FÜLDESÚRI KÚRIÁK ÉS VARKASTÉLY DEBRECENBEN. Módy György

Átírás

1 FÜLDESÚRI KÚRIÁK ÉS VARKASTÉLY DEBRECENBEN Módy György Az Árpád-kari falvaink külső megjelenését a keresaténységre történt térítés ó,ta meghatározta a templom. A XIII. század második felében kisteljesedő településrendszerben szinte minden falunak és az előző szá zadokbeni virágkorúkat túlélt prédiumoknak is volt egyháza. A templomok többnyire a falu központjában álltak, ahol a terepviszonyok lehetővé tették ki~em~elkedő dombon vagy hátságon. Nem ritkán a templom építése előtt mesterséges dombot emeltek. Szabó István azt is hangsúlyozta, hogy az ún. úti vagy utcás településeken az egyház... sokszor az utca illetve az út tengelyébe került."' fgy volt ez Debrecenben is. Az észak-déli és kelet-nyugati utak kereszteződésének teresedésében épült a falu korai, ha talán nem is az első temploma. Majd itt emelték a XIII. század végén a koragótikus hatalmas Szent András egyházat. 2 A faluképből mindvégig jelentősen kiemelkedett a földesúri kuria is, kü~lönösen akkor, ha azét a földesúr állandóan lakta.' A magukat éppen ősi birtokukról nevezett Debreceni család esetében kimondottan erről volt szó. Debrecen az 1320-as éve'kre úgy vált az egyre terebélyesed ő uradalom központjává, hogy a kor magyararszagi nagybirtok szerveződésében szinte egyetlen példája a vár nélküli uradalom-alakulásnak. 4 Nincs is bizonyítékunk arra, hogy a Debreceni család valamelyik más birtokán tartósan lakott volna. Sőt, joggal feltételezzük, hogy a településen az 1270-es években legalább két földesúri udvarházallott. A váradi püspökség közönre keltezett tizedjegyzéke szerirvt ugyanis a falu három - a gabonadézsma mennyiségből következtetve nem egyenl ő nagyságú - részbintakra oszlobt : a legnagyobb Rophoin Debrecenje, a következő Dózsa Debrecenje, és a legkisebb rész Péter Debrecenje.' Bizo- 1 Szabó István : A középkori magyar falu (Bp., 1969) Módy György : A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-bon - Debrecen között. A Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közreményei, 42, sz. (Szerk. Gazda László, Debrecen, 1984) és az ott idézett irodalom. 3 Szabó István i. m , A földesúri udvarház, kastély, vár s az utóbbi mint uradalmi központ, valamint a falu viszonyára lásd Szabó István i. m A várnak majdnem meghatározó szerepe volt a XIII-XIV. századi uradalom alakulásában, lásd Fügeisi Erik elemző és összefoglaló munkáját Vár és társadalom a századi Magyarországon. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 82. Bp., 1977.) pasim. 5 Jakubovich Emil : A váradi püspökség XIII. századi tizedjegyzéke = Magyar Nyelv XXII. évf. (1926) és

2 nyitottam, hogy az 1270-es években s azt megelőzően a falu birtokosai I. Miklós (1299-ben már mint Rophoin néhai atyját említik) és I. Péter (1278-bon halt meg). Rákonságuk mégtisztázatlan, testvérek, de inkább unokatestvérek lehettek. Az idézett tizedjegyzék korában a három birtokos : Rophoin, legidősebb testvérének, az 1291 előtt elhalt I. Andrásnak a fia Dózsa és I. Péter fia Il. Péter. A részbirtokok eltérő nagyságát csak azzal magyarázhatjuk,. hogy I. Miklós a falu négyötödét, I. Péter csak egyötödét birtokolta. T. Miklós két fia : II. Miklós és I. László 1277-ben illetve 1278-bon haltak mcg, örökségüket a másik két testvér Rophoin bon és I. András., majd utóbbitól fia Dózsa örökölte. Bizonyos, hogy I. Miklósnak és I. Péternek külön-külön volt udvarháza Debrecenben. Az előbbi ~kuriáját később Rophoin bán illetve I. András lakta, 1300 után a gyermektelen Rophoin és unokaöccse Dózsa és családja.s I. András és Rophoin kuriájának megerősített kastélylyá való kiépítését az 1310-es évekre helyeztem.' Korai okleveles adatunk nem szól róla, de bizonyosan ez volt a későbbiekben vetus curia vagy vetus castellum néven emlegetett földesúri kastély, melyet a Szent András templomtól délkeletre a későbbi Kálvin tér - Csapó utca és Vár u~tcá:k által közrefogott telkek korábbi helyén sejtett Zóltai Lajos." I. Péter és utódai udvarházáról viszont van okleveles adatunk október 16-án Péter (IL) fia Jakab, a fia Dávid,nevében is személyesen jelent meg az egri káptalan előtt és előadta, hogy öt évvel korábban a néhai Dózsa a "odor fiai Jakab és Pál mesterek fialikkal és embereikkel fegyveresen rátam~adtak.az ő debreceni részbirtokukon levő házukra (a.d domum isporum in porcione eorum in dicta possessione Debruchun). Feltörték a szekrényjket és ládákat és elvitték a bintakaikra vonatkozó korábbi adomanyleveleket és akleveleike~t. 9 A Debreceni család ezen ágának a fent említett Dávid után adatainkban ~nines nyoma, mind aho= 8 Módy i. m A korábbi kutatás a Debreceni család 1290-es években sorolt tagjainak rokonsági fokát, részbirtokaik arányát azért nem tudta tisztázni, mert a tizedjegyzékben szereplő II. Pétert azonos személynek vették az el őször ben Rophoinnal együtt említett, de 1278-bon a Geregye-nembeliek lázadásának leverésekor IV. László oldalán harcolt és elesett I. Péterrel. 7 Dózsa 1311 őszén Károly Róbert hadvezére a Csák Máté ellen küldött sereg élén, az június 15-i rozgonyi csatában úgyszintén. Az 1316 június végén lezajlott debreceni csatában a királyi sereg fővezére. Az 1270-es évektől kiemelkedő bátorsággal harcoló Debreceni családtagok udvarháza bizonyosan már ekkor katonai védelmet is nyújtott. Lásd Módy i. m. 78. és Módy György : A falutól a mezővárosig. In. : Debrecen története 1693-ig 1. (Szerk. Szendrey István, Debrecen, 1984.) Zoltai Lajos: Települések, egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és küls ő birtokai területén a XI-XV-ik századokban. (Debrecen, 1925) Az oklevél a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárában R 781/5 jelzet alatt. Teljes szövegét, magyar fordítását lásd Géresi Kálmán : A Péterfia c. tanulmányába foglalva in : A Csokonai Kör évkönyve évekről (Debrecen, 1894) A panaszosok nemcsak az évi hatalmaskodás ellen tiltakoztak, hanem Péterfia Jakab előadta, hogy 1358 Karácsonya táján a Dózsafiak magukhoz hívatták őket és halálos fenyegetésekkel kényszerítenék őket, hogy a váradi káptalan előtt minden, de különösen is debreceni részbirtokukról (.., universas possessiones et porciones eorum possessionarias ubilibet existentes et quibusvis nominibus vocitatas, specialiterque in eadem possessione Debrecenn habitas,,,) lemondjanak a biharmegyei Pályi faluért cserében. A kikényszerített csere ellen tiltakoztak az egri káptalan el őtt. -44

