ETNIKUM, FELEKEZET ÉS DEMOGRÁFIAI KÜLÖNBSÉGEK A SZÁZADI MAGYARORSZÁGON. PEST-PILIS-SOLT-(KISKUN) MEGYE PÉLDÁJA ŐRI PÉTER

Átírás

1 ETNIKUM, FELEKEZET ÉS DEMOGRÁFIAI KÜLÖNBSÉGEK A SZÁZADI MAGYARORSZÁGON. PEST-PILIS-SOLT-(KISKUN) MEGYE PÉLDÁJA ŐRI PÉTER Bevezetés A magyar királyság eredetileg is soknemzetiségű politikai entitás volt a kora-középkortól kezdve. Nemzetiségi viszonyai sokat változtak a török háborúk alatt a században, és az ország újratelepítése, újra benépesedése a 17. század végétől nagymértékben megerősítette az etnikai sokféleséget. Így a korújkori és újkori Magyarország demográfiai viszonyainak tanulmányozása közben nem kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy a tapasztalt demográfiai sokféleség összeköthető-e a nemzetiségi heterogenitással, vagy pedig az más, gazdasági, társadalmi vagy kulturális viszonyok következménye volt. Tanulmányunk a nemzetiség és vallás, illetve néhány alapvető demográfiai változó (elsősorban a születési arányszámok és a házasodás, háztartásstruktúra arányszámai) kapcsolatát vizsgálja. A vizsgált régió a történeti Pest-Pilis-Solt- Kiskun megye 19. század végi területe az ország közepén, a főváros körül. A 18. századi bevándorlás és népességmozgások következtében a megye az országhoz hasonlóan többnemzetiségű, multikulturális régióvá vált, ahol egészen a második világháborúig magyarok, németek, szlovákok, horvátok, szerbek és zsidók éltek együtt. Ebben a tekintetben a terület földrajzi és gazdasági sokfélesége mellett a megyét kezelhetjük egy olyan mintának, amely alapot szolgáltat a Kárpát-medence népesedési viszonyainak és demográfiai folyamatainak tanulmányozásához. A 18. századi beköltözők igen különböző kultúrájú területekről jöttek, ahol a házasodási szokások és a termékenység szintje szintén igen változatosak voltak. A 18. századi lélekösszeírások és a századi népszámlálások lehetővé teszik néhány igen nyers termékenységi és házasodási, háztartásszerkezeti A tanulmány az OTKA által finanszírozott számú kutatási projekt keretében született. Eredeti változata angol nyelven készült (Ethnicity, integration and fertility differences in 18 19th century Hungary in the neighbourhood of Budapest), és előadásként hangzott el 2010 áprilisában Gentben, a European Social Science History Conference-en (ESSHC). Demográfia, 2010, 53. évf. 4. szám

2 374 ŐRI PÉTER mutató kiszámítását, amelyek segítségünkre lehetnek a heterogén régió termékenységi és házasodási viszonyainak elemzésében. A tanulmány először azokat a változásokat vizsgálja, amelyek a 18. század vége és az első világháború között mintegy kétszáz település etnikai összetételében mentek végbe. Ezután 18. és 19. századi népszámlálási és népmozgalmi adatok alapján a születési arányszámok és a háztartásszerkezet, házasodás etnikai differenciáit elemzi, majd ezek okait keresi többváltozós statisztikai elemzés (regresszióanalízis) segítségével. Az elemzés mintegy kétszáz megyebeli település szintjén folyik, de bizonyos pontokon egy-egy kisebb településcsoportra összpontosít. Etnikum és demográfiai viselkedés A 18. századi bevándorlás a térség szervezett és spontán benépesítése, benépesedése valódi multietnikus régiót hozott létre a történeti Magyarország területén. Ez a megállapítás különösképpen igaz a történeti Pest megyére nézve, akár annak dombos, hegyes északi, akár sík, az alföldhöz tartozó déli részét vesszük figyelembe. Ugyanakkor az ország demográfiai sokféleségét akár a megyei, akár a településszintű adatokat használva már sokszor sikerült kimutatni. 1 Természetesen a két jelenség közti oksági kapcsolat mindig valószínűnek látszott, sőt időnként minden további megfontolás nélkül evidensnek tűnt. Elméletileg a nemzetiségi hovatartozás igen különböző módokon képes befolyásolni a demográfiai viselkedést. Az etnikai különbségek együtt járhatnak az öröklés, házasodás és háztartáskialakítás eltérő hagyományaival. Hosszú múltra tekinthet vissza az a kultúrára építő megközelítés, amely szerint pl. az első házasodás életkorában vagy a háztartásszerkezetben érzékelhető különbségek mindenekelőtt eltérő kulturális és mentális jellemzőkre vezethetők vissza. Amióta Hajnal János 1965-ben közzé tette az európai házasodási mintákról szóló tanulmányát, könyvtárnyi irodalom foglalkozik a kérdéssel. 2 Az éles kritikák dacára a többé-kevésbé Hajnal elméletét követő megközelítések, amelyek a kelet-európai házasodási modellt homogén, a nyugat-európaitól gyökeresen és egységesen eltérő mintának tekintik, és a megfigyelt különbségekhez az értékek hierarchiáját kapcsolják, még ma is igen népszerűnek számítanak. A bírálók szerint Hajnal és követői túlértékelték és túlságosan is általánosították a nyugat egyediségét a házasodási szokások és a háztartáskialakítás tekintetében (Goody 1996). Bírálták továbbá, hogy az elemzésekben fontos tényezők mint pl. a háztartások dinamikus változásai az életciklus folyamán és a halan- 1 A témára vonatkozó irodalom mennyisége óriási, itt csak néhány példát említenénk: Tekse 1969; Dányi 1977, 1991a és b; Andorka 1998; Andorka Faragó 1984; Faragó 1977, 1985, 1998, 2001, 2002, 2003a és b; Őri 2003, 2007, 2009; Őri Pakot Néhány példa: Hajnal 1965, 1982; Laslett Wall 1972; Wall 1983; MacFarlane 1978 stb.

