KENÉZ HEKA ETELKA TAvAsZI ZsONGÁs

Átírás

1 KENÉZ HEKA ETELKA TavaszI ZSONGÁS

2 KENÉZ HEKA ETELKA TavaszI ZSONGÁS Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN:

3 Tavasz tánca A tavasz körtánca újra körbe kering a fény születése eljött megint, remegve vágyva zöld selyemruhában virágos pártában a körtáncot járja, örömre törő a szemem suhanó fényes körtánca s vetül a fény s vetül a körre, az ég és föld áldott menyegzőre s az Úr nézi teremtését a fény tükrében. Madárdal 1. Mily szép is A madár dal, Mindig kék az ég, És süt a nap. A csapdosó szárnyak Örülnek a lombos fának, Sok szép virágnak. Eresz alá fészket raknak, S ringatják dalukkal Álmait a pataknak, Mily szép is vele Nékem e páros világ, Fejünkre hull eső, hó, korom, Mégis zöldülő anyaföld, Te vagy a békés otthonom. 3

4 Szárnyas lovam Várom a csodás tavaszt, S az idő nem tavaszol A hideg szél Odakünn reám hajol Az utcákon sírva jár, De én egyre várom, Hogy mikor muzsikál, De az én lelkem, Szárnyakra kap A teremtőnek Pegazus lovára, S száguldok vele A mosolygó délre, Vagy a titkos Magas hegységbe. Nézem az éget, A csillagok égnek, S várom a csodás Nap sugarát, Hogy végre élvezhessem A csillogását. Ének Az estnek csendje bejárja a tájat, s gondolatom bejár árnyékos útszakaszt, s elszáll a magasba a vágyódó lélek, leszáll az alkony búcsút mond a nap az égnek, s a lelkem tovább magával beszélget. Csillogás A szívben olykor előjönnek Kristályrezdülések, Az érzelem világa Fennkölt, szép álma él, Csillogó ruhában. Reád gyújtja szellemed Éteri tüzét, Folyékony arany Lesz a lelked Benned új sejtek születnek Küldik az égi Istenek. 4

5 A fa álma Ha süt a nap Boldogok az emberek, Átszellemülnek Tőle a falevelek, S látszanak rajtuk Az apró erezetek. Kinyílnak, mint az ablakok, Ünneplik a napot. Fölébrednek tavaszkor A téli álmaikból, S egy láthatatlan kéz Telehinti szépséges Virággal a fát, S minden fa Óriásnak érzi magát, S ébren álmodják Az örök élet álmát. Öröm Jön bennem fel a nap, Gyülekeznek a sugarak, Kihajt a lelkem, A verseimben csendben, S belém hömpölyög A tavaszi föltámadás, S a föld Istennő is boldog, Hogy az égtől Új ruhát kapott, S az emberben is Az örömláztól Gerjednek a fokok Ünnepel az egész világ, A csendben hallani A boldog sóhaját. 5

6 Fülemüle A víz szélén dúdol a fülemüle Csalogatja a hangját a napon, Végre a tavasz szemében. Kinyitja az ablakok Sötét spalettáját, Mert mindenki Szívesen hallgatja Az ő csodás dalát, Élnek bennünk A tavaszi ábrándok, S fényben úsznak Szívünkben A széltől átitatott sötét napok. Átjárja a tavasz Zenéje minden fát, S a vízfolyamát A sötétben is a természet Mindent érez és mindent lát A tavasz is Megveti a homályt A széllovas árnyát, S ünneplőn várja A nagy természet Az ég piros hajnalát, A föltámadás Fény áradatát, hogy visszajöjjön A földre a boldogság. Anyám Koszorút fon Az ég déli partján, S a napsugár Szűzies árnyán A nyakán villog A hétszínű szivárvány, S az álmaid Szőtted tudod Találkozom Még én veled. A föld vala a Te ősjegyesed, Ahol az őzek zöldet Nyájasan legelnek. S emberi nyáj Az Úrhoz az égben Néz fel, Ahonnan jő A pályán ő az élő Az éltető joga, S a virágos földnek Ő a nagyszerű diadala. 6

7 Vénusz csillag A kék ég boltja valódi álom, a Vénusz csillag tiszta mámor, a láthatáron a csillag Úrasszonyát két csillag fénye fonja át, óh istennő, a titkod, hogy csodálom, ahol az ég kék, boltja valódi álom, a tágas szemhatáron kérdem magam százszor, miért kötök ki szomorúságon, mikor az égbolt tiszta mámor, s alussza ő az álmát kristály gyöngyvirágon! Akácok A tavaszi álmok A fehér akácok Ők szomorú virágok. Minden fa olykor, Ha kivirágzik Egy menyasszonyi csokor Az ember tavaszkor Éli virágos álmát Minap kinyílott Kertemben A kicsiny gyöngyvirág, S bódítóan szórta Felém illatát, Az utcasoron elkábít Az illatos hárs, Leng az illata, S mindent bejár Érzi, hogy ideje lejár. 7

8 Tavasz érkezése Tavasz szemében kigyúlt a nap, az ember elhagyja a házat, kinyitja az ablakokat, a szem éli újra a fény világát, s élvezi mosolyát, berobban az ég s föld robaja, a lelket boldogítja, lomb hangja vegyül a fülembe, amint a víz szélén dúdol zengve, a patak vize csobog, özönlenek tetején játszó kristály habok, mily szép is a szemnek e zöld gyönyörűség, s a tavasz zöldjén feküdni s eget földet ölelni, s az Úr hatalmas művével egybeforrni. Tenger Messze távol mereng egy vörös folt, a naplemente hatalmas volt, az ég végtelen, s eltűnt a nap s a virágok álomban ringtak a tengeren, belenéztem a hatalmas vizében, nagyságom mellette egy homokszem, simogatta a víz a partot, s hallgattuk az idő csobbanását én és a fehér habok. 8

9 Eső 1. Ég esője májusban lesz tőled gazdag aratás, vigalmak kertjében gyönyörű ragyogás, öntözött termés vonulás, s gyümölcs-áldás, folyókban a bőség vize halaknak bősége májusi eső, termést ékesíti, olajat csepegtet az ég csatornái. Csúcs Ékkő fényhegyének magasztos csúcsán pitymallatnál rászáll az aranymadár s a lélek kapura tör s fényéből a varázs árad, beterít, s felavat, s arra jár a nap s érleli a kristályosodásokat, s az emberek haza fele ringanak, s magukban gyűjtik az élet során a kristályokat 9

10 Az idő tavaszol Odakünn az idő tavaszol, a szellő fuvallva reám hajol, a víz partján a nádas muzsikál, s a rigó a jegenye fára száll, a vízen bokrok szirmai lágyan úsznak, rásüt fénye a napnak, hívogató mosolygó az élet délen, rideg a magas csúcsos hegységben s a tenger a mélységben kifürkészhetetlen, s nézem az eget, a csillagok élnek s a fényük mennyei ének, gyémántként csillog s boldog vagyok, s úszik a szívem boldogan a piros vérben, s nézem magam a folyó szökésében. Nagy ég Ha csatornáid Óh nagy ég elerednek, megkoronázod a földet Uram, lábaid nyoma olajat csepegtet patakok csörgedezve folynak, hegyek, völgyek buja zöldben vigadoznak, puszták, tanyák, búzaföldek gyönyörű zöldbe öltöznek, s a napsugárnak színes réten szellő között boldogan énekelnek, rászállott a gerle uram a te szent kötésedre, bárhol élek, bárhova hív a lét, égő fáklya nékem a te szent igéd. 10

