Az egyiptomi történelemben alig van magánember, akinek az életére vonatkozóan

Átírás

1 Bechtold Eszter (1979) PhD-hallgató az ELTE Egyiptológia Doktori Programján. Kutatási területe a korai Újbirodalom államszerkezete és régészete, valamint a kopt régészet. Legutóbbi írása az Ókorban: Kopt építészet (2005/1 2). Az elit az Újbirodalomban Szenenmut és Hapuszeneb Bechtold Eszter Az egyiptomi történelemben alig van magánember, akinek az életére vonatkozóan részletesebb források maradtak volna fenn, akár magán-, akár hivatali életére nézve. Ez annál is inkább sajnálatos, mert így a történetírás nagyjából királyok egymásutánját és az egyes uralkodók különféle cselekedeteit jelenti. Olyan kérdésekre, hogy például a királyon kívül egyes emberek (tehetség, illetve esetleg társadalmi helyzet alapján) mennyire szól(hat)tak bele Egyiptom történetének alakulásába, hogyan kerültek az uralkodó közelébe, mi alapján nyertek el egy-egy hivatalt, milyen ranglétrán kellett végigmenniük, egy-egy ilyen pozíció mennyiben változtatta meg életüket és családjuk, gyermekeik, leszármazottaik életét, társadalmi helyzetüket, meglehetõsen nehéz választ adni. Az alábbiakban két olyan személyiségrõl lesz szó, akikkel kapcsolatban éppen ezekre a kérdésekre próbálok meg válaszolni. Ez a folyamat tanulságos: jellemzõen rávilágít arra a tényre, hogy sokszor még az olyan személyek esetében is, akik az uralkodó személyéhez a legközelebb álltak ilyen Szenenmut, nem adható válasz az efféle kérdésekre. Tehát nemcsak a válasz tartalma a fontos, hanem maga a tény, hogy adható-e egyáltalán és milyen esetben. Legfõbb forrásaink erre az Újbirodalomból vezetõ tisztségeket betöltõ emberek sírjai, pontosabban az azokban található önéletrajzi feliratok. Értelemszerûen ezek elõterében a minél magasabb hivatali pozíció, illetve az uralkodóhoz fûzõdõ viszony állt, a magánélet szférájából jobb esetben is csak a családtagok (szülõk, házastárs, gyermekek) nevei és címei szerepeltek. A hivatali címek és különféle tiszteletbeli címek és jelzõk jelentik tehát a legnagyobb adathalmazt, amely egy-egy egyiptomi személyhez kapcsolható. Ezek az adatok azonban nagy problémák forrásai is egyben. Nem teljesen egyértelmû a címeknek az elõbbi felosztás (hivatali, tiszteletbeli) szerinti elkülönítése, továbbá szinte lehetetlen egy-egy tényleges hivatal hatás- és feladatkörét pontosan körvonalazni. Az egyetlen kimerítõ leírás a vezíri feladatokról maradt fönn A vezír kötelmei címû mûben, mely szintén sírfeliratok formájában õrzõdött meg Uszeramun (TT 131. számú sír; Hatsepszut III. Thotmesz 1 kora), Rekhmiré (TT 100; III. Thotmesz II. Amenhotep kora), Amenemopet (TT 29; II. Amenhotep kora) és Paszer (TT 106; II. Ramszesz kora) thébai sírjában. Azonban ez a szöveg sok helyen igen nehezen értelmezhetõ, elsõsorban tömör, hivatali stílusa miatt. Szenenmut az egyiptomi történelem egyik igen jelentõs alakja volt. Azon egyiptomi magánemberek közé tartozott, akik idõrõl idõre kiemelkedtek Egyiptom történetében, minthogy ilyen-olyan átlagon felüli képességeik miatt jelentõs szerepet kaptak a király mellett az ország kormányzásában. Ez is arra utal, hogy az egyiptomi vezetõ hivatalnokok kiválasztásában a rátermettség fontos szempont volt. Ezt a megállapítást támasztja alá, hogy