SZAKDOLGOZAT. Az élethez és az emberi méltósághoz való jog alkotmányos kérdései. Miskolci Egyetem Állam - és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam - és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék SZAKDOLGOZAT Az élethez és az emberi méltósághoz való jog alkotmányos kérdései Konzulens: Dr. Paulovics Anita egyetemi tanár Készítette: Batári Henrietta J-505 DIU8PH Miskolc, 2013.

2 University of Miskolc Faculty of Law Department of Constitutional Law Thesis Constitutional Issues of Human Rights to Life and Dignity Consultant: Dr. Anita Paulovics Written by: Henrietta Batári Miskolc,

3 BEVEZETŐ... 3 AZ EMBERI MÉLTÓSÁGHOZ ÉS ÉLETHEZ VALÓ JOG AZ ÉLETHEZ ÉS AZ EMBERI MÉLTÓSÁGHOZ VALÓ JOG VISZONYA AZ ÉLETHEZ ÉS AZ EMBERI MÉLTÓSÁGHOZ VALÓ JOG KORLÁTAI... 8 AZ EUTANÁZIA MEGHATÁROZÁSA EUTANÁZIA VAGY EUTELIA? A HALÁL FOGALMA EUTANÁZIA A TÖRTÉNELEMBEN ÓKOR KÖZÉPKOR ÚJKOR MAGYARORSZÁG ÉS AZ EUTANÁZIA A HATÁROZAT MEGSZÜLETÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI /2003. (IV. 28.) AB HATÁROZAT INDOKLÁS PÁRHUZAMOS INDOKLÁSOK, KÜLÖNVÉLEMÉNYEK A HATÁROZAT FOGADTATÁSA NAPILAPOKBAN MEGJELENT HÍREK A HATÁROZAT KRITIKÁI MI IS AZ ABORTUSZ? AZ ABORTUSZ-KULTÚRA ALAKULÁSA A TÖRTÉNELEM SORÁN ÓKOR KÖZÉPKOR ÚJKOR MAGYARORSZÁGON AZ ABORTUSZ KULTÚRA ALAKULÁSA AZ ELSŐ ABORTUSZ HATÁROZAT PÁRHUZAMOS INDOKLÁSOK, KÜLÖNVÉLEMÉNYEK A MAGZATI ÉLET VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ 1992.ÉVI LXXIX TÖRVÉNY ÉS A 32/1992. (XII. 23.) NM RENDELET A MAGZATI ÉLET VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ ÉVI LXXIX. TÖRVÉNY VÉGREHAJTÁSÁRÓL A TÁMOGATÁS ÉS VÉDELEM ESZKÖZEI ÉS MÓDOZATAI A TERHESSÉG MEGSZAKÍTÁSÁNAK SZABÁLYAI A TÖRVÉNYBEN TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁST VÉGZŐ INTÉZMÉNYEK A BEAVATKOZÁS KÖLTSÉGEI A MÁSODIK ABORTUSZHATÁROZAT PÁRHUZAMOS INDOKLÁSOK, KÜLÖNVÉLEMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁS FORRÁSJEGYZÉK

4 Bevezető Lenni? vagy nem lenni? kérdések kérdése! Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése. Nagy kérdés, amelyet ha mélyen vizsgálok, Még több mélységeknek mélyére találok. Lát és habzik az ész, a szív fél és óhajt, S bennem a kérdésben forgó lélek sóhajt. Érzem nemes voltom, érzem gyengeségem, S reményem béborúl és derűl kétségem; 1 (Csokonai Vitéz Mihály) Dolgozatom az élethez és az emberi méltósághoz való jog alkotmányos kérdéseivel foglalkozik. Ezen belül is az abortusz és az eutanázia kérdését próbálom körbejárni. Olyan témák ezek, melyekről sokan, sokszor beszélnek, vitatkoznak, s melyekről mindenki megpróbál egyéni véleményt alkotni. Másképp ítéli meg ezeket a témákat a jogtudomány, a vallástudomány és az orvostudomány is. Éppen ezért nagyon sok vita övezte- és övezi ma is- ezen kérdéseket, melyek a mai napig nincsenek teljesen lezárva. Hiszen rengeteg érv és ellenérv szól az kegyes halál, a művi vetélés mellett és ellen is, és sok esetben nagyon nehéz meggyőzni a másik felet arról, hogy akárcsak egy kicsit is változtasson saját nézetén. A nyugati civilizációban az élet a legfőbb érték. Elvesztése éppen emiatt megrázó, félelmetes, fájdalmas. Ezért próbálja az ember minden lehetséges eszközzel védeni, minél teljesebben megélni, ezért próbálja önnön halandóságát tagadni. 2 Abból, hogy alkotmányi szinten tárgyalják ezen kérdéseket, jól látszik az, hogy mennyire fontos témáról van szó, mennyi problémát, gondot rejtenek magukban, s milyen lényeges is ezen ügyek kapcsán valamilyen egységes szabályt alkotni, valamilyen módon legalább részben tisztázni az abortusszal és az eutanáziával kapcsolatos dilemmákat. Az élethez és az emberi méltósághoz való jog kitüntetett szerepére utal, hogy az alapjogi katalógus élen helyezkednek el. E két jogot együtt deklarálja az Alaptörvény, Hankiss Elemér: A Nincsből a Van felé, Gondolatok az élet értelméről Osiris Kiadó Budapest, o. 3

5 elválaszthatatlan egységet alkotnak, minden mást megelőző legnagyobb érték. 3 Alkotmánybíróság gyakorlata szerint. az Mind az abortusz, mind az eutanázia nagyon megosztó kérdés, rengetegen foglalkoznak vele. E témákról számtalan cikk, könyv jelent meg, és az interneten is sok fórum foglalkozik velük. Jelen dolgozatomban a magyarországi normák elemzésével foglalkozom. Ezen két kérdést a különböző korokban teljesen másképp ítélték meg, hosszú folyamat vezetett el a jelenlegi hazai szabályozás kialakulásáig. Dolgozatomban ezért igyekszem bemutatni azt is, hogy milyen körülmények, események vezettek el a jelenleg hatályos szabályozás kialakulásáig. Véleményem szerint ezek a témák mindig is aktuálisak lesznek, az élet és halál problémaköre mindig fontos dilemmaként merül fel, s a jogalkotás területén is időszerűek e kérdések, mert a törvényi szabályozás területén a még alkotmányos és már alkotmányellenes szabályozás közötti határvonal nem véglegesen adott. Az ismeretek folyamatosan bővülnek, nagyon sok befolyásoló tényező merülhet fel még a jövőben, melynek hatására meg kell változtatni ezen intézmények szabályozását. 3 Az Alkotmány kommentárja (második kiadás) szerk.: Jakab András Századvég Budapest old 4

