EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár:

Átírás

1 Negyedik évfolyam. 89. szám. Pozsony, évi szeptember 25. E YA NGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre 6 frt kr. félévre. 3 n * negyedévre 1, 50 Egy szám ára 12 kr. o. e. V A J /VLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : T R S Z T Y É N S Z K Y F E R E N C Z. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. Tartalom : A zsinat kérdéséhez. (Döröcskei.) Protestáns irodalmi társulat. I. (Dr. Masznyik Endre.) Könyvismertetés. (Gaál Mihály.) Belföld. Vegyesek. A zsinat kérdéséhez., A zsinat kérdése foglalkoztatja és méltán jelenleg a gondolkodó egyházat. Beszéltek róla esperességi és kerületi gyűlésben; beszéltek ellene és mellette e lap hasábjain. Guggenberger szokott realitásával megírta a zsinatkérdés történetét tanulságunkra ; kifejtette a zsinattartás lehetőségét és nézeteit, hogy miért kell nekünk zsinat. Éu is azt hiszem, hogy sokkal több és nyomatékosabb ók van mellette, mint ellene. A már felhozott és hallott okokon kívül szükségesnek tartom a zsinatot, minél előbb azért : mert a politikai és egyházpolitikai időjárás nagyon változó. Mindenki látja a kormos fellegeket, melyek a fellegvár konyhájából szállanak fel. Lásd a kath. egyház látható fejének Budavár visszavételének kétszáz éves emlékünnepére kibocsátott ismeretes encvklikáját, mely nemcsak Magyarországnak, hanem az egész kath. világnak szól. Nemsokára meghalljuk, mit szól hozzá Magyarország törvényhozása. Magyarország is már gyakran megcsuszamlott külfogások következtében a szabadelvűség n ;ején. Sőt lehetetlen meg nem ütközni már az ra bánásmódon is, melyben folyton van szerencsénk ez idő szerint részesülni. Ott van legutóbb a szarvasi főgymnasium esete! Olyan jelenleg az, a melyből megtanulhatjuk, liogy Magyarországon a szellem is rendőrökkel van körülvéve. Hát én méltánylom, ha egy ország kormánya iparkodik magának mindenről tudomást szerezni, a mi az országban történik, de nem tartom méltónak önmagához, ha érdemhajhászó besúgásokat elfogad. A szarvasi gymnasium múltja, jelenleg is fenntartó közege s annak vezérférfiai, tanári kara olyan garantia, mely mellett a pártatlan közvélemény előtt az egyház vexálásává törpül a vallás- és közoktatási miniszter eljárása. Sőt ezen tényezők mellett a tett bejelentés nem egyéb, mint besúgás, mely egyrészt kitüntetést hajhász, másrészt a szellem és jellemvilág demoralizálását vonja maga után. Az evang. egyház s vele a békési esperesség nem olyan, hogy a veszélyt nem látná, ha van; sem nem olyan, hogy egy szó nem volna neki elég, ha más figyelmezteti az igazán létező veszélyre. Hiszen már meguntuk azt a vesszőparipázást, melyet mindenki próbálgat velünk. Ha tehát ama tankerületi felügyelő űr észlelt egy pár 8-ik osztálybeli tanuló dolgozatában olyan eszméket és kifejezéseket, a melyek a magyar hazafiság eszméjének az ifjúság lelkében meggyökerezése elleni munkálkodás (ez sokat mond, s elvárjuk teljes igazolását!) eredménye gyanánt tűntek fel előtte (a minthogy igaz is, ha emlékezete nem csal!"); ha ő nagysága méltányosan akart volna eljárni azzal, a kit méltányosság még az ő részéről is megillet: bizonyára ő is megelégedhetett volna az egy szóval," melyet jogánál és kötelességénel fogva egv Áchimnak, Zsilinszkynek, Benkának bemond. De ő nem azért tankerületi felügyelő, hogy megelégedjék jogának gyakorlatával ha van rá ok! hanem azért, hogy egy 50 év óta mocsoktalan fennálló hazai főgymnasium ellen alarmot verjen s aztán a miniszter kegyes vállveregetései mellett babérjain képzelődjék. Azt hiszem, hogy Békési úr békével nvugodhatik babérjain, Magyarországon nincsen igazán szabadelvű, a ki azokat tőle megirigyelje. Persze, ha ilyen Esztergomban fordul elő, ott azt alig veszi észre valaki, mert a primási fényes palást minden szemet elkápráztat stb. Rövidebb leszek. Magyarországon ez az eljárás. Ha már most Magyarországon prot. ember a mi bizonyos kultuszminiszter nem lehet, sőt az egyéb prot. vallású miniszter is szemet szúr, ki fog bennünket az encyklikák kihatása s az ellen biztosítani, hogy már csak egy kevés idő" múlva is láthassuk az evang. egyház zsinatának összejövetelét Magyarországon? S ha esetleg összejönne mégis, a felülről való nyomás alatt nem fog-e az eltörpülni? Kell, hogy zsinatot tartsunk, mig a levegőben

2 318 némi szabadelvűség leng, hogy annak törvényeinek i ő felsége a magyar király által történendő szentesítése által egyházunk autonómiája is újból törvényes szentesítést nyerjen. így biztosítja magát a kath. egyház is, midőn fennálló jogait a törvényhozás által minduntalan elismerteti. így tett egész helyesen a testvér ref. egyház is! Az egyház beléletében is észlelünk elég okot, melyek a zsinattartást tanácsolják. Egyet hozok csak fel. Vannak, a kik úgy számítanak, előbb bele megy a nép a zsinattartásba s annak törvényeibe, ha előbb az egyházi rendszerekbe élte magát bele a négy kerület népe. Én megfordítom : előbb bele megy a nép a zsinat törvényeibe, mint az egyházi rendezetek intézkedéseibe. Nézzünk példát. A dunántúli egyházkerület már 1875-ben léptette életbe egyházi rendszerét. 