JÁNOS NAGYEVANGÉLIUMA

Átírás

1 János evangélium 14/21 ígérete alapján prófétai módon kapta és írta: LORBER JAKAB JÁNOS NAGYEVANGÉLIUMA VII. kötet Forrás: javított kia dás, 2013

2 JÁNOS APOSTOL NAGYEVANGÉLIUMA Az Úr Jézus Krisztus tanítói működésének rövidítetlen kinyilatkoztatása Benső Istenige útján német nyelven hallotta: Lorber Jakab Élt Grácban VII. kötet

3 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 2 1. Fejezet: A szép napkelte, amely gyönyörűen megfelel az ember szellemi újjászületése fejlődésének. Tanítások egy boldog elmúlásról. Az igazi kincsek és az igazi okosság. Életintelmek a helyes adakozásról. Ami Isten előtt jól van megtéve. Adni nagyobb boldogság, mint elfogadni. 1. Mindnyájan szemeiket a napkelte felé fordították és megcsodálták a gyönyörű hajnalpírt, először rendkívül kedves felhőcsoportok tűntek fel a láthatár fölött, amelyek mindegyre fényesebbek, fényesebbek lettek, és mindegyik azt mondotta, hogy már régóta nem látott ilyen gyönyörű reggelt és Én azt mondtam a sok körülöttem állóhoz: Lássátok, a napnak ilyen hajnalhasadása nagyon hasonlít az ember szellemi élete reggeléhez, s a lelkében hajnalodó mennyei Szellemi Naphoz. 2. Ha az ember az Isten igéit hallgatja, hajnalodni kezd a lelkében, és ha a hallott igében hisz és bízik is, akkor mindegyre nagyobb világosság lesz benne. Ezután pedig mindegyre nagyobb örömöt érez a tanításokon és elkezd eszerint tevékenykedni, s akkor ezeket a cselekedeteket azokhoz a kedves hajnali felhőcskékhez hasonlóan elönti a szeretet pírja, s ezáltal mindegyre nagyobb és nagyobb világosság lesz az emberben. Az Istenből áradó jó és igaz iránti örömteljes vonzódásából az ember mindegyre világosabb isteni megismeréshez jut, és szíve szeretetében lángra gyullad Isten iránt, s ez éppen olyan, mint most ez a ragyogó fényes hajnalpír; az isteni és az abból eredő önmaga megismerése és nagy rendeltetésének tudata annyira fokozódik, mint most a hajnali pír fokozódó fényessége elárasztja köröskörül a vidékeket. 3. De a világosság és fényesség még mindig fokozódik, s a Nap közvetlen közelében álló felhőcskék úgy ragyognak az Isten iránti szeretetből véghezvitt cselekedetekhez hasonlóan, mint a fényesen ragyogó arany! Végül a Nap teljes fenségében kigyullad a láthatáron, és fényglóriáját elárasztja az egész láthatár fölött. S amiképpen az új nap a napfény ereje által az éjszakából újjászületik, azonképpen születik újjá az ember is az Isten igéjének ereje által, s az abból fakadó és folyton fokozódó Isten iránti és a felebarátok iránti szeretet által; tehát abban áll az ember szellemi újjászületése, hogy Istent mindegyre jobban és jobban megismeri és Őt egyre jobban, és jobban szereti. 4. S ha ez a szeretet a szívében izzóvá lett, akkor a világosság is folyton fokozódik benne, az izzó parázs a legfényesebb lobogó lánggá lesz benne, s akkor Isten szelleme a reggeli Naphoz hasonlóan felvirrad benne, s akkor az emberben már világos nappal lett. 5. De ez nem olyan nappal, mint ennek a Földnek nappala, amely este ismét megszűnik, hanem az egy örök nappal, tehát Isten szellemének újjászületése az emberi lélekben. 6. Bizony mondom nektek: akinek lelkében egy ilyen nap fog megvirradni, az a halált többé nem fogja sem látni, sem érezni, sem megismerni soha többé, s a testéből való kilépése hasonlítani fog a börtönben sínylődő fogolyhoz, akinek megkegyelmeztek, s a börtönőr örömteli arccal nyitja meg a börtön ajtaját, s azt mondja a fogolynak: Nagy kegyelem ért téged, mert szabad vagy! Öltsd magadra a dicsőség köntösét, hagyd el ezt a börtönt és járj ezentúl szabadon Annak arca előtt, Aki téged ilyen nagy kegyelemben részesített. 7. És amiképpen egy ilyen fogoly egész szívéből örvendezni fog az ilyen kegyelem fölött, azonképpen, de még annál sokkal jobban fog örvendezni a szellemben újjászületett ember, amikor az Én angyalom odamegy majd hozzá, és azt mondja neki: Halhatatlan testvérem! Kelj fel börtönödből, öltsd magadra az Isteni dicsőség fénylő köntösét, jöjj és járj ezentúl szabadon és önállóan az örök élet teljességében Isten orcája előtt, Akinek nagy szeretete részesített ilyen nagy kegyelemben! Mert ezután nem kell többé ilyen nehéz és halandó testet viselned. 8. Úgy vélitek tehát, hogy egy lélek el fog szomorodni akkor, ha az Én angyalom ilyen módon fog hozzá szólni? 9. Mondja a mellettem álló római: Uram! Ki fog ilyenformán még szomorúságot érezni? Ezt csak bizonyára olyan világi emberek érezhetnék, akik telve vannak önzéssel, önszeretettel, s 2

4 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 3 úgy élnek, hogy lelkükben semmi tudomásuk sincs Istenről, mert ezek a léleknek a testi halál utáni életéről mit sem tudnak, és ha valamikor hallottak is róla, nem hiszik el, amilyen esetet mi is nagyon sokat ismerünk. Én pedig csak pogány voltam és látszatra még most is az vagyok, de az emberi lélek halhatatlanságában már gyermekkorom óta hittem és a tapasztalt látomások után a testi halál utáni lélek élete kétségtelen bizonyossággá lett. De ha ezt az ember más világi embereknek elmondja, vagy nevetnek fölötte, s vonogatják vállukat, vagy pedig végeredményben az egészet az élénk képzelet játékának mondják. Csak az olyan embereknek lehet a testi halál valami borzalmas dolog, akik nagyon szeretnek élni; s különösen mostantól kezdve, amikor Tőled az összes életek Urától a legnagyobb bizonyságot szereztük a lélek örök életéről. A testi halál nem okozhat többé szorongó érzést, különösen, ha azt nem előzik meg túl nagy testi szenvedések, amelyek a testet halálig gyötrik és kínozzák! De még akkor is igen szívesen látott jelenség a súlyos börtön ajtaját megnyitó börtönőr! Ez az én nézetem és szilárd hitem is; másnak lehet a hite és nézete, amint akarja! 10. Mondják mindnyájan: Ugyanez a nézetünk és hitünk nekünk is, mert ki örvendezhetne ebben a világban még az életének, amely nem egyéb a pokolnál, amely teljes virágzásában és bőségében uralkodik! 11. Mondom Én: Valóban így van ez, azért mondom is nektek: aki ennek a világnak az életét szereti, az a lélek igaz életét el fogja veszíteni; de aki nem szereti, hanem menekül előle, az megtartja azt, azaz elnyeri a lélek örök életét! 12. Ne vakítson meg benneteket a világ ragyogása, és ne hallgassatok csábításaira, mert javai hiúk és mulandók. De ha már ebben a világban kincseket gyűjtötök magatoknak, akkor olyanokat gyűjtsetek, amelyet a rozsda meg nem támad és a molyok meg nem emésztik. Ezek a kincsek a szellem kincsei, amelyek az örök életet szolgálják, s amelynek teljes megszerzésére minden erőtőkből törekedjetek. De akik földi kincsekben részesedtek, azok úgy használják fel azokat, mint Lázár testvér, és érette a mennyek kincseit fogja aratni. Mert akinek sok van, az adjon sokat, de akinek kevés van, az keveset adjon. 13. Aki egy szomjasnak kútjából igaz felebaráti szeretetből nyújt egy ital friss vizet, annak az már visszaadatik a túlvilágon, mert aki felebarátjával szemben szeretetet tanúsít, az odaát is szeretetet fog találni. Nem azon múlik, hogy mennyit ad valaki, hanem főleg azon múlik, hogy hogyan ad valaki valamit a szegény felebarátjának! 14. Egy szeretettel és barátságosan adakozó kétszeresen ad és a túlvilágon is ugyanúgy fizetnek meg neki. 15. Ha sokkal bírsz, akkor amint mondtam sokat adhatsz; s ha örömmel és barátságos arccal adtad, akkor kétszeresen segítettél a szegényen, de ha magadnak sincs sok és nálad még szegényebb felebarátodnak a kevesedből is örömmel, és szívesen adtál egy részt, akkor tízszeresen adtál, a túlvilágon is ugyanígy fizetnek meg neked. Mert ha így cselekedtek a szegényekkel az Én nevemben, az éppen olyan, mintha Énvelem tettétek volna. 16. De ha minden adakozásánál vagy nemes tettnél meg akarjátok tudni, hogy Én Magam tetszésemet találome benne, akkor csak nézzetek az arcába annak, akivel szemben ti az Én nevemben úgy cselekedtetek jót, ahogy Én azt most megmagyaráztam, az Én tetszésemnek fokát tisztán és világosan meg fogja az mutatni nektek. 17. Csak egyedül az az igazi jócselekedet Isten előtt, amit az igazi szeretet tesz, de amit csak az értelem mértéke szerint cselekszetek, annak kevés értéke van az elfogadó előtt, de még kevesebb az adakozó előtt. Én mondom azt nektek, nagyobb boldogság adni, mint elvenni. 3

