetelés. D2 változat, melynek fõbb jellemzõi, intézkedései: visszabontás öt emeletig, földszintek beépítése, tetõtérbeépítések, rehabilitáció, városi funkciók pótlása, földszintek beépítése kereskedelmi, adminisztratív, közigazgatási és közösségi hasznosításra, garázs létesítése, víztakarékosság, szennyvíztisztítás és visszaforgatás, zöldfelület maximalizálása (telek területének 70%-a), zárható park, kert saját gondozásban, saját hõközpont, extrém hõszigetelés. Panel tömb esetén felvázolt, fenntarthatóságot szem elõtt tartó alternatívák D1 változat, melynek fõbb jellemzõi, intézkedései: Bontás nélkül, földszintek beépítése, tetõtérbeépítések, rehabilitáció, városi funkciók pótlása, földszintek beépítése kereskedelmi, adminisztratív, közigazgatási és közösségi hasznosításra, garázs létesítése, víztakarékosság, 46 ERTSEY ATTILA, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA 4

44 A modellek (javaslatok változatai) fenntarthatósági értékelése Energetikai fenntarthatóság Ez Fûtött alapterületre nézve a ~ 55 kwh/m 2 év hõigény fenn-tarthatónak nevezhetõ, mivel ekkor az ország biomassza potenciálja képes biztonsággal fedezni az épületek hõigényét. Tájékoztatásul néhány összehasonlító adat (forrás: Novák Á.): panelházak: kwh/m 2 év (fal 1,56-0,85-0,7; ablak 2,1; tetõ 0,8-0,4 W/m 2 K) hõszigetelt lakás: kwh/m 2 év (fal 0,4 ; ablak 1,5 ; tetõ 0,25 W/m 2 K) alacsonyenergia ház: kwh/m 2 év (fal 0,2 ; ablak 1,3 ; tetõ 0,15 W/m 2 K) passzív-ház: 30 kwh/m 2 év (fal 0,1 ; ablak 1,0 ; tetõ 0,1 W/m 2 K) Ytong-ház: 223 kwh/m 2 év (forrás: FÖK kutatási anyag) (fal 30 cm, padlásfödém-hõszigetelés10 cm) Mennyire közelítik meg a javaslatok ezt az értéket? Mintaterületek adatai (meglévõ állapot): Belváros (Berzsenyi u.): 225 kwh/m2év Panel (Állomás u.): 169 kwh/m2év (inkább rosszabb) Mintaterületek adatai (tervezett állapot): Belváros (Berzsenyi u) D1 változat: 72 kwh/m 2 év, 0,32 meglévõ D2 változat: 84 kwh/m 2 év, 0,37 meglévõ Panel (Állomás u.): 169 kwh/m 2 év (inkább rosszabb) D1 ill. D2 közel azonos adat: 62 kwh/m 2 év hõvisszanyerés nélkül, 0,36 meglévõ 29 kwh/m 2 év hõvisszanyeréssel, 0,17 meglévõ A számított hõigények értékei az energetikai fenntarthatóság értékét megközelítik, egy esetben alul is múlják. A számítások alapján szezonális tároló nélkül a hõigény minimálisan 50%-a napenergiával lefedhetõ. Az eredeti hõigény 1/3-ára, illetve 1/5-ére csökkentett mennyiségének fele tehát fedezhetõ helyben napenergiával, azaz a biomassza Input a meglévõ hõigény 1/6-a illetve 1/10-e. A napenergia által kiváltott biomassza révén a javaslatok valamennyi értéke biztonsággal kielégíti a fenntarthatóság küszöbértékét, azaz: Energetikailag mindkét mintaterület két-két modellje fenn- tartható. Napkollektor Tetõkert Extra hõszigetelés Zöld homlokzat Télikertek Földszint bõvítése, zöld tetõ Az Autonóm Város víziója az esettanulmányként vizsgált lakótelepi lakótömbben Üzletek, irodák 4 ERTSEY ATTILA, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA 47

45 Építész szeminárium Napkollektor Zöld homlokzat Télikertek Szelektív szemétgyûjtés Játszótér Mélygarázs Homlokzat hõszigetelés Napkollektor Parkolás a mélygarázsban Az Autonóm Város víziója az esettanulmányként vizsgált lakótelepi lakótömbben Földszinti üzletek Klimatikus fenntarthatóság (beépítési sûrûség, zöldfelület, szintszám) Klimatikus fenntarthatósággal azt a klimatikusan egyensúlyban lévõ területet jellemezhetjük, mely egy idézett kutatási eredmény (Fabos-dr.Mõcsényi) szerint olyan beépített terület, melynek építménymagassága legfeljebb m (azaz a fák legnagyobb magasságával egyezik), valamint beépítési sûrûsége, illetve az alkalmazott zöld építészeti eszközök révén a %-os biológiailag aktív felületet BAF eléri. Ekkor a terület klimatikusan ligetes erdõként viselkedik. A BAF fenntartható minimumértékét (80%) küszöbértéknek tekintve a vizsgált mintaterületeken a fenn-tartható BAF meglétérõl (fenntartható állapot), hiányáról (deficit) vagy többletérõl (szufficit) beszélhetünk. Belváros: a D1 és D2 javaslatok ~ 50% fenntarthatósági deficittel rendelkeznek. Panel: A D1 változat ~ 36% fenntarthatósági többlettel és a D2 változat ~ 8% deficittel rendelkezik.. A többlet a nagy szintszám és a zöldhomlokzat miatt adódik. A klimatikusan fenntartható állapot belvárosban a szintszám tekintetében teljesül, panelnél azonban csak a D2, visszabontott változat esetén. Megállapítható tehát, hogy a klimatikus fenntarthatóság a Belváros mintaterületen megközelíthetõ cca. 50%-ig, de nem elérhetõ a beépítési sûrûség miatt, ami itt tovább nem csökkenthetõ a városkép sérelme nélkül, a Panel mintaterületen megközelíthetõ cca. 8%-ig, és a beépítési sûrûség kismértékû csökkentésével elérhetõ. A fenti tapasztalatok alapján hozzávetõlegesen definiálhatók a klimatikusan fenntartható beépítésû övezetek. Vízhasználati fenntarthatóság A fenntartható városi vízhasználat a következõket jelenti: fenntartható vízfogyasztás (lásd lejjebb) a felszíni és felszín alatti vízbázisok (pl. talajvíz) fenntartható hasznosítása a csapadékvíz gyors elvezetése helyett felfogása, tározása, maximális hasznosítása (megfelelõ laksûrûség esetén) a szennyvíz tisztítása, újrahasznosítása (lásd: fenntartható szennyvízgazdálkodás) a fel nem használt vizeknek a vízkörforgásba, illetve vízhiányos területekre juttatása klímajavítás párologtatás révén (növényzet, vízfelületek) e követelmények maradéktalanul cca. 300 fõ/ha laksûrûség alatt teljesíthetõek. 48 ERTSEY ATTILA, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA 4

46 Fenntartható vízfogyasztásnak tekinthetõ az a vízfogyasztás, mely ivóvizet csak olyan célra használ, amelyre nem ivóvíz minõségû víz (közegészségügyi okokból) nem alkalmas; nem ivóvíz minõségû használati vízigényét egyéb, erre alkalmas forrásokból elégíti ki: esõvíz, talajvíz, tisztított szennyvíz, szürkevíz-visszaforgatás, etc. vízfogyasztása során a víztakarékosság maximumára törekszik. Jelenlegi átlagos városi vízfogyasztás: l/fõ A fenti követelményeknek megfelelõ, fenntarthatónak tekinthetõ vízfogyasztás összetétele (naponta): ivóvíz (étkezés, mosogatás, tisztálkodás): cca. 60 l/fõ (40%) esõvíz ill. talajvíz (mosás, WC-öblítés):cca. 30 l/fõ (20%) szürkevíz, tisztított szennyvíz (WC-öbl.,egyéb) a fenti fogyasztásból visszaforgatva: cca. 60 l/fõ (40%) összes vízfogyasztás: cca. 150 l/fõ (100%) nettó vízfogyasztás (visszaforgatott mennyiség nélkül): cca. 90 l/fõ A fenntartható vízfogyasztás fenti összetétele akkor teljesíthetõ, ha az ivóvizet kiváltó vízforrások helyben állnak rendelkezésre. Az esõvíz-hasznosítás általános megoldásként alkalmas. A helyben rendelkezésre álló esõvíz feltétele a gyûjtõfelület megléte, s ez laksûrûséghez köthetõ. Városi közegben, Budapest csapadékátlagát figyelembe véve (600 mm/év), a zöldfelületek maximumára törekvõ beépítés mellett, azaz legalább a telek 50%-át borító zöldtetõ esetén, max. 300 fõ/hektáros laksûrûség (34 m 2 telek/fõ) mellett a terület a rajta lakók esõvízigényét képes fedezni. Belváros Panel D1 változat: az esõvíz-igény (a napi használati vízigény esõvízzel fedezhetõ hányada) 65 %-a fedezhetõ. Ehhez kedvezõbb környezeti adottságok (jó zöldfelületarányok), valamint viszonylag nagy laksûrûség (515 fõ/ha) tartoznak. A laksûrûség csökkentése (dán adat lásd: laksûrûség) esetén (300 fõ/ha) a vízfogyasztás fenntartható. D2 változat: az esõvíz-igény 46 %-a fedezhetõ. Ehhez kedvezõ környezeti adottságok (optimális zöldfelületarányok), valamint viszonylag nagy laksûrûség (627 fõ/ha) tartoznak. A laksûrûség csökkentése (dán adat) esetén (370 fõ/ha) a vízfogyasztás fenntarthatónak tekinthetõ fenntartható. D1 változat: az esõvíz-igény 101 %-a fedezhetõ. Ehhez kedvezõbb környezeti adottságok (jó zöldfelületarányok), valamint viszonylag alacsony laksûrûség (395 fõ/ha) tartoznak. A laksûrûség csökkentése (dán adat) esetén is (175 fõ/ha) a vízfogyasztás fenntarthatónak tekinthetõ. D2 változat: az esõvíz-igény 113 %-a fedezhetõ. Ehhez kedvezõ környezeti adottságok (optimális zöldfelületarányok), valamint viszonylag kis laksûrûség (175 fõ/ha) tartoznak. A laksûrûség csökkentése (dán adat) esetén (78 fõ/ha) a vízfogyasztás fenntarthatónak tekinthetõ. Fenntartható szennyvízgazdálkodás A szennyvízgazdálkodás fenntarthatósága a következõ feltételeket jelenti: a szennyvízkibocsátás mennyiségi minimalizálása (fenntartható szennyvíz-emisszió: a fenntartható vízfogyasztásból adódó emisszióval azonos: cca. 90 l/fõ. Az emisszió csökkenése a hagyományos szennyvízkibocsátáshoz képest cca. 35 %-os. a szennyvíz összetételének kontrollja, ami lehetõvé teszi olyan tisztítási technológiák alkalmazását, amelyek megakadályozzák káros anyagok környezetbe jutását. Külön feltételek érvényesek az ipari, stb. szennyvizekre és a kommunális szennyvizekre. Kommunális szennyvíz esetén elérhetõ a biológiailag 100 %-ig lebontható összetétel, megfelelõ fogyasztási szokásokkal és alternatív termékválasztékkal. fenntartható tisztítási technológiák alkalmazása: alacsony beépített energiaigény, alacsony üzemelési energiaigény, természetközeli technológiák, alacsony technológiaigény (szelíd technológiák), ezáltal a meghibásodás vagy energiakimaradás kockázatainak, a kiszolgáltatott helyzeteknek kivédése alacsony beruházási költség, alacsony üzemelési és karbantartási költség, hosszú élettartam a szennyvíz visszaforgatása (szürkevíz-hasznosítás), a szennyvíz tisztítása lehetõleg a keletkezés helyén vagy közelében; a távolra történõ szállítás minimalizálása, annak káros hatásainak kivédése (bomlás a csatornában, korrózió; szállítási energiaigény, beruházási és üzemeltetési igény, a helyben újrahasznosítás ellehetetlenülése a visszaszállítás gazdaságtalansága miatt, etc.) a tisztított szennyvíz hasznosítása: öntözés, talajvíz-visszapótlás a felesleg elvezetése a hasznosítás helyszínére vagy a befogadóba nagyobb területi egységet tekintve (régió, ország, Kárpátmedence) a vízháztartás egyensúlyának helyreállítása E követelményeknek javaslatunk megfelel. A javasolt fenntartható technológiák értékelése Belváros D/1 verzió (19,41 m 2 /fõ, 515 fõ/ha, 893 m 2 telek): a vízszintes zöldterület 131 m 2, 46 fõvel ez 2,84 m 2 /fõ, tehát növényi tisztító elhelyezéséhez nem elegendõ. D/2 verzió (15,94 m 2 /fõ, 627 fõ/ha, 893 m 2 telek): a vízszintes zöldterület 200 m 2, ami cca.56 fõvel 3,57 m 2, tehát növényi tisztító elhelyezéséhez megfelel. 4 ERTSEY ATTILA, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA 49

47 A teljes lakótömb vizsgálata megbízhatóbb eredményt ad, amellett, hogy helyben tisztításról csak tömb esetében beszélhetünk, épületenként nincs realitása. A Berzsenyi utcai tömb lakóinak becsült létszáma: 1000 fõ. Az ehhez rendelhetõ tisztítóméret 3200 m 2. A rendelkezésre álló terület a tömbbelsõben D1 verzió szerint 1370 m 2 D2 verzió szerint 3000 m 2. Ebbõl következõen a tömb összes szennyvizét nem lehet növényi tisztítóval kezelni, noha nagyon közel van a D/2 verzió a kívánt feltételhez. Ehhez kisebb laksûrûség szükséges (dán átlag, 60 m 2 lakásalapterület/fõ). Ez a D/1 verzió szerint 300 fõ/ha, a D/2 verzió szerint 370 fõ/ha laksûrûséget jelent. Ha 600 fõ/ha laksûrûségnél már megteremthetõek a helyben tisztítás feltételei, feleakkora laksûrûségnél, feleakkora szennyvíz-emisszió esetén még inkább. Panel A mintaterületen a kisebb laksûrûség miatt az eredmények a belvárosi adatoknál kedvezõbbek. Szennyvízkezelés lehetõségei nagyvárosban A magyar átlagnak megfelelõ lakásterületekhez tartozó laksûrûség (5-600 fõ/ha) esetén, a helyszûke miatt a csatornában történõ elvezetéssel szemben három alternatív megoldás lehetséges: a szennyvíz egy meghatározott hányadának növényi tisztítása és újrahasznosítása: ez a tömbbelsõ kertépítészeti koncepciója szerint a tisztítóágy céljára biztosított terület nagyságából adódó, befogadható szennyvízhozamnak felel meg.(ökológiai prioritás), a teljes szennyvízmennyiség mûvi megtisztítása és részleges újrahasznosítása (ökológiai prioritás), a szennyvíz egy meghatározott hányadának mûvi megtisztítása és újrahasznosítása, ahol az újrahasznosítható hányadból visszaszámolva határozzuk meg a tisztítandó mennyiséget (gazdaságossági prioritás). Természetesen a környezeti egyensúlynak legmegfelelõbb állapot a decentralizált település-struktúra, ahol a feleslegek helyben hasznosulnak. E követelménynek az általunk számított laksûrûségi küszöbérték mellett már ma is megfelelhetnek a Kisvárosi és a Kertvárosi építési övezetek illetve az ennél kisebb beépítési sûrûségû területek. A valódi egyensúly mégis a lakóterületek és a mezõgazdasági területek közti összefüggés tekintetbe vételével közelíthetõ meg. Lehet ugyanis a számított laksûrûség és beépítési intenzitás küszöbértékét teljesítve fenntartható vízháztartást létrehozni, azonban a város szennyvize és hulladékának szerves frakciója olyan szervesanyagmennyiséget tartalmaz, amelynek vissza kellene jutnia a mezõgazdaságba (szennyvíziszap, ill. komposzt). Ez város esetén szállítási távolságot jelent, integrált életmód és decentralizált település esetén (Broadacre City mintájára) ez a távolság elhanyagolható. Laksûrûség és lakhatási feltételek Építész szeminárium A fenntarthatóságot az elõzõekben különbözõ szempontokból definiáltuk, ezen értékekhez egyenként rendeltünk laksûrûséget. E laksûrûségi értékeket a környezetterhelés küszöbértéke felõl közelítettük, vagyis igyekeztünk azt a legnagyobb laksûrûséget meghatározni, amely fenntarthatónak tekinthetõ. A laksûrûség más oldalról is közelíthetõ, azaz a lakhatási feltételek oldaláról. Az egy fõre jutó lakásalapterületet és az egy lakásban élõ személyek számát vizsgáltuk a hazai és egy hosszú távon megcélozható, mintaszerû európai példát (Dánia) tekintve. Jelenlegi laksûrûség a mintaterületeken: Budapest, Budapest, Magyar Dánia belváros panel átlag lakás alapterület/ 37,39 26, fõ (m 2 ) fõ/lakás 1,48 2,00 2,4-2,6 2,18 laksûrûség (telek m 2 /fõ) laksûrûség (fõ/ha) Dánia: A háztartások megoszlása: 1 és 2 fôs 65 % 3 fôs 27 % nagyobb 8 % A nyugat-európai trend szerint a családok atomizálódása következtében a lakások több, mint 50%-a 1-2 fõs, és egy fõre cca. 60 m 2 alapterület jut. [4] Ha a laksûrûség a nyugateurópai arányokat közelíti, tehát az egy fõre jutó alapterület a 60 m 2 /fõt eléri, megállapítható, hogy az élhetõ nagyvárosi laksûrûség limitje valahol a 300 fõ/ha laksûrûség körül lehet. Ez a belvárosi mintaterületnél a jelenlegi laksûrûség cca. 60 %-a, a panelos mintaterületnél cca. 75 %-a. Egy rehabilitáció esetén nem elérhetetlenek ezek az adatok. Ez természetesen irányadó érték, amelynél lehet nagyobb a laksûrûség, azonban akkor egy-egy környezetterhelési kategóriában kompenzálandó többlet keletkezik. Üzemeltetés, önigazgatás modelljei Tulajdonviszonyok és -formák, üzemeltetési, fenntartási megoldások, önjáróvá válás elvének megvalósítása A jelenlegi tulajdonviszonyok szerint 19,41 7,18 na na ,9 1,25 laksûrûség (fõ/ha) 60 m2/fõ lakásalapterület esetén D1 D2 Budapest panel Budapest belváros a belvárosban a pince egy bérleménye kivételével (étterem) a ház magántulajdonú, a panelház vegyes (magán- és önkormányzati) tulajdonú. 50 ERTSEY ATTILA, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA 4

48 Az önkormányzat csekély bevételt ér el az épületekbõl, ezzel szemben különösen a panel esetén kezelhetetlen méretû szociális és mûszaki költség terheli (karbantartási költségek, rezsi- és lakbérhátralékok, szociális segélyek). Célszerû ezért olyan tulajdoni szerkezetet megvalósítani, melyben a bérlemények bevételei részben vagy egészben a ház saját bevételeit, önigazgató, nonprofit gazdálkodó szervezetét gyarapítsák legalább olyan mértékben, mely a fenntartási-felújítási költségeket teljesen, esetleg a rezsit részben vagy egészben fedezni képes. A cél a gazdaságilag önjáró, önigazgató ház vagy lakótömb megteremtése. Az önkormányzat a szükséges mértékig vonuljon ki a tulajdonból, bevételeit helyi adókból pótolja. Ha nincs elég bevétel a bérleményekbõl, a rekonstrukció során egyszeri injekcióként állami vagy banki segítséggel kivásárolható a magánlakások egy része és a házat gyarapító bérleménnyé alakítandó. Tulajdonformák A javasolható tulajdonformák több variációja lehetséges: magánbefektetõ bérháztulajdonosok kizárólagos tulajdona kivásárlással, magánbefektetõk és állami (önkormányzati) vegyes tulajdona, közösségi, nonprofit tulajdonformák: közösségi vállalkozás(magánlakások és közösségi tulajdonú bérlemények); lakástársasági (lakásszövetkezetek, lakásszövetségek = housing associations ) tulajdonú lakások, vegyes tulajdonformák: pl. lakástársaság végzi a fenntartást a teljes épületben, de a lakásoknak csak egy része képezi a lakástársaság tulajdonát, míg a másik része magántulajdonú lakás. Elképzelhetõ (pl. az elõbbi esetben) a vegyes tulajdon ( shared ownership ) is (a bérlakás fokozatosan magánlakássá válik a tulajdonrész megvásárlásával). Üzemeltetés, források, kiadások A bérlakások, bérelt helyiségek aránya, átfunkcionálásból (udvarlefedés, irodaépítés, városi funkciók létesítésébõl) adódó bérlemények árbevétele: a tulajdoni és üzemeltetési konstrukciókat úgy kell megállapítani, hogy az árbevételek fedezzék a következõ kiadásokat: beruházási hiteltörlesztés, üzemeltetés, felújítás, rezsi, szükséges mértékben külsõ tulajdonosok (magánbefektetõk és önkormányzat) bérleti díjai. Az üzemeltetési megoldások, modellek közül legelõnyösebb az önigazgató, nonprofit struktúra, mely a gazdasági önfenntartást biztosítja, s csak az ezen felüli bevételekbõl áramolhat kifelé adó, bérleti díj vagy a mintaterületet eltartó fenntartható, nagyobb területi egység céljait szolgáló forrás. 5. lépés (A megvalósítás sorrendjének meghatározása) A modellek megvalósítása érdekében a változatok mindegyikére kiterjedõ elõzetes, majd az ezek alapján kiválasztott projektre végleges megvalósíthatósági tanulmányt kell készíteni. A megvalósítás sorrendje tehát a következõ: Megvalósíthatósági tanulmány (elõzetes) Döntés Megvalósíthatósági tanulmány (végleges) Finanszírozási terv, forrásteremtés Helyi stratégia kidolgozása Megvalósítás Az elõzetes megvalósíthatósági tanulmányt a javasolt változatokra elkészítettük. Eredményeibõl a legjellemzõbb mutatókat ismertetjük. Megvalósíthatósági tanulmány (elõzetes) Belváros: a tömbrehabilitáció részeként javasolt bontások és korszerûsítések során lakások vesznek el, a tetõterek hasznosításával ezek némelyike visszanyerhetõ, azonban a kiesõ lakásokat pótolni kell. Az üzletileg hasznosított területek (földszintek) értékesítésével keletkezõ árbevételek számottevõek. Mindezek egybevetésével a bontásoknak van realitása, többletköltségei nem lehetetlenítik el a projektet. A D1 változat (bontás nélkül) beruházási költségei a rendkívül alacsony rezsi következtében 10 év körüli megtérülést mutatnak. A D2 változatnál a nagyobb bontás miatt a megtérülés cca. 20 évre tolódik, azonban ez az idõtávlat még mindig gazdaságosnak tekinthetõ. Panel: A D1 változat (bontás nélkül) cca. 18 éves megtérülést mutat, a D2 változat (visszabontás 5 emeletig) cca. 35 évest. A D1 gazdaságos, a D2 változat azonban noha nem lehet gazdaságtalannak mondani, a jóval kedvezõbb alternatívákkal szemben védhetetlen. Ha városképi érdekek miatt kívánatosabb is lenne a szintszám csökkentése, az épület nem képvisel olyan értéket, hogy ilyen költség árán megtartsák. Ha a lakáspiaci helyzet megváltozna és a panelházak részben kiürülnének (német példa), ez egyben elértéktelenedésükkel is járna, s a visszabontással való humanizálásuk finanszírozhatósága ismét kétségessé válna amellett, hogy erre tízéves távlatban nem lehet számítani. A tanulmány által kitûzött cél e fejezettel teljesült. A mo- dellezett lépéssor szerint az elõzetes megvalósíthatósági tanulmány kellõ alapot szolgáltat arra, hogy egy tervezett rehabi- litáció során elvi döntés születhessen, melyet a megvalósítás további lépései követhetnek. Finanszírozás A finanszírozás a tulajdoni konstrukciók variánsai szerint vizsgálandó. Alapvetõ cél olyan mûködés megteremtése, mely végleg felszámolja az állami-önkormányzati beavatkozás szükségességét, azaz megteremti a gazdasági fenntarthatóságot. A 4 ERTSEY ATTILA, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA 51

49 Építész szeminárium beruházás során bankhitel és sajáterõ, befektetõi részvétel, állami ill. EU beruházási támogatás igénybevétele szükséges. A konstrukciók alapja: a rezsiköltségek megtakarításai, a támogatások, a hitelek, leendõ bérleti díjak kalkulációja. Feltétlenül szükség lenne a tömbrehabilitációnál (és a panel esetében is) egy speciális finanszírozási konstrukcióra (vissza nem térítendõ támogatások, kamattámogatásos hitelek, adókedvezmények, ide értve a kedvezményes ÁFA kérdését). Hangsúlyozni kellene, hogy kiemelt kedvezményeket igazán akkor indokolt adni, ha egy-egy épület, illetve tömb rehabilitációja egy komplett városmegújulási program keretében történik, vagyis ha az egyes épületek szisztematikus rehabilitációjára és ezzel összhangban a teljes környezet megfelelõ kialakítására kerül sor (hiszen egy épület csak megfelelõ környezetben képvisel értéket, lerobbant környezetben nem érdemes egy épületet vagy kiemelt tömböt rehabilitálni). Bérlakások esetén bármilyen bérlakásfenntartó esetén alapvetõ feltétel egy olyan lakbértámogatási rendszer kiépítése, amely a lakbéreket az ott lakók számára elérhetõvé teszik. (A lakbérszint megfelelõ szabályozása is fontos). Ez a támogatás egy költség-alapú lakbér 50-70%- át is elérheti a szociális helyzettõl függõen. 6. lépés (Projekt-menedzselõ szervezet felállítása a folyamat folytatására és gondozására) Ez a mozzanat a folyamat kezdetén már megtörténik, a Helyi részvételi folyamat révén, az önigazgató szervezetek létrehozatalával. A folyamatot kezdeményezni kell, a hazai elõzmények hiánya miatt, például állami, önkormányzati és civil szervezetek, tulajdonosi közösség valamint vállalkozások, bank együttmûködésével. A megvalósításban résztvevõ említett konzorcium hozza létre e szervezeteket, a felvázolt modellek legalkalmasabb formáját kiválasztva: például lakásszövetkezet, kht., vagy közösségi vállalkozás (nonprofit kft.) formájában. A megvalósítás során az új szervezetnek fokozatosan át kell vennie az üzemeltetés, gondozás jogait és feladatait. Összefoglalás A tanulmány fölvázolta azokat a lehetõségeket, potenciálokat és tartalékokat, melyek a fenntarthatatlan nagyváros és a tágabb környezet gyógyítására alkalmasak. A szerzõk nem titkolt célja a berlini példákhoz hasonlóan legalább egy minta (pilot) projekt megvalósítása, melynek tapasztalatai az elkerülhetetlenül sorra kerülõ belvárosi és panel-rehabilitáció során hasznosulhatnak. Ha azonban e szempontok figyelmen kívül maradnak, és az üzleti vagy politikai érdekek dominálnak majd, az mindannyiunk közös kudarca lesz. A javaslatok radikálisak, amint az ökológiai és szociális krízishelyzet is súlyos. Mindazonáltal szeretnénk elkerülni a maximalizmus vádját, mert a legkisebb eredmény is hasznos, cselekvéseinket azonban a helyzet súlyossága kell motiválja. Hivatkozások 1. Ertsey Attila, Autonóm ház, jegyzet; Az épített környezetért Alapítvány, 2. Ertsey Attila (ed.) Autonóm kistérség, Projekt tanulmány, FÖK 1999; Wright Broadacre City-jébõl válogatott tanulmányok 1979, Gondolat: 3 Vidor Ferenc (ed.) Urbanisztika 4. honlap 5 Panelrehabilitációs konferencia, Budapest, 2003, Novák Ágnes elõadása, 6 Ertsey, Medgyasszay (ed.): Autonóm Város tanulmány szerkesztés alatt 52 ERTSEY ATTILA, VÁROSI TELEPÜLÉS FENNTARTHATÓSÁGA 4

50 A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI Dr. Tiderenczl Gábor Építésügyi Minõségellenõrzõ Innovációs Kht. A hazai lakásrendszer elemzésénél számos szakértõ hangsúlyozza, hogy a hazai lakásprobléma döntõen minõségi jellegû. Baj van tehát a lakásállomány minõséggel. Ami ezt még súlyosbítja, hogy ez nemcsak a használt állományra vonatkozik; az új építésû lakások jelentõs része sem felel meg a korszerû építészeti, mûszaki, ökológiai és egészségi követelményeknek, illetve az építõk és az érintett szakemberek nagy része nem is ismeri ezeket a követelményeket. Lakásépítésünk gyakorlata nem kötõdik átfogó minõségi követelményrendszerhez, aminek hiánya a lakásfinanszírozás és támogatás területén is súlyos problémákat vet fel. A banki szakemberek nem tudják, hogy mire adják a hitelt, illetve az állam sem látja, hogy miként hasznosulnak a lakástámogatások. Az építési elõírásoknak való megfelelés a gyakorlatban messze nem garantálja, hogy építészetileg egységes, a környezettel harmonizáló, megfelelõ minõségû és fenntartható lakások épüljenek. Pedig koránt sem mindegy, hogy a jövõ generáció milyen lakáskészletet örököl. A fenntarthatóság korunk egyik alapkövetelményévé vált. A fenntartható fejlõdés legismertebb egyébként sokat vitatott és vitatható - fogalma szerint olyan fejlõdés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövõ generációk képességét a saját szükségleteik kielégítésében. 1 Egy újabb keletû fogalom ugyanakkor már az ember szükségletein túlmenõen kiemelten hangsúlyozza az ember és környezet kölcsönös együttmûködési igényét és egységét: a fenntartható fejlõdés az a fajta emberi tevékenység, amely táplálja és fenntartja a földi életformák összességét. 2 Mindebbõl kiindulva a fenntartható építésnek szintén számos definíciója van forgalomban, de talán a legismertebb a következõ: egészséges épített környezet létesítése és felelõs fenntartása az erõforrások hatékony kihasználásával, ökológiai elvek alapján 3. Kérdés, hogy melyek azok az alapvetõ követelmények, melyek kielégítése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a jövõ generációk számára is megfelelõ, fenntartható lakásállomány álljon rendelkezésre. A probléma rendkívül összetett és számos követelmény (pl. energiatakarékosság; környezetbarát és egészséges anyagok; stb.) - egyre ismertebbé válik. A fenntartható építés általánosabban ismert követelményei mellett azonban szükséges megfogalmazni azokat a követelményeket is, amelyek kimondottan a lakásépítés fenntarthatóságára vonatkoznak. Lakásépítési gyakorlatunkban csak a megfelelõ - általános értékrendet is kielégítõ és a jövõ igényeihez alakítható minõség lehet fenntartható és csak az ilyen lakás képes otthonunkká és utódaink otthonává válni. A jelen generáció felelõssége, hogy a jövõ generációk megfelelõ minõségû és fenntartható környezetet és lakáskészletet örököljenek. 1. A fenntartható építés meghatározó tendenciái 1.1. Jövõbeli építési tendenciák A fenntartható lakásépítés elvi követelményeinek megfogalmazásához elengedhetetlen a jövõbeli tendenciák, illetve a lakással szemben támasztott várható jövõbeli igények vizsgálata. Az Építéskutatási Tanács (CIB = International Council for Building Research and Studies) W82 munkabizottsága fõs munkabizottsággal foglalkozik fenntartható építés 1 Brundtland Commission Report, (Mendocino Environmental Center 1999) 3 C. Kibert, CIB szimpózium, Tampa, Florida, 1994 (Sustainable Construction) témaköréhez kapcsolódóan a jövõbeli építési tendenciákkal (várható változások az urbanisztika területén, a várható épületfajták, építési és tervezési módszerek, technológiák, menedzsment, stb.). A fenntartható építés kritériumait egy 15 éves rövid/középtávú idõintervallumban vizsgálták, amit egy lépésnek tekintenek a hosszabb távú vizsgálatokhoz. Az idõ tényezõhöz hozzátartozik, hogy az építési szektorban az épített környezet nagy tehetetlensége és az építésben érintett, illetve érdekelt nagyszámú résztvevõ miatt a változások lassan következnek be, és nehezen terjednek el. A vizsgálat nem csak a környezet minõségét célozta, hanem a fenntartható épület komplexebb elemzésére törekszik, különös tekintettel az elérhetõ költségekre. 5 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 53

51 Az alábbiakban a fenntartható lakásépítés tárgykörét érintõ, a munkabizottság által szelektált kritériumok, illetve jövõre vonatkozó megállapítások közül válogatunk: A jövõben a környezeti követelményeket a többi követelménnyel együtt, összefüggéseiben kell kezelni. Minden az építés vagy nem építés tényétõl függ, valamint attól, hogy a lakás értelmezése változatlan marad, vagy modernizálódik. A kínálat fog alkalmazkodni a kereslethez és nem fordítva. Az információ és a kommunikáció jelentõsége megnõ az építésnél is. Az egyes országokra jellemzõ szabályozások és koncepciók használókra való hatását is figyelembe kell venni (a használók igényei valószínûleg néhány tekintetben változni fognak). Az új épületek értékelése, a meglévõ állományra való hatása és új technológiák tesztelése csak nagyobb idõtávlatokban mérhetõ. Sok kísérleti mûvelet kivitelezése és elemzése szükséges a helyes út (pl. technológia) megválasztásához. A terek flexibilitása valószínûleg hangsúlyos követelmény lesz. A használó jelentõsége megnõ a várostervezésnél és az egyes épületek tervezésénél is. A beruházás megtérülése fenntartható épületek építését teszi szükségessé (finanszírozási nézõpont). Jelentõsebb törekvés lesz az anyagi és emberi erõforrások megtakarítására és a minõségen aluli tényezõk csökkentésére, illetve kiküszöbölésére. Valószínûleg nagyon erõs törekvés lesz a költségek csökkentésére ( affordable housing ). A kérdés inkább az, hogy ki vagy mi lesz az irányító tényezõ, politikai kezdeményezés vagy vállalkozói kezdeményezés. Az építés költségei, a fizetésképtelen kereslet, a többletköltségek évek óta problémát jelentenek. A használó, mint legérdekeltebb szereplõ kizárása az építési folyamatból lehet a többletköltségek egyik oka. Felmerül a kérdés, hogy a nagy elõregyártó cégek hogyan használhatnak fel a lakók által felajánlott munkaerõt? Az épület szerkezeti elemeinek gyártása figyelembe kell, hogy vegye a termék potenciális hatását a környezetre és az egészségre. A hulladékkezelés kérdése a tervezésre is ki fog hatni. Elõtérbe kerülnek az energiatakarékosságot szolgáló eszközök (cél: 25%): pl. újfajta homlokzati elemek, nyílászárók alkalmazása, pozitív energiaháztartással, szellõzéssel és energiakontrollal. Valószínûleg ugyanazok az anyagok lesznek, mint ma, de más módon alkalmazva, különös tekintettel a környezetbarát felhasználásra (könnyen elválasztható anyagok, mérgezõ kisugárzás kiküszöbölése, újrafelhasználhatóság, stb.). Valószínûleg erõsödni fog a helyi anyagok és technológiák felhasználása és a regionális tervezés. Jellemzõ lesz a kényelmi szempontok prioritása. Építész szeminárium Törekvés lesz a környezetileg kötetlen építési helyszínek kiválasztására. Elõtérbe kerül az építési hulladék újrafelhasználása. Elterjed a vízmegtakarító berendezések alkalmazása. A nyári felmelegedések problémáit hûtõberendezések fejlõdése fogja kiküszöbölni. A szellõzõ-berendezések fejlõdése jobb levegõminõséget fog biztosítani (új technikai megoldások, pl. szûrés) A szabályozások megengedõ jellegûek lesznek. Új szakmunkák, szervezés és menedzsment módszerek fognak kialakulni. Az építés fenntarthatósága tehát jelentõsen függ az alkalmazott anyagoktól, szerkezetektõl, építési technológiától. A környezethez való igazodás az ember fennmaradásának éppen úgy létszükséglete, mint bármely élõlény környezethez való alkalmazkodása. A fenntarthatóság fogalmából az is következik, hogy nem etikus olyan értéktelen épületeket emelni, amik saját életünknél hosszabb idõre determinálják és terhelik a környezetüket, nem biztosítanak fenntartható minõséget. Ezért a jövõ épületeinek döntõen minõségi szempontokat kell érvényesíteniük. A fenntartható építés kritériumait figyelembe véve jelentõs kutatási-fejlesztési tevékenység és különbözõ kísérleti meg- valósítása és értékelése szükséges ahhoz, hogy a fenntarthatósági teljesítmény kritériumoknak megfelelõ, a fejlõdésben elõremutató és meghatározó építési technológiákat megtaláljuk és azokat a jövõben alkalmazzuk. A vitatott kérdések általános európai fejlõdésvonalat meghatározó kritériumai Magyarországra is kell, hogy vonatkozzanak, amennyiben valóban az európai fejlõdéshez szeretnénk csatlakozni A lakással és a városi életminõséggel szemben támasztott változó igények A lakáshoz kapcsolódó igények közel sem állandók, korunkban a gyorsuló élettempóval folyamatosan változnak. Egyre több eddig figyelmen kívül hagyott szempont, illetve igény jelenik meg (pl. akadálymentesség). A lakás iránti preferenciáknál az európai trendekben egyre meghatározóbbak az individualizációs folyamatok, az információs társadalom lehetõségei (pl. távmunka), az emancipáció, az öregedõ társadalom, a multi-kulturális társadalom és a világ nemzetközivé válása. Hazánkban mindezek mellett meghatározók a kialakuló piaci viszonyok és az élet minden szférájában ennek következében is jelentkezõ új igények. A lakásfunkcióval, méretekkel és az épület formai megjelenésével, illetve anyaghasználatával szemben támasztott új igények viszont gyakran ellentmondanak a fenntarthatóság megjelenõ, és várhatólag egyre hangsúlyosabb követelményének, aminek figyelmen kívül hagyása a közelmúlt megoldásainak alkalmatlanságát eredményezi. Az életminták sokfélesége az igények sokféleségét is jelenti. A sokféle és változó igények befogadására pedig a tervezõknek is egyre flexibilisebb megoldási variációkat kell nyújtani. A városok és települések fejlõdésének, az épületeknek és a jövõ generációkra hagyott lakáskészletnek alkalmazkodniuk kell a változó igényekhez. 54 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 5

