Breitner Igor. A Hudson Intézet

Átírás

1 Breitner Igor A Hudson Intézet A Hudson Institute története A Hudson Institute kiemelkedik az agytrösztök közül, hiszen az Egyesült Államok egyik első think tank-je, maga a kifejezés is szorosan kötődik megalapításához. A think tank ugyanis kezdetben azon intézetekre vonatkozott, melyek hadászati tanácsadást is végeztek. Bár maga a kifejezés Angliában született a második világháború idején, az Egyesült Államokba a RAND Corporation 1 importálta a háborút követően, hogy ezáltal az első explicit think tank-ké váljon. Valójában azonban nehéz lenne eldönteni, ki is alapította meg az első agytrösztöt. A címre egyaránt pályázik a brit Royal United Services Institute for Defence and Security Studies (alapítva 1831-ben), illetve a szintén angol Fabian Society, melyet 1884-ben alapítottak, végül pedig az 1916-os alapítású Brookings Institution. Az említett RAND Corporation a Douglas Repülőgépgyár által létrehozott kutatóintézet volt, mely többek között az amerikai kormány számára is végzett tanácsadást. A Hudson Institute alapítói közül többen is a RAND berkeiből kerültek ki, közéjük tartozik Hudson atyja Herman Kahn, Max Singer, valamint Oscar Ruebhausen. Kahn vezetésével 1961-ben alapították meg az intézetet, akkori lakhelyén Croton-on-Hudson-ben, azzal a célzattal, hogy nem hagyományos módon elmélkedjenek a jövőről, vagyis interdiszciplináris, tudományközi együttműködésen alapuló tanulmányokkal segítsék a stratégiai átmenetet a védelempolitika, a nemzetközi kapcsolatok, a közgazdaságtan, a kultúra, a jog és a technológia területén. 2 E felfogás máig pozitívan nyomja rá bélyegét a Hudson Institute-ra, hiszen annak kutatási tevékenysége az óta is jellegzetesen jövőorientált és optimista. 1 The History of RAND:

2 A hidegháborús közegben a Hudson, kiváltképp pedig Kahn a nukleáris háború lehetőségével foglalkozott leginkább, ami mellett a központ munkatársai képesek voltak előre jelezni a japán gazdasági csodát (A feltörekvő japán szuperállam), valamint megpróbáltak belelátni a jövőbe trendjeibe is (A 2000-es év; 200 év múlva). Kahn-nak a nukleáris hadviselésről alkotott teóriája, melyben élesen szembeszállt az 50-es évek elejéig domináns masszív megtorlás, valamint megelőző csapás elmélettel egészen a Reagen-éráig meghatározta az Egyesült Államok hadászati gondolkodását. Kahn elméletének alapja egyrészt a nukleáris háború lehetőségének elfogadása, másrészt s ez máig éles vitákat vált ki annak megnyerhetősége volt. Kahn következtetésében még egy nukleáris háború sem járna az emberiség eltűnésével, hanem az emberek élni akarásuk által alkalmazkodnának az új körülményekhez, s újjá építenék a világot. Nála az elrettentés nem a lehetséges szenvedésen alapult, hanem az ellenség meggyőzésén, hogy az USA képes lenne túlélni a világégést, s így maga a nukleáris csapás válna feleslegessé. A détente korszakában, ahogy a hadászati támogatások csökkentek a Hudson kénytelen volt más terülteket is bevonni kutatásaiba, jelesül: belpolitikai, társadalmi és gazdasági kérdéseket. E munka során születtek meg olyan műveik, mint Frank Armbruster Gyermekeink rokkant jövője, vagy a Munkaerő 2000 című tanulmány, melyek jelezték az oktatásban, valamint a munkaerőpiacon később beállt jelentős változásokat. Kahn élete vége felé erőteljesen elmozdult a jobboldal irányába, jól mutatja ezt számos Reagen elnökről szóló elismerő nyilatkozata. Halála után az intézet jelentősen átalakult, új székhelyen (Indianapolis), egy jelentősen kibővült szakértői gárdával folytatták működésüket. A 2000-es években ismét egy paradigmaváltás zajlott le a Hudson fő kutatási területének tekintetében, melynek során az intézet fókusza a biztonságpolitika, a muszlim világ, valamint a külpolitika felé fordult. Ennek során 2004-ben Washington DC-be helyezték központjukat, hiszen a kormányzati tevékenység befolyásolására innen sokkal nagyobb lehetőségük volt. Emellett irodát tartanak fenn New York-ban is, mely jól jelzi üzleti körökkel és egyes nagyvállalatokkal való erős összefonódásukat