11 Napimádó Mint a napraforgó én is olyan vagyok a nap fele fordulok s követem a napot, vég nélküli az ő kedves derűje, ő az ég meleg szeme, vágyat ád a lélek reményének, s tőle a nagy világ fölé emelkedik s a fény világ gyönyöröket rak reád s éjjel, mikor álmodom, a csillagomba mélyen kapaszkodom. Tavasz 1. Itt van még a tél, de a tavaszi fény szívemben dúl, ha reá gondolok, örömre gyúl, gondolatom ott kószál a határon túl, s szépséggel takaródzik benne a hűvös éjjel s virradatig hévvel a tavaszban kószál a rózsák engedelmével az Isten gyógyító csendes éjjében. 11

12 Éjjel Az éjjel lestem a bűvös holdat, s benne Voltál szentnek láttalak, arcodra szőtt titkos árnyakat nyugaton a folyó partján a szellemed az égi úton áthaladt s fekete volt a víz sodrása, s fényt bontott reád a Villám sugarának vörös fátyla s reá bíztad magad. a titkos holdra. Könny Óh virágozzál szép világ, legyen zöld benned, minden ág, cseresznye szirmok ők tavasz jelek, mint a könnyem úgy peregnek álmaim halottja ő kit folyton keresek és nélküle az életben megdermedek ő már nem él, de bennem még nem halt meg 12

13 Párlat Céltalan árva ködös jövőnek halálos tánca, áldozati ravatalok sorba s lángol a máglya s fénye rávetül a kialvó névre mely néz fel az égre nincs kegyelem, csak sír a kegy sértése? s az óceán hullámos partja, évezredeken át a bűnöket párologtatja Lélek Lelkem gyökerét ne vonja be sose az éj sötétje, változzon át világos fénnyé, a földi sárból emelkedjen égi szellemivé, szóljanak közben mennyei zene, szólamok, s dívjanak benne igaz gyöngyből a virágok 13

14 Akácok Lila akácok bennetek rejtekez az ég, bíbor-színű szép. Titkod sok üde színes virágod mennyi áldott fényt látott, s benned óh mégis gyűjtöd a szomorúságot, lila papíron elmúlhatatlan illatú mondatok beterítik érzelmem, akácok illata száll felém, a légben üde álmokra emlékeztetnek engem a felhő sötétlő fodrában bíbor árnyak felém lengenek elmúlnak lassan az évek fakul az emlékezet, s a világ s az ég színes gondolat nélkül szívünkben szegényebb lesz. Vágy Mily szép is a vágy, mikor kibontja álmát a szívverés hevesen követi nyomdokát, s lelkedben ő élő futóvirág, szívemben minden fény kihajt, súgja a gondolat hozzál fényt az álmodnak, mert ha a szív kies, magányos, a felleg sötéten vágy nélkül merengve szálldos, de a fényben az érzelem nevet, villámcsapásként reá ismerek, s ha az álom tiszta és mély, így lesz a vágy gyönyörű szülemény. 14

15 Április Április hava virágcsokorban kecsesen virul, ő is gyorsasággal mint minden, elmúl. Rettegő múlások széttépnek bennünk minden álmot, elbűvölő szeszélyes áprilisi tréfák ők a szökő álmok az illúzió vágyban, óh s ha felzeng versem, a fájdalmat is elfelejtem, de ha elmegyek én egyszer, áprilisi csokorban a bút örökre magammal viszem. Cseresznyevirág Kitavaszodnak az arcok a virágzó világra, verset írok szívemben titkok közt elkezdett élni zöldülő remény félbehagyott érzelmi regény jöjjetek színes jelek cseresznye szirmok reám peregnek s nem tudom befejezni a versemet. 15

16 Mesél a tavasz A tavasz mesél, s jön a tavaszi szél, s a napsütötte erdőillat nekünk mesél, s egy csapat pinty bükkfa ágain vidáman csiripeli óh nézd csak, no mily szürkén össze esett a hó, nézd a hegytetőn nézd csak amott olyan lett nézd, mint egy halott. S ott ül egy magas fenyőn egy szép fekete harkály, buja piros színű a csőre mint a nyár, s azt kopogja itt van a tavasz már, hisz minden bokor virág látta őt már, s a nap simogatja a hóvirág fehér szirmát! A völgy A tavasz újra beköszöntött a völgy színes virágba öltözött árad a folyó, erős a sodra, a hegylábat szüntelen mossa, a virág elhervad, mint a szerelem, örök a folyó vize, a bánat végtelen amely megmarad a fájó szívemen. 16

17 Tavaszi álom Tavasz nélkül a föld olyan, mintha egy vén koldus lenne kilátszik a szegény mezítelen teste, tudjuk, mily szegény, kirabolta a tél, a madarak sem szállnak csak síri árnyak, gyere vissza virág a mezőre szivárvány fesd fel magad a kék égre, robbanj be óh tavaszi álom, s üljön madár újra a zöld ágon szívből ezt kívánom. Eső 2. Eső után, ha kisüt a nap az égen úszik a csillogás a tiszta fényben, s ha leszáll az éj, az ősrégi csillagok átlátszó tisztán fényragyogásban szétszórják a varázslatot. 17

18 Álmok Tavaszkor megváltoznak az álmok a szív örül, s újra boldog s jött a tavasz s én élni kezdtem újra, szebben, hisz rád gondolt a lelkem, igen, s megremegtem, s a kertben virágok közé kisiettem, s virágszirmokra sóhajtva léptem, s a szirmokat a szél újra s újra hajamba fújta, s itt állok én feketén-fehéren remegőn nélküled, él az életem komor, ünnepélyes lett a szívem, égben elvész az igyekezetem. Boldogság Ha a szív boldog megváltoznak az évszakok lehet hóesés ha szíved szerelemre kész a forróság ünnepel szívünkben, szürke fehér hó harsány színű színekre változik s kinyílik a szívünkben a tavasz fénye s piros rózsákkal hinti a szívet be egy titokzatos Isten keze. 18

19 Természet Mily szép is a tavaszban a természet amint figyelem szívemben megérintett, a folyó ős öreg forrása a fák árnyékába a hegyek titkairól hívogatón cseveg, a dombok árnyékos sűrűjét melegíti a nap s megvigasztalódnak. Nézem az ég ölét, mely rád vigyáz, csodás természet világ, s reá teríti a nap szemét az egész tájra, s téged, engem átölel, mint ahogy szeretőt átöleli a szerető válla. Májusi csokor Emelkedik hegy fölött a csodás nap májusi dörgés eső illata légben keveredett s melletted lépkedek csak el ne múljon, hogy közeledben legyek, közel válladhoz, közel szívedhez, földhöz éghez közel a fényhez, szemedhez, lelkedhez, közel Istenhez, csak el ne múljon a közelség életedhez, s életemhez! 19

20 Tavaszi virulás Odakünn készülődik a tavasz csendesen s a föld magába zárja ős régi titkait, s érezteti velünk a benső hit, s gondolataink világa lassan világosodik, s tudjuk, hogy a holtak magukba zárják a gyökereket, s új rügyeket fakasztanak s bontják a leveleket, s virágzanak a földnek, s égnek, hogy együtt ünnepeljenek. Délibáb Kérlek érezd szerelmem tavaszát, érezd liliom tisztaságát, érezd zöld reményét, érezd virágos áldását, érezd duzzadó patakját, ígérem neked, szerelmem nemcsak délibáb. Tavasz 2. Ömlik a tavasz belém, kacag a rügy felém, rügyekből lesz a lomb és levél, a dúdoló szél friss földet hoz szárnyain suhanó madarak úgy érzem barátaim. 20

