Cormac McCarthy: Alkonyat Expressz

Átírás

1

2 Cormac McCarthy: Alkonyat Expressz Drámaregény Angol eredetiből magyar nyelvre fordította: Raffai Péter Borítóterv: Chip Kidd bookcoverarchive.com/chip_kidd

3 A helyszín egy bérház szobája, New York egyik fekete gettójában. A szobában konyhasarok tűzhellyel és egy nagy hűtőszekrénnyel. Egy ajtó vezet a külső lépcsőházba, egy másik feltehetően a hálószobába. A bejárati ajtón zárak és reteszek bizarr kavalkádja. A szobában egy olcsó műanyag asztal áll, két krómvázas műanyag székkel. Az asztalból fiók nyílik. Az asztal tetején egy Biblia és egy újság hever. Egy szemüveg. Egy jegyzettömb és ceruza. Az egyik széken egy termetes fekete férfi ül (a színpadon jobbra), a másikon egy középkorú fehér férfi, futónadrágban és sportcipőben. Rajta póló, míg a kabát ami a nadrággal van összhangban a szék támlájára van téve, a háta mögé. Szóval mit csináljak magával, Professzor? Miért kéne bármit is csinálnia? Már megmondtam. Ez az egész nem az én művem. Munkába indultam reggel, és maga egyáltalán nem szerepelt a terveim közt. Most mégis itt van. Ez nem jelent semmit. Minden, ami történik, még nem jelent valami mást. Nem hát... Egyáltalán nem. Akkor mit jelent? Nem jelent semmit. Összefut emberekkel, néhány közülük bajban van, vagy ilyesmi, de ez nem jelenti azt, hogy maga felelős értük. Aham. Akárhogyis, akik egyfolytában vadidegenekkel foglalkoznak, gyakran épp azokkal nem törődnek, akikkel törődniük kellene. Szerintem. Ha az ember azzal foglalkozik, amivel kell, nemigen lesz belőle hős. 3

4 És ez lennék én... Azt nem tudom. Az lenne? Nos, látok a gondolatban némi igazságot. De meg kell, hogy mondjam, ebben az esetben fogalmam sem volt, ki mással kellett volna törődnöm. Vagy mi mást kellett volna tennem, amikor maga belémbotlott. Ebben az esetben nem volt más választásom. Úgy mint? Úgy mint, íme, ott az ember. Persze ránézhetek, és mondhatom: végülis nem néz ki a testvéremnek. De mégis ott van. És talán jobban oda kellene figyelnem rá. És maga pont ezt tette. Hát, elég nehéz volt nem észrevenni. Ami azt illeti, elég egyértelműen közelített felém. Nem közelítettem sehogy. Nem is láttam magát. Aham. Mennem kéne. Lassan az idegeire megyek. Egyáltalán nem. Ne is figyeljen rám. Maga rendes embernek látszik, Professzor. Amit nem értek, az az, hogy hogyan kerülhetett ilyen csávába. Jah... Amúgy jól van? Aludt tegnap éjjel? Nem. 4

5 Mikor döntötte el, hogy a mai nap lesz az a nap? Van valami különleges a mai napban? Nem. Vagyis. Ma van a születésnapom. De ezt egyáltalán nem tartom különlegesnek. Boldog születésnapot, Professzor! Köszönöm. Tehát látta, hogy közeledik a születésnapja, és ez épp megfelelőnek tűnt. Ki tudja? Talán a születésnapok veszélyesek. Mint a karácsony. A fákon díszek lógnak, az ajtókon koszorúk, a fűtéscsöveken meg akasztott hullák, Amerika-szerte. Nem valami karácsonyi, nem igaz? A karácsony sem az már, ami régen volt. Ezt el is hiszem magának. Arra mérget vehet. Mennem kell. Feláll, leveszi a kabátját a széktámláról, átemeli a vállai fölött, és egyszerre bújtatja karjait a kabátujjakba, ahelyett, hogy egymás után tenné ezt. Mindig így veszi fel a kabátját? Mi baj van azzal, ahogy felveszem a kabátomat? Nem mondtam, hogy baj van vele. Csak azon gondolkodtam, hogy ez-e rá a megszokott módszere. 5

6 Nincs rá megszokott módszerem. Egyszerűen csak felveszem. Aham. Miért, gyerekes? Mm... Mi az? Semmi. Csak tanulmányozom a professzorok dolgait. Értem. Nos, nekem mennem kell. A fekete feláll. Had vegyem fel a kabátomat. A kabátját? Azt. Hová megy? Magával megyek. Ezt hogy érti? Hová jön velem? Hát ahová maga megy. 6

7 Oda nem jöhet. Pedig megyek. Én hazamegyek. Rendben. Hogyhogy rendben? Nem jöhet velem haza. Dehogyisnem. Csak had vegyem fel a kabátomat. Nem jöhet velem haza. Miért nem? Mert nem jöhet. Hogyhogy? Maga hazajöhet velem, de én nem mehetek haza magával? Nem. Nem úgy értettem. Nekem csak haza kell mennem. Társasházban lakik? Igen. No és? Nem engednek be oda feketéket? Nem. Mármint, persze, hogy beengedik. Nézze. Elég volt a tréfából. Most mennem kell. Fáradt vagyok már. 7

