KOLOZSVÁR KARÁCSONY

Átírás

1 AZ UNITÁRIUS NŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA KOLOZSVÁR KARÁCSONY

2 Kiadja az UNITÁRIUS NÔK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Levélcím: Unitárius Nôk Országos Szövetsége Kolozsvár / Cluj-Napoca OP 1, CP 24 E-posta: klariasz@yahoo.com Felelôs szerkesztô: SÁNDOR KRISZTINA Olvasószerkesztô: BAKA JUDIT Borító- és lapterv: KÖNCZEY ELEMÉR Technikai szerkesztés: IDEA PLUS Készült a kolozsvári GLORIA Nyomdában. Igazgató: NAGY PÉTER A lapban megjelenô idézeteket Dr. Rend Aranka gyűjteményébôl válogattuk. A Nők Világa következő, száma 2011 húsvétjára jelenik meg. A cikkek, levelek, tudósítások beküldési határideje: március 15.

3 NŐK világa 3 tartalom Dutka Ákos Karácsony 4 Adorjáni Gyöngyvér Levél az angyalkának 5 ISTEN FELÉ Bencze Zsuzsánna Világosságnak, békességnek áldott Atyja! 7 A székelyudvarhelyi nőszövetség közös imája 9 OLVASNIVALÓ Adorjáni Gyöngyvér Milyen jó 11 Benedek Enikő A kicsi moly (VI.) 13 Benedek Enikő Soha ne add fel! 16 Gyulai Ilona Komjátszegi évek 18 Csáki Júlia Levél a nagyszülőknek 21 Sigmond Júlia Mennyháza 23 HAGYOMÁNYŐRZÉS Jánosi József Háromszéki élő farsangi szokások 28 SZÜLŐK ISKOLÁJA Udvari Margit Játszva neveljen 36 TESTI LELKI EGÉSZSÉGÜNK Andorkó Orsolya Ünnep az asztalnál 38 Udvari Margit Álmatlanság 41 EZEK VAGYUNK MI Paskucz Viola, Pálfi Ildikó Visszatekintés az Unitárius Nőszövetség megalakulásának 100. évfordulóján tartott emlékünnepségre 44 Imre Elvira Szépkorúak köszöntése Torockószentgyörgyön 49 VERSAJÁNDÉK Dakó Ilona Karácsony 51 FŐZÖCSKE Aranygaluska 52 Korhelyleves 53 Mezespogacsa recept 53 HIRDETÉS Olvasóink és előfizetőink figyelmébe 54

4 4 Karácsony Dutka ákos Karácsony, béke, szeretet, Beszéltek róla emberek, Várjátok, vágyó álmotok S nincs itthon soha nálatok. Elvillant drága képzelet: Gyermekkorodból jön veled Aranydiós szent mesefa, Anyád terített asztala. Karácsony, béke, Betlehem... Elég a gyertya hirtelen. Elég a karcsú mesefán S mi marad holnap ezután? Marad a gond, bűn, gyűlölet, Pedig higyjétek emberek, Ez az egyetlen értelem, Amelynek titka végtelen. Ez az egyetlen igaz út, Melyen mindenki haza jut, Mely földre hozza az Eget: A Szeretet, a Szeretet.

5 NŐK világa 5 levél az angyalkának Friss volt az idő, szél fújt. Már december közepe. A felhők az eget betakarták, a szép kék ég foltos fekete ruhába öltözött. Valahonnan már hószagot hozott a szél. Az öregek mondják, ha megáll a szél, hó lesz. Valóban, úgy szép a karácsony, ha nem csak hószag van, hanem igazi hópelyhek hullanak. Reggelre betartotta ígéretét, és csodás fehér hótakaró borította be a kopár természetet. Hófehér ruhába öltözött a táj. December 20-a volt, Anna néni születésnapja. 80. évét töltötte. Rápillantott a naptárra és látta, még van egy pár nap karácsonyig. Eszébe jutott, valamikor rég, gyerekkorában ez idő tájt írt levelet az angyalnak, és nem késett el, mindig kapott valamit. Leült, azon a reggelen is, hogy levelet írjon az angyalkának. Keze reszketett, erős dióptriás szemüvegét feltette és írni kezdett. Kedves Angyalka! Már öreg vagyok, a kezem is reszket, de próbálok szépen írni. Valamikor régen szépírásból 10-esem volt. Ne nevess ki, az már rég volt! Nagy kívánságom nincs, hisz egy ilyen öreg asszonynak sok kérése nem lehet. Mindenem van, még az egészségem is elég jól szolgál a nyolcvan évemnek. Erőm is van, még felkelek és dolgozom, igaz már lassabban. De, valamit mégis kérek: SZERETETET, nagy dobozba, hogy tudjam szétosztani az embereknek: fiataloknak, öregeknek! Aztán, még kérek szépen valamit: BÉKESSÉGET, hisz nemrég úgy láttam, az is hiányzik az emberek között. Gondolom, ezek nem nagy kérések, és nagyon hálás lennék érte. Nagyon szeretem az embereket: gyermekeimet, családomat, szomszédokat, barátokat. Nekem már nincs mit és miből angyalosdit, vagyis a te szerepedet vállaljam, kedves angyalka. Én csak ezt a Tőled kapott szeretetet és békességet adhatom. De karácsony első napján, az Isten segítségével átadom, ígérem. Isten áldjon! Nagyon sok szeretettel: az idős Anna néni.

