Benedek Loránt. 12. ALKOTMÁNY ÉS ALAPJOGOK / AZ ÁLLAMSZERVEZET VÁLTOZÁSAI / BEFEJEZô MEGJEGYZÉS / BEVEZETÉS ÉS ALAPFOGALOM

Átírás

1 Benedek Loránt MA [Cantab.] Formerly in DEPARTMENT OF PHILOSOPHY, FACULTY OF HUMANITIES GÁSPÁR KÁROLI REFORMED UNIVERSITY, BUDAPEST ALKOTMÁNYOZÁS Kis János szerint MIKOR, MIÉRT ÉS HOGYAN SZABAD ILYET CSINÁLNI? 1. BEVEZETÉS ÉS ALAPFOGALOM / 1 2. AZ ALKOTMÁNYOSSÁG GYAKORLATI PÉLDÁI / 2 3. AZ ALKOTMÁNYOSSÁG PÉLDAKÉPEI ÉS A MAGYAR ALKOTMÁNYOZÁS / 5 4. KÖZBEVETETT SZAVAK A POLITIKAELMÉLET MEGALAPOZÁSÁRÓL / 7 5. A KOMMUNISTA KORMÁNYOK ALATT LÉTREJÖTT ALKOTMÁNY ETIKÁTLANSÁGA / 9 6. AZ ALKOTMÁNYOZÁS MÓDJÁNAK KÉRDÉSE / MILYEN ÉRTELEMBEN VOLT»BÖLCS«A KOMMUNISTA PARLAMENT»POLGÁRI ALKOTMÁNYA«? / ALKOTMÁNY ÉS HAGYOMÁNY / ÁLLAMPOLGÁRSÁG ÉS NÉPSZUVERENITÁS / SZUVERENITÁS ÉS FÜGGETLENSÉG / KereszténySÉG ÉS TÖRTÉNELEM / ALKOTMÁNY ÉS ALAPJOGOK / AZ ÁLLAMSZERVEZET VÁLTOZÁSAI / BEFEJEZô MEGJEGYZÉS / BEVEZETÉS ÉS ALAPFOGALOM M agyarország 2010-ben beiktatott új kormányának alkotmányozási folyamata ellen hatalmas méretû propagandajáratot indított a Szocialista Párt és kiváltságos káderköre, akik 8 évi kormányzás után kényszerültek ellenzékbe. Ez az egykori kommunista párt elitjébôl álló csoport mindenáron bizonyítani próbálja az alkotmányozási folyamat helytelen és káros voltát. Az így gerjesztett politikai vita tele van téves megállapításokkal és félreértésekkel, elsôsorban ennek a baloldalnak a részérôl. (Azért teszem a baloldal megnevezést idézôjelbe, mert amíg hatalmon voltak, addig minden gazdasági és államszervezési intézkedésük tipikusan szélsôségesen jobboldali jellegû volt, azaz egy picinyke, korrupt gazdasági elit gátlástalan céljainak megvalósítását tette lehetôvé a lakosság széles rétegeinek kifosztása mellett). EXISTENTIA vol. XXI, pp. 1 29, Translated by Loránt Benedek. Copyright by English version vol. XXI. pp , 2011, Loránt Benedek Societas Philosophia Classica. Printed in Hungary.

2 Az alkotmány nagymértékben meghatározza az állam politikai és gazdasági berendezkedését, fontos hát a tévedések, félreértések tisztázása. És illô dolog, hogy politikusok mellett beleszóljanak a vitába filozófusok is, követve Szókratész, Platón, Arisztotelész, Hobbes, Locke, Rousseau, és más filozófusok gyakorlatát. Példájuk bátorít a jelen dolgozat írására. Mivel lenne magától értetôdôbb kezdeni, mint az alapfogalom tisztázásával. A magyar alkotmány szót politikai értelemben a latin constitutio fordításaként használjuk, amelynek jelentése rendelet, intézkedés, be- vagy elrendezés. A római császári rendeleteket nevezték elôször constitutio -nak a Kr. u. II. sz.-tól kezdve. A magyar alkotmány szó leírva elôször a XVI. sz.-ból maradt fenn egy latin-magyar szójegyzékben, mint a constitutio magyar megfelelôje. A szó mai politikai értelmû használatában elkülöníthetô egy formális és egy értékelô jellegû jelentés. Az elôbbi értelemben az alkotmány nem más, mint egy állam mûködési szabályzata. Ebben a formális értelemben a Hobbes-i abszolutisztikus államban az alkotmány egyetlen mondatból is állhat: a törvény az abszolút uralkodó akarata vagy bármikori döntése, amint azt a XIV. Lajosnak tulajdonított szállóige, Az állam én vagyok is példázza. A formális jelentéssel szemben álló értékelô jellegû értelemben alkotmányról, alkotmányos rendrôl, vagy alkotmányosságról akkor beszélünk, ha a kormányzásból ki van küszöbölve az esetlegesség és diktatórikus elem, de nem akárhogyan, hanem annak az igazságérzetnek megfelelôen, amit a sztoikusok és a középkori filozófusok a természettörvény vagy természetjog elnevezéssel illettek. Eszerint az írott jognak és szokásjognak olyan szabadságjogokat kell biztosítaniuk az állampolgárok részére, amelyek a törvény elôtti egyenlôség és a társadalmi esélyegyenlôség biztosítékai. Így a kormányzat csak olyan intézményrendszert mûködtethet és csak olyan törvényeket alkothat, amelyek megfelelnek ezeknek a szabadságjogoknak. Az alkotmányos kormányzás a szabadságjogokat biztosító igazságszolgáltatás szerinti uralom AZ ALKOTMÁNYOSSÁG GYAKORLATI PÉLDÁI Tovább juthatunk a kérdésben, ha szemügyre vesszük néhány olyan állam politikai és jogrendszerét, amelyeket az utóbbi, értékelô értelemben alkotmányosnak mondanak, vagy az alkotmányosság példaképeinek szoktak tekinteni. Kezdhetnénk a szemlét Magyarország 1000 éves alkotmányával, de mivel egyesek épp a magyar alkotmány érvényességét, múltját, jelenét és jövôjét teszik kérdésessé, a problémához a legkiválóbbnak aposztrofált külföldi alkotmányos rendszerek szemügyre vételével juthatunk közelebb. Az íratlan angol alkotmány. Az alkotmányosság legkiválóbb példájaként az angol alkotmány nélküli alkotmányos monarchiát szokták említeni, amely az egyik legrégibb folytonos európai alkotmányos jogrendszer. Írott és alkotmánynak elnevezett dokumentuma nincsen, jogrendszere pedig kettôs alapon nyugszik, az úgynevezett általános jog -on (angolul common law ) annak kiterjedt értelmében, és a parlament által hozott törvényeken (angolul statutes, latinos magyarsággal statútumok ).

3 Az angolok által általános jognak nevezett rendszer hagyományos jogszokások, szokásjogok, és jogi eljárások halmaza, amely az angol történelem folyamán hozott és íratlan hagyományra alapozott bírói döntések tömegére, valamint a történelem folyamán meghozott kormányzati törvényekre ( statútumokra ) épül. Két hagyományos alapvetô jogi megközelítéssel, a precedens-elvvel és a méltányosság elvével folyamatosan és késedelem nélkül alkalmazkodik a változó körülmények követelményeihez, folytonosan biztosítva, hogy megfelelhessen az igazságérzetnek, miközben elkerülhetôvé teszi joghézagok felmerülését. Anglia hiába a tapasztalatelvû pozitivizmus egyik szülôhazája, a ragaszkodás az általános jog gyakorlatához és elveihez biztosítja, hogy az igazságszolgáltatásban folyamatosan az igazságosság és méltányosság alapján lehessen eljárni. Így elkerülhetôvé válik a tapasztalatelvû pozitivizmuson és materializmuson alapuló joggyakorlatban megjelenô formalista törvényeskedés és az abból származó erkölcsi relativizmus, vagyis a Summum jus summa injuria (A legszigorúbb törvényesség a legnagyobb igazságtalanság) gyakori érvényesülése, valamint a visszaélés az úgynevezett joghézagokkal. A statútumok a történelmileg kialakult (de semmiféle jogszabály által nem biztosított) kétpárti rendszerben a többségi pártból kikerülô miniszterelnök és kabinet által beterjesztett törvényeket jelentik, amiket a parlament mindig megszavaz, s így azok a jogrendszer részévé válnak. Van felsôház is, de az csak javasolhat és bírálhat, semmiféle döntést nem hozhat. Alkotmánybíróság nincs, a kormány által hozott és a parlament által elfogadott törvények mindig életbe lépnek. Ha törvényen alapuló intézkedés miatt valakit sérelem ér, azt bíróságon megtámadhatja, hivatkozva a méltányossági jogra vagy más jogszabályra, de ez általában ritka eset. Ilyenkor az intézkedés törvényessége nincs megkérdôjelezve, de a bíróság a méltányosság elvére alapozva a törvény alkalmazásának hatását akár az ellenkezôjére is változtathatja. A kormánytagok mindig parlamenti képviselôk, csak egyéni választókerületek léteznek, a parlamentben csak nyílt szavazás van, minden törvényt egyszerû többséggel hoznak (50 % + 1 fô), és a képviselôket választóik visszahívhatják. (Egyébként mindez szokásjogon alapszik, hogy így kell lennie, nincs törvénybe foglalva.) Ilyen körülmények között a kormánytagok igyekeznek olyan törvényeket hozni, ami biztosítja, hogy majd újból rájuk, illetve a pártjukra szavazzanak a választók. Ez a kettôs jogrendszeren alapuló berendezkedés az 1688-as Dicsôséges Forradalom (ahogy az angolok nevezik) eredménye, a három westminsteri alkotmányos elv gyakorlati megvalósítása, melyek a következôk: a parlament teljhatalma, a törvény uralma, az alkotmányossági közmegegyezés meg nem sértése. Az utóbbi a népképviselet révén megvalósuló népuralom íratlan elvét jelenti, együtt az általános jog tiszteletben tartásával. Az amerikai alkotmány az írott alkotmány mintapéldája: az angol gyarmatokból függetlenné vált új államszövetség az 1776-os Függetlenségi nyilatkozat -ában megfogalmazott szabadság eszményt kívánta azonnal mindenekfölött érvényesíteni az írott törvénynek a teljhatalom (kormány) fölé helyezésével. A dolgot kissé bonyolítja, hogy az 1781-ben elfogadott legelsô alkotmányukat még nem alkotmánynak nevezték, hanem a Konföderáció törvénycikkelyei -nek. Ennek a gyakorlatban azonban több hiányossága merült fel, s ezért került sor arra, hogy 3