8 Csak abban bízom, hogy nem kell vitába bonyolódnunk azért, hogy engem beengedjenek magához. Maga komolyan beszél. Szerintem tudja, hogy komolyan beszélek. Nem beszélhet komolyan. Komoly vagyok, mint egy szívroham. Miért csinálja ezt? Mert nincs más választásom. Már hogyne lenne. Nem, nincs. Ki jelölte ki magát őrangyalomnak? Had vegyem fel a kabátomat. Válaszoljon a kérdésre. Tudja jól, hogy ki jelölt ki. Nem én kértem, hogy ugorjon a karjaim közé, lent, a metróállomáson, ma reggel. Nem ugrottam a karjai közé. 8

9 Talán nem? Nem, dehogyis. Akkor mégis hogy kötött ki ott? A professzor lehajtott fejjel áll. Ránéz a székre, majd megfordul, visszamegy, és leül. Mi az? Hát mégsem megyünk? Maga komolyan azt gondolja, hogy Jézus itt van ebben a szobában? Nem. Nem gondolom, hogy itt van a szobában. Nem gondolja? TUDOM, hogy itt van a szobában. A professzor összefonja a kezeit az asztalon, és lehajtja a fejét. A fekete kihúzza a másik széket, és újra helyet foglal. Ez rá a megfelelő kifejezés. Ez olyan, mintha én azt kérdezném magától, hogy ön azt gondolja-e, hogy felvette a kabátját. Érti, amit mondok? A kettő nem ugyanaz. Mindez megegyezés kérdése. Ha maga és én azt mondjuk, hogy rajtam van a kabátom, miközben Cecil azt állítja, hogy meztelen vagyok, és zöld bőröm és farkam van, úgy mi azon gondolkodhatnánk, hogy hová is helyezzük Cecilt, hogy ne tegyen magában kárt. Ki az a Cecil? 9

10 Ő senki. Az ő létezését csak feltesszük... Nincs semmiféle Cecil. Őt csak kitaláltam, hogy példát mondjak az állításomra. Csak kitalálta. Igen. Hmm. Ugye nem kezdjük ezt előről? A kettő nem ugyanaz. Még ha igaz is, hogy Cecilt csak kitaláltam. De hisz igaz, hogy csak kitalálta. Igen. Az ő véleménye tehát nem számít. Nem. Ezért találtam ki őt. De az egészet megfordíthattam volna. Hozhattam volna magát is példának, mint aki azt gondolja, hogy nem viselek kabátot. Meg hogy maga zöld, és az összes többi hülyeség. Pontosan. De mégsem ezt tette. Nem. Az egészet rátolta Cecilre. 10

11 Igen. De Cecil nem védheti meg magát, mert a tény, hogy nem ért egyet mindenki mással, hiteltelenné teszi a szavait. Mármint eltekintve attól, hogy őt csak maga találta ki, meg hogy zöld, meg ilyesmik. Nem ő a zöld, hanem én vagyok. Mégis mit akar ezzel? Csak meg akarom érteni Cecilt. Nem hiszem. Maga látja Jézust? Nem. Nem látom. De mégis beszél hozzá. Nem hagynék ki egy napot sem nélküle. És ő is beszél magához. Beszélt már hozzám, valóban. Szokta hallani? Úgy értem, hangosan? Nem hangosan. Nem hallok hangokat. Ha úgy vesszük, még a saját hangomat sem hallom. De őt hallottam már. Nos, akkor miért ne lehetne, hogy Jézus csak a fejében van? Ő tényleg a fejemben van. 11

12 Egyszerűen nem értem, mit akar mondani. Tudom, hogy nem érti, barátom. Nézze. Az első dolog, amit meg kell értenie, hogy nincs egyetlen eredeti gondolat sem a fejemben. Ha egy gondolat nem viseli magán az örökkévalóság édes illatát, engem nem érdekel. Az örökkévalóság édes illata. Úgy van. Tetszik magának? Nem rossz. A rádióban hallottam. Egy fekete paptól. De a lényeg az, hogy megpróbáltam már másként. Az sem volt könnyű. Vakon rohanni a sűrűben, fogösszeszorítva. Te jó ég! Mégis megpróbáltam. Ha talál olyan lelket, aki keményebben próbálta, hát szeretném én megismerni. Úgy bizony. És mit gondol, mindez hová vezetett? Fogalmam sincs. Hová vezetett? Halálba, az életen belül. Oda vezetett. Halálba, az életen belül. Oda. Halottként jártam körbe. Ahhoz is túl halottként, hogy egyáltalán tudjam, hogy már feküdnöm kéne. Értem. Nem hiszem. De had kérdezzek valamit. Rendben. 12

