JÁNOS NAGYEVANGÉLIUMA

Átírás

1 János evangélium 14/21 ígérete alapján prófétai módon kapta és írta: LORBER JAKAB JÁNOS NAGYEVANGÉLIUMA VI. kötet Forrás: javított kia dás, 2013

2 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet 1 JÁNOS APOSTOL NAGYEVANGÉLIUMA Az Úr Jézus Krisztus tanítói működésének rövidítetlen kinyilatkoztatása Benső Istenige útján német nyelven hallotta: Lorber Jakab Élt Grácban VI. kötet Fordította: Laborfalvi Dr. Nagy Lajosné. Budapest 1939.

3 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet 2 1. Fejezet (Jeruzsálemben) Bethesda gyógytavánál. Egy 38 év óta beteg embert az Úr szombatnapon meggyógyít, amivel a farizeusokat megbotránkoztatja. 1. Én pedig tanítványaimmal ezen a napon Jeruzsálem közelébe értem, ahol egy Általam és tanítványaim által jól ismert szállástanyán pihentünk meg. A házigazda nagyon megörült Nekünk és sokat beszélt Jeruzsálem jelenlegi gonosz üzérkedéseiről és jó vacsorát készíttetett Számunkra. 2. Én pedig így szóltam hozzá: Jöjj fel holnap a templomba, és majd meglátod, hogy mit teszek Én ott a farizeusokkal. Holnap majd részletesen, és minden tartózkodás nélkül tudtukra adom, hogy Személyemben kivel van dolguk. Efölött házigazdánk nagyon örvendezett, és még több kenyeret és bort hozott Számukra. Ő is sokat hallott ugyan Felőlem, de még nem tudta, hogy tulajdonképpen Ki is vagyok Én. Ezután tanítványaim tanításokat adtak neki, amiket szívesen fogadott, azután nemsokára pihenőre tértünk. 3. Szombat reggelén (János 5,1.) felvonultunk Jeruzsálembe; de miért fel? Mert a nagy város, de különösen a templom egy meglehetősen nagy terjedelmű sziklás hegyháton terült el, melynek csaknem a legtetején állt a templom széles csarnokaival, körfalaival és magasan fekvő kertjeivel. Hogy a házigazda Bennünket kinek háza egy völgyben állott felkísért, az magától értetődik. 4. Amikor (2. vers) a templom közelébe értünk, először el kellett haladnunk a Bethesda mellett, (Bethesda üdülést, vagy egészséget ad) amely a templom juhistállói közelében terült el és 5 csarnok vette körül. Ezekben mindig igen sok beteg feküdt, (3. vers) mint vakok, bénák, aszkórosok, és mindenféle más betegséggel terheltek és várták, hogy a víz zavaros legyen. (4. vers) Egy igen régi monda szerint ugyanis Melkizedek idői óta különösen a szegény nép szilárd hite szerint időnként egy angyal szállott alá a mennyekből és felkavarta a vizet; az emberek bár nem látták az angyalt, de jelenlétére a víz sajátságos mozgásából következtettek. 5. A tudós farizeusok bár maguk sem hittek az angyal leszállásában, hanem a tavat csak egy egészen különös gyógyforrásnak tartották, ugyanígy a görögök és rómaiak is, de azért mégis jobbnak vélték saját előnyükre a népet régi hitében megtartani. 6. Mert ha a víz megmozdult, ami hetenként egyszer-kétszer történt meg, akkor valóban olyan rendkívüli gyógyereje volt, hogy bárki és bármilyen betegséggel meggyógyult benne, ha olyan szerencséje volt, hogy elsőnek jutott a vízbe. Magától értetődik azonban, hogy itt is csak a gazdagok, és jólétben élők részesültek ebben az előnyben, és a szegények mivel semmit sem tudtak fizetni sokszor évekig vártak, míg egy könyörületesebb szívű ápoló egy ilyen szegényt mártott először a vízbe, amire az tényleg meggyógyult. 7. A Bennünket kísérő házigazda nagyon megütközött ezen, és az egész üzérkedést igen igazságtalan és piszkos dolognak tartotta. Rámutatott egy igen öreg, szegény emberre, (5. vers) aki már 38 esztendő óta várta itt gyógyulását, és ezeknek a kegyetlen ápolóknak soha egyszer sem jutott eszükbe, hogy annyi esztendő után megengedték volna, hogy elsőnek jusson a vízbe. Jóllehet, ma szombat van, ezen az emberen mégis azonnal segíteni fogok! (6. vers) 8. Miután először Magam is tudtam, és a becsületes házigazdától is halottam, hogy miképpen áll a dolog ezzel a szegény emberrel, Én azonnal hozzáléptem, és így szóltam: Akarode, hogy meggyógyulj? (7. vers) Amire így felelt szomorú arccal a beteg: Jó Uram! Senkim sincs, aki engem először bocsátana a vízbe, amikor azt felzavarják, s amire én odajutok, már más, aki szerencsésebb előttem lép a vízbe, (8. vers) hogyan gyógyulhatnék meg tehát én? 9. Erre én így feleltem: Kelj fel tehát, vedd ágyadat és menj oda, ahonnan jöttél! (9. vers) Ebben a pillanatban meggyógyult a beteg, s vette szegényes ágyát és szokás szerint, mint meggyógyult egy paphoz ment. Ez pedig egy szombatnapon történt, amikor a vizet tapasztalat

4 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet 3 szerint soha sem kavarták fel. Ennélfogva (10. vers) ez a zsidóknak azonnal feltűnt, hogy ez az ember szombatnapon miképpen gyógyulhatott meg. Gyógyulását éppen nem kifogásolták volna, de mivel szombatnapon vitte az ágyát, az már előttük igen nagy hiba volt, és azt mondották. Ma szombat van (11. vers) és nem illő dolog, hogy ágyadat hordozod! 10. De a meggyógyult így felelt nekik: Halljátok! Aki engem meggyógyított, azt mondotta nekem: Vedd ágyadat és menj! És akinek olyan hatalma van, és velem szemben ilyen jótéteményt gyakorolt, annak én szombatnapon is engedelmeskedem, mert teljes 38 esztendő alatt senki sem tett irántam ennyi jót, és miért ne hallgassak rá éppen egy szombati napon?! 11. (12. vers) Ekkor azt kérdezték a zsidók: Kicsoda az az ember, aki neked szombatnapon ezt mondotta: Vedd ágyadat és menj? (13. vers) A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki voltam Én, és mi a nevem, s még az ujjával sem mutatott Rám, mert azt a helyet az odagyülekezett néptömeg miatt gyorsan elhagytam. 2. Fejezet Jelenet a jeruzsálemi templomban a meggyógyult, és a felbőszült zsidók között. Az Úr bizonyságot tesz Önmagáról és messiási missziójáról. 1. (14. vers) Én aztán tanítványaimmal együtt 1 óra múlva a templomba mentem, miután előzőleg találkoztam a bethániai Lázár családjával, amellyel már 12 éves korom óta ismeretségben álltam, és akiket minden esztendőben Jeruzsálembe való zarándoklásomkor meg szoktam látogatni, és velük most is tanítói tevékenységem céljairól beszélgettem. A család, valamint ismert házigazdánk elkísért Bennünket a templomba, és amikor odaérkeztünk, ott találtam a meggyógyultat, ki midőn meglátott, Hozzám tolakodott, s újból hálálkodni és dicsőíteni kezdett. 2. Én pedig így szóltam hozzá: Miután most meggyógyultál, arra törekedj, hogy a jövőben többé ne vétkezz, hogy nagyobb baj ne érjen téged. Ő ezt meg is fogadta, és ez alkalommal megtudta Nevemet, ami könnyű volt, mert sokan már a korábbi időkből ismertek Engem. (15. vers) Ekkor az ember eltávozott Tőlünk és odament a kegyetlen templomi zsidókhoz, s elmondotta nekik, (16. vers) hogy éppen Én, Jézus voltam Az, Aki őt meggyógyítottam. Ezen felbőszültek a templomzsidók és fenyegető mozdulatokkal közeledtek Hozzám, hogy azonnal megragadjanak és megöljenek, mivel a nagy szombatnapon ilyet tettem. A házigazda észrevette az előtte oly nagyon gyűlölt zsidók szándékát és azt tanácsolta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, meneküljek el, mert igen nagy baj érhet. De Én megnyugtattam őt és így szóltam: Ne félj, mert amíg Én Magam nem akarom, semmit sem tehetnek Velem! De, ha majd kérdezősködni kezdenek, minden tartózkodás nélkül megmondom nekik, hogy ki vagyok, s csak akkor fogod igazán haragjukat látni, de ettől nem kell tartania senkinek! 3. Miközben a házigazdának ezeket mondottam, a felbőszült templomosok már Mellettem is voltak, és így förmedtek Rám: Miért tettél ilyet a nagy szombatnapon?! Most meggyaláztad azt az egész nép előtt!! Nem tehetted volna ezt holnap? A betegen akkor is elég hamar segítettél volna, és a szombatot nem gyaláztad volna meg! 4. (17. vers) Ekkor Én a felbőszült zsidókra néztem és egyszerű szavakkal így szóltam hozzájuk: Az Én mennyei Atyám eddig is munkálkodott és munkálkodik (18. vers) és Én is ugyanazt teszem! Ez még jobban felháborította a templomi zsidókat és mindenáron elakartak ragadni, hogy azonnal megöljenek és így kiáltoztak a népnek: Nem elég, hogy a szombatnapot meggyalázta, még Istent is káromolja, mert magát teljesen egyenlővé teszi Vele! Ragadjátok meg és fojtsátok meg azonnal! (19. vers) Ekkor valóságos tumultus keletkezett a templomban és néhányan Felém nyúltak, hogy megragadjanak. 5. Én ezen felháborodtam és csendet parancsoltam, mire azonnal csend lett és így kezdtem beszélni a felháborodott zsidókhoz: Bizony, bizony mondom nektek: Én, mint a Fiú Önmagamból nem munkálkodhatom, egyedül csak azt tehetem, amit látok, hogy az Atya tesz. Amit tehát az Én