5 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 4 2. Fejezet: De most menjünk egy kissé előre és nézzük meg a vidéket Bethánia irányában: ott egy egész nagy menetet fogunk látni, amely különféle kereskedőkből áll, miután ma kezdődik a nagyvásár és öt napig fog tartani. 1. Ezután elmentünk arra a helyre, ahonnan Bethánia egész környékét látni lehetett, de azon kívül még igen sok olyan utat, amely még Jeruzsálembe vezetett. Az utakon és utcákon vámházak voltak fölépítve, amelyeknél az idegenek a kívánt vámot lefizetni tartoztak. A mi oldalunkra eső vámépületek vámszedői szolgáikkal együtt már tegnap óta nálunk voltak. 2. Erre megkérdezte az írástudó, hogy nem lennének szívesebben ott lent, ahol sok pénzt szedhetnének be? Erre így szólt az egyik vámszedő: Barátom ezt a kérdést valóban megtakaríthattad volna, mert ha ez a materiális nyereségbevétel fontosabb lett volna, mint ez a szellemi, akkor már biztosan helyünkön volnánk, amelyet otthagytunk, sőt már régen elmehettünk volna, mert senki sem állott volna utunkba, de mivel ez az életnyereség itt kedvesebb előttünk, mint a materiális ott lent a vámházaknál, tehát itt maradunk és semmit sem törődünk az elvonuló kereskedő karavánnal. Ami pedig azt a kis útivámot illeti, vannak még otthon embereink, akik ezt majd el fogják látni. De majd nemsokára megkezdődik a kalmárkodás a ti templomotokban is! Jólesne az neked, ha én azt mondanám, nézz csak oda, milyen nagy az élénkség már a templom csarnokai előtt, nem érdekelnek téged az ott elvárható nyereségek? Sok lesz ott a tiszta arany, ezüst, drágakő és igazgyöngy, és nektek mindenből le kell fizetni a tizedet, vajon kaptoke belőle, ha nem lesztek jelen? De mi vámszedők és előttetek nagy bűnösök most már tudjuk, hogy templomotoknak mindörökre hátat fordítottatok, s így részünkről egy ilyen kérdés a legnagyobb tapintatlanság volna. De mi most amúgy is elhatároztuk, hogy az Úr iránti szeretetből mindenkinek visszaadjuk a tizedrészét annak, amivel tudtunkkal valamikor megrövidítettük, s éppen ezért az a sok kereskedő legalább a mi vámsorompóink előtt menjen el anélkül, hogy fizessenek és mi azért még nem fogunk éhen halni. Hagyjuk tehát őket nyugodtan elvonulni! A vámszedő erélyes válaszára az írástudó nem felelt semmit, de magában megcsodálta a vámszedő és társainak nagylelkűségét. 3. Lázár azonban így szólt: Ezek az idegenek estefelé egészen biztosan feljönnek ide, s így kénytelen vagyok gondoskodni arról, hogy először a pince rendben legyen, ugyanúgy a konyha és az éléskamra is, s azon kívül még több asztalt és padot is kell tétetnem a szabadba, mert különben nem férnénk el. 4. Mondom Én: Hagyd ezeket, mert amíg Én itt vagyok, addig mindennel a lehető legjobban és leggazdagabban el vagy látva, és ha még annyian is jönnének, a legjobban el lesznek látva! Menjünk csak egészen nyugodtan az őrült világhajsza elé! Mennyi megterhelt teve, ló, szamár és ökör jár ideoda az utakon és utcákon s viszik uraik kincseit és javait; s mindezeket el fogják adni. 5. De ott ezen a széles úton, amely Galileából Jeruzsálembe vezet, ökrökkel befogott kocsikat és targoncákat látunk, azok Pontus vidékeiről rabszolgákat hoznak ide eladásra! 1418 év körüli gyönyörű testalkatú ifjakból és leányokból áll, szám szerint 120 fiú és 170 leány. Ezt az eladást fogjuk megakadályozni, s ezeknek a szegényeknek tanításáról és szabadságáról gondoskodni. Az ilyen emberi vásárok a város falán belül nem fordulhatnak elő, ez a hegy azonban már a város falán kívül esik és mégis igen közel van a városhoz, s majd mindjárt meglátjátok, hogy a kocsik és a targoncák éppen ennek a hegynek a lábánál fogják sátraikat felütni, s azután a kínálókat és kikiáltókat mindenfelé ki fogják küldeni, de mi eléjük megyünk, elvesszük tőlük az árukat, s a galád árusoknak majd olyat mondunk, hogy az ilyen kereskedelemtől majd elmegy a kedvük! 6. Mondja Agrikola: Uram! Mi volna, ha az ezektől az emberárusoktól a férfi és női rabszolgákat én megvenném a kívánt áron, s magammal vinném őket Rómába, ott rendesen neveltetném őket, azután megadnám nekik teljes szabadságukat és a római polgárjogot? 4

6 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 5 7. Mondom Én: A te eszméd és akaratod jó, de az Én eszmém és az Én akaratom mégis jobb lesz. Minek pénzt adni olyan valamiért, amit teljes joggal pénz nélkül is meg lehet kapni, és birtokba venni? Neked nem ugyanez a véleményed? Ilyen embereknek nyereséget adni annyit jelentene, mint őket gonoszságaikban még jobban megerősíteni, de ha több ilyen tapasztalatot szerzenek, akkor majd tartózkodni fognak attól, hogy ilyen embertelen kereseti forráshoz forduljanak! 8. Mondja Agricola: Uram Még valamit szemügyre kell vennünk, t.i. úgy emlékszem, hogy az emberkereskedelemre vonatkozólag Rómából minden ország részére egy egész külön törvény áll fenn, amelynek értelmében idegen, s nem római országból Róma országaiba, a római főhelytartó beleegyezése nélkül rabszolgákat behozni nem szabad! Ez a jóváhagyás azonban sokba kerül! Igen gyakran megtörténik tehát, hogy a rabszolgakereskedők rabszolgáikat gyakran hamis beleegyező okmányokkal kezükben országaikba becsempészik, ha ezeknél a rabszolgakereskedőknél ez az eset áll fenn, akkor könnyű volna tőlük az árut elvenni, de abban az esetben, ha a fent említett jogosítvány tulajdonában volnának, akkor természetes úton nem lehet más egyebet tenni, mint a kereskedőknek a kívánt pénzt megadni és megengedni,hogy akadálytalanul továbbmenjenek, mert ebben az esetben a törvény védelme alatt állnak! 9. Mondom Én: Nagyon helyesen ítéltél, de tudod, Én azonban Az vagyok, Aki az örökkévalóságnak a törvényeket előírom, s ebből megértheted, hogy Én itt, ahol az ellenkezőjére van szükség, nem fogom a Róma törvényeihez kötni magam, habár Én egyébként, mint ember alattuk állok. 10. Ezek az emberek, akik az említett rabszolgákat erre a vásárra hozzák, bár nagyon kapzsi és nyereségvágyók, de amellett a legnagyobb mértékben babonásak, s ez a sötét babona a legnagyobb ellenségük, ennélfogva előre tudom, hogy minek kell itt történni, hogy ezeket az embereket annyira megbüntessük, hogy nemcsak áruikat, hanem még többet is készséggel oda fognak adni, csakhogy épp bőrrel elmenekülhessenek. Majd ha itt lesznek, akkor tapasztalni fogjátok, hogy Isten bölcsessége és hatalma mi mindenre képes. 11 De most térjünk vissza a házba, s erősítsük tagjainkat egy jó reggelivel, mert az asztalok már meg vannak terítve, s a reggeli alatt rabszolgakereskedőink is már helyükön lesznek, s majd azután meglátogatjuk őket. 12. Mondja az írástudó: Uram! A templomot ma nem fogod meglátogatni? Mert ma igazán rút dolgok mennek ott végbe! Mondom Én: Mit törődöm Én a gyilkosok barlangjával ott lent a pokolban! Ott van Jehova igazi temploma, ahol az emberben olyan szív van, amely Istent mindenek fölött szereti és felebarátját, mint önmagát. De most menjünk a reggelihez! 13. Azután mindnyájan bementünk a házba, leültünk az asztalok köré, amelyeken már minden készen volt, ami kinekkinek a maga módja szerint a legjobban ízlett és a legjobb borokban sem volt hiány. A rómaiak csak most világos nappal csodálták meg igazán a pompás ivópoharakat, amelyek a legtisztább aranyból voltak és ezüsttálakat; a vén farizeus is közelebb jött, s nem tudott eléggé csodálkozni az ívópoharak és edények tisztasága fölött. De Lázár figyelmeztette őket,hogy fogjanak hozzá, mert a halak kihűlnek, s akkor azonnal nekiálltak, a hét farizeus is ettek és ittak, dicsérték az ételek és borok kitűnőségét. A 70 és egynéhány szegény, s köztük az asszony nem szűntek meg dicsérni az ételek és a bor jóságát, ugyanúgy a vámszedők és társaik is. Az egyik római így szólt: Megértem már 60 esztendőt, de ilyen jó eledelek s ilyen valóságos isteni bor még nem volt a számban! S a sok hálának és dicséretnek nem akart végeszakadni. 5

7 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 6 3. Fejezet: Hirtelen villámlás és hatalmas mennydörgés és annak jó hatása a babonás rabszolgakereskedőkre. Annak rendezésének magyarázata. Rafael megjelenik az Úr előtt: annak jó étvágya nagy és nehéz munkájához. Az Úr az övéivel meglátogatja a rabszolgakereskedőket. 1. Mialatt itt ültünk, ettünk, egyszer csak a tiszta és felhőtlen égből egy hatalmas villámlás történt, amelyet egy mindent megrázkódtató mennydörgés követett. Mindnyájan megrémültek, és azt kérdezték, hogy mit jelentsen ez? Mondom Én: Ezt majd mindjárt meglátjátok! Ez a jelenség a mi rabszolgakereskedőinknek a dolog kezdetét jelenti; mert mialatt mi itt ettünk és ittunk, ideérkeztek a hegy lábához, összes kocsijuk és targoncájuk itt is van már. Áruikat azonnal le is rakták volna, ha ez a villám ettől meg nem óvta volna őket! 2. Az északi Pontus népeinek is van a maguk módja szerint isteni tanuk, amely természetesen a legnagyobb mértékben hézagos és még ez is bizonyos igazmondók kezében van, akik a más népektől egészen elkülönítve élnek, s akiknek a saját birtokaik és bőséges nyájaik vannak és többnyire a hegyeken igen nehezen megközelíthető fennsíkon laknak. Ezek az igazmondók leginkább az indusoktól származnak, s így mindenféle mágiában és varázslatban otthonosak, s ezért sohasem, vagy igen ritkán mennek a nagy völgyekben lakó népekhez; de ezek széltébenhosszában tudnak róluk, és fontosabb alkalmakkor elmennek ezekhez az igazmondókhoz és jövendöltetnek maguknak, természetes hogy nem csekély áldozat ellenében. Ilyen alkalmakkor ezek a hegyi bölcsek néha néha a kérdezősködőknek beszélnek magasabbrendű és hatalmas láthatatlan lényekről, amelyek őket és az összes elemeket uralják, és hogy éppen ők, mint a hegyek bölcsei az alsóbb természeti hatalmaknak legközelebbi szolgáik és uralkodóik! Ez természetesen a vak zarándoklót mindig a legnagyobb csodálkozásba ejti, különösen, ha egy ilyen igazmondó a kérdezősködők előtt még egy csoda varázslatot is művel. 3. A mi rabszolgakereskedőink áruikkal együtt éppen onnan valók éspedig már hetedszer, habár Jeruzsálemben csak most először, mert máskor áruikat Líbiában, Kapadóciában, Tyrenusban és Sidonban, továbbá Damaszkuszban adták el; ezúttal idemerészkedtek Jeruzsálembe, s most sem jöttek volna ide, ha ez nem az Én akaratom lett volna. 4. Még mielőtt otthon elindultak áruikkal megkérdeztek egy igazmondót, hogy üzletük szerencsés lesze? S az igen komoly arccal ezt mondta: Ha nem fogtok villámot látni és mennydörgés hallani, akkor áruitokra hamar fogtok vevőt találni. Ez volt minden, amit az igazmondó nekik mondott. A rabszolgakereskedők ezt a jövendölést igen jónak találták, mert úgy vélték, hogy ebben a késői évszakban zivatar már nem jöhet. S most ez a hatalmas villámlás és mennydörgés megmásította nézetüket, s most tanácstalanul állnak a hegy lábánál. De még mielőtt kimegyünk még egynéhány villám fog következni, amelyek a mi rabszolga kereskedőinket még jobban meg fogják félemlíteni, s azután könnyen végzünk velük! 5. Mondja erre régi tanítványaim egyike: Ki tudja, hogy milyen nyelven beszélnek? Mondom Én: Az egyelőre nem tartozik rád; az egész világban nem létezik Előttem idegen nyelv! Ezek az emberek nagyobbrészt indus nyelven beszélnek, amely nagyon hasonlít az őshéber nyelvhez. Erre a tanítvány nem szólt semmit és megjött a második villámlás és a hatalmas mennydörgés is, s mihamar a harmadik. De valamennyi a földbe vágódott és nem okozott kárt. 6. A harmadik villámlás után egyszerre csak betoppant a szobába egy csodaszép ifjú (angyal) mélyen meghajolt Előttem és kedves, de férfiasan erős hangon így szólt: Uram! Hívásodra itt vagyok, hogy betöltsem szent akaratodat! Mondom Én: Te most Cyréniustól és Járától jössz. Mondja az ifjú: Igen Uram, szent akaratod szerint! 7. Erre a régi tanítványaim mind felismerték Rafaelt, odamentek hozzá és üdvözölték őt. Az ifjú pedig így szólt hozzájuk: Óh ti boldogok, akik állandóan az Úr mellett lehettek! De még mielőtt egy nagy és fontos munkához fognánk, adjatok valamit nekem is enni és inni! Erre mindnyájan versenyeztek abban, hogy az ifjúnak enni és inni adjanak. A rómaiak magukhoz hív 6