4 1787-ben az amerikai történelemben nacionalistáknak nevezett politikus-csoport kezdeményezte egy új konföderációs törvény megalkotását. Ez lett az Az USA alkotmánya elnevezésû, a késôbbi kiegészítések nélkül 7 cikkelybôl álló dokumentum. Azóta is ez képezi a késôbbi kiegészítésekkel az amerikai jogi és politikai rend alapját, együtt azonban az angol eredetû általános jog gyakorlatával. Elsô megfogalmazása óta az alkotmányon 26-szor hajtottak végre változtatást, azaz csatoltak hozzá újabb és újabb, angolul Amendment -nek nevezett kiegészítést. Bár ezek néha igen jelentôs változtatásokat takarnak, az USA alkotmányát mégis a nyugati világ legrégibb írott alkotmányaként szokták emlegetni (noha kétségtelen, hogy az 1944-ig tiszteletben tartott és soha hatályon kívül nem helyezett magyar alkotmánynak részét képezô Szent István Törvényei és Intelmei majd 780 évvel régebbiek). Az 1787-es alkotmányozó gyûlésen az akkor még csak 13 államból álló konföderáció 74 hivatalos küldöttjébôl 54 volt hajlandó részt venni, akik közül 12 államból 39 küldött volt végül hajlandó az alkotmányt, egyetértése jeléül, aláírni re azonban csak 9 állam ratifikálta a szükségesnek megállapított 10 helyett. Ezért határozták el már abban az évben jelentôs kiegészítések megfogalmazását, s így született meg a végül 10 cikkelybôl álló nevezetes Bill of Rights (i.e. Rendelet a jogokról), amit elsô kiegészítéseként csatoltak az 1787-es alkotmányhoz. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy már két év múlva új alkotmányt hoztak létre ben azonban csak 10 állam ratifikálta az alkotmányt a kiegészítésekkel együtt. A hiányzó 3 állam a Bill of Rights -ot csak 1939-ben fogadta el. Az alkotmány szükséges változtatásait azóta is kiegészítések révén eszközlik, az utolsó, 26-dik kiegészítést 1971-ben hozták. A jelenleg is hatályos eljárás szerint alkotmánymódosítás, azaz kiegészítés, akkor lesz érvényes, ha vagy a módosítás céljából összehívott küldöttgyûlésen az államok 2/3-a, vagy pedig az USA kongresszusa mindkét házának (képviselôházának és szenátusának) 2/3-os többsége elfogadja, utána pedig az államok 3/4-e ratifikálja. Szemben Anglia maximálisan rugalmas íratlan alkotmányával, ahol a parlament törvényhozó hatalmát semmi sem korlátozza, az amerikai nagyon merev alkotmány. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármilyen elfogadott törvényt konkrét egyéni (polgári) sérelmi kezdeményezésre bármely bíróság az alkotmánnyal összeegyeztethetetlennek ítélhet, és ha ezzel az illetô állam felsô bírósága után egy föderális bíróság, majd az USA Legfelsôbb Bírósága is egyetért, akkor az a törvény hatályát veszti. Az alkotmány értelmezése teljes mértékben a bíróságok ügye, amelyek egyébként az angol általános jog alapján mûködnek, kivéve ha egy ilyen alapon hozott ítélet ellentétbe kerülne az alkotmánynak a legfelsôbb bíróság által elfogadott értelmezésével. Tehát míg az angol alkotmány lényege a népképviseleti parlament teljhatalma, addig az amerikaié a bíróságok által értelmezett írott alkotmány uralma, amely felette áll az államok és a föderáció parlamentjeinek és mindenféle törvényhozásnak. A francia példa. Az 1789-es francia forradalom, amely célul tûzte ki az abszolút monarchia felszámolását, egy alkotmányozó gyûléssel vette kezdetét. A létrehozandó alkotmánynak mintegy az elôszavaként elôbb a nevezetes Emberi és polgári jogok kiáltványát fogalmazta meg. Ennek egyes elemei, mint a Szabadság, egyenlôség, 4

5 testvériség jelszava, mindenki elôtt ismeretesek, és azóta is az alkotmányosság ismérveinek szokás tekinteni a benne megfogalmazott követelményeket ben sor került az elsô írott francia alkotmány elfogadására, amely elsôsorban mégsem az emberi jogok érvényesítésének megvalósításával, hanem fôleg az új politikai berendezés konkrét részletezésével foglalkozott. Azóta is ez a fô témája a meglepô gyakorisággal váltakozó újabb és újabb francia alkotmányoknak. A francia történelem minden jelentôsebb fordulata új alkotmányt produkált. Némelyikük szinte az Emberi és polgári jogok kiáltványának karikatúrája lett. Bonaparte Napóleon egymaga három alkotmányt fogadtatott el népszavazással, az elsôt 1800-ban, a másodikat 1802-ben, a harmadikat 1804-ben. Ezek mindegyikének lényege a politikai hatalom egyre despotikusabb összpontosítása volt a saját kezében, míg az utolsóval meg nem szavaztatta magát a Francia Birodalom teljhatalmú császárának. Megjegyzendô, hogy a francia alkotmányok, szemben az emberi jogokban megfogalmazott elvekkel, meglehetôsen szûk rétegnek adták csak meg eleinte a szavazás jogát. A férfiak általános választójogának kielégítôen széles körû biztosítása csak a III. Köztársaság óta áll fenn. Az 1958-ban de Gaulle által bevezetett, de azóta néhány fontos pontban átalakított legutolsó alkotmány, az V. Köztársaság alkotmánya értelmében Franciaországban erôs elnöki hatalom van érvényben, ahol a politikai berendezkedés lehetôvé teszi az elnök elképzeléseinek érvényesítését a saját pártja parlamenti többsége révén, vagy új alkotmány népszavazáson történô elfogadtatásával. Alkotmánybíróság nincs, és 1971-ig nem volt semmilyen lehetôség a törvények alkotmányosságának vizsgálatára sem óta azonban az alsó vagy a felsôház legalább 60 tagja együttesen kérheti az Alkotmányos Tanács nevû intézményt, hogy vizsgálja felül, megfelelnek-e a törvények az 1789-es Emberi és polgári jogok kiáltványában, valamint a IV. Köztársaság 1946-os alkotmányának preambulumában és a jelenlegi alkotmányban foglaltaknak. 3. AZ ALKOTMÁNYOSSÁG PÉLDAKÉPEI ÉS A MAGYAR ALKOTMÁNYOZÁS Az eddig szemügyre vett 3 országot szokás az alkotmányosság legfôbb példaképeinek tekinteni. Mégis annyira eltérô módon jut mindegyikben érvényre az alkotmányosság, hogy nyugodtan kijelenthetjük, nem lehet szabályt felállítani az alkotmányosság külsô ismérvei vagy kötelezô intézményrendszere tekintetében, illetve arra vonatkozóan, hogy mikor és hogyan lehet új alkotmányt bevezetni vagy a régit megváltoztatni. Ám a jelenlegi hazai alkotmányozási folyamattal szembeni kritikák elsôsorban állítólagos szabályokra, törvényszerûségekre vagy követelményekre hivatkozva vitatják vagy támadják az új alkotmány bevezetésének lehetôségét, illetve annak módját. Különösen határozott támadást indított e tekintetben egy cikksorozattal K i s J á n o s, amely az Élet és irodalom lapjain jelent meg 1. A szerzô annak az SZDSZ-nek az alapító tagja és az elsôőelnöke, amely a legnagyobb befolyással bíró csoport volt a rendszerváltás elôkészítésében, és a rendszerváltás alkotmányának kialakításában. Kis János cikksorozata az említett szabá- 1 Kis János, Alkotmányozás mi végre? I-III., in Élet és irodalom március 25., április 1., április 8. 5