3 ETNIKUM, FELEKEZET ÉS DEMOGRÁFIAI VISELKEDÉS 375 dóság szerepe figyelmen kívül maradtak (Berkner 1972). Kritika tárgyát képezte az is, hogy a Hajnal-elmélet követői a keletet homogén egységnek tekintették, miközben nem megbízható és nem reprezentatív adatokra támaszkodtak (Szołtysek 2007, 2008a, b), és a kelet-nyugat kulturális választóvonalat túlságosan is mereven kezelték ebből a szempontból. Úgy gondolták, hogy a demográfiai viselkedés tekintetében ez valóban éles különbséget jelent (Andorka Faragó 1983, Faragó 2001). 3 Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Hajnal-vonal bizonytalansága vagy a nyugati és keleti minta közötti egy vagy több átmeneti zóna létezése egyéb tényezők mellett a vizsgált területek nemzetiségi, felekezeti és kulturális sokféleségének tulajdonítható (Faragó 2001; Szołtysek 2008; Őri 2003, 2009). Így ha a leegyszerűsítő dichotóm modell kétségesnek is látszott, a kulturális különbségekre építő magyarázat révén bizonyos mértékig megerősítést kapott. A századi Magyarországon a korai házasodás és a véglegesen nem házasodók (a cölibátusban élők) igen alacsony aránya általános jelenségnek látszik, ugyanakkor a háztartások szerkezete igen változatos volt a vizsgált időszakban. Ebből a szempontból Magyarországot tipikus átmeneti zónának is tekinthetjük a házasodás és háztartáskialakítás feltételezett nyugati és keleti mintái között (Andorka Faragó 1984). Faragó Tamás megmutatta a tartalmát is ennek az átmeneti állapotnak: nyugat és keleti népességek, szokások, tradíciók keveredésének vagyunk itt tanúi a 18. századi vándormozgalmak következtében. Ennek demográfiai vonatkozásai kimutathatóak mind országos szinten, megyei adatok felhasználásával (Faragó 2001), mind lokálisan, egy kisebb régió (a Pilis- és Budakörnyéke) házasodási szokásainak és háztartáskialakítási szabályainak elemzésével (Faragó 1985). Itt az egymás mellett élő német és délszláv közösségek két szélsőségesen különböző modellt reprezentálnak, míg a magyar és szlovák népesség e két modell között helyezkedik el. A háztartásszerkezet mellett sok helyen az örökösödési szokások is különböztek nemzetiségek szerint. Ez látható mind makroszinten (Faragó 2008a), mind pedig mikrovizsgálatok során (Husz 2002). Ugyanakkor mindkét idézett elemzés világossá teszi, hogy az öröklés különbségei nem köthetők egyértelműen és kizárólagosan a nemzetiségi viszonyokhoz, az örökség nem egyenlő felosztása a törzscsaládokban ugyan főleg a német telepesekre volt jellemző, de felbukkan magyar vagy szlovák parasztok között is. Ugyanez többé-kevésbé igaz a házasodás életkorára és a háztartásszerkezetre is. Egyrészt megfigyelhetünk ugyan nemzetiség szerinti különbségeket az első házasságkötés életkorában vagy a háztartásstruktúrában (viszonylag korán házasodó délszlávok, szlovákok, magyarok, később házasodó németek, a németek között igen ritka összetett háztartásformák nagyobb gyakorisága a szerbek és horvátok körében). Másrészt az is fontos, hogy a kibocsátó területek népességével összevetve az eltérések kicsik, 3 A vonatkozó irodalom áttekintésére itt nincs lehetőségünk, ez alól felmentenek más szerzők ebből a szempontból igen alapos munkái: Faragó 2001; Szołtysek 2007, 2008a, b.

4 376 ŐRI PÉTER pl. a 18. századi német betelepülők a későbbiekben szintén a korán házasodó keleti mintát követik. A háztartásstruktúra terén a különbség a németek és délszlávok között valóban jelentős, egyébként azonban a kép meglehetősen összetett. Nyilvánvaló, hogy a háztartásszerkezet különbségeit elemezve figyelembe kell vennünk az időbeli változásokat, az akkulturáció lehetőségét és egy sor egyéb külső tényezőt. A háztartások összetétele változott az egyéni életciklus folyamán, kulturális csere és hasonulás figyelhető meg együtt élő nemzetiségi csoportok között (pl. a 19. századi Zsámbékon élő németek és magyarok között Husz 2002), ugyanakkor a háztartásstruktúra a 19. század első felében bonyolultabbá vált a relatív túlnépesedés, vagy a szülői házból való elköltözést nehezítő gazdasági dekonjunktúra, az újabb telkekhez, zsellérházakhoz való hozzájutás nehézségei miatt. A jelenség itt is kimutatható mind makro- (Faragó 1977), mind mikroszinten (Husz 2002), még ha az okok különbözőnek látszanak is. Ezért, noha a háztartásszerkezet különbségei és változásai nem függetlenek a nemzetiségi viszonyoktól, ez nem az egyetlen magyarázó változó, más demográfiai, gazdasági és társadalmi faktorokat is figyelembe kell vennünk. A népességnövekedés és az adott terület eltartó képessége mellett az elvándorlás lehetőségei, a halandóság szintje, a társadalmi helyzet, a tulajdon és a foglakozás, valamint a településtípus is számított. Pl. általános tapasztalat, hogy a mezőgazdasági jellegű mezővárosok háztartásszerkezete inkább egyszerű, a töredék családokból álló háztartások vagy az egyszemélyes háztartások aránya meglehetősen magas (Melegh 2000; Benda 2002; Őri 2003, 2005, 2009). Mindez valószínűleg a helyi munkaerő-kereslet kiváltotta nagyszámú beköltözés következménye. A gazdálkodás jellege, a társadalmi helyzet, a föld- vagy állattulajdon szintén fontos tényező lehetett, a keszthelyi esettanulmány világossá tette, hogy az összetett családos háztartások nagyobb arányban a szántóföldi gazdálkodást folytató telkes jobbágyok körében fordultak elő (Benda 2002). Következésképpen néhány nemzetiségi minta kétségkívül megfigyelhető a házasodás, háztartáskialakítás és öröklés terén, de mindeddig bizonytalan maradt, hogy a kulturális magyarázat igazolható-e, illetve általánosítható-e ebből a szempontból. Az etnikai vagy felekezeti hovatartozással megragadható kulturális különbségek a házasodási vagy örökösödési szokások, a szoptatáshoz viszonyulás stb. útján időnként jelentős termékenységi differenciákat okozhatnak. Magyarországra azonban csak korlátok között érvényes ez a megállapítás, mivel a legfontosabb faktor, az első házasságkötés életkora terén a különbségek meglehetősen csekélyek a században. Az országban kialakuló etnikai és felekezeti mozaik a migráció következménye volt, és különösen a 18. században, a legjelentősebb vándormozgalmak időszakában várhatnánk etnikai különbségeket a termékenységben, de ez a kulturális differenciákon túl inkább a bevándorlók speciális (fiatalabb) korösszetételével hozható összefüggésbe. Feltételezhetjük, hogy minél közelebb van egy adott közösség a beköltözés időpontjához,