11 éve, hogy iparkodunk átültetni gyülekezeteinkbe annak rendelkezését. De alig van gyülekezet legfeljebb vegyes községekben, hol a politikai község nem érezné magát sértve általa, a minek az a következménye, hogy ettől és ettől az egyháztól s iskolától ezt és ezt vette el a politikai község, a mire aztán rámondjuk : sajnos tudomásúl vétetik." Tehát különösen a tiszta evang. községekben rés támadt az egyház szervezete és az egyház népe között. Nem hiszi az a falusi biró és elöljáróság, hogy nem ő az intéző mindenben. Ha elakarjuk simítani az ellentétet az által, hogy a presbyteriumba beillesztjük még jobban felültetjük szarvát; ha azt a piktus maskulus-féle gondnokot lábra akarjuk állítani, elvesztjük biró uramék még csekély kézrejárását is, harcz és ellenkezés átkos állapota lesz a vége. Nem az van ezzel mondva, mintha népünk levetkőzte volna evang. vallásos érzetét - nem, abból ki nem forgatja senki, ha százszor átkereszteli" is valaki; hanem, hogy az egyház fenntartása szükségességét nem teszi magáévá, s az ebből folyó kötelességektől vonakodik. Azért nem megy bele az egyházi rendszer keretébe soha; s azért nem akar egyházi rendelkezésekről hallani, mert kiragadta az egyház kezéből a nép bizalmát az állam azon az alapon, a melyen világi hatalmával a bálványnyá lett mammont segíti intézni. Mihelyt tehát az innen származott rést áthidaljuk, sok bajtól mentettük meg egyházunk életét. Ennek áthidalására más mód nincs, mint zsinatot tartani, annak törvényét a legfelsőbb helyen szentesíttetni. Ha látja a nép, hogy a világi hatalom, ő felsége, a legelső magyar ember, szentesítette az egyház törvényét, melylyel szemben áll, mely nemcsak autonomikus jogok gyakorlatából származott, hanem ugyanezen autonómia legfelsőbb ujabb megpecsételését is viseli magán csak olyan törvény lesz előtte az egyházi, mint a világi. Sajnos, hogy úgy van, de én így tapasztalom. Betű rabja a nép, mely megvárja, hogy ahhoz kössék. _ Hogy ezen positiv alapon sokkal élénkebb egyházi élet fog létrejönni, nem kétlem. Azért zsinat kell nekünk. Dör öcskei. Protestáns irodalmi társulat, i. Lapunk legutóbbi számában röviden megemlékeztünk már azon fontos s egyházi életünket igen közelről érdeklő indítványról, mellyel a Protestáns Egyházi s Iskolai Lap" szerkesztősége ugyanazon lap 37. számában fellépett, s melynek kapcsában egyszersmind ajánlja, hogy a ref. és evang. egyház jelesei a küszöbön álló októberi konventek alkalmával jöjjenek össze eszmecserére, értekezésre és megalakulásra. Megigértük, hogy ezen alkalomszerüleg újra napirendre tűzött kérdéshez mi is hozzászólunk s igéretünk beváltására annyival is inkább örömest vállalkozunk, mert erős meggyőződésünk, hogy a Protestáns irodalmi társulat" megalakításával, prot. egyházunk egy oly adósság törlesztésébe fog, melyet híre, neve, jó hitele rovására már-már akkorává hagyott növekedni, hogy szinte kétkednünk kell, ha rendbe jő-e véle valaha! Igen, ez a mi legnagyobb egyházi függő- adósságunk, mellyel saját protestáns becsületünknek tartozunk. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap"-é az érdem, hogy kötelességünkre ujolag s komolyan figyelmeztetett. Jogosan tette, mert ma már az igaz, hogy nagyon megváltoztak az idők! ő az az egyetlen kapocs, mely a mult ama nagy alkotásaiból, mik testvér-kötelék gyanánt a két prot. egyházat egymáshoz fűzték, még fenmaradt s bár az új idők tényeiben múltjának sok részben tagadó szellemére ismerhetett : nem csüggedt el, de magasan tartva az Egység" zászlaját, védte, emelte, lelkesítette jobb sorsra érdemes kis táborát. Igen, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" szerkesztősége történeti jogon szólalt meg, s e történeti jog czimén hozza javaslatba egy oly Protestáns irodalmi társulat" megalakítását, mely a protestantizmus tudományos és társadalmi befolyásának biztosítására, az egyházi szellemi élet, mélyítésére, az öntudatos hitélet s buzgó egyháziasság fejlesztésére, ős ellenfelünkkel, a lázasan dolgozó róm. katholiczizinussal való nemes és eredményes harczra volna hivatott. S mert a mult tanulságát a szellemi s anyagi erők megosztása s izoláltsága folytán beállott folytonos kudarczból meríti, ismét történeti jogon hangsúlyozza a tery keresztülvitelénél : az egyesülést, tömörülést : a vállvetett munkát egyház és egyház, papi és világi elem között. Hát igaza van, hogy az uniónak ma ez az egyedüli elképzelhető módja. A Protestáns irodalmi társulat"-nak a jelzett értelemben mi is barátai vagyunk, eszméjét szívünk mélyéből üdvözöljük, megvalósítását mint égető szükséget igen nagyon óhajtjuk s tehetségünk szerint elő is mozdítjuk. Mert tőle se többet se kevesebbet nem várunk, mint azt, hogy az önálló nemzeti protestáns tlieologiai irodalmat megteremtse s a komoly tudományos tlieologiai irodalmi életet közöttünk kifejleszsze. Szomorú de való, hogy mindez még csak meg-

3 319 oldandó feladat, csak pium desiderium nálunk. Pedig volnánk elegen s hiszem, hogy nem puszta számok vagyunk, kik ott, ahol a szellemi élet magasabb érdekeinek szolgálatáról van szó, nem számítanak. Megmutattuk ezt a múltban, megmutatjuk a jelenben is. Igaz, hogy rendszeres tevékenységet a theologia mezején soha nem fejtettünk ki, hogy inkább csak kipkedttink kapkodtunk s legnagyobb részben a más talaján elhullajtott kalászokat böngészgettük. Az is igaz, hogy ép ez okon a specifikus magyar szellemet a theologiai gondolkodás körében érvényre jutni nem engedtük, sőt inkább elcseneveszésre kárhoztattuk. Csak egy téren, a magyar prot. egyháztörténet terén próbáltunk a magunk lábán járni, mert úgy találtuk, hogy a mult hatalmunk egyik eleme", hogy annak szellemét a porlepte aktákból felidézni egyenesen a mi lét- s életérdekünk. S ezen a mezőn bár Isten a megmondhatója mennyi drága okmánykincs hever s veszelődik levéltárainkban tettünk is valamit : egy lépést azon sok ezerből, ami szükséges, mig magyar prot. egyházunk oknyomozó történetét méltóképen megírhatjuk. De hát úgy látszik a munka jelenleg újra szünetel. A vezértényező az u. n. Protestáns Egylet, melyet pedig igen bölcs gondolat vezérelt akkor, midőn külföldi minta után csinálódott, de nálunk alapjában indokolatlan s czéltévesztett irányát feladva, magyar egyháztörténeti monographiák kiadására vállalkozott, így is megbukott. Nos, hát mi ennek az oka? Hát a magyar protestáns egyháznak semmiképen sem kell tudomány? Hát a magyar protesztáns papok örökkön beérik a praedikatiós füzetek sovány kosztjával? Nem teszem, nem tehetem fel, hogy mi önálló tudományos theologiai munkásság kifejtésére szellemileg s anyagilag teljesen