8 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 7 ták s a többiek is felajánlották az ifjúnak szolgálataikat, mert nem tudták az ifjú bájosságát eléggé megcsodálni. Akik nem ismerték, azok egy földi anya csodaszép gyermekének nézték, aki értésére jutott kívánságomra utánam utazott. Csak régi tanítványaim tudták, hogy ki volt az ifjú. Úgy evett és ivott, mint aki borzasztóan éhes. S mindenki csodálkozott rajta, hogy az ifjú hova tünteti azt a sok ennivalót. 8. De Rafael mosolygott és így szólt: Kedves barátaim, aki sokat dolgozik, annak sokat is kell ennie és innia! Nem így van? Mondja Agricola: Óh mindenesetre, te gyönyörű ifjú! De mondd el ki a te atyád és anyád, és melyik országból származol? Mondja Rafael: Ráérsz te még erre, még néhány napig itt maradok, s ez alatt majd közelebbről megismersz engem. Most nagy munka áll előttünk kedves barátom, tehát jól össze kell szedni magunkat! 9. Mondja Agricola: De kedves gyönyörű ifjú barátom! Mit fogsz te dolgozni ezekkel a gyöngéd leányos kis kezekkel? Hiszen te még soha nehéz munkát nem végeztél. És te akarsz nagy és súlyos munkára készülni? Mondja Rafael: Én még azért nem végeztem soha nehéz munkát, mert előtted még oly nehéznek látszó munka nagyon könnyű nekem! Majd a jövő ezt bebizonyítja neked! 10. Mondom erre Én: Most már itt van az ideje annak, hogy ezeket a foglyokat megváltsuk és felszabadítsuk, menjünk tehát, aki itt akar maradni, az maradjon! De mindnyájan arra kértek, hogy ők is jöhessenek, és Én megengedtem azt nekik. Erre azután lesiettünk a hegyről, s mihamar rabszolga kereskedőinknél voltunk, akik köré egész néptömeg gyűlt már, hogy rabszolgákat és a kereskedőket megbámulják. 11. Én erre intettem Rafaelnek, hogy a bámész népet távolítsa el innen, s az úgy szétszórta a népet, mint a pelyvát, mindegyik úgy szalad, ahogyan csak tudott, mert vad oroszlánokat pillantottak meg maguk körül, s elrohantak hogy szét ne szaggassák őket. 4. Fejezet: Az Úr és a rabszolgakereskedő. Az utóbbi mihamar felismeri Jézusban az Istent. Összehasonlítás a rabszolgakereskedő és a templomosok között. A jó csereüzlet. A rabszolgák felszabadulnak az örök élet megtartása ellenében. A számlafizetés elengedése. 1. Amikor a nép ily módon szétoszlott, akkor Én Rafaellel, Agricolával és Lázárral odaléptek a főkereskedőhöz, s az ő nyelvén így szóltam hozzá: Ki adott nektek jogot arra, hogy az embereket és a ti saját gyermekeiteket, mint árukat a vásárokon a világnak eladjátok és egy tyrannikus buja vevő rabszolgáivá tegyétek? 2. Mondja a főkereskedő: Ha te akarod őket megvenni, akkor megmutatom neked, hogy jogom van hozzá, de ha nem veszed meg őket, akkor mondom csak meg, ha akarod az ország helytartója előtt, hogy jogom van hozzá. Egykor engem is, mint rabszolgát adtak el, de az én uram, akit hűségesen szolgáltam, visszaadta szabadságomat és még sok pénzt is, én erre visszamentem hazámba és most magam is ugyanilyen árukkal kereskedem, mint amilyen áru én magam is húsz éven át szolgáltam mást. Én, mint rabszolga boldog voltam, miért ne lehetnének ezek is? A mi országainkban ez a régi szokás, és bölcseink ezért sohasem vontak bennünket felelősségre. A mi országaink törvényei ellen ezzel mi nem vétünk, s a ti országotokban pedig váltságdíjat fizetünk. Ennélfogva a mi jogaink értelmében senkinek sem tartozunk felelősséggel. 3. Mondom Én: De te harminc nappal ezelőtt fönt voltál a hegyekben és 30 juhot, 10 ökröt és 10 tehenet, 10 borjút áldoztál, és a te jövendőmondód azt mondta neked: Ha te az egész utazásod alatt nem fogsz villámlást látni és mennydörgést hallani, akkor szerencsés leszel! De te a dolgot egészen jóra magyaráztad, mert úgy vélted, hogy ilyen késői évszakban már nem létezhet zivataros idő, villámlással és mennydörgéssel, s nyugodtan útra keltél kereskedőtársaiddal; és most mégis mennydörgött és előtte villámlott és most mit fogsz tenni? 7

9 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 8 4. Erre a kereskedő nagy szemeket meresztett Rám és így szólt: Ha te olyan ember volnál csak, mint én vagyok, akkor ezeket nem tudhatnád! Mert először még soha nem voltál a mi országunkban, és másodszor az egész világon csaknem egy ember sem ismeri azt a helyet, ahol az első és a leghíresebb igazmondó lakik. El sem árulhatta ezt neked senki, mert mi nem áruljuk el magunkat a világ minden kincséért sem. Honnan ismered tehát az én legmélyebb titkomat? Barátom! Mondd meg ezt nekem, s az összes rabszolga a tiéd! 5. Mondom Én: Nem mondta azt nektek egyszer a ti igazmondótok, hogy létezik még egy nagyobb Isten is, Akiről ő csak régi titkos írásokból hallott?! De ez a halandók előtt túl nagy és érthetetlen, s ennélfogva a dologgal ne törődjetek tovább! Nem így beszélt a ti igazmondótok? 6. Erre a nagy kereskedő egészen magánkívül mondotta: Én már mondottam és mégegyszer mondom: Te nem vagy ember, hanem te Isten vagy! S mit tehetek én a Föld gyenge férge ellened, Aki engem egyetlen leheleteddel megsemmisíthetsz! Igaz ugyan, hogy földileg véve rossz üzletet csinálok! De ha még egyszer annyi rabszolgám volna, amennyi itt van, akiket valóban drága és nagy pénzért vásároltam, az legyen mind a Te tulajdonod! Mert tudod nagy és felfoghatatlanul fennkölt barátom, az én országomban mi tudjuk azt a legjobban, hogy a kemény medvebőr hol szorítja a lábunkat a legjobban, de segíteni nem tudunk magunkon! Segíts Te rajtunk barátom! És nemcsak ezek, hanem még ezerszer ennyi is a Tied és még azon felül annyi, amennyit akarsz, mert Te nem vagy ember, hanem egy tökéletes és igaz isten! 7. Mondom Én a körülállóknak: Vegyetek mindnyájan példát! Ezek a legsötétebb fajtából való rabszolgakereskedők és milyen hamar felismertek Engem, és ott fenn áll a templom, amelyet Dávid és Salamon nagy költségek árán Nekem építettek és milyen nagy a különbség ezek között a rabszolgakereskedők között, akik csak emberi testeket adnak el, és ezek között a lélekkufárok között, akik a lelkeket eladják a pokolnak. 8. Lássátok! Ezek a rabszolgakereskedők valóságos Illések ezekkel a nyomorult lélek orgyilkosokkal szemben ott fent! Azért egykor még Szodomának és Gomorrának a sorsa is jobb lesz Én előttem, mint ezé a nyomorult pokoli fajzaté ott fenn! Mert ha Szodomában és Gomorrában az történt volna, ami itt történik, akkor zsákban és hamuban vezekeltek volna, és üdvözültek volna! Ámde most Én vagyok itt magam, s ők mégis az életemre törnek! 9. Lássátok! Itt az oldalam mellett ál Rafael az én kedvenc Angyalom, és Én azt mondom nektek: Sokkal több a hasonlatosság őközötte és a rabszolgakereskedők között, mint közötte és azok között az Istenszolgái között ott fent! Én azt mondom nektek, ez a rabszolgakereskedő már egy angyal, de azok ott fent ördögök! 10. Erre Én ismét a rabszolgakereskedőhöz fordultam, és így szóltam hozzá: Barátom, mennyit kérsz az összes rabszolgáért? Beszélj! Mondja a nagy kereskedő: Én Istenem! Mit kérjek én gyenge ember Tőled? Mindezeket és még ezer ennyit adok Neked, ha méltónak találsz arra a kegyelemre, hogy elmondjam, miben szenvedünk hiányt, és miben szűkölködünk. 11. Mondom Én: Akkor tedd szabaddá őket és Én ezért megadom neked a lelketek örök szabadságát és az örök életet! 12. Mondja erre a nagy kereskedő: Az üzlet kész, s meg van kötve! Mert Istenekkel könnyű üzletet kötni. Szabadítsátok fel az összes rabszolgákat! Mert most csináltuk a legjobb üzletet. Hogy rabszolgáink nem járnak rosszul, arról előre meg vagyok győződve; de mi nyertük a legtöbbet, mert mi ezáltal Istentől megvettük az örök életet! Ti is beleegyetek társaim? 13. Mondják mindnyájan: Igen! Hibrám, ennél nagyobb nyereségünk még soha nem volt, de ami igazmondónk ezúttal nagyon tévedett! Mert éppen a villám és a mennydörgés segített bennünket a legnagyobb szerencséhez! Szabadítsátok föl a megkötözötteket és ők ingyen tulajdonai ennek a tiszta Istennek! Mi pedig azonnal térjünk vissza! 14. Mondom Én: óh nem! A megkötözötteket elfogadom ugyan, de ti még három napig itt fogtok maradni, de anélkül, hogy az nektek költségetekbe kerülne, mert ti érettetek Én fogok fizetni most és mindörökké! 8

