Hermann Gmeiner professzor és Josef von Ferenczy mondott üdvözlô beszédet a gyermekfalu megnyitásakor.

Átírás

1 BATTONYA A TÖRTÉNET KÉPEKBEN ÉV TÖRTÉNET Sok lelkes, segítôkész ember munkájának köszönhetôen itt, Battonyán kezdett épülni az elsô magyarországi SOS Gyermekfalu Megépülhettek a családi házak, amelyek otthont adnak a szüleiket nélkülözni kényszerülô gyermekeknek. Hermann Gmeiner professzor és Josef von Ferenczy mondott üdvözlô beszédet a gyermekfalu megnyitásakor Sokan és sokat dolgoztak azért, hogy a gyermekfalu elnyerje mai, otthonos formáját és biztonságot nyújtson az itt felnövô gyermekeknek. A gyermekfaluban jelenleg 14 családi házban 72 gyermeket és fiatal felnôttet nevelünk. Máig mintegy 228 gyermek talált itt otthonra. A falu lakói és munkatársai büszkeséggel ünneplik a battonyai SOS Gyermekfalu fennállásának. évfordulóját.

2 A CSALÁDJUKAT VESZTETT GYERMEKEKÉRT Nincs annál nagyobb igazságtalanság, mint ha a gyerekek nem juthatnak hozzá ahhoz, amit pedig megérdemelnének: a biztonságot nyújtó, szeretô családhoz, a személyiség kibontakozását segítô gyermekkorhoz. Hermann Gmeiner egyszerûen nem tudott, nem akart beletörôdni ebbe az igazságtalanságba megalapította hát az SOS Gyermekfalu világhálózatot, mely családias körülmények között nyújt otthont azoknak a gyerekeknek, akiknek széthullott vér szerinti családjuk már nem képes erre. Az SOS gyermekfalvakban a gyerekek nevelôszülôk gondoskodásában, családonként egy-egy házban, testvéreikkel együtt maradva nevelkednek, a falu nagy közösségének tagjaiként. Az SOS hálózat elsô magyarországi intézménye, a battonyai gyermekfalu évvel ezelôtti megnyitása minden szempontból reformlépésnek számított a magyar gyermekvédelem történetében. Azóta több száz, vér szerinti családját nélkülözni kényszerülô gyermek talált szeretô otthonra Battonyán. Magyarország elsô SOS létesítményének alapkövét október 30-án a nemzetközi szervezet alapítója, dr. Hermann Gmeiner professzor helyezte el. Az építkezés még nem fejezôdött be, amikor az elôször elkészült 5 házba április 18-án megérkeztek az elsô gyerekek. Néhány beszédes tény: A magyar gyermekvédelmi ellátás elismert alternatívájaként nyújtunk hivatásos nevelôszülôi ellátást az ország hat létesítményében: Battonyán 1986 óta, Kecskeméten 1990 óta, Kôszegen 1993 óta, valamint a Szegeden, Lajosmizsén és Sé községben mûködô ifjúsági otthonokban. Jelenleg több mint 300 gyermek él gondoskodásunkban. A testvéreket együtt tudjuk elhelyezni és mindent megteszünk azért, hogy ahol csak lehetséges, a gyerekek szoros kapcsolatban maradjanak vér szerinti családjukkal. Az elmúlt év alatt 228 gyermek talált új otthonra Battonyán és mintegy 600 gyermek nevelkedett az ország más, késôbb megnyílt SOS gyermekfalvaiban. Jelenleg Battonyán 14 családi házban 72 gyermeket és fiatal felnôttet nevelünk. Annak érdekében, hogy minél nagyobb létszámban nyújthassunk családi jellegû ellátást rászoruló gyermekek részére, nevelôszülôi hálózatunkat a gyermekfalun kívül élô családokkal is bôvítjük. Felemeltük hangunkat a repatriált, vagyis kitoloncolt gyermekek jogaiért. Erôfeszítéseinket az Ombudsmani Hivatal vizsgálata is elismerte.

