KAKTUSZKEDVELO SZAKKÖR TÁJÉKOZTATÓJA

Átírás

1 II KAKTUSZKEDVELO SZAKKÖR TÁJÉKOZTATÓJA

2

3 riozzászóláa a Gondolatok a kakfuszgyujfésről,,.' cimü cikkhez A S Z A K O S Í T O T T GYŰJTEMÉNY A kezdő gyüjtö mindent gyűjt, az Ssi gyűjtési szenvedély és az ember veleszületett birtokvágya arra készteti, hogy minél hamarább tekintélyes gyűjtemény gazdája legyen. Azután jön a szakértelem, a gyűjtő észreveszi a növényeinek különös tulajdonságát. Egyre jobban fejlődik a fajismerete és egyre inkább tudományos igénnyel, szakszerűen végzi a gyűjtést. Közben nőnek a növények erősen növekszik a gyűjtemény, de a szoba, az üvegház az udvar és a lakás n«m lesz nagyobb. Családi konfliklusok árán, vagy ab>ból- a felismerésből kiindulva, hogy a kaktuszokat nem lehet több rétegben egymáson tárolni, fájó sziwel eladogat, elcserél, ajándékoz növényeket. Ez az a lélektani pillanat, amikor a fejlődőképes, igényes ;yüjtő úgy dönt, hogy körülményeinek és érdeklődésének Jegirtkább me felelő fajok gyűjtését előtérbe helyezi. Az ilyen gyűjtemény nagy r szét a speciális csoport foglalja el és megőrzi néhány különösen szép, vagy kedves más csoporthoz tartozó növényét, úgymond: kegyeletiből. Ebben a stádiumban a szakirodalom tanulmányozása és a leszü kitett c:ioport jobb megismerése elvezet a részletek, a fajon belüli változatok, tájformir'<, kulturformák megismeréséhez, vagy helyeset)- ben szólva felismeréséhez. Az igy épülő gyűjtemény már botanikai szakszempontok szerint is tudományos értékű ás számos vizsgálat és érdekes munkára, megfigyelésre ad alkalmat. Engedjék meg ked ves olvasóim, hogy néhány ilyen gyűjtési és kutatási irányvonalat vázoljak, segítségül a szakosodás kezdetén lévő gyűjtőknek.

4 Szigorú rendszertani határok között maradó gyűjtemény, amely egy-egy faj minden beszerezhető variánsát tartalm.tizza, egy-egy fajból vagy változatból sok példány. A garantáltan fajazonos maganyag beszerzésének forrása az ilyen szakgyűjtemény, mert a sok azonos fajba tartozó egyed közül bizonyosan ^esznek azonos időben viritó példányok, igy az idegen megporzás és a fajazonosság feltétele is teljesülhet. Érdekes vizsgálat egy ilyen gyűjteményben az azonos fajhoz tartozó, de más helyen, eltérő ökológiai /környezeti/ körülmények között nevelt példányok, küllemi összehasonlítása. A sok sejtett, de tudományos értékkel nem bizonyított ökológiai tényező és hatás bizonyítására alkalmas megfigyelés lehetséges -gy ilyen gyűjteményben, 2. Közeli rokon nemzetségek fajainajc tartása és keresztezése. A hybrid növények és utódaiknak felnevelése, minél nagyobb számban. Ez a gyűjtemény módot ad a faj és generikus hybridek tanulmányozására és a harmadik és negyedilt nemzedékben létrejövő, kiugró uj tulajdonság-kombinációk vizsgálatára. Ezeknek a m-inkáknak türelmes elvégzése, már négy-öt sikeres keresztezés elvégzése esetén is évet és igen sok helyet és munkát igényel. A fáradtságot azonban olyan érdekes és pompás hybridnövények létrehozása jutalmazza, mint amelyeket a japán tenyésztők értek eu Példának csak a mintegy 7 cm átmérőjű, vórpiros vir^gti echinorebutia hybridet említem, amely égy Echinopsis oxigona és egy Rebutia krainziana kereszlezéséböl származó harmadik nemzedék, mintegy magvának elvetése után előkerült három ilyen jellegű egyed utóda. Könnyen belátható, hogy ennyi utód maradéktalan felnevelése a virágzó korig nagy munkát és helyet igényel és csakis erre a munkára szakosodott gyűjteményben képzelhető el. 3. Tágabban szakosodott gyűjteménynek tekinthető az olyan, a- melyben közel rokon családok tagjai vannak. Például Echinopsis, Lobivia, Rebu'.ia, Sulcorebutia fajok gyűjteménye. Tei^ meszelésen az eleve nagyobb fajmennyiség feltételezi, hogy egyes részfeladatokkal nem lehet olyan mélységig foglalkozni. Elképzelhető a fentebb felsoroltakon kivül más célzatú szakgyűjtemény felállítása. Ilyenek például a különféle ökológiai körülmények között tartás a vegetatív vonalak szaporítása /klonozás/ stb. Bármelyik utat válassza is a haladó grüjtő, bizonyos vagyok benne, hogy sem kevesebb öröme, sem kevesebb tudományos haszna nem lesz, mint az általános gyűjtemények tulajdonosainak. dr. Agócsy Pál

5 - 3 - W. sp. A cikkben közölt képek Hubai István egri gyujtötársunk felvételei, * saját gyűjteményéből. Az egyes fajok leirása; 1/ W E I N G A R T I Á K ; W. ambifiua /Hildm/ Bckbg; Gömbalaku, később kissé megnyúlik, nem sarjazik, világos szü/ikészöld szinü, csúcsa gyengén sárgás-fehiér filces. 1;~ cm magas cm ^1. Bordák: számuk 21, kissé hullámos, éles lefutásuak, az areoláknál kissé megvastagodottak, 2 cm magasak. Areolák: 2 cm-re egymástól, 4 mm hosszúak, sárg.'sfehér filcesek. Széltövis: 8 db szétálló, merev, árszerü, az alsók a leghosszabbank, 1 cm- ig, barna szintől a feketéig. Középtövis: 1 db egyenesen 1,5 cm feletti hosszúságú, erösebb is hosszabb a széltövisnél.' Virága: biboiibolya szinü, kb 3 cm <p, kopasz, ;jikkelyes Termése; ismeretlen.

6 W. cintiensis Card.; - - Érvényes leírását nem ismerem. Az alapnál sarjazó, csoportképző növény, amelynek megnyúlt teste és sötétszinü tövisei vannak, A z egyik legérdekesebb faj, amelyet Rausch talált. Előfordulása: Bolívia, Cinti. W. erínacea Ritt.; Első leírása: The Cact. & Succ. J.Of. Gr. Brit. 1961/1. Lapított gömbalaku, nem répagyökeru, 15 cm 0-ig. Bordák: 1,5 cm hosszú, tompa dudorokra bomlottak. Areolák: fehérek, 1,5 cm hosszúságig a felsők virágzóképesek, eresebben gyapjasak, Széltövi.iek: db 1,5 cm hosszúságig Középtövise: 2-3 db-tói 5-12 dt>-ig, 1,75 cm hosszúságig. Valamennyi tövis merev, egyenes, szúrós, sárgásfehér, szinij a hegyük sötétebb. Virága: 3 cm hosszuj-2,75 cm aranysárga, felül sötétebb, a sziromlevél felül lekerekített, A porzószál világossárga, a bíbeszál zöldes, a bibe fehép»ís szinü. Termése: fehéres, szélesen pikkelyes, a mag 1 mm-es, ", Előfordulása: Bolívia, Cochabamba, Quiroyától délre, RiLter szerint rokon a sucrensis és a multispinával, W, erínacea var, catarirensis Ritt,: A típustól való eltérése: Kisebb te tü, a tövisei gyengébbek, a bordákat alkotó dudorok kisebbek, areolái gyapjasabbak, hajlamos a sarjazásra. Előfordulása: Bolívia, Quiroyától délre Catarírenél. W. fidaiana /Bckbg,/ Werd. /T/,: Többnyire magányosan álló, szürkészöld szinü, 12 cm-ig /vagy ettől hagyobbra/ növő, vastag répagyökerü faj. Bordák: erősen domború szemölcsökre bomlottak, a szemölcsök nem gömbölyűek, inkább legömbölyítenek, 6 szögüek, Are;lák: nagyok, erősen, vastagon filcesek. Széltövis: kb 9 db 3 cm- ig. Középtövis: 3-4 db 5 cm hosszig. A tövisek mind a szalmasárgáól az ibclyásfeketéig terjedő át^ meneti színekkel, valamennyi ívelt túlnyomóan felfelé görbülő, összefonódó, ferdén álló és kissé eláhó, később a testet sürün körülölelik. Virága: 3 cm hosszú, sárga szinü, éjszaka is nyitvamaradó, kopasz, pikkelyes. Termése: kicsi, hosszúkás hengeres, alul nyílló, igen kevés maggal. Előfordulása: Dél Bolívia, Tupiza.