5 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet 4 mennyei Atyám cselekszik, ugyanazt cselekszem Én is. De az Atya szereti a Fiút (20. vers) és megmutatja Neki mindazt, amit Ö maga cselekszik és még nagyobb dolgokat fog cselekedni, hogy ti csodálkozzatok rajtuk; (21. vers) mert amiképpen az Atya támasztja fel és teszi élővé a halottakat, azonképpen teszi élővé a Fiú is azt, akit akar! 6. Azt mondom Én nektek, vakoknak (22. vers), hogy az Atya a mennyekben senkit sem ítél, mert minden ítéletet átadott Nekem, a Fiának. (23. vers) Mert az emberek, úgy a zsidók, mint a pogányok a Fiút ugyanúgy tiszteljék, mint a mennyei Atyát, és aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, Aki Őt elküldötte. Mialatt így beszéltem, a legnagyobb csend uralkodott és a felháborodott zsidók is hallgattak, mert Én akartam így. 7. És Én beszédemet (24. vers) így folytattam tovább: Bizony, bizony, aki hallgatja Igéimet, és hisz Abban, Aki Engem hozzátok, emberekhez elküldött a Földre, annak örök élete van, és lelke sohasem jut törvénybe, amely az anyag halála, hanem szilárd és élő hite által a halálból az örök életbe lép át! 8. (25. vers) És újból azt mondom nektek: Bizony, bizony eljön az óra, sőt már most is itt van, hogy azok, akik testben és lélekben halottak, meg fogják hallani Isten Fiának hangját, és akik hittel hallják, azáltal örökké élnek! (26. vers) Mert amiképpen a mennyei Atya Önmagában hordozza az életet, azonképpen adta öröktől fogva azt fiának is, hogy Ő is bírja Önmagában az örök életet s hatalmad adott Neki (27. vers), hogy ítéletet tartson minden ember felett, mégpedig azért, mert az Örök Isten Fia erre az időre egyben Ember Fia is! 3. Fejezet Az Úr Jézus világos bizonyságtétele saját messiási missziójáról. Benső atyai igéje és művei. Az Úr csak lágy szellő suttogásában jön és nem viharban. 1. Erre sokan nagy szemeket meresztettek és nagyon csodálkoztak szavaim fölött. Egyesek úgy vélték, hogy ez olyan gyalázó beszéd, amilyen még nem létezett. Mások pedig azt mondották: Valami mégis kell, hogy legyen benne, mert ember önmagáról (28. vers) így még soha nem beszélt! 2. Én azonban így szóltam hozzájuk: Mert eljön majd az óra, amikor még azok is, akik a sírban vannak (ezzel a pogányokat értettem, amit természetesen a zsidók nem értettek meg) meg fogják hangomat hallani (29. vers) és ha azok szerint jót fognak cselekedni, elsők lesznek majd az élet igaz feltámadásában, de akik gonoszat fognak cselekedni, a kárhozat feltámadásában, ami a lélek halálát jelenti. 3. Erre egyesek ismét zúgolódni kezdtek, mások pedig ezt mondották: Ez az ember elbizakodott s most már össze-vissza beszél mindenfélét! Úgy beszél magáról, mintha ő és az Isten egészen egyek volnának. Ki hallott már ilyet? 4. (30. vers) Én pedig így szóltam: Ti nagyon tévedtek, midőn Felőlem ily módon ítélkeztek; mert Én, mint ember fia Magamtól semmit sem tehetek, de mindenkor hallom Magamban az Atya szavát és amint hallom, éppen úgy cselekszem, beszélek, ítélek és azért helyes az Én ítéletem, mert nem Magam, hanem Atyám Akaratát teljesítem, Ki ebbe a világába küldött. Ha Én, mint ember fia (31. vers) Önmagamról tennék bizonyságot, akkor ez a bizonyságtétel nem volna igaz (32. vers), hanem egy Másvalaki, Akit ti nem ismertek még és soha nem ismertetek, Az, Aki cselekedeteim által melyek már általánosan ismertek tesz bizonyságot Rólam, s ezért tudom olyan biztosan, hogy az a bizonyság, amelyet mindenkor Rólam adott és ad tökéletesen igaz! (33. vers) 5. Ti kiküldöttetek Keresztelő Jánoshoz és láttátok, hogy ő az igazságról tett bizonyságot. De Én (34. vers) amint látjátok nem az embertől veszek bizonyságot, hanem az Atya által Önmagamról teszek bizonyságot, és ezt azért teszem, hogy ti mindnyájan megtartassatok. Miért nem akarjátok ezt elfogadni? 6. Ekkor így szóltak egyesek: Ha Keresztelő János szavaid szerint az igazságról tett bizonyságot, akkor az ő bizonyságtétele elégséges volt; - mire szolgáljon nekünk a te különös bizonyságtételed még? Hiszen János bizonyságtétele által (35. vers) már úgyis megtartatunk?!

6 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet 5 7. Mondom Én: János égő és világos szövétnek volt, de ti csak azért mentetek hozzá, hogy világosságában örvendezzetek. De Nekem Magamról nagyobb bizonyságom van (36. vers) a Jánosénál, mert azok a cselekedetek, amelyek elvégzését az Atya egyedül csak Én Reám bízta és azok a dolgok, amiket egyedül Én teszek a világ szemei előtt, minden valószínűség szerint azt igazolják, hogy Engem az Atya, mint Fiát küldött hozzátok. 8. És éppen Ez az Atya (37. vers), aki Engem most hozzátok küldött, már régen bizonyságot tett Rólam a próféták szája által, habár hangját közületek senki sem hallotta (38. vers) és Őt, Magát senki sem látta. Ti bár a próféták írásaiból hallottátok az Ő szavát, de nem hallottátok önmagatokban, mert nem hisztek Abban (39. vers), Akit Ő hozzátok küldött! 9. Kutassatok az Írásban, amelyről úgy vélitek, hogy abban van örök életetek és lássátok, éppen az Írás az, amely százszorosan és ezerszeresen bizonyságot tesz Rólam. 10. Miért vagytok Ellenem? Nem helyes-e az, hogy Én minden külső tekintély nélkül jöttem hozzátok, hogy benneteket bátortalanokká, csüggetegekké és félénkké ne tegyelek? Vajon Illés, amikor szellemében az Én lejövetelemről a jövendölést szellemileg megkapta, Jehovát viharban vagy tűzben látta maga előtt elvonulni, amikor a barlangban rejtőzött? Nem lágy szellő suttogásában vonult el előtte Jehova! És lássátok, ugyanez megy végbe most a ti szemeitek előtt is; miért nem akartok tehát hinni? Az Én tetteim, melyeket ezerszer és újból ezerszer cselekedtem előttetek, nem szolgálnak elég bizonyságul arra nézve, hogy Ki vagyok?! Vajon tett-e még valaki ebben a világban ilyen cselekedeteket? 4. Fejezet Az Úr további bizonysága önmagáról és a templomi zsidók konokságáról; Mózes, mint a zsidók vádlója. Mózes és Illés reinkarnálva, mint Zachariás és Keresztelő János. Jézus megdorgálja az álszent papokat. Az Úr Bethániába megy. 1. Mondják a zsidók közül egyesek: Igaz, hogy tetteid rendkívüliek, de neked még a legtávolabbról sincs megfelelő tekintélyed ahhoz, hogy a Messiás légy és az esseusok ugyanezt cselekszik, habár ők ellenségeink és azt állítják a zsidókkal szemben, hogy a Messiás tőlük fog származni. 2. Mondom Én: Óh, Én nagyon jól ismerlek benneteket. (40. vers) Ti nemcsak most, hanem már régóta tudjátok, hogy az esseusok mi módon hajtják végre csodatetteiket, és sokat buzgólkodtok ellenük, s a nép előtt is jó eredménnyel rámutattatok az esseusi zsarolásokra, mert az ilyen művészetekhez és fortélyokhoz timagatok is épp oly jól értetek, mint az esseusok és az Én személyem tekintélye sem az utolsó közöttetek. Tehát nem ezen múlik, hogy nem akartok Engem Annak elismerni, Aki valóban vagyok, hanem ti egyszerűen nem akartok Hozzám jönni (41. vers), hogy elnyerjétek Tőlem az örök életet! 3. Én természetesen a nagyobb és külső tekintély miatt nem veszek dicsőséget az emberektől, mert annál nagyobbat úgy sem adhatnának, mint amilyen Bennem lakozik! Ámde Én egy egészen más oldalatokról ismerlek benneteket; (42. vers) a ti gőgötök, világi- és önszeretetek miatt Isten iránti szeretet régóta nincs már bennetek, s azért nem fogadtok el Engem sem! 4. Mondja ismét néhány zsidó: Ezek igen szép és okos szavak ugyan, de még távolról sem bizonyítják, hogy most egyszerre éppen Te légy a megígért Messiás; Te legfeljebb amit minden esetre elfogadhatunk, ha akarunk egy igazmondó lehetsz az Ő nevében, habár írva van, hogy Galileából próféta nem támadhat, de Messiásról a te személyedben (43. vers) még a legtávolabbról sem lehet szó. Igazunk van vagy nincs? 5. Mondom Én: A világért sem! Én a maga teljes valóságában megmondom Nektek, hogy miként áll a dolog, tehát halljátok: Én nem jöttem hozzátok, mint igazmondó az eljövendő Messiás nevében, hanem mint Maga a Megígért Messiás az Én Atyám Nevében, Akivel tökéletesen egy vagyok, s erről azok a tettek és cselekedetek, amiket Én teszek, adják a legnagyobb bizonyságot és ti mégsem fogadtok be Engem; de majd, ha más fog jönni, nagy pompa közepette az ő saját önző

7 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet 6 nevében, azt minden tétovázás nélkül elfogadjátok. De hogyan is hihettek Nekem (44. vers), kik a dicsőséget egymástól veszitek, és az egész világ által dicsőíttetitek magatokat s azt a szerény dicsőséget, ami Istentől van, soha sem kerestétek, és most sem keresitek? 6. Mondják a zsidók: Jól van, tehát te nyíltan kimondod azt, hogy a mindenható Isten a te Atyád. Nos, ha igaztalanul cselekszünk azáltal, hogy ezt nem hisszük el neked, akkor vádolj meg bennünket a te atyád előtt, és majd kitűnik, hogy mi fog ezért érni bennünket! 7. (45. vers) Mondom Én: Óh, ne gondoljátok azt, hogy Én mennyei Atyám előtt meg foglak vádolni benneteket. Más az, aki vádolni fog és ez Mózes, akitől remélitek, hogy ő mégegyszer jönni fog Illéssel. Ő is eljött már, de őt is oly kevéssé ismertétek meg, mint Engem. (Mózes szelleme Zachariásban volt és Illés szelleme Keresztelő Jánosban.) 8. Ha ti ezután világi értelmetekkel hittetek volna valaha Mózesben (46. vers), akkor Bennem is hinnétek, mert Mózes Rólam írt (47. vers), és mivel ti az ő írásaikban soha sem hittetek, miképpen higgyetek az Én szavaimnak? Mondják a zsidók: Hogyan állíthatod azt, hogy mi, akik az ő székén ülünk, Mózesnek nem hittük volna? 9. Mondom Én: Amit az embernek hinnie kell, azt először tudnia is kell. De Én azt mondom nektek, hogy ti csak pénzért lettetek papok és gyermekkorotok óta egyetlen egyszer sem találtátok érdemesnek Mózes írásait elolvasni; de minek is, hiszen e fáradság nélkül is igen jól éltetek. Tudjátok, hogy minden időben ki volt egyedül a ti Mózesetek és prófétátok? Én mondom meg nektek: - a ti hasatok volt! 10. Erre a zsidó papok kissé meghökkentek és közülük egyik így szólt: Nem olvassák-e előttünk a hét bizonyos napjain az Írást?! Nekünk csak 5 példányunk van s az ős Írás, amelyet a főpapon kívül, mint szentséget senkinek sem szabad megérinteni, mert halálbüntetésben részesül. Hogyan állíthatod tehát, hogy nem tudjuk azt, mit írt Mózes és a próféták? Mi magunk természetesen nem olvashatjuk, de mindenkor hallgatjuk, ha felolvassák. 11. Mondom Én: A fülietekkel jól halljátok ha ugyan tele hasatokkal olvasás közben el nem alusztok de a szívetekkel még soha nem hallgattátok, mert az az egész világ iránt való mindenféle vágyakozással van elfoglalva. A parancsolatokat pedig látszat szerint követitek a világ előtt, mert papi köntösben jártok, de magatok között semmit sem adtok rá. Én mondom ezt nektek, mert jobban ismerlek benneteket, mint bárki a világon. 12. Ekkor a nép közül, amely mindezt szintén hallotta, többen elkezdték a zsidó papságot szidni és gyalázni, mire ezek hamar visszavonultak, Én pedig Enyéimmel szintén kimentem a templomból és tanítványaimmal, s a házigazdával együtt Lázár meghívására Bethániába mentünk, amely Jeruzsálemtől a jelenlegi számítás szerint körülbelül 7/4 órányira volt s hogy ott nagyon jól fogadtak, az magától értetődik. 5. Fejezet Jelenet Bethániában néhány dühöngő farizeussal, akiket az Úr földhöz cövekel; ezek oktatása a jobb jeruzsálemi polgárok által. A lakoma Lázárnál szombatnapon 1. Én ezúttal azonban nem tartózkodhattam itt hosszabb ideig, mivel Jeruzsálemből igen sok tekintélyes zsidó jött oda s ezek között olyanok is voltak, akik Bennem nem hittek. Én csak 3 napra fogadtam el a barátságos meghívást, de nem tanítottam és nem is tettem semmit a hitetlen zsidók miatt. 2. Néhányan Hozzám léptek ugyan és sok mindenfélét akartak kérdezni, de Én egyszerűen így szóltam hozzájuk: Itt nincs arra megfelelő hely, sem idő. Amit tudnotok szükséges, azt megmondottam már a templomban s ennél többre egyelőre nincs szükségetek! Erre hátat fordítottam nekik s Lázárral és a házigazdával a szabadba mentem, ahol sokat beszéltünk a templomosok garázdálkodásairól, a néppel való eljárásukról és a nagyon erős hívővé lett házigazda nem győzött eléggé dicsérni, amiért az álszent templomosoknak a tiszta igazságot minden tartózkodás nélkül a szemükbe vágtam. Lázár is, aki már régóta tudta, hogy Ki rejlik Bennem, igen örült ennek.

