JÓT, JÓL. A jó gyakorlatok helye és szerepe a köznevelés-fejlesztés rendszerében

Átírás

1 JÓT, JÓL A jó gyakorlatok helye és szerepe a köznevelés-fejlesztés rendszerében

2 Jelen kiadvány a XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz kiemelt projekt keretében készült Projekt azonosítószáma: TÁMOP / Kedvezményezett: Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Szakmai felelős: Fieszlné Ancsák Jolán Szerkesztő: Papp László Borítófotó: Kern Gábor Kiadja az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., 2015 Közoktatási Osztály Felelős kiadó: Kiss József ügyvezető ISBN Nyomdai munkák: Pátria Nyomda Zrt.

3 Tartalom Kedves Olvasó!... 5 A kutatás-fejlesztés előzményei... 7 Jó gyakorlatok a fejlesztés szolgálatában... 8 A kutatás-fejlesztés célja... 9 Hazai és nemzetközi tudások, tapasztalatok feltárása,helyzetelemzés a nevelés-oktatás területén működő jó gyakorlatok vonatkozásában Jó gyakorlatok, nemzetközi trendek, folyamatok A jó gyakorlat fogalmának értelmezési kerete, tipológiája A jó gyakorlat nemzetközi folyamatainak makro szintű elemzése A jó gyakorlat nemzetközi folyamatainak mikro szintű elemzése A nemzetközi szervezetek jó gyakorlat politikája Régió- és országtanulmányok A nemzetközi tapasztalatok összegzése A legnagyobb hazai pedagógiai jógyakorlat-gyűjtemény tartalmi vizsgálata kitekintéssel az egyéb hazai és nemzetközi gyűjteményekre A Szolgáltatói kosár, mint a legnagyobb hazai pedagógiai adatbázis bemutatása. 27 Kitekintés más hazai jógyakorlat-adatbázisok A jógyakorlat-felület szakmai megújítása A Szolgáltatói kosár jógyakorlat-felülete tartalmi elemzés; az adatbázis új tipológiai rendszerének kialakítása A jógyakorlat-gyűjtemény hiányterületei A kiemelt hiányterületekről gyűjtött jó gyakorlatok Az Iskolatáska új jó gyakorlat feltöltő felülete, struktúrája és tartalma Az Iskolatáska jó gyakorlat kategória-rendszere, a szakmai leírás szempontjai és értékelési rendszere Általános jellemzők A szakmai értékelő lap A jó gyakorlatok szakmai értékelése A bevált jó gyakorlatok szakmai értékelése Az ötlet kategória formai ellenőrzése A jó gyakorlat feltöltése Jó gyakorlat adaptációs csomag sztenderd Know how A know how-hoz kapcsolódó szakmai háttéranyagok A jó gyakorlat erőforrásigénye Emberi erőforrás... 53

4 4 JÓT, JÓL A JÓ GYAKORLATOK HELYE ÉS SZEREPE A KÖZNEVELÉS-FEJLESZTÉS RENDSZERÉBEN Tárgyi feltételek A jó gyakorlat költségterve Bekerülési költségek Működtetési költségek Hatékonyságot, eredményességet és elégedettséget mérő eszközök Az adaptációs folyamat minőségbiztosítási terve Adaptációs folyamatleírás és kapcsolódó eljárásrend Jót jól A 20 pedagógiai innováció, jó gyakorlat továbbfejlesztésének megvalósítása Tipegj velem egységes óvoda-bölcsőde Együtt lépünk középiskolába együtt eredményesebb Tekergő program iskolaotthonos osztályban egész napos iskolában Roma kulturális nevelés az óvodában Kalocsán Képzőművészeti pedagógiai terápiás program sajátos nevelési igényű tanulók számára Egyéni átvezetési terv az iskolából a munka világába való bejutás támogatására Mérés-mintaadó intézmény A gondolattérképek alkalmazása az alsós magyartanításban Tanulásmódszertan- és gondolkodásfejlesztés tudástérképek segítségével Szeretetszolgálat Fogd a kezem, avagy a középiskolás tanulók szociális kompetenciáinak fejlesztése az iskolai közösségi szolgálat során Egész napos iskolai modell Határon túli iskolai kapcsolatok beépítése az iskolai tevékenységbe Játékos diákvállalkozás Young Enterprise program működése, tapasztalatai az AKG-ban Innovációs csomag a hatékony együttnevelésért, az iskolai agresszió visszaszorításáért Média első kézből Szervezetfejlesztési technikák, eszközök integráló intézmények számára Keszthelyi Asbóth Sándor Szakképző Iskola minőségfejlesztő gyakorlata Intézményi mentálhigiénés program Osztozó beszélgető óra gimnazistáknak...213