10 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 9 5. Fejezet: Rafael felszabadítja a rabszolgákat az Úr nevében. Hibrám, a rabszolgakereskedő szép beszéde és kérdése Rafaelhez, hogy ki ő? Annak válasza. A boldog rabszolgakereskedő hálája az Úrhoz és megható jelenet a kedves üdvözítő és a felszabadított fiatal rabszolgák között. 1. Erre Én Rafaelnek ismét jelt adtam a foglyok felszabadítására, mire azok egy pillanat alatt felszabadultak és teljesen fel voltak öltözve, mert azelőtt meztelenek voltak. Az ifjú rabszolgáknak ez a hirtelen felszabadulása könnyen érthető okoknál fogva óriási szenzációt idézett elő és a nagy kereskedő, aki nem hitt szemeinek, odament hozzájuk és megtapogatta a felöltözött rabszolgákat és látta, hogy a ruhák valóban ruhaszövetekből készültek, s a rabszolgák tényleg az övéi voltak. Erre a rabszolgakereskedő fölemelte mind a két kezét és így szólt: Most látom csak igazán, hogy ti valóban az Istennek kezeiben vagytok! De kérjétek ti is őket, hogy kegyelmesen fogadjanak el ők is titeket. És ha majd igazán boldogok lesztek, gondoljatok a ti szüleitekre otthon, akik odahaza sovány országunkban dolgoznak, és nehéz fáradsággal keresik meg szűkös és sovány kenyerüket, és akik igen szegényes és nyomorult anyagból és szalmából készült kunyhókban laknak. Gyűjtsetek tudásokat magatoknak, s azután jöjjetek ismét vissza hozzánk, hogy általatok egyszer közöttünk is világosság legyen, és jobb élet! Mert mostantól kezdve a mi országainkból többé nem szállítunk és nem adunk el többé embereket. 2. Ekkor Hibrám Rafaelhez fordult, akinek szépségét és gyöngédségét nem tudta eléggé csodálni és így szólt: Óh te felfoghatatlan ritka szépség! Ifjú! Talán te is Isten vagy, hogy képes voltál ilyen csodálatos cselekedetre? Hogy tudtad azokat a kötelékeket, amelyekkel a rabszolgák voltak megkötözve olyan gyorsan feloldozni, s honnan szerezted azokat a drága ruhákat az ifjak és leányok számára? 3. Mondja Rafael: Én nem vagyok Isten, hanem Isten kegyelméből csak az Ő szolgája! Én önmagamból éppen olyan kevésre vagyok képes, mint te, és ha Isten mindenható akarata áthat engem, akkor mindenre képes vagyok, s nincs előttem semmi, ami lehetetlen volna. De mit fogsz kezdeni azzal a kétszáz otthon maradt rabszolgával, akik a kereskedelemre még nincsenek eléggé kihizlalva? 4. Mondja Hibrám: Erről is tudsz te, mindenható ifjú? Mit tehetnék egyebet velük, felnevelem őket hasznos és jó emberekké, s ezentúl úgy fogom őket tekinteni, mint saját gyermekeimet; de téged arra foglak kérni, hogy azok számára is teremts ruhákat, hogy azokat majd magammal vigyem. 5. Mondja Rafael: Erre még most nincs szükség, de, majd ha néhány nap múlva innen hazamégy, és megmaradsz becsületes szándékodban, akkor társaiddal együtt otthon mindent meg fogsz találni, amire neked és társaidnak szükségetek lesz. 6. Ebbe Hibrám belenyugodott és ugyanúgy társai is, s mindnyájan köszönetet mondtak neki, de még inkább Nekem, az Úrnak! Mert azt az összes kereskedő elismerte, hogy egyedül Én vagyok az Úr. Ezután a meglehetősen sok kocsira és targoncára gondoltak, amelyet a jelen idő kocsijával nem lehet összehasonlítani és nagyon kifáradt igavonó állataikra, és Hibrám így szólt Rafaelhez: Te mindenható csodaifjú! Hová fogjuk kocsijainkat, targoncáinkat elhelyezni, és honnan fogunk az állatok számára takarmányt szerezni? Mondja Rafael: Itt ezen a falon belül, amely ezt a hegyet körülkeríti, s amely annak az embernek a tulajdona, aki most az Úrral beszél, van elég kunyhó és istálló, és takarmány készlet is van elég állataitok számára, s így azokat jól elhelyezhetitek. 7. Ezzel a legnagyobb mértékben meg voltak elégedve; a felszabadított rabszolgák örömükben nem tudták, hogy mihez fogjanak. Mindnyájan oda akartak jönni Hozzám, hogy köszönetet mondjanak, és mivel nagy számuk miatt egyszerre nem volt helyük, tehát a legszebb rendben körbeálltak körém és nyelvükön arra kértek, hogy tekintsek rájuk és hallgassam meg őket! Erre nyájasan megnéztem valamennyit, s intettem, hogy beszélhetnek. Erre a felszabadult ifjú rabszolgák mélyen meghatva így szóltak: Óh jó Atya, szívünk mélyéből köszönjük Neked, hogy 9

11 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 10 megmentettél bennünket és feloldottad nehéz kötelékeinket. Nekünk nincs ugyan semmink, hogy ezt megfizethetnénk Neked, de ezentúl úgy akarunk szolgálni Neked, mintha lábaid, kezeid, szemeid, füleid, orrod és szád mi volnánk; óh engedd, hogy szeressünk jó Atyánk és légy ezentúl is a mi Atyánk a Te szeretetedben és jóságodban, és ne hagyj el bennünket soha többé. 8. Ezután körben mindegyikhez külön odamentem, megöleltem és szívemre szorítottam, és közben ezt mondottam: Béke legyen veled fiam, leányom! Erre az a sok szőkefürtös ifjú és gyöngéd, bájos és igen kedves leány sírt örömében és örömkönnyeikkel megnedvesítették kezeimet és lábaimat. 6. Fejezet: A rabszolgaságtól felszabadított gyermekek táplálása. Az Úr a világban dúskáló emberekről. Agricola kételyét és a kereskedelem védelmezését az Úr helyesli. Csak az uzsora kárhozatos, nem a becsületes üzleti forgalom. Lázár kérdi, hogy kicsoda Rafael, akit ő még nem ismer. Az Úr bejelent egy megkövezési jelenetet. Agricola kérdése a templomosok vértörvény szolgáltatásáról. 1. Ezután az ünnepélyes és minden szívet megindító jelenet után, amelyet az összes jelenlévők könnyekkel telt szemekkel néztek végig így szóltam Én Rafaelhez: Most pedig vezesd őket fel előttünk és lásd el őket; s majd azután, ha utánatok megyünk, fogunk magunkról gondoskodni! Rafael a felszabadultakat erre fölvezette, s amikor a nagyterembe értek, ott már három hosszú asztal meg volt terítve és ezek a felszabadult volt rabszolgák, akik még igazi gyermekek voltak örömmel és vidáman fogyasztották el a számukra elkészített eledeleket s egy kevés bort is ittak vízzel, s telve voltak örömmel és jókedvvel. 2. Mi egy ideig még az úton maradtunk és néztük azt a sok kereskedőt és kalmárt, akik állatokkal, árukkal és gyümölcsökkel vonultak el előttünk a nagy úton a város felé. Ekkor a római így szólt Hozzám: Hiszen ezek között olyan sok zsidó van, nem tudnak ezek még semmit sem Rólad? Mégis csak különös, hogy milyen közönyösen vonulnak el előttünk az emberek! Mondom Én: Úgy, ahogy ezek még sokan fognak elvonulni Előttem, s nem fognak Rám sem nézni, sem megismerni, hanem csak tovább túrnak majd világiasságukban mindaddig, amíg a halál a sírba dobja őket, s lelküket a pokolba! Az ilyen kereskedők üzleti emberek, kalmárok, vásárosok túlságosan eltávolodtak a szellemiektől és a jobb emberek között ezek éppen olyanok, mint a fattyúhajtások a nemes gyümölcsfák ágain és a konkoly a búza között. Hadd menjenek sírjuk és haláluk elébe! Mondja Agricola: De én Uram és én Istenem! Az emberek között mégis csak fenn kell, hogy álljon a kölcsönös kereskedelem, mert különben az olyan embereknél, akik rossz és sovány országok lakói nem volnának képesek megélni. Beszéljünk csak Európa országairól, amelyek leírhatatlan hegyes vidékek, nincs egyebük csak sziklákra halmozott sziklák. Ezeknek az embereknek életszükségleteit csakis a kereskedelem által lehet megszerezni. Szüntesd meg ezt a feltétlenül szükséges forgalmat, egy egész nép éhenhal. Neked, mint a mennyek, és az összes világok Urának szintén be kell látnod, hogy az ilyen emberek csakis bizonyos üzleti forgalom által élhetnek és létezhetnek. Ennélfogva nagyon csodálkozom, hogy ezt a te legnagyobb isteni bölcsességed annyira kárhoztatja! A legnagyobb tisztelet a legtisztább isteniségednek, de ezért az ítéletedért az én egyébként egészséges emberi értelmemmel nem tudok tetszéssel adózni! 3. Mondom Én: Barátom, amit te tudsz, és te értesz, azt engedd meg Én már azelőtt is régen tudtam és értettem még mielőtt egy őscentrális Nap egy hüvelybolygóban világított! Bizony mondom neked: 4. Én nem ellenzem, és nem kifogásolom az embereknek egymással való igazságos és jótékony érintkezését, mert úgy akarom ezt Én magam is, hogy az egyik ember bizonyos tekintetben függjön a másiktól, s akkor az ember és ember között igazságos érintkezés teljesen a felebaráti szeretet rendje szerint van. De remélhetőleg azt is be fogod látni, hogy Én a legszeretetlenebb 10

