Gábor Kálmán: Egyetemi hallgatók 2006

Átírás

1 Gábor Kálmán: Egyetemi hallgatók 2006 A tanulmányunkban a kilencvenes évektől tekintjük át a felsőoktatás expanziójának legfontosabb következményeit. Feltárjuk a felsőoktatás expanziójának legfontosabb tendenciáit. A hallgatókat több dimenzióban vizsgáljuk. Kiemelten kezeljük a társadalmi egyenlőség és egyenlőtlenség, a piac és a demokrácia kérdését. Súlyt helyezünk a hallgatók szabadidő tevékenységének, értékorientációinak változásának bemutatására is. Áttekintjük továbbá a hallgatók élettervezését, politikához való viszonyát és végül tárgyaljuk a hallgatók sebezhetőségét is. Tanulmányunk a következő empirikus vizsgálatokon alapul: Elsőéves közgazdász és jogászhallgatók 1997/1998 (N=1315). Elsőéves hallgatók szociológiai vizsgálata 2001/2002 (N=4562). Diákjogok a felsőoktatásban (N=1462). Kollégisták a felsőoktatásban (N=1426). Szigetkutatások (N=1000 évenként). Ifjúság 2000 és Ifjúság 2004 (N=8000), valamint a BSc hallgatók 2006 (1111). 1. Az egyetemisták helyzetét meghatározza a felsőoktatás expanziója A hallgatók helyzetét a kilencvenes évektől kibontakozó felsőoktatási expanzióval összefüggésben vizsgáljuk. A felsőoktatási expanzió több szakaszra bontható, az első látványos növekedési szakasz az 1990/91 és 1995/96 tanév közötti időszak, ezen időszakban a hallgatók létszáma megduplázódott. A felsőoktatási expanzió az ezredfordulóra új szakaszba lépett: a hallgatók létszáma már meghaladta a főt, a 2003/2004-es tanévre pedig 1990/91-hez képest a hallgatók létszáma megnégyszereződött. (1. ábra) A hallgatók létszáma és összetétele és a hallgatókat jellemző fő tendenciák 2003/2004 évi tanévre alakultak ki: A 2003/2004 évi tanévben hallgató közül a nappali tagozatos, a levelező tagozatos hallgató, fő tanult távoktatásos formában, fő pedig esti tagozaton (2. ábra). Az expanzió kiteljesedésére utal, hogy napjainkra az első évesek számához ( fő) közelít az utolsó éveseké (87407 fő). A felsőoktatásban tanulóknak 57,1%-a nő és mintegy fele ( fő) részesül állami finanszírozásban. A felsőoktatási szerkezet tagozat szerinti változása a felsőoktatás finanszírozási forrásainak változásával jár együtt: A 2003/2004-es tanévben a nappali tagozatos hallgatóknak 86,1%-a, fő részesült állami finanszírozásban (4. ábra. Lakhatási támogatást a nappali tagozatos hallgatóknak a 38,9%-a kapott (84317 fő), kollégiumban pedig a nappali tagozatos hallgatóknak a 23,5%-a (51031fő) lakott. A levelező tagozatosoknak viszont csak 18,3%-a volt állami finanszírozású, az utóbbi években egyre növekvő távoktatási képzésben részesülők között viszont lényegében senki sincs, aki állami finanszírozás keretében tanulna. A felsőoktatás expanziója nyomán jelentős mértékben megváltozott a felsőoktatás tagozat és képzési szint szerinti összetétele. Az expanzió során a levelező tagozatos hallgatók száma sokkal dinamikusabban emelkedett mint a nappali tagozatosoké, a főiskolások száma pedig sokkal inkább nőtt mint az egyetemeken tanulóké (illetve az egyetemi szintű képzésben résztvevőké). A nappali tagozaton az államilag finanszírozottak száma ugyan az elmúlt évtizedben növekedett, az 1997/1998 tanévben fő a 2003/2004 tanévben pedig fő volt, az államilag finanszírozottak aránya ez időszakban 97,8%-ról 86,1%-ra csökkent! A 2005/2006 tanévben pedig a fenti arány 84% (4. ábra)!

2 A tanulmányi ösztöndíjban részesülőknek a 2001/2002-es tanévtől a számszerű növekedése is megállt (90516 fő), és napjainkra mintegy tízezer fővel csökkent (81496 fő), ez arányokban nagy mértékű csökkenést eredményezett 49,1%-ról 39,4%-ra! 2004/2005 tanévben számszerűleg és arányaiban is tanulmányi ösztöndíjban részesülő hallgatók száma 2001/2002 évi tanévhez tért vissza (5. ábra). A szociális támogatásban a csökkenés mindkét tendenciája egy évvel korábban, az 1999/2000 tanévben elkezdődött, és a zuhanásszerű csökkenés az előbbinél is szembetűnőbb, míg a 2001/2002-es tanévben a hallgatók mintegy kétötöde részesült szociális támogatásban, a 2003/2004-es tanévben egyötöde! A következő két tanévben számszerű emelkedés figyelhető meg, de az arányok változatlanul maradtak (6. ábra). A kollégisták száma az 1997/1998-as tanévtől főről a 2003/2004 tanévre enyhén emelkedett főre, a következő két évben viszont az emelkedés megállt, és a kollégisták aránya a 1997/1998 tanévtől a 20005/2006 tanévre közel egyharmadról csaknem egyötödre csökkent (7. ábra)! A felsőoktatás expanziója tehát a piac szerepének növekedésével, az állami támogatás csökkenésével járt együtt, pontosabban egy olyan felsőoktatási szerkezet jött létre, amelyben a az állami támogatás a nappali tagozatosokra, azoknak is egyre szűkebb körére koncentrálódik. Fontos megvizsgálni, hogy a felsőoktatási rendszernek ezen szerkezeti változásai mellett hogyan alakult a hallgatók származási összetétele és a hallgatók státusza. A nappali és levelező tagozatos hallgatók származási összetételének összehasonlítására Az elsőéves hallgatók szociológiai vizsgálata 2001/2002 c. kutatás adatai állnak rendelkezésünkre. A 2001/2002 évi adatok azért is fontosak, mert ez az időszak az oktatási expanzió rendkívül dinamikus szakasza. A nappali tagozatos hallgatók apjának 20,7%-a egyetemet, 14,6%-a a főiskolát végzett, az anyák esetében pedig 14,7%, illetve 22% a fenti arány. A nappali tagozatos hallgató apjának közel egyötöde (18,2%), az anyáknak viszont nem egészen egytizedének (9,1%) a legmagasabb iskolai végzettsége a szakmunkásképző. A levelező tagozatos esetében az apáknak csaknem egynegyede (23,3%), az anyáknak pedig 14,6%-a végzett szakmunkásképzőt (8. és 9. ábra). Az oktatási expanzió hatására az alacsony iskolázottsággal rendelkező szülők gyerekei inkább a levelezős hallgatók közül kerülnek ki. Különösen jól mutatja ezt a tendenciát, hogy legfeljebb nyolc általánost végzett a levelező tagozatos apjának 7,2%-a, míg a nappali tagozatosok apáknak viszont 2,6%-a. Az anyák esetében pedig 11,9%, illetve 3,6% a fenti arány A levelező tagozaton pedig a szakmunkás végzettséggel rendelkezők anyák gyermekei találhatók a legnagyobb arányban: szakmunkásképzőt végzett apa gyermeke csaknem minden negyedik, egyetemet végzett apáé pedig minden tizedik hallgató. Nappali tagozaton viszont minden ötödik hallgató apja végzett egyetemet és csaknem minden negyediké szakmunkásképzőt. A hallgatók osztályhátterének vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a kilencvenes évekre új osztálystruktúra alakul ki. Az új osztálystruktúra kialakulásában fontos szerepet kell tulajdonítani a tulajdonviszonyok megváltozásának, a történetiségnek és etnikai hovatartozásnak. Az osztály hovatartozás történetiségének, etnikai hovatartozás és életforma elemeinek kialakításakor elsősorban Kemény István megközelítését fontos figyelembe venni, aki ezt a problémát már nagyon korán, a hetvenes évek elején felvetette, és elméleti és módszertani szempontból igen fontosak a munkás és roma vizsgálatai.(kemény 1990; Kemény 1991; Kemény 1992; Kemény 1993; Kemény 1996). Az új osztálystruktúra, a kapitalista osztálystruktúra, amely az ifjúság értelmezése szempontjából azt a kérdést veti fel, hogy a kilencvenes évek társadalmi átalakulási folyamata alapján beszélhetünk-e a magyar és a nyugat európai osztálystruktúra konzisztenciájáról? (Robert Erikson - John H. Golthorpe - Lucienne Portocarero 1998) A magyar osztálystruktúra kérdése több kérdést felvet a kapitalista társadalom kialakulása szempontjából mindenekelőtt a középosztályosodás kérdését.