3 Pénzügyi háttér A Hudson pénzügyi helyzetéről csak parciális információk lelhetőek fel, a szembetűnő különbség az olyan nagy agytrösztökhöz képest, mint a Heritage vagy a Brookings, az a tény, hogy a Hudson fennállása óta mindig szívesen fogadott el kormányzati alapokból származó támogatásokat és 2005 között a Hudson Institute mintegy 25 millió dollárt kapott különböző kormányzati és alapítványi támogatóktól, valamint magánszemélyektől 3. Fő támogatói az Olin, a Scaife valamint a Bradley Alapítvány, de jelentős támogatást juttatott számára az Igazságügyi - és a Kereskedelmi Minisztérium. Ahogy a New York-i iroda kapcsán már említettem, a Hudson szoros kapcsolatot ápol különböző profilú nagyvállalatokkal. Ennek kapcsán számos vitát váltott ki, mikor Dennis Avery egy könyvében élesen támadta az organikus élelmiszerek elterjesztéséért küzdőket. Mikor kiderült, hogy számos szervezet, mint az American Crop Protection Association, vagy a National Agricultural Chemical Association jelentős adományokat juttatott az intézetnek, még a New York Times hasábjain is üzleti körök által irányítottnak titulálták a Hudson-t 4. Mindezek ellenére a Hudson jóval kevesebb pénzből gazdálkodik, mint akár a Heritage, akár az AEI. A think tank ipar méreteit tekintve érdemes megjegyezni, hogy csupán a konzervatív körök mint a Hudson-t is támogató Bradley és Olin Alapítvány 1985 és 2000 között 5 egyes becslések szerint egy milliárd dollárral jutalmazták a különböző kutatóintézeteket. Ideológiai pozíció és vezetés Bár gyakran neokonzervatívként jellemzik a Hudson Institute-ot, valójában a kép ennél sokkal árnyaltabb. Bár igaz, hogy a Hudson egyértelműen a konzervatív szellemi hátország egyik zászlóshajója, bizonyos esetekben nem republikánusokat is alkalmaznak így például Richard Weitz programigazgató meglepően magas beosztást tölt be demokrata létére, mely 3 A Media Transparency illetve a Capital Research Center ad részletes információt a Hudson Institute-ot támogatókról

4 más intézeteknél szinte elképzelhetetlen lenne. Weitz kivételével azonban egyértelmű tendencia figyelhető meg a Hudson személyzeti politikájában. Herbert London elnök maga is a Republikánus Párt jelöltje volt, Kenneth Weinstein igazgató pedig Rudolph Giuliani republikánus elnökjelölt egyik külpolitikai főtanácsadója. A Hudson munkatársai között azonban a konzervatívok számos irányzatának képviselője foglal helyet, így Norman Podhoretz (neokonzervatív), Paul Marshall és John Fonte (társadalmi vagy social konzervatív), Irwin Stelzer (libertariánus konzervatív). Számos nagy tekintély is kapcsolatban van a Hudson-nal, így Francis Fukuyama, Ronald Dworkin, Donald Kagan, vagy Dan Quayle volt alelnök. A Hudson gyakran ad témát az amerikai sajtónak olyan személyek befogadásával, akik körül egyes esetekben botrány robbant ki. Talán a legjobb példa Lewis Scooter Libby, aki Dick Chenney alelnök főtanácsadójaként szolgálta a Bush-kormányzatot, de egy CIA kiszivárogtatási botrány után lemondott, s később a bíróság jogerősen elítélte. Éles vitát akkor váltott ki az ügy, mikor Bush elnök kegyelemben részesítette, s megmentette a börtönbe vonulástól. Libby ezek után 2006-ban került a Hudson Institute-hoz. Érdemes még megemlíteni Robert Bork-ot, akit Reagen elnök a Legfelsőbb Bíróság tagjának jelölt, de abortusz-ellenes hozzáállása miatt éles támadások érték, s végül nem választották a testület soraiba. Az esemény olyan meghatározó volt, hogy neve azóta igévé vált, mely az Oxford Angol Szótárban is szerepel, jelentése: megakadályozni valakinek közhivatalba való kinevezését. Kettejük mellett Andrei Piontovsky orosz politikai elemző váltott ki bár kifejezetten pozitív sajtóvisszhangot, mikor Újabb betekintés Putyin lelkébe című könyve után Oroszországban bíróság elé idézték, s ő önként vállalta, hogy visszatér Moszkvába, az elítélés biztos tudatában is. Kutatási területek A Hudson Institute tizenöt igazgatóságra (központra) oszlik, közülük a legjelentősebbek, valamint kutatási területeik az alábbiak: - 4 -