6 6 Karácsony szombatján izgalommal tele, az öregkor csendjében várta az Angyalt Anna néni. Szeme könnybe lábadt, gondterhelt arcán könnycseppek peregtek. A boldogság könnyei voltak, hisz a karácsonyfa alatt ott volt a nagy doboz, ráírva: SZERETET, és a másik, aranyszállal átkötött dobozon: BÉKESSÉG. Reggel még mindig csodásan havazott, mintha az angyalkák fentről szabályos hópelyheket hintettek volna. Anna néni elővette a szekrénybe eltett hárászkendőjét, és templomba indult. Egészsége nem engedte meg rég, hogy templomba menjen, de ezen a karácsonyon, az ajándék után újra erősnek érezte magát. Az istentisztelet után fiatalok, öregek vették körül és köszöntötték. Kint havazott és körbe állva, kéz a kézbe, mosollyal az arcán és meleg kézszorítással adta át a csodás ajándékot: a SZERETETET és a BÉKESSÉGET. Ennyi az én ajándékom és egymás kezét még jobban megszorították. Másnap az emberek reggeli istentisztelet után ünneplőben maradtak, és a szomszédba mentek, hogy megnézzék, mit csinál? Miért nem volt a templomban? Hiányát érezték embertársuknak, nem zárták be gyorsan a kaput este. A szeretetből sok-sok embernek jutott. Egy év után az angyal újra várta Anna nénitől a levelet, de hiába. Az angyal szomorúan észlelte, hogy nincs levél. Bekukintott az ablakon, de az öreg nénit nem látta. Már egy fiatal család készült karácsonyra. Egy kisfiú akkor írta levelét az angyalkának. Drága Angyalka! Emlékszel az én drága mamámra, tudod, aki egy éve itt hagyott minket. Most lenne nyolcvanegy éves, de miután a te ajándékodat, a drága ajándékot szétosztotta, megfázott, és nagy beteg lett. De nagyon boldog volt, hogy ígéretének eleget tudott tenni. Temetése után egy levelet mégis megtaláltam. Kérjél, drága kis unokám, az angyalkától sok-sok szeretetet és békességet! Én is szót fogadok az én mamimnak, mert még mindig hiányzik az emberek között ez a két szép angyali ajándék. Csak ezt, semmi mást nem kérek, ahogy nagymami kérte annak idején. Nagyon köszönöm: Ferkó, Anna néni legkisebb unokája

7 NŐK világa 7 Isten felé világosságnak, békességnek áldott atyja! Ma egy új, szebb világba ébredtünk fel. A mindenség aranypapírba burkolózik, fényességben fürdik a világ, gyertyákat gyújtanak a megfáradt lelkek, öröm költözik lelkünkbe, az a várva várt boldogság, amelyre talán egy éve áhítozunk. Te jól tudod, Atyánk, hogy mennyire vártuk ezt a napot, amelybe beleszületik az öröm, a békesség, a szeretet utáni vágyakozás, és a szeretni akarás. Újra ragyog életünk egén a csillag, amely vezet minket a békesség, a szeretet megélése felé. Az idei ünnepen gyermekkorunk karácsonyait szeretnénk megélni. Szelíd gyermekeidként szeretnénk újra örülni, hinni a csodában. Hinni szeretnénk azt, hogy idén szenteste is megszületik a kis Jézus, akihez ellátogatnak a napkeleti bölcsek, és az angyal szavától megbátorodott pásztorok. Színed elé akarunk állni bűnbánó lélekkel. Azt akarjuk, hogy a kis Jézus születésével szülessen meg bennünk a vágy, hogy Őt kövessük, hogy az Ő tanításai és a Te törvényeid szerint éljünk. Erre az újjászületésre, lelki megigazulásra vágyunk. Az ünnepi gyertyák fényében megállva ezekből a gondolatokból erős vágyak születnek, amelyek beteljesülését teljes szívünkből, teljes lelkünkből akarjuk! Az ünnep fényességében megmártózva tisztán akarunk látni! A gyengeségeinket legyőzve, az emberi gonoszságnak ellenállva a Te vágyaid szerint szeretnénk élni, azon a bizonyos keskeny úton akarunk járni, amely az életre visz! Ma gyertyát gyújtunk minden emberért. A boldog családban ünneplőkért, a nincstelenekért, az utca gyermekeiért, az árvákért, a nehézségben, kudarcok hálójában élőkért. Örökkévaló szeretet, add, hogy ma minden teremtett gyermeked élhesse át a csodát, érezhesse meg az ünnep ízét, az édes illatokat, láthassa a színek lélekemelő egybeolvadá-