3 A szülők osztályhelyzetét 1 vizsgálva pedig azt tapasztaltuk, hogy a munkásosztályhoz tartozó apák gyerekeinek aránya, és még inkább a munkásosztályhoz tartozó anyák aránya a levelező tagozatos hallgatók körében magasabb mint a nappali tagozatos hallgatók között. A nappali és levelező tagozatos hallgatók közül minden harmadik munkásszármazású és minden ötödik hallgatónak pedig kishivatalnok, kisburzsoá az apja. Az anyáknak pedig mintegy egynegyede, illetve egyharmada részese a fenti osztályoknak (12. és 13. ábra). Igen markáns a különbség az egyetemre és főiskolára járók között is: Az egyetemi és főiskolai képzettségi szint összehasonlításakor ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a 2001/2002 tanévben az egyetemisták apjának mintegy kétötöde diplomás: 26,4%-a egyetemet, 14,8%-a főiskolát végzett. Az anyáknak pedig 18,1%-a végzett egyetemet és 22,1% pedig főiskolát. A főiskolások apjának alig több mint egynegyede, anyjának pedig mintegy egyötöde diplomás (10. ábra) Szembetűnő az is, hogy az egyetemisták apjának alig több mint egytizede, a főiskolásoknak viszont egyötöde végzett szakmunkásképzőt. Az apák iskolázottságában jelentős különbség mutatkozik az állami finanszírozású és költségtérítéses formában tanuló hallgatók között is: Az állami finanszírozási formában tanulók apjának kétötöde diplomás, a költségtérítéses formákban tanulóknak viszont alig több mint egynegyede (11. ábra). A felsőoktatási rendszer expanziójának jellemzője, hogy a piaci szerepének növekedése növelte meg a feltörekvő rétegek esélyeit. A felsőoktatási rendszerben az állam szerepének csökkenése a hallgatók érintő támogatás szerint is egyre élesebb verseny alakult ki, és ebben a versenyben a feltörekvő rétegek/csoportok gyerekei kerülnek hátrányos helyzetbe, azaz az összegszerűen növekvő állami támogatások nem csökkentették, hanem tovább növelték a hallgatók közötti származási egyenlőtlenségeket. A felsőoktatási expanzió következtében jelentős mértékben átalakul az egyetemisták státuszát befolyásoló tényezők szerepe. Ezt az egyetemi hallgatók bevételi szerkezetét vizsgálva tárhatjuk fel. 2 1 Az apa/anya osztály hovatartozása változók kialakításakor figyelembe vettük a tulajdonviszonyok átalakulását, hogy az apa/anya magán, illetve állami szektorban dolgozik-e. Az állami szektoron belül pedig a köztisztviselői illetve közalkalmazotti viszonyt. A magánszektorban a tulajdonosokat az alkalmazottak száma szerint kategorizáltuk, a beosztottakat pedig aszerint, hogy szellemi, vagy fizikai munkát végeznek-e. Figyelembe vettük még azt, hogy az apa/anya milyen szerepet tölt be a munkahelyi hierarchiában. Az apa/anya osztály hovatartozása változó elkészítésekor, nem vettük figyelembe az inaktív apákat/anyákat. (Az inaktív apák/anyák osztályhelyzetének meghatározására a részletes foglalkozási és iskolázottsági adatok figyelembe vételével kerül sor.) Az apa osztály hovatartozását figyelembe véve az első kategória a nagyburzsoá, ebbe a kategóriába tartoznak azok a magánszektorban dolgozó tulajdonosok, akik 50-nél több alkalmazottat foglalkoztatnak. A második kategória a menedzser és vezető réteg, ide soroltuk a nagyvállalatok igazgatóit, a felsőszintű vezetőként szolgáló állami tisztviselőket, valamint a felsőszintű vezető pozíciót betöltő állami közalkalmazottakat. A középburzsoá vállalkozó 5-nél több és 50-nél kevesebb alkalmazottat foglalkoztatott réteg. A következő a középvezetők kategóriája, akiknek a besorolása a beosztottak száma, illetve a munkahelyi beosztási hierarchia alapján történt. A beosztott diplomás kategóriába kerültek azok, akik mind a magán, mind az állami szektorban beosztottként szellemi munkát végeznek. A kisburzsoá kategóriába kerültek azok, akik a magánszektorban dolgoznak tulajdonosként 1-5 alkalmazottal, illetve alkalmazott nélkül. Kishivatalnokok a legalább érettségivel rendelkező közalkalmazottak, köztisztviselők. A munkás elitbe soroltuk az érettségivel rendelkező fizikai munkát végzőket. Munkások közé soroltuk a legfeljebb szakmunkásképzővel rendelkezőket, akik a magán, illetve az állami szektorban beosztottként fizikai munkát végeznek. A kategóriák további ellenőrzését az apa/anya részletes foglalkozásának, illetve az iskolázottság részletes adatainak az összevetésével végeztük el. 2 Három adatsort néztünk meg. Az elsős hallgatók 2001/2002-ben, ebben a vizsgálatban minden tagozat szerepel, tehát reprezentálja a felsőoktatás expanziója következtében megváltozott hallgatói összetételt. A évi nappali tagozatos hallgatókra reprezentatív vizsgálat adatait és a 2004 évi kollégista vizsgálat eredményét is.

4 A családi támogatás szerepének százalékos aránya, a bevétel változatlansága mellett csökken. A saját munkavállalás százalékos aránya és az abból származó jövedelem növekszik. Éles különbség figyelhető viszont meg a nappali és levelező tagozatos hallgatók között. A nappali tagozatos hallgatók státuszát inkább befolyásolja a családi támogatás, kisebb mértékben pedig a munkavégzés, és az állami támogatás szerepe a nappali tagozatosoknál sokkal nagyobb mint a levelező tagozatosok esetében. Az állami támogatás szerepe igen jelentős a kollégisták esetében is. A kollégista hallgatók státuszát pedig nagy mértékben befolyásolja családi státuszuk, és kiemelkedő szerepet játszik helyzetük alakulásában az állami támogatás, így mondhatjuk, hogy a kollégisták az államilag leginkább támogatott hallgatók csoportjába tartoznak. 2. A napjainkra tehát az egyetemisták váltak a magyar fiatalok egyik legnagyobb és legmarkánsabb csoportjává. Az oktatás/felsőoktatás expanziója nyomán a felsőoktatás szerkezete megváltozott, melynek következtében az egyetemi hallgatóknak két markáns csoportjáról beszélhetünk a nappali és levelező tagozatos hallgatókról, akiket egy másik dimenzióban az állami finanszírozású és saját finanszírozású/önköltséges/ hallgatóként definiálhatunk. Az oktatási expanzió többféle finanszírozási forrást tesz szükségessé megnövekszik a saját finanszírozású hallgatók aránya az állami finanszírozásúakkal szemben, ugyanakkor növekszik a hallgatók piac függősége lásd hitel, különböző szociális és vásárlási támogatások /utazás, kollégium, számítógép, amelyeket az állam garanciavállalása ösztönöz. A felsőoktatás expanziója az utóbbi években alaposan megváltoztatta a hallgatók szociális és demográfiai összetételét, értékorientációit és cselekvési mintáit. Az oktatási expanzió egyfelől az esélyek növekedéséhez vezet, például növekszik az alacsonyan iskolázott, és falusi környezetből jövő fiatalok aránya. Örkény Antal 3 az 1997-ben folytatott vizsgálatuk alapján megállapítja, hogy az elsős fiúk 40 százaléka, az elsős lányok 30 százaléka származott fizikai munkás apától. 4 Belőlük minden valószínűség szerint első generációs értelmiségi lesz (sőt mára már lett is), ami azt jelenti, hogy egyetlen egyenesági felmenőjük sem rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Egyharmaduk tekinthető második generációsnak (legalább egyik szülő diplomás). 27 százalék lett harmadgenerációs értelmiségi, feltéve ha befejezte felsőfokú tanulmányait és oklevelet szerzett. A végzős fiú hallgatók esetében 30 százalék, a lányok esetében 23 százaléknál találkozunk fizikai munkás apával. Mindez inkább a rendszer nyitottságára, semmint zártságára utal (Örkény 2006). Örkény állítását alátámasztja a 2001/2002 évi elsős vizsgálatunk adatai is. Adataink alapján azt láttuk, hogy 1997-ben a fizikai munkakört betöltő apák aránya 34 százalék volt, ez az arány 2002-re 36 százalékra módosult. 3 A kérdőíves felmérésre az 1997/98-as tanév első félévében került sor. A vizsgálat a magyar felsőoktatásban foglalkoztatott oktatók, illetve egyetemista és főiskolai hallgatók körében zajlott, a felsőoktatási intézményrendszer működését meghatározó néhány feltételről. A felmérés során 928 oktatót kérdeztünk meg, akiket úgy választottunk ki 10 egyetemi karról és 8 főiskoláról, hogy reprezentálják a magyar felsőoktatásban dolgozó összes oktatót. A hallgatói vizsgálat az ország állami felsőoktatási intézményeiben, az 1997/98-es tanév első félévében nappali szakon beiratkozott, elsőéves és végzős hallgatók körében zajlott. E két alapsokaságból származnak mintáink. Többlépcsős rétegezett reprezentatív mintát véve 18 felsőoktatási intézménybe járó (10 egyetemi karra, 8 főiskolára) 1074 elsőéves és 1037 végzős diákot kérdeztünk meg. A mintába bekerült első- és utolsó évesek 60 százaléka egyetemi hallgató volt, s 40 százaléka főiskolára járt. (E mellett még 591 általános iskolai, illetve 789 középiskolai tanárt is megkérdeztünk, de mivel a jelen írás nem érinti a közoktatás kérdését, helyzetüket és véleményüket most nem vizsgáljuk.) A kutatás eredményeiről részéletesen lásd Csepeli György, Örkény Antal, Székelyi Mária, Szabados Tímea (1998) Válaszúton a magyar oktatási rendszer. Budapest: Új Mandátum Kiadó 4 A nemek szerinti bontás már lényegesebb különbségeket mutat 2002 és 1997 között: míg 1997-ben szignifikánsan több fizikai származású elsőéves fiút találtunk, addig 2002-ben a nemek között nem volt lényeges különbség.

5 Az esélyek növekedése mellett figyelemre méltóak az egyes hallgatói csoportok származási különbségek. A 2005/2006 tanévben Az elsőéves BSc hallgatók apjának mintegy harmada rendelkezett főiskolai és egyetemi diplomával, az elsős orvostanhallgatóknak viszont több mint kétharmada (14. ábra). A felsőoktatás expanzióját az Ifjúság 2000 és Ifjúság 2004 vizsgálatok is egyértelműen mutatják: míg 2000-ben a diplomával rendelkezők vagy valamely felsőoktatási intézményben tanulók együttes aránya a magyar fiatalok körében 18,6 százalék volt, a legutóbbi vizsgálatban arányuk 22,9 százalék (16. ábra). 5 Ha ez a jelentős növekedési ütem le is lassulhat (már csak a demográfiai ellenszél a fiatal korosztályok számának csökkenése miatt is), de a diploma elterjedése és a középfokú képzés expanziója hatására egy új ifjúságkép körvonalai bontakoznak ki, amelyben a tanuló fiatalok válnak a legfontosabb csoporttá. Ez idő alatt igen dinamikusan növekedett a hallgatók fogyasztói státusza például csaknem minden hallgató rendelkezik mobil telefonnal. A fogyasztási státusz ellentmondásos voltát jól mutatja viszont a hallgatók szüleinek és a hallgatók saját fogyasztási státusza közötti különbség: A szülők fogyasztási javak szerinti ellátottságban jelentős különbség figyelhető meg egyes hallgatói csoportok között: e tekintetben a BSc-hallgatók átlagosnak mondhatók. Az ifjúságsegítő felsőfokú szakképzésben részt vevők, illetve a BSc-hallgatók, valamint az orvostanhallgatók adatai azt mutatják, hogy míg az ifjúságsegítők szüleinek alig több mint fele rendelkezik számítógéppel, a BSchallgatók szüleinek közel kétharmada, az orvostanhallgatók szüleinél pedig 85,6% a fenti arány. 1. A szülők/eltartók tulajdona (a válaszok százalékos megoszlása) ifjúságsegítők, felsőfokú szakképzés (N=208) BSc-hallgatók (N=1111) orvostanhallgatók (N=612) mobiltelefon 88,0 92,6 92,5 saját lakás 86,5 90,5 87,7 CD-lejátszó 59,6 64,2 77,8 DVD-lejátszó 57,2 60,6 69,1 számítógép 53,4 65,2 85,8 hifitorony 51,9 55,5 64,5 személyautó 2 millió ft alatt 48,6 54,7 48,9 internet-csatlakozás 37,5 60,1 76,3 mobiltelefon internethasználattal 28,4 32,4 41,0 Nyaraló, hobbitelek 24,0 26,0 33,0 másik lakóingatlan 22,6 25,4 37,9 Értékes műtárgy ( ft felett) 22,1 16,4 29,6 személyautó 2 millió ft felett 21,6 35,8 49,3 mosogatógép 20,2 38,0 43,8 digitális kamera 19,2 33,0 35,3 házimozi 18,3 24,8 22,4 laptop, notebook 7,2 21,4 28,9 Plazma TV, LCD TV 7,2 12,6 13,9 Értékes sporteszköz ( Ft felett) 3,4 11,5 15,8 Felsőoktatási Kutatóintézet 5 Az egyetemi hallgatók és más fiatal csoportok összehasonlító elemzésére az Ifjúság 2000 és 2004 vizsgálat nyújt lehetőséget. A kutatás a éves fiatalokra terjed ki. Az Ifjúság 2004 akár csak a korábban készült Ifjúság 2000 adatfelvétel elsődleges célja volt egy átfogó empirikus kép elkészítése a magyar ifjúságról: hogyan alakulnak anyagi és kulturális erőforrásaik, életmódjuk, értékrendszerük. Egyfajta mikrocenzus készült mintegy 8 ezer fő kérdőíves vizsgálata alapján. A minta nagysága, a kérdések szinte mindenre kiterjedő részletessége révén az Ifjúság 2000 és 2004 adatbázisa kiválóan alkalmas nem csak a leíró és összehasonlító vizsgálatok elvégzéséhez, hanem további mélyebb elemzések is készíthetőek belőlük, összetett elméleti modellek operacionalizálhatóak, de alkalmas egyes ifjúsági rétegek külön elemzésére is. Forrás: Felsőoktatási Kutatóintézet, az Ifjúság 2000 és 2004 adatainak összevetése, kutatásvezető: Gábor Kálmán.

