ykepome Pene : OTweT B AnafleMKH HayK othochtejibho HCCJieAOBaHHM MecT0npoH3pacTanHH H BbipamH-

Átírás

1

2 T A R T A L O M J E G Y Z É K Rt. Madas András: Az ERDÉSZETI LAPOK alapításának 100 évfordulójára 1 Dr. Keresztesi Béla: Az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetségének (IUFRO) XIII. kongresszusa 2 Dr. Járó Zoltán: Fontosabb fafajaink elterjedése 7 Dr. Szepesi László: Magyar erdőgazdasági gépek a KOST nemzetkc'zi összehasonlító vizsgálatain ' Jéro'.ie Bűnét Termőhelykutatási és nyárfatermesztési beszámoló a Tudományos Akadémián 28 Dr. Magyar Pál: Dr. Jávorka Sándor, Szemere László: Néhány szó a fák és a gombák kapcsolatáról 34 Tihanyi Zoltán: A hektáronkénti törzsszám és a fatömeg összefüggése 37 Meskó József: Műszaki fejlesztés a Kiskunsági Állami Erdőgazdaságban 39 Kolossváry Szabolcsúé: Szovjet folyóiratszemle első feléről 44 Hátlapon: A száz éve alapított ERDÉSZETI LAPOK első példányának boritólapja C O A E P W A H H E JJ-p Madám Andpam : K crojie-rmo co BpeMeHH BbinycKa jiecoboactbehhbix wypnajiob 1 /J-p Kepecmeiuu Béna : XIII. KOHrpecc MewAVHaponnoro CoK>3a Haymio-HccjieAOQaTeJifaCKHX HHCTH- TyTOB JlecHoro X03HHCTBa 2 Jl-p fipo 3oAmaH : PacnpocTpaHeHHe Hanöojree BSJKHHX ApesecHbix nopc-a 7 JJ,-p Ceneuiu JlacAo : JTecoxo3HíícTBeHHbie MauiHHti BeHrpHH, npuhhmabluhe ymacthe Ha MewAyHapoAHbix CpaBHHTeJIbHblX OnUTax COBeTa 3K0H0MMHeCK0ÍÍ B3aHMOI10MOU4H 23 ykepome Pene : OTweT B AnafleMKH HayK othochtejibho HCCJieAOBaHHM MecT0npoH3pacTanHH H BbipamH- BaHHH TonoiiH : 28 /J-p Madnp Fia/i : JlBopna LUaHAop rr 31 CeMepe JlacAo : HeKOTopbie 3aiweMaHHji OTHOCHTeJibHO CBH3H Mewfly ApeBocTOíiMH H rpyőamh 34 Tuxami 3ojiman : 3aBHcnM0CTb Me>KAy KOjiH^ecTBOM CTBOJIOB Ha rektap H 3anacoM APeBecHHW 37 MeuiKo Flo3íce<fi : TexHHHecKoe pa3bhthe KHUiKyHmarcKoro rocnecxc-3a 39 KoAOMceapu CaőoAtne : Oo3op COBGTCKHX wyphajiob 3a nepboe nonyroahe 1961 roaa 44 Ha nocneahem ctpaiihue >KypHajia : OöAootcKa McypnaAa nepeoeo oőpa3ija, Komopuü 6UA ebmyujeh 100 Aem momy Ha3ad. S O M M A I R E Dr. Madas A.: 100 ans de la fondation de la revue Erdészeti Lapok" 1 Dr. Keresztesi B.: Le XIII. Congrés de 1'Union Internationale des Instituts de Recherches Forestiéres ÍIUFRO) 2 Dr. Járó Z.: La répartition des principales éspéces forestiéres en Hongrie.. 7 Dr. Szepesi L.: Machines forestiéres hongroises aux essais comparatives internationales du Conseil de l'aide Economique Réciproque 23 Jérorne 11.: Compte rendű de la recherche des stations forestiéres et de la populiculture á. l'aeadémie des Sciences 28 Dr. Magyar P.. Dr. Sándor Jávorka Szemére L.: Quelqufs mots sur la relation des arbres aux champignons 31 Tihanyi Z.: ReJation parmi le nombre des tiges par ha et le volume 37 Meskó J.i Développement technique chez l'économie Forestiere Kiskunság 39 Mme Kolussváry Sz.t Revue des revues soviétiques d - j I. sernestre En revesse: La couverture du premier exe-nplaire de la revue Erdészeti Lapok", il y a. cent ans. A lapban megjelent tanulmányok szerzői: Dr. Járó Zoltán, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, tudományos munkatárs, EKTI, Budapest; Jérőme René főmérnök, OEF Budapest; Dr. Keresztesi Béla, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora, az Erdészeti Tudományos Intézet igazgatója, Budapest; Kolossváry Szabolcsné, műszaki ügyintéző ERTI, Budapest; Dr. Madas András, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, az Országos Tervhivatal mezőgazdasági főosztályának vezetője, Budapest; Dr. Magyar Pál, a biológiai tudományok doktora, tudományos munkatárs, ERTI, Sopron; Meskó József műszaki csoportvezető, Kiskunsági Állami Erdőgazdaság, Kecskemét; Szemere László gombaszakértő, Hárskút; Dr. Szepesi László, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, az ERTI igazgatójának helyettese, Budapest; Tihanyi Zoltán egyetemi tanársegéd, Erdőmérnöki Főiskola, Sopron.