Szenenmut korában, vagyis a 18. (az elsõ újbirodalmi) dinasztia elején igencsak kevés hivatal szállt apáról fiúra, és azok sem több generáción keresztül, illetve az ismert felsõ tisztviselõk gyermekei többnyire jelentéktelen hivatalokat viseltek (legalábbis szüleik sírjában, vagyis pályájuk kezdetén). Ezzel kapcsolatban felmerül azonban a kérdés, hogy ezek az emberek mennyiben estek a homo novus kategóriába. Szenenmut tehát ebbõl a szempontból nem ad jellegzetes példát az egyiptomi elit egészére, hanem sokkal inkább az elérhetõ maximumot testesíti meg. Viszonyításképpen a 102

2 Az elit az Újbirodalomban korszak egy másik, ugyancsak vezetõ hivatalnoka kerül összehasonlításra vele, aki nagyjából az elit átlagába tartozott: Hapuszeneb, aki pályája csúcsán mintegy a korszak vallásügyi minisztere lehetett. Szenenmut mint a királynõ kegyence olyan hatáskörrel bírt, amely címeibõl nem következett egyenesen. Karrierje, úgy tûnik, Hatsepszuttól függött és hozzá kötõdött: pályája csúcspontján rengeteg címe mind a királyi család és a karnaki Amon-templom birtokaihoz kapcsolódott. Pályájának ívére vonatkozóan azonban a fennmaradt emlékekbõl alig lehet hiteles következtetéseket levonni. Sírkápolnájában katonák ábrázolása található önéletrajzi (?) felirat kíséretében (a TT 71 kereszttermének északnyugati falán), aminek alapján többen azt feltételezik, hogy pályafutását így, vagyis katonaként kezdte. Ez azonban kérdéses annak tükrében, hogy a felirat erõsen töredékes, még a beszélõ kilétét sem lehet egyértelmûen meghatározni (maga Szenenmut?), ráadásul Szenenmutnak semmilyen katonai címe nem ismert. 2 Legfõbb címe az Amon-templom birtokigazgatója volt, ez a legtöbb emlékén szerepel, akárcsak az Amon magtárainak elöljárója cím. 3 Ezek azonban nem magyarázzák azt a legfõbb bírói hatáskört, amellyel Szenenmut egyik szobrán dicsekszik. 4 Hivatali pályáját még Hatsepszut elõdje és férje (II. Thotmesz) idejében kezdhette, alkalmasint a kincstár és a királyi fogadóterem elöljárójaként, illetve Neferuré hercegnõ nevelõjeként. Talán a korai idõszakhoz tartozik az armanti minden bizonnyal innen származott Szenenmut templomi építkezések elöljárója cím. Az Amontemplom birtokigazgatóságába is valószínûleg még Hatsepszut uralkodása elõtt (tehát unokaöccse, III. Thotmesz uralkodásának legelsõ néhány évében) beiktatták. 5 További fontosabb címei: Amon földjeinek elöljárója, a királyi kabinet elöljárója, nagy királyi birtokigazgató, a királyné birtokigazgatója, Neferuré hercegnõ birtokigazgatója, Amon szarvasmarháinak elöljárója, Amon magtárainak elöljárója, Amon építkezéseinek elöljárója, alsó-egyiptomi pecsétõr, az ezüst- és aranyház elöljárója. Nyilván nem egy idõben viselte az összes címet, kronológiai sorrendet felállítani azonban teljes mértékben lehetetlen. Építészeti megbízatásairól nagyon szûkszavú felsorolást ad (szemben korának többi vezetõ hivatalnokával, akik részletesen leírják az ilyen jellegû feladataikat): Théba területén (a karnaki Mut-templomban, a karnaki Amon-templomban, Deir el-bahriban, Théba területén és Luxorban) került ezekre sor. 6 Hapuszeneb legfontosabb címe az Amon fõpapja és az Alsó- és Felsõ-Egyiptom istenszolgáinak elöljárója volt. Ezen kívül a következõ címeket viselte még: alsó-egyiptomi