5 KEDVES OLVASÓ! A hálózati vagy horizontális tanulás, tanulószervezet, egymástól tanulás, tudásmegosztás közelmúltunk pedagógiai, szervezetelméleti, szociológiai szakirodalmának meghatározó és igen gyakran használt kulcsfogalmai voltak az elmúlt másfél évtizedben. A közösségi uniós politikák nyomán, az uniós fejlesztési irányoknak megfelelően a 2004-től induló, közoktatás-fejlesztést szolgáló ún. operatív programokban súlyponti szerepet kaptak a tudásmegosztást segítő hálózatépítési, kooperációs formák, s azokhoz kapcsolódóan a tartalomcsere kulcselemei, a könyvünk témájaként központi jelentőséggel bíró ún. jó gyakorlatok. A horizontális tanulás talán legfontosabb jellemzője ugyanis az, hogy bevált, jó gyakorlatokat közvetít. A jó gyakorlat (best practice) fogalmának megjelenése a nemzetközi szakirodalomban az 1970-es évek elejére tehető, alkalmazása fokozatosan terjedt el a különböző földrészek országaiban, azok társadalmi alrendszereiben, mára pedig teljes létjogosultságot nyert a hazai pedagógiai nyelvhasználatban is. A fogalom tartalma azonban az értelmezés és gyakorlat sokszínűsége miatt nem szilárdult meg, a pontos definíció hiánya pedig megnehezítette a dinamikusan gyarapodó jógyakorlat-adatbázisok egységes szempontok alapján történő összevetését, kezelését. A nemzetközi színtér pedagógiai jó gyakorlatai rendkívül változatos, színes képet mutatnak a vizsgálódók számára. Vannak olyan országok, ahol felülről igyekeznek elterjeszteni a jó gyakorlatokat pl. Németország, Dánia, de találhatunk olyan példákat is, ahol a tanárok, illetve iskolák által alulról jövő kezdeményezésként működtetnek programokat pl. svéd, brit, amerikai kezdeményezések. És ugyanígy: találunk példát a pedagógiai szakértők által minősített jó gyakorlatok közzétételére, de minősítési eljárás nélkül publikált jógyakorlat-gyűjteményekre is. A jógyakorlat-gyűjtemények működtetése, alkalmazása és hasznosítása vonatkozásában tehát nincs általánosan érvényes minta. Mindazonáltal a pedagógiai jó gyakorlatok sikeres elterjesztésének mindenhol az az alapvető feltétele, hogy a köznevelési intézmények és a pedagógusok rendelkezésére álljon egy gazdag, mindenki számára könnyen hozzáférhető és tartalmában mindig megújulni képes, bővíthető jógyakorlat-gyűjtemény az alkalmazást segítő szakmai eszközrendszerrel együtt. Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. ezekre a szükségletekre alapozott, hiánypótló rendszerfejlesztő tevékenységét két lépcsőben valósította meg. Elsőként egy széles körű jógyakorlat-kínálat megteremtését tűzte célul a TÁMOP kiemelt projekt I. szakaszában. Majd a XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakaszában, a hazai legnagyobb pedagógiai adatbázis létrehozását követően, annak tartalmi elemeiből továbbépítkező differenciált fejlesztést valósított meg egy kutatás-fejlesztési projekt keretében (eredményelemezés, nemzetközi összefüggésrendszerbe helyezés, típus alkotás, új sztenderdek kidolgozása). Jelen kiadvány a közoktatás-fejlesztési projektnek erről a 2. szakaszáról, a kutatásról és annak eredményeire építkező fejlesztő tevékenységről ad összegző áttekintést, a kötet második részében a fejlesztési eredményeket is demonstráló 20 példaértékű jó gyakorlat részletes bemutatásával. (A kötetben szereplőt jó gyakorlatok filmes bemutatásai

6 6 JÓT, JÓL A JÓ GYAKORLATOK HELYE ÉS SZEREPE A KÖZNEVELÉS-FEJLESZTÉS RENDSZERÉBEN az Educatio Nkft. oldalán, a eredmenyek/jo_gyakorlat linken elérhetők és onnan letölthetők.) Kötetünket abban a reményben adjuk közre, hogy olvasóit sikerrel segítheti a jógyakorlat-alkotás és alkalmazás hazai gyakorlatában, mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban újszerű adaptációs protokollja pedig normatív útmutatásként szolgálhat a jövőben a köznevelés modern, a hálózati tanulás lehetőségeit alkalmazó pedagógusszereplői számára. Papp László szerkesztő A kiadvány a TAMOP / projekt keretében megvalósult fejlesztési beszámoló felhasználásával készült. A beszámoló címe: Kutatás-fejlesztési tevékenység a hiányterületi, a pedagógiai fejlesztések szempontjából kiemelt jelentőségű területeken példaértékű köznevelési jó gyakorlatok azonosítására és elemzésére, a kutatáshoz kapcsolódó fejlesztések megvalósítására. Szerkesztette: Bandiné dr. Liszt Amália A kutatás-fejlesztés szakmai munkatársai az Educatio Nkft-ban Jávor Balázs, Papp László és Szlovákné Veidinger Éva voltak.

7 7 A KUTATÁS-FEJLESZTÉS ELŐZMÉNYEI A magyar közoktatás eredményességének összehasonlító vizsgálatára már az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőzően is több hazai és nemzetközi mérés történt. Az Országos Kompetenciamérés, valamint a 2000-es és 2003-as PISA mérések tanúsága szerint diákjaink jelentősen elmaradnak az OECD országok tanulóinak élvonalától, elsősorban az alkalmazásképes ismeretek használata tekintetében. Bebizonyosodott az is, hogy a közoktatás intézményei közötti minőségi különbségek a társadalmi kohéziót gyengítik. Az iskolák pedagógiai kultúrájának egyik jellemző vonása, hogy nem, vagy csak kevéssé képes alkalmazkodni a tanulók képességbeli különbségeihez és egyéni haladási üteméhez. Ennek következtében az intézmények döntő többsége sem szervezetét, sem módszertani, tanulásszervezési eljárásait tekintve nem képes az egyenlő hozzáférés lehetőségeit kellőképpen biztosítani. Az idejétmúlt pedagógiai eljárások hatásaként a gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező, hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű csoportok munkaerő-piaci esélyei jelentősen csökkenhetnek, s ezzel együtt csökken az ország versenyképessége is. A felismert probléma megoldására a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programja (HEFOP) keretében kezdődött meg a hatékony kompetenciafejlesztő oktatási programok és a hozzájuk kapcsolódó pedagógiai módszertanok kidolgozása, majd az intézmények mintegy 10% ában a fejlesztések tantermi szintű alkalmazása től a kohéziós alapok forrásainak felhasználásával az oktatás központi fejlesztése újabb szakaszába lépett. Az Új Magyarország Fejlesztési terv (ÚMFT) átfogó céljainak (foglalkoztatás-bővítés, tartós növekedés feltételeinek megteremtése) eléréséhez a terv hat prioritást határozott meg, melyek között az oktatásfejlesztés feladatai a 3. prioritásként megnevezett, a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) intézkedéssorozatba illeszkedőn jelentek meg. Az intézkedéssorozat központi fogalmai a kompetenciafejlesztés és horizontális tanulás voltak. A TÁMOP kiemelt projekt feladata volt biztosítani, hogy a központi fejlesztések, intézkedések eredményei a közoktatási intézményrendszerben a minőségi oktatás és egyenlő hozzáférés célját szolgálják. A kiemelt projekt célja volt az is, hogy a megvalósuló programokat szintetizálja és a fejlesztéseket eljuttassa a közoktatási intézményekhez, a pedagógusokhoz, a fenntartókhoz, a civil és szakmai szervezetekhez, a szülőkhöz és a gyerekekhez. További feladatként jelent meg az implementáció és a disszeminációs tevékenység szolgáltatások révén történő segítése. A központi programmal párhuzamosan a TÁMOP pályázati konstrukció keretei között jött létre a régiós koordinációs központok hálózata, mely a fejlesztés során biztosította a projektbe bevont intézmények szakmai támogató rendszerét. A Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés Innovatív intézményekben című TÁMOP 3.1.4/08/1, 3.1.4/08/2 és 3.1.4/09/1 jelzésű pályázatokon nyertes intézmények számára került sor a Szolgáltatói kosár online felület kifejlesztésére. A komplex szolgáltatói felület, a Szolgáltatói kosár a fejlesztést támogató részterületeket foglalta magában: Továbbképzések; Tanácsadói szolgáltatások; Taneszközök; Intézményi innováció; Általános információ; Szolgáltatások/Szolgáltatók.