5 ETNIKUM, FELEKEZET ÉS DEMOGRÁFIAI VISELKEDÉS 377 termékenysége annál magasabb, összevetve a hosszabb ideje ott élő szomszédokéval. 4 A beköltözés egy adott helyre szintén jelenthet az ott élőkhöz képest eltérő társadalmi helyzetet és családi állapotot, éppúgy mint eltérő házasodási lehetőségeket, ami kihat a termékenység szintjére is. Pl. az alföld eredetileg református többségű mezővárosaiban a században jelentős római katolikus bevándorlás növelte a népességszámot. A bevándorlók nemcsak más felekezethez, de a református lakossághoz képest más társadalmi réteghez is tartoztak, bevándorló státusuk többé-kevésbé meghatározta társadalmi pozíciójukat is. 5 Ezekben az esetekben a felekezeti hovatartozás a termékenység és halandóság eltérő szintjeiben is kifejeződött. De ezeket a demográfiai különbségeket nem egyszerűen eltérő tradíciókra, normákra, értékekre, hanem az eltérő társadalmi helyzetre lehet visszavezetni. A legfrissebb történeti demográfiai kutatások közül azok, amelyek felekezeti téren heterogén régiókra vonatkoznak, az egyházi normák és tanítások szerepét hangsúlyozzák a termékenységi különbségek és változások kapcsán (van Bavel Kok 2004; Schellekens van Poppel 2006), még ha ezek hatásmechanizmusa vitatott is (Derosas van Poppel ). Ugyanakkor a magyar családrekonstitúciós kutatások eredményei inkább cáfolják, hogy a felekezeti vagy etnikai viszonyok jelentősen befolyásolták volna a preindusztriális termékenység szintjét (Andorka 1991, 1998). 6 Természetesen a bevándorlás kiváltotta etnikai és felekezeti sokféleség más demográfiai jelenségekre is kihatással lehetett. A társadalmi összetételben mutatkozó különbségek vagy a szoptatás és a csecsemőgondozás eltérő hagyományai a csecsemőhalandóságon keresztül okozhattak igen eltérő halandósági szinteket különböző etnikai vagy kulturális hátterű népességek között. A bevándorlás egy adott területre további bevándorlási hullámokat válthat ki, rész- 4 A II. József uralkodása alatt bevándorló német telepesek viszonylagosan fiatalabb korszerkezetét sikerült kimutatni (Kollega Tarsoly 1993). A bevándorlás időpontja (egy adott hely újranépesedése) és a születési arányszám közötti pozitív korreláció szintén megerősítést nyert (Őri 2003). 5 Lásd Kiskunhalas példáját, ahol a római katolikus jövevények a városi társadalom alacsonyabb státusú rétegét alkották (Melegh 2000). 6 Andorka explicite azt állítja, hogy a magyar reformátusok körében bizonyos régiókban fellelhető korai születéskorlátozás, vagy az általában tapasztalt, a római katolikusokénál alacsonyabb református születési arányszámok valószínűleg csak a véletlen művei. A vizsgált korai születésszabályozó közösségekben a reformátusok felülreprezentáltak voltak a kisbirtokos parasztok között (Andorka ). Hasonló feltételek mellett a születéskorlátozás felbukkant más felekezeti csoportokban is, míg más régiókban élő reformátusok között nem volt megfigyelhető. Andorka eredményei a helyi gazdasági, társadalmi és demográfiai tényezők fontosságára irányítják a figyelmet. A vita azóta sem zárult le, makroszinten újabb fejezete nyílt a közelmúltban: Faragó Tamás a Dunántúl felekezeti viszonyainak változása kapcsán veti föl a felekezeti demográfiai viselkedés lehetőségét, hangsúlyozva, hogy a regionális és társadalmi minták versus felekezetiség problémája tisztázatlan (Faragó 2008b). Kovács I. Gábor vitatja a felekezetileg eltérő természetes szaporulat jelentőségét a felekezeti viszonyok változásában (Kovács 2010).

6 378 ŐRI PÉTER ben azért, mert az eredeti beköltözést eredményező speciális feltételek továbbra is fennálltak. Így a magyar alföldön az alacsony népsűrűség és nagy munkaerőkereslet voltak a 18. századi beköltözés fő okai, amely tényezők a 19. században is tovább működtek, és további, végleges és átmeneti beköltözéssel jártak. Másrészt a korábbi bevándorlók kapcsolatai, hálózatai szintén további vándorlásra ösztönöznek, mivel megkönnyítik a rokonok, honfitársak vagy azonos felekezetbeliek beilleszkedését (Massey et al ). Következésképpen, ha a századi Magyarország demográfiai viszonyait etnikai vagy felekezeti csoportok szerint vizsgáljuk, időnként minden valószínűség szerint jelentős különbségeket fogunk találni. De nagyon nehéz tisztán látnunk az okok, a háttér vagy a meghatározó tényezők dolgában. A kulturális különbségekre építő megközelítés elfogadható az örökösödés és bizonyos megszorításokkal a házasodási szokások és háztartáskialakítás tekintetében, de más demográfiai jelenségek terén a magyarázat sokkal problematikusabb. Ez a csak nagyon durva változókat használó és korlátozott földrajzi térre vonatkozó elemzés bizonyos fokig hozzájárulhat a kérdés tisztázásához. Források A lélekösszeírások (Conscriptiones Animarum) településszintű összesítései (Pest megyében 1774 és 1783 között) és a II. József-féle népszámlálás lehetővé teszik néhány durva demográfiai és társadalmi mutató kiszámítását. Emellett a lélekösszeírások informálnak a települések felekezeti összetételéről, és a 18. századi statisztikusok leírták a szóban forgó települések nemzetiségi jellegét is, megjelölve a helyben használt beszélt nyelv(eke)t. 7 Így néhány alapvető demográfiai jellemző vizsgálható etnikumok vagy felekezetek szerint. Az 1828 és 1900 közötti időszakra összegyűjtött népmozgalmi adatok szintén alkalmasak arra, hogy a 19. századi demográfiai változásokat felekezetek vagy nemzetiség szerint írjuk le. Végezetül a 19. század végének és a 20. század elejének publikált és nem publikált népszámlálási adatai és népmozgalmi adatgyűjtései szintén bizonyos mértékig megvilágíthatják a 19. századi felekezeti és etnikai demográfia kérdéskörét. Ugyanakkor számos demográfiai, gazdasági és társadalmi változó használata segíthet meghatározni a főbb tényezőket a mögött a két jelenség mögött, amelyekre a figyelmünket összpontosítjuk: a termékenységre, amelyet csak megközelíthetünk néhány arányszám segítségével és a háztartásszerkezetre, amelyet a házas egységek (marital units) háztartásonkénti számával próbálunk kifejezni (házas férfiak háztartásonkénti száma). Az es népszámlálás alapadatait megbízhatónak szokták tekinteni (népességszám, házak és háztartások száma, a népesség családi állapot szerinti 7 A Pest-Pilis-Solt megyére, valamint a Kiskunságra vonatkozó adatokat összegyűjtötte: Szaszkóné (1988).

7 ETNIKUM, FELEKEZET ÉS DEMOGRÁFIAI VISELKEDÉS 379 megoszlása). Ugyanez elmondható a 19. század végi, 20. század eleji népszámlálásokról is (népességszám, háztartások száma, népesség családi állapot, felekezet vagy foglalkozás szerinti megoszlása). Az anyanyelvre vonatkozó adatok statisztikai értelemben véve szintén helyesek, az más kérdés, hogy a regisztráció mennyiben tükrözi vissza az adott népesség nemzeti identitását. A 19. és 20. századi népmozgalmi adatok (születések, halálozások, házasságkötések száma) és a segítségükkel képezett arányszámok (nyers születési, halálozási, házasságkötési arányszámok, születések száma a házasságkötésekéhez viszonyítva) szintén megbízhatóak. Ennél jóval nagyobb baj, hogy ezeken kívül más változóval nem tudjuk az elemzésnek ezen a szintjén a termékenységet megközelíteni. Ami a 18. századi lélekösszeírásokat illeti, az ezekből számolt arányszámok jóval bizonytalanabbak. Néhány település esetében a népesség egy részét valószínűleg nem regisztrálták, így itt néhány arányszám bizonytalanná válik. Ezeknek a településeknek egy részét kizárhatjuk az elemzésből, ha a népességszámukat összevetjük az es népszámláláséval, de ez a módszer is bizonytalan. Másrészt arra nézve sincs bizonyíték, hogy pl. a születések száma teljes lenne ott, ahol a népességszámok hiányosak, így a születési arányszámok torzak lennének. Mindenestre szem előtt kell tartanunk, hogy a 18. századi adatokból nyert eredmények értelmezése óvatosságot igényel. 8 Újratelepülés, Pest-Pilis-Solt megye és a Kiskunság nemzetiségi és felekezeti viszonyai a században 9 A megye a legnagyobbak egyike volt a 18. század végén, népessége személyből állt 1787-ben (Dányi Dávid ). A települések száma 1783-ban 194, míg 1787-ben 241 volt. 10 Ám ez a helyzet egy hosszú újratelepülési folyamat eredménye volt, amely a 17. század végén kezdődött. A török háborúk a században, a Rákóczi-szabadságharc, vagy az es pestisjárvány súlyos pusztítást végeztek. Egy megbízható becslés szerint a lakott helyek száma 1695-ben nem volt több 90-nél, míg a népesség száma körül lehetett (Kosáry 1965). A népsűrűség így nem haladta meg a 2 fő/km 2 értéket. A népesség növekedése ezután folyamatos, de nem egyenletes volt a szervezett (főleg római katolikus német telepesek) és a spontán (magyarok, szlovákok, szerbek, horvátok) betelepülések következtében. A népesség- 8 Az 1774 és 1783 közötti Pest megyei Conscriptio Animarum megbízhatóságáról és a települések szűrésének lehetőségeiről lásd: Őri ig a Kiskun Kerület nem tartozott a megye területéhez. A megye az 1876-os egyesítés után kapta a Pest-Pilis-Solt-Kiskun nevet. 10 Az eltérés a felhasznált források jellegére vezethető vissza. A lélekösszeírásokban több pusztát, tanyát, külterületi lakott helyet nem regisztráltak külön, amelyek közül többet külön írtak össze az es népszámlálás során.