3 /-3z,,^rdészeli í2apok alapításának századik éofordulójára Megilletődéssel lapozgatja az ember az Erdészeti Lapok első évfolyamának példányait. A magyar erdészeti irodalom megteremtése a szabadságharc bukása után, az önkényuralom éveiben szinte. reménytelen feladatnak látszott azon néhány lelkes ember előtt, akik célul tűzték ki maguk elé, hogy a magyar erdészet kérdéseiről magyar nyelven fognak szólni a szakközönséghez, az érdeklődőkhöz. A magyar birtokos osztály külföldről hozatta az erdeik kezeléséhez szükséges erdészeket, magyar erdészeti szaknyelv nem volt, akik tehették volna, anyagilag nem támogatták az ügyet és így az előfeltételei sem voltak meg egy magyarnyelvű erdészeti folyóirat megindításának. Az akkori helyzetet jól jellemzi az alábbi idézet, amely az Erdélyi Gazdasági Egylet igazgató választmányától érkezett 132/ szám alatt Scherffel Róbert címére, aki egy magyarnyelvű erdészeti folyóirat megindítását javasolta. Az egyesület nevében gr. Bethlen János elnök többek között az alábbiakban utasítja el a javaslatot: Az indítványozott folyóirat megindítására Egyletünknek nincs tőkéje, azzal pedig, hogy részvény útján lehessen azt fenntartani, nem lévén hazánkban e szaknak magyar irodalma, sem olvasó közönsége, nem merjük magunkat biztatni." Számos helyen, hivatalos és társadalmi fórum előtt megtett, de el nem fogadott javaslat, sok-sok vita, keserű csalódás után derekán megjelent az előfizetési felhívás az Erdőszeti Lapok"-ra, amelynek célja a magyar erdészeti irodalom megteremtése volt. Vágner Károly és Divald. Adolf vállalkozott arra. hogy a lapot 1862 január 1-én elindítsák SL-Z-ÍRI, nogy a lap tiszta jövedelme elsősorban a magyar erdészeti szaknyelv, a magyar erdészeti műszótár megalkotására fog fordíttatni. Így is történt. A lap az évi számadás szerint 477 példányban jelent meg és tiszta jövedelme 165 f. 18 kr. a műszótár előmunkálataira, a néaraet rész kinyomatására szolgált. Ezt a német szakszöveg gyűjteményt küldték ki az önként vállalkozóknak azzal a céllal, hogy...vidékükön, a nép, hivatalnokok, vagy munkások száján éld erdészeti műszavakat összeszedvén, azokat a német rész illető szavai mellé írják. Azon műszavak kifejezésére pedig, melyek még magyar nyelven nem léteznek, mindenki jó hangzású és a szó értelmét kifejező magyar szót fog ajánlani." Így indult el az erdészeti magyar irodalom száz évvel ezelőtt és érkezett el mai színvonalára, amikor az Erdészeti Lapok utódja AZ ERDŐ több mint 5000 példányban jelenik meg, cserepéldányok, előfizetések révén havonta több mint 30 országba jut el és az ERTI, a Főiskola, az Országos Erdészeti Főigazgatóság időszakos kiadványaival, a magyar erdészeti szakkönyvekkel együtt tanúsítja a magyar erdőgazdálkodás, az erdészeti tudomány számottevő eredményeit.

4 Ez a száz év nem volt töretlen fejlődésű; az új és a régi, a haladó és visszahúzó erők harca a lap hasábjain is tükröződött. Amint és ahogy a lap kezdett terebélyesedni, majd a később 1866-ban megalakult Országos Erdészeti Egyesület lapja lett és egyre inkább kezdett jelentősége növekedni, az erdőbirtokosok is igyekeztek egyre inkább befolyásuk alá keríteni és érdekeik szolgálatába állítani. Ugyanakkor az erdészek, a szakemberek jó része több-kevesebb sikerrel, de végig harcolt a lap hasábjain a magánérdekekkel szemben a közösségi érdekekért, a magyar erdőgazdálkodás fejlesztéséért. Ez a váltakozó sikerrel folyó, de alapjábanvéve egyenlőtlen harc a felszabadulással ért véget és a három évi szünet után, 1948 október havában megjelent Erdészeti Lapok már az egész magyar erdészeti szakközönség erdészek, technikusok, mérnökök számára szólt és az állam, a közösség tulajdonába vett, az egész népgazdaság, az összes dolgozók érdekeit szolgáló erdőgazdaság fejlesztését tekinti feladatának. Ez a rövid megemlékezés nem tűzhette ki céljául a magyar erdészeti szakirodalom százéves évfordulója alkalmával annak részletes elemzését, méltatását. Az évforduló méltó megünneplésére Debrecenben a vándorgyűlés keretében fog sor kerülni, ahol az előadások mellett a résztvevők kiállításon is megismerkedhetnek mindazzal, amit az elmúlt évszázadban a magyar erdészeti szakirodalomban elértünk. dr. Madas András az Országos Erdészeti Egyesület elnöke Az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetségének (IUFRO) XIII. Kongresszusa Dr. K E R E S Z T E S I B É L A