8 8 JÓT, JÓL A JÓ GYAKORLATOK HELYE ÉS SZEREPE A KÖZNEVELÉS-FEJLESZTÉS RENDSZERÉBEN A folyamatosan bővülő szakmai információk elsődlegesen azon fenntartók, intézmények, pedagógusok és szaktanácsadók, szolgáltatók munkáját segítették, akik valamely kapcsolódó pályázatnak kedvezményezettjei voltak, de információkkal szolgáltak azok számára is, akik a nevelés-oktatás megújításában tapasztalt szolgáltatókat vagy szolgáltatásokat kerestek. A Szolgáltatói kosár minősített, de nem kizárólagos forrása lett ezeknek a tartalmaknak. Jó gyakorlatok a fejlesztés szolgálatában Az operatív programok révén megvalósuló oktatásfejlesztésben súlyponti elemként szerepelt a horizontális tanulás és a tudásmegosztást segítő hálózatépítési formák támogatása. A tartalomcsere kulcselemei pedig az ún. jó gyakorlatok (best practice) voltak. A jó gyakorlat eredetileg az iparból származó fogalma először az 1970-es évek elején bukkant fel az Egyesült Államokban, s fokozatosan teret nyerve mára teljes létjogosultságot kapott a pedagógiai nyelvhasználatban. Alapja a benchmarking, amely az adott szervezet teljesítményének összemérését, összehasonlítását jelenti az azonos területen működő legjobb szervezetével. A benchmarking feltétele a horizontális tanulás módszereinek, valamint a hálózati rendszerek létrehozásának egyre szélesebb körű és egyre általánosabb alkalmazása. A rendszerváltást követő pedagógiai útkeresés jegyében nagyjából az ezredfordulóig számos, elsősorban reform és alternatív pedagógiai módszereket alkalmazó intézmény fordított figyelmet arra, hogy tapasztalatait, innovatív erejét másokkal megossza, és segítségére legyen a mintákat, megoldásokat kereső társintézményeknek. Később ez a horizontális tanulási forma olyan hálózatokban is megerősödött, mint az önfejlesztő iskolák vagy a Comenius program egyes résztvevő csoportjai, illetőleg az alternatív pedagógiák kiterjedtebb hálózata vagy pl. az ökoiskolai, tehetséggondozó stb. intézménycsoportok. A sporadikus, többnyire spontán és esetlegesen kialakuló kapcsolati hálózatok bővítésé ben aztán egyre meghatározóbb szerepet játszottak az uniós forrásokat felhasználó központi fejlesztések is. A hálózatosodás országos terjesztését távlatilag célul tűző első ilyen uniós fejlesztési program a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programja (HEFOP) volt, hatékony kompetenciafejlesztő oktatási programjaival és a hozzájuk kapcsolódó hazai kísérleti előzményekre is támaszkodó pedagógiai módszertanok kidolgozásával. Ezt követően immár a hálózati tanulás konkrétabb megsegítésére a TÁMOP pályázati konstrukció egyik kötelező elemeként a megvalósító intézmények lehetőséget kaptak jó gyakorlatok átvételére. A központi TÁMOP Hálózatkoordináció program definiálta a jó gyakorlat fogalmát, a leíráshoz egységes szempontokat dolgozott ki, majd egy online (Szolgáltatói kosár néven ismertté vált) felület kifejlesztésével széleskörű lehetőséget biztosított a jó gyakorlatok tulajdonosainak, hogy az intézményi praxisukban kipróbált és alkalmazott fejlesztéseiket a felületre való feltöltéssel bemutathassák. Az így létre jött és folyamatosan bővülő adatbázis hozzáférhetővé vált az átvevő intézmények számára. A jó gyakorlatok azonban nem csak a es pályázati konstrukció szakmai, tartalmi, módszertani hátterét biztosították, hanem központi szerepet játszottak a fejlesztés újabb elemeként megjelenő a horizontális tanulás támogatására létre jövő referenciaintézményi hálózat kialakításában is.

