III. SZŐTTESPÁLYÁZATI

Átírás

1 LÁNCHENGER III. SZŐTTESPÁLYÁZATI KIÁLLÍTÁS május Szabadka

2

3 Új kezdeményezések - új eredmények E kétévenkénti gyakorisággal előirányzott, 2009-ben a Vajdasági Magyar Folklórközpont/VMF által létrehozott rendezvény máig meg tudta tartani folytonosságát és ezúttal a harmadik szőttespályázati kiállítás anyagát láthatja a kedves Érdeklődő. Létrejöttét, a szervezetünk által 1996-ban útjára indított, vidékünkön korábban nem létező vajdasági szintű, iskolarendszeren kívüli, kultúrán belüli felnőttképzés (népi kismesterségek tárgyalkotó népművészet) biztosította, mely máig élő programja szervezetünknek. Népi szövés szakágban (szőnyeg- és vászonszövés), 2003-tól folyamatos a képzés (2x140 órás tanfolyam - elmélettel, gyakorlattal és záróvizsgával). Az egyetlen ilyen jellegű program a Vajdaságban, ill. az országban. Szövésoktatás iskolarendszerünkön belül sem létezik. Ez idáig 76 fő vett részt a VMF szövőtanfolyamain (alap- és szakkörvezetői képző). Jelen rendezvény is elsősorban e képzés minőségéről tanúskodik. A szervező VMF örömére a szakzsűri magyarországi tagjai szerint a szervezetben kiváló oktatómunka folyik, és a beküldött munkák alapján, elégedett lehet a központ oktatói munkásságával. Számos szép példa mutat arra, hogy hogyan lehet a megtanultak alapján a megfelelő technikát munkával megvalósítani, a hitelességet és hagyományhűséget is kifejezni. Igen megtisztelő volt az elismerő vélemény, miszerint színvonal tekintetében a III. LÁNCHENGER szőttespályázatra beérkezett anyag, arányában vetekszik a magyarországi pályázatokra beérkezett anyaggal. Igen jelentős ez a vélemény úgy a szakma, mint az itt, kisebbségben élő magyarság kultúrájának megőrzése szempontjából! Hiszen köztudott, hogy az egykori falvak lakossága mindennapjainak része volt egy spontán folyamat, a belenevelődés, és a sajátos hagyományok továbbadása. A helyi dallamok, táncok, mesék, a közösségek lakóit kiszolgáló mesterségek, a nevesített díszítmények, az idők folyamán külső hatások általi változásokkal is, a közösség ízlésének megfelelően készült használati tárgyak élték ott életüket. Kinevelődtek természetesen a mesterek mellett (szövők, szabók, csizmadiák, ácsok, stb.), helyi specialisták is (mintaírók, kontyráncolók, pingálók, stb.), de mindenki munkáján az adott közösség sajátos ízlése, gondolkodása volt domináns, a tárgy/eszköz funkciójával összhangban. A népi tudás, valójában közösségi kultúra, melynek nem az egyéni ízlés a meghatározója. Ma, ez a tény gyakran figyelmen kívül marad! Amíg e kultúra élő volt, senki sem beszélt népművészetről. Ez egy kívülről jövő meghatározás. Az itt rendezett kiállításon látottakat is népművészetnek csak a mai értelemben lehet nevezni. Ez már inkább, a népi értékekből merített, iparművészet. Közismert magyarországi meghatározással (1950-es évek eleje), népi iparművészet. Az adott korban ez a döntés bizonyára megfelelőnek bizonyult. Azonban ezúttal is hangsúlyozni kívánom, hogy itt a 21. sz. elején hosszú távú