3 gyan nemesi telkük (curia) és a rajta álló udvarház helyére Sincs. Egy közvetett adatból arra következtettem, hagy a település északnyugati rézében, a Mester wtca környékén lehetett.' A Debreceni családnak Dózsa leszármazottaitól - a nádori ág" - messzebb eső és szegény ága talán Jakabfia Dávidban halt ki. Mindenesetre a XV-XVI. századi adatok között nincs említés földesúr használatában lévő másik nemesi telekről. A Debreceni család I. Péter ágának kihalása után a valamikori curíájukhoz tartozó nemesi jog elenyészett. A Dózsa-fiak és leszármazottaik a régi kastélyban laktak. Péterfia Jakab és fiának Dávidnak az udvarházas telke beolvadt a XV. század elejére a várasla~kók házaste1kei közé. Ezzel a XIII-XIV, századi udvarházzal így a továbbiakban nem foglalkozhatunk. A Debreceni család kastélyáról Szűcs István ~a város első összefoglaló történetének szerzője azt írja :... kastély név alatt, kettőről, úgymint r é g i r ő 1 és ú j r ó 1 van említés a vár~si jegyzőkönyvekben. Hogy azonban mely helyen feküdhetett a r é g i, mely helyen ismét az u j j, azét kifürkészni nem voltam képes." Másutt viszont helytállóan a következőket adja elő :... ezen kastély azon az udvartelken létezett, melyen ma a csapó-utczai 328-Lk zám alatti ház vagyon...". A kastély helyére vonatkozóan egy évi adatot hasanált. Eszerint az év július 13-án a magisztrátws előtt Ötvös Fábián a Csapó utcában a kastély mellett lévő házát (in platea Capo prope Castellum), melyet a~dás~sága fejében korábban váradi Bódog Gábor javára megbecsültetett, annak testvére nemes Koppány Mihály részére átvallatta. il Az általa tanulmányozott forrásokból megállapította : A szóban forgó urasági udvartelekhez (Curia) tartozott egyebek között a máig is úgy neveaett K u r i a-r é t, egy.szép és téres kaszáló a nagy Oserén. Oda tartozott még az ugynevezett U r r é t e is a nagyerdő mellett."'z Szóltunk arról, hogy Zoltc~i az 1925-ben megjelentetett munkájában a Szent András templomtól keletre a Csapó utoa elején a ferences kolostorral szembeni valamelyik telken gyan űtotta a régi kastélyt, -... mely- 10 A helytörténeti kutatás a három XIII. századi birtokrész közül Dózsa földesurasága alá tartozót azért kereste a város északnyugati részében, mert a Mester utca nevében Dózsa mester (magister Dosa) a szájhagyomány általi megörökítését látták ben a Dózsa fiaknak Tamás erdélyi vajda elleni birtokperében a háromszáz nemes tanújuk között találjuk Péter fia Jakabot Mesterfalváról (Jacobus filius Petri de Mesterfalva). Ez a falu sem korábbi sem későbbi források között nem szerepel. A Zelemér-i János fia Péter és Fegyvernek-i László fia Tamás mellett sorolt Péter fia Jakabban én I. Péter unokáját látom, a Péterfia Jakab utca telepítőjét. fgy I. Péter XIII. század végi birtokát kereshetjük Delírecen északnyugati részében. Ezt 1342-ben külön néven, mint Mesterfalva említették. Az oklevelet lásd Anjou-kori okmánytár. Codex diplom. Hungaricus Andegavensis. I-VII. (Szerk. Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula, Bp., ) IV. 226 s köv. 11 Szűcs István : Szabad királyi Debreczen város történelme három kötetben (Debreczen, 1871) II. 534., illetve I A magisztrátus úgy döntött, hogy ha CStvös Fábián megadja a 70 forintot, melyet Koppány Mihály fizetett ki helyette Bódog Gábornak, akkor a ház tulajdona felett egyezkedhetnek, lásd Debrecen város magistrátusának jegyzőkönyvei 1550/1551. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Forráskiadványai 3. (Sorozatszerk. Gazdag István, kötetszerk. Szendrey István. Fordította, a válogatást végezte Balogh István, Debrecen, 1982.) 64. a 324;'6. határozat. De már október 24-én a magisztrátus el őtt ezt a házat Koppány Mihály (in platea Capo prope castellum coram claustro) átengedte és adta fiának Ötvös Lőrincnek, lásd i. m. 77. a 368/2. határozat. 12 Sxűcs i, m. I