8 8 sát! Ebben az évben sokszor éltünk át nehéz napokat, heteket, hónapokat. Szembesülnünk kellett azzal a szomorú ténnyel, hogy a szegénység karjaiba zuhantunk. Ezért kérünk Téged, szerető Istenünk, varázsold belénk ezen az ünnepen a karácsonyi történet angyala által hirdetett örömöt! Add, hogy gazdagok legyünk, legyen teli szívünk szeretettel, családi hajlékunk békességgel, és megértéssel! Add, hogy zengje be a mindenséget az angyali szózat, hogy legyen mindörökké dicsőség a magasságban Tenéked, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat! Ámen. Bencze Zsuzsánna III. éves teológiai hallgató Ragadjátok meg a jó hangulatot, hisz ritkán van benne részetek! (Goethe)

9 NŐK világa 9 a Székelyudvarhely Belvárosi Egyházközség nőszövetségi tagjainak közös imája Jó Atyánk, Istenünk! A köszönet és hála érzései kavarognak lelkünkben, amiért megsegítettél minket közösségünkben és egyéni életünkben egyaránt. Köszönjük a családunkat, a közösséget, ahova tartozunk. Köszönjük az alkalmakat, hogy gondolatainkat megoszthattuk egymással, elmondhattuk egymásnak jókívánságainkat. Köszönjük, hogy ismereteinket, tudásunkat gazdagíthattuk a szakemberek előadásaival. Köszönjük, hogy ötleteket kaphattunk családi életünk megkönnyítésére, háztartási munkák elvégzésére. Köszönjük, hogy megismerhettünk más városokat, egyházköröket és kapcsolatokat alakíthattunk több nőszövetséggel. Köszönjük, hogy a szomorú eseményeken erőt és vigasztalást nyújthattunk a közösségünk tagjainak. Köszönjük, hogy megmutattad az utat az eltévedt gyermekeidnek, akikkel közösen úrvacsorát vehettünk minden adódó alkalommal. Kérünk továbbra is, tarts meg egészségben, szeretetben a családommal együtt. Nyújts reményt a nehéz szomorú napokban is. Gyógyítsd meg a betegeket, adj reményt az elkövetkező napokra. Vigasztald meg a szomorú szívű embertársainkat, adj elviselhető életet számukra. Nyújts reményt az anyagi gondjaink megoldására, Te tudod, mire van szükségünk, hogy elfogadható életet élhessünk. Mutass utat, hogy maradandó emléket állíthassunk a nőszövetségnek, egyházunknak, a konfirmálandó növendékeknek, érdeklődő és baráti társaságoknak. Segíts megtalálni a további közös célt azoknak is, akik egy aktív munkaközösségből kimaradnak és megérdemelt nyugdíjas korba lépnek. Tartsd meg közösségünket, hogy segíthessük egymást, érezzük meg a szeretet, gondoskodás nemes érzéseit továbbra is.

10 10 Adj lelki békét és nyugodalmat, hogy értékelni tudjuk a kialakult családi helyzetünket és megtaláljuk a továbblépés helyes útját. Add, hogy örülhessek gyermekeink és unokáink sikerének, lássuk bennük halandó életünk folytatását és álmaik megvalósulását. Adj reményt arra, hogy a mai ifjak rohanó élete is lecsendesedik és számukra is eljön az a felismerés, hogy az Isten országának építése nekik is feladatuk és a modernizáció és informatika századában is ez lesz a további megtartó erő, bárhol éljenek a földön. Tartsd meg jókedvű szervező társainkat, akik csalódást, kudarcot leküzdve munkálkodnak közösségünk megerősítéséért, szellemi és lelki életünk gazdagításáért. Kérünk, add meg nekünk a bort, búzát és békességet, amire szükségünk van a hátralévő életünkben és a hit, remény és szeretet érzése töltse be szívünket. Kérünk, hallgasd meg nőszövetségünk közös imáját. Ámen.