6 lyok felsorakoztatása mellett tartalmazza mindazt az ellenérvet, amivel a magyarországi baloldal a vita során elôhozakodott, ezért a továbbiakban az ô gondolatmenetére támaszkodva igyekszem a félreértések és téves állítások tisztázását folytatni. Kis János elsô határozott állítása az, hogy mivel a rendszerváltás alkotmánya csak 20 éve született meg, semmi nem indokolja, hogy azt lecseréljék. A lecserélés szerinte csak akkor lenne indokolt, ha az elôzô óta már hosszabb idô telt volna el, mint 20 év (hogy pontosan mennyi, nem közli Kis János) és az idô olyan változásokat hozott volna magával, mint az, hogy új állam keletkezik, vagy a régi alkotmány összeütközésbe kerül az (új) alapelvekkel, vagy az intézményi struktúra mûködési zavarait alkotmányozás nélkül nem lehet kiküszöbölni. 2 Szerinte ezen körülmények egyike sem áll fenn, tehát nincs alkotmányozási kényszer, 3 így az alkotmányozás jelenleg hazánkban értelmetlen, felforgató jellegû és hazug. 4 Az utóbbi jelzôt ô maga is használja a jelenlegi alkotmányozás jellemzésére, az elôbbi kettôvel én foglalom össze következtetése tartalmát. Ha az alkotmány valamely cikkelyét mégis meg kellene változtatni, az efféle innováció biztosan nem kíván alkotmányozást. Mindenütt a hatályos alkotmány módosításával vezetik be. írja Kis János. 5 Nos, ha az ilyen érvelés helyes volna, akkor Kis János feltételei alapján a fentebb vizsgált három ország mindegyike évszázadok óta súlyos alkotmányozási rendellenességgel volna vádolható, és politikusai ugyanolyan mélyen elítélendôk lennének, mint amilyen mélyen ô ítéli el a jelenlegi magyar kormányzatot amiatt, hogy új alkotmány beiktatására készül. Az is érthetetlenné válna, hogy miért tekintik ôket az alkotmányosság minta-országainak? Az angolok meg nem bocsátható hibája, hogy noha történelmükben az elmúlt három évszázadban többször is fenn kellett állnia alkotmányozási kényszernek, hiszen lehetetlen, hogy az idôk változásával ne merültek volna fel mûködési zavarok az intézményi struktúrában, vagy régi elvek ne kerültek volna összeütközésbe újakkal, ôk mégsem voltak hajlandók eleget tenni annak a Kis János-i törvényszerûségnek, hogy ilyenkor új alkotmányt kell írni. Sôt, egyáltalán nem voltak hajlandók soha semmiféle alkotmányt sem írni! És mégis merik maguknak vindikálni azt a jogot, hogy Angliát alkotmányos országnak nevezik! Micsoda hazug álláspont mondhatná Kis János. Ugyanígy mélyen elítélendôk lennének Kis János kritikája fényében az amerikaiak is, akik alig hat évvel elsô alkotmányuk, a Konföderáció törvénycikkei elfogadása után, 1787-ben új alkotmány írásába fogtak. Pedig Kis János szerint csak az lett volna megengedhetô, hogy kiegészítsék, vagy átírjanak néhány cikkelyt, hiszen csak hat év telt el az elsô alkotmány után, és sem új állam nem jött létre, sem súlyos zavarok nem adódtak az intézményi rendszerben hogy nem adódtak, azt mutatja, hogy három tagállam még 150 évig jól meg volt anélkül, hogy az 1789-es alkotmány teljes szövegét ratifikálta volna. De ugyanígy nagy hibát követtek el az amerikaiak akkor is, amikor alkotmányozási kényszer ellenére sem alkottak új alkotmányt, hanem 2 Kis, op. cit., márc., p. 25, col. sup. 3 et 2. 3 Eodem loco. col. sub Kis János az alkotmányozás frazeológiájának hazugságát kifejezést használja e tekintetben. Ibid., col. sup Eodem loco. col. sub. 2. 6

7 csak a régit foltozgatták, mert mikor ne lett volna alkotmányozási kényszer, ha nem olyan alapvetô változások alkalmával, mint amilyen a rabszolgaság általános betiltása, vagy a Roosevelt-i New Deal bevezetése, hogy csak kettôt említsünk az amerikai történelem sorsdöntô változásaiból. Kis János szabályai értelmében hazugok tehát az amerikaiak is, mert úgy tesznek, mintha a társadalmi-politikai helyzet maradna a régiben és nem kellene alkotmányt váltani. És mit szóljunk Franciaországhoz, ahol az állam éppen hatalmon lévô irányítóinak szinte mániája volt mindig újabb és újabb alkotmányt írni. Valóban minden ilyen alkalommal fennálltak az alkotmányozás tipikus indokai? 6 hogy újból Kis János szavait idézzük. De Gaulle például alig 12 évvel az 1946-os alkotmány után, tehát mit sem törôdve Kis János több mint húsz év szükséges szabályával, új alkotmányt merészelt bevezetni. Pedig ilyen rövid intervallum esetén legfeljebb alkotmánymódosítást vagy kiegészítést engedett volna neki meg Kis János. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy a Kis János által szorgalmazott alkotmányozási kényszer, vagy az alkotmányozás tipikus indokai légbôl kapott szabályok, amiket soha nem vettek figyelembe sem Angliában, sem Amerikában, sem Franciaországban. Miért kellene hát Magyarországon figyelembe venni azokat? Erre az utóbbi kérdésre még majd ki fogunk térnünk, de most arra az általános jelenségre szeretném inkább ráirányítani a figyelmet, amire az imént utaltam, de nem a jelentôségének megfelelôen. Ez nem más, mint olyan állítólagos szabályok, törvényszerûségek, követelmények megfogalmazásának kényszere, amelyeket légbôl kapottaknak minôsítettem, és amely szabályállítás oly jellemzô azon tudósok és szakértôk legtöbbjére, akik valódi érték-alap nélkül, általában a materializmus, az ateizmus, a pozitivizmus vagy a tapasztalat-elvûség talaján állva mûvelik a társadalomtudományokat. 4. KÖZBEVETETT SZAVAK A POLITIKAELMÉLET MEGALAPOZÁSÁRÓL A helyzet ugyanis az, hogy a politika az emberi egyénnek és társadalomnak, az emberi együttélésnek befolyásolásával, szervezésével, irányításával foglalkozó tevékenység. Ezt viszont egyes egyedül csak etikai alapon lehet tenni. Ennek a tevékenységnek ugyanis egyetlen egy célja lehet: miként ôrizhetjük meg magas színvonalon vagy tehetjük jobbá az emberek életét, az emberi sorsot, minden egyes emberét, illetve az egész közösségét. Más szavakkal, az 1776-os amerikai Függetlenségi Nyilatkozat szavaival, miként támogathatjuk az emberek törekvését a boldogságra. 7 Ez azonban csak annak a 6 Ibid. 7 We hold these truths to be self evident, that all Men are created equal, that they are endowed by their Creator with certain unalienable rights, that among these are Life, Liberty, and the Pursuit of Happiness, that to secure these Rights, Governments are instituted among Men (Mi magától értetôdônek tartjuk annak igazságát, hogy minden ember egyenlônek teremtetett, hogy Teremtôjük bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel ôket, hogy ezek közé tartozik az élet, a szabadság és a törekvés a boldogságra hogy ezen jogok biztosítására kormányok intézményesültek az emberek között). The Declaration of Independence, July 4, 1776 (Függetlenségi Nyilatkozat, július 4) Lásd 7

8 természetes erkölcsi érzéknek az alapján lehetséges, amibôl az az értékrendszer fakad, amit a sztoikusok és a középkori filozófusok természettörvénynek vagy természetjognak hívtak. Ebben az elnevezésben az fejezôdik ki, hogy az erkölcsi érzék az emberi tudatban természetes módon meglévô emberi ideálok, természetes egyéni és közösségi törekvések megnyilvánulása. Ez megcáfolhatatlan igazság, mégpedig olyan megcáfolhatatlan logikai igazság, mint a kétszer kettô négy igazsága, vagy az, hogy a rész kisebb, mint az egész. Azzal a kérdéssel ugyanis, hogy általában mit kell az embernek az életében tennie, vagy mit kell tennie annak érdekében, hogy az emberi élet jó legyen, csak az erkölcstan, más szóval az etika foglalkozik, és az etika csak ezzel foglalkozik. Tehát by definition, vagyis ebbôl a meghatározásból következôen, csak az etika tud választ adni arra, hogy hogyan és mit kell tennünk, és mivel a definíció és a definiált között azonossági viszony van, a jó emberi élet csakis az etikai elôírások betartásával lehetséges. Más tudomány nincsen, ami ezen az általánossági szinten a jó élet, illetve a boldogság feltételeivel foglalkozna, de ha van is, akkor az by definition maga is etika, illetve az etika része. Az etika szabályait viszont csak az emberi erkölcsi érzékre, a természettörvényre alapozva állapíthatjuk meg. Beláthatjuk ennek is cáfolhatatlan logikai igazság voltát, ha meggondoljuk, hogy az ellene érvelô hiába mondja, hogy a pozitivizmus elveinek megfelelôen tapasztalati alapon kell levonni az emberi viselkedés szabályait, például úgy, hogy megfigyeljük, milyen feltételek mellett boldogok az emberek, mert hamarosan kiderül, hogy a boldogság maga is az etikai érzék elbírálása alá kerül. Találunk ugyanis olyan boldogságot, amit kerülendônek ítélünk, tudva, hogy elôbb vagy utóbb magunknak vagy másoknak kárt okozunk vele. Ám azt, hogy mi a magunk vagy mások megkárosítása, megint csak az etikai érzékünk fényében dönthetjük el. És bármiféle más alapot keresô próbálkozás esetén is mindig az derül ki, hogy az illetô alapot végsô soron csak etikai érzékünk ítélheti megfelelônek vagy meg nem felelônek. Azok a filozófiai és viselkedéstudományi elméletek, ideértve a politikát, pszichológiát, szociológiát és közgazdaságtant is, amelyek nem fogadják el a természettörvényt, ezt a tudatunkban adott értékrendet, az üdvös és káros, ideális és kerülendô dolgoknak ezt a hierarchiáját, amit a természettörvény feltételez, és ami az etika alapját jelenti, azok kénytelenek kitalálni valami más alapon szabályokat a követendô emberi viselkedés számára. Így születtek meg Marx légbôl kapott törvényei a gazdaság és társadalom fejlôdésérôl és az osztályharcról, amelyek szerinte meghatározzák a politikai cselekvés helyes vagy helytelen voltát, és amelyek a világtörténelemnek talán legkárosabb, legtöbb szerencsétlenséget és szenvedést okozó ideológiájának bizonyultak. Így alkotta meg Freud a maga légbôl kapott törvényeit a lélek mûködésérôl, amikkel lélekelemzôk az egyéni és családi életvezetésben oly sok kárt okoztak. És így termelték ki a pozitivista közgazdászok azokat a légbôl kapott gazdasági törvényeket, amelyekre hivatkozva a legutóbbi években hazánk gazdasága és társadalma fel lett dúlva és tönkre lett téve, de amelyeknek oly jelentôs szerepük volt az elmúlt két évszázad ópiumháborúinak és világháborúinak kirobbanásában és a világ más részeinek sanyarú sorsában is. Kis János sem áll semmi módon az erkölcsi értékek alapján. Nem érdekli, kik és hányan szenvedtek hazánkban az elmúlt húsz év politikai és gazdasági történései miatt, és hogy ebben milyen szerepe volt az elmúlt húsz év alkotmányának. Nem foglalkozik azzal, hogy a társadalom további károsítását miként lehetne megakadályozni, 8