21 Varázs 1. Varázs színekben bontja a tavasz az álmát, élvezi a kigyúló fény forrását, a boldogság a tavaszban átölel bennünket, a vértől piroslik a te szíved a tétova szellő virágot szór a hajadba, fehéret, tündöklőt, a lombos fák alatt, ülj hozzám közelebb, hogy lássalak, ne legyek egyedül, nélküled az ég alatt. Tavaszi zene Domb oldalán a tavasz ébredez, a napsugárban aranyeső sütkérez, csipkebokor pártája ring a szellőben vércseppekben berobban a tavasz üde szerelme, az ég szeretete borult föléje virágos álmok méz ízű ábrándos dallam az érzelmet hordom magamban a tavasz zenéje él a szívben boldogan. 21

22 Tavaszi álom Itt van még a tél, de a tavasz fénye szívemben gyúl, gondolatom nálad kószál az égi határon túl, szépséggel takaródzik bennem a hűvös éjjel s virradatig hévvel a tavaszban kószál a rózsák engedelmével az Isteni csendes éjben. Rózsák 1. Kertemben bókol nékem minden rózsaág, magamba szívom áradó illatát, csorog a fény a lombos fák között, virulnak rajt telt, feszes gyümölcsök, virágos pompában meghasadt mosollyal szemem virágok szép áradó színét issza újra és újra. 22

23 Sugár Már nagyon várom a tavaszt téglánként építem álmaimat, vezess bensőm új utakra, szívem ne szúrja meg a tövises rózsa, érzelmem mélyen ás keresi a tiszta vizű forrást, erdők, rétek csodás szépek nézek jobbra, balra, nézek önmagamba, mi rejlik a lélek aljban, szentélyemben a tisztasága mélységesen sugározza. Igazi mag Ha kivirágzik a te szíved ő lesz a megváltó jóság, szeretet, ő lesz az uralkodó s ha jól elveted a szív kertjében az igazi magot, az másban nyomot hagyott, Ma, ha csírázott magot ültetek, akkor sincs öröme a vetésnek. Hárs Az utcán zeng a hárs illata a szívben viharos szélvész életforrás, visz fel magával oda a sziklacsúcsra, de a bánat a szívem újra a mélybe dobja. 23

24 Tavasz 3. Reggel, ha nézek kelet felé minden virág áldoz a nap fényében. a természethez hűk, az életük, a sorsukat élik a föld mágikus szeretete élteti, s a szépsége jósága bejárja a világot, vele az élet áldott. Parancs A természet parancsa, hogy a tavasz jöjjön el újra jöjjön el szívedben s a szíved felét nekem odaadja s szerelmem őt befogadja a virágos tavaszban. Virág 1. A tavasz közénk varázst csempészett s kivirágoztak bennünk az érzelmek, s akácvirágzás idején szerelmünk megszületett. Öröm Takarót terít reám a tavasz, a szívnek kedvező a természet évszaka, öröm szikrák törnek a szív falra, s mosolyog a fénysugár szerelmünk tüzébe száll vérzsongás, eszünkben jár elkerül bennünket így a bűnös halál. 24

25 Fűtenger A fű tengerében él sok-sok virág szerelmed bennem élhet nem látok akadályt, az idő fájáról a virágok csókja hull, s az érzelem csak pirul, s odafenn bárányfelhők játszanak selyem pázsiton, látom árnyadat óh lelkem szerelme, virágos oltár, álmomban te égi pálma voltál, s a napsugárban rám hajoltál te voltál a boldogság méz csorgása, a kerteknek vigalmak zöld datolyája, álmomban vittél engem karjaidban, égi fénylő sugarakban. Fény A tavasz kínálja az ő szerelmét, minden most mézben csepegő édes gyönyörűség, illatos bimbó bontja nedves gyönyörét, bennünk a szerelmet tárja szét a tavasz velünk boldog, benne élvezzük az ég fényét 25

26 Hóvirág Elmúlt a hó a tavasz árad, zöldülnek a hegyes tájak, a szívben a dallama áthat, érezni az orgona édes illatát, érzem szívemben zümmögnek a fák, érjem el az égnek méltó áldását a kertben biztat engem a kicsiny hóvirág Táj Ringón álmodik a fenséges tavaszi táj, jázminbokrok, orgonafák és sok gyopár, szirma a szélben a folyó vizére hullnak, gyöngyszemként a vízen csillognak, s álmodozón tovaúsznak s más anyagba átváltoznak. 26

27 Mosoly Suttogó fűz dúdolja lengve rezgő nyárfa dallama száll fülembe álmaimból ébredek az édes gyengéd természet morajra a nádi zsongás szerelmed dúdolja óh nagy természet tavaszi, nyári bájos arcod azt súgja Te vagy az életnek legszebb mosolya! Tavasz 4. Láthatatlan természet ereje berobban tavaszkor dörögve, esővel, varázsló szívekkel zöld virágos fényes lepellel! Forrás Beköszöntött a tavasz a házban, nézem magam a napsugárban, s félig álmodok, fekszem a fűben, simogatnak színes virágok, vettem egy színes kalapot, s alatta álmodok óh természet, Te vagy az élet titkos óriása kebled, az élet forrása rajtad csügg föld és menny hozzád eseng folyton a lelkem. 27

28 Virág 2. Odakünn zöld a határ, a csönd titkos lehelete száll, a virág figyel, lenge ajkaival a nap vonzza magához fénysugaraival és szétfeslik a vágyott pillanatban. Pünkösd Csengve kondul a templomi áhítatos harangszó a természetben virág, méh, fa egybe zsongja itt van újra pünkösd napja a kertben is őt hívogatja a pünkösdi rózsa. Mező Erdő mező domb, liget harmat szórja reá a permetet, szivárvány színben játszanak s bearanyoz sötétlő falvakat, domboldalon nyárfa áll, koronája repül mint a zöld madár zöld a pázsit, zöld a rét, eső cseppje az örömömet mossa szét! 28

29 Színek Elindul a tavasz útja a csillagokba, a csillagképek cserélődnek s a földnek kedveskednek, s berobban a tavasz harsány meleg lendülettel, s megújul a természet a bokrok gyorsan rügyeznek, lombosodnak a fák, minden föléled a felszínre törnek, virágba borul minden, szívünk, lelkünk boldog s a tavasznak örülünk. Jázmin Odakünn nyílnak sorra a szép jázminok néked édes szerelmes levelet írok, nevednek szép lágy a dallama, a szellő is bűvölve hallgatja, s nekem szerelmesen fülembe dúdolja. 29

30 Idill Van a tónál egy kis házam, körülötte sűrű fű van, bővelkedek tujafákban van a hídnál egy csónakházam, s a kert végen a vízen csónakom van, körülöttem sok-sok virág a nap ragyog szinte perzsel, beérem én költészettel, fejem fölött száll a madár, kedvesen néz be hozzám. Áprilisi tréfa Ez nem tréfa, hisz az égen uralkodik a bika vonatkozik, ugyan úgy májusra a megszilárdult földön, a napot látjuk áthaladni az északi félgömbön, ilyenkor legszebb a természet a tavasz gazdag pompában mint hajdani édenkert, bokrok fák virágba borulva ez a szerelem szép hónapja, a Vénusz Istennő uralma. 30

31 Tavasz 5. Megyünk tavaszból a nyárba a mozgó ikrek havába, mozog a légkör szállnak a madarak visszatérnek ma, holnap a szél messzire elviszi a magot, kicsinek tűnnek a távolságok, a világ mintha egy hatalmas város volna, Merkúr bolygóban uralkodik a pompa. Fájdalom Fájdalom, a tavaszban zöldül, virágzik hegy, völgy, sík, ha arra gondolok, hogy a szerelmünk is csak egy percig virágzik, mindent az ég színpada irányít, az élet röviden ragyogtatja a fénylő tavaszom, s fejünk fölött az idő ellopja a virágos napom! 31