pecsétõr, a király minden munkáinak elöljárója, Felsõ-Egyiptom nagy kormányzója, a [ ] templomok elöljárója, Felsõ- Egyiptom elöljárója, a legfelsõbb tisztviselõk vezetõje, a [ ] marhák elöljárója, az elszámolás (?) elöljárója, Amon marhái számának jelentõje, az Amon-templom minden tisztségének Szenenmut szobra (MMA , W. C. Hayes, The Scepter of Egypt II: The Hyksos Period and the New Kingdom [ B.C.], New York, , 106, Fig. 57 nyomán) elöljárója, a Város (= Théba) elöljárója, vezír (bár erõsen kérdéses, hogy ezt a hivatalt ténylegesen viselte-e: inkább az ellenkezõje tûnik valószínûnek), Hathor szem-papja, 7 az isteni Kilencség titkos misztériumainak birtokosa. Az Amon-fõpapi címet már II. Thotmesztõl megkapta. 8 A következõ feladatok elvégzésével dicsekszik önéletrajzi feliratában: Amon folyami bárkájának elkészítése; egy kapu emelése; fakápolna megépítése; templomi elõcsarnok emelése; áldozati asztal készítése; kettõs kapu felállítása; II. Thotmesz nevében templom építése. Nyilvánvalóan egy-egy ilyen jellegû munkán több tisztviselõ is dolgozott egyszerre, hiszen felirataikban többen említik ugyanazt a feladatot. 9 Az egyiptomi újbirodalmi elit legtöbb tagjának szülei ugyan név és cím szerint ismertek, mivel a sírábrázolásokon szerepelnek mint a halotti áldozatok részesei, a távolabbi õsök azonban többnyire már nem követhetõk nyomon. Szenenmut esetében is így van ez, azzal a kivétellel, hogy anyai nagyanyja (Szatdzsehuti) szerepel lányának halotti papiruszán. 10 Szüleirõl és származásáról nem tudni túl sokat, legfõbb forrás erre a szülõk kis sírja, melyet fiuk sírjának tengelyében, annak teraszába vágtak, a mesterséges feltöltés alá. 11 Ebben a kis a 20. század elsõ harmadáig érintetlenül megmaradt kamrácskában helyezték nyugalomra mind apját, mind anyját; elõbbit minden melléklet nélkül, utóbbit szegényes temetkezési mellékletek kíséretében: a szûkös lyuk lezárt bejárata elõtt egy dob, szék és egy fejtámasz-töredék volt elhelyezve. Az üregen belül négy koporsó (egy-egy antropoid koporsó a szülõknek, illetve két ládakoporsó további hat ismeretlen személy számára, akik közeli családtagok lehettek) 12 és egy kanópuszláda 13 mellett használati tárgyak voltak felhalmozva: bõrpárna, szandál, kosarak (az egyikben ezüstedények), textiles és egyéb ládák, kerámia- és alabástromedények, mind az anya, Hatnefer mellékletéhez tartozóan. 14 Annak magyarázata, hogy Hatneferen kívül egyik családtag sem kapott mellékletet, a legnagyobb valószínûség- 103

3 Tanulmányok Hapuszeneb szobra (Museo civico archeologico di Bologna, S. Pernigotti, La statuaria egiziana nel Museo civico archeologico di Bologna, Bologna, 1980, Tav. XXXIV. nyomán) gel az, hogy a temetkezés akkor történt, amikor Hatnefer meghalt (és Szenenmut már az ország legbefolyásosabb embere volt a királynõn kívül). A többi ide temetett családtag ekkor már nem élt. Így ahhoz, hogy Szenenmut privilégiumaiból részesüljenek, mindannyiukat exhumálni kellett, erre utal egyébként az is, hogy mind apja, Ramósze, mind a névtelen többi családtag koporsójában homok és kõtörmelék is volt. 15 Ezen kívül ezt támasztja alá az a tény is, hogy az újrakötözéskor Ramósze több csontja is rossz helyre került, továbbá az is, hogy az újabb vizsgálatok tükrében Ramósze legalább 20, de inkább 30 évvel korábban halt meg feleségénél halálozási életkoruk alapján. 