7 W. hediniana Backbfi.: Mi.gányoáan álló, kissé hdssztikás testű, répagyöli^r nélküli, erőteljes zöld szinü, lo cm magasságig és 6 cm-ig /ilyen nagyságuakat irt le a szerző, de ettől bizonyára nai^yobbra is megnő/ teíijedő nagyságú, csuc..a az importnövényeknil vast:.gon íehirgyapjas, a!<ulturnövényeknél azonb n ez nem annyire jellegbetes, Bordák; kb 16 db gömbölyű dudorokra bomlott, keskeny összelcöt tetessél. Areola: fehérgyapjas, a vatag t;yapju a csúcson egybeolvad. Széltövis: db fehéres, előbb fekil barnásak, a csúcs felé zétállóak, különböző erőssagűek, enyhén iveitek, 2,;> cm hosz- auiájig megnövök. Középtövis: 4 db a széltövisekhez hasonló színűek, vagy kissé títéiebbek, gyengén iveitek, jól elkülönülök. Virága: a csúcsból fejlődik, 3 cm hosszú és átmérőjű, kevés pikkellyel, igen nagy sz/mban jelennek meg, A porzószál és a bibe- Szál fehér. ílőfordulása: Bolívia, Carde..as szerint a Sucre felé veaetö ut nentén. W. lanata Ritt; Első leírása: The Nat.C.ii<.S.J.Gr. Brit 1961/16. Lapított gömbalaku, répagyökér nélküli, később kissé sarjazó 17 cm-t is elérő növény, melynek csúcsa vastagon fehér gyapjas, illetve virérzóképes areoláin 1, cm-es gyapjubojtok találhatók. Bordák: kb 14 db 3,5 cm hosszú, 2,5 cm széles és 2 cm magas dudorokbói állók jól megkülönböztethetők. Areolák: kissé megnyúltak. Széltövis: db 1-4 cm hosszú, az alsóbbak rövidebbek. Középtövis: nagyon változó számban, hosszúságban és erősségben kb db 1,5-5 cm hosszúságig, A tövisek mind sárgás vagy sárgásbarna szinűek, sötétebb heggyel.

8 - 6 - i/irága: 2,75 cm-töl 3,75-ig hosszú, 3 cm sárga. A porfcsk két sorban állnak, aranysárga színűek, a bíbeszál zöldes, a bibe íehér. Termése: 8 mm hosszú, 6 mm széles, zöldes vöröses barna. A nagja 1 mm-es. Előfordulása: Bolívia, Chuquísaca, Chuquichuquínál Oropeza provincia. W. lecoriensís Card.: Első leirása: Cactus 1964/19:82. Gömbölyütestii, vastag répagyökérrel rendelkező' növény. Bordák: db. Tövisek: db merevek, tüszerüek, 3,5 cm hosszúságig világos szürkés színűek. Virága: 3 cm hosszú, sárga szinü. Előfordulása: Bolívia, Lecori»s Sivíngamayu l<özött 3200 m magas a tengerszínt felett. Az eredeti leírást nem ismerem, de igy igen hiányosnak tűnik! W. longifiibba Rítt: Első leírása: The C.&.S.J.of Pr. Brit. 19bl/23:l. Előbb gömbalaku, majd később hosszúkás, alul sarjazó, világoszöld szinü, 9 cm-t elérö^, répagyökér nélküli növény. Bordák: kb db kb 4 cm hosszúságot és 2,5 cm szélességet elérő dudorokbói állók, megkülönböztethetőek, az areola alatt nincs állszerü csúcs. Areola: 1,25 cm hosszúságig, a vírágzóképesek erősebben gyapjasak, de ritkábban, mint a lanatánál. Széltövis: kb 7-12 db 2,5 cm hosszig, az alsók rövidebbek. Középtövis: 3-8 db merev 1,5 cm - 3,5 cm hosszig, A tövisek mind szürkésbarnák, kissé sötétebb heggyel, egyenesek, vagy csak enyhén görbültek. Virága: 3,5 cm hosszúságig és p- ig szélesen kit ruló, aranysárija lapátszerüen lekerekített sziromlevelekkel. A porzószál vílágossárga, a bibeszál zöld, a bibe világossárga. Termése: zöld, 1 cm a mcig 1 mm-es. Előfordulása: Bolívia, a Rio Chiconál Oropeza orovinciaban. W. multisplna Rítt,: Első leírás: The N.C.& S.J. of Gr. Brit. 196l/l6. Lapított gömb alakú, később azonban kissé megnyúlik, magányos, zöld szinü, répagyökér nélküli faj, 14 cm <^ig, vagy attól nagyobbra is megnő. íordák ; számosak, kissé hosszúkás dudorokra bomlott, kb 0,75 cm hosszúságig, állszerü kicsucsosodásokkal az.íreolák alatt. Arr -)lák: világos barnás filccel

9 - 7 - Tövisek:TTiincl hasdnlóak és egyöntetűen a sötétbarnától a barnásvörös színig színezettek, nem sötéthegyüek, egyenesek, eléggé merevek, szúrósak, de vékonyak. Számuk kb db 1 cm hosszúságig, terjeszkedők, a középtövisek nem kijlönülnek el élesen, kb kétszer olyan hosszú ak, mint a többiek, tehát kb 2 cm hosszueű<. Virága: kb 2 cm hosszú, l,'"' cm 0 aranysárga, széles, lapátszerű sziromlevelekkel, enyhén zöldes árnyalattal. Igen böaéges* virágzik. Porzója világos sárga, a bibeszár zöldess'irga, a bibe világos sárga. Term''se:8 mm hosszú, 7 mm széles sárgás-barnás vagy zöld színű. A mag kb 0,65 mm hosszú Előfordulása: Bolívia, Cochabamba, AiquUe W. neocumingii Backbg.: Oltva 20 cm-es magasságot és lo cm-t is elérő, sötétebb-világosabb zöld színű, mag.'nyos növény, nincs répagyökere. Bordák: kb 16-18, dudorokra bomlottak, a dudorok az alapnál négyszögletestől a hatszögletes formáig. Széltövisek: kb 16-ig Középtövisek: lo db-ig ezek kissé eresebbek, mint a széltövisek. A tövisek mind egyöntetűen elállók, terjeszkedők, fehéressárga szinűek, csúcsuk sötétebb, a fiatal tövisek sötétebbek, később elhalványulnak. Areolák: hosszúkásak v, köralakuak, enyhén filcesek. Virága: a felső részén vagy attól kissé lejjebb fejlődnek ki, gyak-. ran több egyidőben, 2,5 cm h 'sszuak aranysárgák vagy narancsosak. Téglaszinben játszó virágszin is ismeretes. Előfordulása: Bplivía, valószínűleg Florida tartományban.

10 - 8 - W. neocuminflii var, corroana /Cord./ Backbfi.; Külsőre hasonlít a típushoz, az alábbi eltérésekkel: Bordák: db nagy 2 cm szélességet is elérő dudorokra bomlottak. Areolák: 1 cm hosszúak, ellipszis alakúak. Széltövisek: 18 db Középtövis: 1 db A tövisek mind árszerüek, nem sörtefinomságuak, 1,5-3 cm hoszszuságuak, szürkés színűek. Areolák: a dudorok felső oldalán, kerek vagy elliptikus l.rmávvl, kb 1 cm nagyok, szürkék Széltövisek: db kissé elállók vagy oldalt a testhez símulck, 0,5 cm 2 cm hosszúak. Középtövisek: 1-4 db 2-3 cm hosszúak a növény felső részén a csúcs felé hajlóak. A tövisek mind tüszerüek, fehéresek, hegyük szürke vagy barna, alul megvastagodottak. Virága; 3 cm hosszú, világos sárga, a bibe zöld szinü Előfordulása: Bolívia, Florida, Pulquína-Saipina. W. neumanniana /Bagkbfi./ Werd.; Csak 7 cm magas és 5 cm <^f-ig, növő, szürkészöld szinü, a testnél jóval nagyobb többágú répagyökérrel. Bordák: kb 14 db rosszul elkülönülő, harántárkokkal elválasztott vagy csak az areoláknál kidudorodó a csúcs felé inkábi hatszögletű, rosszul elkülönülő dudorokra bomlottak, Areolák: kb 1 cm- re egymástól Széltövisek: kb 6 db merevek, szurós«k- szétállók