13 Olvasta ezt a könyvet? Olvastam Jób könyvét. Olvasta ezt a könyvet? Nem. De sok könyvet olvasott már. Igen. Mégis mit mondana, mennyit? Fogalmam sincs. Körülbelül. Nem tudom. Talán hetente kettőt. Évente százat. Közel negyven éven át. A fekete felveszi a ceruzáját, megnyalja, és jegyzetelni kezd a jegyzettömbjébe, számokat összeadva, nehézkesen; nyelve a szája sarkában, egyik keze a fején. Negyvenszer száz az négyezer. (Majdnem felnevet) Csak ugratom magát, Professzor. Mondjon egy számot. Amennyit akar. Én megmondom magának, mennyi a negyvenszerese. Huszonhat. 13

14 Ezernegyven. Száztizennyolc. Négyezerhétszázhúsz. Négyezerhétszázhúsz. Úgy bizony. Ez a válaszom a kérdésére. Ezt hogy érti? Ez az új szám. Négyezerhétszázhúsz? Igen. Ez nagy szám, Professzor. Ahogy mondja. Maga tudja a választ? Nem. Nem tudom. Száznyolcvannyolcezernyolcszáz. 14

15 Ülnek. Had nézzem csak. A fekete átcsúsztatja a jegyzettömböt és a ceruzát az asztalon. A professzor írogatni kezd, nézi, majd ismét a feketére néz. Visszacsúsztatja a ceruzát és a papírt az asztalon, majd visszaül. Hogy csinálja? A számok a fekete ember legjobb barátai. Szerencsejáték. Kártya. Ha jól bánik a számokkal, csőbe húzhatja a tesókat. Kiszedheti a zsebükből a pénzt. Van elég idő gyakorolni a rácsosban. Már értem. De térjünk vissza a könyvekhez, amiket olvasott. Szóval úgy hiszi, nagyjából négyezer könyvet olvasott el. Meglehet. Talán többet. De ezt nem olvasta még. Nem. Nem az egészet. Nem. Az hogy lehet? Nem tudom. Mit mondana, melyik a legjobb könyv, amit valaha írtak? 15

16 Fogalmam sincs. Tippeljen. Sok jó könyv van. Akkor válasszon egyet. Talán a Háború és Béke. Rendben. Gondolja, hogy az jobb könyv, mint ez itt? Nem tudom. Ezek másfajta könyvek. A Háború és Béke. Az ugye kitalált könyv? Nos, igen. Tehát ez az, amiben különbözik ettől a könyvtől? Nem igazán. Szerintem mindkettő kitalált. Hmm. Tehát egyik sem igaz. Nem, történeti értelemben semmiképp. Szóval milyen lenne egy igaz könyv? Talán egy történelemkönyv. Mondjuk Gibbontól A római birodalom hanyatlása és bukása. Legalább az események benne valósak. Olyan dolgok, amik ténylegesen 16

17 megtörténtek. Aham. Tehát gondolja, hogy az van olyan jó könyv, mint ez a könyv itt? A Biblia. A Biblia. Nem tudom. A Gibbon alapmű. Egy nagyon fontos könyv. És még igaz is. Ezt ne felejtse el. És még igaz is. Úgy van. De van olyan jó is? Nem tudom. Nem tudom, hogy egyáltalán összevethetjük-e őket. Az egyik alma, a másik körte. Dehogy, nincs itt se alma, se körte, Professzor. Ezek könyvek. Van olyan jó könyv a Hanyatlás és Bukás, mint ez a könyv itt? Válaszoljon a kérdésre! Talán nemet mondanék. Igazabb, de nem olyan jó. Ha úgy tetszik. Nem arról van szó, hogy nekem mi tetszik. Hanem arról, amit mondott. Ám legyen. 17

18 A fekete visszahelyezi a Bibliát az asztalra. Mielőtt lekopott volna, ide, az elejére az volt írva: A legjobb könyv, amit valaha írtak. Mit gondol, igaz ez? Talán. Maga jó könyveket olvas. Igen, megpróbálok. De nem olvasta a legjobbat. Az hogy lehet? Mennem kell. Nem kell mennie, Professzor. Maradjon itt, és beszélgessünk. Attól fél, hogy visszamegyek a vonatállomásra. Meglehet. Maradjon csak velem. Mi lenne, ha megígérném, hogy nem teszem? Attól még lehet, hogy megteszi. Nem kéne munkába mennie? Épp útban voltam a munkahelyemre. 18

19 És munkába menet mókás dolog történt magával. Úgy bizony. Kirúgják? Dehogy. Nem fognak kirúgni. Odatelefonálhatna. Nincs telefonom. Akárhogyis, tudják, hogy ha nem vagyok ott, akkor nem megyek. Nem szokásom késni. Miért nincs telefonja? Nincs rá szükségem. A kábszeresek úgyis ellopnák. Vehetne valami olcsó készüléket. Egy kábszeresnek semmi sem elég olcsó. De térjünk vissza magához. Beszéljünk egy kicsit magáról. Rendben van. Kérdezhetek valamit? Természetesen. Hol állt? Nem láttam magát. 19