12 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 11 uzsorásról dicsérő módon nem beszélhetek! A becsületes kereskedő munkájáért és fáradságáért megfelelő jutalomban részesüljön; de ne akarjon tíz garasért ezer garast, sőt még többet is nyerni! Érted ezt? 5. Én csak az uzsorát kárhoztatom, de nem a szükséges és jogos érintkezést! Értsd meg ezt jól, hogy kellemetlen kísértésbe ne essél! Erre a római bocsánatot kért Tőlem és bevallotta, hogy nagyon tévedett. 6. Ezután Lázár lép Hozzám és így szól: Uram! Miután úgyis fölmegyünk a magaslatra, mert itt már nincs mit csinálnunk, tehát szeretném Tőled megtudni, hogyan áll a dolog ezzel a csodálatos ifjúval? Ki ő és honnan való? Viselete szerint galileainak látszik, de mikor jutott ekkora bölcsességhez és csodaerőhöz? Hiszen külseje szerint ítélve alig látszik 16 évesnek, és mégis messze felülmúlja régi tanítványaidat. Kérlek, adj nekem erre felvilágosítást! 7. Mondom Én: Nincsene megírva: Abban az időben Isten angyalait látjátok a menynyekből a Földre szállni az embereket szolgálni. S ha ez ismert dolog előtted, nemsokára azt is be fogod látni, hogy miképpen áll a dolog ezzel az ifjúval. De egyelőre ezt tartasd meg magadnak, a többieknek maguktól kell erre rájönniük. 8. Régi tanítványaim ismerik már őt, de idő előtt ők sem ismertethetik meg. Te úgy véled, hogy nemsokára vissza kell mennünk szállástanyáidra, de erre egy óra múlva is ráérünk még. Most csak várakozzunk itt tovább az utcán, mert nemsokára olyan dolog fog történni, amelynél a mi jelenlétünkre igen nagy szükség lesz. Kérdi Lázár: Uram! Valami rossz dolog fog történni? 9. Mondom Én: Barátom, ebben a világban az emberek között kevés jót várhatunk! A kereskedők beözönlése már gyengül, s a farizeusok szolgái nemsokára idehurcolnak egy szegény bűnöst, aki egy órával ezelőtt éhségében a templomban közszemlére kitett kenyérből egyet ellopott, s ott a magas fal alatt lévő helyen bűnéért megkövezik! Ezt fogjuk megakadályozni. És most már tudod, hogy miért kell itt maradnunk! 10. Meghallotta ezt Agricola is, odalépett Hozzám és így szólt: Uram! Hallottam szavaidat, amelyek valóban nem hangzottak valami épületes módon! A templomosoknak is van Jus gládiijuk? Én ismerem jól azokat a privilégiumokat, amelyeket Róma a népeinek adott, de ilyen privilégiumról én nem tudok! Óh, erről a dologról majd közelebbről fogok tudakozódni. Mondd, óh Uram és Mesterem, hogyan áll ez a dolog? 11. Mondom Én: Amikor a rómaiak a zsidók országainak urai lettek, hajszálpontosan átvizsgálták a zsidók isteni tanait, Mózes és a többi zsidó próféták törvényeit és úgy találták, hogy Mózes a templomot, azaz annak papjait felhatalmazta arra, hogy bizonyos túl nagy gonosztevőket megkövezzenek, de a papoknak maguknak nincs joguk ahhoz, hogy valakit halálra ítéljenek, hanem a gonosztevőket ki kell szolgáltassák a törvénynek és az ítélkezik a papok tanúbizonysága alapján, és azok adják át a nagy gonosztevőt a megkövezőknek. De ez itt nem történt meg, a papok önhatalmúlag cselekszenek, és bért fizetnek Heródesnek azért, hogy bizonyos fokban nekik is legyen önhatalmú Jus gládiijuk, amellyel a legnagyobb mértékben visszaélnek, amit éppen ez az eset is igazolni fog. De most figyeljünk jól, mert mindjárt itt lesznek. 7. Fejezet: A tömeg megjelenik a megkövezővel; Agricola mint Róma követe kihallgatja a templom főnökét. Ez utóbbi és a poroszlók el akarnak menekülni, de maradniuk kell. 1. Alig mondottam ezt el, máris egy nagy néptömeg közeledett, amely a szerencsétlent borzalmas módon vonszolta előre. Én erre mondom Agricolának: Menjünk mi ketten a poroszlók elébe, akiket egy templomfőnök vezet. Mi éppen a nagykapu kijáratánál értünk eléjük és Én a rómainak a nyelvére helyeztem a szavakat, mire az egy római szigorú hangjával és arcával így kiáltott a főnökre! Mi történik itt! Mondja a főnök: Nekünk megvan a régi jogunk Mózestől s 11

13 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 12 a pallós jogunk is, s egy ilyen nagy gonosztevővel szemben azt saját hatalmunknál fogva végre is hajtjuk! Mondja a római: De én Rómából, mint a császár küldötte éppen azért jöttem ide, hogy vizsgálatot tartsak a Rómától kapott privilégiumokkal való visszaéléstek felett. Hol van a világi bíró ítélete? 2. A templomfőnököt ez a kérdés nagyon kellemetlenül érintette és így szólt: Mutasd meg előbb te, hogy valóban római küldött vagye? Mert akárki felöltözhet római ruhába, és a császár nevében előírhat nekünk törvényeket! Erre Agricola egy aranytokból kihúz egy pergamentekercset, amely minden pecséttel úgy el volt látva, hogy a főnök egy pillanatig sem kételkedhetett többé, hogy az okmány tulajdonosa valóban hatalmas és magasrangú római! Erre aztán Agricola a legnagyobb komolysággal kérdi: Én az okmányt kívánságodra azonnal felmutattam, hol van a kívánt világi bíró ítélete? 3. Mondja a főnök: Én már az imént mondottam neked, hogy a templom Mózestől bírja a régi jogot, hogy a templom ellen való nagy bűnöst halállal büntessük, s ezt a jogot Róma is szentesítette! S így a templom egészen helyesen cselekszik, ha elrettentő példaképpen egy ilyen gonosztevőt, aki Isten és annak temploma ellen vétett, Mózestől elrendelt megkövezés által bünteti. 4. Mondja Agricola mind komolyabban: Ez a templom már Mózes idejében is fennállott? Mondja a főnök: Az éppen nem, de Mózes próféta volt és szellemében bizonyára tudott arról, hogy Salamon a bölcs és nagy király Istennek templomot fog építeni, ennélfogva aki a templom és annak megszentelt berendezései ellen vét, az éppen úgy büntetendő, mint aki Isten ellen vét! 5. Mondja Agricola: Miért állított fel akkor Mózes az ilyen esetekre különbíróságot, és miért nem adta az ilyen ítéleteket a papok kezébe? Hogyan lettetek ti életrehalálra bírái az embereknek? Mózes csak papokká tett benneteket és Róma azért, mert Saul királyotok idejében a világi bíráitoktól ugyanazt a jogot szerezte meg magának, nektek mindnyájatoknak is egy világi bírói hivatalt adott éspedig azzal a kifejezett utasítással, hogy minden gonosztevőt, különösen, ha az halált érdemel, mindenkor a község világi bíróságának kell átadni, és semmiféle pap nem tartozik törődni azzal, hogy a törvény miképpen rendelkezett a gonosztevővel. Ennélfogva benneteket nem illet meg valaki fölött bíráskodni, vagy valakit elítélni, sőt még az ítéletet végre is hajtani! 6. Ennélfogva tehát ezt a gonosztevőt azonnal bocsássátok szabadon! Majd én fogom őt kihallgatni, s majd abból kitűnik, hogy vétke megérdemeltee a halált, vagy nem! És jaj nektek, ha részetekről ennek az embernek az ügyében bármilyen igazságtalanságot is fogok hallani. 7. Erre a szigorú fenyegetésre a templom poroszlói és a szolgák a gonosztevőt szabadon bocsátották, odaállították Agricola elé és a főnök ezt mondta: Itt a gazember, hallgasd ki őt magad! Én, és ezek a szolgák remélem elég tanúk leszünk, és konok hazugságaival szemben mi is felléphetünk? 8. Mondja Agricola: Természetesen! De a legigazabb és legmegbízhatóbb tanúm itt van az én oldalam mellett és előre kijelentem, hogy minden hazugságot úgy a gonosztevő részéről, mint a ti részetekről a legszigorúbban meg fogok torolni. De még szigorúbban fogok azokkal eljárni, akik e fölött a szegény fölött bosszúból egy ilyen megbüntetendő ítéletet hoztak! 9. A rómainak erre a nem nagyon barátságos felszólítására a főnököt szolgáival együtt igen nagy félelem lepte meg és mindenáron arra törekedett, hogy valami módon elmeneküljön, és a szolgák is azt mondták: Mi dolgunk legyen itt? Nekünk nincs akaratunk, nekünk engedelmeskedni kell a templom parancsának. Ezt a dolgot intézze el veled maga a főnök, fenséges parancsolónk! Ha egy gonosztevőt meg kell büntetni, akkor mi vagyunk az ítélet végrehajtói, de hogy valakit miért ítéltek el tulajdonképpen arról mi nem tudunk, csak annyit, amit a bíró röviden tudtunkra adott. Hogyan tanúskodhatnánk tehát ez ellen a gonosztevő ellen? Engedd meg fenséges parancsolónk, hogy innen eltávozzunk! 12

