BALOGH PÉTER A TÁRSADALOM FOGASKEREKEI IS ROZSDÁSODNAK? ADATOK ÉS ÉSZLELÉSEK A KORRUPCIÓRÓL *

Átírás

1 Pro Publico Bono Online Támop Speciál 2011 Közigazgatástudományi Kar TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR BALOGH PÉTER A TÁRSADALOM FOGASKEREKEI IS ROZSDÁSODNAK? ADATOK ÉS ÉSZLELÉSEK A KORRUPCIÓRÓL * Elméleti vázlat A korrupció előfeltételeiről, forrásáról A dolgozat címében szereplő kifejezést a társadalom fogaskerekeinek rozsdája Jon Elster 1 írásából kölcsönöztük 2 utalásként arra a megközelítésmódra, melyre alapozva a korrupció kérdését értelmezni igyekszünk. Elster az intézmények társadalmi életben betöltött jelentősége kapcsán megfogalmazza, hogy azok megóvnak a szenvedélyből és az önérdekkövetésből származó káros hatásoktól feltéve, hogy maguk az intézmények nem terheltek ilyen jelenségekkel. Az intézmények egyrészt amennyiben azokat mint felnagyított egyéneket tekintjük hatnak ránk, azaz formális szankciók alkalmazásával emberek egy jól körülhatárolható csoportjának viselkedését irányítják 3. Ez azonban több tekintetben akadályokba ütközhet azon egyszerű körülménynek köszönhetően, hogy az intézmények önmaguk is egyénekből állnak. Egyrészt emiatt nehéznek vagy egyenesen lehetetlennek bizonyulhat azon egységes célok kimunkálása, megfogalmazása, melyek megvalósítása érdekében az intézmény irányítani igyekezhet 4. * Ez a tanulmány a Budapesti Corvinus Egyetem 4.2.1/B-09/1/KMR számú TÁMOP program [Társadalmi Megújulás Operatív Program] Hatékony állam, szakértő közigazgatás, regionális fejlesztések a versenyképes társadalomért alprojektjében, a Társadalmi és kulturális erőforrások, fejlesztéspolitikák, helyi fejlődés műhelyben készült. A műhely (kutatócsoport) vezetője és a tanulmány szakmai lektora: Dr. Szántó Zoltán egyetemi tanár (BCE). A szerző doktorjelölt (BCE Szociológia Doktori Iskola) és egyetemi tanársegéd (SZTE Szociológia Tanszék); elérhetősége: baloghp@socio.u-szeged.hu. 1 Jon ELSTER: A társadalom fogaskerekei (Társadalmi intézmények) = LENGYEL György SZÁNTÓ Zoltán (szerk.): Gazdaságszociológia (Budapest: Aula 2006) Aki pedig Tocqueville-től kölcsönzi lásd ELSTER (1. lj.) Lásd ELSTER (1. lj.) Ezen koncepció szerint ugyanis akkor beszélhetünk közös intézményi akaratról illetve (köz)érdekről, ha az intézményt diktatórikusan működtetik. Amennyiben ez nem teljesül, és az intézmény demokratikus elvek szerint működik, a közös érdek, illetve akarat kimunkálása az eltérő érdekű egyének illetve szervezetek, csoportok miatt problematikus lehet, mely probléma megoldásában gyakran a többségi szavazás sem segít (Lásd ELSTER (1. lj.) ) Ezt a kollektív döntési helyzetet szavazási paradoxonnak is nevezik, s az alábbiképpen formalizálható:

2 TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR Ha az intézményi akarat kimunkálása (mégis) sikeres, s egyértelműen meghatározásra kerülnek azon célok, melyet az intézmény elérni kíván, ez a folyamat még továbbra is problematikus lehet, amennyiben nem feltétlenül biztos, hogy az intézményi akarat megvalósításával megbízott személyek nem térnek el ettől saját érdekeik előtérbe helyezésével 5. Az önérdek és a közérdek ütközésének, a korrupciós célok és lehetőségek kialakulása megakadályozását célzó intézményi technikáknak számos formája lehetséges, azonban mindegyik esetében számolni lehet olyan tényezővel, mely vagy meghiúsítja ezt, vagy az intézmény stabilitása ellen hat. Megfontolásai alapján Elster végül meglehetősen borús képet fest a korrupció kontrollálásának lehetősége tekintetében, mivel vélekedése szerint ezen társadalmi probléma elterjedtsége nem elsősorban a felvilágosult önérdekre való ráhatás; a sikeres intézményi tervezés függvénye, hanem az erkölcs és a társadalmi normák állapotának a hivatalnokoknak a köz iránti elkötelezettsége mértékének lenyomata 6. Az intézmények tehát leggyakrabban valamilyen társadalmilag lényegesnek ítélt cél elérése érdekében létrehozott struktúra részeként válnak a korrupció szempontjából lényeges elemmé. Ez a helyzet egyrészt a gazdaság redisztribúció formájában történő intézményesedése esetén fordul elő 7, így az újraelosztás aktusa kiemelten lényeges a téma szempontjából. Hankiss Elemér 8 a korrupció előfeltételeként említi a (1.) közösség tagjai között elosztandó közvagyon megjelenését, (2.) az ezt megvalósító elosztó hatalom delegálását (olyan tisztségviselők megléte, akiket a közösség tagjai önként vagy kényszerből elfogadnak a közvagyon elosztóiként, valamint (3.) az