3 Egy pedagógus másképp Elôször az 1986-os ünnepélyes megnyitón jártam a gyermekfaluban. Akkor még elsôs gimnazistaként kísértem el szüleimet édesapám alapító tagja volt az SOS Gyermekfalu Magyarországi Egyesületének. Belôlem matek-fizika szakos tanár lett egy általános iskolában, de hamar kiderült számomra, hogy a hagyományos tanári munkánál többre vágyom. Nagyobb szabadságot, önállóságot képzeltem el magamnak, a tanítási órák kötöttségét nem nekem találták ki. Mint minden fiatal, kerestem a helyem a világban. Aztán 1996 decemberében minden megváltozott. Az egyik SOS-fiatal, Kovács Matyi ajánlására Rendes tanár, vegye fel István bácsi nyugodtan, az akkori faluvezetô felajánlott egy faluvezetô helyettesi állást, amit rövid gondolkodás után elfogadtam, és feleségemmel együtt beköltöztem a gyermekfaluba. Immár 7 éve vezetem a gyermekfalut. Feladatomat nem munkaként fogom fel, hiszen itt is élek, ez egyfajta életmód, szemlélet, elfogadás. Ha kimegyek az udvarra, nem csak a sajátjaimat nevelem, a többi itt élô fiatallal is együtt játszunk, beszélgetünk. A gyermekeim is természetesnek veszik, hogy együtt élünk egy nagyobb közösséggel, imádnak itt élni, ahogy mindannyian. Németh Szabolcs faluvezetô

4 Az én szívem kis óra, szeretet a rugója, mindig csak azt ketyegi, hogy az egész világot szereti. Az SOS Gyermekfalu egyik családjától kaptam emlékbe ezt a kis versikét. Az egész világot helyére természetesen behelyettesíthetô bárki, akinek arcát, mozdulatait, mosolyát, illatát, tekintetét egész életünkben magunkban hordozzuk. A szüleiket elveszítô vagy ideiglenesen nélkülözô gyerekek az SOS Gyermekfalvak révén szeretetben, bizalomban, és biztonságban nevelkedhetnek vér szerinti testvéreikkel együtt. Családban, ahol a nevelôanyukájuk éjjel-nappal, örömben és bánatban, betegségben és szerelemben mellettük van, és ahol a családokra figyelô, értô és érzô szakemberek támogatják. Ezek a gyerekek az évek során hátrányaikból elônyt kovácsolhatnak, lelki-testi sebeik begyógyulhatnak, és a bennük rejlô tehetség is utat törhet magának. Alapvetôen azért állok az SOS Gyermekfalu mellett, mert szeretem a gyerekeket. Tudom, hogy mennyire fontos, hogy gyermekkorban milyen emberek vannak mellettük, és hogy ez mennyire befolyásolja a felnôtté válásukat. Az SOS Gyermekfaluban azoknak a gyerekeknek is részük van a családi szeretetben, akiknek ez nem adatott meg a vér szerinti szüleikkel. Érezhetik, hogy tartoznak valakihez, hogy valaki mellettük áll, még akkor is, amikor nem olyan könnyû az élet. Az elmúlt évben már felnôtt jó néhány gyermek, aki azóta sikeres felnôttként állja meg a helyét a nagyvilágban. Azt hiszem, ez az eredmény magáért beszél. Vajda Attila SOS nagykövet Barabás Évi SOS nagykövet

5 Én ide tartozom Amint azt Anikó története is példázza, az SOS falvakba kerülo gyerekek és szüleik között egyáltalán nem mindig szakad meg a kapcsolat. A gyermekfalvakban szeretettel várják a látogatóba érkezo szüloket, és az is elofordul, hogy ha idovel rendezodnek az otthoni viszonyok, a gyerekek visszakerülhetnek vér szerinti családjukba. Számomra az SOS gyermekfalu egy olyan életet nyitott meg, amelyrôl nem is álmodtam ôszén az öcsémmel együtt kerültem az akkor megnyílt battonyai SOS gyermekfaluba. Ekkor 4-5 évesek voltunk. Erika lett a nevelôanyukánk, és már négy SOS testvér is várt bennünket. Könnyen sikerült beilleszkedni, mivel kicsik voltunk és felkaroltak minket. Eleinte a szüleink tartották velünk a kapcsolatot, de idôvel ez elhalványodott. Ahogy elveszítettük a szülök emlékét, párhuzamosan kaptunk egy másik családot, amelynek tagjaival nap mint nap együtt éltük meg az örömöt és bánatot. Ahogy teltek-múltak a hetek, hónapok, egyre jobban megszerettük egymást és igazi családként tudtunk együttmûködni. Az általános iskolát befejezve a Szarvasi Székely Mihály Szakmunkás Iskolában fodrásznak tanultam, és 4 év alatt sikeresen befejeztem a tanulmányaimat. A battonyai gyermekfaluban nagykorúságomig maradtam, majd Szegedre átköltözve a szegedi Ifjúsági házba kerültem, ahol másodszakmát szereztem (ABC eladói tanfolyamot végeztem) és leérettségiztem. Az SOS gyermekfalu egy hely, ahol mi, gyerekek kaptunk az élettôl egy lehetôséget. Egy hely, ahová mi mindig tartozunk. Egy család, ahol mindenki egyenrangú, és ahová bizalommal bármikor hazatérhetünk. Anikó