6 1.fejezet Az emberi méltósághoz és élethez való jog... Élni való minden élet, Csak magadnak hű maradj Veszteség nem érhet téged, Hogyha az lész, ami vagy." 4 (Geothe) Az emberi méltósághoz és élethez való jog minden embert megillető, úgynevezett alapjog. Az élethez való jog, mint kifejezés először a Függetlenségi Nyilatkozatban jelent meg, de mint önálló szabadságjog csak a II. világháborút követően fogalmazódott meg. E mögött a fasizmus során elkövetett tömeges népirtás állt. Az élethez való jog deklarálása először nemzetközi dokumentumokban jelent meg, innen került át később az egyes államok belső jogába. Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya: Minden emberi lénynek veleszületett joga van az életre. E jogot a törvénynek védelmeznie kell. Senkit sem lehet életétől önkényesen megfosztani. 5 Emberi Jogok Európai Egyezménye: 1. A törvény védi mindenkinek az élethez való jogát. Senkit nem lehet életétől szándékosan megfosztani, kivéve, ha ez halálbüntetést kiszabó bírói ítélet végrehajtása útján történik, amennyiben a törvény a bűncselekményre ezt a büntetést állapította meg. 2. Az élettől való megfosztást nem lehet e Cikk megsértéseként elkövetettnek tekinteni akkor, ha az a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb erőszak alkalmazásából ered: a) személyek jogtalan erőszakkal szembeni védelme érdekében; b) törvényes letartóztatás foganatosítása vagy a törvényesen fogva tartott személy szökésének megakadályozása érdekében; c) zavargás vagy felkelés elfojtása céljából törvényesen tett intézkedés esetén. 6 Ehhez kapcsolták a 6. kiegészítő jegyzőkönyvet, melyben kimondták, hogy a halálbüntetést el kell törölni Sáry János- Somody Bernadette: Alapjogok- Alkotmánytan II. 4. átdolgozott kiadás Osiris Kiadó Budapest, old

7 A magyar alaptörvény a nemzetközi dokumentumokkal összhangban szabályozza az élethez való jogot a II. cikkében: Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz., a magzat életét fogantatástól kezdve védelem illeti meg. Az emberi élet alapvető, örök érték, nem pusztán személyes, hanem közösségi érték is, amely sérthetetlen és elidegeníthetetlen 7 Ha az élethez való jogról beszélünk, akkor biztos, hogy felmerül a méltósághoz való jog kérdése is, hiszen ez a két jog az, melyet-annak ellenére, hogy az alapjogok között valójában nincs sorrend- az alapjogi hierarchia csúcsára helyezhetnénk, és az Alaptörvény is együtt szabályozza e két alapvető emberi jogot. Az emberi méltósághoz való jog több helyes is megjelenik a 2011-es húsvéti alaptörvényünkben. A jog fontosságát jelzi, hogy már a preambulumban megjelenik: Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság Ezt követően a fent idézett II. cikkben jelenik meg ezen alapjog. Aztán a XVII. cikk (3) bekezdésben: Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez és végezetül a 37. cikk (4) bekezdésében: Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b) e) pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az alkotmányozók a méltóság úgynevezett determinisztikus megközelítését választották. Ez derül ki az R. cikk (3) bekezdésében lefektetett konkrét értelmezési szabályból, amely szerint az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. Ebből következik, hogy ha ez így alkalmazásra kerül, akkor az értelmezési szabály vélhetően befolyásolná 7 Hámori Antal: Állásfoglalás a haldokló, beteg ember életének és, méltóságának védelmében. Magyar Kurír 99. évf., február 11., 1. oldal 6

8 az emberi méltóság fogalmát, amelyet a Nemzeti hitvallásnak megfelelve kell értelmezni. 8 Minden embernek azonos méltósága van. Ez az egész civilizációnk alapja. Ennek feltétlen elismerése nélkül nincs miről beszélni. Mindenkit ugyanaz a tisztelet illet meg az állam részéről, a jog részéről. Az emberi méltóság alapja nem az értelem és a szabad akarat gyakorlásának aktuális képessége, hanem az emberi fajhoz tartozás ténye. Az ember léte és létének minősége nem áll azonos etikai síkon. Nem a létminőség bizonyos kritériumok alapján meghatározott foka ad jogot a védelemhez és az élethez, hanem az emberlét maga. 9 Azt azonban, hogy mi is ténylegesen a méltóság nagyon nehéz megfogalmazni, hiszen ez minden embernek mást és mást takar, mindeninek a saját egyéniségétől függ, hogy mit is jelent neki a méltóság, hogy ő mikor érzi úgy, hogy ebben megsértették őt. Éppen ezért a méltóság egy gyűjtőfogalomnak mondható, mert valójában ez tekinthető minden jog alapjának, anyajognak, melybe minden más jogot is beleérthetünk, melyet sem az Alkotmány, sem nemzetközi egyezmény nem tartalmaz Az élethez és az emberi méltósághoz való jog viszonya A két jog kapcsolatáról két felfogás alakult ki: a dualista és a monista felfogás. Az előbbi szerint a két jog egymástól elválasztható. (Az ember biológiai-lelki létéhez kapcsolódó jogok elválaszthatók. A személyiségi jogok, önrendelkezésjoga lelki típusú jogok, a testi épség védelme, élethez való jog stb. fizikai típusú jogok.) Ezzel szemben a monista felfogás szerint a két jog összetartozik, egymástól elválaszthatatlanok, méghozzá olyannyira, hogy a másik nélkül még csak nem is léteznének. Az Alkotmánybíróságnak a két jog vizsgálata során tisztáznia kellett az emberképet. A testület elveti a test és lélek dualizmusát, vagyis a monista felfogást követve az emberi életet és méltóságot egységben szemléli. 11 Ezt nálunk az Alkotmánybíróság a halálbüntetés eltörléséről szóló határozatában mondta ki. (23/1990. (X. 31.) AB határozat) 12 8 Catherine Dupré: Az emberi méltóság a 2011-es magyar Alaptörvényben. Fundamentum: az emberi jogok folyóirata, (15. évf.) 4. sz old. 9 Hámori Antal: Állásfoglalás a haldokló, beteg ember életének és, méltóságának védelmében Magyar Kurír 99. évf., február 11., 2. oldal. 10 Ádám Antal:Az alapjogok jelleméről és védelméről Jura (1.évfolyam) 2 sz old 11 Az Alkotmány kommentárja (második kiadás) szerk.: Jakab András Századvég Budapest old 12 Az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot és minden mást megelőző legnagyobb érték. Az emberi élethez és méltósághoz való jog ugyancsak egységet alkotó olyan oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog, amely számos egyéb alapjognak forrása és feltétele. Az emberi élet és méltóság egységéből fakadó alapjogokat az alkotmányos jogállam a vonatkozó nemzetközi egyezmények és az alapvető jogelvek figyelembevételével, az 7