elosztás valamilyen rendjét, amit Opciók A B C Személyek X Y Z A modell szereplői (X, Y és Z; értelmes és tájékozott, a közügyekről egyértelmű vélemény kialakítására képes személyek) többségi szavazás révén kívánják eldönteni, hogy mely alternatívát valósítják meg (A, B vagy C). A döntéshozók preferenciarendezésének változatlansága mellett azonban nincs egyértelmű kimenetele a szavazásnak a többségi akarat szerint A>B>C>A. Ezt a dilemmát K. Arrow formalizálta, és lehetetlenségi tételnek nevezte el, melynek értelmében tehát nem hozható létre olyan jóléti függvény, amely a társadalom minden egyes tagjának preferenciáit tükrözné, és amellett konzisztens döntést eredményezne. (BOD Péter Ákos: Bevezetés a gazdaságpolitikába (Budapest: Aula 2006) 40.) 5 Lásd ELSTER (1. lj.) Lásd ELSTER (1. lj.) Maga Polányi Károly is rámutat, hogy a redisztribúció, a javak központi újraelosztása jellemzően a modern társadalmakban, a szükségletkielégítő erőforrások folyamatos biztosítása mellett illetve helyett társadalmi ideálok által kitűzött célok megvalósítása (pl. jóléti állam szolgáltatásai) érdekében történik. (POLÁNYI Károly: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet (Budapest: Gondolat 1976) 247.) 8 HANKISS Elemér: A korrupció csapdája = HANKISS Elemér: Társadalmi csapdák és diagnózisok. Tanulmányok a hetvenes évekből (Budapest: Osiris 2004)

3 TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR nem szankcionálnak annyira szigorúan, hogy egyéni érdekből ne lehessen, illetve ne legyen érdemes megszegni 9. A redisztributív struktúrák megléte mellett azonban a piaci rendszerekben is kialakulhatnak korrupciós alkalmak 10 jellemzően a gazdasági élet szabályozottsága, illetve szabályozatlansága következtében: a chicagói közgazdaságtani iskola 11, illetve G. J. Stigler 12 az állami szabályozás előnyeinek valódi élvezőit kutatva jutott el a szabályozás leíró elméletéhez 13, mely egyebek mellett az érdekeltek által kezdeményezett szabályozás 14 fogalmának kidolgozásához is elvezetett. Stigler meglátása szerint: a szabályozás problémája éppen abban rejlik, hogy megállapítsuk: egy adott iparág (vagy hasonló gondolkodású emberek adott csoportja) mikor és miért lesz képes arra, hogy az államot saját céljaira használja fel, illetve megfordítva: az állam mikor és miért lesz képes arra, hogy egy adott iparágat (vagy embercsoportot) idegen mármint az iparág vagy csoport számára idegen célok szolgálatába állítson? 15 A szabályozottság kiharcolása pedig azért fontos az iparág számára, mert monopolhelyzetbe kerülve a járadékszerzés lehetőségét rejti 16. A járadék a termékek költség feletti áron történő értékesítéséből származik, a verseny körülményei között megszűnik, monopolhelyzet esetében azonban megmarad 17. A járadékra való törekvés 18 a versenytársak kiszorítását teszi tehát szükségessé, melyhez az egyes iparágak, szereplők az államot 9 Lásd HANKISS (8. lj.) Hankiss ezzel ellentétes véleményt képvisel, amennyiben szerinte a piacgazdaság elvben mentes a korrupciótól, mivel ott a javak cseréjét a piaci mechanizmus szabályozza, azonban hozzáteszi, hogy ezen rendszer tiszta formában nem, csak a redisztribúcióval keveredve fordult elő a történelemben, így a korrupciós veszélyeztetettség továbbra is fenn áll. (lásd HANKISS (8. lj.) 59.) 11 William C. MITCHELL Michael C. MUNGER: Az érdekcsoportok közgazdasági modellje Századvég 2004/4, George J. STIGLER: Az állami szabályozás elmélete = George J. STIGLER: Piac és állami szabályozás. Válogatott tanulmányok (Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1989) LŐRINCZ László : A járadékszerzés elmélete Kormányzás, közpénzügyek, szabályozás 2007/1, 113. Forrás: [/071/04_lorincz_jaradek.pdf] 14 Lásd STIGLER (12. lj.) Lásd STIGLER (12. lj.) A járadékszerzés kiemelt magyarázati mechanizmussá vált az ún. virginiai közgazdászok körében. Lásd ehhez MITCHELL MUNGER (11. lj.) , valamint az újraelosztás és a járadékszerzés kapcsolatának az externáliák közjavak fogalmára épülő érdekes koncepcióját kínálja Gordon TULLOCK: Public goods, redistribution and rent seeking. Cheltenham, UK; Northampton, MA, USA: Edward Elgar Publishing Limited 2005). 17 Lásd LŐRINCZ (13. lj.) A járadékszerzés, illetve a monopol helyzet negatív hatása egyrészt elosztási probléma abban a tekintetben, hogy a fogyasztóktól a termelőkhöz való jövedelem-átcsoportosítással jár, másrészt hatékonysági probléma, amennyiben csökken a fogyasztói többlet. Lásd ehhez részletesen LŐRINCZ (13. lj.)