11 NŐK világa 11 olvasnivaló adorjáni gyöngyvér Milyen jó... Isten embernek soha nem segít közvetlen, de mindig csak közvetve, esze, tudománya, szorgalma által. (Széchenyi István) Nemrég szaladtam össze régi ismerősömmel, aki mosollyal az arcán, így fogalmazta meg első mondatát: Milyen jó, hogy találkoztunk, nagyon sok mondanivalóm van. A beszélgetés fonala tovább folytatódott, és több mondat is a milyen jó szavakkal kezdődött. A mindennapi életben észrevétlenül sokszor fogalmazunk ezekkel a meleg, megnyugtató szavakkal. Valóban, amikor ezzel kezdjük a mondatot, vagy a mondatban használjuk, siker, öröm, elismerés van mögötte elrejtve. Hisz nap mint nap mondjuk: Milyen jó, hogy van családom! Milyen jó, hogy a jó Isten gyerekekkel áldott meg! Milyen jó, hogy van egy jó szomszédom! Milyen jó, hogy vannak jó barátok, akik megkérdik, hogy vagy? Milyen jó, hogy van testvérem! Milyen jó, hogy tanulmányaimat sikerült elvégezni!... És sok-sok jó van az életben, kinek több, kinek kevesebb. Az örömön kívül valamit mégis elfelejtünk kimondani: KÖSZÖNÖM. Háborgunk a sikertelenségekért, a napi nehézségekért, a gondok hordozásáért, és azt hisszük, hogy mindig csak nekünk a legnehezebb, csak nekünk van a legtöbb gondunk, a kereszt hordozása nekünk a legsúlyosabb. Így vagyunk mi, emberek: a sikert, a jót, természetes adománynak, kötelességnek véljük a természettől, és a rosszat, a véletlen botlást a mérlegünk másik tányérjába halmozzuk. Pedig néha jó lenne a szépről is hálásan beszélni, megköszönni, vagyis csak annyit mondani: Istenem,

12 12 köszönöm ezt a szép napot! Istenem, köszönöm, hogy megajándékoztál egy szép családdal, gyermekekkel! Istenem, köszönöm az egészséget, hisz korom vagy az eltelt idő ellenére, nap mint nap felkelek az ágyból, és elvégzem a napi teendőket! Istenem, köszönöm a meleg napsugarat, hisz milyen szépen növekednek a növények, munkánknak csak így van eredménye. És tovább sorolhatnám... Ugye, mennyi jó van az életünkben? Értékeljük a parányi, kis ajándékokat is, és akkor igazán mondhatjuk: Milyen jó, hogy élettel áldott meg a jó Isten! Széchenyi István naplójából vett soraival zárom: Mindenható Isten, hallgasd meg mindennapi imádságomat. Töltsd el szívemet angyali tisztaságú szeretettel embertársaim iránt. Gyarapítsd, ami jó! Imádságom ne mondassék, hanem szüntelen cselekvés által küldessék az égbe.

13 NŐK világa 13 Benedek Enikő a KiCSi MOlY (vi.) Akkor úgy, ahogyan megegyeztünk, nem? Te nyugatnak indulsz, én pedig keletnek. Ki-ki a maga elképzeléseivel, vágyaival, ösztönös és kiszámíthatatlan kíváncsiskodásainak engedve. Amikor könyvem lapjain partra szálltam Izu-félsziget sziklazátonyain, már tudtam és éreztem, hogy felejthetetlen kalandok várnak rám, érdekes tudnivalók, izgalmas események, hihetetlen történések, képtelen találkozások bolygatják fel képzelőerőmet, zavarják meg harmóniámat. Emlékszel? Két kerek hónapot szántunk erre az utazásra. Az én utaztatóm csak James Clavell író, akit Amerika történészei és tudósai azzal vádoltak a regény megjelenése után, hogy szemérmetlenül zsonglőrködik a tényekkel és a fikcióval, könyvében nyüzsögnek a tévedések, pontatlanságok. S hogy engem is pofátlanul becsap, kihasznál, elcsábít, elhurcol, elmenekít egy számomra teljesen ismeretlen vadidegen világba, ahol úgy igazán semmi keresnivalóm... egyelőre. Úgysem fogom napirenden gyakorolni a teaszertartást, elég ha csak elkészítem a teát. Úgysem fogom alkalmazni a fürdőkultuszt, elég ha csak zuhanyozom. Úgysem fogom éltetni a papucsviselés kultuszát, hisz a japán papucsoknál mindkettő egyforma, és nekünk külföldieknek túl szűkek és túl rövidek. Máskülönben te is említetted, hogy milyen szűknek is bizonyult kilenc órán keresztül a szék, és milyen rövid volt a távolság a te hosszú lábaidnak az előtted ülő széktámlája és a térded között. S hogy már alig vártad, hogy meglásd Minneapolis St. Paul repterét. A hölgyek, akik ott vártak, nagy szeretettel vettek körül, és ha jól értettem a beszámolódból, máris egy Minnetonka-i családi ház lakója lettél. Innen, ebből a házból hívtak, vittek, utaztattak az amerikai testvérek, hogy ismereteket, tapasztalatokat szerezz és tanulj. Amikor Duluth kikötőjében, a Felső-tó partján megláttam a hajókat és a csodálatos felvételeket, amit küldtél a naplementéről, akkor már Blakthorne kapitány Erasmus nevű hajóján nyüzsögtek a japánok. De ott voltak a katolikus portugálok és spanyolok is, akik eretnek kalózoknak nevezték az életben maradt legénységet. Amíg te kenuzni tanul-