Az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetsége (IUFRO) XIII. Kongresszusát Bécsben, a kongresszusok városában tartotta szeptember ig. A IUFRO a nemzetközi együttműködést szolgálja az erdőgazdálkodás és az erdőgazdasági termelés egész területére kiterjedő tudományos kutatásban. Működését elsősorban a következő módokon fejti ki: Elősegíti a különböző országokban, az erdészettudomány különböző szakágazataiban dolgozó kutatók között az eszmék kölcsönös kicserélését, valamint olyan megállapodások létrejöttét, amelyek közös kutatási programok elkészítésére és az ezek végrehajtásában való együttműködésre irányulnak. értekez Időközönként erdészeti tanulmányúttal egybekötött tudományos leteket szervez. Az erdészeti kutatásban alkalmazott terminológia egységesítésére, valamint a módszerek szabványosítására törekszik, amennyiben ez lehetséges és célszerű. Gondoskodik a nemzetközi erdészeti bibliográfia állandó kiegészítéséről és javításáról. A Szövetség együttműködik más tudományos, műszaki vagy egyéb kulturális jellegű nemzetközi szervezetekkel, különösen az Egyesült Nemzetek Szövetsége Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével (FAO), és támogatja mindazon kutatásokat, amelyek e szervezet számára különösen fontosak. A Szövetség szervei a következők: a kongresszus, a Nemzetközi Tanács, az

5 Állandó Bizottság, az Elnök és az Alelnök, valamint a szekciók. A kongresszus a Szövetség tagjainak a közgyűlése, amelyre minden tagintézet annyi képviselőt küldhet, ahányat akar. A kongresszus 3 5 évenkint ül össze és kizárólag technikai és tudományos kérdésekkel foglalkozik. A Nemzetközi Tanács, amely minden tagország egy-egy képviselőjéből áll, a Szövetség működését irányító legfelsőbb instancia. A Nemzetközi Tanács jogkörének egy részét átmenetileg ráruházhatja az Állandó Bizottságra. A 14 tagból álló Állandó Bizottság a Szövetség végrehajtó szerve. A Szövetség tudományos tevékenysége több szekcióban folyik, melyeket az Állandó Bizottság javaslata alapján a Nemzetközi Tanács hozott létre. Ez idő szerint a következő szekciók működnek: A szekció száma feladatköre vezetője 01 Erdészeti bibliográfia és terminológia E. Saari (Finnország) 02 K. Mantel (NSzK) 11 H. C. Storey (USA) 21 F. Uichard (Svájc) 22 J. D. Matthews (Anglia) 23 M. van Miegrot (Belgium) 24 A. Biraghi (Olaszország) 25 F. Eirat (Törökország) 31 N. K. Eermannsen (Dánia) 32 E. G. Locke (USA) 41 J. Samset (Norvégia) A különböző szekciók munkáját a szekcióvezetőkkel kibővített Állandó Bizottság koordinálja. A kongresszust a bécsi Schwarzenberg-Platz-on álló Ipar Házának dísztermében nyitották meg ünnepélyesen. 39 ország 148 tagintézetének több mint 750 képviselője előtt hangzott el J. Macdonald elnök megnyitó beszéde. Nekünk magyaroknak jól esett hallani megemlékezését dr. Roth Gyula professzorról, aki ig a Szövetség elnöke volt. A 88 évet megért Roth professzorra a kongresszus idős résztvevői jól emlékeztek és nagyra értékelték a Szövetségben betöltött szerepét. A megnyitón a vendéglátó Ausztria részéről a mező- és erdőgazdasági miniszter, Bécs város polgármestere, a Hochschule für Bodenkultur igazgatója, a FAO részéről pedig az Erdészet és Erdei Termékek Osztálya igazgatója üdvözölte a kongresszust., A megnyitó után megindult a munka a Nemzetközi Tanácsban, az Állandó Bizottságban és a szekciókban. A Hochschule für Bodenkultur korszeri! előadótermeit egy hétre hatalmába vette a nagyszámú szekció, a zsúfolásig megtelt auditóriumokban több száz előadás, referátum hangzott el és estékbe nyúló viták alakultak ki. Fáradhatatlanul dolgoztak a német, angol, francia tolmácsok, de nem volt ritka eset, hogy egy-egy kutató három nyelven tartotta meg előadását és szabadon vitatkozott a Szövetség bármely hivatalos nyelvén. A Szövetség 3 hivatalos nyelvével kapcsolatosan egyízben vita alakult ki a Nemzetközi Tanácsban, javasolták ezek számát 5-re bővíteni. A vita azonban arra a megállapodásra vezetett, hogy nyelvismeret nélkül ma már nem lehet eredményes tudományos kutatómunkát végezni, a Szövetség hivatalos nyelveinek számát tehát nem bővíteni, hanem szűkíteni célszerű. A két főből álló magyar küldöttségnek csak két szekció (21. Termőhelykutatás és 23. Erdőművelés) munkájába volt alkalma bekapcsolódni, a Nemzetközi Tanácsban azonban módunk volt összefoglaló értékelés formájában valamennyi szekció munkájáról képet nyerni, s ezért röviden megpróbálunk mindegyiknek a munkájára kitérni. 01. A bibliográfiai és terminológiai szekció elkészítette és angol eredetiben,