4 TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR használhatják fel a szabályozottság 19 állapotának elérése révén 20. Ahhoz, hogy ez a helyzet megvalósuljon, a szabályozottak a járadék egy részét a monopolhelyzet megszerzésébe fektetik, s ennek egyik formája lehet a korrupció a szabályozó megvesztegetése 21 révén. Lévén hogy a szabályozó az információs aszimmetria és a morális kockázat 22 következtében megveszegethető, s annál nagyobb valószínűséggel enged a tisztességtelen ajánlatnak, minél kevésbé szabályozott és kiszámíthatóbb magának a szabályozó intézménynek a működése 23. Végül tekintsük a korrupció ideáltipikus formáinak megalkotása során a jelenség jellemzően mikroszintű előfeltételeiként összegyűjtött alábbi tényezőket: - legalább két szereplő részvétele (legyen az akár egyéni, közösségi vagy intézményi ágens) - a résztvevők előzetes és tudatos döntése a tranzakcióban való részvételt illetően - befolyásolási szándék, amely egyéni előnyök megszerzésére irányul, azaz olyan önérdekkövetésről van szó, amely a személyes célokat politikai korrupció esetén a közérdek, gazdasági korrupció esetén a tulajdonosi érdek fölé helyezi - a szabályoktól való eltérés (tiltott, jogellenes, meg nem engedett cselekvés) 24 A korrupció fogalmáról és formáiról A korrupció egységes definícióját 25 keresni az ennek megalkotását célzó törekvések számossága ellenére (vagy éppen emiatt) nem volna érdemes 26, sokkal inkább fontos talán a jelenség probléma-szemléletét kiemelni. 19 Szabályozási hibáknak, a túlszabályozásnak és a tilalmaknak a korrupció kialakulásában játszott szerepéről lásd SZAMEL Lajos: A korrupció, a protekció és a többi (Budapest: Kossuth Könyvkiadó 1989) Hankiss is utal erre a problémára, miszerint a korrupció térnyerése esetén a vállalatok nem csak a nyílt piacon, hanem a hivatali döntések zárt ajtói mögött is versenyezhetnek egymással (lásd HANKISS (8. lj.) 81.) 21 Amennyiben (nagy) verseny van a monopolhelyzetbe kerülésért, egyre jelentősebb mértékű lesz a járadékszerzés során keletkező veszteség, s szélsőséges esetben a szereplők akár a teljes járadékot a monopolhelyzet megszerzésére költhetik. Lásd ehhez SZÁNTÓ Zoltán et al.: Gazdasági érdekcsoportok, szabályozási kudarcok, járadékvadászat és korrupció. (Kézirat) (Budapest: BCE Szociológia és Társadalompolitika Intézet Korrupciókutató-központ 2010) 11. Forrás: [/download/gvh_2010_bce_kkk_tan_101214_.pdf] 22 Lásd ehhez SZÁNTÓ Zoltán: Kontraszelekció és erkölcsi kockázat a politikában. Vázlat az információs aszimmetria közgazdaságtani fogalmainak politikatudományi alkalmazhatóságáról Közgazdasági Szemle 2009/6, Lásd SZÁNTÓ et al. (21. lj.) 11. Ebben a megközelítésben vizsgálta Becker és Stigler, hogy a korrupció feltételeinek alakítása illetve kontrollálása miként lehetséges elsősorban a végrehajtó apparátus tagjainak önérdekére való hatással. (Gary S. BECKER George J. STIGLER: A törvények végrehajtása, kötelességszegés és a végrehajtó apparátus javadalmazása = STIGLER (12. lj.) SZÁNTÓ Zoltán TÓTH István János VARGA Szabolcs: A korrupció társadalmi és intézményi szerkezete. Korrupciós tranzakciók tipikus kapcsolatháló-konfigurációi Magyarországon. (Kézirat) (Budapest: BCE Szociológia és Társadalompolitika Intézet Korrupciókutató-központ 2011) 5-6., Forrás: [/download/cup_2011_hu_ pdf]