képtelenek volnánk. Hiszen a magyar theologus egy cseppel sem áll hátrább a németnél tehetség dolgában, sőt természettől sokkal megáldottabb. Másutt van a baj. Minden tudományos mozgalom sikeres megindításának első feltétele az, hogy a kezdeményezés helyes alapon történjék. E helyes alap a theol ogiára nézve a theologia művelésére hivatott tényezők : a theologiai intézetek s tanárok szövetkezése. Mindaddig, mig a magyarhoni protestáns theologiai intézetek tanárai a közös feladat és czél tudatára nem jönnek s mint egy ügy apostolai, egy tér szakszerű munkásai szerves egészszé nem tömörülnek: mag var protestáns theologiáról szó sem lehet. Ez erős meggyőződés indít arra, hogy a Prot* Egyh. s Isk. Lap" szerkesztőségének indítványát, mig elvben helyeseljem, kivitelre nézve némi módosítással ajánljam. Az indítvány szerint a prot. irodalmi társulat a két egyház jeleseinek egyházirodalmi és népies irodalmi egyesülete lenne vagyis működése a tudományos és a népies irodalom fejlesztésére egyaránt kiterjedne. A czél igen szép, de tényleg kivihetetlen, mert a tényleges egyházi viszonyokban legyőzhetetlen akadályokba ütközik. A két protestáns egyház mindenikének meg van a maga történetileg kifejlett jelleme, vallási, szervezeti sajátsága s meg vannak közelebbről az evang. egyháznak még specziális nyelvi ' viszonyai is. A népies irodalmi társulat mindezzel számolni kénytelen, mert hivatása elvégre is a tényleges egyházi életszükségletek kielégítése. Úgyde kétségtelen, hogy az evang. nép szellemi szükségleteit természetszerűleg csak az evang. egyház saját népirodalmi társulata szolgálhatja, nyújtva annak evang. egyházi szellemet a maga nyelvén, tehát a tótnak tótul, a németnek németül, a magyarnak magyarul. Hasonlókép egészen sajátos egyházi szellem az, melyben a ref. nép nevekedett, s így annak szellemi gondozása sem lehet természetszerűleg másnak, / mint egy ref. népirodalmi társulatnak hivatása. Általában a gyakorlati egyházi irodalmi ténykedés addig, mig a két prot. felekezet között az unió, mint elvi követelmény az élet valóságává nem lesz, leghelyesebb, ha az illető egyházak körén belül alakult társaságok, mint p. o. nálunk a Luthertársaság" szerepköre marad. Am egészen más szempont alá esik a tudományos prot. theologiai irodalmi társulat kérdése... Dr. Masznyik Endre. Könyvismertetés, A magyarhoni ág. h. evang. egyetemes egyház theologiai akadémiájának évkönyve (szerkesztette Csecsetka Sámuel, akadémiai igazgató tanár Pozsony 1886). I. Bizonyára szívesen üdvözölte ez évkönyvet minden ev. keresztény*), a kihez ez eljutott, mint oly vendéget, a kit nemcsak a kíváncsiság, hanem szeretet is fogad, midőn először bekopogtat. Hiszen esemény az, még pedig örvendetes esemény, hogy nekünk van végre theologiai akadémiánk, s hogy ennek működésével és szellemével a távolabb állóknak is van alkalmuk megismerkedni. Ne melló'zzük tehát hallgatással a tudományos szellemnek hozzánk való elsó' beszólását, hanem vigyünk hirt arról mindenkinek, kihez ezen becses lapok ellátogatnak. Az évkönyv természetesen az értesítők szokása szerint sok mindenféle tudnivalót tartalmaz, a mi az akadémia külső-belső viszonyaira vonatkozik : minket azonban kiváltképen érdekelnek a bennefoglalt szellemi termékek, a tanár uraknak tudományos dolgozatai, melyek az évkönyvnek java részét képezik. Legyen szabad igénytelenségem daczára a fenti okoknál fogva ezekkel foglalkoznom, s alapos megismertetésük érdekében belőlök itt-ott kivonatokat közölnöm. Első Csecsetka Sámuel, akadémiai igazgató tanárnak előadása A pozsonyi evang. főiskola történetéből." Rövid húsz lapon harmadfél száz esztendő története, s mégis oly mesterileg előadva, hogy épen nem látszik vázlatnak, mi a fővonások ügyes kidomboritása által éretett *) Így í r J a Vasskó tanár s így írják az unitáriusok. A református testvérek keresztyént" irnak állítólag etymologikus okokból, de talán a kereszt" mind idolum elleni ellenszenvük okábol is. Ne tegyünk a helyesírásban felekezeti különbséget, hanem kövessük a helyes kiejtést.

4 320 el. Legrészletesebben van előadva a legújabb kor, a pozsonyi főiskolának a Thún-féle tervezet elleni ellenállása s különösen a főiskola theologiai intézetének theologiai akadémiává történt fejlődése. 0 nem mondja, de mi tudjuk, hogy a pozsonyi főiskola ezen legújabb történetében magna pars" épen Csecsetka vala, kinek hazafisága és egyházszeretete nem ismert akadályt az immár elért czél munkálásában. A jelen velős monographia annál élénkebbé teszi azon óhajtásunkat, vajha Csecsetkától több ilynemű művet birhatnánk; s vajha különösen egyházjogi kitűnő előadásainak monumentumát egy tankönyvben vagy legalább vezérfonalban felállítaná! Becses útmutató volna ez a jelen időben mindnyájunknak a mindig élénkebben sürgetett, de semmikép elő nem készitett egyházi zsinat küszöbén, mely félő: egyházunk ős, de el nem évült alkotmányán hamarabb fog rontani mint épiteni. Második Yasskó Gyula tanárnak értekezése ezen felirattal : Vallás és tudomány. Gondolatök e kettő egymáshoz való viszonyának megértéséhez." Az egésznek alapgondolata az, hogy a vallás és tudomány nemcsak hogy ki nem zárják, hanem postulálják egymást. A kettő közötti harcz tehát félreértésen alapúi, s leginkább azon fordúl meg, hogy a vallás s így a kereszténység fogalma is minden esetleges járulékától megszabadíttassák, s különösen az isteni tartalom az előterjesztés formájától megkülönböztessék. A gondolatmenet ez. A vallás egyelőre az embernek felemelkedése Istenhez, mi azon meghasonlás eredménye, melyet az ember mint természeti, tehát, mint korlátolt lény, és mint szellemi, tehát szabad lény, közvetlenül érez. A harmónia ugyanis úgy jön létre, hogy az ember Istentől válik függővé, mi egy a külső világtól való szabadsággal. De mivel az ember soha sem juthatna arra, a mire benne arravalóság nincsen : tehát fel kell venni az