6 A hallgatók körében a fogyasztói életforma térhódítását viszont jól mutatja ugyanakkor, hogy a szülők közötti jól kirajzolódó különbségekkel szemben a hallgatók saját tulajdonában levő (elsősorban szórakoztatási és kommunikációs) eszközökben alig látható eltérés. Például mobiltelefonnal, CD-lejátszóval, digitális kamerával ugyanolyan arányban rendelkeznek mindhárom hallgatói csoport tagjai. Olyan divatos eszköz esetében, mint például a DVD-lejátszó, még meg is fordul az arány. A BSc-hallgatók kedvezőbb számítógépes ellátottsága minden bizonnyal a választott szakterülettel van összefüggésben. 2. A hallgatók saját tulajdona (a válaszok százalékos megoszlása) ifjúságsegítők nappali tagozat (N=208) BSc-hallgatók (N=1111) orvostanhallgatók (N=612) mobil telefon 96,6 93,0 98,5 CD-lejátszó 79,8 73,5 77,1 számítógép 64,4 74,2 47,2 DVD-lejátszó 51,9 43,3 30,9 mobiltelefon internethasználattal 45,7 38,5 41,7 hifitorony 43,3 39,2 39,7 internetcsatlakozás 31,3 48,4 37,1 saját lakás 14,9 6,3 17,8 digitális kamera 12,5 12,8 10,6 házimozi 11,1 11,4 6,9 laptop, notebook 11,1 20,8 19,3 személyautó 2 millió Ft alatt 10,6 7,9 6,0 értékes műtárgy ( Ft felett) 5,3 2,2 4,7 nyaraló, hobbitelek 4,8 3,2 3,8 plazma TV, LCD TV 3,4 3,5 4,2 mosogatógép 3,4 2,8 7,0 másik lakóingatlan 3,4 2,1 3,3 értékes sporteszköz (sífelszerelés, stb. 2,9 10,5 14,9 ( Ft felett) személyautó 2 millió Ft felett 2,9 2,2 4,6 Felsőoktatási Kutatóintézet A szülői háttér mellett az iskolai háttér is heterogénebbé vált, növekedett a szakközépiskolából felsőfokú intézetbe kerülők aránya (Imre Anna 2006), közben a gimnáziumi háttérben is igen erőteljes differenciálódás zajlott le, ugyanakkor napjainkra a éves magyar fiatalok közül minden ötödik főiskolára, illetve egyetemre jár, azaz a hallgatók váltak a magyar fiatalok egyik legmarkánsabb csoportjává Az egyetemi hallgatók helyzetében bekövetkező változásokat a következő dimenziók mentén ragadhatjuk meg: 3. A hallgatók vizsgálatának legfontosabb szempontjai 3. 1 A társadalmi egyenlőség - egyenlőtlenség dimenziója A felsőoktatási expanzió első látványos szakasza az 1990/91 és 1997/98 közötti időszak, amikor a hallgatók létszáma látványosan megnőtt, az időszak végére a főt meghaladta. Ebből az időszakból két vizsgálatot veszünk figyelembe: az egyik a 1997/98-ban végzett Székelyi Csepeli-Örkény Szabados féle vizsgálat (első és ötödéves hallgatók körében, ahol az elsőéves közül 1074-en, az ötödévesek közül 1037-en kerültek a mintába, lásd Székelyi-Csepeli-Örkény Szabados 1998), a másik az Oktatáskutató Intézetben 1997/98-as

7 tanévben az elsőéves jogász és közgazdász hallgatók körében 6 végzett kutatás, amelynél a mintába kerültek száma 1315 fő volt (Gábor- Dudik 2000). A két vizsgálat beágyazódik az ebben az időszakban rendkívül hevesen felvetődő egyenlőség-egyenlőtlenség vitába. A Századvég vitát Gazsó Ferenc indította el, különben rendkívül provokatív és vitatható tanulmányában (Gazsó 1997). 7 Ebben a tanulmányában Gazsó azt állítja, hogy az elmúlt időszakban az oktatási expanzió ellenére az esélyegyenlőtlenség egyre inkább növekszik, azáltal, hogy az állam egyre inkább kivonul az oktatásból. Ezzel szemben az Oktatáskutató Intézet és a Magyar felsőoktatás szerkesztősége rendezésében A társadalmi mobilitás, tehetséggondozás, felsőoktatás c. vitában Székelyi Mária 8 és munkatársai a Gazsó féle állításra azt a szintén vitatható választ adják, hogy bővült a felsőoktatásba belépők száma, s így nőtt az alacsonyabb státuszú gyerekek bekerülési esélye. ( Mindenesetre ebben a vitában Székelyiéknél árnyaltabb megközelítést próbáltunk adni: azt hangsúlyoztuk, hogy a szellemi és fizikai dichotómia túl durva mérőeszköz, kiemeltük a kulturális és materiális tőke szerepét, illetve hangsúlyoztuk, hogy a piacgazdaság kiépülésével a státusz inkonzisztenciát státusz konzisztencia váltja fel például a felső osztályok esetében (Gábor 1999). Ez azt jelenti, hogy az oktatási expanzió nyomán csökkenő esélyegyenlőtlenséget új típusú egyenlőtlenségek válthatják fel. Gazsó szerint az oktatási expanzió forráshiányos közoktatásban és felsőoktatásban következik be, következésképpen további polarizációval jár az alsó társadalmi rétegek esélyhátránya egyre inkább növekszik. Hangsúlyozza, hogy az esélykülönbségek drasztikus növekedését jól érzékelteti, hogy a felsőfokú továbbtanulás szempontjából kitüntetetten kedvező esélyeket hordozó iskolatípusban, a gimnáziumban a korábbi ötszörös esélykülönbségek tizenegyszeresre növekedtek az elmúlt években (Gazsó 1997, 94. o.). Azt állítja továbbá, hogy a társadalmi szempontból szélsőségesen szelektív felsőoktatás kialakulását immár empirikus tényként kezelhetjük (Gazsó 1997, 95). Ladányi adatai Gazsó megállapításait más megvilágításba helyezik. Ladányi a fizikai származású hallgatók arányát nézte közgazdasági és műszaki egyetemen a hatvanas évektől a nyolcvanas évek közepéig. Az adatokból az tűnik ki, hogy a fizikai származásúak aránya a hatvanas évektől fokozatosan csökkent. (Ladányi 2005) Azaz a szocializmusban az állami támogatási rendszer egyre inkább az egyenlőtlenségek növekedéséhez vezetett. Gazsó állításának ellentmond a kilencvenes években lezajló felsőoktatási expanzió következménye is, nevezetesen az, hogy fiatalok által az az iskolarendszerben eltöltött idő megnövekedik, amely a magyar társadalom középosztályosodásával jár együtt (Kolosi 2000). A középosztályosodással jár a fogyasztási javak elterjedése, a fogyasztói és szolgáltatói ipar 6 A vizsgálat több szempontból is jó időpontban történt, ekkora állt fel a teljes és a jogász képzés. A vizsgálatba a jogász és közgazdász képző intézmények teljes köre bekerült: Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Kar, Államigazgatási Főiskola, József Attila Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kar (közgazdász és jogász szak), Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Kossuth Lajos Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Intézet, Kossuth Lajos Tudományegyetem Közgazdaságtudományi és Üzleti Képzés, Miskolci Egyetem Államés Jogtudományi Kar, Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar. A teljes sokaságnak 41%-át, a vidéki egyetemeken 38%-át, a budapesti intézményekben 40%-át kérdeztük meg. A kutatásról részletesebben: Gábor Kálmán-Dudik Éva (2000) 7 A Századvég vita tanulmányai a következők: Gazsó Ferenc (1997), Bukodi Erzsébet (1998); Halász Gábor (1998); Kelemenné Farkas Márta (1998); Lannert Judit (1998); Liskó Ilona (1998); Róbert Péter (1998). 8 Székelyiék éppen azért kapták a minisztériumi megbízást, hogy cáfolják Gazsó korábbi vizsgálatának eredményeit. Székelyi Mária Csepeli György Örkény Antal Szabados Tímea (1998)