11 - 9 - Középtövis: többnyire 1 db 2,2 cm hosszú, a széllövisnél kissé rövidebb ' A tövisek mind sötétbarnák vagy vöröses feketék. Virága: kb 2,5 cm hosszú és széles, sárga vagy vöröses narancsszínű. Előfordulása: Észak Argentína, Humahuacatól és;akra. W. neumanniana var, aurantia Backbg.: Első leirása: Descr. Cact. Nov. IIU 1963/15, A típustól való eltérése: A teste nagyobb lesz, bársonyosan tompa sötét olívzöld szinti Areolák: keskenyebbek, fehérek. Tövisek: 1-4 db összesen, fekete, színűek /esetleg világosabbak is?/ Virága: vöröses narancsszínű, kívül vörös, belül inkább narancsos színű Előfordulása: Éazak Argentína W. pilcomayoensis Car-d.: Első leirása: Cactus 1964/82. Szélesen gömbölyded, vagy kissé megnyúlt 13 cm magas, 12 cm átmérőjű, kékes vagy vöröses zöld szinti. Bordák: többnyire 14 db erőteljes harántirányban elkülönülő, gömbölyű dudorosak, a dudorok 1 cm magasak, 2 cm szélesek. Virága; 4 cm magas, sárga színű. A virágcső' zöldessárga, az ovarium zöldesfehér, 5 mm-es. A porzók, a bibtszál /felül/ és a bibe sárga. Előfordulása: Bolívia, Saavedra tartomány, Potosi körzetében a Puentí Pilcomayo - Otuyo közötti uton 2400 m magasan a tenger szintje felett. W. platygona Card.: Első leírás: Cactus 1964/82. Hosszúkás, megnyúlt testű, a csúcsnál többnyire elkeskenyedö, 12 cm magasságig és 5,5 cm átmérőig megnövő, mély bibor tónusú. Bordák: kb 12 db széles, kerek, alacsony dudorokra tagoltak Areolák: Egymástól 1 cm- re 3 mm hosszúak, szűrkék. Széltövisek: db többé kevésbé a testhez simulok csak kissé eláuók. Kbzéptövisek: 2 db felfelé álléak, 1,2 cm hosszúak. A tövisek mind tüszerüek, vékonyak, fehéresek. Virága: 2,5 cm hosszú, enyhén zygomorf, A sziromlevelek sárgák, a csésze és az ovarium bíborszínű, a porzók sárgák, a bibenyél sárgászöld. Előfordulása: Bolívia, /Potosi, Millaresnél, 3000 m magasan,/ Egy igen érdekes, a többitől jól oliitö és ritka faj, viszonylag kis vin' tiokkal.

12 W. rioarandensis RltU; - lo - Elsö leirása: The C.íc S.J.of Gr. Brit. 1961/23:1 Félgömb alakú, később kissé hosszúkás, zöld szinü, répagyökér nélküli, idősebb korában a tövénél kissé sarjazó fej. Bordák: dudorokra bomlottak, amelyek 2 cm hosszúak, 1,5 cm szélesek ós 1 cm magusak, állcsucs nélküliek Areolák: 8 mm hosszúak és 4 min szélesek, a felsők gazdagon gyapjasak, fehéres szinüek. Széltövisek: kb 5-10,2 cm hosszúságig. Középtövisek: 3-6 db merevek 1,5 cm hosszúak, A tövisek mind szétállók, terpeszkedok, előbb sárgás-szürkék vagy szürl<ésbarnák, a legalsó a legrövidebb. Virága: 3 cm hosszú, 2,75 cm /szélesen kitáruló, a felső pikkelyek világos szélüek, barnásvörösek. A sziromlevél lekerekített, vagy kissé hegyesedő, a porzók fehérek, a bibelevél világos zöld, a bibe világos sárga, az ovarium világos zöld. Termése: l cm ^sszu, 0,75 cm széles, sárgás vöröses zöld, a mag I mrt. es Előfordulása: Bolivia, a Rio Grandé folyónál, Puerte Arce helység környéke. W, sucrensis Ritt: Első leírása: The C. i S,J,of Gr, Brit, 196Vl6:8 Lapos, gömb alakú, később félgömb alakú, zöld szinü, 15 cm-t is elérő, magányos fajta, rövid vaskos répagyökérrel. Bordák: Igen sok, teljesen dudorokbói álló, amelyek 1,5 cm hosszúak, 0,75 cm szélesek és magasak az areola alatt kis álcsuccsal Areolák: íehérfilcesek, 8 mm hosszuk, 4 mm szélesek, a filc rövid. Széltövisek: db el-'-g vékonyak, 0,75-2 cm hosszúságig a középtövisektől nehezen különböztethetöek meg. Középtövisek: 6-12 db-ig, 1-2 cm hosszúak. A tövisek szétállók, a középtövisek valamivel erősebbek a széltöviseknél, mind világos, vagy szürl<ésbarnák, sötétebb hegyűek. Virága: 3,25 cm hosszú, 3 cm aranysárga, felül és alul elkeskenyedö sziromlevelekkel, a virágcső sürün pikkelyes. A porzók aranysárgák, a bibeszál zöldes, a bibe krémszínű, az ovarium világos zöld, kerek, fehéres pik.elyekkel, alul zöld. Termése: 6 mm hosszú, 4 mm széles, zöld vagy vöröses barnás zöld, a m(\g 0,75 mm Előfordulása: Bolivia, Sucretól keletre Cuesta del Desmeador, 2500 m Ritler szerint a W. erinaceaval Icözeli rokonságban van. W, torotoroensis Card.: Első leirása: c. & S.Jour nov.-dec. /KuaS 1972/lO/ Lapitott gömb alakú, a tenyészcsi ics mélyen ülő, 4 cm magas és 7 cm átmérőjű, világos zöld szinü f> J.

13 - u - Bordák: kb 20 db szabálytalan, rövid, baltaszerü dudorokra bomlottak, ezek 1 cm magasak, az alapnál 8 mm szélesek, pontozottak, Areolák: egymástól 12 mm távolságra, oválisak 6-8 mm hosszúak, szürke filcesek. Tövisek: egyenlőtlenek, 3-20 mm hosszúak, fésüszerüen állnak, szúrósak, szürkésfehérek, egyesek hegye hajlott. Virága: számtalan a csúcs körül koszorú alakban, tölcséresek, 3,5 cm hosszúak, 3 cm szélesek, világos biborszinüek, A bimbó világos zöld szinü, szabálytalan, 3 mm, hosszú, vastag pikkelyekkel, fehér hajjal az axillákból. A virágcsö nagyon rövid, világos zöld, kopasz pikkelyekkel. A sziromlevél külső oldala világos, a belső sötétebb biborszinü, az alapnál fehéres. A porzónyél alul bibor, felül fehéres, a portok sárga, kicsi. A bibenyél fehér, a bibe hétosztatu. Előfordulása: Bolivia, Bilbao tartomány Polosi körzete, Toro-Toro hel> ség, m magasan, W. vilcayensis Card.: Elsö leirása: Cactus 1964/l9:82 Lapitott gömbalaku. 6 cm magas, 12 cm- ig megnövő fajta Bordák: kb 26 db, dudorosak. Areolák: egymástól 2 cm-re oválisak, 6 mm hosszúak, szürkék. Tövisek: db tüszerüek, szorosan egymás mailett állók, többnyire fésüszerijrk, egyesek elállók és a testet szinte eltakarják, szürkés fehérek alul megvastagodottak. 0,5-3 cm hosszúságig. Virágok; 5-6 cm hosszú, sárgás árnyalatú, a virágcsö, az ovarium '''B a bibeszál zöld szinü. Előfordulása; Bolivia /Linares tartomány, Vilcaya, 3200 méterrel a tengerszint felett,/ A tövisek sűrűségében és hosszúságában, finomságában igen eltérő habitusú faj.. A nemzetség legnagyobb virágú tagja. W. westii Hutch.; Megnyúlt testű, 20 cm magasságot és 8 cm-t is elérő, sötétzöld vagy vöröses testszinü, vastagnyaku répával biró faj. Bordái; 14 db hatszögletű dudorokra bomlottak, melyek 1,5 cm szélesek és 1 cm hosszúak. Areolák: 7 mm hosszúságig fehér, vagy sárgásbarna filcesek. Széltövisek: 9-11 db 3 cm hosszúságig, kissé felfelé állók vagy gyengén hajlottak. Középtövisek; 1-4 db 3,5 cm hosszúságig, nem különülnek el é- lesen, A tövisek mind fehérek, barnás heggyel, megközelitöen egyenesek és általában felfelé irányulok. Virága: 4 cm hosszú és 3,5 cm. A sziromlevelek sárgák, a pikkelyek zöldesek. Termése; gömbölyű, 9 mm-ig Előfordulása: Bolivia, Potosi körzete, Cuchu Ingenio. Esetleg a W, fidaiana egy megjelenési formája.