8 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet 7 3. Amint egymás között így mindenféléről beszélgetve a szabadban sétáltunk, egyszer csak odajött Hozzám János, legkedvesebb tanítványom és így szólt: Uram! Mitévők legyünk most, mert azok a zsidók, akiket az előbb oly röviden elutasítottál, efölött igen felháborodtak s bosszút forralva így beszélnek: Megállj csak, majd kiűzzük belőled azt a büszke Messiást! Mi igyekeztünk őket csitítani, mire még jobban méregbe jöttek és megfenyegettek, hogy azonnal őrségért küldenek Jeruzsálembe. 4. Mondom Én: Menj oda és mondd meg, hogy az Én időm amelyről Galileában gyakrabban jövendöltem nektek még nem következett el s csak hozassák el az őrséget, s ez alkalommal még inkább megismerik Isten Fiának Hatalmát és Dicsőségét! Menj és add ezt tudtukra! 5. Telve örömmel szaladt János a büszke és elbizakodott zsidókhoz és szóról-szóra közölte velük üzenetemet, mire a zsidók óriási haragra gyúltak és így kiáltoztak: Majd meglátjuk, hogy ennek a názáretinek hatalma meddig fog terjedni! Erre körülbelül húszan kirohantak az ajtókon, hogy az őrséget elhozzák Jeruzsálemből. 6. De Én nem akartam, hogy Lázár barátságos házát ilyesmi érje, s így amikor a dühöngők 100 lépésnyire voltak Lázár házától, egyszerre csak lábuk teljesen megmerevedett; minden erejükkel azon igyekeztek, hogy helyükből megmozduljanak, de ez az Én akaratom nélkül teljes lehetetlenség volt. Ekkor óbégatni kezdtek, ordítoztak, és segítségért kiáltoztak; ezt többen észrevették, akik már a templomban az Én pártomon voltak és azt kérdezték tőlük, hogy miért állnak egy helyben és miért kiáltoznak segítségért? Ekkor a megmeredtek fogcsikorgatva kiáltották: Nézzétek, mi ide vagyunk bűvölve erre a helyre, és lábaink olyan keményre merevedtek, mint az érc. Micsoda gonosz szellem tette ezt velünk? Óh, segítsetek ki ebből a keserves helyzetből! 7. A jó emberek pedig így válaszoltak: Lássátok, ti a mai napon azt, aki szombat napján a beteget meggyógyította szombatgyalázónak, és istenkáromlónak szidalmaztatok, pedig Ő ezt nem érdemelte meg. Vajon azáltal nem lennétek ezerszer nagyobb szombatgyalázókká, ha gonosz gőgötökben, mint papok, magatok hoznátok ide az őrséget, hogy kezet emeljetek az ártatlanra, s hogy ezáltal Lázár nagy tiszteltben lévő házát rosszhírbe hozzátok? Mi, akik nem papjai, csak polgárai vagyunk Jeruzsálemnek, nyíltan megmondhatjuk szemetekbe, rossz papoknak, hogy ezért most látható módon utolért benneteket Isten büntetése. Csak most hisszük igazán, hogy a fennkölt galileai valóban az, aminek magát a templomban mondotta! Ő tud rajtatok segíteni, mint a fia annak, aki benneteket idekötött és senki más ezen a világon. Őt kérjétek és térjetek már egyszer a jóra és igazra, mert különben az ítélet napjáig úgy állhattok itt, mint Lóth felesége! 8. Ez a beszéd hatott és a megmerevedtek így kiáltoztak: Hozzátok tehát ide őt és meg fogjuk tenni, amit kíván tőlünk! Ekkor a polgárok visszamentek Lázár házába, ahol még ott találtak Engem és elbeszélték az egész eseményt. De Én így szóltam hozzájuk: Akik Miattam az őrséget a városból ki akarják hozni, csak álljanak őrt még egy ideig, s a jövőben majd elmegy a kedvük, hogy konok gőgjüknek hasonló módon hódoljanak. Mi most még a Nap lemenetele előtt eledelekkel megerősítjük Magunkat, és majd azután meglátjuk, hogy mi történjék azokkal, akiket Isten kötött a földhöz, mivel az ember szombat napon is egyék, ha éhes, de nemcsak a Nap lemenetele után; mert mi köze a Napnak a szombathoz és mi köze a zsidók buta szombatjának a Naphoz? Vagy a Nap szombaton jobb vagy tiszteletre méltóbb, mint más hétköznapon, amikor minden nap az Úr napja és nem egyedül csak a szombat? Menjünk tehát az asztalokhoz, és érezzük jól magunkat! 9. Lázár és két testvére valósággal magánkívül volt örömében és azonnal gazdag vacsorát tálaltattak. Mi pedig neki fogtunk enni, inni és nagyon jól éreztük Magunkat. Csak néhány óra múlva, amikor az étkezést már teljesen befejeztük, így szóltam Én Lázárhoz: Testvér! Csak most megyünk a megmerevedettekhez, s meglátjuk, hogy mit lehet velük tenni; de ha a legkisebb dacot látom rajtuk, akkor holnap napkeltéig ott fognak állni egyhelyben s ezalatt majd megtanulják, hogy Isten Fiának nincs szüksége arra, hogy az emberektől szerezzen dicsőséget Magának! És most menjük oda hozzájuk. Ekkor felkeltünk az asztalok mellől és elindultunk.

9 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet 8 6. Fejezet Az Úr és a földhöz cövekeltek; ezek beismerése, hogy Jézust varázslónak tartották. Az Úr fényes bizonysága isteniségéről 1. Amikor már messziről láttak jönni, a földhöz meredtek így kiáltottak: Urunk! Segíts ki bennünket lehetetlen helyzetünkből és mi hinni fogunk nevedben és isteni küldetésedben! Mi vétettünk Isten ellen, mert megszentelt Fiára kezet akartunk emelni, de most nyíltan beismerjük, hogy nagy vakságunkban vétkeztünk. Válts meg bennünket, óh Urunk borzasztó helyzetünkből! Mondom Én: Szavaitok jól hangzanak, de szívetekben másképpen éreztek! Ekkor kérdik a földhöz merevedtek: Mit érzünk szívünkben? Mondom Én: Ha beismeritek az igazat, legyen segítve rajtatok a nyílt beismerés után azonnal; de ha hazudtok, akkor így fogtok maradni holnapig! 2. Mondja az egyik: De honnan tudhatjuk, hogy mindegyik mit gondol magában? Mondom Én: Ebben a gondolatotokban semmi különbség nincs, beszéljetek tehát, ha akartok! 3. Ekkor az egyik így kezdett beszélni: Uram, Te jól tudod azt, hogy ebben a világban csupa okosságból gyakran másképpen kell beszélni, mint ahogy az ember gondolkodik; mert beszélni lehet így is, úgy is és a gondolatok mégis rejtve vannak, vagy amint mondani szoktuk vámmentesek. De ha Te szívünkből még a gondolatokat is kiolvasod, akkor természetesen nem marad más hátra, mint pontosan gondolataink szerint beszélni. Bocsáss meg nekünk, hogy mi gondolatainkban Téged valami rendkívüli varázslónak tartottunk s a legdurvább átkokkal illettünk, mert azt hittük, hogy Te tetted ezt velünk; mert mi egyszer 10 évvel ezelőtt Damaszkuszban valóban láttunk egy indiai varázslót, aki nemcsak embereket, hanem még állatokat is a földhöz bűvölt. Annyi tapasztalat mellett, amennyit mi már életünkben szereztünk, valóban nehéz az igazi csodát a hamistól megkülönböztetni s így mégis kissé elnézéssel kell lenned, ha több oknál fogva nem tartunk Téged mindjárt Annak, Akinek Magad a templomban bemutattad. 4. S mindezeken felül még írva van, hogy az ember egyedül csak egy Istenben higgyen s mellette ne legyenek idegen istenei; Te pedig a régi Istennel egyenlő Istenként állítottad elénk Magad, miután nyíltan azt mondtad, hogy az Ő fia vagy és ugyanaz a hatalmad van, mint Neki s azonfelül még az ítélet is a Tied. Hogyan tudjuk tehát Neked mindjárt első látásra elhinni - Ki csak ember vagy és még hozzá galileai, ahol úgyis több pogány lakik, mint zsidó, - hogy Te valóban Az vagy, Akinek bemutattad Magad?! Erre nem voltunk képesek csodáid dacára sem, amiket ma méghozzá ünnep szombatján műveltél, amikkel a Te állítólagos Istenségedet még inkább gyanús színbe állítottad; - most azonban természetesen más oldalról látjuk a dolgot megvilágítva és még világosabb lesz, ha bennünket ebből a nagy bajból megváltasz Urunk, kérünk Téged erre! 5. Ekkor mondom Én: Legyetek tehát szabadok! Abban a pillanatban ismét felszabadultak, újból tudtak járni, és köszönetet mondtak Nekem. Én pedig így szóltam hozzájuk: Ti most szabadok vagytok, de azt is mondom nektek és mindnyájatoknak, hogy arról, ami itt történt, senkinek egy szót el ne áruljatok, mert Én olyan jeleket is teszek, amit mindenki tudhat és láthat, de olyanokat is, amiket csak kevés ember tud megérteni és ezeket a nyilvánosság előtt el kell hallgatni, s ennek fontos okát egyedül Én tudom. Azonkívül ma még nem mehettek vissza Jeruzsálembe, mert még egynémely dolgot meg akarok tárgyalni veletek. 6. Aki egykor a Sinai hegyen Mózesnek mennydörgés és villámlás között a törvényeket adta, és Akinek Szelleme Ádám előtt a vizek fölött lebegett, Ugyanaz áll ebben az egyszerű személyben most előttetek akár hiszitek, akár nem, a jövő majd világosságot vet erre. Most pedig menjünk haza és ti húszan, akik még étlen-szomjan vagytok, először erősítő eledeleket és italokat fogtok kapni. Erre mindnyájan elhallgattak és nem mertek egymással egy szót sem váltani. 7. Amikor ismét Lázár házába értünk, Péter így szólt: Uram, Te nekünk, állandó tanítványaidnak ezt még soha sem mondottad. Mondom Én: Sőt igen gyakran kézzelfogható módon is, de a ti értelmetek eddig még mindig túl rövid volt és egy ideig bizonyára az is fog maradni. Most pedig foglalkozzatok valami más egyébbel. Nekem a zsidókkal még több elintéznivalóm van. Ebbe a tanítványok belenyugodtak és ismét kimentek a szabadba. 8. A húsz zsidó számára az eledelek már az asztalon voltak, csak a Nap nem szállt még alá, azért nem mertek hozzányúlni és gyakran a Nap felé pillantottak, hogy nem áldozott-e már le?