16 Címeik tekintetében az apa neve mellett Szenenmut sírkápolnájában a zab (magyarul kb. méltóságos, tiszteletre méltó ) általános megjelölés szerepel (a koporsóján nincs semmiféle cím, csupán a neve). Felmerült az a feltételezés, hogy Ramósze esetleg katona volt, és fia is így lépett késõbb ilyen pályára karrierje kezdetén, ám erre vonatkozóan semmilyen adat nincsen. 17 Szenenmut több szobrán, a Seikh Abdel Gurnán levõ sírkápolnában (TT 71), a deir el-bahri sírban (TT 353), sírkúpjain 18 is szerepel szüleinek a neve, azonban csak a TT 71-ben tartalmaz a felirat bõvebb információt róluk. 19 Anyja, Hatnefer mindenütt csupán a ház úrnõje -ként szerepel, mely a feleségek általános titulusa. 20 Az, hogy temetkezési mellékletei alapján gazdagnak tekinthetõ temetésben részesült, nagy valószínûséggel nem a saját érdemeinek köszönhetõ, hanem annak, hogy fia a ranglétrán nagyot ugrott fölfelé. 21 A temetkezési mellékletek közül a következõ különleges darabok fontosak, melyek a gazdagságra utalnak: ezüstedények, ékszerek, szívskarabeusz, feliratos halotti lepel (ebbõl a tárgytípusból alig létezik néhány!), halotti papiruszok, díszes, aranyozott koporsó, aranyozott halotti maszk, sok vég vászon, tükrök, alabástromedények, kanópusz-készlet. Hapuszeneb szülei címeik alapján, ugyanis temetkezési helyük nem ismert kissé más, magasabb körökbõl származhattak. Apját ugyan a legtöbb emléken szintén csak a zab megjelöléssel látták el, azonban Hapuszeneb thébai sírjában (TT 67) és a torinói 3061 számú szobron az Amon harmadik felolvasópapja is szerepel. 22 Ez az alacsonyabb papi rangok közé tartozott, 23 azonban mindenképpen többet jelentett Szenenmut apjáéhoz képest. Szenenmutnak legalább öt testvérérõl tudni, elsõsorban sírjának (mind a TT 71-nek, mind a TT 353-nak) ábrázolásai alapján. Közülük senki sem vitte olyan sokra, mint õ: egyik fivére, Amenemhat Amon bárkájának prófétája volt, a másik, Pairi, a szarvasmarhák írnoka ; ezenkívül egy Minhotep nevû pap is a fivérük volt valószínûleg. 24 Lánytestvére kettõ lehetett az ábrázolások alapján: Ahhotep és Neferethor. 25 A szülõk sírkamrájában eltemetett hat ismeretlen családtag közül kettõ fiatal felnõtt nõ volt, akik feltételezhetõen épp Szenenmut elõbb említett két lánytestvére lehettek. 26 A sokáig annak tartott Szenimen azonban, úgy tûnik, mégsem volt a testvére, hiszen más volt az anyja. 27 Hapuszeneb nem származott népes családból: egy fiú- és egy lánytestvére volt a források szerint. Lánytestvérének a létezésére és nevére egyetlen hely utal: a Gebel esz-szilszile 15. kápolna északi fala. 28 Fivére, Sziamun, a torinói 3061 szobron az isteni írnok és az Amon fõ pecsétõre címeket viseli, melyek közül az utóbbi a jelentõsebb, azonban ez sem igazán magas cím, hanem például késõbbi magas rangú hivatalnokok ugródeszkája volt pályájuk elején. 29 Szenenmutnak sem felesége, sem gyermeke nem volt, semmilyen forrás nem említi õket. 30 Hapuszeneb feleségérõl, Amenhoteprõl nem tudni, milyen családból származott. Címei sem ismertek, azon kívül, hogy férjének gebel esz-szilszilei kápolnájában (15. számú) az északi falon a ház úrnõje -ként szerepel. 