9 Tehát nálunk az az elfogadott álláspont, hogy az emberi méltósághoz és élethez való jog elválaszthatatlan, oszthatatlan alapjogok. Ezen két jog a legalapvetőbb emberi jog. A két jog ilyen jellegű alkotmánybírósági értelmezése hatással van az autonómia megadásának más emberi jogok esetére, befolyásolja az élet feletti rendelkezés más vitás eseteinek az eldöntését, mint például az eutanázia vagy az abortusz kérdését. 1.2 Az élethez és az emberi méltósághoz való jog korlátai Magyarország alaptörvényének I. cikke a következőket szögezi le I. cikk (1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. (2) Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait. (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jogérvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. A fentiek alapján megállapítható, hogy Magyarország az alapjogok korlátozása kapcsán a lényeges tartalom korlátozásának tilalmát írja elő. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az alapjogok korlátozásának feltétlenül szükségesnek, arányosnak kell lennie, tehát valamilyen alkotmányos érték, elv, vagy alapjog érvényesülése miatt elengedhetetlen a korlátozás. Mindez pedig azt is jelenti, hogy a korlátozás semmiképpen nem lehet önkéntes, nem vezethet az alapjog kiüresedéséhez. Mindemellett ezek az ésszerű kritériumok természetesen relatívak és vita esetén a szükségesség tényéről, az arányosság mértékéről és a kiüresedés esetleges bekövetkeztéről az Alkotmánybíróság dönt. 13 Tehát az alapjogok lényeges tartalmuk érintetlenül hagyásával főszabályként korlátozhatóak, azonban vannak korlátozhatatlan alapjogok is. Az élethez és az emberi méltósághoz való jogot az Alkotmánybíróság abszolút értékűnek mondta ki a halálbüntetést eltörlő 23/1990 (XI.31.) AB határozatában (tehát ezen két jog korlátozhatatlan, de minden más alapjog korlátozható) Sólyom László a határozathoz fűzött párhuzamos véleményében azt írja, hogy ezen két jog, azért nem korlátozható, Alkotmányban meghatározott közösségi és egyéni érdekek szolgálatában hivatott szabályozni. Az emberi élethez és méltósághoz, mint abszolút értékhez való jog korlátot jelent az állam büntetőhatalmával szemben. 13 Ádám Antal: Az alapjogok jellegéről és védelméről. Jura, (1. évf.) 2. sz old. 8

10 mert nem lehet különbséget tenni korlátozható rész és lényeges tartalom között. A következőképpen fogalmaz: Az élethez és az emberi méltósághoz való jog maga a lényeges tartalom, ezért az állam nem rendelkezhet felette. E szerint a két jogtól csak teljesen és végérvényesen lehet megfosztani az embert. Az Alkotmánybíróság álláspontja azonban csak azzal a megszorítással fogadható el, hogy az élethez való jogot az állam nem korlátozhatja sem jogszabályban, sem egyéb módon, mivel az élethez való jog korlátozása egyenlő a jog megszüntetésével. De az élethez való jog absztrakt, általános és mindenkire kiterjedő korlátozhatatlansága amely értelmezés lehetősége az Alkotmánybíróság határozatában benne foglaltatik ellenkezik a nemzetközi és a hazai jog előírásaival. Minden jogot korlátozhat mások azonos joga. Csakis ennek feltétlen elismerése mellett lehetséges az embernek az élethez való jogát értelmezni. (Akinek az életére törnek, a védekezése során a támadó életét elveheti. Márpedig az élet elvétele az élethez való jog korlátozása.) Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 2. cikkének 2. pontja általános jelleggel határozza meg az élethez való jog korlátait. Ilyenre példa hazánkban, hogy a magyar büntetőjog meghatározott feltételek esetében megengedi más életének az elvételét. Így az élethez való jog korlátja lehet például a jogos védelem, a végszükség esete. Az emberi méltósághoz való jog lényegében különbözik az élethez való jogtól, minthogy lényegében különbözik védett jogi tárgyuk is. Az élethez való jog korlátozása az élet megszűnését jelenti, ám az emberi méltóság jogának korlátozása nem szünteti meg egészében magát az emberi méltóságot. Az emberi méltóság természete gyökeresen más, mint az emberi életé. Az emberi méltóságnak koronként és társadalmanként eltérő jelentést tulajdoníthatunk. A magyar jog hatályos szabályai az emberi méltóság egyes összetevőit védik, mégpedig a társadalmi elvárásnak nagyjából megfelelve azon összetevőket, amelyek mindent embert megilletnek. Azonban a jogi védelem nem minden esetben feltétlen és abszolút. Valós tények állítása szubjektíve csorbíthatja valakinek az emberi méltóságát, ám nem állapítható meg jogsértés, már csak azért sem, mert az esetleg a véleménynyilvánítás szabadságába is ütközhetne. 14 (Márpedig ezt az alapjogot nagyon szélesen értelmezi az Alkotmánybíróság) Az embert azonban meg lehet sérteni méltóságában, sőt ennek fokozatai is lehetnek, ráadásul a méltóságtól való megfosztás nem mindenképpen végérvényes (míg, ha

11 valakit az életétől megfosztanak, azt már semmiképpen nem lehet annak a személyek visszaadni, az már végérvényes, visszavonhatatlan.) 15 Ennek ellenére mégis korlátozhatatlan alapjognak mondható - emberi méltóságkorlátok nélkül Paulovics Anita: Az élethez való jog korlátozhatósága. Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Juridica et Politica, Tomus 25/ old. 16 Emberi méltóság korlátok nélkül: a gyermekek, a hajléktalanok és a gyülekezők jogai. Hajas Barnabás- Szabó Máté Országgyűlés Hivatala oldal 10