10 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet 9 9. Én azonban így szóltam hozzájuk: Kicsoda több, a Nap, avagy Én, Aki szellemben Úr vagyok mind a kettő fölött és Úr voltam öröktől fogva! Ekkor mondják ők: Ha Te valóban Az vagy, Akinek Magad állítottad, akkor bizonyára sokkal több vagy, mint a Nap és a szombat! Én pedig mondom: Üljetek le tehát, és egyetek-igyatok kedvetek szerint. 10. Egykor azt mondották: Istent senki sem láthatja anélkül, hogy meg ne semmisüljön, mert Isten mindent megemésztő tűz. Ti pedig láthatjátok Istent és közben ehettek és ihattok, sőt elnyerhetitek még az örökéletet is. Ekkor mondják ők: Minden jó volna, ha nem volna Mózes törvénye! Mondom Én: Itt Én vagyok és itt van Mózes is a többi prófétákkal; azért hát tegyétek azt, amit az Úr akar! Ekkor végre mindegyikleült az asztalhoz és ettek-ittak; ez pedig még mindig naplemente előtt történt. 11. Étkezés után kivezettem őket Lázár háza mögé egy kis dombra, ahol egynémely dolgot megtárgyaltunk, amiről legközelebb fogok beszélni. 7. Fejezet Az Úr övéivel Lázár dombján Bethánia mellett. A meggyőződés értékéről a tiszta tanítások által. A jelek csupán azok igazolására szolgálnak. 1. Amikor a dombon mindnyájan összegyűltek, amely tudvalevőleg Lázár háza mögött állt, és tetején egy szép tisztás terület el kényelmes pihenőpadokkal, amelyeken a szép teliholdas éjszakán helyet foglaltunk s habár 55-en voltunk mégis mindenkinek megvolt a helye s ennek ellenére néhány zsidó afölött kezdett vitatkozni, hogy az üléseket nem rang szerint osztották be. Lázár ezt észrevette és így szólt: Barátaim, azok után amiket hallottunk, láttunk és tapasztaltunk, közülünk csak egyet illet a legelső hely, és az az egy mégis a legrosszabb helyet választotta ki magának. Hogyan tolakodhatunk ennyire a rangelsőségért, amikor alapjában véve mi, halandó emberek Előtte semmik sem vagyunk? Lázárnak, az általános tiszteletben álló házigazdának eme beszéde igen jó hatást gyakorolt és véget vetett a semmitmondó szóvitának. 2. S amidőn ilyenformán minden rendbe jött és csend lett, így kezdtem beszélni: Mindenek előtt megparancsolom itt nektek, hogy mindazt, amit most hallani és látni fogtok, mindörökre szigorúan tartsátok meg magatoknak, hogy senki akaratának és lelkiismeretének kényszerítése által ne legyen kénytelen Bennem és küldetésemben hinni, hanem csupán az erre hivatott új tanítások és az Én Bölcsességem által ehhez kiválasztott jelek alapján. 3. Minden benső, morális kényszer magában véve is törvény, mert amit az ember nem fogad be és nem cselekszik saját szabad akarata által, saját megismeréséből és meggyőződéséből, az nem szolgál neki élete javára, hanem csak a törvénybe süllyeszti. Ha az ember meg akar telni a szellemi élettel, erre nem lehet őt más kényszerítő eszközzel késztetni, mint egyedül csak saját teljesen szilárd és szabad akarata által. 4. Sem a törvény, sem jutalom, sem büntetés nem indíthatja erre, hanem csupán az ő szigorú hite, benső meggyőződése, tiszta megismerése, azután külső emberi mivoltának engedelmessége, szabad akarata, amely az Isten iránt való tiszta szeretetből s minden jó és igaz iránti vonzódásból kell, hogy fakadjon. 5. Én mondom azt nektek, mint a Legfényesebb Igazság, hogy éppen olyan könnyen, sőt még könnyebben jöhettem volna közétek óriási nagyságú emberi alakban, megszámlálhatatlan angyalseregek kíséretében s tűz, villámlás, mennydörgés és viharok közepette ereszkedhettem volna le a Földre s hegyeket rengető hanggal hirdethettem volna a kegyelem új Igéjét; akkor bizonyára senki sem lett volna köztetek, akiben még csak a legcsekélyebb kétely is támadhatott volna, mert a legnagyobb rémület és ijedelem egy pillant alatt annyira gúzsba kötötte volna őt, hogy még a legkorlátoltabb gondolata sem lett volna képes erre. De vajon ez valaki benső felszabadulásának hasznára lett volna? Óh- a világért sem! Ez ítélet lett volna minden ember lelke számára és minden szív annyira elfogódott lett volna, hogy valósággal a legkeményebb kővé vált volna. 6. Lássátok, azért jöttem ebben az alacsony mivoltomban észrevétlenül a világba, amint azt a próféták szájával is hirdettem, hogy egyetlen egy ember szíve se fogódjék el és egyedül csak az Én

11 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet 10 Igéim igazságának áldásos hatalma által szeretve ismerjenek meg Engem, s hogy életük vándorlásának útját egészen szabadon válasszák meg. 7. És jeleim csupán annak igazolásául szolgáljanak, hogy Én valóban az vagyok, Aminek Magam az emberek előtt ábrázoltam. Azért óva intelek benneteket még egyszer, hogy mindarról, amit ezen az éjszakán látni és hallani fogtok, senkinek semmit se mondjatok, hogy egyetlen egy ember szíve el ne fogódjék; de a ti szívetek se legyen elfogódott, hanem egyedül csak az Én Igéim, és azok igazsága vezessen benneteket. 8. Mert ha ti szabadon önmagatokból ellentmondtok az Én jeleimnek, de mégis Igéim igazságához ragaszkodtok, ezzel bennetek lesz az örökélet és annak legteljesebb szabadsága; de ha csak a jelek határoznak meg benneteket és az Én Igéim igazságait nem követitek, akkor már foglyok vagytok, törvényben álltok és nem vagytok egyebek, mint csupán gépemberek miden benső igaz szellemi élet nélkül és éppen olyan holtak, mint egy kődarab. 9. S hogy szívetekben is ehhez igazodjatok, ezért mondottam ezt előre Én, az Élet és Lét egyedüli Ura és Mestere! Éljetek eszerint és élni fogtok! 10. Ez a beszédem mindenkit mélyen megindított és szorongó érzéssel töltött el arra a gondolatra, hogy mi minden fog következni. Én pedig így szóltam hozzájuk: Kedves gyermekeim, ha már most szorongó érzés és félelem kezd úrrá lenni rajtatok, akkor Én vajmi keveset tehetek szemeitek előtt. 11. Mondja Lázár: Óh Uram! Én nem félek semmitől és tanítványaid sem; Aki pedig félni fog, az féljen és az bizonyára nem fog neki ártani. Mondom Én: Jól van, tehát halljunk és lássunk! 8. Fejezet Mózes és Illés megjelennek. Mózes megvádolja a templomi zsidókat az Úr előtt, a rajta, valamint Zachariáson elkövetett büntettük miatt. Tanítás a pokolról és az utolsó ítéletről 1. Ekkor Én a zsidókhoz fordulva így szóltam: Ti nem akartátok elhinni Nekem, hogy Mózes és Illés már régen Előttem itt voltak és ezért ők maguk jelenjenek meg jól felismerhető alakjukban s ők mondják el nektek, hogy miféle szellem éltet benneteket. 2. Ebben a pillanatban a két próféta már Közöttünk is állt és mélyen meghajolt Előttem, azután Illés fennhangon így szólt: A Te szent Neved előtt minden térdnek és szívnek meg kell hajolnia úgy a Földön, mint a mennyben és a Föld alatt. 3. Ekkor Mózes a zsidók felé fordulva így szólt: Salamon templomának elvetemültjei, ti kígyók gyermekei! Milyen ördög nemzett benneteket, hogy azt merészeleitek mondani, hogy Ábrahám a ti atyátok és ti Aaron székében ültök? De ha már érdemtelenül arra ültetek, hogy az Istentől nekem adott törvényeket a népnek hirdessétek, miért nem vagytok hát képesek a Legfennköltebbet megismerni, Azt, Aki a Sinai hegyen nekem a két kőtáblát adta?! 4. Ti azt mondjátok, hogy nekem és mellettem itt Illésnek még egyszer el kellett volna jönnünk és lássátok, mi mind a ketten itt voltunk már; de ki hitt közületek bennünk? És nem tettétek-e velünk ugyanazt, amit az Úr csaknem minden prófétájával és szentjével tettetek? Minek nevezzük tehát azt, hogy ti, gonosz képmutatók az én nevem előtt földig hajoltok, szívben pedig üldöztök engem és utoljára pedig az oltár és a szentély között megfojtottatok?! - Beszéljetek és adjatok választ!! 5. Ekkor az egyik így szólt remegő hangon: Óh nagy próféta! Azt, - akit ott megfojtottak Zachariásnak hívták! 6. Mondja Mózes: De te, vén gonosztevő szem- és fültanúja voltál annak, hogy mit mondtam én a papi gyülekezet előtt, amikor a szentélyből kijöttem! Lásd, azok a szavak így hangzottak: Halljátok testvéreim! Isten, a mi Urunk az Ő nagy irgalmában és kegyelmében megnyitotta bensőmet és Mózes szelleme szállott reám és most az én lelkem és Mózes szelleme egy ember s úgy áll előttetek, amint egykor a fáraó előtt állott és a Sinai hegyen Isten előtt. Én voltam az első, aki ezt a széket felállítottam és Isten parancsára helyet foglaltam benne és most, mint Istentől elhivatott, utolsóként ülök rajta, mert a jövőben egyedül az Úr az Aki már ebben a világban csodálatos módon felöltötte