32 Harmat Tavaszi harmat a virágon sóhajt, minden virág az égnek földnek áldoz, új rügyeket hoz, könnyes levél is könnyem locsolja, elemészt a lelked foltja, hullámzik a búzatenger szívem hőfokán szerelmet nyer, csillagom az égen csak nő a tiednek régóta rabja ő, lelkemnek koronája tőle lesz dicső Föld öle Föld öle szép anya istene tisztellek, mint szülőanyát, szép a zöld arca, suttog a rezgő falevelek hangja, gyönyörű tavak a szellőben ringanak, égi erejű az álmom anyaföldem te vagy a ringatásom. 32

33 Idill Óh a tavasz mily dicső, szerelem csillaga az égen nő, óh a lángot hogy is ojtsam istennő tőled fénylőbbre lobban, serlegből isszuk a tavasz mámorát, szerelmed koronázza a hold a sugarát, lesik az éjben a virágos fák. Álmodok A természet kése szívünkben jól belevéste az igazságot, a szív valamikor és most is tavaszról álmodott gyermeki tisztasággal üde, fehér virággal természet arca hallgat, s vigasztal, s élvezed a csendjét s a tiszta szeretetet, róla lemondani nem tudsz sohase végképp az életedben. 33

34 A Hold A Hold is élvezi a tavasz rügyező gyönyörű álmát, átéli ő benne a fogyását, s máris növeszti újra a fénylő álmát, ülök a kertben májusi estben, békés pálmaként ragyog fénye a fejemen, sugár balzsamot reám permetez varázslatosan írom az érzelmi versem. Illatos tavasz Rózsabimbóktól illatos a tavasz szívemben a szeretet hatalmas, a természet dicső körében veled oda vágyom a szem villogásom szemedben virágként nyílik, rózsaágként szívemre hajlik. 34

35 Színek Tavasz a te zöld szép színed a világban harsog, éld ki magad ezer színeidben mert az idő rohan, s eltűnik az arcod, szeszélyes évszakok ringatózva szépet álmodjatok, szívem is előttetek bánatában meghajol, hozzátok száll sóhajom szívem szerelme bennetek honol, összedől felettünk idővel föld és ég, üde szép természet látlak-e valaha még? Szárnyak Tündököl a virágos tavasz a hajnal már rég messze jár egy másik ország szélén, óh repülnék én is röpke szárnyon teérted a világot ha kell körbejárom, az életfám szomorú, régen eső fényül a falevélen, könnyek közt lebeg a szirma vigasztal engem és a nap sugara felissza. 35

36 Szellő A víznek habja van, a madárnak tolla van, a szellő ringatása víz árja téged fölkavar, lelkemen száll a fájó sóhaj, a lábam előtt almavirágok hevernek, fájdalmas látvány a szemnek, halálba estek, alig éltek a fehér tündérek. Kép Óh természet keresem benned az Isteni képet, zöld selyem a föld szép ruhája, titkaid az évszakok forgása, élsz te nagy pompába, az idő a szemünket befalazza, hogy ne lássuk szépséges arcodat, de tarkaságtok ezre a szívben szétszóródnak. 36

37 Tavasz 6. Elindult a tavasz odakünn a réten, most is úgy indult el, mint valamikor régen, mikor még álombeli koronát viselt a szívem s mese lovak vonták az égen most a fák ágain üde virágok s lepke álmok hiába csüngenek, valaki elment, hiába keresem, üde virággal nem hinti be lelkem, tél, nyár, ősz gyorsan elszalad, lehet, hogy szívemben újra tavasz lesz ezalatt. Szélvész A hegyek ormán üvölt a szél lelke hajlékot keresve csillagos az ég a föld öle duzzad tavaszi ágyba csurom virágba viharos zakatoló lárma rádőlt a szívem halott éjszakája fekete fényű gyertyák lángja könnyeit szórja az éj csöndes halálára. 37

38 Nyírfa Rezdül a nyírfa lombja s a szélben remeg a szívemen is bánat mereng fehér a nyírfa, héja már a virágra lepke száll, s a harangvirága virágok harangja csupa illata ezt harsogja. Eperfa Zöldülő virágos rétek a szellők nektek szépen zenélnek, eperfák sorakoznak az utakon ízét érzem ajkamon, eszembe jut a gyermekkorom, boldog lesz tőle az egész napom. Tavasz zenéje Itt van még a tél de nékem már a tavasz zenél, a kikelet világa a napfényben villog, a természet ruhája zöld színben csillog, lanyha szellő útjait járja, virágot hoz kedvesen hajában, az illatos alkonyban a lemenő nap fátyolos aranyban Vénusz Istennő rejti bűvös álmát varázsló árnyakban. 38

39 Fenyők Tavasz van, ülök a szabadban, s figyelem a fű növését, az életemnek érzem benne a lemenését, kertem megtelt cédrusfával, őriznek engem zöld ruhában, s az ágak olyanok mint angyal szárnyak, körülöttem szálldogálnak, nem vagyok nekik én idegen, ültette őket két kezem, boldog velük életem. Cirógatás Az idő tavaszi üde fájáról virág csókja hull, a gyönyörűségében az élet csak pirul, lágy cirógatás hull a természet lágy színes ölére a szív is ilyenkor mintha a tavaszban alakot cserélne, a selymes pázsit titkos, szerelme lelkemnek meleg szeretete. 39

40 Erdőben Tavaszkor kimegyek az erdőbe, vonz a lomb, a tó, a madár éneke sétálok egyet, s leülök egy fatörzsre, és beszélgetek vele. Itt felejtette a múlt elkorhadt és már nem boldogult, dereka átvágva, ágai felszívódtak már az erdő világába, magányos gyalogutak betakarta őket a gyom, takargatják a múltat, ne gázolja őket senki, egyedül szeretnek élni a csendben álmodoznak, a tavaszban a szép rügyekben az életfám is útját egyedül járja ráborul a világ gondolatára. Az idő futama A tavaszon futó fátyol leng, ringassd még álmaid mely szép virágos zöld s tovább sződd, lejár hamar az időd, maradj még egy kicsit, hogy futó perceid boldogságában tűnt vágyaid szomorú sírja int szellemed mennyei emléke földi nyugalmat nem hagy, álmodban majd úgy érzed szabad vagy, fájdalmat ád, úgy érzed ő a zöld glóriád. 40

41 Napfény A zöldülő erdőn a nap fénye ül, árnyékos helyen a fa merengőn szenderül, itt átszellemülnek a virágkelyhek, rózsaszín felhő párnákon lelkemmel együtt lebegnek a patak az erdőben magában cseveg, átitatja a kikelet, forró hévvel ölelik a természetet. Tenger Ózont árasztanak a zöldellő falevelek a napsugártól a szellő fuvalmával boldogan repdesnek, óh csodás tenger kéklő vize te vagy az örök élet üzenete, száll a csend hangja, élvezi a tavaszi virág színpada, süt a fejedelmi nap fejünkre szór titkokat, gondolatom vele boldog, s felgyújtom a benső napomat. 41

42 A föld A föld ős pihenés a nap néz le a földre naponta bámulón néz az ég rengetegében, szerető szívvel, s él a föld gyönyör-ország, ékes gyönyörében és sodródik a szél futó rózsa leng köré szívemben a nap nélküled csupa kárhozat, földnek porába neved írom egyfolytában. Időtlenség Ég és föld égen, földön bujdokol az időtlenség időjében honol s a földön élnek Isten formátumú virágszirmok orgiája bíborban aranyban szivárványszínű méltóságban kettőzött tükör káprázatában szétváló rezgő titkosságban 42