12 2.fejezet Az eutanázia meghatározása Őszerintük a halál nem téma, mert mindenki fél tőle; én szerintem viszont épp azért félünk tőle, mert sohasem beszélünk róla, tehát nem ismerjük. Amióta megcsappant a hívők száma és elveszítettük a túlvilági lét vigaszát, tehetetlenül és tájékozatlanul gondolunk arra, amit nem védhetünk ki, mint valami iszonyatos borzalomra. ( Örkény István) 17 Az eutanázia szó az eu (jó) és a Thanatos (a görög mitológiában a halál istene) szavakból származtatható. (A görög mitológiában Thanatos a halál megtestesítője volt) Az eutanázia fogalmának nincs általánosan elfogadott jelentése: szervezetenként, szerzőként eltérő tartalommal használják. Ennek oka, hogy a szerzők másként fogják fel, hogy mit is jelent ez eutanázia, mit is foglal magába ez a fogalom. 18 Azt mondhatjuk, hogy hétköznapi értelemben az eutanáziát és a kegyes halált, valamint a jó halált szinte szinonim szavakként használjuk, pedig ez így nem jelenthető ki, hiszen a jó halál mást jelent szinte minden ember számára. Azt, hogy valaki mit tekint jó, szép halálnak rengeteg tényező határozza meg, ezek közül mégis ki lehet emelni az egyén vallási nézetét, a kor kultúráját, szellemiségét. Így először is meg kell határozni, hogy napjainkban mit tekintünk eutanáziának. A következőképpen határozza meg az eutanázia fogalmát az Idegen Szavak és Kifejezések Szótára: euthanasia: gör, orv 1. a haláltusa fájdalmainak gyógy-és kábítószerekkel való enyhítése (a. m. szenvedésmentes fájdalom nélküli halál) 2. gyógyíthatatlan és nagy fájdalmakban szenvedő betegek halálának tudatos előidézése (a betegnek és hozzátartozóinak beleegyezésével). 19 Wikipedia a következőképpen határozza meg: Az eutanázia a görög ευθανασία -'ευ jó, szép, és θανατος halál szavakból áll össze. Az eutanázia mai jelentése: a gyógyíthatatlan beteg halálának a beteg kívánságára vagy beleegyezésével történő aktív vagy passzív meggyorsítása, illetve a páciens részéről szükségtelennek tartott orvosi beavatkozásról való tudatos lemondás Örkény Istvan: Tóték; Rózsakiállítás Szépirodalmi Könyvkiadó Bp old 18 Szerk: Dr. Filó Mihály: Párbeszéd a halálról- Eutanázia a jogrend peremén Literatura Medica Kiadó Budapest oldal 19 Idegen Szavak és kifejezések Szótára. Akadémia kiadó, Bp old

13 Orvosetikai meghatározás alapján az eutanázia végrehajtásának módja szerint kétféleaktív és passzív- eutanáziát különíthetünk el. Ezeket az eutanázia fajtáinak szokás nevezni. Aszerint teszünk különbséget aktív és passzív eutanázia között, hogy az mulasztással( nem tevéssel) vagy cselekvéssel valósul meg. Az aktív eutanázia egy tevőleges cselekmény, mely megvalósulhat kémiai, fizikai, biológiai eszközökkel. Leggyakoribb formái a gyógyszerekkel, orvosi eszközökkel a gyógyíthatatlan betegek szenvedéseinek lerövidítése. A passzív eutanáziának további két formája van, az egyik, mikor nem is a beteg, hanem az orvos dönt a halálról. Ez esetben arra a kérdésre kell választ kapni, hogy meddig, milyen eszközökkel köteles azt a beteget életben tartani, akinek élete visszafordíthatatlanul a végéhez közeleg. Itt az orvosi kötelesség és az emberhez méltó szép halál kerül szembe egymással, mely azonban feloldható. Az orvosi kötelesség nem értelmezhető egyoldalúan, a beteg jogainak tisztelete nélkül, így az élet működésének erőszakos fenntartása már nem az élet meghosszabbítását, hanem a haldoklás elnyújtását jelenti. A passzív eutanázia másik esete lényegében az, amit az egészségügyről szóló évi CLIV. törvény az ellátás visszautasításának jogának nevez, mely jognak két esetköre van. Az egyiket a törvény 20. (2) tartalmazza: a beteg minden olyan ellátást, melynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be visszautasíthat Magyarországon közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban. Az ellátás visszautasításának másik esete az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítása. Az egészségügyről szóló törvény szerint (20. (3)): A betegség természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül megfelelő egészségügyi ellátás mellett is halálhoz vezet és gyógyíthatatlan Eutanázia vagy eutelia? Bitó László Boldogabb Élet- jó halál című könyvében különbséget tett az eutanázia és az eutelia között. Az utóbbi szószerinti jelentése jó vég, aktuális értelmezése: az élet jó vége-utolsó szakasza. Az orvos-író azért tartja ezt a megkülönböztetést fontosnak, mert a törvényhozók eddig figyelmen kívül hagyták, hogy megfelelő felkészülés, a halálfélelem feloldása híján csupán az élet megszűnéséről megszűntetéséről beszélünk, mely nem egyenlő a jó halállal. Az eutanázia a lélegeztető gép lekapcsolását vagy egy

14 halálos injekció beadását jelenti a köztudatban. Ebben az értelemben pedig ez nem feltétlenül jelent jó halált, hiszen lehet, hogy a halálos injekciót egy ápoló, orvos adja be, anélkül, hogy bárki is ott lenne, aki a haldokló kezét fogja. Sőt az orvos lehetséges, hogy soha nem foglalkozott a halál tudományával, azaz az élet utolsó szakaszának lélektanával. Ez pedig azt eredményezi, hogy a beteget nem készítik fel lelkileg a halálra. Ezzel szemben az eutelia figyelembe veszi testi-szellemi - szóma és psziché - kettősségünket s ezen belül az életből való elkerülhetetlen kilépésünkhöz a szellemi felkészülésünket-felkészítésünket helyezi előtérbe. 22 Az eutelia mindarra utal, ami könnyebbé, nyugodalmasabbá, kielégítőbbé, boldogabbá teheti a végső búcsút az élettől. Ez az intézmény nem csak azokat szolgálja, akik kérik azt, hogy segítsék őket a halálba, hanem minden haldoklót. Az eutelia végzésekkor mindig vannak jelen rokonok, barátok, annak érdekében, hogy így végső búcsút vehessen a haldokló a szeretteitől. Véleményem szerint ez valóban sokkal humánusabb megoldás, mint, hogy búcsú nélkül hagyja el valaki a földi létét. 22 Bitó László Boldogabb élet-jó halál. Athenaeum Kiadó, old. 13