14 II. NEOWERDERMANNIÁK: N. chilensis Bokbg.; Kicsi, golyóalaku, sötét kékeszöld testszinü, enyhén barnás vagy vöröses árnyalatú faj, hosszú, hegyes répagyökérrel. Bordák: 15 db keskenyek, keskeny hosszúkás dudorokbói állók Széltövisek: kb 20 db 0,8-2,2 cm liosszusagig terpeszkedok, hajlékonyak, többnyire egyenesek, csak ritkán kissé hajlottak, legfeljebb az egyik alsó hosszabb, egyébként hosszúak, feketés ibolya szinüek, az ujak szürkés rózsaszínűek, vagy kissé sötétebbek. Középtövis: 1 db egyenes, merev, felállóéi nem kampós, feketés, íbolyabarna szinü. A tövisek később mind világosabbak lesznek, kezdetben rövidebb, később a szeltövisek és a középtövis összefonódnak. Virága: fehér. Előfordulása: Észak Chile, Ticnamar, de valószínűleg Dél-Peruban is honos. N, vorwerkii /Pric[,: Széles, vagy lapitott golyóalaku növény, amely hosszú, hegyes répagyökérbe megy át, a földből alig lehet kihúzni, Bordák: 16 és ettől több, spirális elrendezésűek, hegyes állszerü csúcsokra bomlottak, Areolálc: a dudorok közötti mélyedésben vannak, Tövisel<: lo db-ig 1,5 cm hosszúságig, oldalt görbülök és többé kevésbé elállólc, vagy a testre fekvők, 1 felfele, 1 pedig lefelé irányul, ezek a 4 cm-es hosszúságokat is elérhetik, a felső erősebben hajlott. Virága: fehér, halvány rózsaszínű csíkkal. Előfordulása: Észak Argentínától észak Bolíviáig, igen elterjedt növény. N. vorwerkii var, erectispina Hoffm. & Backbfi,; A típustól való eltérés: A dudorok díszesebb elrendezésűek. A tövisek: erősen elállók, felfelé ivelök, enyhén vagy erősebben hajlottak, vékonyabbak, e legalsó a leghosszabb, a felsók erősebben görbültek, mind puhábbak. Előfordulása: Bolívia, VíachanáU N. vorwerkii var, fiíelsdorfiana. Backbfi.: A típustól való eltérés: Teste többnyire kisebb, a dudi>rol< gömbölyüebbek. Tövisek: rövidebbek. Virága: világos iboly;'sfehér Előfordulása: Észak Bolivia.

15 I A szakirodalomban található növényleirásokon Kívűl is Ismerek mégtöbb Weingartia- nevet. Nem tudom ezek mennyiben jelentenek uj fajt epos a V lószinüsége, hogy vagy szinonimák vagy pedig egyszerűen csak kereskedelmi elnevezések. Ezek a következők: W. chlqui- chuquiensis: Haagenál található elnevezés, közlése szerint hasonló a neocumingiihoz. A név hibás, bizonyára elírás következménye, helyesen Chuquichuqui, ez a helység pedig a lanata élőhelyeként ismert. W. pungens: Szintén Haage említi, a név maga /pungens szúrós/ valamennyi Weingartiára, de minden kaktuszra vonatkozik. A neocumingiihez áll közel. W. albispina: K K 799 Nem tudom a számok előtti betűk kinek a névröviditését tartalmazzák, lehet, hogy Karel Kni5e gyűjtéséről van szó, bár a "fehértövisű" elnevezés elég sok régi Weingartiákra vonatkozik, lehet, hogy csak kereskedelmi név, mert a Wiesbadeni délamerikai növényeket importáló cég árjegyzékében szerepel, W. Riograndensis 1. colorispina: egy színesebb tövisű formáról lehel szó. W, Westii colu-nnaris: kereskedelmi név, a tipus maga is oszlopszerű, nem szükséges a külön megjelölés /columnaris - oszlopszerű/ Ezek tehát azok az ismeretek, amelyeket valóban szerény lehetőségeimhez képest sikerült megtudnom a Weingartiákról, Tökéleletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez az anyag távolról sem teljes, minden bizonnyal ettől sokkal több anyag található róluk a külföldi szakirodalomban, csak erről jelenleg nincs tudomásom. Ezt a véleményemet látszik alátámasztani az a körülmény is, hogy keresfeélés közben észleltem, egy- egy szerző bizonyos probléma kapcsán utal további szerző álláspontjára, de ez hol találhhtó azt nem emliti vagy ha igen, akkor sem tudtam beszerezni a Uivánt forrást, Igy tehát- szerény cikkemet inkább hiányos vázlatnak, mint kerek egésznek kell tekintenem, Anhoz, hogy e témával kapcsolatos ismereteink a teljesség irányába haladhassanak, szűkség lenne azonban arra is, hogy minden kedves Gyűjtötárs, akinek ilyen anyag, megfigyelés, vagy tapasztalat van birtokában ne sajnálja a fáradtságot arra, hogy tollat vegyen a kezébe! Nagy szolgálatot tenne ezzel a nemzetségnek, fajok leírása tekintetében oly szegénynek mondható magyarnyelvű szakirodalomnak, FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM C, Backeberg: Da3 Kakteen-Lexikon, Fischer Verlag 1966, w, Haige: Das praktieche Kakteenbuch, Neumann Verlag 1971, LO,S. Bulletin, Volumca IIL No oldal /l974. januái^ JJ3,Donald: "Sulcorebutia or Weingartia - one genus or tvwo? Kakteen und andere Sukkulenten 1972/10. szám Mészáros-Szabó: Törpe kaktuszok. Mezogazdasájji Kiadó IBp dr. Sövény Mihály

16 A Gymnocalyciumokró/ g. SLiHerianum /Schick./ 1923./ Berg Közepes nagyságú, kb lo cm átmérőjű, kissé lapított növény bordája szemölcsökre bomlik, amiket keresztben elég mély rovátka választ el egymástól. Az areola fehéres. Leginkább ' tövise van, ezek 1,5 cm hosszunk, kissé elállóak, piszkosfehér szinüek. A virág nagy, pirostorku, világos rózsaszín szirmú. A mag fénytelen fekete-barna, foltos héjú, -+1,2 mm széles, -+ 1,5 mm hosszú. Hazája Argentína, Sierra Chica de Cordoba, Backeberg Lexikona szerint a sigelianum egy alakja, Buxbaum zerint mindkettő a capilaense /Schlck/ szinonimája. g. tilcarense / B C K B G / Bakba, idős korában nem marad kicsi, 30 cm átmérővel 40 cm magasra is megnőhet. Bordái spirálisan futnak, széles dudorokra bomolva. Töviseinek száma kb, 8, 3 cm hosszúak, vörösbarna szinüek, elállóak. A virág 4-5 cm, és 3 cm hosszú, harang alakú, a szirmok ró- Esatózinüek, A magvak 'prók feketék, +-0,4mm. szélesek és +-0,6 mm hosszúak. Lelőhelye Észak-Argentína, Tilcara környékén, ettől délkeletre 2000 m. magasban. Backebergnél e kaktusz neve: Brachycalycium tilcarense /B.-..kbg Typusnövány: G. saglionis var. tilcarense /Bckbg, Hasonlít is a saglionishoz. Az én véleményem szerint a G. saglinis /Cels./ szinonimája. G. tillianum Rausch lapitott gömbalaku, lo cm magas *s 15 cm átmérőjű, barnás-szürkészöld bőrszínű növény. 15 bordája van, ezek széles dudorokra bomlan.k, az areolái filcesek, ovális alakúak. Tövisei össze-vissza állanak, legtöbbjük elfekvő, de pák>kba rendeződtek, egy areolában 3 pár. A tövisek 30 mm hosszúak, feketés barnák. A kaktusz egészen tömöttnek látszik a tüskék miatt. A virág 3 cm hosszú, 2,5 cm, rózsaszínű, rövidcsövű. A miig fényes barna, +-1 mm széles, és +- 1 mm hosszú. Lelőhelye: Argentína, Sáerra Ambato, 26OO-30OO m magasban. G«tortu.ga Hort. /Blossfeld/ kb lo cm Backebrg szerint m.'g nincs kellőképpen leirva. Blossfeld találta meg, valószínűleg Paraguayban. Backbg Lexicona szerint: 7 tövise van, ezek 1,5 cm hoszszuak, kezdetben vöröses fekete, idővel róí,saszines-szürke lesz a ss.inűk. Középtövise nincs, néha lehet. Az én megfigyelésem szerint a mag világos barna, fénytelen, -0,8 mm széles és +-1 mm hosszú. Középtövise nincs, Backeberg látta ezt a növényt a darmstadti botanikus kertben inkább sárgás tövisekkel Backbg, évi kiadású Lexikon szerint a növény azonos volna a G. tudae Y. lto-val. E sorok szerzője úgy véli, Backeberg tévedett, mert a I;ét növény megítélése alapján nem azonos