5 TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR A korrupció ugyanis alapvetően s ezen tekintetben véleményösszhang látszik kibontakozni káros jelenségként, problémaként 27 tételeződik, s ebből adódik talán, hogy az egyik legmarkánsabban a kérdéskörrel foglalkozó tudományterület a bűnügyikriminológiai szakirodalom 28. A politikatudomány szintén kiterjedten foglalkozik a kérdéskörrel alapvetően a hatalmi struktúrához kötődő erőforrásokkal való visszaélés 29 vizsgálatát tűzi ki célul 30. Hankiss Elemér szociológus értelmezésében a korrupció a társadalmi elosztásnak a mindennapi interakciók keretében létrejövő torzulásának, torzulássorozatának olyan aktusa, mely során a javak társadalmilag rögzített elosztásrendjét egy, az elosztásért felelős személy valaki javára megsérti, amiért cserébe ellenszolgáltatást kap vagy vár 31. Ebben a megközelítésben három formája lehetséges: (1.) hivatalnoki korrupció, melynek során a kezdeményezők a hivatalnokok 32, s az ügyintézés terén fejti ki hatását, (2.) az üzleti kor- 25 A korrupció egységes definíciójának megalkotása illetve keresése az országok között meglévő jogalkotásbeli és kulturális különbségek miatt sem kecsegtetne sok sikerrel. (Lásd SZÁNTÓ TÓTH VARGA (24. lj.) 5. Mindemellett érdekességként megemlíthető, hogy egyes szerzők szerint a korrupció fogalmáról, kialakulásáról a polgári, illetve a szocialista megközelítésmód szerint is különbségek mutathatók ki: a korrupció szocialista megközelítésmódja kevésbé kidolgozott, a polgári nézetek között pedig elkülöníthető a 1. közérdekkel-, 2. a köz szolgálatával kapcsolatos-, valamint 3. a piacorientációjú fogalomalkotás (KRÁNITZ Mariann: A korrupciós bűnözés (Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1988) ). A korrupció fogalmának tisztázatlanságáról, illetve a fogalom explikációjához lásd SZÁNTÓ Zoltán TÓTH István János: Üzleti korrupció Magyarországon többféle nézőpontból. Kutatási zárótanulmány (Berlin: Transparency International 2008) 5-9., Forrás: [/uploads/docs/hattertanulmanyok.pdf] 26 Lásd ehhez KRÁNITZ Mariann: Prológus, avagy néhány gondolat a korrupcióról = KRÁNITZ Mariann (szerk.): Korrupció Magyarországon I. (Budapest: Transparency International Magyarországi Tagozata Egyesület East-West Management Institute 2003) 14., SZÁNTÓ (21. lj.) Lásd KRÁNITZ (26. lj.) Lásd ehhez pl. KRÁNITZ (26. lj.), és BÓCZ Endre: A kriminális korrupció a magyar büntetőjogban = GOMBÁR Csaba et al. (szerk.): Írások a korrupcióról (Budapest: Helikon Korridor 1998) A hatalommal való visszaélés jelenségével a prepotenciával foglalkozik SZAMEL (19. lj.) Lásd ehhez például GULYÁS Gyula: A politikai korrupcióról = GULYÁS Gyula (szerk.): Politikai korrupció (Budapest: Aula 2004) 7-43., LENGYEL László: Esszé a politikai korrupcióról = GOMBÁR et al (28. lj.) Lásd HANKISS (8. lj.) 61. Szamel Lajos a korrupciónak ezen általánosított felfogásával ellentétesen a korrupció alatt csak szűken a vesztegetést érti, s meglátása szerint ez nem azonos a társadalom és a közélet korrumpáltságával. (Lásd SZAMEL (19. lj.) 7.) Ugyancsak ez a kutató mutatja be azonban, hogy Magyarországon sajátos elemként fellelhető volt a redisztribúcióhoz kapcsolódóan a korrupció a második gazdaság révén. Ez a jelenség azonban nem elsősorban a második gazdaság legnagyobb részét kitevő mezőgazdaságban, hanem a magánkisiparban, magánvállalkozásokban volt jelen, s a szerző szerint egyenesen ezek létalapját jelentette amennyiben ezek körében állami vállalatoktól kapott megbízások fejében jövedelemvisszaáramoltatás történt. (Lásd SZAMEL (19. lj.) ) 32 A racionális uralom bürokráciái elvben mentesek a hivatalnokok visszaéléseitől egyebek mellett a személytelen formalizmus elvének értelmében (Max WEBER: Gazdaság és társadalom. A megértő szocio-

6 TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR rupció, mely fordított formában működik, azaz az üzletemberek, vállalkozók kezdeményezik, s céljuk a hivatalnokok vagy politikusok olyan befolyásolása, melynek következtében számukra előnyös feltételeket teremtenek, valamint (3.) a politikai korrupció, a választások megvásárlása 33. A korrupció világméretű vizsgálatát és az ellene való küzdelem 34 alapjait megteremtő Transparency International által a jelenségről megalkotott fogalmi kép értelmében a korrupció szintén a társadalmi elosztási rendszert módosító (torzító/korrigáló) jelenség, melynek összetevői tekintetében egyetértés mutatkozik abban, hogy - ez egy káros, nemkívánatos