14 14 gattál a 82 éves Douggal és ikertestvérével, Dannal, addig én megpróbáltam eligazodni a nindzsák harci eszközei között, és megtudhattam, hogyan is támadnak a felbérelt és pénzért ölő lopakodók. Borzadva és szörnyülködve olvastam a rituális japán öngyilkosságról, a harakiriről, vagy más néven szeppukuról, amikor a katonai elit valamelyik tagja megírja búcsúversét, megfürdik, új fehér kimonóban letérdel, ráereszkedik a sarkaira, lemezteleníti felsőtestét és..., és... Nem, nem! Erről nem szeretnék írni, inkább olvasd el a 47 roninról, vagy más néven gazdátlan szamurájról szóló halhatatlan történetet, akiknek tette még a bírák szívét is meglágyította. Fő a becsület szoktuk mondani, s hogy mentsem én is, ami menthető, az agyonázott kertemben három tő cukkinit ültettem, ami annyira belepte az egész kertet, hogy nyugodtan olvashattam tovább, mert nem kell már gyomlálni. És itt jut eszembe, hogy Cukku-szán történelmi megfelelője Joao Rodriguez atya, akinek a korabeli Japánról szóló művét angolul is kiadták. Nézz utána a világhálón! Most pedig, amikor Chicagoba készültök, hogy elkísérjétek Andrét az egyetemre, én Misimába megyek Toranagával a japán hadvezérrel és európai főhősünkkel, Andzsin-szánnal, hogy megvívjuk Isidó ellen a nagy csatát, s hogy egyszer s mindenkorra eldőljön, hogy ki legyen A sógun sógunja. Remélem, egy szép napon majd egyszer neked is sikerülni fog, s akkor majd közösen felhajtunk egy kis szakét: Szajonára (Viszontlátásra), kicsi moly! Vakarimaszu ka? (Megértetted?) Anya-szama Ui.: Most, hogy hazajött a gyermekünk, a kicsi moly a nagy Minnesotából, úgy döntött, hogy három hetet még velünk marad. Legalább kell egy hét mire helyreáll az órája, egy másik hét, mire ráébred a déli leves létezésének fontosságára, és még egy harmadik hét, mire a mosolygós pótmama arcok elkopnak, és helyükre a már megszokott anyaarc kerül. Segítek kipakolni a bőröndjét, és mielőtt beraknám a ruháit a szekrénybe, eltávolítom az összes molyirtót, mert megígéri, hogy ezután csak velünk fog molyoskodni. Úgy hát elfogadom az ajánlatát, és a birodalom fejével egyetemben csendben hallgatjuk, amint napról napra végigrágja a történeteit, a kalandjait, szerzett tapasztalatait. Jó érzés átnézni a fényképeket, amelyeket odaát készített, észrevenni, hogy sokat tanult, észlelni hogy már érett felnőttként láttatja velünk a két világrész közti óriási különbségeket. Olyan jó most nekem villan át az agyamon a gondolat mert hirtelen egy olyan érzés kerít hatalmá-

15 NŐK világa 15 ba, mintha ő lenne az okos felnőtt, én meg a kisgyerek. Ez az érzés a pszichológusoknak megérne egy tanulmányt, de már nincs időm ezen agyalni, mivel gyermekünk udvariasan megköszöni a sok-sok t, amit napirenden elküldtem a rendszeres beszámolóimmal a kicsimoly címre. Elgondolkodom, hogy milyen kevés ember vállal fel egy-egy, számomra nagyon sokat sejtető és mondó, de ugyanakkor rokonszenvesnek talált címet, mint például az imént szereplő kicsimoly, netalán me@, nitrogén152, pubbacsi, buscsilla, eatyuoalive, karak120, the. viking. Ha lenne rá lehetőségem, szeretném megkérdezni ezen postafiókok tulajdonosait, hogy miért pontosan ezt választották, holott nekik is van rendes nevük és születési évszámuk. Aztán arra gondolok, lehet, hogy jobban járok, ha hallgatok, és nem kíváncsiskodom, mert még egy komoly névvel és születési évszámmal rendelkező ellenfelem rám talál förmedni: fogd már be a szád, te infantilis Vénpicur! Én pedig tudok hallgatni, ha akarok. Fontosabb boldogságunkra az, ami önmagunkból való,mint ami a dolgokból ered. (Metrodorosz)