9 és ehhez hogyan viszonyul az alkotmányozás kérdése. Nem, ôt nem foglalkoztatja az a kérdés, hogy mik a jó társadalom feltételei, és ezt hogyan segítheti elô az alkotmányozás. Úgy tûnik, egyáltalán nincs tudatában annak, hogy amikor az emberi viselkedés és cselekvési lehetôségek egy olyan meghatározott területével foglalkozik, mint a törvényalkotás, akkor by definition az erkölcstan az irányadó. Ehelyett feltételezi egy olyan, az etikától független szabályrendszer létét, ami elôírja, mikor szabad és mikor nem alkotmányozni. Mivel ilyen, az etikától független szabályok by definition nem léteznek, Marxhoz, Freudhoz, és más ilyen elôdökhöz hasonlóan, kénytelen légbôl kapott szabályokat kitalálni. Azért is fontosnak tartom a foglalkozást a légbôl kapott társadalmi vagy viselkedési szabályok kérdésével, mert szomorú tény, hogy Kis Jánoshoz hasonlóan sok társadalomtudós vesz részt az ilyen légbôl kapott szabályok gyártásában és propagálásában. Ezek gyártása és terjesztése volt a magyar társadalom félrevezetésének a legfontosabb eszköze a rendszerváltás óta eltelt húsz év során is. Gazdasági szakértôk sora bizonygatta és újságírók hada kürtölte a 90-es évek elején, hogy nem szabad elfogadnunk Németországnak és Franciaországnak azt az ajánlatát, hogy elengedik a kommunista korszak alatt felhalmozott államadósságunkat, mert ha elfogadnánk ezt az ajánlatot mondták, akkor a gazdasági törvényszerûségek értelmében a külföldi befektetôk bizalma megrendülne hazánk teljesítôképességében és elkerülnének minket. Így vált aztán katasztrofális mértékûvé hazánk eladósodása, amelynek során azért kellett egyre nagyobb és nagyobb kölcsönöket felvenni, hogy fizetni tudjuk az elôzô kölcsönök kamatait. Ezt a folyamatot az elmúlt év politikai változása szerencsére megállította azzal, hogy az új kormány nem hajlandó az ilyesféle törvényszerûségeknek bedôlni. Ugyanilyen légbôl kapott szabály volt a minél gyorsabb privatizálás, avagy más megfogalmazásban a gazdasági sokkterápia kényszerének szabálya, ami az ország vagyonának szétrablását tette lehetôvé. De fontos szerepet játszott annak a szabálynak a megfordítása is az ellenkezôjére, amit még Lukács György, a hírhedt kommunista ideológus állított fel, mely szerint a legrosszabb kommunizmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus. Ezt fordították meg Lukács egykori hívei a rendszerváltozás új helyzetének megfelelôen és hirdették, hogy a legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus. Mindkét jelmondattal ellentétben erkölcsi érzékünk azt ítéli természetesen nyilvánvalónak, hogy az etikus kapitalizmus jobb, mint az etikátlan szocializmus, de az etikátlan kapitalizmusnál jobb az etikus szocializmus. És természetesen az is nyilvánvaló, hogy nagyon fontos azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a jelen körülmények között miféle kapitalizmust tesz az alkotmány lehetôvé, etikusat vagy etikátlant, jót vagy rosszat. 5. A KOMMUNISTA KORMÁNYOK ALATT LÉTREJÖTT ALKOTMÁNY ETIKÁTLANSÁGA Itt kanyarodhatunk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy miért kívánja figyelembe vetetni Kis János a saját légbôl kapott szabályait, amikkel a három példakép ország egyikében sem törôdtek sohasem. A magyarországi helyzet ismeretében magától adódik 9

10 a válasz, hogy mivel Kis János ezekre a szabályokra hivatkozva a rendszerváltás alkotmányát akarja továbbra is életben tartatni és az új alkotmány bevezetését megakadályozni, így azoknak az érdekeit szolgálja, akik az elmúlt húsz év haszonélvezôi voltak az ország megkárosítása révén. Számára felháborító, hogy az új kormány célja nem a meglevô (alkotmány) konszolidálása, hanem alapjainak megingatása. 8 A meglevô alkotmányt nem hiába hozta létre oly nagy sietséggel a rendszerváltásra kényszerülô utolsó kommunista kormány és parlament 1989-ben oly módon, hogy bizonyos változtatásokat eszközöltek az 1949-ben hazánkra kényszerített kommunista alkotmányon. Biztosítani akarták, hogy a nagy változás, a rendszerváltás bekövetkezte után is hatalmi helyzetben maradhasson a kommunista párt vezetôsége és holdudvara, ha talán politikailag már nem is, de gazdaságilag megingathatatlanul. És ez sikerült is nekik. Az általuk elfogadott alkotmánymódosítás pl. ezért tartalmazta azt a neoliberális (légbôl kapott) jogszabályt, hogy az állam, vagyis a szabadon választandó kormány és parlament, eleget téve a szabadpiac állítólagos törvényszerûségeinek, nem avatkozhat be az akkor még állami tulajdonban lévô gazdasági egységek mûködésébe és privatizálási módjába. 9 És ezért hoztak olyan büntetô törvényeket is, amelyek vagy kifejezetten elôsegítették a korrupciót és a gazdasági bûnözést, vagy oly gyengén büntették, hogy a gyakorlatban az nem is volt büntetés. 10 Különösen érvényes volt ez az állami vagyon magánosításával kapcsolatban. Ez tette lehetôvé a kommunista nomenklatúrának, hogy egyszerûen a saját egyéni tulajdonukká tegyék és elprédálják az ország szinte teljes vagyonát. Vagy esetleg teljesítve külföldi versenytársak kívánságát, virágzó nagyvállalatokat szüntessenek meg egyik napról a másikra, elárasztva az országot munkanélküliekkel. Így kerültek aztán a különbözô hírközlô eszközök is a volt kommunista propaganda-gépezet tulajdonába, vagy maradtak, külföldi kézbe juttatva, az irányítása alatt. Ezek is gazdasági egységeknek számítottak, és régi vezetôik, nagy sietséggel privatizálhatták ôket. Az egy-két állami tulajdonban maradt, de továbbra is a kommunista kor kádereinek vezetése alatt álló hírközlô eszköz irányításába sem szólhatott bele a szabadon választott kormány és parlament, köszönhetôen az eddigi alkotmány gazdasági és média paragrafusainak. Hiába szerepeltek tehát ebben az alkotmányban farizeusi módon olyan szabadságjogok, mint a hírközlés, véleménynyilvánítás, és szólás szabadsága, ezek érvényesülését továbbra is sikeresen akadályozták a volt kommunista cenzorok. Az így továbbra is gôzerôvel mûködô kommunista propagandagépezet sikeresen terjesztette saját propagandáját a fosztogató neoliberális gazdaságpolitika légbôl kapott szabályainak elfogadtatására. Márpedig ha a kommunisták és kádereik valaminek szakértôi voltak, akkor az a hamis propaganda terjesztése volt. Ha érdekük úgy kívánta, bármirôl ami fekete, készek voltak bebizonyítani, hogy az fehér, és viszont. A kommunista korszak alatt világszerte sok embert, gyakran értelmes intellektueleket és politiku- 8 Ibid. col. sup évi XIX. törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmánya, 11. A rendszerváltás utáni állapotot lásd a következô fejezetekben. 10 Cf. Kis János elmélkedését arról, hogy a rendszerváltás után a büntetôtörvényeknek enyhéknek kell lenniük in Kis János, Az Igazságosság elmélete. John Rawls magyarul, in Világosság, 1998, augusztus-szeptember, p. 62; valamint Benedek Loránt: Igazságosság és rendszerváltás, http//: p