17 G. triacanthum Backbg gömbölyded, esetleg az alján kiszélesedő, szürkészöld, vagy barnás szinü kaktusz. Körülbelül 12 bordája szokott lenni. Ezek laposak, kerekded-dudorosak, elkülönítő árkaik jól láthatók. Mindig 3 tövise van, csak nagyon elvétve 5; a testre rásimulók, szaruszinüek, vagy szürkések, alig iveitek. A vigár 3-4 cm hosszú, fehér. A torka színes, valószínűleg rózsaszínű. A magja fényes barna, +-0,9 mm széles, és ugyancsak +-0,9 mm hosszú. A növény argentínai. G. tudae Y. Ito lapitott gömbformájú, kb 6 cm magas, és 17 cm átmérőjij, b.';rsonyosan barnászöld szinü növény. 7 tövise világos sárga, a cslcsi k sötét. Középtövise nincs. A virág 4 cm hosszú és 4 cm átmérőjű, fehér szinü. A magja fénytelen világosbarna +-0,7 mm széles, és +-0,9 mm hosszú. Ikizáia Paraguay. G. uruguayense /Ar./ Br.<ic R. IM'^'^, b-ö cm átmeroju lapított gö iik)- alaku, néha idősebb korban sarjadzó. Bőrének színe sötétzöld erős bor dája van kerekded dudorokkal, 3-5 szétálló tövisei kissé a növényre hajlók, 2 cm hosszúak, fehéres sárgák, A virág 4 cm hosszú, és 5-6 cm átmérőjű, fehér vagy esetleg zöldessárgás, A mag fekete, fénytelen +-1,6 mm széles, és +-2 mm hosszú. Lelőhelye: Uruguay /Paso de los Toros/ Backeberg nem tartja azonosnak a Gymno. artigas- szal, mert ennek citromsárga a virága. Ugy vélem, az artigas név csak szinonima lehet. G, i'.ruguayense var, roseiflorum. /Fric 1928./ Y. Ito 19:^7. Ez is 6-8 cm átmérőjű lapos kerek, sötétzöld növény, 3-5 szétálló, 2 cm hosszú tövissel, 4 cm hosszú, rózsaszínű virággal. A magja fekete, olyan, mint az előbbi törzsfajé. Lelőhelye ennek is Uruguay. Fric eredetileg Gymno. Uruguayense var, flore roseo néven irta le.

18 G. valnioekionum. Jajo sarjadzó, és igy idós korában csoportosan tenyésző', kis oszlopalaku, kb 30 cm magas és 15 cm vastag kaktusz. Kultúrában inkább gömbalaku lo cm szélességi és magassági méretekkel. A szine sötétzöld bordája kerek dudorol<ba rendeződtek, melyek áll alakúak. Töviseinek száma 7-15 közt lelietséges, esetleg több is. Középtövise is vóltozó számú 1-6 közt, A tövisek szine szürke, bár lehet rajtuk némi elszíneződés, A Icözéptövis vastagabb a peremtöviseitnól, A virág fehéi-; 5 cm hosszú =s 5 cm átmérőjű, A magja fénytelen, fekete +-6 mm széles +-0,8 mm hosszú. Lelőhelye Argentínában Cordoba környékén van. Bohumil Schütz még egy varieti^st is..legkülönböztet : G. valniéekianum varietas centrispinum ben Castellanos és Lelong a valnicokianumot G. immemoratum néven leírták. Az 1941-ben a Kakteenkundeban olvasható immomoratum név nvomdahibá ü. vatterl. BlUn inkább laposnak mondható kaktusz, 4 cm magas és 9 cm átmérőjű kerek testtel. Szene szürkészöld, de lőhet kissé barnás is. Nagyság tekintetében az előbb emiitett móretnél nagyobb is lehet ez a Gymno, Bordái szélesek, dudorosak. A széles dudorokat jól látható barázdák választják el egymástól. Tövisei db szaruszinüek. Középtövis nincs. A virág kb 5 cm hosszú, és 4 cm fehér szinü, de a torka vörös. A termése ovális, teteje csapott, 2-3 cm hosszú ás 1 cm széles, illetve vastag. Magja fényesbarna +-0,9 mm széles és ugyancsak +-0,9 mm hosszú. A lelőhelye Argentínában C >rdoba, Sierra Grandé vidékén Nono mellett. G. weissianum Backbg, 1935, alakja ennek is nyomott, kerek, 9 ci magas es 14 cm széles, szine tompa szürkészöld, kb 19 bordája eléggé széles, dudorokba rendezödőek, melyek áu alakuah. Tövisei (6-8) párosával állnak, lehajtók, 3 cm hosszúak, világos színűek. Középtövise nincs. A virágja tölcsér alakú, fehéres rózsaszínű, piros torkú, rövid szárú. Torka sötétebb. Magja fénytelen, fekete +-0,6 mm széles és +-0,8 mm hosszú. Lelőhelye Argentínában Mazan környékén.

19 Cr, weissianum var, atroroseum Bckbg olyar^ mint a törzsfaj, csak a tövise sötét rózsaszínű. Gr. weissianum var, cinerascens Backbg alakja lapos kerek. Tövisei kezdetben feketék, idősebb tövisei megszürkülnek. Középtövise feuelé hajlik. G. westii Hutch. azonos weingartia westii /Hutch./ Backbg. combinatio nova. Backeberg szerint Weingartia. G. zegarrae Card nem sarjaazo, iapitott gombaia,<u, kb lo cm magas, cm vastag, hamvas kékeszöld szinü kaktusz, kb 13 bordája van, ezek szélesek, kerekdedek. Az areolái világosszürkék. Az areolán 8 tövis áll körben visszahajló görbülettel, színük szürke, a hegyük sötét, hosszuk, 2,5 cm. az 1 db középtövis hosszabb, mint a 8 peremtövis. A virág 4-5 cm hosszú, 4 cm átmérőjű, fehér, vagy rózsás szirmú. A magja sötét vörös, vagy fekete, +-0,5 mm széles és +-0,6 mm hosszú. Lelőhelye Bolívia a Perez-Mairana-i ut vidél<én. E cikemhen leírt, felsorolt Gymnocyciumokon kivül még sok található gyüjtem'''nyeínkbon, amelyeknek csak számuk van, vag^ éppen tiibás elnevezésuek. Ezeket a l<alctuszkereskedők üzleti ói^del<ből nevezték el, illetve a lielyszini gyűjtő mezei számaival vannak jelölve. Ha fajnevet kapnak, akkor a lizám helyett a fajnév lesz az érvényes. Libnár Antal