8 380 ŐRI PÉTER szám 1715-ben 40 és 65 ezer között mozoghatott, és 60 és 100 ezer között lehetett 1728-ban (Kosáry 1965; Petróci 1965; Wellmann 1965). A 18. század végi körülbelül 300 ezres népességszám 1910-re egymillió fölé nőtt. A népsűrűség 1715-ben 3,5 6 fő/km 2 volt, 1787-ben 25,4 fő/km 2, 1869-ben 50 fő/km 2, míg 1910-ben 86 fő/km 2 (Őri ). A megye újratelepülésének hosszú folyamata a 17. század végén kezdődött, és az egész 18. század folyamán tartott. Az I. térkép bemutatja ennek a folyamatnak az állomásait. Mindenekelőtt volt néhány település a megye északi, illetve déli részén, amelyek népessége átvészelte a háborús időket. Ezek részint a Duna mentén helyezkednek el, részint a megye északi dombos vidékén fekszenek, részint a Duna-Tisza közén, az alföldön. Itt a térképen az eredeti lakosság foltjai nem nagy, sűrűn lakott tömböket ábrázolnak, hanem egy-egy jelentősebb mezővárost, amelyek nagyobb népességtömörülést és kiterjedt határt (a 18. században főleg legelőket) jelentettek. Világos, hogy az eredeti lakosság csak ott tudott fennmaradni, ahol védelmet találhatott az erdők vagy mocsarak között, illetve a nagyobb, kiváltságos mezővárosokban. Az alföldi részen az eredeti középkori településhálózat soha nem állt helyre. Az északi dombos, hegyes vidék és a déli, alföldi rész településeinek méretei közötti különbség három évszázad múltával is fennmaradt. Az eredeti, túlélő népesség főként, de nem kizárólagosan magyar reformátusokból állt. Az északi hegyes, dombos vidéket a Duna mindkét partján a 18. század elejére már újra újratelepítették, bár az egymást követő újabb és újabb csapások (háborúk és pestis) a következő évtizedekben a telepesek újabb és újabb hullámainak letelepítését tették lehetővé és szükségessé. Buda körül főleg római katolikus németek telepedtek le, de szintén római katolikus szlovákok a felvidékről délfelé történő mozgása is jelentős volt, csakúgy mint a délszlávok észak felé történő vándorlása. A beköltözés folyamatos maradt a 18. század második felében és a 19. században is. Az újonnan jöttek főleg római katolikusok voltak, akik sok helyen (pl. az alföldi mezővárosokban) nagymértékben megváltoztatták az eredeti felekezeti viszonyokat (II. térkép). Az újranépesedés a 18. század második felében kettős folyamat volt: egyfelől néhány nagy uradalom birtokosai telepítettek le bevándorló családokat és hoztak létre új településeket (pusztákat, amelyek gyorsan falvakká nőttek), másfelől a mezővárosi lakosság kiáramlása a környező puszták, tanyák irányába szintén folyamatos volt a században. Egy idő után a mind népesebbé és állandó lakhellyé váló tanyák és puszták szintén önálló falvakká váltak.

9 ETNIKUM, FELEKEZET ÉS DEMOGRÁFIAI VISELKEDÉS 381 Cont Forrás: Makay 1958; Kosáry 1965; Petróci I. térkép. Pest-Pilis-Solt megye és a Kiskunság újratelepülése a 18. században The repopulation of county Pest-Pilis-Solt-(Kiskun) in the 18 th century Az erős bevándorlás természetesen jelentős mértékben megváltoztatta a térség nemzetiségi és felekezeti arculatát. Különösen a megye északi részében kezdett igazi etnikai és felekezeti kavalkád kialakulni a 17. század végétől kezdve, de ez többé-kevésbé igaz volt az egész megyére is (II. térkép és 1. táblázat).

10 382 ŐRI PÉTER Forrás: Conscriptio Animarum, (felekezet), 18. század végi statisztikusok a beszélt nyelvről (nemzetiség, lásd: Szaszkóné 1988). Megjegyzés: fehér folt: nincs adat; felekezeti hovatartozás: homogén=90%-nál magasabb arány. Magyar Szlovák RC Ref. Vegyes. RC Ev. Német RC Ev. Ortodox Délszláv RC horvát II. térkép. Nemzetiségi és felekezeti közösségek Pest megyében, Ethnic and denominational communities in county Pest, A jelentős, idegen eredetű népességek beköltözése, valamint az újabb és újabb bevándorlási hullámok a 18. század folyamán valószínűvé teszik, hogy a 18. század végén az egyes nemzetiségi csoportok között határozott különbségek mutatkozhattak a termékenység szintjében éppúgy, mint a házasodási szokásokban és a háztartásstruktúrában. Az is valószínű, hogy a termékenység kérdésében a letelepedés időpontja, illetve az attól fogva eltelt idő hossza is fontos tényező lehetett.

11 ETNIKUM, FELEKEZET ÉS DEMOGRÁFIAI VISELKEDÉS Pest megye települései beszélt nyelv szerint, a települések népessége felekezet szerint, The settlements of county Pest by spoken language and their population by denomination, Nemzetiségi jelleg Települések száma Római katolikus % Protestáns % Ortodox % Izraelita % Magyar 90 55,8 43,1 0,1 0,8 Német 32 93,8 5,0 0,0 1,1 Szlovák 32 55,2 43,5 0,0 1,2 Horvát 2 99,5 0,0 0,0 0,5 Szerb 2 2,5 0,0 97,5 0,0 Vegyes 27 60,2 29,8 8,3 1,7 Ismeretlen 9 83,5 16,5 0,0 0,0 Összesen ,4 33,2 2,3 1,0 Forrás: Conscriptio Animarum, (Őri ). Megjegyzés: nemzetiségi jelleg a 18. században a községekben használt beszélt nyelvet megjelölő források alapján (Szaszkóné 1988). A bevándorlás, az asszimiláció és talán a termékenység és halandóság szintjében mutatkozó különbségek jelentős mértékben megváltoztathatták a nemzetiségi viszonyokat a 19. század folyamán (2. és 3. táblázat). 2. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye népessége anyanyelv szerint, , % Population of county Pest-Pilis-Solt-Kiskun by mother tongue, , % Magyar Német Szlovák Horvát Szerb ,6 12,5 5,8 1, ,8 12,9 4,4 0,1 1, ,5 11,7 4,0 0,0 0, ,9 8,1 2,6 0,1 0,4 Forrás: Népszámlálások (Kovacsics ) Tisztán látszik, hogy az összes nemzetiségi kisebbség részaránya csökken a 19. század második felében. Pontosabb képet kapunk erről, ha a felekezetet is a vizsgált tényezők közé emeljük. Településről településre összerakhatjuk a 18. századi nemzetiségi karakterre utaló adatokat a felekezeti megoszlással, ahogy a II. térkép esetében is tettük. Felekezeti téren akkor tekintettünk egy település homogénnek, ha a többségi csoport aránya legalább 90% volt. Így tizenkét