8 hihetetlen mértékű kiterjedése, azaz a középosztályosodási folyamat leginkább a felsőoktatási intézményekbe járóknál figyelhető meg. (Gábor 2000). A 2001/2002 tanévben - mint korábban is láttuk - az elsős nappali tagozatos hallgatók apjának csaknem egyharmada a munkásosztályhoz (munkás, munkás elit), minden ötödik pedig a kishivatalnok, kisburzsoá (kisburzsoá közé soroltuk a vállalkozókat alkalmazottak nélkül, illetve 1-5 alkalmazottal) osztályokhoz tartozik, anyák esetében pedig mintegy egynegyede, egyharmada részese a fenti osztályoknak. Ez a tény is azt mutatja, hogy a felsőoktatás expanziója a középosztályosodással jár együtt. Ez azt is jelenti, hogy a piaci viszonyok megjelenése kezdetben az egyenlőtlenségek csökkenését eredményezi, a piaci rendszer kibontakozásával, illetve az állami juttatások csökkenésével az egyenlőtlenség növekedése következik be, ha az elosztási rendszer nem módosul. Ezt a problémát Szelényi Ladányi több tanulmányban felveti. (Szelényi- Ladányi 2005). Az állami támogatás és az egyenlőtlenségek növekedését elméletileg Szelényi a nyolcvanas években vetette fel. Szelényi-Manchin azt vizsgálta mi okozza az egyenlőtlenségeket a szocializmusban, illetve a kapitalizmusban. Azt állították, s állításukat vizsgálatok sora bizonyította, hogy a szocializmusban az állami redisztribúció, a kapitalizmusban pedig a piac okozza az egyenlőtlenségeket. Az állami támogatás egyenlőtlenséget befolyásoló szerepe különösen érvényes a felsőoktatásra, ezt támogatták a rendszerváltás utáni kormányok, különösen a FIDESZ, amikor a polgárosodás jelszava alatt az állami középosztály megerősödését támogatta. Az állami támogatás és a piac szerepének kérdése napjainkra alapvető kérdéssé válik, nevezetesen, hogy a korábban bemutatott képzési szint és tagozat szerinti változások mögött milyen szerkezeti változások figyelhetők meg az egyetemi hallgatók juttatási rendszerében. Az állami juttatások csökkenése, illetve átrendeződése differenciálja a hallgatókat, ami markáns különbségeket indukálhat. A származási különbségek jól kirajzolódnak a kollégista és a nem kollégista hallgatók között (Gábor 2006). Élesen elkülönül a hallgatók többségétől a hallgatók olyan elit csoportja, mint az orvostanhallgatóké. Az orvostanhallgatókkal kapcsolatban a 2005/2006-os tanévben végeztünk vizsgálatot, amikor elsős és ötödéves hallgatókat kérdeztünk meg. (Gábor 2006) (A megkérdezettek száma 469, illetve 143 fő.) 3.2. A piac és a demokratizálódás dimenziója A legtöbb európai társadalomban a piaci modell növekvő dominanciája a társadalom szervezésében, a szocializmus tervgazdaságának és a keynesi közgazdasági elveknek az összeomlásával társulva azt jelenti, hogy a társadalmi életnek egyre több területe válik fogyasztóivá. A kultúra, az oktatás, a lakásépítések, stb. fogyasztóivá válásának számos következménye van. Azt jelenti, hogy az embereknek nagyon rövid idő áll a rendelkezésükre, a célok pedig nagyon gyorsan változnak. Ez azt is jelenti, hogy általában a fogyasztói értékek felülkerekednek a hagyományos vagy más ideológiailag meghatározott értékeken. Ez nem csak a kultúra és a fogyasztás területén érvényes, hanem a jóléti állam esetén is. Kiélezi ezen kívül a versenyt, valamint individualizálja és privatizálja a problémákat, így azok az egyes fogyasztók által tett döntések problémájává redukálódnak. Egy metaforával érzékeltethetjük a változásokat: a gyár helyett a bevásárlóközpont válik a domináns paradigmává. A modernizáció alapja a gyár volt, és a gyár volt sok intézmény modellje. Egy gyárban az emberek egy helyen tömörülnek. Mind a munka, mind a termékek standardizáltak és a tömegtermelés által meghatározottak. Az egyszerű munkásokat az igazgatók irányítják és meghozzák az őket érintő döntéseket. Az iskolák modellje ez a rendszer volt, csakúgy, mint a kórházaké és a jóléti állam sok szolgáltatásai is. A gyár modelljét ma a szupermarket modellje váltja fel. A szupermarketben a vásárlók jöhetnek-mehetnek és különféle árucikkeket válogatnak össze a bevásárlókocsijukba -- egy nagyon széles választékból válogatják össze saját kocsijuk

9 tartalmát. Minden egyes árucikknek meghatározott ára van és a kijáratnál fizetniük kell értük. Ez jobban jellemző az 1990-es évek jóléti szolgáltatásaira, ahol többféle szolgáltató többféle szolgáltatást ad, és mindegyiknek külön ára van. Néhány a magánszférában vehető igénybe, néhány jótékonysági szervezeteken vagy egyházakon keresztül, az állam pedig csak egy a több szolgáltató közül. A fogyasztónak gyakran saját magának kell fizetnie. Amikor nincs elég pénz a szolgáltatásra (mert például az állami költségvetés túl kicsi), akkor nem kapják meg. Egy gyárban minden egyes ember megkapja azt, amit előre elhatároztak. A szupermarketben elképesztő árucikkválasztékból kell választani, de előfordulhat, hogy valaki rossz dolgot választ és hogy nem tud fizetni néhány túl drága árucikkért. Az oktatásra és a képzésre ma egyre inkább a szupermarket-modell válik a jellemzővé. Ez azt is jelenti, hogy a globalizácó folyamán végbemenő középosztályosodás során úgy jön létre például közeledés az egyes hallgatói rétegek között fogyasztó státuszokban, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek különböző formái nemhogy csökkenek hanem tovább erősödnek, azaz növekednek a származási, regionális, etnikai különbségek. A középosztályosodás ellentmondásos folyamatát jól illusztrálja az egyetemi hallgatók nyelvtudása ben a éves fiataloknak csaknem 31,1%-a beszél angolul, 27,3%-a németül, 4,1%-a franciául, 3,9%-a oroszul, 3,1%-a olaszul 1,5%-a spanyolul. A fiataloknak alig több mint egytizede rendelkezik angolból, vagy németből közép, illetve felsőfokú nyelvvizsgával. 3. A évesek nyelvismerete (N=8000) Nem beszél beszéli, alapfokú középfokú felsőfokú anyanyelvi nyelvvizsga nyelvvizsga nyelvvizsga nyelvvizsga szinten nélkül Angol 68,9 20,3 3,5 5,8 1,3 0,1 Német 72,7 18,6 3,6 3,7 1,3 0,1 Francia 95,9 2,3 1,2 0,4 0,2 0 Orosz 96,1 2,3 1,3 0,2 0,1 0,1 Olasz 96,9 1,6 1,2 0,2 0,1 0 Spanyol 98,5 0,3 1,0 0,1 0,0 0 Ifjúság 2000 Addig míg a magyar fiatalok egyharmada beszél angolul, a felsőoktatási intézetbe járóknak mintegy háromnegyede. A nyelvtudást tehát befolyásolja a nem, az életkor, az iskolai szint a szülők iskolázottsága és a regionális különbségek. Az életkorral fordított arányosan növekszik a nyelvtudással rendelkezők aránya. A éveseknek alig több mint egyharmada beszél angolul, vagy németül a 15-17, illetve a éveseknek kétharmada. A szakmunkásképzőt végzetteknek, illetve szakmunkásképző járóknak nem egészen egyötöde, a diplomásoknak, illetve főiskolára, egyetemre járóknak viszont kilenctizede beszél angolul, vagy németül, illetve valami más nyelvet. A fiatalok leginkább Budapesten, legkevésbé pedig a falvakban beszélnek valamilyen idegen nyelven. A fiatalok nyelvismeretét igen erőteljesen befolyásolja a szülők iskolázottsága. A szülők iskolázottságának a fiatalok nyelvismeretének befolyásoló szerepét jól mutatja, hogy a legfeljebb nyolc általánossal rendelkező szülők középiskolát végzett, vagy középiskolába járó gyerekeinek több mint fele nem beszél semilyen idegen nyelvet, ezzel szemben, ha legalább egyik szülő diplomás, akkor viszont csak alig több mint egyötöd a fenti arány. Az arányok alacsonyabbak, de a tendencia hasonló a diplomás, illetve a főiskolára egyetemre járó fiatalok esetében, a legfeljebb szakmunkásképzővel rendelkező szülőknél 16,4%, a diplomás szülőknél viszont 6,6% az idegen nyelvet nem beszélő fiatalok aránya. Figyelemre méltó viszont, hogy ha legalább egyik szülő szakmunkásképzettséggel rendelkezik, akkor 19,3%, ha pedig legalább egyik szülő diplomás akkor 40,5% az angolból, vagy németből középfokú nyelvvizsgával rendelkező diplomás, illetve felsőfokú intézetbe járó fiatalok aránya.

10 A nyelvtudáshoz hasonló tendenciát látunk akkor is, ha a fiatalok kommunikációs státuszát 9 vizsgáljuk. Ha a fiatalok számítógéppel rendelkezését, Internet hozzáférését és Internet használatot vizsgáljuk az Ifjúság 2000 adatai körében, akkor azt találjuk, hogy a éves fiatalok 28,7%-nak volt azt otthonában számítógép, 7,6%-ának van Internet-hozzáférése otthon, 39,4%-a internetezik valamilyen formában. A megkérdezettek között 31% azok aránya, akik saját maguk, és 18,7% azoké, akiknek családja rendelkezik mobiltelefonnal a felvétel időpontjában, 2000-ben. A kor szerinti különbségek a éves fiatalok között is kirajzolódnak: a évesek 42,6%, és éveseknek mintegy egyharmada, a és a éveseknek alig több mint egyötödének otthonában van számítógép. Igen nagyok az iskolázottság szerinti különbségek is. Akiknek a legmagasabb iskolai végzettsége a szakmunkásképző 11%-ának, akiknek pedig egyetem 66,7%-ának otthonában van számítógép. Igen nagyok a területi különbségek is: a budapesti fiatalok 47%-a, a falusiaknak viszont csak 17%-a fér hozzá otthonában számítógéphez. A települési különbségek markánsan kirajzolódnak a település nagyság szerint is: Budapesten 47%, az 1000 fő alatti településnél viszont 13,5% a számítógéppel otthon rendelkezők aránya. Markánsak a regionális különbségek is: a középmagyarországiak 39,5%-a, az észak-magyarországi fiataloknak 22,5%-a, dél-alföldieknek pedig 19,9%-a rendelkezik otthon számítógéppel. Szembetűnőek a származási különbségek: azoknak a fiataloknak akiknél legalább az egyik szülő diplomás csaknem kétharmada, akiknél legalább az egyik szülő szakmunkásképzővel rendelkezik egyötöde, ha pedig 8 általánost végzett, 5,8%-uk rendelkezik otthon számítógéppel. Ha a különböző tényezők együttes szerepét egy többdimenziós statisztikai eljárással, a teljes faktoriális modellel összegezzük, akkor azt látjuk, hogy elsősorban a fiatalok iskolai szintje, másodsorban a család iskolázottsága, azaz a származási háttér, illetve harmadsorban a fiatalok életkora befolyásolja a éves fiatalok számítógéppel rendelkezését. Ha az otthoni Internet hozzáférést vizsgáljuk hasonló többdimenziós eljárással, akkor a meghatározó erő nagysága szerint a sorrend a következőképpen alakul: a származási háttér / a szülők iskolázottsága, az iskolai szint, és a települési háttér szerepe a meghatározó. Ez azt jelenti, hogy a diplomás szülői háttérrel rendelkező fiataloknak 23,5%-a fér hozzá otthon internethez, ezzel szemben áll a 8 általános szülői háttérrel rendelkezők 0,6%-os, illetve szakmunkásképzővel rendelkező szülők gyermekeinek 3,9 százalékos aránya. A főiskolát és egyetemet végzetteknek, illetve ezen a szinten tanulóknak 18,8%-a tudja otthon használni az internetet, a szakmunkásképzőt végzett, illetve szakmunkásképzőben tanuló fiatalok 1,7 százalékával szemben. Továbbá míg a budapesti fiataloknak közel egyötöde (19,6%) internetezhet otthonról, a falun élő fiataloknál viszont ez arány mindössze 2,8%! A felsőoktatási intézetbe járóknál a nemek, életekor, települési és képzettségi különbségek a magyar fiatalokhoz hasonlóan jutnak érvényre (18. ábra) (Gábor Kabai Matiscsák 2003)! A piac és a fogyasztás növekvő szerepe különösen indokolttá teszi a hallgatók szükségleteinek, szükségleteit kielégítő érdekszervezetekhez való viszonyának feltárását. A feltárás során a piac dimenziójával összefügg a demokratizálódás dimenziója. 9 A fiatalok számítógép és Internet-használatának vizsgálatakor szükségesnek tartjuk a fogyasztói státusz mintájára, a fiatalok kommunikációs státusza kategória megalkotását, melynek összetevői a személyi számítógéppel, Internet-hozzáféréssel való otthoni rendelkezés, általános Internet-hozzáférés, mely magába foglalja az otthoni és más hozzáférési helyeken (iskolában, munkahelyen stb.) való Internet-használatot. Továbbá vizsgáltuk azt is, hogy a fiatalok, vagy családjuk valamely tagja rendelkezik-e mobiltelefonnal (esetenként adatokkal rendelkezünk arra vonatkozóan is, hogy van e WAP-olási lehetőségük).