9 márciusáig a közzétett jó gyakorlatok száma megközelítette a 3000 darabot, és ez a szám a TÁMOP II szakasz teljes pályázati konstrukciójának lezárultáig vélhetően még tovább növekszik. A pályázat eredményeként a hazai pedagógiai praxis legnagyobb jógyakorlat-gyűjteménye jött létre. Kutatása és használata során metszeti képet kapunk a közelmúlt pedagógiai innovációs gyakorlatáról; s differenciáltabb képet a mikro szinttől az intézményi szintig a jelen idejű pedagógiai gyakorlatról, annak változásairól és minőségi jellemzőiről is. Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. (a továbbiakban: Educatio) által megvalósított TÁMOP kiemelt projekt I. szakaszában a fejlesztés elsősorban a széles körű kínálat megteremtésére koncentrált, s bár egységes szempontrendszer és eljárásrend is készült a jó gyakorlatok értékeléséhez, az objektív paramétereket biztosító minősítési rendszer kidolgozása az adott időkeretek között nem történt meg. A támogató technikai háttér kialakítása és a jógyakorlat-leírás szempontjainak kidolgozása időben egymással párhuzamosan futott. A kísérletinek mondható fejlesztés még nem mindenben tudta modellálni az alkalmazói/felhasználói szempontokat, a beérkező jó gyakorlatok sokszínűségét. A KUTATÁS-FEJLESZTÉS CÉLJA A jó gyakorlatok sikeres elterjesztésének alapvető feltétele, hogy a köznevelési intézmények rendelkezésére álljon egy gazdag, mindenki számára könnyen hozzáférhető, folyamatosan bővíthető és mindemellett jól kereshető jógyakorlat-gyűjtemény. De ugyanilyen fontos feltétel a jó gyakorlatok átadását-átvételét egységes elvrendszerbe rendező adaptációs kézikönyv létrejötte is. A kutatás-fejlesztési program ezért is tűzte ki célként a jógyakorlat-alkotás, -átadás és -alkalmazás olyan mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban újszerű protokolljának (folyamatmintájának, gyakorlatának) megteremtését és demonstrálását a fejlesztés végeredményeként létrejövő disszeminációs anyagok országos szintű publikálásával, mely a jövőben normatív útmutatásként szolgálhat a köznevelés modern, a hálózati tanulás lehetőségeit alkalmazó pedagógusszereplői számára. Céljaink elérése érdekében a kutatás-fejlesztés az alábbi tevékenységeket foglalta magában. 1. Hazai és nemzetközi tudások, tapasztalatok feltárása, helyzetelemzés a nevelésoktatás területén működő jó gyakorlatok vonatkozásában. 2. A legnagyobb hazai pedagógiai jógyakorlat-gyűjtemény tartalmi vizsgálata kitekintéssel az egyéb hazai és nemzetközi gyűjteményekre; hiányterületek feltérké pezése. 3. Az Iskolatáska 1 új jó gyakorlat feltöltőfelületének minőségbiztosítási célú szakmai elemzése, struktúrájának és tartalmának nemzetközi mintákkal való összehasonlítása. 4. Az adaptációs csomag sztenderdjének megalkotása. 5. A 20 innováció, jó gyakorlat továbbfejlesztésének megvalósítása. 1 Az Iskolatáska a Szolgáltatói kosár szakmai, tartalmi, technikai felülvizsgálatával és megújításával 2013 első negyedében létrejött online felület, amely egyéb szakmai tartalmak mellett magába foglalja a megújított jógyakorlat-feltöltőfelületet is.

10

11 Hazai és nemzetközi tudások, tapasztalatok feltárása, helyzetelemzés a nevelés-oktatás területén működő jó gyakorlatok vonatkozásában Szerzők: Dr. Vass Vilmos Jó gyakorlatok, nemzetközi trendek, folyamatok Régió- és ország tanulmányok Bandiné Dr. Liszt Amália (Ausztria, Németország, Svájc) Demeter József Péter (Közép-Kelet-Európa) Dr. Vass Vilmos (angol nyelvterület, Skandinávia)

12

13 JÓ GYAKORLATOK, NEMZETKÖZI TRENDEK, FOLYAMATOK A jó gyakorlat fogalmának értelmezési kerete, tipológiája Az utóbbi évtizedben, mindenekelőtt a Nemzeti alaptanterv évi felülvizsgálata és bevezetése után a hazai közoktatás-fejlesztési implementációs folyamatok egyik leggyakrabban használt szakkifejezése lett a jó gyakorlat fogalma. A hazai Wikipédia, szabad enciklopédia definíciója szerint: A jó gyakorlat vagy bevált gyakorlat (angolul best practice) a vállalati menedzsment és minőségbiztosítás területén olyan, rutinszerűen végzett tevékenységre utal, ami széles körű tapasztalatokon alapul, és több szervezetben is sikeresnek bizonyult. Gyakran nevezik az angol kifejezés tükörfordításaként félrevezetően legjobb gyakorlatnak. Ez azonban nem helytálló, hiszen semmilyen (adott körben vagy időszakban bevált) gyakorlat nem garantálja, hogy nem létezik nála jobb gyakorlat. 2 Az angol nyelvű Wikipedia a fogalom széles körű elterjedése és az interdiszciplináris szemlélet mellett (menedzsment, minőségbiztosítás, szervezetelmélet) kiemeli a standardok jelentőségét. A jó gyakorlat egy olyan módszer vagy technika, amely következetesen jobb eredményekhez vezet, mint bármilyen más módszer, és amely viszonyítási pontként (benchmarking) szolgál. Továbbá, a jó gyakorlat folyamatosan fejlődhet és jobbá válhat tökéletesítése során. A jó gyakorlat felkapott szakkifejezésnek számít az üzleti világban is, ahol egy jól bevált fejlődési folyamatot és standard gyakorlatot jelöl, amelyet más szervezetek is alkalmazhatnak. A jó gyakorlatot gyakran a minőség fenntartására használják a kötelező jogilag szabályozott standardok alternatívájaként, valamint erősen támaszkodik az önértékelésre vagy benchmarkingra. a benchmark egy befektetés viszonyítási alapja, mércéje. A benchmarkhoz mérten állapíthatjuk meg, hogy az adott befektetés az elvárásokhoz képest jól vagy rosszul teljesített. 3 Ebből a szempontból a viszonyítási pont tűnik a legjobb megfogalmazásnak. Ám a benchmark fogalmának közgazdaság-alapú eredője egy újabb szempontot emel ki a standard és standardizálás dichotómiájában. Erre jó példa az Egyesült Államok standardizálási törekvése, amely kormányzati politikákon átívelő (No Child Left Behind, Top to the Race), benchmarking szemléletet képvisel, különös tekintettel a standardok implementációs folyamatában (standardizált tesztelés). 4 A benchmark valamilyen teljesítmény, hozam összehasonlítására szolgál. Jellemzően befektetési alapok, eszközalapok, nyugdíjpénztárak teljesítményének mérésére használják, amikor az alap vagy pénztár hozamát összehasonlítják benchmarkjának hozamával. A benchmarknak éppen ezért egy olyan indexnek kell lennie, ami jól összehasonlítható a befektetés teljesítményével (utolsó letöltés ideje: ) 3 (utolsó letöltés ideje: ) 4 (utolsó letöltés ideje: ) (utolsó letöltés ideje: ) 5 (utolsó letöltés ideje: )