4 lyel nehány XVI: századbeli oklevelünlvben és jegyzőkönyveinkben ismételten találkozunk."~ Bár az as években alaposan taaluhnányozta a jegyaőkönyveket, a ~kuria és kastély helyére nem az évi adatot idézte, hanem a főbíró és az esküdtelv 156?. április 8-á+n hozabt határozatát arról, hogy Kovács Mihály házat építhet a régi várkastély kapuja előtt (ante portaara Cas!telli veteris), Borbély Jáalos háaa mellett." Az uzl. ítj kuriáról csaik. azt írja Zoltai, hogy azt a régi kusiától a fonrásak egyértelműen megkülönböztették s att...enyingi Török János és Ferenc szoktak megszállni, amikor Debrecenben ~tartóakodtak... hollétéről semmi tudomásunk nincs. A szájhagyományt biztos adatok nem támogatják.'~a Az új kuriáról tőle sem tudunk meg sakkal többet minit Szűcs Istvántól. De az emlíltett szájhagyományon mire célzott Zoltai? Egy lvo~nai cikkéb ől ez iskiderül, mivel a~b~ban egy olyan néphagyoanáalyt cáfol meg, melyet Szűcs István átvett. Utóbbi azt írta ; amikor.azt a szájhagyományt ialnerte~ti, hogy a ké~.sőbbi váaasháza helyén földesúri kwria volt :... a városházi ó épületeknek... építési modora, beosztása... éppen nem bizonyítják azt, hogy ezen szó alatti ódon épület a Török nagy úri bürtokos családnak dísz kastélya lett vagy lehetett volna. Ha netalán volt is, mind össze iás condescensionalis hely (alkalmi földesúri szálláshely M. Gy.) lehetett ; de rendes lakó kastély soha nem volt. - I-~a már valamely máig is a régi korból fernnálló épületre ráfogható volna az, hogy az hajdan nagyúri lak volt, azt inkább a Piaczu~tczának keleti során máig is fernnál :ló szám alatti házról lehetne állí~uani, mint a melynek.máig iás fe+nnálló része világos bitangságot testen ~airról, hogy annak hajdani birtdkasa, igazi nagy úr (dynasta) volt."'s A hagyomány makacsul azt tartotta a múlt század derekán is, hogy a kétségtelenül a XVI. században épült ún. Szikszag-ház a Piac utca 26. sz. alatt volt az enyingi Törökök uj kastélya". Sőt azt is tudni vélték, inneni alagutak vezettek az elpwsztult középkori kolostorokhoz. A házat ben bontották 1e s mint Zoltai írja :... sem a szomszédos takarékpénztári palota, sem a, városi bérház építésénél nem találtak alagútra, de még az egymás feletti kettős pincesor sem került elő, amelynek létezését pedig szintén sokan tudni vélték."" A régi kastély más néven régi kuria helyének pontosabb meghatárotőnőm Zoltai további lvutatásoka~t is végzett. Ezek eredanényét összefoglalta egy 1934-ben közreadott terjedelmes újságcikkben. A jegyetekkel ellátott szövegét pedig belefoglalta a Debrecen helyrajzi történeite c. hatalmas, lvéziratban maradt munkájába. Korábbi álláspontján keveset kellett hódosítani. A kuriát és a rajta épített kstélyt most már nemcsak az általa 1925-ben idézett 1567, évi adia.t, hanem négy, az évi jegyzőkönyvben megörökített a kastély melletti házakra vonatkozó adat ~nyomáaz 13 Zoltai i. m Itt említi, hogy a Vár utca név semmit sem segít a kastély helyének pontosításában, hiszen ezt a nevet a szájhagyományban ő rződött vár" nyomán csak 1845-ben kapta a korábbi Könyvnyomtató-köz, máskor Karancsiköz déli ága. 14 Debrecen város magistrátusának jegyzőkönyvei 1566/67. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Forráskiadványai 13. (Sorozatszerk. Gazdag István, kötetszerk. Szendrey István. Fordította P. Szalag Em őke, Debrecen, 1985.) 63, a 164/1. határozat. 15 Zoltai i. m, Szűcs i. m. II Zoltai Lajos: A legrégibb debreceni ház története. - Törösdgek, Vígkedvűek, Dobozyak háza. = Debreczeni Képes Kalendáriom XIII. évf. (1913)

5 ... a Csapó-Vár utcák szegletén lévő sz. telkekre" helyezte : 1551 április végén Csepke Taaxlás a aaaagisztrátus előtt két ízben is letartotta és tiltotta ~a vele perben álló Nagy Ambrusnak a kastély árka melletti (peres Castelli fosiam) illetve arásodik alkalomeset a kastély melletti (prope Castellum) Csapó wtcai házának ela~dá~sát é~s vébelét.'8 Az eddig előadottak alapján az ún, régi kuria vagy kastély helyére vonatkozósan a következőket foglalhatjuk össze. A minden bizaarnya ben már álló földesúri udvarházat a település egyik első temploma közelében kell keresni. Az udvarházat véleményem szerint már között megerősítették, - árakkal és palánkkal vették körül. Az is bizonyos, hogy a Csapó utca évi házszámozása után a 14, 16 és 18. számot kapott házak telkein állott, tehát az utca északi oldalán. Szemben az utca déli oldalán az 1322-ben avlapytott ferences kolostor és tertnploma épületével, melyet teljes bizonyossággal helyezhetünk a későbbi bels ő ispotály majd a városi istállók Qsapó u. 13. sz. alatti telkére. A kuria telkén nemcsak a megerősített földesúri udvarház állott, hanem gazdasági épületek, szérűskert, istállók és Debreceni Dózsa i~d~ejétől a közvetlen katonai kisére~t szállása i~s. Az ismertetett a~d~atőlaból kitűnik, hogy a palámkor a Csapó utca, szomszédos telkére néző kapu volt, bizonyára, ugyanilyen kapu nyílott nyugat felé iás. Feltételezhető volt, hogy XVI. század hatvanas évei közepéig fennálló kastélyhoz startozó épületek illetve a palánknyugati oldalának maradvány+ait a Kálvin téri szanált házak területén 1980 tavaszán végzett régészeti kuta~tás~sal talán fellelhetjük. A 70 m hosszú, északkelest-dél- Nyugat tájolású enyhén hajló 170 em széles 'kwtatóárokban 2-2,4 m mélységből még XVIII. századi lelet sem került elő. Ez két dolgot bizanyílt. Először, hogy a korunkban szarállt házak építésekor.az alapárok illetve a pincetömb kiemelésével a XVII--XVIII. századi réteget jóformán eltüntették, másrészt, hogy a XVII. század utánii feltöltődés jóval nagyobb mint gondoltuk. A Déri :Múzeum nagy várakozással figyelte 193fiban a Csapó és Vár utca sarkán épített úgynevezett Wiener bérház alapozási munkáit A földmunkák során semmi nem került elő, mely fal- vagy palánkmaradványokra utalt volna és olyan lelet esem, melyet a XIV. századra lehetne keltezni. Viszem aabnál szebb XV-XVII. századi tárgyi emlékanyag - első~.9orban kerámia - jutott be a múzeumba innen, a középkari kastély közvetlen környéikér ől.' 9 Debreceni Dózsa életútjárt és tevékenységeit végig kisérve kitűnik, hogy az 1312 utáni években többnyire Debrecenben tartózkodott. Nagyívű életpályálya - már.nem mint a király hadvezéréé évben ~Cezdődött, szinte a debreceni csaltára egy ével. B~aa~sa nembeli Kopasz nádor lázadásának leverése után Dózsa kapta feladatul egykori tartományában a rend helyreállftásá~t. A feladatokat Debrecenből irányíttatta, június 21-én 18 Zoltai Lagos: Castellum de Debröcön = Debreceni TJjság március 25-i vasárnapi száma. - Zoltai Lajos : Debrecen helyrajzi története, szövegrész és táblák. A Déri Múzeum Általános Történelmi Dokumentációs GyGjteményében, a , illetve a jegyzetek a 229. kéziratoldalon. 19 Módy : A Szent András templom, i. m