6 majd német, spanyol és francia fordításban megjelentette az oxfordi erdészeti decimális osztályozási rendszert. Jelenleg a portugál, olasz, lengyel és török fordítás készül. Folyamatban van a többnyelvű erdészeti terminológia kidolgozása is. Ezideig mintegy 300 erdészeti szakkifejezés több nyelvű kartonja készült el, az egész munka befejezéséhez még további 5 év szükséges. Az Egyesült Nemzetek Szervezete különböző szerveiben és akcióiban résztvevő, egyre gyarapodó számú erdészeti szakember részéről azonban fokozódik az igény a több nyelvű erdészeti terminológia mielőbbi bevezetésére. A szekció ezért javasolta az erdészeti szakkifejezések ideiglenes több nyelvű jegyzékének a kiadását, amely csak magukat a kifejezéseket tartalmazná, meghatározásukat nem. Elkészítette a szekció és 1962-ig meg is jelenteti a világ erdészeti folyóiratainak és időszaki kiadványainak a listáját. Javaslatot készített az erdészeti filmek osztályozására és katalogizálására. A szekció kezdeményezésére a FAO és a IV. Erdészeti Világkongresszus javasolta az egész világon megjelenő erdészeti kiadványok kiadóinak, hogy a címet, az illusztrációk, rajzok, táblázatok stb. szövegét, valamint minden cikk összefoglalóját angolul, franciául, németül vagy spanyolul is közöljék minden olyan esetben, amikor az eredeti nyelv nem az említettek egyike. A szerző hivatalos rangját szintén közölni kell. Megelégedéssel állapította meg a szekció, hogy ez az eljárás szokásossá vált. A bécsi tanácskozás ezzel kapcsolatban még úgy határozott, hogy javasolja a kiadóknak: a fontosabb cikkek szerzőinek hivatali címét is közöljék, hogy az érdeklődőknek lehetőségük legyen a kapcsolat gyors felvételére. 02. Az erdészettörténeti szekció most létesült, felállítását a XIII. kongreszszus határozta el. Az erdészettörténet magába foglalja mind a természetes, mind a mesterséges erdők történetét, az erdősültség változásait, az erdőgazdálkodás történetét, a fahasználat történetét, az erdészeti törvényhozás történetét, az erdőrendezés történetét, az erdőbirtok- és erdőhasználati jog történetét, az erdészeti irodalom történetét és a nevesebb erdészeti személyiségek élettörténetét. A szekció feladata irodalom, archivális anyagok, életrajzok, s egyéb erdészettörténeti dokumentumok gyűjtése és ezzel segítségnyújtás nemzeti gyűjtemények, régiségtárak és dokumentációk létesítéséhez; feladata továbbá az erdészettörténeti munkamódszerek kialakítása és koordinálása, útmutatók kiadása erdészettörténeti kutatásokhoz. 11. Az erdő egyéb hasznos tulajdonságaival foglalkozó szekcióban három általános témát vitattak meg: a) Vízgyűjtőterületek erdeinek szakszerű kezelése és hatása a vízháztartásra; b) Az erdők szerepe az árvíz és az erózió elleni küzdelemben; c) A szélvédő erdősávok hatása. Az első témával kapcsolatban hangsúlyozták a kölcsönös tájékoztatás szükségességét a kutatási eljárásokat és eszközöket, valamint a mérési módszereket illetően. 21. A termőhelykutatási szekció erdőtipológiai, talajtani, éghajlattani, biológiai és ökológiai kérdésekkel foglalkozott. Az erdőtipológiát illetően beszámoltak a V. N. Szukacsev által kezdeményezett módszertani összehasonlító kísérletek helyzetéről. E kísérletek során Braun Blanquet, Szukacsev és Mroczkiewicz módszere szerint párhuzamos tipológiai térképezést végeznek Svájc, a Szovjetunió, Lengyelország és az NDK területén, annak érdekében, hogy világviszonylatban egységes tipológiai módszert dolgozzanak ki. Több ország Magyarország, Belgium, Kanada, Olaszország és Jugoszlávia kérte e kísérletek rávonatkozó kiterjesztését. A kísérletek első értékelése 1962-ben történik meg és ekkor döntenek a további kiterjesztést illetően is. Foglalkozott a szekció egyes nemzeti parkokban és erdőrezervációkban folyó ökológiai vizsgálatok