12 384 ŐRI PÉTER etnokulturális településcsoportot alkottunk, amelyeket összehasonlíthattunk egymással néhány 18. és 19. századi változó alapján századi etnokulturális településcsoportok nemzetiség és felekezet szerint, Pest-Pilis-Solt megye települései (1900-as népszámlálási adatok), % 18 th century ethno-denominational groups by ethnicity and denomination in county Pest-Pilis-Solt (census data from 1900) % N 11 Magyar Német Szlovák Horvát Szerb RC Ev. Ref. Orth. Izr. KATMAGY ,2 0,0 0,0 94,2 1,2 2,6 0,0 2,0 REFMAGY 18 98,5 0,7 0,1 0,0 0,0 17,7 0,9 78,9 0,3 1,8 VEGYMAGY 38 98,6 0,6 0,5 0,0 0,0 51,9 5,7 39,5 0,1 2,6 KATNÉMET 29 18,7 79,1 1,2 0,1 0,0 96,4 0,5 1,6 0,1 1,3 EVNÉMET 1 32,7 65,2 1,6 0,0 0,1 25,4 55,8 17,6 0,2 0,9 KATSZLOV 14 39,6 5,7 54,2 0,0 0,0 95,2 1,5 1,2 0,0 1,9 EVSZLOV 7 51,6 0,2 48,0 0,0 0,0 13,1 82,3 2,4 0,0 2,1 VEGYSZLOV 9 61,7 2,0 36,1 0,0 0,0 43,9 50,2 2,7 0,1 3,0 KATHORV 2 20,4 9,5 0,8 69,2 0,1 91,9 0,5 1,7 0,0 2,5 ORTSZERB 2 12,1 25,8 0,8 0,0 58,5 36,0 0,5 0,5 61,1 1,9 VEGYSZERB 5 37,5 37,5 8,4 0,0 14,3 71,0 0,9 10,9 14,6 2,5 VEGYES 21 77,5 7,7 13,3 0,0 0,0 66,6 21,6 7,9 0,1 3,4 Forrás: 1900-as népszámlálás. A felekezeti összetételt figyelembe véve nyilvánvalónak tűnik, hogy nemcsak az asszimiláció változtatta meg a nemzetiségi viszonyokat a vizsgált régióban a 19. század folyamán. A beköltözés nagyon erősen érintette a magyar református népességet is: azokon a településeken, ahol arányuk a 18. század végén 90% fölött volt, ez 80% alá süllyedt 1900-ra. Ugyanez a tendencia figyelhető meg német és szlovák evangélikusok, valamint az ortodox szerbek esetében is. Nem valamely tömeges áttérés változtatta meg a felekezeti arányokat, hanem a római katolikusok tömeges bevándorlása, akiknek zöme magyar nemzetiségű (anyanyelvű) volt. Emellett természetesen az asszimiláció szerepét sem szabad szem elől vesztenünk. Az egyik oldalról tehát azt feltételezhetnénk, hogy a folyamatos beköltözés a 19. században is fenntarthatott bizonyos, a korábbi periódusokra jellemző demográfiai különbségeket (pl. a termékenység terén), másrészről valószínűnek látszik, hogy a többé-kevésbé zárt nemzetiségi és felekezeti csoportok kezdődő felbomlása, ami az asszimiláció és a bevándorlás következménye volt, kedvezett a konvergens demográfiai folyamatok elindulásának. Ugyanakkor a demográfiai átmenet, amely a 19. század végétől vált érzékelhetővé, olyan új faktor volt, amely egy újfajta változatosságot hozott létre a termékenység és 11 Az -as 194 település közül kihagytuk azt a kilencet, amelynek nemzetiségi jellege bizonytalan volt, és azt a hatot, amelyet 1900-ban nem regisztráltak külön. Így 179 település adatai szerepelnek a táblázatban.

13 ETNIKUM, FELEKEZET ÉS DEMOGRÁFIAI VISELKEDÉS 385 halandóság tekintetében. A következő részben megvizsgálunk néhány 18. és 19. század végi demográfiai változót a korábban létrehozott etnokulturális csoportok szerint, hogy lássuk a változásokat, illetve a kontinuitást a két időszak között. Egyúttal megpróbálunk feltárni néhány befolyásoló tényezőt is. Nemzetiség, felekezet és demográfiai viselkedés Pest-Pilis-Solt-(Kiskun) megyében a 18. és 19. században A lélekösszeírásoknak a megyebeli településekre vonatkozó összesítései lehetővé teszik néhány demográfiai és társadalmi változó kiszámítását. Sajnos, a termékenység vagy halandóság közvetlen elemzése nem lehetséges, be kell érnünk a nyers halálozási arányszámok és a házas nőkre jutó születésszám használatával, hogy ezeket a demográfiai jelenségeket megközelíthessük. A háztartásszerkezetet leírhatjuk az egy háztartásra jutó házas férfiak számával (a háztartásokban fennálló házas egységeke számával), de ez is meglehetősen durva arányszám, amely nem veszi figyelembe a felnőtt halandóság és megözvegyülés problémáját. A korszerkezetről is csak elnagyolt információval rendelkezünk: csak a 15 éven aluli, illetve e fölötti népesség arányát ismerjük (4. táblázat). Az első házasságkötés életkora meglepően egységes, Hajnal terminológiája szerint valamennyi etnokulturális csoport a keleti mintához tartozott. Ez a tény amint már említettük cáfolni látszik a kultúrára építő magyarázatot a házasodási szokások különbségeinek terén: a nyugati kulturális háttérrel rendelkező német telepesek hasonlóan viselkednek, mint keleti szomszédaik néhány évtizeddel a letelepedésük után. A halálozási arányszámok nem teljesen függetlenek a születési arányszámoktól, a magas születési ráták magas halálozási értékekkel járnak együtt, de ez az összefüggés nem szisztematikus, a vegyes szerb kategóriában megtörni látszik (pl. Szentendre és Ráckeve mezővárosok tartoznak a csoportba néhány más, vegyes felekezetű és etnikumú falu mellett). Következésképpen a magas születési számok magas halálozási számokkal járnak együtt, az összefüggés elsősorban a csecsemő- és kisgyermek-halandóság révén érvényesült. Ugyanakkor alacsonyabb születési számok mellett előfordulhatnak magasabb halálozási számok is, elsősorban speciális, mezővárosi környezetben. A születési arányszámok alacsonyabbak a protestánsok körében, mint a római katolikusok között a magyar és szlovák közösségekben, 12 az ortodox szerbek értékei is alacsonyaknak tűnnek, akár zárt közösségben élnek, akár másokkal keveredve. Az ortodox szerbek és katolikus horvátok között a több családmagból álló háztartások aránya lényegesen magasabb, mint más etnokulturális csoportok- 12 Az egyetlen evangélikus német falu (Harta) adataiból nem vonnánk le messzemenő következtetéseket.

