Az imádkozó sáska-fajok i tartásának és szaporításának általános irányelvei

Átírás

1 Az imádkozó sáska-fajok i tartásának és szaporításának általános irányelvei Szerző (szöveg és fotók): Paulovkin András Tartalom Előszó Bevezető Az imádkozó sáskák biológiai jellemzői - Elterjedési területük és jellemzőbb élőhelyeik - Érzékszervi képességeik - Szaporodásuk és egyedfejlődésük Az imádkozó sáskák terráriumi gondozása - Terráriumtípusok - Páratartalom - Hőmérséklet - A terrárium berendezése - Világítás - Takarmányállatok Az imádkozó sáskák egészségtana - Ekto- és endoparaziták - Mikrobiális eredetű fertőző betegségek - Vedlési problémák - Mechanikai sérülések - Ismeretlen etiológiájú elváltozások, betegségek Gongylus gongylodes nőstény portréja Eremiaphila cerisyi nőstény petezárványt készít 1

2 Előszó Az imádkozó sáskák egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a terrarisztika hazai képviselői körében. Egyre gyakrabban találkozhatunk trópusi, szubtrópusi fajokkal a hazai szakkereskedésekben, továbbá a magyarországi kiállításokon és börzéken, ahol szinte minden esetben megtalálhatók az impozáns orrszarvú- és rózsabogarak (Scarabaeidae), valamint a rendkívül különleges felépítésű botsáskák, szellemsáskák és vándorló levelek (Phasmatodea) mellett. A rovarok iránt érdeklődő terraristák többsége jól ismeri őket és minden bizonnyal volt alkalma egy-egy fajt közelebbről megfigyelni, tartásukkal, esetleg szaporításukkal kapcsolatban saját tapasztalatokat szerezni. A személyes megfigyelések, tapasztalatok rendkívül értékes adatokat szolgáltathatnak a többi érdeklődő számára, azonban a témával foglalkozó magyar nyelvű irodalom aktuális hiánya miatt ezek a tapasztalatok sok esetben elhamarkodott általánosításokhoz, téves végkövetkeztetésekhez vezetnek. Az ilyen és ehhez hasonló hibákat (a tudományos szlengből kölcsönvett kifejezéssel élve ökológiai hibákat ii ) a legegyszerűbben az idegen nyelveken (főleg angol és német nyelven) íródott szakirodalom folyamatos nyomon követésével, továbbá a témában járatosabb szakmabeliekkel folytatott kommunikációval lehet megelőzni, illetve orvosolni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy mielőtt messzemenő következtetéseket vonnánk le néhány eseti megfigyelésből, mindenképpen vitassuk ezt meg másokkal és ellenőrizzük a feltevéseinket, megérzéseinket! Számos kiváló írás született már a témával kapcsolatban, ezek között találunk az imádkozó sáskák terráriumi gondozásával, szaporításával foglalkozó munkákat is, emiatt felmerülhet a kérdés, hogy miért tölt időt bárki egy hasonló cikk megírásával. Bármilyen ismeretterjesztő írásról legyen szó, alapkövetelmény, hogy valamilyen valós, aktuális igényt elégítsen ki. A szerző azzal a reménnyel adja közre jelen munkáját, hogy az idegen nyelvű szakirodalmat kevésbé ismerő, esetleg a hazai viszonyok és lehetőségek között szerzett tapasztalatokat értékelő magyar olvasóközönség segítségére lehet egyrészt az imádkozó sáskák mind szakszerűbb tartásában, továbbá felkeltheti az érdeklődést azokban, akiknek még nem volt abban a szerencsében részük, hogy az otthonukban, közvetlen közelről megfigyelhessék ezeket a csodálatos élőlé- nyeket. Jelen írás egyben bevezetője is kíván lenni egy későbbi cikksorozatnak, amelyből részletesebb információkat kaphatunk az egyes fajok terráriumi gondozásával, szaporításával kapcsolatban. Természetesen elképzelhetetlen, hogy egy olyan nagy fajszámú csoportról iii, mint az imádkozó sáskák, pontos és megbízható leírás születhessen mások hathatós segítsége nélkül. Jelen cikk szerzője külön köszönettel tartozik mindazoknak, akik ebben a munkában, adatok gyűjtésében, feltevések ellenőrzésében, és egyéb információkkal eddig is a segítségére voltak! Phyllocrania paradoxa subadult hím Pseudocreobotra wahlbergii subadult nőstény 2

3 Bevezető 2012-ben a Magyar Rovartani Társaság az Év rovarának az imádkozó sáskát vagy ájtatos manót (Mantis religiosa) választotta. Ennek eredményeképpen az év folyamán számos írás született, melyek egy része az interneten is fellelhető iv. Hosszan és részletekbe menően olvashatunk az ájtatos manó, továbbá a rokon fajok különleges felépítéséről, viselkedéséről, és kultikus jelentőségéről egyaránt v. Éppen emiatt jelen írás ezeket nem említve kizárólag az imádkozó sáskák terráriumi gondozásával, szaporításával kapcsolatos Mantis religiosa ivarérett nőstény tudnivalókat tárgyalja. Fontos azonban itt is megemlíteni, hogy az év rovarának választott, Magyarországon is honos Mantis religiosa törvényi oltalom alatt áll, azaz gyűjtéséhez, terráriumi tartásához hatósági engedély szükséges. A törvényi oltalom mellett természetesen szükség van társadalmi felelősségvállalásra is! Fel kell hívni a környezetünkben élők figyelmét erre a rovarra; érdekes életmódjára, felépítésére, viselkedésére, ökológiai jelentőségére, természetvédelmi értékére! Meg kell próbálnunk elérni, hogy azok, akikben viszolygást kelt, ne pusztítsák el, illetve senki ne tartsa az otthonában kedvtelésből. Meg kell ismertetni az érdeklődőkkel a mi manónkhoz nagymértékben hasonló, fogságban könnyen tartható fajokat (pl. Sphodromantis spp. és Hierodula spp.), melyek ma már hazánkban is könnyen beszerezhetőek. Az ájtatos manóhoz hasonló trópusi-szubtrópusi fajok, azaz az ún. normál típus mellett számos más, izgalmas kinézetű fajt is tarthatunk, és mivel ezek szintén egyre gyakrabban szerepelnek a szakkereskedéseink és börzéink kínálatában, igény mutatkozik a hazai piacon leggyakrabban megjelenő fajok bemutatására, tartásukkal kapcsolatos fontosabb információk összefoglalására. Az imádkozó sáskák terráriumi tartásánál ugyanazokat az alapszabályokat kell betartani, mint bármely más élőlény esetében. Az első és legfontosabb, hogy legyünk tisztában az általunk gondozott vagy gondozni kívánt egyed faji hovatartozásával, természetes élőhelyével és az ebből fakadó környezeti igényeivel. Ne vásároljunk olyan helyről állatot, ahol az állatok nincsenek pontosan, de legalább genus szinten meghatározva vi, azonban bizonyos esetekben a faji szintű meghatározás is szükséges lehet vii! Fontos ismernünk a csoport azon jellemzőit, melyeket a gondozás során figyelembe kell venni, mint az állatok érzékszervi képességeit, táplálkozási sajátosságait, az egyedfejlődési sajátosságaikat (pl. a vedlés módját), de ha szaporítási-tenyésztési ambícióink vannak, a csoport, illetve az adott faj szaporodási szokásait (pl. az ivari kannibalizmust viii ), és pontosabb egyedfejlődési sajátosságait (pl. a petezárvány inkubálási körülményeit) is ismernünk kell! Éppen ezért jelen írás az imádkozó sáskák biológiai jellemzőit veszi elsőként számba és erre alapozva veszi sorra azokat az általános irányelveket, melyeket megfogadva sok örömben és sikerélményben lehet része annak, aki imádkozó sáskák terráriumi gondozására, szaporítására vállalkozik. Idolomantis diabolica nimfa 3