52 Településszerkezetünk jövõje is számos problémát vet fel a változó életmódok és követelmények tükrében. Az európai népesség több, mint fele városokban él. A városi népesség nagy része ugyanakkor menekül a városból. Európában és hazánkban is jellemzõ a város tömeges elhagyása, a szuburbanizáció jelensége, ami viszont a város környéki agglomeráció és települések egyre nagyobb leterheltségét eredményezi. Ugyanakkor a minõségi városi életkörülmények iránti igény is egyértelmûen jelentkezik, ami megkívánná a szuburbanizációs folyamattal ellentétes irányú urbanizációt. Fel kell tehát tárni és orvosolni kell azokat a problémákat, melyek a belsõ területek romlását, a városi életminõség csökkenését és a kedvezõtlen társadalmi tendenciákat okozzák. A megfelelõ koncepciók kialakításához ismerni kell, hogy miként lehet a városi életminõséget javítani, a várost vonzóvá tenni és megtartó képességét növelni. Sürgõs beavatkozást igényelne a városi lakásállomány pusztulási folyamatának és a környezet szennyezésének megfékezése, beleértve az égéstermék kibocsátást és a zajt. A városi életminõség javításának fontos tényezõi a közterületek, közintézmények, városi szolgáltatások, rekreációs lehetõségek, közlekedés, természeti környezet minõsége, de mindenekelõtt döntõ a szûkebb élettér, az otthont adó lakás minõsége. A városi életminõség fenntartásának alapvetõ feltétele a hatékony, intenzív és tartós lakásépítés. A városi lakáskészlet egészséges cseréje, illetve a megõrzésre érdemes állomány folyamatos karbantartása és felújítása, mindennek pedig fenntartható és a kor követelményeinek megfelelõ módja szükséges ahhoz, hogy a város megtartsa vonzerejét és lakosságát. Jövõorientált várostervezési rendszernek kell mûködnie, amely széles körben egyezteti a városfejlesztés stratégiáit és lehetõvé teszi az épületek megfelelõ illeszkedését a rendszerbe. Jelenlegi településfejlesztési, szabályozási és lakásépítési gyakorlatunk számos problémát, illetve kérdést vet fel. Mi lesz a sorsuk például azoknak a drága telken épült lakóházaknak, melyek településeink egyre rendezetlenebb szerkezetét és formai összképét adják, sokszor már megépülésük elõtt erkölcsileg elavultak és építési anyaguk, illetve technológiájuk lebontásukat jelentõsen gátolja? Mit teszünk, ha év múlva a hasonlóan nehezen bontható és elavult panel lakótelepek problémája mellett a most életcélként, örökkévalóságnak épülõ családi házaink sem képesek kielégíteni a következõ generáció igényeit? Mit teszünk, ha lakókörnyezetünket meghatározzák az elértéktelenedett, nehezen használható, de stabil lábakon álló épületek, városaink elérhetõ távolságában pedig már alig találunk beépíthetõ telket? Hagyományos településeink - a régi, meglévõ településszerkezethez és épületekhez nem illeszkedõ - tömeges beépítése egy bizonyos határ felett a település vonzerejének elvesztését eredményezi. Tradicionális magyar falvaink közösségként mûködtek, ahol az emberek ismerték egymást, köszöntek egymásnak, a hagyományok, a népszokások és a vallás döntõ összetartó és szervezõ erõk voltak. A hagyományos falusi közösségek a betelepülõ idegeneket nehezen fogadták be. Ezzel szemben a ma jellemzõ tömeges betelepülés szociálisan rendkívül heterogén rétegek együttélését kényszeríti ki. Az ilyen típusú mobilitás már messze nem társadalom és településformáló erõ. Az újgazdag építkezõ életformája és szemlélete igen távol áll a falu eredeti lakosaitól, ami az ilyen típusú együttélést gyakorlatilag lehetetlenné teszi. A pénzszerzés köré összpontosult életvitel nehezen fér össze a gyerekneveléssel, az unatkozó gyerek és fiatalkorú tevékenységeivel (pl. rongálás, autós száguldás, lármás tevékenységek, stb.) pedig már nem képes beilleszkedni a hagyományos társadalmi környezetbe és egyre jobban zavarja a település eredeti lakóit. A korábbi nagy vonzerõvel rendelkezõ falvak így olyan lakófalvakká válnak, melyek elvesztik hagyományos falusi funkciójukat és kulturális hagyományaikat. A tömeges kitelepülés mindemellett a közlekedés problémáját is fokozza és az ingatlanárak jelentõs emelkedését is elõidézi, melyet az eredeti lakosság már nem képes megfizetni. Mindezek a folyamatok a települések lakosságának a cseréjét is kierõszakolják. Számos problémát vet tehát fel, hogy miként fejlesszük településeinket és mi felé tereljük az építést. Napjaink építési gyakorlata, az egyéni érdekek és a nyereség-orientált szemlélet kontrol nélküli érvényesítése, az építészeti és vizuális szennyezés súlyosan eltorzíthatja településeink képét és társadalmi szerkezetét. Mindezek a problémák feltétlenül szükségessé teszik a fenntartható építés korszerû minõségi követelményrendszerének felállítását és hatékony érvényesítését. Ennek alapvetõ feltétele, hogy az érintett szakemberek mellett a használók is tudatában legyenek a (fenntartható) minõség követelményeinek. 2. A fenntartható építés kiemelt területei és követelményei 2.1. Környezetbarát építõanyagok alkalmazása Jelenleg a földkéregbõl kinyert anyagok több mint 50%-a építési termék lesz. Ugyanezen anyagok több mint 50%-a miután mint építési termék funkcióját elveszíti nem hasznosuló hulladék lesz. A fenntartható építés az építõanyagok környezettudatos kiválasztásával kezdõdik. A nyersanyagok kitermelésével a természeti erõforrások csökkennek, a kitermeléssel energia és vízfogyasztás jár együtt, a kitermeléshez szükséges szállítási infrastruktúra további káros hatásokat eredményez. A környezetbarát építõanyagok elõállítási, gyártási és megsemmisítési energiaszükséglete a hagyományosan használt anyagokéhoz képest csekély, nem keletkeznek káros anyagok, ill. az anyagok újrahasznosíthatók vagy a természet körfolyamataiba visszaforgathatók. A környezetbarát anyag megtakarítást jelent anyagban, energiában, élõmunkában vagy más természetes egységben, az anyag elõállítása és használata a környezetét nem terheli jelentõs mértékben. A környezetbarát építõanyagok elterjedésének érdekében közösségi szintû (EU) környezetvédelmi stratégiára van szükség, s ennek megvalósulását elõsegítõ irányelvekre, megfelelõ minõsítési, szabályozási, ösztönzõ és ellenõrzõ rendszerekre van szükség. Az iparágnak az építõanyagok tartósságának növelésére, a helyi építõanyagok használatára, hosszú élettartamú építmények kialakítására, alternatív anyagok újbóli felfedezésére, 5 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 55

53 az építési tevékenységen belül a felújítási részarány növelésére, a környezeti szempontból legjobb gyakorlat közkinccsé tételére van szükség. Erre számos példát találunk az Európai Unió országaiban és jóval kevesebbet a jelölt országokban, így nálunk is. Az építõanyagok gyártási folyamatában elõtérbe kell kerülnie a szennyezés megelõzésének, az energia csökkentésének, alternatív fûtõanyagok bevezetésének (pl. cementgyártásnál használt gumiabroncs), tiszta termelési technológia illetve a legjobb elérhetõ technológia alkalmazásának. Az építés folyamatában a zöld közbeszerzés elterjesztésével, a forgalmi adó csökkentésével az építési hulladék minimalizálása is elérhetõ. Az üzemeltetésnél fontos szempont a követelmény szintek meghatározása. Az életciklus végén (bontásnál) az újrafelhasználás tervezése, a hulladék szelektív gyûjtése ma már elvárható követelmény. Az ökológiai-minõségi szempontok érvényesítésére a környezetre és egészségre káros építõanyagok és technológiák termékdíjjal való megszorítása, ugyanakkor az ajánlott anyagok és technológiákra speciális támogatási rendszer kidolgozása az európai gyakorlat alapján feltétlenül javasolható Egészséges épületek A fenntartható építés egyik alapvetõ követelménye az ún. egészséges épületek létrehozása. Egészségesnek nevezhetjük azokat az épületeket, amelyek elhelyezkedésük, kialakításuk és felhasznált anyagaik által nem gyakorolnak káros egészségi hatást a használókra valamint környezetükre; és amelyekben tartózkodó emberek közérzete kellemes. Az egészséges épületekkel szemben a beteg épületek elhelyezkedésük, kialakításuk és felhasznált anyagaik által káros egészségi hatást gyakorolhatnak a használókra, valamint környezetükre; illetve nem biztosítanak megfelelõ közérzetet az ott tartózkodó emberek számára. A beteg épületek használóinak panaszait, illetve tüneteit tartalmazza az ún. beteg épület szindróma (SBS). Az egészséges épület, mint végsõ cél eléréséhez számos paramétercsoportot, illetve paramétert kell befolyásolni. Ide tartozik: az épületen belüli - az ember közérzetét alapvetõen befolyásoló - komfort és mikroklíma javítása (hõkomfort, akusztikai komfort külsõ és belsõ zajhatások csökkentése, vizuális komfort, megvilágítás, ion kondíció, páraháztartás); az épületen belüli levegõminõség javítása (a komfort terek levegõjének olyan nem termikus jellemzõinek javítása, melyek az ember szubjektív közérzetét, illetve egészségét befolyásolják: szaghatások, a különbözõ emissziók miatt a belsõ levegõbe jutó formaldehidek (HCHO), illékony szerves anyagok (VOC), dohányfüst, valamint a penészesedés problémáinak kiküszöbölése); az egyéb az épületekben tartózkodók közérzetét, esetenként egészségét károsan befolyásoló - hatások kezelése (pl. radon koncentráció, ELF elektromágneses mezõk, legionellozis, egyéb épületbiológiai hatások); 2.3. Életciklus-alapú tervezés Építész szeminárium Az eddigi, különösképpen a profitorientált építési gyakorlat az épület pillanatnyi bekerülési költségét tekintette fontosnak. A fenntartható építés ezzel ellentétben az épületek teljes élettartama (építés, üzemeltetés, bontás) alatt jelentkezõ életciklus költségeket (ide értve a környezeti és egészségi hatásokat) helyezi elõtérbe. Az épületek tervezésénél a jövõben a teljes életciklusra vetített energiafelhasználás (bele értve a beépített energiát) és környezeti terhelés mértékét kell figyelembe venni. A környezet és energiatudatos tervezés tehát az anyaggyártás és a beépítés szintjén kezdõdik (jó tájolás, lehûlõ felületek és filtrációs veszteségek csökkentése, összefüggõ zöldfelületek arányának növelése, stb.) és az épület anyagainak és szerkezeteinek bontás utáni újrahasznosításával fejezõdik be. A gazdaságosság tekintetében is kiemelten lényeges szempont, hogy a költségeket az épületek teljes életciklusának figyelembe vételével célszerû mérlegelni, ami tartalmazza a fenntartás (üzemeltetés) és karbantartás teljes költségeit is a teljes élettartamra vetítve. A dán szabályozás például a szociális lakásépítésnél a korábban maximálisan meghatározott m2 árat 1998-ban eltörölte, és ma már az élet-ciklus költségeket szabályozza. Így például az épületek energiahatékonysága és az ökológiai szemlélet jobban érvényesíthetõ, mert az épület valamivel magasabb bekerülési költsége ellenére az energia megtakarításokat célzó befektetés a teljes élettartam alatt többszörösen megtérül. Az életciklus költségek csökkentésével alapvetõen összefügg a tartósság, élettartam kérdése. Az építõanyagok és szerkezetek tartóssága, illetve a várható élettartam központi kérdéssé vált az európai gyakorlatban. Lényeges feladatok a környezeti szennyezések hatására létrejövõ károsodások megakadályozása; az épületek eróziójának, korróziójának kiküszöbölése; az építõanyagok és szerkezetek tartósságának, illetve várható mûszaki élettartamának növelése; a környezeti hatásokkal szembeni ellenállás növelése. Az épületek hosszabb élettartamát eredményezi az épületek átalakíthatóságának, funkcionális flexibilitásának növelése is (egyes beépített elemek és termékek cserélhetõségének, javíthatóságának növelése, karbantartási stratégiák fejlesztése, adott igénybevételeknek legjobban megfelelõ szerkezetek kialakítása, stb.) Épületek létesítési és üzemeltetési energiaigényének csökkentése A fenntartható építésnél a környezetbarát anyagok használata és az életciklus költségek csökkentése mellett az egyik leglényegesebb követelmény az energiahatékonyság, az épületek létesítési és üzemeltetési energiaigényének csökkentése. Az építési szektor használja fel az energia mintegy 40%-át (építés, üzemeltetés, bontás) s a káros üveghatás mintegy 40%-áért is ez az ágazat felelõs. Az ország évi összes energiafogyasztásának több, mint 25 %-át az épületek üzemeltetésére használjuk el. A fenntartható építés egyik alapvetõ törekvése, hogy az épületek energiafogyasztása minél kisebb legyen és ennek a fogyasztásnak minél nagyobb részét megújuló energiaforrások fedezzék. Ennek megfelelõen törekedni kell a megújuló energiák hasz-nálatát segítõ megoldások alkalmazására. 56 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 5

54 Széleskörû szakirodalom foglalkozik a jó hõszigetelõ képességû térhatároló szerkezetek alkalmazásával, a napenergia passzív vagy aktív felhasználásával, azon tervezési elvekkel, melyek a hõnyereségek növelését és a hõveszteségek csökkentését szolgálják, az energiahatékony fûtési és gépészeti berendezések installálásával, stb. Az energiatakarékosság szemléletének a tervezési fázisban a telepítéstõl kezdve egészen a kulcsátadásig, illetve utána a használat során is érvényesülnie kell. Az energiatudatos tervezés már a beépítési terv szintjén kezdõdik. Itt döntõ tényezõ a lakóhelyiségek jó tájolása, a lehûlõ felületek és a filtrációs veszteségek minimalizálása. Ilyen értelemben az intenzívebb beépítések, a kisebb lehûlõ felülettel rendelkezõ formák energiatakarékosabbak lehetnek. Egy másik döntõ tényezõ az építési technológia, az energiatakarékos, jó hõszigetelõ képességû térhatároló szerkezetek, nyílászárók és anyagok használata és energiatakarékos beépítése (megfelelõ tömítések, szellõztetés, stb.), a szerkezeti hõhidak kiküszöbölése. A fenntartás során a fûtési költségeket a megfelelõ technológiák alkalmazásán és a napenergia hasznosításán kívül alternatív bio-fûtõanyagok használatával is jelentõs mértékben lehet csökkenteni. Az energiatakarékosság továbbá a vízgazdálkodásban is megnyilvánulhat, így például az ún. szürke szennyvíz újrahasznosítása, az esõvíz felhasználása is ezt szolgálja. Az építés-szabályozásnak is nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie az energiatakarékosságra, energiahatékonyságra. Az energiahatékonyság fogalma az energia (és források) hatékonyabb felhasználását jelenti. Energiahatékonyság ilyen értelemben az energiafelhasználás (input) redukálása egy adott szolgáltatás szintjének megtartása mellett (vagy: adott mennyiségû energiafelhasználás (input) mellett a szolgáltatások szintjének emelése). A koncepció egyfajta megközelítése szigorúan technológiai szemléletû (felszereltség alapon). Amit általában energia-hatékonyságként definiálnak, az tulajdonképpen energia-intenzitás, vagyis az energiafogyasztás és az energiaszolgáltatás iránti kereslet mértékének aránya. Fontos rámutatni, hogy a véges (nem megújuló) források és energia hatékony felhasználása nem jelenti a források megõrzését, kiapadásának megakadályozását, legfeljebb (és amennyiben a források fogyasztási mértéke a hatékony felhasználással egyidejûleg nem növekszik) ennek idõbeni eltolódását, vagyis a következõ generációk számára egyre kevesebb forrás (mint szükséglet) áll rendelkezésre akkor is, ha azt hatékonyabban fogyasztjuk. A véges források fogyasztása logikailag semmiképpen nem lehet fenntartható. A problémához hozzátartozik, hogy az energiafogyasztás mértékének növekedési üteme az elmúlt évtizedben jelentõsen felülmúlta a fogyasztás hatékonysággal elért csökkenésének mértékét, a források és energia hatékonyabb felhasználási lehetõsége pedig részben a fogyasztás növekedését és nem a mértéktartást ösztönzi. Összességében az energiahatékonyság, vagyis a véges források hatékony fogyasztása nem elegendõ a fenntarthatóság eléréséhez. Következésképpen a problémát illetõen a kérdések újrafogalmazása szükséges. A fenntarthatóság (jövõkép) célját szolgáló kérdések: a.) Kisebb fogyasztás: Miként lehet az energia és források fogyasztását redukálni a valódi szükségletek szintjére, miként lehet a felesleges fogyasztást kiküszöbölni? b.) 100% megújuló források: Miként lehet fokozatosan áttérni kizárólag megújuló források és energia használatára? c.) 0% hulladék: Miként lehet fokozatosan átállni olyan technológiákra, melyekbõl származó hulladék 100%-ban lebomló vagy újrahasznosítható? A ma jellemzõ gazdaságosság-orientált megközelítésnél a mennyi hasznot hoz holnapra? kérdés mellett feltétlenül fel kellene tenni a mennyi hasznot hoz holnap utánra? kérdést is, illetve ami ennél még lényegesebb, hogy mibe kerül, ha mindezzel nem foglalkozunk? 2.5. Építési és bontási hulladékgazdálkodás Az építési, épület-felújítási, illetve bontási tevékenység során természetébõl adódóan jelentõs mennyiségû hulladék keletkezik. Az elõzõ fejtegetéseinkbõl nyilvánvalóvá vált a fenn-tarthatóság következõ alapelve, az elvi 0% hulladék. A kérdés tehát, hogy miként lehet fokozatosan átállni olyan tech- nológiákra, melyekbõl származó hulladék 100%-ban lebomló vagy újrahasznosítható? Az építési törmelék megfelelõ elhelyezése a mai napig rendkívül nagy problémát jelent. A gazdaságilag fejlett országok ezt a problémát általában úgy igyekeznek kiküszöbölni, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy az épületekbe minél nagyobb arányban építsenek be természetes és az épületek életciklusa végén újrahasznosítható anyagokat, illetve az épületek bontása után azokat ténylegesen újrahasznosítsák. Elméletileg az építési hulladék mintegy 90%-a újrahasznosítható és visszaforgatható lenne az építõiparba (ide értve az útépítést) és számos gazdaságilag fejlett ország (pl. Japán) már az építési hulladék több mint 50%-át újrahasznosítja. A bontási hulladék 90% feletti újrahasznosítására is léteznek már példák, mint ahogy Osloban, a norvég fõvárosban a korábbi nemzeti kórház együttes bontása során az építési törmelék és bontott anyagok 90%-át újrahasznosítják. A területen kiépülõ 900 lakást tartalmazó lakóterület épületei a fenntartható építés elveinek nagyléptékû városi érvényesítését képviselik és szintén jelentõs arányban újrahasznosított anyagokat használnak fel (Pilestredet Park, építés alatt). A bontott építési hulladékok kezelése és újrahasznosítása témakörben jelentõs hazai kutatások is folynak (ÉTE), a gyakorlatban viszont még nem terjedtek el azok az építési technológiák, melyek a könnyû bonthatóságot lehetõvé tennék. Magyarországon szakértõi becslések szerint évente mintegy 1,5 millió m 3 építési hulladék keletkezik, aminek mindössze 1%-a kerül újrahasznosításra. Hazánkban még nem létezik ösztönzõ-szabályozási rendszer, amely a hulladék mennyiségének visszaszorítását és az újrahasznosítást célozná. Az új vonatkozó miniszteri rendelet bevezetésével ezt a hiányosságot mérsékeljük. 5 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 57

55 A bontásból származó hulladék kezelése azért is különlegesen aktuális kérdés, mert a jövõben az építés mellett a jelenleginél jóval nagyobb hangsúlyt kell fektetni a korszerûtlen, gazdaságosan már fel nem újítható épületek bontására és cseréjére (pl. Budapest belvárosában számos ilyen tömbház található). A bontott épületek száma jelenleg jóval elmarad attól, amit az épületállomány egészséges cseréje megkövetelne. Ez jelentõs részben a nehezen bontható épületeket eredményezett építési technológiáknak tudható be. A jelenlegi probléma (pl. panel lakótelepek) megoldása hosszú idõt venne igénybe és gazdasági racionalitása sem igazolható, ugyanakkor ez a probléma a jövõ nemzedékeit is jelentõs mértékben érinti. A fenntarthatóság elve megköveteli, hogy a jövõ generációk számára legalább a jelenlegi építési gyakorlatunkkal ne súlyosbítsuk a problémát. Ezért az új építés során kiemelt fontossággal kell kezelni a könnyû bonthatóság és újrahasznosíthatóság elvét. A könnyû bonthatóság elve mellett ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a bonthatóság ne a növekedés-centrikus fogyasztói elv miatt legyen fontos, hanem a valós szükségletek kielégítésének esélyét biztosítsa és a fenntarthatóság célját szolgálja. Olyan technológiák alkalmazására kell tehát törekedni, melyek lehetõvé teszik, hogy az épületek az életciklus végén: könnyen bonthatók legyenek; az épület elemei és az építési törmelék minél nagyobb mértékben újrahasznosíthatók legyenek; a bontási hulladék az újrahasznosíthatóságnak megfelelõen osztályozható legyen (pl. betontörmelék újrahasznosítása alapozásoknál és kiegészítõ betonszerkezeteknél); az épület nem újrahasznosítható elemei a természet körfolyamataiba visszaalakuljanak. Az egészségvédelem további intézkedéseket követel meg. Ilyenek például a következõk: Az épületek bontásánál az azbeszt tartalmú és a bitumenes anyagok mértékérõl pontos felmérést és ennek megfelelõ bontási tervet kell készíteni. Kerülni kell az olyan anyagok beépítését, melyek bomlás, mállás, sugárzás miatt a bontási folyamat során egészségkárosító hatást okozhatnak, illetve ha egyszer ilyen anyag került beépítésre, akkor a bontás során gondoskodni kell megfelelõ egészségi védelemrõl. Összességében hazánkban eddig teljesen elhanyagolható volt az a szempont, hogy az elavult épületek életciklusuk végén könnyen bonthatók legyenek. A jelenlegi gyakorlat mellett erre a nagypaneles építés ismert problémája is felhívja a figyelmet. A jövõ igényeinek nem megfelelõ, nehezen bontható épületek problémája a jövõ nemzedékeit sújtja. Az építés fenntarthatóságának tehát döntõ feltétele, hogy a jövõben olyan technológiákat alkalmazzunk, melyek lehetõvé teszik, hogy az épületek életciklusuk végén könnyen bonthatók és elemei újrahasznosíthatók legyenek. Építész szeminárium 3. A fenntartható építés hazai helyzetképe A fenntartható, ökologikus építés témakörében jelenleg inkább az egyéni kezdeményezések, szórványosan, elsõsorban családi ház formájában felépülõ bio-házak, ökoházak, napházak, illetve autonóm házak szolgálnak best practice példaként, nagyobb léptékû kezdeményezések, egységes fellépések kevésbé jelentkeztek. Hazai példa lehet Ertsey Attila autonóm háza, Szász János napháza, Kuba Gellért munkái, Hegedûs Zsolt földházai vagy Mezei Sándor vályogtégla kitöltésû favázas házai. A fenntartható építés témakörének máig egyetlen dokumentált kezdeményezését az a vitaanyag jelenti, melyet a Gazdasági Minisztérium adott közzé A fenntartható építés nemzeti csomagja címmel augusztusban. A publikáció célja a széleskörû vita ösztönzése volt, ami még mindig folyamatban van. A dokumentum a javasolt intézkedéseket 60 pontban foglalja össze. A dokumentum építési problémákkal foglalkozik és nem tér ki város és településfejlesztési témákra. A dokumentum az ajánlásokat négy részben osztályozza: 1. Általános javaslatok: Témák: általános szabályok az építési hulladék osztályozására és újrahasznosítására; talajmegóvás; épületek természetes környezetének megóvása; mérgezõ anyagok használatának, talaj és víz szennyezésének elkerülése; energiafogyasztás csökkentése; megújuló energiaforrások alkalmazása, stb. 2. Tartó- és térelhatároló szerkezetek: Konkrétabb javaslatok a beton újrahasznosítására; külsõ falak hõátbocsátási tényezõjének csökkentése (max. k=0,5); külsõ falak, válaszfalak és ablakok hangszigetelésének javítása; energiahatékony üvegezés; azbeszt problémájának kiküszöbölése; teherhordó szerkezetek tartósságának és karbantartásának javítása; épületek akadálymentes használatának javítása. 3. Belsõ szakipari szerkezetek: Szakipari szerkezetek, épületburkolatok, ragasztók, favédõszerek; szerkezetek gyakorlati és flexibilis használata; karbantartás kérdései; szerkezeten belüli páralecsapódás és penészesedés elkerülése; tûzbiztonság javítása, stb. 4. Épületgépészeti szerkezetek: Csatornázás; szabályozott fûtõberendezések; természetes szellõzés és természetes fény ösztönzése; hangszigetelés; takarékos gépészeti berendezések, csövek és vezetékek; víztakarékosság; világítástechnika; fogyasztási kontrol; tartósság; stb. A dokumentumban teljesítmény célok, kritériumok, illetve követelmények ritkán kerültek említésre. A megvalósítás eszközeit a dokumentum szintén nem tárgyalja. Fontos eredménynek tekinthetõ a fenntartható fejlõdés témakörében ugyanakkor az új hulladékgazdálkodási törvény. 58 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 5

56 A megújuló energia használata az építés témakörében speciális támogatások ösztönzik a lakásépítésben a napenergia hasznosítását (családi házak esetén az aktív szolár rendszerek installálásának költségeibõl egy harmad rész támogatás). A szervezett építés keretében építendõ sûrûbb beépítések esetén azonban ilyen támogatás továbbra sem áll rendelkezésre, holott a szervezett építés támogatása kiemelten indokolt lenne. A kulturális örökség tekintetében mintegy nyilvántartott mûemlék van az országban, aminek kb. harmad része kritikus állapotban van. Ezen kívül mintegy épület vagy épületcsoport képezi a kulturális örökség részét, bár nincs mûemlékként nyilvántartva. Mindezen épületek megóvása, ökologikus szemléletû felújítása a fenntartható építés egyik fontos kérdése az országban. A kutatások vonatkozásában számos nemzetközileg elismert kutatás folyik a fenntartható építés témaköréhez kapcsolódóan az országban a következõ témákban, mint például: Beton tartóssága (BME, Építõanyagok és Mérnökgeológia Tanszék) Beltéri levegõ minõsége (BME, Épületgépészeti Tsz.) Épületenergetika (BME, Épületenergetikai és Épületgépészeti Tanszék) Színdinamika (BME, Rajzi és Formaismereti Tsz.) Napenergia hasznosítás az építésben (Fiorentini Hungary Kft) Tûzvédelem (ÉMI Kht) Építési hulladék kezelése (ÉTE) Építési anyagok ökológiai tulajdonságainak életciklus alapú elemzése (Független Ökológiai Központ, Épített Környezetért Alapítvány) 4. A fenntartható lakásépítés további szempontjai és követelményei 4.1. Építési és tervezési szempontok A fenntartható építés eddigiekben áttekintett követelményei, illetve a jövõbeli tendenciák és várható igények alapján a hazai lakáságazat egyik legfõbb problémája olyan építési módok és technológiák alkalmazása, teljes vagy részleges adaptációja, kifejlesztése, vagy kombinált alkalmazása, amely lehetõvé teszi: az országos építési szakmai követelmények (alapkövetelmények) kielégítését; a költségek redukálását az építésben és a használatban; a saját építés és a szervezett, iparosított építés kiegyensúlyozott alkalmazását; a korszerû intenzív beépítési formák alkalmazását, összefüggõ zöldfelületek növelését; a minõséggel nem arányos költségek kiküszöbölését; a víz, energia, erõforrások takarékosságát, megújuló források használatát; környezetkímélõbb és egészséges megoldások alkalmazását; az épületeken belüli mikroklíma és levegõminõség javítását; a változó igények flexibilis követését; a használó bevonását a gyors és hatékony építésbe; helyi anyagok, munkaerõ és technológiák felhasználását; a környezet vizuális minõségének fejlesztését; falvaink, településeink és kulturális örökségünk védelmét, a helyi építészeti és kulturális hagyományok folytatását; az épületek megfelelõ tartósságát és ellenállóképességét, ugyanakkor az elavulás után könnyû bonthatóságát és az építõanyagok, illetve szerkezeti elemek újrahasznosítását. A fenntartható lakásépítés döntõ fontosságú alapelve a korszerû minõség biztosítása. A jelenleg épülõ lakások döntõ többsége is szándékaink szerint legalább 100 éves élettartammal épülne, minõségük és annak fenntarthatósága ezért az évszázad életminõségének is döntõ tényezõi. Olyan komplex minõségi követelményrendszert kell létrehozni és érvényesíteni, amely az épületek hosszú távú fenntarthatóságát szolgálja. A magyar Építési törvény is megfogalmaz olyan lényeges alapelveket, melyek érvényesítése elengedhetetlen a fenntartható építéssel kapcsolatban. Ezen alapelvek a pontja szerint: Az építmény kialakítása, felújítása, átalakítása során érvényre kell juttatni az országos építési szakmai követelményeket, különösen a) az értékes táj- és településkép, építészeti-beépítési jellegzetesség és látvány védelmét, továbbá b) a kedvezõ tájolás, c) a mechanikai ellenállás és stabilitás, d) a tûzbiztonság, e) a higiénia, egészség- és környezetvédelem, f) a használati biztonság, g) a zaj és rezgés elleni védelem, h) az energiatakarékosság és hõvédelem, i) az életvédelem követelményeit. Továbbá a 4. pontban az alábbiak állnak: Az építmény kialakítása, felújítása, átalakítása során biztosítani kell: a) a rendszeres karbantartás lehetõségét, b) hogy az építmény rendeltetésszerû használatával járó környezeti terhelés az adott helyen megengedett mértéket ne lépje túl, valamint c) a mozgásukban korlátozott személyek részére is a közhasználatú építmények esetében a biztonságos és akadálymentes használhatóságot. A b ponttal kapcsolatosan megjegyzendõ, hogy a környezeti terhelés megengedett mértékeit a fenntarthatóság elvei alapján célszerû lenne felülvizsgálni. A c ponttal kapcsolatban megjegyzendõ, hogy az akadálymentesség elvének a középületek mellett minél nagyobb mértékben kellene érvényesülnie a lakásépítés területén is, illetve az új épített lakások meghatározott részének ennek a követelménynek feltétlenül eleget kellene tennie. 5 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 59

57 Az új lakásépítés fenntarthatósági szempontjainak érvényesítése céljából egy minõségi kritériumrendszer kidolgozása hazánkban is javasolható, amely során az alábbi szempontok kiemelhetõk: Tervezési szempontok: A tervezési szempontok kidolgozásánál lényeges a maximális használati érték, illetve a használati funkció lehetõ legnagyobb flexibilitásának biztosítása (pl. felesleges közlekedõterületek kiküszöbölése, belsõ és kapcsolódó külsõ terek használati szempontból optimális szervezése, bútorozás flexibilis kihasználhatósága, válaszfalak igény szerinti áthelyezhetõsége, stb.). A lakások megfelelõ használati, és bizonyos mértékû fizikai flexibilitása képes csak biztosítani, hogy az épületek a jövõ változó igényeihez illeszthetõk, azoknak megfelelõen átalakíthatók legyenek. Ez a szempont különösen fontos nagyobb lakásberuházások, korlátozott alapterülettel épülõ, elérhetõbb lakástípusok esetén. A tervezésnél lényeges a környezetpszichológiai szempontok érvényesítése, az emberi percepció megértése (pl. az érzékelt tér nagysága és minõsége nem azonos az abszolút tér nagyságával és minõségével, megfelelõ benapozással, megvilágítással, térszervezéssel, színek és felületek alkalmazásával például tágasabb térérzet érhetõ el). A kapcsolódó szabad terek, zöldfelületek minõsége hasonlóan fontos, mint az alaprajz és a belsõ terek minõsége. A dán telepszerû lakásépítés példáinál a zónás tervezés számos tanulsággal szolgálhat (magán, közös, közösségi, és közterületek építészeti és környezettervezési megfogalmazása). A beépítési koncepciónál lényeges, hogy az intenzívebb beépítéseknek (alacsony intenzív beépítések, illetve városi többszintes lakóépületek) nem csak gazdasági, hanem építészeti és környezeti értékei is kifejezésre kerüljenek. Ilyen értékek például az egységes és harmonikus építészeti koncepció, összefüggõ zöldfelületek biztosítása, gépkocsiforgalom és parkolás elkülönítése a lakóterülettõl, illetve annak peremterületén történõ lebonyolítása, stb. Szintén lényeges, hogy az intenzív beépítések mellett is a szükséges privát területek kialakuljanak. Lényeges az új lakások illeszkedése a városépítési koncepcióhoz, ami egyaránt vonatkozik a beépítésre, a környezet kialakítására, az épületek építészeti formálására, a terület megközelítésére. A hazai lakásépítés döntõ részét jelentõ sajátépítésû családi házak gyakran alacsony építészeti színvonalúak, a környezethez nem illeszkednek és inkább képviselnek egyéni igényeket és ízlésvilágot, mint általános értékrendet. Az ilyen épületeknek piaci értékállóságuk sincs, mégis hosszú idõre meghatározzák a lakáskészletet és kedvezõtlenül formálják településképeinket. Ezáltal a jövõ generációk számára olyan lakáskészletet hagynak hátra, mely nem alakítható a jövõ igényeinek megfelelõen. Fontos szempont tehát az építészeti, illetve vizuális szennyezés megfékezése. Gazdaságossági szempontok: Építész szeminárium A gazdaságossági szempontok érvényesítése szorosan összefügg a vázolt tervezési szempontokkal, melyek célja, hogy gazdaságosan építhetõ (ezért korlátozott) alapterületen, illetve gazdaságos (részben ezért, másrészt ökológiai és építészeti szempontból is intenzív) beépítés keretében maximális használati érték, flexibilitás és tágas térérzet legyen biztosítva. A gazdaságosság tekintetében kiemelten lényeges szempont, ahogy ezt a 2.3. fejezet már részletezte, hogy a költségeket az épületek teljes életciklusának figyelembe vételével célszerû mérlegelni (életciklus-költségek), ami tartalmazza a fenntartás (üzemeltetés) és karbantartás teljes költségeit a teljes élettartamra vetítve. Ökológiai szempontok: Az ökológiai szempontok érvényesítésénél az elõzõek alapján az épületek szintjén lényeges a teljes életciklusra vetített energiafelhasználás (bele értve a beépített energiát) és környezeti terhelés mértékét figyelembe venni, amibe beletartozik az épület anyagainak és szerkezeteinek bontás utáni újrahasznosíthatósága is. Az építmény és környezet viszonyában ( térökológia ) a beépítési módnak döntõ szerepe van, mert az intenzív beépítés helytakarékossága által kevesebb területet foglal el a természetes környezettõl (kedvezõbb területfelhasználás), illetve a lakóterületen belül is nagyobb arányú és összefüggõbb zöldfelületek kialakítását teszi lehetõvé. Ezzel szemben a hazánkban még mindig domináns családi házas beépítésnek a legnagyobb a terület (és anyag) igénye, illetve egyúttal ez a legkevésbé gazdaságos beépítési forma. A természetesebb, egészségesebb anyagok használatának elõtérbe helyezése és megfelelõ szerkezeti beépítése (páradiffúzió, szennyezõanyagok szûrése, szellõztetés, akusztika, stb. szempontok) nemcsak a környezeti terhelés csökkentését jelenti, hanem a beltéri levegõ minõségét is jelentõsen képes javítani. Az épületek energiahatékonyságával és energiaellátásával kapcsolatosan fokozatosan bõvülõ szerepet kell kapniuk a megújuló energiaforrások használatának. A jövõ építészetének is egyik legnagyobb kihívása - a környezeti-ökológiai szempontok kiemelt érvényesítése mellett - az ember szolgálatában álló lakás és környezet újrafogalmazása, az élhetõ emberi lakókörnyezet megteremtése. Csak a megfelelõ minõségû lakás tud igazi otthonná válni, ami a környezethez, a világhoz való viszonyunkat is képes jobbá tenni. Az épületeket ugyanakkor érzékenyen kell a táji, építészeti és kulturális környezetbe illeszteni, figyelembe véve, hogy a lakóházak a nemzeti, lokális karakternek is meghatározó elemei. Mindehhez kapcsoló kérdés a globalizmus jelenségeinek megfelelõ kezelése. A lakás és településpolitikának, és ezzel összefüggésben az építészetnek és településtervezésnek is szerepet kell vállalnia abban, hogy a jelenleg meghatározó liberális piac ha-szonelvûsége, nyereség és nyerészkedés központú szemlélete helyett a valós emberi szükségletek és indokolt igények kielégítése kerüljön elõtérbe. A fenntartható fejlõdésnek (pl. a Föld erõforrásainak, életformáinak és természetes ökoszisztémáinak, természet-közeli vagy földmûvelésre hasznosított területeinek megõrzése) is elõfeltétele a megfelelõ településtervezés (pl. lakás és munkahely közelsége) és a felesleges építés elkerülése. 60 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 5