jelenség, bár lehetnek pozitív hatásai is - nehezen felderíthető és bizonyítható - minden esetben valamilyen hatalommal (politikai, hivatali, gazdasági) való viszszaélést jelent - főként anyagi haszonszerzés motiválja - mindig célzatos cselekmény, mely mögött található - egy, a saját érdekeinek érvényesítése céljából előnyt, jogtalan különjuttatást nyújtó aktív elkövető, és hozzá kapcsolódóan - egy passzív elkövető, aki a felkínált különjuttatásért cserébe megszegi hivataligazdasági kötelességét - össztársadalmi szinten ezen két fél közti korrupt aktusok sajátos módon összegződnek, s egyedi, szórványos jelenségekből társadalmi jelenséggé válnak, minek következtében - sajátos önmozgásra, önfejlődésre, fejlődéstörvényekre tesznek szert 35 A korrupciót a gazdaságszociológia és a modern politikai gazdaságtan szemléletmódjára alapozva mikroszintű, az egyének közötti interakcióként interpretálja Szántó Zoltán (1997), amikor a jelenséget egy sajátos kapcsolati hálózatba illeszti; s a megbízómegbízott-kliens közötti tranzakcióként írja le (Szántó 1997: 110). Tipikus esetben a megbízó alkalmazásában álló megbízott kapcsolatba kerül a klienssel, mindegyik félről feltételezzük, hogy racionálisan cselekszenek, mérlegelve cselekvési alternatíváikat, s azon lógia alapvonalai. 1. Szociológiai kategóriatan (Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1987) ). Ennek kritikájához a bürokráciák korrumpálhatóságával kapcsolatosan lásd Susan ROSE- ACKERMAN: Mely bürokráciák legkevésbé korrumpálhatók? = GULYÁS (30. lj.) Lásd HANKISS (8. lj.) A korrupció elleni intézményes(ített) küzdelemmel, illetve a korrupció visszaszorítását célzó programok, intézkedések tervezésével, logikájával kapcsolatosan lásd rendre FARKAS Ákos: Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek büntetőjogi védelme és a korrupció = GOMBÁR et al. (28. lj.) , és John A. GARDINER Theodore R. Lyman (2004): A korrupcióellenes intézkedések logikája = GULYÁS (30. lj.) Lásd KRÁNITZ (26. lj.)

7 TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR alternatívát választva, mely esetében a legnagyobb tiszta haszon várható 36. Ezen gondolati kép értelmében a megbízó valamilyen hatalommal ruházza fel a megbízottat, vagyis - (megbízó) meghatározott feladat elvégzését delegálja rá - (megbízó) meghatározza a feladat elvégzésének formális szabályait - a feladat elvégzéséért javadalmazásban részesíti (a megbízottat) Utóbbiért cserébe a megbízott lojális a megbízóhoz; a szabályoknak megfelelően végzi feladatait, azaz a meghatározott keretek között szolgálja ki a kliens igényeit 37. A modell alapján korrupcióról akkor beszélhetünk, ha a szereplők közül valaki tipikus esetben a megbízott a szabályok megszegésével megsérti a többiek érdekeit. Ennek négy ideáltipikus formája különíthető el annak függvényében, hogy mely szereplő a kezdeményező, s hogy mely szereplő viszonyában jelentkezik a korrupciós eset: ÉRINTETT PARTNER KEZDEMÉNYEZŐ Megbízó Megbízott Kliens Megbízó Megbízott Hűtlen kezelés/sikkasztás Csalás NR Zsarolás Kliens NR Vesztegetés Jelölések: belső külső korrupció nem releváns; mivel a modell alapján nincs közvetlen kapcsolat adott NR: felek között A korrupció négy ideáltípusa 38 A korrupció külső formái esetében a megbízott és a kliens közötti tranzakcióról beszélhetünk: ha vesztegetésről van szó, a kliens mint kezdeményező kenőpénzt ajánl fel a megbízottnak, cserébe pedig szabálytalan előnyt vár. A zsarolás esetében fordított formában; a megbízott mint kezdeményező pénz vagy más előny fejében hatalmát ajánlja fel a kliens számára. A belső korrupciós formák ugyancsak a megbízott-tól indulnak, azonban a szervezeten belüli felet; a megbízót károsítják meg elsősorban a köztük meglévő információs aszimmetria révén. A hűtlen kezelés/sikkasztás esetében a megbízott a rábízott vagyontárgyat vagy rendelkezési jogot eltulajdonítja, ily módon jutva anyagi előnyökhöz, a csalás esetében pedig a megbízott információ elrejtésével, manipulálásával tesz szert tisztességtelen anyagi előnyre SZÁNTÓ Zoltán: Megbízóik, megbízottak és kliensek. Vázlat a korrupció fogalmáról Szociológiai Szemle 1997/4, Lásd SZÁNTÓ TÓTH VARGA (24. lj.) Saját szerkesztés az alábbi alapján: SZÁNTÓ TÓTH VARGA (24. lj.) Lásd SZÁNTÓ TÓTH VARGA (24. lj.) 7-9. Ezen négy ideáltípus között nem található olyan, melyben a megbízó volna a kezdeményező. Téves következtetés volna azonban azt gondolni, hogy a megbízó