ember lényegében az isteni magot, Istennek az emberben való tevékenységét : s akkor a vallás ugyan az ember felemelkedése Istenhez, de egyúttal Isten leszállása az emberhez. Ezen kölcsönviszonyulás folytán a vallás egyfelől hit, másfelől kijelentés. A vallásnak a tudománynyal való érintkezése ott kezdődik, midőn a szellemmel, tehát gondolkodással, érzéssel és akarással bíró ember gondolkodási erejénél fogva megérteni törekszik azt, a mit egyelőre közvetlenül érez : mert akkor támadnak a vallásos szemléletek, képzetek, fogalmak, melyeket az ember csak jelen környezetéből vehet. Az ellentét vallás és tudomány közt pedig ott kezdődik, midőn az ember vallásról való felfogását nemcsak magára nézve, hanem absolute igaznak tartja, s így a formát a tartalommal azonosítja. Még nagyobb a veszély az objectiv vallásnál, mely a közösségnél fogva a közös valiási tant szüli. Minden objectiv vallás ugyanis istenieknek tartja a maga tanait. Ha pedig a vallásos hitnek tartalma egynek vétetik annak külső megjelenésével a képzetekkel : akkor a hit lesz az isteni kinyilatkoztatással azonosított képzeteknek külső mechanikus elfogadása még a természet és ész ellenére is. A kereszténység nem egyéb, mint azon viszony Isten és ember között, mely Jézus Krisztus vallásos tudatában létezett, s benne való hit által mások vallásos tudata tényévé is vált. Midőn a keresztény ember a kereszténységet mint belsőt azonosítja a keresztyénséggel mint külsővel : akkor a kereszténység külső megjelenésének formái, közelebb a tanok is absolut jellegüekké válnak reá nézve. Már pedig a tudomány ennek ugyancsak ellentmond, mert absolut tanokat nem ismer. A tudománynak feladata, hogy az elhivés, a vallásban rejlő theoretikus mozzanatnál fogva tudássá váljék. A protestantísmus már elvénél fogva nem zárja ki, hanem megköveteli a szabad tudományt, s abban különbözik a katholicismustól. A tudomány feladata a protestantísmus szerint, hogy Isten igéje, a kereszténység örök eszméje, minél tökéletesebb, megfelelőbb formákba öntessék. Minden kornak ugyanis meg van azon elvitázhatlan joga, hogy a vallásos igazságokat úgy fejezze ki, amint az neki megfelel. A milyen szabadok voltak őseink, olyan szabadok vagyunk mi is. Mindezek mellett Vasskó pietással viseltetik a múltnak főleg azon formái iránt, melyekben a vallásos tények különös energiával nyilatkoznak; s a tudományról is azt vallja, hogy az a tárgyakat csak magára nézve a fejlettség jelen fokán ismerheti meg, s hogy annak is szüksége van vallásra, mert kielégíttetést csak a végtelenben, Istenben nyerhet. Szándékosan készítettem bő kivonatot az értekezésből, mert megszívlelendő, derék egy munka. Más irodalmi válfajhoz sorozandó Schneller István tanárnak majdnem negyven lapra terjedő ezután következő müve : mert ez már nem egyszerű értekezés, vagyis a fogalom fejleményének kimutatása, hanem igazi szónoki mű, oratio-themával, partitióval, argumentatióval, expositioval. Themája : Az általános vallástörténetnek jogosultsa'ga a theologiai intézeten." Előbb adja a vallástörténetnak definitióját, mely szerint az nem az egyes vallások külső jelenségeinek, szertartásainak stb leírása, hanem azon tudomány, mely a vallást a maga fejlődésében kivánja megérteni, tudatra emelni. Ennek előrebocsátása után tételét bizonyítja a következő érvekkel. Jogosult az általános vallástörténetnek előadása a theologiai intézeten : 1. mert a theologustól humanistikus miveltséget kívánunk. A ki a theologustól humanistikus miveltséget kíván annak kívánnia kell azt, hogy a theologus érdeklődjék azon eszmék iránt, melyek az emberiséget felemelik az érzéki állapotból a szellemiség magaslatára, milyen eszme kétségkívül a valláseszme is, mely az egész emberi fejlődésre kiható központi jelentőséggel bír. Már pedig mi megkívánjuk a theologustól a humanistikus miveltséget, mert a theologus hivatása oly vallást hirdetni, mely az emberiség vallása kíván lenni : tehát meg kell kívánnunk tőle az általános vallástörténet ismeretét is. Ezt a theologus másutt nem nyeri, nyernie kell a theologiai intézeten. Itt sietünk megjegyezni, hogy szerző e résznek tárgyalását nagyon rövidre vonta. 2. Az általános vallástörténetnek előadása azért is jogosult a theologiai intézeten : mert a theologiai intézetnekigaztudományijellemmel kell birnia. Ha a theologiai intézet igaz tudományi jellemmel bir, akkor a tanulmányozás módszerében az inductiót a deductióval kell combinálnia, vagyis meg kell alapítania általában a vallás lényegét s annak fokonkénti megvalósulását. Mar pedig a theologiai intézetnek tudományos jellemmel kell birnia, mert különben az egyetemekből, mint a tudomány színvonaláról lemaradt fakultásnak ki kellene szorulnia :

5 321 tehát azon az általános vallástörténetnek, mint a vallástudomány egyik fő-, alapvető részének előadása jogosult. Eddig van a bizonyitásnak positiv oldala, most következik a negativ, vagyis a történeti éniség álláspontjáról az általános vallástörténet ellen felhozható érvek czáfolata. Az ellenvetések első csoportja ekkép alakúi : A) A keresztény vallásnak kijelentési absolut jellemével ellenkezik a) a vallás egyetemessége, b) a vallás lényegének fokozatos megvalósulása c) a vallásnak egybehasonlító kezelése. Az első syllogismus tehát, melyet ki kell forgatnia, ez. Ha a keresztény vallás kijelentési absolut jellemmel bir : akkor egyetemes vallásról beszélni nem lehet. Ámde már maga a keresztény vallás monotheistikus és az egész világra szóló czélzatánál fogva egyetemes jellegű, mivel a legparányibb dologban is a végtelen szellem egy nyilatkozatát keresi s a bűnös és már-már elvesző lélekben is Isten képére ismer : tehát a keresztén}' vallás szellemében oly vallásról, mely az isteni szellemnek bár mennyire megtörött sugarát, mégis magában foglalja milyen a babona, és népszokás is igenis beszélhetünk. A másik hamis syllogismus ez. Ha a