14 14 JÓT, JÓL A JÓ GYAKORLATOK HELYE ÉS SZEREPE A KÖZNEVELÉS-FEJLESZTÉS RENDSZERÉBEN A teljesítménymérés szempontja mellett érdemes felfigyelnünk az összehasonlíthatóság kritériumára is. A jó gyakorlat komplexebb meghatározása a pedagógiai, didaktikai jelleget emeli ki (módszer, technika), ám a nemzetközi trendek és folyamatok elemzése szempontjából lényegesebb a folyamatos fejlődés, a szükséges felülvizsgálat specifikuma. A jó gyakorlat ebből a szempontból dinamikus és nem statikus, a fejlődési folyamat és a standard gyakorlat egyensúlyára épül. A jó gyakorlat fogalmi fejlődésében meghatározó mérföldkő az alábbi definíció: A jó gyakorlat (angolul best practice) egy módszer vagy tevékenység, amely olyan újszerű, építőjellegű megközelítéseket, technikákat tartalmaz, amely bizonyíthatóan vagy már bizonyítottan hozzájárul az adott intézmény minőségi színvonalának emeléséhez és más intézmények számára is átvehető példaként szolgálhat. A jó gyakorlat tehát adott szakmai kritériumoknak megfelelő innováció, oktatási, pedagógiai, szervezetfejlesztési gyakorlat, amely az intézmény szakmai és menedzsmentet érintő fejlesztőmunkáját az egyéni fejlesztési szintig pozitívan befolyásolja. Az átvett innováció a továbbiakban a felhasználók által is elismert szolgáltatásként képes működni, keresésének és implementációjának lényege tehát a sikeres adaptáció, a saját intézményi működésbe való beépítés. A jó gyakorlatok általában összefonódnak a bench learninggel, hiszen a bench learning partnereknek olyan szervezetet kell választaniuk, amelyeknél a használatban lévő jó gyakorlatok ha a saját szervezetükre, ahhoz igazítva alkalmazzák nagyobb teljesítményhez vezetnek. 6 Szembetűnő a fenti meghatározás erőteljes pedagógiai fókusza, különös tekintettel az innováció és az intézményi minőség összefüggéseire vonatkozóan. Ebből a szempontból a jó gyakorlat implementációja, a bevezetés folyamatának és a jó gyakorlat fenntarthatóságának az értékelése kiemelt jelentőséggel bír. Ám a korábban tapasztalt standardizálási, összehasonlítási kritériumok ebben a definícióban nem jelennek meg annyira markánsan. A dilemma feloldásában a pedagógia fókuszú, innováció- és minőségalapú meghatározásban érdemes felfigyelnünk a bench learning kifejezésre. A bench learning és/vagy a benchmarking tevékenységek bevezetésének fő célja, hogy a szervezet összteljesítmény-növelésének szem előtt tartásával találjanak jobb utakat a feladatok elvégzéséhez. Ez általában a más szervezetek által elért jobb eredményeken alapul. A klasszikus benchmarkinggal ellentétben a bench learning nem foglalja szükségszerűen magában az összehasonlítható szervezetek utáni kutatást. Jobban ösztönzi a másoktól tanulás folyamatát, mint az összehasonlításokat. A bench learning célja, hogy tanuljunk a más szervezetek erősségeiből, abból, amit ők jól végeznek, ihletet merítsünk belőle a saját munkánkban és elkerüljük azokat a hibákat, amelyeket mások vétettek. A bench learninggel a jó gyakorlatok általában felismerhetetlenül összefonódnak, hiszen a bench learning partnereknek olyan szervezetet kell választaniuk, amelyeknél 6 Forrás szövege: Fogalom meghatározások a Közoktatás Minőségéért Díj Modellhez ( Kerekes G. Simon I. Szép L. szerk. (2011): Nemzetközi és hazai bevált gyakorlatok a minőségfejlesztésben. Budapest, OFI.; a TÁMOP / program fejlesztése (utolsó letöltés ideje: )

15 Hazai és nemzetközi tudások, tapasztalatok feltárása a használatban lévő jó gyakorlatok ha a saját szervezetünkre, ahhoz igazítva alkalmazzuk nagyobb teljesítményhez vezetnek. 7 A jó gyakorlat fogalmának fejlődése a standardizálási, értékelési folyamat három típusát különíti el. (1) A kötelező, jogilag szabályozott standardoknak való megfelelés előtérbe helyezi azokat szabványokat, amelyek elsősorban a minőségbiztosítás területén (ISO, TQM, EFQM) már évtizedek óta működnek. (2) A benchmarkokra alapozott jógyakorlat-értékelés az összehasonlíthatósági szempontot hangsúlyozza, ennek érdekében előtérbe kerülnek a közös referencia-pontok, a mérések és nem utolsó sorban az intézményi rangsorok, amelyeknek az egyik eszköze (módszere, technikája) a jó gyakorlat. (3) A bench learningre épülő jógyakorlat-értékelésben a szervezetek egymástól tanulása, a professzionális tanuló szervezetek közötti hálózati tanulás hangsúlyos. (Jacobs, 2010). A jó gyakorlat nemzetközi folyamatainak makro szintű elemzése A jó gyakorlatok nemzetközi folyamatainak makro szintű elemzése elsősorban az interdiszciplináris szemléletet helyezi az előtérbe. Ennek megfelelően azok a főbb területek kerülnek felsorolásra, amelyek egyrészt előrébb járnak a jó gyakorlatok tekintetében a közoktatás-politikai szektornál, másrészt a tapasztalatok mellett a konceptuális, fogalmi fejlődési és az extenzív, a jó gyakorlatok egyszerű begyűjtésének a szintjét is meghaladják. Nem elhanyagolható tényező, hogy a standardok és módszerek kidolgozása egy komplex rendszer része, amelynek a legfontosabb pillérei az alábbiak: kockázatértékelés és tervezés, szempontrendszer megalkotása, ellenőrzési célok megfogalmazása és operacionalizálása, nyomon-követési eljárások (hatás- és beválásvizsgálatok) koncipiálása, hiányosságok felszámolása, minőségbiztosítási rendszer kidolgozása, különös tekintettel a független értékelésre vonatkozóan. A jó gyakorlatok nemzetközi trendjeinek az elemzését a fenti pillérek határozzák meg, ám a pénzügyi, a pedagógiai és közösségi elszámoltathatóság tekintetében is alapvetőek. Radó Péter egyenesen ezt írja: Az évtized első felének hazai oktatáspolitikai vitáiban az elszámoltathatóság fogalma futotta be az egyik legnagyobb karriert. Radó ebben a tanulmányában előtérbe helyezi a teljesítmény-menedzsment logikát, amely ugyan magában foglalja a minőségértékelés egyes elemeit is, ám rendszerszinten a jó gyakorlatokról történő gondolkodásra is rávilágít. (Radó, 2007) Melyek azok a területek, amelyek az elszámoltathatóság és átláthatóság összefüggésrendszerében kidolgozták és alkalmazzák az ellenőrzési standardokat, eljárásokat és módszereket? 7 Forrás szövege: a TÁMOP / program fejlesztése Bench_learning utolsó letöltés ideje: )