12 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet 11 Magára az emberek testét, ezzel a székkel tetszése szerint és soha ki nem fürkészhető szándéka értelmében fog cselekedni! Ekkor ti felháborodtatok igazmondásom felett s ádáz módon lerántottatok a székről és megfojtottátok testemet! Nem így történt? 7. Mondja egy másik öreg zsidó még bátortalanabb hangon: Igen így volt valóban! De ki hihette volna ezt?! 8. Mondja Mózes: Miért hitt közületek néhány jámbor, akiket ezért a templomból messze országokba száműztetek a pogányok közé, akik közül néhányan még földi testben vannak és ellenetek tanúbizonyságot tehetnek?! 9. Mondja ismét egy másik öreg zsidó: Ez lehetséges; ezeknek erre vonatkozólag bizonyára látomásuk volt, - de nekünk nem volt soha! 10. Mondja Mózes: Te igaztalanul beszélsz és meghazudtolod saját magadat, mert ez szellemben, a legutolsó templomi szolgának is egymás után hétszer világosan és érthető módon megmutattatott világos álmaiban, és ti azt egymás között heteken át tárgyaltátok, amikor én már néma voltam; - hogyan állíthatod tehát, hogy erre vonatkozólag nem volt látomásotok? 11. Mondja ismét ugyanaz a zsidó: Vajon az az álom látomás volt? Lám, lám, ki sejthette ezt akkor? 12. Mondja Mózes: Óh, ti ravasz világi rókák! Ti tudtátok az Írás szövegéből, hogy ezek a világos álmok mit jelentenek! Például Jákob álma, József álma, a fáraó álma és sok ehhez hasonló s ezek érthető módon a fületekbe súghatták, hogy hétszeres víziótok mit jelentenek de világias érzületeitek, papi gőgötök és leírhatatlan jólétetek, s a legbűzösebb lustaságotok a paráznaság minden faja iránt való vágyaitok megvakítottak és megsüketítettek benneteket és nagyon féltetek attól, hogy igazmondásom alapján kellemes földi életelőnyeiteket elveszíthetitek. S ahelyett, hogy Isten Akaratához alkalmazkodtatok volna, inkább mindent elkövettetek Ellene s mindez óráig és mind e pillanatig valóságos zendülők lettetek Isten ellen! Hogyan tetszik nektek, földi nyomorult férgeknek ez az igaz történet? 13. Lássátok, a Legmagasságosabb és a Legdicsőségesebb, Akinek Orcáját én, Mózes sohasem lehetek méltó szemlélni, Maga mondotta nektek a templomban: Nem Én, hanem Mózes, akiben ti reménykedtek, fog benneteket az Atya előtt megvádolni! És az óta még nem telt el egy nap sem és a Legmagasságosabb Úr igazmondása már teljesedésbe is ment s én, Mózes a mi Urunk és a ti prófétáitok főprófétája nevében megvádollak benneteket most az Ő Szentséges Színe előtt mindazzal, amivel ti a legégbekiáltóbb módon vétkeztetek. Mit hozhattok feligazolásotokra? 14. Ekkor a legszűkebb sarokba szorított zsidók félelmükben és rémületükben valósággal megnémultak s nem tudtak egyebet, csak remegve hebegni, anélkül hogy értelmes szó jött volna nyomorúságos ajkaikra; csak egy fiatalabb zsidó mondotta közöttük igen remegő hangon: Én Uram és Istenem, talán már a mai nappal megkezdődik a borzalmas utolsó ítélet? 15. Mondja Mózes: Az én vádam minden pillanatban készen áll; a harag és bosszú azonban egyedül a Mindenható Úr kezében van. Utolsó ítéletetek végcéljához már lényegesen közelebb ért, de minden egyedül csak az Úrtól függ. Mondjátok, tehát hogyan értitek mindezt? 16. Mondja az egyik öreg zsidó félelmében vacogva: Óh Mózes, te nagy próféta, mi most már menthetetlenül a pokolba fogunk jutni, és hogy minden embernek megvan-e saját külön ítéletnapja? 17. Mondja Mózes: Ami a poklot illeti, a ti jelenlegi életmódotok szerint nem is kell, hogy kérdezzétek, hogy oda fogtok-e jutni, mert gondolkodás és cselekvésmódotok már régóta olyan volt, hogy eddig csakis a pokolban voltatok és mindazt megtettétek, ami a pokol számára alkalmas; ennélfogva nem kell, hogy a pokolba jussatok, mert hiszen már benne vagytok. 18. Ami pedig az utolsó ítélet napját illeti, testetek elvetése után a másvilágon éppen úgy meglesz az ítéletnapotok, mint ahogy a Földön meglesz az utolsó napotok. De amíg ebben a világban éltek, ha akarjátok, még megtalálhatjátok a pokolból kivezető utat, mert itt van közöttetek a nagy Vezető és Megváltó! Őt hallgassátok és szavai szerint cselekedjetek! - Beszédemet befejeztem Előtted, óh Uram és most Illés lép helyembe.

13 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet Fejezet Illés megvádolja a gonosz templomosokat, hogy őt, mint Keresztelő Jánost halálra üldözték. A két prófétának nemes lelkű megbocsátása 1. Mondom Én: Illés, ki előkészítetted és egyengetted az Én utaimat, mit tudsz felhozni a templom e szolgáival szemben? 2. Mondja Illés: Uram! Mózes már mindent elmondott, vele megszűnt a templom Isten háza lenni, s az most nem egyéb, mint rablók és gyilkosok barlangja. Én erre már a Jordán partján hajszálpontosan a Napnál világosabban rámutattam és azt be is bizonyítottam, s amikor látták, hogy semmi nyomós érvet nem képesek ellenem felhozni és amikor észrevették, hogy a nép előtt a legmegcáfolhatatlanabb módon elárulták őket s minden Ellened és a nép ellen elkövetett igazságtalanságért megvádolták, akkor nyíltan felkacagtak és engem jámbor bolondnak nyilvánítottak, akit csupa szórakozásból néhány óráig meg lehet hallgatni, de titokban mégis megfenyegették a népet, nehogy tanításaimat másnak tartsa, mint nevetséges rajongásnak. 3. Titkon azonban haragra gyúltak amikor észrevették, hogy a nép mégis prófétának tart és tisztel engem, bűnbánatot tart és megkeresztelteti magát. Ezek a gonosz gyalázók az Isten szentélyében csakhamar észrevették, hogy én a fejszét a fa gyökerére helyeztem és galád uralkodásuknak vége küszöbön áll! Ekkor körülhálózták Heródest és mindenféle hamis fogásokkal igyekeztek bebizonyítani, hogy az ő uralkodását énmiattam a legnagyobb veszély fenyegeti. Heródes ennek bár nem tudott hitelt adni, miután szoros szerződésben állt Rómával, melynek mindig pontosan eleget tett, ennélfogva minden szabályellenes esetben a római védelemre feltétlenül számíthatott; ámde mindez semmit sem használt s addig ostromolták Heródest, amíg elfogadott. 4. Amikor már fogságban voltam, de tanítványaimnak mégis szabad bejárásuk volt hozzám, nem alkalmatlankodhattak többé Heródesnek, de azt észrevették, hogy tanításaim tanítványaim révén hatalmas erővel terjednek tovább. Bosszúságuk és haragjuk erre óráról-órára növekedett és elrejtőztek a szép Heródiás gonosz anyja mögé, hogy az, ha Heródestől egy kegyet kér és ő esküvel ígéri meg neki, és annak teljesítésére fejedelmi szavát adja, ne kérjen tőle mást, mint az én fejemet. Ennek ellenében az anyának titkon font aranyat fog a templom kincsára kiszolgáltatni. A szép Heródiásnak ez a követelés igen gonosznak látszott, mert tudta, hogy Heródes titokban szeret engem; ekkor egy gonosz szellem bújt a vénasszonyba és tudtára adta, hogy Heródessel való tisztátalan viszonyát én nem helyeslem és ettől el akarom tántorítani. Ez aztán Heródiást is úgy felbőszítette ellenem, hogy egy ünnepély alkalmával a titkon megvesztegetett anyja ismételt rábeszélésére fejemet kívánta, ami bár Heródest nagyon elszomorította, de mivel esküjét kimondta, azt be is kellett tartania s így történt azután, hogy a börtönben lefejeztek. 5. Amikor ezt a templomosok megtudták, örömujjongás tört ki közöttük s minden elképzelhető módon üldözni kezdték a népet, amely hitt bennem. Ez tehát, óh Uram az Általad amúgy is ismert mellékkörülmények elhagyása mellett egyszerű alapvonása az ő teljes elvetemültségüknek, s ezzel most Előtted megvádolom őket! De Te vagy egyedül az Úr öröktől fogva s Te ítélj felettük végtelen Hatalmaddal, Bölcsességeddel és Igazságosságoddal. Legyen meg a Te szent Akaratod! 6. Erre mondom Én: Valóban így van; voltak ugyan egyéb körülmények is, amelyekről más alkalmakkor már említést tettem, valamint amelyekről más szem- és fültanúk beszéltek az Én jelenlétemben, de pokoli gonoszságuknak ez volt a tulajdonképpeni magva! De most azt kérdezem tőletek, hűséges prófétáim, kik most mennyeim angyalai vagytok, hogy meg tudtok-e bocsátani ezeknek, a gonosztevőknek, akik az Én Szentségem ellen vétettek és meg tudjátok-e bocsátani azt a határtalan bűnt is amit ellenetek elkövettek? 7. Mondják mind a ketten: Igen Urunk,mert egyedül Te Vagy a mi Megbocsátásunk! Világosítsd meg őket Irgalmasságoddal, hogy meglássák milyen nagy az ő gonoszságuk! Erre, titkos intésemre mindketten eltűntek, és Mi ismét egyedül maradtunk.