15 3.fejezet A halál fogalma A halál nem az élet eseménye. A halált megélni nem lehet. (Wittgenstein) 23 Az eutanázia az életből való kilépést, a halál bekövetkezését jelenti. Mindezek miatt szerintem érdemes áttekinteni, hogy mit is jelent tulajdonképpen a halál. A halál fogalma rengeteget változott az idők folyamán. A változás fő oka az orvostudomány állandó fejlődése. Legújabb fejlemény az volt, hogy bevezették az agyhalott kifejezést. Korábban ez a kifejezés értelmetlen lett volna, hiszen az agyműködés teljes megszűnte után nem tarthatták volna életben a testet. Az agyhalál kritériuma a szervátültetések bevezetésével vált fontossá, hogy a jogilag halottnak ítélt személy testét életben tarthassák, és abból szerveket élő állapotban emelhessenek ki, amikor készek azokat beültetni a rászorulókba. ( Az agyhalál is csak funkcionális definíció, ehhez hasonlóan megteremthetnénk és előbb-utóbb minden bizonnyal megfogalmazzuk a szellemi halál definícióját, amit az egyén elmúlása egyetlen jelentős kritériumának tarthatunk. 24 ) Egy agyhalott azonban jogilag még nem egészen tekinthető valóban halottnak, csupán a klinikai halál állapotában van az illető. Ténylegesen csak az a személy tekinthető halottnak, akinél az alapvető életműködések hiányoznak, és nincs megalapozott remény a folyamat visszafordítására. Utóbbit nevezzük biológiai halálnak. Ma már az orvostudomány fejlettségének köszönhetően jól el lehet egymástól különíteni a biológiai és a klinikai halált. Ez azonban nem mindig volt így Mélyebb ismeretek hiányában az ember voltot őseink csak külső jellemzőkről (például testformáról, arcról, szagról) ismerhették fel, valójában az élet meghatározó ismérve a mozgás volt. Beleértve az érzékelhető légzést, szívverést. A hangsúly az érzékelhetőn van. Hiszen megfelelő műszerek nélkül sokszor előfordult, hogy egy gyenge szívverésű, vagy egy kómába esett embert temettek el. Még a XIX. században is voltak, akiket úgy temettek el, hogy a kezükhöz kötöttek egy madzagot, melyet a fejfához erősített csengőhöz vezettek ki a földből. Ezt azért tették, mert remélték, hogy ha szerettük a föld alatt felébred, akkor majd ezzel jelezni tud nekik. 25 Szerencsére ma már nemigen fordulhat elő az, hogy valakit élve eltemetnek, köszönhetően az 23 Örkény Istvan: Tóték; Rózsakiállítás Szépirodalmi Könyvkiadó Bp old 24 Bitó László Jó halál: eutanázia vagy eutelia? Beszélő, (9. évf.) 4. sz old 25 Bitó László Boldogabb élet-jó halál Athenaeum 2000 Kiadó 36.old 14

16 orvostudomány fejlődésének. Nem kétséges tehát, hogy tudásunkkal, technológiánkkal már igencsak régóta beavatkozunk a természet folyamataiba, és tesszük ezt ma is. Nem tudhatjuk, hogy az orvostudomány még mennyit fog változni így szerintem a halál jelenlegi fogalma sincs még kőbe vésve, elképzelhetőnek tartom, hogy még változni fog. 15

17 4. fejezet Eutanázia a történelemben Rábukkansz majd a bölcsesség oly hirdetőire is, akik szerint nem szabad erőszakot alkalmazni önnön életünk ellen, és istentelenségnek tartják, ha valaki a maga gyilkosává válik; meg kell várni a természet szabta halált. Aki így beszél, nem látja, hogy elrekeszti maga elől a szabadság útját. Semmi jobbat nem alkotott az örök törvény annál, minthogy egyetlen bejáratot adott az élethez, de számtalan kijáratot. Várjam meg hát akár a betegség, akár az ember kegyetlenségét, noha a kínokon keresztül kijuthatok, és lerázhatom béklyóimat? Az egyetlen, amiért nem panaszkodhatunk az életre: senki sem tart vissza. Jól vannak rendezve az emberi dolgok: senki sem boldogtalan, csak saját hibájából. Ha tetszik: élj. Nem tetszik: szabadságodban áll oda visszatérni, ahonnan jöttél. (Seneca ) 26 Amióta emberek élnek, azóta mindig is voltak olyanok, akik nagy fájdalmak között, hosszasan haldokoltak. Az ilyen emberek szerettei természetesen segíteni szerettek volna a haldoklókon, szerették volna megváltani őket a fájdalmaiktól. Az eutanázia kérdése tehát nem újkeletű, ezért érdemes röviden áttekinteni, hogy a történelem során, hogyan gondolkoztak arról, hogyan ítélték meg ezt a kérdést. 4.1 Ókor A szónak többféle értelmezése is volt. A spártaiak egész életét a gyermekkortól kezdve a közösségi és katonai jelleg határozta meg. A gerónok vizsgálták meg a csecsemőket, és a gyenge testalkatú vagy testi hibás csecsemőket a Taügetosz szakadékában lévő temetőbe vitték. 27 A rómaiak is hasonlóan bántak a fölösleges csecsemőkkel: kitették őket az Avertini dombok közé, és hagyták őket éhen halni. Az aktív halálba segítést súlyos és gyógyíthatatlan felnőtteken is alkalmazták, akik önerejükből nem tudtak az életüknek véget vetni. Az is közismert, hogy a legtöbb ókori iskola egyetértett az öngyilkossággal, ehhez egy-egy fájdalmas betegség is már elegendő oknak bizonyult, sőt a sztoikusuk az élet befejezésének legracionálisabb módjaként emlegették. Mindez Polányi Imre: Az ókori világ története Bp old 16

18 arra utal, hogy az aktív eutanázia és az öngyilkosság már az ókori görög társadalomban is elfogadott volt. 28 Más kultúrák az öregkort igyekeztek elkerülni (pl. alánok, aztékok). A jó halált számukra a harcban elesés jelentette. Az öregedést lenézve önként mentek a halálba. Ennél sokkal kegyetlenebb szokás volt az öregek elpusztítása, amit több népnél is (pl. Szardínián) gyakoroltak. Mindezt ünnepélyes rítus keretében csoportosan végezték. Az végrehajtás módja széles skálában változott a megmérgezéstől az agyonverésig. 29 Ma ezeket nem neveznénk jó halálnak, sőt bűntető törvénykönyvünk szerint ez nem más, mint emberölés. 4.2 Középkor A középkorban az egyháznak nagy befolyása volt az emberekre. Az egyház szerint pedig az életet Isten adta, így csakis ő az, aki elveheti, aki eldöntheti azt, hogy mikor van itt a halál ideje. (Ideje van a születésnek és ideje van a meghalásnak) Sőt magát az öngyilkosságot is bűnnek tekinti az egyház, egészen a mai napig, mert szerintük csakis Isten joga az, hogy döntsön a hálál ideje fölött, így aki erről saját maga dönt, bűnt követ el és soha nem léphet be a mennyországba, lelke nem nyerheti el az örök életet. Így a középkorban nem is igazán foglalkoztak az eutanázia kérdésével, sokkal inkább azt hirdették, hogy a betegeket ápolni kell, figyelmet kell rájuk fordítani, tisztelni kell őket, szemben az ókorral, ahol (mit azt fentebb említettem) az öregkort több nép is igyekezett elkerülni. Az orvosi eutanázia ekkor teljesen feledésbe merült Újkor Az orvosi eutanázia gyakorlatát a modern értelmezésben elsőként Francis Bacon vetette fel. Nála ez az ember végső életszakaszának kínjait enyhítő, azt elviselhetővé tevő, békéssé tevő segítséget jelenti, melyhez az akkori tudományok segítségét is kérte. 31 A Tanulás előmozdítása c. művében a következőket írta: Az élet meghosszabbítása az egyik legnemesebb orvosi cselekedet, de ugyanakkor a halál könnyebbé tétele is orvosi feladat. Nagyra becsülöm az orvos hívatását, nemcsak mert visszaállíthatja az 28 Blasszauer Béla: A jó halál Bp old Fejérdi Gábor: Alapfogalmak az eutanáziával kapcsolatban.: Magyar katolikus orvosok Szt.Lukács egyesületének tudósítója 2001.dec.4. szám 102. o. 17