11 3.21 Diákjogok a felsőoktatásban A felsőfokú intézmények felé határozott elvárások fogalmazódnak meg a hallgatók részéről, amint azt a 2003-ban végzett hallgatói vizsgálat eredményei is mutatják. 10 Különösen fontosnak tartják, hogy ne sértsék meg önérzetükben, ne legyenek kitéve megaláztatásoknak. Ugyanakkor azt is igen fontosnak tartják, hogy a felsőoktatási intézmények lehetőleg küszöböljék ki, de mindenképpen csökkentsék a társadalmi egyenlőtlenségeket. A leginkább igényelt jogok között szerepelnek még a következők: szexuális zaklatástól óvják meg őket, vallási meggyőződésüket tartsák tiszteletben, hasonló módon, politikai nézeteik miatt sem szenvedjenek hátrányt (ezeket a jogsérelmeket több mint 60 százalékuk említette); Az elvárások és a ténylegesen teljesülő jogvédelem megvalósítása az intézményekben különösen a kiemelt tényezők esetében mutatnak nagy eltéréseket. Míg például a méltóságukat ért sérelem, vagy a megaláztatások elleni védelem közel 70 százalékuk számára elengedhetetlen feltétele a demokratikus jogok érvényesülésének, a felsőoktatási intézmények ezeket a jogokat csak százalékuk szerint biztosítják teljes mértékben. A hallgatókat ért sérelmeket néztük a családban, az iskolában, a kortárscsoportokban, valamint a hivatalos intézményekben: A hallgatók közül több mint tízet akarata ellenére próbálták szülei befolyásolni világnézeti kérdésekben. Hasonló arányban számoltak be arról, hogy nem biztosították a tanuláshoz fűződő elemi jogait (például nem hagyták eleget tanulni). A családon belüli sérelmek erősségét vizsgálva azt láttuk, hogy a megkérdezetteknek felét nem érte sérelem, csaknem minden ötödik hallgatót korlátoztak, minden negyvenedik hallgatót pedig megszégyenítettek a családon belül. Csaknem minden tizedik volt kitéve lelki terrornak, minden ötödik megkérdezettet pedig fizikailag bántalmaztak! A korlátozások leginkább azokat a fiatalokat érintették - csaknem minden negyediket -, akiknél a szülők iskolai végzettsége nem haladta meg meg a nyolc általánost, illetve legalább egyik szülő iskolai végzettsége nem volt több a szakmunkásképzőnél. A lelki terrort leginkább az egyetemet végzett szülők, a fizikai bántalmazást pedig leginkább a szakmunkás végzettséggel rendelkező szülők alkalmazzák gyermekeikkel szemben. A fizikai bántalmazást inkább alkalmazzák a fiúkkal, a lelki terrort pedig a lányokkal szemben. Különösen a lelki terror alkalmazásánál szembetűnő a különbség: a férfiak 4,5%-áról a nőknél 12,6%-ra ugrik! Még erőteljesebben kitapinthatóak az iskolán belüli jogsérelmek. Csaknem minden második hallgató említette, hogy korlátozták tanuláshoz fűződő jogaiban az iskolában eddig eltöltött évek során. Kétötödük gondolja úgy, hogy visszaéltek azzal, hogy csak hallgató, és csaknem egyharmaduk említette, hogy akaratuk ellenére próbálták tanárai befolyásolni világnézeti kérdésekben. Minden ötödik megkérdezett arról számolt be, hogy megfosztották valamilyen juttatástól az iskolában. Több mint egytizedüket személyiségi jogaikban korlátozták, nem engedték politikai nézetei kifejtésében, illetve testi fenyítésben (zaklatták, megfenyegették, vagy megzsarolták az oktatási intézményében) további 2-3 százalékuknak volt részük. Minden negyvenedik megkérdezett arról is beszámolt, hogy szexuális zaklatásban volt része. 10 A Diákjogok a felsőoktatásban 2003 c. kutatást az Oktatási Minisztérium megbízásából végezte a Felsőoktatási Kutatóintézet, az MTA Szociológiai Kutatóintézete és a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet végezte. A kutatást vezette: Gábor Kálmán Tibori Tímea és Bauer Béla.

12 A vizsgálati adatok eredményeiből tanulságos az a tény, hogy a hallgatókat ért jogsérelmek még ennél is jelentősebb arányban érték őket a kortárscsoportok részéről. Több mint egyharmadukat akarták hallgatótársai befolyásolni világnézeti kérdésekben. Figyelemre méltó az is, hogy minden huszadikat szexuálisan zaklatták kortársai. Az is fontos tanulsága a vizsgálatunknak, hogy csaknem minden ötödik megkérdezettel szemben a hivatalos intézmények képviselői visszaéltek azzal, hogy csak hallgatók. A hallgatók sérelmeit igen nagy mértékben alakítják, befolyásolják azok a nagy folyamatok, amelyek a kilencvenes években lezajlottak, illetve napjainkban is tartanak. Mindenekelőtt ki kell emelnünk az oktatási expanziót és azt kísérő ifjúsági korszakváltást. Az oktatási expanzió következménye, hogy a fiatalok egyre több időt töltenek az iskolában, illetve felerősödik a kortárscsoportok szerepe. Jól láttuk, hogy a fiatalokat ért sérelmek hogyan helyeződnek át a családról az iskolára és a kortárscsoportokra. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy ez az áthelyeződés a családi és származási különbségek továbbélése mellett megy végbe. Az oktatási expanzió, különösen a felsőoktatási expanzió azzal jár, hogy a felsőfokú képzésben megjelennek az alacsonyan iskolázott szülők gyermekei, akiket fokozottan sújtanak a korlátozások, sérelmek a családban. A felsőoktatási intézményekbe egyre többen érkeznek szakközépiskolából, amely iskolatípusból jövőket sokkal inkább sújtanak az iskolai sérelmek. Figyelemre méltó, hogy erőteljesen érvényesülnek az iskolai sérelmek a másik póluson az elit gimnáziumokban különösen a lelki terror formájában, illetve a tanulók világnézeti befolyásolása révén. Azt is látnunk, kell, hogy mind az oktatási expanzió, mind az ifjúsági korszakváltás különösen a nőket ért sérelmeket hozza felszínre. 3.3 Az ifjúsági életszakasz meghosszabbodása és a hallgatói életforma A felsőoktatásban bekövetkezett változások alapvetően átalakítják a fiatalok élettervezését. A változások eredménye az ifjúságra nézve az ifjúsági életszakasz meghosszabbodása, kitolódása. Az ifjúsági életszakasz meghosszabbodásának egyik oka, hogy az ifjúság mint iskolai életpálya - mely korábban a gimnazisták és egyetemisták privilégiuma volt - a fiatalok széles rétegére terjed ki. Az iskolai életpálya kiterjedése, a felsőfokú intézményekbe járás kiterjedése összefügg azzal, hogy a fiatalok életét egyre inkább meghatározza a szabadidő és a fogyasztói ipar, azaz létrejön a piacfüggő szabadidő tevékenység, mint a fiatalok életeseményeinek igen fontos meghatározója. Az ifjúsági életszakasz meghosszabbodásának másik kísérője jelensége a flexibilis alulfoglalkoztatottság. (A munkaerőpiac szürke zónájában dolgoznak az egyetemisták, éppúgy mint a tanulók, a pályakezdők vagy a munkanélküliek.). Ez az életesemények menetrendjének flexibilitásához vezet. (A korábbi menetrend tanulás, munka, családalapítás/együttélés összekapcsolódhat, illetve váltakozhat a tanulás és munka sorrendje.) Az ifjúsági életszakasz meghosszabbodása az ifjúsági életidő kettős mozgásával jár, egyrészt felgyorsul, például a tervszerű képzési idő egyre korábbra tevődik (például tervszerű nyelvtanulás óvodáskortól, illetve az általános iskola első osztályától), másfelől lelassul, a belépés a főfoglalkozású kereső pozícióba egyre későbbre tolódik. A társadalom fejlődése az irányba halad, hogy a fiatalok minél korábban váljanak nagykorúvá, vállaljanak részt a fogyasztásban, de minél később találják meg helyüket a munka világába. A 2001/2002 tanévben tanulmányaikat megkezdő hallgatók háromnegyede azért jelentkezett a felsőoktatásba, mert mindenképpen diplomát akar szerezni, közel felénél a főiskola, illetve egyetem elvégzése karrierjének felépítésének része. Az elsőévesek főiskola és egyetem választásában fontos szempont, hogy az oktatásban való részvétellel késleltetik a felnőttkorba és dolgozó korba való belépést (Manuella du Bois-