7 metodikájának egységesítésével. A talajtani problémák köréből a faállományoknak a talajra gyakorolt hatása került napirendre, főleg a németországi mesterséges eredetű lucosokban végzett talajvizsgálatok keltettek érdeklődést. Ezek kimutatták, hogy talajleromlást vagy növedékcsökkenést 150 év elteltével sem lehet tapasztalni. Célul tűzte ki a szekció olyan ismertetőjelek keresését, amelyekből a talaj termőképessége a helyszíni felvételek során elbírálható. Érdekes volt az amerikaiaknak az a beszámolója, amely szerint grafikonokba rögzítve az egyes termőhelyi tényezőket, sikerült elvégezniök a termőhelyek minőségi Osztályozását. Figyelmet érdemelnek a növények egymásra kifejtett kölcsönös hatásának, s a gyökérváladékok növekedést gátló vagy serkentő szerepének megállapítására vonatkozó vizsgálatok eredményei is. 22. Az erdészeti növénytani szekció erdészeti genetikával és fiziológiával foglalkozik. Hangsúlyozták a származási kísérletek és vizsgálatok kiterjesztésének szükségességét. Elhatározták a folyamatban levő nemzetközi származási kísérletek jubileumi felmérését 1962-ben, a kísérletek 25. évében. Javasolták az erdészeti növénynemesítők konferenciájának megrendezését Svédországban 1963-ban. 23. Az erdőművelési szekció igen sok kérdéscsoportot tárgyalt. Maga ez a körülmény is arról tanúskodik, hogy az erdészeti közvélemény érdeklődésének homlokterében ma az erdőművelés fejlesztése áll. A később ismertetendő tanulmányutak is ezt mutatták: három egymással párhuzamosan lebonyolított tanulmányút volt ugyanis, egy erdőművelési, egy erdővédelmi és egy műszaki problémákkal foglalkozó és az összes résztvevő mintegy 70%-a. az erdőművelési tanulmányúton vett részt. A szekció megtárgyalta a IUFRO új faosztályozásával kapcsolatos tapasztalatokat. Ezek szerint a legutóbbi kongresszuson alkalmazásra ajánlott faosztályozás jónak bizonyult. Megvitatták a lábon álló fák minőségi ismertető jegyeiről készített referátumot. A szekció utalt a minőség összehasonlításra alkalmas, számszerű kifejezésmódjának nagy fontosságára és ajánlotta az alkalmazott módszerek további fejlesztését. Foglalkoztak az erdőművelési munkák hatásának vizsgálatára irányuló kutatómunka megszervezésével. Tárgyaltak azokról az erdőművelési problémákról, amelyek a vékonyabb választékok értékesítésénél jelentkező nehézségek következtében állnak elő. Érdekes adatokat közöltek a görögországi nyárállományokban folytatott gyérítési kísérletekről. A csemetekerti talajjavítás és a gyamok elleni védekezés kérdéseivel kapcsolatban nagy érdeklődés nyilvánult meg a vegyszeres gyomirtás iránt. Szembeötlő volt azonban a vélemények különbözősége: a résztvevők egymásnak ellentmondó tapasztalatokról számoltak be. Kiderült, hogy a vegyszeres növényirtás alapjaival az erdészeti kutatás alig foglalkozik. Általánosságban az a vélemény alakult ki, hogy a vegyszeres gyomirtás, a mechanikai talajápolás és a trágyázás együttes alkalmazása célravezető. Több referátum hangzott el a gyökérképződés, gyökérnövekedés és gyökérkonkurrencia kérdéseiről. Ismertettek új módszereket és műszereket. Az osztrákok ismertették a kryoskopia alkalmazását az erdészeti kutatásban. Kimutatták, hogy az ozmotikus nyomásokat összefüggésbe lehet hozni a különböző nyárklónok fagyellenállóképességével. Megállapították továbbá, hogy a Chermes viridis csak az alacsony sejtnedvkoncentrációjú, azaz alacsony ozmotikus nyomású lucokat támadja meg. A belgák új műszert mutattak be, amely lehetővé teszi a leveleken áteresztett, ilieve visszavert fény minőségének a megállapítását. A jugoszlávok beszámoltak különböző fafajok magassági növekedésének ritmusára vonatkozó kutatásuk eredményeiről. Élénk vita folyt a trópusi erdőművelés problémáiról, ennek jelentőségét aláhúzza az a tény is, hogy a világ erdeinek a fele a trópusokon van. Ezért javasolta a szekció IUFRO kongresz-

8 szus létrehozását a trópusi országok valamelyikében. Végül megállapította a szekció, hogy a vadgazdálkodás egyre erősebben érezteti hatását az erdőművelésben a föld minden részén, s ezért programjába vette, hogy fokozott mértékben foglalkozik az ezzel kapcsolatos problémákkal. 24. Az-erdővédelmi szekció a következő kérdéscsoportokról tárgyalt: a populáció dinamikáról, a mykorrhiza kutatásról, a nemzetközi együttműködésről az erdei károsítok és betegségek kutatása terén, valamint az ipari füstkárokról. Elhatározták a különösen veszélyes betegségek kommentált jegyzékének az összeállítását minden kontinensre vonatkozóan, valamint azoknak a nemzetközileg elismert patológusoknak a névsorba foglalását, akik a növényzárszolgálati szervezeteket kellő tanácsokkal láthatják el a különböző országok és kontinensek erdőállományaira veszélyes betegségekre nézve. Elhatározta továbbá a szekció, hogy azoknak az egész világon ismert erdei betegségeknek a megtárgyalására, amelyek más kontinensre történő behurcolásuk esetén nagy veszélyt jelentenek, 1963-ban nemzetközi symposiont szervez Rómában. Az ipari füstkárok vonatkozásában kiemelték az ellenállóképes fajták kiválasztásának fontosságát. 