4 Az imádkozó sáskák biológiai jellemzői Elterjedési területük és jellemzőbb élőhelyeik Az imádkozó sáskák jellemzően a trópusi és szubtrópusi területek lakói; Magyarországon egyetlen képviselője él a csoportnak, a már említett ájtatos manó (Mantis religiosa). Nem csak nálunk fordul elő; megtalálható még Németországban, Lengyelországban, sőt még Észak- Amerikában is! Az első példányok 1899-ben jelentek meg az Egyesült Államokban, azóta az egész országban megtalálhatóak, elterjedési területük északi irányban jelenleg Dél-Kanadáig húzódik. Ezeken a területek és még számos más kontinensen (!) stabil populációikat alkot, emiatt emlegetik többen úgy, mint kozmopolita fajt. Mantis religiosa ivarérett nőstény Ameles spalanzania - a mediterrán területek egyik jellemző genuszának képviselője Tőlünk délebbre, a mediterrán területeken vagy a meleg mérsékelt tájakon több más fajt is megfigyelhetünk kirándulásaink során. A leggyakoribb fajok, melyek egyedeivel összetalálkozhatunk, az Empusa fasciata és az E. pennicornis. A mi ájtatos manónkhoz hasonlóan széles elterjedési területtel bír még a mediterrán imádkozó sáska (Iris oratoria), és a kínai imádkozó sáska (Tenodera sinensis) is. Ez utóbbi a T. angustipennis fajjal együtt eredetileg Kelet-Ázsiában őshonosak és kifejezetten a kártevő rovarok elleni biológiai védekezés eszközeiként lettek betelepítve az Egyesült Államokba, valamikor a 19. század végén század elején. Az imádkozó sáskák sokféle élőhelyen megtalálhatóak, emiatt a terráriumban tartott fajokat a környezeti tényezőkkel szembeni érzékenységük, illetve igényeik szempontjából érdemes csoportosítani. Természetesen minden csoportosítás egyszerűsítésen alapszik (az egyes csoportok között ritkán találunk éles határokat), de célszerűségüket a gyakorlati tapasztalatok igazolják (vagy éppen cáfolják). A legtöbb tartási hiba abból fakad, hogy a frissen avanzsált manó-tulajdonos nincs tisztában azzal, hogy az általa gondozásba vett egyed(ek) eredeti élőhelyét (1) trópusi esőerdőkben, (2) nyílt füvesbokros vagy éppen (3) száraz (sivatagos-félsivatagos) területeken keresse. ix A tévedés és az ebből egyenesen következő hibás tartási körülmények a legtöbbször az állat halálával végződnek. Fontos ismernünk az adott faj természetes élőhelyének mikroklimatikus sajátosságait is. Délkelet-Ázsia trópusi területein honos Deroplatis lobata 4

5 Az egyes élőhelyeken jelentős vertikális irányú különbségek észlelhetők x és előfordulhat, hogy ugyanannak a fajnak különböző fejlettségű egyedei természetes körülmények között másmás élőhelyet részesítenek előnyben. Az állatok mobilitását meghatározzák az élőhelyi sajátosságok is; a cserjéken vagy nagyobb lágyszárúakon élő fajok egyedei általában egy bizonyos területen élik le az egész életüket, ritkán tesznek meg nagyobb távolságokat, ez alól leginkább az ivarérett és röpképes hímek Az imádkozó sáska (Mantis religiosa) egyik jellemző élőhelye jelentenek kivételt, akik képesek nagyobb távolságot is megtenni, hogy termékeny, ivarérett nősténnyel, nőstényekkel (!) párosodhassanak. Az egymástól viszonylag elszigetelt mikroélőhelyek xi nagyobb mozgékonyságot követelhetnek az itt élő fajok egyedeitől xii. Ezen kívül a sűrű összefüggő növényzet a kisebb, könnyebb testfelépítésű fajok mobilitását kevésbé, míg a nagyobb, nehezebb testfelépítésűekét jelentősebben korlátozhatják, eltérő viselkedést eredményezve. Mindezeket érdemes figyelembe venni a terráriumi gondozás során is. Érzékszervi képességeik Az imádkozó sáskák terráriumi gondozása során a legnagyobb jelentőséggel talán az állatok látása bír. A fejük rendkívüli mozgékonysága, a szemük mérete, kiterjedése és elhelyezkedése miatt kiváló képalkotó sajátossággal rendelkeznek, azaz a környezetükről rendkívül gyorsan és pontos képet tudnak alkotni. Mivel néhány fajtól eltekintve xiii nappal aktívak, éjszaka, illetve sötétben a szemük rosszabb hatásfokkal működik. Gyakran megfigyelhető az állatok összetett szemében egy-egy sötétebb folt, ami a vizuális inger irányától függően mozog. Ezt pszeudopupillának nevezik, mert a gerincesek szemének sötét foltjára, a pupillára emlékeztet, de csupán optikai jelenség. xiv A pszeudopupillát néha összekeverik azzal a folttal, ami az állatok szemén mechanikai behatásra (sérülés) keletkezik, nem változtatja a helyét a vizuális inger irányának megfelelően és kifejezetten rontja az állat látását. Sphodromantis lineola hím 5