11 sokat, tévesztettek meg a kommunizmus valódi jellegét illetôen, sikeresen tüntetve fel a kommunizmus alatti népnyomorítást a jólét és demokrácia diadalának. És mint ahogyan akkor is sokan bedôltek ennek a propagandának még maguk közül a megnyomorítottak közül is, ugyanúgy a rendszerváltás után is sok naiv és kifosztott ember lett az egykori kommunisták által terjesztett romboló neoliberális gazdaságpolitikai propaganda áldozata. Ez a hálózat jelenleg is teljes erôvel mûködik, bár hála isten napjainkban már nem oly eredményesen, mint eddig. Ennek a hálózatnak része Kis János hivatkozott cikke is. A lakosság félrevezetésén túl nagy szerepe volt az alkotmánybíróságnak is az elmúlt húsz év társadalom-rombolásának lehetôvé tételében. A feladatuk a kommunista parlamentek alatt megfogalmazott alkotmány elveinek betartatása volt, és ezt minden áron megvalósították. Ezt annál is buzgóbban tették, mivel többen közülük az elôzô rendszer megbecsült káderei voltak. Így vétózták meg, az alkotmányra hivatkozva, a kommunisták által elrabolt vagyonok visszaszolgáltatását, a kiraboltak és üldözöttek valódi kárpótlását, az embertelen kommunista bûnök elkövetôinek leleplezését és megbüntetését, a médiarendszer valóságos szabaddá tételét, hogy csak néhányat soroljunk fel az alkotmánybíróság által megakadályozott jogos törekvésekbôl. A volt kommunista elit antidemokratikus érdekeit szolgálja tehát Kis János azzal, hogy sérelmezi az alkotmánybíróságra vonatkozó törvényben várható változtatásokat is, amelyet jellegzetesen propagandisztikus kifejezésmódjával (amiben az írása mindenütt bôvelkedik) úgy minôsít, mint az alkotmánybíróság hatáskörének puccsszerû csorbítása AZ ALKOTMÁNYOZÁS MÓDJÁNAK KÉRDÉSE Az alkotmányozási kényszer szabályain túl Kis János szabályokat állít fel az alkotmányozás lehetséges eljárásmódjára vonatkozóan is. Akár csak az elôbbi szabályai, úgy ezek sem jelennek meg a példakép országok alkotmányozási eljárásaiban, de ô ragaszkodik hozzájuk. Az egyik ilyen szabály szerinte az, hogy az alkotmány nem lehet az adott idôben hatalmon lévô politikai erôk alkotása, hanem az ellenzékkel való együttmûködésben kell létrejönnie, különben illegitim lesz. 12 Hogy ez mind gyakorlatilag, mind logikailag lehetetlen követelmény, azt Kis János, úgy tûnik, nem veszi észre. Bárki is állítsa ugyanis az ellenkezôjét, a modern demokráciák parlamenti rendszerének éppen az a célja, hogy a többség akarata érvényre juthasson, és ne kelljen olyan kompromisszumokat kötniük, amelyek ezt a többségi akaratot akár részben, akár egészében ellehetetlenítenék. A parlamenti választási rendszer pontosan arra való, hogy amíg ez a többségi akarat meg nem változik, vagy amíg a többség az addigi elképzeléseibôl ki nem ábrándul, addig a hatalom ezt az akaratot képviselje és valósítsa meg. Természetesen a többségi akarat változása esetén szabad a tér az ellenzéknek a saját elképzelései elfogadtatására. De csak akkor, 11 Kis, Alkotmányozás, op. cit., március 25. p. 3, col. sub Eodem loco col. 3 et 4. A Második kérdés: Milyen eljárásban címû rész majdnem teljes egészében azt bizonygatja, hogy az új alkotmány t.k. illegitim lesz, mert nem a parányi ellenzék szája ízének megfelelôen készül. 11

12 és nem elôbb. A többségi akaratnak csak akkor lehet gátja, ha az alapvetô jogokat és a szabad választásokon alapuló népképviseleti rendszert akarná felszámolni. Ez természetesen megengedhetetlen, mert a demokrácia öngyilkossága lenne. De ezen túl semmiféle kommunista jellegû népfrontos megoldás nem elôsegíti, hanem akadályozza a demokrácia érvényesülését, márpedig Kis Jánosnak ez a követelménye pontosan ilyen népfront jellegû megoldás lenne. Nem találom véletlennek, hogy Kis Jánosban megrögzött kommunista jellegû reakciók jelentkeznek, a volt kommunista nomenklatúra érdekeinek védelmezôjében természetes dolog az ilyen beidegzôdések megnyilvánulása. Hiába írja tehát, hogy ha az alkotmányozó többség ezt a szabályt nem tartja be, akkor biztosan kudarcot fog vallani, 13 mert az alaptalan, légbôl kapott szabályok a valóságban nem érvényesülnek. A többség akkor követne el nagy hibát, ha megint hallgatna az ilyen fenyegetésekre. Kis Jánosnak ez az álláspontja a parlamenti arányok miatt is különös. Érthetô lenne az ellenzékkel való együttmûködés melletti kardoskodás abban az esetben, ha a kormányzó pártok többsége alig haladná meg az ellenzék létszámát. De a parlamentben több mint 2/3-os többséghez jutott kormányzó pártokkal szembeni kis létszámú ellenzék mélyen megosztott, így az együttmûködés önmagában is lehetetlen velük, mind gyakorlatilag, mind logikailag. Ha ez mégis megtörténne, az nem eredményezne mást, minthogy egy parányi kisebbség megvétózza és ezzel ellehetetleníti a túlnyomó többség, vagyis a nép akaratát. Márpedig a parlamentarizmust a népakarat megvalósítására találták ki. Ami pedig az illegitimitás veszélyét jelenti, ez azért különös álláspont, mert a leváltandó alkotmányt az a kommunista parlament fogadta el, amely még a kommunista rendszerû, választási lehetôség nélküli választásokon jutott hatalomra, ahol csak a kommunista párt jelöltjére lehetett szavazni. Érvényben is csupán azért maradt, mert az amerikai és a szovjet elnöktôl ajándékba kapott rendszerváltási engedély olyan hirtelen jött, hogy a nem kommunista erôknek egyrészt nem volt idejük a lehetôségeik helyes felmérésére, másrészt a még mûködô proletárdiktatúra elhelyezte ügynökeit és kollaboránsait a kommunistáktól független pártokban. Azok aztán a kommunista kézen lévô médiák propagandájának segítségével könnyen elhitették, hogy az utolsó kommunista parlament által sebtében átdolgozott alkotmány az igazi szabadságjogok érvényesülését fogja lehetôvé tenni. Így ha az illegitimitás kérdése felmerül, akkor az csak a most lecserélendô alkotmányra vonatkozhat, a beiktatandóra semmiképp. Egy másik követendô eljárási szabály szerinte az volna, ha az alkotmányozók egyszerre, egy csomagban terjesztenék az országgyûlés elé az alkotmányt és azokat a sarkalatos törvényeket, amelyek majd tartalommal fogják kitölteni az alkotmányos rendelkezéseket. 14 Dolgozatából úgy tûnik, hogy szerinte erre azért volna szükség, hogy a nagyközönség összevethesse az új alkotmányt a sarkalatos törvényekkel. Logikailag helytelen kívánság ez is, hiszen éppen egy meglévô alkotmánynak kell irányt mutatni a tekintetben, hogy mik és milyenek legyenek a sarkalatos törvények, és nem a sarkalatos törvények fényében kell megítélni az alkotmányt. A jogi szabályoknak logikailag 13 Eodem loco col. sub. 3 et col. sup Ibid. col. sub

13 elkerülhetetlen hierarchiája van, és ennek a hierarchiának az alapját jelentik az alkotmány rendelkezései. Logikailag elôször ezekben kell megegyezni, és csak ezekre építve lehet tovább lépni. Szomorúan kell rámutatnom arra, hogy Kis János az alkotmányozási folyamat kritikájának szánt bíráló tanulmányát telehintette kritikátlanul ócsároló megjegyzésekkel, melyek degradáló értékítéleteire a tanulmányban semmiféle bizonyítás vagy alátámasztás nem található. Példának idézek belôlük egyet-kettôt: bántóan részrehajló önkormányzati választási törvény 15 de sehol semmi utalás arra, hogy mitôl részrehajló, méghozzá bántóan. Vagy: a botrányt kavaró médiatörvény 16 sem egyetlen idézet a törvénybôl, sem egyetlen további szó nem tudatja az olvasóval, miért vagy hogyan lett botrányos. Vagy: nem csak az alkotmányozás indoklása, de az alkotmányozási procedúra is egymást kölcsönösen leleplezô hazugságokkal terhes. 17 Ezt vagy így elfogadjuk, minden indoklás nélkül, vagy pedig elcsodálkozunk azon, hogy Kis János azt hiszi, a következô mondata ezt az ítéletet alátámasztja, ugyanis így folytatja: a választások gyôztese kárhoztatja az ellenzéket az alkotmányozási folyamatból való kivonulása miatt másfelôl nem hajlandó visszaadni az ellenzéktôl elvett tárgyalási pozíciókat. 18 Egyrészt az ellenzék kárhoztatása nem hazudozás, másrészt az ellenzéknek a parlamenti rendszerekben elvehetetlen tárgyalási pozíciója van, ami nem más, mint az aktív részvétel a parlamenti üléseken. Ha azokról kivonul, arról csak maga tehet, tárgyalási pozíciójától maga fosztotta meg önmagát, és nem a választások gyôztese. Bár a tanulmány hemzseg az ilyen sajnálatos megfogalmazásoktól, velük tovább nem foglalkozom, mert értelmes tartalom hiányában komoly kritikai tanulmányban nincs helyük. 7. MILYEN ÉRTELEMBEN VOLT»BÖLCS«A KOMMUNISTA PARLAMENT»POLGÁRI ALKOTMÁNYA«? A kormányzó többség alkotmányozó tevékenységét ledegradáló, ócsároló kifejezéseivel szemben Kis János a legmagasabb fokon elismerô dicshimnuszt zeng az utolsó kommunista kormány által a lenini élcsapat hatalmának biztosítása érdekében sebtében összehozott még érvényes alkotmányról. Szerinte az a politikai bölcsesség, a kedvezô körülmények (alkotása volt,) mely eleget tett a modern demokratikus alkotmányokkal szemben támasztható követelményeknek. Alkalmas volt rá, hogy politikai közösséggé egyesítse hazánkat. 19 Nos, az utolsó kommunista parlament alkotmányában megnyilvánuló politikai bölcsesség egyedül arra irányult, hogy a demokratikus parlamenti körülmények között is ellehetetlenítse az ország javát kívánók igyekezetét azzal, hogy mint már szó volt róla, törvényesítette az illegitim kommunista idôszak törvénytelenségeit, szen- 15 Ibid. 16 Ibid. 17 Ibid. 18 Ibid. 19 Eodem loco col. sup 5. 13