4

5 értékmentésről, egységes szakmai álláspont kialakítása után beszélhetünk csupán, mely azonos létjogosultságot, elismerést és megbecsülést biztosít úgy a forrásanyag hiteles továbbadásával készült termékek, mint a feldolgozások esetében! Ennek egyik iránya a hiteles forrásanyag ma is életképes díszítményeinek (forma, méret, színvilág, stb.) alkalmazása, továbbéltetése lehet megfelelő módon és kivitelezésben. A másik irány, a feldolgozások szorgalmazását tükröző szemlélet alapján készült termékek gyártása. Ez utóbbi esetben is, a népi iparművészet alapját szem előtt tartva a mester, tárgyi hagyományaink motívumkincsének, szerkesztési módjának és egyéb követelményének megfelelően kell, hogy elkészítse azt a tárgyat, amit népi iparművészeti, ill. népművészeti terméknek nevezünk. Azonos értékkel és megbecsüléssel bíró párhuzam felállítására van szükség! A visszatanulással a tanítványok, specialistákká nevelődtek ki, azonban a zárt közösségek megszűnésével az igények egészen mások! Ma az igényeket/ízlést, egyrészt a vásárlók (elsősorban anyagi lehetőségtől függően), másrészt a szakmai zsűri (felkészültségtől, szemlélettől függően) határozza meg. Ez utóbbinak igen nagy a felelőssége és feladata a jövőt illetően, a népi értékek megőrzésére vonatkozóan! A pályázat célja továbbra is elsősorban az, hogy a felszínre került szőtteshímek, archaikus formában, vagy új megfogalmazásban továbbéljenek, megtalálják helyüket a mában és a jövőben! Fontos szempont továbbá a képzések eredményének, ill. a szövő szakágban történő minőségi változások követése, a megmérettetési és bemutatkozási lehetőség biztosítása. A pályázaton bárki részt vehetett, amely nem tematikus, tehát a lakástextiltől a viseletig, a szövő bármely munkáját értékelte a magyarországi és hazai szakemberekből álló szakzsűri, mely kézi szövéssel, természetes alapanyagból

6

7

8 készült, és elsősorban a magyar nyelvterület népi szövőkultúrájának sajátosságait mutatja. Kizárólag használati tárgy, vagy tárgyegyüttes lehetett a pályázatra beküldött anyag. A kiírásnak megfelelően a beérkezett termékek között egyaránt voltak vásznak és szőnyegek is. Alapanyagukat illetően pedig nagyobbrészt gyapjú- és pamutszőttesek érkeztek. Háttérbe szorultak a rongyszőnyegek, a len- és kendervásznak. A szervező örömére a pályázók közül ez évben, a lakástextil és gyapjúszőnyegek mellett, ismét többen vállalkoztak öltözetdarabok elkészítésére. A festékes gyapjúszőnyeg díszítményeinek, viseletdarabon való alkalmazására már korábban is volt és itt is van példa, ami valójában próbálkozás, egy új út. Főként bukovinai díszítmények feldolgozásával készültek a mellények és kabátka. Újszerű, egyedi darabok ezek vidékünkön és főként a fiatalok, de a középkorosztály körében is egyre kedveltebbek. A lakástextilek mellett, vászonalapú öltözeti darabok és együttesek is érkeztek. A zsűri véleménye, hogy a barackmagos és szedettes díszítésű női együttes szövött alapanyaga, szabásvonala és varrása is az a kvalitás, amit igen magas színvonal jellemez. Ismét eredménye mutatkozott a szlavóniai (Horvátország) terepi gyűjtőutaknak is. Számos, szerkezetében és kivitelezésében is igen magas színvonalú lakástextília (abrosz, függöny, párna, terítő, stb.) készült a pályázatra. Ennek egy része, Gyurkovics Hunor grafikus festőművész gyűjteményének a feldolgozása. Különös jelentőséggel bír e díszítmények továbbéltetésének tendenciája, tekintettel arra, hogy a szlavóniai közösségek (Szentlászló, Haraszti, Kórógy, Rétfalu) magyar lakossága már nem ismeri a szövés fortélyait! A beregi és bihari csipkeszövés technikájának elsajátításával függönyök, abroszok, betétek, stb. készítésére is vállalkozott néhány szövő, a Sárköz anyagának feldolgozására is volt példa, és a Csángóföld szőtteseinek világából is érkezett ízelítő.. Külön figyelmet érdemel a torontáli szőnyeg készítésének kezdeményezése! Elsősorban a bánáti (Kumán, Melence, Elemér) és további hazai szláv közösségek egykori gyapjúszőttesei díszítményének feldolgozásával történő iparosításról itt most nem szólnék. Köztudott viszont, hogy a kor nagybecskereki termékei bekerültek a magyar otthonokba is. Az üzem megszűnésével gyártásuk is rég megszűnt. A zsűri szerint a sajátos díszítésű szőnyeg, mint tervezésben, mint kivitelezésben, szinte hibátlannak mondható. A későbbiekre vonatkozó ajánlat, hogy