25. A faterméstani és hozamszabályozási szekció megvitatta az erdei termőhelyek fatermőképességének meghatározását éghajlati mutatószám segítségével és megállapította, hogy bizonyos termőhelyek fatermőképességét kielégítően meghatározhatja a talaj termékenységének meghatározásával kiegészített éghajlati mutatószám. Megtárgyalták a légifényképek erdőgazdasági alkalmazásának a lehetőségét. Felhívták a figyelmet az elektronikus számológépek gyors fejlődésére és ezeknek az erdészeti kutatásban való alkalmazására. Űgy határoztak, hogy kimutatást kell készíteni az erdészet szempontjából szóbajöhető gépekre már felállított feladatokról, s listát kell összeállítani azokról a kutatókról és szervekről, akik, illetve amelyek ezeket a gépeket használják. Hangsúlyozták a statisztikai módszerek alkalmazásának jelentőségét az erdőgazdaságban és az erdészeti kutatás terén. Javasolták egy olyan könyvtár szervezését, amelyben a statisztikai módszerek erdészeti alkalmazásáról szóló tanulmányok kerülnének összegyűjtésre. Foglalkoztak az erdőgazdasági mérések szabványosításával és javasolják az erdőgazdasági műszerekről összegyűjtött értesülések nyilvánosságra hozatalát. 31. Az erdészeti gazdaságtani szekció javasolta valamennyi országnak, hogy a jövőben az általa kidolgozott Erdészeti üzemgazdasági terminológia" szerint alkalmazzák az üzemgazdasági fogalmakat. Javasolta a szekció az egyik munkacsoport által kidolgozott, az erdőgazdasági üzemek számlakeretére vonatkozó javaslat elfogadását és a FAO-val való közlését. Megtárgyalták a munkatermelékenység mérésének a problémáját és hangsúlyozták, hogy a munkatermelékenységnek nemzeti és nemzetközi alapokon való megbízható méréséhez meg kell javítani a terminológiát és a statisztikai feltételeket. Célul tűzték ki annak kutatását, hogyan lehet a lábon álló fakészlet változásait az eredményszámításban és a mérlegben a legcélszerűbben és a legegyszerűbben figyelembe venni. 32. A munkatudományi szekció megtárgyalta a zajról és a vibrációról szóló jelentést és megvitatta a fakitermelési munkákról készített referátumokat. Ezek közül a gmundeni nemzetközi teljesítmény összehasonlító vizsgálatról szóló tartalmazott különösen érdekes megállapításokat. Kézi fakitermelésben cm átlagátmérőjű lucfenyves gyérítésében hasonlították össze svéd, német és osztrák munkások teljesítményét. A svéd munkások mégegyszer akkora teljesítményt (8 11 m 3 -t egy 8 órás munkanap alatt) nyújtottak, mint \

9 az osztrák és német résztvevők. A munka tárgya és körülményei azonosak voltak. A használt modern, specializált kéziszerszámok is csak kevéssé különböztek egymástól. A svéd munkások munkakedvükkel, nagyobb munkaintenzitásukkal, a munkaidő jobb kihasználásával, a tervszerűen átgondolt technológiával és a fiziológiailag gazdaságos és célszerű munkafogásokkal érték el a többlettelj esítményt. 41. Az erdei termékek, kutatásával foglalkozó szekció három munkacsoportot hozott létre, amelyek közül egyik a faanyagok minőségi vizsgálatával foglalkozik, másik a faanyagok viselkedésével tűz esetén, harmadik a fafűrészelés és gépi feldolgozás kutatásával. Az egyes szekciók munkájának ebből a rövid ismertetéséből is kitetszik, hogy az erdészeti kutatás nagyot lépett előre az elmúlt évtizedekben. A régi hagyományos módszerek mindinkább a múltéi lesznek a kutatómunkában, helyettük a korszerű tudomány és technika eredményeire támaszkodó modern erdészeti kutatás van kialakulóban. Ilyen kutatómunka kiterjedt nemzetközi kapcsolatok nélkül nem valósítható meg. Ezeket a kapcsolatokat eredményesen ápolja és fejleszti a IUFRO. Számunkra hátrányos volt, hogy a második világháború után nem vettünk részt ennek a szervezetnek a munkájában, s most, hogy sikerült újra bekapcsolódnunk, élnünk kell az általa nyújtott lehetőségekkel. Fontosabb fafajaink elterjedése Dr. JÁEÓ Z O L T Á N Az általános tudáshoz, különösen az erdészek számára, szükséges a fafajok elterjedésének az ismerete. Az erdészeti oktatás alaptárgyainak, méginkább szaktárgyainak a tanításához is elengedhetetlen tájékozódni a fafajok elterjedéséről. A gyakorlat számára sem közömbös ez, mert a távlati