14 tesítette a rabló privatizáció és a korrupció gyakorlatát, titkosította a súlyos bûnöket és korrupciós ügyleteket, hosszú idôre megakadályozta a sajtó szabadságának hatékony érvényesülését. Ez az alkotmány a politikai ravaszság és hatalmi megszállottság alkotmánya volt a demokratikus szabadságjogok tüntetô, farizeusi elismerésével, de érvényesülésük megakadályozásával. Ezt a fajta szabadságot és egyenlôséget szokták a franciák úgy jellemezni, hogy biztosítja, hogy a milliomosok, egyenlôen a hajléktalanokkal, a híd alatt tölthessék az éjszakát, ha úgy kívánják. Kis János bölcs és kiváló alkotmánya nem ismeri az esélyegyenlôség, a méltányosság, a politikai és gazdasági személyi felelôsség fogalmát, már pedig nélkülük a szabadságjogok üres szólamok maradnak. Ami pedig azt illeti, hogy ez az alkotmány politikai közösséggé egyesítette volna hazánkat, a valóság az, hogy az egységes politikai közösség egyetlen megnyilvánulása a rendszerváltásból történô általános kiábrándulás volt. Hazánk polgárai nem formális, hanem valódi politikai és gazdasági szabadságot, társadalmi és gazdasági esélyegyenlôséget vártak ettôl a fordulattól a kommunista elnyomás után, de amit helyette kaptak, az a kommunista nomenklatúra nagykapitalistává válása és hatalmának a kapitalista körülményeknek megfelelô megszilárdítása, valamint Magyarország né pének elszegényítése és eladósítása volt. A politikai közösségi létnek ezen az egyetlen egységes megnyilvánulásán kívül azonban a társadalom mélyen ellenséges politikai táborokra bomlott az egykori kommunista propagandagépezet hatékony mûködése következtében. Sikerült ugyanis elhitetniük a lakosság naivabb és hiszékenyebb tagjaival, hogy a rendszerváltás után keletkezô súlyos társadalmi és gazdasági problémák azért álltak elô, mert az elsô szabad választásokon hatalomra került kommunista ellenes pártok használták fel a politikai hatalmat az ország kifosztására és kifosztatására, és a romboló neoliberális gazdasági berendezkedés létrehozására. A valóság természetesen az volt, hogy az érvényes alkotmány kötötte meg a kezüket és tette lehetetlenné számukra az ország megvédését az egykori kommunisták hatalom és pénzéhségétôl, és a külföldi rabló tôke benyomulásától. De így az elsô szabad választások utáni években a szavazók jelentôs része elhitte az egykori kommunistákról, hogy azok, mintegy varázsütésre, erkölcsös szociáldemokratákká váltak, és egyetlen céljuk a népjólét megteremtése volt. Így újból többségi politikai erôvé válhattak az egykori kommunista pártelit által vezetett baloldali pártok, és sikeresen folytathatták az ellenfeleik elleni gyûlöletkeltést. De a valóságot örökké takargatni nem lehetett, a végén az igazság ki szokott derülni. A posztkommunista neo-liberális média-gépezet orwelli newspeak -je végül hatástalanná vált, az emberek rájöttek arra, hogy amit fehérnek mond, az valójában fekete, és viszont. Ez az amit Kis János és a hozzá hasonló módon gondolkodók makacsul nem akarnak tudomásul venni, és remélik, hogy továbbra is eredményesen tudják befolyásolni az emberek gondolkodását. Ami a jelenlegi alkotmánynak a mindennapi életre gyakorolt hatásait illeti, annak egyik legelrettentôbb példája a magyarországi bankok tevékenysége. A gazdasági életben a törvényesség uralmának legfontosabb követelménye a szerzôdések betartatása és a szerzôdéskötôk jóhiszemûségének biztosítása lenne. A banki tevékenységet illetôen pedig egyrészt az uzsorakamat tilalma, másrészt pedig az, hogy a záloggal biztosított tartozás visszafizetettnek tekintendô, ha a zálog a bank tulajdonába kerül. Nos, a jelenlegi alkotmányunk ezek egyikét sem követeli meg, s a bankok, ezt kihasz- 14

15 nálva, százezer számra változtatgatják ügyfeleikkel kötött szerzôdéseiket, azok beleegyezése nélkül, de a jelenlegi alkotmányunk szerint törvényesen. Ezzel ügyfeleik tartozását rövid idôn belül oly magasra emelik, hogy azok a több éven át becsületesen fizetett törlesztéseik ellenére egyszer csak azt tapasztalják, hogy tartozásuk nem csökkent, hanem többszörösére növekedett, s a törlesztôrészletek oly magasra emelkedtek, hogy nem tudják fizetni. Ekkor a bank tulajdonába kerül a banki hitel biztosítását jelentô zálog, általában lakás vagy lakóház. A bank azonban kijelenti, hogy annak értéke nem éri el a tartozás értékét, s ezért a bank által családjával együtt hajléktalanná tett és vagyonától megfosztott ügyfél élete végéig a bank adósa marad, és keresetébôl a bank az élete végéig vonatja az egyoldalúan megemelt tartozás részleteit. Mindez oly nagymértékben igazságtalan és jogtalan, egyes embercsoportok oly nagymérvû kiszolgáltatottságát jelenti egy másik csoport felé, hogy bátran kijelenthetjük, ma a bankok ugyanazt mûvelik, mint amit a kommunisták tettek a kommunista diktatúra idején, amikor a társadalom nagy csoportjait fosztották meg minden vagyonuktól, és munkatáborokba deportálták ôket, vagy kitepetítették ólakba és istállókba. De ma ez nem a marxizmus-leninizmus légbôl kapott törvényszerûségeire hivatkozva történik, mint akkor, hanem a szintén légbôl kapott neoliberális gazdasági elvekre történô hivatkozással. Az ezeket az égbekiáltó igazságtalanságokat lehetôvé tévô alkotmányt nevezi Kis János a bölcsesség és szerencsés körülmények alkotmányának. 8. ALKOTMÁNY ÉS HAGYOMÁNY Kis János cikke vizsgálat alá veszi azt a kérdést is, hogy az új alkotmány milyen hagyományokhoz nyúl vissza, és milyenekkel szakít. 20 Ez alkotmánytörténeti és jogtörténeti kérdéseket vet fel, s mint ismeretes, a kommunisták egyik legmániákusabb elfoglaltsága mindig a történelem meghamisítása volt. A marxista történelmi törvényszerûségek nem igazodtak a történelem tényeihez, így hát ôk a történelem tényein változtattak, hogy a marxista elmélethez igazítsák azokat. Ezt az eljárást Magyarországon még az is súlyosbította, hogy a szovjet hatalmi érdekek a II. világháború után azt kívánták, hogy a végtelenül igazságtalan és a nemzetközi jog szerint jogtalan trianoni békediktátumot tekintsük igazságosnak és jogosnak, és a magyarságnak az elszakított országrészeken dúló irtását és jogfosztottságát úgy kezeljük, mintha az a nemzetiségi szabadság felsôfoka lenne. (Megjegyzendô, hogy korábban Lenin fellépett Magyarországnak az I. világháború utáni felszabdalása ellen, de erre késôbb illett nem emlékezni.) Nos, Kis János történelmi visszapillantása a kommunista történelemhamisítás által megszabott úton halad, amelynek hazai lényege az volt, hogy minden, ami demokrácia és szabadság, az a szovjet megszállással kezdôdött, azelôtt pedig az urak Magyarországán 21 folyt a nép és a nemzetiségek elleni jogtiprás és a zsidóüldözés, keresztény és nacionalista áldással. Így nem csoda, ha számára megemészthetetlen és elfogadhatatlan az új alkotmány Hitvallás címmel ellátott preambulumának elismerô értékelése történeti alkotmányunkról és a Szent Koronáról, valamint történeti ténymegállapítása, melyek szerint Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk 20 Elsô kérdés: Mivel szakít, mihez nyúl vissza? Op. cit., április 1., p. 3. col., Ez a kifejezés is a kommunista történetírás egyik jellegzetes szókapcsolata 15