14 386 ŐRI PÉTER ban. Emellett a szolgák aránya szintén alacsonyabb, mint máshol, ezekben a falvakban a nagyobb háztartások, amelyekben több felnőtt háztartástag élt, szolgák nélkül is meg tudták oldani munkaerő-szükségletüket. Ráadásul a szerb falvakban a születési arányszámok és a kiskorúak aránya is alacsony, ami egy speciális demográfiai minta létezésére utal: nagy és összetett háztartások viszonylag alacsonyabb termékenységgel. Ez a kulturális és a helyi gazdasági viszonyok sajátos keverékének eredménye lehetett. A vegyes szerb kategória a háztartásszerkezet és a szolgák aránya tekintetében tér el ettől a mintától, míg az alacsony születési arányszám közös vonás. Itt minden bizonnyal a két nagyobb népességű mezőváros adatai módosították az eredményt, ahol a bevándorlás jelentékeny volt, az egyedülállók és a szolgák aránya magas, és a háztartás változó a nem családos és egyszerű családos háztartások túlsúlyát mutatta. Következésképpen megállapíthatjuk, hogy a protestáns születési arányszámok általában alacsonyabbak voltak, míg a délszlávokra sajátos demográfiai minta volt jellemző, bár az alacsony esetszám óvatosságra kell, hogy intsen az általánosításoknál. Sajnos, a késő 19. századra és korai 20. századra nézve nem tudjuk ugyanezeket a változókat előállítani. A termékenységet ez esetben a nyers születési arányszámmal közelíthetjük, míg a házasodási szokásokat a húsz év alatti házasok arányával, illetve a év közötti hajadonok és agglegények arányával írhatjuk le. Ráadásul a népszámlálásokban használt háztartásfogalom szintén változott a 18. század óta: az osztrák és magyar hatóságok a 19. század második felétől a Wohnpartei (lakófél) fogalmát használták. Néhány esettanulmány azt mutatja, hogy ez sokszor nem különbözött az eredeti háztartásfogalomtól, 13 mindenesetre nagyobb régiókat vizsgálva a háztartások mérete és az összetett vagy kiterjesztett családos háztartások gyakorisága csökkent, ami részben a háztartások megbontásának a következménye lehet. Az összehasonlítás a 18. századi eredményekkel így nem hoz megbízható eredményeket. A házasodási szokásokban sem mutatkozik értelmezhető különbség, a kép ellentmondásos, nem követ valamely etnikai mintát (5. táblázat). 13 Lásd: Pozsgai 2000; Benda 2002; Őri 2005.

15 4. Néhány demográfiai és társadalmi változó etnokulturális csoportok szerint, Pest-Pilis-Solt megye, Some demographic and social variables by ethno-denominational group, county Pest-Pilis-Solt, N 15 év alattiak (%) Szül./ 1000 házas nő Nyers hal Háztartás méret Házas ffi/háztart Ffi 1. hkötés kora Női 1. hkötés kora Bevánd Elvánd Szolgák % 1785 Parasztok % KATMAGY 33 43,8 314,3 44,5 5,4 1,083 21,6 19,4 16,0 15,4 8,8 36,0 REFMAGY 18 43,3 252,7 40,0 5,1 1,043 23,2 19,8 5,8 7,0 4,9 39,5 VEGYMAGY 38 43,1 308,4 42,6 5,1 1,013 22,2 20,4 16,9 12,6 9,5 34,7 KATNÉMET 29 40,9 309,4 52,1 5,0 1,005 23,0 19,9 12,9 13,1 8,7 29,0 EVNÉMET 1 45,8 337,3 61,2 4,9 0,940 22,7 21,7 1,6 4,9 2,7 0,5 KATSZLOV 14 42,8 299,9 49,8 5,2 1,054 21,7 20,5 10,4 10,4 7,1 35,9 EVSZLOV 7 44,9 271,7 45,9 5,2 1,064 23,2 21,2 10,8 9,2 6,2 36,9 VEGYSZLOV 9 43,2 280,5 45,5 5,2 1,092 22,2 19,3 9,9 12,0 9,9 27,7 KATHORV 2 40,5 315,6 66,1 6,1 1,389 22,4 22,0 18,6 18,6 2,0 48,6 ORTSZERB 2 38,6 206,6 46,5 6,1 1,325 22,2 19,9 6,9 3,6 2,3 39,9 VEGYSZERB 5 38,6 257,8 57,2 4,9 1,049 21,9 20,2 17,3 13,9 6,0 27,4 VEGYES 21 43,4 290,7 45,8 5,1 1,017 22,8 20,6 32,0 24,5 11,0 33,6 Forrás: Conscriptio Animarum, (az időszak átlagértékei), népszámlálás Megjegyzés: szolgák % = a szolgák aránya a teljes nem nemes népességen belül; parasztok % = a paraszt (legalább negyedtelkes jobbágy) férfiak aránya a teljes nem nemes felnőtt férfi népességen belül.

16 5. Néhány demográfiai változó etnokulturális csoportok szerint, Pest-Pilis-Solt megye települései, Some demographic variables by ethno-denominational group, the settlements of county Pest-Pilis-Solt, N Háztartás méret Háztartás méret Házas ffi/háztartás Házas ffi % Házas nő % Nőtlen % Születések/ házasságkötések Hajadon % Nyers szül Nyers hal Vándorlási egyenleg Csecsemőhalandóság % KATMAGY 33 4,9 4,7 0,963 2,5 31,8 2,1 5,0 2,1 44,4 31,1 0,2 26,0 REFMAGY 18 4,2 4,0 0,924 1,8 31,9 3,3 4,1 2,4 31,1 24,6-1,4 18,4 VEGYMAGY 38 4,6 4,4 0,883 0,7 21,7 4,3 4,8 4,2 38,3 24,8-0,6 21,1 KATNÉMET 29 4,7 4,5 0,898 4,0 13,2 4,6 5,5 3,5 44,4 28,1 5,3 25,0 EVNÉMET 1 4,6 4,1 0,934 0,5 37,3 3,2 5,0 2,7 42,5 24,2-14,2 18,8 KATSZLOV 14 5,0 4,8 0,989 0,9 21,3 3,0 5,0 1,5 44,3 27,7 5,0 22,4 EVSZLOV 7 4,5 4,4 0,938 1,7 21,2 3,4 4,5 2,0 39,5 27,3-0,8 19,7 VEGYSZLOV 9 4,8 4,7 0,940 1,3 17,4 3,9 4,4 6,1 41,4 26,6 8,9 20,9 KATHORV 2 4,9 4,3 1,010 2,9 26,8 3,8 5,6 1,8 42,1 30,9 0,2 24,5 ORTSZERB 2 4,5 3,9 0,915 0,0 15,7 2,1 5,3 1,9 38,3 29,5 4,0 27,0 VEGYSZERB 5 4,4 4,2 0,904 0,2 17,3 4,2 5,8 4,0 38,5 27,6 3,3 23,2 VEGYES 21 4,7 4,6 0,956 1,8 27,6 3,4 4,7 2,5 40,0 26,5 1,5 21,8 Forrás: Népszámlálások, 1869, 1890, 1900; Népmozgalom,