31 Egyetlen további helyen említik, akkor is csak úgy, mint a fõpap feleségét: egy Deir el-bahriból származó osztrakonon. 32 Ez talán valamiféle önálló tevékenységére, esetleg valamilyen címébõl/rangjából következõ kötelezettségére utalna? A gebel esz-szilszilei kápolna ábrázolásai alapján Hapuszenebnek nyolc gyermeke volt: négy fia és négy lánya. Az ábrázolásokon olyan alacsony címekkel rendelkeznek, mint I. Thotmesz második felolvasópapja, Amon énekesnõje, Amon isteni imádója legalább részben azért, mert pályájuk elején voltak a kápolna készítésekor. 33 Egyik lánya, Szeniszeneb a thébai sírjáról híres Puiemréhez ment férjhez, aki Amon második prófétája volt, tehát magasabb rangú pap. 34 Mindketten Thébában vágattak sírt maguknak. Szenenmut azon kivételezettek közé tartozott, akiknek sírkápolnája és temetkezési helye térben elkülönült. Saját kortársai közül egyetlen további példa létezik erre a gyakorlatra. 35 Sírkápolnája a legnagyobb a nemesi temetõben, arányaiban messze kiemelkedik a többi sírkápolna közül. Mindezek érzékeltetéseképpen néhány adat: Szenenmut sírjában (TT 71) a homlokzati fal négy fölfalazott pillérbõl áll, Hapuszenebében (TT 67) háromból, 104

4 Az elit az Újbirodalomban ami a méretekben is megmutatkozik: a keresztterem szélessége Szenenmutnál 25, míg Hapuszenebnél 20 méter, mélysége elõbbinél 5, utóbbinál 3 méter; a sír teljes hossza mindkét esetben 25 méter. Természetesen a sírdekoráció is mutat különlegességeket Szenenmut esetében: a TT 353-ban a Halottak Könyvébõl vett fejezeteket, illetve újbirodalomi sírban teljesen egyedülálló halotti liturgiaszövegeket írtak az elsõ kamra nyugati, illetve keleti falára, ezenkívül az elsõ egyiptomi asztronómiai mennyezet is ugyanitt található. 36 Mindezen elõkészületeknek ellenére is úgy tûnik azonban a leletek alapján, hogy Szenenmut temetkezési helye ismeretlen, vagyis nem az általa készíttetett sírban lelt végsõ nyugalomra, hiszen sírja is és az érdekes módon a sírkápolnában megtalált szarkofágja is befejezetlen, és egyik helyrõl sem került elõ temetkezésére utaló adat. 37 Hapuszeneb sírja a számadatok tükrében is egyike a legjelentõsebbeknek, azonban díszítése sajnálatos módon legnagyobbrészt még a 20. század eleje elõtt elpusztult, díszítési programjának egyediségét így bajosan lehetne megbecsülni. Szenenmuthoz hasonlóan az õ sírjában (illetve annak udvarán) sincs nyoma temetkezésének, 38 bár az újabb magyar ásatások 39 a területen meglepõ eredményeket hozhatnak. Szenenmut ismert szobrainak száma 25 (ebbõl öt a karnaki Amon-templom, egy a Mut-templom területérõl, öt valószínûleg a karnaki templom területérõl származik, további három pedig vélhetõen Armantból családja valószínû származási helyérõl, ezen kívül Edfuból, El-Buhából a Delta déli részén is ismerjük szobrait). 40 A mennyiséggel és a lelõhelyek nagy térbeli szóródásával összhangban áll Szenenmut egyik szobrának felirata, melyben kéri az uralkodótól, hogy minden templomban állíttathasson szobrot magának, sõt, az engedély birtokában a felirat szerint erre sor is került. 41 Ezen túl szobraival kapcsolatban az is egyedülálló, hogy több szobortípus nála jelent meg elõször az egyiptomi mûvészet történetében: így a nevelõszobor (a fõalak ölében fogja hercegi neveltjét), a szisztrofór (szisztrumot tartó) és naofór (kicsi kápolnát naoszt tartó) típus, a Hatsepszut nevének kriptografikus jeleit tartó szobor, illetve a földmérõkötéllel ellátott szobor. 