19 egészséget, hanem azért is, mert mérsékelheti a fájdalmat, és nemcsak akkor, amikor ez által gyógyít, hanem akkor is, amikor a jó és könnyű halál szolgálhatja. 32 A szónak ez az értelmezése úgy 300 évig ez volt. Csak a XIX. sz. közepe táján merült föl újra a szakszó. Ekkor egyedül a meghalás orvosi segítéséről volt szó, az eutanázia a könnyű halált jelentette. A XIX. század végén Angliában megalakult egy Önkéntes Liga az eutanáziáért. Ekkor lett az eutanázia jelentése a tényleges halálba segítés, ugyanis a Liga célkitűzési között szerepelt, hogy a súlyosan szenvedőket és az elmebajosokat öléssel lehessen megváltani. Ezt a gondolatot alaposan kifordítva vette át Németország (olyan értelmezéssel, hogy az eutanázia nem más, mint a testi és lelki fogyatékosok kiirtása) és a II. világháború idején ennek jegyében végezték ki a zsidókat, a testi, szellemi fogyatékos embereket.1939-ben Hitler kiadott egy eutanázia-parancsot. Az eutanázia parancs főként deformált gyermekekre, felnőtt elmebetegekre, majd később cigányokra, és nemi betegekre vonatkozott. Végül azonban szinte válogatás nélkül semmisítettek meg embereket, erre a parancsra hivatkozva. Megbízhatónak tűnő adatok szerint kb ember halt meg az ún. Eutanázia-központokban, többségük a német hadsereg számára végzett különböző orvosi kísérletek alanyaként.) 33 A XX. században az eutanáziával kapcsolatos viták ismét előtérbe kerültek. Különböző ligák alakultak, melyek vagy támogatták, vagy éppenséggel ellenezték az eutanáziát. 32 Blasszauer Béla: Eutanázia, Medicina Budapest o

20 5. fejezet Magyarország és az eutanázia Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek se látják mindennek a végét. 34 (J.R.R.Tolkien) Mint szinte mindenhol, így nálunk is rengeteg vita alakult ki az eutanáziával kapcsolatban. Az egészségügyi törvény az önrendelkezési jogot engedélyezte ugyan, azonban a kegyes halállal kapcsolatban így is sok kérdés van még A jó halál kérdésének különböző megítélései vannak, máshogy gondolkozik róla egy beteg ember (vagy az őt szenvedni látó hozzátartozó), az orvos vagy egy jogász. Ez egy olyan kérdés, mely megosztja az embereket, mindenkinek meg van róla a saját véleménye, vannak, akik az eutanáziát teljes mértékig tagadják, míg mások az aktív eutanázia engedélyezésért harcolnak. Hazánkban jogi szempontból igencsak nehéz az eutanáziát szabályozni, mivel ennél a kérdésnél verseng egymással az élethez való jog és az emberi méltósághoz való jog, mely azonban az Alkotmánybíróság határozata szerint elválaszthatatlan és oszthatatlan egységet alkot, így tehát nem lehet egyiket sem a másik elé helyezni, versenyeztetni őket. Az Alkotmánybíróság is állást foglalt ebben a kérdésben 2003-ban. 5.1 A határozat megszületésének előzményei Az eutanázia problémájára Magyarországon 1993-ban az az eset hívta fel a figyelmet, amikor egy nő 11 éves gyógyíthatatlan beteg lányát,- gyermeke kérésére - halálba segítette. A kislány nagy fájdalmakkal küzdött, életéből már csak 2-3 hónap lett volna hátra. Az anya, lánya fürdővizébe egy működő hajszárítót ejtett, majd a víz alá nyomta a gyermekét, aki néhány másodpercen belül meghalt. Az eutanáziára hivatkozó anyát a Fővárosi Bíróság kétévi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. Az ügyészi fellebbezésnek helyt adva a Legfelsőbb Bíróság októberben úgy döntött, hogy az emberölésért kiszabott szabadságvesztést a

21 vádlottnak le kell töltenie. (1996-ban Göncz Árpád, akkori köztársasági elnökünk, kegyelemben részesítette az asszonyt.) A kegyes halál kérdése Magyarországon 2001 februárjában, az úgynevezett fekete angyal-ügy kapcsán került újból az érdeklődés középpontjába, bár a bíróság szerint a fővárosi Nyírő Gyula Kórház volt nővére nem eutanáziát hajtott végre. A nővért emberölésért, illetve annak kísérletéért 2002 decemberében kilenc évnyi fegyházbüntetésre ítélte első fokon, nem jogerősen a Fővárosi Bíróság /2003. (IV. 28.) AB határozat Az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt, amely szerint az egészségügyről szóló 1997.évi CLIV törvény alkotmányellenesen korlátozza a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogát, mivel a törvény nem teszi lehetővé a számukra, hogy életüknek orvosi segítséggel vessenek véget. (Vagyis az Alkotmánybíróság megtagadta, az indítványozók azon kérését, hogy hazánkban engedélyezzék az aktív eutanáziát) Az Alkotmánybíróság azt az indítványt is elutasította, amely szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet állt elő, mivel a bűntető törvénykönyv emberöléssel összefüggő tényállásait nem hozták összhangba az Alkotmány azon rendelkezésével, amely szerint mindenkinek joga van az emberi élethez és az emberi méltósághoz, és ezen jogoktól önkényesen senkit nem lehet megfosztani. Az Alkotmánybíróság elutasította azt az álláspontot, hogy az egészségügyről szóló törvény alkotmányellenesen korlátozza gyógyíthatatlan betegeknek az életfenntartó vagy életmentő orvosi beavatkozás visszautasítására vonatkozó önrendelkezési jogát. Így az Alkotmánybíróság nem állapította meg az 1997.évi CLIV törvény azon rendelkezéseinek az alkotmányellenességét, amelyek a beteg önrendelkezési jogával, az ellátás visszautasításával kapcsolatosak. Ennek megfelelően az egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet azon rendelkezéseit, melyek a 3 tagú orvosi bizottsággal 35 kapcsolatosak sem nyilvánította alkotmányellenesnek (és így nem is szüntette meg ezen rendelkezéseket). 35 A beteget egy háromtagú orvosi bizottság megvizsgálja még, és ha ők egybehangzóan nyilatkoznak arról, hogy a beteg gyógyíthatatlan betegségben szenved és döntését annak következményei tudatában hozta meg, akkor lehetséges csak az ellátás visszautasítása. 20