keresztény vallás absolut kijelentési jellemmel bir : akkor a vallás lényegének fokozatos megvalósulásáról beszélni nem lehet. Ámde a keresztény vallás és más vallások közt nincs határozott át nem hidalható ellentét, hanem csak foki különbség, a mint ez nemcsak a történetileg, lélektanilag, theologiailag, hanem tekintélyileg is, Krisztus, Pál, Héber levél, János evangyelioma, egyházatyák, s Luther világos tanítása által beigazolható : tehát a vallás lényegének fokozatos megvalósulásáról, vagyis arról, hogy az emberiség bármely vallásos állapotában soha sem szűkölködött isteni kijelentés nélkül, de hogy a keresztény vallás a vallási fejlődésnek legmagasb lépcsőzete igenis beszélhetünk. A harmadik megdöntendő syllogismus ez. Ha a keresztény vallás kijelentési absolut jellemmel bir : akkor a keresztény vallásnak más vallásokkal való egybehasonlítása a keresztény vallás szellemével ellenkezik. Ámde az összehasonlító módszer alkalmazása a keresztény vallást lényegében, sajátosságában nemcsak nem veszélyezteti, hanem ellenkezőleg a keresztény vallás iránti érdeklődést, annak sajátosságába, egyetlenségébe való elmélyedést csak fokozza. Itt az argumentatio a minori ad május van alkalmazva szerelemről, a szülői szeretetről, a haza és nemzetiség iránti szeretetről, melyek az összehasonlítás próbáját kiállották, átmenve a vallásszeretetre, melynek az összehasonlítás folytán tudatossá kell válnia, sőt az érintkezés folytán hatásában fokozódnia. B) Az ellenvetések második csoportja azon theologiai álláspont ellen irányul, mely szerint a theologiának tárgya a vallási élet fényeinek rendszeresítése, alakja pedig az átélt vallási tapasztalatoknak történeti és bölcsészeti tanulmány alapján való tisztázása és sajátos feldolgozása. Az ellennézetüek szerint ugyanis ez álláspont az egyházat megállapított tanai- és intézményeivel létében veszélyezteti; az egyest pedig a subjectivismus meredélyére állítja. Ezen ellenvetések megczáfolása végett szerző az ő álláspontjának jogosultságát a protestáns egyház kebelében bizonyítja a következő érveléssel. Ha protestáns egyházunk a reíormátori Luthert vallja vezérének : akkor a modern theologiai álláspont s ezzel az általános vallástörténetnek előadása jogosultsággal bir, mivel Luther az eszményi láthatatlan egyházról szóló tan által épen a kötelező tanok és kényszerű intézmények szolgaságából mentette meg a Krisztus szellemétől áthatott s egy szent egyesületben közös életre társult híveket. Már pedig Luthert vezérének vallja az úgynevezett lutheránus irány is, mely Németországban az egyházi unió elleni ellentétből fejlődve, hatását hazánkban is érezteti. Ámde mivel ez irány a láthatatlan egyházat a maga intézményes egyházával, s Istennek igéjét a 16-ik, illetve 17-ik század nyelvén és gondolataiban előterjesztett tanokkal azonosítja : tehát ez nem egyéb, mint a római katholiczizmus hierarchikus törekvéseinek gyenge utánzata. Szerző megengedi, mikép úgy az újlutheranizmusnak, mint a római katholiczizmusnak az emberi társadalomra nézve van paedagógiai jelentősége, mely jelentőséget a praktika theologiának figyelembe kell vennie; de a mellett hangsúlyozza, hogy a tudományos theologiának ezen türelmetlen irány elhatalmasodását épen protestáns egyházunk létjogosultságának szempontjából meg kell akadályoznia. Végül szerző a theologia fokozatos fejlődésének s a vallásos egyéniségeknek szemléltetése czéljából átnézetet ad a protestáns theologia történetéből úgy Németországban mint hazánkban, e helyütt méltatva Ballagi és a protestans-egylet működését is, azután hatalmas érvelésekkel telt lelkes előadását igy fejezi be: ezen igazolásomban birom sajátos czélgondolatommal adott kötelességeim teljesítésével járó öröm és boldogság érzetemnek a magyar protestáns egyház szellemében gyökerező alapját s ez egységben annak (t. i. álláspontomnak) jogosultságát." E szónoki remekmű, melynek logikai vázlatát átlátszóságánál fogva vajmi könnyű volt elkészíteni, az akadémia évkönyvének valódi gyöngye, s a theologiai ismereteknek kincses tárháza. Gaál Mihály. i l i f l l i, A tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület rozsnyói felsőbb leányiskolájának felszentelése. Folyó hó 12-én, vasárnap d. e. 11 órakor a rozsnyói evang. egyháznak s vele együtt a tiszai egyházkerületnek örömünnepe volt. Főtisztelendő Czékus István úr, rozsnyói lelkész s a tiszai kerület püspöke ekkor szentelte fel ugyanis az immáron teljesen elkészült és felszerelt felsőbb leányiskolát s átadta azt a nyilvánosságnak. Hogy mily hiányt vannak hivatva az ily intézetek pótolni, azt tudja mindenki, a ki az igazi protestáns szellem és élet megőrzését és virágzását épen a vallásukhoz hű, igaz protestáns nőkben, anyákban látja biztosítva. Azért a helyett, hogy e magában is eléggé nyomós érvet fejtegetném, csakis azon egy tényre utalok még, hogy ezen rozsnyói iskola létesítése eltekintve az általános érdektől különösen helyi szempontból már elodázhatlanúl szükséges volt, mert Rozsnyón a róm. kath. püspökség pártfogása alatt virágzó apáczazárda olcsó díjaival, kegyeskedő modorosságával és felmutatott tagadhatlanúl szép sikereivel főleg a nyelveket és finomabb kézi munkát tanulni akaró evang. leányainknak nem épen kedvetlenül látogatott gyülőhelyévé s mint szomorú tapasztalatot mutatták,