43 Az idő Csak a tavasz üde szellője hajlik egészen a szívemig, zöldellő lombok rejtenek magukba titkot, melytől az ember sóhajok közt is boldog, felhők közt is az ég a földre mosolyog, s dalolni kezd madár ezre és sok-sok virág int feléje, sárgák, lilák s pirosak, akár a vérem, e színt szeretem féltve őrzöm lelkemen, s viszem e színt magammal át a tavaszon, óh virág lejár az időnk hamar, s eltűnünk az idő-araszal. Virág 3. Tavasz lett, kisütött a nap de a hő újra fagypont alatt, lelked melengeti az én lelkemet, fogva tartja bennem a hideget, ki az, aki éltet énem oly mély nem lehet tudni túlvilági kéj? ki ural engem a párámból él s közben szemem néz körbe a zöldbe, kezem virágot tör le, s a szemem néz fel az égre, s kínálom néki virágom félve. 43

44 Színek Óh mily nagy dicsőség a színek világa színekben éled a reményed, s mégis a természet sárga színbe réved, ne fakulj földi vegyiképlet, ne vesd le természet oly gyorsan a zöldet, szívemet a bánat öli meg, ha a virágok lehullnak az ég beborul, a fák kopáron sírnak, mi marad? a múló alkony egy napon a véremben elringat. Az idő Vonul előre az idő malma valaki fentről valaki lentről mindig hajtja, mint a tél is, amint elnyelődik a tavaszban, s a fény ring előre hajtja a nap, ezer szárnyú sugara s a kikelet álma belering a nyárba. 44

45 Babér Bűvös homlokom fújja a tavaszi szél szívemnek te vagy a babér, a sok bokros ágon száz színű virágon csodás tavasz élsz s a szemem téged csodával néz meseszépséged gyötrő vágyakozással napról napra vártam, éber álmaim élem veled a káprázatban, s lebeg előttem arany színben a te képed, mire kimondom utolér téged is az enyészet. Tündér Kora tavasz lehetett mikor a tengeren voltam veled, a büszke pálmaligetek egymás körül ringtak, és súgták a szellőben a lengő levelek, mennyire szeretlek, telített virággal s az égre néztek ma is úgy érzem, ők megtestesült földön élő tündérek! 45

46 Dicső Tavaszkor olyan a föld mint egy tündérhon jön fel a nap aranyos szálakon a rózsabimbók részegülten feslenek, gyönyörű színekben a világra jönnek s alig élvezed a szépségüket, máris vetkőznek, s a pompájukon elsuhan az idő, s a szépségük alig lesz dicső. Kegyelem Mily kegyelem a sorstól végre már, amikor tél után tavaszkor a gyönyörű napsugár a zöldülő levélre s a liliom szemérmére reá száll, s a leszállt fények uralják a mindenséget, s a fényéből s az idő kegyelméből minden él párosan, szépen, mint felfűzött füzéren a világ csodájában káprázó merengésben. 46

47 Rózsák 2. Odakünn tavasz lett pünkösdi rózsák kecsesen lengenek szépen kevélyes illatos felhőben szívem piros képében ő is tobzódik a sok-sok virágban, beleremeg vágyában a természet pompája megérint s velük összefonódik álmomban a csillagos ég betakar, elmúl, minden oly hamar! Kertben Ülök a kertben egy lombos fa mellett széparcú a kedvesem úszik a képe előttem, leszáll az alkonyat, csiripelnek tücskök, valahol a fa alatt s a szélbe illan a reményem a tavaszt vágytam, s a vágyakozásban helyem nem találtam, madarak a fülembe szépen énekelnek, élni mégsem kapok kedvet. 47

48 A nap Kisütött a nap elmúltak a ködök, merengve kószálok a búfelejtő virágok között a keleti kapunál a nap feljött már, simogatja a tavaszt, viseli lelkén a fagyos gondomat, hozzád viszi a szél sápadt dalomat, majd reád hull s mint a falevél, benned elsárgul. Virágok 4. Búfelejtő virágok lengenek a szép földünk mezején, s ha itt lehetnél szívem mélyére reményt ültetnél, mit ér a tavasz, méhek zümmögése, minek a fény, nincs, aki dicsér, vágyódom hozzád, szüntelen, elárvul a piros hajnalom, a költeményem, s bennem csak egy kis gyertya világít s a bánat szívemre kúszik. 48

49 A völgy Vihar ront a völgybe színes virágú zöldbe, felhő jön szárnyon, tördel lombos fákon, vészesen szól hangja, áttör minden gáton, sok halott virágon, az eső megállt, kisüt a nap, lement a felhő róla, s újra a fénye lát, s a révben rávillan a folyó medrére s az egész teret átfogja a fény ölelése. Zöld fű Kisütött a nap a zöld fű illata beterít, áthat, a természet a szépséges földre virágot hint, s a napban csodásan fénylik tobzódik lelkem is a tavaszi árban, magamat boldognak érzem, tűzvirág fényben, s nézem a kitisztult égen a nap fénylő sugarát, magában hordja a kitisztult kristályok álmát. 49

50 Fenyők Zöld fenyőfák kecses szép tuják, szívemben mint madarak fészket raknak, mind, mind ölelésre int, s mind ezüst szellőben ring, lehet tavasz, nyár vagy tél, szárnyuk zenél, színük nyugtató smaragdzöld velük az élet angyal föld. A föld Sehol nem ígér békét a föld, lehet bármilyen virágos bármilyen zöld, földre hull a nap, az élet belőle sarjad, s a természet titka magokat szórja tündéri kézzel páfrányok csalnak szerelmes szívvel s a csendben boldog szívem-lelkem s verset ír róluk remegve a szemem. 50

51 Május 1. Mily szép is májusban kiülni a kertben, a zöld füves apró virágos színes tengerben, átfog a székem s ringat engem s nézem boldogan az égnek hamvasát, a földet öleli át bontatlanul áll sok rózsa bimbó szál, bokros sok virág, s pünkösdi rózsák, nől, feszül az ég, szívemben is új utat ígér, sodródik bennem a titkos vízjel, összefonódom előbb-utóbb az éggel. Tenger Kora tavaszkor melegebb égövre mindig elmegyek, hív a tenger s a pálmaligetek, s itt boldog vagyok mindig újra kifekszik szívem a tengerpartra, s elnézem a tengert, mily óriás s feléje hív, int óriásan ring s az éggel földdel ő is kering, s a nap a parkokba csodás virágot hint s a habzó meredélyeken összefonódik reményem a természettel, tengerrel, s a napfénnyel. 51

52 Szellő Csak a tavaszi szellő hajlik simogatón a zöld, üde lombokig, a szív is tavaszkor kevesebbet sóhajtozik, felhő sem jár, süt a napfény, dalol a madár, virág ezre nyílik az idő szárnyán. Fény A szív a fényt Újra, s újra csalja, ezer szárnya sugara a földet színekbe rakja, ez nem álom, egy fűszálon ezer világ, ezer élet, ezer káprázat éled, a föld a zöldet hajtja, a víz hallgat de tudja, hogy a párolgása mindennek eltűnik e világban. Tenger Jó lenne elmenni délre napfényt gyűjteni szívembe, lelkembe, napfényt gyűjteni kettőnk között fényt gyújteni, míg visszajövök óh mennyi fény van a tenger mindig megtalál a fényem téged, engem, nem ír elő tilalmat az isten, a forró nap útját járja, a virágok is ájulásban s a pálmák ringanak a tenger vizében. 52