20 Mármint, amikor a csodálatos ugrását produkálta? Igen. A peronon álltam. A peronon. Igen. Nem láttam magát. Csak álldogáltam a peronon. Elvoltam magamban. Maga meg jött felém. Mint egy eszeveszett. Körbenéztem, hogy nincs-e ott valaki. Különösen gyerekek. De senki nem volt ott. Valóban. Kivéve engem. Nem tudom, hol állhatott. Hmm. Maga kezd kísértetiessé tenni engem. Talán egy oszlop mögött álltam, vagy ilyesmi. Nem voltak oszlopok. Szóval mit akar mondani? Hogy valami nagydarab fekete angyalt lát, akit azért küldtek, hogy az utolsó pillanatban a levegőből rántsa vissza a seggét, és megmentse a pusztulástól? Nem. Ezt nem hiszem. 20

21 Ilyesmi nem lehetséges. Nem. Valóban nem. Pedig maga célzott ilyesmire. Nem céloztam semmire. Maga jön itt nekem angyalokkal. Én nem beszéltem semmiféle angyalokról. Nem hiszek az angyalokban. Miben hisz? Rengeteg dologban. Úgy. Hogy úgy? Úgy mint? Dolgokban. Ezt már mondta. Valószínűleg rengeteg dologban nem hiszek már, amikben hittem. De ez nem jelenti azt, hogy nem hiszek semmiben. Akkor mondjon egy példát. A dolgok értékében leginkább. 21

22 A dolgok értékében. Igen. Rendben. Milyen dolgok? Rengeteg dolog. Kulturális dolgok, például. Könyvek, meg zenék, meg művészet. Ilyesmik. Értem. Ezek azok a dolgok, amik értékkel bírnak számomra. Ezek a civilizáció alapjai. Vagy legalábbis valaha volt értékük. Azt hiszem, ma már nem érnek sokat. Mi történt velük? Az emberek már nem értékelik őket. Én sem értékelem már őket. Bizonyos mértékig. Nem vagyok benne biztos, hogy el tudom mondani, miért. Az a világ nagyrészt elmúlt. Nemsokára teljesen el is múlik. Nem biztos, hogy értem, amit mond, Professzor. Nincs ezen mit érteni. Ez így van rendjén. A dolgok, amiket szerettem, sérülékenyek voltak. Törékenyek. Ezt korábban nem tudtam. Azt hittem, elpusztíthatatlanok. De nem voltak azok. És ez ugrasztotta le magát a peronról. Nem pedig valami személyes dolog. Ez nagyonis személyes. Ezt a tanulás lényege. Személyessé teszi a dolgokat. Hmm. 22

23 Hmm micsoda? Csak arra gondoltam, hogy ezek nagyon erőteljes szavak. Nem tudom, hogy van-e bármi válaszom ezekre, vagy létezik-e egyáltalán válasz. De mégis meg kell kérdeznem, hogy mi haszna van az ilyen gondolatoknak, ha nem tartják a peronon, amikor az Alkonyat Expressz átsuhan, nyolcvan mérföld per órával. Jó kérdés. Azt gondoltam. Nekem sincs erre válaszom. Talán az egész nem is logikus. Nem tudom. Nem érdekel. Valójában azt kérdezi, nem valószínűtlen-e, hogy itt legyek azért, hogy mindennek a halálát végignézzem. És én erre azt mondom, hogy valószínűtlen, de ez még nem jelenti azt, hogy nincs így. Valakinek itt kell lennie. De magát ez nem foglalkoztatja. Nem. Akkor lássuk, jól értem-e. Azt mondja, hogy ezek a kulturális dolgok voltak azok, amik magát az Alkonyat Expressztől elválasztották. Ez azért elég sok. Ámde mégis cserbenhagyták. Igen. Maga kultúrafüggő. Ha úgy tetszik. Vagy talán csak voltam. Talán igaza van. Talán nincs már bennem hit. 23

24 Már csak az Alkonyat Expresszben hiszek. Az ördögbe, Professzor. Az ördögbe, bizony. Nincs hite. Amikben hittem, már nem léteznek. Őrültség lenne úgy tenni, mintha léteznének. A nyugati civilizáció füstként szállt el Dachau kéményein át, és én túlságosan a megszállottja voltam ahhoz, hogy ezt lássam. Most már látom. Maga kihívás, Professzor. Ezt tudta magáról? Nos, nincs semmi oka rá, hogy osztozzon a gondjaimban. Mennem kéne. Vannak barátai? Nincsenek. Nincs egy barátja sem? Nincs. Maga viccel velem, Professzor. Egyetlen egy sem? Nem igazán. Nem. Akkor meséljen róla! Kiről? 24