16 16 JÓT, JÓL A JÓ GYAKORLATOK HELYE ÉS SZEREPE A KÖZNEVELÉS-FEJLESZTÉS RENDSZERÉBEN Minőségbiztosítás A minőségbiztosítás területe a jó gyakorlat fogalmát lényegesen komplexebben értelmezi: az irányítás, értékelés és fejlesztés háromszögében a jó gyakorlatok standardjai tekintetében a teljesítménymutatók rendszerét dolgozta ki. A jó gyakorlatok protokollját dimenziókra és indikátorokra bontja, amely lehetővé teszi, hogy a nemzeti standardok hatás- és beválásvizsgálata érvényes, megbízható és minőségi legyen. A minőségbiztosítás területére a benchmarkokra épülő, összehasonlítás-alapú típus jellemző. Vállalati menedzsment A vállalati felelősségvállalásban a jó gyakorlatok sztenderdjei és a kiválasztás minőségkritériumai játszanak kiemelt szerepet. A menedzsment területének a legfőbb üzenetei abban foglalhatók össze, hogy a részletes specifikáció mellett a jó gyakorlatok kiválasztásának és tipizálásának is megvan a protokollja, amelyben az eszközök, a benchmarkok és a teljesítményjelzők is megjelennek, erősítve ezzel a jó gyakorlatok elszámoltathatóságának és átláthatóságának az összefüggésrendszerét. A menedzsment területére a benchmarkokra épülő, összehasonlítás-alapú típus jellemző. Egészségügy Az egészségügy legfőbb üzenetei egyrészt hasonlóak, mint azt a minőségbiztosítás és a menedzsment területén érintettük, másrészt két új elem is megjelenik. A szakmai protokollok rendszere kellő mértékben specifikált, valamint tényekre alapozott (evidencebased). A tényekre alapozott jógyakorlat-kiválasztás egyben azt is jelenti, hogy a nemzeti standardokban és egyben a közoktatás-fejlesztési implementációs folyamatokban megnő a hatás- és beválásvizsgálatok szerepe. A jó gyakorlat tipológia mindhárom típusa (törvényi, benchmark, bench learning) megtalálható. A standard-alapú megközelítés azonban érvényesít egy olyan horizontális szempontot, nevezetesen a szakmai protokollok megalkotását és folyamatos értékelését, amely a pedagógiai fejlesztések implementációs folyamataira is hatással van. A jó gyakorlat nemzetközi folyamatainak mikro szintű elemzése A kiindulópont a tantervi-tartalmi implementáció konceptuális, majd funkcionális elemzése volt, különös tekintettel a jó gyakorlatok szerepére, a kiválasztásuk szempontrendszerére, minőségindikátoraira, valamint a fenntarthatóságra vonatkozóan. Az implementáció eredményessége, hatékonysága és minősége, a bevezetés folyamatának elszámoltathatósága szoros összefüggésben van a nemzeti standardok harmonizációjával és begyökereztetésével. Feltételezésünk szerint ennek egyik hatékony eszköze a jó gyakorlatok kiválasztása, elemzése, elterjesztése és fenntarthatósága. A nemzeti standardok mögött meghúzódó alapelvek, célkategóriák, különös tekintettel a fejlesztésközpontúság, a kompetencialapúság és az egész életen át tartó tanulás támogatására vonatkozóan erőteljes koherenciát kell, hogy mutassanak a tartalmi szabályozás elemeivel.

17 Hazai és nemzetközi tudások, tapasztalatok feltárása A koherencia mellett azonban érdemes előtérbe helyezni a szisztematikus, komplex folyamat egészét, különös tekintettel a fejlesztéspolitikai, valamint a mérési-értékelési eszközrendszert tekintve. A jó gyakorlatoknak kiemelt szerepük van az elszámoltathatósági paradigma függvényében is. A hollandiai programfejlesztési központ (SLO) komparatisztikai kutatási eredményei közül a curriculum implementációs folyamatok szintrendszerét érdemes kiemelni. Ezek az alábbiak: Szupra (nemzetközi, összehasonlító) Makro (rendszer, társadalom, nemzet, tartomány) Mezo (iskola, intézmény, program) Mikro (osztály, csoport, lecke) Nano (egyéni, személyes) 8 Figyelemre méltó, hogy a szupra-, makro- és mezoszinteken túl a fejlesztések a mikro- és nanoszintekre is fókuszálnak. Ez a jó gyakorlatok korábbi extenzív begyűjtését meghaladja, és a működőképességre, valamint a kiválasztás minőségindikátoraira, a korábban más, interdiszciplináris területeken elemzett standardokra és protokollokra helyezi a hangsúlyt. A jelenlegi hazai tartalmi szabályozási rendszer a jó gyakorlat fogalmi tipológiájában az első típusnak felel meg, hiszen egy kormányrendeletben található meg a specifikáció. Nem elhanyagolható tényező, hogy a specifikáció alapján egyrészt kidolgozhatók azok a szakmai protokollok, amelyeket például az egészségügy területén láthattunk, másrészt a bench learning alapján lehetővé válhatna a jó gyakorlatok alapján az egymástól tanulás, a professzionális tanuló szervezet erősítése. A nemzetközi szervezetek jó gyakorlat politikája Az OECD célja a jó gyakorlatok terjesztésével a hosszú távú, rendszerszintű gondolkodás, az eredmény alapú, tényekre alapozott szemlélet elterjesztése a rövid távú előnyök, és a tudományosan, mérésekkel alátámasztott eredmény elvárások helyett, továbbá lehetőséget ad a jogalkotók számára, hogy széles érdekek számára hatékonyan szabályozzon. 9 A jó gyakorlat felismerhető arról, hogy gondosan tervezett, a kitűzött célokat jól szolgálja, továbbá elkerüli az elfogadhatatlan költségeket és időveszteséget. Az OECD egy-egy kijelölt területen számos módszerrel gyűjti össze a tagországok tapasztalatait a legjobb, leghatékonyabb, legeredményesebb módszerek, filozófiák terén. Az OECD műhelymunkákat, kerekasztal-beszélgetés sorozatokat szervez, munkabizottságokat hoz létre, tanulmányokat rendel meg. Az összegyűjtött jógyakorlat-ajánlásokat az OECD titkársága állítja össze, publikálja saját weboldalán, és terjeszti a tag és nemtag országok kormányainak, valamint a tematikusan releváns és illetékes szerveinek. Tipikusan egy OECD jó gyakorlat dokumentum a bevezető után tisztázza, milyen célok elérésére ajánlja ezeket az eszközöket. A dokumentum törzse a konkrét ajánlások listája, témánként csokrokba szedve. Általában ezek a publikációk nem definiálják a jó gyakorlat fogalmát, nincs bennük szó arról sem, hogy hol, milyen körülmények közt használta őket 8 Curriculum development re-invented. Ed.: Jos Letschert SLO. Leiden, the Netherlands, 2005, Regulatory Impact Analysis: Best Practices In OECD Countries (utolsó letöltés ideje: )