42 Hapuszenebnek ehhez képest csupán négy szobrát ismerjük (ebbõl egy a karnaki Amon-, egy a Mut-templomban állt). Ezek a számadatok nyilvánvalóan nem teljesen fedik az eredeti állapotokat, az arányokat és tendenciákat azonban mindenképpen érzékeltetik. A síron és a szobrokon kívül Szenenmut roppant változatos és hatalmas emlékanyagot hagyott hátra: Gebel esz-szilszilében egy kápolnát, sztéléket (Karnakból és Szerabit el-khádímból, a türkizbányák területérõl), graffitókat, egy kaput a karnaki Mut-templomban, a már említett szarkofágot (ez típusát tekintve királyi szarkofág, mely kivételes volt egy magánember esetében, és a legnagyobb valószínûséggel a királyi mûhelyben készült), alabástromedényeket, ostornyelet, díszes botot, különféle dörzsköveket, gyöngyöket, amulettet, pecséthengert, osztrakonokat, nevét viselõ köveket, sírkúpokat, pecsétes téglákat, illetve meg kell még említeni ábrázolásait Deir el-bahriban, Hatsepszut halotti emléktemplomában, melyek teljesen egyedi jelenségek Egyiptom egész történetében. 43 Hapuszenebtõl ezzel szemben szobrain és sírján kívül csupán a már említett gebel esz-szilszilei kápolnája, sírkúpjai, egyik kanópuszedénye, egy skarabeusz pecsétlõ és osztrakonok maradtak fenn. 44 Mindebbõl kitûnik, mennyire hézagos és esetleges a mai ember tudása az ókori egyiptomiakról (még a legnagyobbakról is), ha az egyén szintjére próbálja meg koncentrálni figyelmét. Fontos kiemelni, hogy Szenenmutról sokkal több és sokkal többféle információval szolgálnak a források, amiben nyilvánvalóan nemcsak a megmaradás esetlegessége, hanem erõsen királyközeli személyének nagyobb érvényesülési képessége, láthatósága, egyéniségének a szigorú államszerkezeten és mûvészeti törvényeken is átütõ ereje nyilvánul meg. Mindez azonban hangsúlyozottan csak a saját személyére vonatkozik családjának többi tagjára nem vihetõ át. Vele szemben az elit egy átlagosabb tagjáról, még ha a legnagyobbak közül is való, lényegesen kevesebbet lehet mind mennyiségileg, mind minõségileg elmondani. Ezzel összefüggésben kitûnik az is, hogy az elit átlagos tagja mennyivel kevesebbre jutott életében még akkor is, ha a számára elérhetõt elérte, mint a tehetséges kegyenc, még ha ez utóbbi sokkal mélyebbrõl indult is. Továbbá, ebbõl következõen, az is, hogy az elit átlagához képest királyi segítséggel Szenenmut mennyire kirívó mértékben kiemelkedett, föltehetõen képességeit kihasználva. Jegyzetek 1 Emlékeztetésül az újbirodalom elsõ dinasztiájának, vagyis a 18. dinasztiának elsõ néhány királya sorrendben a következõ: I. Amenhotep, I. Thotmesz, II. Thotmesz, III. Thotmesz, Hatsepszut az utóbbi két uralkodó kb. 15 éven keresztül együtt uralkodott, II. Amenhotep. Az itt szereplõ idõszak, vagyis Hatsepszut és III. Thotmesz együtt uralkodása kb. a Kr. e. 15. század második negyedére tehetõ. 