8 TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR Kérdésfelvetések és módszerek Érdekes, interdependens összefüggés látszik kibontakozni a korrupt viselkedés és a korrupció elterjedtsége között. A korrupció, illetve racionális cselekvők korrupt viselkedésének a megbízó-megbízott-kliens szerepelőkre épülő modellje alapján 40 a lehetséges tranzakciós felek között akkor alakulhat ki ezen tisztességtelen interakció, ha az ebből származó tiszta haszon meghaladja azt a hasznot, amit akkor realizálnak, ha tisztességesek maradnak 41. Az ezt a döntést meghatározó költség-haszon kalkuláció eredménye számos tényezőtől függ 42, melyek között a döntés környezetére vonatkozó változók körében előkerül a korrupció elterjedtsége 43 is. Az összefüggés alapján egyebek mellett empirikus hipotézisként levezethető, hogy minél elterjedtebb a korrupció, a cselekvők annál nagyobb valószínűséggel választják a korrupció alternatíváját 44 azaz kialakulni látszik a Hankiss által leírt csapdaszituáció. Az előbbiek fényében munkánk adatelemző részében egyrészt e társadalmi probléma elterjedtségét vizsgáljuk: a rendelkezésre álló eszközök segítségével bemutatjuk, hogy Magyarországon milyen méreteket ölt(ött) a korrupció. Ezen túlmutatóan azonban igyekszünk tovább árnyalni a problémát. nem veszi vagy veheti ki részét a korrupt tranzakciókból. A szerzők a dolgozat további részében a négy ideáltípusból kiindulva bemutatják és empirikusan is alátámasztják, hogy a korrupciós tranzakciók személyes és intézményes kapcsolathálózati beágyaz(ód)ása (lásd ehhez Mark GRANOVETTER: A gazdasági intézmények társadalmi megformálása: a beágyazottság problémája = LENGYEL SZÁNTÓ (1. lj.) ) milyen tipikus korrupciós kapcsolathálózati formákhoz vezet. (Lásd SZÁNTÓ TÓTH VARGA (24. lj.) ) Ezen korrupciós szituációkban (pl. hálózatosodott vesztegetés és zsarolás) a megbízók szerepet váltva rejtett megbízottá válnak, s eredeti megbízottaikkal itt most kliensi szerepkörbe kényszerülve szemben zsarolást alkalmaznak részt követelve maguknak a megbízottak számukra itt kliensek által az eredeti kliensektől megbízottként vesztegetés révén begyűjtött kenőpénzből. (Lásd SZÁNTÓ TÓTH VARGA (24. lj.) ) 40 Lásd SZÁNTÓ (36. lj.) Lásd SZÁNTÓ (36. lj.) A szerző adott cselekvő döntési szituációját az elérhető lehetséges hasznok alábbi összefüggésével szemlélteti: U[f + M(0)]? U[p(f + k - b) + (1 - p)(f + k) - M(k)] Az egyenlőtlenség bal oldalán feltüntetett rövidebb formula azt a hasznot jelenti, amit a cselekvő akkor ér el, ha tisztességes marad: ebben az esetben rendszeres fizetésével (f) és az abból fakadó morális kielégüléssel [M(0)] számolhat, hogy tisztességes marad. A másik esetben az előbbieken túl a lebukás valószínűsége mellett (p) számolhat a tisztességtelen módon szerzett anyagiakkal (k kenőpénz) s az esetleges büntetéssel (b) is, valamint a törvényi számonkéréstől függetlenül a tisztességtelensége miatt érzett lelkiismeret-furdalással mint morális költséggel [M(k)]. Tisztán racionális cselekvők esetében a korrupt viselkedést ezen formulák változóihoz tartozó valós és/vagy szubjektíve hozzárendelt értékek határozzák meg (Lásd SZÁNTÓ (36. lj.) 114). 43 Például a korrupt viselkedés esetén az ebből származó morális költség nagysága függ egyebek mellett a korrupció elterjedtségétől (Lásd SZÁNTÓ (36. lj.) 112). 44 Lásd SZÁNTÓ (36. lj.) 114.