6 Az imádkozó sáskák nem csak a környezet vizuális ingereire reagálnak jól, hanem igen érzékenyek a legkisebb légmozgásra is. Így nem csak a préda közeledését képesek érzékelni, hanem a rájuk vadászó ragadozókat is. Ebben a képességükben a legfontosabb szerep a potroh végén található ún. fartoldalékoknak vagy más néven potrohfüggelékeknek (cerci) jut. A fartoldalék egy pár rövid, szőrös, ízből álló képlet, ami bár méretében és alakjában faji különbségeket mutat, funkciója az egész csoportban ugyanaz, és megegyezik a Imádkozó sáska fartoldaléka közeli filogenetikai rokonságba tartozó csótányokéval. A potenciális veszélyt jelentő ragadozók érzékelésében a cerci-rendszeren kívül igen nagy szerepe van az imádkozó sáskák ultrahang-érzékelésének is xv. Végül érdemes még megemlíteni azokat a rugalmas tüskéket, melyek az állatok fogólábán, pontosabban a femuron találhatóak xvi. Ezek ugyanis a legkisebb érintés hatására fogóreflexet váltanak ki az állatból, amit a terráriumi gondozás során ki tudunk használni (pl. az önálló táplálkozást valamilyen oknál fogva beszüntető egyedek táplálása kapcsán). Imádkozó sáska (Hierodula membranacea) fogólába Fogólábú fátyolka (Mantispidae) Szaporodásuk és egyedfejlődésük Mivel a hazai terraristák közül sokan eleve szaporítási szándékkal vállalkoznak imádkozó sáskák gondozására, indokoltnak tűnik, néhány fontosabb ismeret összefoglalása az állatok szaporodásával és az egyedfejlődésük sajátosságaival kapcsolatban. A legtöbb fogólábúfaj esetében elmondható, hogy egyedei az utolsó vedlést követő 14. nap környékére (a hímek valamivel hamarabb) válnak szexuálisan éretté. Éppen ezért nem érdemes ennél korábban pároztatással próbálkoznunk. Egy nősténnyel több hím is megpróbálhat párosodni (Eremiaphila cerisyi) 6

7 A természetben a karcsúbb és mozgékonyabb hímeket az érett nőstények feromonok segítségével csalogatják magukhoz. A feromonok jelentőségét terráriumi körülmények között még nem tisztázták kellően. Az eddigi tanulmányok alapján úgy tűnik, hogy a feromonok kiválasztásának és a hímek repülési (és egyben párzási) hajlandóságának aktiválásában a fényviszonyok változása bír döntő jelentőséggel xvii. Ugyanakkor terráriumi körülmények között a hímek párzási hajlandóságában a nőstény látványának kiemelt szerepe van xviii! A szexuális partner optikai felismerése az imádkozó sáskáknál csak napközben, megfelelő fényviszonyok mellett működik kielégítően. A hím túlélési esélyeit nagy mértékben növeli a megfelelő párzási pozíció, továbbá ha a nőstény épp táplálkozik A tényleges párzást gyakran előzi meg egyfajta udvarlás, ami egyrészt növeli a hímek túlélési esélyeit, másrészt csökkenti a közeli rokonságban álló fajok hibridizációjának kockázatát xix. Ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy még az egyazon fajba tartozó hímek közül sem udvarol mindegyik, azaz a párzótárs megközelítésének módjában fajon belül is kisebbnagyobb mértékű változatosságot tapasztaltak. A párzásoknak nem szükségszerű kísérő jelensége a hímek dekapitációja ( fejvesztése ). A közhiedelemmel ellentétben a hímek aktívan igyekeznek elkerülni, hogy a párzótársuk elfogyassza őket és az esetek egy részében ez sikerül is nekik. Amint felvették a megfelelő párzási pozíciót biztonságban vannak (legalábbis a párzás idejéig a megfelelő pozíció megtartása mellett). Az imádkozó sáskák belső megtermékenyítésűek, a párzás során a hím párzószervével juttatja spermáját, illetve spermacsomagját (spermatofór) a nőstény ivarjárataiba. A spermiumok innen a nőstény speciális zsákszerű képletébe (spermatheca) kerülnek, itt tárolja őket és táplálja a peterakás idejéig. A nőstények képe- sek a tárolt spermiumok visszatartására (pl. azért, hogy egy későbbi petezárvány elkészítéséhez használják fel azokat), ennek eredményeképpen párosodott nőstények is képesek terméketlen petezárványokat (kokon vagy ootheca) produkálni. A párzási aktus hosszabb ideig, akár egy- két napig is eltarthat, de a spermiumok bejutásához perc is elegendő. Az ennél lényegesen hosszabb párzás valószínűleg valamiféle adaptív stratégia a hímek részéről (pl. ilyen módon igyekeznek biztosítani az apaságukat, távol tartani a konkurens hímeket). A természetben rendszeresen, terráriumi körülmények között bizonyos fajok pároztatásánál előfordul, hogy egyidejűleg több hím próbál meg a nősténnyel párosodni, ami komoly konkurenciaharcot eredményezhet közöttük. Ez terráriumi körülmények között elősegítheti, más esetekben kifejezetten rontja a pároztatás sikerét xx. A fogólábúakra jellemző ivari kannibalizmus egyik következménye a dekapitált hím 7