20 NeoUoydla smithii (MuehU) Kiad. & Pittk. í. senilis Kiad, & Pittk. n.nud. ( N. beguinii Br. & R. var, senilis Borg in Cacti Edn. I: 286, 1937 (slne diagn. lat,), etc.), Kralnz Die Kakteen 48-49, C VUIb, Jan NeoUoydia smittiü (MuehL) Kiad. & Pittk. ' Senilis'n.cv. - N. beguinii Br. & R. var, senilis Borg in Cacti End, I: 286, 1937 (sine diagn, lat,); Gymnocactus beguinii Back, var, senilis Back,; Neolbydia smittiil Kiad, & Pittk.. senilis Kiad. i Pittk., omn. n. nud. NeoUoydia smithii (Muehl.) Kiad, & Pittk. var. smithii ( Echlnocactus smithii Muehlenpfordt in Alig. Gartenz. 14; , 1846; Thelocactus smithii Borg; Gymnocactus beguinii Back, var, smithii Back,), Krainz Dte Kakteen 48-49, C Vlllb, Jan, 1972, Nopalxochia macdougallii (Alex,) Bravó n, comb, superfl. (- Nopalxochia macdougallii Marshall in Cactus No. 4; 6, 1946), Cact. Suc. Mex, 17: U9, OcU-Dec Nyctocereus serpentinus Br. & R. ver. pietatis Bravó, Cact. Suc. Mex. 17: U6-U7. OcU-Dec. 1972, Opuntia bensonii Sanch,-Mej,, Cact, Suc, Mex, 17: 47-50, 62-63, Apr.-June Opuntia excelsa Sanch.-Mej Cact, Suc. Mex. 17: 67-73, July-Sgjt. 1972, Opuntia imbricata D,C, var, cardenche (Griff,) Bravó ( O, cardenche Griff, in Rep, Missouri Bot, Gard, 19: 259, 1908), Cact, Suc, Mex. 17: U9, Oct,-Dec Opuntia imbricata D.C. var. Iloydii (Rose) Bravó (- O. Iloydii Rose in Contr. U.S. Nat. Herb. 12: 292, 1909), Cact. Suc. Mex. 17: U9, Oct.-Dec Opuntia jaliscana Bravó, CacU Suc. Mex. 17: U5-116, OcU-Dec, 1972, Opunlia leptocaulis D, C, var. brittonii ("brittoni") (Ort.) Bravó (- O. brittoni Ortega in Mex. Porest 4: 68, 1928), CacU Suc. Mex, 17: U9, OcU-Dec. 1972, Opuntia nejapensis Bravó, CacU Suc, Mex, 17: U5-U6, OcU -Dec, Opuntia robusla Wendu var, guerrana (Griff.) Sanch,-Mej. (. O. guerrana Grift, in Rep. Missouri BoU Gard, 19: 266, 1908), CacU Suc, Mex. 17: 119, OcU-Dec

21 Opuntia robusta WendU var. larreyi (Web.) Bravó (- Opu..tia larreyi Web. In Coulter in Contr. U.S. Nat. Herb. 3: 423, 1897), Cact. Suc Mex. 17: U9, OcU-Dec Opuntia santamaria (BaxU) Bravó ( Grusorüa santamaria Baxter in CacU Sacc. J. Amer. 6: 160, 1934), CacU Suc. Mex. 17: U9, OcU-Dec Opuntia subulata (Mütil.) Eng. var. exaltata (Berg.) RowU n. comb. (- O. exaltata Berger in HorU Mortolensis 410, 912; O. cumingii tiort; Cylindropuntia exaltata Back.í Austrocylindropuntia exaltata Back.) Opuntia tetiuantepecana Bravó ( O. dillenii Ker.-GawU var. tehuantepecana Bravó in CacU Suc Mex. 9: 55, 1969) Uc. 17: U9, OcU-Dec Opuntia thurberi Eng, var. alamosensis (Br. i R.) Bravó ( O. alamosensis Br. & R. in Standley in Contr. U.S. NaU Herb. 23, 5: 1676, 1926), CacU Suc. Mex. 17: 119, OcU-Dec Opuntia velutina Web. var. affinis (GriíU) Bravó (- O. affinis GrifU in Proc. Biol. Soc Washington 27; 27, 1914), CacU Suc. Mex. 17: U9, OcU-Dec Opunlia velutina Web. var. macdougaliana (Rose) Bravó ( O. macdougaliana Rose in Smiths. Mise. ColU 50: 516, 1908), CacU Suc Mex. 17: U9, OcU-Dec Paródia andreae Brandt, Stachelpost 8: I4r- 147, Nov Paródia challamarcana Ek-andt, Stachelpost 8: 1-4, Jan Paródia ignorata Brandt, Stachelpost 8: 86-87, July Paródia koehresiana Brandt, Stachelpost 8: U3-U5, SepU Paródia krasuckana BrandU KakU and. Sukk. 23: , July Pediocactus glaucus Arp n. nom. ( Echlnocactus glaucus K. Sch. in Gesamtb. d, KakU 438, 1898, non Karw.), CacU Succ. J. Amer. 44: 221, SepU-OcU Pediocactus mesae-verdae (Boiss.) A.-p (» Coloradoa mesae-verdae Boissevain in Boissevain & Davidson Colorado Cacti: 55, 1940), CacU Succ. J. Amer, 44: 22 2, SepU- OcU Pediocactus polyancistrus (Eng. & Big.) Arp ( Echlnocactus polyancistrus Eng. & Big. in Proc. Amer. Acad. 3: 272, 1856), CacU Succ. J. Amer. 44: 222, SepU- OcU 1972.

22 Pediocactus robustior (Coult.) Arp ( Ectiinocactus simpsonii Eng. var. robustior Coulter in Contr. U.S. NaU Herb. 3: 377, 1896), CacU Succ. J. Amer. 44: 222, SepU- OcU Pediocactus whipplei (Eng. & Big.) Arp (- Ectiinocactus whipplei Eng. & Big. in Proc. Amer. Acad. 3: 271, 1856), CacU Succ. J. Anier. 44: 222, SepU-OcU Pediocactus wrightiae (Bena) Arp (- Sclerocactus wrightiae Bensőn in CacU Succ- J. Amer. 38: 55, 1966), Uc. 44: 222, SepU- OcU Praearthrocereus BUXD. n. subg. (Gen. Artrocereus; Typ. A i-ondonianus Back.), Krainz Die Kakteen 48-49, C Va, Jan Pseudogrusonia Bravó n. ser, (Gen. Opuntia; Typ. Grusonia santamaria BaxU), CacU Suc, Mex. 17: 119, OcU-Dec Pseudopilocereus magniíicus Buin. 4c Bred., CacU Succ. J. Amer. 44I , Mar.-Apr Pygmaeocereus Buxb. n. subg. (Gen. A rthrocereus; Typ. P. bylesianus Andr. & Back.), Krainz Die Kakteen 48-49, C Va, Jan Rebutia albopectinata Rausch, KakU and. Sukk. 23: , SepU Rebutia brunescens Rausch, KakU and. Sukk. 23: , SepU Rebutia buiningiana Rausch, KakU and. Sukk. 23: 98-99, Apr Rebutia eos Rausch, Succulenta 51: 1-3, Jan Rebutia krainziana Kess. var. hyalacantha (Back.) Buchhelm (» Rebutia senilis Back. var. hyalacantha Back, in Der Kaklteeníreund 1: 131, 1932; R, wessneriana Bew,; R, hyalacantha Back.; R. calliantha Bew. U hyalacantha Buin. & Don.; R, kra"inziana Kess, var, wessneriana Krainz, & Haarm.), Zander Han dwörterbuch der Pflanzennamon Edn. X 743, Stuttgart Rebutia mamillosa Rausch, Succulenta 51:69-70, Apr. 1972, Rebutia margarethae Rausch, KakU and. Sukk, 23: 4-5, Jan Rebutia pulchella Rausch, KakU and. Sukk. 23: 340, Dec Rebutia wessneriana Bew. var. beryllioides Buin. & Don. (- R. calliantha Bew. var. beryllioides Buin, & Don, in Sukkulentenkunde Vll-VIIl 103, 1963; P. krainziana Kess, í. breviseta Krainz. & Haarm.), Succulenta 51: 222. Dec folvuköv,