14 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet Mondja erre Agricola: Erről szó sem lehet, ti itt maradtok a főnök miatt éppen úgy, ahogy neki is itt kell maradnia mindaddig, míg a gonosztevőt ki nem hallgattam. 8. Fejezet: Agricola tovább vallatja a főnököt a gonosztevő ügyében, s bölcsen és világosan beszél a törvény kezeléséről. Leleplezi az undok templomi törvényeket a Mózesi törvényekkel szemben és azután a gonosztevőhöz fordul. 1. Amikor ezt a szentenciát meghallották és Agricola először kérdi a főnököt: Mit vétett ez az ember, hogy tőletek halált érdemelt! Mondja a főnök nagyon merészen: Ő tegnap délután a közszemlére kitett megszentelt kenyereket szemtelen kézzel megragadni merészelte, sőt evett is belőle, amit büntetlenül csak a főpap tehet, imádság és zsoltáréneklések között. De tetten érték és a törvények értelmében megérdemelt halálra ítélték és nincsen szükség további kihallgatásra, mert maga a tett igazolja a legjobban a gonosztevő bűncselekményét! 2. Mondja Agricola: Úgy. Ez nagyon dicséretes jogszolgáltatás! Vajon a mi törvényeink értelmében minden gonosztevőnél elsősorban nem azt kelle először tekintetbe vennünk, hogy a gonosztevő egyik vagy másik gonosztetténél mennyire beszámítható? Ha egy hülye ember még oly nagy gonosztettet visz is véghez ami egy intelligensebb embernél a törvények szerint halálbüntetést vonna maga után, ugyanakkor a hülyét őrizetbe kell venni, hogy a jövőben az emberi társadalomra ne legyen veszedelmes, és ha megjavult, vagy szabadon kell bocsátani, vagy ellenkező esetben gályarabnak kell felhasználni, hogy bűneit levezekelje és az embernek mégis valamennyire hasznára legyen! 3. Továbbá a gonosztevőnél azt is tekintetbe kell venni, hogy milyen körülmények kényszerítettek egy ilyen embert, amelynek valósággal a hajánál fogva húzták a gaztett elkövetéséhez amelyek a gonosztettet nagyon is enyhítik! Mert hiszen igen nagy különbség az, ha egy ember leesik a háztetőről, s ezáltal egy véletlen alatta álló embert agyonüt, vagy ha valaki szándékosan megöl egy embert, s mind a két esetben mégis lehetnek olyan mellékkörülmények, amelyeket minden igazságos bíró megszívlelni tartozik, mert azok egy és ugyanazon bűnügyben, vagy enyhítő, vagy súlyosbító körülményül szolgálhatnak. 4. Ha valaki, mint vádló elmenne hozzátok és azt mondaná: Ez az ember megölte a testvéredet és ha ti anélkül, hogy a vádlottat továbbra is kihallgatnátok azonnal halálra ítélnétek, milyen nyomorult bírák lennétek ti akkor? A mi törvényeink szerint nincsenek kifejezetten minden bírónak szigorúan megparancsolva, hogy mindenek előtt a cur quomodo quando ext quibus auxiliis (miért, hogyan, mikor és milyen körülmények között) kérdéseit és csak azután ítélni. Megtettétek ezt ezzel a gonosztevővel szemben? Mondja a főnök: De nálunk, a templomban nincsenek római törvények, hanem mózesi törvények és azok másképpen szólnak! 5. Mondja Agricola: Úgy! Ha a ti Mózesetek olyan bírói törvényeket adott, ahogy ti azokat a templomotokban követitek, akkor a ti Mózesetek a legkegyetlenebb és legbutább törvényhozó kellett, hogy legyen, akivel szemben mi rómaiak valóságos Istenek lennénk! De én nagyon is jól ismerem Mózes szelíd törvényeit és törvényeiteket is azok szerint alakítottuk, és ti templomosok Isten és mindenki előtt a legnagyobb büntetésre méltó hazugok vagytok, ha szemembe meritek mondani, hogy legbutább tyrannikus és legkegyetlenebb templomtörvényeitek Mózestől származnak. Ezek a ti törvényeitek, amelyeket önakaratúlag, Istent elfelejtve értelem és lelkiismeret nélkül írtatok össze, és az undok törvényeitekkel kényetek, kedvetek szerint kínozzátok a szegény népet. Ti képesek vagytok azokat egy bölcs Isten által megszentelt törvényekképpen elismerni? 6. Mondja a főnök: Hiszen nem én csináltam a templom törvényeit. S ha már egyszer megvannak, ahhoz kell tartanunk magunkat, akár Mózestől, akár mástól származnak! Mondja Agricola: Majd mi rómaiak azon leszünk, hogy az ilyen visszaéléseknek gátat vessünk! De most Audiatur et altera pars (hallgassuk ki a másik részt)! 13

15 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet Erre Agricola barátságos arccal a gonosztevőhöz fordulva így szól: És most mondd el őszintén teljesen az igazság szerint, hogyan követted el ezt a gonosztetted, ne tagadj semmit és vallj be mindent! Mert én meg is menthetlek, de meg is ölhetlek, ha gonosztetted halált érdemel! 9. Fejezet: A gonosztevő nyílt vallomása a papok új gyalázatosságait hozza napvilágra. Agricola vigasztalja őt. 1. Erre a gonosztevő fölemelkedik és nyíltan, szabadon, minden tartózkodás nélkül így szól: Nagy és hatalmas igazságos uram és bírám! Én épp oly kevéssé vagyok gonosztevő, mint te és Az, Aki itt veled van! 2. Én egy szegény napszámos vagyok, és a két kezem munkájával kell eltartanom atyámat és anyámat, akik csaknem mindig betegek és munkaképtelenek; azonkívül van még egy fiatalabb testvérem is, aki csak 17 éves és 8 hónapos; őt is el kell tartanom, mert ő nem kereshet semmit, mert otthon a beteg szülőket kell ápolnia. Ez az én kedves és derék testvérem habár nagyon szegény de természettől fogva nagyon szép és bájos és sajnos ezt a templomosok nagyon jól tudják, s egyesek mindent elkövettek, hogy elcsábítsák. De nem tudtak semmit sem elérni, s ezért fenyegetésekkel illették szüleimet mondván: Várj csak büszke koldusfajzat! Majd nemsokára szelídebb és alázatosabb leszel! 3. A következő napon ismerős házaknál munkát kerestem, és azt mondták nekem, hogy a papok nagy bűnösnek nyilvánítottak ki, mert testvéremmel vérfertőzést űzök, s ezért mindenki ajtót mutatott és nem kaptam munkát. 4. Én erre elmentem néhány pogányhoz és előadtam nagy bajomat, azok megajándékoztak néhány fillérrel, hogy kevés kenyeret vehessek magunknak, de az a néhány fillér hamar elfogyott és nekem és enyéimnek már két nap óta nem volt mit ennünk. Nem tudtam keresni sem és senkitől kérni sem mertem valamit. Hogy munkát nem kaptam, ennek az ünnep is oka volt, mert az ünnepek alatt munkát nem lehet kapni. Erre azt gondoltam magamban: Ha te, mint bűntelen zsidó, azt tennéd, amit egyszer Dávid tett, amikor nagyon éhes volt, az talán nem lenne Isten előtt olyan nagy bűn. 5. És amikor tegnap késő délután nagy ínségtől hajtva bementem a templomba, megláttam a közszemlére kiállított kenyereket, az egyik felé nyúltam, s annak egyik részével a magam éhségét akartam csillapítani, a másik részét éhes szüleimnek, s nem kevésbé éhes tervéremnek akartam vinni, de abban a pillanatban felfedeztek a leskelődő őrök, és gonosztettet gonosztettre kiáltoztak és könyörtelenül a papok elé hurcoltak; ezek természetesen azonnal felismertek és így kiáltottak: Hiszen ez az a büszke koldus, a vérfertőző, s most a kenyereink ellen követte el a gaztettet, s ezért holnap még délelőtt megköveztetik. 6. Ezután mindenféle kínzások és borzalmas szidalmazások között egy sötét odúba dobtak, ahol máig sínylődtem. S hogy onnan hogy hurcoltak idáig, azt nagy bíró, már magad is láthattad! De hogy mi történt szegény szüleimmel és szegény testvéremmel, és még mi fog történni, azt csak Jehova tudja. Felséges bíró! Ez minden, amit gonosztettemről őszintén elmondhattam, oh ne ítélj olyan szigorúan, mint ez a főnök ítélt! Mert nyíltan szólva éppen ő volt az, aki az én ártatlan testvéremet el akarta csábítani, amire megesküdhetek Isten és minden ember előtt. És erre több hűséges és igaz tanút is jelölhetek meg, akik ebben a szomorú ügyben esküvel erősítenék meg az én igazamat! 7. Erre Agricola, aki a templomos gazsága fölött egészen felháborodott, így felelt: Barátom! Aki olyan nyíltan beszél, mint te, annak valóban nincs szüksége több bizonyítékra. Azonkívül van itt mellettem még egy igen fontos tanú, aki ellenőrzi a te vallomásod igazságát. De majd azonnal itt lesz valaki, aki szüleidet és testvéredet egészen megerősítve ide fogja vezetni, és még valakit, akire nekem a templomra vonatkozólag nagy szükségem lesz. 14

16 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet Fejezet: Rafael elővezeti a szegény szüleit és testvérét, valamint a római bírót és a katonákat. A szülők és a testvér vallomása. Az infámis főnök vallomása. Agricola felszólítja a családot, hogy ítélkezzenek a főnök fölött; a szegény atya nemes ítélete. 1. Az Én benső kívánságomra Rafael már meg is jelent, akihez Én bensőleg így szóltam: Engedelmeskedj a római kívánságának, mert most neki adom át a gondolatokat, szavakat és az akaratot! 2. Amikor Agricola észrevette Rafaelt, ezt mondotta: Mindjárt gondoltam, hogy sokáig nem váratsz magadra! Mondja Rafael: Én már tudom, hogy mit akarsz, s néhány pillanat múlva minden rendben lesz; mert ők nincsenek messze innen, s ezért hamar ide is teremtem őket! Mondja a főnök: Minek az? Mondja Agricola: Akkor fogsz beszélni, majd ha kérdeznek, most hallgass! Erre az angyal gyorsan eltávozott és nemsokára elővezette a két szülőt és a fiatal, nagyon szegényes, de külsőleg valóban nagyon szép testvért, s egyben tíz római katonát és Pilátus képviseletében egy bírót. És Rafael így szólt Agricolához: Barátom, így jó lesz? Mondja Agricola: Egészen biztosan, mert éppen így akartam én is. Erre Rafael visszalépett és teljes készenlétben volt, hogy intésem szerint cselekedjen. 3. Agricola most a három tanúhoz fordult s azt kérdezte tőlük, hogy ezt az összegyötört embert ismerike? Mondja a testvér: Óh Jehova! Mi történt az én szegény fivéremmel? Ő tegnap délután elment valahova kenyeret hozni, mivel már teljes két nap óta semmit sem ettünk, de nem tért többé vissza. Nagyon aggódtunk érte, imádkoztunk, hogy semmi baj ne érje őt! És most az ifjú hírnök szerint itt olyan állapotban találjuk őt, ami mögött semmi jó nem lehet! A leány még tovább akart beszélni, de Agricola nyájas hangos figyelmeztette őt, mondván: Hagyd el, Cion bájos leánya a további kérdezősködést, mert fivéred most már a legjobb kezekben van. De én majd bemutatom neked azt a templomfőnököt, aki fejét most éppen elfordította tőlünk és te őszintén és teljes igazság szerint be kell, hogy valljad, hogy ismerede őt és hogyan? 4. Mondja a testvér Óh Uram! Ne fáradj! Mert ezt a nyomorultat idejövetelemkor legnagyobb borzalmamra már messziről felismertem! Mondja Agricola: Az nem baj! Annál jobb nektek mindnyájatoknak! 5. Erre a római parancsoló hangon odaszólítja a főnököt, mondván: Lépj közelebb nyílt arccal és beszélj! Mit hozhatsz fel az ellened felhozott vádakkal szemben? Valld be az igazságot, vagy izzó kereszten foglak vallatni, hogy közelebbről ismerd meg a rómaiak igazságosságát! Mert mi rómaiak semmiféle pappal nem teszünk kivételt! Állj elő és beszélj! 6. Erre megfordult a templomfőnök és reszkető hangon így szólt: Uram, aki telve vagy hatalommal és méltósággal! Mit hozhatok fel még?! Sajnos úgy van, ahogy ez a szegény az imént vallotta, s én megérdemlem azt a büntetést, amit rám fogsz mérni! Ha még megszabadulhatnék, akkor embertelen eljárásomat ezzel a szegény családdal ezerszeresen jóvátenném, de én az igazságos büntetéstől való felmentést nem érdemlem meg, s így nehéz lesz a szegény és igen becsületes és derék családdal szemben jóvátenni azt, amit vele szemben elkövettem. 7. Mondja Agricola: Én nem vagyok hozzátok hasonló bíró, akit a szenvedély vezet, hanem az igazság mértéke szerint való bíró vagyok, de én azt mondom itt, hogy a te fő bíráid ez a négy olyan embertelenül, mélyen megsértett ember! Ahogy ezek ítélkeznek majd feletted, ugyanúgy fogok majd én is ítélkezni, de amit ez a szegény éhes a templomban a szemlére kitett kenyerek ellen vétett, afölött ítéljen az Isten; ha Ő megbocsát neki, akkor mi is megbocsátunk, mert ellenünk nem vétett! 8. Erre Agricola a szegény családhoz fordulva mondja: Határozzátok meg ti, hogy mit tegyek ezzel a nagy gonosztevővel? Mert ő nemcsak a ti házatokat sértette meg kétszeresen, mert ártatlan leányotokat meg akarta gyalázni, s mert az nem sikerült neki, gonosz szájával elérte, hogy fiatok sehol munkát nem kapott, hanem fiatokat azért, mert éhségét a közszemlére kitett 15

