A 28. percben Torghelle figyelmeztetésben részesül, amikor a labdát megszerzi. Ha a játékvezető úgy ítéli meg, hogy szándékosan rálépett az ellenfele

Átírás

1 _15 A pápai mérkőzés jó példája volt annak, hogy Magyarországon a hat-játékvezetős rendszer inkább a közpénz lenyúlásának eszköze, mint a játékvezetés magasabb szintre juttatásának. Volt ezen a mérkőzésen két példa is arra, hogy a kiegészítő asszisztens nélkül jobb döntést hozott volna a játékvezető. Az első szituáció a 32. percben történt, amikor a hazai támadót valószínűleg a kiegészítő asszisztens rossz segítsége alapján kiállította a játékvezető. A felvételen semmi olyan esemény nem látszik, amely ezt a kiállítást indokolta volna. Természetes mozdulat, hogy a játékos ellöki magáról a rajta fekvő ellenfelét. A képen nem látszik, hogy megrúgta volna. Ha a megrúgási kísérletnek vették a lába elmozdulását, akkor nagyon rosszul állnak szabályismeretből, mert ez a próbálkozás nem a kiállítással büntethető esetek egyike. A kiegészítő asszisztens hibája nagyban befolyásolta a mérkőzést, mert a hazai csapat egy órán keresztül játszott emberhátrányban indokolatlanul. A percben a másik kiegészítő asszisztens hibázott nagyot. Egy olyan büntetőrúgásra beszélte rá a játékvezetőt, amit nem előzött meg szabálytalanság. A támadó és a védő lába érintkezett, de ezt az érintkezést a támadó idézte elő. Hogy ő esett egy nagyot, annak nincs jelentősége. A felvételen jól látszik, hogy 4 másodperc telik el az esés és a síp között. Ez egyértelműsíti, hogy a játékvezető egy rossz segítség áldozata lett. Ezen a mérkőzésen két eset is történt, amikor a kiegészítő asszisztens hibázott, és mindkettő jelentősen befolyásolta a mérkőzést. Ha négy játékvezető lett volna, akkor biztos, hogy nem születik meg ez a két hibás döntés. Egyik gondolat ezzel kapcsolatban, hogy vagy nem tudják megtanítani a hatjátékvezetős rendszer alkalmazását, vagy alkalmatlan játékvezetői csapatokat jelölnek ki. A másik elgondolkodtató tény, hogy miért bíznak élvonalbeli mérkőzést egy olyan játékvezetőre, aki ennyire támaszkodik a segítőire, és nem mer egyedül dönteni. A várakozásomnak megfelelően a kispesti meccs összefoglalójából kimaradtak a játék alakulásával kapcsolatos kulcsmomentumok. Ezért erről a mérkőzésről írok néhány konkrét eset megemlítésével. A 10. perc eseménye kapcsán megint vissza kell kanyarodni a hat-játékvezetős rendszer értékelésére. Úgy látszik a magyar játékvezetésben még a 6 játékvezető is kevés. Amit a csúcsbajnokságokban (német, angol, holland, spanyol, stb.) négyen megoldanak, itt hatan sem. A vendég támadó felugrik, és könyökkel a fején megüti a hazai védőt. Ezt látnia kellett volna a játékvezetőnek, a negyedik játékvezetőnek, az 1. asszisztensnek az 1. kiegészítő asszisztensnek. De egyik sem merte látni. A kiállítás helyett ez a játékos néhány perc múlva gólt szerez, sőt a 67. percben ezt megismétli, újra üt.

2 A 28. percben Torghelle figyelmeztetésben részesül, amikor a labdát megszerzi. Ha a játékvezető úgy ítéli meg, hogy szándékosan rálépett az ellenfele vádlijára, akkor ki kellett volna állítani. Ha a játék részeként a labdáért történt harc részeként értékeli, akkor a sárga indokolatlan. Ez a döntés a szabálykönyvvel mindenképpen ellentétes. Ha nincs, aki megtanítsa a szabályokra a játékvezetőket, akkor hozzák ezeket az ítéleteket. Egyébként ebben az esetben a kiállítás lett volna a helyes ítélet. Ugyanezzel a játékossal kapcsolatos a 34. percben történt eset is. A játékvezető úgy kiabál ezzel a hazai támadóval, ahogy egyetlen játékvezető sem engedheti meg magának. Kivörösödött fejjel, kidülledt erekkel. Egy felkészült játékvezető tekintélye felhasználásával intézkedik ilyenkor, de ezt tőle ne várja senki. Egy játékvezető így nem nyúlkálhat egy játékos szeme felé.