58 4.2. Gazdasági szempontok A lakáskérdést és a lakásépítés fenntarthatóságát tág környezetben kell vizsgálni. A lakáspolitika problémaköre nem választható el a város- és településfejlesztési politikától; a szociál- és társadalom-politikától; a családpolitikától; a gazdaságpolitikától; a környezetpolitikától. A lakás elérhetõségének, az egészséges lakáskörülmények megteremtésének a szerepe a városi életminõség és létbiztonság javításában, a városépítészetben, a városökológiában, a gazdaságban, a munkahely-teremtésben, a lakosság aktivitásának ösztönzésében és egyéb hozadékaiban mind olyan témakör, mely összefüggéseiben is, és részleteiben is külön vizsgálatokat igényel. Az épületek hosszú fizikai élettartamával összefüggõ kérdés, hogy minden ma meghozott - és meg nem hozott - döntés következményeit legalább egy évszázadon át kell viselnünk. Az épített környezet ugyanakkor a nemzeti vagyon legjelentõsebb részét képezi, fejlesztése a nemzetgazdasági stratégiának is fontos eleme. A lakásfinanszírozás során is döntõ, hogy a finanszírozó intézmények tudják, hogy mire (milyen minõségre) adnak hitelt. A megfelelõ lakás, munka és életkörülmények biztosítása széleskörû gazdasági, társadalmi, egészségi, kulturális hatásai jelentõsen hozzájárulnak az általános életminõség javításához. A megfelelõ lakásminõség és az építés fenntarthatósága tehát a nemzetgazdasági és finanszírozási/hitelezési szempontok miatt is döntõ, ugyanakkor a jövõ életminõségét is meghatározza, ezért össztársadalmi érdek. A fejlett piacgazdaságokban a lakásszektor a nemzetgazdasági stratégia eleme, a gazdaság szerves része, a lakásszektor fejlesztése által keletkezõ többletjövedelem pedig a költségvetés forrása. Ez viszont csak az állam társadalomszervezõ szerepével képzelhetõ el, ami éppúgy nélkülözhetetlen a lakásépítésben, mint az oktatás, egészségügy és kultúra területén. A lakásprobléma átfogó kezeléséhez sokoldalú, kiegyensúlyozott, célzott és hatékony lakásfinanszírozási és támogatási rendszer létrehozására van szükség, amely bármilyen tulajdonforma estén hozzáférhetõ, különösképpen az arra valóban rászorulók számára. Meg kell akadályozni ugyanakkor, hogy a bevitt támogatások illetéktelen szervezetek, gyártók vagy beruházók kezében elszivárogjanak. A lakástámogatási rendszernek kiemelten céloznia kell a jelenlegi hiányterületeket a tulajdonformák, lakástípus, minõség és elhelyezkedés tekintetében egyaránt. Ahhoz, hogy az új lakások építésénél a minõség, fenntarthatóság és értékállóság is garantálva legyen, szintén megfelelõ anyagi eszközök, támogatások szükségesek. A megfelelõ minõség költségei és a rendelkezésre álló anyagi keret között gyakran keletkezik olyan rés, aminek kitöltése központi támogatások nélkül nem képzelhetõ el. Az állami támogatások nélkül a mérce a pénztárca marad, aminek tartalma általában véges. Nyilvánvaló, hogy a lakásépítés fenntarthatósága, az életminõség javítása érdekében minél több jó lakást kell építeni. A nemzeti lakásvagyon értékállóságának és a nemzet jólétének garanciája megköveteli, hogy a jövõben a lakástámogatások megítélését is szigorú minõségi kritériumokhoz kössék, illetve a megfelelõ minõséget kiemelten támogassák. Egyrészt lényeges tehát, hogy az általános gyakorlatban ismert lakáscélú támogatásoknak legyenek minõségi alapfeltételei. Fel kell állítani és minden új lakásprojekt esetén érvényesíteni kell bizonyos minõségi alapkövetelményeket (az emberi élethez méltó, egészséges otthon minimális követelményei). A korszerû minõségi alapkövetelmények rögzítése nélkül semmilyen lakásstratégia nem lehet hatékony, akár új építésrõl, akár város-rehabilitációról van szó. Másrészt a lakásminõség kérdésében olyan prémiumfeltételeket is meg kell fogalmazni, melyek alapján a magasabb minõség (a fenntarthatósági, ökológiai, egészségi követelmények kielégítésében magasabb teljesítmény) a támogatásokban is magasabb preferenciát kapjon. Lényeges ugyanakkor, hogy a jövõben azok az innovatív kutatási-fejlesztési programok és az eredményeket bemutató referencia építkezések is kiemelt támogatást kapjanak, melyek szervezett módon, minta értékkel képesek demonstrálni a fenntartható lakásépítés elveit. A mintatelepek építésének jelentõségével külön fejezetben foglalkozunk Szociális szempontok A fenntartható építés nem csak a környezet minõségét célozza, a fenntartható épület különös tekintettel van az elérhetõ költ- ségekre és a társadalmi-szociális szociális szempontokra. Hazánkban a rendszerváltozás után kialakult liberalizált lakáspiacon akut probléma a fizetõképesség hiánya, a középrétegek és a szociálisan rászorultak esélytelensége. Magyarországon jelenleg csak egy igen szûk társadalmi réteg jut olyan lakáshoz, amely megfelel alapvetõ igényeinek és színvonalas, egészséges életkörülményeket tud biztosítani. A gazdaságilag még nem elég erõs rétegeknek, a fiatal pályakezdõknek és családoknak - különösképpen városias környezetben - legfeljebb a családi életre alkalmatlan olcsó, lerobbant lakások, vagy a családalapításra alkalmatlan garzonlakások jutnak. A jövedelmek és lakásárak közötti olló kinyílása, továbbá a lakás-mobilitás hiánya a megrekedés gondjait is okozhatja. Ugyanakkor ahhoz is sokszor éppen a szükségleteknek megfelelõ otthon lenne a legfontosabb elõfeltétel, hogy az ambiciózusabb társadalmi rétegek erõs középosztállyá tudjanak válni. Az elérhetõ lakáslehetõségek, illetve a hatékony lakástámogatások hiányáért a társadalomnak nagy árat kell fizetnie. Ezzel összefüggésbe hozható a népesség fogyása, a családok felbomlása, a gyermekek állami gondozása, a munka hatékonyságának hiánya, a munkanélküliség, az egészségi és pszichológiai problémák, a bûnözés, stb. Az átfogó lakáskoncepció és programok hiánya felmérhetetlen és helyrehozhatatlan társadalmi és gazdasági károkat jelenthet az ország számára. Mindezen problémák mellett - ugyanakkor - az ezredfordulóra hazánkban is kialakult az a társadalmi igény és gazdasági feltételrendszer, amely egy átfogóbb lakáspolitika és lakásrendszer megalapozását szükségessé, idõszerûvé és indokolttá teszi. A feltételezett életminõség-javulással egyidejûleg növekvõ lakásigények kielégítése központi társadalmi kérdéssé 5 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 61

59 Építész szeminárium válik. Egy átfogó lakáspolitikának a lakás elérhetõségét kiemelt célként kell kezelnie. Lakáspolitikánknak távlatilag érdemes az EU országok többségének lakáspolitikai célját alapul venni, ami nem kevesebb, mint minden ember számára lehetõvé tenni a megfelelõ és egészséges lakhatást. Lényeges ugyanakkor, hogy a fenntartható lakásépítés elve, éppúgy mint az elérhetõ lakás koncepciója a valós emberi szükségletek kielégítésén alapul. A hazai lakáspolitika jövõje nem képzelhetõ el szervezett lakásépítési programok, fõként a bérlakás-szektor jelentõsebb fejlesztése nélkül. A saját tulajdonú elérhetõ lakások mellett a tulajdonformákban is kiegyensúlyozott lakásszektor megalapozásának egyik lényeges feltétele a non-profit bérlakások rendszerének kialakítása. Ugyanakkor a privát bérlakások rendszerének reformjára is szükség lenne, hogy a munkaerõ-piaci mobilitás fokozható legyen. A fejlõdés az új, szervezett lakásépítési programok jelentõs szerepét is feltételezi, melyek számos elõnyük mellett döntõen járulhatnak hozzá a városi lakásállomány egyre kilátástalanabb leépülési folyamatának megfékezéséhez, az állomány minõségi reprodukálásához. A fenntartható lakás és minõség kérdése tágabb városi, társadalmi környezetben és értelemben is vizsgálandó, illetve értékelendõ. A lakás minõsége, bármilyen magas is legyen, nem elegendõ a lakókörnyezet problémáinak kiküszöböléséhez. Egy adott lakókörnyezet vonzerejében olyan tényezõk is jelentõs szerepet játszanak, mint a közlekedés, szolgáltatások színvonala, társadalmi szegregáció, szennyezés, iskolakerülés, munkanélküliség, biztonság szintje, a mozgáskorlátozottak és szociálisan rászorulók lehetõségei, stb. A mintának tekintett EU országok közhasznú lakásépítéshez kapcsolódó lakáspolitikája, a lakásokat építõ és fenntartó szervezetek (housing associations) tevékenysége mindezen problémákat, ezáltal a lakóterületeken az életminõség általános javítását is kiemelten és széleskörû együttmûködést szervezve kezelik. A lakásminõség és fenntarthatóság értékelése ezektõl a szempontoktól nem választható el. A célok (életminõség javítása) érdekében a lakásokat építõ és fenntartó szervezetek számos EU országban olyan város, lakás és társadalompolitikai tevékenységet folytatnak, mint például: 1. Fizikai intézkedések: a problémás lakások felvásárlása; a környezet monoton egyformaságának kiküszöbölése; a különbözõ jövedelmû csoportok (társadalmi rétegek) integrálása; a megfelelõ közösségi épületek és szolgáltatások létrehozása; városi területek renoválása; zöldfelületek, tavak, szökõkutak, szabadtéri mûvészet integrálása; hatékony közlekedés és parkolás létesítése (szennyezés mérséklése); a városi környezet védelme és fejlesztése a fenntartható városi fejlõdés céljából; város-megújulási és város-ökológia akcióprogramok lebonyolítása; 2. Gazdasági intézkedések: lakókörnyezetet menedzselõ társaságok létrehozása; üzleti központok kialakítása; munkalehetõségek és esélyegyenlõség ösztönzése; fejlesztési zónák létesítése; 3. Szociális intézkedések: a lakók mindennemû tevékenységbe, döntésbe történõ bevonása (pl. bérlõk demokráciája ); városi adminisztráció javítása szintén közösségi részvétellel; gondnokok és felügyelõk alkalmazása; közjóléti és kulturális programok a lakóterületeken; biztonsági intézkedések; iskola utáni tevékenységek biztosítása, stb. A város és társadalompolitikai programok lényeges eleme a tapasztalatok alapján történõ folyamatos korrekció, átértékelés és fejlesztés. A szociális perspektíva kiemelt célja az egységes városfejlesztés során a szociálisan kiegyenlített lakókörnyezet létrehozása, a társadalmi szegregáció megakadályozása. A szociális perspektíva ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a jövõ lakásépítési koncepciójának kidolgozása során ügyelni kell, hogy olyan lakások épüljenek, melyek figyelembe veszik a jövendõ lakók személyi igényeit és lehetõséget nyújtanak az emberi humánum kibontakoztatására, hogy a lakások valóban otthonná váljanak. 5. A lakásminõség követelményrendszere és mérhetõsége 5.1. Komplex minõségi követelményrendszer alkalmazása A fenntartható lakásépítés döntõ fontosságú alapelve a korszerû minõség biztosítása. A hazai lakáshelyzet számos olyan szakértõi elemzése ismert, amely rámutat a hazai lakáshiány minõségi jellegére. Bár évtizedeken keresztül falragaszok, szlogenek hirdették, hogy legfõbb érték az ember, általában éppen a lakásépítés, az ember lakhelye vonatkozásában lett figyelmen kívül hagyva az ember igénye. Az eluralkodott technokrata szemlélet, a mennyiségi és nem pedig a minõségi követelmények azt eredményezték, hogy viszonylag nagy számban épültek lakások, ám jórészt az ember lakhatási igényeinek figyelembe vétele nélkül. A lakásminõség problémája ugyanakkor nemcsak a meglévõ állománynál jelentkezik, hanem az új építés jelentõs része sem felel meg azoknak a korszerû minõségi követelményeknek, melyek az európai lakásépítési gyakorlatban a XXI. század elején elvárhatók lennének. Mindez tovább súlyosbítja a most és a jövõben jelentkezõ minõségi lakáshiány problémáját. 62 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 5

60 A jelentõs minõségi problémák ellenére a jelenlegi lakásépítés, finanszírozás és támogatás gyakorlata nem kötõdik olyan átfogó minõségi feltételekhez, melyek érvényesítése egy korszerûbb, minõségi lakásállomány kialakítása felé mutatna. Jelenleg egyedül a hatályban lévõ építési szabályozások írnak elõ minõségi követelményeket, melyek viszont igen korlátozott mértékben foglalkoznak a lakókörnyezet komplexebb minõségi kérdéseivel, a környezeti és egészségi szempontokkal, az építészeti minõség, az épített környezet összhangjának kérdésével. A környezet minõségét pedig a tervezés alatt érvényes elõírások, illetve annak hiányosságai és betartásuk ellenõrizhetõsége alapvetõen meghatározzák. További problémát jelent, hogy az építési szabályozásokban rögzített minimális követelmények a gyakorlatban gyakran válnak maximális standardokká azoknál a lakásépítési projekteknél, ahol a lehetõ legkisebb bekerülési költséget szeretnék elérni. Ez a profitorientált vállalkozói és a sajáterõs lakásépítésnél egyaránt jellemzõ. A fenntarthatóságnak viszont döntõ feltétele a megfelelõ minõség, ami olyan összetett probléma, mely jóval meghaladja az építési szabályozások hatáskörét. Az ún. elérhetõ lakások esetén fontos, hogy olyan költségcsökkentési stratégiákat alkalmazzunk, melyek nem veszélyeztetik a minõség megtartását, illetve legfeljebb olyan kompromiszszumokat jelentenek, amelyek még képesek elfogadható költség/minõség optimumot biztosítani. A lakásállomány és a környezet minõségére vonatkozó követelmények a mai napig elmaradnak az európai normáktól. Ez azt jelenti, hogy a minõség már a követelmények szintjén sem megfelelõ. A jelenlegi lakáspolitika is elsõsorban mennyiségi célokban gondolkodik (pl lakás/év). Ez a korábbi mennyiségorientált lakásprogramokhoz hasonlóan súlyos minõségi kompromisszumok veszélyét rejti magában a beruházási költség és a szükséges támogatások csökkentése érdekében. A jövõ lakásépítési koncepciójának kidolgozása során ügyelni kell arra, hogy olyan lakások épüljenek, melyek figyelembe veszik a jövendõ lakók személyi igényeit és lehetõséget nyújtanak az emberi humánum kibontakoztatására, hogy a lakások otthonná váljanak. A lakásépítési gyakorlatot meghatározó költségtakarékosság érvényesítésénél lényeges, hogy az ne az alapvetõ minõség rovására történjen. A megfelelõ minõséget és értékállóságot az új lakások építésénél garantálni kellene. Ez a nemzetgazdasági és finanszírozási/hitelezési szempontok miatt is szükséges, ugyanakkor a jövõ életminõségében is döntõ, ezért össztársadalmi érdek. A nemzeti lakásvagyon értékállóságának és a nemzet jólétének garanciája megkövetelné, hogy a jövõben a lakás-támogatások megítélését is szigorú minõségi kritériumokhoz kössék. Az alapvetõ minõségi kritériumok érvényesítése mellett egy ösztönzõ támogatási rendszer kiemelt támogatásokat is nyújthatna a speciális minõségi feltételeknek is megfelelõ (pl. építés-ökológiai, építésbiológiai szempontok), a fenntartható építés szempontjait érvényesítõ minta jellegû projektek számára. Az eddigiek alapján szükség lenne tehát egy komplex minõségi követelményrendszer felállítására és széleskörû, hatékony alkalmazására. Egy ilyen típusú követelményrendszer, illetve a következõ lépésben kifejlesztendõ, a mérhetõség célját szolgáló indikátorrendszer a hazai feltételek mellett egyaránt használható a lakáspolitikában, a lakásfinanszírozás gyakorlatában, illetve a teljes tervezõi és beruházói gyakorlatban. A minõségi kritériumrendszer kialakításánál a gazdaságilag fejlett európai országok szabályozási és értékelési gyakorlatát célszerû alapul venni. Ezt vette alapul az a tanulmány is, amely az ÉMI Kht-ben készült a témában a Társaság a Lakásépítésért szervezet megbízásából 2001-ben a A fenntartható lakásépítés minõségi irányelvei, értékelési és alkalmazási módszerei címmel (Készítette: Tiderenczl Gábor; társkutató: Dr. Petró Bálint - BMGE, Épületszerkezettani Tanszék). Ez a tanulmány mintegy 350 lakásminõségi irányelvet tartalmaz az alábbi 5 témakörben csoportosítva: Elhelyezkedés, városi életmód, környezet és illeszkedés Az építési helyszín kialakítása Építészet és lakásfunkció Szerkezetek és építési technológia fenntarthatósága Épület fenntartható üzemeltetése és használata A lakásminõségi követelményrendszer érvényesítésével kapcsolatosan az építész stratégiai feladatát például az alábbi módon lehet megfogalmazni: Elérhetõ lakások tervezésénél: A tervezéssel biztosítani, hogy komplex minõség és fenntarthatóság szempontjai a költség-hatékonyság elvén a befektetett összegek életciklusra vetített legjobb megtérülése mellett érvényesüljenek. Magasabb kategóriájú lakások esetén: A tervezéssel biztosítani, hogy komplex minõség és fenntarthatóság szempontjai az igényeknek megfelelõ költség-hatékonysági szinten érvényesüljenek, törekedve arra, hogy a terv minél inkább a valós szükségletekre épüljön, kiemelt figyelmet fordítson a környezetbe való illeszkedésre, általános értékrendeket kifejezve formai-esztétikai megoldásai a környezet vizuális minõségét emeljék (vizuális környezetszennyezés megakadályozása) Az alábbi táblázat példaként tartalmaz néhány követelményt az említett tanulmány megfogalmazásában a megfelelõ lakásnagyság kialakításának témakörében: 5 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 63

61 Építész szeminárium Példa: 3.4. Lakás és helyiségek méretei, szobaszám (Az ajánlott értékek például közhasznú bérlakás projektre vonatkozhatnak, cél a megfelelõ lakásnagyság kialakítása) Minden lakáshoz tartozzon külön nappali, konyha és étkezésre alkalmas terület vagy helyiség A beköltözõ háztartások nagyságának és összetételének feleljen meg a lakások szobáinak és helyiségeinek száma. A minimum szükséges hálószobák, fürdõ és WC számát az alábbi táblázat mutatja (a **-al jelölt szám nélkül). Külön értékelni kell, ha a lakások minél nagyobb része tartalmaz vagy van lehetõség kialakítani az adott helyiségbõl többletet (ide értve a **-al jelölt szám kielégítését is). 1 fõ 2 fõ 3 fõ 4 fõ 5 fõ 6 fõ 7 fõ 8 + Hálószoba (3)** 3 3 (4)** 4 4 (5)** + Fürdõ *** 1*** 1*** 2 WC 1 1 1* 1* * fürdõ mellett külön WC (minden esetben ajánlott) ** külön nemû gyerekek, illetve nagyszülõ vagy egyéb családtag esetén *** ajánlott egy kisebb külön fürdõ (WC-zuhanyzó) Törekedni kell arra, hogy minél több lakás minél nagyobb arányban tartalmazzon külsõ szabad területeket, így önálló kertet vagy kertrészt, teraszt, erkélyt vagy loggiát A lakások hasznos (nettó) alapterületét (m 2 ) a családtagok száma szerint osztályozva az alapterületek az alábbi táblázatban meghatározott minimum és maximum területek közé essenek, lehetõleg minél jobban megközelítve a középértéket, de inkább preferálva a felsõ, mint az alsó harmadot. (A megadott adatok közhasznú bérlakásprojekt lakásméreteit veszik alapul) 1 fõ 2 fõ 3 fõ 4 fõ 5 fõ 6 fõ 7 fõ 8 + Javasolt minimum alapterület középérték 37, , ,5 97,5 107,5 117,5 Támogatásra javasolt maximum alapterület* * Az alapterület támogatás szempontjából méltányolható része, vagyis bizonyos tûréssel (például 25-30%) ennél nagyobb alapterület esetén is ez a rész még támogatható A lakások kialakításánál törekedni kell az egyes helyiségek, illetve helyiségcsoportok alapterületét (m 2 ) a családtagok száma szerint az alábbi táblázatban megadott határok között kialakítani. Az egyes helyiségeknél kialakított ennél nagyobb területek elõnyt jelenthetnek akkor, ha az nem történik más helyiségek vagy helyiségcsoportok funkciójának rovására és ezáltal a teljes alapterület még nem lépi túl a támogatott maximum alapterületet. megjegyzés: a teljes lakásalapterületre vetítve az alsó értékek a javasolt minimum alapterületnek, a felsõ értékek a támogatásra javasolt maximum alapterületnek felelnek meg. 1 fõ 2 fõ 3 fõ 4 fõ 5 fõ 6 fõ 7 fõ 8 + Nappali+konyha+étkezõ Hálószobák összesen Fürdõ, WC Elõszoba, közlekedõ, lépcsõ, gardrób és kiegészítõ helyiségek * Itt a nappali egyben hálószoba is lehet (garzonlakás) Minõségi többletet jelent, ha a háztartás összetételének megfelelõen javasolt minimum szoba és helyiségszámhoz, illetve területekhez képest a lakásban további dolgozószoba vagy terület, háztartási helyiség, raktározási lehetõség, télikert (naptér), illetve sport/hobby szoba vagy mûhely kialakítására is lehetõség van úgy, hogy az ezáltal keletkezett alapterületi növekedés még ne veszélyeztesse az esetleges lakástámogatások felvételének lehetõségét. 64 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 5

62 5.2. Lakásminõség indikátorrendszere A jelenlegi hazai lakásstatisztikák nem tartalmaznak kielégítõ adatokat a lakásállomány állagára, minõségére vonatkozóan. A lakásminõség problémájának kezelésére, illetve a fenntarthatóság követelményeinek megfelelõ érvényesítésének érdekében pedig a lakáspolitikának egyrészt a minõségi követelményrendszert jól kellene ismernie, másrészt a felelõs döntéshozatalhoz feltétlenül meg kell oldani a meglévõ állomány és az új építés minõségének mérhetõségét. A minõség, illetve fenntarthatóság mérhetõsége elengedhetetlen a tervezõiberuházói gyakorlatban, a lakásfinanszírozásnál, a lakástámogatásoknál, illetve minden felelõs döntéshozatalban A jelenlegi lakásfinanszírozási és lakástámogatási gyakorlatot illetõen sem az állami, sem a banki szak-emberek nem tudják, hogy milyen lakásra adják a támogatást, illetve a jelzáloghitelt. A támogatott lakásépítésnél pedig - mivel részben állami javak felhasználásáról van szó - elengedhetetlen a hasznosulás hatékonyságának mérése. Az elõzõekben tárgyalt minõségi kritériumrendszerhez kapcsolódva a lakásminõség, illetve a fenntartható építés indikátorrendszere a minõség objektív jellegû értékelési módszerének kidolgozását célozza. A minõség mérésére, értékelésére olyan indikátorrendszereket kell felállítani, amelyek mind a tervezõk, mind a fejlesztõ-beruházók, mind pedig a finanszírozó bankok és építési hatóságok számára egyértelmûen és viszonylag objektív módon képesek egy adott projekt lakásminõségérõl tájékoztatni. A kialakított minõségi kritériumrendszer alapján célszerû felállítani azokat a teljesítmény-kritériumokat, melyek alapján a lakásminõség komplex értékelését el lehet végezni. A minõség objektív értékelése céljából javasolható a minõségi követelmények alapján a lakásminõségi indikátorrendszerek (housing quality indicators, HQI) újszerû hazai adaptálása és fejlesztése. Ennek segítségével hatékonyan támogatható a tervezõi döntéshozatal, illetve a lehetõ legkisebb ráfordítással a lehetõ legnagyobb minõségi javulás érhetõ el a következõ projektekben. tematikus hálózat tagjai által összegyûjtött és rendszerezett indikátorok, illetve indikátorrendszerek elérhetõk a web-oldalon, illetve egyes indikátorok megtalálhatók a kötet függelékében. A CRISP EU 5. KTF tematikus hálózathoz ugyanakkor egy hazai program is kapcsolódott, melynek célja a fenntartható építés EU komform hazai indikátorrendszerének kidolgozása volt. A program megvalósítását az Oktatási Minisztérium támogatta. A program keretében 12 témakörben mûködõ munkacsoport (koordinátor: ÉMI Kht) foglalkozott a témában olyan indikátorok és indikátorrendszerek adatlapokon való gyûjtésével, melyek segítségével értékelni lehet, hogy a fenntartható építés elvi szinten ismert követelményeinek az egyes épületek / projektek milyen szinten képesek megfelelni. A feldolgozás a célra kifejlesztett adatbázis-kezelõ programban történt. A mellékletben a hazai rendszerbõl példaként bemutatunk indikátor-rendszert, illetve indikátort, amely a fenn-tartható lakásépítés témakörét alapvetõen érinti. Ezek a példák az alábbiak: R7-2 Lakásminõség (indikátor-rendszer) I7-2b-06 Lakóterület belsõ közlekedési rendszere (indikátor) Távlatilag hazánkban is nagy jelentõsége lenne egy olyan lakásminõségi indikátor-rendszer alkalmazásának, amely a helyi körülményeknek megfelelõen a minõség precíz, ugyanakkor flexibilis mérési eszközeként szolgálna a fejlesztõk, tervezõk, használók, finanszírozási szakemberek, hatóságok és egyéb döntéshozók számára mind a közösségi, mind a magán lakásszektorban. A hazai minõségi indikátorrendszer alkalmazása alapvetõ lenne mindenféle szervezett építés gyakorlatában, különösképpen az államilag támogatott építésben. Egy új közhasznú bérlakásépítési program elindítása esetén az ilyen rendszer képes lenne kimutatni az állami javak felhasználásának, a befektetés megtérülésének a hatékonyságát, alkalmazása a minõség biztosításának és garantálásának döntõ tényezõje lehetne. A minõség és a fenntarthatóság kérdése a korábbi elemzések alapján szorosan összefügg. Ezért a lakásminõség indikátorai között kiemelt szerepet kell kapniuk az építés fenntarthatósági indikátorainak. Az építési és város vonatkozású fenntarthatósági indikátorok kutatása CRISP (Construction and City Related Sustainability Indicators) címmel, az EU 5. Kutatási és Technológia Fejlesztési keretprogram keretében, tematikus hálózat formájában indult el 2000-ben. A projekt célja azoknak az indikátoroknak, illetve indikátorok rendszerének feltárása volt, melyek segítségével értékelni lehet, hogy a fenntartható építés elvi szinten ismert követelményeinek az egyes projektek milyen szinten képesek megfelelni 4. A tematikus hálózat hazai résztvevõje az ÉMI Kht volt. A CRISP A lakásminõség indikátorrendszere alkalmas tehát: a különbözõ lakásprojektek minõségének összevetésére a minõség és a lakások piaci ára közötti összefüggés kimutatására az állami támogatások felhasználási hatékonyságának mérésére garantálni, hogy az elérhetõ lakás költségcsökkentési törekvései ne veszélyeztessék a minõséget A hazai rendszernek is lehetõvé kell tennie az egyes projektek vagy projekt típusok céljainak, feltételeinek és prioritásainak megfelelõen a kritériumok és az indikátorok megfelelõ súlyozását. A rendszernek könnyen használhatónak kell lennie 4 "A fenntartható építés és városi fejlõdés feltételezi a mérhetõséget, a fenntarthatósági indikátorok alkalmazását. Az indikátorok szükségesek a fenntarthatóság kritériumainak pontos definiálásához, az építõipar és épített környezet teljesítményének méréséhez. A döntéshozók és tervezõk számára nélkülözhetetlenek az ilyen indikátorok ahhoz, hogy értékeljék az életminõség javítását célzó stratégiák gazdasági és technikai megalapozottágát, továbbá a források felhasználásának hatékonyságát. Az építésifejlesztési folyamatban számos szakember számára szükségesek olyan eszközök és irányelvek, melyek ilyen indikátorokon alapulva képesek a jelenlegi gyakorlatot és az építés minõségét fejleszteni." A CRISP célja, hogy olyan egységes kritériumokat és vonatkozó hatékony indikátorokat fejlesszen ki és értékeljen, melyek az építési projektek fenntarthatóságát mérik, különös tekintettel a városi épített környezetre. A projektben meghatározott indikátorok széles skálán keresztül járulnak hozzá a városi közösségek életminõségének javításához és a fenntartható fejlõdés ösztönzéséhez, gazdasági, építészeti, környezeti, társadalmi és kulturális értelemben." /Részletek a CRISP munkaprogramjából, 1999/ 5 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 65

63 különbözõ léptékû, típusú és kontextusú fejlesztéseknél, illetve vegyes típusú projekteknél is Használati értékelemzések A minõség komplex mérésére két különbözõ módszer együttes alkalmazása javasolható. A tárgyalt indikátorrendszer a minõség használótól független) objektív jellegû értékelését biztosíthatja. Ugyanakkor a szubjektívebb oldalt, az érzékelt minõséget a használói elégedettségen alapuló használati értékelemzések (Post-Occupancy Evaluation = POE) 5 módszere képes mérni, ami megfelelõen nagyszámú minta vizsgálata után képes objektívebb képet nyújtani. A két módszer különválasztása a szubjektív és objektív elemek elkülönítése, illetve a használói igények és elégedettség teljesebb körû feltérképezése céljából javasolható. Az együttes alkalmazás által a nagyobb léptékû lakásprojekteknél is ki lehet mutatni a minõség, az elégedettség és a lakások piaci ára közötti korreláció mértékét, illetve az egyes projektek ilyen szempontból is összehasonlíthatóvá válnak. Építész szeminárium A következõkben a fenntartható lakásépítés követelményeinek gyakorlati megvalósítására tett európai példákat mutatunk be. Mellékletek: M1. Indikátorok és indikátor-rendszerek példái M2. Európai példák a fenntartható lakásépítés követelményeinek gyakorlati megvalósítására A tervezõktõl elvárható (lenne), hogy ismerjék tervezõi döntéseik következményeit, idõrõl idõre felülvizsgálják a tervezett épületek teljesítményét és a tapasztalatokat a következõ munkáikban folyamatosan felhasználják. A tervezõk többsége - ennek ellenére - nem rendelkezik a megvalósult épület használati tapasztalatairól szóló megfelelõ információkkal. Ugyanakkor a tervezõi döntésekbõl származó, épületek teljesítményével kapcsolatos azonnal jelentkezõ problémák száma is kimeríthetetlen, az ezzel kapcsolatos peres eljárások száma is jelentõs és folyamatosan emelkedik. A használati értékelemzéseken alapuló tervezõi gyakorlat elterjedése jelentõsen hozzájárulna az ilyen problémák kiküszöböléséhez és az épületek teljesítményének növeléséhez. A használati értékelemzések tehát a használót helyezik a középpontba, az érzékelt minõség és teljesítmény mérésére alkalmasak, ezáltal a használó befektetésének megtérülését képesek mérni. A teljes körû vizsgálatok során minden használói csoportot képviselni kell és minden fontos felmerülõ tervezési szempontot értékelni kell. Az elemzések a lakók elégedettségét vizsgálják a szükségleteik, illetve igényeik, elvárásaik kielégítésével kapcsolatosan, valamint azt, hogy az épület teljesítménye mennyire felel meg ezeknek a szükségleteknek, illetve elvárásoknak. Az értékelések a múltbeli tervezõi döntések következményeire világítanak rá, és ezáltal alapul szolgálnak a jövõbeli épületek fejlesztéséhez. A használati értékelemzéseknek különösen nagy jelentõsége van a költség-hatékony építésnél. A használók tervezési mûveletekbe való bevonása és a valóságos használat folyamatos értékelése is nagymértékben képes segíteni abban, hogy a szélesebb körben megfizethetõ lakások használati értéke és minõsége a költségekhez képest a legmagasabb legyen. Fontos hangsúlyozni, hogy a technikai teljesítmény elemeit a POE vizsgálatoknál elsõsorban hatásaiban kell vizsgálni (használók egészsége, biztonsága, komfort, stb.) 5 "Annak értékelése, hogy egy tervezett objektum milyen fokon elégíti ki és támogatja azok kifejezett és hallgatólagos emberi szükségleteit és értékeit, akik számára az épületet tervezték." /Friedman; Zimring & Zube, 1978/ 66 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 5

64 Hivatkozások Rapaport, A. ( ) Thirty Three Papers in Environment-behaviour Research. Urban International Press, New Castle, UK Freeman, Hugh L. szerk. (1984) Mental Health and the Environment. Churchill Livingstone (Medical Division of Longman Group Ltd), London, Edinburgh, Melbourne and New York, 1984 Talbott, J.L. (1993) Simply Build Green - A Technical Guide to the Ecological Houses at the Findhorn Foundation. Findhorn Foundation Development Wing, The Park, Findhorn, Scotland Baggs, S., Baggs, J., (1996), The Healthy House - Creating a Safe, Healthy and Environmentally Friendly Home. Thames ( Hudson Ltd, London, UK Phase II French National Report of Sustainable Development and Future of Construction, CIB W82 Meeting Sophia Antipolis, April 1996 Housing, Building and Urban Affairs in Denmark. The Danish Ministry of Housing and Urban Affairs, 1999, DK Housing Quality Indicators - Research Report and Indicators. Department of the Environment, Transport and the Regions, UK. 23 April 1999 (DETR homepage) Housing Indicators Ministry of the Environment, Finland, Helsinki, Quality and Choice: A decent home for all -The housing green paper. DETR Department of the Environment, Transport and the Regions; Dep. of Social Security, London, April Kendall, Stephen & Teicher, Jonathan (2000) Residential Open Building. E & FN Spon 2000, London & New York Andrew Rudin. Why We Should Change Our Message from Use Energy Efficiency to Use Less Energy. ACEEE György Kunszt. Sustainable Development and the Future of Construction industry in Hungary. CIB W82 Hungarian National Report, Scientific Society for Building (ÉTE), 1997 A fenntartható építés nemzeti csomagja. Vitaanyag. Gazdasági Minisztérium, 1999, Budapest Kunszt György. Városi környezetminõség és a fenntartható építés követelményei. Nemzeti Kutatási-Fejlesztési Terv környezetés természetvédelmi programjának stratégiája. Oktatási Minisztérium Kutatás-Fejlesztési Helyettes Államtitkársága Budapest, november Az építõanyagok piacának gazdasági szabályozó eszközökkel való befolyásolása a környezetbarát (anyag- és energiatakarékos) építészet, építési hulladék minõségének javítása, illetõleg az újrahasznosítás elõsegítése érdekében. Kutatási jelentés. Témavezetõ: Kiss András (MAKK) A KÖM megbízásából a Magyar Környezettudományi Központban (MAKK); 2000; (Közremûködõk: Fucskó József, Ungvári Gábor, Dr. Bartus Gábor, Kelemen Ágnes, Medgyasszay Péter, dr. Lányi Erzsébet, Novák Ágnes, Tiderenzl Gábor) Tisztább Építési Anyagokat Magyarországon! Kutatási jelentés. Témavezetõ: Medgyasszay Péter; KÖM; ; (Közremûködõk: Medgyasszay Péter, dr. Lányi Erzsébet, Novák Ágnes, Tiderenczl Gábor, Cserveny Ferenc, dr. Józsa Zsuzsanna) Tiderenczl Gábor. Az elérhetõ lakás hazai lehetõségei. PhD értekezés. Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Horváth Sándor; Tiderenczl Gábor. Fenntartható építés az Európai Unióban és hazánkban (1. rész). Építési Piac, március Horváth Sándor; Tiderenczl Gábor. Fenntartható építés az Európai Unióban és hazánkban (2. rész). Építési Piac; április 5 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 67

65 FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ÉPÜLETGÉPÉSZETI ELEMEI Dr. Kontra Jenõ Ph.D. Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Épületenergetikai és Épületgépészeti Tanszék Magyarország energiafogyasztása, egyes energiapolitikai kérdései 2003-ban Magyarország összes energiaigénye 1055 PJ volt, melynek megoszlását, és felhasználási tendenciáját a következõ ábra mutatja: Az EU elvárások alapján 2010-re az ország megújuló energia felhasználását meg kell duplázni, viszont a villamos energia termelés tekintetében a 2001/77/Ek irányelvek elõírásainak kiterjesztésével a jelenlegi félszázalékot 3,5 %-ra kell növelni, ami kb millió kwhás termelési kötelezettséget jelent. A különféle megújuló energiaforrások (vízenergia, napenergia, szélenergia, geotermia, biomassza) hasznosításának lehetõségei függnek a forrás mennyiségétõl, a rendelkezésre állás rendszerességétõl, valamint a hasznosítás gazdaságossági feltételeitõl és ebbõl lehet számolni ki a potenciálisan felhasználható mennyiséget, ami viszont a körülmények változása miatt folyamatosan változó érték. A fosszilis tüzelõanyagok kedvezõ ára, az elérhetõségük, a rendelkezésre állásuk, nagyobb fajlagos energia tartalmuk, korszerû felhasználási technológiájuk értelemszerûen hátráltatja a megújuló energiaforrások hasznosításának gyors növekedését. Az ábra tanulságaként problémaként fogalmazható meg, hogy az ország primér energiafelhasználásában a gázfogyasztás dominanciája állapítható meg. A hazai gázkitermelés ugyanakkor az igények felét sem tudja biztosítani, így a nehezen tárolható energiaforrásból jelentõs külföldi függõség alakult ki. A gázfelhasználás problémája mellett további gond a megújuló energiaforrások hasznosításának alacsony aránya, mely erõforrások decentralizáltan nagy mennyiségben állnak rendelkezésre az ország területén. Az energiafelhasználáson túl az ország komoly energiapolitikai kérdése, hogy mivel fogja jövõben elektromos energiaigényét elõállítani. A jelenlegi energiapolitika nyugat-európai feleslegek hasznosítására épít, és nem tervezi középtávon országos ellátást biztosító alaperõmûvek létesítését. A következõkben leírt gépészeti berendezések és technológiák ötleteket, példákat adnak arra, miként lehet a gázfelhasználás racionalizálásával decentralizált erõmûvi kapacitást kiépíteni, illetve miként lehet a megújuló energiaforrásokat hatékonyan hasznosítani. Megújuló energiaforrások Magyarország energiafogyasztásából 3,6 %-át tették ki a megújuló energiaforrás felhasználások, azaz 37 PJ-t. A villamos energia termelés 0,5-a történt megújuló alpont (194 milliók Wh). A megújuló energiaforrás felhasználási arányokat nézve, megállapítható, hogy magyarországi viszonylatban a teljes energia felhasználás 3,6 %-át képviselõ összes megújuló energia-felhasználás 77,6 %-át a tûzifa és egyéb növényi hulladékok teszik ki. A geotermia a 9,6 %-ot, a megújulókból termelt villamos energia 3,0 %-ot, egyéb szilárd hulladékok 8,1 %-ot, míg a hasznosított napenergia csak 0,2 %-ot tesz ki az összes felhasználáson belül. A szeméttelepi, valamint a települési szennyvizekbõl nyert biogázból és a kommunális szemétégetési hõ hasznosításából 1,5 % származik. 6 DR. KONTRA JENÕ PH.D., FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ÉPÜLETGÉPÉSZETI ELEMEI 69