17 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 16 kenyérrel akarta csillapítani, megkövezésre ítélte. És ha az összes emberbarátoknak ez az emberbarátja nem lett volna itt, akkor a ti fiatok már halott volna, és soha többé nem láttátok volna viszont. Ott elől állnak még az állati templomporoszlók, akiknek meg kellett volna őt kövezniük, és éppen ez a templomfőnök volt az a könyörtelen és igazságtalan bíró, aki fiatokat megkövezésre ítélte, mert a közszemlére kitett kenyerek érintésének törvénye nem ismeretlen előttem. A halálbüntetést Mózes csak a megátalkodott gonoszság esetére rendelte el, és nem az éhínség esetére, amikor minden zsidónak joga van még a közszemlére kitett kenyérrel is megelégíteni magát, ha nagyon éhes, éppen úgy, ahogy azt a ti nagy királyotok Dávid tette, amikor éhes volt, mert Mózes törvényét jobban ismerte, mint akkori főpapjai. Ezzel a ti fiatokat fel is mentem minden vád alól, s most rajtatok múlik, hogy ítéletet mondjatok efölött a nagy gonosztevő fölött, aki anynyit vétett ellenetek! 9. Mondja a fiú és a szép leány atyja: Uram, te hatalmas bíró! Mi mindnyájan köszönjük a nagy Istennek, neked és a te barátodnak, hogy ebből a veszedelemből ilyen csodálatos módon megmenekültünk. De amiképpen az Isten a jót és igazat végül mindenkor megvédi, azonképpen bünteti mindenkor a megátalkodott bűnös gonoszságát, hogyha bűnbánat és vezeklés nélkül megátalkodik gonoszságában! De ha komolyan megjavul, akkor még Isten is megbocsátja még oly nagy és még oly sok bűnét; azért én nem ítélem el ezt az embert, hanem átengedem őt az Isten akaratának; mert egyedül Isten a legigazságosabb bíró! Így ítélkezünk mi, a mi legnagyobb ellenségünk fölött. Mindnyájan teljes szívből megbocsátjuk neki mindazt, amit ellenünk elkövetett! 11. Fejezet: Egy jobb érzés megnyilatkozása a főnöknél. Agricola ítélete. A főnök jótékony ajánlatát elutasítják, s helyette egy igen jó és komoly tanácsot kap. Az Úr a szegények számára felüdítést rendel el. Agricola a szegény családért és a felszabadított rabszolgákért a számla megfizetését magára vállalja. 1. Amikor a templomfőnök a becsületes és szegény atyának ezt az ítéletét meghallotta, könnyekben tört ki és így szólt: Óh nagy Isten! Milyen jók a Te igaz gyermekeid és milyen borzalmasan gonoszak vagyunk mi, mint a pokol igazi kígyófajzatai! Óh Isten! Büntess engem gonosz érdemem szerint! 2. Mondja Agricola: Ha ezek nem ítélkeztek feletted, akiknek teljes joguk lett volna hozzá, akkor én sem ítéllek el, de azért hozattam ide a bírót, hogy neked és az egész templomnak szigorúan tiltsa meg, hogy ezentúl bárki fölött is ítéletet mondjatok, mert különben sem te, sem az egész templom nem lesz felmentve. Ezeket, a poroszlókat itt önkényes kajánságuk miatt, amelyet ezekkel, a szegényekkel szemben tanúsítottak, fejenként száz botütéssel fenyíttetem meg, hogy ők is érezzék, hogy ilyen embertelen kajánság hogy eshet egy ilyen szegény ártatlannak. A katonák azonnal vigyék őket a fegyházba és vesszőzzék meg őket, úgy legyen! Erre ezek elkezdtek bőgni és ordítani és könyörögni. 3. Mondja Agricola: Ezek a szegények nem könyörögteke, hogy ne kínozzátok őket, amikor ott őrködtetek mellette és a könyörgését ti semmibe sem vettétek és éppen azért, mert olyat tettetek, amihez semmi jogotok nem volt, tehát egyetlen korbácsütést sem engedek el nektek, sőt gyötrőiteknek szigorúan értésére adatom, hogy minden ütés erősebb legyen! És most kotródjatok, mert a ti számotokra sem Istennél, sem nálam nincs kegyelem! Erre a katonák körülzárták a 15 templomi poroszlót és pribéket, és maguk előtt hajtották őket. 4. A templomfőnök erre remegő hódolattal így szólt a rómaihoz mondván: Fenséges és hatalmas parancsolóm! Mi az, amit nekem ezzel a bíróval el kell intéznem? Mondja Agricola: Azt én már bejelentettem neked, de ha nem értetted meg, akkor mégegyszer megmondom: Te a bíróval elmégy a Tanácsházba, s ott majd megkapod az utasítást arra, hogy a jövőben a templom a Mózesi törvényekkel szemben miképpen tartozik viselkedni, s annak az utasításnak az áthágá 16

18 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 17 sát Róma mindenkor a legszigorúbban fogja megtorolni! Pilátus az én parancsomra ezt a rendelkezést alá fogja írni, s te azzal elmégy a templomba és kihirdeted! 5. Mondja a főnök: De ha Pilátus közelebb érdeklődik felőled, mit mondjak neki? Mondja Agricola: Ezt Pilátus nem fogja megtenni, mert én már néhány nappal ezelőtt nála voltam, s engem nagyon is jól ismer, s nagyon jól tudta, hogy ezeket az országokat a császár nevében miért utazom most be, és most te is mehetsz! Erre a bíró és a főnök mélyen meghajol Agricola előtt, és a bíró figyelmezteti a főnököt, hogy kövesse őt! 6. Mondja a főnök: Még egy kérdésem volna a császár küldöttjéhez, várj még egy kissé! Mondja a bíró: Kérdezz tehát gyorsan, mert mi bírók ebben az időben nem érünk rá. Erre a főnök Agricolához fordulva így szólt: Hatalmas császár küldötte! Én nagyon gazdag vagyok, és undorodom kincseimtől, s ha ezzel a szegény családdal szemben már elkövettem azt az égbekiáltó igazságtalanságot, tehát az összes kincsem lemondásával szeretném ezt az igazságtalanságot velük szemben valamennyire jóvátenni! Ha megengeded, egyúttal ezzel a bíróval kiállíttatnék egy ajándékozó levelet, s azt kincseimmel együtt kézbesíttetném nekik, hogy senki se kérdezhesse, hogy azt honnan szerezték. 7. Mondja Agricola: Találsz te még elég szegény családot, akikkel szemben gyakorolhatod a felebaráti szeretet régen elmulasztott cselekedeteit. De ez a család már a legjobban el van látva, s így nyugodtan mehetsz. De a jövőben cselekedj igazságosan, féld Istent és nem ér többet ilyesmi! Legyen! Erre mind a ketten ismét meghajoltak és eltávoztak. 8. Mi erre a megmentett családdal visszatértünk a mieinkhez, akik kíváncsiak voltak már megtudni, hogy mi történt. De Én így szóltam Lázárhoz: Barátom, mindenek előtt legsürgősebb ennek a négynek testi erősítést adni, minden egyebet majd megbeszélünk fent. Mert ezek már több mint két nap óta semmit sem ettek. A két öreg igen beteg és gyenge volt, de már meggyógyultak, s ez az egyébként erőteljes fiatalember, aki oly meggyötörtnek néz ki, az, akit ma meg kellett volna, hogy kövezzenek, s ez a kedves szűz a testvére, s mind a ketten ennek a szegény, de becsületes házaspárnak a gyermekei. És most már tudod, hogy kivel van dolgod! 9. Mondja Agricola is: És amit pedig itt tartózkodásuk alatt el fognak fogyasztani, az az én számlámra jön, s az a kívánságom, hogy az én asztalom mellett a lehető legjobb ellátásban részesüljenek, és azután majd elviszem őket magammal Rómába. Ugyanígy az összes rabszolgát is az én számlámra kérem, s azután további neveltetésüket, úgy szellemi fejlődésüket, mint testi ellátásukat magamra vállalom! 10. Mondja Lázár: Barátom! De néhányat én is szeretném belőlük megtartani, mert lásd, nekem nincsen asszonyom, sem gyermekeim, s így néhányat gyermekem helyett örökbe fogadnék! Mondja Agricola: Ez teljesen szabadságodban áll, s szívesen átengedek annyit, amennyit kívánsz! Ezzel Lázár meg volt elégedve, s mi elindultunk a hegyre vezető úton, s mihamar a helyszínen is voltunk. 12. Fejezet: A fiatal felszabadult rabszolgák hála és köszönő szavai. Lázár és a szegények. Az Úr intelme mindezeken keresztül a tanítványokhoz. Párbeszéd az atyai házban való életről. 1. Amikor megérkeztünk, a rabszolgák már szép rendben voltak felállítva és már messziről így üdvözöltek Engem: Üdv Neked kedves jó Atyánk, Aki megváltottál bennünket és felszabadítottál nehéz kötelékeink alól! Milyen szép ruhákat adtál Te nekünk, úgy hogy most örömmel nézhet ránk mindenki, eledeleket és édes ízű italt adtál nekünk, óh Te jóságos kedves Atyánk, jöjj, jöjj! Hogy szívünk forró szeretetével adhassunk hálát neked!" S amikor egészen a közelükbe értem, minden oldalról felém tódultak és ott csókoltak, ahol értek. 2. A tanítványok erre értésükre adták, hogy ne tolongjanak oly nagyon és oly hevesen! Amire Én így szóltam tanítványaimhoz: Hagyjátok meg ártatlan örömeiket, mert bizony mon 17

