Breitner Igor. A Chatham House

Átírás

1 Breitner Igor A Chatham House Amennyiben létezne az agytrösztöknek ideáltípusa, a brit Chatham House jó eséllyel pályázhatna e szerepre. Nem pusztán a világ egyik első think tank-je ugyanis a londoni kutatóintézet, de máig a nemzetközi viszonyok meghatározó független elemzője, melyet mind a sajtó, mind pedig a politikusok állandóan figyelemmel kísérnek. Nem véletlen hát, hogy a Foreign Policy Research Institute 2007-es tanulmányában a világ 30 legbefolyásosabb think tank-je közé választotta a Chatham House-t 1. Az intézet története Az MPK egy korábbi elemzésében 2 már idéztük Andrew Williams munkáját 3, aminek központi témája az első világháborút követő időszak agytrösztalapításra gyakorolt hatása. Bár sokan a 19. században alapított brit think tank-eket tekintik az első ilyen jellegű intézményeknek mint például a Royal United Services for Defence and Security Studies, vagy a Fabian Society a 20. század húszas éveinek intézményei azok, melyek a think tankek alapjait meghatározták. A háborút követő években kialakult angolszász együttműködés, a rendezésről, valamint a nemzetközi kapcsolatokról való gondolkodás vezetett el többek között a Chatham House megalapításához is. Az a fiatal, jövőorientált liberális elit, mely ebben az időszakban kezdett felemelkedni, főként a Chatham-en, valamint a hozzá hasonló intézményeken keresztül fejtette ki hatását a nemzetközi viszonyok elméletére és gyakorlatára a század első felében. Az 1919-es párizsi békekonferencia során Lionel Curtis a Round Table folyóirat egyik alapítójának vezetésével a brit és amerikai delegáltak, a már említett transzatlanti együttműködés megerősítése érdekében elkezdték kidolgozni egy angolszász intézet 1 McGann, G. James: The global go-to think tanks [FPRI, 2007] 2 Breitner Igor: Agytrösztök Franciaországban [Méltányosság, szeptember] 3 Williams, Andrew: Why don t the French do Think Tanks? [Review of International Studies, no. 34., 2008] - 1 -

2 megalapításának alapjait. Az intézmény feladata a nemzetközi viszonyok tanulmányozása lett volna azon célzattal, hogy elkerüljék a jövőbeni háborúkat. E gondolatkörben jól észrevehető az 1918 utáni időszak előfeltevése, mely szerint a megélt borzalmak után e világháború lesz az utolsó az emberiség történelmében. A British Institute of International Affairs-t e koncepció alapján hozták létre júliusában, mely a királyi charta 1926-os adományozása után Royal Institute of International Affairs néven folytatta működését. Az amerikai delegáltak ezzel párhuzamosan megalapították a Council on Foreign Relations-t, mint előbbi testvérintézményét. A RIIA-t székhelye után melyet egy kanadai üzletember adományozott az intézetnek nem hivatalosan Chatham House-ként ismerték, s ennek jegyében döntött úgy az intézet vezetése 2004-ben, hogy a nevet hivatalosan s adoptálják. Az intézmény székhelye után kapta nevét a Chatham House Szabály is, melyet 1927-ben fogalmaztak meg, s azóta is számtalan formális vagy éppen informális találkozót szerveztek annak jegyében. Lényege, hogy amennyiben egy találkozót a Chatham House Szabály alapján szerveznek, a résztvevők szabadon felhasználhatják a kapott információkat, nem fedhetik fel azonban sem a forrás, sem pedig a többi résztvevő kilétét illetve kötődését. A Chatham House vezetése A Chatham House védnöke Őfelsége a Királynő, elnökei pedig a kormányzati függetlenség nevében a három fő parlamenti párt neves alakjai közül kerülnek ki. A Chatham House-t a tanács felügyeli, melynek elnöke Dr. DeAnne Julius, egy közgazdász, számos nagyvállalat vezetőségi tagja. Az igazgatói tisztet 2007 óta Robin Niblett látja el, aki korábban a washingtoni CSIS (Center for Strategic and International Studies) alelnökeként tevékenykedett. Az agytrösztnél negyvennél is több kutató dolgozik