66 Építész szeminárium Az EU hosszabb távú elvárásai, Magyarország nemzetközi környezetvédelmi kötelezettségvállalásainak teljesítése is szükségessé teszi, hogy az energiaellátásában a megújuló energiahordozók a jelenlegi részarányt jelentõsen (legalább 6-7 %) meghaladják. Falusi hõközpont Az elõre lépés érdekében a helyi adottságokat figyelembe véve kell alkalmazni az EU-ban használt és elfogadott támogatási elveket, és a hazai támogatási programok kidolgozása mellett minden lehetõséget meg kell ragadni, hogy már az EU-ba belépés elõtt is, de a belépést követõen még inkább részesüljön Magyarország is azokból az EU támogatásokból, amelyek segítségével a megújuló energiákra vonatkozó célkitûzések megvalósíthatók. Az EU energiapolitikai alapelvei között kiemelt jelentõségû a megújuló energiahordozók felhasználásában a bõvítése. A csatlakozás után alkalmazkodva az uniós követelményekhez a megújuló energiahordozók teljes energiafelhasználásunkon belüli részarányának lényegesen meg kell haladnia a jelenlegi mértéket (az Unió tagállamai a tervek szerint környékén 12 % körüli részarányt kívánnak elérni, ami a hazai részaránynak 3-4-szerese). Magyarországon a megújuló energiaforrások aránya az összes forráson belül 3-4 %-ra tehetõ. A hagyományos energiahordozók árának az elmúlt években bekövetkezett igen erõteljes emelkedése miatt a megújuló energiaforrások versenyképességének esélyei javulnak. Mindazonáltal a biomassza, a kommunális hulladékok, valamint a geotermikus energia kivételével középtávon még nem lehet a megújuló energiaforrások valóságos piacával számolni. A nap-, a szél- és a vízenergia felhasználásának lehetõségei az országos természeti adottságainak következtében mérsékletek. Egyes területeken azonban, megfelelõ közgazdasági feltételek kialakításával e lokális energiaforrások gazdaságosan hasznosíthatók. A megújuló energiaforrások hasznosítását jelenleg jogszabály is támogatja (a közcélú villamosmûvek villamos energia vásárlási árának megállapításáról szóló rendelet kötelezõvé teszi a megújuló energia-forrásokból termelt villamos energia átvételét). Ennek ellenére az energetikai és a környezetvédelmi jogi és közgazdasági szabályozásnál a jövõben fokozottabb figyelmet kell fordítani a megújuló energiaforrások gazdaságos hasznosításának bõvítésére, vizsgálni kell a megújuló energiaforrások támogatásának módosítását. Az EU úgynevezett direktívákban (irányelvekben) fejezi ki közös szándékát, akaratát, és ezeket a tagországok figyelembe veszik. Az épített konstrukciókra vonatkozó irányelv például a következõ követelményeket írja elõ: mechanikai megfelelõség és stabilitás, tûzbiztonság, higiénia, egészséges környezet, biztonságos használat, gazdaságosság és takarékosság az energia felhasználásban. Ezek a legáltalánosabb követelmények, amelyet minden konkrét termék, terv vagy alkotás esetében alkalmazni kell. Az irányelvek gyakorlati érvényesülését különbözõ szabványok, központi és helyi intézkedések, hatósági ellenõrzések segítik elõ. Látható a fenti felsorolásból, hogy az egészséges környezetnek és az energia-takarékosságnak kiemelt szerepe van. Az egyes EU országokban különbözõ intézkedésekkel, módszerekkel oldják meg a feladatokat, de tervezik egy egységes követelményrendszer bevezetését is. Ilyen lesz például az épületekre vonatkozó elõírás, vagy a megújuló energiaforrások hasznosításának kötelezõvé tétele ott, ahol erre lehetõség van, de említhetnénk a környezetszennyezési adó bevezetését is. 70 DR. KONTRA JENÕ PH.D., FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ÉPÜLETGÉPÉSZETI ELEMEI 6

67 Az égéskor keletkezõ káros anyagok Az energiahordozók elégéséhez oxigénre van szükség, a tüzeléskor tehát fogy a környezõ levegõ oxigénje, ugyanakkor különbözõ káros anyagok keletkeznek, amelyek általában ma még döntõ részben az atmoszférába kerülnek, tehát szennyezik a levegõt. A tüzelõanyagok lehetnek szilárd, cseppfolyós vagy gáznemû anyagok. Ezek szenet, hidrogént, oxigént, ként és kis mennyiségben egyéb anyagokat tartalmaznak. Az égéskor legnagyobb mennyiségben széndioxid keletkezik, amely annak ellenére, hogy nehezebb a levegõnél, elkeveredik vele. Részaránya a levegõben az utóbbi két évszázad alatt 30 %-al megnõtt és globális problémákat idéz elõ, a jövõben pedig természeti katasztrófák okozója is lehet. Elegendõ levegõ jelenlétében az égési folyamat során a teljes carbon mennyiség széndioxiddá alakul át. Ha a tökéletes égéshez szükséges mennyiségnél kevesebb levegõ áll rendelkezésre, akkor szénmonoxid is keletkezik, amely a füstgázzal szintén az atmoszférába jut. A szénmonoxid már egészen kis koncentrációban is káros az egészségre, akadályozza a vérben az oxigén szállítását. A tüzelõanyagokban több kevesebb mennyiségben jelen lévõ különbözõ kéntartalmú vegyületekbõl a tüzelõberendezésekben kéndioxid illetve kis mennyiségben kéntrioxid képzõdik, amelyekbõl a légkörben a jelen lévõ víz hatására kénessav, illetve kénsav keletkezik. Ezek a savak az ún. savas esõ formájában jutnak a talajra, illetve a Föld felszínén elhelyezkedõ épületekre, építményekre. A savas esõ károsan befolyásolja a természetes vizek és a talajok biológiai egyensúlyát, pusztítja az erdõket és a szabadban lévõ építményekben felmérhetetlen korróziós károkat okoz. Az elmúlt két évszázadban a fosszilis energiahordozók rohamosan növekvõ felhasználása következtében az emberi környezet elképesztõ ütemben romlott. Rendkívüli mértékben megnõtt az üvegházhatást kiváltó gázok mennyisége a légkörben. A szén-dioxid mennyisége 28 %- kal, a metán koncentrációja 50 %-al, a dinnitrogénoxidoké pedig 13 %-al növekedett meg az elmúlt százötven évben. Az emberek a környezet romlásából legközvetlenebbül a levegõ minõségének változását érzékelik. A mérési adatok azt mutatják, hogy ma hazánk területének közel 4 %-a súlyosan szennyezett, és itt él a lakosság majdnem 30 %-a. Mérsékelten szennyezett területen él az emberek 23,7 %-a. Ha ezt a két számot összeadjuk, az látszik, hogy ma az ország lakosságának több mint a fele szennyezett levegõjû területen él. A legsúlyosabb helyezet a városainkban alakult ki, ahol igen gyér a növényzet. A többszörösen összetett hõellátó rendszerek Fõ jellemzõjük az alap-energiahordozó, amely ideális esetben: geotermális energia és földgáz. A hõszivattyú kompresszorának hajtása gázmotorral gazdaságos, mert a gázmotorról levett hõt is felhasználjuk. Másik megoldás, hogy közvetve hajtjuk meg a hõszivattyút: a gázmotorral villamos generátort hajtunk, és az áram felhasználásával mûködik a hõszivattyú. A hõszivattyú beépítésének elõnye kettõs: gázmotoros meghajtással gazdaságosabban termelünk villamos áramot, mint a hõerõmûben, abszolút energia-megtakarítást ad földgázból, mert fõleg a termálvíz energiatartalmát hasznosítja. A tüzelés során keletkezõ nitrogénoxidokra sokáig nem figyeltek fel, pedig egészségkárosító hatásuk hasonló a szénmonoxidéhoz és a savas esõk kialakulásában is fontos szerepet játszanak. A nitrogén-oxidok az égési levegõben lévõ nitrogénbõl és az égésnél jelen lévõ oxigénbõl képzõdnek. Jelentõsebb mennyiségben 100 C fölötti hõmérsékleten keletkeznek, ezért a tüzeléstechnikusok arra törekszenek, hogy a láng hõmérséklete a kazánokban ne legyen túl magas. Ezt sok esetben úgy érik el, hogy hidegebb füstgázáramokat kevernek a lángba. A szilárd szennyezõdések, a por és a korom kis mennyiségben keletkezik a legjobban beszabályozott tüzelõberendezésben is, és a kéményeken át környezetünk levegõjébe kerül. Igen nagy szerencse, hogy a korom csak kis mennyiségben juthat be szervezetünkbe. A koromban lévõ úgynevezett kondenzált gyûrûs vegyületek, amelyek több benzolgyûrûbõl épülnek fel, az állatkísérletek szerint ugyanis erõsen rákkeltõ hatásúak. Tehát épületcsoportok rekonstrukciója során, illetve új városnegyed, lakónegyed építésnél mindenképpen javasolt a gázmotoros hõszivattyús egység beépítése. Ha a kogenerációs egység többlet villamos áramot fejleszt, a felesleget az áramszolgáltató vállalat kötelezõ módon átveszi és állami dotációs felárat fizet érte, ami külön pénzügyi hasznot hoz. Nagyobb volumenû, több száz lakásos épület rekonstrukciók, új lakónegyedek építése esetén az összetett hõtermelés a gaz- 6 DR. KONTRA JENÕ PH.D., FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ÉPÜLETGÉPÉSZETI ELEMEI 71

68 daságos megoldás. A tartalék csúcskazán beépítése célszerû. Jelen esetben 400 kw csúcskazán-teljesítményt kell beépíteni ahhoz, hogy a téli leghidegebb napokon is biztosítani tudjuk az egyes helyiségek elõírt belsõ hõmérsékletét. A tartalék kazánkapacitás beépítésénél két nézet terjedt el a szakemberek körében: teljes, 100 %-os tartalék beépítése földgáz tüzeléssel, csupán a csúcskazán jelenti a tartalékot földgáz tüzeléssel. A tartalék kazán jelentõsége csekély, mert éppen az épületek építészeti, épületfizikai javítása teszi feleslegessé a túlzott, esetleg 100 %-os kazántartalék beépítését. Ugyanis a geotermális energia szolgáltatás kimaradása esetén lenne szükség tartalék kazánok üzemeltetésére. Kijavíthatók, tehát csökkentett hõellátás vagy teljes fûtési szünet maximálisan egy napig tarthat. A fokozottan hõszigetelt épületek rendelkeznek akkora hõtároló kapacitással, hogy egy napos fûtési szünetet áthidalhat a falakban, födémekben tárolt hõ. Ehhez természetesen a külsõ oldali hõszigetelést kell alkalmazni az épületek rekonstrukciója során. Ilyen módon az épületfizikai rekonstrukció mintegy megtérül a hõtermelõ berendezések beépítésénél is, és természetesen folyamatosan kisebb üzemköltségeket jelent a fûtési idõszakban. A hazai távhõellátásban alap-energiahordozóként az 1970-es és 1980-as években jelent meg a geotermális energia. Jellemzõ a távhõellátásban a szénhidrogén felhasználás abszolút és arányaiban való növekedése, ezen belül is a földgáz meghatározó szerepe. A jelenlegi idõszak-ban a távhõellátás versenyképessége annak árától függ, ezen belül meghatározó az alap-energiahordozó költség részaránya. A távhõellátásért felelõs tulajdonosoknak, az önkormányzatoknak igen korlátozott cselekvési lehetõségük van az adott energiaszerkezetben, vagyis a hõszolgáltatás versenyképessé tételében. Ezen a nehéz helyzeten lényegesen változtatat, hogy Magyarország számos településén, fõleg az Alföldön jelen van a geotermális energia, amelyet még mindig nem használunk fel jelentõségéhez mérten épületfûtésre. A kisebb távhõrendszerek fajlagos költségei nagyobbak, tehát az 1-2 hévízkút energiáját hasznosító energiaellátás nagyságrendjében igen versenyképes a geotermális energia. Országos szinten a távhõszolgáltatásban a geotermális energia részaránya alig haladja meg a 0,4 %-ot. Energia megtakarítási lehetõségek Az energiaigény csökkentésének legnagyobb lehetõsége a hõigény csökkentése, mely elérésére a következõ alapvetõ lehetõségek állnak rendelkezésre: épületek hõszigetelése (falak, nyílászárók, stb.), hõtermelõ és hõleadó berendezések hatékonyságának növelése, iparban technológiai hõigény racionalizálása. Építész szeminárium Az ország speciális adottságai miatt külön figyelmet kell szentelni az elektromos energiahatékonyság növelésének. A kiemelt figyelmet egyrészt az indokolja, hogy az ország adottságai nem teszik lehetõvé elégséges mennyiségû tiszta elektromos áram elõállítását. A szén és olaj alapú villamos alaperõmûvekben meglehetõsen rossz hasznosítási fokkal (30%) termelhetõ elektromos áram, ami a szállítási és egyéb veszteségek miatt még kisebb mértékben tud a végfelhasználónál hasznosulni. Az elektromos igény csökkentésének fõbb lehetõségei: világítási energiaigény csökkentése (közterületeken és belterekben), iparban technológiai villamos energiaigény racionalizálása. Beruházás típusa Belsõ világítás korszerûsítés Utólagos hõszigetelés Nyílászáró korszerûsítés Fûtéskorszerûs ítés Többféle technológia Önkormányzatok A évi NEP Pályázatok (db) Teljes beruh. klts (mft) Támogat ás (mft) Energ. takar. (TJ/év) En klts takar. (mft/év) ,33 41,90 11,04 12, ,49 74,14 10,07 13,33 1 4,08 1,22 0,30 0, ,40 34,61 9,37 16, ,87 99,08 29,40 41,47 Összessen ,17 250,95 60,18 84,25 Épületrekonstrukciók utáni korszerûenergiaellátás Napjainkban az elavult belvárosok, belsõ kerületek teljes körû rekonstrukciója zajlik több nagyvárosban és kisebb településen. Nemcsak városrendezés, új települési arculat, újfajta belváros kép létesül, de megújulnak az egyes lakó- és középületek is. Legtöbbször a régi hõtechnikailag is elfogadhatatlan állapotú épületek bontásra kerülnek, helyettük új, jól hõszigetelt, korszerû nyílászárókkal ellátott, energiatudatos épületegyütteseket alkotnak a tervezõk. Az új épületek mellett, a megmaradó, régi esetleg mûemléki jelentõségû épületállomány épületfizikai javítását is elvégzik. A tetõszerkezetek fokozott hõszigetelésével a hõátbocsátási tényezõk a rétegrendre vonatkozóan k = 0,2 0,3 m 2 K értékre csökkennek, az ablakok 72 DR. KONTRA JENÕ PH.D., FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ÉPÜLETGÉPÉSZETI ELEMEI 6

69 A hõtermelés oldalán kiterjesztett, összetett rendszereknek van jövõje. Az alap energiaellátást, - ott, ahol rendelkezésre áll a geotermális energia, - ezzel a megújuló energiafajtával kell megalapozni. Még akkor is felhasználható a geotermális hõ, ha a szokásos fûtési rendszerek hõmérsékletszintjéhez képest kisebb hõmérsékleteken adott. Pl C-os termálvízzel az év nagy részében tudunk fûteni, ha fõleg sugárzó fûtéseket üzemeltetünk, és csúcshõtermelõt kapcsolunk be a rendszerbe. A geotermális energia felhasználása azért is célszerû, mert a fûtési rendszerbõl elfolyó, egyszer már felhasznált termálvíz (pl. 30 C alatti hõmérsékleten) alkalmas lehet hõszivattyús rendszer forrásoldalának. Hõtechnikai épületgépészeti lehetõségek Kondenzációs kazánok A leggazdaságosabb gázkazánok, amelyekre jellemzõ a %-os éves hatásfok, a modulációs égõ, a zárt égésû kivitel, a digitalizációs információs- és hibakijelzõ rendszer. A legfontosabb tulajdonsága, hogy az égéstermék vízgõztartalmából felszabadított hõt hasznosítja. Környezetvédelmi szem-pontból kiváló készülékek. Minden eltüzelt gáz m 3 után 1,1-1,3 kwh energiával többet hasznosít. Itt kell szólni a korszerû kéményekrõl k = 1,0 1,5 W/m 2 K hõátbocsátása lesz a jellemzõ. A fajlagos hõigények a korábbi W/m 3 -rõl 5-10 W/m 3 -re csökkennek. Ez azt jelenti, hogy a városi legnagyobb hõfogyasztók, az épületek névleges hõigénye lényegesen kisebb lesz, vagyis az éves hõenergia fogyasztás is sokkal kisebb lehet. Így a lakossági- és kommunális energiaköltségek csökkenése megtörténhet, annak ellenére, hogy az energiaárak állandó növekedésével kell számolnunk. Ha adott a korszerûsített épületállomány, akkor ehhez igazodik az épületgépész tervezõ, aki ugyancsak az energiaköltségek csökkentésére törekszik, amikor a legalkalmasabb konstrukciót építi be a házba. Nevezetesen a hõleadók megfelelõ kiválasztásával kettõs célja van: egyrészt az alacsonyhõmérsékletû sugárzó fûtéseket széles körben alkalmazva, másrészt a megújuló energiabázison üzemelõ optimális rendszereket, kiegészítõ fûtéseket tervez. A gazdasági helyzet változása, az európai energia árarányokhoz való fokozatos igazodás azt mutatja, hogy az épületrekonstrukciók során szakítani kell a mai elterjedt szokással, nevezetesen az egy lakás - egy fali gázkazán mûködtetésével. Az egyedi lakásfûtés egyre drágább lesz, míg a központi fûtés, a távhõellátás hosszú távon gazdaságosabb megoldást mutat. Célszerû lesz, a több épületbõl álló, néhány száz lakás nagyságrendû, rekonstrukció utáni városnegyedeket távfûtõrendszerrel ellátni. Környezetvédelmi szempontból a fûtõmû jó hatásfokú hõtermelõje mindenképpen elõnyösebb, mint a sok egyedi kéménnyel mûködõ fûtési üzem. Az új gázkészülék konstrukciók alacsony hõmérsékletû füstgázt bocsátanak ki, a gravitációs mûködés már nem garantálható, ezért ventilátorra van szükség a füstgáz kijuttatásához. A zárt égésterû kazán a helyiség légterétõl hermetikusan elzárt. Így lehetséges a tökéletesen záró ablakok, ajtók melletti biztonságos kazánüzem, és ezen felül elmúlik az a veszély, hogy a vizes helyiségek elszívó szellõzése égésterméket szívjon vissza a nyitott kéménybõl. Megjelentek a piacon a zárt égésû gyûjtõ kémények is, amelyekre a gyártó legalább 20 év garanciát vállal. Hõmennyiségmérés A távhõellátás fogyasztói, a társasházak központi kazánjairól táplálkozó lakások, hõfogyasztók joggal elvárják a hõenergia fogyasztással arányos elszámolást. Ehhez az egyes helyiségek, fûtõtestek hõfogyasztás mérése szükséges, vagyis az ún. költségosztási-mérési rendszer kiépítése. Elõfeltétele a központi fûtési rendszer korszerûsítése. Egy radiátorra jutó beruházási költség kb Ft. Ehhez járul az elpárolgás elvén mûködõ költségosztó ampullacseréje, ami kb. 400 Ft évente, radiátoronként. A rendszer a FÕTÁV-nál bevált. A fûtési rendszerek felújítása A felújítások alapvetõ célja a gazdaságos üzemre való áttérés és a fizikai megújulás. A legkisebb ráfordítással járó, és jelentõs megtakarítást eredményezõ mûvelet a teljesítményszabályás kiépítése. A legnagyobb volumenû változtatás a kazáncsere, a kazánházi átalakítás, a teljes hálózat korszerûsítés, a hõleadók cseréje. A megtakarítási lehetõségek gázenergiára vetítve: kondenzációs kazán beépítésével % korszerû szabályozással % hõfogyasztásméréssel 5-8 % 6 DR. KONTRA JENÕ PH.D., FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ÉPÜLETGÉPÉSZETI ELEMEI 73

70 Új épületek fûtési rendszerei Az építendõ új épületeknél a legkorszerûbb, legbiztonságosabb és energiatakarékos megoldásokhoz kell ragaszkodni. Néhány példával illusztrálva: kis lakásoknál nem feltétlenül a lakásonkénti saját kazán telepítése a jó megoldás (pl. garzon lakás), mert nehéz a HMV-fûtési igény kielégítése, nyílt égésterû gázkészüléket ne tervezzünk kis lakásba, oda zárt égésterût kell beépíteni, padlófûtést csak az arra alkalmas helyiségben szabad mûködtetni, egy lakás- egy bekötés (mérés) elvét célszerû tervezni a központi fûtéseknél nagy csarnokok, nagy belmagasságú terek fûtését sugárzó fûtéssel kell biztosítani. Lég- és klímatechnikai rendszerek Energetikailag a hõvisszanyerõk beépítése minden nagy rendszerhez javasolt: regeneratív és rekuperatív hõvisszanyerõket alkalmazunk, amelyekkel %-os hõmegtakarítást lehet elérni. A klímarendszereknél fõleg a technológiai klímák fejlõdése figyelhetõ meg: pl. konyhatechnológiai segédsugaras elszívóernyõk, vagy uszodai hõszivattyús ködtelenítõk, illetve split klímák. Az irodaépületek, közösségi helyiségek fan-coil rendszereinek továbbfejlesztésével alakult ki a klímagerenda, ami a frisslevegõ ellátását is biztosítani tudja például túlnyomásos rendszerben a helyiségben tartózkodók számára, és télinyári igényt ki tud elégíteni. Vízellátás-csatornázás Építész szeminárium Ezen a területen nem annyira az új berendezések és készülékek, mint inkább a hálózatok, a csõvezetékrendszerek megújulása a jellemzõ. Az elmúlt évben nagy változás történt: a régi, horganyzott acélcsöveket felváltották a réz és mûanyag csõvezetékek. Ma elmondható, hogy a rézcsõ túlzott térhódításával szemben a legjobb választás a térhálósított polietilén csõ, amelyet bátran lehet falhoronyban, födémben, padlóban vezetni. Kötései biztosak, tartósak. Ezzel megszûnnek a korróziós problémák, és a vízvezeték meghibásodásából eredõ épületszerkezeti károsodások. Ahol mégis a rézvezetéket részesítik elõnyben, ott a rézcsövet csakis a horganyzott acélcsõ után szabad a folyásirány szerint beépíteni, mert fordítva elektrokémiai korróziót okoz. Kerülni kell a nagy hálózati nyomást épületeken belül, (max. 5 bar legyen a csapolók elõtt a nyugalmi nyomás). Mindenképpen ajánlott az ivóvízhálózatban a víz szûrése, központi szûrõ beépítésével. Ahol a víz kemény volta indokolja, vízkezelõ beépítése is javasolt: mágneses vagy vegyi lágyítás megoldja a vízkõkiválást. A csatornázási rendszerek épületen belül ma már szinte kizárólag mûanyagcsöves hálózattal jelennek meg. Ez vonatkozik az esõvíz belsõ elvezetésére is. Újabban célszerûen szétválasztjuk a fekáliás és fekália mentes szennyvizeket, az utóbbiak helyi hasznosítása céljából. Fontos EU-követelmény a szennyvizek helyi részleges tisztíthatósága. Pl. újfajta olajleválasztók, zsírfogók. Elterjedtek az újfajta házi szennyvíztisztítók, a biológiai tisztítók: két- és háromfázisú vizinövényes talajszûrõk. Kistelepülések szennyvízkezelése 15 fõ/ha lakósûrûség alatt korszerû, egyedi szennyvíztisztítót célszerû létesíteni, de a kezelt vizet nem szabad élõ befogadókba engedni, inkább öntözésre, WC-öblítésre kell használni. A kistelepülések költséges csatornázása helyett A lakóépületek kisteljesítményû szellõzési rendszereinek hõvisszanyerõi gazdaságos szellõztetést biztosítanak. Az elszívó szellõzések sokventiltoros változatai automatikus üzemmel, gyûjtõszellõzõként megbízhatóan mûködnek. A szellõzések zajcsökkentése területén jelentõs eredményeket értek el a gyártók. 74 DR. KONTRA JENÕ PH.D., FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ÉPÜLETGÉPÉSZETI ELEMEI 6

71 sokszor a természet-közeli, földmunkával kedvezõbb kezelést lehet elérni. Lehet tavas tisztítás, az elárasztott felszínû vízinövényes tisztító, kétfázisú rendszerek, háromfázisú rendszerek. Épületeken belüli, újszerû berendezés az ülepedés-mentes átemelõ, távfelügyeleti üzemeltetõ rendszer. Gázellátás A gázellátás területén szigorú elõírásokat kell betartani, és csakis az illetékes gázszolgáltató által jóváhagyott tervek szerint kivitelezhetõ a gázhálózat. Újabban a falba süllyesztett mérõ-nyomáscsökkentõk betervezhetõk, a búvárharangos védelem a földbe süllyesztett nyomásszabályozót teszi lehetõvé. Új gázkészülékek a PB - vagy földgáztüzelésû hõlégfúvók, a gáz sötétsugárzók, a lángmentes infrasugárzók, és a kogenerációs egységek gázmotor blokkjai. A gázmotoros hõ- és áramtermelõ blokkok új, nemes energiát állítanak elõ, átlagosan %-os összhatásfokkal, ezért ha dotációs átvételi áron eladható a villamosenergia, - gazdaságos üzemû. 6 DR. KONTRA JENÕ PH.D., FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ÉPÜLETGÉPÉSZETI ELEMEI 75

72 FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ANYAGHASZNÁLATA Dr. Lányi Erzsébet A problémákról és az összefüggésekrõl A kötet alapvetõ célja, hogy épített környezetünk létrehozóiban és fenntartóiban, (legyenek azok tervezõ építészek, mérnökök, a szabályozási munkában vagy a döntéshozásban résztvevõk, vagy csak egyszerûen használók), tudatosítsuk természeti környezetünk katasztrofális állapotát és segítségüket-közremûködésüket kérjük, hogy a további pusztítás megállítható legyen. Látnunk kell, hogy a konzumcivilizáció a természeti erõforrásokat gyorsabban fogyasztja, mint ahogy azok megújulni képesek, több szennyezõ anyagot és hulladékot termel mint amit a természet képes eltakarítani. Épített környezetünk (épületek, utak, vasutak, hidak, közmûvek, mûtárgyak) létrehozásához és meglehetõsen pazarló mûködtetéséhez hatalmas mennyiségû energiára, nyersanyagra és vízre van szükség. Mindháromból kimerülõben vannak a Föld készletei. Fogynak a biológiailag aktív földterületek is, eltûnõben van az élõvilág sokfélesége, szennyezett az ivóvíz, a tenger, a talaj és a levegõ. Tudjuk, hogy az élet maga tartja fenn az élethez szükséges feltételeket a bioszféra pontosan szabályozott rendszerén keresztül. Ezt látszik megzavarni a szabadjára engedett emberi mohóság. A ma emberének szemmel láthatóan életcéljává vált a rövidtávú, maximális nyereségre törekvés és a fogyasztás. Egyedül a technikai fejlõdés mindenhatóságában hisz, mindent anyagi szempontoknak rendel alá, pedig tudja, hogy a pénz nem boldogít, csak a haszon- tegyük hozzá. A XXI. század környezeti problémái azért egyedülállóak, mert a nyersanyagforrásnak tekintett természetbe való bea- vatkozás sebessége, mélysége és bonyolultsága eddig még nem tapasztalt mértéket értek el és a rohamosan terjedõ civilizációs modell jóvoltából az egész világra kiterjedtek. Látni kell, hogy a mesterséges környezet kizárja a természetet, sõt valamiféle színpadi kellékként kezeli. A városi ember szinte minden tekintetben mesterséges életet él, mesterségesen elõállított körülmények között. A riasztó jelenségeket látva, egyre többen gondoljuk úgy, hogy az életnek ez a formája tovább már nem tartható fenn. A fenntartható építés Az elõzõ írásokban már megfogalmazódtak a fenntartható építés legfontosabb definíciói. Jelen írás témája szempontjából inkább az építés, mint az építészet fogalmát célszerûbb használni, hiszen pl. egy autópálya létrehozása is építés, sõt adott esetben nagyobb hatással lehet a környezetre mint az épületek. A fenntartható (környezettudatos, környezetkímélõ) építés, ezek szerint egy olyan régi-új szemléletmódot jelent melynek segítségével az építmények létrehozása és használata esetén minimális anyag és - elsõsorban megújuló forrásból származó - energia felvétel, jó hatásfokú felhasználás és korlátozott, a természetbe visszaforgatható kibocsátás érhetõ el. A módszer a tervezésnél minden tekintetben figyelembe veszi: a helyi adottságokat, használja (felerõsíti) a környezeti erõforrásokat, az egészségre ártalmatlan mûszaki megoldásokat alkalmaz és megtervezi a környezetkímélõ használatot is az üzemeltetõk bevonásával. Régi ház, hagyományos szerkezetek, öko-ház Egészen a közelmúltig (kb. a múlt század eleje) gyakorlatilag minden épületet környezettudatosnak nevezhettünk. Az elnevezés alatt azt a hagyományokon alapuló, mesterségbeli tudás felhasználásával létrehozott házat értjük, amelynél figyelembe vették a domborzat, a napsugárzás, a szél, a helyi légáramlatok, a növényzet, vízfelületek és a természetes fény adta lehetõségeket. Régóta ismert, többnyire természetes anyagokat használtak és ezeket a tapasztalatokra támaszkodva építették össze. Igen jó példával szolgálhatnak erre akár régebbi városi épületeink is, de különösen a régi parasztházak, hiszen az éghajlati és domborzati viszonyoknak megfelelõen építették õket természetes anyagokból, a hagyományoknak megfelelõen. A (még nem is olyan) régi falu természettel szimbiózisban lévõ életmódja sajátos kultúrát teremtett az építészetben is, mely még napjainkban is példa értékû lehetne. A mai értelemben vett környezettudatos építésben nagy- és dédszüleink tapasztalatai és a hagyományok figyelembevétele mellett a legkorszerûbb technika is használható, amennyiben a környezet kímélése, illetve terhelésének csökkentése meg- valósul. 7 DR. LÁNYI ERZSÉBET, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ANYAGHASZNÁLATA 77

73 Egyre nyilvánvalóbb, hogy a szemléletmód érvény- esüléséhez a mérték, a felelõsség, az önkorlátozás, a közösség és az autonómia fogalmának újraértelmezésére, a fogyasztói szemlélet legalább részleges feladására van szükségünk. Meg kell fontolnunk azt is, hogy a mesterséges környezet, néha ijesztõ mértékû terjeszkedése helyett ne kapjanak-e nagyobb hangsúlyt a rekonstrukciós-rehabilitációs feladatok? Szükség volna rájuk azért is, hogy azok a bizonyos hagyományok újra felfedezhetõk, megtanulhatók legyenek. Nem vagyunk egyedül A fenntartható - ökologikus - környezettudatos módszerek alkalmazásával kapcsolatban komoly értelmezési nehézségek, sokszor súlyos félreértések tapasztalhatók. Még a témában jártas kollégák sem értenek egyet, számos területen jelentõsek a véleményeltérések. Az ökologikus, vagy fenntartható szemléletmódot természetesen nem csak az építésre, hanem valamennyi emberi tevékenységre kell vonatkoztatni, hiszen a szállítás, a közlekedés, a turizmus, az iparosított mezõgazdaság és a legkülönbözõbb iparágak is részt vesznek a károkozásban. Nem véletlen az ökológia fogalomrendszerének átvétele, hiszen korunk tudomány-centrikus felfogásához közel áll, a kapcsolatrendszer tudományaként az összefüggésekre helyezi a hangsúlyt. A nehézségeket az okozza, hogy elszoktunk attól, hogy tágabb összefüggésekben gondolkozzunk. Újra meg kell barátkoznunk a rendszer már lejáratottnak hitt fogalmával, az ismeretek felaprózódása és az önálló, elszigetelt tudományágak világában. Kiderült, hogy az embereknek egyaránt szüksége van a nagy- és kisléptékû megfigyelésekre, a mély de korlátozott hatókörû vizsgálódásokra és a különféle tudomány- területek közötti integrációra is, hogy kezelni tudjuk a valóságos problémákat. Egyre több interdiszciplináris kutatócsoport jön létre, ökológusok, biológusok, orvosok, fizikusok, matematikusok, mérnökök, építészek, szociológusok és pszichológusok, közgazdászok és jogászok, filozófusok és írók, valamint számtalan civil szervezet részvételével. A feladat óriási. Meg kell fogalmazni a tudományterületek határmezsgyéjén felmerült kérdéseket és közösen kell a válaszokat kidolgozni. Az alapvetõ kérdés és a lehetséges válasz valójában nagyon egyszerû: mi függünk a természettõl, vagy Õ függ tõlünk? Elég, ha arra gondolunk, meddig maradhatunk életben levegõ és víz nélkül és nem lehet kétséges a helyes válasz. Építész szeminárium Az építészmérnökök feladata Az emberi tevékenységek tereit-kereteit a különféle szakterületek mérnökei alkotják meg. Az építészmérnökök felelõssége azért kiemelkedõ, mert képzettségük lehetõvé teszi, hogy rálátásuk legyen az épített környezet, mint az emberi tevékenységek színtere egészének létrehozására és mûködtetésére, képesek legyenek a különbözõ szakterületek feladatainak megfogalmazására. A problémahalmaz csak együttesen kezelhetõ, ezért feltétlenül szükségünk van a legkülönbözõbb szakemberek tudására és tapasztalataira egy egészségesebb és a természettel békében létezõ mesterséges környezet megteremtéséhez. Hozzá kell tennünk, hogy a közölt információk igen nagy része tudományos alapon már bizonyított, de nagyon sok dolog további kutatásokat igényel. Még sok minden egyelõre a kérdésmegfogalmazás stádiumában van, de semmi nem mond ellent a napi tapasztalatoknak és a magát manipulálni nem hagyó józan észnek. A környezettudatos épületek és szerkezeteik Szükségesnek látszik a tanultakat az ökologikus gondolkozás szempontjából újraértelmezni. A szakmai szabályok természetesen továbbra is érvényesek, mindössze egy új összefüggésrendszerbe kell helyezni és újfajta, pontosabban régiúj módon kell alkalmazni azokat. Ezek szerint egy épület szerkezeti szempontból a komfort- és kényelemérzetet biztosító belsõ tereket körülvevõ harmadik bõr -ként is értelmezhetõ. El kell látnia a mechanikai- és biológiai védelem, a hõvel, párával, levegõvel való gazdálkodás feladatát. A ház - mint tudjuk - számos, meghatározott hierarchia szerint rendezõdött szerkezetcsoportból áll, teherhordó, térelhatároló, térelválasztó, a közlekedést-, a belsõ terek és a külsõ tér közötti kapcsolatokat biztosító, valamint a használatot lehetõvé tévõ (épületgépészeti) szerkezetek és berendezések összessége. A komfort- és kényelemérzetet, illetve sokszor az egészséget befolyásoló tényezõk, mint: a hõérzet (lég- és felületi hõmérséklet, páratartalom, légmozgás, stb.), a megvilágítás (természetes, mesterséges, benapozás, stb.), a levegõ minõség (oxigéndús, tiszta, ionizáció, stb), az illatok, az akusztikai-, a vizuális hatások (térarányok, színek, stb.), elektromágneses erõterek és a higiéniai körülmények szempontjából legnagyobb jelentõsége a külsõ térelhatárolás- (külsõ fal, tetõ, földszinti padló), a nyílászárás- és a felületképzés szerkezeteinek, az épületgépészeti rend- 78 DR. LÁNYI ERZSÉBET, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ANYAGHASZNÁLATA 7

74 szereknek és berendezéseknek, illetve az azokat alkotó legkülönbözõbb anyagoknak van. A környezet terhelése szempontjából azonban figyelemmel kell lenni valamennyi szerkezetcsoportra, hiszen az alapa- nyag kitermeléstõl, a félkész - és késztermék gyártáson, a szállításon, tervezésen, kivitelezésen, használaton, felújítá- son keresztül a bontásig és hulladékba - kerülésig meghatározó a jelenlétük. A környezettudatos és egészséges épület szerkezeteivel szemben támasztott legfontosabb követelmények az aláb- biakban foglalhatók össze: kommunikáljanak a környezetükkel, azaz lélegzõk legyenek (pl. gazdálkodjanak a levegõben lévõ- és a kondenzálódott párával, korlátozott mértékû lég- és szelektív sugárzás-áteresztõ képességgel rendelkezzenek, stb.), megfelelõ mértékû legyen a felületi hõmérsékletük (hõérzet, párakondenzáció, penész, stb.), képesek legyenek az energiaforgalom szabályozására (a hõveszteség- és a nyári hõterhelés korlátozása, hõnyereség lehetõvé tétele és tárolása, stb.), ne bocsássanak ki az egészségre ártalmas anyagokat (a kitermelés, gyártás, beépítés, használat, bontás, hulladék elhelyezés folyamán), ne alakuljon ki bennük elektrosztatikus feltöltõdés, képesek legyenek a zajhatások kezelésére, kellemes illatúak, egyszerûen és hatékonyan tisztíthatók legyenek. A felsorolt követelmények csak a környezeti kívánalmakhoz illeszkedõ anyagválasztás és konstrukciós elvek alkalmazása esetén teljesíthetõk. Ma használatos épületeink szerkezetei és anyagai Egy újonnan épült ház, egy kis túlzással, lényegében hatalmas energiaráfordítással elõállított vegyszerkeveréknek tekinthetõ. A XX. század különbözõ forradalmai között a kémiai forradalom is szerepelt és 1985 között 4 millió vegyi anyagot jegyeztettek be, melyekbõl kb. 60 ezer ma is forgalomban van és természetesen építõanyagaink jelentõs részében is megtalálhatók. Épületeink nagyjából úgy viselkednek mint a fogyasztói társadalom embere, építésük és használatuk alatt: a földkéregbõl származó anyagokat, (évente a világon mintegy 3 milliárd tonna nyersanyag alakul át épületszerkezetekké és épületgépészeti berendezésekké), ivóvizet, friss levegõt és fosszilis energiahordozókból származó energiát vesznek fel. Mindezt, sokszor rossz hatásfokon elhasználják és építési és háztartási hulladékot, szennyvizet, romlott levegõt és füstöt, zajt és hulladékenergiát bocsátanak ki. Környezetüktõl szinte hermetikusan elzárkóznak, a kommunikációt vagy kizárják, vagy bonyolult szûrõberendezésekkel (légszûrök, hõ- és napvédõ üvegek, stb.) lassítják, módosítják. Az energiatakarékosság egyébként nagyon fontos követelményének túlteljesítésével pl. a kitûnõ légzárású nyílászárók beépítése miatt az u.n. résszellõzés gyakorlatilag megszûnt. A belsõ légtérben megnõtt a páraterhelés, feldúsultak a legkülönbözõbb forrásokból származó káros-anyagok, elszaporodtak a biológiai kártevõk, és kizártunk számos, az egészséget jótékonyan befolyásoló természetes sugárzást, elsõsorban a napsugárzás élettanilag legfontosabb részeit. A mesterséges körülmények megteremtése lehetõvé tette a természetes életritmus megváltozását is, megnõtt az érzékszerveinkkel nem tapasztalható káros hatások jelentõsége. Egyre több, az épületek mûködésével (építõanyagok kipárolgása-kiporzása, tisztító- és kozmetikai szerek, épületgépészeti-, háztartási-, irodai- és egyéb elektronikus berendezések) kapcsolatos tényezõrõl mutatható ki a megbetegedésekkel való összefüggés. A szerves fejlõdéshez szokott emberi szervezet képtelen alkalmazkodni a gyors technikai fejlõdés létrehozta ugrásszerû és rendkívüli mértékû változásokhoz. Az egyes szerkezetek a ma építészetében-építésében iparosított módszerekkel a helyszínen, vagy nagyüzemi sorozatgyártással, elõregyártva készülnek, többnyire különválasztott funkciókat teljesítõ elemek társításával. Példaként a réteges, fém tartóvázra szerelt, külsõ kéregbõl, hõszigetelõ táblákból, légzáró- és párafékezõ fóliákból, különbözõ anyagú építõlemezekbõl készült, tapétázott vagy kerámiával burkolt belsõ felületképzésû térelhatároló falak, vagy a tetõtér beépítések külsõ térelhatároló szerkezetei említhetõk. Az automatizált gyártás nagy pontosságot, magas színvonalú, megbízható és állandó minõséget garantál, az építés helyszínén sokszor csak összeszerelést igényel. A gyors ütemû technikai fejlõdés az építõanyagok tulajdonságainak változtatásával fantasztikus technikai teljesítményeket tesz lehetõvé. A nagy sorozatban való elõregyártás miatt a költségek elfogadható mértékûvé tehetõk. A nyersanyag kitermelés, a gyártás és a nagy távolságokra való szállítás azonban rengeteg energiát használ fel és károsítja a környezetet is. Gondoljunk az õserdei faanyagkitermelésre, amely jóval meghaladja a fenntartható szintet, vagy a kõolajszállítás katasztrófáira, esetleg a fémércek bányászatából származó meddõhányókra, a tönkretett élõvilágra. Mindezek a gyakorló építészek számára keveset mondanak, mert a termékek elõállítása földrészek között szervezett és a környezeti károk tõlünk - látszólag - nagyon távol keletkeznek, de az összefüggések ismeretében mégsem hagyhatók figyel- men kívül. 7 DR. LÁNYI ERZSÉBET, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ANYAGHASZNÁLATA 79