19 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 18 dom nektek, aki nem úgy fog szeretni Engem, mint egy ezek közül az igaz gyermekek közül, az nem fog Hozzám jönni! Mert akit Bennem az Atya nem vonz, az nem jöhet a Fiúhoz sem. De ezeket az Atya vonzza, azért tódulnak annyira körém. Ezek még nem tudják, hogy Én Ki vagyok, de az Atyát Bennem már sokkal jobban megismerték, mint ti ez óráig! És mit szóltok hozzá? Erre a tanítványok sem feleltek semmit, mert jól érezték, hogy soha még ilyen szeretettel nem fogadtak, mint szívükben ezek a gyermekek, akik egyébként a hideg északról jöttek. 3. Amikor a gyermekek ily módon kedveskedtek és hálálkodtak Nekem, ismét szép rendben visszavonultak és mi bementünk a házba, leültünk az asztalhoz abban a rendben, mint az előző napon, csak a négy szegény foglalt helyet a rómaiak asztalánál Agricola jó kívánsága szerint. A rabszolgakereskedők Hibrámmal a 7 farizeus mellé ültek, s amikor minden el volt rendezve, ételeket, borokat és kenyeret hordtak fel olyan mennyiségben, hogy a rabszolgakereskedők nem tudtak eléggé csodálkozni a gazdag lakoma fölött. Rafael mellettem ült, hogy minél hamarabb kéznél legyen, ha szolgálatára szükségem volna. A négy szegény igen könnyen érthető okoknál fogva igen szegény és rongyos ruhákba volt öltözve, ami Lázárnak, aki szintén mellettem ült, nagyon fájt. S ezért így szólt Hozzám: Nekem otthon olyan sok ruhám van, mi volna, ha én valakit átküldenék Bethániába és ezeknek, a szegényeknek ruhákat hozatnék ide, talán eljönne Mária testvérem is, akinek itt bizonyára igen nagy volna az öröme? Mondom Én: Barátom, a te gondoskodások a szegényekért mindig nagyon kedves előttem és éppen ezért is vetem lakhelyet nálad. De ezúttal Én fogok gondoskodni róluk éppen úgy, mint az imént a gyermekekről akik most odakint játszadoznak vidáman gondoskodtam, testvéreidnek pedig a sok idegennel most sok dolguk van, és házadban szükség van reájuk. De ha majd innen elmegyek, előtte még hozzád megyek Bethániába, s akkor megláthatom testvéreidet és beszélhetek velük. Ezt a négy szegényt pedig nemsokára jobb éspedig római ruhákban fogod látni. Először hagyjuk, hogy erősítsék meg belső testüket és tagjaikat, s majd azután gondoskodunk a külső testről is! Meg vagy ezzel elégedve? 4. Mondja Lázár: Uram! Tökéletesen! Mert csak az a jó és tökéletesen helyes, amit Te akarsz, és amit Te rendelsz el. De most együnk és igyunk, s ha mindnyájan megerősödtünk, majd beszélhetünk különféle dolgokról! 5. Erre azután mindnyájan jókedvűen ettek, ittak, és nem győzték a barátságos kiszolgálást, a jóízű eledeleket, a kitűnő bort eléggé dicsérni. A rabszolgakereskedők valósággal magukon kívül voltak örömükben és bevallották, hogy előbbi utazásaik alkalmával a föld déli országaiban soha ilyen rendkívüli jót még nem élveztek. 6. Ugyanennél az asztalnál az egyik farizeus így szólt Hozzám: Bizony, kedves barátaim, az Atya házában az elfajult gyermekek néha jobban élnek, mint az Atya házától eltávolodva valahol messze az el nem fajultak! Mondja Hibrám: Hogy értsük ezt? Mondja a farizeus, aki persze most már egészen megtért, Rám utalva: Lásd! Ott ül az örök igaz Atya közöttünk az Ő hűtlen gyermekei között, mert azok vagyunk, mi emberek ezen a Földön. 7. Azok, akik Hozzá jönnek, Őt felismerik és szeretik is, azok az Ő jobb gyermekei, s Ő az Ő bölcsességével és mindenható akaratával mindenben gondoskodik róluk, hogy a sorsuk már ezen a Földön, és testi életük után még jobb legyen az örök szellemek birodalmában, ahol sohasem halnak meg, hanem örökké ének. És lásd, ezt értettem az alatt, amikor azt mondottam, hogy még az el nem fajult gyermekeknek sem megy jobban a sorsuk, mint az Ő igaz Atyjuk házában. Most már megértetted ezt?! 8. Mondja Hibrám: Igen, igen most már értem, te pedig tökéletesen jól és igaz módon beszéltél: ha az a férfiú valóban Isten, akkor túl fennkölt Ő ahhoz, hogy Atyánk legyen nekünk rossz embereknek, én ezt igen nagy merészségnek is tartanám, hogy Őt Atyánknak nevezzük! 9. Mondja a farizeus: Részint igazad van, de Ő maga tanítja nekünk, és mindazokat megfenyegeti az üdvözülés kizárásával, aki szívében ezt nem hinné és Ő mutatja azt meg nekünk, hogy minden embernek Ő az egyedüli teremtője és igaz Atyja, s így el is kell azt hinnünk, de az 18

20 Lorber Jakab: János Nagyevangélium VII. kötet 19 Ő megígért szent akarata szerint ebben a világban úgy is kell élnünk, hogy azáltal legyünk méltóvá arra, hogy gyermekei legyünk. 10. Tehát ha Ő maga tanítja ezt nekünk, akkor azt szívünk egész szeretetével és hálájával kell fogadnunk, és meg is kell azt tennünk, amire bennünket tanít, mert egyedül Ő tudja, hogy hogyan áll a dolog velünk, emberekkel, és hogy mi célból hívott minket létre! 11. Ezzel az egészen jó tanítással rabszolgakereskedőink tökéleten meg voltak elégedve, s azután tovább ettek és ittak, s elbeszélgettek a farizeusokkal, már amennyire ezt nyelvük megengedte. De idővel mindegyre jobban megértették egymást, mert az egyik farizeus az őshéber nyelvben meglehetősen jártas volt, s ebből az óhéber nyelvből maradt fenn annak egy kevéssé romlott válfaja, amelyben az északindiai sarjak (indogermán) gondolataiknak teret és formát adtak. 13. Fejezet: Agricola és a szegény család. A szegény zsidó leány nemes sejtelme. Agricola óvatosan ráutal az Úr és angyalának hatalmára. A szegény család háztartási viszonyai. A pompás asztali edények és azok keletkezése. Az ótestamentum Istene és Jézus. Tépelődés a fölött, hogy egy bűnös szerethetie Istent? Az Úr erre vonatkozó magyarázata. 1. Ezután nagy csend lett az asztalok körül, mert mindenki arra figyelt, hogy Én magam fogoke beszélni. De mivel Én inkább a pihenésnek adtam át magam, tehát a többi asztalnál a tanítványaim kezdtek egy kissé jobban mozogni. A rómaiak a szegény családdal egy kissé bizalmasabbak lettek, s Agricola a bájos kinézésű leánytól azt kérdezte, hogy nem volnae jobb ruhájuk, mint ami a testükön van? 2. A leány pedig így szólt: Nemes fenséges Uram! Van ugyan nyomorúságos otthonunkban egy felsőruhám, de az még sokkal rosszabb, mint ez a vászonruha, amely rajtam van. Mi azelőtt nem voltunk ilyen borzalmasan szegények, amikor még szüleink egészségesek voltak és dolgozni tudtak. De amikor néhány évvel ezelőtt súlyosan megbetegedtek, mindegyre rosszabb és rosszabb lett a helyzetünk. Testvérem minden igyekezete dacára nem tudott annyit keresni, hogy a szűkös kenyéren kívül még mást szerezhettünk volna, s így önhibánkon kívül jutottunk ilyen nagy szegénységbe, és mindnyájan legkésőbb két nap alatt elpusztultunk volna, ha te, és az a barátod ott ilyen csodálatos módon meg nem mentett volna bennünket. Mert még most sem tudom megérteni, hogy az a szép ifjú ott hogyan találhatta meg a mi nyomorúságos lakásunkat úgy, mintha Isten tudja mennyire ismerte volna ennek a városnak legtitkosabb zugait. Ki lehet az a dicsőségteljes férfiú, s az a csodaszép ifjú az oldala mellett? Nem lennél szíves ezt megmagyarázni nekünk? 3. Mondja Agricola: Óh, te bájos és Cionnak valóban legszebb leánya, ennek magyarázata valóban nem rajtam múlik, mert lásd, én az egész római birodalomnak elég nagy és hatalmas ura vagyok, és mégsem vagyok semmi azzal a dicsőségteljes férfiúval és gyönyörű ifjúval szemben! Én még ma küldhetnék a római császárhoz egy hiteles küldöncöt a sajátkezem írásával, s ő egész légiókat küldene, s én azokkal az egész nagy Ázsiával háborút űzhetnék, és győzedelmesen átvonulhatnék rajta, de mi volna az ennek a dicsőségteljes férfiúnak végtelen hatalmával szemben? Ha Ő akar valamit a következő pillanatban az már egy létrejött cselekedet is. 4. Cion kedves leánya! Nem sejted, hogy mit mondanak ezek a szavak? Lásd, mint te mondottad szüleid több mint két éven át súlyosan betegek voltak! És annak a dicsőségteljes férfiúnak akarata egy pillanat alatt meggyógyította őket és éppen Ő jelölte meg annak az ifjúnak pontosan a ti lakásotokat is, amellyel kétségtelenül meg is kellett, hogy találjon. Azonkívül éppen az a dicsőségteljes férfiú volt az, Aki 3 órával ezelőtt bejelentette, hogy mi vár a te testvéredre, és csak azután tudtam én a te testvéredet az Ő kegyelméből megmenteni, tehát nem én, hanem egyedül Ő mentett meg benneteket; mert én csak vak eszköz voltam a kezében. 19