25 A nem igazán személyről. Van egy barátom az egyetemen. Nem túl közeli barát. Időnként együtt ebédelünk. De ez a legtöbb, ami történik. Ezt hogy érti? Hogy össz-vissz ennyire futotta barátokból. Igen. Hmm. Nos. Ha barátból ennyi jutott magának, akkor arra következtetek, hogy ő a legjobb barátja. Nem igaz? Nem tudom. Mit csinált vele? Mit csináltam vele? Igen. Nem csináltam vele semmit. Aham. Nem csináltam vele semmit. Miből gondolja, hogy valamit csináltam vele? Nem tudom. Miért, csinált? 25

26 Dehogy. Mire gondol, mit csináltam vele? Én nem tudom. Arra várok, hogy elmondja. Nos, nincs mit elmondanom. De nem hagyott neki üzenetet, vagy valamit? Mármint amikor a vonat mellett döntött. Nem. A legjobb barátjának? Ő nem a legjobb barátom. Azt hittem, eldöntöttük már, hogy ő a legjobb barátja. Nem. MAGA döntötte el. Beszélt neki valaha arról, hogy ilyesmiről gondolkodik? Nem. Az ördögbe, Professzor. Miért kellene? Nem tudom. Talán mert a legjobb barátja? Már megmondtam. Nem állunk olyan közel egymáshoz. 26

27 Nem annyira közel. Nem. Ő a legjobb barátja, csak nem állnak annyira közel. Ha úgy tetszik. Nem annyira, hogy meg akarná őt zavarni olyan apróságokkal, mint a halála. (Körbenéz a szobában) Nézze. Tegyük fel, hogy a szavamat adom rá, hogy csak hazamegyek, és nem próbálom megölni magam útközben. Tegyük fel, hogy a szavamat adom rá, hogy nem hallgatok a baromságaira. Szóval mi vagyok itt? Fogoly? Maga azt sokkal jobban tudja. Akárhogyis, maga azelőtt volt fogoly, hogy idejött. Méghozzá halálraítélt. Mit csinált az apja? Micsoda? Mondom, mit csinált az apja? Milyen munkát? Jogász volt. Jogász. Igen. 27

28 Mi volt a szakterülete? Az államigazgatásban dolgozott. Nem foglalkozott büntetőjoggal, vagy ilyesmikkel. Aham. Mi OLYASMI, mint a büntetőjog? Nem tudom. Talán a válóperek. Jah. Fején találta a szöget. Miben halt meg? Ki mondta, hogy meghalt? Meghalt? Igen. Miben halt meg? Rákban. Rákban. Szóval beteg volt egy darabig. Igen. Az volt. Meglátogatta? Nem. Hogyhogy? 28

29 Nem akartam. Hogyhogy nem akarta? Nem tudom. Csak nem akartam. Talán nem akartam rá úgy emlékezni. Baromság. Kérte rá, hogy látogassa meg? Nem. De az édesanyja kérte. Talán igen. Már nem emlékszem. Ugyan már, Professzor. Biztosan kérte rá. Rendben. Igen, megkért rá. És mit felelt? Azt mondtam, majd meglátogatom. De nem tette. Nem. Hogyhogy? Meghalt. 29

30 Értem, de nem úgy van az. Volt rá ideje, hogy meglátogassa, de maga nem ment. Azt hiszem. Megvárta, míg meghal. Jól van, nem látogattam meg az apámat. Az apja a halálos ágyán fekszik, rákosan. Az anyja ott van vele. Fogja a kezét. Az apjának mindenféle fájdalma van. Erre megkérik magát, hogy látogassa meg, utoljára, mielőtt meghal, és maga nemet mond. Nem megy el. Javítson ki, ha valamit rosszul mondok. Ha így akarja mondani. Miért, maga hogy mondaná? Nem tudom. Így volt. Vagy nem? Azt hiszem. Nem, nem hiszi. Így volt, vagy sem? Így. Várjon egy pillanatot, amíg megkeresem a vonatmenetrendemet. Kinyitja az asztalfiókot, és kotorászni kezd benne. 30

31 Lássuk csak, mikor jön a következő expressz. Nem értem, mi ebben a vicces. Örülök, hogy ezt hallom magától, Professzor. Mert én sem értem. Csak egyre jobban elcsodálkozom. Mégis hogy nem lát keresztül magán, kedvesem? Maga egyszerű, mint a síküveg. Látom bent forogni a kerekeket. A tengelyeket. De látom magában a fényt is. A jóságét. Az igazságét. Maga nem látja? Nem. Nem látom. Az ég áldjon, testvérem! Áldjon és őrizzen! Mert bizony ott van magában. Leülnek. Mikor volt javítóintézetben? Már jó régen. Miért volt bent? Gyilkosságért. Tényleg? Mégis ki mondaná magát gyilkosnak, aki nem az? Maga az előbb rácsosnak nevezte. Tényleg? 31