16 16 Benedek Enikő SOHa NE add FEl! Műhely. Így volt feltűntetve az órarendben. Ezen az órán igazából kézimunkázni tanítottak, minket, lánykákat: elkezdve az egyszerű zoknistoppolástól, a gomblyuk-varráson át, a bonyolult írásos terítőig. Már akinek bonyolult. Nekem mindig is az volt, és mindig is az lesz. Nagy szorgalommal és lelkesedéssel próbáltam helytállni a szó szoros értelmében ezeken az órákon, hisz nem akartam szégyent hozni édesanyámra, aki a szövés, a horgolás, a kötés, a varrás, a szabás nagymestere a mai napig is az én szememben. Hogy nem léphettem az ő nyomdokaiba, arra hamar rájöhettem, esetlenségemet igazolandó az alábbi történet. Történt ugyanis a hetvenes évek elején, hogy műhelyórán fekete anyagból macskát formázó bábut kellett készíteni, egy hónapon át. Aki nem úgy haladt a munkával, haza is vihette és otthon is dolgozhatott vele. Hát, én hazavittem. Rengeteget dolgoztam vele. S hogy mi lett az eredménye? Szixtusz, ahogyan az öcsém a macskának mondott bábut elnevezte, a kacagás tárgya lett az órán. A legrondább dög, amit valaha is látott az osztály. Pedig otthon milyen szépnek láttam! Volt bajsza, farka, füle, gombszeme szóval, ami egy macskának kell, mindene, de amikor a Júliáé mellé került, egy egész világ omlott össze bennem. De nem adtam fel. Tovább próbálkoztam. Édesanyám is. A csipkekötés, a horgolás felé irányította lépteim. Sikerült is egy méter csipkét kikötnöm. Egymás után masírozó rucákat ábrázoló, stelázsiba való csíkjaim egy örökre lezárt fejezet részei, az Ildikó leheletfinom, liliomos terítőcskéi mellett. Még akkor sem adtam fel. Édesanyám sem. Gobelin anyagot vásárolt, annak is a festett fajtáját. Hátha-hátha a már kész színes égbolt, a csörgedező patakocska, a távoli hegyek, a lombhullató fák, a földbarna szántás valami új vonzalmat ébreszt fel bennem, valami új perspektíva bontakozik ki belőle(m). Hosszú és küzdelmes munkám eredménye egy tűrhetően nézhető falikép lett. A nagyon messzi távolból egy fénysugár derengett, amikor második munkám is az első mellett díszelgett. Nem rontja annyira a szemet a mezei csokor, ha elég sokáig nézem, de nem vagyok elég biztos benne, hogy a francia Gobelin

17 NŐK világa 17 család bármelyik sarja, ha látná, megtűrné-e a szalonban? A harmadik gobelin az már egészen más. Az egy kicsengetési ajándék, amit egyik nagynénémtől kaptam. Az ő óhaja volt, hogy varrjam ki, és tegyem a falra. A rózsákat a sikeres érettségi vizsgán felbuzdulva még sikerült valahogy kitöltenem, de a fehér háttér üresen állt. Nem akartam kitölteni. Valami konokság? Valami hanyagság? Valami sértődöttség? Találják ki a szakemberek, mert ezt én magam sem értem. Aztán valamelyik év elején sikerült fehér fonalat szereznem, csakis édesanyám segítségével, aki még mindig reménykedik, és elhatároztam, hogy néhai nagynénémnek tett ígéretemet végre valóra válthatom. Több mint harminc éve. Majd a télen. Télen korán sötétedik. Minek rontanám a szemem? Sokkal érdekesebbek Hercules munkái (Agatha Christie). Tavasszal? Rengeteg a munka és ott van az a csúnya fáradság. Akkor nyáron? Jó, akkor megegyeztünk. Mondjuk július. De hisz akkor megyünk építeni. Na jó, akkor legyen augusztus. Nézzük csak! Minden hétvége foglalt: ünnepségek, lakodalmak, találkozók, megemlékezések, körös-körül más vallásfelekezetű szomszédok. Mit szólnának, ha egy olyan nap, amikor a nőknek tilos dolgozni, én pontosan akkor varrogatnék a szőlőfák hűs árnyékában? Nem jó ötlet. Halló, te vagy az, Mária? Isten éltessen a közelgő névnapod alkalmával. Épp most készülök, hogy nekifogjak majd..., holnap egy ígéretemet beváltani. Ui.: Határtalan elkeseredettségem folytán segélykérő jelzéseket adok fel. Feladott jelzéseimre válasz érkezik. Zsakó Zsóka kiment a vészhelyzetből, ugyanis átvette a befejezhetetlennek tűnő alkotásomat a fonallal együtt. És...és...és...hurrá! Megvan! Elkészült! Végre elkészült! Köszönöm, Zsóka és engedelmeddel javasolnám, hogy létrehozzak egy honlapot az alábbi címmel: nemadomfelkukackézimunkapontén (nemadomfel@kézimunka.én) Azért az írást feladom pont én: Benő.