13 Reymond 1998). Ezen motiváció hátterében nemcsak a munkanélküliség elkerülése áll. A megkérdezettek mintegy egyharmada számára az egyetem és főiskola választásban a diákélet vonzása játszik szerepet, egynegyede viszont egyszerűen nem akarja magát elkötelezni, egyelőre nem szeretne főállásban dolgozni (Gábor 2006). A magyar fiatalok, a főiskolai, illetve az egyetemi hallgatók életeseményeit összehasonlítva a következő tendenciák rajzolódnak ki: Magyar fiatalok évesen megfigyelhetőek az első kísérletek a családon belüli önálló státusz kialakítására ( önidentifikáció társadalmi értelemben: leendő foglalkozása megválasztása, illetve az első önálló kiruccanások megvalósítása); évesen a családon kívüli önálló pozíció kiépítése történik meg (állandósuló mozgásszabadság és párhuzamosan egy kis kóstoló a szexből); évesen stabilizálja külső pozícióit majd évesen markánsan kilép a családi keretek közül: első szakmai végzettség megszerzése, önálló nyaralás, komolyabb párkapcsolat kiépítése; a fordulópontot a életévek jelentik: befejezi tanulmányait és munkába áll (megkezdi önálló életét a társadalom teljes jogú tagjaként: immáron öneltartó és választó); évesen befejezi a kivonulást a szülői családból (elköltözik, állandó kapcsolatot teremt); végül éves korában lezárja az ifjúkort : saját gyermeket vállal és kerül saját lakás is egy év múlva. Főiskolások évesen kiharcolják önálló státusukat a családon belül: saját belátásuk szerint közlekedhetnek, megszerzik első szexuális tapasztalataikat, megválasztják jövendő szakmájukat; 18 évesen még az iskola padjaiban maradva első komoly párkapcsolatukat kiépítik, már önálló nyári utazásra is vállalkoznak és megszerzik első szakmai végzettségüket; 19 évesen elköltöznek a családi fészekből, egy éven belül saját lakást szereznek és kialakítják állandó partneri kapcsolatukat; évesen állást vállalnak valamivel hamarabb, mint ahogy befejezik tanulmányaikat majd évesen kilépnek az ifjúkorból, azaz megszületik első gyermekük. Egyetemisták éves korukig eldöntik jövendő foglalkozásukat, kialakítják önálló státuszukat a családon belül; évesen szerzik meg első szexuális tapasztalataikat, alakítják ki első párkapcsolatukat és lépnek az önállósodás magasabb fokára; évesen megszerzik első szakmájukat, elköltöznek szüleiktől és együttéllnek kedvesükkel; 21 évesen vállalnak először munkát és általában ekkor szerzik meg önálló lakásukat is; végül évesen fejezik be tanulmányaikat, majd rá egy-két évvel első gyermekük megszületésével befejeződik számukra is az ifjúkor.

14 A felsőoktatás expanziója tehát egyszerre tolja ki a munka státusz-utat, ugyanakkor előbbre is hozza. Kitolja az állandó munkavállalást, ugyanakkor előbbre hozza a munkaerőpiacra belépést alkalmi, részmunkavállalások formájában, amelyet az állam is ösztönöz (adókedvezmények formájában illetve a hallgatói kedvezmények olcsóbbá teszik a hallgatói munkaerőt a piac számára és így tovább. Végképp kitolja a hallgatók családi státuszútját (házasodás, gyerekvállalás). Az oktatási expanzió viszont egyszerre ösztönzi a szülői háztól való kiszakadást, ugyanakkor ezt a kiszakadást vissza is fordítja. Az oktatási expanzió demokratizál is, felerősíti a hallgatók érdekeinek figyelembe vételét, nem önmagáért, hanem azért, mert a hallgatói státusz felnőtt státuszt kíván meg hitelek stb. miatt is. Az egyetemi hallgatók társadalmi státuszát, tekinthetjük állami, államfüggő státusznak, piaci, piacfüggő státusznak, családi, családfüggő státusznak. Az egyetemi hallgatók státuszát meghatározza tehát az erőteljes individualizálódás, amely a kockázati tényezők növekedésével jár mindenekelőtt növekednek a munka, a család és gyerekvállalás kockázatai. 3.4 A hallgatók és szabadidő Az ifjúi életszakasz a felsőoktatás tömegesedésével tendenciaszerűen Thorstein Veblen szavával a henyélés időszakává válik, ami demonstratív henyélést képvisel más társadalmi csoport felé (Veblen, 1975). Az oktatási intézmények általánossá váló és meghosszabbodott látogatása a fiatalok körében egy olyan életmódot alakít ki, amely messze túlmutat az iskola és az egyetem közvetlen, tanuló és tanító színterén. Az ifjúsági vizsgálatok azt mutatják, hogy az iskolai szint növekedésével a fiatalok fogyasztási javakkal való ellátottsága is nő, azt látjuk, hogy a jelenleg tanuló fiatalok egyre szélesebb rétege rendelkezik mobiltelefonnal, számítógéppel, internethozzáféréssel. A középosztályosodó fiatalok számára egyre fontosabbá válik a szabadidő, amelyet a szabadidő ipar kiépülése kísér. A bekövetkező változások alapja az, hogy a szórakoztatóipar képviselői hisznek abban, hogy felhasználóik természete változik, úgy látják őket, mint akik rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amelyek korábban egyértelműen a középosztály tagjait jellemezték, mint például a tehetősség, a mobilitás, és a képesség arra, hogy a számukra felkínált szórakozási lehetőségek között racionális alapon tudnak választani. Ez a változás jelenik meg abban, hogy a hangsúly a szórakoztatóiparban tapasztalható versenyen van, de megragadható abban is, hogy a vásárlót már nem a tagnak, hanem a fogyasztónak tekintik (Clarke, J. Jefferson, T. 2000). Vizsgálataink azt mutatják, hogy az egyik legnagyobb szabadidő magyarországi rendezvényén a Szigeten Fesztiválon a leszakadó fiatalok csoportja nem jelenik meg. A Sziget 2000 és az Ifjúság 2000 adatait összehasonlítva kitűnik, hogy a Szigeten a szakmunkásképzőbe járók alul, a gimnáziumtól a főiskolai szinten át az egyetemig pedig felül reprezentáltak a szigetlakók a magyar éves fiatalokhoz képest májusában végzett a nappali szakos egyetemi hallgatók közül minden harmadik volt a Sziget Fesztiválon, minden hatodik mondta, hogy részt vett a Budapest Parádén, illetve a Művészetek Völgyében és alig többen - minden hatodik hallgató - vett részt az EFOTT-on. Az adatokból az is látható, hogy a fejlett régiókból Szigetre érkezők felül, a fejletlenebb térségből jövők alul reprezentáltak a szigetlakók között. Ráadásul a fejlett térségeknek (Budapestnek) iskolai szint szerint csaknem teljes ifjúsági társadalma képviselve van a Szigeten, addig a kevésbé fejlett régiókat csaknem teljes mértékben a főiskolai és

15 egyetemi szinten elhelyezkedő fiatalok képviselik. Az Ifjúság 2000 és a Sziget 2000 adatait összehasonlítva a szabadidő forgatókönyv és a fiatalok középosztályosodásának összefüggése különösen szembetűnő: a szigetlakók közel kétharmada rendelkezik CD lemezjátszóval a magyar éves fiatalok egyötödéhez képest, a Szigeten levők számítógéppel rendelkezése és Internet hozzáférése pedig csaknem kétszerese a éves fiatalokénak. Hollandiában például egy iskoláskorú gyermekek körében végzett reprezentatív kutatás kimutatta, hogy a fiatalok 22%-a, ezen belül a fiúk majdnem 30%-a szeretne a jövőben saját vállalkozást, és ez a trend 1984 óta csak erősödik (de Zwart & Warnaar, 1995; Wilkinson, 1997) Wilkinson (1997, p. 107) arról számol be, hogy a éves fiatal, (még) nem nős angol dolgozók 37 %-a saját céget szeretne alapítani a jövőben. A Der Spiegel (1997/17, p. 31) arról tudósít, hogy az amerikai fiatalok 62%-a arról álmodik, hogy saját maga főnöke legyen; év közötti fiatalok 10 %-a épp saját cégének alapításával foglalkozik. (Andy Furlong Barbara Stalder Anthony Azzopardy 2003) Kétségtelen, hogy ennek az ambíciónak egyik lényeges motívuma az az elgondolás, hogy az egyén eldöntheti, hogy meddig dolgozik és meghatározhatja saját maga számára a munka és a szabadidő közötti egyensúlyt. A fiatalok és a fiatal felnőttek számára vonzóak azok a tevékenységek, amelyeket nem lehet egyértelműen a munka vagy a szabadidő kategóriájába besorolni Az egyetemisták értékorientációinak változása Szilágyi Ákos Reform és romantika c. vitaindító cikkében 1986-ban Goethe Faust idézetével indít Ki harmincnál több évet élt meg, az voltaképpen már halott. Mindent le kellene bunkózni jókor. Szilágyi Ákos ebben a tanulmányában kifejti: az ifjúság szükségképpen jelent meg valami más helyett, ami ott és amikor nem működött, de egészen más helyettesített Nyugat-Európában mint Kelet-Európában. Nyugat-Európában kissé leegyszerűsítve a dolgot írja a hiányzó forradalmi osztályt vagy forradalmi pártot avagy az egyszerűen a hiányzó mert a fennállóba már pokoli módon bekebelezett - ellenzéket próbálta önmagában helyettesíteni. (Szilágyi 1986, 16. o.) Az ellenfél a jóléti állam, a szabályozott kapitalizmus, az egydimenziós társadalom, a fogyasztói kapitalizmus, és semmilyen árat nem tartott túl nagynak a fenti pokollal szemben az ő mennyországáért, s e logikát egészen természetesen hosszabbította meg 1968 után a nyugateurópai ifjúsági terrorizmus. (Szilágyi 1986, 17. o.) De amivel legkevésbé számolt ez a 68- as új baloldal a piac volt. A tőkének az a rejtélyes képessége, hogy minden eszmét, politikai ideológiát áruként tud közömbösíteni, hogy az ifjúsági kultúrából pillanatok alatt üzletet csinál, amíg csak létezik. (Szilágyi 1986, 18. o.) Ezzel szemben az ifjúság mint új ideológia Kelet-Európában társadalom tagoltságának nyílt politizálását helyettesíti. Azt hangsúlyozza, hogy a generációs ellentét, ez a politikailag ártatlan társadalmi osztottság szinte jól jött a lényegi társadalmi osztottságok elfedésére, intézményesítésének újabb elnapoltságára. (Szilágyi 1986, 18. o.) Ebben a gondolatmenetben Szilágyi hangsúlyozza a radikális reform Kelet-Európában azt jelenti, hogy fel kell éleszteni az európai civilizáció egy sor vívmányát, alapintézményét (a piactól kezdve a liberális szabadságintézményekig ), az itt és most lehetséges formában és kombinációban. (Szilágyi 1986, 22.o.) Szilágyi Ákost erősíti a vitához kapcsolódó írásában. Lengyel László azt hangsúlyozza, hogy ellentétben a politikailag igazán jól nevelt nemzedékkel. A 68-asok igazi nevelője a magánélet. (Szilágyi 1986, 19. o.) Lengyel László pedig azt hangsúlyozza, hogy a beatmozgalom képviselői igazi profik lettek, illetve azt, hogy a 70-es években kiépülő fogyasztói rendszer fő fogyasztóivá a 68-as nemzedék léptek. (Lengyel 1987, 20. o.) A 60-as évek fiataljai nem voltak reformerek. Nem viszonyultak a gazdasági reformhoz, nem jelentett számukra vonatkozási pontot. Ma a 68-asoknál keveredik a reformvágy, a piaci vállalkozás, a gazdasági önállóság és az alternatív életvitel, a posztmateriális értékek megteremtésének a vágya.