3 Nem ordítozhat vele artikulálatlanul kidülledt nyaki erekkel. Ezek a szerencsétlen játékvezetők magukra vannak hagyva? Senki nem tanítja őket? Nem mondják el nekik a testbeszéd minimumait? A 35. percben egy műesést fordítva ítél meg a játékvezető. A lassításon jól látszik, hogy a támadó előbb kezdi az esést, mint találkozik az ellenfelével. Az esés közben van csak egy kis érintkezés a játékosok között, de az biztos, hogy nem gáncsolástól esett el. Ebben a szituációban a hazai játékos lett figyelmeztetve és közvetlen szabadrúgással folytatódott a játék a vendégek javára. A helyes ítélet a vendég figyelmeztetése és a hazaiaknak ítélt közvetett szabadrúgás lett volna. A képen már rogynak össze a lábai, és esik, az érintkezés még nem történt meg.

4 A 45. percben egy vendég játékos fekszik a játéktér közepén. (Időhúzás) A játékvezető egy ígéretes hazai támadást megállít. Odamegy a sérülthez, aki persze minden beavatkozás nélkül tudja folytatni a játékot. A szabálykönyv szerint nem akkor kell megállítani a játékot, ha valaki fekszik a földön, hanem súlyos sérülés esetén. Ha úgy látja, hogy a fejét fogja, hogy súlyos is lehet a sérülés, mert a fejsérülések ebbe a kategóriába tartoznak, akkor kötelessége lett volna az orvost behívni, és a játékost leküldeni a játéktérről. Közben le is doktorált a játékvezető orvostudományból, hogy meg tudta állapítani, hogy nem súlyos a sérülése? Ezzel gyakorlatilag beismerte, hogy fölöslegesen szakította meg a játékot. Ekkor is csak a vendégek időhúzásában volt partner, ami az egész mérkőzésre jellemző volt rá. Az 55. percben az 1. asszisztensnél láthattunk egy érthetetlen lesintést. Egy passzív lesnél emelte a zászlót. A labda a lesen álló csatár felé ment, de a védő elfejelte előle. Ekkor a támadó a védő háta mögött volt kb. 3 méterrel. Így szó sem lehetett arról, hogy a labdát támadja, azaz teljesen passzív les volt. Az oktatás újabb kudarca, ha ezt egy rutinos asszisztens nem tudja. Ha a kép kissé elmosódott, de egyértelműen mutatja a távolságot a támadó és a védő között, ami bizonyítja, hogy a hazai játékos nem támadta a labdát. Ezzel ellentétben egy másik mérkőzésen a 3. nyíregyházi gól előtt az asszisztens jól engedte tovább a játékot, amikor hasonló távolságban állt a támadó a védő háta mögött. Ez újabb bizonyíték arra, hogy komoly problémák vannak az éljátékvezetők és asszisztenseik továbbképzésénél, szakmai szinten tartásánál. Jogosan háborodnak fel a kívülállók, amikor két egyforma esetet egy fordulón belül homlokegyenest ellenkezően ítélnek meg. A nyíregyházi volt a helyes döntés, a kispesti a helytelen. A következő képen a jó döntés látszik.

5 A 67. percben a korábban két gólt szerző vendég játékos, aki csak a játékvezetői csapat jóindulatából lehetett a játéktéren, mert már a második gólja előtt ütésért ki kellett volna állítani, újra hátracsapott a kezével, így arcul ütve mögötte álló ellenfelét. A szabály szerint a kiállítás a helyes ítélet, de ez megint elmaradt. Ezen a súlyos hibán kívül sokat elmond a játékvezető pártatlanságáról, hogy a 45. percben a vendégek időhúzó fetrengésénél azonnal megállította a hazai támadást. Az arcul ütött hazai játékos földre esése esetén még engedte a vendég akciót. Azt nem ítélte súlyosnak. Összességében gyenge, részrehajló, felkészületlen játékvezetést láttam a Bozsik stadionban. Ez egyrészt a játékvezető hibája, de inkább azoké, akik odatették ennek a rangadónak (a 2. és a 4. helyezett játszott) vezetésére. Ezen a bajnoki mérkőzésen elmaradt 3 kiállítás. A szabálytalanság-szabályos játék megítélése kissé egyoldalúra sikeredett. Az időhúzó csapatot támogatta. Testbeszédből megbukott. A játéktér közepén bóklászott. Több ítélete a játékszabályokkal ellentétes volt, ami nem rossz észlelésből eredt, hanem hibás szabályismeretből és alkalmazásból.