53 Orchideák Színes orchideák illatosítják a kertemet élnek velem boldogan egy május délutánban agyam az útját most is járja csak a nyomod ne lenne szívemben mélyen elásva, óh csak egyszer már ide érnél, a szerelem tüze gyorsabb a fénynél, s lágyabb a hattyú pihénél, óh szép kertem mily szép veled lennem s jár közben a gondolatom, legendás földeken, díszeleg virágom késő estig bennem, vágyam összeér a habos tengerrel, viszi a szél lenge szárnyakon maradnék én örökké virágnak sírodon. Tavasz 7. Tavasz idején ne hagyd zöld lomb, kikelet, hogy elárvuljak én, valaki rejtőzik, valaki mögém arccal fordulok én de ő csak újra mögém óh ellenségem jaj tőrbe csal, ellenem vall, lüktet a vérem, ki érti meg szenvedésem, vonszolom sebem vonszolom ezredeken oh szelíd álmom a föld zöld színe kísér pályámon, s a lélek elárvul a földi árnyon árnyam árnya eltűnik egy napon a napsugár világában. 53

54 A világ Zöldül a világ sorra virág kelyheit színekbe bontja, boldog a tavasz, a boldogság lát s fényül a világ, kisüt a nap s virul benne az égi gondolat, s rügyezni kezd minden a földön s virul sokszínű virág a kizöldült szép, buja földön, s hatalmas lesz benne a kebled, átöleled az egész földet, mert a tavaszban te is boldog vagy s bennünk a fény ragyogni szeretne ez az ő természete. A hold Tavaszkor a tavat fényével tölti meg a nap, a levegő lélegzetével óh víz egyedül élsz, párod nincsen, s élsz a mélységben s tükröd simogatja a szerelmes hold isten. 54

55 Dallam Az ég fele hajolok lassan tavasz van, a föld csupa csupa dallam, délnek melegében ihletem szárnya ővele, összelebben, s vágyra a vágy tüzet fog bennem s fordul jobbra s balra lassan, hogy a tavaszi szép virágokat szemmel ringassam, s a szívem újra csatangol, éjjel nappal, virágpor szeles napsütésben a tavaszban, szakadatlan. Szőnyeg A tavasz kiteríti a földre szép cifra szőnyegét, virágból rak falat s a föld gyönyörű, napsütötte kirakat s ha egy tavaszon bejárod a földet, e darabokra törtet s a szívünk bárhol is van, boldogabb, mint máskor, a virágos tavaszban. 55

56 Álom Álmomban Emese ősanyánk üzent mily szép volt e tavaszi különös álom, Kárpátok koszorúin lengett a tavaszi szél, Turulmadár leszállott a hegyek csúcsán, körbe tekintett, siklott a szeme Kelet és Déli tengerek felett s az ölelő anyaföld álomszép magyar haza a szélben énekelt s a Turul boldogan sírt, könnyezett, egyben volt a haza, zöldült a róna, búzakalászok hajladoztak jobbra, balra, aranyat érő volt a súlya, s álmomban rájöttem: a hazának szüksége van a Turulra! 56

57 Füst A tavasznak fénysugarát a világ füstje sűrűn takarja, reszket a virág a beteg szárán ég fele néz árván, benne van az ő erényükben szivárványszínű jelükben a tisztaság üde álma, s az ember beszennyezi színét, véret a fénysugárban a természet beteg lett, sír bokor, fa, az idő szalad, virágcsokorral vesztőhelyre s a természet sír a csöndben, s a csillagok figyelik az égen fenn. Gyöngyvirág Gyöngyvirág itt a tavasz fehér álmod gyöngyszemű, gyötör a láz, szép suhanás benned éteri láz virág tiszta égő pillantás, ábrándnak pillanatában élsz, az élni vágyás ajkad marasztalja, s ha virágod elmúl, az ég szemében bezárul. 57

58 Kétely Óh jöjjél tavasz már az égi csatornán a nap sugarán fordulj fény felém a sugarak járásán hisz melegebb az én szívem a nyárnál, elárvultabb az út menti kökénybokornál, zöldülj ki bennem tavaszi fény, zöldüljön szíve felém, szeszélyes éjben kitörő a veszély, s ha fognád a kezem, elszállna kételyem. A szél A szél hozza el a suhanó tavaszban keletnek fényét, áldjuk a napnak meleg bölcsőjét, a fénye tavaszból majd nyarat érlel, s a véremben melegít a Napisten, lépkedek az ég alatt s fonom a koszorúkat, s a szemem újra könnyes lesz a fényben, a múlton jöttem át, s követte lépésem s a rémület amint a jövőbe lépek, megremegteti szívemet. 58

59 Este Mily szépek is a tavaszi esték, az alkonyat lecsukja a virágok szemét, égi táncot jár a piruló hajnal, s a virradat az égről lesöpri az álmos csillagokat, s jön fel a nap, s a fénye szívemben lerakja a horgonyokat, s az időm a fényben boldogan előre halad. Harmat Várlak tavaszi üde reggeli harmat, szívembe tegyél virágokat, óh virágok jöjjetek s örüljetek, hogy szabadságban élhettek, de ha lejár az idő, el kell mennetek, óh Istenem, bánatomat én hova menekítsem? fordulok jobbra, fordulok balra, de az Úr nem tudja belefúlok a sötétség fodrába. 59

60 Tavasz a holdon Tavaszkor a hold izzad és selyem füvet terem, gyöngy tavának fehér a tartama, a tejutat is bevonja s ha iszol belőle a titkokat lemossa, más rezgés számot kap a lelked, s a szellemi látás kulcsát elnyered, a koporsóba tévedt embert feltámasztja s ha az elixír titkát, tudja megöli magában a halált, s az összeszűkült láng a testben fényre talál. Remény Eljött a tavasznak csodás fénye s minden színes virágát a szép földre kiterítette lelkem öltözz fehérbe s fényledjél bennem színarany színben, s szívem reménye öltözz zöldbe, s a piros véred bennem csörgedezzen. 60

61 Áldott A tavasz szép a tavasz áldott Istenem úgy érzem, megölöm magamban a bánatot, a tavaszi fényben boldog vagyok, s a virágok közt az Úrnak áldozok a sejtelmem lengén száll az égi törvény mindent a földön átformál, a tavasz most álomban ring, boldogan a gondolatom a káprázat ringatja, szótlan. Tavasz 8. Tavaszkor élnek bennünk mindig varázs képterek vérré oldódó csodák, szívet olvasztó bűvös éjszakák, benned minden vad színekkel festett káprázat, szerelmes virágod angyalok öntözik, lángja tombol a mágiádban. 61

62 Öröm Olyan vagyok akár tavaszkor a színes virágok, követem én is velük a napot, a nap felé fordulok, vég nélküli az ő meleg derűje, ő az ég fénye, vágyat ád, a tavasznak, a lelkemnek s a fényvilág gyönyöröket rak reád, s a szép földre, hogy az embernek legyen öröme Álom 1. Ébredezzél világszép álma, ébredj fel tavasz gyere vissza a világra, ne merengj révületben, nincs szükségem a sötét árnyra, a nagyvilág tavasz nélkül a szívet sehol nem találja. 62

63 Álom 2. Álmomban a zöld lomb téged elrejtett, nem láttalak, csak a fénylő fekete szemedet, s a nap arcodra szőtt, különös árnyakat szentnek láttalak, s a lábad alatt volt egy patak s a víz sodrása fényt bontott s mint egy szent olyan volt arcod, álmomnak különös álma, ott élt minden tavaszi virágban, az ég szeretet lángja, lelkemnek álma. Bölcső Almafán nincs virág, édes almafák ember bölcsője int a jó szóra, elveszett az aranyalma elnyelte őt a csillagok álma elnyelte őt ezer alma fa, s ágian eltűnt az éden almafa virága, s eltűnt a virágos bölcső álma. 63