3 Pénzügyi háttér A Chatham House egyik fő bevételi forrásának az egyéni illetve vállalati tagságok számítanak (az intézetnek több mint 2800 egyéni, illetve 300 vállalati tagja van). A tagdíjakból közel 1,5 millió font bevétele volt a think tank-nek, melyet kiegészítenek a tagoktól kapott egyéb támogatások. Bár a kormányzattól nem kap állandó támogatást a Chatham House, tagságok illetve egyszeri hozzájárulások főként kutatási finanszírozás révén állami pénzek is rendelkezésére állnak időnként. Érdekesség, hogy csak konferenciákból közel 1,2 millió font bevétele volt az agytrösztnek igaz ez nem meglepő tekintetbe véve, hogy számos egykori és jelenlegi állam- és kormányfő, valamint számtalan miniszter vagy éppen szakértő volt előadó különböző rendezvényeken. Mindent egybevetve közel 6,9 millió font bevétel és 6,25 millió font kiadás mellett a Chatham House jelentős profitra is szert tett a legutóbbi költségvetési évében. Kutatási területek A Chatham House három fő csoportra osztotta kutatási tevékenységét: - Bernice Lee vezetésével az energia, környezet és erőforrás-kormányzás kutatási programhoz tartoznak az olyan kérdések, mint energia- és környezetbiztonság, élelmiszerellátás és fejlesztéspolitika. Érdekesség, hogy az energia, környezet és fejlesztés kutatási programot olyan cégek is támogatják, mint a Shell, vagy éppen a BP, melyek a legnagyobb olajtársaságok között szerepelnek. E kutatási program adja a kereteit egy kisebb projectnek, a Brit élelmiszerbiztonság a 21. században kutatási programnak, melyet 18 hónapos értékelést követően 2007-ben indítottak útjára. - A nemzetközi gazdaság kutatási programot Paola Subacchi vezeti, s négy fő témára koncentrál: reformok, intézmények és kormányzás; feltörekvő gazdasági hatalmak; gazdasági integráció és nemzetközi pénzügy; kereskedelem és világgazdasági trendek. A programot 1986-ban indították el, a Chatham jelenlegi elnökének, DeAnne Juliusnak a vezetésével. - A regionális és biztonsági tanulmányok képezik a harmadik fő területet, melyet Alex Vines igazgató felügyel. Ez az igazgatóság fogja össze a regionális kutatási - 3 -

4 programok eredményeit (Afrika, Amerika, Ázsia, Európa, Közel-Kelet, Oroszország és Eurázsia). A Nemzetközi Biztonság Program négy fő téma köré csoportosul: védelempolitika és védelmi hadműveletek; tudomány, technológia és biztonság; terrorizmus; poszt-konfliktus újjáépítés és emberi biztonság ben indult útjának a nemzetközi jogi kutatási program, melynek célja, hogy fórumot biztosítson jogászoknak és politikusoknak a nemzetközi jog fő kérdéseinek megvitatására. Ennek keretében kerül megrendezésre minden hónapban az International Law Discussion Group ülése. Publikációk A Chatham House természetesen számos könyvet jelentet meg, melyek bár a kutatási területeknek megfelelően több témakört is érintenek, jól látható, hogy az utóbbi egy év, valamint az előkészületben lévő kiadványok alapján érdeklődésének középpontjában a felemelkedő hatalmak, valamint az energetika és klímaváltozás kérdése állnak. A londoni agytröszt emellett két folyóiratot is kiad. A The World Today elnevezésű havilapot 1945-ben alapították, s jelenleg nyolc országban forgalmazzák. Előbbinél jóval jelentősebb a kéthavonta megjelenő International Affairs, melyet 1924-ben alapítottak, s jelenleg a világ egyik vezető nemzetközi viszonyokkal foglalkozó folyóirata többek közt a Foreign Affairs egyik nagy konkurenciájának számít, bár inkább Európában képes versenyre késztetni az amerikai lapot. Következtetések Williams fent idézett tanulmánya még csak az angolszász és francia agytrösztök közötti különbségekre hívja fel a figyelmet, de mára egyre inkább láthatóvá válik, hogy a brit és amerikai think tank-ek is külön utat járnak. Míg az Egyesült Államokban erős ideológiai kötődés, és a független elemzés mellett a think-and-do-tank mentalitás előretörése látszódik, addig az angol agytrösztök tartják eredeti funkciójukat, s szinte teljes mértékben a kutatásra koncentrálnak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezen intézmények nem gyakorolnak jelentős hatást a szakpolitikai folyamatokra, a szisztematikus lobbymunka, illetve a saját - 4 -

5 kezdeményezések érvényesítése a törvényhozásban azonban még nem vált megszokottá Londonban. Igaz, elfedezhetünk olyan törekvéseket, amik efelé mutatnak, így például a Chatham House által 2008-ban létrehozott főtanácsadói panel, melynek explicit célja, hogy segítse az agytröszt által feltárt szakpolitikai eredmények hatékonyabb kommunikációját a kormányzatok felé