6 Anyává válni az élet legcsodálatosabb dolga Mikor két kisfiam felnôtté vált, már meglévô munkahellyel, az önálló életre felkészítve, arra gondoltam, jó volna újra gyerekekkel foglalkozni, hisz mindig is nagyon szerettem ôket. Egy ismerôsöm megemlítette, hogy felvétel van a battonyai gyermekfaluban június 1-jével munkába álltam. Teli önbizalommal, tervekkel kezdtem el dolgozni, és mindjárt 10 gyerekkel! Szerencsés voltam, mert a nyári szünetet négy frissen bekerült kislánnyal tölthettem, és mire a nagyobbak a táborozásból hazaértek, a kicsikkel már teljesen összeszoktunk. A nagyobbak azonnal elfogadtak engem és a kicsiket is. Még azon a nyáron családi kirándulásra mentünk mind a 11-en, ahol a fiam a feleségével, sôt az édesanyám is segített. Megnyugtató és fontos számomra, hogy az SOS családom életének a vér szerinti családom is a részese lehet, hiszen úgy érzem, csak így tudom hatékonyan végezni feladatomat. A következô évben a nagyobbak közül többen ifjúsági házba mentek, majd az elkerült fiatalok helyett érkeztek az újabb és újabb gyerekek. Bízom benne, hogy az eddigi évek és az egész család közösen, egymást tanítva megszerzett tudása könnyebbé teszi, hogy minden gyerekem úgy nôjön fel, hogy idôvel önállóan és biztonságban megállja helyét az életben. Panni néni SOS nevelôanyuka

7 Nagyon nagy élmény volt számomra, hogy SOS családommal sok szép helyre eljutottunk nyaralni, kirándulni. Mindig arról álmodozom, hogy egyszer kislányommal visszamehetek azokra a csodálatos tájakra, hogy megmutathassam neki, milyen gyönyöru helyeken volt lehetoségem nyaralni. Battonya fordulópont volt az életemben Hét éves voltam, amikor édesanyám elhagyott engem és testvéremet. Akkor nevelôotthonba kerültünk, majd április 16-án az elsôk között költözhettünk be Battonyán az elsô magyarországi SOS Gyermekfaluba. Emlékszem, nagyon tetszettek az éppen akkor virágzó gyümölcsfák. Nagyon nagy izgalommal fogadtuk anyukánkat, aki mindig szeretettel, megértéssel fordult felénk. Nagyon sokat játszottunk együtt. Nem sokkal késôbb benépesült az egész ház. Kilencen nevelkedtünk anyukánk védô szárnyai alatt. Mindent megkaptunk, amire szükségünk volt. Nagyon szerettük a közösen eltöltött ünnepeket. A kapcsolatot a mai napig is tartjuk anyukánkkal, és ha tehetjük, akkor ünnepek alkalmával összejön a család. Már 11 éves koromban elhatároztam, hogy az egészségügyben szeretnék dolgozni, mindig szerettem volna az embereken segíteni. Tanulmányaimat ezen a területen folytattam és folytatom a mai napig is. Kezdetben ápolóként dolgoztam, de már 11 éve mûtôsnôként dolgozom. Nagyon szeretem a munkámat. Úgy érzem, a legnagyobb sikereket ebben értem el. 20 éves voltam, mikor elkezdtem az önálló életemet Szegeden ben férjhez mentem, a lakodalmunk az SOS Gyermekfaluban volt megtartva és ott volt az egész falu apraja-nagya ban született kislányom, Nikolett. Mariann

8 Az az anya, aki felnevel május 7-én érkeztem a faluba öt öcsémmel és a nôvéremmel. Akkor még nem is gondoltam, hogy a falu mennyi mindenben támogat minket. Mindig számíthattam valakire, ha segítségre volt szükségem. Mikor megérkeztünk a faluba, osztályozó vizsgát kellett tennem, mert nem volt elég jegyem. Tanárt fogadtak mellém, és a falu dolgozói is próbáltak segíteni a tanulásban. Hála nekik, sikerült felzárkóznom. Az évek során számos helyre eljuthattam, sok élményt szereztem a családi kirándulások, jutalomtáborok alkalmával is. Általában az emberek mindig a nagyobbra és a jobbra vágynak, nincsenek megelégedve azzal, amit kapnak. Én nagyon sokat kaptam az SOS Gyermekfalutól, és a szeretetet, az odaadást nem lehet semmivel pótolni. Zsüli