14 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet Fejezet Az idők nagy ideje. A zsidó pap beszéde saját gonoszságukról, a világ és az ördög befolyásáról. Az Úr válasza, hogy mi a tulajdonképpeni ördög, és hogy miképpen lehet azt megjavítani. Mi a bűn és mi a kegyelem? 1. Meglehetősen hosszú ideig tartott, amíg valaki egyetlen egy szót is mert beszélni, mivel a két prófétának megjelenése mindenkire mély hatással volt; különösen a jelenlévő zsidók voltak mélyen megrendülve. Csak a házigazda, aki szintén nagy meghatottsággal ült Mellettem, szólalt meg halk hangon eképpen: Uram, Uram! Ez mindennél jobban igazolja, hogy a legnagyobb igazság szerint valóban Az vagy, Akinek Magad a templomban az egész nép előtt mutattad! 2. Most már a Napnál is világosabb, hogy a megígért idők nagy ideje elkövetkezett a mennyekből minden kegyelmével, - de minden ítéletével is! Óh, bár méltó volnék arra, hogy csak legkisebb részem lehetne a kegyelemben! 3. Mondom Én: Nemcsak a legkisebben, hanem a legnagyobb egyikében részesülhetsz s, ez egyedül csak a te akaratodon múlik, hogy milyen örömmel és kedvvel követed az Én tanaimat, melyeket rövid idő múlva fogsz megismerni. De most először kérdezzük meg a zsidóktól, hogy tetszett nekik ez a jelenet? 4. Ekkor a 20 zsidó paphoz fordultam és azt kérdeztem tőlük, hogy mit szólnak Mózes és Illés megjelenéséhez? 5. Erre felemelkedett helyéről az egyik zsidó pap és így kezdett beszélni: Hogy ez a jelenet nem volt valami varázslatos káprázat, arról mindnyájan tökéletesen meg vagyunk győződve, mert egy káprázatos jelenségnek, amilyet már Damaszkuszban is láttam, nincsen szava, és nem tudja a legtitkosabb dátumokat és eseményeket, amelyek rövid idővel ezelőtt vagy régebben megtörténtek. S éppen ezért mert ez a jelenség nem volt káprázat tehát mindnyájunkra igen vészteljes benyomást gyakorolt annál is inkább, mert nagyon világosan kitűnik ebből, hogy gonosz cselekedeteink miatt Istentől soha nem remélhetjük nagy bűneink bocsánatát. 6. igen nehéz ezen a Földön embernek lenni, mert ki van téve a világ és az ördög csábítgatásainak s ez az emberi életnek olyan két ellensége, akik közül a kevésbé ártalmasat jól látja az ember, de a másodikat, aki az embert a világba csábítja, és teljes erejével vonzza, nem látja senki, ennélfogva igen nehezen lehet vele a küzdelmet felvenni. Hogy mi igen nagy bűnösökké lettünk, azt világosan belátjuk, de hogy miképpen süllyedtünk egyre jobban és jobban a bűnbe az teljesen érthetetlen előttünk! Mi nem mondhatunk tehát egyebet: Uram, ha irántunk még egy cseppnyi könyörületesség van Benned, könyörülj rajtunk, és ne ítélj túl súlyosan. 7. Ha mi mindent annak idején úgy láttuk volna, mint most, akkor sem Zachariással, sem később Jánossal nem bántunk volna úgy el! De hiszen mi valamennyien vakok voltunk, mert elvakított bennünket a világ és az ördög s így cselekedtünk aztán valóban a mi ördögi vakságunk és annak gonosz akarata szerint. 8. És amiképpen most Mózes és Illés joggal vádolt meg minket Előtted, ugyanúgy vádoljuk meg mi is az ördögöt Előtted, az embereknek ezt a nagy ellenségét és vond őt is felelősségre ítélőszéked előtt! 9. Mondom Én: Ami bennetek az ördög része, az már régen az ő számláján van; de Én azt mondom nektek, hogy vannak néhányan a templomban, akik az ördögöt már régen felülmúlják és úgy bánnak az emberekkel, hogy abban semmiféle ördög nem tudja őket felülmúlni. 10. S még egyet mondok nektek, hogy éppen az ördög csábításán nem múlik annyi, mint amennyit balga hitetekben vétetek; a tulajdonképpeni ördög világi gyönyöreivel maga az ember s ebből ered aztán az önszeretet, amely szintén egy ördög. A jólét utáni vágy a második ördög, a gőg, dölyf, uralomvágy, harag, bosszú, az irigység, fösvénység, elbizakodottság, a felebarátoknak lekicsinylése, ezek mind olyan ördögök, amelyek mindenkinek saját talaján jöttek létre. Éppen ezért ne legyen valami nagy félelmetek az ördögtől, és ne is vádoljátok őt, hanem vádoljátok lelkiismeretetekben saját magatokat és bánjátok meg bűneiteket, és szilárdan határozzátok el, hogy egészen más emberekké lesztek, de azután legyetek is!

15 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet Szeressétek Istent igazán és mindenek felett a felebarátotokat, mint tenmagatokat és akkor majd megbocsáttatnak nagy bűneitek is, mert amíg az ember a bűnt teljesen el nem hagyja, addig nem lehet azt elengedni neki! 12. Mert a bűn az embernek legsajátosabb műve, mivel az testéből és lelkének akaratából származik! 13. Az Isten Igéi és Akarata szerint való jócselekedetek, - ha azokat az ember saját elhatározásából cselekszi, felülről jövő kegyelem és az Isten Szellemének érdeme az emberi szívben s az ember részeltetik benne az Isteni Kegyelem által. Ezzel most már tudjátok, hogy miképpen áll a dolog s tehettek, amit akartok. 11. Fejezet Az újonnan megtért zsidó papok jó szándéka. A bűnök feltételes megbocsátása. Beszéd az Úr szenvedéséről 1. Mondja a zsidó: Óh Uram, ne hagyj el bennünket ebben a világban soha többé, mert akkor elvesztünk! Természetes, hogy a templomban van még 700 hozzánk hasonló, de ezek mégis sokkal korábbiak, mint mi vagyunk; ezek gondoskodjanak saját sorsukról. Mi azonban már holnap összeszedjük dolgainkat, és feleslegeinket elosztjuk a szegények között, más ruhát öltük és követni fogunk Téged, még akkor is, ha villámmal és mennydörgéssel visszahajtasz bennünket. S ha majd megismerjük teljesen Akaratodat, akkor, mint vén zsidók is megmutatjuk, hogy az öreg fát is meg lehet még hajlítani. Most már beláttuk azt, hogy Kívüled nem létezik sem élet, sem üdvösség és azért nem is fog bennünket Tőled soha semmi sem eltántorítani! 2. Látod, óh Uram, mi alapjában véve és őskezdettől fogva nem voltunk a leggonoszabbak, mert a templomban is csak az ősigazságot kerestük, amikor felszenteltettük magunkat. De mit találtunk ott? Semmi egyebet, csak titokra halmozott titkokat! Ha valakitől világosságot kértünk, akkor csak azt hallottuk: Nincs egyébre szükségetek csak hitre! Amit a templom elétek állít, hogy higgyétek, azt minden kétséget kizáróan hinnetek kell, ha az még oly esztelenségnek, képtelenségnek és természetellenesnek látszik is, mert Isten titkaiba csak egyedül a főpapnak van meg a kulcsa, és az legyen nektek elég. Egyedül ő áldoz érettetek és az egész népért! És ezek voltak azok a vonzerővel bíró szavak, amelyekkel sajnos, Zachariás főpap szomorú esetével a mi kedélyvilágunk igen nagy megrázkódtatást szenvedett, mert csak azután láttuk be igazán, hogy se Mózes, se a próféták közül, sőt az egész Írás közül semmi megszívlelendő nem lehet, mert ha lenne ezekben valami, akkor elöljáróink nem cselekedhetnének ennyire lelkiismeretlenül. 3. S miután ily módon meggyőződtünk arról, hogy az egész Írásból egyetlen szócska sem igaz, ekkor aztán mi is fékeveszetten nekieresztettük gonosz szenvedélyeinket és alapjában véve gonoszabbak lettünk, mint egy egész légió ördög a leggonoszabb fajtából; mert ezek visszatántorodnak a Legmagasságosabb Nevétől, de mi nem, sőt egyre jobban felháborodtunk és felbőszültünk ezen. Lásd, legbölcsebb Urunk és Mesterünk, miután tulajdonképpen leginkább csak elöljáróink által jutottunk abba a helyzetbe, amelyben most vagyunk, tehát az ő rossz példájuk által, annál jobban reméljük Tőled bűneink megbocsátását, mert mindnyájan erősen elhatároztuk, hogy minden bűnt megutálunk, elvetünk és tisztán csak a Te tanaid szerint fogunk élni, még ha ez földi életünkbe kerül is. 4. Mondom Én: Jól van, tehát legyenek megbocsátva összes bűneitek, de csak addig, amíg közületek egy sem fog többé vétkezni; de hogy valóban, mint tanítványok követni akartok Engem, akkor azt tegyétek a templomban okosan, hogy a ravasz rókák ne vegyék észre szándékotokat. Az Én Időm még nem jött el, amikor a világ bűneiért megengedem, hogy ezek a gonosz rókák üldözzenek, mert ennek is meg kell történnie, hogy mértékük beteljék! Most pedig figyeljetek arra, ami még történni fog és szívleljétek meg azokat.

16 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet Fejezet Az éjszakai szélvihar. Bizonyság az Atya hatalmáról a Fiúban. A vihar megfelel a bűnös ember benső állapotának 1. Egyszerre csak hatalmas szélvihar keletkezett és Kelet felől súlyos és izzónak látszó felhők tűntek fel. Ez a jelenség mindenkinek feltűnt annál is inkább, mert az ilyesmi itt a legnagyobb ritkaságok közé tartozott. A villámok a nehéz felhők között már ide-oda cikáztak és a távolból a mennydörgés hatalmas morajlása hallatszott. Erre mindenkit félelem fogott el és Lázár így szólt hozzám: Uram! Nagy vihar közeledik, s úgy látszik, hogy irányát éppen erre veszi, jó volna, ha bemennénk a házba, mert az ilyen éjjeli zivatarok rendszerint igen erősek. 2. Mondom Én: Légy nyugodt Lázár, mert ez a vihar az Én akaratom nélkül nem jött volna; - s hogy miért akartam, hogy éppen most jöjjön, azt azután majd megtudod. Erre Lázár megnyugodott, de a zsidók amikor a vihar mindegyre jobban közeledett, csüggedni kezdtek és suttogva megkérdezték a tanítványoktól, hogy Én nem félek-e tőle; erre a tanítványok így feleltek: Ő ura a viharoknak és a zivataroknak is, az elemek pedig engedelmeskednek akaratának, ezért az Ő jelenlétében semmiféle vihartól nem kell félnünk. A zsidók jó szívvel fogadták ezt a vigasztalást és megnyugodtak; de a 20 zsidó pap borzasztóan nyugtalan lett félelmében, különösen akkor, amikor egyik villám minden pillanatban irtózatos recsegés-ropogás közben követte a másikat. Felemelkedtek helyükről, s odajöttek Hozzám és így szóltak: Urunk, Ki előtt minden lehetséges! Parancsolj csendet a zivatarnak, mert mindnyájan elpusztulunk, mivel ez igen veszedelmesnek látszik! Mi egész életünkben csak 3 ilyen vihart értünk meg s az ilyen késő estén sok ember és állat pusztult el. Akkor is éppen úgy, mint most valóságos villám-eső hullott, és akit ért, az a halál fia is volt; csak akik jól megépített házaikba menekültek, azok maradtak életben. Különösen erős volt a vihar 20 évvel ezelőtt Damaszkuszban; aki ott a szabadban tartózkodott, aligha tudott megmenekülni, éppen ezért talán itt is jobb volna, hogyha mégis bemennénk a házba, mert itt kinn mindnyájunkat baj érhet, ha a vihar fejünk felett lesz; már a szél is olyan erős, hogy alig lehet kibírni! 3. Mondom Én: Hagyjátok ezt, mert ebben a viharban is ismerjétek meg az Ember Fiában az Isten Hatalmát és Erejét! Alig mondottam ki e szavakat, a borzalmas vihar minden irányban kiterjedve Felettünk dühöngött és minden pillanatban 100 villám csapott le a terhes felhőkből. Több villám nagy recsegések közepette köröskörül be-becsapott a dombba is, mire a zsidók teljes erejükből kiáltozni kezdtek: Óh Urunk! Segíts rajtunk, mert mindnyájan elveszünk! Én pedig így szóltam hozzájuk: Ért-e már közületek valakit a villám, hogy ennyire kiáltoztok?! Aki Velem van, azt nem fenyegeti veszély; de ismerjétek meg az Atya Fiának Hatalmát, mert ez a vihar is ítélet és az Én hatalmamban van, Én hívtam elő, és akkor szüntethetem meg, amikor és ahogyan Én akarom! Nektek, papoknak, kik húszan vagytok, ez a vihar itt szimbóluma kedélyvilágotoknak, mert ilyen volt még 3 órával ezelőtt a ti szívetekben, de még rosszabb volt ott, mint amilyen a vihar itt Felettünk! 4. És higgyétek el, hogy könnyebb Nekem megparancsolni ennek a viharnak, hogy némuljon el ezzel a szélviharral együtt, mint a ti szívetektől eltiltani a gonosz szenvedélyeket. Sok beszédre és jelre volt szükség, hogy a ti benső viharotok felett úrrá legyek; de ennél a viharnál csupán egyetlen egy szóra van szükségem és már meg is szűnik! 5. Azonban amiképpen a ti benső viharotok után az Én Kegyelmem ragyogni kezdett, azonképpen ennek a viharnak megszüntetésekor ugyanezen Kegyelem szimbolikusan látható módon jelenjék meg az égboltozaton. Lássátok az előbb még szélesen elterülő felhőzetből a villámoknak óriási száma hullott le a Földre, de azoknak száma a ti bűneitek számát még meg sem közelítette. Ebből ismét következtethetitek, hogy milyen volt a lelketek. Még egy óráig kellene ennek a viharnak tombolnia, hogy a villámok száma bűneiteknek számával egyezzék, de ennek bensőtökre nézve semmi haszna nem volna; hagyjuk tehát ezt a félelmetes vihart elvonulni, s így megparancsolom neked, te szörny, hogy szűnj meg! Amen. Ebben a pillanatban elnémult a zivatar a szélviharral együtt, a felhőzet szétoszlott és a csillagok ismét felragyogtak megszokott pompájukban és éppen Felettünk felragyogott egy nagy csillag, amely mindenki előtt idegen volt.