75 Példaként szokták említeni, hogy a világ energiafelhasználásának kb. 40 % - áért felelõsek a különbözõ építmények és ennek jelentõs részét még azelõtt elhasználják, hogy használatba vennék azokat, vagy a büszke háztulajdonosok betennék a lábukat az elkészült épületbe. Épületeink anyagai A felhasznált anyagok legnagyobb része gyökeresen új, legtöbbször kõolaj-, vagy kõszén származék, más része természetes alapú, de feldolgozott, módosított összetételû, vagy társított félkész- és késztermék. Hogy a legelején kezdjük: az atomok meghatározott törvényszerûségek szerinti összerendezõdése az anyag. Az anyagra, így az építésben felhasználtakra is, jellemzõ a mikrostruktúra amely térben szabályosan vagy szabálytalanul alakult, vagy alakítható. Különbözõ mikrostruktúrájú komponensek alkotják a makrostruktúrát, mely lehet homogén, heterogén, inhomogén, izotrop és anizotrop. Emlékeztetõül néhány általános anyagtulajdonság: Fizikai tulajdonságok tömegeloszlási- (sûrûség, testsûrûség, tömörség, porozitás), hidrotechnikai- (víztartalom, víz és nedvességfelvétel, páradiffúzió, fagyállóság), hõtechnikai- (fajhõ, hõ okozta alakváltozás, hõvezetés, tûzállóság), stb. tulajdonságok. Mechanikai tulajdonságok nyomószilárdság, szakító-húzó szilárdság, kopásállóság, felületi keménység, stb. Alakváltozási jellemzõk rugalmas, képlékeny, rugalmas-képlékeny, rugalmas-viszkózus stb. anyagok. A tulajdonságok ellenõrzése Méréstechnika: Az anyagtulajdonságok egzakt meghatározását szolgálja, szabványosított vizsgálatokkal és a mértékegységek rendszerével. (SI 1980-tól). Minõsítés, minõség-ellenõrzés: Minõség alatt az alkalmasság mértékét értjük. A minõsítés célja egységesítésre, szabályozásra törekvés. A minõség ellenõrzése: annak felülvizsgálata, hogy a termék megfelel-e a gyártó tanúsította minõségnek. Az egyes anyagok alkalmazási területe, épületszerkezeti felhasználása fenti tulajdonságaik függvényében választható meg, ezek a megmunkálhatóságra és a tönkremenetel módjára is adatokat szolgáltatnak. Építész szeminárium Az építõanyagok általános csoportosítása: Szerves anyagok Szervetlen anyagok: természetes, mesterséges. Az ismertebb építõanyagok tulajdonságai és alkalmazási területük: A legõsibb építõanyagok: a kõ, a fa, a föld, különbözõ szálas növények pl. a nád, sás, fûfélék, késõbb a gabonatermesztés hulladék anyagai a szalma, kukoricaszár, illetve az állati eredetûek a gyapjú, szõr, bõr, enyv stb. Ezek a fa és néhány keményebb kõfajta kivételével (legalábbis a gazdagabb országokban) kiszorultak az építésbõl. Helyettük természetes alapú, de feldolgozott, átalakított, társított termékekbõl építenek. Néhány közülük: Természetes kövek mélységi (pl. gránit), vulkáni (pl. andezit, bazalt), üledékes (pl. mészkõ, homokkõ) kövek. Fõleg burkolatként használják, újszerû technikák, (pl. hordozó építõlemezre ragasztott hártyák ) segítségével. Kötõanyagok A kötõerõ általában kémiai folyamatokkal jön létre (pl. mész, gipsz, cement, mûgyanták, stb.). Különbözõ keverékeket ragasztanak össze mint pl.: a beton, vasbeton, habarcsok, mûkõ, mészhomok tégla, azbesztcement. Kerámiák (téglák, cserepek) Ezen anyagokat az agyag és különbözõ adalékanyagokból égetéssel állítják elõ. A beton, vasbeton, és téglafélék nagy szilárdságukra tekintettel teherhordó szerkezetekként, a habarcsok ragasztó és felületképzõ elemként, a kõ, a mûkõ, mészhomoktégla, mázas kerámiák burkolatként, a cserepek, azbesztcement jó tömörségük miatt tetõfedõ anyagokként kerültek-kerülnek felhasználásra. Fémek alapanyagokból (nehézfémek, mint vas, réz, cink, ólom, ón, higany és könnyûfémek, mint alumínium, magnézium), ötvözõkbõl (berillium, króm, kadmium, kobalt, nikkel, titán, mangán), ötvözõ vagy szennyezõ metalloidokból álló (szén, foszfor, kén, szilícium), gyártmányok (acél, alumínium idomok, lemezek, öntvények). Az acél nagy szilárdsága és viszonylag könnyû megmunkál- 80 DR. LÁNYI ERZSÉBET, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ANYAGHASZNÁLATA 7

76 hatósága miatt elsõsorban teherhordó és rögzítõ-kapcsoló szerkezetként, a horgany, a réz és különbözõ ötvözeteik burkoló és tetõfedõanyagként alkalmazhatók. Az alumíniumból tetõfedõ lemezeket, párazáró fóliákat, nyílászáró szerkezeteket, stb. készítenek. Valamennyi fémanyagból készíthetõk épületgépészeti vezetékek és berendezések is. Üveg Alapanyagai a kvarc, szóda és mész. Az üveg túlhûtött folyadéknak is tekinthetõ, ötvözhetõ és társítható más anyagokkal is. Öntött, hengerelt, húzott, úsztatott, sík és hajlított, egy- és többrétegû üvegtáblák formájában nyílászárókban, falszerkezetként, tetõfedésként, térelválasztó, néha hõszigetelõ szerkezetként használják. Mûanyagok Többnyire szerves polimerek, melynek alapanyagai a kõolaj, földgáz, kõszén. Gyártás szerinti típusai: polimerizációs (PVC, PS, PE), poliaddíciós (PU, mûgyanták), polikondenzációs mûanyagok használatosak (pl. poliésztergyanták, fenol formaldehidgyanták, poliamid). Vízszigetelõ lemezek, padlóburkoló lemezek és bevonatok, hõszigetelõ anyagok, nyílászáró szerkezetek, épületgépészeti vezetékek, ragasztó-, tûz-, gomba-, és rovarkár elleni védõanyagok, tartósítószerek és segédanyagok (nemesítõk, lágyítók, oldószerek, reakciókat beindítók) lakkok stb. készülnek belõlük. Bitumen Alapanyaga folyékony szénhidrogén (kõolaj) lepárlással, fúvatással készül, a modifikálás különbözõ mûanyagokkal történik. Vízszigetelõ lemezek, mázak, tapaszok, útépítési aszfalt stb. készül belõle. Festékek A festékek alapvetõen három komponensbõl állnak össze: kötõanyagok (mésztej, cementtej, mûanyagok) hígítók (alkohol, észterek, stb.) színezõanyagok (ólom, szén, vasoxid pigmentek). Felületvédõ-bevonó anyagokként és esztétikai hatások elérésére használhatók. Faszármazékok Alapanyaguk aprított fahulladék és egyéb szálas anyagok, melyek préseléssel és/vagy ragasztással táblásítva, felületkezelve (legtöbbször mûanyaggal) készülnek. Faforgács-, farost-, rétegelt lemez, stb. néven kerülnek forgalomba. Burkolatok, beépített bútorok, nyílászáró szerkezetek, padlóaljzatok készítésére alkalmazhatók. A káros anyagokkal kapcsolatos alapfogalmak Emisszió (kibocsátás) építõanyagokra EU direktíva is van 89/10 EEC. Migráció (behatolási képesség). Additív anyagok (egymás hatását befolyásolók, többnyire erõsítõk). Határérték, MMK = egységnyi anyagmennyiségre vonatkoztatott maximális megengedhetõ koncentráció (nemzetközi szóhasználatban MAK). Fontos megjegyezni, hogy összetett halmozódó hatásokra még nincsenek megbízható mérési módszerek. Egészségromboló hatásukat a szervezetbe jutva okozzák, ahova légúton, bõrön keresztül, illetve az étellel kerülhetnek. Ismert hatásaik: Légúti megbetegedések, nyálkahártyák károsodása, bélrendszeri-, máj-, vese károsodások, bõrbetegségek, daganatos megbetegedések, idegrendszeri problémák, allergiák, pszichés megbetegedések. Gyakrabban elõforduló ártalmas anyagok Formaldehid (HCHO) lassú lebomlás, a kibocsátás kb. 15 évig tart. Egészségkárosító hatások: allergia, szívpanaszok, hajhullás, kötõhártya gyulladás, tumor (feltételezhetõ). Hordozóanyagok, termékek: faszármazékok ragasztóanyagai, poliuretán habok (hõszigetelés, tömítések, stb.) festékek, lakkok, ragasztók, háztartási tisztítószerek és kozmetikumok, lakástextilek, stb. Halogénezett szénhidrogének, pl. a fluór-klór szénhidrogének (FKSZ) Egészségkárosító hatások: csökkent immunfunkció, szívpanaszok, allergia. Környezetkárosító hatás: ózonkárosítás. Hordozóanyagok, termékek: hajtógázok (dezodorok, mûanyaghabok) tûzoltó és hûtõkészülékek. 7 DR. LÁNYI ERZSÉBET, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ANYAGHASZNÁLATA 81

77 Klórozott szénhidrogének (PCB, PCP, PVC, TCDD). Egészségkárosító hatások: központi idegrendszeri károsodások, légzészavarok, tüdõkárosodások tumorok, máj-, lép-, veseproblémák. Hordozóanyagok, termékek: poliklórozott bifenil (PCB): tisztítószerek, tartósítószerek, festékek, lakkok, égéskésleltetõk. lágyítók (hõszigetelõ habok, vízszigetelõ lemezek). penta-klór-fenol (PCP) fertõtlenítõ- és favédõ szerek polivinilklorid (PVC) lágyítóvándorlás, zsírban oldódik! Égéskor dioxinok, klórhidrogén keletkeznek. háztartási csomagoló fóliák, edények, vízszigetelõ- és padlóburkoló lemezek, nyílászáró szerkezetek. tetraklór-dibenzo-paradioxin (TCDD) festék-és, lakk oldószerek. Szálas anyagok (azbeszt, kõzet- és salakgyapot). Egészségkárosító hatások: tüdõkárosodások, tumorok. Hordozóanyagok, termékek: Azbeszt (szálas ásvány) finom por: szórt hõszigetelések cementtel társítva tetõfedõ, burkoló anyagok csövek, virágládák. Kõzet és salakgyapot hõszigetelõ termékek, hangelnyelõ betétek. Radioaktív anyagok (káros hatások határérték felett). Egészségkárosító hatás:- tumorok, mutációs változások. Hordozóanyagok, termékek: Természetes anyagok: mélységi kõzetek (pl. gránit), gipszkõ. Mesterséges anyagok: ipari gipsz (építõlemezek, falazó elemek), kohósalak (falazóblokkok, feltöltések), erõmûhamu (falazóanyagok), egyes mázas kerámiák. Építész szeminárium Radon (radioaktív nemesgáz, természetes bomlástermék). Egészségkárosító hatás: mint elõbb, belsõ térben feldúsulhat. Hordozóanyagok: egyes kõzetek, talaj. Elektrosztatikus feltöltõdések, elsõsorban mûanyagok. Egészségkárosító hatás: idegesség, anyagcserezavarok, alvászavarok. Hordozóanyagok, termékek: -mûanyag padlólemezek, mûszálas textilek, mûanyag nyílászárók. Gyártási melléktermékek Egészségkárosító hatások: légúti, nyálkahártya betegségek, allergiák, tüdõproblémák, tumorok. Környezetkárosító hatás: üvegházhatás, felmelegedés, savas esõk, erdõpusztulás, ózonképzõdés gátolása. Hordozóanyagok: szénmonoxid, széndioxid, éghetetlen szénhidrogének formaldehid, benzol, benzpirén), nitrogénoxid, -dioxid, -trioxid (50%-a közlekedésbõl), korom (dieselmotorok), azbesztpor (fék és kapcsolóbetétek), por (atka-, gombaspóra-, radioaktív anyaghordozók is). Nehézfémek (ólom, kadmium, higany), melyek felhalmozódnak, a szervezetbõl nem ürülnek ki. Egészségkárosító hatás: tüdõ és vesekárosodások, emésztõrendszeri megbetegedések, tumorok. Hordozóanyagok: szemétégetõmûvek kibocsátásai, szennyvíziszap,(talajvízbe, talajba, majd növényekbe, állatokba, ételbe, emberbe kerül). A Kémiai Biztonsági Intézet által közzétett, 1000 db, az építõanyagokban is elõforduló, bizonyítottan rákkeltõ anyag- ból néhány példa: biszklór-metil-éter (mûfagyárak), benzol (higítók), 82 DR. LÁNYI ERZSÉBET, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ANYAGHASZNÁLATA 7

78 tölgyfapor (csiszolásnál), nikkel, króm (ép. gép. szerelvények), cinkkromát (festékek), poli-vinilklorid (burkolatok, fóliák, nyílászárók), benzpirén (aromás szénhidrogének, oldószerek), kadmium (galvántechnika, mûanyaggyártás, festékek), cink (tetõfedõ, burkoló anyagok), titán (ötvözetekben tetõfedõ anyagoknál) stb. Az elmondottakból látható, hogy az építõanyagok esetenként meglévõ káros hatásai csak teljes életciklusuk vizsgálatakor állapíthatók meg. A korszerû építõanyagok gyártásuk és hulladékbakerülésük során termelik a legtöbb károsnak minõsíthetõ vegyületet. Az alapanyag kitermelésnél és a gyártási folyamatban használt segédanyagok, a keletkezõ melléktermékek, és a nem-, vagy csak lassan lebomló építési hulladékok komoly szennyezõ-források lehetnek. A kitermelési, gyártási, szállítási energiaszükséglet is jelentõs, az energia elõállítása sem történik környezetszennyezés nélkül. Példa erre egy jó minõségû festék-pigment anyagának és a poliuretán gyanta gyártási folyamatának bemutatása (7.2 sz. és 7.3 sz. ábrák). Egyértelmû összefüggés mutatható ki a laboratóriumi kísérletek eredményeként pl. a daganatos megbetegedések és az elõbb felsorolt anyagok használata között, de nem mindig állapítható meg egyértelmûen, hogy melyik fázisban, az életciklus melyik állomásán (kitermelés, gyártás, használat, hulladék) jut a szervezetünkbe. Nagyon gyakori, hogy hulladékként kerül a talajba-talajvízbe, majd a táplálékláncon keresztül az emberi szervezetbe (lásd a veszélyes hulladékok elhelyezésével kapcsolatos visszaéléseket). A termékút vizsgálata, korszerû gyártástechnológiák Az anyagokat gyakran anélkül tervezzük be, hogy bármit is tudnánk az elõállításukról, illetve további sorsukról a bontást követõen. Az (7.1 sz. ábra) egy átlagos elõállításifelhasználási körfolyamatot mutat be. 7.1 ábra ábra Általában megállapítható, hogy minél több a gyártási energiaigény, minél nagyobb a feldolgozás mélysége és a a szükséges gyártási segédanyagok mennyisége, annál nagyobb az esély káros anyagok keletkezésére. 7 DR. LÁNYI ERZSÉBET, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ANYAGHASZNÁLATA 83

79 Milyen anyagok tekinthetõk környezetbarátnak? Amelyek: kis energiaráfordítással elõállíthatók (kis primer energiatartalom), nem mérgezõk (nincs vagy kicsi a káros-anyag kibocsátásuk), újrahasznosíthatók, visszaforgathatók illetve megújuló forrásból származnak, decentralizáltan állíthatók elõ, megfelelnek a környezettudatos épületszerkezetek támasztotta követelményeknek (lásd feljebb). A környezetkímélõ építõanyagok jellemzõi közelebbrõl Kis gyártási energiatartalom Az elõállításhoz szükséges energiamennyiség összetevõi: primer energiatartalom (PET): az anyag kitermeléséhez, elõkészítéséhez, gyártásához és szállításához szükséges energia mennyisége, szekunder energiatartalom: gyártóberendezések és tárolók elõállításához és szállításához szükséges energia mennyisége. tercier energiatartalom: szerszámgépek elõállításához szükséges energia. Még hosszan folytatható lenne szállítóeszközök, utak, vasutak, hidak, csõvezetékek és az energia termeléséhez szükséges eszközök energiatartalmával. Mennyiségének mérése elég körülményes, egyrészt a gyártási titokként kezelt adatok hozzáférhetetlensége, másrészt a konkrét adatok hiánya miatt. Nagy munka- és pénzügyi ráfordítást igénylõ analízisekkel tárhatók fel a tényleges mennyiségek. Kis káros anyag kibocsátás A káros-anyagok keletkezésének lehetõsége általában egyenesen arányos a gyártási-szállítási energiaigénnyel, amelynek elõállításakor (a fosszilis energiahordozók elégetésekor) az üvegházhatást erõsítõ szén- és kéndioxid, szén- és kénmonoxid, kéntrioxid, ólom, stb. kerül a levegõbe. Építész szeminárium során kipárolgással, kiporzással, sugárzással, vándorlással vagy a lebomlás során kerül a környezetbe. Környezettudatos gyártástechnológiák A környezeti terhelést figyelmen kívül hagyó és figyelembe vevõ gyártástechnológiák az u.n. nyitott, illetve a zárt technológiai folyamattal jellemezhetõk. A nyitott gyártási rendszerek általában szénhidrogén alapanyagból dolgoznak, fosszilis energiahordozókból elõállított energiát, sokféle, kémiai úton elõállított segédanyagot használnak fel, jelentõs mennyiségû melléktermék keletkezik. A késztermék elhasználását követõen a hulladék nem, vagy csak részben bomlik le. A zárt gyártási rendszerek a természetes körfolyamatok elvét követik. Az alapanyagok lehetõleg megújuló forrásból származnak, a leggyakrabban növények. A gyártáshoz szükséges energia mennyisége kicsi, lehetõleg alternatív energiaforrásokat vesznek igénybe. A segédanyagok és az esetleges melléktermékek nem természet-idegenek, a végtermék a használatot követõen a természetbe visszaforgatható, komposztálható (lásd 4. sz. ábrát). A zárt gyártási rendszer konkrét termékpéldáját a lenolaj gyártási folyamán illusztrálhatjuk. (7.5 sz. ábra). Újrahasznosítás, visszaforgatás-megújuló anyagok A legtöbb kevésbé fejlett országban a hulladék %-a építési törmelék, mely válogatás nélkül kerül elhelyezésre, növelve ezzel az amúgy is tekintélyes méretû szeméthegyeket. Sok országban már régebben rájöttek arra, hogy az anyagok nagy része újból felhasználható különbözõ módszerekkel, például: azonos formában (pl. tömör tégla, e.gy. beton, vasbeton-, fa födém- és fedélszék elemek, nyílászárók, acél tartószerkezetek, stb., õrlési technikák alkalmazásával (pl. beton, üreges tégla, papír stb.), beolvasztási technikák alkalmazásával (pl. acél, alumínium, üveg) bár az ötvözetek, társított anyagok Káros anyagok azok az építõanyagok alkotórészeként elõforduló különbözõ vegyi anyagok is, melyekrõl már bebizonyosodott egészség-, vagy környezetkárosító hatásuk. A kibocsátás, mint már említettük, kitermeléskor, gyártáskor, a használat vagy a hulladék állapot 7.4 ábra 7.5 ábra 84 DR. LÁNYI ERZSÉBET, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ANYAGHASZNÁLATA 7

80 miatt az eljárások nehézkesek és energiaigényesek lehetnek. Gyakori ellenvetés a minõsítés megoldatlansága, de már több helyen kidolgozták a minõsítési eljárásokat és minõsítési kategóriákat. Megújuló anyagok Használatukra csak felelõsségteljes gazdálkodás esetén kerülhet sor. Pótlásukról minden esetben gondoskodni kell, ellenkezõ esetben újra csak a bioszféra károsítására kerülne sor (lásd a trópusi erdõk kiirtása). Legtöbbször kis energiaráfordítással, kézmûvesipari módszerekkel felhasználhatók. Decentralizált elõállítás Ma a centralizált gyártóhelyek (olcsó munkaerõ, szállítás nagy távolságokra, útépítés, közlekedési környezet szennyezés) mûködnek jellemzõen. A decentralizált elõállítás viszont kisebb kitermelõhelyeket, minimális szállítást, a helyi munkaerõ keresethez juttatását és nagyobb felelõsség kialakulását jelentené. Néhány elfelejtett, de esetünkben fontos építõanyag felsorolása A vályog összetétele agyag, iszap, homok, stabilizáló, hõszigetelõ adalékok, víz. A keverék összetételétõl és a bedolgozási technikától függõ szilárdsági és hõszigetelési tulajdonságokkal rendelkezik, kitûnõen lélegzik, nem mérgezõ, (ha nem akarják hozzá nem illõ anyagokkal javítani ), helyben kitermelhetõ és visszaforgatható. Fal, födém és padlószerkezetek, hõ-hang- és vízszigetelések, tüzelõberendezések, felületképzések, bútorok készítésére alkalmas. A hazai gyakorlatban elõforduló építési fafajtákat két alapvetõen eltérõ fizikai paraméterekkel bíró csoportba sorolhatjuk: puhafák (tûlevelûek, gyorsan növõk), keményfák (lombos, lassan növõ fajták). A beépítésre szánt faanyag száradás után bárdolással, fûrészeléssel, gyalulással, stb. megfelelõ méretûre és felületû re alakítható. Tartó és térelhatároló-szerkezetként, burkolatként, nyílászáróként, tetõfedésként alkalmazható amennyiben a közelben hozzáférhetõ, nem kezelik mérgezõ favédõ és égéskésleltetõ szerekkel és pótlásáról gondoskodnak. A nád, mely évelõ, üreges szárú növény. Alkalmas kötegelve tetõfedésre, táblásított formában hõszigetelésre, vakolási technikák segédszerkezetének, valamint sûrû nádszövet formájában árnyékolásra, vizuális takarásra. A szalma, melynek alapanyaga a rozs, és a búza aratás utáni mellékterméke. Mint mezõgazdasági melléktermék alkalmazható olcsó tetõfedésként, kitöltõ-, hõszigetelõ- sõt a szalmabálákat újabban falazó anyagként is felhasználják. A parafa, mely a paratölgy megfelelõ ciklusokban hántolható kérge, mely a fa elpusztítása nélkül termeszthetõ. Õrléssel, préseléssel ragasztóanyaggal, vagy anélkül, padló és falburkolatként, hõszigetelõ anyagként használható. Használata ellen a viszonylag nagy szállítási távolságok szólnak. Terpentin-, és lenolaj, fenyõgyanta, méhviasz, vízüveg, enyv, kazein, melyek felületkezelõ-védõ, kötõ- és ragasztó, stabilizáló és hígító anyagként használhatók. Len, kender, juta, gyapot, kókuszrost, gyapjú, toll, szõr, melyek olyan növényi rostok, állati termékek, melyekbõl padló és falburkolatok, hõszigetelések, lakástextilek készíthetõk. A felsorolt anyagok minden esetben újrahasznosíthatók, más részük visszaalakul a természet részévé (pl. vályog, kõ), nem keletkezik káros anyag, sõt élõ állapotban gyakran a káros anyagok elnyelésére, közömbösítésére is képesek. Sok esetben nem, vagy kevéssé szennyezõ tüzelõanyagként hasznosíthatók. Nagy részük kismértékû elõkészítés után közvetlenül beépíthetõ (pl. fa, nád) más anyagok (pl. növényi rostok, fagyanták, méhviasz) a már ismertetett zárt gyártási folyamotokban termékké feldolgozva kerülnek alkalmazásra (pl. cellulóz anyagú hõszigetelések, recirkulált papír légzáró fóliák, bór- és méhviasz anyagú faanyagvédõ és felületképzõ szerek, stb.) A felsorolt építõanyagok sajnos elég nehezen hozzáférhetõk. Itthon még annyira örülünk a jó minõségû, tetszetõs csomagolású, korszerû építõipari termékek bõ választékának, hogy nem érünk rá foglalkozni sem a mi, sem a környezetünk egészségével. Mivel az igény korlátozott, a piac sem tehet sokat. A természetes anyagokat sokszor lenézzük, elavultnak tekintjük, a kivitelezõk nem tudnak bánni velük, a hagyományokat még ismerõk nyugalomba vonultak vagy már nem is élnek. A más országokban már létezõ ökológiai ipar által gyártott termékeket nálunk korlátozott mértékben, vagy egyáltalán nem forgalmazzák. Külföldi beszerzésük csalódást okoz, hiszen áruk jóval magasabb a nagy sorozatban gyártott, a piacra jól bevezetett gyártmányokénál. A ökológikus szemlélettel elõállított termékek egyelõre nem is lehetnek olcsóbbak, hiszen vagy régen elfelejtetett, vagy vadonatúj technikákat kell újra felfedezni vagy kifejleszteni, sok esetben a kézi munka sem kerülhetõ el, igaz, hogy ez nem is cél. Az ilyen módon készült, vagy a természetes anyagok több törõdést, gyakoribb karbantartást és más módszereket igényelnek, mint a járatos gyártmányok. Hozzá kell tennünk, hogy a járatos készletbõl is kiválaszthatunk környezetkímélõbb anyagokat. Ide sorolhatók a tartós, jó minõségû tartószerkezeti, vagy falazó anyagok mint pl. az elõregyártott vasbeton gerendák, a tömör tégla (láttuk, hogy mindkettõ változatlan formában újra felhasználható), de megfelelõ lehet a fagyapot hõszigetelés, a papír tapéta vagy a meszelés is. 7 DR. LÁNYI ERZSÉBET, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ANYAGHASZNÁLATA 85

81 Elfogadható kompromisszumokra kell törekednünk, pl. vasbeton falak helyett, vasbeton pillérváz kialítására, vagy nem igazán egészséges anyagok takart beépítésére, ahol csekély a közvetlen érintkezés lehetõsége. Sajnos a kiválasztás nem egyszerû, ugyanis a termékismertetõk nem mindig tartalmazzák a károsnak mondott anyagok megnevezését és mennyiségét. Reális veszély a termékek zöld ruhába öltöztetése a nagyobb haszon megszerzése reményében. Németországban, Ausztriában de másutt is már elég régóta alkalmazzák az un. öko-teszteket, melyek segítségével a követelményekben megfogalmazott szempontok érvényesülését vizsgálják a termékekben. A kidolgozott minõsítõ rendszer szerint kategorizálják az építõ (és egyéb) anyagokat, energia és káros-anyag tartalmuk függvényében. A különbözõ fokozatokra példa a (7.6 sz. ábrán) szereplõ festékfajták bemutatása. Építész szeminárium tervezés és megvalósítás folyamatában. Erre számos ok miatt (tervezési díj, rövid határidõk, stb.) ritkán van lehetõség. Mégis, a szemléletmód átadásával, az alkalmazási lehetõségek keresésével, példamutatással, esetleg jogi eszközök igénybevételével, környezeti neveléssel reményeink szerint a jelenlegi folyamatok fokozatosan átformálhatók. Az elmondottak alkalmazása esetén sem zárhatók ki a károk, de megvalósítható egy talán reálisnak mondható cél: csökkenteni a természeti környezet terhelését. Összefoglalás A környezet és az ember egészsége szempontjából nem jók: a túlfeldolgozott, sokféle alapanyagból elõállított építõ anyagok, bár jó minõségûek, méretpontosak, kevés munkával összeszerelhetõk, tetszetõsek, nem sok kartbantartást igényelnek, kényelmes a használatuk, kielégítik az energiatakarékossági igényeket és a tömeges elõállítás miatt elfogadható az áruk. De nagy a gyártási-szállítási energiaigényük, nem, vagy kismértékben használhatók fel újra, káros anyagokat bocsátanak ki, és a szerkezeteknek nincsenek tartalékaik, azaz nem mindig újíthatók fel és alakíthatók át. Korlátozott mértékben, jó kompromisszumokkal egy részük újra felhasználható, pl. a jó minõségû, hosszú élettartamú, többször beépíthetõ anyagok. 7.6 ábra A szerkezetek és anyagaik megválasztása, mint láttuk viszonylag bonyolult feltételrendszer alapján történik. Az építésztervezõ nincs abban a helyzetben, hogy valamennyi szempontot egyidejûleg érvényesíteni tudja., szüksége van szakértõkre. Valójában egy szakértõi team képes csak arra, hogy a lehetõ legtöbb követelménynek érvényt szerezzen a A valóban környezetbarát természetes - anyagok használata nehezen terjed, mert: kisipari elõállítást és rendszeres karbantartást igényelnek, tûzvédelmi jellemzõik miatt pl. magas házaknál nem használhatók. Az újrahasznosítás szervezést, többletmunkát igényel, nálunk erre még nincs jogi-, pénzügyi támogatási rendszer, pedig a kézmûves módszerek felszívnák a feleslegessé váló munkaerõt, közösséget, kultúrát teremthetnének, nem környezetpusztítók, nem egészségkárosítók, a helyi közösségek visszakapnák döntési jogköreiket és növekedne az egyéni felelõsség. Hivatkozások Dr Balázs György és szerõtársai: Építõanyag praktikum, Mûszaki Könykiadó. Budapest, Dr Balázs György: Építõanyagok és kémia, Tankönykiadó. Budapest, P. und M. Krusche, D. Althaus, I. Gabriel: Ökologische Bau, Bauverlag D. Heinrich, M. Hergt: SH atlasz: Ökológia, Springer-Verlag. Budapest, Hans-Peter Martin, Harald Schumann: A globalizáció csapdája, Perfekt kiadó. Budepest, Gernot Minke: Lehmbau-Handbuch, Ökobuch-Verlag. Staufen bei Freiburg, David Pearson: A természetes ház könyve, Park Kiadó. Budapest, Dr Rudnai Péter: Építõanyagok emissziója. Elõadás jegyzet, Dr Rudnai Péter: Toxikus beltéri emissziók. Elõadás jegyzet DR. LÁNYI ERZSÉBET, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET ANYAGHASZNÁLATA 7

82 FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET KÖZÉPÜLETEKBEN Novák Ágnes Épített Környezetért Alapítvány A lakó és középületek szerepét a környezetalakításban és az életminõségben nem lehet eléggé túlértékelni. Ha bõvítjük a kört és nem csupán az épületeket, hanem az épített és természeti környezetet is figyelembe vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy életünk legnagyobb részében az innen érõ hatások özönében létezünk. (Egyes statisztikák szerint az európai életmódra jellemzõ, szabadidõs tevékenységekben az épületben-tartózkodás az angolok esetében 95 %, míg a svédek esetében 80 %, vagyis az angolok összes szabadidejüknek 5 %-át töltik szabadban, míg a svédek 20 %-át.) Ha az idõmérleget tovább bontjuk, akkor láthatjuk, hogy a nem szabad idõ nagy részét a lakásban vagy középületben töltjük, és a lakosság egyre nagyobb aránya ezeket a tereket munkahelyként is használja. Ezért nem lehet túlértékelni ezen terek életminõséget befolyásoló hatását. Ugyanakkor nem vállalkozhatunk arra, hogy megszabjuk, milyen a jó lakó vagy középület, hiszen számtalan befolyásoló tényezõt kellene valamilyen egységes rendbe szedve értékelni. Mégis, szükség van arra, hogy idõrõl idõre átgondoljuk azokat a folyamatokat, amelyeket felismerünk, azokat vessük össze a fenntartható fejlõdésrõl alkotott elképzeléseinkkel, és megkíséreljük közelíteni a két folyamatot. A környezeti állapot elkerülhetetlennek tûnõ romlása, és az épített környezet brutalizálódása miatt nem tehetjük meg, hogy nem tesszük meg legalább azokat a lépéseket, amire valóban van rálátásunk és befolyásunk. Az egyik legnagyobb problémát abban látom másokkal együtt hogy elhisszük, pénz nélkül semmire sem mehetünk, holott sok esetben nem többletforrások lennének szükségesek, csak körültekintõ tervezés. Más esetekben a mérnökök és a döntéshozók sincsenek abban a helyzetben, hogy jó döntést tudjanak hozni, hiszen maguk sem rendelkeznek a megfelelõ ismeretekkel, vagy motivációval. Sõt nagyon sok esetben a szabályozók viszik kényszerpályára õket. Szükség lenne tehát olyan elemzésekre, vagy akár ajánlásokra, amelyek az önkormányzatok és települések, valamint azok lakóinak távlati értékeit veszik figyelembe, és segítik õket a helyes megoldási lehetõségek kiválasztásában. Nem véletlen, hogy más-más klimatikus vagy társadalmi környezetben a tervezés eltérõ eleme válhat fontossá. Sokat tanulhatunk a szélsõséges helyzetekbõl, illetve a más tradíciókkal rendelkezõ országok építési elõírásaiból is. Olaszországban sok gondot okoz a különbözõ korokból származó mûemlékekhez való illeszkedés. Legújabban azzal kísérleteznek, hogy egyes - nem kiemelt jelentõségû területeken - olyan szabályozást alakítsanak ki, ami a környezetbe való illeszkedést elemzi, vagyis nem egy-egy formai elemnek kell illeszkedni, hanem a hely szellemének megfelelõen kell tervezni. Ebben az esetben is elõfordulnak szubjektív elemek, de maga a módszer inkább támogató-terelõ, semmint radikálisan tiltó, amit persze könnyû lenne kijátszani. (Ismerjük ezt a magyar építési gyakorlatból is: nincs az az ereszvonal elõírás, amit ne lehetne jónéhány centivel meghaladni.) Ily módon a Milánói Egyetem várostervezési tanszékén azon dolgoznak, hogy a környezeti összhangot pontszámokkal kifejezve értékeljék, és így ellenõrizzék a terveket. Hasonló szándékot mutat a svájci BauBioDataBank létrehozása. Az adatbázis kidolgozói az anyagok elemzésével a szerkezeteket jellemzik, és a szerkezetekbõl összeállított épület kap egy Öko-Index-et, ami minõsíti a tervezett vagy megvalósított épületet. Az anyagok értékelése során hangsúlyos szerepe van a gyártásnak (energiaigény, CO2 és SO2 szennyezés) és az újrahasznosíthatóságnak, míg az épület elemzése során fontos a hõszigetelés minõsége és az alternatív energiafelhasználás. Az adatbank létrehozói sok problémával találkoznak, amelyek közül a legjellemzõbb, hogy a gyártók nem adnak adatot (például az energiatartalomra), így sok esetben csak perrel fenyegetõzve juthatnak hozzá a nyilvánosságra is tartozó adatokhoz. Nálunk ez fokozottan érvényes, hiszen szinte minden üzleti titoknak minõsíthetõ, holott például a kéndioxid szennyezés a környezet életfeltételeit rontja. Fontos jelenség, hogy a fogyasztók maguk is igyekeznek információkat szerezni, és ahogy az élelmiszerek dobozára kötelezõ ráírni, hogy milyen anyagokat tartalmaz, remélhetõleg minden terméknél fontos lesz az információ. A továbbiakban megkísérlem összefoglalóan bemutatni azt, hogy az építés hatását a környezetre hogyan lehet értékelni, és egyes adatok tekintetében számszerûsíteni is. A bemutatott értékelési módszer szubjektív elemeket is tartalmaz, de reményeim szerint segédinformációként mindenképpen a helyes irányba tereli tevékenységünket. Elsõként a külsõ környezetet kell elemeznünk. 8 NOVÁK ÁGNES, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET KÖZÉPÜLETEKBEN 87

83 A környezeti összhang vizsgálatának lehetõségei A környezeti összhang elemeinek vizsgálata során bizonyos, hogy másképpen kell értékelni egyes megoldásokat a különbözõ beépítési és használati jellemzõkkel rendelkezõ övezetek esetén, vagyis más problémakör számít kiemelten fontosnak a sûrû városi, és a külterületi vagy tanya jellegû beépítés esetén. Ebbõl a szempontból Magyarországon négy fõ kategóriát lehet alkotni sûrû városi, átlagos városi, kistelepülési, és külterületi vagy zöldmezõs új építési területek. Ezt ki kell egészíteni a fizikai vagy kulturális értelemben különösen érzékeny jellemzõjû területekkel, ami jelenthet történelmi, és/vagy építészettörténeti jelentõségû területet, vagy különösen érzékeny táji területeket. Az utóbbi esetben azonban egészen bizonyos, hogy minden építés - a fenntartáson kívül - szennyezéssel jár, vagyis teljesen egyedi és nagyon szenzibilis megoldásokat kell kialakítani a területen dolgozó összes szakember bevonásával. Erre a kategóriára a késõbbiekben lesznek utalások, de lényegében ezzel nem foglalkozom tovább. A területhasználat jellemzõi Építész szeminárium A területhasználat elemzése az egyik leginkább övezetérzékeny kategória, ami nyilvánvalóvá válik, amint egyes elemeit megvizsgáljuk. A továbbiakban a baloldalra kerülnek a negatívként értékelt folyamatok, míg a jobboldalra a pozitívnak tartott jellemzõk. A két érték közötti skála az esetek nagy részében jellemezhetõ a skálán, ahol a 0 jelenti a nem értékelhetõ vagy nem jellemzõ hatást. Sajnos sok esetben az osztályzás nem ennyire egyszerû. Van, amikor bizonyos adatok segítenek a számszerûsítésben (lásd késõbb), azonban sok esetben a skálán való elhelyezés szubjektív elemeket is tartalmaz. Azonban kellõ odafigyeléssel és önértékeléssel néhány elemzés elkészülte után már nem sokat tévedünk. tönkreteszi a termõtalajt jó termõterületet épít be az élelmiszer termelést kizárja megvédi/létrehoz termõtalajt rossz termõterületet épít be saját használatra élelmiszert termel A további elemzések megkezdése elõtt tehát elõször az építési környezet fenti szempontok szerinti meghatározása a feladat. Ezek után az elemeket kell vizsgálni, és a vizsgálati eredményeket kell elemezni. A környezeti összhang (vagyis a környezeti illeszkedés) vizsgálatának elemei A következõkben az egyes felsorolása után részletesen is kitérek a negatív szélsõértéktõl a pozitív szélsõértékig terjedõ elemzésre. A vizsgált összetevõk: területhasználat, települési környezet, a tervezési folyamat, használat, üzemeltetés kérdése, a beépített anyagok kérdései, az energiafelhasználás, a vízfelhasználás, a hulladékkezelés kérdései. A felsorolt összetevõk egyes elemeit a következõkben részletesen is bemutatom. Az értékelõ skála kidolgozása összetett feladat, melyet egyes esetekben lehet számokkal és elõjelekkel kifejezni, ami az összehasonlítást segíti, míg más esetekben csupán szubjektív megítélésre van mód, ami azonban igenis lehet iránymutató az esetek többségében. Malmö, Svédország; Az elhagyott tengerparti teherkikötõ helyén létrehozott új városrész, mely a régi városközponttól 10 perc sétaútra található (Bo2000 lakásépítési kiállítás, ahol a lakásokat a kiállítás végeztével bezárták); A tengerparttól beljebb esõ területeken is létrehoztak vízfelületeket. A skandináv országokban kiemelten kezelik a városi vízfelületeket. 88 NOVÁK ÁGNES, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET KÖZÉPÜLETEKBEN 8