9 Valóra válthattam az álmom Úgy érzem, könnyen tudok bánni a gyerekekkel, és ok is hamar elfogadnak engem. Tavaly a gyermekfalu óvódásainak szervezett háromhetes táborban segédkeztem, ami nagyon nagy élményt jelentett nekem. Gyermekkorom elsô 8 éve szokványos módon telt. Szüleim 8 éves koromban elváltak, én édesapámmal maradtam, aki súlyos depressziós lett. 9 éves voltam, amikor édesapám halála után intézetbe kerültem, majd rövidesen a battonyai SOS gyermekfaluban helyeztek el. Félve érkeztünk a faluba testvéremmel, Helénával. Sok gyereket láttunk, akik boldogan ugráltak körbe minket. Vajon mindig ilyenek, vagy csak segíteni akarnak nekünk? Odakísértek minket egy szép nagy házhoz, melyrôl kiderült, itt fogunk élni néhány SOS testvérünkkel együtt. Anyukánk Magdi néni lett, aki nagy szeretettel és türelemmel foglalkozott velünk. Ettôl kezdve teljesen úgy éltünk, mint egy igazi nagycsalád. Mindig nagyon odafigyeltek ránk, segítettek a tanulásban és minden másban is. Az általános iskola után egészségügyi középiskolába mentem. Tanulmányaimat jó eredménnyel végeztem és megtanultam gazdálkodni a pénzzel. Régi álmom vált valóra, mikor felvettek egy pedagógiai fôiskolára, óvodapedagógus szakra. Nagyon szeretem a gyerekeket. Elhatároztam, hogy a jövôben önkéntesként fogom segíteni a gyermekfalu lakóit. Hamarosan szeretnék magam is családot alapítani. Igazi családanya szeretnék lenni, egy meghitt otthont képzelek el, gyermekzsivajjal betöltve. Edina

10 Az SOS falvakban mindig nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy felismerjék és kibontakoztassák a gyerekekben szunnyadó tehetséget. A sportban, a muvészetekben vagy a bármely más téren elért sikerek önbizalmat adnak, és erre igen nagy szükség van a sikeres felnott élethez. Akinek már saját CD-je van! Böbe 1997-ben, hétévesen került a battonyai gyermekfaluba, öt testvérével együtt. Rendkívül aktív, energikus, határozott lány volt már akkor is. Hamarosan kiderült, hogy különleges tehetsége van az énekhez, zenéhez. A népdalok éneklése állt hozzá legközelebb. Szakemberek is felfigyeltek tehetségére, a zeneiskolában furulyázni kezdett, késôbb két testvérével együtt citerázni is megtanult. Böbe nagy szeretettel fordul a kisebb gyermekek felé. Néhány éve a gyermekfalu egy CD-t is készített, melyen Böbe népdalokat ad elô. Böbe egy céltudatos, kitartó fiatal, aki ma már önálló felnôttként éli az életét.

11 Nagyon fontos, hogy az SOS gyermekfalvakban a testvérek együtt nevelkedhetnek fel. A megorzodött, megerosödött testvéri kapcsolatok fontos támaszt jelenthetnek majd a késobbiekben is. Egy kislány, akire mindig lehet számítani Klaudia 2006 márciusában került a battonyai SOS-gyermekfaluba négy testvérével együtt, mert édesanyjuk sajnos már nem volt képes gondoskodni gyermekeirôl. Klaudia, a legidôsebb testvér akkor hatodik osztályos volt. Klaudiát komoly kislányként ismertük meg a gyermekfaluban, aki hamar kitûnt tanulmányi eredményével és kitartásával. A történelmet, az angolt és a spanyol nyelvet kedveli a legjobban a tantárgyak közül. Nevelôanyukájának sokat segít, és nagyon aktív a közösségi életben is, sok eseményen szerepel bemondóként, a gyermekfalu rendezvényein és az iskolában is többször szaval. Vágya, hogy az iskola elvégzése után pszichológus vagy pszichiáter legyen.