9 TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR Hankiss 45 utal rá, hogy lehetséges a korrupciót mint pozitív jelenséget is értelmezni elsősorban olyan országokban, ahol a gazdasági 46 -társadalmi élet túlzottan bürokratizált, vagy a döntéshozatal túlságosan centralizált. Ilyen helyzetekben a korrupció pozitív hatása a döntéshozatali folyamatok felgyorsításában jelenhet meg, s ily módon az emberitársadalmi törekvések és a gazdasági fejlődés dinamizálásának előfeltétele 47, illetve eszköze lehet. Azonban ez a pozitív hatás rendszerint csak időlegesen jelentkezik, s a kezdeti periódus után valójában már fékezi a döntéshozatalt, amennyiben összhatásában társadalmi csapdaként 48 a döntéshozatal tehetetlenségéhez és ésszerűtlenségéhez járul hozzá 49. Jelenleg Magyarországon is él egy kép arról, hogy a korrupció mennyire átszövi a hivatali feladatok ellátását; a sikeres és/vagy hatékony ügyintézésnek mennyiben feltétele 50. Annak empirikus eszközökkel való, ok-okozati megállapítására nincsen mód, hogy ez a helyzet a fentiekhez kapcsolódva a túlzott bürokratizáltság oldását célozza, vagy a már bevett gyakorlattá vált korrupciós csapda működésének köszönhető. Arra azonban vállalkozhatunk, hogy a korrupció percepciójában létezik-e ez az összefüggés, azaz hogy a lakosok úgy gondolják-e, hogy a korrupció segíti az ügyek elintézését. 45 Lásd HANKISS (8. lj.) A gazdasági attitűdök és a korrupció összefüggéséhez lásd: háromból két magyar számára egy szolgáltatás jó ára akár még korrupcióval együtt is elsőbbséget élvez: 64%-nyian ugyanis nem lennének hajlandóak többet fizetni egy olyan cég szolgáltatásáért, amelyikről biztosan tudják, hogy nem korrupt. (BERNÁT Anikó: A gazdasági növekedés társadalmi/kulturális feltételei című kutatás dokumentációja: 4. A piacgazdaság normatív keretei (gazdaság és kultúra) c. kutatás adatfelvételének gyorselemzése (Budapest: TÁRKI Zrt. 2009) 11. Forrás: [/hu/research/gazdkult/gazdkult_gyorselemzes_bernat.pdf]) 47 Empirikus adatokkal alátámasztva ezzel ellentétes eredményekre jutottak kutatók, amikor nemzetközi adatokon megvizsgálták, hogy valóban igaz-e az a bevett nézet, miszerint a lobbitevékenység a gazdag, a korrupció pedig a szegény országokban eszköz a politika befolyásolására. Kutatási eredményeik alapján megfogalmazzák, hogy nem csak a fejlett, hanem a szegényebb kevésbé fejlett országok esetében is lényeges eszköz a politikai nyomásgyakorlásban a lobbizás (Nauro F. CAMPOS Francesco GIOVANNONI: Lobbying, corruption and political influence Public Choice 2007/1-2, 1-21.) 48 Az állandósuló korrupció közrosszként (lásd a fogalom értelmezéséhez Albert O. HIRSCHMAN: Kivonulás, tiltakozás, hűség. Hogyan reagálnak vállalatok, szervezetek és államok hanyatlására az érintettek? (Budapest: Osiris 1995) 106) való felfogásához lásd GOMBÁR Csaba: A korrupció mint közrossz = GOMBÁR et al. (28. lj.) Lásd HANKISS (8. lj.) Szemléletes a korrupció elterjedtségének érzékelésére vonatkozó kutatói következtetés (lásd BERNÁT (46. lj.) 10), mely szerint egyes magyarországi intézmények körében a korrupció elterjedtségét vizsgálva az egészségügyben a lakosság azért nem érzékel jelentős korrupciós szintet, mert a hálapénzt valószínűleg nem tekinti a korrupció egy formájának. Lásd még a korrupció elterjedtségének percepciójához például az alábbi, Róna Péter közgazdásszal készült interjút: A keresztanyák országa. Róna Péter a magyar gazdaságról (forrás: [/cikk.php?id=8849]), továbbá a magyar igazságszolgáltatási intézményrendszer, pontosabban a bíróságok korrupciós gyakorlatáról JÁVOR István: Korrupciós mechanizmusok a magyar bírósági eljárásban Társadalomkutatás 2011/2, , a közbeszerzési korrupcióról PAPANEK Gábor ANDRÁSI Zoltán: A korrupció és a közbeszerzési korrupció a magyar sajtó tükrében Társadalomkutatás 2010/4, , a helyi önkormányzatok korrupciós gyakorlatáról pedig SZÁNTÓ Zoltán TÓTH István János CSERPES Tünde: Local government corruption in Hungary = Bruno DALLAGO Chiara GUGLIELMETTI (szerk.): Local economies and global competitiveness (Palgrave MacMillan 2010)