84 Az elsõ kategóriát nyilván nem kell részletesen elemezni, azonban világos, hogy erre különösen a kistelepülési illetve külterületi övezetek esetében kell odafigyelni. Egészen bizonyos, hogy azokon a területeken ahol az élelmiszertermelés fontos, vagy a termõtalaj minõsége megõrzendõ ezt értékként kell kezelni. A jó termõképességû terület idõlegesen talán nem tûnik különösebben nagy értéknek, de akár az élelmiszertermelés, akár az erdõtelepítés akár az energetikai célú termelés a késõbbiekben kiemelten fontos lehet. Ennek megfelelõen helyesebb a már leromlott termõképességû területek építési célú felhasználása, mintsem új területek bevonása az építésbe. Ebbõl a szempontból pozitívan értékelendõ, pl. a fõvárosra kialakított barna mezõs beruházások koncepciója, illetve az elhagyott ipari területek revitalizálása. Középületek esetében arra kell kiemelt gondot fordítani, hogy az épület környezete a pszicho-szociális komfort javítására, és a kedvezõbb mikroklíma biztosítására gazdag növényállománnyal, és megfelelõ zöldterülettel rendelkezzen. Amennyiben a zöldfelület aránya csak korlátozott, kiemelten fontos a másodlagos zöldfelületek biztosítása (zöldtetõ, zöldhomlokzat, többszintû növényzet), illetve a többszintû lombos vegyes növényzet telepítése. Az épület környezetében legyen füves terület, cserjékkel és fás területekkel, és a tervezett lombhullató és örökzöld növényzet ne legyen tájidegen. A települési környezet jellemzõi Az építés helyszínéül szolgáló település jellemzõinek elemzése szintén övezet-érzékeny kategória. A vizsgált tényezõk nem minden helyszínen azonos jelentõségûek, de alapjukban azt megmutatják, hogy melyik irányba helyes haladni. Az egyes elemek magyarázata az alábbiakban következik. növeli a közlekedési terhelést kizárja a mezõgazdasági tevékenységet egynemû épülettípusokat alkalmaz korlátozza a nap és szél energiáit a helyi munkaerõt kizárja nem akadálymentes csökkenti a közlekedési terhelést megengedi a mezõgazdasági tevékenységet változatos épülettípusokat alkalmaz befogadja a nap és szél energiáit helyi munkaerõt foglalkoztat akadálymentes környezetet eredményez pedig teljesen háttérbe szorul, holott az ország területének nagyobbik fele kényelmesen alkalmas kerékpározásra, és a városokban is lehetne gyalogosan közlekedni, ha megfelelõ járdák és motiváló környezet lenne. Ez utóbbi közlekedési fajták nem kívánnak energiaimportot, és egészségmegtartó hatása is lenne. (Érdemes példának tekinteni a svéd közlekedésszervezést több szempontból is. Egyik érdekessége a kerékpáros-utak használata, információs ellátottsága és szervezettsége, holott az idõjárás jóval kedvezõtlenebb, mint nálunk. A kerékpárutakat télen futósínnel is lehet használni, így mindennapos látvány a síléccel érkezõ irodai dolgozó a nagyobb városokban is. Mindamellett, hogy egészséges és nem szennyezõ ez a tevékenység, erõsíti a szociális kapcsolatokat is, ellentétben az autópályák merev hierarchiába rendezõ agressziójával.) A fentiek miatt is fontos, hogy az új építéssel ne indukáljuk a közlekedés növekedését. Sajnos a nagy bevásárlóközpontok ennek éppen az ellenkezõ hatását keltik, nagy tömegeket vonzanak, és a bevásárlások nagy része így már nem is oldható meg autó nélkül. Azt is észre kell venni, hogy így a vásárlás szinte egész napos idõtöltéssé-szórakozássá válik, más elfoglaltságokat kiszorítva a családok életébõl. (Visszatérve a svéd modellre: szombaton délután kettõkor bezárnak az üzletek, így a hétvége a szabadidõs tevékenységeké és nem a bevásárlásé, holott Svédországban magasabb a foglalkoztatottság, mint nálunk.) A változatosság az épülettípusok esetében azt jelenti, hogy többféle - egymással kiegyeztethetõ - funkció elõnyös a település szempontjából. Így nagyobb lehetõség van a sokszínû használatra, a hosszabb üzemeltetésre, az átalakíthatóságra, és végsõ soron ez a változatosság szintén a közlekedési terhek csökkentését jelenti. Amennyiben lehetõség van nem szennyezõ ipar, szolgáltatás, oktatás és kereskedelem vegyes telepítésére a lakókörnyezetben, az minden bizonnyal csökkenti a gépkocsi-közlekedés iránti igényt. Ezzel együtt a biztonságos gyalogos és kerékpár-közlekedés lehetõségét biztosítva a változatos kialakítás hosszabb távon is lakhatóvá teszi a települést. A változatosság ebben az esetben nem formai tobzódást jelent, mert egy bármilyen formagazdagon tervezett lakótelep - mai nevén lakópark - magán fogja viselni annak minden hátrányos jegyét (elkülönülés, elzárkózás, társadalmi rétegzõdés stb.). A közlekedési terhelés csökkentése alapvetõ feladat lenne nem csupán a szûkebb környezet számára, hanem az egész földi légkör állapotára nézve. Ezen a globális elõnyön kívül természetesen a lokális elõnyök rövid idõn belül érzékelhetõk a lakókörnyezet közelében a por és zajterhelés csökkentésével. Nem egyszerû elvárni a közlekedés iránti igény csökkentését akkor, amikor a gépkocsi-közlekedés egyre terjed, és sajnos a tömegközlekedés aránya és színvonala csökken. Mindemellett a kerékpáros vagy gyalogos közlekedés Malmö, Svédország; A lakásokat úgy tervezték, hogy minden lakásból legalább egy helyrõl a tenger látványát lehessen élvezni, így a természeti környezet a városrész elemeiben is folytatódik, a lakosokban is tudatosul. 8 NOVÁK ÁGNES, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET KÖZÉPÜLETEKBEN 89

85 Építész szeminárium Katalónia kisvárosi környezet. Az akadálymentes környezet minden használó számára kényelmet és biztonságot jelent. A középületek esetében különösen fontos, hogy gyalogos távolságon belül elérhetõek legyenek az alapfokú ellátás egységei, ideértve az óvodát és általános iskolát, de a boltot, piacot és postát is. Ezek szintén növelik a települések és településrészek megtartó erejét, és csökkentik a közlekedési terhelést. A lakókörnyezetébõl kiszakított kisiskolás nehezebben talál barátokat, a közeli bolt pedig lehet, hogy nem rendelkezik a hipermarket választékával, de legalább nem kell a parkolóban bozótharcot vívni A nap és szélenergia használatának lehetõsége ma még nem jogi kategória, de a fosszilis tüzelõanyagok erõteljes használata után belátható idõn belül ezek használata is elõtérbe kerül, ami a légkör általános állapotára jótékony hatással lesz. Ki kell emelni azt a nehezen számszerûsíthetõ elõnyt is, hogy a nagy szolgáltatóktól való függés csökkenését is jelenti az alternatív energiaforrások használata. (Errõl részletesebben Ertsey Attila: Az Autonóm Ház címû fõiskolai jegyzete szól.) A megújuló, és ezen belül a nap- és szélenergia használata egyébként is csökkenti a környezet terhelését, mert a vezetékek és szállítóközegek építése is csökken. A napenergia-hasznosító berendezések közül igen kedvezõ a megtérülési ideje a használati melegvizet termelõ kollektoroknak. Ez általában 8-15 év, vagyis ennyi idõ után a berendezés már ingyen dolgozik. A településtervezés során biztosíthatjuk a napenergia vagy szélenergia jobb kihasználását is, aminek az elõnyével a lakók-építtetõk késõbb élhetnek. Ez olyan többletértéket adhat az egyes lakóterületeknek, ami a kilátáshoz vagy a különleges táji értékhez hasonlítható. A használati melegvíz napenergiával segített megtermelése különösen elõnyös a nagyfelhasználók esetében: uszodák, kórházak, sportlétesítmények esetében a fenntartó számára fokozott elõnnyel jár ezek alkalmazása. Épületbiológiai elõnyt jelent a kisfeszültségû áramot termelõ kollektorok alkalmazása, mert a világításon kívül más célra is használható 24 V-os hálózat, és a hozzá tartozó tároló nem jelent többletterhelést a belsõ terek elektromágneses terében, vagyis csökken az emberi szervezet környezet általi terhelése. Ez is arra figyelmeztet, hogy már a települési környezet alakítása során gondosan ügyeljünk az alternatív energiaforrások jövõbeni hasznosítására is. Sok esetben az áramtermelõ füg-göny (vagyis az ablaküvegbe integrált áramtermelõ szálak) használata azoknál az épületeknél kü-lönösen elõnyös, ahol a nappali idõszakban is szükséges mesterséges megvilágítás: pl. könyvtárak olvasótermei, illetve a számítógépes munkahelyek is idetartoznak. Ezekben az esetekben ugyanis a homlokzatokon megtermelt energia azonnal hasznosulhat a belsõ felhasználással. A helyi munkaerõ foglalkoztatásának sok elõnye van, ami közül az egyik legkézenfekvõbb a közlekedési terhelés csökkentése. Ezen túlmenõ elõnyök is láthatók: ha helyi anyagokat és építési technikákat ismerõ munkaerõt alkalmazunk, annak az építés szempontjából van elõnye, míg a társadalom és a szûkebb környezet számára is fontos a helyi munkaerõ foglalkoztatása és képzése. További elõny, hogy az így létrehozott településrészlet, vagy épület az embereken keresztül is szervesül a helyi közösségbe, kisebb lesz a vandalizmus veszélye is. Az akadálymentes környezet biztosítása már mindenki számára jog, míg az építtetõk és üzemeltetõk számára kötelezettség is. Nem kell hosszasan magyarázni, hogy az akadálymentes környezet mindenki számára kényelmet és biztonságot eredményez. Nem kell mozgássérültnek lenni, hogy szívesen használjuk a rámpát vagy liftet, hogy értékelni tudjuk azt, hogy a környezetrõl megfelelõ információval rendelkezünk, és hogy a mellékhelyiséget kényelmesen használhassuk. Errõl sokat tudnának beszélni a kisgyermekesek, az alacsonyak, a túl soványak a túl kövérek, vagyis mindenki, aki éppen nem átlagos. (Errõl részletesebben szólnak: Fischl Géza - Pandula András: Tervezési segédlet az akadálymentes épített környezet megvalósításához, 2002 BM Építési Hivatal) A tervezési folyamat jellemzõi A tervezési folyamat elemzése talán nem tûnik olyan fontosnak a környezet szempontjából, mint az elõbb említett hangsúlyos tényezõk. Ha részletesebben vizsgáljuk a kérdést, megtaláljuk azokat az összefüggéseket, amelyek miatt jelentõsnek találjuk ezt a tényezõt is a környezethez való alkalmazkodás szempontjai között. a tervezés elkülönül a használótól elfordul a természeti környezettõl nem alkalmazkodik a helyi kultúrához elfeledi a helyi építési hagyományokat a tervezés összehangolt a használóval figyelembe veszi a természeti környezetet a helyi kultúrához alkalmazkodó figyelembe veszi az építési tradíciókat 90 NOVÁK ÁGNES, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET KÖZÉPÜLETEKBEN 8

86 Skócia, veterán kórház nõvértovábbképzõ épülete. A meglevõ épület felhasználásával létrejött új funkció illeszkedik a tradíciókhoz is. A használótól való elkülönülés kérdése azt tükrözi, hogy a tervezõ milyen kapcsolatban van a megvalósuló épületeket használó helyi társadalommal, ez kölcsönös kapcsolat-e, van-e mód arra, hogy a társadalom nehezen számokba önthetõ igényeit figyelembe vegye. A kulturális, vallási, etnikai és szociális helyzetet mennyire ismerte meg a tervezési folyamat kapcsán. Ha ez szoros kapcsolatot, és mély ismeretet jelent, bizonyosak lehetünk abban, hogy a megvalósított terv sokáig a használók megelégedésére fog szolgálni. A természeti környezethez való viszony a tervezés fázisában is lényeges kérdés. Természetes, hogy az építészeti filozófia is tükrözi ezt a viszonyt. Szinte akármelyik építészeti irányzatot tekintjük, egyik sem mondta ki, határozottan, hogy Le a természettel!, mégis sokszor azt látjuk, hogy a természet elemei csupán, mint díszítõelemek épülnek be a tervbe. Természetesen létezik olyan építészeti elgondolás is, a- melynek megvalósítása során még a nagyon is ipari mûnek tekinthetõ szemétégetõ kialakítása során is figyelembe veszik a természeti környezetet. (Ld. 60. oldal Borlänge- Energie épülete és megvalósítása.) Ma már nagyobb építési tevékenység esetén Környezeti Hatástanulmányt és vizsgálatot kell készíteni, aminek egyik eleme - sok egyéb mellett - a növény és állatvilágra gyakorolt hatás leírása. Ilyen módon tehát a táji, természeti környezet figyelembevétele csak elõnyös lehet. Ha nem tervezünk tájidegen kertet és zöldfelületeket, ha ismerjük a helyi állatvilágot, és biztosítjuk élõhelyét, a jövõ számára is megõrizzük azokat. Egy-egy alapkõletételekor elhelyezett irat bizonyára fontos információkat tartalmaz, de furcsállnánk, ha bele kellene foglalnunk azt is: itt egy békás élõhelyet szüntettünk meg, vagy minden sündisznócsaládnak el kellett költözni nagyratörõ parkosítási terveink miatt. Célunk a helyi állat és növényvilág megõrzése, és esetleg gazdagítása legyen, elhelyezhetünk egy-egy ritka növényt, de semmiképpen ne akarjunk a honos fajoktól megszabadulni. A fentiekben leírtak szinte teljesen megismételhetõk a helyi kulturális értékekkel kapcsolatban. A kultúra részének tekintett sokféle elem nem csökevényesedhet el. A kulturális sokszínûség sorvasztása, és az óriásplakát által sugalmazott kultúra terjesztése a szellemi környezetszennyezés* Írország, Dublin, a várost átszelõ Liffey mentén kialakított gyalogos és kerékpárossáv csökkenti a forgalom rossz hatását. A helyi kultúrához alkalmazkodás szép példája. kézzelfogható példája. A svéd tájat nem szennyezik óriásplakátok, pedig ott is van ipar, van áru és kereskedelem. Furcsa, hogy ebben a jóléti országban nem kelt közfelháborodást, ha az üzletek szombaton délben bezárnak, mert az emberek a hétvégét nem a bevásárlóközpontokban, hanem a természetben és családjukkal töltik. Saját kultúrájuk, vallásuk, tradícióik szerint töltik el a hétvégét. A kulturális értékek és tradíciók többet jelentenek, mint szórakozási formát, ebben testesül meg az oktatás, a mûvelõdés, a családok együttélése is, a közösségek és szomszédsági közösségek léte. Ez ugyanolyan védendõ érték, mint a természeti értékek. A használat, fenntartás jellemzõi A használat és fenntartás kérdése különösen jelentõs ma, amikor a technikai lehetõségek talán túlságosan is csábítanak a korszerû eszközök alkalmazására. Mindenképpen fontos, hogy a fenntartás, mûködtetés átlátható legyen, és különösen lakás esetében csak ott legyen automatizált, ahol annak igaz értelme van. Különleges esetekben azonban valóban érdemes a legkorszerûbb automatikát alkalmazni ha az nélkülözhetetlen (irodaházak fûtését, világítását automatizáló rendszerek, sérült emberek környezetében, stb.). a javítás nehézkes nem változtatható elemek és funkciók a használók kizártak a mûködtetésbõl az épület nem adaptálható nincs lehetõség karbantartásra lehetõvé teszi az öntevékenységet változtatható elemek és funkciók a használók részesek a mûködtetésben az épület adaptálható teret biztosít a karbantartáshoz A javítási, karbantartási munkák sokszor terhesnek tûnnek a használók számára, azonban ha ez megoldható, vagyis van mód az eszközök tárolására és megfelelõ ismertetés is rendelkezésre áll az épületrõl és annak szerkezeteirõl, akkor sok esetben elõnyös, ha ezt a használók is végezhetik. 8 NOVÁK ÁGNES, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET KÖZÉPÜLETEKBEN 91

87 Amennyiben az általunk tervezett anyagok és szerkezeti megoldások nem akadályozzák az öntevékeny mûködtetést, biztosak lehetünk abban, hogy az épület élettartama növekszik és minõsége sokáig magasabb marad, mintha erre nem fordítunk gondot. Ebbõl a szempontból a legfontosabb az olyan anyagok használata, amelyek szépen öregszenek. Ilyen például a fa, a természetes kõ, és a tégla. Építész szeminárium A beépített anyagok jellemzõi Az értékelés viszonylag egyszerûnek tûnik a beépített anyagok vizsgálata során. Mint minden esetben, itt is nagyon fontos, hogy a már meglevõ értékek - jelen esetben épületek, épületrészek, szerkezeti elemek és anyagok - újrahasznosuljanak. Az építõanyagok beépített energiatartalmának számszerûsítésre is mód van. A gépészeti eszközök tekintetében sajnos nem ilyen egyszerû a helyzet. A fûtésszabályozás esetében nagyon fontos a megfelelõ automatika, mert ezzel jelentõs károsanyagkibocsátás elõzhetõ meg. A nyílászáró és a biztonsági rendszerek automatizálása is elõtérbe került. A biztonsági rendszerek esetében ez érthetõ, de az árnyékolók és nyílászárók esetében általában elõnyösebb a kézi szabályozás. Kivétel ez alól az akadálymentesített lakások esete, ahol viszont nagyon fontos az önálló életet élõ személy számára, hogy esetleg távirányítással, gépi eszközökkel mûködtesse az ablakokat és ajtókat. Középületek esetében is sok esetben elõnyös az automatikák alkalmazása, mert a használótól nem várható el a tudatosság. Pl. a mellékhelyiségek érzékelõs megvilágítási rendszerei, vagy az önmûködõ csaptelepek nagy arányú megtakarítást jelentenek az üzemeltetés során. Az épületek mindegyikének adaptálhatónak kell lenni a fogyatékos személyek számára. Egyelõre még csak kis számban épülnek olyan lakások és munkahelyek, amelyek akadálymentesnek tekinthetõk. A legtöbb fejlett országban már az is törvényben elõírt, hogy az épületnek átalakítással - ha olyan helyzet adódik - alkalmasnak kell lennie a fogyatékos ember számára is. nem hasznosít bontásból anyagot messzirõl szállít anyagot magas gyártási energiájú anyagok nem újrafelhasználható anyagok nem megújuló forrásokat használ mérgezõ/szennyezõ anyagot használ beépített energiatartalom: több mint 2.000kWh/m 2 bontásból származó anyagot hasznosít helyi anyagokat használ alacsony gyártási energiájú anyagok újrafelhasználható anyagok megújuló forrásokat használ nem mérgezõ/szennyezõ anyagot használ beépített energiatartalom: kevesebb mint 500kWh/m 2 Szerencsére azonban ez sokkal inkább szellemi befektetés kérdése, és kevésbé a pénzé. A legtöbb tervezési elv az akadálymentes környezet biztosításában olyan környezetet eredményez, ami minden használó számára elõnyös. A tágasabb mellékhelyiségek kényelmesebbek az idõsek vagy a kisgyereket mosdatók számára is. Az alacsonyabban elhelyezett kapcsolók mindenki számára kényelmesek, és a megfelelõ szélességû ajtók más szempontból is elõnyösebbek. Meg kell ismernünk ezt a tervezési elvet és általánosan is alkalmazni kell. Nem véletlen, hogy az ilyen tervezés mára az Universal Design - Általános Tervezés nevet viseli. A karbantartás kérdése nagyban hasonlít a javítás kérdésére. Egyszerû terek és rendszerek, jól karbantartható anyagok, felületek és burkolatok alapvetõek ebbõl a szempontból. A laminált padlószerkezetek például elõnyösnek tûnnek, de mivel felújításra, karbantartásra csökkent lehetõség van, ezért elõnyösebb a parketta burkolat. Másrészt a ragasztott csempe burkolatok sem alkalmasak a karbantartásra, mivel egy-egy elem cseréje szinte kivitelezhetetlen. Ebbõl a szempontból is elõnyösek a hagyományos megoldások és az egyszerû gépészeti szerelvényezések. Bontott anyagok felhasználása városi lakóépület esetében. Glasgow, környezetbarát lakóépület. A bontásból származó anyagok újrahasznosítását elsõdlegesen az építési helyszínen kell megvalósítani, kivéve ha az erõteljes környezetszennyezéssel jár, vagy egyéb technikai okok miatt különleges bánásmódot kell alkalmaznunk. Ez utóbbi esetben természetesen a bontott anyagokat el kell szállítani, és arra alkalmas feltételek között kell az újrahasznosításra alkalmassá tenni. (Jelenleg gondot okoz az, hogy a bontott anyagok minõsítése nem megoldott, illetve igen költséges és csak nagy mennyiség esetében lehet gazdaságos. Persze kérdés, hogy ha egy kisméretû tömör tégla 100 évig állta a sarat, akkor miért nem fogadjuk el ezt a tényt biztosítékként?) Az építõanyagok szállítása - a nagy súlyok miatt - sok környezetterhelést okoz. Sajnos legtöbb esetben a gyártók és kereskedõk a közúti szállítást részesítik elõnyben, ami a környezetterhelést csak fokozza. További érv a kamionos szállítás ellen, hogy az útrongálás a tengely-terhelés ötödik hatványával arányos, ami azt jelenti, hogy egy kamion több kárt tesz az utakban, mint százezer személygépkocsi. 92 NOVÁK ÁGNES, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET KÖZÉPÜLETEKBEN 8

88 Ráadásul a hazai gazdaság szállításigényessége háromszor akkora mint az EU átlaga, mert rengeteg a fölösleges, össze-vissza szállítgatás. Ugyancsak ide tartozik, hogy hazai mérések alapján a dízeljármûvek 40%-a túllépte a még elfogadható füstkibocsátási értéket, sõt ezen belül az ilyen esetek felében a határérték kétszeres-háromszoros túllépését is mérték. A városi levegõszennyezés mértékét súlyosan befolyásolja a szállítási szennyezés. Hasonlóan megdöbbentõ adatokat találunk, ha a zajterhelést vizsgáljuk. Mindenképpen törekedni kell a szállítás csökkentésére és a vasúti szállítás igénybevételére. (Az alföldi nádat ugyan helyben válogatják, de onnan Ausztriába szállítják, ahonnan újra visszakerül, pl. a Hortobágyi Nemzeti Park területén lévõ épületekre. No comment.) További kellemetlenségeket is okozhat a messzirõl való szállítás. Átlagos esetben nincs szükség arra, hogy tengerentúlról vásároljunk garázskaput, vagy több ezer kilométer távolságból tetõfedõ anyagot. A hazai gyártás és munkaerõ elõnyben kell részesüljön annak érdekében is hogy ne legyünk kiszolgáltatva egy-egy multinacionális cégnek. Egyéb elõnye is van a helyi anyagok beépítésének: az anyagok gyártása és beépítése szakértelmet kíván, aminek a helyi anyagok esetén tradíciója van, így valószínûleg kevesebb lesz az építési hiba is, illetve a helyi tudás és a mikroklíma ismerete megvédhet attól, hogy az amúgy esetleg igen kiváló anyagot rosszul alkalmazzuk. Továbbmenve az anyagválasztással kapcsolatában elõnyben kell részesíteni azokat, melyeknek kicsi a gyártási energiatartalma, (gyártás, beépítés, fenntartás, bontás ciklusra vetítve). Az általunk alkalmazott anyagok esetében arra is figyelemmel lehetünk, hogy magasabb energiatartalmú anyagok beépítése esetén azok tartósan legyenek a használatban, illetve az újrahasznosításuk megoldható legyen. Elemzések szerint például sok esetben a hagyományos kisméretû tömör tégla - melynek gyártási és építési energiaigénye kétségtelenül magasabb, mint a korszerû hõszigetelõ elemeknek - alkalmazása mégis elõnyös, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ez elõzõek bontás után újra felhasználhatóak, míg utóbbiakból bontás után csupán nagy halom törmelék marad. Néhány évtized múlva valószínûleg mód lesz a törmelék valamilyen felhasználására, de sohasem úgy, mint az a tömör téglák esetében könnyedén megtehetõ. Ugyanígy rengeteg nehézséget okoz a sokszor feleslegesen beépített beton és vasbeton az épületek szerkezeteinél. Az épületbiológiai hátrányokon túlmenõen elképzelni is nehéz, hogy mit kezdünk majd a nagypaneles épületekbõl kikerülõ rengeteg vasalt beton falelemmel, vagy az éppen mostanában beépítésre kerülõ betonfödémekkel, ha ezek az épületek is bontásra éretté válnak. A megújuló források használata sokszor akadályba ütközik az építés során. Az is nyilvánvaló azonban, hogy a legújabb kutatások és fejlesztések éppen ezen a területen várhatók. Ki gondolt volna régebben, az olajbõség korában arra, hogy kenderbõl készült hõszigeteléssel rukkoljon elõ? Korábban úgy gondoltuk, hogy a természetes anyagok romlandók és sérülékenyek. Ma már Bontott anyagokból létrehozott kemping fogadóépülete Svédországban. tudjuk hogy a legnagyobb technikai felszereltséggel elõállított korszerû hõszigetelõ anyaggal is lehet rossz belsõ állapotot létrehozni, és végsõ soron a szerkezet is károsodhat. (Ilyen esettel találkozhatunk, pl.: ha a korszerû soküreges falazóelemet kívülrõl ragasztott hõszigetelõ habbal látjuk el. Ha erre ráadásul egy vékony mûanyag vakolat kerül, garantálhatjuk a belsõ oldali penészkárt és egészségtelen belsõ klímát. Átértékeltük tehát, hogy mi a korszerû, és az egészség érdekében elõnybe kerültek a természetes anyagok. Az esetek legnagyobb részében ez azzal az elõnnyel is járhat, hogy a helyi anyagok nagyobb arányban kerülhetnek beépítésre. Így például a mûanyag-hab hõszigetelések helyett egyes vidékeken a fagyapot a jó helyettesítõ anyag, míg más helyeken a kender vagy újrapapír hõszigetelés. Ilyen párhuzam található a belsõ burkolatok vagy tetõfedõ anyagok esetében is. Kézenfekvõnek tûnik teljesíteni azt az igényt, hogy ne építsünk be mérgezõ és szennyezõ anyagokat. Ehhez azonban rendelkezni kellene megfelelõ információval. Sajnos a gyártók nagy része ezt nem tekinti nyilvánosságra valónak. A különbözõ minõsítések legtöbbször erre nem térnek ki. Általában elmondható, hogy egyelõre gyanúsnak lehet tekinteni a petrolkémiai ipar termékeit és azokat a termékeket, amelyek formaldehidet tartalmaznak (építõlemezek, szálas hõszigetelõ anyagok stb.) az olyan jól ismert veszélyes anyagokról nem is beszélve mint az azbeszt. A beépített energiatartalom sok mindentõl függ, de nagyon jól mutatja, hogy a bevitt energia mennyisége arányban áll a környezetszennyezéssel (legalábbis a CO2 és SO2 vonatkozásában). Így a szélsõértékként bemutatott értékek már megkönnyítik az osztályozást. A beépített energiatartalom vizsgálata a középületek esetében szélsõséges eredményeket mutat. Lakások esetében is lehet hétszeres a különbség, ami a nagyobb léptékû épületeknél tovább növekszik. Középületek esetében arra kell kiemelt figyelmet fordítani, hogy az épület bontható legyen (ld. Debrecen, Kölcsey Mûvelõdési Központ sorsa), és az üzemeltetési költségek - melyeket amúgy mi magunk finanszírozunk - alacsonyak legyenek. Ami még nagyon fontos, a biztonságos használat és az épületek szemléletformáló szerepe. 8 NOVÁK ÁGNES, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET KÖZÉPÜLETEKBEN 93

89 Az energiafelhasználás jellemzõi Az elõzõ szempontok szinte mindegyikében felmerült az energiahasználat kérdése. A mi éghajlati viszonyaink között igen nagy jelentõsége van ennek a kérdésnek. Szerencsére már sokan gondot fordítanak a téli hõveszteségek csökkentésére, ugyanakkor kevésbé ügyelnek arra, hogy a nyári idõszakban az esetleges túlzott felmelegedést passzív eszközökkel csökkentsék. Sajnos sok esetben túlságosan is kézenfekvõ a pazarló, és sok esetben az egészségre is káros légkondicionáló berendezések használata. Így érdemes megvizsgálni ezt a kérdést is alaposan. Bármilyen furcsa, az új hõszigetelési szabványok lassan terjednek el, és nincs mód a szabvány karbantartására sem, pedig ez azt is jelentené, hogy a jelenlegi értékek tovább szigorodnának. nem használ napenergiát nem veszi figyelembe a hõtárolást elvesztegeti a hulladékenergiát nem használ szél- és bioenergiát mellõzi a természetes szellõzést több mint 300 kwh/m 2 /év napenergia-hasznosító figyelembe veszi a hõtároló kapacitást hulladékenergiát hasznosít használ szél- és bioenergiát számításba veszi a természetes szellõzést kevesebb mint 80 kwh/m 2 /év Minden esetben arra kell törekedni, hogy az épület szerkezetei nagyon jó hõszigeteléssel készüljenek. Érdemes megjegyeznünk, hogy a hozzánk hasonló klíma adottságú osztrák és német területeken általában a következõ hõszigetelési jellemzõkkel rendelkezõ szerkezeteket használnak: talajon fekvõ padló: 0,25 W/m 2 K, pincefödém: 0,35 W/m 2 K, külsõ fal: 0,25 W/m 2 K, lapostetõ: 0,20 W/m 2 K, beépített magastetõ: 0,15 W/m 2 K, ablakok: 1,20 W/m 2 K Építész szeminárium A nagyon jól hõszigetelt épület mellett arra is tekintettel kell lenni, hogy a napenergia hasznosítása lehetséges legyen. Ennek vannak passzív és aktív eszközei. Sokan gondolják, hogy a passzív napenergia hasznosítás csupán jó tervezést kíván. A jellemzõen déli irányba tájolt nagy üvegfelületekkel befogott napenergia tárolása, és az éjszakai hõveszteségek csökkentése, illetve a túlzott nyári felmelegedés elleni védelem valóban megoldható olyan hagyományos eszközökkel, mint a nehéz padlószerkezet, a külsõ oldali, hõszigetelt árnyékoló, sokszor azonban ennél is többet tehetünk. Az alternatív napenergia-hasznosító berendezések (napterek, tömegfalak, kollektorok) egyelõre még drágák, alkalmazásuk esetében viszonylag magas a megtérülési idõ. Várható azonban, hogy ebben az irányban is nagy technikai áttörés lesz. Az esetleges állami támogatás komoly elõrelépést jelenthetne az építésben. Az alternatív energiaforrások közül a napenergia hasznosítása nálunk is jól megoldható. A folyadékos kollektorok, vagy éppen az elektromos áramot termelõ napcellák már szerencsére kereskedelmi forgalomban kaphatók. Itt egyelõre a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy a nyert energia hogyan és mennyi idõre tárolható be. Éppen ezért a hõtárolás kérdése igen fontos. Amennyiben az általunk létrehozott épületben nincsenek erre alkalmas szerkezetek (nagy tömegû falak, födémek, kavicságy stb.), akkor még hõtárolásra alkalmas tömeget is el kell helyeznünk valahová. A hulladékenergia hasznosítás is általában a jó tervezés függ-vénye. Ehhez azt kell megoldanunk, hogy az épületünk szélnek és kedvezõtlen tájolásnak kitett területeit fûtetlen mellékterekkel védjük, amelyek így csökkentik a hõveszteségeket, de még az eltávozott hõ is hasznosul ezen terek temperálásával. Erre jellemzõen alkalmas a gépkocsitároló, a kamra és a hobbiszoba, valamint az egyéb tárolók. A szél és bioenergia felhasználása általában olyan körülmények között alkalmazható gazdaságosan, ahol nagy területtel rendelkezik az épület, vagy egyéb gazdasági tevékenység is jellemzõ. Más esetekben település szintû Az elõbbi épület napenergia hasznosító elemei. Az épület alatti kút a volt bánya mélyére vezet. ezt használják fel a napenergia és geotermikus energia fûtési célú használatánál. 94 NOVÁK ÁGNES, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET KÖZÉPÜLETEKBEN 8

90 Ma már vannak olyan számítógépes segédeszközök, amellyel a megfelelõ megvilágítás modellezhetõ, és így a világítási energia értékét is számolni lehet. A természetes megvilágítás figyelembe vétele nem csupán csökkenti az energia felhasználást, hanem kedvezõ fényviszonyokat is teremt, ami a lelki egészségre nagy hatással van. Az éves fûtési-hûtési energiaigény ne legyen nagyobb mint 150 kwh/m 2 év, de érdemes az értéket leszorítani kwh/m 2 év-re. Az vízfelhasználás jellemzõi Welsz, Energia Központ helyi épülete, a borús táj ellenérenapkollektoros áramtermeléssel kialakított épület. összefogásra is szükség van ahhoz, hogy ezeket az alternatív és megújuló forrásokat használhassuk. Valószínûleg egy jó ideig ez még nem válik a lakások energiaforrásává, bár éppen a bioenergia, illetve a szemétlerakók energiájának gazdaságos hasznosítása már a városi mértéket kívánja meg. Ha a település lakosságának száma meghaladja a fõt, ez a megoldás járható a földgáz használat helyett. A természetes szellõzés és megvilágítás kérdése azóta lett különösen fontos, amióta egyrészt az energia megtakarítások érdekében a nyílászáró szerkezetek fejlesztése a filtrációs veszteségek csökkentésének irányába indult meg. Ezzel elérték azt a furcsa helyzetet, hogy már olyan mértékben lecsökkent a filtráció - és ezzel a filtrációs hõveszteség - hogy az ablakokba szellõzõket kell beépíteni, ami bizonyos páratartalom elérése esetén önmûködõen szellõzteti a mögöttes tereket, így kerülve el a penészesedést. A jó belsõ légállapot nemcsak azt jelenti, hogy a belsõ tér páratartalma nem okoz penészkárt, de az is fontos, hogy a levegõ belsõ minõsége megfelelõ legyen, és minél kisebb legyen a szagszennyezés is. Erõsen szennyezett területen a szellõzõvel és filterrel felszerelt ablakok fontosak lehetnek, míg a nem szennyezett területen a nagyon jó légzáró ablak esetleg éppen az épületben felgyülemlett festék, ragasztó stb. adalék anyagok kijutását akadályozza meg. Semmiképpen se alkalmazzunk tehát túl sok fix üvegezésû nyílászárót, és kerüljük el a teljesen légzáró, szellõzõ nélküli ablakok beépítését, különösen akkor, ha az épületben sok nem természetes anyagot (festéket, burkolatot, nyílászárót, hõszigetelést stb.) használunk. A természetes megvilágítás kérdése hasonló a szellõzéshez. Ha a hõveszteségek csökkentése a cél csupán, elõfordulhat hogy nem megfelelõ megvilágítás lesz az eredmény. Ezt el kell kerülni. Általában azt az elvet kövessük, hogy a jó égtáj felé (DK, D, DNY) kétrétegû, hõszigetelõ üveggel ellátott, magas ablakot helyezünk el, míg a rossz égtájak felé (NY-tól K-ig) háromrétegû üvegezéssel ellátott, de csak a szellõzés és megvilágítás szempontjából feltétlenül szükséges méretû ablakot építsük be. Nagyobb terek esetében a felsõ megvilágítás, illetve az irányított megvilágítást lehetõvé tévõ fénykémény tervezése is indokolt lehet. Az építészek nagy része hajlamos arra, hogy ezt a területet ne is vegye figyelembe, hiszen ez a gépészek feladatának része. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy a gondosan megválasztott gépészeti szerelvényeken túlmenõen a megfelelõ építészeti tervezés is igen sokat tehet a felesleges vízfogyasztás csökkentésére. Egyes területeket nem lehet csupán a gépésztervezõre hagyni, hiszen a konkrét kialakítások tervezéséhez építészeti megoldások szükségesek. rombolja a természetes forrásokat nem hasznosítja az esõvizet nem hasznosítja a szürke szennyvizet nem víztakarékos ivóvízfelhasználás > 150 l/fõ/nap éves ivóvízfelhasználás > 54 m 3 /fõ óvja a természetes forrásokat hasznosítja az esõvizet hasznosítja a szürke szennyvizet víztakarékos megoldásokat használ ivóvízfelhasználás < 25 l/fõ/nap éves ivóvízfelhasználás < 9,54 m 3 /fõ Városi környezetben hajlamosak vagyunk arra, hogy ne ügyeljünk a talajfelszín alatti vizekre. Sajnos az esetek nagy többségében ennek az a racionális háttere, hogy a nagyvárosok alatti vízkészletek teljesen elszennyezõdtek akár az ipari tevékenység, akár a kommunális szennyvizek nem megfelelõ kezelése miatt. A vízkészletek szennyezõdésén kívül a felszín alatti mûtárgyak is megbontják a talajvíz természetes viselkedését. Ismeretes a talajvíz feltorlódásának jelensége, amikor a felszín alatti lassan mozgó víz útját egy mûtárggyal (pl. mélygarázs vagy alagút) elzárják, és néhány év vagy évtized alatt a víz feltorlódik és a környezõ épületek addig nem károsodott pincéi elvizesednek. Ezen túl a feltorlódott víz azt is jelenti, hogy a természetes tisztulási folyamat és a vízpótlás megszûnik. Sajnos ez a rombolás igaz lehet az értékes források esetében is, a bányamûvelés, a nagy felszín alatti munkák már eddig is sok esetben okoztak rövid idõ alatt nagy károkat. Az ilyen jellegû problémák - mivel sokszor csak évek múltán jelentkezik a káros hatás - sokszor elkendõzhetõk mind az összefüggések a károkozás és az adott tevékenység között, mind a kár gazdasági jelentõsége. A meglevõ források védelme alapvetõ fontosságú, hiszen az ivóvíz stratégiai kérdéssé válik, egyes országokban már azzá is vált. Európa sem lesz mentes a vízszennyezés káros hatásaitól. Az olyan tervezés, ami a káros hatásokat növeli, és rombolja a természetes forrásokat, kerülendõ. 8 NOVÁK ÁGNES, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET KÖZÉPÜLETEKBEN 95