tervezések, az országos erdőgazdasági irányítás számára is komoly segítséget jelent. A fafajok termőhelyigény kutatásában a tervszerűséget és rendszerességet biztosítja. Az erdőgazdasági üzemtervek az ország erdőterületének több mint háromnegyed részéről elkészültek. A részletes erdőleírásból a fafaj statisztikát is el lehetett készíteni, tehát a fafajok elterjedésének térképi ábrázolásához is megnyílt az út. A feldolgozás alapja tehát az erdőgazdasági üzemtervek fafajstatisztikája, amelyek községenként megadják a fafajok területének százalékos arányát. A feldolgozás során az első feladat volt az üzemtervek fafaj statisztikájának összegyűjtése, a több üzemtervű községek adatainak összesítése, valamint a fafajstatísztika adatainak 0,1%-os pontosságú felbontása. A községek adatainak összegyűjtése megyénként és járásonként történt és 42 fafajra terjedt Ki. Ebből eddig feldolgozásra a 11 legfontosabb fafaj került. A községeket három csoportba soroltuk: Az elsőbe kerültek, amelyeknek erdőterülete a község összterületének 20%-át meghaladja; a másodikba kerültek az 5 20% közti erdő területű községek és a harmadikba, amelyeknek erdőterülete 5%-nál kevesebb. Ez a csoportosítás a fafajok/területének százalékos ábrázolásában a község összterületéhez viszonyítva súlyozást tett lehetővé. A térképi ábrázolás során a fafajokat két csoportba osztottuk, azokat, amelyeknek területi aránya az országos erdőterületnek 4 5%-át meghaladja, egy durvább, amelyeknek aránya ez alatt marad, egy finomabb skála szerint jelöltük.

10 A skálát úgy választottuk, hogy a legkisebb területi arány legyen a legvilágosabb és a legnagyobb a legsötétebb. A mellékelt térképekről a fafajok elterjedésén kívül a százalékos súlyozott arányuk is leolvasható. Az üresen hagyott kozséghatárok azt jelzik, hogy a területen az illető fafaj nem fordul elő érdemleges területtel, vagy még üzemterv nem készült. A feldolgozás során az egyes fafajok elterjedését összehasonlítottuk a hazai és külföldi adatokkal, majd a térképet Magyarország klimaatlaszának térképeivel vetettük egybe és a fafajok makroklimatikus igényét igyekeztünk megállapítani. A klimaigény vizsgálata során a Szántó-féle éghajlatjósági görbéket is elenőriztük a fafaj elterjedés tükrében. Végül az erdőgazdasági tájak határait hasonlítottuk össze az egyes fafajok elterjedési határával. A következőkben csupán az elterjedést tárgyaljuk egész röviden. Erdeifenyő (Pinus silvestris L.) elterjedése. Őshonos az ország nyugati részén az Örségben, Göcsejben Vas megye nyugati határszélén és a kőszegi hegyekben. A Zalai dombságon, Belsősomogyban, Zselicben és Fenyőfő környékén előfordulásának őshonosságát sokan vitatják. A területi arány az erdeifenyő nyugati őshonosságát bizonyítja, de az utóbb felsoroltakat is valószínűsíti. A Hanságban a termőhelyi adottságok kizárttá teszik őshonosságát. Az erdeifenyő pionír fafaj, így a hegy-, domb- és síkvidékeinken egyaránt termeszthető. Éghajlati hatások nem szabnak határt telepítésének, amit jelenlegi elterjedése is bizonyít. Az Alföld homokján és a Bükkfennsík rendzináján egyformán sikeresen ültetik. Az elterjedési viszonyait összehasonlítva Fekete Blattny közléseivel, megállapíthatjuk, hogy a nyugatdunántúli őshonos elterjedése ma is azonos a régi területtel. Fekete Blattny másutt nem tartja őshonosnak, még Fenyőfőn és Sopronban sem. Roth Gyula erdőművelés tanában teljesen átveszi Fekete Blattny adatait. Fehér Mágocsy növénytanában és Jablánczy ' Sándor erdőműveléstanában is ugyanezeket találjuk. Pagony Károly szintén csak a nyugati határszélt írja őshonosnak. Kiss László azonban a fenyőfői előfordulást már őshonosnak tartja. Magyar Pál szerint a zselicségi és fenyőfői előfordulások is eredetiek. Soó Jávorka Tuskó szerint nemcsak Fenyőfőn őshonos, hanem eredetileg a Hanságban is állományalkotó volt. Feketefenyő (Pinus nigra Arn.) elterjedése. Hazánkban őshonosán nem fordul elő, de szárazságtűrése miatt mindenütt telepítették és ültetik ma is. Mint a térképen látható, elsősorban a kopár, majd a kopárosodásra hajlamos termőhelyeken terjedt el: mindegy, hogy homok, mészkő, dolomit vagy lösz volt az alapkőzet. Az ország nyugati határán a nagy légnedvesség és nedves talajok miatt csekély elterjedésű. A nagyobb mértékű terület arányának általában mindenütt megvan az oka (száraz termőhelyek), szórványosan azonban a nem neki való termőhelyeken is előfordul. Fekete Blattny csak megemlíti az alföldi telepítéseket, de részletesen nem tárgyalja, térképen sem ábrázolja elterjedését, mert őshonosán nem fordul elő. A többi magyar szerző is ebben az értelemben tárgyalja a feketefenyőt. Lucfenyő (Picea abies Krst.) elterjedése. A tömeges területi elhelyezkedése szerint az őrségi és kőszegi lucosok biztosan őshonosak. A soproni őshonosság is valószínű, de lehet, hogy csak szórványos egyedekkel, amit mesterségesen felszaporítottak. Figyelemre méltó,