64 Nagy ég Nagy ég fénysugarad keresik a lepkék, Terítsd reánk az égnek tükrét, ébredjen a zsongás, legyen virágos a látás, a tavaszban mily szép a csönd, csak a napfény legyen az égen fönn, talpam alatt imádom a zöldet, a virágok benne szép fehérek, éled a régi emlékezet. Világ Óh virágozzál tavaszi világ s legyen zöld benned minden ág, cseresznye szirmok ők tavaszi jelek mint a könnyem, úgy peregnek. Tavasz 9. Tavasz van, kitárta karját a napsütötte ég, a síró embereknek fölszárítja szemét, virágot küldök szeretőmnek, rabold vissza magad hozzám, kellesz a szívnek, ne fúljon az iszapban érzelmed, díszítsed fénnyel virágok erényével a tavaszban gyönyörűségtől remegjek karjaidban. 64

65 Hajtás Óh tavaszi szép virágom hajtsál ki a földi sárból s ha majd hullajtod kecses szirmod s szálljon körbe s föl a légbe emelkedjen szellemire mert a virág lelke tiszta égi fényből van az álma. Szívek Tavaszban a szerelmes szívek álmodoznak s szivárvány színű jelekben égnek a virágok kelyhében bujdoklón nézek, tied vagyok ott is kereslek, s bennem elföldellek álmaink virága valahol majd csak kikelnek. 65

66 Álom 3. Tavaszi álom színes ruhában fekszem a kertben egy hintaágyon, s a szíved csak fektetett s a szívemmel követtelek Virágos mezőkön jártunk s pókhálót szőtt szerelmes álmunk, s körbe vesz bennünket a bánat s nézem a virágos ruhámat és siratom szerelmünket siratom önmagamat. Istenem Mint Pogány Isten álltál az Olimposz virágos csúcsán s szerelmeddel körbe vakítottál, ragyogásod másnak sütött, a szíved ablakán s te elrohantál egy hajnalon eged alatt kihűlt az én árva napom, csillagod könnye locsolja azóta a pusztulásom. 66

67 Isten Tavasz van, tavaszi álom száll minden virágon az égen új holdat töltik az isten is alszik hajnalig majd felkel reá teríti gyönyörű lila palástját s fürkészve szemléli virágos alkotását. Afrika Virágos Afrika él bennem, most is zúg a tenger a fülemben, a bánatát dobbantja el süppedő partodon, ragyog most is a nap szerelme s körben ölelnek szépen bennünket, s téged meztelen fénnyel. 67

68 Öröm Zöldülő tavasz, keresem a kikelet dalod madár csicsergő kedves hangot, s az ölelésed fedje be vállamat, érezzem a szerető tavaszt, párnám gyűrött, szemem álmatlan, egyetlen örömöm lelem az üde virágokban. Mosoly A virágok maguknak tavaszkor tavat ásnak, ne legyenek szomjúhkásak s reám csobog minden virág mosolya, átkelnek egy színes álomvilágon, tükör-tavas kősziklákon. Küszöb Virágok várom a tavaszi hajnalt, világom süket a télben minden ajtó, minden ablak nyíljál álom, nyíljál virágom, lombosodj fa, ne legyen a határ kies Puszta, lombosodj erdő és rét, legyen a forró napban egy kis árnyék, átlépném boldogan így az országom küszöbét. 68

69 Mező Odakünn tavaszodik, s a hóvirág vacog, előjöttek a tavaszi fagyok, botladozó szívritmusok, várom szélben ringó mezei virágok, hogy szívemben nyíljatok ne teremjen tüskés bokrot, zöld remények erdején gondolatom remélj! Szirom Vízre hull a virágszirom, s ölelik egymást a fényben, s úsznak a folyó vizében nekidőlök egy fatörzsnek, s figyelem a kiálló gyökereit amint futnak tőle messze, erősíti magát így éltetve, s minden élő küzd körülöttem körbe, s olykor letörli a virág könnyeim, örömmel. Hazám Puszta tüzek rejtekében van a virágos hazám, a föld virágos ágyán gondolatom száll a világban szabadon, de szívem a pipacsos búzakalászban bujdokol, s táncol benne a virágillatot hordó szél, künn a pusztában az ember boldogan él, ébred az erdő harsog a madárdal, dallamuk az égig ér, s az ég öve a hegynek a rónának integetnek, a magyar ősi földnek, zúg a vadon, keleti tájon, őshoni fákon akácvirágon, békés glóriákon. 69

70 A szív Pőre szívem hangja riadásban, ne fagyjál meg kérlek meleg ágyban, fedd be magad selymes virágokkal, tavasz zöld álmával, ringasd el a szemem szelíd ágyamban, óh reményem virulj ki a kikeletben bennem! A fa Ülök a fa alatt s nézem a kék eget, gyönyörű tájat a folyó vizet, a lombos fákat s a virágukat fehéren a lenge szélben, figyelem amint illatukkal a természetnek gyönyörűen beszélnek, oda csalják mindenkitől a figyelmet. Május 2. Májusban nyílnak odakünn az orgonák, májusban virágba bújik el a világ, szívem dobban csöndben ő a titkok virágos völgye, benne révülnek rejtelmes álmok, a tavaszban éli álmát s szövi zöld selyem paplanát szerelmes szavakból készíti a párnát, alkonyi csöndben belengik illatos rózsák. 70

71 Mosoly Óh tavasz, te varázsló, nélküled elfonnyad ajkainkról a varázs szó, a tél forgatott szótlan árnyak már tovább álltak, tavaszom, virulj ki bennem, hisz egyre mondom szeretet ül a mosolyodon tele vagy vigalommal muzsikával, élet-vidámsággal. Madárdal 2. Nyílj ki szívemben tavaszi virágos ág, te vagy bennem a vigasztalás, szívemben virágomlás, zöldülő áhítat odakünn nyílik a park, patakok egymásnak a tavaszról sutognak, csevegnek virágos ágon madarak csiripelnek. Pálma Pálmaligetek pirosló mosoly a szívetek, a napsugár egész évben ölel titeket, tündér álom vagy te a nagyvilágon, büszke koronád a mennyországba lát, az ég peremén ha feljön a holdfény s megáll a tenger közepén, sugara játszik a pálmaliget körén, legszebb színjátszás, mit valaha láttam én. 71

72 Virág 4. Hegyi virág üzeni a réti virágnak a lenge illatos szélben mikor és hol találkozzunk tőled kérdem óh hegyi virágom, én is alig várom, Úrnapi misén templomi oltáron mielőtt elszáll minden álmom. Varázs 2. A tavasz varázs színekkel befesti a tájat, a virág-szirmok pillangóként szállnak, virágot tűz ő a kedvesem hajába, díszeleg az éjben a holdvilág sarlója, szerelem virágait az éjben mind learatja. Tavaszkor A patak csobogása a tiszta csendet ássa s a madár zsivajgása összefolyik lágy harmóniába, s a tavasz üde éjjelén gyere ülj kedves mellém, oly jó így ketten veled, fogom biztatón a kezed, a tavasz széthinti bennünk az érzelmet. 72

73 Bokor Déli bokor áll a zöldben, csokrosan dal-szerelem lakik benne titkosan, ajkad rám üde rózsát hint, kertemben újra virít a kék jácint, tekinteted áradása, életem lengő balzsama, magához vonz int ő a rózsás labirint. Dajka Zöldülő tavasz, orcádon minden vonásod legyen az égtől áldott, váljon valóra minden virágos szép álmod, csurgó mézű édes ének, virágszirom ajkán csüngenek a méhek tavasz, te vagy az én dajkám, égnek gyönyörűsége, a tündérek kertjében. Pünkösdi rózsa A tavasz szép volt benned, csókkal várva téged valamikor régen, a rózsák ajka illatozott a naplementével, a tavasz nemes az emberbe bódult, szerelmes, nyájas engedelmes s a viola a nyárba reádőlt ajkad mosolyára, a pünkösdi rózsa halomra dőlt a karodba, s hoztad felém s a lelkünk oltárára tettük te meg én. 73