18 18 gyulai ilona iluska néni emlékeiből Komjátszegi évek A Komjátszegre menést Téglás Istvánnak köszönhettük, aki Segesváron volt tanfelügyelő és abban az évben Tordára helyezték át. Ismerte apánk munkáját, családi körülményeit. [Az öt gyermek közül a legnagyobb már 10 éves lett, taníttatásuk Pipéről nehéz lett volna... szerk. megjegyzése]. Apánk az ott megnyílt milleniumi iskolához kapott áthelyezést. Ott nem volt kántorsággal összekötve a tanítói állás. Komjátszeg is kicsi falu volt, de kb. fele román, fele magyar unitárius. A románoknak is volt iskolájuk, tanítójuk is (oklevél nélkül). Akkor Tordán négyosztályos, Kolozsváron nyolcosztályos unitárius gimnázium volt. A két város között van Komjátszeg. Olyan kicsi falu volt, nem tülekedett érte senki egy új állami iskolát beindítani. Apánknak megfelelt, Torda 12 km-re keletre, Kolozsvár 18 km-re északra van a falutól. Szüleinknek nem volt könnyű az 1896-tól 1904-ig tartó nyolc év. Sem rendes lakás, sem rendes iskolaterem. Apánk tanterme a papi lakás egyik külön bejáratú szobájában volt, 5x5 méteres szoba, oda zsúfolódott be a magyar gyermekek elég szép létszáma. Akkoriban ritkaságszámba ment a kétgyermekes család, inkább 3-5-re emlékszem. A papilak 3 szoba-konyhás, de az öreg Imecs agglegény volt, jutott egy szoba az iskolának. A kántori lakás egy jó nagy szobából állott és abból nyílt egy keskeny oldalszoba. A szoba padlója földes volt mint átlag a komjátszegi házakban. A földes padlót minden szombaton felsikálták és finom homokkal beszitálták. Itt élt a közben egyre szaporodó család... Aztán Téglás tanfelügyelő végül kiharcolta a minisztériumban az új iskola építésének tervét.

19 NŐK világa 19 gyulai ilona Komjátszegen új iskola épül Volt Tordán egy banktisztviselő az agglegény Nagy Balázs, akinek Komjátszegen volt valamennyi birtoka egy régi nagy házzal, óriási kerttel az egész egy nemesi birtok maradványa. A kis patak déli partján volt egy nagy üres telke pusztának hívták, odajárt a fiatalság vasárnaponként táncolni, labdázni. Ahogy szóbakerült a szülőfalujában építendő iskola kérdése, Nagy Balázs azonnal felajánlotta a pusztát ajándékként az iskola részére tavaszán kezdtek építkezni. Az állam egy vállalkozónak adta ki az építést. Őszre fedél alatt volt az épület, de tavaszig száradtak a falak. Akkor már a puszta szépen be volt kerítve, az utca felőli vége 2 m magas léckerítéssel, a másik három oldala egyszerű deszkával. Az iskola egyetlen tanteremből állt, kb. 10 m hosszú, 6 m széles helyiség keletre nyíló négy nagy ablakkal, három sor hármaspaddal berendezve. Mindenik sorban 8 pad volt, egy-egy sor az ablakokkal szembeni falat érte. A fal melletti padsor előtt volt a nagy köpönyeges kályha. Jó meleget adott, soha nem fáztunk. A déli fal mellett volt a pódium, azon a tanitói asztal. A pódium mellett az ablakok felőli sarokban volt két szekrény a könyvtárral, az EMKE ajándéka. Két tábla állt a pódium mellett két oldalt. A régi szekrényben voltak az iskolai szépírás, rajz és egyéb füzetek, szemléltető képek a beszéd- és érelemgyakorlatokhoz, olvasótáblák az írva-olvasás tanításához, valamint Torda-Aranyos megye, Magyarország és Európa térképe. A tanterem befogadóképessége 72 gyermek volt, de némelyik évben 81 tanítvány is került. Arról, hogy egy tanító 40-nél nagyobb létszámu osztályt nem taníthat, akkor szó sem volt. Az előszoba egyik sarkában volt egy kis asztal, azon vizes cseber, hogyha szüneten valamelyik szomjas, vizet ihasson. A falakon körbe fogas, amire a fiúk kalapja került, a leánykák fejkendője elfért a padfiókban is. Télen a leányok fogasára került egy-egy hárászkendő, az sem volt mindegyiknek, nagykabátja a fiúk közül talán egynek sem volt.