32 A feketék rácsosnak hívják a javítót? Csak az öreg, vidéki niggerek. Valahogy természetesnek vesszük annak nevezni a dolgokat, amik. De bele se akarok gondolni, hányféle néven hívják a rácsost. Össze se tudnám számolni. Sok története van a rácsosból? Sittes sztori? Igen. Nem tudom. Régebben meséltem sittes sztorikat, de mostanra elvesztették a varázsukat. Talán valami vidámabbról kellene beszélnünk. Volt már felesége? Feleségem? Igen. (Lágyan) Te jó ég... Mi az? Talán mégis visszatérhetnénk a sittes sztorikra. (A fejét rázza, hang nélkül nevetve. Megdörzsöli az orrnyergét, a szemét behúnyva.) Istenem... Vannak gyerekei? Nem, Professzor, nincs senkim. A családomból mindenki meghalt. Volt két fiam. Már 32

33 évek óta halottak. Mindenki rég halott, akit csak ismertem. Ezen elgondolkodhat. Talán káros vagyok az egészségére. Gyakran kereste magának a bajt? Úgy ám. Gyakran. Szerettem. Talán még mindig szeretem. Hét évet húztam le, és szerencsés vagyok, hogy nem lett belőle sokkal több. Sok embert bántottam. Addig vertem őket, míg nem keltek fel többé. De mostanában nemigen került bajba. Nem. És mégis szereti? Nos, talán csak erre lettem ítélve. Üldöz vele a sors. De mostanában már a másik oldalon állok. Ha segíteni akarsz olyanoknak, akik bajban vannak, oda kell menned, ahol a baj történik. Nincs sok választásod. És maga segíteni akar a bajbajutottakon. Igen. Miért van ez? A fekete oldalra billetni a fejét, és végigméri. Még nem áll készen a válaszomra. Mit szólna egy rövid válaszhoz? 33

34 Ez volt a rövid válasz. Mióta lakik itt? Úgy érti, ebben az épületben? Igen. Hat éve. Majdnem hét. Nem értem, miért lakik itt. Hol máshol lakhatnék? Akárhol. Nos, úgy is mondhatnám, számomra ez az akárhol. Talán lakhatnék egy másik épületben. De rendben van így. Van hálószobám, ahová behúzódhatok. Van heverőm, ahová az emberek leheveredhetnek. Füvesek és heroinfüggők leginkább. Persze ők általában elvisznek minden mozdíthatót. Ezért nincs is semmim. És ez jól van így. Ha a megfelelő társasággal lógsz együtt, lassan kigyógyulsz minden birtokvágyból. Egyszer elvitték a hűtőt is, de valaki rajtakapta őket a lépcsőházban, és visszahozatta velük. Most itt zúg ez a böhömnagy gép. Jó vásár volt. Az egyetlen, ami hiányzik, az a zene. Akarok egy acélajtót szerezni a hálószobára. Akkor megint hallgathatnék zenét. Az ajtót meg a keretet együtt kell megvenni. Már rajta is vagyok. A televízió egyáltalán nem érdekel. De a zene, az bizony hiányzik. De nem gondolja, hogy ez egy borzasztó hely? Borzasztó? Igen. 34

35 Mi ebben a borzasztó? Rettenetes. Rettenetes egy élet ez. Rettenetes élet? Igen. Az ördögbe is, Professzor. Ez az élet nem rettenetes. Miről beszél? Erről a helyről. Ez egy rettenetes hely. Tele rettenetes emberekkel. Te jó ég. Tudnia kell, hogy ezek az emberek nem érdemlik meg, hogy megmentsék őket. Még ha meg is lehetne menteni őket. Amit nem lehet. De tudnia kell ezt. Nos, mindig is élveztem a kihívásokat. A szabadulásom előtt istentiszteleteket tartottam a börtönben. Na az volt csak a kihívás! Rengeteg testvér eljött, de egy cseppet sem érdekelte őket az egész. Nem érdekelhette volna őket kevésbé az Isten szava. Csak jópontot akartak szerezni a részvétellel. Jópontot? Jópontot. Voltak ott testvérek, akik aztán igazán rossz dolgokat műveltek, és nem bántak az égvilágon semmit. Leszámítva azt, hogy elkapták őket. Persze a vicces az volt, hogy sokan közülük hittek Istenben. Talán jobban is, mint a fickók idekint. Azt tudom, hogy én hittem. Ezen elgondolkodhatna, Professzor. Azt hiszem, jobb, ha megyek. Nem kell sehova mennie, Professzor. Mit fogok csinálni, ha itthagy üldögélni egyedül? 35

36 Nincs szüksége rám. Maga csak nem akar felelős lenni azért, ha valami történik velem. Mi a különbség? Nem tudom. Csak mennem kell. Maradjon még kicsit. Ez a hely biztosan vidámabb, mint a magáé. Szerintem magának fogalma sincs arról, hogy számomra mennyire furcsa az, hogy itt vagyok. Azt hiszem, valamit kapisgálok belőle. Mennem kell. Had kérdezzek valamit. Rendben. Volt már olyan napja, amikor minden furcsán alakult maga körül? Amikor a dolgok csak úgy összeálltak? Nem vagyok benne biztos, hogy értem, amit mond. Tudja, egy OLYAN nap. Amikor varázslat történik. Egy olyan nap, amikor minden jóra fordul. Nem tudom. Talán. Miért? Csak azon gondolkodtam, hogy a maga életéből elég hosszú ideje hiányozhat már ilyesmi. Mígnem ebből arra következtetett, hogy a világ már csak ilyen. 36