10 TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR Szintén Hankiss veti fel a kérdést, hogy amennyiben működik a korrupció csapdája egy országban milyen hatással lehet a korrupció a társadalmi egyenlőtlenségekre. Az, hogy jellemzően ez a hatás konzerváló, az eredetileg meglévő különbségeket megszilárdító jellegű, két formában is megnyilvánul: egyrészt a korrupció révén megszerezhető pluszjuttatások (pl. kenőpénz) természetesen csak azok számára elérhetők, akik rendelkeznek elsajátítható (hatalmi) pozíciókkal (vagyis akiket érdemes megkörnyékezni). Az pedig valószínűsíthető, hogy a döntéshozatali rendszer ilyen pozícióit általánosságban a kedvezőbb társadalmi-gazdasági helyzetben lévő egyének foglalják el 51. A másik tényező a korrupció keresleti oldala lehet vagyis hogy mely társadalmi csoportok esetében lehet számolni a korrumpálás lehetőségével mint valamiféle erőforrással 52. A különféle gazdasági-kulturális-társadalmi erőforrások társadalmi csoportok mentén kirajzolódó törésvonalainak vizsgálata lényeges kérdésnek tekinthető s nincs ez talán másként a korrupció esetében sem. Elemzésünkben megkíséreljük feltárni ezen egyenlőtlenségeket. Munkánk során hivatalos bűnügyi statisztikákat, valamint a korrupció érzékelésével kapcsolatos szakértői és lakossági véleményeket vizsgálunk másodelemzés formájában. Meggyőző érveket vonultat fel a korrupcióval kapcsolatos empirikus munkák kritikai áttekintése kapcsán Szántó és Tóth a korrupció jelenségének bűnügyi statisztikákon, illetve lakossági felméréseken alapuló vizsgálatának akadályai, korlátai mellett 53. Mindemellett más szerzőkhöz hasonlóan 54 mégis úgy érezzük, érdemes lehet a problémát ilyen formában megközelíteni a lehetséges következtetések korlátozott jellege ellenére is. 51 Lásd HANKISS (8. lj.) A korrupciót könnyen interpretálhatjuk erőforrásként, elsősorban olyan erőforrásként, mely a személyes kapcsolatok, kapcsolathálók formáját ölti, amennyiben a társadalmi tőke alábbi meghatározását tekintjük: (ezt a fajta erőforrást funkciója definiálja, s jellemzője, hogy) (1.) mindig valamilyen struktúra sajátja, s (2.) megkönnyíti ezen struktúrán belül a cselekvők bizonyos cselekedeteit (James S. COLEMAN: A társadalmi tőke az emberi tőke termelésében = LENGYEL SZÁNTÓ (1. lj.) 111.) 53 A bűnügyi statisztikák alapján kirajzolódó, a felderített korrupciós esetekre vonatkozó adatsorok [ ] természetes módon nem adhatnak és nem is adnak pontos képet a korrupció valódi szintjéről, sokkal inkább a rendőrség aktivitásával, vagy egyéb társadalmi folyamatokkal hozhatóak összefüggésbe; csupán kis hányadát képviselik a tényleges korrupciós gyakorlatnak. (SZÁNTÓ TÓTH (25. lj.) 10. A korrupció alaposabb feltárásához és mélyebb megértéséhez a jelenség konkrét helyzetben megvalósuló formáinak, valamint az ezek mögött lévő mechanizmusok megismerése szükséges (lásd SZÁNTÓ TÓTH (25. lj.) 5.). Ezen a téren a hagyományos szociológiai kutatási módszerek [ ] önmagukban sokszor nem vezetnek kielégítő eredményhez (lásd SZÁNTÓ Tóth (25. lj.) 6.) a korrupció a természetéből adódóan, lévén hogy ez nehezen megfigyelhető, az érintettek által minél inkább elleplezni szándékozott jelenség. Ebből is adódik, hogy az ilyen módszerrel szerzett adatok többségükben leíró jellegűek, s jellemzően a korrupció percepciójára vonatkoznak (lásd SZÁNTÓ Tóth (25. lj.) 5-6.). 54 A korrupciót lakossági vélemények alapján vizsgálja például BERNÁT (46. lj.) és KELLER Tamás SIK Endre: A korrupció észlelése, elfogadása és gyakorlata = TÓTH István György (szerk.): TÁRKI Európai Társadalmi Jelentés 2. Gazdasági attitűdök (Budapest: Tárki Zrt. 2009) Forrás: [/kkk.php?tpubl-a-909/publikaciok/tpubl_a_909.pdf]