12 Szeretetet és biztos alapokat kaptunk Az SOS-anyukám engem 8 gyermek mellé kilencediknek fogadott be nyolc hónapos csecsemôként, mert 3 testvéremet már ô nevelte, és szerette volna, hogy együtt lehessek velük. Emberfeletti feladat ez, én mégis vidámságra és sok nevetésre emlékszem gyermekkoromból. Anyu megadta nekünk, amit csak egy jól mûködô család tud adni, a biztonságot. Egy családként nevelt minket, bár nem voltunk édestestvérek, mi annak tartottuk magunkat és ez mind a mai napig így van. Egy csodás, és bátran mondhatom, hatalmas közösségben nôhettem fel, ahol mindenkit szeretet vett körül. Kedves emlékem, hogy karácsony elôtt rengeteget sütöttünk. A picurkák forgatták porcukorba a hókiflit, kókuszba a golyókat, a nagyobbak sütötték a mézeskalácsot. A nagyok gyúrták, nyújtották a tésztát, mi pedig mindenféle formákkal szaggattuk. Ha megvoltak a sütemények, jött a kedvenc részünk: együtt díszítettük a fát. Órákon keresztül kötöztük a szaloncukrot, és közben rengeteget beszélgettünk. Anyu folyton rólunk mesélt történeteket, amiken jókat nevettünk. Millió történet, millió élmény és rengeteg szokás, amelyet mind magunkban ôrzünk. Otthonról hoztuk ezeket, a gyermekfaluból, ahová a mai napig hazajárunk, most már gyermekeinkkel. Biztos alapokat kaptunk ott, szeretetet és gondoskodást. Rengeteg segítséget ahhoz, hogy felnôve megálljuk a helyünket az életben. Nekem is saját családom van már, és végtelenül jólesik, hogy valahányszor hazamegyek, óriási szeretettel fogadnak engem és kislányomat is. A testvéreim és én mindig hálásak leszünk mindazért a sok jóért, amit otthon, a gyermekfaluban kaptunk. Titanilla

13 Az elsô nap Battonyán A gyermekfalvakban a neveloanyák munkáját képzett és elhivatott munkatársak segítik, akiknek a számára a gyermekek nevelése egész életre szóló feladat. Az elsô munkanapomról két emléket ôrzök magamban. Az egyik egy göndör, szôke kisfiúhoz kapcsolódik, aki az elsôk között köszöntött a kapuban. Fülig érô mosollyal és tágra nyílt, érdeklôdô szemekkel egy végtelennek tûnô kérdéssort intézett felém: ki vagyok, miért vagyok ott, milyen gyors az autóm, van-e gyerekem, mert egyébként neki 3 testvére van. Miután végeztem hivatalos ügyeimmel, úgy döntöttem, meglátogatom a családokat. Mindenhol a szôke kisfiúhoz hasonló mosolygós, érdeklôdô gyermekeket találtam, az utolsó családi házat kivéve. Itt ugyanis felfigyeltem egy zárkózott, csöndes kislányra, aki a mosoly legcsekélyebb jelét sem mutatta felém. Azóta a kisfiúból lankadatlan érdeklôdésû nagyfiú lett, a kislányból pedig egy érettségi elôtt álló fiatal hölgy, aki mára közlékenyebb, nyitottabb lett. Ráadásul már ôt is lehet látni fülig érô mosollyal az arcán. Kiss Gergely pedagógiai munkatárs

14 Hálás vagyok ezért a négy évért Én csupán 4 évet töltöttem a battonyai SOS gyermekfaluban, de ez az idôszak meghatározó volt életem alakulásában. Természetemnél fogva eléggé önfejû vagyok és makacs, de nevelôanyámnak sikerült kezelnie, és megtalálni velem a közös hangot. Sokszor eszembe jutnak a tanácsok, amelyeket Tôle kaptam, és igyekszem megfogadni azokat. A mai napig szeretek hazajárni, és szerencsére várnak is odahaza mindig. Azt elmondhatom, hogy az SOS anyám a lelkét kitette értünk, hálás vagyok azért a sok mindenért, amit megtanultam kezei alatt ebben a 4 évben. Azt tudom, ha egy kis bátorításra, inspirálásra van szükségem, ide nyugodtan jöhetek érte. Zsolt

15 A kétségbeeséstôl az álmokig Testvéreim mellé ötödikként érkeztem egy boldog családba. Két év múlva világra jött kishúgom is. Addigra azonban az életünk gyökeresen megváltozott. Édesapánk elvesztette állását, ezáltal elveszett az önbizalma, az italban találta meg a vigaszt. A családi idill szertefoszlott. Mindennaposak lettek a veszekedések, amik késôbb verekedéssé fajultak, és sokszor nekünk is kijutott belôle. Két idôsebb nôvérem szinte elmenekült otthonról. A bátyám intézetbe került, és nemsokára mi is követtük, mert a körülmények egyre csak romlottak. Egyszer kedves emberek látogattak meg hármunkat és azt mondták, hogy ha szeretnénk, velük élhetünk egy barátságos kis helyen. Mi azonnal igent mondtunk. Amikor megérkeztünk, nem tudtam, hogy mi ez a hely, de elsô látásra megtetszett. Odavoltam a hatalmas játszótérért, a mosolygós gyerekekért, és szinte rohantam be a hatalmas házba, amire azt mondták, hogy ott fogunk élni. Óriási élmény volt! Saját ház, saját szoba, játékok, új ruhák és egy szeretô család. Kiderült, hogy a hely neve: SOS Gyermekfalu. Sohasem volt gondom a tanulással. Néha kicsit eleven voltam, de a jó jegyek kárpótolták az új anyukámat. Az általános iskolában megtanultam szerbül, szabadidômben pedig németórára jártam, középiskolás koromban azután sikeresen le is tettem a német nyelvvizsgát. Leérettségiztem, és repdestem az örömtôl, amikor megtudtam, hogy felvételt nyertem az ország egyik legjobb fôiskolájára, nemzetközi kommunikáció szakra. A fôiskolát sikeresen befejeztem, azóta egy sikeres nagyvállalatnál dolgozom. Egy beteljesületlen álmom van még: szeretnék családot alapítani, két mosolygós gyereknek biztonságos és boldog családi légkört nyújtani, apukával-anyukával. Melinda