23 /4 kaktuszok talajáról "Ahány ház, annyi szokás" tartja a régi magyar közmondás. Ez "kaktuszos nyelv-e" fordítva körülbelül ugy hangzik "ahány gyüjtö, annyiféle talajt". Van aki a föld keverékében baromfitrágyától a köszénsalakig mindent felhasznál, s növényei ragyogóan szépek. Ugyanazt a másik gyüjtö mind károsnak találja, s ha növényei gyengén fejlödnek, kevésbé tetszetösek, arra hivatkozik, olyanok mint az eredeti hazájukban. Nos, nem olyanok! Legfeljebb ugyanolyan elkínzottak, A kultúrában tartott növényeken meg kell hogy látszódjon az ember természetformáló ereje, a szép utáni olthatatlan vágya. Ha nem igy lenne, nagyonszegények lennénk, az évezredekben is alig kifejezhető növénykultúra helyett ma még mindig a vadbúzánál tartanánk, S legfeljebb vadvirágokat szedegethetnénk, A növényeink fejlődését, virágzását meghatározó tényezők közül az egyik legfontosabb a számukra optimális tápanyagellátás. Ugyan egy-másik növény leírásánál már találunk utalást az élőhelyi talaj minémüségére, de ezek számunkrtí legfeljebb iránymutatóul szolgálhatnak. Részben azért, mert a leirt élőhelyi talaj nem minden esetben a legmegfelelőbb. Legtöbb esetben csalc arra utal, hogy a felfedezett növény végtelennek tünö tűrőképességénél fogva még ezen a talajon is l<épes álni, szaporodni. Másrészben, ha az adott talajt ideálisnak tekintjük, és az öszszes szerkezeti, kémiai tényező figyelembevételével megpróbáljuk összeállítani, a hőt, fényt, csapadékot, stb, tehát a klimatológiai adottságokat, a tengerszint feletti magasságot már nem tudjuk biztosítani. Ezeket figyelmen kivül tiagyni nem lenét. Ezeken túlmenően a szabadban álő növény fejlődése nincs időhöz kötve. Tehát ráér évtizedekig, évszázadokig növekedni. Az ember pedig, korlátozott életkoránál fogva tür*^flmetlen. Mindannyian szeretnénk lövényeinket a lehető legrövidebb idő alatt virágzó, termő állapotba hozni. És itt merül fel az a kérdés, hogyan milyen talajon, milyen körülményelc k; zött? És ha most gyüjtötársaim egy csalhatatlna receptet remélnek, fájó sziwel kell bevallanom, ilyennel nem 'udok a közösségnek szolgálni. Senkit nem akarok meggyőzni, hogy az általa használt földkeverék, lenpozdorja, téglatörmelék, kőszénsalak nem alkalmas a növények tartására. Mindez all<almas lehet, ha a növény fejlődéséhez szükséges tényezőket biztosítja, A különféle tápsók használata mellett, de ellenük sem kivánok szólni, Mihát akl<or a célom ezzel a kis Írással? Csupán annyi, a kaktuszok, pozsgásnövények talajával foglalkozó irodalmunk nagyon hiányos illetve alig találunk utalást erre a kérdésre. Amit történetesen mégis olvashatunl<, bizony a jelenlegi ismereteink mellett l<ételkedést váltanak ki belölünk, (PL Hargitai L, - Nagy B, Dísznövényeit talajai és közegei c, Itönyve /Mezőgazdasági Kiadó 1971./ a kaktuszokról, illetve ta Iájukról annyit in ph 7-8 közötti l<émha'.'su legyen,) A leg- "öbb ilyen cikk régi, Idejétmúlt, több évtizede megjelent ide-

24 gennyelvü irásmü kritika náiküli forditása. Tehát csak tennlartással fogadhatjuk el őket. írásomban néhány, a növény fejlődésére döntő befolyással biró tényezőre szeretném felhívni a figyelmet, és röviden ismertetni azokat a földnemeket, amelyeket eredményesen használhatunk. Egyben biztosítani ezek ismeretében gyüjtötársaim számára a kísérletezgetés örömét. A kaktuszok, pozsgásnövények tápanyag, meteorológiai, geológiai igényei évezredek alatt alakultak ki, s váltak a növény örökletes kívánalmaivá. Ezt az örökletes kívánalmat az élőhelyétől elszakított, kulturíban tartott növények s utódaik is természetesen magukkal hozzák. /Ezért olyan nehéz egy-egy importn vény megtartása./ Földünk termőtalaja évmilliók alatt alakult ki. Erről a kérdésről számtalan írásmüben találunk közelebbi adatot. A talajt, legyen az bármilyen minőségű, ha kézbevesszük, az első ami f?ltunik, hogy különböző nagyságú részecskékből s a részecskék ragyságától fügyően kisebt>-nagyobb hézagocskákból álu Ezek a hézagok döntően határozz, k meg a talaj típusát, szerkezetét. A homoktalaj 0,2-2 mm-es szemecskékböl áll, itt a hézagok is nagyok. Az agyagtalaj részeckét 0,002 mm nagyságuok, vagy még ennél is kisebbek, természetesen a közötlijk lévő hézagocskák is ezzel arányosan kisebbednek. A homoktalaj viszonylagosan nagy hézagocskái biztosítják a víz szabad mozgását, a levegő-ellátottságot, melyre a növény gyökérzeten kivül a tápanyag feltárásához elengedhetetlenül szükséges milliárdnyi élőlény;.ek is szüksége van. Az agyagtalaj ennek az ellentéte. A vizet nenezen veszi fel. Levegőtlen, kiszáradva rögökké áll össze, megrepedezik. Ilyen esetben a növény gyökérzete elszakad A levegőtlenség, öszszetapadást még elősegíti a nagy mésztartalom, valamint a különböző élő eredetű humusz is. A két szí'lsöséges talajnem közé esnek a mezőgazdaság számára értékes talajok. Ezek felsorolása azonban meghaladná lapunk terjedelmét. Ezek helyett a minket közelebbről érdeklő, a talaj szorkozí<tét javító, tápan yagutánpótlást biztosító földnemeket, anyagokat két kérdéscsoportban igyekszem felvázolni. 1. A talaj &;-.orl<ezetét, /fizikai/ tulajdonságait javító, biztosító íoldnemok, anyagok. ' 2. Tápanytig bí;^tositó, utánpótló /kéniiai/ anyagok. / Röviden érintve az öntözővíz kérdését is./ A talaj javítására, szerkezetének tartós jó állapotban tartására elsősorban a növényi részek bomlásából, humlfíkálódásából keletkező lombföldek, komposztok jöhetnek számításba. Tartós s z e r k e z e t ű k b i z t o s í t j a a l e v e g ő, a v í z é s a I á p a n y a g o k m e g k ö tését, és "gionletos leadásukat. Tápanyagtartalmuk keletkezésük folytán alacsony, így káros anyagokat ritiíán tartalmazna!;. /pu csersav, kijliinbiiző inhibin anyagok/. K'-mlnatásuk változó, de

25 rondszorint /az íillalajtól függően/ enyhén savanyu, A humuszról röviden: az egyszerű kozetmálladék meg nem termőtalaj. Azzá a belékerülő állati és növényi any^-gok bomláaából származó humusz alakítja át, A humusz fogalma még ma sem egységes, A tudósok egész sora különböző szemszögből próbálta ezt a kérdést tisztázni. Vizsgálataik során azonban azt megállapították, hogy szenet, oxigént, hidrogént, nitrogént, fehérjeszerü vegyületek egész sorát tartalmazza. Összetételük válcozó volta, valamint a képződésük mechanizmusában fennálló különbségek kizárják, hogy egységes anyagként tartsuk számon őket, A talaj termékenységében való szerepük sem teljesen tisztázott, mégis indokolt, hogy egy különleges anyagcsoportnak tekintsük, mely savas jellege mellett nitrogéncsoportokat is tartalmazó kolloidokból áll, (kolloidok-csak elektronmikroszkóppal látható anyagszerkezetek), A humusznak a talaj tápanyag-gazdállcodásában végzett szerepe azonban már kevésbé vitatható. Befolyásolja a talaj VÍZ, levegő és hőgazdálkodasát. Bomlása során táp- és serkentő-anyagokat (hormonokat) szolgállat az alacsonyabb és magasabb rendű növényeknek. Tápanyag megkötő és folyamatosan leadó tulajdonsága mellett részt vesz a talaj biológiai tevékenységének szabályozásában is. Tehát kaktuszaink talajának hatékonyságát elsősorban humusztartalma határozza meg. Pöldl<everél;ünk összeállitáisához néhány fontosabb, ismertebb humuszt szolgáltató földnemet próbálok megismertetni; valamint egy-két talajlazitó, esetleg talajpótló /chemokulturához/ közeget sorolok fel. A lombföldek közül első helyen a bűkklombföldet kell megemlíteni. Tartós, lassan humifíkálódó szerltezetű ph 6 körüli, tehát enyhin savanyu kémhatá;5u. Kaktuszföld összeállít'sához kiválóan alkalmas. Begyűjtése azonban körülményes. Magasakéban fekvő bükköseinkben árkol<ban, gödrökben összegyűlt, a több éves lombföldet érdemes összegyűjteni. Begyűjtéséhez az erdők védelme miatt az illetékes erdőgazdaság engedélye szükséges. Akáclombföld: Tömegénél fogva számunkra a legkönyebben elérhető földnem. Bár a bükklombföld pótlására felhasználható, néhány eltérő tulajdonságára l<eu felhívnom a figyelmet. Csak félérett.íllapotban használjuk. A teljesen érelt ak.'iclombföld gyot^ san oxidálódik. (Ezért nem találunk akácerdeinkben 3-lO cm-nél vastaga.b lombföld réteget). Túlérett állapotban levegőtlenné, tömötté válik, így algásodásra, elsavanyodásra hajlamos, Magvetésh'^z a benne találhafó inhibitorok ( csirázásgáuó anyagoli) miatt nem.asználható. Viszont a félérett akáclombföid másodéves l<akluszok nevelésére kiválóan alkalmas. Laza, rostos szerkezeténél fogva növényeink dus gyöl;érl<épzüdésél segíti elő. Még egy előnye van: a különböző, növényeinlcet megtámadó gombaíólék nem Igen telopodnck MI;»H bonne.