2 P. F. Dorman, The Tombs of Senenmut. The Archticture and Decoration of Tombs 71 and 353, New York, 1991, Lásd P. F. Dorman, The Monuments of Senenmut. Problems in Historical Methodology, London New York, 1988, 204 és Urk. IV, , B. M. Bryan, Administration in the Reign of Thutmose III : E. H. Cline D. O Connor (szerk.), Thutmose III. A New Biography, Michigan, 2006, , Lásd mindehhez: Dorman, Monuments, Dorman, Monuments, Aszem-pap egy általános papi cím, lásd Wb IV Lásd a nagyon is meggyõzõ érvelést: L. Delvaux, La statue Louvre A 134 du premier prophète d Amon Hapouseneb : SAK 15 (1988) Bechtold E., Hapusenebre, Amon fõpapjára vonatkozó régészeti források, közöletlen szakdolgozat az ELTE egyiptológia szakára, 2004, Dorman, Monuments, Elõzetes közlése: A. Lansing W. C. Hayes, The Museum s Excavations at Thebes : BMMA 32 (1937) P. Dorman még dolgozik ennek az együttesnek teljes körû publikációján, lásd Dorman, Tombs, 23, 24. jegyzet. 12 P. F. Dorman, Family Burial and Commemoration in the Theban Necropolis : N. Strudwick J. H. Taylor (szerk.), The Theban Necropolis. Past, Present and Future, London, 2003, 30 41, 32 és P. F. Dorman, The Tomb of Ramose and Hatnefer : C. Roehrig (szerk.), Hatshepsut. From Queen to Pharaoh, New York, 2005, 105

5 Tanulmányok 91 95, 91, de vö. W. C. Hayes, Varia from the Time of Hatshepsut : MDAIK 15 (1957) 78 90, 78 is. 13 Vagyis amiben a belsõ szerveket tartalmazó kanópuszedényeket elhelyezték. 14 Lansing Hayes, Excavations, 22, ahol a szerzõk az üreg bejárata elõtt talált dobot külön kiemelik mint olyan hangszert, melyen az ábrázolások szerint kizárólag nõk játszottak. Ugyan név sehol sem szerepel a mellékleteken, azok azonban egyértelmûen gységet alkotnak. 15 Lásd legújabban Dorman, Ramose, Dorman, Family Burial, Dorman, Monuments, Égetett agyagkúpok, melyeket valószínûleg a sírok homlokzatába nyomkodtak be több sorban, kör alapjukkal kifelé. Ebbe a kör alapba égetés elõtt többnyire belepecsételték a sír tulajdonosának nevét és legfontosabb címeit. 19 Itt, vagyis a sírkápolna kereszttermének északnyugati hajójában, az architrávfelirat megmaradt részében szerepel az apa, Ramósze a zab megjelöléssel. Lásd Dorman, Tombs, 32: 3. ábra; 35 és 22c tábla, illetve Urk IV, 402, 10 és C. Meyer, Senenmut. Eine prosopographische Untersuchung, Hamburg, 1982, Jelentésébõl kifolyólag nyilván azon feleségeké, akik nagyobb háztartást irányítottak, vö. R. Hannig, Die Sprache der Pharaonen. Großes Handwörterbuch Ägyptisch-Deutsch, Mainz, , Dorman, Monuments, Illetve másik fiának, Sziamunnak thébai sírjában (TT 227) csupán a felolvasópap cím szerepel az apára vonatkozóan az egyik plafonfeliratban (akit Amon felolvasópapja, Hapu nemzett; L. Collins, The Private Tombs of Thebes: Excavations by Sir Robert Mond 1905 and 1906 : JEA 62, 1976, 18 40, 39. ábra), azonban ez egy rövidített variánsnak tekinthett az Amon harmadik felolvasópapja mellett. 23 S. S. Eichler, Die Verwaltung des Hauses des Amon in der 18. Dynastie (BSAK 7), Hamburg, 2000, 196, illetve Dorman, Tombs, 117, 137, 138 és Dorman, Monuments, 165, illetve Lansing Hayes, Excavations, 24, valamint Dorman, Tombs, 58, 137 és Dorman, Family Burial, 34, annál is inkább, mivel Ahhotep (és egy másik Hatnefer, az anya) nevével egy Ozirisz-szobrocska is elõkerült a hegyoldal törmelékébõl, ami azt valószínûsíti, hogy Ahhotep is valahol a közelben nyugszik. 