16 vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát Hazánk március 19-én elvesztett állami önrendelkezésének visszaálltát május 2-ától, az elsô szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. 22 Kis János szerint ezzel, az ô szavait idézve, a nemzeti öndicsôítés, önsajnálat és önmentegetés legrosszabb hagyományai épülnek be az alkotmányba, amely ily módon anakronisztikus keresztény-nemzeti giccs lesz. 23 Ezen nincs mit csodálkozni. Aki a kommunista történelemhamisítás görbe tükrén, és nem a történelmi tényeken keresztül szemléli a dolgokat, az ilyennek látja ôket. Az sem csoda tehát, hogy szerinte nem az angol íratlan alkotmányhoz hasonló ezer éves magyar alkotmánnyal kellene jogfolytonosságot vállalni, hanem a kommunista alkotmánnyal, és nem volna szabad új alkotmányt beiktatni, hanem csak megint változtatni egy kicsit a kommunista alkotmányon. Szerinte Magyarország náci megszállásakor, tehát márc. 19-én, nem szakadt meg a jogfolytonosság, mert a náci megszállók A kormányzati szervek cselekvési szabadságát korlátozták ugyan, de a magyar államvezetés nem mondta ki a jogfolytonosság megszûnését, hanem együttmûködött a megszállókkal. Így a zsidók deportálását a magyar hatóságok cselekvô részvételével lehetett végrehajtani. 24 Ez a tények jól ismert kommunista elferdítése. Valójában nem az történt, hogy az országot megszállták a nácik, és ezután a kormányzat együttmûködött velük, hanem az, hogy azért szállták meg az országot a nácik, mert nem találták hazánkat együttmûködônek. A megszállás utáni korlátozott együttmûködés pedig, bár részben magyar kollaboránsok mûve volt (és melyik országban nem voltak kollaboránsok?), de részben a nemzetközi cionista szervezetek, részben pedig a magyarországi Zsidótanács nyomására történt. Ôk ugyanis attól féltek, hogy ha Magyarország nem mûködik megfelelôen együtt a németekkel, az a sors vár rájuk itt is, mint Szlovákiában, Romániában és Jugoszláviában, ahol a zsidók deportálása már 1942-ben megkezdôdött, és ahonnan több mint zsidó menekült Magyarországra. Épp a magyar kormányzat náci ellenessége miatt kezdôdött itt el egész Európában a legkésôbben, csak 1944 nyarán, a zsidók deportálása, hónapokkal a náci megszállás után, de még akkor is sikerült azt a magyar kormányzatnak jelentôs részben elszabotálni, pl. a Budapestrôl induló deportáló vonatok leállíttatásával. A történelmi összefüggések vizsgálatának keretében Kis János utalást tesz más konkrét történelmi eseményekre is, amiket összefüggésbe hoz a történeti alkotmánynyal. Amint várható, ezeket az utalásokat is a kommunista történelemhamisítás megszokott módján teszi, úgy írva mintha majdnem minden, ami a szovjetesítés elôtt az urak Magyarországán történt, visszataszító dolog lett volna. A jelen tanulmányban nincs hely és lehetôség annak történészi vizsgálatára, hogy hamisításai milyen tekintetben és milyen mértékben igazítandók helyre, de adódik belôle egy parancsoló következtetés, s ez az, hogy még nagyon sokat kell tenni a 60 éves történelemhamisító agymosás helyreigazítása érdekében. 22 Nemzeti Hitvallás / Nemzeti Nyilatkozat. Magyarország Alkotmánya / Alaptörvénye, 23 Kis János op. cit., április 1., p. 3, col. sub. 4. et col. sup Eodem loco col. sub 4. 16

17 A történeti alkotmánynak Magyarország ezer éves alkotmányaként történô emlegetését Kis János tájékozatlanságra vagy a tények iránti cinikus közönyre vallóként jellemzi, mert, mint írja, a történeti alkotmányra való hivatkozás csak a Habsburg birodalom részévé válás után lett közjogi szokás. 25 A valóságban ez az általa adott jellemzés és helytelen megállapítás vall tájékozatlanságra vagy cinizmusra. A 995 körül kötött vérszerzôdéstôl kezdve Szent István törvényein, az Aranybullán és a Tripartitumon át 1944-ig a magyar jogszokások és jogalkotás folyamata olyan folytonosan megújuló és mégis egységes arculatot mutat, amit méltán lehet az alkotmányosság, azaz a joguralom és a szabadságjogok fejlôdéstörténetének nevezni. A diktatórikus uralommal való szembeszállás joga már a Vérszerzôdésben szerepel, s az Aranybullában történô kihangsúlyozásával majd további megerôsítéseivel az ország önállóságának és önkormányzásának teljes vagy részleges megôrzését és a szabadságjogok irányában való fejlôdését a legnehezebb idôkben is újra és újra elôsegíti. Ugyanígy megtalálhatók már a Vérszerzôdésben is a képviseleti uralom kezdeti csírái, amik nagyon korán a rendi országgyûlés kialakulását eredményezték, ahol a köznemesség és polgárság képviselôi már az egész nép érdekeit is képviselni tudták. Ennek a jogfolytonosságnak volt nagyszerû példája az 1848-as törvények megalkotása, amikor a nemesi jogok kiterjesztésével és a közteherviselés elvének elfogadásával az ország rendi országgyûlése parlamentáris népképviseleti rendszerré alakult át. Ugyanez vonatkozik a Szentkorona történeti szerepére is. Csak Kis János tájékozatlansága vagy cinikus közönye mondathatja vele azt, hogy a korona ugyanis (csupán) a nemesi nemzet egységének és a nemesi alkotmány folytonosságának szimbóluma. 26 Valójában a Szentkorona jogi elmélete már a XIV. sz.-ban teljesen kialakult, amely a koronát a törvényes uralom és alkotmányosság szimbólumává tette, és kifejezetten megakadályozta a koronás uralkodó abszolút uralmát tól kezdve a magyar önrendelkezés népszerû jelképévé és a törvény elôtti egyenlôség kifejezôjévé vált. 9. ÁLLAMPOLGÁRSÁG ÉS NÉPSZUVERENITÁS Annak a kérdésnek a kapcsán, hogy az új magyar alkotmányban miként jelenik meg a népszuverenitás elve, Kis János a baloldaltól megszokott retorikával támad rá az olyan kifejezésekre, amelyek nem megalázkodó, bocsánatkérô és önfeladó elfogadását fejezik ki mindazoknak a hamis vádaknak és agresszív soviniszta cselekedeteknek, amiket hódító vagy kizsákmányoló külföldi érdekek érvényesítôi és magyar kiszolgálóik, az elmúlt évszázadok folyamán egészen napjainkig, Magyarország és a magukat magyarnak vallók ellen kiterveltek és elkövettek. Szerinte a magyar önvédelem, önérzet, öntudat és magyar azonosságérzet megnyilvánulása vészterhes üzenetet közvetít. 27 Ez alatt azt érti, amint az a szövegösszefüggésekbôl kiderül, hogy az ilyen megnyilvánulások a priori bûnös dolgok. 25 Eodem loco col. 2 et Eodem loco col Eodem loco col. sub

18 E tekintetben az elsô megbotránkoztató dolog számára az Alkotmánytervezet Hitvallás címû bevezetésében fordul elô, mivel az a népszuverenitás elvének kifejezése céljából a következô szavakkal kezdôdik: Mi a magyar nemzet tagjai ( ) kinyilvánítjuk az alábbiakat 28 Szerinte ez a megfogalmazás egyrészt kirekesztô, mert kirekeszti az alkotmány alanyai közül a mai Magyarország területén élô nemzetiségeket vagy kisebbségeket, másrészt pedig revizionista, mert magába foglalja a határainkon túl élô magyarokat is. Ezzel az elítéléssel azonban Kis János megint végletes önellentmondásba keveredik. Az elfogadandó alkotmány ilyen értelmû bírálata elôtt ugyanis a népszuverenitás megfogalmazásának példájaként idézi a megfelelô kifejezéseket a jelenleg érvényes francia alkotmányból, és az alkotmány szerepét betöltô német alaptörvénybôl: «Le Peuple Français», Das deutsche Volk. 29 Ám ha szerinte a magyar nemzet kifejezés elítélendô, akkor azoknak a kifejezéseknek, hogy a francia nép vagy a német nép, még inkább elítélendôknek kell lenniük, mert a mindennapi nyelvhasználatban és a nemzetközi jogban is általában a nemzet szó utal egy ország polgárainak jogi értelemben vett összességére nemzetiségi hovatartozás nélkül, míg a nép szó, együtt egy nemzetiséget kifejezô melléknévvel, az etnikai csoport teljességére utal. Így ha a magyar alkotmányt kirekesztônek ítéli, a franciát és a németet még inkább annak kell ítélnie, mert nem a politikai nemzetet, hanem az etnikai csoportot jelölik meg az alkotmány alanyaként. Ez utóbbi kettônek a példakép szerepét még sem vitatja, a magyart viszont súlyosan káros megfogalmazásúnak tartja. Az ilyenfajta kákán is csomót keresést természetesen nem lehet komolyan venni, de mégis rámutathatunk itt egy sajnos nagyon gyakori eljárásra Kis János és a hazai baloldali ideológusok részérôl. Ez nem más, mint a kettôs mércével mérés. Különösen akkor gyakorolja a neoliberális baloldal ezt a technikát, amikor valamilyen tekintetben a magyarságot egy más nemzettel hasonlítják össze, és mindig a magyarok kárára igazságtalanok. A revizionizmus vádját abban a formában fogalmazza meg, hogy többek között kijelenti, a szellemi és lelki határrevízió a mai Európában nem fordítható át valóságos határrevízióvá. 30 Ez a mondat azt mutatja, hogy Kis János a legkisebb mértékben sem törôdik a valósággal, és az elmúlt két évtized európai határváltoztatásai szerinte nem zajlottak le. Másrészt pedig ahol egyáltalán nincs szó határrevízióról, jelen esetben az alkotmánytervezetben, oda ô azt beleképzeli. Ezzel a mondattal ugyanis teljesen azt a látszatot kelti, mintha az alkotmány megfogalmazói ilyen terveket forgatnának fejükben. Nos, most mi mondhatjuk, hogy Kis Jánosnak ez a mondata vészterhes üzenetet közvetít, mégpedig azt az üzenetet, hogy a neoliberális baloldal teljesen elszánta magát a magyar állam és a magyar nép érdekeinek az aláásására, és mindent el fog követni annak érdekében, hogy ott okozhasson kárt, ahol csak tud. Ugyanis az ilyenfajta inszinuációval lehet legkönnyebben kiváltani a Magyarországra figyelô külföldi érdekeltek vagy érdeklôdôk felháborodását és ellenségeskedését. Annál is súlyosabb az így okozható kár, mert a valóságban nem Magyarország vádolható bármiféle revíziós igénnyel a körülöttünk lévô országok magyar lakta terüle- 28 Nemzeti Hitvallás / Nemzeti Nyilatkozat. Magyarország Alkotmánya / Alaptörvénye. 29 Kis, op. cit., április 1., p. 3, col. sup Eodem loco col. sub