8 A spermathecában tárolt spermiumok mennyisége általában elegendő ahhoz, hogy a nőstény élete végéig képes legyen megtermékenyíteni valamennyi lerakott petéjét. Ennek ellenére mind a természetben, mind terráriumi körülmények között gyakran előfordul, hogy a nőstény több hímmel vagy ugyanazzal a hímmel többször is párosodik. A párzást követő napokban a nőstény potroha erőteljesen megnagyobbodik és néhány nap, illetve hét múlva lerakja első kokonját, amit általában később újabbak követnek. Az ootheca elkészítésére általában éjjel kerül sor, ami érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a folyamat hosszabb időt vesz igénybe és eközben könnyebben észreveszik a nőstényt a ragadozók. Ha elegendő forrás áll rendelkezésére, akkor a teljes aktuális petemennyiséget képes lerakni. Az a habszerű massza, amibe a peték be vannak ágyazva, a szaporító szervrendszer fehérjékben gazdag szekrétuma. A petezárvány megformálásában a már említett cerkuszoknak is nagy szerepe Kokon-készítés (Miomantis binotata) van. Sérült vagy amputált cerkusszal rendelkező nőstények nem képesek normális kokont készíteni. Ilyenkor a kokon laposabb, egyes esetekben a peték kikerülhetnek a habos masszából. A legtöbb ootheca esetében található egy eltérően strukturált terület a kikelő nimfák számára; ez az ún. csúszási zóna. Ezt normál esetben nem lehet kívülről látni, csak amikor már áttörték a kikelő nimfák a kokon felületét. Az állat által már rögzített kokonok levágása, áthelyezése során erre különös gondot kell fordítani (pl. ha külön inkubátorban kerülnek a kokonok elhelyezésre). A kokon a szigetelőrétegének köszönhetően védi a fejlődő embriókat a hőmérsékleti Penészesedés a petezárványon anomáliáktól xxi és a legtöbb parazitától. (Hierodula membranacea-kokon) Ennek ellenére a petezárvány teljes megszilárdulásáig érhetik károsodások a petéket és könnyen válhatnak paraziták áldozatául is. Az ootheca külső szigetelő rétegének sérülése szintén kedvez a parazitáknak és a teljes petemennyiség tönkremehet, de sérül a fejlődő embriók hőtől, kiszáradástól való védelme is, ezáltal végeredményben azok pusztulását okozva. Gongylus gongylodeskokon Phyllocrania paradoxakokon Blepharopsis mendicakokon Eremiaphila cerisyikokon 8

9 Egy nőstény fajtól függő mennyiségű petezárványt xxii képes produkálni, melyek általában egyre kisebbek és bennük a peték mennyisége is egyre kevesebb, ahogy közeledünk a termékeny fázis vége felé. Van néhány faj, amely képes szűznemzéssel (parthenogenezis) is xxiii vagy kizárólag szűznemzéssel képes szaporodni. A normálisan párosodó fajok esetében előforduló szűznemzésnél az ootheca mérete minden esetben lényegesen kisebb, mint a megtermékenyített nőstények által rakott kokonoké és a kikelő nimfák kivétel nélkül nőstények. A fejlődő embriók fejlődési ütemét jobbára a környezet hőmérséklete befolyásolja, de hatással van rá a levegő relatív páratartalma is. A trópusi fajok esetében általában a petezárvány elkészítésétől számítva 3-6 hét múlva kelnek ki a lárvák. A mérsékelt égövben az embriók fejlődése a hideg időszak miatt félbeszakad és a fejlődés csak a felmelegedéssel együtt (jobbára tavasszal) indul újra. Az embriók teljes fejlődési ideje így akár fél évig is tarthat. Azokon a területeken, ahol a tél enyhe, azaz a hőmérséklet +10 ⁰C körül ingadozik, már lárvaként, míg azokon a területeken, ahol ennél tartósan jóval hidegebb van, peteként telelnek át. A petéből frissen kikelő lárvák külső sajátosságai még nagyon eltérnek a felnőtt példányokétól. Az embrionális A kokonból frissen kikelő fogólábú-lárva kitinréteg számos hátrafelé irányuló kitintüskét hordoz, a fejet (Miomantis binotata) pedig egy ún. korona fedi, melyek mind a kikelő lárvákat segítik a csúszási zóna területén, egészen addig, amíg a koronával áttörik a kokon külső falát. Ahogy kijutottak, rövid idő alatt egy vékony szálon xxiv leereszkednek, miközben felszakad az embrionális kültakaró és elérik a második lárvastádiumot. Ekkor már a felnőtt egyedek kicsinyített másai, és aktívan igyekeznek minél távolabb jutni a társaiktól, hiszen rövid időn belül elkezdenek táplálkozni és eközben egymást sem kímélik. Az imádkozó sáskák pl. a csótányokhoz, egyenesszárnyúakhoz (tücskök, szöcskék, sáskák) hasonlóan hemimetamorfózissal fejlődnek, azaz az egyedfejlődésük során időről időre levedlik kinőtt kültakarójukat, míg az utolsó vedlésüket követően kifejlett szárnyakkal rendelkező ivarérett egyedekké válnak. Tehát ennél a fejlődési formánál pl. a bogarakra, lepkékre jellemző bábállapot kimarad. A vedlések száma 6 és 10 közötti, a nőstények általában eggyel vagy kettővel többször vedlenek, mint a hímek. Minden vedlés méret- és tömegnövekedéssel jár. A vedlés folyamata (Sphodromantis lineola) A folyamat során minden olyan testrész érintett, melyet kitines kutikula borít, így többek között az elő- és a végbél, a légcsövek és a mirigyek kivezető csövei, amire a terráriumi gondozás során fontos tekintettel lenni. A frissen vedlett állat ezen testrészei meglehetősen sérülékenyek, ezért nyugalmat kell számára biztosítani. A bent felejtett préda ilyenkor tud a legnagyobb kárt tenni az imádkozó sáskánkban. 9

10 A vedlés előkészületeként az állat egy erre alkalmas helyet keres magának, ahol ez után fejjel lefelé függeszkedve várja, hogy régi kültakarója a fej mögött felrepedjen. A folyamatot nagymértékben elősegíthetjük, ha több alkalmas helyet is kialakítunk számára különböző magasságokban és gondoskodunk a megfelelő páratartalomról xxv. Mindenképpen vegyük figyelembe, hogy a megfelelő térrész a vedléshez az állat testhosszának legalább 2,5-szerese. A legtöbb baleset abból adódik, hogy az állat számára nem áll rendelkezésre elég hely ahhoz, hogy megfelelően ki tudjon csúszni a régi bőréből. A vedlés során bármilyen zavaró hatás fokozza a vedlési problémák kialakulásának kockázatát. Törekedjünk tehát arra, hogy erre az időszakra tökéletesen zavartalan állapotot biztosítsunk az állatunk számára. A vedlések gyakorisága és ennek megfelelően az egyedfejlődés időtartama jellemzően a külső környezeti tényezőktől, így például a táplálékellátottságtól függ. Az idősebb lárváknál a mesothorax és a metathorax hátoldalán már felismerhetők a leendő szárnyak, kicsi, még eléggé jelentéktelen lebenykék formájában. Csupán az utolsó előtti vedlésnél duzzadnak meg jelentősebben, végül a színük is megváltozik. Ez biztos jele annak, hogy az állat egy-két napon belül vedleni fog. A sikeres szaporítás egyik feltétele számos fajnál a lárváink nemének minél korábbi megállapítása (a szexálás). Ennek legideálisabb alanyai az L4/L5-ös lárvák, legbiztosabb módszere pedig a potroh hasi lemezeinek (sternit) megszámlálása, ami a nőstények esetében mindig kevesebb számot eredményez, mint a hímeknél. A jelenség oka, hogy az imádkozó sáskák egyedfejlődése során a nőstények utolsó abdominális sternitjei összeolvadnak, míg a hímeknél ugyanez nem következik be. Gyakorlott szemmel már számolnunk sem kell, hiszen a potroh formájának, illetve az érintett sternitek szemrevételezésével is könnyen szexálható egy állat. Vedlési hiba (Hierodula membranacea) Az ivar meghatározásának (szexálás) legmegbízhatóbb módszere a hasi lemezek (sternitek) megszámolása. A képen egy nőstény Phyllocrania paradoxa látható 10