91 Építész szeminárium A szürke szennyvíz hasznosítása Magyarországon szinte ismeretlen. Szürke szennyvíznek azt a felhasznált vizet nevezzük, ahol a hálózatból nyert víz a felhasználás során csak kevéssé piszkolódik. Fürdés, mosdás, zuhanyozás során különösen, ha környezetbarát tisztálkodó-szereket használunk (ez is ismeretlen Magyarországon) a lefolyó víz hõje és maga a víz is újrafelhasználható lehet. Ezzel a rendszerrel elérhetõ, hogy a drága ivóvíz felhasználása radikálisan csökkenjen (mint tudjuk, egy átlagos lakás esetében a felhasznált ivóvíz 40%-a a vízöblítéses WC-ben köt ki), és a fekete szennyvíz által okozott környezeti terhelés is kevesebb lesz. Delft, Hollandia, az egyetem központi könyvtára, zöldtetõs kialakítással. Ez a megoldás hasznosítja a csapadékvizet, és egyben javítja a mikroklímát is. A rendelkezésre álló esõvíz hasznosítása egészen a burkolt utak nagymértékû megjelenéséig, elterjedéséig természetes volt. A hajdani lakó és ipari épületek esetében nyilvánvaló volt az esõvíz felhasználás jelentõsége, mivel az kiválóan alkalmas locsolásra, mosásra (lágyítást nem igényel, legfeljebb mechanikai szûrést), tûzivíznek, egyes esetekben ipari folyamatokban is. A vezetékes víz a városi környezetben már elszennyezett talajvizek miatt közegészségügyi szempontból is kiemelkedõ fontosságúvá vált. Az állandó vízminõség, szennyezés-mentesség könnyen és ellenõrzötten biztosítható. A teljesen centralizált, túlzottan nagy hálózatok esetében azonban ez hátrányos is lehet: bármilyen probléma óriási tömegû embert érint, hatalmas vezetékrendszert és vízmennyiséget kell kiváltani. A felhasznált vezetékes víz mennyiségének csökkentése alapvetõ érdeke lenne mindenkinek. Ennek elsõ lépése, hogy a szennyvízvezeték és a csapadékvíz rendszer külön mûködjék. A különválasztásnak egyéb elõnyei is vannak: az esetleges túlterhelés idõszakában - nagy záporok idején - elkerülhetõ a szennyvíz visszatorlódása és a fertõzések, ugyanakkor csökkenti a szennyvíztisztító telepek költséges mûködését is. Egy-egy épület tervezése esetén is figyelhetünk erre. Különleges példa erre a német nagyvárosokra érvényes elõírás. Ott ugyanis az az elv, hogy a szilárd burkolatokról lefolyó csapadékvíz a hálózatot terheli, így fizetni kell az elvezetett vízért. A díjat azonban lehet csökkenteni: a telkeken kisebb arányban készítenek szilárd burkolatot, vagyis csak ott ahol az valóban szükséges (ami az altalaj esetében jó hatású és a növényzet is változatosabban tervezhetõ). A másik csökkentõ tényezõ hogy zöldtetõk alkalmazása esetén (mivel a földnek és növényzetnek vízmegtartó szerepe van) ezt a díjat csökkentik és csak 50%-ot kell fizetni. Abban az esetben, ha bemutatják, hogy a csapadékvizet egyéb módon is hasznosítják, teljes díjcsökkentést lehet elérni. Az épületek energia és vízfelhasználása nyomon követhetõ épületenként és együttesen is, a tömb lakóit a felhasználásról táblázatokon és információs táblákon is értesítik. A különösen kedvezõ eredményeket szembesítik az átlagossal, így az itt lakók büszkék lehetnek környezetbarát viselkedésükre is. Vagyis az elért eredményeket tudatosítják, és példaként állítják mások elé is. Az így kialakított rendszer ugyanolyan életminõséget és komfortot jelent, mint a megszokott városi komfort, az egyetlen megkötés, hogy csak az elõírt környezetbarát mosó és tisztítószereket használhatják. A rendelkezésre álló esõvíz mennyiségére jellemzõ, hogy sok esetben elegendõ lenne a szükséges tüzivíz biztosítására. A fentiekbõl is látható, hogy az esõvíz mennyisége nem elhanyagolható a háztartások vízfelhasználásához mérten sem. Nálunk különösen kedvezõ helyzetet eredményez, hogy a csapadékeloszlás idõben viszonylag egyenletes. Így a víztároló méretét az éves csapadékvíz-mennyiség 5-8%-ában érdemes meghatározni. (vagyis napos tárolóként.) A fentiekbõl következik, hogy az esõvíz célszerû felhasználásával a vezetékes víz iránti igény látványosan csökkenthetõ. Az esõvízgyûjtéshez nem kell különleges szerkezet, hiszen az elfolyást mindenképpen meg kell oldani, többletköltséget egyedül a tároló megépítése és a víz visszaforgatásához szükséges berendezés jelent. A másik oldalról megtakarításként jelentkezik a csökkent víz- és szennyvízdíj. Egyes számítások alapján a szükséges beruházás 5-7 év alatt térül meg. Ezután a berendezés már ingyen dolgozik nekünk. Azt is meg kell említeni, hogy ezzel csökkentettük a kommunális szennyvíz mennyiségét, hiszen a mai településeken a csapadékvizet is szennyvízként kell kezelni. A szennyvízmennyiség csökkentése lehetõvé teszi, hogy ne kelljen új berendezéseket építeni, és a meglévõk hatékonyabban mûködjenek, a környezetet kevésbé terhelve. A fentiekben már utaltam arra, hogy a víztakarékos megoldások, és berendezések alkalmazása milyen nagy arányban csökkentheti a vezetékes víz iránti igényt. A naponta többször használt eszközök (csaptelepek, WC-öblítõ szelepek stb) cseréjekor vagy beépítésekor is különös figyelmet fordítsunk ezek megválasztására. Mûködési elvük az, hogy a vízsugarat jobban porlasztják, vagyis a permetezés mechanikailag erõsebb lesz. Nem lehet azonban olyan finom permetet létrehozni, mely a levegõbe olyan apró vízcseppeket porlaszt, ami a tüdõbe belélegezve - a keverõ-csaptelepben és melegvizes tartályokban felszaporodásra hajlamos és a vízcseppekkel hordozott baktériumokkal - súlyos tüdõgyulladást vagy légúti fertõzést okozhat. 96 NOVÁK ÁGNES, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET KÖZÉPÜLETEKBEN 8

92 A hulladékkezelés jellemzõi A hulladék kérdését az építészek - a vízfelhasználás problémaköréhez hasonlóan - szintén nem szokták átgondolni, inkább használati vagy gépészeti kérdésnek tekintik. A hulladékkezelés pedig - enyhe túlzással - a tervezõasztalon kezdõdik. Az épület tervezése, építése, üzemeltetése és bontása során egyaránt van lehetõségünk a hulladékmennyiség csökkentésére. pazarolja az építési/bontási hulladékot pazarolja a szilárd hulladékot nem szelektált és nem újrafelhasznált hulladé szennyvízzel terhel az éves szilárd termelés: nagyobb mint 3,6 m 3 /év/fõ bontási hulladékot hasznosít lehetõvé teszi a hulladék hasznosítását szelektál és újrafelhasznál komposzt-toalettet használ az éves szilárd termelés: kevesebb mint 0,5 m 3 /év/fõ Az elsõ kérdés, hogy a helyszínen esetlegesen megtalálható építõanyagok illetve hulladékok mennyire felhasználhatók. Ha úgy találjuk, hogy azok nem mérgezõek vagy károsak egyéb módon az egészségre, mindenképpen akkor járunk el helyesen, ha azokat hasznosítjuk, és nem törmeléklerakóban helyezzük el. A felhasználásnak a legtöbb esetben nem lehet akadálya az, hogy az adott anyag vagy szerkezet bontásból származik. Ha semmiképpen sem tudjuk felhasználni, akkor meg kell keresni az egyéb hasznosítás lehetõségét, vagy el kell adni. Magyarországon sajnos még nincs kialakult rendszere a bontott anyag felhasználását segítõ eladói hálózatnak, de bárki lehetne kezdeményezõ, bizonyára sokan megkeresnék. Az építkezéssel kapcsolatban keletkezõ hulladékmennyisége az építés idõtartama alatt is jelentõs. Az egyes szerkezetek megvalósítása esetén - hanyag tervezés, nem odafigyelõ kivitelezés esetén - a keletkezett hulladék mennyisége elérheti az összes építési volumen 10 %-át is. Ez nagyon magas érték, ami azon túl, hogy feleslegesen növeli a költségeket, a környezetet is jelentõs mértékben terheli. Sok olyan hulladék is van, ami nem újrafelhasználható (levágott tetõfedõ elemek, összetört béléstestek vagy hõszigetelõ anyagok, megkötött beton vagy habarcs). Sok esetben ezek elszállítása az építés helyszínérõl újabb költségnövelõ tényezõ. Természetesen ez is olyan terület, ahol a jó tervezés és a gondos kivitelezés sokat tehet a veszteségek elkerülésére. Minden esetben figyelembe kell venni az alkalmazott anyagokat és szerkezeteket, és annak megfelelõen kell kialakítani a részleteket. Ha úgy látjuk, hogy az egyes szerkezeti megoldások sok hulladékot eredményeznek - például tördelt tetõidom - el kell gondolkodni azon, hogy: megfelelõ anyagot választottunk-e (példánkban nagyelemes tetõcserép helyett szabdalt tetõidom esetében, bitumenes zsindely), az esetlegesen keletkezett hulladék felhasználható-e más célra (például ha a hõszigetelõ anyagok gyártási mérete és az eltérõ tervezés miatt leesõ hõszigetelõ anyag felhasználható-e más szerkezetek vagy vezetékek, - fûtéscsövek stb. - hõszigetelésére). Megfelelõ tervezéssel és kivitelezéssel a hulladék mennyisége 2-4 %-ra csökkenthetõ. Az így keletkezett hulladék esetleges felhasználását is érdemes azonban végiggondolni. A hulladékkezelés és elõnyös esetben újrahasznosítás település szintû megoldására Magyarországon még alig van jó példa. Egyes háztartások esetében azonban (fõleg a gazdasági kényszer, és a paraszti háztartás modellek ebbõl a szempontból szerencsés fennmaradása) példamutatóan alakult a háztartás hulladékkezelése. Bizonyára a munkavállalók nagy része is hajlandó lenne a szelektív gyûjtésre, ha ez azzal járna, hogy kevesebbet kellene fizetnie a szemétszállításért, vagy más haszna származna belõle. Jelenleg a szemét-kérdésben érdekeltek egymásra mutogatnak: az emberek nem szelektálnak, mert nehézkesnek és gazdaságtalannak tartják a szelektált hulladéktól való megszabadulást (gépkocsival kell elvinni a kijelölt hulladékud- Komposzttoalett és szelektív toalett használata középületeknél csökkenti a szennyvízterhelést. 8 NOVÁK ÁGNES, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET KÖZÉPÜLETEKBEN 97

93 Építész szeminárium varokba: és amelyik családnak nincs autója?). A szemetesek pedig a termelési mennyiségben érdekeltek. Ha szelektálunk, kevesebb lesz a szemét, kisebb lesz a termelési érték és a haszon is. Persze nyilvánvaló, hogy mindannyian rosszul járunk így. A környezet további terhelése már nehezen megoldható, tehát rövid idõn belül szerencsére itt is változásra számíthatunk. (Az EU-tól való elmaradásunk a környezetvédelemben az egyik legjelentõsebb...) A tervezõ a lakókörnyezet tervezése során azt teheti, hogy a szelektálásnak helyet biztosít, és lehetõvé teszi a területen a komposztálást is. Az újrafelhasználás megszervezése az ipar és a településgazdák feladata, mi azt tehetjük, hogy ahol lehet, elõtérbe helyezzük az újra felhasznált és/vagy újrafelhasználható anyagok beépítését (ld. korábbiakban). A komposzt-wc vagy bio-toalett (ami jelentõs mértékben csökkenti a fekete-szennyvíz képzõdését) gyors elterjedése nem várható. A kerti WC-nek van hagyománya falusi környezetben, és bizonyára ezek esztétikusabb, higiénikusabb és szagmentesebb kialakítása is elképzelhetõ. Természethez kötõdõ épületeknél (látogató központok, természetben létesített épületek) esetében helyénvaló lenne az alkalmazásuk. Elképzelhetõ és megoldható komposzt-toalett (vagy száraz WC) használata kétszintes épület esetében is. Ebben az esetben az egymás fölötti szinteken alaprajzilag megfelelõ eltolásban kell a helyiségeket kialakítani úgy, hogy minden WC-hez külön csõ tartozzon, és a lakószintek alatt helyezkedik el a szagmentesen lezárt, közös, rozsdamentes acélból készült tartály, aminek tartalmát évente ürítik ki. Magasabb szintszám esetén hogy elkerüljük a felesleges Autonóm mûködtetésû hotel épület Svédországban. Az épület semmilyen vezetékes kapcsolattal nincs kötve az ellátórendszerekhez. Villamosenergia: napcella és szélmotor Fûtés: fa, napkollektor Melegvíz: napkollektor Szennyvízkezelés: komposzttoalett és szürkeszennyvíz hasznosító terület. Élelmiszerbõl is félig önellátó: tejüzem, kertészet tartozik hozzá. zajokat - már a közbensõ szinten is tartályt kellene kialakítani, aminek az ürítése nehézkesebb. A fentiekben bemutatott értékelés szerint nagyon elõnyösnek tartjuk, ha az éves szeméttermelés a lakókörnyezetben nem haladja meg az 500 liter/év/fõ értéket, és nagyon környezetszennyezõnek tartjuk, ha meghaladja a liter/év/fõ értéket. Hivatkozások Nagy Gyöngyi - Novák Ágnes - Osztroluczky Miklós Zöld szerkezetek - Green design 168 oldal 232 képpel és ábrával, szines (kiadta az Épített Környezetért Alapítvány, megrendelhetô: Novák Ágnes Kaland a ház körül 112 oldal 170 képpel és ábrával, szines (kiadta az Épített Környezetért Alapítvány, megrendelhetô: Pandula András - Fischl Géza Akadálymentes építészet - Accessible Design 104 oldal, 197 képpel fekete-fehér (kiadta az Épített Környezetért Alapítvány, megrendelhetô: Ertsey Attila, Az Autonóm Ház 32 oddal, 43 ábra és kép, fekete-fehér (kiadta az Épített Környezetért Alapítvány, megrendelhetô: 98 NOVÁK ÁGNES, FENNTARTHATÓ ÉPÍTÉSZET KÖZÉPÜLETEKBEN 8

94 FÜGGELÉK 1 Medgyasszay Péter, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 1.1 Ellenõrzõ kérdéssor településfejlesztési koncepciók értékelésére energia és térrendezés kapcsolatainak figyelembe vételével A kérdéssor végiggondolása lakó funkciójú fejlesztési területek kijelölésére, fejlesztési irányok megfogalmazására nyújt útmutatást, rávilágítva az energia és térrendezés kapcsolatára. A kérdéssor Barton, és Lord Rogers, publikációinak átdolgozásával készült. Volt-e közlekedéstervezõ bevonva? A terület talajtani képességei? A terület topográfiája, kitettsége? Milyen növényzeti adottságok vannak a területen? Vannak-e fagyveszélyes, illetve szélnek erõsen kitett területek a fejlesztési területen? A fejlesztési elképzelések lehetõséget kínálnak-e a növények teljes évben jelentkezõ hõcsillapító hatásainak kiaknázására? Zöld felület / burkolt felület arány? A tervezett utcák, közterek lehetõvé teszik-e minden épület dél os tájolását? Meglévõ, illetve a tervezett épületek mennyire árnyékolják le a terület meglévõ és tervezett épületeit (földszintre értelmezve)? I) Áttekintõ értékelés Szükséges-e a fejlesztés? Kapcsolódik-e meglévõ nagyobb léptékû koncepciókhoz? Számoltak-e, ha igen milyen módszerrel, milyen idõtartamra vetítve energiafelhasználást, környezetterhelést? Lehetséges-e máshol a fejlesztés, az milyen kondíciókkal képzelhetõ el? Van-e alternatív funkció a fejlesztési területre, az milyen kondíciókkal képzelhetõ el? Át van-e gondolva a jövõbeni fejlesztés koncepciója az adott területen? Bevonták-e a jövõbeni, illetve környékbeli lakókat, felhasználókat a tervezésbe? II) A kiválasztott terület értékelése Volt-e a terület valaha beépítve? A koncepció használja-e a területen lévõ épületállományt? Van-e infrastruktúra, milyen közintézmények vannak az adott területen? Van-e fölös infrastrukturális kapacitás? Városközponttól való távolság? Hogyan illeszkedik a meglévõ, a fejlesztési területet körülvevõ településstruktúrába? Tervezett beépítés sûrûsége? Munkahely, szórakozás, kultúra, egyéb funkció van-e a fejlesztési tervben? Az egyéb funkciók telepítésének sûrûsége, a megközelítés módja? A meglévõ/tervezett úthálózat lehetõvé teszi-e a gyalogos, kerékpáros közlekedést? A tömegközlekedési megállók valamelyike minden lakóegységbõl megközelíthetõ-e gyalogosan 400 m- en belül? III) Épület, épületgépészet, üzemeltetés A napenergia aktívan és passzívan hasznosítható-e? Geotermikus energia hasznosítható-e? Biomassza hasznosítható-e, hol van a közelben biomassza felesleg, milyen mennyiségben? Vannak-e rekultiválható hulladéklerakók a közelben? A tervezett állapotban, illetve a közeljövõben megoldható-e a távhõ rendszer, kapcsolt hõtermelés alkalmazása? Van-e a fejlesztési koncepcióra szóló energiastratégia? Ezt mennyire egyeztették közmûvekkel, mennyire vág egybe a nagyobb léptékû fejlesztési elképzelésekkel? Van-e követelmény az egyes épületek energiahatékonyságára? Minden helyiség természetes világítása és szellõzése megoldott-e? Nyílászárók-falfelületek arány az épületek északi /keleti/nyugati/déli homlokzatain? Épületek, épületszerkezetek egyszerû karbantartása megoldott-e? Minimalizáltak-e a hõveszteségek, maximalizáltak-e a nem hagyományos energiafor-rások használata? IV) Anyaghasználat Alacsony energiatartalmú építõanyagokat építettek-e be? Meglévõ szerkezeteket hasznosítottak-e? Definiálták-e a helyi építõanyagokat, vizsgálták-e az alkalmazás lehetõségeit? Szerkezetek áttekintése az energetikai követelmények függvényében. A szerkezeteket végiggondolták-e passzív napenergia hasznosítás szempontjából? A nagy energiaigényû szerkezeteket tartós funkcióra építették-e be? F FÜGGELÉK: 1.1 MEDGYASSZAY PÉTER, FENNTARTHATÓSÁG AZ ÉPÍTÉSZETBEN 99

95 2 Beliczay Erzsébet, CIVIL KÖZREMÛKÖDÉS AZ ÉLHETÕ TELEPÜLÉSEK KIALAKÍTÁSÁBAN 2.1.sz. melléklet: Tamás Pál szociológus, az MTA Szociológiai Intézetének igazgatója által 2002-ben összeállított kérdések a Budapesti Agglomeráció jövõjével kapcsolatban 1) Létezhet a metropoliszra, mint egy nagy urbánus övezetre kiterjedõ fenntarthatósági koncepció, ha az ország egészére nincs, vagy az nem mûködik? 2) Budapest és az ország egymásra vonatkoztatott függõségek és terhelések rendszere. Milyen erõsséggel és milyen terhelési-függõségi szálak mentén képzeljük Budapest és az ország kapcsolatát 2015 és 2020 körül? 3) Budapest nemcsak az ország központja, hanem az európai metropolisok hálózatának is része. Hogy néz ki a két szerep aránya ban? Növekszik-e Budapest és az ország többi részének "európaizáltsági szintje" közötti jelenlegi különbség? Dilemma van a metropolisok köré rendezõdõ új fejlesztési koncepciók és a nemzetállam-centrikus felfogások között. 4) Milyen lesz Budapest regionális súlya ban? Miben jelentkezik a központi jelleg? A kialakuló helyzetnek melyek lesznek a siker- és "szégyenágazatai"? Milyen hatással lesz ez a városszerkezetre vagy a város antropológiájára? 5) A maiakhoz képest "Duna központúbb", vagyis inkább a Dunától függõ, vagy azzal élni tudó metropolissá válik akkorra Budapest? 6) Milyen irányban mozdul el az épített és a természetes környezet viszonya a maihoz képest az akkori Budapesten? 2.2. sz. melléklet: Trendi Budapest, a kényelmesek metro- polisza Budapest egyre jobban összeolvad a környezõ településekkel. A térségben a lakosság mintegy három és fél - négy millióra növekszik. Sokan költöznek a központi régióba a távolabbi falvakból, mert távolabb, a rendkívül hatékony, automatizált mezõgazdaságban egyre kevesebb munkáskézre van szükség. Folytatódik a gyerekes családok kiköltözése a belsõ területekrõl, ugyanakkor egyre több családnak két állandó lakhelye van, és a szabadidejét (négy napos munkahét) a központtól mintegy kmre levõ családi házában tölti. Tömegessé válik a távmunka, a távoktatás, ezért sokan legfeljebb a nagybevásárlás kedvéért mozdulnak ki idõnként otthonról. Építész szeminárium A megnövekedett szabadidõt a családok általában tematikus parkokban töltik. Ezekben a 4-5 hektáros, átlátszó fóliával illetve üveggel fedett, klimatizált, pálmaházakkal gazdagított parkokban mindent megtalálhatnak egy helyen - a vásárlást, a szórakozást és a kultúrát. Bevásárlóközpontok, élményfürdõk, multiplex mozik, paint ball és bowling termek, amerikai típusú kaszinók, diszkók, négy féle gyorsétterem, kongresszusi központok, lelki- és befekteté-si tanácsadók vannak itt nagy választékban. Halk zene, havonta változó illatú légfrissítés, ingyenesen használható padok és nagyszámú biztonsági õr teszi kellemessé az ottartózkodást. Folyamatosan bõvül a közúthálózat. A tömegközlekedés és a gyalogos átkelõhelyek biztonságosan, a gépkocsiforgalomtól elválasztva a föld alá kerülnek. Folytatódik a belsõ városrészek rehabilitációja. A régi épületeket eldózerolják, és helyettük korszerû, 8-10 emeletes társasházak, irodák és mélyparkolók épülnek. A négyzetmé-teres, erkélyes lakásokból szép kilátás nyílik a hasonlóan kialakított szomszédos házakra. A lakásokban alapfelszerelés a klímaberendezés, amely nemcsak a kívánt hõmérsékletet és páratartalmat biztosítja, de alaposan átmossa a levegõt. Az energiahatékonyságot fokozza, hogy sohasem nyitják ki az ablakokat. Így a lakások védve vannak a külsõ zajtól és por-szennyezéstõl. Szinte alig kell takarítani. Budapest lakossága fõképpen a harmadik és negyedik szektorban talál munkát. A fõváros átmeneti zónájában, egyes volt ipari területek helyén parkokat alakítanak ki. A gyárak, üzemek már korábban kiköltöztek a környezõ kistelepülések körüli olcsó szabad területekre. E vállalatoknak a munkaerõt a szomszédos és távolabbi országokból bevándorló vendégmun-kásokkal biztosítják. Az utcák nagyon tiszták. Mivel minden talpalatnyi helyet leburkolnak, ezért könnyen takaríthatók különféle porszívókkal. Kutyapiszkot, szemetet csak ritkán látni. A belsõ városrészekben nincs pollenallergia, mivel nem tûrik meg a fákat és a fûféléket. A szigorúan elõírt mennyiségû zöldtetõket is mûgyeppel készítik, hogy könnyebb legyen az ápolásuk. Az emberek egészségtudatosan élnek. Szinte mindenki bronzbarna, kigyúrt izomzatú. Nemcsak otthon a TV elõtt használhatják, de egyre több multiplex moziban is bérelhetõk olyan edzõberendezések, amelyek anélkül is fejlesztik az izmokat, hogy ezért a legcsekélyebb erõfeszítést kelljen tenni. A lakosság százalékát érintõ ételallergia és más civilizációs betegségek ellen már egészen kicsi kortól kiváló gyógyszerek állnak rendelkezésre, amelyek a pácienseket tünetmentessé teszik. Az ide látogató tengeren túli turisták megtekinthetik azt a 24 db régi épületet, amely a Mûemlékvédelmi Hivatal védelmét élvezi. Utána pedig örülhetnek az ismerõs környezetnek. Nálunk pontosan ugyanazokat az ételeket, használati tárgyakat, zenét és szórakozást találhatják, amelyeket otthon megszoktak. Beliczay Erzsébet beli@zpok.hu 100 FÜGGELÉK: 2.1 BELICZAY ERZSÉBET, CIVIL KÖZREMÛKÖDÉS AZ ÉLHETÕ TELEPÜLÉSEK KIALAKÍTÁSÁBAN F

96 3 Szántó Katalin Ph.D, FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK 3.1 A fenntartható fejlõdés erõforrásai Egy térség erõforráskészlete mindazon természeti, társadalmi, térszerkezeti, tájhasználati, gazdasági adottságokat és rendszereket, valamint ezek mûködési mechanizmusait magában foglalja, amelyeket egy közösség illetve tagjai, vagy közösségek csoportjai adott idõszakban a maguk számára hasznosnak ítélnek és értékrendjüknek, ismereteiknek, valamint lehetõségeiknek megfelelõ mértékben és módon saját céljaikra hasznosítanak. Az erõforrások mennyiségi és minõségi szinten tartása, újratermelése és hasznosítása az erõforrás-gazdálkodás. A fenntartható fejlõdés erõforrásainak körébe azok az erõforrások tartoznak, amelyek legalább az érintett térség népessége életminõségének javulását szolgálja anélkül, hogy másoké romlana, miközben a bioszféra igénybevételük összességében csökken, közelít a globális ökológiai teljesítmény rájuk jutó részéhez. természeti erõforrások: az alapvetõ lokális szükségletek kielégítésében, az agglomeráció ellátásában és a globális ökológiai egyensúly fenntartásában hasznosítható természet által nyújtott javak, az ökoszféra létfenntartó szolgáltatásai és önfenntartóönszabályozó képessége, társadalmi erõforrások: a társadalmilag elvárható egyéni életminõség fenntartását, megteremtését, a térség fenntartható mûködését és fejlõdését szolgáló anyagi, szervezeti, illetve tudati és szellemi erõforrások, térszerkezeti és tájhasználati erõforrások: a területfelhasználásban, a hálózati rendszerekben és a településrendszerben rejlõ lehetõségek; a védelmi, termelõ és fogyasztási funkciójú területek kínálta tájhasználati lehetõségek, gazdasági erõforrások: a gazdasági szereplõk kapcsolatrendszerei, normarendsze-rei, a szolgáltató szektor és a termelés-forgalmazás-logisztika lehetõségei. A következõ oldalakon bemutatott táblázatok az utóbbi három: a társadalmi, a térszerkezeti és a gazdasági erõforrások rendszerezésére vonatkozólag fogalmaznak meg ajánlásokat. Az életminõség a bioszféra állapota mellett a fenntartható fejlõdés legfontosabb indikátora, mibenléte az anyagi, a szellemi, és a lelki szükségletek komplex rendszerébõl vezethetõ le. Az ember illetve közösség életminõsége/jóléte szükségleteinek kielégítettségét fejezi ki a mérés pillanatában. Az életminõség jóval többet jelent az életszínvonalnál, ami a növekedés-orientált gazdaság indikátoraként a piacon értékesített javakhoz való hozzájutás mértékét fejezi ki, és növekedése arányos az egyén felhalmozott vagyona pénzben kifejezhetõ értékének és aktuális pénzbeli jövedelmének vásárlóértékével. A fenntartható fejlõdés kritériumainak megfelelõ erõforrások három alapvetõ célt szolgálnak: helyi szükségletek kielégítése, adott közösség ellátó szerepének betöltése (város: térség intézményellátása, térségtelepü-lései: városellátó övezeti funkciók), közös globális teherviseléssel kapcsolatos kötelezettségek teljesítése (génbankok, ökológiai folyosók védelme, biodiverzitás megõrzése, know-how átadása más térségeknek, ökológiai lábnyom deficit kompenzálása. stb). Az erõforrások rendszerezésének lehetséges folyamata: 1. A külsõ erõforrások és belsõ erõforrások megkülönböztetése: külsõ erõforrások: gazdasági, jogi, politikai, kulturális környezet nyújtotta lehetõségek, belsõ erõforrások: F FÜGGELÉK: 3.1 SZÁNTÓ KATALIN PH.D, FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK: A FENNTARTHATÓ FEJLÕDÉS ERÕFORRÁSAI 101

97 Építész szeminárium TÉNYEZÕK TÁRSADALMI ERÕFORRÁSOK 1. ÉLETMINÕSÉG FENNTARTHATÓSÁG KRITÉRIUMAI 1.1. Létbiztonság Önfenntartás alapvetõ anyagi és szellemi feltételeinek megléte Kiszolgáltatottság lehetõségétõl mentes szociális és infrastrukturális ellátórendszerek Fenyegetõ tényezõktõl mentes társadalmi és fizikai környezet 1.2. Lakás, lakókörnyezet 1.3. Mentális és fizikai egészség Megfizethetõ és fenntartható költségû lakás hozzáférhetõsége saját lakóhelyen/a térségben Mûszaki és környezetegészségügyi szempontból jó minõségû lakásállomány, lakókörnyezetek Változatos társadalmi-kulturális igényeket kielégítõ lakás- és lakókörnyezet-típusok Egészséget és egészséges környezetet fenntartó életmódmodellek Az egészséges életmód, a betegségmegelõzés és a gyógyítás integrált intézményrendszere Könnyen elérhetõ, problémacentrikus, nyitott intézményrendszer 1.4. Tudás, információ Minden lakos számára könnyen elérhetõ alap- és középfokú intézményrendszer A fenntartható fejlõdéssel kapcsolatos tudás integráltsága az elemi és középfokú képzésbe Az információ-, informatikai rendszer hozzáférés integráltsága az alapfokú intézményrendszerbe 1.5. Munka Értelmes, önmegvalósító, jövedelemtermelõ, a fenntartható fejlõdés elveit nem sértõ munkavégzés lehetõsége Életminõség javítását és a bioszféra védelmét szolgáló informális tevékenységek erkölcsi/anyagi elismerése Otthoni, lakóhelyen történõ munkavégzés lehetõsége, családbarát munkahelyek: részmunkaidõ lehetõsége 1.6. Autonómia-gyakorlás A társadalom minden csoportjának, köztük az önálló kezdeményezésre (egyedül) nem képes legsérülékenyebb csoportok érdekképviselete a különbözõ döntési-felelõsségi szinteken Az autonómia-gyakorlás módszerei és technikái megfelelõ szintû elsajátításának lehetõsége Az autonómia-gyakorlás információs csatornáinak, intézményrendszerének kiépültsége 1.7 Identitás Toleranciát és a sokféleség elfogadását általános normaként kezelõ társadalom Az egyéni és közösségi identitás megõrzésének intézményes feltételeinek megléte TÉNYEZÕK 1.8. Térségi önfenntartás képes-sége 1.9. Önszervezõdés képessége Önszabályozás képessége Kommunikáció és kooperá-ció képessége Integráció képessége Egyéni környezeti és társa-dalmi tudatosság és felelõsségérzet Szakmai háttér, kutatás-fejlesztés TÁRSADALMI ERÕFORRÁSOK 2. SZERVEZETI ERÕFORRÁSOK FENNTARTHATÓSÁG KRITÉRIUMAI Élet viszonylagos teljességét biztosító intézményi-szolgáltatói struktúra jelenléte Helyi forrásképzõdéshez elegendõ jól mûködõ gazdálkodószervezet jelenléte Megfelelõ piacméret és a helyi termékek fizetõképes keresletének jelenléte Gazdasági tevékenységek sokfélesége Globális és helyi környezeti és társadalmi érdekek, értékek helyi/térségi non-profit szervezõdésekben való megjelenése Szükségletek kielégítésére szervezõdött önsegélyezõ, non-profit (informális) hálózatok Viszonylagos érdekazonosság Mûködõképes kommunikációs technikák Döntési-felelõsségi szintek kevés száma Integrált környezetgazdálkodás szervezeti hátterének kiépültsége A gazdaság globális és helyi szereplõi közötti, politikai szereplõk közötti, társadalmi csoportok közötti, civil szervezetek közötti, városok közötti, vidéki települések közötti és mindezen szférák egymás közötti párbeszédéhez, együttmûködéséhez szükséges fórumok léte Kívülrõl érkezett gazdasági és társadalmi tényezõk integrálódása a helyi gazdaságba ill. társadalomba A térség mint autonóm egység integrálódási képessége a regionális és globális gazdaságba illetve társadalomba TUDATI, SZELLEMI ERÕFORRÁSOK A fenntartható fejlõdés elveinek, normarendszerének ismerete és társadalmi elfogadottsága Környezettudatos életmód, fogyasztási modellek és jövedelemtermelõ tevékenységek népszerûsége A civilizációs terhek közös viselésére való társadalmi készség (szubszidiaritási elv alapján) Globális környezetért és társadalomért tevékenykedõ társadalmi szervezetek támogatottsága Fenntartható gazdálkodás közép- és felsõfokú képzése a térségen belül Térségi környezetgazdálkodási hagyományok ismerete, átadása, hasznosítása Térségi forrásközpontok, kutatóhálózatok, szellemi mûhelyek mûködése Tervezés A térség közös, valamint a vállalkozói szféra, az önkormányzati szféra, a városok és a vidék önálló Agenda 21 programja Informáltság Térségi monitoring (figyelõ)hálózatok mûködtetése, integrált (társadalmi és környezeti költségeket és a pénzben nem mérhetõ, informális értékteremtés, jólétnövelõ tevékenységek eszmei értékét is magában foglaló) gazdasági mutatók készítése Információk teljes körû hozzáférhetõsége 102 FÜGGELÉK: 3.1 SZÁNTÓ KATALIN PH.D, FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK: A FENNTARTHATÓ FEJLÕDÉS ERÕFORRÁSAI F

98 TÉNYEZÕK TÉRSZERKEZETI ÉS TÁJHASZNÁLATI ERÕFORRÁSOK 1. TÉRSZERKEZETI ERÕFORRÁSOK FENNTARTHATÓSÁG KRITÉRIUMAI 2.1. Ökológiai hálózat Védett és védelemre érdemes természetközeli területek Ökológiai hálózat folytonossága és folytonosságának biztosítására potenciálisan alkalmas foltszerû és vonalas térelemek 2.2 Biológiailag aktív területek 2.3 Közlekedés, szállítás hálózatai Erdõ- és erdõsíthetõ területek: gazdasági-energetikai, védelmi, rekreációs rendeltetés Vízfelületek- és vízfelületek kialakítására alkalmas területek Belterületeket elválasztó biológiailag aktív területek Vidék önellátását és a városok ellátását biztosító "térségellátó övezet" Egyéb különösen jó minõségû mezõgazdasági termõterületek Környezetileg érzékeny területek és belterületek közúti távolsági ill. transzferpályák általi érintetlensége Mûködõ és potenciális vasútvonalak, vízi útvonalak Belsõ hálózatok szövetszerû rendszere, kistelepülések egymás közötti elérhetõsége Kerékpáros közlekedési infrastruktúra 2.4 Településrendszer Policentrikus*, diszkrét pontokból álló településrendszer Városias és vidékies mikrotérségek kiegyensúlyozott, népességeltartó-képességet fenntartó aránya * Arányos eloszlású, a térség egészét egyenletesen kiszolgálni képes városhálózat TÉNYEZÕK 2.5. Környezetileg érzékeny területek és pufferterületek, értékes kultúrtájak 2,6. Mezõ- és erdõgazdálkodás területei 2.7. Vízgazdálkodási területek 2.8. Ásványianyaglelõhelyek 2.9. Városok és városias jellegû települések Vidéki mikrotérségek települései Közlekedési területek, egyéb infrastr. létesítmények területei TÉRSZERKEZETI ÉS TÁJHASZNÁLATI ERÕFORRÁSOK 2. TÁJHASZNÁLAT: VÉDELMI FUNKCIÓJÚ TÉRÜLETEK FENNTARTHATÓSÁG KRITÉRIUMAI Európai ökológiai hálózatba illeszthetõ területek megállapodások szerinti fenntartásának intézményesültsége Ökológiai gazdálkodási módszerek, természet- és tájvédelmi célú gazdálkodás, szelíd turizmus jelenléte TÁJHASZNÁLAT: TERMELÕ FUNKCIÓJÚ TERÜLETEK Termõtájak mezõgazdasági alkalmassága és sokfélesége Termõtáj biotóphálózattal való tagoltsága Agráralkalmassági zónarendszer szerinti tájhasználat Gyengébb mezõgazdasági területek energetikai, vízgazdálkodási, természetvédelmi, rekreációs célú hasznosulása Térség biztonságos önellátásához szükséges vízbázis-mennyiség biztosítottsága Megújuló/megújítható források: felszíni vizek hasznosításának elsõdlegessége Felszíni és felszín alatti vízbázisok minõségi védelmének biztosítottsága Térség szükségleteit kielégítõ ásványi anyagok lelõhelyei Mezõg. i, vízgazd-i, turisztikai, természet- és tájvédelmi szempontból nem jelentõs, közúton jól megközelíthetõ területen fekvõ lelõhelyek TÁJHASZNÁLAT, TELEPÜLÉSI TERÜLETFELHASZNÁLÁS: FOGYASZTÁSI FUNKCIÓJÚ TERÜLETEK Kevés utazást igénylõ vegyes funkciójú kompakt településtestek Történelmi, kulturális, ökológiai értékekkel rendelkezõ településrészek Városokat körülölelõ aktív zöldgyûrû (extenzív rekreáció, városellátó övezet területei) A térségi biotóphálózathoz csatlakozó zöldfelületek folytonos hálózata, a folytonosság biztosítására potenciálisan alkalmas foltszerû és vonalas térelemek Rozsdaterületek, "A " típusú telephelyek prioritása Feltétlenül szükséges zöldmezõs fejlesztések összhangja a táji, klimatológiai adottságokkal Háztáji gazdálkodásra is alkalmas telek- és beépítési struktúra Tájképi, ökológiai, történelmi értékeket hordozó, telek-, közterület- és beépítési struktúra Táj integritását õrzõ termelõ, tároló, intézményi, infrastrukturális, turisztikai funkciójú létesítmények Ökológiai infrastruktúra folytonosságát biztosító mûszaki létesítmények Gyalogosok, kerékpárosok gyors, akadálymentes és biztonságos közlekedése a térségi hálózat területén Tömegközlekedés prioritását biztosító hálózati-mûszaki megoldások Minimális talajlezárás elvének érvényesülése Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program szerint min. 7-12% biotóp/100 ha szükséges a fenntartható tájgazdálkodás megvalósulásához F FÜGGELÉK: 3.1 SZÁNTÓ KATALIN PH.D, FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK: A FENNTARTHATÓ FEJLÕDÉS ERÕFORRÁSAI 103