26 A beiiyüjtés helyétől függően ph 6-7 közötti vegyhatásu, Fenyölom'jföld: Gyüjtötársaim körében indokolatlanul, csak Levesek által használt földnem. A bükklombföldnél rendszerint savanyúbb ph í'-6 értékű. Elsősorban az erdei fenyő és a fe- Uctefenyö lonibíöldje jöhet számításba. Felérett állapotban íiasziiúljuk. Évekig biztosítja talajunk jó szerkezetét. Gyertyánlombföld; Hasonló a bükklombföldhöz, csak alacsonyabb ph 5rtékü, Rendszerint bü;-.kel vegyesen találunk gyei-tyánosoi:at, Tölgylombföld: Számunkra, bár eléggé hozzáférhető, nem igen la.iet számításba. Nagy a csersav tartalma, A humuszképződés,.1 túpanyagfeltáródás is kedvezőtlenebb az egyéb tárgyalt loml>löldekénél. Ha még,is fel. lasználjuk, szálas tőzeggel keverjük. Ny.'ii^ és vadgesztenyelombföluek: Gyakorlati felhasználásuk t il nagy csersavtartalmuk miatt nem ajánlatos. Komposztok; Az út menti fák lehulló lombja az előbb emiitett nyái^ és vadgesztenye leveleln-k kivételével alkalmas, elégetés iielyett, komposzt Icészitésére, Ugyanúgy felhasználhatjuk a leka-.-^-.ált fiivet, különböző egészséges növv?nyi hulladékot. A komposzli'ilásra líerülő növényi anyagnál rendszerint elkövetünic egy jelentős hibúu Figyelmen kivül ha.^yjuk, hoi^y a ro.stanyag lebontá.sát riitrog.'nnel ti'plálkozó apró kis élőlények végzik. Tehát a levegő mellett erre is szükség van. Ezért ne sajnáljuk a komposztolásra kerülő növényi hulladékra köbméterenkiint 1-2 kg nitrogén műtrágya kis.. órás/iu A líomp.sztálás gyalcorlatban nem más, mint a s -.erves anyattok egys erü szerves vegyületel;l;é való át..lakitása mikroorganizmusok részvételével. A keletkező humusz-anyag kiválóan alkaliii.js földkeverékünk összeállitásához. De azért vigyázzunk! A háztartásban egyre jobban terjednek a szintetikus mosó-, mosogatószerek, ilyen vizet ne öntsünk komposztelepűnkre. Lerontjuk komposztunk értékét, s nemkívánatos vegyi anyagok halmozódnak fel bwnne. Szerves trágyák, valamint kevés mész adag.olása előnyös, mert a leíjontásban részt vevő baktériumok számára a gyengén lul>,os kémhatás anyag serkentő hatással bír. Arra figyeljünk, liijyy komposzt prizmánk összerakás ut^n ne melegedjék túl f>c5-70 C fok az ideális. Ezen a nöfokon a káros növényi és állati kórol;ozók elpusztulnak. 70 C fok felett azonban öntözéssel liuleríí.ií"ik Itell, IvUlönben municánk kárbavész, csal< értélctelen anyat^ot kapunk. Gyep színföld ellnek nevozzűlí az ősgyepes terűletel<en, pilkinfios takarmánynövények alatt több év után kialr.kult lo-15 cm-es iihjrzsalékos, humuszban gazdag földet. Származásuk szerint meg- U nlönböztelünl.. édesfüvü és savanyu gyep színföldet. Az édesfüvü j^yepszinföld pll értéke 7-8 körül van. Magnézium és jnésztartaliiia nai;yrészbcn növényeink számára oldható állapotban vannak. A savanyú {.-yepszinföldek rendszerint a folyók áriéri legelőin alakulnak ki.

27 Az itt kialakult tt.lajok az időnkénti viz alá kerülés folytán kilugo-ódtak, tápanyagban szegények, ph értékük alacsony, (pl. Hanaág) A Kaktuszföld összeállitásánál legtöbb gyűjtő használ különböző mennyiségű tőzeget. A gyakorlatban a talaj ph- értékének csökkentésére. Pedig ezen túlmenően a tőzeg a nagyon fontos talajlazitó, levegőt, tartós viztárolást biztosító közeg. Hazai tőzegeink közül elsősorban az osli tőzeg az, amit felhasználhatunk, A ph érteke 3,5-4 között van. Az ócsai, valamint az egyéb tőzegeinlc rend ;-,9rint meszesek, sok kotut tartalmaznak. Gyakori lati értékük ala. aony, Trágyaföldelt: Mint tápanyagbiztositó, tartalélcoló fölcínem elsősorban a marhatrágyaföld jöhet számításba. Renaszerint közömbös!<émhatásu, jelentős humusztartalmánál fogva talajszerlcezet javitó közeg. Tápanyagai lassan bomlanak le, igy hoi.szú ideig biztosítják a növény fejlődését, A nyomelemeket szinte hiány nélkül tartalmazza. Más trágyák földdé erielve alig ismertek. Pedig érdemes lenne Icisérletezgetni. Tudom, hogy most néhány régi gyűjtőtársam összes tövisei az ég felé mereanek. K' ktusz és trágya! Rögtön hivatl;oznalc arra, hogy a természetben ugyan lei trágyázza a l-,aktuszokaí? Senki, De ha mi szebbet akarunk, mint a természet mostoha viszonyai között tengődő növények! Rögtön készek is a féligazságot rejtő példcíkkal: a trágyázástól túlhizott, ritíía tövisű, alig virágzó növényekicel. Nem az a baj, hogy trágyázunk. Hanem az, hogy egyoldalúan, rendszerint csak nitrogént kaptak növényeink. A laza nagyra növekf aett sejtek kevésbé ellenállóalí. Igy könnyen elpusztulnak. És as lenne a kísérletezgetés gyakorlati értelme, hogy a kellő kémif egyensúly fenntartása mellett a lehető legszebb növényi tudju". felnevelni a legrövidebb idő 1-itt, }laromfitrágyaföld: Ez lehetne az egyik kiindulási pont kisér^ letei.getéseinknél. Néhány gyűjtő'társamról tudom, hogy föld keverékük összeállitásánál különböző érettségű baromfi /galamb/ trágyát használtak fel. Az eredmi'jny: meglepően gyors növelcedés, erős, szép tövisek és bő virágzás volu A; t sem hallgathatom el, hogy egyik- másik ilyen spontán kísérletnél a növények közül néhány elvesztette gyökérzetét és lényegesen elmaradt a fejlődésben. Ezt helytelen keverésnelc, a tultrágyázásból adódó plazmolizisnek lu'jhatjuk be. A baromfitrágyálí sok oldható foszfort és meszet tartalmaznak, tehát ajánlatos az óvatosabb adagolásuk. Egyéb trágyaféleséghez nagyon líevés gyüjtötársunk jut. Általános elv, hogy trágyafélét frissen soha nem nasználjjrid. És mit tegyen a városban élő gyűjtő, aki az edaig tárg/alt földnemeket csak az irodalomból ismeri? Számukra néhány megoldást (ha nem is teljes értékűt) tudok javasolni. Az egyik ilyen megoldás a kirándulásokon, hegyi turálcon összegyüjtögetfett lomfc)- föld felhasználása. A másik megoldás, a virágüzletekben, magkereskedésekben kapható "Florasca" földkeverék. A Plorai-ca földkeveréltet a Győr-Sopron megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat gyártja osli tőzeg felhasználásával. Szericezeie, szerves-s-ervetlen anyag aránya a növényeink számára optimális.