6 mint a királyi személyes bíróság helyettese (vice regie mayestatis persone iudex) itt ad ki oklevelet. Júliustól bihari és szabolcsi ispán, valamint Sza~tmár, Szolnak és Kmaszna, megyékben a király személyét képviselő bíró. IIyen minőségben tartott bírói gyűlést auguszitus 19-én Debrecenben nyár elején erdélyi vajda lett. Az országos méltóságokat elnyert Dózsa nyilván ezekben az években megnagyobbíttatta, erődítette a kuriát, ahol tevékenységének java részét végezte dece~cnberében itt űtélkezett albíráival együtt mind Szolnok megye ispánja év első felében verte le Erdélyben.a Mojsfia Mojs, a Kán László fiai és a korábban kegyelmet kapott Borsa Kopasz lázadását. Ennek az évnelk nagy részét Erdélyben kellett töl~ase, egyetlen adat sincs debreceni tartózkodására s itt végzett törvénykezési tevékenységére. Erre vonatkozóan csak 1320 áprilisából van adá~tunk. Május első napjában a király és az udvari kíséret Debrecenben tartózkodott, Károly Róbert itt adott ki okleveleket. Dózsa együtt maradt a távozó királyi udvarral, de 1321 első négy hónapját kastélyában töltötte, számos itt kiadott oklevél bizonyítja ezt. Ez év november végén vagy december elején Károly Róbert a töretlen hűségű Dózisát nádoráw~á tette január közepétől hónapokon át itt tartja nádori székét, itt íbélkezük, amint azt számos oklevél tanúsítja. Négy fia Jakab, Pál s az 1322-ben.a nádor halála után még gyermekkorban lévő András és Dózsa, valamint férjhezmeneteléig Klára nevű leánya is a kastélyban laktak. II. András 1328 előtt, II. Dózsa 1338 előtt fiatalon elhunytak. A kuria urai Jakab és Pál lettek. Ott is laktak. Jakab felesége 1326 tavaszán itt keltezi levelét rokonához Kállay Iván mesterhez egy hatalmaskodási ügyben október között a király Debrecenben tartózkodott, nyilván kíséretével együtt a kastélyban szállt meg. Jakab és Pál 1325 első hána~pjaitál viselték a szabolosmegyei ispáni tisatet. Ténylegesen Jakab az, aki ebbő l a tisztéből fakadó kötelességeit között ellátta, de nem ismerünk Debrecenben keltezett oklevelét, majd csak 1330-tól kezdve. Egy 1332 őszén feltehetően Debrecenben kelt oklevelükből úgy tűnik, hogy külön-külön tartottak szabolcsi alispánt. Debrecen mezővárosi fejl ődése az ő földesúraságuk alatt rohamosan tovább lépett, 1332-ben Károly Róbert, amikor árumegállító jogot adományoz Nyírbátornak ennek tudomásulvételére utasítja Debrecen bíráit, esküdtjeit, hospeseit és kereskedő it. Nagy Lajos király a Dózsa-fiak alatt is felkereste a várost, november 18-án itt adott ki oklevelet. Ugyan ebben az évben a király Jakabot összes jobbágyaival együtt kivette minden bíróság hatásköre alól s végül Jakab és Pál - feltehetően életük utolsó évében - kérték a királyt az évi privilégium kiadására, amellyel Debrecen jogilag is a mezővárosok közé került. Jakab két fiáról tudunk, az 1343 elő tt fiatalon elhalt Lászlóról és Istvánról. Pálnak három fia és két leánya volt, de Miklós nevű fia fiatalon 1343 előtt meghalt, a hosszú életű Gergelynek nem voltak utódai. A csatád nádori ágának folytatói Jakab fia István és Pál fia László lettek. Adataink szerint mindketten Debrecenben éltek az ősi kuriában. Istvánt 1389-ben említik utoljára, utódairól nem tudunk. III. László 1364 előtt hunyt el, két fia volt János és Miklós. Utóbbit 1364-ben említik utoljára, Jánost pedig 1380-tan. Az ő fia az 1366-tan született László, kinek 1404 évi halálával a Debreceni család fiúágon kihalt. Mária 20 Módy : A Szent András templom, i. m. 64., 78., Módy: A falutól a mez ővárosig, i. m , passim. 4 8

7 királynő és Zsigmond is megfordultak Debrecenben Jakab fia István és László unokája, IV. László földesúrasága alatt szeptember 14-én ~Mária in villa Debrecen" adott adománylevelet Gorai Miklós macsói bánnak és testvérének, ugyanakkor Zsigmond is itt keltez két oklevelet. Majd 1392 augusztus én tartózkodott Zsigmond a városban, adományleveletad ki, illetve átírja Mária királynő od~tóber 25-én kelt adománylevelét Monoki Sálrldpr mester -felesége Debreceni leány volt -,'és testvérei részére. 21 Mária és Zsigmond bizonyosan a földesúri kastély szállóvendégei voltak a fent emlírtett alkahnaikkor. A fiúágon utolsó Debreceni - ezen a néven IV. László - vagyona a koronára szállt. Garai Miklós nádor 1405 március 8-ván rendelte el, hogy a váradi káptalan becsülje meg vagyonának Dózsa nádortál származó részét, mivel Szécsi Miklós, Debreceni Pál ;Margit nevfi leányának fia, Hédervári Imre, édesanyja ugyancsak Pál leánya volt, valaanint Daraoszlói Demeter, Debreceni Irstvá~n Ilka nevű leányagynak férje, az öket nőágara illető részüket meg akarják kapni. Ugyanezen anapon kelt másik oklevelével elrendelte, hogy a kápbal;atl Gáborján ~és Tornna biharmegyei birtokokat - mivel azok szerzett birtokok - assza fel Dózsa nádor leányági leszármazottai és Debreceni László két leánya Zsófia és Katalin között ~ Debrecent Zsigmond király vette birtokba ésmint regfa civitas-nak április 2-á,n kelt oklevelében adarnányozfia a kőfalépítés jogát ás a mezőváros polgárainak (cives, hospites, habitatores et incolae) a budai jogot. ~ A váradi káptalan április 22-én jelentette Garai Miklós nádornak, hogy Debreceni László leányainak a bihari- és szabolcsmegyei birtokokból a leánynegyedet kiadta. Úgy rendelkezett, hogy ők apjuk debreceni kuriáját is birtokolják férjhezmenetelükig (... propri,am turfom pretaxati Ladislai in likfa Debrecenn h~a~bitamn dicbis nobil bus pwellis usque ternpu_s naritacivonis earumdem...).~ De.nem sokáig lakhratott Debreceni László özvegye és két leánya a ~kuriáiba~n. Zsigmond király o~bt sókamarát állítatott fel, június 17-én Tétényi András sókamarás Debrecenből ístt levelet ~Kisvárdai Mihálynak. Ekkor Debreceni László 21 Zsigmondkori : oklevéltár I (Üsszeáll. Mályusz Elemér, Bp., 1951) 21. a 217., 218. és 219. sz. regeszták, és 283. a 2605, és sz. regeszták. - Debreceni László mester fogott bírák közbenjárására május 12-én a váradi káptalan elő tt kötelezte magát, hogy 350 kis forinttal kielégíti a Jakab fia István özvegyét, Margitot férje birtokaiból megillető hozomány és nászajándék fejében Telegd-i Ersekewy-nek mondott Miklós özvegyét, aki az összeg átvételét június 15-én el is ismerte. - Tudjuk, hogy Debreceni István felesége Dobi Margit volt. Feltételezhetjük, hogy megözvegyülvén második férje volt Telegdi Miklós. Lásd Zsigmondkori oklevéltár II/ (Összeáll. Mályusz Elemér, Bp., 1956) 35. a 266. sz. regeszta, és 44. a 345. sz, regeszta. - Jakab István nevű fiának rokonságára, leszármazottaira, lásd Fügedi Erik : A 15. századi mágyar arisztokrácia mobilitása. Történeti Statisztikai Füzetek (Bp., 1970) 89. és Zsigmondkori oklevéltár II/1. i. m a és a sz. regeszták. 23 HBML IV.A. 1021/a. Meo A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család id ősb ágának okmánytára. Codex diplo-- maticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vásonke ő. I-XII. (Szerk. Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső, Kammerer Ernő, Lukesics Pál, Pest, Bp., ) VI A váradi káptalan Szécsi Miklós, Hédervári Imre, Domoszlói Demeter feleségeinek járó részeket, Debreceni László testvérének Katalinnak, ónodi Czudar Benedek feleségének járó részekkel egyszerre adta ki április 1-én. Magyar Országos Levéltár. Dl Zichy-család okmánytára, i. m. V