17 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet Fejezet Az új csillag az Úr kegyelme. A benső látás megnyitása. Az új Jeruzsálem csodáival és annak jelentősége. Az örökélet feltétele. Mire van mindenkinek a legnagyobb szüksége? Mindenki arra törekedjék, hogy lelkét megmentse. Tanítás a világ és a túlvilág közti viszonyról. 1. Ekkor mondja Lázár: Uram, ez itt felettünk egy idegen csillag, mert eddig még soha sem láttam. Milyen csillag ez és mi a jelentősége? 2. Mondom Én: Légy csak nyugodt, mert ezt a csillagot nemsokára mindnyájan közelebbről fogjátok megismerni. Ekkor a jelenlevőknek néhány pillanatra megnyitottam benső látását, és a csillag egyszerre egy ragyogó fényes világgá lett, melynek közepében egy új Jeruzsálem állott, aminek 12 kapuja volt és a négyszögben körülövező fal ugyanannyi fajú drágakőből volt felépítve, amennyi kapuja volt a városnak. A kapukon angyalok jártak ki- és be, akik között ismét feltűnt Mózes Illéssel és a többi próféta. A zsidók e fölött egyik csodálatból a másikba estek és dicsőítettek, s magasztaltak Engem, hogy ilyen nagy kegyelemben részesítettem őket. Én azután visszaadtam mindnyájuknak természetes látásukat és ők ismét csak a fényes csillagot látták, amely fokról-fokra kisebbedett, végül egészen eltűnt. 3. Amikor ennek az egész jelenetnek vége volt, kérdésükkel egyszerre valósággal ostromolni kezdtek, hogy mit jelenthetett ez? Mondom Én: Az új tanításaimat láttátok, amelyeket a mennyekből adok nektek és ez a mennyekből jövő Új Jeruzsálem, mert a régi földi mit sem ér többet! A 12 kapu jelzi Izrael 12 igaz törzsét és a körfalnak 12 drágakőből készült kapuja jelenti Mózes 10 parancsolatát és a legfelső kettő amelyek gyémántból és rubinból készültek jelentik az Én 2 szeretet-parancsomat Isten és a felebarátok iránt. Az angyalok, akik a kapukon ki- és bejártak, azokat az igazságokat jelentik, amelyek az Én tanításaim hűséges követői előtt nyilvánvalókká lesznek, a városból jövők pedig e tanaimnak nagy bölcsességét és a városba törekedők sokasága azt, hogy az Én tanításaimat, mint a legnagyobb Szeretetet, az emberek ugyanígy engedjék be szívükbe, és azok szerint cselekedjenek, s így jutnak szellemük újjászületéséhez, és az vezeti majd őket az igazságok és bölcsességek útján. 4. Ez a jelentősége ennek a tüneménynek és ez egyben a kegyelem napja mindazok számára, akik Igéimet hallgatják és azok szerint élnek; s ebben fognak majd Velem és Mellettem lakni mindörökre mindazok, akik Bennem hisznek, hinni fognak és Velem fognak vezetni és irányítani mindent, ami a végtelen űrben megteremtetett. 5. Ezt ti még nem értitek meg, de nem is érthetitek. De ha megmaradtok Bennem való hitetekben és az Én tanításaim szerint fogtok cselekedni, akkor a ti hit- és szeretet érettségetekben meg fogtok kereszteltetni a Szentlélek által, Akit majd elküldök mindazok számára, akik élő hittel hisznek Bennem és Abban, Aki Önmagából leküldött ebbe a világba az ember fia testében. Mert az a tulajdonképpeni igaz élet, hogy ti Bennem, mint a mennyei Atya valóságos Fiában higgyetek és éljetek az Ő Igéi szerint! 6. És ha majd a Szentlélek, Akiről Én most beszéltem nektek, eljön hozzátok és erejével áthat titeket, akkor magatokból mindazt megértitek, amit itt láttok és hallotok, de jelenlegi puszta természetszerűségetekkel megérteni nem tudtok; mert a test a szellemet megérteni nem tudja, mivel az önmagában halott és más élete nincs, mint az az élet, amit időnként a lélek életerejéből vesz, amely életerő a szellemmel rokon és ezzel teljesen hasonlóvá, sőt eggyé válhat, ha a világtól egészen elfordul és minden érzését csak a szellemiek felé irányítja olyan utakon, ahogy azt az Én tanításaim és saját példám mutatja nektek. 7. Ezért tehát mindenki közületek arra törekedjék, hogy lelkét saját ereje által mentse meg; mert ha az törvénybe kerül, meg tudja-e vajon menteni, ha erre nem lesz semmi eszköze? Ha itt ennyi eszközzel, amelyek rendelkezésére állnak nem képes megmenteni magát anélkül, hogy meggondolná, hogy ez megbecsülhetetlen kincs legyen számára, amely ha egyszer elveszett, soha többé meg nem szerezhető és meg nem vásárolható. 8. Mindenki tehát mindenek előtt arra törekedjék, hogy megmentse lelkét, mert Én mondom azt nektek, hogy a túlvilágon így lesz: Aki bírja magában a szeretetet, az igazságot és ilyen módon az Isten

18 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet 17 Igaz Rendjét, annak még igen sok adatik hozzá; de aki mindezt nem bírja magában, vagy csak igen keveset, az meztelenül, minden segítség nélkül fog ott megjelenni. Ki fog rajta megkönyörülni és neki váltságot adni?! Bizony mondom nektek, hogy itt egy óra többet számlál, mint ott ezer esztendő! E szavakat mélyen vésse mindenki a szívébe, de egyelőre titkon őrizze meg! 14. Fejezet Egy újonnan megtért zsidó pap beismerése és hűségfogadalma. Életintelmek az Úrtól. Tanítás, hogy az embereknek ezen a világon való élete hogyan készíti elő lelkük túlvilági állapotát. Itt egy óra néha termékenyebb, mint ott ezer esztendő 1. Mondja a papok közöl az egyik zsidó: Uram! Te mindenkor telve vagy szeretettel, bölcsességgel, és amit mondasz, vagy csupán gondolsz, az már örök érvényű létrehozott cselekedet s ezért embernek nehéz Veled beszélni; de ettől eltekintve társaim érdekében szeretnék Hozzád egy szót szólni, s ezért hallgass meg kegyelmesen! Lásd, óh Uram, aki pontosan ismeri azt az utat, amely a biztos célhoz vezet, s amely bebizonyosodva a vándornak is a legnagyobb életelőnyöket biztosítja, ha azt a célt eléri, az sem fog mást tenni, mint a jól ismert úton a célt követni, s amit biztosan el is fog érni, csak egy vak bolond pusztán lustaságból és tudatlanságból fordulna más útra. 2. Mi most ismerjük már az utat és célt, s könnyen fordítunk hátat a világnak és csábításainak; a tüskéken és töviseken átgázolva bátran követhetjük ezt a biztos életcélt. Még egy sereg ördöggel is felvesszük a harcot és feltartozhatatlanul fogunk a cél felé törekedni! Nekünk most már könnyű, mert mi nemcsak hallottuk, hanem láttuk is, és minden érzékünkkel éreztük, hogy így van és soha másképpen nem lehet. Ámde milyen kevesen vagyunk mi itt, akik részesei lettek ennek a nagy, felfoghatatlan kegyelemnek! 3. De mi lesz azzal a számtalan sok többi emberrel, akik Ádám óta ennek a Földnek széles területein szellemi sötétségben élnek, éltek és élni fognak? Ki fogja ezek szemeit felnyitni és lelküket a túlvilágon megváltani? Nekünk, zsidóknak s hogy úgy mondjam papoknak mint a nép tanítóinak és vezetőinek megvannak Mózesünk és prófétáink de mi hasznunkra szolgálnak? Hol vannak a bizonyítékok arra nézve, hogy azok valóban egyszer itt voltak? Csupán a vak hitben, mert ezek a lelkiismeretes jámbor emberek nem ritka esetben saját szemeink előtt keserű és szégyenteljes halált haltak és a még oly jámbor emberek lelke mégsem jött vissza, hogy a túlvilágról felvilágosítást adott volna; amit tudtunk felőle, azt csupán az érthetetlen és az emberi értelemmel borzalmas ellentétben álló sötét mítoszból tudtuk, amellyel félig-meddig csak a csőcseléket bírtuk féken tartani. 4. Lehet-e csodálkozni tehát azon, hogyha mi, sőt velünk együtt igen sokan a görög bölcsekkel ismerkedtünk meg, és miközben a zsidó hitet prédikáltuk, mi Epikureus tanai szerint éltünk!? Mert minden embernek kiolthatatlan vágya van a boldogság, vagy legalább, úgy ahogy az elégedettség után, a túlvilági boldogságról semmi úton-módon nem tudtuk még a legcsekélyebb valószínűséget sem megszerezni, annál kevésbé tartós és biztos meggyőződést. Mi erős, egészséges emberek voltunk, a világ előttünk állott miden gyönyörével; - érthető tehát, hogy nem mulasztottuk el azokat megragadni és azoknak hódolni azért a fáradozásért, hogy a népet minden eszközzel az Istenbe és a halhatatlanságba való vakhitbe valósággal belehazudjuk és belecsaljuk. És miért ne szerezzünk meg magunknak minden gyönyört és boldogságot, ha már mint mondottuk a túlvilági boldogságról sehol sem szerezhettünk bizonyítékot? 5. Lásd Uram! Ez volt a mi titkos tanunk s csaknem teljesen ugyanaz, ami az esseusokéi volt, habár mint ismeretes, semmi közösségünk nem volt velük. Mi a szadduceusokat is üldöztük cinizmusuk miatt, de nem magunkért, hanem a hívő népért, mert ha a nép áttért volna a szadduceusok szektájába, akkor a mi földi boldogságunk is csakhamar véget ért volna. De most, amikor végre a Te nagy Kegyelmed által a túlvilági boldogságról a legmeggyőzőbb bizonyítékot szereztük, természetes, hogy a földi boldogság utálatossá vált előttünk. De mi történik azokkal, akik ebben a kegyelemben nem részesültek és nehezen is fognak valaha részesülni?