74 Dobogás A Tavaszban fognék rózsás kalapommal színes tarka lepkét, fénylik a nap, ontja a tavasz szerelmét ha meglátlak, szívemnek fényes pillanat s kettőnkben a szívek szemeink láttára nagyon dobognak. Tavasz 10. Ömlik a rügy kacag a tavasz felém, a rügyekből lesz a lomb és levél, dúdol a szél friss föld illatát hordoz szárnyain suhanó madarak úgy érzem barátaim. Rózsák 3. Piros rózsa te szerelem virága egy csokorban mereng egymaga az előszobában szárai lemenő fonnyadó szikkadásban szerelem virága el vagy ítélve az elmúlásra. Virág 5. Letéptek egy csokor virágot, nékem hozták jó barátok, lelkemre ültettek örömre bánatot, hervadozó virág legyen kegyelem, hogy sorsod szívemen szomorúan viselem. 74

75 Rét Virágos rétek rajtad a szelek szépen zenélnek, szívemben folyton virágok nyílnak, tehozzád hívnak ragyogj be reggeli nap a szobámba, had nyíljon ki a lelkem virága s maradj velem egy kicsit a szobámba, fényedben nem leszek árva. Tavasz 11. Zöld a mező, zöld az erdő, zöld a remény a remény keblén zöld szín nélkül az élet nehéz s az élet zöld nélkül elenyész Szél Majd jön egyszer tavaszi szél, esti, s elkezdi a szíved a szerelmet kergetni, s figyeli majd réten, dombon sok-sok virág amint bontja ki szíved szerelmes virágát s belekacag öröm könnyet sírva a virágos tavaszba, s ott marad a szíven szállva a virágos nyárba. 75

76 Remény A tavasz szelíd szeme kigyúlt, s a remény zöldje kivirult, az öreg tél lassan lassan elvonul, a böjti szélben kipattan a cseresznyevirág, napfényre vágyik az egész világ, feltámadás fényét ünneplik az ember elhagyja háza odúját, tetők, terek nyirkos dohát, a húsvéti szent homályt, nézd a feltámadó nap csillogását, s az ember hömpölygő óriás raját. Szellő Élénkül a szellő, élénkül a nádi zsongás, a széltől suttog a sás, a víz szélen dúdol a fűz lengve, a haját kibontva zizegve gyönyörű álomból így ébred merengve ég, föld moraja nyugvásom zavarja a folyón keresztül cserjék hangja csendül mily boldog az ég nézi a vízfolyam hömpölygését 76

77 Május 3. László öcsém ma van május elseje, születésnapod, a tavasz lábunk elé hinti a virágot, a világ téged ünnepel, az öröm a szívedbe legyen rejtett búvóhely, de olykor engedd, hogy feltörjön a mélyből kincseivel. Táj Szép a táj, cserjék borítják a víz hullámos partját, gyönyörű látvány a vízen titkosan lebeg egy női alak, lehet Istenektől eredhet a vízbe mártja magát, így hűti vére lobogását, zúgva csobban egy hattyú csapat, az Istennő nem fél, a helyén marad, Íme egy hattyú herceg, mint lovag a térdéhez simul ajka s az arcát fátylával eltakarja. Őrség A természetben az Úr az őr hatalmas tölgyek merednek az égre föl, juharfák duzzadnak a drága nedvtől, sudáran állva terhével ide-oda ring, szépséges terek tömérdek virágja integet. 77

78 Éden A föld kerekség minden tája gyönyörű tengerekkel csapong a büszke hulláma, édes vizű nádasai zúg a nap tündöklő fénye s szellő suhanásai tanuk, forrás víz a mélyből szökik fel, patak társul több patakkal, mélybe rohan, sávokat szabdal, hegyláncolatok sütkéreznek a napon, sok barlang ásít odafenn a szirtfalon, valahol a földön csak derűs ajak volt örökölt kincs volt a jókedv, hova tűntél édenkert, a föld lakói nem lehet tudni emberek voltak vagy istenek, a múltból már csak kusza fák lombja integet. Dísz Óh szívem érezz, szemem láss, mélyedben él hallgatás, a gyöngyszemű kertemben nyílik a hóvirág, jön a tavasz, a szívem vár reád, de hiába! Vár piros színben a szívem oltára. 78

79 Zivatar Odakünn tavasz van, szívemben zúg a tavaszi zivatar, nélküled hóesés van, nem tudom mit akar szívemen hideg a fehér havas fátylam, tavaszi virágra vágytam, nélküled szívem szorong, ha elmész tőlem a föld sem forog de a szivárványon jár a lábnyomod, nélküled lesz e dal, vagy marad a zivatar. A szív Érzelmem lengeti a tavaszi szél, s ha reád gondolok, érzem Isten ujja hegyén szívem lüktetésben s csak tódul a vér érzem ereimben nincs előtte szégyen, óh ha itt lehetnél karjaimban a tavasz szívünkben virágot fakasztana. 79

80 A föld Gyöngyvirágok bódít az illatotok, óh tán földi fehér csillagok tavasz hírnökei vagytok, a fény a földre melegen kitárul a völgyben is a nap belehull falevél virág bokor bámul, harmat hullatja nedves gyöngyét, paradicsommá vál a környék. Gondolat Tavaszi gondolat szeress úgy, mint madár a madarat, csókolj úgy, mint gólya a fiakat, ki fészkében egész nap eteti, itatja, a galamb tündöklőn díszíti fel fészkét, s úgy várja nászra a galamb szerelmét, koszorút fonnék én is a te fejedre, s úgy várnálak estelente szerelemre 80

81 Gyönyör Földanya Istene te vagy a gyönyör a földnek jegyese, gyönyörűséggel villog a nap testedre, orcádra, nyakadra arany koszorúba. A zöld selymes füvet az ég testedre csavarta, az istennő a földet szolgálja, s az élet rügyei rajta a tavaszban kivirágzanak, s a jósága az emberen segít s mindent fürtösen ékesít. Szent A természet a föld óriása te vagy minden élet forrása, rajtad csügg föld és menny agyam hozzád folyton eseng, és szent jeleket fejteget zöld természet jeleiddel kitanítsz tudom, engemet. 81

82 A tavasz 12. Bódító illatú a tavaszi szél, a szépséges föld csupa virágfüzér, a tavasz szerelme csurranó illatos méz, vigalmak kertjében gyönyörű ragyogás, virágos cseresznyefa, fehér színű vonulás a tavasz virágos zöldje mennyei táncok földje, szerelmet rak a szívekbe tavaszban a világ él, virágos zöld alapon bájos a fénysugarakon. Aranyszál Földnek áldást hozó napsugarak, aranyszálú erői hozzánk leszállnak, s ég föld egymásra hat a mágikus sugarak egyik a másikkal egyben egész a nap égen, földön áldást hozó s tenyész, s a sugarával betölti a földet égi harmóniával. 82

83 A föld násza Tavaszkor az ég bájt áraszt fűre, szép növényre, felséges e báj megjelenése, a föld a fényes eget szűzi helyen magához vonzza, s a föld az éggel boldogan megy nászra, a föld a magot ha befogadta, lesz kenyerünk nekünk újra Csillagok Ne hullj le egemről csillogó szépséges lovagom, ragyogjál bennem mint egykoron a tengeren egy csodás tavaszon hozzád fűz a fénylő láncszemem az Isten, és a szerelem csillogjál bennem! Kertek Nyugalmam régi zöld kertek közt keresem, a természet ölén visszaemlékezem, poharam ajkammal élvezem s csepegteti lelkemnek az eltűnt időm javát, rosszát észrevétlen 83