37 A világ ilyen. Igen. És az milyen? Nem tudom. Hosszú és száraz. A lényeg az, hogy még ha így is tűnik magának, azért meg kell értenie, hogy a Nap sem süt mindig ugyanannak a kutyának a valagára. Érti, amit mondok? Ha azt akarja mondani, hogy egyszerűen csak rossz napom van, akkor ez nevetséges. Nem gondolom, hogy rossz napja van, Professzor. Azt gondolom, hogy rossz élete van. Azt gondolja, hogy meg kellene változtatnom az életemet? Viccel velem? Mennem kell. Lóghatna még itt velem egy kicsit. Mi lesz a sittes sztorival? Maga úgysem akar hallani sittes sztorikat. Miért nem? Mert maga mindennel szemben gyanakvó. Azt gondolja, csak azért álltatom, hogy végül csőbe húzzam. 37

38 És nem? Ó, dehogynem. Csak nem akarom, hogy ezt maga észrevegye. Nos, akárhogyis, nekem mennem kell. Tudja jól, hogy még nem áll készen rá, hogy az utcára lépjen. Pedig muszáj. Tudom, hogy nincs semmi dolga. És honnan tudja ezt? Mert magának már nem is kéne itt lennie. Értem a célzást. Mi lenne, ha elmesélnék magának egy sittes sztorit? Akkor maradna? Rendben van. Maradok még egy kicsit. Ez a beszéd... Rendben van. Így szól a történetem. Igaz történet? Ó, nagyonis igaz történet! Nem is ismerek másmilyet. Halljuk. 38

39 Rendben. Szóval állok az etetőnél, várom a tápot. Mire a nigger mögöttem a sorban kötekedni kezd a konyhással. Azt mondja, hideg a bab, és belelöki a merőkanalat a kondérba. Na, ettől a bab felfröccsen rám. Gondoltam, csak nem kezdek el balhézni egy kis babon. De azért felhúzott egy kicsit. Épp akkor vettem fel új ruhát tudja, egyening, nadrág és hetente csak kétszer kaptunk olyat. Szóval mondtam neki valamit, hogy hé ember, figyelj már oda, vagy valami ilyesmit. De tovább is léptem, gondoltam, hagyom az egészet. Hagyom a fenébe. Erre a manus odaszólt nekem valamit, mire én megfordultam és visszanéztem. És ahogy fordulok, a pasas egy kést vágott belém. Nem is vettem észre nála. Csak úgy fröccsent a vér! És ez nem is valami börtöngyártott bicska volt. Hanem amolyan olasz rugós kés. Egy olyan fekete és ezüst színű. Erre semmi mást nem csináltam, mint lebuktam, beléptem a pult alá, kinyújtottam a kezem, és megragadtam a lábát annak az asztalnak, ami csak úgy könnyedén kijött, és a kezemben maradt. És volt rajta egy olyan nagy, hosszú csavar, ami kiállt a végéből. No, azzal elkezdtem csapdosni annak a niggernek a fejét, és abba se hagytam. Addig ütöttem, míg meg sem lehetett már mondani, hogy emberi fej az. És a csavar úgy beleállt a fejébe, hogy rá is kellett taposnom a fickóra, hogy ki tudjam belőle szedni. Mit mondott? Mit mondott? Úgy értem, még a sorban. Mit mondott? Nem fogom elismételni. Ez nem tűnik méltányosnak. Nem tűnik méltányosnak. Nem. Hmm. Itt magyarázok magának egy véres, belezős sztorit a kóterből. Egy igazi drámát. És maga elégedetlen, mert nem tudom felidézni a részleteket abból, amit a nigger mondott? 39

40 Muszáj azt a szót használnia? Azt a szót? Igen. Nemigen haladunk előre, nem igaz? Csak szükségtelennek érzem. Maga nem akarja hallani, ahogy kimondom, nigger, de azért nem hagy békén, míg nem ismétlek meg valami szarságot, amit a nigger mondott. Biztos ebben? Egyszerűen csak nem értem, miért kell ezt a szót használnia. Elvégre ez az én történetem, nem? Akárhogyis próbálom felidézni, nem emlékszek egyetlen afro-amerikaira, vagy színesbőrűre sem. A legjobb emlékeim szerint is azok, akik ott voltak, mind csak egy rakás NIGGER! Folytassa. Szóval egy ponton kihúztam a kést, és azt gondolom, ledobtam a földre. Csapdosom ennek a niggernek a fejét, és amíg ezt teszem, a cimborája megragad hátulról. De én csak fogom a korlátot, és nem mozdulok sehova. Persze, amit nem tudok, hogy ez a másik fickó felvette a kést, és megpróbál kibelezni vele. Végül érzem, hogy folyik a vérem, ezért megfordulok, belevágok a fejébe, ő meg ettől keresztülcsúszik a padlón. Eddigre már megnyomták a gombot, a sziréna meg szól, mindenki a földön, a körlet lezárva, az őr meg az erkélyről szegezi rám a fegyverét és üvölt, hogy tegyem le a fegyverem, és feküdjek a földre. És már készülne is lelőni, amikor a parancsnoka belép, és rákiált, hogy ne tüzeljen, nekem meg azt mondja, dobjam le az ütőt, mire körülnéztem, és csak én voltam állva. Láttam a nigger lábait a pult alól kilógni, ahová bemászott, így ledobtam azt a cuccot, és nem sokra emlékszem utána. Azt mondták a véremnek mintegy felét vesztettem el. Emlékszem, ahogy azon csúszkáltunk, de azt hittem, azé a másik fickóé. 40