18 18 JÓT, JÓL A JÓ GYAKORLATOK HELYE ÉS SZEREPE A KÖZNEVELÉS-FEJLESZTÉS RENDSZERÉBEN mely tagállam, milyen eredményességgel. Amikorra egy ilyen ajánlást megfogalmaznak, addigra az OECD titkársága már megbizonyosodott arról, hogy ezek a módszerek jól működő minták lehetnek. A pedagógia területén a jógyakorlat-módszerek elemzése az 1990-es évek közepén kezdődött a What Works in Innovation in Education (Ami működik a pedagógiai innovációban) címmel kezdeményezett kutatás sorozattal. A kutatások célja olyan eljárások kidolgozása volt, amiket azután többféle környezetben és intézményi háttér mellett tesztelhettek, és sokrétűen elemezhettek. Mind a tanítás, mind az értékelés témájában felmérték, hogy mely módszerek milyen tulajdonságú csoportokban, milyen körülmények közt működnek jól. 10 Az Európai Parlament és a Tanács 2006-os, az Európai Szociális Alapról szóló rendeletéből megtudhatjuk, hogy a rendelet értelmében az ESZA támogatja a transznacionális és a régióközi együttműködés keretében végzett tevékenységeket, különösen az információk, tapasztalatok, eredmények és a bevált gyakorlat megosztásán, továbbá kiegészítő módszerek és összehangolt vagy együttes fellépés kialakításán keresztül. (Európai Parlament és a Tanács, 2006, 3. cikk (6). A Bizottság technikai segítségnyújtást ígér a tagállamok számára: [a] Bizottság különösen ösztönzi a bevált gyakorlatok azonosítását és terjesztését, valamint a kölcsönös tanulást a transznacionális és régiók közötti együttműködést szolgáló tapasztalatcserét, tudatosságnövelő tevékenységeket, szemináriumokat, hálózatépítést és a szakértői értékeléseket azzal a céllal, hogy erősödjön az ESZA szakpolitikai vetülete és a Közösség foglalkoztatási és társadalmi befogadással kapcsolatos célkitűzéseihez való hozzájárulása. (Európai Parlament és a Tanács, 2006, 9. cikk). RÉGIÓ- ÉS ORSZÁGTANULMÁNYOK A kanadai (Ontario tartomány) jógyakorlat-fogalom tipológiáját elsősorban a közösségi elszámoltathatóság paradigmája határozza meg. (Leithwood, 1999) A szisztematikus változások kezelésének algoritmusa alapján a bench learning típusú jó gyakorlat szemlélet kerül az előtérbe, különös tekintettel a pedagógiai innovációra és az ahhoz szorosan kapcsolódó professzionális tanuló szervezetre, konkrétabban a tudásmegosztásra és -menedzselésre vonatkozóan. (Lakshmi, Rama és Hendrikz, 2007). Ez szorosan összekapcsolódik a fejlesztésközpontúsággal és a jó gyakorlatok minőségbiztosításával. A kurrikulumok és egyéb programok hatás- és beválásvizsgálata kerül az előtérbe. (Lakshmi, Rama és Hendrikz, 2007) A jó gyakorlatok eredményessége tekintetében a kimenetre helyeződött a hangsúly, ám ez nem eredményezett standardizálást, hanem sokkal inkább az egyensúlyteremtés jegyében a fejlesztő minőségi szempontokat hangsúlyozza. (Lakshmi, Rama és Hendrikz, 2007). Összegezve a legfontosabb üzenetek az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Intézményesíteni az innovatív gyakorlatokat és beágyazni a kutatási projektekbe, amelyek relevánsak az intézményi és nemzeti környezetnek megfelelően (Lakshmi, Rama és Hendrikz, 2007). 10 What Works In Innovation And Education, Improving Teaching And Learning For Adults With Basic Skill Needs Through Formative Assessment (utolsó letöltés ideje: )