9

10 feldolgozással korszerűbbé is lehetne tenni ezt a mintát. Ugyancsak új kezdeményezés eredményeként érkezett, egy keleties hatású szőnyeg is, kiváló kivitelezésben! Dicséretes útkeresésének minősül a szakzsűri szerint a gyapjú természetes színeivel készített bukovinai festékes feldolgozása is. Ugyan akkor elismerően szólt, a saját festésű alapanyagok (növényi színezékkel festett gyapjúfonal) használatáról! Újabb eredményként, megvalósult a VMF két munkatársának terve, megfelelő színpadi öltözetek alapanyagának előállítására vonatkozóan! Az itthon készült kelme beszerzésének lehetőségével elsőként a topolyai Cirkalom néptánc együttes élt. Az erdélyi sajátosságot magán viselő öltözethez az alapanyagot hazai szövő, volt tanítvány, mára oktató állította elő! Eddig erre nem volt példa, és ez a lehetőség nagy előrelépést hordoz a hazai néptáncmozgalomban! A szakzsűri véleménye szerint a rokoja esetében profi munkáról van szó! A volt tanítványok igyekezetének, érdeklődésének is köszönhető, hogy elérkezett az ideje vidékünkön annak, hogy csoportmunkával (tervező, szövő, hímző, csipkekészítő, varró) megrendelésre, méretre, egyedi szőttestermékek (is) készüljenek, melyek alkalomhoz illő, a magyar népi díszítőelemeket magukon viselő használati tárgyak, szinte minden korosztály számára, funkció szerint. A kiscsoportos összedolgozás, a kivitelezési együttgondolkodás a jövőt illetően egy nagyon fontos, és helyes út, valójában jó kitörési lehetőség. A szervező VMF gratulál valamennyi pályázaton résztvevő szövőnek, és az együttműködésért köszönetet mondva, kíván további eredményes munkát! Termékeik beküldésével valamennyien hozzájárultak a magyar népi szőtteskultúra továbbéltetéséhez és e rendezvény sikeréhez. Szabadka, Áldozócsütörtök Raj Rozália

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20 A SZAKZSŰRI TAGJAI: Komjáthi Tamásné, szövő Népi Iparművész (Szekszárd) Tolna Megyei Népművészeti Egyesület elnöke NESZ elnökségi tag Dr. Kovács Sándor, néprajzos-muzeológus Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd Szeles Gizella, textilmérnök (Zenta), VMF elnöke KÜLÖN ELISMERÉSBEN RÉSZESÜLT: Ágoston Andrea, Topolya Karácsonyi Erzsébet, Óbecse Szalai Jolán, Szabadka DÍCSÉRETBEN RÉSZESÜLT: Dobó Ilona, Szabadka Lócz Hajnalka, Temerin

21

22 A KIÁLLÍTÁSON BEMUTATOTT SZŐTTESEK KÉSZÍTŐI: Ágoston Andrea, Topolya Brindza Ildikó, Doroszló Bozóki Klára, Újvidék Csordás Erika, Szabadka Dobó Ilona, Szabadka Fábián Zsuzsanna, Szabadka Góbi Katalin, Tiszakálmánfalva Harangozó Ottília, Palics Ikotity Júlia, Szabadka Kanizsai Borbála, Szabadka Karácsonyi Erzsébet, Óbecse Lindeman Éva, Szabadka Lócz Hajnalka, Temerin Nagy Elvira, Magyarkanizsa Papp Julianna, Bácsfeketehegy Szabó Magda, Tornyos Szalai Jolán, Szabadka Szalma Orsolya, Szabadka Uzelac Ljiljana, Palics

23 Felelős kiadó: Szeles Gizella Szerkesztette: Nagy István, Raj Rozália Lektor: Ambrus Léphaft Edit Kiállítás rendező: Raj Rozália Segédrendező: Ágoston Andrea Fotók: Nagy István Grafikai munkatárs: Giricz Károly Készült a szabadkai Grafoprodukt nyomdában

24 VMF Vajdasági Magyar Folklórközpont Mađarski folklorni centar u Vojvodini Szabadka, Dózsa György u. 17., Tel./Fax: 024/ ; vmf@vmf.org.rs