11 Az imádkozó sáskák terráriumi gondozása Akárcsak más állatok esetében, az imádkozó sáskák terráriumi tartásának is vannak általános, minden más állat terráriumi gondozásánál érvényes, valamint speciális, kifejezetten erre a csoportra jellemző irányelvei. Szinte már közhely, ennek ellenére fontos megemlíteni, hogy vannak széles elterjedési területtel bíró ún. euriök fajok, melyek környezeti feltételeit sokkal könnyebb leutánozni terráriumi körülmények között, mint az ún. sztenök fajokét, amelyek csak viszonylag szűk környezeti feltételek között életképesek. Ez persze két véglet, ami jól egybeesik a Eremiaphila cerisyi ivarérett nőstény terráriumi állatok megtévesztően egyszerű csoportosításával, ti. vannak a könnyen tartható vagy kezdő fajok és a nehezen tartható vagy haladó fajok xxvi. Semmi okunk azonban arra, hogy csak azért ne foglalkozzunk haladónak minősített fajokkal, mert korábban még nem volt dolgunk kezdőnek minősítettekkel. A lényeg minden esetben az, hogy tisztában legyünk az adott faj igényeivel és tudjuk, hogy azokat miként lehet kielégíteni. Ehhez pedig semmi másra nincs szükségünk, mint megfelelő információkra és némi gyakorlatra. A szerző dolgozószobája Ahogyan azt már a bevezetőben is olvashattuk, az első és legfontosabb információ, hogy a gondozni kívánt állat melyik fajba, esetleg alfajba tartozik! Az első hiba, amit elkövethetünk, hogy úgy szerzünk be egy állatot, hogy nem vagyunk birtokában ennek az információnak. A második és egyben leggyakoribb hiba egy közkeletű tévedésből fakad. Sokan azt gondolják, hogy a faj ismeretében könnyű szerrel utána lehet nézni a faj elterjedési területe alapján a faj környezeti igényeinek. A legmegtévesztőbb ebben a gondolatban, hogy általánosságban igaznak bizonyul! A gyakorlat ugyanis a legtöbb esetben azt mutatja, hogy ez a viszonylag egyszerű eljárás jól működő és eredményes módja a szakszerű állattartásnak. Fontos azonban megjegyezni egyszer és mindenkorra, hogy egy terület makroklimatikus sajátosságai mellett bizonyos élőhelyek és így az itt élő fajok környezeti igényeinek megismeréséhez a mikroklimatikus jellemzők ismerete is szükséges, legalábbis szükséges lenne! Sajnos nem minden élőhely, faj esetében vagyunk birtokában ezeknek az ismereteknek. 11

12 Miomantis binotata ivarérett pár Ez az egyik probléma, amivel szembe találhatjuk magunkat, ha haladó szintűnek minősített fajokat szeretnénk gondozni. Ilyen esetben, ha módunkban áll, mi magunk is végezhetünk terepmegfigyeléseket. A terepen alkalmunk nyílik olyan plusz információk begyűjtésére, amit egy klímakatalógus vagy klímatáblázat soha sem ad meg. Feljegyezhetjük az adott terület napi hőingását, a levegő relatív páratartalmának napi szintű változásait, a hajnali harmatképződés idejét, a képződő csapadék mennyiségét, a talaj vagy éppen a petezárvány rögzítésére, elhelyezésére szolgáló tereptárgyak minőségét és még sok más információt, ami az eredményes gondozás feltétele lehet. Természetesen mielőtt önálló kutatásba kezdenénk, érdemes az internet vagy könyvtár segítségével megvizsgálni, hogy a témával foglalkozó irodalom nem tartalmazza-e a szükséges ismereteket. A manós fórumokon is körbeérdeklődhetünk, mert elképzelhető, hogy már mások rendelkeznek a szükséges tartási vagy szaporítási tapasztalatokkal. Ezeknek az empirikus ismereteknek a terepkutatásokkal szemben megvan az a vitathatatlan előnye, hogy már nincs szükség a gyűjtött adatok relevanciájának ellenőrzésére, ugyanis nem minden biotikus vagy abiotikus tényező van hatással a vizsgált élőlény élet-folyamataira. Terráriumi körülmények között igyekezni kell az adott egyed normális életfolyamataihoz ténylegesen szükséges környezeti feltételeket biztosítani. A lényeg a kiegyensúlyozottság és a fenntarthatóság! Amikor minden szükséges információ a birtokunkban van egy másik problémával is szembe találhatjuk magunkat. Hiába ismerjük a megfelelő környezeti paramétereket, ha ezek kialakításával kapcsolatban technikai vagy pénzügyi nehézségekbe ütközünk. Ilyen esetben a legjobb megoldás, ha ideiglenesen olyan faj tartásával próbálkozunk, amelyhez minden szükséges információ, erőforrás és eszköz a rendelkezésünkre áll. Az eddig említettek általánosságban valamennyi terráriumi állat esetében érvényesek, az imádkozó sáskák tartásának és szaporításának azonban van két alapfeltétele. Először is folyamatosan nagy mennyiségű takarmányállatot igényelnek xxvii és ezeknek szintén megfelelő körülményeket kell biztosítani, másrészt számos imádkozó sáskafaj rendkívül termékeny, emiatt jelentős mennyiségű utóddal kell számolni. Ezek elhelyezéséről és táplálásáról is gondoskodni kell! Ha ezeket a feltételeket tudjuk vállalni, bátran nekiláthatunk kialakítani a kiválasztott faj igényeit kielégítő körülményeket. Pseudocreobotra wahlbergii ivarérett nőstény 12