8 özvegye a biharmegyei Magsara lévő házában lakott és halszú pereskedésben állott a két Maos - Hosszúmacis és Kisuracs vagy Szenbgyörgy - birtakjoga és az egyházi tizednek az egri vagy ~a váradi püspökséghez való fizetése miatt. Az ad;aitok szerint leányai is vele valtak.~ Bizonyosra vehetjük, hogy az 1406-tót a régi kuriában elhelyezett sókamara mellett itt laktak azok az affdcilisok is, akik a debreceni uradalom igazgatását irányí~tották.~ Amikor Zsigmond más bintakokkal együtt elzálogosítatta Debrecen városát június 2-ára Baliczki Andrásnak, a zálogba adás nem vonatkozott a sókamara célját szolgáló debreceni curiára~ Valószínű, hogy neon kerültek a zálogbirtokos kegyére ~a kuria tartozékai, a araár korábban említett ÍTrrétje, a nagycserei Kuria~ré~t s azok az erdők, melyeket a várostakók a Hunyadiaktól és a Bábhariaktól,adamánylevelekkel szereznek meg. Az erdőkre vonabkozh~atobt Szűcs Istvánnak az a kitétele, hogy a soroltakon kívül egyebek" is tartoztak a kuriához.~ 1411-tara a debreceni és.szatmári királyi sókamarásról tudunk, 1413-tara és.a következő évben Zsigmond tőle kért 8000 forintot kölcsön tara Zeleméri László volt a sókamrás.3 Alig hihető, hogy a sóház-raktár - a földesúri kuriában volt elhelyezve ekkor is. A feltehet ően csak egy évig tartó zálogbaadá~s után a király adománylevele alapján szeptember 24-én Lazarevics István szerb despotát Debrecen és a debreceni uradalom birtokába beiktatta a váradi káptalan. 31 Természetes, hogy a curiát külön említeni nem kellett. Akkor kellett-~oina, ha a földesúri kúriára valamilyen okból nem vonatkozott volna az adomány. Az oklevél.., nova nostre donationis titulo perpetua possidendam..." szól a debreceni uradalomról, mégis lehet, csak zálogbirtoklásról volt szó. Hiszen Zsigmond Lazarevics életében Debrecent többször mint civitas nostra" említi november 2-ára is, amikor újabb két vásártartási napot engedélyezett. 32 Lazarevics halála után a debreceni uradalom lulokaöccs:e Bra~iykovics György szerb despota birtokába került tara már ő erősítette meg Debrecen városának korábbi - a Lazarevics által is adott - szabadalmait.33 Bizonyos, hogy a földesúri kuriát Lazarevics majd Brankovics birtokolta. Itteni tartózkodásink során abban aaktak, s officiálisaik innen inté,?~bék a hatalmas uradalom igazgatását. Hogy ezekben az években, illetve később a XV-XVI. század során hol volt a sóraktánr, hol működött a sókamarás, azt pontosítani Zoltai sean tudta.3` 26 Zoltai Lajos: Macs - hajdan Hosszúuracs - története és temploma. = Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeumának 1912-ik évi működéséről és állapotáról. (Debrecen, 1913) A per a Várdaiakkal, Szentgyörgy földesuraival még 1425-tara is tartott. Ekkor Zsófia már Csaholyi Jánosné, Katalin pedig Telegdi Frankné volt és hatházi házukban laktak. 27 Zsigmond június 10-én kelt oklevelében rendelkezik Gorai Miklós nádornál, hogy a debreceni uradalom officialisai több régóta a városhoz tartozó földeken ne háborgassák tilalommal és zálogolással a debreceni városlakókat. HBML. IV.A. 1021/a. Meo. 11. sz. oklevél. 28 Zsig~m.ondkori oklezféltár II/1. i. m a sz. regeszta. 29 Szű cs i. m. I Sz~cs i. m. I. 84., B8. 31 Zichy család okmánytára i. m. VI HBML. IV.A. 1021/a. Meo. 17. sz. oklevél. 33 HBML. IV.A. 1021/a. Meo. 18. sz. oklevél. 34 Zolta i Lajos: Debrecen helyrajzi története, i. m kézirati oldal. 50