16 Ellentétben a nyugat-európai új baloldal útjával, amely némi kanyargás után a zöld és alternatív mozgalmakra lyukadt ki, és semmiféle kapcsolatot nem tart a 70-es évek végén, a 80-as években burjánzó új liberális, fiatal vállalkozói mozgalmakkal, a magyar helyzet egészen más. A magyar vágyak és mozgalmak összemosódnak. A 68-asok professzionista új vállalkozók és környezetvédők. (Lengyel 1987, 20. o) A nyolcvanas évek második felében a kispolgári és polgári családtól hozott értékek és a fiatalok fokozódó individualitása az erő, amely szétrobbantja a hatalom és magas kultúra által közvetített kollektív mintákat. Ennek talaján kezd kialakulni a fiatalok körében egy olyan proteszt attitűd a középiskolában, vagy késleltetett formában az egyetemen, amely paradox módon a magas kultúra talaján kibontakozó ellenkultúrával és alternatív törekvésekkel találkozik. A fiatalok önállósodásának és önálló ifjúsági kultúra létrehozásának éppen az a sajátossága a nyolcvanas évek végén, hogy a fiatalok a kispolgári kultúra talaján fogadják be a másságot, az alternatív gondolkodást. A proteszt nem elsősorban politikai volt, hanem abból az elvárásból táplálkozott, hogy a főiskola és az egyetem olyan konvertálható tudást adjon át, mellyel érvényesülni lehet. Mindenekelőtt a professzionalizálódás igénye merült fel. Ezt az igényt nem tudták kielégíteni az iskolai intézmények. Ez az elvárás tipikusan kispolgári, racionális elvárás volt. A kispolgári létből viszont egy egzisztenciális korlát is származott. A professzionalizálódás adta lehetőségeket nagyon gyorsan kell kamatoztatni a fiatalnak a felnőtt életben. A kispolgári család tehát egyrészt ösztönzőleg hatott, másrészt korlátokat állított. Ez volt az pont, mely alapján mind az akkori hatalom, mind a magas kultúra képviselői úgy gondolták, hogy végső soron a kispolgáriság talaján létrejött fiatalok elit csoportjai könnyen integrálhatók és befolyásolhatók. Az integráció azonban nem, vagy csak részben történt meg. Külön kérdés, hogy az ifjúsági kultúrák hordoznak-e politikai orientációt. A kilencvenes években a középiskolások eltávolodtak a közszolgálati magyar televíziótól, rádiótól, és számukra sokkal fontosabbak voltak a kereskedelmi, illetve még pontosabban a zenecsatornák. A mai napig is egy trend ez tulajdonképpen, tehát, hogy a fiataloknak az információkat, a mintákat, az értékeket a kereskedelmi csatornák kisebb mértékben az alternatív csatornák (például Tilos rádió) képviselik. A tömeges fogyasztói kultúra mellett, természetesen jóval kisebb arányban teret nyert az elit, az underground kultúra is. A lázadó fiataloknak - ha az alternatív ifjúsági kultúrát lázadók kultúrájaként értelmezzük - éppen az volt az egyik jellemzője, hogy fokozatosan elfordultak a politikától. Ez egy nagyon fontos dolog, mert itt válik érthetővé a fiatalok politikai érdeklődésének konzervatív fordulata, melynek igen fontos jellemzője, hogy a felnőtteket követő fiatalok kezdtek a politika iránt érdeklődni. A skinheadek, tipikusan ilyen felnőttminta-követő fiatalok voltak, az elit gimnáziumok katonai tagozataiból kerültek ki. A kilencvenes évek közepétől kezdtünk el fölfigyelni egy konzervatív fordulatra a fiatalok körében, melynek velejárója volt a tradicionális normák, értékek, nemzeti politika, vallásosság és így tovább, erősödése. Az egyetemisták fogyasztói orientációja jól kitapinthatóvá válik értékrendjükben. Arra a kérdésre adott válaszok között, hogy melyek azok a legfontosabb értékek, hogy jól érezzék magukat a bőrükben például a 2004 évi kollégista vizsgálatunkban, első helyre az anyagiak kerültek és ezt követte a család, az állás/karrier. A válaszok során azonban itt is említésre került a buli, pia, illetve az önmegvalósítás fontossága is. Ha azt kérdeztük, hogy melyek azok az értékek, amelyek szükségesek a karrierhez, akkor a válaszok között az első helyre a barátok, kapcsolatok, második helyre az anyagiak, harmadik helyre viszont a diploma, a szakmai tudás megszerzése került. Továbbá igen fontos szerepet kapnak véleményük szerint a karrier-építésben az individuális egyéni tulajdonságok, a pozitív emberi értékek (ide sorolják a kitartást, akaraterőt stb.) (19. és 20. ábra) Az értékek választása azt mutatja, hogy az individualizálódás a kollégistáknál is összekapcsolódik a fogyasztással. A szórakoztató nagyipar dominánssá válása a fiatalok

17 individualizálódását a fogyasztás részévé teszi, és igen nagy mértékben befolyásolja, valamint manipulálja a személyiségmintákat. A szórakoztatóipar kollégisták életében játszott jelentős szerepét mutatja, hogy csaknem minden ötödik kollégista mondta, hogy az elmúlt évben részt vett a Sziget Fesztiválon, minden tizedik mondta, hogy volt a Budapest Parádén, és alig több mint egy tizede volt, aki volt a Művészetetek Völgyében. A változást viszont jól jelzi, hogy tervei szerint mintegy kétötöde tervezi, hogy jövőre elmegy a Szigetre, és csaknem fele mondta, hogy a Művészetek Völgyébe a következő évben el fog látogatni. Az egyre növekvő diákhitel (21. ábra) is egyre fontosabb szerepet játszik a hallgatók életében. Figyelemreméltó, hogy a diákhitelt felvett hallgatók havonta több mint ezer forinttal költenek többet szórakozásra, művelődésre, telefonra és internetre, ruházkodásra vagy akár sporttevékenységre, s csaknem kétezer forinttal többet élvezeti cikkekre, mint a diákhitelt nem igényelt társaik. Mindez arra utal, hogy a diákhitelt az egyetemisták mindenekelőtt a fogyasztói életforma fenntartására használják fel. Ez megmutatkozik abban is, hogy a hallgatók körében általában magasabb a fesztiválokat látogatók aránya, mint a hasonló korú, nem egyetemisták/főiskolások között. Például a BSc-hallgatók közül minden ötödik vett rész a Sziget Fesztiválon, és kétötöde tervezi a részvételét. Az Ifjúság 2004 vizsgálat szerint ezzel szemben csak minden tizedik éves fiatal volt a Szigeten (Gábor 2005). A fogyasztói életforma kifejezésre jut a feszültségoldó technikák alkalmazásában is: a megkérdezettek több mint egyharmada legalább alkalmanként dohányzik, csak alig több mint egytizedük nem iszik egyáltalán alkoholt, viszont több mint egyharmaduk legalább egyszer egy héten. Látványos adat az is, hogy egyötödük kipróbált már valamilyen drogot (baráti körükben viszont csaknem kétharmad a fenti arány). 3.6 Az egyetemisták politikai érdeklődése és politikai cselekvésének radikalizálódása A 2001/2002-es vizsgálatban az elsős hallgatóknak nem egészen egyharmada állt kapcsolatban valamilyen közéleti, politikai szervezettel, mozgalommal. A levelező hallgatók és nappali tagozatos hallgatók között alig több mint egy százalék a különbség. A politikai érdeklődés szerint markánsabb különbség rajzolódik ki a levelezős és nappali tagozatos hallgatók között. A levelezős hallgatók a nappali tagozatos hallgatókhoz képest inkább szimpatizálnak politikai pártokkal és mozgalommal is. A politikai érdeklődést befolyásoló tényezők között leginkább befolyásoló, hogy a hallgatók milyen településtípusról érkeznek a felsőoktatásba, és azt követi hasonló súllyal a nem és tagozat szerinti megoszlás illetve az, hogy a hallgatók hányadik értelmiségi generációt képviselik (22. és 23. ábra). A politikai inkább érdekli a férfiakat, mint a nőket, leginkább a budapesti és legkevésbé a kisvárosi egyetemistákat, illetve a 2000 fő alatti falvakban élőket, jobban a második generációs értelmiségieket, illetve azokat, akik családjában a nagyszülők értelmiségiek voltak. A Szigetkutatások során viszont azt tapasztaltuk, hogy a civil szerveződésekkel való kapcsolat a kulturális és fogyasztói státusszal összhangban közel egyötödnél stabilizálódott, a politikai érdeklődés csökkent, a pártokkal szimpatizálók aránya emelkedett az elmúlt években és napjainkra a Szigetre látogatók egyharmada körül stabilizálódott. Azaz kialakult egy stabil politikához kötődő ifjúsági csoport (24 és 25. ábra) A posztkonvencionális politikai cselekvés alakulása A kilencvenes évek közepén figyeltünk fel rá, hogy a posztkonvencionális politikai cselekvések beépültek az egyetemisták politikai cselekvési mintái közé. Kaase és Barnes a hetvenes évek végén felhívják a figyelmet, hogy a nyugati demokráciákban a politikai cselekvés átalakulására a konvencionális politikai cselekvést felváltja a