13 Terráriumtípusok Az üzletekben, börzéken árusított üvegterráriumok szinte valamennyi faj gondozására alkalmasak, amennyiben a szellőzés biztosítására megfelelő lyukbőségű (az apróbb eleségállatokat is visszatartó) hálóval vannak ellátva. A legideálisabb azonban, ha mi magunk készítjük el az állatainknak minden szempontból megfelelő terráriumot! Lehetőleg kerüljük a drótháló alkalmazását xxviii, a legjobb megoldások ebből a szempontból a sűrű műanyaghálóból vagy szövetből készült szellőzök. A szellőző mérete a kialakítani kívánt mikroklímától függ, amire a terrárium kiválasztásánál, készítésénél is figyelemmel kell lenni. A sivatagi, illetve a száraz biotópokat utánzó terráriumok esetében meglehetősen nagy szellőzőkről kell gondoskodni, míg az esőerdei fajok esetében a levegő megfelelő páratartalmának megtartásához a kisebb méretű szellőző is elégséges, szem előtt tartva, hogy a rosszul megválasztott, elégtelen szellőzés fülledt levegőt, pangó csapadékot eredményezhet, ami kedvez a gombák és baktériumok szaporodásának, fejlődésének és végeredményben olyan kedvezőtlen folyamatoknak, melyek az állatink Izolált tartás műanyag dobozokban pusztulását okozhatják. Ajánlott inkább nagyobb méretű szellőzéssel ellátott terráriumot választani/készíteni és a megfelelő páratartalom kialakítását jó vízmegtartó sajátosságú talajjal és gyakori párásítással (pl. egy spriccflaskával) megoldani. A legideálisabb a tetőszellőzés, de kiegészítésképpen a megfelelő légcsere elősegítésére kiváló lehet a terrárium oldalánál vagy elől kialakított szellőző is. Végső esetben egy használaton kívüli akvárium is megfelelő lehet az imádkozó sáskák tartására, amennyiben pl. egy fakeretre kifeszített hálóval fedjük azt le. Csoportos tartás üvegterráriumban 13

14 A hazai terrarisztikában klasszikusnak számító üvegterráriumok mellett a fogólábúak (és általánosságban az ízeltlábúak) gondozásához más megoldások is elterjedtek. Ezek közül bármelyiket választjuk, mindig szem előtt kell tartani a benne tartott állat igényeit. Egy-egy állat elhelyezésénél (már csak az esztétikai szempontokat figyelembe véve) kiváló megoldásnak mutatkoznak az üvegből készült terráriumok, azonban nagyobb állatállomány (ld. nagy mennyiségű utód) gondozásánál olcsóbbak és kezelhetőbbek a különféle műanyagból készül dobozok, illetve poharak. Ezekből viszonylag olcsón nagy mennyiséget szerezhetünk be a műanyag edényekre, tárolókra specializálódó szakboltokban vagy akár a vegyeskereskedésekben, háztartási boltokban. Ezeknek a műanyag edényeknek a használatánál ugyanazok a szempontok érvényesek, mint az üvegterráriumok esetében. A legfontosabb teendőnk használatbavétel előtt a megfelelő szellőzés kialakítása. Egy alkalmas vastagságú tű segítségével könnyen tudunk lyukakat fúrni az Minden esetben vegyük figyelembe, hogy bizonyos fajok nem edény oldalára, de egy textil vagy műanyag háló tudnak az üvegen mászni rögzítésével (pl. befőttes gumi segítségével) is gondoskodhatunk a megkívánt szellőzésről. Egy éles kés vagy penge (pl. tapétavágó) segítségével könnyen vághatunk kívánt méretű nyílást a dobozaink oldalára, amit azután megfelelő módon rögzített hálóval vagy papírtörlővel fedhetünk le. A szellőzés kialakításánál különböző megoldásokkal élhetünk 14

15 A szárazságkedvelő fajok (pl. Empusidae- és Sphodromantis-fajok) tartásához kiválóan alkalmasak a fakeretre erősített szövetből, textilből (pl. függöny, terítő), műanyaghálóból készült terráriumok. A rosszul szellőző üvegés műanyag tartóedények esetében gyakori jelenség a fülledt levegő és a pangó víz, ami ennél a megoldásnál tökéletesen elkerülhető, így ajánlott mindazoknál a fajoknál, amelyek kifejezett érzékenyek erre a két tényezőre. Ugyanakkor a magas hőmérséklet kialakítása és fenntartása komoly nehézségekbe ütközhet, tehát a sivatagi fajok (pl. Eremiaphila spp.) esetében nem a legjobb megoldás. Páratartalom Műanyag dobozos tartás sivatagi fajok (ld. Eremiaphila spp.) számára Már az előző fejezetben megemlítettük a levegő relatív páratartalmának jelentőségét, amit terráriumi körülmények között általában a talaj nedvességtartalma alakít ki és a szellőzőkön megvalósuló légcsere módosít. Az otthonainkban gondozott állatok esetében szinte kivétel nélkül komoly nehézséget okoz a megfelelő páratartalom és a megfelelő szellőzés egyidejű megvalósítása. Ennek az az egyszerű oka, hogy hazánkban a lakószobák relatív páratartalma többnyire lényegesen kevesebb a trópusi fajok által igényelt értéknél, ami mindenekelőtt a vedléseknél, illetve a kokonok inkubálásánál válik különösen jelentőssé. Nagy hangsúlyt kell fektetni a megfelelő légmozgásra! Az állott levegő kialakulását és ennek eredményeképpen a nem kívánt penészgombák, baktériumok megjelenését és gyors elszaporodását meg lehet előzni optimális méretű, megfelelően elhelyezett szellőzőkkel, továbbá alkalmas teljesítményű, jól beállított elektromos (pl. PC-) ventillátorokkal. A fogólábúak természetes élőhelyének, igényeinek megfelelően szükséges kialakítani a páratartalom nappali és éjszakai értékeit, Laboratóriumi hőmérséklet és páramérő 15