9 Zsigmond király kétszer is megszállt Debrecenben tizen időszakban ben Ulászló lengyel királlyal együtt Kassa felől érkezett s három napi itt tartózkodás után Indultak Váradra Szent László sírjához nyarán szintén Szent László sírjához zarándokolt s útközben megszállt a várostana Valószínű, hogy a két király illetve utóbb Zsigmond és népes kíséretült a földesúri kuriát vették igénybe Brankovics debreceni földesúraságával kapcsolatosan a debreceni szájhagyomány örökítette meg ~a~t, hogy kuriája a Cegléd (ma Kossuth} utcának azon a belkén állott, melyre a városi szvnhá~at építették. Ezt a vélekedést Szű cs is érdememelt tartotta megemlíteni, azzal, hogy ha ez igaz lenne, akkor a várvas és uradalma birtokában a Brankovicsot követő Hunyadi János illetve Szilágyi Erzsébet, majd Corvin János ideje alatt az ő kastélyuk is ez lett volna. 3ó Ezt a néphagyományt már az idézett évi cikkében megcáfolta Zoltai. Való igaz, hogy.a színház építése előtt ebből a célbál megvásárolt Semsey telken egy nagyon réginek vbizonyult, ódon és rossz állagú épületet bontottak 1 e. Ez lehetett az egyik alapja a szájhagyományoknak. A másikat ő nyomozta ki. A színház udvarával szomszédos telkeknek a XVIII. század első felében ugyanis Hunyadi és Szilágyi nevű tulajdonosaik voltak. Ezeket :a családneveket örökí,tebte át a múlt századi emlékezés. 3' Brankovics nagy uradalmai közül július 3-án örökbirtokul átadta Hunyadi Jánosnak a Zarand megyei Világosvárat tartozékaival és valószínűleg ezzel egy időben a debreceni uradalmat is, de csak zálogbirtokként. Branltovics 1448 őszén történt árulása járullt hozzá, hogy Hunyadi a második rigómezei csatában vereséget szenvedett. A menekülő Hunyadit addig tartotta fogságban, amíg egyességre nem kényszerí~tebte, mely szerint a ~kormá-nyzó kezére adott birtokait visszakapja nyaran azonban Hunyadi háborítatlanul birtokolta Debrecent és umadalmá~t. Augusatus 29-én az ő parancsára adta ki a debreceni bíró és esküdttársai a szűcs céh pontokba foglalt szabályait. A Hunyadiakkal új karszaka kezdődött.a debreceni uradalomnak, Debrecennek és a kuriának is augusztus 11-én bekövetkezett haláláig eltelt hét esztendő alatt a kormányzó ment Debrecen föld~úra több oklevelet adott a város részére, de nem ismerünk itt keltezett aklevelé~t. Közvetett bizonyítékunk sincs arra, hogy a városban, a kuriában megszállt volna. Ezalatt uradalmi tisztjei bizonyára itt laktak. A debreceni uradalom igaag,atását is a kormányzó halála után özvegye Szilágyi Erzsébet irányítolűta, ajki 1462~tő1 ugyancsalt sok privilégiumban részel tette a várost. Szilágyi Erzsébet több alkalomanal és huzamosan tartóz- 35 Szű cs. m. I Szű cs i. m. I Zoltai Lajos : Castellum de Debröcön, i. m. 38 A céhlevelet lásd HBML. IV.A. 1021/a. Meo. 32. sz. alatt. - A rác despoták mint a debreceni uradalom birtokosai és uradalmaiknak Hunyadi János kezére kerülésére, lásd Módy György : A debreceni és a tokaji uradalom (Régiókutatási kísérlet) = Déri Múzeum >;vkönyve (Szerk. Gazda László és Módy György, Debrecen, 1992) és az ott sorolt források. 5 1

10 kodott Debrecenben, 1462-ben, 1466-bon, 1467-ben bon is itt adatott ki okleveleket~~ Itteni tartózkodásai során a koriéban lakott, melyet az ő ideje óta kezdtek kastélynak (castellum) nevezni. Szilágyi Erzsébet 1483 nyár végén elhunyt, a debreceni uradalom is Mátyás király közvetlen birtokába került. ~ november 11-én a munkácsi és a debreceni uradalmakat, mint Szilágyi Erzsébettől örökölt javakat Corvin Jánosnak, törvényesített fiának adományozta. Ebben az adománylevélben kétszer is megemlíti a ~ebreceni koriét és kastélyt (... civitatem nostram Debrecen... simulcum curia et castello ibidem...). Természetesen a tizenegy éves fiú nem irányíthatta az uradalmak gazdá]ikodását,.a debreceni uradialmat is a :koriéban lakó tisztjei igazg'afbtá~k. Corvin János többszöri debreceni tartózkodására nincsenek :adataink elején sorra lá~tagatta uradalmait és Munkápsról visszatérve Budán rendezte be udvarán. Egyeltlen Debrecenben keltezett oklevele ez évi. 4 Debrecent 1492 év második felében elzálogosítatta Derencsényi Imrének majd pedig Horváth Márknak. Utóbbi, majd özvegye kezén a város mellelbt a debreceni uradalom több tartozéka is feltűnik mint zálogbírtak még 1499 év elején is. Corvin János csak re szerezne vissza Debrecent. Sem a zálog~birbokosak, sem Corvin János,,sem pedig később özvegye Frangepán Beatrix nezn lakták.a debreceni kastélyt, melynek várnagyélt (... castell,anus de Ddbreczen...) már 1486-bon e~mlítik. 4' Corvin János leánya Erzsébet férjhe2anenetele előtt meghalt. A debreceni uradalom visszaszállt rnagszakradás címén II. Ulászló királyra nyár elején Szanmári György pécsi piispö~l~lek zálogolta el, majd királyi adományként feltehetően szeptember táján Szapolyai János szepesi gróf kapta meg. 4~ Tudunk arról, hogy Szapolyai 1516-bon Debrecen , augusztus 24-én Szilágyi Erzsébet debreceni tartózkodása idején" oklevélben adja ki a gyapjúműves céh kiváltságait, Magyar Országos Levéltár. Céhiratok 3. sz. alatt novemberében megsemmisült, szövegét dr. Balogh István szívességéb ől az ő leírásában olvashattam szeptember 28-án Debrecenben kiadott oklevélben rendelkezik, hogy a bártfaiaktól a debreceni vámon ne szedjenek vámot, lásd.4nyos Lajos: Szilágyi Erzsébet oklevelei (Második közlemény). = Levéltári Közlemények, VI. évf. (1928) november 14-én Debrecenben kiadott oklevélben engedélyezett a Mester utcában Remete Pál napi (január 15.) országos vásárt és minden csütörtökön heti vásárt, lásd HBML. IV.A. 1021/a, Meo december 18-án Debrecenben kiadott oklevélben hatalmaskodási ügyben intézkedett, lásd Elnyos i, m, , , január 13-án itt kiadott oklevelében engedélyezte a gubacsapók és szűrszabók Csapó utcai minden év június án tartott vásárát, lásd Szűcs i, m október 5-én Debrecenben rendelte el, hogy a szabó és posztónyíró mesterek közötti vita eldöntése végett a főbíró és az esküdtek foglalják írásba a két céh szabályait. XVI. századi magyar fordítását közli Szűcs i. m. I Az adományelvéi hasonmás kiadását és szövegét lásd Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János Magyar Történeti életrajzok. (Bp., 1894) 32. és február 14-én Debrecenben kiadott oklevelébén elengedte a gyapjúműves és posztókészítő mesterektő l neki évenként járó három vég abaposztót. Atírta Szapolyai János 1516, március 8-án, HBML. IV.A. 1021/ a. Meo Schönherr i. m. 191., 201., 220., Derencsényi 1493 februártól haláláig horvát bán volt, Horváth Márk Kinizsi Pál özvegyét, Magyar Benígnát vette feleségül. - Az 1486, évi említést a Kállay család levéltárában lévő oklevélre hivatkozva lásd Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. (Bpest., 1890) Szapolyai november 1-jén mint földesúr erősítette meg a debreceni szűrszabók, gubacsapók és gyapjúművesek és szabók kiváltságait, HBML. IV.A. 1021/a. Meo. 85. és a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára. R. 904/24. jelzet alatti oklevél. 52