20 20 A hely kijelölése mai megítélésem szerint nem volt egyszerű, hogy az egyes osztályok közel egy csoportba kerüljenek, és apám a foglalkozások alkalmával jól fenn tudja tartani az érdeklődést. A leánykák külön sorba kerültek. Még arra is ügyelt apám, hogy a román és magyar gyermekek váltakozva üljenek. Olyan gyermek is akadt, aki nem tudott magyarul. A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom. (Publilius Syrus)

21 NŐK világa 21 Csáki Júlia levél a nagyszülőknek (visszaemlékezés) Drága Nagymama és Nagytata! Gyermeki szeretettel írom a levelem, nagyon hiányoztok! Hogy vagytok? Elsősorban tudatom veletek, hogy mi, hála Istennek jól vagyunk. Édesanyám és édesapám dolgoznak. Szerencsére van munkahelyük. Ezt azért írom, mert a mai nehéz gazdasági helyzetben a ti nehézségetek mellett mindig miattunk aggódtok. Én mar tudok vigyázni a testvéremre, ugyanazon iskolába járunk, így együtt megyünk és jövünk majd haza. Ez a szüleinknek is jó, kicsit nyugodtabbak. Már nagyon régen nem találkoztunk. Az a sok országhatár, ami elválaszt bennünket, ritkán engedi látnunk egymást. Tudom, beszéltünk sokat telefonon meg elektronikus postán, de nekem inkább a ti ölelésetek hiányzik, kicsi házatok, a falusi szép kert, mely most biztosan aranysárga színeiben pompázik. Itt, ahol mi lakunk, itt is szép, de nem olyan. Tata biztos kóstolgatja már a szőlőszemeket, vagy mar szüreteltetek is? de szeretnék ott lenni! Emlékszem, mikor az én kis kezemet a meleg kezébe fogva végig sétáltunk a kertben, én pici lány voltam s annyira boldog, hogy ide leírni most nem is tudom. Tata mindig mosolyogva mondogatta, na látod, kékül a szilva, kezd érni az alma, majd szőlő és tudod mit: ha ez mind a helyére kerül majd szép hosszú fehér, hideg téli esték jönnek, mesélek neked szép régi történeteket, székely góbéságokat. Most csak képzelni tudom, milyen szép és feledhetetlen lett volna a jó meleg szobában, ég, pattog a tűz a kályhában, kint nagy pelyhekben hull a hó, s engem melegít a szeretet és a tata báránybőrös mellénye s körülvesz a csönd, a szép, meleg csönd. Emlékszem a nagyi mindig megrótta a tatát: ne bolondítsd öreg azt a gyereket ; csodálkoztam, hogy mondja öreg, hisz magas, délceg székelyember az én nagyapám, nem öreg, de most értem, csak becézte.

22 22 Drága nagymama, mit is írjak neked a sok szép emlékeimből: talán mikor az öledben kuporogtam, és jó meleg frissen fejt tejet ittam, s ropogós házikenyeret majszoltam. Azt hiszem, mindent elmondok ezzel a mondattal neked. Hiányoztok, nagyon szeretlek benneteket! Édesapám sokszor mesélte, sokat dolgoztatok, hogy otthont teremthessetek a gyermekeiteknek, a családnak. A sors messze sodorta őt is tőletek. Szüleim mar évek óta mondogatják: majd jövőre biztosan haza tudunk menni, egy hónapra. Csak az a fránya pénz nem akar összegyűlni, és a munkahelyüket is féltik. Elgondolkozok, melyik hónap lenne a legjobb, a tavaszi, nyári, téli, talán az őszi? Én az őszre tippelnék, mert az a legszebb falun, és ha én egyszer hozzátok meg haza mehetnék, biztos ott is maradnék, és mikor a jó Isten magához szólít benneteket örökre, ígérem a régi kertben nyíló őszirózsákból kötök csokrot, és azt viszem a sírotokra. És megígérem, mindent úgy csinálok, ahogy tata és mama a régi háznál, hogy ne legyen a kicsi falusi házatok ablaka soha bedeszkázva, hanem nyíló muskátlivirágok hirdessék, hogy élet van az udvarban. És ezért úgy határoztam, író leszek, majd mindent le fogok írni, ami veletek és családommal kapcsolatos. Az első kötetet biztos nektek dedikálom. Isten áldjon benneteket, sokat imádkozok, hogy még találkozhassunk. Most búcsúzóul sok-sok puszit küldök, gondolatban simogatom a munkában megfáradt, kérges, fáradt kezeteket, és a viszontlátás reményében zárom levelemet. Tata, kérlek, olvasd fel mamának a levelet a hosszú, téli estéken. Egy távolba szakadt család és egy pici lány Székelyudvarhely, október 10., öregek napja. Mivel nemsokára a legszebb ünnepünkre készülődünk, kívánom, hogy igazi lelki ünnep legyen mindannyiunk számára a karácsony. A szeretet imája s a karácsonyfa illata e szép esten töltse be szívünket reménnyel és boldogsággal. A karácsony éjjelén felragyogó csillag kísérje szeretteinket és családtagjainkat a 2011-es esztendőben békével és egészséggel!