16 Új család születik Bátran mondhatom, hogy megérte a sokszor nehéz és küzdelmes idoszak, hiszen mára egy igazi, oszinte családdá forrtunk össze! A gyermekvédelemmel, mint feladattal 1996-ban találkoztam elôször életem során, ekkor kerültem a battonyai SOS gyermekfaluba. Az azóta itt eltöltött évek során rájöttem, hogy a gyermekek ôszinteséget keresnek minden simogatásban, ölelésben, mosolyban, vagy akár a szigorú nézésben februárjának egyik fázós, hideg, havas reggelén indult el életem egy új szakasza. Tele izgalommal, feszültséggel, várakozással a lelkemben ültem be a gyermekfalu autójába, a faluvezetô mellé. Indultunk a leendô gyermekeimért. Torkom összeszorult, hevesen dobogott a szívem, mire a gyermekek elé álltam. A nyitott ajtó megtelt szôke apróságokkal. Mennyi csöppség! Térdre ereszkedtem, hogy akkora legyek, mint ôk, és bemutatkoztunk egymásnak. Nagyra nyitott szemekkel nyújtották kis kezüket, majd sorban mondta mindegyik a nevét. Bátorítóan próbáltam mosolyogni rájuk Azóta eltelt nyolc év. A kis csöppségek megnôttek, és mi azóta is együtt élünk. Manyi SOS nevelôanyuka

17 Egy boldog nap a gyerekekkel Egyik legkedvesebb élményem egy rendezvényhez kapcsolódik. Ami igazán fontos volt ezen a napon, az nem is a mûsorok és a programok sokasága, hanem az, hogy mind a 42 gyermek felhôtlenül jól tudta érezni magát. Sikerült folyamatosan újabbnál újabb, számukra érdekes dolgokat felfedezniük és lefoglalni magukat például gyöngyfûzéssel, kézmûves foglalkozással, próbamotorozással, úszással, énekléssel és tánccal. Én a magam részérôl ezt a napot egy teljes sikernek könyveltem el. A mi munkánkban ritkán adódik olyan alkalom, amikor meg tudunk állni egy pillanatra és élvezhetjük a gyermekek boldogságát. Ilyenkor tudjuk azt mondani, hogy: igen, ezért csináljuk! Otlenau Lucián pedagógiai munkatárs

18 Új lehetôséget, új életet kaptam itt Középiskolai tanulmányaim alatt a kollégiumban nagyon sok közösségi munkában vettem részt, vers- és prózamondó versenyeken is állandóan elindultam, ennek köszönhetoen számtalan oklevelet bezsebelhettem helyezéseimért. A gyermekfaluban nagy közösség tagja voltam, így nem jelentett gondot nekem, hogy sok ember között érvényesüljek, kibontakozzak. 14 éves koromban kerültem az SOS Gyermekfalu szárnyai alá. Egy új családot, egy új lehetôséget kaptam az SOS Gyermekfalu révén. Kaptam egy nagyon kedves és figyelmes nevelôanyukát, akivel mindent meg tudtam beszélni, bármikor hozzá fordulhattam. Ô mindenben mellettem állt, a jó irány felé terelgette az utam és nagyon sokat hozzá tett a kialakuló személyiségemhez. Budapestre mentem középiskolába, ezt anyukával és a faluvezetôvel közösen döntöttünk el. Minden lépésemet figyelemmel kísérték és helyreraktak, ha nem a helyes út felé indultam. Nagykorúságommal utógondozói ellátásban is részesülhettem, tanulmányaim befejeztéig. Magaménak tudhatok egy érettségi bizonyítványt, és gyermek- és ifjúságvédelmi feleôs bizonyítványt. Álomhivatásom azonban még további tanulást igényelt, és az SOS gyermekfalu ebben is segített, hozzájárult a tanulmányaim finanszírozásához. A falu minden dolgozója és segítôje hozzájárult, hogy megalapozhassam az életem. Köszönöm nekik! Brigitta