22 5.3 Indoklás A Határozat indoklásában szerepel, hogy több indítvány is érkezett az Alkotmánybírósághoz a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők életük méltó befejezésének jogával kapcsolatban. Az Alkotmánybírásághoz 1993-ban érkezett egy indítvány, melyben azt kérték, hogy 1972-es egészségügyi törvénynek egy rendelkezését (mely kimondja, hogy az orvos kötelessége, hogy az általa gyógyíthatatlannak tartott beteget is a legnagyobb gondossággal gyógyítsa) semmisítsék meg Ezt azért kérték, mivel úgy gondolták, hogy ez ellentétes az Alkotmány 54. (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való joggal, mert szerintük ez magába foglalja az élet méltó befejezéséhez való jogot is. Ez pedig a gyógyíthatatlan betegek esetében azt jelenti, hogy a betegséggel járó testi és lelki szenvedéseiket az orvos ne kényszerüljön akár a beteg akarata ellenére is meghosszabbítani. A Btk aival kapcsolatos indítványukat azzal indokolták, hogy törvényhozói mulasztás következett be, mert a Btk.-nak az Alkotmány 54. (1) bekezdése megalkotását megelőzően meghozott, az emberölés különféle eseteit büntető rendelkezéseit nem hozták összhangba az Alkotmánnyal. Ennek folytán pedig a törvény büntetéssel fenyeget olyan tevékenységet is - a gyógyíthatatlan beteg kívánságára halála bekövetkeztéhez nyújtott orvosi segítséget - melyet a beteg Alkotmányon alapuló jogából következően jogszerűnek kellene tekinteni. Az indítványozók azt is kiemelték, hogy alkotmányellenesnek tartják, hogy az emberölést nem különböztetik meg a halálba segítéstől (az eutanáziától). Az indítványozók arra tekintettel, hogy az egészségügyről szóló évi CLIV. törvény (Eütv.) a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő betegek kezelésére vonatkozó orvosi kötelezettséget az1972. évi II. törvénytől eltérően szabályozta, június 5-én kelt beadványukban módosították és kiegészítették indítványukat, de még itt is az Alkotmány 54. -ra hivatkoztak, ezen keresztül pedig arra, hogy az embernek nem csak méltósággal élni van joga, de meghalni is. Helyeselték azt, hogy bizonyos esetekben az Eütv. engedélyezte, hogy a beteg önrendelkezési jogával élve visszautasítsa a kezelést. Azonban továbbra is sérelmezték a korlátozást, mely szerint a visszautasítási jog csak 21

23 azt a beteget illeti meg, akinek betegsége az orvostudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan és rövid időn belül halálhoz vezet. Az életnek az emberi méltósággal összeegyeztethető befejezéséhez való jog korlátozása az indítványozók szerint azért is alkotmányellenes, mert egy alapjog lényeges tartalmának korlátozását eredményezi, melyet az Alkotmány 8. (2) bekezdése tilalmazza. Az emberi méltóság jogának lényege ugyanis az önrendelkezés, amely a személyiség szabad kibontakoztatására és a személyi szabadság önrendelkezés alapján történő megélésére vonatkozik. Ezzel összefüggésben, ha az állam intézményvédelmi kötelezettségéről beszélhetünk, és ennek alkotmányos megfogalmazására sor kerül, akkor ez az állami kötelezettség nem lehet más, mint az emberi méltóságból következő önrendelkezés biztosítása. Minden más állami kötelezettség már az emberi méltóság alapjogának lényegét: a személyes önrendelkezést sérti, s emiatt ellentétes lenne az Alkotmány 8. (2) bekezdésének alapjogi lényegét védő garanciájával. Azt állapíthatjuk tehát meg, hogy az emberi méltóságot az annak lényegi tartalmát képező önrendelkezési jog ellenében védeni nem lehet. Az indítványozók kiemelik, hogy bár a különféle világfelfogások, vallások, ideológiák, illetőleg ezek követői más és más álláspontot képviselnek az eutanáziáról, az államnak az eutanázia megítélésében világnézetileg semlegesnek kell lennie 36. Itt is az Alkotmány egy rendelkezésére hivatkoztak (2. ) mely azt mondja ki, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam. Egy súlyos és fájdalmas betegségben szenvedő indítványozó annak megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól: sérti az emberi méltósághoz való jogát, hogy a törvény tilalmazza olyan készítménynek az orvosa által történő rendelkezésére bocsátását, amellyel véget vethetne az életének. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és együtt bírálta el. Az indoklások között szerepel, hogy az 1997-es Eütv. lehetővé teszi, hogy bizonyos estekben le lehet mondani a kezelésről, vissza lehet a kezelést utasítani. A betegnek az életmentő, illetőleg életfenntartó egészségügyi ellátás visszautasítására vonatkozó jogát azonban az Eütv. speciális feltételekhez köti. Alkotmánybíróság már e helyütt is 36 Az állam semlegességének a magyar alkotmányjogban csupán a vallásszabadsággal kapcsolatos joggyakorlatban van jól körülhatárolható tartalma. Bár a semlegesség fogalma más összefüggésben is felmerült már,8 ezekből a megjegyzésekből nem rekonstruálható a semlegesség valamilyen átfogó alkotmányjogi elmélete. Győrfi Tamás:Az emberi méltósághoz való jog dogmatikai problémái : széljegyzetek az eutanázia-indítványhoz Fundamentum : az emberi jogok folyóirata, (7. évf.) 1. sz old 22

24 kiemeli, hogy az életmentő vagy életfenntartó orvosi beavatkozásnak a gyógyíthatatlan beteg általi visszautasítására csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve a beteg írásképtelensége esetén két tanú jelenlétében kerülhet sor. A visszautasítás csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja, és egybehangzóan nyilatkozik arról: gyógyíthatatlan betegségben szenved és döntését annak következményei tudatában hozta meg. A betegnek az orvosi bizottság nyilatkozatát követő harmadik napon két tanú előtt ismételten ki kell nyilvánítania a visszautasításra irányuló szándékát. Ezzel mintegy önrendelkezési jogot biztosítottak a súlyos betegségben szenvedőknek, azonban az indítványozók még ezt sem tartották elegendőnek, az emberi méltóságra hivatkozva kérték ennek kiterjesztés (Szerették volna, ha nem csupán visszautasítási joga van a betegnek) Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartotta, hogy az indítványokban érintett kérdéseket nemzetközi összefüggéseiben is áttekintse. Ennek kapcsán megállapította, hogy igencsak kevés törvény született, mely lehetővé tenné az eutanáziát (főleg az aktív eutanáziát), annak ellenére, hogy egyre többet foglalkoznak ezzel a kérdésbe szinte minden országban. Az aktív eutanáziát igencsak kevés országban engedélyezték eddig (Hollandia-2001, Belgium-2002, Luxemburg Svájcban is megtűrik az eutanáziát végző szervezeteket, bár itt nem támogatják) Itt Hollandiát szeretném kiemelni, mert itt törvényesítették a világon először az eutanázia aktív formáját előtt Hollandiában az eutanázia minden formáját tiltották, azonban ekkor változás következett be, mert 1973-tól a bíróság több olyan ítéletet is hozott, melyben azokat az orvosokat, akik gyógyíthatatlan betegeiket a halálba segítették az emberölés vádja alól felmentették azzal az indokkal, hogy ezen orvosok szükséghelyzetben cselekedtek. (Ezt a holland Legfelső Bíróság 1984-ben ki is mondta). A bírói gyakorlat ennek feltételeit is kimunkálta. E feltételek a következők: az orvos a beteg szabadon kinyilvánított akarata alapján jár el miután tőle és a betegtől független orvossal konzultációt folytatott, a betegnek ez a kívánsága átgondolt, megfontolt és tartósan hangoztatott, a beteg tűrhetetlen fájdalmaktól szenved, és nincs kilátás állapota javulására, a szenvedés enyhítését eredményező más módszer pedig nem áll rendelkezésre ben ennek megfelelően a büntetőtörvény és a halál esetek kivizsgálásáról szóló jogszabály úgy rendelkezett, hogy gyógyíthatatlan betegét halálba 23