19 Hazai és nemzetközi tudások, tapasztalatok feltárása Fel kell készíteni az intézményeket, hogy hogyan tudják átvenni, implementálni a megismert jó gyakorlatokat, azokat fejleszteni, nyomon követni. Ez folyamatos fejlesztést, nyomon követést, szisztematikus hatás- és beválásvizsgálatokat igényel. 3. Nem csak hazai, hanem nemzetközi jó gyakorlatok átvételére is szükség van. Ezek folyamatos frissítése és elérhetővé tétele szükséges. (Lakshmi, Rama és Hendrikz, 2007). 4. Fontos a próbaidő, pilot csoport/év a jó gyakorlatok implementációjában, az egymástól tanulás ezen fázisában. (Lakshmi, Rama és Hendrikz, 2007). 5. Végül a hatékonyság két alappillére az együttműködés és az egymástól tanulás háló zata. A Skandináv régió jó gyakorlat szemlélete egyrészt rendkívül közel áll a fogalmi tipológia harmadik típusához (bench learning), hiszen a közoktatási fejlesztések implementációs folyamata erőteljesen innováció-alapú, előtérbe helyezve a fejlesztő értékelést, a tanárképzés megújítását és a kreativitást. A finnországi több évtizedes folyamatok, a méltányosságot előtérbe helyező, ám a hatékonyságot, valamint minőséget szem előtt tartó szisztematikus lépések, leckék egészét tekintve olyan jó gyakorlatok, amelyek ötvözik a fogalmi tipológia második (benchmarking) és harmadik típusát (bench learning) is. (Laukkanen, 2013; Sahlberg, 2013) Ugyanakkor nem elhanyagolható tényező, hogy a minőségi standardokat helyezik az előtérbe, ám a standardizálási trendet negligálják. Hitet tesznek az autonómia, a tanári professzionalizmus és a magas szintű vezetőképzés mellett, mindezt a tartalmi szabályozás komplex támogató rendszerének megfelelően a kreativitás és innováció fejlesztésközpontú kontextusába helyezik. A jó gyakorlat kiválasztása, értékelése és fenntarthatósága tekintetében erőteljes az interdiszciplináris szemlélet, különös tekintettel a környezetvédelemre, jelesül a vízminőségre vonatkozóan. Norvégiában a kiegyensúlyozott élet területén készítettek útmutatót a jó gyakorlatok implementációjára és a kritériumrendszerére vonatkozóan. A főbb kritériumok: 1. innováció, 2. eredményesség, 3. átláthatóság. Az implementáció összekapcsolódik a tartalmi szabályozás komplex támogató rendszerével, jelesül a jó gyakorlatok a fenti kritériumrendszernek megfelelően mindazok a módszerek és eszközök lehetnek, amelyek a hatékony és eredményes implementációt szolgálják. A német nyelvterületen tíz-tizenkét éve kezdték el a jó gyakorlatok gyűjtését, hogy kritériumrendszerük feltárásával és a jó példák nyilvánosságra hozásával támogassák a minőségfejlesztést. A menedzsment, üzleti IT, PR és média, marketing, pénzügy, egészségügy területeken jelent meg a legtöbb jó gyakorlat. Miután felismerték, hogy a jó gyakorlatok átvehetők/adaptálhatók, mérhető eredményekkel rendelkeznek, innovatívak és pozitív hatásúak lehetnek, kezdtek elterjedni más társadalmi alrendszerekben is. Az oktatás, a pedagógia területén a jó gyakorlatok az iskolafejlesztési igényekhez kapcsolódhattak. Németországban az iskolafejlesztések egyedi célokat valósítanak meg, a közös fejlesztések sem a terjesztésre készülnek elsősorban. Ezért nem kell szakmailag elfogadtatni az elkészített kísérleti programokat. Ez nem jelenti a folyamatos kontroll hiányát, azt eredményezi viszont, hogy kevés a publikált jó gyakorlat. Az utóbbi években az iskolafejlesztés (Schulentwicklung) a legtöbb szakirodalommal és oktatáspolitikai

20 20 JÓT, JÓL A JÓ GYAKORLATOK HELYE ÉS SZEREPE A KÖZNEVELÉS-FEJLESZTÉS RENDSZERÉBEN támogatással rendelkező törekvés. A fejlesztésekhez az esetek nagy részében jó gyakorlatok is társulnak. A korszerű iskolarendszerről a német nyelvű országokban is megoszlanak a vélemények. Ausztriában a rendszerszintű változtatás helyett egyes iskolákon belül történtek innovációk. Az iskolai élet különböző területein változtattak a korábbi gyakorlatokon: néhány helyen egyszerűen kibontották az osztálytermek közötti falakat, hogy teljesen új tanulási lehetőségeket teremtsenek. Máshol a tantárgyi kínálatot változtatták meg, vagy tanulói vállalkozásokat alapítottak. Színházi tevékenységeket indítottak az iskolai programok között és hospitációkat vezettek be. Ezekre az innovatív megoldásokra úgy tekintenek, mint olyan jó gyakorlatokra, amelyek az iskolák minőségét tudják javítani az aktuális jogszabályi keretek között. Az ilyen jó gyakorlat példákat azért jelentetik meg, hogy mások is megismerhessék az új lehetőségeket, tanuljanak belőlük, ha szeretnék, maguk is próbálják ki saját körülményeik között. (Vogel, 2011) A svájci Luzern kantonban az iskolák minőségbiztosítását és -fejlesztését ötévenkénti külső értékelés támogatja. Ennek részletekbe menő leírása közt találtunk rá az eljárás menetében a véleményalkotás módjánál a Gute Praxis (jó gyakorlat) fogalomra. Az iskola minősítésekor az értékelő team meghatározott minőségelvárásokhoz tartja magát. A gyakorlat leírásához négyfokú skálát használnak világos kritériumokkal és indikátorokkal. A fokozatok: 1. Elégtelen gyakorlat: veszteséges gyakorlat, a minimum követelmények nem teljesülnek. 2. Elemi gyakorlat: a működőképes gyakorlat alapvető követelményei teljesülnek, megfelel a minimumkövetelményeknek. 3. Jó gyakorlat: jó színvonalra fejlesztett gyakorlat, a minimumkövetelményeket egyértelműen túlteljesíti. 4. Példás gyakorlat: az iskola a Best Practice úton jár, a jó gyakorlatot egyértel műen túlszárnyalja. Az értékelő team a munkájához segítséget is kap: értékelési területenként a négy fokozathoz elkészített részletes szempontlista formájában (EH Schulprofil, 2013). Az iskolai élet valamennyi területének gyakorlata az osztálytermi munkától a menedzsmentig értékelhető a minősítési skálával, tehát az adott intézmény bármelyik területen rendelkezhet jó vagy példás gyakorlattal, illetve a különböző területeknek lehet különböző szintű az értékelése. A kutatás eredményeként megállapítható, hogy a jó gyakorlatok a német nyelvterületen az oktatás minőségbiztosítását szolgálják, amellyel három területre koncentrálnak. Egyrészt a pedagógusok szakmai fejlődése, professzionalizmusuk fokozása a cél, másrészt az iskolák fejlesztése oktatási standardok kialakításával, külső és belső értékeléssel, valamint a menedzsment megerősítésével. Harmadrészt a tanulói teljesítmények fokozására, az osztálytermi munka hatékonyságának növelésére fókuszálnak. Az iskolafejlesztéshez, a hálózati tanuláshoz, a standardok kialakításához a 2001-es PISA mérés eredményei adták a legnagyobb inspirációt. A német oktatáspolitika a nemzetközi versenyben lényegesen jobb eredményeket kívánt elérni, mint 2001-ben, és felismerte, hogy ehhez az egyes intézmények fejlesztésére van szükség. A német tartományok különböző módokon igyekeztek biztosítani az oktatás minőségének növelését. Az viszont megállapítható,