17 ETNIKUM, FELEKEZET ÉS DEMOGRÁFIAI VISELKEDÉS 389 A nyers születési arányszámoknál a 18. századra vonatkozóan megállapított különbségek részben megmaradtak. A protestáns (református) magyarok és (evangélikus) szlovákok arányszámai alacsonyabbak, mint a római katolikusoké, ami összhangban van a körükben megfigyelhető alacsonyabb csecsemőhalandósággal. Az ortodox szerb települések születési arányszámai itt is alacsonynak számítanak, ugyanakkor nem kíséri őket alacsonyabb halálozási arányszám. Látható viszont az is, hogy amikor más mutatóval próbáljuk a termékenység szintjét megragadni (születések száma a házasságkötésekéhez viszonyítva 14 ), akkor a 19. századra számolt átlagértékek csak a protestánsok alacsonyabb termékenységét igazolják, a görögkeletiek arányszáma éppenséggel magasnak tekinthető. A különböző egymással nehezen összehasonlítható, igen durva születési arányszámok azonban nem teszik lehetővé, hogy a szerbek termékenységéről valóban megalapozott véleményt alkossunk. 6. A születések száma házasságkötésekként, Pest-Pilis-Solt megye települései, Births per marriages, ethno-denominational groups, the settlements of county Pest-Pilis-Solt, KATMAGY 4,2 4,7 5,9 4,6 4,8 5,6 5,2 REFMAGY 3,9 4,1 4,8 4,1 4,2 4,3 3,7 VEGYMAGY 4,4 4,3 5,5 4,6 4,5 5,2 5,0 KATNÉMET 4,7 5,0 6,6 5,0 5,5 6,1 5,8 EVNÉMET 4,5 5,1 5,0 5,3 5,1 5,1 4,9 KATSZLOV 5,0 4,3 5,2 4,8 5,1 5,4 5,3 EVSZLOV 4,2 4,2 5,1 4,4 4,5 5,3 4,3 VEGYSZLOV 3,2 3,5 5,6 3,8 4,4 5,5 5,4 KATHORV 4,1 6,4 6,6 6,0 5,1 6,0 5,2 ORTSZERB 6,6 4,4 5,9 5,2 4,8 5,3 4,9 VEGYSZERB 5,0 5,3 7,7 5,5 5,8 6,1 5,6 VEGYES 4,2 4,2 5,6 4,6 4,7 5,1 4,8 Forrás: Klinger et al Klinger András és munkatársai adatgyűjtése alapján ( ). Ez is igen durva mutatója a termékenységnek, amelynek értéke nemcsak a házas termékenységtől függ, hanem az első házasságkötési kortól, a felnőtt halandóságtól, az újraházasodás lehetőségeitől stb. (Henry Blum 1988). Ráadásul nem ismerjük az adott periódusra ( ) vonatkozóan a törvénytelen születések pontos számát településenként, ezért az arányszámot az összes születés felhasználásával kalkuláltuk. Mivel a házasságon kívüli születések gyakorisága növekedett a 19. század folyamán, a változó egyre pontatlanabbá válik.

18 390 ŐRI PÉTER Ha a 19. századi termékenységkülönbségeket részletesebben akarjuk vizsgálni (6. táblázat), akkor az évtizedes bontásban bemutatott arányszámok is elsősorban a relatíve magasabb katolikus gyermekvállalási kedvet bizonyítják. Kicsit egyszerűsítve (és áttekinthetőbbé téve) a képet az I. ábrán csak felekezetenként mutatjuk be ennek a születési arányszámnak az alakulását. Jól látható, hogy a valóban nagy esetszámra épülő katolikus, református és evangélikus görbék nagyjából az 1870-es évekig együtt mozognak, majd a különbségek inkább nőnek. De a katolikus arányszámok mindvégig magasabbak a protestánsokénál. Az ortodox és izraelita arányszámok jóval bizonytalanabbak, esetükben a változások mértéke is jóval nagyobb, ami utalhat az anyakönyvezés hiányosságaira is. Viszont itt is megfigyelhető, hogy a 19. század utolsó harmadában a különbségek nőnek, a demográfiai átmenet időszakában a felekezeti különbségek hangsúlyosabbá válnak. Jóval több, mikroszintű, a termékenységet és annak oksági viszonyait feltáró kutatásra lenne szükség ahhoz, hogy eldönthessük, valóban az izraeliták vagy az ortodox népesség volt-e a megyében a termékenységi átmenet előfutára. De az megállapítható, hogy a 19. század végi változások nem függetlenek az előzményektől, és hogy különösen a katolikus református termékenységkülönbség minden forrás alapján valószínűnek tűnik. 8 7 Római katolikus Református Lutheránus Ortodox Izraelita Forrás: Klinger et al I. A születések száma házasságkötésenként, felekezeti csoportok, Pest-Pilis-Solt megye települései, , kilencéves mozgó átlagok Births per marriages, denominational groups, the settlements of county Pest- Pilis-Solt, , nine-year moving averages

19 ETNIKUM, FELEKEZET ÉS DEMOGRÁFIAI VISELKEDÉS 391 A hosszabb távú katolikus református egymás mellett élés termékenységi vetületét néhány alföldi mezőváros példáján tanulmányozhatjuk. 15 Ezek esetében a nagy esetszámok megbízhatóbbá teszik az elemzést, és a kálvinisták nagyrészt kétségkívül az eredeti népességhez tartoztak. A római katolikusok századi beköltözők voltak, akiknek társadalmi összetétele különbözött a reformátusokétól. Ők többnyire a városok kiváltságos rétegét alkották, akik saját földtulajdonnal rendelkeztek a 18. századtól (Kiskunhalas és Kunszentmiklós) vagy a 19. század első felétől. A római katolikusok viszont inkább a városi társadalom alacsonyabb státusú rétegeibe kerültek. Ez esetben is a kálvinista arányszám alacsonyabb, noha az eltérő normák és értékek mellett itt ennek társadalmi tartalma is lehet. Az is érdekes, hogy a különbség a 19. század közepéig csökkent, majd újra növekedni kezdett. Felállíthatjuk azt a további tesztelésre váró hipotézist, hogy a társadalmi és kulturális különbségeket tükröző termékenységi eltérések idővel csökkentek, majd a 19. század második felétől, a gyors gazdasági, társadalmi és kulturális változások időszakától újra növekedni kezdtek. Itt a korábbi kulturális tradíciók és a modern fejlődés összekapcsolódott és kölcsönösen erősítették egymást. A felekezeti hovatartozás kapcsolatokat jelentett, olyan csatornát, amelyen át az új demográfiai viselkedés könnyebben terjedt, különösen ha ez nem állt szöges ellentétben korábbi normákkal. 15 Cegléd, Kecskemét, Kiskunhalas, Kunszentmiklós Pest megyei mezővárosok, ahol mind a katolikusoknak, mind a reformátusoknak jelentős súlyuk volt.

20 392 ŐRI PÉTER Római katolikus Református Forrás: Klinger et al II. A születések száma házasságkötésenként négy alföldi mezővárosban (Cegléd, Kecskemét, Kiskunhalas, Kunszentmiklós), római katolikusok és reformátusok, , kilencéves mozgóátlagok Births/marriages in four privileged market towns on the Great Plain, Roman Catholics and Calvinists, , nine-year moving averages 18. századi forrásaink, csakúgy mint a századi népszámlálások, egy sor demográfiai, társadalmi és gazdasági változó kiszámítását teszik lehetővé. Így mind a születési arányszámok, mind a háztartás-változók esetében két időmetszetben vizsgálhatjuk meg a lehetséges befolyásoló tényezők szerepét. Mindkét esetben többváltozós lineáris regresszióelemzést használtunk, hogy feltárjuk a kapcsolatokat változóink között. A magyarázó változók listáját a Függelék táblázata tartalmazza.