18 posztkonvencionális cselekvés, melynek lényege, hogy kiszélesedik a politikai cselekvés repertoárja (Barnes Kaase, 1979). A repertoár kiszélesedésének magyarázatakor két forgatókönyv terjedt el. Az egyik, amely a politikai cselekvési repertoár átalakulására azt a magyarázatot találja, hogy a nyugati demokráciákban fokozódó konfliktusok csökkentik a politikai legitimációt. Kaase és Barnes hangsúlyozza ezt a szcenáriót nem erősítette meg az a vizsgálat, amelyet öt nyugati demokráciában folytattak. A másik forgatókönyv szerint, a nyugati demokráciákban fokozódik a politikai döntéshozatalban, illetve döntéshozatal befolyásolásának igénye, ez az élet minden területén feszültséget eredményez, és a politikai cselekvési formák kibővüléséhez vezet. Kaase és Barnes hangsúlyozzák, hogy az utóbbi szcenáriót, melyet Huntington a hetvenes évek elején fejtett ki egy elméleti írásában, megerősítették saját vizsgálataik (Huntington, 1974). Kiemelik, hogy a posztkonvencionális cselekvés (aláírások gyűjtése, polgári kezdeményezés, sztrájk, tömegközlekedés feltartóztatása, lakásfoglalás stb.), és annak politikai kompetenciája részévé vált, különösen a fiatalok politikai aktivitásának, amely még húsz évvel korábban is ritkaságnak számított a demokratikus közéletben. A fiatalok és felnőttek viszonyának analízise alapján kiemelik, hogy a fiatalok karakterisztikus vonása az új, a posztkonvencionális politikai cselekvés, amely az iskolázottság emelkedésével kapcsolódik leginkább össze. Hangsúlyozzák, hogy a posztkonvencionális politikai cselekvés az nem elsősorban az ifjúságkorral, hanem a nemzedékváltással, a nemzedéki hatással függ össze. Összefoglalva, úgy érvelnek, hogy a posztkonvencionális politikai cselekvés először is összefügg az iskolázottság kiterjedésével és annak nyomán kialakuló posztmateriális értékrendbe ágyazódik. Másodszor, hogy a posztkonvencionális politikai cselekvés kialakulása egy megismerési és tanulási folyamat eredménye, és annak az igénye, hogy valami történjék. Harmadszor a posztkonvencionális politikai cselekvés összefüggésben van a generációs konfliktusokkal, azon fiatalok körében erősödik fel, akik leginkább szembe kerülnek a felnőtt társadalom intézményeivel, életkarrierjeivel. Végül a negyedik tényezőként a tömegkommunikáció hatását emelik ki, illetve azt, hogy ellentmondás van a modern tömegkommunikáció szerepének és hatásának növekedése és hatékonysága és a demokrácia politikai intézményrendszerének változatlansága és nehézkessége között. A magyar egyetemisták körében a kilencvenes években (Elsős közgazdászok és jogászok 1998) azt találtuk, hogy a kétharmaduk, illetve közel kétharmaduk már részt vett, illetve részt venne engedélyezett politikai demonstráción, illetve aláírások gyűjtésében (67,0, illetve 61,8%). Az egyetemisták 43,6%-a megtagadná a bérlet díj, vagy adó megfizetését, több, mint egyötödük, illetve közel egyötödük részt vett már, illetve részt venne polgári kezdeményezésekben (például katonai szolgáltatás megtagadásában, a közlekedés demonstráció révén való feltartóztatásában 22,3% 19,9% 17,1%). A hallgatóknak 8,6% venne részt vadsztrájkban, 4,6% gyárak, lakások elfoglalásában, és 2,8%-a venne részt a közés magántulajdon megsértésében. Erőszakot más személyekkel szemben csak 2,5% alkalmazna és 2,0 venne részt terrorista csoportban. Ha a különböző politikai cselekvések összekapcsolódását vizsgáltuk, azt találtuk, hogy az egyetemisták 23,0% részt vett, illetve részt venne engedélyezett politikai demonstráción és aláírások gyűjtésében, és/vagy a sztrájkban és bojkottban. Jóval kisebb arányban vennének részt a bérleti díj és adófizetés megtagadásában, illetve polgári kezdeményezésben, továbbá a közlekedés feltartóztatásában (5,3%-5,3%-5,3%) és elenyésző azoknak az aránya, aki tiltakozásként a vadsztrájkot, illetve a terrort is felhasználná (1,7%, illetve 0,2%!). Napjainkra a posztkonvencionális politikai cselekvés állandó részévé vált a fiatalok, egyetemisták politikai cselekvésének, és egyre inkább a politikai cselekvés radikalizálódását figyelhettük meg. A politikai cselekvés radikalizálódása a jobboldal és a szélső jobboldal iránti szimpátia erősödésével kapcsolódik össze. Ezt tapasztaltuk a 2006 évi Szigetvizsgálat, illetve

19 a hallgatói vizsgálat (BSc 2006) esetében. Azt láttuk, hogy szélső jobboldali pártokat, mozgalmakat, külön-külön, illetve mindenekelőtt a FIDESZ-szel együtt említik A hallgatók és a növekvő bizonytalanság és sebezhetőség 12 A fiatalok egy egyre és egyre bizonytalanabb világban élnek, és nagy a veszélye annak, hogy rosszul döntenek, rossz utat választanak és hogy a sokféle lecsúszási lehetőség közül valamelyik eléri őket. Bizonyos értelemben a mai fiatalok a legjobb helyzetben levő generáció, hiszen a háború, betegségek, éhezés vagy más elsődleges okok által okozott halál vagy szenvedés eshetősége nagyon alacsony. A veszélyeztetettség és a bizonytalanság forrása inkább egzisztenciális vagy pszichológiai. A fiatalokat érintő kihívások és a növekvő kockázatok, a fokozódó verseny és a korai önállósodás jelentősen megnöveli az egyetemi hallgatók veszélyeztetettségét (alkohol, dohányzás, drogfogyasztás, stb.). Az Ifjúság 2000 vizsgálat adatai is azt mutatják, hogy a magyar éves fiatalokra is érvényes azonban, hogy a kockázat valójában már nem csak a kevésbé képzettek körében jelenik meg, hanem a kulturálisan privilegizált csoportoknál is megtalálható, habár ők más cselekvési stratégiákat dolgoznak ki. Ezt jól mutatták azok a -- drog kipróbálása az életesemények alapján képzett klasztercsoportok, amelyekben a drog kipróbálása az egytizedtől akár a csoport tagjainak felére is kiterjedt. 4 Az átlagnál nagyobb arányban drogot kipróbáló csoportok Csoport A csoport életesemény Csoport Csoport drog domináns domináns domináns jellemzői nagysága nagysága kipróbálás nem életkor iskolai %-ban a szint 22,00 a szülői házból korai 7 0,1 57,1 nő - - elköltözés 8,00 késői élettársi kapcsolat 14 0,2 28,6 nő év felsőfoko n hallgató 24,00 késői élettársi kapcsolat 18 0,2 26,3 nő év felsőfoko n hallgató 57,00 későbbi élettársi kapcsolat 8 0,1 25,0 fiú év felsőfoko n hallgató 14,00 kései élettársi kapcsolat 202 2,5 21, év középisko lát végzett 11,00 munkába állás felsőfokú 12 0,2 16,7 nő év felsőfoko tanulmányok mellett 62,00 munkába állás, és a felsőfokú tanulmányok n hallgató 240 3,0 13, év felsőfoko n hallgató 11 A kérdés: Mely Pártokkal, mozgalommal szimpatizálsz? 12 A sebezhetőségen - német ifjúságkutatók nyomán azt értjük hogy súlyosan korlátozott lehetőség a biztos munkára, társadalmi gazdasági előmenetelre, illetve a személyes elégedettség vonatkozásában ( Andy Furlong Barbara Stalder Anthony Azzopardy o. ). Dubet szerint ma az egyén különféle lehetséges utakkal szembesül: az integrációs út során egy csoport tagja lesz; a stratégiai út során versenyre kel másokkal; a szubjektivista út pedig elérhetővé teszi az én eltávolítását a kultúrán keresztül. Ezek egyszerre nem adoptálhatók, és az egyének saját társadalmi tapasztalatai fényében kell őket kezelnie. Ez az egész társadalmi szerkezetet aláássa, de különösen a fiatalokat érinti (Franciaországi Jelentés, 1999). Annak eredményeképpen, hogy a normatív keret széttöredezik, a társadalmi intézmények mint a család, az egyház, az iskolák és a szakszervezetek - átalakulnak vagy gyengülnek, illetve eltűnnek a kollektív rítusok, amelyek régebben kijelölték a fiatalok útját a társadalomba, ma minden ember magára maradt, mindenki magának kaparja ki a gesztenyét. ( Andy Furlong Barbara Stalder Anthony Azzopardy o. ).

20 mellett 39,00 hagyományos életvezetés 14 0,2 13,3 fiú év felsőfoko n hallgató 37,00 korai élettársi kapcsolat 16 0,2 12,5 nő év középisko lát végzett 20,00 korai elköltözés otthonról, 163 2,0 10,7 fiú év felsőfokot magányosság 18,00 korai munkába állás, gyerek vállalása élettársi kapcsolattal befejezte 96 1,2 10,1 nő év ált. befejezte Az egyik domináns csoportot ezekben a klaszterekben a főiskolás és egyetemi hallgató nők képezték, akiknek biográfiájára a normál életrajttól való eltérés volt a jellemző: a korai kiszakadás a szülői házból, a késői élettársi kapcsolat, az egyetem melletti munkavállalás és huszonéves kor második felében egyre markánsabban kirajzolódó magányosság. Megállapíthatjuk, hogy a felsőoktatás expanziója és a fiatalok továbbtanulási esélyeinek növekedésével egy időben növekszik a fiatalok, ezen belül a nők sebezhetősége. Az Ifjúság 2000 alapján azt láttuk, hogy a magyar éves fiatalok közül kiválasztottuk azokat a klasztercsoportokat, amelyeknél a drog kipróbálása meghaladta az átlagot: a 6,7%-ot. A drog kipróbálása ezekben az életesemények alapján képzett klasztercsoportokban az egytizedtől akár a csoport tagjainak felére is kiterjedt. 13 Az egyik domináns csoportot ezekben a klaszterekben a főiskolás és egyetemi hallgató nők képezték, akiknek biográfiájára a normál életrajttól való eltérés volt a jellemző: a korai kiszakadás a szülői házból, a késői élettársi kapcsolat, az egyetem melletti munkavállalás és huszonéves kor második felében egyre markánsabban kirajzolódó magányosság. Azaz a felsőoktatás expanziója és a fiatalok továbbtanulási esélyeinek növekedésével egy időben növekszik a fiatalok, ezen belül a nők sebezhetősége. 4. Összegzés A felsőoktatás expanzióját az Ifjúság 2000 és Ifjúság 2004 vizsgálatok is egyértelműen mutatják: míg 2000-ben a diplomával rendelkezők vagy valamely felsőoktatási intézményben tanulók együttes aránya a magyar fiatalok körében 18,6 százalék volt, a legutóbbi vizsgálatban arányuk 22,9 százalék. Ha ez a jelentős növekedési ütem le is lassulhat (már csak a demográfiai ellenszél a fiatal korosztályok számának csökkenése miatt is), de a diploma elterjedése és a középfokú képzés expanziója hatására egy új ifjúságkép körvonalai bontakoznak ki, amelyben a tanuló fiatalok válnak a legfontosabb csoporttá. Az oktatás/ felsőoktatás expanziója nyomán az egyetemi hallgatóknak két markáns csoportja rajzolódik ki: a nappali és levelező tagozatos hallgatók, akiket egy másik dimenzióban az állami finanszírozású és saját finanszírozású/önköltséges/ hallgatóként definiálhatunk. Megfigyelhető a képzés szerint összetétel radikális átrendeződése: a főiskolai hallgatók aránya 2001/2002 tanévi elsősök körében kétharmad volt az egyetemi hallgatók egyharmadával szemben. 13 Ezt elősegítik a szórakozási szokások is: Az egyetemista bulikon előfordul drogfogyasztás, de gyakorlatilag csak füvezés. A különböző drogok beszerzése nem jelent problémát, de nincsenek kifejezetten drogos egyetemista bulik. A rendszeres és nem csak marihuánát fogyasztó egyetemista kirívó, többnyire a társaságból is kizárják a bulikon Murányi István (2006) Bulizó egyetemisták. Kézirat