16 napi értékingadozásait. A relatív páratartalom értéke az éjszakai hőmérsékletcsökkenés hatására mindig magasabb, mint napközben, így a hőmérséklet szabályozásával könnyedén ki tudjuk alakítani a levegő éjszakai páratartalom-növekedését. Mivel a vedlésekre többnyire az éjszaka folyamán kerül sor, különösen ügyelni kell ebben az időszakban a megfelelő páratartalomra. Vedlés előtt a légtér relatív páratartalmát kismértékben meg kell emelni, amit valamivel gyakoribb permetezéssel tudunk megvalósítani, azonban a túlzott mértékű párásítás szintén vedlési nehézségeket okozhat! Hőmérséklet A terráriumok hőmérsékletét több tényező befolyásolja; a legfontosabb az adott helyiség hőmérséklete, valamint a kiegészítésképpen alkalmazott sugárforrások (különböző lámpák, fűtőkábelek, stb.) sugárzási energiája. Üveg és műanyag tartóedényeket ne tegyünk ki közvetlen napfényre, mert kiszámíthatatlansága folytán, továbbá az üvegházhatás miatt könnyen a terrárium túlmelegedését és állataink halálát okozhatja. Ehelyett biztonságosabb és praktikusabb megoldás a megfelelő hőmérséklet kialakítására eltérő típusú mesterséges sugárforrásokat használni. Ezáltal könnyebb létrehozni különböző hőmérsékletű térrészeket (ld. hőlépcsőt) a terráriumban, ami azért kedvező, mert így az állat az aktuális igényeinek megfelelő hőmérsékletű helyet tud keresni magának. A sivatagi fajok (pl. Eremiaphila spp., Blepharopsis mendica) magas hőmérsékleti igényeinek kielégítésére kiválóan alkalmasak a szakkereskedésekben kapható megfelelő teljesítményű fűtőkábelek, talajfűtők. A rendszer hatásfoka könnyen javítható (a hőveszteség csökkenthető), például a terrárium alá helyezett méretre gyártott alumínium bevonatú polisztirol-lap használatával. Fontos, hogy mielőtt behelyezzük az állatot a tartóedénybe, ellenőrizzük le az elérni kívánt paramétereket (hőmérséklet, páratartalom). Erre a célra kiválóan alkalmasak a ma már több helyen (pl. díszállat-kereskedésekben, továbbá laboratóriumi felszerelések lakossági értékesítésével foglalkozó szakkereskedésekben) árusított kombinált hőmérséklet- és páramérő műszerek. A terrárium berendezése A fogólábúak terráriumának berendezésénél az egyszerűség a legcélravezetőbb. Így könnyen elkerülhetőek a vedlési problémák és a különböző (pl. végtag-, szem-) sérülések. Csupán az adott faj igényeihez igazodó talajra és néhány változó vastagságú mászóágra van szükség. Ezen kívül bármilyen dekorációt használhatunk a következő szempontokat figyelembe véve. Mindig biztosítsunk elegendő fedezéket különösen csoportos tartás esetén, továbbá legyenek megfelelő térrészek a terráriumban a vedlő egyedek számára. A talaj szerepe többrétű; egyrészt védi a manók érzékeny tarsusát (lábvégét), ami a sima felületeken könnyen elkophat, másrészt a légtér relatív páratartalmának szabályozását segíti. A nedves környezetet kedvelő fajok esetén a nyirkos erdei vagy kerti föld a legalkalmasabb, de a kertészetekben vásárolható kókuszrost és tőzeg szintén megfelel erre a célra. A talaj kialakításánál szinte bármit használhatunk a céljaink (pl. a megfelelő páratartalom) A terrárium berendezésénél sok esetben az egyszerűség a célravezető 16

17 eléréséhez, így a nedves föld-homok vagy föld-kavics keverék, de még a több rétegben alkalmazott nedves papírtörlő is kielégítő eredményre vezethet. A száraz biotópokból származó fajok egyedeinek gondozásánál aljzatként használhatunk finomszemcséjű homokot, kavicsot, homok-föld keveréket, stb. Szükség lehet a talaj valamiféle nedvesség-grádiensének kialakítására is. Ezt úgy érhetjük el a legkönnyebben, ha a terrárium egyik sarkába vagy magasabb talajréteg esetén egy tömlő segítségével a talaj alsóbb rétegeibe vizet juttatunk. Bármelyik megoldást is választjuk, nagyon ügyeljünk a megfelelő vízmennyiségre. Különböző műanyag dobozos megoldások a nedves környezetet kedvelő fajok számára A fogólábúak többsége az ideje nagy részét függeszkedve tölti, éppen ezért a terrárium elengedhetetlen kellékei a különféle vastagságú ágak, gallyak. A fiatalabb életszakaszukban megfelelő mászófelületet biztosít az ún. fagyapot is. Mindezeken felül használhatunk még erre a célra pl. megfelelően rögzített hurkapálcát, szövetet, hálót. A mászóágakon kívül számos eszköz áll a rendelkezésünkre, hogy a manók környezeti igényeinek kielégítésén túl a mi esztétikai igényeinket is kielégítő terráriumban gondozhassuk az állatainkat. Például befedhetjük a terrárium oldalfalait a jól ismert módok valamelyikével (műszikla, fakéreg, stb.). Ez különösen hasznos dekorációs elem pl. a kéreglakó fajok terráriumi tartásánál és szinte elengedhetetlen azoknál a fajoknál, melyek természetes körülmények között kéregrepedésekbe rakják a kokonjaikat. A legegyszerűbb megoldás a szabadban gyűjtött és megfelelően kezelt (pl. fertőtlenített) fakéreg, de vásárolhatunk szakkereskedésekből parafát vagy parafatapétát is. Ezeket használhatjuk stabilan a terrárium oldalfalának támasztva vagy rögzíthetjük pl. szilikonnal. Az akváriumok/terráriumok üveglapjainak illesztéséhez használt szilikon ecetsavat tartalmaz oldószerként, ezek elpárolgásával térhálósodik az anyag. Emiatt az állatainkat csak azután helyezzük a terráriumba, miután az ecetsav maradéktalanul elpárolgott, azaz a terráriumba beszagolva már nem Műanyag doboz kistestű fajok érezzük az ecetszagot. Ez körülbelül 24 óra múlva következik be. (pl. Miomantis binotata) számára 17

18 Természetesen ugyanez az eljárás minden más típusú ragasztó esetében is (tehát az oldószer maradéktalan elpárolgását követően lehet csak az állatot a terráriumba helyezni). Használhatunk dekorációként élő növényt is. Nagyon ügyeljünk azonban arra, hogy a kertészetekből származó növények többsége különféle peszticidekkel (pl. rovarirtó-szerekkel) lehet kezelve, így mielőtt behelyeznénk ezeket a terráriumba, mindenképpen mossuk le a leveleiket, hajtásaikat bő vízzel. A növény(ek) kiválasztásánál fontos szempont még, hogy ne okozzon sérülést a manóinknak. Éppen emiatt lehetőleg ne ültessünk tüskés, tövises növényeket a terráriumba, mert az állataink megsérülhetnek esésnél vagy vedlés közben. A műnövények alkalmazásánál igyekezzünk a lehető legjobb minőséget választani; az olcsóbb műnövényekből festékek és egyéb toxikus anyagok oldódhatnak ki! Hálóból készült terrárium szárazság kedvelő fajok (pl. Gongylus gongylodes) számára Terrárium-dekorációk fiatal nimfák számára 18