19 A kirándulások során szerzett élmények erosítik a gyerekek, a családtagok összetartozásának érzését.

20 Tenni is tudni kell, nemcsak elfogadni Mint minden sportolónak, nekem is nagy vágyam, hogy az Olimpia eszméjéhez én is hozzájárulhassak. Sporteredményeim azt még nem teszik lehetové, hogy versenyzoként vehessek részt az Olimpián, viszont az is hatalmas erot ad a fárasztó edzéseken, hogy tudom, esélyem lehet arra, hogy az Olimpiai lánggal futhassak. Három húgommal együtt június 26-án kerültünk a battonyai SOS-gyermekfaluba. Innen jártam iskolába, itt nôttem fel. Sportos beállítottságú vagyok, különösen atletizálni szeretek. Itt, az SOS-gyermekfaluban szerettem meg a sportot, ezért jelentkeztem Szegedre, sportiskolába, jelenleg is oda járok ben sportegyesületünkkel megyei elsô helyezett lettem távolugrásban, négyszer százas váltófutásban megyei elsô és országos harmadik helyezést értünk el. Jövômet illetôen is sporttal szeretnék foglalkozni, a sportedzôi, testnevelô tanári pálya érdekel. Vágyam, hogy egyszer az Olimpiai lánggal futhassak. Úgy gondolom, hogy ez nem csak nekem jelent hatalmas élményt, hanem ezáltal megmutathatom a többi SOS-gyermekfaluban és más hátrányos helyzetben élô gyermeknek, hogy az önzetlen segítség akkor tudja elérni hatékonyan célját, ha azért meg is küzdünk. Zita

21 A legszeretôbb szívû ember 10 éves voltam, mikor 5 testvéremmel együtt a battonyai SOS Gyermekfaluba kerültem, nevelôanyánk Manyi lett. Róla elôször azt gondoltam, hogy verni fog majd, mint apa. Szerencsére tévedtem. Az elsô idôkben nagyon nehéz volt velünk, nem értettük, mit keresünk itt. Egy ideig makacskodtam, aztán engedtem nevelôanyukám jóindulatú késztetéseinek. Mára elmondhatom, Manyinál szeretôbb szívû emberrel még nem találkoztam. Soha nem tett különbséget köztünk, és a saját gyermekei között, és sikerült egy igazi családdá kovácsolnia bennünket. Nagy örömmel tölt el, hogy mi 6-an testvérek együtt nevelkedhetünk. Mióta itt vagyok, a tanulásban és a sportban is kiemelkedô eredményeket érek el. Most készülök az érettségire és a felvételire. Gyermekkorom óta az a vágyam, hogy katona legyek. Arra a kérdésre, hogy mire emlékszem a legszívesebben, azt válaszolnám, hogy a családi kirándulásokra, a nyári táborokra, a TV miatti bunyózásokra a testvéreimmel. Számomra a gyermekfalu jelenti az otthont. Julianna

22 Kislányunk és kislánya A felnôtt gyerekek is számíthatnak a segítségre! Bézs azaz Erzsébet háromévesen került állami gondoskodásba. A kislányt a battonyai SOS Gyermekfalu fogadta be, ô itt nôtt fel, nálunk. Mindig önálló volt a tanulásban, gyors- és gépírónak készült, majd átköltözött a békéscsabai ifjúsági házba. Az iskola elvégzése után Bézs új célokat tûzött ki maga elé, elkezdett Szegeden tanulni, így ben átkerült az SOS ottani ifjúsági létesítményébe. Itt talált olyan szakmát, amit szívesen elvégzett volna. Több lehetôség közül, végül kéz- és lábápoló, mûkörömépítô szakképesítést szerzett. Volt munkatapasztalata irodai munkában, illetve élt albérletben is, így egyre önállóbbá vált az életvitelét és a háztartás vezetését illetôen. Párkapcsolataira a kiegyensúlyozottság és a stabilitás volt jellemzô. Szakmájában nem sikerült elhelyezkednie, így egy közeli építkezés büféjében dolgozott. Ott ismerkedett meg jelenlegi párjával, akivel együtt élnek. Bézs 24 évesen került ki az SOS rendszerébôl, életének fontosabb eseményeirôl most is tudunk: gyermekük nemsokára egy éves lesz. Kislányukat nagy odafigyeléssel, szeretetben nevelik. Klaudia egyéves korában került a battonyai faluba. Kicsiként szívesen játszott kortársaival, érzelmi életét a kiegyensúlyozottság jellemezte. Szegedre költözését a barátjával való kapcsolat miatt kérte 2001-ben. Gyulán szerzett érettségit 2002-ben. Önállósodása után ban kereste fel újra az SOS-t, és elmondta, Olaszországban dolgozott a barátjával, visszatérése után azonban a fizetésébôl nem tudta fenntartani magát. Újra utógondozottunk lett, és a külsô férôhelyen lakott barátjával. Érettségijének eredményével arra készültünk, hogy felvételizzen fôiskolára, ám erre már nem került sor, mivel Klaudia megtudta, hogy babát vár. Házasságot kötött barátjával és megszülte elsô gyermeküket, akit példamutatóan, nagy gondoskodással nevel. Idôközben sikerült lakást vásárolni számára megtakarított vagyona, otthonteremtési támogatása, valamint pályázati pénzek felhasználásával. Azóta már világra hozta második gyermekét is!