6 32-2 minden kolostorral közös intentióinál fogva, nem ritkán valóságos veszedelmükké lón. A felszentelési ünnepély lefolyása protestáns egyszerűségű, de protestáns bensőségü is volt. Az egyház színe java gyűlt itt össze, hogy részt vegyen a közös örömből s a közös hálából s két rövid énekvers elzengése után lelkesült boldogsággal hallhassa a tevékeny főpásztor felszentelő beszédét, mely egész terjedelmében így hangzik : Jöjjetek, örvendezzünk az TJrnak, vigadjunk a mi szabadításunk kősziklájának. Menjünk eleibe hálaadással, énekeljünk neki dicséreteket, mert jó az Úr és mindörökké vagyon az ő irgalmassága" e szavakkal inti Dávid a 95-ik zsoltárban Isten dicsőítésére a zsidó népet; e dicsőítő szavakat, e hálafohászt kell nekünnk itt ma dagadó kebellel hangoztatnunk, midőn azon czélból gyűltünk egybe ezen felsőbb leányintézet helyiségébe, hogy azt a múzsák hajlékává szenteljük, a tudományok csarnokává avassuk és az istenfélelem és tiszta erkölcs veteményes kertéül jelöljük ki. Öt éve már, hogy a felsőbb leányiskola létesítésének eszméje felmerült közöttünk, érezve annak szükségét és nélkülözhetlen voltát k ü lön ö s en hitfelekezeti szempontból; azonban szegény anyagi körülményeink ólomsúlylyal nehezedtek reánk, a kivitelt, oly gyorsan, mint akartuk, nem eszközölhettük, saját vállaink a terhet el nem bírván, mások támogatását kellett igénybe vennünk, hogy czélunkat megközelíthessük. A nemes czél, melyet kitűztünk, évről évre nagyobb elismeréssel találkozott úgy egyesek mint testületeknél, közohajjá vált nemcsak egyházkerületünkben, hanem az egész magyarhoni protestáns egyházban, hogy bennlakással ellátott felsőbb leányiskolák létesíttessenek s azokban evang. leányaink, minden idegen befolyástól menten, evangyelmi szellemben, egyházunk hitedzett és istenfélelemben szilárd tagjaivá neveltessenek. Egyházunk a szükség érzetétől áthatva, a közohaj által fellelkesülve meghozta a nemes áldozatot, megszerezte tetemes áldozattal, 10,000 frt. költséggel az intézet helyiségét; egyháztagjaink szives készséggel járultak az intézet fenntartási költségeinek fedezéséhez; gyámintézeteink és külföldi hittestvéreink örömmel támogattak szeretet adományaikkal, az egyházkerület pedig betetőzte óhajunkat azon nemes tettével, hogy évi 1000 frtot szavazott meg az intézet életbeléptetésére, s e fölött 1000 f r t o t adott annak felszerelésére. Teljesült ez által szivünk öröme és reménye s mi e reményünk valósulásának annálinkább örvendhetünk, mert ezen intézet első a maga nemében magyarhoni prot. egyházunkban, mely a küzdőtérre kiáll, hogy az önvédelem hitbuzgó munkáját folytatva evang. egyházunknak és az evang. szülőknek hasznos szolgálatot tegyen. Örüljünk ezen, testvéreim az Úrban! teljes lélekkel vigadjunk azon, hogy segítségünkre volt a kegyelem és áldás Istene és Sámuellel azt mondhatjuk: Mindeddig segítségünkre volt nekünk az Isten!" emeljük fel az Úrhoz hálaimánkat atyai jóvoltáért s énekeljünk szent nevének dicséreteket azon kegyelmeért, hogy bizalmunkban meg nem szégyenített, hanem áldó kegyelmével siker és győzelemre segített; 11 bejáró, 2 bennlakó rendes és 3 rendkívüli tanítványnyal és e fölött 22 női munkavarrást tanuló, összesen tehát 38 növendékkel*) nyithatjuk meg intézetünket, elismerve őszinte szívvel azt, hogy a ki benne bízik, soha meg nem csalatkozik, mert Ő szegény eszközökkel is képes országát diadalra vezetni, a csekély kezdetet is képes sikerrel koronázni. Midőn azonban örömtől dagad kebelünk s hálát rebeg a Mindenható iránt szánk és szívünk, szükséges, hogy ezen hála és lelki öröm ne csak ma hassa át szíveinket, hanem jövőben is fénylesse és tündököltesse ragyogó sugarait, mert intézetünk létesült ugyan, de nem tagadhatjuk, hogy a kezdet terhei és nehézségeivel küzd ; épen ezért szükséges, hogy jövőben is legyen annak evang. egyházunk ápoló és gondviselő édes anyja ; szükséges, hogy evang. híveink, a mint eddig szent lelkesedéssel karolták fel azt és szives áldozatkészséggel mozdították elő életbeléptetését, épen úgy továbbra is szivök őszinte szeretetével s készséges kegyadományaikkal gyámolítsák azt, hogy ez intézet évről évre nagyobb előmenetel és felvirágzásnak örvendjen; szükséges különösen, hogy ti tisztelt tanítónők és tanítók, kik az intézet élire állíttattatok, az intézet vezetésében, a leányok oktatásában és szivöknek az istenfélelem és tiszta erkölcsiségben való megerősítésében oly hű kötelességteljesítést, oly lelkesült hivatottságot, oly nemes és kitartó igyekezetet és fáradhatlan szorgalmat tanúsítsatok, hogy evang. egyházkerületünk és evang. egyházunknak elismerését teljes mérvben kivívjátok, a növendékek és szülők osztatlan szeretetére tegyétek magatokat méltókká és az intézetnek oly jó hírt és nevet biztosítsatok, miszerint azt nemcsak a kerület pártfogolja mindenkor örömmel, hanem az összes magyarhoni prot. egyház is örvendjen fennállásának és sikeres működésének. Ily lélek, ily szent törekvés vezessen és hasson át mindnyájunkat és akkor Isten áldása el nem marad; növekedni, terjeszkedni és virulni fog Isten segedelmével intézetünk, evang. egyházaink üdvére és javára s leánygyermekeink üdvének és boldogságának megalapítására, mit adjon az Atya, Fiu és Szentlélek Isten! Amen.".... E keresetlen szavú, de őszinteségével, Istenbe vetett bizalmával oly mélyen ható beszédet buzgó ima majd ezt a felszentelő áldás követte s rövid énekkel az egyszerű ünnepély véget ért. Ezután a püspök úr megköszönve a megjelentek érdeklődő részvétét felhívta őket az intézet berendezésének megtekintésére, kik az intézet két sok reményre jogosító tanítónőjének Lehr Emma igazgatónő (Lehr Albert jeles fővárosi tanár nővére) és Hajcsi Kornélia (Hajesi Sándor rozsnyói fogymn. derék igazgató leánya) kisasszonyok előzékeny kalauzolása mellett azon örvendetes tapasztalatot tették, hogy itt mindenek ékesen és szép rendben" intéztettek el Legyen is mindig így! Az eddigiek elmondása után le is tehetném tollamat, ha nem érezném, hogy az így adott kép, habár kellemes is, de hiányos. A reporter" mellett ott állt szivemben a jövendő pap" is, a ki melegen érdeklődik minden iránt, mi az egyházat érinti s tanulni igyekszik ott, a hol erre alkalmat talál, hogy idővel mindezt értékesíthesse... Különösen ér- *) ma már egy gyei újból szaporodott e szám. Rendes növendék az, a ki az előírt tanterv szerint valamely osztályba lép, rendkívüli, a ki a nem kötelezett, csak egyes, tárgyakat tanulja.