41 (Szárazan) Nem semmi sztori. Ja. Ez igazából csak az eleje a történetnek. Meghalt a másik? Nem. Mindenki életben maradt. Azt hitték, meghalt, de nem így volt. Nem volt már ép ember ezután, ezért nem sok bajom volt már vele. Elvesztette az egyik szemét, járás közben meg a fejét kicsit oldalt tartotta, az egyik karja meg mindig lógott. Nem tudott már beszélni rendesen. A végén átvitték egy másik helyre. De ez még nem a teljes történet. Nem, még nem. Szóval mi történt? A gyengélkedőben ébredtem. Addigra megoperáltak. A lépem fel volt vágva. A májam is. Fogalmam sincs, még mi. Közel voltam a halálhoz. Kétszáznyolcvan öltés tartott össze, és fájt mindenem. Nem is tudtam, hogy fájhat ennyire. És mégis, rabláncra voltam verve, a kezem meg az ágyhoz volt bilincselve. Ha ezt el tudja hinni. Én meg ott fekszem, és meghallom ezt a hangot. Teljesen tisztán. Nem is lehetett volna tisztább. És a hang azt mondja: Ha ez nem Isten kegyelméből lenne, te nem lennél itt. Ember. Próbáltam felkelni és körülnézni, de persze mozdulni se tudtam. Amúgy se volt rá szükség. Nem volt ott senki. Úgy értem, valaki persze volt ott, de nem sok hasznát vettem volna, ha körbenézek. Nem gondolja, hogy ez egy elég különös történet? De, azt gondolom, hogy ez egy elég különös történet. Arra célzok, hogy nem is érzett sajnálatot azért az emberért? 41

42 Előreszalad a történetben. Mármint a történetben arról, hogyan lett a rabtársa félszemű, féleszű nyomorék azért, hogy maga megtalálja Istent? Hű... Miért, nem erről van szó? Nem tudom. Így még nem is gondolt bele. Ó, belegondoltam már így is. És? És mi? Nem ez az igazi történet? Nos. Nem akarok rosszat feltételezni magáról. Úgy tűnik, mintha erősen azt kívánná, bár ez lenne az igazi történet. De inkább azt mondom, hogy ez bizonyosan egy olvasata a dolognak. Ezt el kell ismernem. Ébren kell tartanom az érdeklődését. Hát vezessen tovább. Megfelel az magának? Hogy aztán behúzzon, hova is? A csőbe? 42

43 Úgy ám. Igen. Ne feledje, ez egy sittes sztori. Rendben. És maga pontosan ezt kérte. Rendben. A lényeg az, Professzor, hogy fogalmam sincs, mi mozgatja Istent. Nem tudom, miért szólt hozzám. Én nem tettem volna. De maga meghallgatta. Mi mást tehettem volna? Nem tudom. Nem hallgatja meg? Azt hogy csinálná? Csak nem hallgatja. Úgy gondolja, ő körbejár, és olyan emberekhez beszél, akikről tudja, hogy eszük ágában sincs meghallgatni őt? Gondolja, hogy ezzel tölti a szabadidejét? Értem, mire céloz. 43

44 Ha nem tudta volna, hogy készen állok meghallgatni, nem szólt volna hozzám egy szót sem. Isten opportunista. Ami gondolom azt jelenti, hogy meglátott valakit, aki elég mélyen volt ahhoz, hogy készen álljon egy nagy lépésre. Valami ilyesmi. És maga azt gondolja, hogy talán azt gondolom, hogy maga épp valami ilyesmi állapotban van. Meglehet. Ezt megértem. Értem én. Persze van ezzel egy kis gond. Mégpedig? Én nem vagyok Isten. Örülök, hogy ezt hallom magától. Ez nekem is megkönnyebbülést jelent. Hitte azt magáról, hogy maga Isten? Nem hittem. Nem is tudtam, ki vagyok. De azt gondoltam, én irányítom a sorsomat. Sose tudtam, mennyire súlyos teher ez, amíg le nem raktam. Az volt talán a legédesebb pillanat. Egyszerűen átadni a kulcsokat. 44