19 teit illetôen, hanem az elszakított területeken folyik napjainkban is az ott élô ôshonos magyar nemzetiségûek jogainak gyakran igen súlyos megsértése, és a politika általános gyakorlata a magyar ôslakosok elûzése vagy nemzetiségük feladására való kényszerítés. Az ilyen inszinuációk hatására ez még súlyosabb mértéket ölthet. Az új alkotmány viszont expressis verbis elismeri a határainkon belül élô nemzetiségek teljes jogegyenlôségét, 31 és a magyar kormányzó pártok az elszakított területeken élô ôslakos magyarok problémáinak megoldását is egyedül az ô teljes jogegyenlôségük kivívásában látja, teljesen eltérôen Kis János inszinuációitól. Ezek után a legtermészetesebb dolog Kis János részérôl annak súlyos elítélése, hogy az új alkotmány a Magyarországon kívül élô magyarok számára is felvehetôvé teszi, horribile dictu etnikai alapon, a magyar állampolgárságot, sôt, még a választójogot is hozzáférhetôvé teszi számukra. 32 E dolgot illetôen Kis János vagy azt a súlyos felelôtlenséget követte el, hogy nem nézett utána annak, mi a nemzetközi gyakorlat ebben a tekintetben, vagy pedig jól ismeri azt, de úgy tesz, mintha az új alkotmányban bevezetett megoldás nemzetközileg nem volna elfogadott, alkotmányellenes gyakorlat lenne. Nos az állampolgárság megadása tekintetében kétféle jogi felfogás létezik, az egyik az úgynevezett jus sanguini, azaz vérségi jogon szerzett állampolgárság, a másik a jus soli, azaz a területi alapú állampolgárság. A legtöbb állam valamilyen kikötésekkel mindkettôt elismeri vagy gyakorolja. A jus sanguini leggyakoribb formája az, hogy állampolgárságot kaphat az a külföldön élô egyén, akinek legalább az egyik szülôje vagy valamely ôse rendelkezik vagy rendelkezett a kért állampolgársággal. A brit gyakorlat pl. az, hogy jár az állampolgárság annak a külföldön élô egyénnek, akinek legalább egyik szülôje brit állampolgár. A német gyakorlat szerint a külföldön élô népi németek kaphatnak gyors eljárásban német állampolgárságot, még akkor is, ha több generációra visszamenôen nem rendelkeztek vele a felmenôk. Franciaország nagyon határozottan a jus soli alapján igyekszik állni, de csak igyekszik, mert az egykori gyarmatairól származó bevándorolt lakosainak egyre nehezebb állampolgársághoz jutniuk, míg a protestánsüldözések korában külföldre menekült hugenották leszármazottai a népi németek - hez hasonló könnyedséggel szerezhetik meg a francia állampolgárságot, és a Québec-i franciáknak is hasonló kiváltságaik vannak. A különbözô országok törvényei a legnagyobb változatosságot mutatják a tekintetben, hogy miféle kikötések teljesülése kell a jus sanguni érvényesítéséhez, pl. hogy automatikusan jár-e vagy egy kérvényezési határidô után, vagy hogy a kérvényezés idején az illetô ország területén kell-e a lakni vagy nem. Magától értetôdik, hogy ezek a jogi változatok az illetô ország történelmének és más országokhoz való viszonyának a következtében alakultak ki, ahogy az a népi németek, vagy a hugenották és a volt francia-gyarmati lakosok esetében jól érzékelhetô. Ugyanilyen változatosság mutatkozik a tekintetben is, hogy a jus sanguini alapján szerzett állampolgárság mikor és hogyan biztosít választójogot, de tény, hogy a legtöbb esetben együtt jár az így szerzett állampolgárság a választójoggal is, még akkor is, ha külföldön él az illetô. 31 Magyarország Alkotmánya / Alaptörvénye, XVII. cikk 32 Kis, op. cit, április 1., p. 3, col. sub

20 Nos Kis János ennek a nemzetközi gyakorlatnak a jogát akarja Magyarországtól elvitatni, amikor kijelenti, hogy a népszuverenitás elvét a választójog (ilyen) kiterjesztése aláássa. 33 A mi véleményünk ezzel szemben az, hogy nem aláássa, hanem kiteljesíti. A magyar történelmi körülményeknek megfelelôen és a környezô országokkal fennálló viszonyainkhoz illôen ugyanis csak így valósulhat meg az, hogy mindazoknak beleszólásuk lehessen a magyarországi politika alakulásába, akiknek sorsa és élete nagymértékben függ a magyarországi politikai vezetéstôl. Függ például attól, hogy Magyarország milyen viszonyt alakít ki a környezô országokkal, vagy hogy mennyire támogatja a magyar nemzetiségek jogos törekvéseiket, pl. az anyanyelvnek az ENSZ alapokmánya szerinti szabad használatát és nemzetiségi hovatartozásuk tiszteletben tartását, 34 és hogy milyen mértékben áll ki értük, ha magyarságuk miatt bajba kerülnek, pl. mennyire hajlandó védelmezni ôket üldöztetésük esetén. Nagyon jól emlékszünk azokra a kommunista idôkre, amikor a környezô országbeli magyarok, ha nemzetiségük miatt üldöztettek, még csak menekülni sem tudtak az anyaországba, mert a magyar hatóságok a kommunista internacionalizmus jegyében visszaszolgáltatták ôket az üldözô ország hatóságának. De a közelmúltra is jól emlékszünk, amikor rendszerváltás utáni balliberális magyar kormányok nem voltak hajlandók felemelni szavukat környezô országok magyarjainak súlyosan jogtalan meghurcolása, bebörtönzése vagy megkínzása, vagy akár meggyilkolása ellen. Hogyne volna hát jogos és méltányos, hogy állampolgárságot és választójogot szerezhessenek a külföldön élô magyarok is, különösen a környezô országok magyarjai? 10. SZUVERENITÁS ÉS FÜGGETLENSÉG Miközben a népszuverenitást ennyire félti Kis János az állampolgárságnak és választójognak a környezô országok magyarsága számára történô kiterjesztésétôl, ô maga száll síkra annak súlyos leszûkítése érdekében, amikor rosszalja, hogy az új alkotmány a parlamenti népképviselet döntésétôl teszi függôvé, hogy az Európai Unió további föderalizálását jelentô uniós határozatokat Magyarország elfogadja-e vagy nem. Szerinte a brüsszeli politikusok ilyen döntéseit automatikusan el kell fogadni. Nos, így néz ki a népszuverenitás Kis János felfogásában. Szerinte nem mond ellen a demokrácia és a népuralom elveinek az, hogy a magyar néppel semmiféle érdekközösségben nem lévô, hanem gyakran ellenérdekelt idegen nemzetiségû technokraták, bürokraták és plutokraták a népuralom gyakorlói feje fölött hozzanak döntéseket Magyarország sorsáról. Ez már több mint kettôs mércével történô mérés. Ez már elkötelezettség a demokrácia ellen és a magyar függetlenség és önállóság ellen. Ez visszatérés ahhoz az ideológiához, amely a szovjet megszállás alatt uralkodott, és megpróbálta elhitetni, hogy nekünk az a jó, amit a szovjet imperialisták diktálnak nekünk. Úgy látszik, vannak olyan gondolkodók Magyarországon, akik nem képesek elfogadni azt és beletörôdni abba, hogy a rendszerváltás megadta számunkra az önállóság lehetôségét. Igaz, hogy eddig ez nagyobbrészt csak lehetôség volt, mert a rendszerváltás alkotmá- 33 Eodem loco p. 4, col. sup UN, cit. Universal Declaration of Human Rights, Articles 2 and 15, i.e. ENSz, cit. Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, 2. és 15. cikkely. 20