19 Világítás A fogólábúak terráriumi gondozásuk során kivétel nélkül igénylik a fényt, ugyanakkor a fény intenzitásában és a megvilágítás időtartamában fajonként eltérő igényekkel találkozhatunk. Bizonyos fajoknak tökéletesen elegendő az ablako(ko)n bejutó fénymennyiség, míg más fajok gondozása során kiegészítő fényforrás(ok)ról kell gondoskodni. A természetes fénnyel jól megvilágított (ld. nagy ablakokkal rendelkező) helyiségek esetében a legfontosabb teendőnk a túlmelegedés (ld. üvegházhatás) elleni védelem, ami legegyszerűbb esetben a Házi készítésű világítástechnika helyiség (vagy a terráriumok kiegészítő) klimatizálásával (pl. megfelelő árnyékolással, klímatechnikával) oldható meg. Az intenzív napsütésnek kitett élőhelyekről származó fajok (pl. Sphodromantis viridis, Parasphendale affinis) terráriumi gondozásuk során is az erősebb megvilágítást kedvelik, míg az erdei fajok (pl. Deroplatys-fajok) egyedei természetes élőhelyükön a levelek árnyékában keresnek maguknak menedéket, így fogságban is félárnyékos körülményeket kell számukra biztosítani. A megvilágítás szükséges időtartama az adott faj természetes élőhelyi adottságaitól (és az évszakos sajátosságoktól) függően 8 és 12 óra között változik, de a trópusi fajok esetében egész évben 12 órás megvilágítás szükséges. Ehhez használhatunk halogénlámpát, LED-lámpát, különböző fénycsöveket, vagy akár normál izzót is (amíg még a kereskedelmi forgalomból beszerezhetőek). A halogénlámpák és a normál izzók nagyobb mértékű hőleadása miatt fontos a megfelelő teljesítmény kiválasztása, ugyanakkor ezek a fényforrások éppen a hőleadásuk folytán hőforrásként is kiválóak. Ezzel szemben a LED-lámpák minimális hőleadásuk miatt kizárólag fényforrásként használhatóak. A szakkereskedések kínálatában különböző spektrális tulajdonságú fénycsövekkel találkozhatunk, kiválasztásukban nagy segítséget nyújt a gyártó ajánlása. Érdemes erről a kereskedővel is konzultálni, mert segíthet egy katalógusból a nekünk leginkább megfelelő típus kiválasztásában. Az akvarisztikai, illetve terrarisztikai szakkereskedésekben árusítanak komplett lámpákat megfelelő armatúrával, beépített fényvisszaverő réteggel, ami jelentősen javítja az adott sugárforrás (pl. a fénycső) fényerejét. Ha szeretünk barkácsolni és tisztában vagyunk az elektromos munkák elemi szintű (pl. érintésvédelmi) szabályaival, akkor mi magunk is összeállíthatjuk az igényeinknek leginkább megfelelő világítástechnikát. Különböző világító testek (balról jobbra: kompakt fénycső, LED-lámpa, halogénizzó, LED-szalag) 19

20 Takarmányállatok Acontista multicolor Egy-egy állat táplálékigényét könnyedén kielégíthetjük a szakkereskedésekből vásárolt takarmányrovarokkal (tücskök, sáskák, csótányok, legyek, lepkék, bogarak és ezek lárvái). A legtöbb fogólábúfaj generalista ragadozó, így szinte mindent elkapnak és elfogyasztanak, ami mozog és méretét tekintve potenciális zsákmány a számukra. Vannak azonban olyan fajok, melyek egyedeinek táplálása a potenciális prédafajok lényegesen szűkebb spektrumából oldható csak meg. A repülő rovarokra specializálódott fajok (pl. Gongylus spp., Empusa spp.) egyedei a talajon vagy a függőleges felületeken mászó rovarokat többnyire nem tekintik zsákmánynak, legfeljebb potenciális veszélyforrásnak. Ezek táplálására természetesen azok a takarmányrovarok a legalkalmasabbak, melyek képesek repülni (pl. legyek, lepkék). Alkalmanként, ha a szükség úgy hozza, más rovarokkal is próbálkozhatunk náluk, pl. egy csipesz segítségével köröző mozgást végezve reptethetjük a prédát, ezzel az eljárással predációs viselkedést tudunk kiváltani a manónkból, a menekülés helyett. Egyes források szerint azonban a mászó rovarokkal történő táplálás rontja ezeknek az állatoknak a reprodukciós teljesítményét. A szabadban gyűjtött rovarok is kiváló takarmányként szolgálhatnak a manó(i)nk számára, de kizárólag abban az esetben, ha biztonságos helyről történt a gyűjtésük! Soha ne gyűjtsünk erre a célra rovarokat forgalmas köztereken, utakon, mezőgazdasági vagy ipari területek környékén! Ne gyűjtsünk rovarokat természetvédelmi területekről és semmiképpen se A sisakos sáska (Acrida ungarica) gyűjtsük természetvédelmi oltalom alatt álló fajok egyedeit! védett hazai rovarunk A szabadban befogott rovartakarmány alkalmazásakor tisztában kell lennünk ennek kockázatával; ezekben a rovarokban különféle méreganyagok halmozódhatnak fel, és olyan parazitákkal lehetnek fertőzöttek, melyek a manóinkba átkerülve súlyos problémákat okozhatnak. Mivel a manóknak folyamatosan szükségük van élő rovareleségre, a legjobb megoldás, ha saját tenyészetet hozunk létre valamelyik fent említett takarmányrovarból. Az erre vonatkozó információk ma már az interneten is nagy számban megtalálhatóak. Gyümölcslegyek (Drosophila spp.) A fogólábú-nimfák rögtön a petéből kikelve ragadozó életmódot folytatnak és megfelelő méretű rovarokkal táplálhatók. A legideálisabb megoldást ebben az időszakban a Drosophila genusba tartozó gyümölcslegyek jelentik. Ma már számos fajból léteznek röpképtelen törzsek is, amit szakkereskedésekben és börzéken tudunk beszerezni majd továbbtenyészteni. Természetesen a legegyszerűbb megoldás a szinte valamennyi lakásban fellelhető vad típusú egyedek becsalogatása kedvencünk tartóedényébe egy szelet túlérett banánnal vagy más gyümölccsel. Az extrém kicsi nimfák táplálását pedig ugróvillásokkal (Collembola) tudjuk a legkönnyebben megoldani. 20