11 DEBRECEN 1485 KÖRÜL 1 Szent András templom 2 Plébánia 3 Curia, castellum 4 Iskola 5 Ferences kolostor 6 Mindenszentek kápolnája 7 Piactér (forum) 8 Szent Miklós kápolna 9 Mester utca 10 Szent Erzsébet kápolna 11 Burgundia utca 12 Tar Albert nemesi telke 13 A XIV. sz.-i Mesterfalva 14 A XIV. sz.-i Szentlászlófalva, az 1484-ben megégett Szent László egyháza feltételezett helyével 15 A későbbbi Harmincados köz 18 A későbbi Kandia utca

12 ben tartózkodott, itt keltezte március 8-án a gyapjúművesek és a gubacsapó céh stiabadailmaitit engedélyező akleveleit.`~ Már mint király a debreceni uradalmat november 25-én kedvelt híveinek Artándy Pálnak és Baláas~lak adományozta. Utóbbi feltehetően 1519-től az uradalom tisztartója volta Nincs rá adatunk, hogy Szapolyai az 1510-es években, hja a várasban jáxtt, a kastélyban szállt volna meg. Aat viszont tudjuk, hogy az 1520-as évektől özvegy Kardos Imrévé nemesi kuriájának volt vendége, így 1528 telén is. Szerémi György tudni vélte, hogy az özvegyasszony a király szeretője volta Ennek a nemesi teleknek a történetét a vonatkozó oklevelek közlésével végig kísérete Balogh István. A kuria a jelenlegi Simanffy utca (korábban Kisuj, majd Kardos utca) és a Piac utca két sahkán lévő mai 1. és 2. sz. házak telikén állt március 8-án Mátyás király nemesítette Tar Ispán Albertet, a debreceni uradaloan ispánját és a földesúri kuriához tartozó nemesi telket adományozott neki. Az uradalom valamilyen épülete állt itt, melyet a:z adományozott újított fel. A nemesítés és adomány Tar Albert Kardosnak nevezett testvérére Mihályra, másik tesvéa~ére Imrére és utódaikra is vonatkozott. Az adománylevelet Szapolyai március 4-én átírta és m~egerő síteúte, az akkor már özvegy Kardos Imrévé, két fia és egy leánya részére. Az Artándyak bizanyosa~n meg- megszálltak a kastélyban, de tiszttartóik itt laktak. A két Artándyt - máig sem teljesen tisztázott okok miatt - felségsértési perben elmarasztalták és a király helytartója és kinostárnóka, a később is sötét szerepet játszó Gritti 1531-ben kivégeztette. Célja valószínűleg az Ártándy-vagyon megkaparintása volt. Pál özvegye és Balázs árvái már február 25-én királyi kegyelemmel visszanyerték ősi birrtokaikalt, de a Szapolyai által adományozott debreceni urad~a1rrlat nem. Szabó István kutatásai!bibzanyították, hogy a.z ul'adalomban rövid ideig maga a király gazdálkodott". Szapolyai János király Debrecent 1532-ben Eszitári Jánosnak és Bajovi Benedeknek adta zálogba, majd 1536-barl enyingi Török Bálintm,ak." Török Báli~lt huzamosan soha nem lakgbt a debreceni kastélyban, viszont felesége Pemflinger Kata, aki korábban Szigetvárt majd Csurgón tartotta udvarát, élete utolsó hat évében a kastélyban lakott. A Szerémi György által lwteránus n ő i oroszlánnak" nevezett Török Bálintné itt halt meg. Igen valószínű 1551-ben, nem sakkal férje keserves török fogságban történt elhunyta után. A Csapó utcai ferences kolostor kriptájá- 43 Magyar Országos Levéltár, De, 77, 031, sz, oklevél - HBML, IV, A, 1021/a, Meo Szabó István : A debreceni uradalom a mohácsi vész korában = Debreczeni Képes Kalendáriom XXXV. évf. (1935) Sxerémi György : Emlékiratai (Pest, 1857) Balogh István : Oklevelek a nemesek és Debrecen mezőváros viszonyához ( ) = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XVIII. (Szerk. Gazdag István, Debrecen, 1991) János Zsigmond apja kiváltságlevelét átírta és ~ megerősítette szeptember 27-én, akkor már Bihari Deák Mihály özvegye, Kardos Klára és gyermekei kérésére, lásd Balogh i. m Szabó István i. m Enyingi Török Bálint már 1529-ben ígéretet kapott az uradalom elnyerésére. 54