21 ETNIKUM, FELEKEZET ÉS DEMOGRÁFIAI VISELKEDÉS Többváltozós lineáris regresszióelemzés a születési arányszám és a háztartásszerkezet változóira, Pest-Pilis-Solt megye, Multiple linear regression analysis for the variables of birth rate, and household structure, county Pest-Pilis-Solt, Függő változó R R2 Szignifikáns független változó Születés/1000 házas nő 0,650 0,423 Beta Sign. RC% 0,301 0, év alatt % 0,264 0,000 Nemesek % 0,253 0,004 Alföld 0,250 0,000 Német 0,153 0,025 Nyers halálozási arány 0,135 0,047 Házas férfi % -0,297 0,000 Függő változó R R2 Szignifikáns független változó Házas férfi/háztartás a) 0,636 0,405 Beta Sign. Szerb 0,316 0,000 Horvát 0,313 0,000 Falu 0,166 0,007 Férfi 1. házasságkötés kora -0,260 0,000 Szőlők %. -0,233 0,000 Erdők % -0,137 0,025 Megjegyzés: Az elemzés stepwise módszerrel készült, adathiány miatt 194 településből 171 maradt az elemzés során. A születési arányszám esetében szignifikáns magyarázó változóink a függő változó varianciájának mintegy 42%-át magyarázzák, ami azt is jelenti, hogy a befolyásoló tényezők nagyobb része rejtve maradt elemzésünk során. Tehát a felhasznált változók összesített magyarázó ereje sem túl jó, más tényezőket is be kellene emelni az elemzésbe ahhoz, hogy az eredmény meggyőzőbb legyen. Az összefüggések egy része evidens: a nyers halálozási arányszám vagy a gyerekek magas aránya pozitív korrelációt mutat a születési arányszámmal, ami a csecsemőhalandóság, illetve a születések magasabb intenzitásával magyarázható. A vallási hovatartozás is fontos, a római katolikusok születési arányszámai a legmagasabbak, bármi is ennek a háttere. A nemesek magas aránya több szálon befolyásolhatja a gyermekszámot: közvetlenül az előnyösebb társadalmi álláson keresztül, vagy közvetetten, a falvak földrajzi helyének hatásaként. Az alföldi régió a magasabb termékenység színtere, akár az alacsonyabb népsűrűség miatt, akár a gazdálkodás vagy a társadalmi összetétel sajátosságai folytán. A német telepesek születési arányszámai is magasabbak, részint római katolikus mivoltuk, részint talán fiatalabb korszerkezetük, esetleg társadalmi összetételük mi-

22 394 ŐRI PÉTER att. Érdekes, hogy a betelepülés időpontja viszont ekkor már nem volt szignifikáns hatással a születések gyakoriságára. Nehéz megmagyarázni a házas férfiak arányának negatív hatását, talán az ezt kialakító kedvezőbb felnőtt halandóság és relatíve idősebb korszerkezet szerepével kell számolnunk. Így az etnikai és felekezeti hovatartozás mint kulturális faktorok, a földrajzi régió sajátosságai, a társadalmi összetétel, a halandóság szintje és egy sereg ismeretlen tényező volt hatással a születések intenzitására. A kulturális háttér, a normák tehát nem önmagukban és nem kizárólagosan formálják a termékenységet, hanem más társadalmi, gazdasági és demográfiai faktorokkal összefonódva. A háztartásstruktúra esetében a szignifikáns változók magyarázó ereje hasonló (kb. 40%). 16 Itt egy erős etnikai jelleg domborodik ki, a szerb és horvát nemzetiségi falvakra jellemző a bonyolultabb háztartásszerkezet. A falu mint településtípus pozitív szerepe a társadalmi összetétel (telkes jobbágyok nagyobb aránya) és a gazdálkodás (a szántóföldi földművelés tipikus helyszíne a megye nagy részében) sajátosságaival magyarázható. A fordított arányosság természetes a férfi első házasságkötés kora esetében, a korai férfi házasodás nagyobb valószínűséggel alakít ki több házaspáros (szülőkből és házas gyermekekből álló) háztartásokat. A szőlőműveléssel foglalkozó települések speciális társadalmi képlete vagy a erdős vidékek alakította létfenntartási formák szintén a nukleáris családos háztartások nagyobb gyakoriságával jártak együtt. Tehát a délszláv etnikai karakter, a férfi házasságkötés életkora, szokásrendszere és a létfenntartási formák (szántóföldi művelés, telkes jobbágy státus versus erdőgazdálkodás, szőlőművelés) szerepe domborodik ki. 16 A háztartásméret erős korrelációt mutat a háztartások összetételével, a többcsaládos háztartások szükségképpen nagyok is. Emiatt a háztartásméret változóját kihagytuk az elemzésből.

23 ETNIKUM, FELEKEZET ÉS DEMOGRÁFIAI VISELKEDÉS Többváltozós lineáris regresszióelemzés a háztartásszerkezet és a születési arányszám változóira, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye, Multiple linear regression analysis for the variables of birth rate and household structure, county Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Függő változó R R2 Szignifikáns magyarázó változók Házas férfi/háztartás 0,522 0,272 Beta Sign. Házas nők, 16 20% 0,219 0,001 Agrárnépesség %. 0,196 0,006 Nős férfiak, 16 20% 0,165 0,011 Reformátusok % -0,233 0,000 Orvosi kezelés halál előtt % -0,161 0,019 Függő változó R R2 Nyers születési arányszám 0,863 0,745 Szignifikáns magyarázó változók Nyers halálozási arányszám 0,513 0,000 Népességnövekedés ,383 0,000 Német % 0,224 0,000 Római katolikus % 0,158 0,002 Agrárnépesség % 0,137 0,017 Hajadonok, 41 50% 0,098 0,020 Elváltak % -0,331 0,000 Nős férfiak, 16 20% -0,204 0,000 Vándorlási egyenleg -0,188 0,001 Ír-olvas (6 év fölött)% -0,142 0,005 Csecsemő halandóság -0,139 0,044 Házasságon kívüli szül. % -0,126 0,007 Népességszám -0,121 0,024 Megjegyzés: Az elemzés stepwise módszerrel készült, adathiány miatt 218 településből 195 maradt az elemzés során századi változóinkat elemezve megállapíthatjuk, hogy a háztartásszerkezet esetében a modell magyarázó ereje meglehetősen gyenge. Itt a háztartásfogalom változása valószínűleg csökkentette valamelyest a korábbi differenciákat (az összetett háztartásformák egy részét felbonthatták az összeírás során), így eredményeink bizonytalanabbak. Természetesen a korai házasságkötés itt is összekapcsolódik a többcsaládos háztartások nagyobb gyakoriságával. Másrészt a meghatározó tényezők a modernizációval állhatnak összefüggésben: rurális közösségekben, ahol a kenyérkeresők meghatározó része a mezőgazdaságban dolgozik, gyakoribb a többcsaládos háztartások előfordulása, és fordítva, a nukleáris családos háztartás összekapcsolódik a társadalom modernizációs folyamataival. A reformátusok aránya, vagy azoké, akik haláluk előtt orvosi kezelésben részesültek szintén városi (mezővárosi) jelenségnek tűnik ebben a régióban, illetve összekapcsolódhat a társadalmi státussal, de az összefüggés nehezen bontható ki. A meghatározó tényezők döntő része azonban itt is rejtve maradt az elemzés során.