7 323 dekelt az intézet berendezése, a tanerők, a tanterv, főleg a tananyag. Mert megvallom, amint e czimet : Felsőbb leányiskola" hallottam, bizonyos skrupulusaim támadtak erre nézve... Úgy vélekedtem (s azt hiszem, sokan velem egy véleményen vannak), hogy a felsőbb leányiskola" mint ilyen, aligha alkalmas azon feladatot, a mely itt reá vár, megoldani, mert annak czélja az általános tudat szerint az, hogy az úgynevezett művelt osztály számára nőket neveljen. És ha az úgynevezett felsőbb leányiskolák" által felmutatott eredményt nézzük, igen gyakran elijeszt az, mert az a külső máz, melyet a nagyobb leányok (t. i. a felsőbb leányiskolába valók), ott legtöbbnyire elsajátítanak, melyhez manapság szükséges a zongorázás, franczia nyelv, magatartás, járás, az irodalomból a nevek megtanulása, hogy mindenhez hozzászólhassanak (!) aligha elég a kitűzött czélhoz, midőn a mellett a szív, a háziasság, a valódi nőiesség elhanyagolódik, gyakorta elvész... Hát én aztán avval bíbelődtem : minek nekünk felsőbb leányiskola"? Es csalódtam sa kik eddig velem egyformán gondolkoztak, kellemesen csalódnak ők is, mert a rozsnyói felsőbb leányiskola" nem a modern, túlhajtott kultura olyan fenntiforma csodanövénye, hanem iskola az életnek, hol a polgári s magasabb osztályok minden gyermeke egyformán táplálékot nyer, hogy józan, egészséges, művelt, okos és e mellett vallásos legyen. Ez iskola párhuzamban áll az rigy nevezett polgári iskolákkal, amelyekben a gyakorlati életre való tekintetből főleg a reálismeretekre s ügyességekre lett súly fektetve. Ezt legjobban megutatja a tananyag. íme: a hit- és erkölcstanon. a nyelv és e körül csoportosuló tárgyakon kivül a természettudományok és vegytan tekintettel az iparkereskedés és gazdaságra, a történelem összekötve alkotmánytannal s az életben szükséges jogi alapvonalakkal, rajz és szépirás, torna és közegészségtan, számvetés és könyvvitel lesznek tanítva, a mellett nyelvek, zongora, kézi munka, ruhavarrás és szabás fognak taníttatni. Egyelőre csakis a III. és IV. osztály léptettetett életbe, csak a pártolás és időkérdése, hogy az I. és II. osztály is mielőbb életbe lépjen. Ily programm mindenkit csak örömmel tölt, het el. Én még azt is megkérdeztem az intézet igazgatónéjától, vájjon a benlakó leányok belátogatnak-e a konyhába is?... nem árt... mire ő mosolyogva válaszolt, hogy a növendékek maguk tartanak rendet! és a mennyiben idejük engedi (12-ig vannak többnyire elfoglalva) mindenesetre Veres Eszter" szakács tudományát is gyakorolhatják. Tanerőkkel az intézet jól el van látva : két tanítónő az elméleti tárgyakra, egy harmadik tanítónői állás (pályázat alatt van) a kézi munkára van rendelve. Ezenkívül még két tanár a hit- és erkölcstant s a természettudományokat tanítja, a püspök úr ő főtisztelendősége pedig abban találja örömét, hogy a leányokat az éneklésben maga vezeti... Ily gondos és tudatos ellátás és programm mellett a legszebb reménynyel nézhetünk az intézet jövője elé... Maga az épület áll négy szobából a tanítónők számára, két igen ügyesen berendezett tanteremből, egy nagy szobából a bennlakó növendékek számára (eddig két ily növendék van), kényelmes ágyakkal, e szoba mellett egy másik teremben minden bennlakó növendéknek különös tágas szekrénye és mosdó asztala áll... S mindez 25 forint havi fizetésbe kerül. (A rendkívüli tárgyak pl. zongora, franczia nyelv külön díjaztatnak). A termek egészségesek, derültek, szóval minden, minden jó intéző kezekre vall. - Érdekes dolog, hogy a legutóbbi idők két legszebb intézménye : ezen iskola és az árvaház egy épületben vannak. Most még megférnek de megjön az idő (vajha mielőbb megjönne!) hogy egyiknek vagy másiknak át kell máshová költöznie. Az árvák számát is kik eleinte csak tizen voltak már megszaporította a gondviselés tizenötre, tehát más öt hajléktalan gyermekkel több nyerhet menhelyet, mint két éve... íme úgy épül, fejlődik és virágzik Isten veteményes kertje... Emelte a szeretet... fenntartója lesz a szeretet... A szeretet pedig maga az Isten... Az eredményért azért kit illet meg a dicsőség?... Az Istent egyedül, ki az ő választottaiban folyton folytatja az ő teremtő munkáját az ő szájukba adott, örök legyen" szava által... El el sétálgatok a szép épület előtt és eszembe jut mindig egy nagy nagy intézet künn Németországban, Halléban : a Frankianum". Elbeszéltem már e lapokban a múlt év telén, mikép keletkezett ez a nagy városrész a semmiből... Annak alapját Franke 7 ezüst frttal vetette meg Vajh, lesz-e ez a mi rozsnyói épületünk is ilyen hétforintos"?... És valami benső visszhang igy felel : Mindeddig segítségünkre volt nekünk az Isten "... Rozsnyó, szept. 13. Stromp László, papjelölt. Benczúr József temetése. (Mogyoróskáu szeptember 19-én. Zemplén.) Folyó hó 18-kán a kora reggeli órákban mint villámcsapás tiszta derült égből riasztotta fel Eperjes és vidéke különösen protestáns értelmiségét a lesújtó gyász hír, hogy Benczúr József, Emil fiánál, hová látogatóba s hires czémentgyárának ügyében rándult át hirtelen, az estebéd melletti kedélyes beszélgetés közben szívszélhüdésben meghalt. Lesújtó volt a gyász hír, mert hiszen bár Benczúr József családját a legrendezettebb viszonyok s jóformán jólétben hagyta, mégis fájdalmas volt mindenkire a gondolat elválni az örökké kedélyes, örökké vidám, szüntelenül munkás, friss 80 éves, tapasztalatokban gazdag, példás jó atyától, szeretett rokontól, tisztelt jó baráttól. A család a temetést Benczúr Józsefhez méltóan kívánta rendezni s mivel Benczúr J. egykor az eperjesi ev. ker. kollégium jeles tanára volt, azt is bevonta a rendezésbe, illetve a kollégiumi igazgatóságnak is befolyást engedett a temetés rendezésében. És az szeptember 19-kén Mogyoróskán délután 3 órakor megtörtént, lefolyt temetés valóban ritka fényes volt. A Benczúr család ottani gyönyörű parkja közepén felállított koporsó körül Eperjes és vidéke, Mogyoróska és vidéke mivelt, úri közönségének számos képviselője foglalt helyet s a nép eltöltötte az egész ház táját.