25 segítő orvosnak minden ilyen halálesetet jelenteni kell egy e célra felállított bizottságnak, mely állást foglal az orvos eljárásának jogszerűségéről, és jelentését megküldi az ügyésznek, aki dönt arról, hogy büntetőeljárást indít-e az orvos ellen. Ezek után a tapasztalatok után átfogó törvényjavaslatot nyújtottak be a következő címmel: Az életnek kérésre történő végetvetés és az öngyilkossághoz nyújtott segítség eseteinek felülvizsgálatáról. A javaslatot megszavazták és október 1-jén hatályba lépett. A törvény büntetlenséget biztosít orvosnak az emberölés és az öngyilkosság elősegítésének bűntette alól, ha kellő gondossággal és körültekintéssel járt el, és ha jelentést tett az illetékes halottkémnek a beteg halálában való közreműködéséről. Ezzel a törvénnyel engedélyezték Hollandiában az aktív eutanáziát.(mindezt az Alkotmánybíróság az indoklásában ki is fejti.) 37 Az indítványozók szerint az Alkotmánybíróság nem oldotta fel az élethez, emberi méltósághoz való jognak a súlyos, gyógyíthatatlan beteg helyzetéből adódó konfliktusát az Alkotmányból folyó követelményekkel összhangban, így az Alkotmánybíróság átvizsgálta a korábbi határozatait, melyekben ez a két jog szerepelt. Az emberi méltósághoz való jog tartalmának meghatározását, a jog kibontását az Alkotmánybíróság már működésének legelejétől megkezdte, a folyamat pedig még nem zárult le, egészen a mai napig tart. Már egyik első határozatában kinyilvánította, hogy az emberi méltósághoz való jogot az általános személyiségi jog egyik megfogalmazásának tekinti, ami azt is jelenti egyben, hogy ezt a jogot anyajognak tekintette és tekinti ma is, melyet az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok egyaránt minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. A halálbüntetésről szóló határozatban az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jog mellé felvette az általános személyiségi jogba az élethez való jogot is, és azt ettől kezdve e két jog elválaszthatatlan egységeként kezdte értelmezni. ( Az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot, és minden mást megelőző legnagyobb érték. Az emberi élethez és méltósághoz való jog ugyancsak egységet alkotó olyan oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog, amely számos egyéb alapjognak forrása és feltétele. ) 38. Ezzel az alkotmánybíróság oszthatatlanná és egységessé tette e két jogot, pedig a későbbiekben befolyással volt az olyan határozatokra, amelyeknél az élethez és 37 Párbeszéd a halálról Eutanázia a jogrend peremén szerk:filó Mihály Literatura Medica Kiadó Budapest old /1990. (X. 31.) AB határozat 24

26 a méltósághoz való jog kérdése felvetődött, így tehát az eutanázia határozatnál is e két jog oszthatatlanságából indult ki az Alkotmánybíróság. Az Alkotmánybíróságnak az eutanázia határozat kapcsán, azért mert az indítványozók szerint az alkotmánybíróság korlátozza a méltó halához való jogot, megvizsgálta korábbi határozataiban kialakított álláspontját, mely szerint az emberi méltósághoz való jog csak akkor korlátozhatatlan, ha az emberi élettel egységben jelentkezik. E két alapvető jog korlátozhatatlansága csak az olyan helyzetre vonatkozik, amikor az életet és az attól elválaszthatatlan emberi méltóságot mások korlátoznák. A gyógyíthatatlan betegek életének emberi méltósághoz való jogával összhangban történő befejezésével kapcsolatos alkotmányossági kérdésnek az a sajátossága, hogy itt a két jog nem elválaszthatatlan. Éppen ellenkezőleg, hiszen ezen életszakasz megélésének kényszeréből adódóan az emberi méltóság sérelme éppen az által következik be, hogy bár a beteg gyógyíthatatlan, az élet nem ér véget azon a ponton, ahol élete a betegség elviselésével járó súlyos testi, lelki szenvedés, a kiszolgáltatottság és a reménytelenség érzése folytán kibékíthetetlen konfliktusba kerül méltóságérzetével. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyik jog érvényesülésével együtt járhat a másik korlátozása. Az alkotmánybírósági határozatban az eutanáziát megalapozó önrendelkezési jog korlátozását a testület, az állam életvédelmi kötelezettségével indokolta. Az életvédelmi kötelezettség ez esetben arra irányul, hogy a beteg eutanáziáról való döntési folyamatát ne zavarhassák meg idegen hatások, a környezet befolyása, az érintett kifejezett és szabad akarata hiányában senkinek az életéről ne mondjanak le, senkit se ölhessenek meg. A súlyos gyógyíthatatlan betegségben szenvedő személyekkel kapcsolatban az e betegek helyzetéből, állapotából adódóan az állam életvédelmi kötelezettségének külön hangsúllyal kell érvényesülnie. Megállapította az Alkotmánybíróság, hogy az életmentő, életfenntartó orvosi beavatkozás beszüntetése, a beteg halálba segítése a gyógyíthatatlan óhajának hiányában éppen azt az elméletet a beteg beleegyezését iktatná ki a döntésből, mely kapcsolatot teremtene az élet folytatása vagy befejezése közötti választás és a beteg önrendelkezési joga között. A passzív eutanázia megengedése az orvos számára azt jelentené, hogy a döntés átkerülne az orvos hatáskörébe, tehát éppen a beteg önrendelkezési jogának korlátozásával járna. Ez az a mozzanat, ami miatt nem alkotmányellenes a beteg akarata ellenére történő halálba átsegítésének büntetőjogi szankcionálása.(mely az emberölésnél meghatározott szankciónak felel meg). 25