27 A téves azonosítás oka az volt, hogy Szenenmut sírkápolnájában (TT 71) a hosszanti folyosó déli falán halotti lakomajelenet keretében szerepel Szenimen, azonban nem a feleségével, ahogyan azt korábban hitték, hanem az anyjával, aki azonban nem azonos Szenenmut anyjával, lásd P. Dorman C. Roehrig, Senimen and Senenmut: A Question of Brothers : Varia Aegyptiaca 3 (1987) , illetve a jelenetet: Dorman, Tombs, 44 és 11b tábla. 28 R. A. Caminos T. G. H. James, Gebel es-silsilah I, London, 1963, 37. tábla. S. Ratié, La reine Hatchepsout. Sources et problèmes, Orientalia Monspeliensia 1, Leiden, 1979, 273 szerint Hapuszenebnek két lánytestvére volt, akik Amon-énekesnõk voltak. Azonban nyilvánvalóan összekeverte a Gebel esz-szilszilében ábrázolt két lányával, akik (ketten a négybõl) valóban Amon-énekesnõk voltak, míg a valódi lánytestvérrõl a nevén kívül mást nem lehet tudni! 29 Bechtold Hapusenebre, Amon fõpapjára vonatkozó régészeti források, 34, példákkal illusztrálva. 30 Meyer, Senenmut, Caminos James, Gebel es-silsilah I, 37. tábla. 32 Bechtold, Hapusenebre, Amon fõpapjára vonatkozó régészeti források, 34, illetve W. C. Hayes, A Selection of Tuthmoside Ostraca from Der el-bahri : JEA 46 (1960) 29 52, 36 37: No. 9, XI, XIA táblák: (elõoldal, 1. sor) [ Peret évszak 3.? hónapjának 23.?] napján. Feljegyzés az áldozati adományról, (2. sor) melyet Hapuszeneb Amon-fõpap felesége, (3. sor) Amenhotep szolgáltatott be, ami a Dzseszeru-beli (4. sor) Amon-templom számára történt. Áldozati adomány: 2 zsák, (5. sor) núbiai sör: 1 korsó, (6. sor) fehér kenyér: 2 vekni, (7. sor) sait (tönkölybõl, zsiradékból és mézbõl készült sütemény, Wb IV 421,3 8)-sütemény:?, (hátoldal, 1. sor) nagy(?) madár:?, (2. sor) kis(?) madár: 1, (3. sor) füstölõtömjén: 5 korsó. 33 Caminos James, Gebel es-silsilah I, 37. és 38. tábla. 34 Bryan, Administration, Maiherperi: temetkezése a Királyok völgye 36. számú sírjában került elõ, kápolnája egyelõre azonosítatlan, de minden bizonnyal a thébai nyugati parton keresendõ: P. F. Dorman, Two Tombs and One Owner : J. Assmann E. Dziobek H. Guksch F. Kampp (szerk.), Thebanische Beamtennekropolen. Neue Perspektiven archäologischer Forschung. Internationales Symposion Heidelberg , SAGA 12, Heidelberg, 1995, , 143. Hapuszenebbel kapcsolatban lásd lejjebb a fõszövegben. 36 Lásd Dorman, Ramose, 132. Csak hogy a legfontosabb dolgokról szó essék! 37 Lásd Dorman, Ramose, Legalábbis az 1904 és 1906 között valamikor az udvaron ásató R. Mond semmi erre utaló nyomot vagy tárgyat nem talált, lásd Collins, Excavations, Lásd Bács T., Thébai kutatások: a 65. számú sziklasír és környéke : Ókor, 2005/3, Lásd az összegzõ listát: Dorman, Monuments, Az egyes szobrokról: Dorman, Monuments, , illetve , továbbá , utalással a szobrok közlési helyére. Ezen kívül, de fenntartásokkal: Meyer, Senenmut , , Ez utóbbi monográfia egyébként csak 23 szobrát sorolja fel Szenenmutnak. 41 Kairó CG számú szobor, lásd Dorman, Monuments , teljes közléslistával, illetve a szöveget idézi: A. R. Schulman, The Ubiquitous Senenmut : BES 9 (1987/88) 70 és C. A. Keller, The Statuary of Senenmut : C. Roehrig (szerk.), Hatshepsut. From Queen to Pharaoh, New York, 2005, , 117 (ezután Keller, Statuary), illetve 119: 3. jegyzet. 42 Lásd The Career of Senenmut : C. Roehrig (szerk.), Hatshepsut. From Queen to Pharaoh, New York, 2005, , 107 és Keller, Statuary, Lásd Dorman, Monuments, , illetve Bechtold, Hapusenebre, Amon fõpapjára vonatkozó régészeti források,