5 - Eurázsiai Politika Központ energiabiztonság, transzatlanti együttműködés, valamint iszlám fundamentalizmus - Európai Tanulmányok Központ az európai országok politikája, az Európai Unió, demográfiai változások Európában - A jövő biztonsági stratégiái Központ innovatív módszerek a jövőkutatásban, egyes országok jövője, valamint az iszlám hálózatelméleti megközelítése - Vallásszabadsági Központ a vallásszabadság védelme, valamint a fundamentalizmus és extremizmus elleni fellépés - Iszlám, demokrácia és a muszlim világ jövője Központ az iszlám és a politika kapcsolata, hatékony politika az iszlám világ felé, a radikalizmus elleni fellépés módozatai - Bradley Központ a filantrópiáért és civil megújulásért a civil társadalom működése, valamint annak hatékony támogatási módszerei - Globális Jólét Központ a fejlődő országok gazdasága és a fejlett országok filantrópiája közötti kapcsolat - Munkaerő-politikai Központ a munkaerőpiac átstrukturálódása, valamint a versenyképesség fenntartása A számos központ munkájában megfigyelhető, nagyjából öt-hat éve tartó tendencia, melynek során az agytrösztök többségének figyelme a külpolitika és az iszlám világ felé fordult, természetesen a Hudson esetében is éreztette hatását, amellett, hogy megőrizte klasszikus kutatási területeit. A Hudson mindig is jól alkalmazkodott a bel- és nemzetközi politika változásaihoz, amiből adódóan ma különösen nagy figyelmet szentel például az orosz terjeszkedésnek, vagy a fejlődő világ új támogatási lehetőségeinek kutatásával. Egy szintén jelentős vállalkozás a Nemzetbiztonsági Reform Project (PNSR), mely számos intézmény együttműködéseként született meg, így a Cente for the Study of Presidency, a Lockheed Martin cég, az Egyesült Államok Ázsiai Főparancsnoksága, a Center for a New American Security, a George Washington Egyetem, stb., valamint részt vesz benne Wesley Clark volt szövetséges főparancsnok és Thomas Pickering volt állandó ENSZ képviselő. Az együttműködés célja egy, a megváltozott nemzetközi viszonyokhoz (különösen az iszlám - 5 -

6 terrorizmushoz) jobban alkalmazható nemzetbiztonsági struktúra kialakítása, valamint a polgári védelem megreformálása. Számos nagyhatású publicista is kötődik a Hudson Institute-hoz. Közülük kiemelkedik Ronald Dworkin Mesterséges boldogság című könyve, melynek témája a mai orvosi etika, valamint a társadalmi boldogtalanság okai; A dzsihád szellemisége, mely a középkortól máig vizsgálja az iszlám fundamentalizmus történetét; Az elnök, a pápa és a miniszterelnök, melyben a brit konzervatív John O Sullivan vizsgálja Reagen, II. János Pál és Thatcher szerepét a kommunizmus bukásában; vagy a jelentős vitát kiváltó A megállíthatatlan globális felmelegedés (minden 1500 évben), mely az ember globális felmelegedésre való hatását vitatja. Természetesen az intézet a konferenciák és publikációk mellett számos más csatornán is népszerűsíti tevékenységét. A FAIR médiafigyelő szervezet jelentései alapján a Hudson a tizedik és a tizenkilencedik hely között mozgott az elmúlt évtized során a média által legtöbbet idézett think tank-ek rangsorán. Az intézet vezető szakértőit gyakran hívják meg a Kongresszus valamely házába illetve bizottságába beszámolót tartani, 2007-ben többek közt Diana Furchtgott-Roth-ot, Zeyno Baran-t, Hussein Haqqani-t és John Fonte-t is. A különböző lapokban, mint a Wall Street Journal, Washinton Post, New York Times, National Review, National Interest vagy Commentary pedig megszámlálhatatlan esetben jelennek meg az intézet elemzőinek cikkei. Jól látható, hogy a Hudson Institute a politika és a társadalom számos területét vonta be kutatásai területei közé, s bár gyakran támadják akár támogatói, akár személyzeti politikája miatt, mégis az egyik legfontosabb amerikai agytröszt, mely mind a hidegháborús stratégia, a jóléti állam reformja, vagy a nemzetbiztonság átalakítása során képes volt befolyásolni a kormányzatot. Mindemellett szerepet játszott a balti államok piacgazdaságának kialakításában, vagy a jelenlegi európai energiapolitika átértékelésében is. Hosszú tevékenységével így nem csak az Egyesült Államokban, de a világ nagy részén is az egyik legfontosabb nem-kormányzati non-profit szervezetként tartják számon