23 A szépen elvégzett munka büszkeség Gabi egyévesen került csecsemôotthonba, majd nem sokkal utána két testvérével együtt a battonyai gyermekfaluba. A testvérek együtt nevelkedtek és összetartottak, szoros kapcsolatuk a mai napig megmaradt. Gabi a helyi gimnáziumban kezdett el tanulni, majd a 10. osztály elvégzése után Szegedre költözött, ahol testvérével, Misivel nevelkedett együtt. Gábor terveiben elôször a hegesztés szerepelt, de végül gipszkartonozónak iratkozott be. Az elméletet nem szívlelte túlságosan, a gyakorlatokon viszont mindent beleadva teljesített. Szeret dolgozni, igénye van arra, hogy szép munkát adjon ki a keze közül. Iskolája rengeteg gyakorlati lehetôséget biztosít számára, ahol tovább növelheti tapasztalatát. Igen sok szegedi és Szeged környéki építkezésen dolgozott már, büszkén beszél ezekrôl egy-egy átdolgozott nap után. Az SOS-bôl való majdani kiválás elôtt lakásvásárlási tervei vannak, s ebben természetesen minden módon támogatjuk ôt.

24 Egy jó szakma megalapozza a jövôt Misi háromévesen került Battonyára két testvérével együtt. Kiskorától kezdve együttmûködô, alkalmazkodó, jóindulatú volt, és könnyen teremtett kapcsolatot. Testvéreivel jól kijön, ragaszkodik hozzájuk. Általános iskolában jó tanuló volt, ezután azonban eltartott egy ideig, míg rátalált az igazán neki való pályára. Járt gimnáziumba, majd évekig cukrásznak tanult, végül pedig rájött, hogy a legjobban a víz- kazánszerelô szakma érdekli. Ez remek döntésnek bizonyult, és Misi három év tanulás után letette a szükséges vizsgákat. Gyakorlati teljesítménye már az iskolában is osztálytársai fölé emelte. Tapasztalatai, a munkához való hozzáállása révén kortársai között vezetô szerepet töltött be, támogatólag, segítôkészen állt a többiekhez, segítette új társai beilleszkedését. 21 éves kora elôtt távozott tôlünk, mivel már nem tanult tovább. Szerencsére eddigre már szerzett munkahelyet, és vagyonából sikerült egy felújított panellakást vásárolni számára. Biztosak vagyunk benne, hogy továbbra is megállja majd helyét az életben.

25 A húsvét minden gyermekfaluban várva várt ünnep. A gyerekek felelevenítik a vidám népszokásokat, s nagy élmény a sütemények közös elkészítése és persze megevése is.

26 A kiegyensúlyozott felnôttkor felé Norbi szinte az utolsó pillanatban került kicsi testvéreivel nyugodt, békés körülmények közé. Kezdetben tanulási nehézséggel küzdött, de stabilitását a gyermekfaluba érkezésével fokozatosan visszanyerte. Egyre kevesebb volt benne a harag az ôt körülvevô világ felé. A Szegedi Ifjúsági Házba úgy érkezett meg, hogy szakértôi vélemény alapján felmentése volt matematikából, azonban a szakiskolában már közepesre teljesített ebbôl a tárgyból is. Házunk elvárásainak lehetôségei szerint megfelel, büszke rá, ha igyekezetét észrevesszük, megdicsérjük. Igényes külsejére, fiatalos, sportos holmikat vásárol magának. Egyedül jár fodrászhoz, ad magára. Jó szándék vezérli kapcsolatait, a felnôttekkel együttmûködô, keresi társaságukat. Hálás minden szóért, cselekedetért, amiben segítô szándékot érez. Vannak körülötte hasonló korú fiatalok, példát lát tôlük, tudja, hogy milyen értékeket tartanak fontosnak. Alternatívát tudunk mutatni neki az igényes életre, ahol tisztaság van körülötte, és saját munkája által részese lehet az otthonteremtésnek. Felnôttek veszik körül, akikre számíthat, és fiatal társak, akik elfogadják.