19 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet Mondom Én: Egyelőre csak magatokkal törődjetek, a többiekről majd megfelelő módon gondoskodás történik. Aki hozzátok hasonlóan akarni fogja, az meg lesz mentve éppen úgy, mint ti; de aki nem akarja, az magára vessen, ha elvész! 7. Mert minden lélek a túlvilágon is a saját szeretete, hite és akaratának teljes szabadsága szerint fog tovább élni. Ha ez a szeretete tiszta és jó, akkor a túlvilági élete is tiszta, jó és üdvösséggel teljes lesz, de ha szeretete rossz és tisztátalan és semmiféle embertársának nem hoz boldogságot, akkor a túlvilági élete is tisztátalan, rossz és üdvösség nélkül lesz! 8. De egy léleknek szeretetét elvenni s helyette mást adni annyit jelentene, mint őt megsemmisíteni és helyébe egészen más lelket teremteni; ez pedig ellenkeznék az örök Isteni Renddel, mert amit Isten egyszer létrehívott, az többé nem múlhat el, hanem csak mindig javulhat és nemesedhet. De a túlvilágon az elveszett lelkekről is fog gondoskodás történni, azonban azt mondom, amit már az imént is mondottam: Itt 1 óra több, mint ott 1000 esztendő! 9. Ezért egy lélekkel sem történik igazságtalanság, mert ha a léleknek sértetlenül meghagyják a szeretetét és akaratát, és csak annyiban van a többiektől elkülönítve, hogy a jóknak ne ártson, egyébként azonban a neki megfelelő szellemszférában az ő életszeretetének és intelligenciájának alapján azt teheti, amit akar, ezzel bizonyára egy lélekkel sem történik még látszólag sem igazságtalanság. 10. Ahogy ti éltetek eddig, úgy élnek az ördögi lelkek a pokolban, amelyeknek gonosz tüze az ő soha ki nem elégíthető gonosz önszeretetük és önzésük, s ti magatok mondjátok, hogy mindezek mellett egészen jól éreztétek magatokat, és mégis a halál férge mindennap jobban és jobban rágott benneteket és életeteket kimondhatatlanul elkeserítette. Mi hasznotok volt tehát jólétetekből? 11. És sokakkal így lesz a túlvilágon is, de ennek okai egyedül ők lesznek, mert nem egyszer, hanem igen gyakran el kell, hogy tűrjék a halál rémségeit, és ennek meg is kell történnie, különben egy ilyen lélek mindörökre elveszne. A mai napra most már eleget tudtok, s mivel éjfél körüljár az idő, tehát menjünk a házba és térjünk pihenőre, s hogy a holnap nap mi mindent hoz, majd meglátjuk. Menjünk tehát. 12. Erre mindnyájan elhagytuk a dombot és bementünk a házba, ahol a legjobb pihenő helyek már vártak Reánk. A zsidók számára külön egy nagy helyiség volt, itt ütlek csaknem egész éjszaka az asztalok körül és megvitatták, hogy mit fognak tenni, hogy a templomtól megszabaduljanak. A legbiztosabb eszköznek találták, hogy pénzzel váltják ki magukat. Ezután pihenőre tértek ők is. 15. Fejezet Márta és a pap beszélgetése Jézusról. A jó szándék. Az Úr a szíveket nézi. Az újonnan megtértek tanítványokká lesznek. 1. Másnap reggel még napkelte előtt Én, vendégfogadósunk, Lázár és egész házanépe talpon voltunk; Lázár testvére, Márta segítőtársnőjével együtt serényen foglalatoskodott, hogy bőséges és jó reggelit készítsen Számunkra. Mária pedig Velünk jött a szabadba, és mint mindig, csupa szem és fül volt, hogy Tőlem valamit nyerjen szíve és lelke épülésére. 2. Amikor már csaknem egy óráig sétáltunk a szabadban, ébredtek fel a zsidók és szokásuk szerint megmosakodtak, és azután serényen az iránt érdeklődtek, hogy Én alszom-e még? Márta pedig így szólt: Óh, az Úr már egy órával ezelőtt tanítványaival, fivéremmel, testvéremmel és a vendégfogadóssal kiment a mezőre és valószínűleg nemsokára vissza fog jönni, mert már a reggeli is mindjárt készen lesz. Mondja az egyik pap: Milyen irányba ment, hogy Utána sietnénk és megmondanánk neki, hogy a reggeli készen van? Mondja Márta: Erre az Úrnak nincs szüksége, mert Ő még azt a pillanatot is tudja, amelyben a reggeli elkészül! Amikor a zsidók ezt meghallották, így szólt az egyik Mártához: Talán már régóta ismered Őt, hogy isteni tulajdonságaiba ennyire be vagy avatva? Mondja Márta: Én már elég hosszú idő óta ismerem, de tőletek bizonyára nem nagyon dicséretes, hogy mindez ideig nem ismertétek fel Őt! Mondják a papok: Igen, igen ez a szemrehányásod egészen igazságosan ér bennünket és mi sajnáljuk a legjobban, hogy ebben a világi forgatagban soha sem érdeklődtünk közelebbről Iránta, habár galileai munkálkodásáról egynémely

20 Lorber Jakab: János Nagyevangéliuma VI. kötet 19 dolgot hallottunk már s úgy tűnik fel nekünk, mintha a Húsvét ünnepén is itt lett volna Jeruzsálemben és egészen sajátságos módon kiűzte a templomból az összes árusokat, eladókat s a kalmárokat és pénzváltóknak asztalait felborította. Mondja Márta: Igen, igen Ő Az, de akkor a ti szemetek még vak volt és a fületek és szívetek be volt dugulva s ezért nem ismertétek fel! 3. Mondják a zsidók: Igen, igen teljesen igazad van; de mivel most már felismertük Őt, tehát legalább mi huszan nem fogunk oldala mellől eltávozni és szilárdan elhatároztuk, hogy mint tanítványok más ruhában fogjuk Őt követni, hogy a templomosok és a mindenfelé szétszórt papok és írástudók ne vessék a szemünkre, hogy bennünket, templomi papokat Ő, mint új szektalapító és népbolondító elcsábított. Mi ezután rögtön Jeruzsálembe megyünk és pénzért kiváltjuk magunkat azzal a kifogással, hogy Perzsiába vagy Indiába utazunk, amit szívesen meg is engednek nekünk. S ha ezt néhány órán belül elintézzük, akkor mi még ma visszatérünk, s mint tanítványai saját költségünkre mindenhová követni fogjuk. 4. Mondja Márta: Ez nagyon dicséretre méltó elhatározás tőletek és meg is hozza a maga áldásait. De nézzetek csak ki, Ő jön is már, s én kész vagyok a reggelivel; fogadjuk tehát illő hódolattal, szeretettel és szívünk mélyéből adjunk még egyszer hálát azokért a vigasztalásokért, amelyeket nekünk tegnap adott s kérjük, hogy ezt a reggeli lakomát kegyelmesen áldaná meg, és velünk együtt fogyasztaná el. 5. Mialatt Márta a zsidókkal így beszélt, akik őt áhítatosan hallgatták, Én már be is léptem a szobába s így szóltam hozzá: Kedves Mártám! A szavakkal mondott hálára semmi szükség nincs; aki ezt szívében teszi, az helyesen és jól cselekszik s a szájjal való üdvözlés elmaradhat, mert Én csak a szíveket nézem és azok benső gondolatait. De már pusztán csak szavaidnak is meg van az értéke Előttem, mert azok a szívedből jöttek. E szavak Mártának, nagyon jól estek és telve volt vidámsággal. 6. Én azután a zsidókhoz fordultam és így szóltam hozzájuk: Ti tehát valóban tanítványaim akartok lenni? Mondják erre mindnyájan, akik között nemcsak a papok, hanem Jeruzsálem jómódú polgárai is voltak: Igen, Urunk, ha bennünket méltónak találsz arra, hogy tanítványaid lehessünk. Mi mindent megteszünk, hogy annál nyugodtabban és biztosabban követhessünk Téged minden utadon! Mondom Én: Azt nagyon jól teszitek, de egyre figyelmeztetlek és ez ebben áll: Látjátok, a madaraknak fészkeik vannak és a rókáknak barlangjaik, de Nekem, mint ember fiának még egy kövem sincs, amelyre Én mint földi tulajdonomra fejem lehajthatnám. Mondják a zsidók: Azért a menny és az egész Föld mégis a Te tulajdonod! Ami pedig ezt a világot illeti, van nekünk annyi vagyonunk, hogy az a Te, tanítványaid és a mi számunkra 10 évig, vagy még tovább is elég volna. Csak azt engedd meg, hogy Veled menjünk, és hogy tovább hallhassuk az Élet Igéit; minden egyébről akaratod szerint mindenütt mi fogunk gondoskodni! Mondom Én: Nos, jól van, reggeli után menjetek haza, és jól intézzétek el dolgaitokat, azután gyertek vissza, s majd akkor megmondom, hogy mit fogok tenni. Most pedig menjünk a reggelihez. 7. Ezután valamennyien az asztalokhoz ültünk s ők elmondották hálaimájukat, s Velem együtt ettek és ittak. 16. Fejezet Hogyan szabadultak meg a templomtól a megtért papok: A templom rohadt állapotának felfedése. Lázár előtt is megszűnik a templom nimbusza. 1. Amikor a reggelizést befejeztük, valamennyien ismét hálaimát mondottak, azután a zsidók bementek Jeruzsálembe. A templomosok a főpappal együtt eleinte nagyon elcsodálkoztak, amikor a 20, már igen előrehaladott korú pap előadta, hogy egy nagyobb utazást szándékoznak tenni. De amidőn ezek nekik ezért sok aranyat és ezüstöt fizettek, végül mégis beleegyeztek és az útra sok szerencsét kívántak nekik; a 20 erre gyorsan ajánlotta magát és azonnal szétszéledtek a városban, hogy ne tudják kikémlelni merre vették útjukat. A városon kívül jól ismertek egy görögöt, akinek mindig sok görög ruhája volt készenlétben s azzal kereskedett. Ehhez mentek el s görög ruhákat vásároltak tőle és saját ruhájukat otthagyták, amin a görög nagyon elcsodálkozott, és kíváncsiságában gyanús kérdésekkel kezdte illeti nőket, hogy mit jelentsenek ezek a ruhák. A felszabadultak pedig így szóltak hozzá: Barátunk! Ezekben a ruhákban inkább lehet kereskedni, s mivel a templomban már évről-évre