8 324 A temetési szertartás lefolyása a következő volt : legelői az eperjesi tanítóképző-intézet ifjúsága énekelt egy temetési kardalt, azután legelői szólott : Hörk József kollégiumi igazgató ugyanazon ékesszólással, melylyel szeptember 5-kén évmegnyitó, philosopbikus, szeptember 8-kán jeles emlékbeszédét Jelenik-Almássy István kollégiumi felügyelő felett előadta. Kiemelte Benczúrnak, tanári és különösen úttörő irói működését, mert hiszen ő volt az, a ki Sárga könyvecskéjével" megkezdte 1832-ben a magyar önálló paedagog irodalmát, lelkesülten hirdetvén Pestalozzi elveit. Kiemelte, hogy benne idealizmus, realizmussal egyesült, egy összhangzatos egyéniséget alkotván. Kiemelte az örökké friss, 80 éves agg példás munkásságát stb. Utána egy karének után Sztehlo János főesperes mondott egy szívreható, mély vallásosság s élet tapasztalat által áthatott imát magyar nyelven s búcsúzott a halottól. Sztehlo János YI. sz. kir. városi főesperes magyar imája s bvicsúztatója után közbeeső magyar kardal után IJrbán Adolf sáros-zempléni főesperes szólott tót nyelven talpra esetten alkalmazván azon tételt, hogy a hosszú élet, gyors halál az Isten áldása" miképen bizonyúlt be Benczúr József élettörténetében, ki jól, hasznosan, erkölcsösen, az egyház szolgálatában fáradozva (mint annak egyik felügyelője) élt 80 esztendőt családi boldogságban s meghalt fájdalom nélkül gyermekeinek karjai között. Szívhez szóló szavakkal búcsúztatta el azután Urban A. Bencziir Józsefet özvegyétől, fijai, leányai, vejei, unokái stb. stb.-tői. Azután a helyi tanító tót éneke mellett a családi sírkertbe vonult a menet, hol a megáldó szavak után az ifjúság gyönyörű kardalával és a tanító tót temetési búcsiizó énekével véget ért a szertartás. A család uri laka szolgált szállóul a tömérdek vendégnek. Ebéd, uzsonna ott volt. Temetés után kiki sietett elbúcsúzni s a kocsik hosszú sora robogott vissza a négy órányira fekvő Eperjes és a két órányira fekvő Varannó felé. Csak a gyászoló család maradt a fájdalom helyén. Benczúr József jeles tanár ( ig), szakíró, kiváló magyar iparos, gyáros (czémentgyártulajdonos), sok nemes intézet buzgó tagja, példás családfő, jó rokon, jó barát, egyházi felügyelő (Hanusfalván) az esperesség anyagi támogatója immár örökké pihen! Béke poraira! r z. A harmadik évnegyed végén s a negyediknek kezdete előtt állunk! Tisztelettel kérem e lapok olvasóit: szíveskedjenek hátralékaikat törleszteni, illetve előfizetéseiket megu í itani - Kiadó. Nyilt kérelem nagyt. Horváth Sándor budapesti evang. lelkész úrhoz! Miután egy-két hét mulya meg lesz tartva az egyetemes gyűlés s miután több év óta keservesen tapasztaltuk, hogy az ország különböző vidékéről jött képviselők számára nem volt gondoskodva egy gyúl helyről, a hol a hivatalos teendők után ebéd vagy vacsora alkalmával kedélyesen társalogva, nézeteiket egymással közölve, bajaikat elpanaszolva s a mi a legfőbb egymással megismerkedve egy pár órát tölthetnének ; fölkérlek kedves barátom, léptesd eme régi jó szokást ismét életbe, jelölj ki egy helyet, a hol egymást megtaláljuk s tedd magad érintkezésbe a négy kerületben levő ismerőseiddel, hogy egy pár rendező segítségével egymást megismerni s megszeretni tanuljuk. Hogy erre szükség van, azt mindnyájan érezzük, két év előtt egy jó nevű atyánkfia e lapok hasábjain keservesen panaszkodott miatta s ő bizonyára csak a közhangulatnak adott akkor kifejezést. Azon édes reményben, hogy sok teendőd daczára, kijelölsz nekünk egy helyet, a hol hitsorsosainkkal az ország szivében találkozunk, s hogy e lapban még felelni fogsz kérelmemre. maradtam szerető barátod Marhauser Imre. Bonyhád, szeptember 16-án A bánáti ág. hitv. evang. egyházmegye ez évi közgyűlését folyó hó 28. és 29. napjain Temesvárott fogja megtartani. Nagy-Kikinda. Főtiszt, dr. Szeberényi Gusztáv püspök lír nt. Kram ár Albert bánáti főesperes úr kiséretében folyó hó 9-én váratlanul érkezett Nagy-Kikindára. Látogatásának czélja volt a gyülekezet és lelkésze között fennforgó viszálynak békés kiegyenlítése, mi ő méltósága tapintatos és igazságos eljárásának teljesen sikerült is. A végeredmény az, hogy nt. Euch s András lelkész úr lemondása a püspök úr által elfogadtatott és addig, míg a gyülekezet uj lelkész választásáról gondoskodik, ugyan ő a halaszthatlan teendők végzésével, különösen az anyakönyvek vezetésével megbízatott. Adja Isten, hogy főtisztelendő püspök iirnak mint a béke és egyetértés apostolának sikerült műve, a gyülekezet- és iskolaügynek felvirágzásában nyerje meg koronáját. A,,Szászok igazsága" czímen részben lapunkban is megjelent jeles czikksorozatot szerzője egy kötetbe összegyűjtve kiadta. A füzetben átnézetesen vannak feltüntetve ama felháborító viszonyok, melyek a brassói magyar esperesség alakulását és az erdélyi szászkerület kötelékéből való kilépését megérlelték. A füzet Brassóban jelent meg s evang. magyar esperesség Brassó" czímen rendelhető meg. Ara 50 kr. A tiszta jövedelem a brassómegyei ágost. hitv. evang. magyar esperesség pénztárába folyik. A füzetet melegen ajánljuk az ügy iránt érdeklődők figyelmébe. -J- Gyászeset. Zatkalik Mihály, bán ki testvérünket megrendítő csapás érte. Folyó hó 18-án temették el nagy részvét mellett fiatal, alig 27 éves nejét, szül. Kuzenda Erzsébet asszonyt. Simko Frigyes, b.-gyarmati tót, és Wladár Viktor alesperes magyar gyászbeszédet mondottak a szorongásig megtelt templomban. Isten lelke vigasztalja a megszomorodottakat! Orosz gazdálkodás. Rigában a főügyész panaszt emelt, hogy a liflandi törvényszék - Döbn er, Treu, Sunte és más lelkészek ügyében, kik görög kel. felekezetű személyeknek a lutheranizmusra" való csábításával vádoltattak, tartományi jogforrások alapján a törvényszék illetékességét kifogásolta, s ezzel az igazság kiszolgáltatását gátolta. Erre egy czári ukáz a birodalmi törvény azon intézkedését, hogy a csábítás, és az igaz vallástól elpártoltak, valamint az idegen felekezetbeliek önkényes templomépitésének ügyei a rendes bírósági eljárás mellőzésével intézendők el" a keleti tartományokra is kiterjesztette. A Kaukazusból írják, hogy nemcsak az Örmények, hanem a Greorgiak között is nagy izgatottság uralkodik. Georgiában az orosz hatóságok, a nép anyanyelvét az oroszszal elnyomják: már a liturgiában is az orosz nyelv használata van elrendelve. Több vidéken ez intézkedések minden akadály nélkül vitetnek keresztül; Gí-ahet hires bortermő vidékén azonban a lakosság ellentállott. A tifliszi exarchát felszólították, hogy az orosz kormány ez eljárását minden módon megváltoztatni törekedjék. Összeütközések fordultak elő sőt nagy vérontásról is beszélnek. Szép, ideális állapotok(?)! NYOMATTA WIGAND F. K. POZSONYBAN.