13 tan tem~e>bték el.~ A birtokok felett a földessúri jag gyakorlását már 1547-ben fia János vette á~t :ben, amikor Debrecen kényszerült b török hódoltsági.adót válléhi, ő a város földesúra ben I. Ferdinánd megfosztotta vagyonától és öccsének Ferencnek adta. De tulajdonképpen június 7-én V~ajdahunyad várában történt haláláig János a debreceni uradalomnak is földesúra maradt ősze után többnyire a debreceni kastélyban lakaut tan ő hívna Debrecenbe Méliusz Juhász Pétert február 15-én debreceni kurtájába hívott fogattbírákat, hogy ítélkezzenek a debreceniek és az újvárosiak közötti haltárultában. Ugyanez év novemberében részt vett az András templomban egész udvartartásával és a városi magisztrátussal együtt az antitrinitarius Arany Tamás és Méliusz közötti hitvitán, ső t azt az ötödik :napon a kastélyban folytatták 4a Török Ferenc bátyja halála előtt néhány honappal már átvette a debreceni uradalmast április 15-én levélben közölte a nádorral, hagy a törökök húsvét napfan megszállták Debrecent. Emberéletben nem esett kár, de a polgároknak... valahon miők, marhájok volt, pénz ruha és egyéb eféle marha, az mind elkelt. Az magunk házában (kiemelés tőlem M. Gy.) pedig mennél nagyobb pusztaságot tettenek..."~ Tanulmányunk elején Zoltaira hivatkozva szóltunk arról, hogy a XVI. században mem csak a régi kastélyt, hanem az új kurtát (nova curia} is említik a források. Zoltai szerinlt Török János és Ferenc építtették és lakták, mikor a várasban voltak. Helyét Zoltai meg sem kísérelte meghatározni. Vajon a Török Bálintné által lakott és a fentiekben is többször emlegetett 1~astély ez az új kurta lett volna? Kétséges, hivszen Balogh István mindenre kiterjedő kortatásaiból tudjwk, hogy a XVI. század végétől csak két nemesi telek volt a városban. Az egyik a földesúri kastély telke, a másik pedig a~z a bizonyos Tar Ispán Albertnek adományozott és a későbbiekben a Kardos család birtokában lévő kurta. Hol keressük akkor azt a debreceni nova curia"-t, mely Török Ferenc augusztus 29-én kelt oklevelének keltezési helye. Ebben az oklevélben a földesúr familiárisának Máté mester szabónak és utódainak a régi kurta telkén (!) egy sütőházat, két lakóépületet és konyhát adományozott. Tudjuk, hogy az adományt eredetileg 1561-ben Török János tette. 5t Mivel a városban harmadik nemesi kurta meglétéről, a Török-család földesúraságának megszü~nte után sincs semmilyen adatunk, a legtmeggyő zőbb magyarázatnak a nova curia helyére azt ;találjwk, hogy az a Török-fiúk által a Csapó utcai ősi földesúri kurta nagy kiterjedésű ttelkén épített új épületet fed. 48 Takács Sándor : Enyinghi Török Bálintné - a keserves asszony. In Takács Sándor : Régi magyar nagyasszonyok (Budapest, 1982) passim. - Lásd még Szerérci György idézett Emlékiratai, S. Szabó József : Méliusz és Debrecen = Debreczeni Képes Kalendáriom XXXV. évf. (1935) 42. és u. ő. : Enyingi Török János, Debrecen földesura = Debreczeni Képes Kalendáriom XXXVI. évf. (1936) passim. - A debrecéniek és balmazújvárosiak közötti határvitában hozott ítéletre, lásd Zoltai Lajos : Ismeretlen részletek Debrecen múltjából. III. Debrecen határperei a hortobágyi puszták történetével kapcsolatban (Debrecen, 1936) Takács Sándor : Duskás Ferenc débreceni főbíró = Debreczeni Képes Kalendáriom, XXX. évf. (1930) Török János adománylevelét lásd HBML. IV.A. 1021/b. (különböz ő tartalmú iratok) 41. sz. alatt, Török Ferenc adománylevelét pedig ugyanott a 45. sz. alatt. 5 5

14 A kastélyt 1565-ben Székely Antal szatmári főkapitány zsoldosai gyúj - tották fel,amikor az és Pribék János kapitány Schwendi Lázár f ővezér tudtával rárontott Debrecenre és a gazdag várost teljesen kifosztotta, melynek jó része az ő szi tűzvész óta amúgyis romokban hevert sx Nem is épült fel újból a kastély. Láttuk, 1566 ;ban említik a kapuja előtti telken való házépítést, de 1590-ben a váradi káptalannak egy oklevele már a Csapó utcában a kastély helye és szőlővel beültetett kert (locus castelli diruti vulgo Castelhely appelatus et hortlzs vineis consitus) Csáky Mihály tulajdanába való beiktatásának történt ellentmondásról tudósít július 15-én pedig Báthari Zsigmond erdélyi fejedelem Debrecen városának és a városlakóknak adományozta azt a nemesi telket, benne rejtőző minden királyi joggal együtt, amely a Csapó utcában fekszik, mely azelő tt néhai Tharkó Ferencé volt, majd Csáky Mihály birtokába ment át. De ennek halála wtán a fejedelemre szállott." A fejedelem a váradi káptalannak parancsolta meg, hogy a várast a ka;sté+lyhely birtokába iktassa be.`~ 52 Takáts i, m. 54. és u. ő. : Régi idők, régi emberek (Második kiadás Budapest, 1930) 188., Zoltai : Castellum de Debröcön, i. m. A régi kúria telkeinek utáni történetét és tulajdonosait is felkutatta Zoltai, egészen az évi, a városnak szóló fejedelmi adományig, sót azután is.

15 SQUIRE'S MANSIONS AND CASTLE IN DEBRECEN Györgp Módy There were only two buildings standing out from the picture of a medieval town : the church and the squire's mansion. The latter was important especially in cases when it was made a permanent residence like in Debrecen in the 13th and 14th centuries. The two branches of the Debrbeceni family both had their own mansion, as it is evidenced by a charter from The mansion of palatine Dózsa's line was probably transformed into a manor-house with a palisade and moat around the year From 1317 on Dózsa was high dignitary of the country. He effectuated enlargement and fortification of the building where he exercised his judicial activities as well. Kings Charles Robert and Louis I (the Great) then queen Maria and king Sigismund also took up their quarters there when visiting. According to data from the 14th century this building was the old mansion or castle (vetus curia", vetus castellum"). It can be placed South-East of St Andrew's Church in the area confined by the present Calvin square, Csapó and Vár streets. The mansion of Jakab Péterfia's line is believed to have been in the area of the present Mester street. This line might have died out with his son since there is no mention of its mansion in the documents from the 15th and 16th centuries. Dózsa's line died out on the spear side in 1404 but László Debreceni's daughters were allowed to use the manor-house for a while afterwards. King Sigismund installed the salt office there: From 1411 the Serbian despots Lazarevics and Brankovics were owners of the Debrecen estate. When staying in town, they used the manor-house as their temporary residence. In 1449 János Hunyadi became proprietor of the town. His widow, Erzsébet Szilágyi resided in the castle for several longer periods. Her grandson, János Corvin and the successive proprietor, János Szapolyai, who acquired the estate in the autumn of 1509 stayed there only occasionally. After 1536 the squire of Debrecen was Bálint Török of Enying, whose wife lived mainly in the Debrecen castle after the autumn of Her sons, János and Ferenc also resided here for considerable periods after their mother's death (in 1551?). They even had anothér building constructed on the extensive plot belonging, to the old castle. This new mansion (nova curia"), mentioned in 1562 can only be located here, since István Balogh's research has shown that only two nobleman's estates were recorded in 16th-century Debrecen ; that of the town's squire and Ispán Albert Tar's-then his descendants'-who was situated on both corners of the present Simonffy stereet. The ancient manor-house, which had never been a real castle was burnt down by Ferdinand I's mercenaries in It has never been rebuilt. The estate itself was donated to the town by Sigismund Báthori, Prince of Transylvania, in 1592,