99 Építész szeminárium TÉNYEZÕK 3.1. Globális, európai, nemzeti és regionális gazdaságot képviselõ társaságok 3.2. Térségi kis- és középvállalkozások 3.3. Állami és önkormányzati szféra 3.4. Non-profit szervezetek GAZDASÁGI ERÕFORRÁSOK 1. GAZDASÁGI SZEREPLÕK FENNTARTHATÓSÁG KRITÉRIUMAI Beágyazottság a helyi/térségi gazdaságba és társadalomba*, Európai normáknak megfelelõ munkakörülmények és érdekvédelmi lehetõségek Részvétel a lakosság életminõségének, képzettségének és a környezet állapotának javításában A fenntartható fejlõdés térségi erõforrásainak megõrzését ellenõrzõ belsõ monitoring- és tájékoztatórendszer mûködtetése Térségi szükségletek kielégítését szolgáló termelõ-feldolgozó-forgalmazó hálózat mûködése Külsõ piacon értékesíthetõ sajátos térségi magas feldolgozottságú termék- és szolgáltatáskínálat Európai normáknak megfelelõ munkakörülmények és érdekvédelmi lehetõségek A fenntartható fejlõdés térségi erõforrásainak megõrzését ellenõrzõ belsõ monitoring- és tájékoztatórendszer mûködtetése Kizárólag a térség fenntartható fejlõdés programjába illeszkedõ célok támogatása Életminõség-javító, szociális jellegû foglalkoztatási és zöldmunkaprogramok mûködése A fenntartható térség program megvalósulását elõsegítõ "zászlóshajó" projektek megvalósítása A bioszféra állapotának megõrzését, javítását, életminõség javítását szolgáló tevékenységek és pénzfelhasználás 3.5. Munkavállalók Munkavállalók teljesítõképessége és a teljesítõképesség szintentartására/növelésre való készség Teljesítõképesség kihasználtsága és megbecsültsége Fenntartható fejlõdés elveinek helye az értékrendben (pl. munkahelyválasztásban) 3.6. Fogyasztók Környezettudatos termékek iránti igény, a bioszféra védelmét kikényszerítõ fogyasztói magatartás, térségben elõállított termékek és szolgáltatások preferálása Az anyagi fogyasztás visszaszorulása és a szolgáltatások iránti kereslet növekedése Egyenlõ piaci feltételek globális biztosítását ösztönzõ fogyasztói magatartás 3.7. Humánszolgáltatások 3.8. Informatikai szolgáltatások 3.9. Közlekedési, szállítási szol-gáltatások Üzleti, tanácsadói szolgálta-tások Turisztikai szolgáltatások SZOLGÁLTATÁSOK Decentralizált rendszerek az alap- és középfokú szolgáltatások biztosítására Informális, non-profit, vállalkozói és önkormányzati szféra együttmûködése Teleház, telekuckóhálózat az alapszolgáltatás része Távszolgáltatások és információsportálok kiépültsége Informatikai rendszerek célszerû használatához szükséges humánerõforrás-feltételek biztosítottsága Differenciált, intermodális csomópontok hálózatára épülõ tömegközlekedési rendszer és a kerékpáros infrastruktúra integrált mûködtetése, lehetõség szerint kötöttpályás ill. vízi tömegközlekedés integrálása Környezetkímélõ, differenciált, intermodális csomópontok hálózatára épülõ logisztikai rendszer, Vasúton és víziúton történõ szállítás elsõdlegessége a távolsági szállításban Lakossági és kisvállalkozási szükségletek kielégítése az alapszolgáltatás része Környezettudatos vállalkozás népszerûsítésének felvállalása Terhelhetõségi kritériumok érvényesülése Turizmus nyereségeinek helyben maradása, turisztikai potenciál fenntartásába, fejlesztésébe történõ visszaforgatása 104 FÜGGELÉK: 3.1 SZÁNTÓ KATALIN PH.D, FENNTARTHATÓ VÁROSIAS KISTÉRSÉGEK: A FENNTARTHATÓ FEJLÕDÉS ERÕFORRÁSAI F

100 TÉNYEZÕK Mezõ- és erdõgazdaság GAZDASÁGI ERÕFORRÁSOK 2. ANYAGI JAVAK TERMELÉSE, FORGALMAZÁSA FENNTARTHATÓSÁG KRITÉRIUMAI Térségi kereslet kielégítésének prioritása Környezetkímélõ technológiák, ökológiai gazdálkodás, élõmunka-igényes tevékenységek, tájvé-delmi célú gazdálkodás, energiaforrás-termelés szerepének növekvõ trendje Mezõgazdaság energiaigényének helyi megújuló forrásokból történõ kielégítése Mezõ- és erdõgazdaság, feldolgozóipar, természet- és tájvédelem, turizmus, térségi rekreáció integrációjának intézményesültsége Ipar Karbantartó- és újrahasznosító ipar decentralizált, mikrotérségi szintû hálózata Környezetközpontú irányítási rendszer általánossá válása Helyi erõforrásokra (nyersanyag, energia, humánerõforrás) épülõ tevékenységek versenyképessége Teljes termelési folyamatok (ötlettõl a készterméken át az újrahasznosításig ill. ártalmatlanításig) megtelepedése a térségben Környezetvédelmi ipar jelenléte, fejlettsége Bányászat Csak megújuló nyersanyagokkal, újrahasznosítással nem helyettesíthetõ anyagok bányászata elv betartása mellett hozzáférhetõ ásványi vagyon Csak a környezetet és az ember egészséget nem károsító technológiák alkalmazása Terület utóhasznosításának biztosítása Vízgazdálkodás Fenntarthatóan kiaknázható felszíni és felszín alatti vízkészlet Integrált vízgazdálkodási rendszer mûködése, szervezeti, jogi stb. feltételeinek kiépültsége Differenciált vízhasználat, vízvisszaforgatás, vízvisszatartás, újrahasznosítás intézményesültsé-ge, infrastrukturális feltételek kiépültsége Energiagazdálkodás Lakás- és épületállománygazdálkodás Hulladékgazdálkodás Térség megújuló és kimeríthetetlen energiapotenciálja Megújuló energiapotenciál kihasználtsága Térségi erõforrásokra épülõ integrált, helyi/mikrotérségi energiaszolgáltató-rendszerek mûködé-se Meglévõ lakásállomány nagysága, a helyi igényeknek megfelelõ mennyiségû és minõségû állomány Rehabilitációt, élettartam-hosszabbítást, energiahatékony és területtakarékos beépítési módo-kat preferáló jogszabályi feltételek és pénzügyi támogatási rendszerek Veszélyes tartalmú, újra nem hasznosítható, nem lebomló anyagok kiiktatásának jogszabályi háttere Szelíd technológiák beépítését ösztönzõ, utólagos beépíthetõségét kényszerítõ, jogszabályi feltételek és pénzügyi támogatási rendszerek Szubszidiaritás elve szerint felépülõ térségi hulladékgazdálkodás Megelõzés, visszaforgatás intézményrendszere, térségi vállalkozások közötti újrahasznosítási hálózat Kereskedelem Kereskedelmi hálózat térbeli szóródása, egységek elérhetõsége Globális fenntarthatóság elveinek, normáinak betartását ösztönzõ minõsítõ rendszerek Közvetlen termelõ-fogyasztó kapcsolatok CSA rendszerek, helyi, mikrotérségi piacok mûködése Szubszidiaritási elv érvényesülését ösztönzõ vállalkozásfejlesztõ támogatási rendszerek *Helyi/térségi beszállítói hálózat, részvétel szakképzésben, K+F tevékenység, know-how átadás, térségi piaci kötõdés, térségi nyersanyag, energia és humánerõforrás adottságok kihasználása, külföldi vezetõréteg térségen belüli letelepedése, helyi/térségi szolgáltatások igénybevétele, tömegközlekedéssel elérhetõ telephelyek igénybevétele, hosszú távúnak ígérkezõ berendezkedés **Humánerõforrás megõrzés, fejlesztés: szociális, egészségügyi, oktatási, képességfejlesztési, testi-lelki-szellemi karbantartáshoz, önmegvalósításhoz kapcsolódó szolgáltatások F FÜGGELÉK: 5.1 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI: INDIKÁTOROK ÉS INDIKÁTOR-RENDSZEREK PÉLDÁI 105

101 Építész szeminárium 5 Dr. Tiderenczl Gábor, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI 5.1 Indikátorok és indikátor-rendszerek példái Indikátorok és indikátor-rendszerek példái a CRISP EU 5. KTF tematikus hálózathoz kapcsolódó "fenntartható építés EU komform hazai indikátorrendszerének" adatbázisából R7-2 Lakásminõség (indikátor-rendszer) I7-2b-06 Lakóterület belsõ közlekedési rendszere (indikátor) ADATLAP / Indikátor rendszerek A fenntartható építés magyar indikátorrendszere A CRISP EU TEMATIKUS HÁLÓZATHOZ KAPCSOLÓDÓAN Referencia szám: R 7-2 a: Indikátor csoport száma (elsõdleges besorolás); b: referencia szám (a koordinátor tölti ki) Indikátor rendszer ismertetése Megnevezés Leírás és célok ismertetése* * kulcsszavak kiemelésével Rendszer részletes felépítése (Rendszerezett lista vagy ábra a rendszer elemeirõl) Lakásminõség A lakásminõség alábbi indikátorrendszere lakásprojektek, illetve különbözõ lakóépületek komplex minõségi értékelésére szolgál. A rendszer az alábbi 5 alrendszerbe foglalva tartalmaz indikátorokat: Elhelyezkedés, lakókörnyezet Építési helyszín kialakítása Építészet és lakásfunkció Mûszaki minõség és fenntarthatóság Üzemeltetés és használat Az indikátorok egy része önmagában is egy-egy témakört foglal össze és értékel. Lakásminõség Elhelyezkedés, lakókörnyezet Épített környezet minõsége Zöldterületek aránya Zöldterületek és természeti környezet minõsége Társadalmi környezet és közösség Gazdasági környezet Környezeti terhelés és szennyezés Ellátás, szolgáltatások elérhetõsége Megközelíthetõség, infrastruktúra Közmûvek Talajadottságok és védelem Építési helyszín kialakítása Telepítés Táj és kerttervezés minõsége Közösségi területek minõsége Magán és közös területek minõsége Helyszín és épületek biztonsága Lakóterület belsõ közlekedési rendszere Parkolási lehetõségek R7-2 R7-2a I7-2a/1 I7-2a/2 I7-2a/3 I7-2a/4 I7-2a/5 I7-2a/6 I7-2a/7 I7-2a/8 I7-2a/9 I7-2a/10 R7-2b I7-2b/1 I7-2b/2 I7-2b/3 I7-2b/4 I7-2b/5 I7-2b/6 I7-2b/7 106 FÜGGELÉK: 5.1 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI: INDIKÁTOROK ÉS INDIKÁTOR-RENDSZEREK PÉLDÁI F

102 Általános cél Mértékegység(ek) Mérés/értékelés módszere: Vonatkozó indikátor csoportok (Hazai rendszerezés) Építészet és lakásfunkció Illeszkedés, építészeti karakter Arányrendszer és formavilág Tájolás, benapozás és kilátás Lakásméret megfelelõsége Lakások szobaszám szerinti megfelelõsége Lakásflexibilitás: alaprajzi variációk száma Lakásflexibilitás: konyha-étkezõ-nappali kialakítása Lakásflexibilitás: változó szobaszám Helyiségek használati értéke Belsõ közlekedési rendszer Intimitás Biztonságos használat Akadálymentes használat, adaptálhatóság Mûszaki minõség és fenntarthatóság Állékonyság Élettartam, tartósság Tûzbiztonság Zaj és rezgés elleni védelem Gazdaságosság, költség-hatékonyság Beépített (primer) energia Hõszigetelés, hõvédelem Beltéri levegõ minõsége Szellõzés Egyéb egészségi, épületbiológiai és ökológiai szempontok Távlati igényeknek megfelelõ átalakíthatóság Bonthatóság, építési hulladék Üzemeltetés és használat Energiagazdálkodás Vízgazdálkodás Háztartási hulladék kezelése Karbantarthatóság, cserélhetõség Lakók elégedettsége RR7-2c I7-2c/1 I7-2c/2 I7-2c/3 I7-2c/4 I7-2c/5 I7-2c/6 I7-2c/7 I7-2c/8 I7-2c/9 I7-2c/10 I7-2c/11 I7-2c/12 I7-2c/13 R7-2d I7-2d/1 I7-2d/2 I7-2d/3 I7-2d/4 I7-2d/5 I7-2d/6 I7-2d/7 I7-2d/8 I7-2d/9 I7-2d/10 I7-2d/11 I7-2d/12 R7-2e I7-2e/1 I7-2e/2 I7-2e/3 I7-2e/4 I7-2e/5 1 Diagnosztika 1 Monitoring 1 Értékelés 1 Tervezés 0 Egyéb:. A rendszer egészére összesített pontszám vagy % (indikátoronként külön egységek) 1 Megfigyelés 0 Kísérleti mérés 0 Számítás / szimuláció 0 Statisztikai elemzés 1 Szakértõi értékelés vagy becslés 1 Egyéb: Használati értékelemzés (POE) A rendszer egyes indikátorai a teljesítmény céloktól függõen egy (összesített) pontszámot (vagy %-ban kifejezett értéket) mutatnak. Egy lakásprojekt/lakóépület komplex minõségi értékelése az egyes indikátorok értékeinek összesítésébõl adódik. Az egyes témakörök és indikátorok jelentõségüktõl függõen súlyozva szerepelhetnek általános vagy tárgytól függõ egyedi súlyozás alapján Egészséges épületek és a természeti környezet elemei 1 2. Épületek létesítési és üzemeltetési energiája 0 3. Hulladékkezelés és újrahasznosítás 1 4. Tartósság, javíthatóság, cserélhetõség és karbantartás 1 5. Városi környezetminõség 0 6. Épületek 1 7. Lakásépítés 0 8. Termékek 0 9. Építési folyamat Minõségbiztosítás az építésben, épületdiagnosztika és felújítás Kulturális örökség és esztétikai minõség az építészetben A fenntartható építés szociális és gazdasági feltételei F FÜGGELÉK: 5.1 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI: INDIKÁTOROK ÉS INDIKÁTOR-RENDSZEREK PÉLDÁI 107

103 Építész szeminárium Fenntartható fejlõdés kapcsolódó témaköre (CRISP rendszerezés: kategóriák) Építési kategória 1 KÖRNYEZETI 0 Erõforrások 1 Élõviág és környezet 1 Energia 1 Szennyezés /hulladék 1 Területfelhasználás 0 Egyéb:... 1 GAZDASÁGI 1 Gazdasági fejlõdés/ finanszírozás 1 Termelés / fogyasztás 1 Szolgáltatások 0 Egyéb:. (CRISP rendszerezés) 0 Építõipari termékek 0 Építési folyamat Rendszer / alrendszer használata és további információk Felhasználók (CRISP rendszerezés) Folyamat szakasza (CRISP rendszerezés) További információk / megjegyzések (pl. alkalmazás jelentõsége, használati korlátok, stb.) Kapcsolódó rendszer(ek) Csatolt részletek (megnevezéssel) Referenciák Résztvevõk további észrevételei Javaslatot tette Név: Tiderenczl Gábor Szöveg elötti 1: jelölt az az igaz, 0: nem jelölt azaz nem igaz 1 TÁRSADALMI 1 Hozzáférhetõség 1 Biztonság 1 Egészség / komfort 1 Társ.-gazdasági jólét 1 Közösség & emberi erõforrás 1 Kulturális örökség 0 Egyéb:.. 1 Városi környezet 0 Infrastruktúra 1 Épületek 1 Várostervezõk 1 Fejlesztõk/ beruházók 1 Építési vállalkozók/ kivitelezõk 1 INTÉZMÉNYI 1 Kormányzás/ szabályozás 0 Igazságszolgáltatás 0 Etikai rendszerek 0 Egyéb:.. 1 Tervezõk 0 Gyártók 1 Létesítmény gazdálkodók 1 Használók/ lakók 1 Érdekcsoportok / szövetségek 1 Köztestületek 1 Építési folyamat 1 Várostervezés 1 Fejlesztés / beruházás 1 Építészeti-mûszaki tervezés 1 Értékesítés 0 Üzemeltetés 0 Bontás 0 Gyártási folyamat 0 Termékfejlesztés 0 Gyártás 1 Döntéshozatal Az R7-2b alrendszer indikátorai elsõsorban lakásprojektekre vonatkoznak, egyedi lakóépületek, illetve kisebb lakóépület-együttesek esetén csak részben alkalmazhatók. Az értékelésnél a súlyozás két lépésben valósítható meg. Egyrészt az egyes témakörök súlyozhatók jelentõségüknek megfelelõen (minden témakör jelentõsége %-ban kifejezve az egészhez viszonyítva), illetve a témakörökön belül az egyes indikátorok is hasonlóan súlyozhatók. Az egyes indikátorokra jutó % értékek megszorozva az indikátorok által mért teljesítmény értékeivel (az indikátor szintén %-ban kifejezett teljesítménye) és ezeket összeadva kapjuk az egyes témakörök %-ban kifejezett teljesítményét. Az így kapott % értékkel szorozva az adott témakörre jutó % értéket kapjuk a komplex lakásminõség %-ban kifejezett összteljesítményét. Az egyes témakörök, illetve a témakörökön belül az egyes indikátorok teljesítménye egy ún. minõség-profil diagramon ábrázolható. R1-1 Egészséges épületek R7-1 Lakásstatisztikák; R10-1 Minõségbiztosítás; R10-2 Épületdiagnosztika, R11-2 Építészeti minõség; R11-3 Színminõség 0 További részletek csatolva (leírás, mérési módszer, stb.) - Housing Quality Indicators Form (Version 2). Department of the Environment, Transport and the Regions, UK. October 2000 (DETR homepage) - Quality and Choice: A decent home for all -The housing green paper. DETR Department of the Environment, Transport and the Regions; Dep. of Social Security, London, April Housing Indicators Ministry of the Environment, Finland, Helsinki, A fenntartható építés nemzeti csomagja. Vitaanyag. Gazdasági Minisztérium, 1999, Budapest - Kunszt György. Városi környezetminõség és a fenntartható építés követelményei. Nemzeti Kutatási-Fejlesztési Terv környezet- és természetvédelmi programjának stratégiája. OM, Budapest, november - Tiderenczl Gábor. A fenntartható építés minõségi irányelvei, értékelési és alkalmazási módszerei. Tanulmány, ÉMI Kht, Budapest 2001, Társaság a Lakásépítésért megbízása - Tiderenczl Gábor. Az elérhetõ lakás hazai lehetõségei. PhD értekezés. Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gábor Tiderenczl, PhD. A Proposal for using a system of principles and indicators of housing quality and sustainability in Hungary. Sustainable Building 2002, Oslo - Conference Proceedings. Dátum: Elérhetõség (@ v. ): gtideren@emi.hu 108 FÜGGELÉK: 5.1 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI: INDIKÁTOROK ÉS INDIKÁTOR-RENDSZEREK PÉLDÁI F

104 ADATLAP / Indikátor A fenntartható építés magyar indikátorrendszere A CRISP EU TEMATIKUS HÁLÓZATHOZ KAPCSOLÓDÓAN a: Indikátor csoport száma (elsõdleges besorolás); b: referencia szám (a koordinátor tölti ki) Referencia szám: 7-2c / 4 Indikátor ismertetése Megnevezés* * Ha az indikátor rendszer / alrendszer része: Indikátor/ alrendszer/ rendszer Leírás és célok ismertetése* * kulcsszavak kiemelésével Mértékegység Mérés/értékelés módszere Vonatkozó indikátor csoportok (Hazai rendszerezés) Fenntartható fejlõdés kapcsolódó témaköre (CRISP rendszerezés: kategóriák) Építési kategória (CRISP rendszerezés) Szöveg elötti 1: jelölt az az igaz, 0: nem jelölt azaz nem igaz Lakásméret megfelelõsége / Építészet és lakásfunkció / Lakásminõség Az indikátor a lakás méretének (alapterületének) megfelelõségét méri az ott lakó családtagok, illetve lakók száma szerint a családi házaktól a nagyobb lakásprojektekig terjedõen. % vagy összesített pontszám (irányadó kategóriák és pontszámok alapján) 0 Megfigyelés 0 Kísérleti mérés 1 Számítás / szimuláció 0 Statisztikai elemzés 0 Szakértõi értékelés vagy becslés 0 Egyéb: 1 1. Egészséges épületek és a természeti környezet elemei 0 2. Épületek létesítési és üzemeltetési energiája 0 3. Hulladékkezelés és újrahasznosítás 0 4. Tartósság, javíthatóság, cserélhetõség és karbantartás 0 5. Városi környezetminõség 0 6. Épületek 1 7. Lakásépítés 0 8. Termékek 0 9. Építési folyamat Minõségbiztosítás az építésben, épületdiagnosztika és felújítás Kulturális örökség és esztétikai minõség az építészetben A fenntartható építés szociális és gazdasági feltételei 1 KÖRNYEZETI 1 GAZDASÁGI 1 TÁRSADALMI 1 Erõforrások 1 Gazdasági fejlõdés/ 1 Hozzáférhetõség 0 Élõvilág és környezet 1 Energia 1 Szennyezés /hulladék 1 Területfelhasználás 0 Egyéb:.. finanszírozás 0 Termelés / fogyasztás 0 Szolgáltatások 0 Egyéb:. 0 Biztonság 1 Egészség / komfort 1 Társ.-gazdasági jólét 0 Közösség & emberi erõforrás 0 Egyéb:.. 0 Városi környezet 0 Infrastruktúra 0 Épületek 0 Építõipari termékek 0 Építési folyamat 1 INTÉZMÉNYI 1 Kormányzás/ szabályozás 0 Igazságszolgáltatás 0 Etikai rendszerek 0 Egyéb:. Indikátor használata és további információk Kapcsolódó rendszer(ek) Housing Quality Indicators. Department of the Environment, Transport and the Regions, UK., Referenciák További információk / megjegyzések (pl. alkalmazás jelentõsége, használati korlátok, stb.) Csatolt részletek (megnevezéssel) Résztvevõk további észrevételei - Housing Quality Indicators - Research Report and Indicators. Department of the Environment, Transport and the Regions, UK. 23 April 1999 (DETR homepage) - A fenntartható lakásépítés minõségi irányelvei, értékelési és alkalmazási módszerei A nagyobb lakásberuházások építésénél lényeges fenntarthatósági szempont, hogy a lakások méretei valóban a lakók számának megfelelõen a szükségletekkel adekvátak legyenek. Ezt a célt elõzetes piackutatással és igény-felmérésekkel célszerû segíteni. Ez az indikátor a már megépült és használatba vett épületek értékelésére szolgál, azt mutatja, hogy milyen mértékben valósult meg a megfogalmazott cél. A megfelelõ lakásméret egy lakástámogatási és finanszírozási rendszer mûködtetésénél is mérhetõ kritérium lehet. 1 További részletek csatolva (leírás, mérési módszer, stb.): Mérés/értékelés módszere Javaslatot tette Név: Tiderenczl Gábor Dátum: Elérhetõség (@ v. ): gtideren@emi.hu F FÜGGELÉK: 5.1 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI: INDIKÁTOROK ÉS INDIKÁTOR-RENDSZEREK PÉLDÁI 109

105 Építész szeminárium 5.2 Európai példák a fenntartható lakásépítés követelményeinek gyakorlati megvalósítására Energiatakarékos közhasznú bérlakások Dániában Az alábbi példa egy 100 lakásos demonstrációs projektet mutat be a környezetbarát építésre (Skotteparken, Dánia). Az alacsony intenzív beépítésû közhasznú bérlakások együttese a hagyományos dán sorház továbbfejlesztéseként jött létre a lakótér energiazónákra való felosztásával (üvegezett közös terek). Egy és kétszintes sorházak épültek sárga téglából, acélszerkezetû tetõvel. A projekt alapvetõen törekedett a napenergia passzív és aktív (háztartási melegvízhez) hasznosítására. Az energiafogyasztásában a hagyományos új építésû házakéhoz viszonyítva 43%-kal mérsékelt fûtési energia, 30%-kal mérsékelt melegvízfogyasztást, 25%-kal mérsékelt elektromos áram fogyasztást mutattak ki. Az együttes alacsony hõmérsékletû központilag ellenõrzött pulzáló területi gázfûtéssel készült. További energiatakarékos jellemzõk az extra hõszigetelés (szerkezetek és vezetékek), a termoüvegezés, a hõvisszaforgató szellõzõrendszer, az alacsony hõmérsékletû radiátorok (55 C), a víztakarékos berendezések és az egyéni mérõk. A projekt a World Habitat Díj nyertese volt 1994-ben. Energiatakarékos, alacsony intenzív beépítésû közhasznú bérlakások együttese, Skotteparken, Dánia ( ) Építész: Hanne Marcunsen & Jens Peter Storglrd, Kert és tájtervezés: Algren &Bruun, Mérnök: Dominia AS & Cenergia ApS. Alaprajzi részlet Helyszínrajz Fotó (TG) Ökologikus lakónegyed Finnországban Második példaként egy jelenleg kiépítés alatt álló lakóövezetet mutatunk be Finnországból. A lakóterület Helsinki vonzáskörzetében Viikki nevû kisvárosban található. A teljes lakóterület kiépítésénél prioritást kaptak a környezeti szempontok. Az egyes projektek ökológiai minõségét egy külön erre a célra kifejezett indikátor rendszerrel, ún. ökopontszámmal értékelik. Az értékelés az alábbi kiemelt témakörökben történik: szennyezés; természeti erõforrások; egészség; biodiverzitás; élelmiszertermelés. A teljes fejlesztésre vonatkozó minimumkövetelmények (0 pont) a hagyományos építési követelményekhez képest lettek meghatározva (pl. 20%-kal csökkentett CO2 kibocsátás; 20%-kal csökkentett vízfogyasztás; 40%-kal kevesebb fûtési energia szükséglet; 20%-kal kevesebb beépített energiatartalom, stb. számít normának, ekkor még csak 0 pont kapható). Az egyes projektek az értékelésnél meghatározott szigorúbb követelményszintek teljesítése esetén nyerhetnek extra pontokat. 3 ábra. Új, ökologikus lakónegyed kísérleti területén megvalósuló projektek példái, Viikki, Finnország ( ) Fotók (TG) 110 FÜGGELÉK: 5.2 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI: EURÓPAI PÉLDÁK F

106 Ökoház képe (fotó: TG) Emeleti és földszinti alaprajz Öko-falu, Findhorn (Skócia) A skóciai Findhorn Alapítvány célja egy ökologikus falu felépítése volt, mely mintegy 300 lakóból álló közösségnek nyújt otthont. A közösség azt szándékozott bemutatni, hogy a szintetikus anyagok által dominált modern építõipar ellenére is létre lehet hozni az egészséges és környezetbarát otthont, ami a jövõben remélhetõleg a normává válik. Ebbõl a célból részletesen tanulmányozták az épületbiológia és a környezettudatos építés kutatási eredményeit és azokat igyekeztek a gyakorlatban felhasználni. Kiemelten foglalkoztak a belsõ levegõminõség javításával. Emellett alkalmazták a bioenergetikai és a geobiológiai kutatások egyes eredményeit is (pl. az épület és térforma élettani szerepe; az egészségkárosító földsugárzások és mesterséges elektromágneses terek kiküszöbölése, stb.). További lényeges szempontok voltak a sajáterõs építés lehetõsége, így a gyors és könnyû é- píthetõség, és az egyszerû részletképzés. Mindezen szempontok összehangolása a favázas könnyûszerkezetek választását eredményezte. A falut 1990-ben kezdték el felépíteni. A lakóházak fõbb jellemzõi: Energiatakarékosság: passzív napenergia hasznosítása; napkollektorok melegvíz elõállítására; területi gázfûtés (palackozott propán-gáz), hagyományos fali radiátorok; hatékony hõszigetelés (k=0,19 W/m2K a falak, födémek és tetõk esetén); tripla üvegezésû nyílászárók (k=1,65 W/m2K); energiatakarékos izzók; elektromos áram elõállítása szélenergiával; víztakarékos berendezések, ivóvíz minõség csak a szükséges helyeken; alternatív szennyvíztisztítás; stb. Findhorni lakóház Koncepció: Ekkehard Weisner és a Keystone Architects (a lakóközösség bevonásával) F FÜGGELÉK: 5.2 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI: EURÓPAI PÉLDÁK 111

107 Építõanyagok, szerkezetek: favázas könnyûszerkezetes építési rendszer; helyi faanyag és kõ felhasználása; lélegzõ falszerkezetek 1 (recirkulált újságpapír); cellulóz hõszigeteléssel alul átszellõztetett lélegzõ fa álpadlók (radon problémájának kiküszöbölése); Egyéb építés-biológiailag megalapozott ökológiai és egészségi jellemzõk: nem mérgezõ, organikus favédõszerek és festékek használata; szakaszolt elektromos áramkörök, hálószobák éjszakai áramtalanítása; Egyéb költségtakarékossági jellemzõ: megosztott közös funkciók a költségek mérséklésére: pl. egyéni kisebb konyhák mellett nagy közös konyha és ebédlõ, közös társalgók, mosókonyhák, mûhelyek, raktárak, stb. A lélegzõ fal ereszcsomópontja 1.Cserép héjazat 2.Lécezés, fólia, ellenlécezés 3.22mm vastag, bitumennel impregnált puhafa vagy faforgács lap 4.200mm cellulóz hõszigetelés 5.12,7mm gipszkarton 6. Párafékezõ réteg 7.25 mm vastag függõleges faburkolt lécezéssel, ellenléccel 8.Lélegzõ papír 9.12 mm vastag bitumennel impregnált faforgács lap mm cellulóz hõszigetelés nedvesen befújva 11. 9mm középkemény karlit lap (egyben párafékezõ réteg) ,7 mm vastag gipszkarton lap Átriumházak, Dánia Építész szeminárium A Jorn Utzon által tervezett dániai átriumházak együttese a mai napig az egyik legjobb példa az alacsony intenzív beépítés potenciálisan magas környezeti minõségére, az érzékeny illeszkedésre a környezetbe, illetve a morfológiailag tagolt terület kedvezõ kihasználására. A hagyományos tégla és faanyagok használata mellett teljesen újszerû beépítési és építészeti forma alakult ki a projekt által az 50-es évek végén. A füzérszerûen felfûzött 15x15m-es modullal tervezett 60 átriumház úgy öleli körbe a dombos helyszínt és a tavat, hogy minden ház élvezi a jó tájolás és a közös nyílt területre való kilátás elõnyeit. Az épületek és átriumok különbözõ magasságú homogén sárga téglafalak mögött helyezkednek el, biztosítva a szükséges intimitást, de egyúttal a kilátást is. A szobákat nagy üvegfelületek kapcsolják össze az átriummal. A hangulatos zárt belsõ utak a sárgásbarna, majdnem ablaktalan lépcsõzõ falakkal körülvéve az észak-afrikai falvakra emlékeztetnek. Olcsó épületek (a korban az egyik legolcsóbb Dániában!), ahol a tájba beleolvadó egységes karakter és anyaghasználat, illetve az egyszerû szerkezetek adják az építészeti erõt és a kitûnõ lakásminõséget. 1 Az ismert definíció szerint a "lélegzõ falak" (breathing walls) olyan speciális favázas szerkezetet jelentenek, melyek páraáteresztõ képessége magasabb a hagyományos favázas szerkezetekénél, ezáltal a szerkezeten keresztül belülrõl kifelé fokozott páradiffúzióra képesek. A szerkezetek tehát nem légcsere, hanem páradiffúzió tekintetében "lélegeznek". Ha arra alkalmas anyagokkal a szerkezet rétegeit úgy választják meg, hogy az egyes rétegek páraellenállása belülrõl kifelé haladva a megfelelõ arányban fokozatosan csökken, a belsõ párakicsapódás az idõjárási viszonyoktól függetlenül elkerülhetõ. Ekkor elméletileg a kicsapódás mértéke soha nem haladja meg az elpárolgás mértékét. A szerkezeten át történõ folyamatos páradiffúzió ezáltal képes a belsõ és külsõ páratartalmat kiegyensúlyozni, egy egészségesebb belsõ környezetet megteremteni (relatív páratartalom: 45-65%). A rétegfelépítés alapszabálya szerint az egyes rétegek páraellenállása belülrõl kifelé legalább 5:1 arányban fokozatosan csökken. Ilyen értelemben minden olyan favázas szerkezetû fal lélegzik, amely teljesíti ezt a minimum követelményt. Mindez egy egyszerû három rétegû könnyûszerkezettel megoldható, szemben a hagyományosan párazáró fóliával épített ötrétegû könnyûszerkezetekkel. A lélegzõ szerkezetek utólagos tesztelése igazolta a páradiffúzió mûködését. A ha gyományos szerkezetekhez képest a falak légzárása is 13%-kal jobbnak bizonyult, illetve a hõveszteség 24%-kal kevesebb lett. 112 FÜGGELÉK: 5.2 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI: EURÓPAI PÉLDÁK F

108 A flexibilitás érvényesítésénél alapvetõ a nyitott építés ( open building fogalma, ami magában foglalja, hogy nyílt építési rendszerekre támaszkodik (elemek, burkolatok nagy választéka és variabilitása), továbbá funkcióban, alaprajzi elrendezésben is nyitott, flexibilis (terek használati flexibilitása, lakó és közlekedõterek egybeolvadása, válaszfalak, esetleg nyílászárok szabad elosztása, áthelyezhetõsége). Ennek lehetõsége egyrészt tervezés, másrészt megfelelõ építési technológia kérdése. A lakásoknál a használati flexibilitás a döntõ (terek nyitottsága, többfunkciós terek, stb.), a fizikai flexibilitás (válaszfalak áthelyezhetõsége, beépített berendezések, stb.) csak a kulcshelyeken szükséges. A tervezésnél a ténylegesen igényelt flexibilitásra kell alapozni. A flexibilis használat, illetve átalakíthatóság lehetõsége a nagyobb számban - különösképpen a korlátozott alapterülettel - épülõ lakástípusok esetén a lakásminõség és fenntarthatóság egyik döntõ tényezõje. Davidson apartmanház 154 bérlakással, nyitott építés elvén, Basel, Svájc (1991) Alacsony intenzív beépítés: Kingo Houses, Helsingor, Dánia ( ) építész: Jorn Utzon Helyszínrajz Alaprajz Metszet Fotók (TG) Forrás: Faber, Tobias (1978). A History of Danish Architecture A nyitott építés példája, Svájc A fenntartható lakásépítés egyik lényeges törekvése a használati flexibilitás növelése, ezáltal az épület funkcionális élettartamának optimalizálása. Építész: Erny, Gramelsbacher & Schneider, Architects; Tulajdonos: Christoph-Merian-Stiftung Földszinti alaprajz Belsõ udvar képe (fotó: M. Koechlin) Lakásegységek kitöltési változatai Forrás: Stephan Kendall & Jonathan Teicher. Residential Open Building, E & FN Spon, London & New York, Az itt bemutatott svájci bérlakás-együttes példájánál mind a lakásegységek kiosztása, mind a lakáson belüli válaszfalak, illetve konyha és fürdõ elrendezése a függõleges gépészeti akna körül szabadon variálható. F FÜGGELÉK: 5.2 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI: EURÓPAI PÉLDÁK 113

109 Építész szeminárium Ökologikus sorházak, Dánia A példa a Dán Lakásügyi Minisztérium és a KAB által kiírt A jövõ fenntartható épülete c. pályázat nyertes és megvalósult pályamûvét mutatja be. A project 4 csoportba rendezett sorházakból áll. A terv az ökologikus elemek, építészet, lakásminõség és technikai színvonal megfelelõ ötvözésére törekszik. A sorházak két fõ részbõl állnak: az északi, mészkõ elemekbõl épült oldal félig zárt, míg a déli oldalt egy intelligens, üvegbõl, acélból és fából épült homlokzat takarja, ami a fenntarthatóság elvei alapján beépített technikai felszereléseket tartalmazza. Minden sorházi egység mintegy 7 m 2 napfallal rendelkezik. Az összegyûjtött hõenergiát a válaszfalakba fújják, illetve egy kisebb része a beáramló friss szellõztetõ levegõt fûti. A vízfogyasztás mértékét víztakarékos berendezések és esõvizes WC öblítés és mosás felhasználásával 25%-al csökkentették. Eco-house 99 ( ) Kolding & Videbaek, Dánia tervezõ konzorcium: Hojgaard & Schultz A/S, Nielsen, Nielsen & Nielsen, Preben Skaarup, és COWIconsult A/S déli homlokzat egy házcsoport alaprajza északi homlokzat látványterv metszet Forrás: ARKITEKTEN konkurrencehaefre 50, Okohus 99 Európa falu Malmöben A svédországi Malmöben az európai összefogás jegyében augusztusában adták át az un. Európa falut. A projekt megvalósításában kiemelt cél volt a fenntarthatóság minél magasabb szintû biztosítása, valamint az Európai Unió építési termék irányelvének gyakorlati alkalmazása. Az egyes országok ingatlanfejlesztõi így a Magyarországot képviselõ is az elõbbi két követelményen túl a nemzeti sajátosságokat is érvényesítették. Ez az elsõ olyan nemzetközi projekt, ahol fenntartható építési és üzemeltetési követelmények számos eleme megtalálható. A fenntartható lakásépítés mintatelepét a jövõ városa elnevezésû 1000 lakásos lakóegyüttes keretében építették meg. Ez a nagyobb lakóegyüttes a fenntartható lakás kritériumának amit korábban vázoltunk számos tekintetben megfelel. 114 FÜGGELÉK: 5.2 DR. TIDERENCZL GÁBOR, A FENNTARTHATÓ LAKÁSÉPÍTÉS HAZAI KÉRDÉSEI: EURÓPAI PÉLDÁK F