11 hogy luc telepítéseink nagyrészt megfelelő termőhelyeken találhatók, a párás hegyvidékeken és a Dunántúl erősen atlanti hatás alatt álló dombvidékein. Fekete Blattny csak az őshonos Szentgotthárd környéki és írottkői lucosokkal foglalkozik, sót az utóbbiak őshonosságát is bizonytalannak tartja országunk területén. A mesterséges telepítésekből a soproniakon kívül csak a Bükk hegységit találja említésre méltónak. Fehér Mágocsy a soproni és kőszegi lucosokat mesterséges telepítéseknek tartja, az őrségieket meg sem említi. Pagony Károly a kőszeg szentgotthárdi sávban őshonosnak mondja a lucot. Kiss László legfeljebb Sopronban, a Rákpatak mentén egész kis területen véli őshonosnak. Soó Jávorka -Tuskó szerint hazánkban sehol sem őshonos. Vörösjenyő (Larix decidua MM.) elterjedése. Elterjedésének tömegviszonyai a soproni és kőszegi szórványos előfordulások őshonosságát valószínűvé teszik. A nyugati határszélen és a magasabb negyeinkben telepített fafaj. Gyors növekedése és kiváló műszaki tulajdonságai miatt terjedőben van nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte. A jelenlegi hazai elterjedése kevés kivétellel megfelelő termőhelyekre korlátozódik. Fekete >Blattny szerint őshonosán hazánkban nem fordul elő, a soproni vörösfenyőket mesterséges telepítésnek tartja. Jablánczy Sándor szerint a nyugati részeken valószínűleg őshonos. Fehér Mágocsy véleménye Fekete Blattnyéval azonos. Pagony Károly szerint csak megközelíti, Kiss László szerint Kőszegnél eléri őshonos elterjedése hazánk határát. Soó Jávorka Tuskó a soproni és kőszegi határ megközelítéséről írnak. Akác (Robinia pseudoacacia L.) elterjedése. Legnagyobb mertékben elterjedt fafajunk, annak ellenére, hogy telepítését csak a XVIII. század végén kezdték el. Ma az egész ország területén gyakori. A tiszántúli kötött talajokon területaránya a legkisebb. A hegyek magasabb térszintjein csak a települések környékén található. Jellemző a Délnyugat-Dunántúl akácszegénysége. Ezeken a nedves talajokon a gyökérzet nagy levegőigénye nincs biztosítva. Fekete Blattny nem foglalkozik az akáccal, csak megemlíti, főleg az alföldi telepítéseket. Általában a magyar szerzők hazai elterjedését nem tárgyalják a tömeges és általános előfordulása miatt. Pagony Károly ugyan az éghajlatjósági görbék alapján jelentős területen nem ajánlja a telepítését, elsősorban a Nyugat-Dunántúlon és a hegyvidéken. Bükk (Fagus süvatica L.) elterjedése. Ma a bükkösökkel gazdasági és kutatási vonalon egyaránt széles körben foglalkoznak. Egyes szerzők jelentős területvesztéséről írnak. A mellékelt elterjedési térkép ezt nem igazolja, bár kétségtelen, hogy Fekete Blattny térképéhez hasonlítva területcsökkenés tapasztalható. A térkép jól mutatja a bükk területi gócait, amelyek mindenkor a hűvös, párás hegyvidékekre, vagy a dunántúli dombvidékekre korlátozódnak. Fekete Blattny a bükk elterjedésével részletesen foglalkozik. A Cserhát bükk-hiányára kitér, de a Cserehát bükk-szegénységéről nem ír. A gödöllőidombvidéket is a bükk őshonos tenyészterületébe sorolja, ezt azonban egyetlen adatunk sem bizonyítja. A bükk előfordulása már a Cserhátban is csak szórványos, tehát nehezen lehetne megmagyarázni, hogy a szárazabb gödöllői

12 dombvidéken is elterjedt. Fekete Blattnyt valószínűleg a valkói néhány szál bükk és a gödöllői arborétum bükktelepítésének jó fejlődése vezette tévútra. A Bakonyban a bükk elterjedési határa ma is azonos az 50 év előttivel. Fekete Blattny nem rajzolja ki a Rába mentén Körmendig lehúzódó bükkmentes területet. A marcali hátság és a Zalai dombvidék bükkösei közti bükktelen sávot nem ábrázolja. Ugyancsak összekapcsolja a mecseki és külső somogyi elterjedéseket, pedig a Kapóstól északra egy km-es határozottan bükkmentes sáv helyezkedik el. Roth Gyula teljesen átveszi Fekete Blattny adatait. Jablánczy Sándor a sátor-hegységi és börzsönyi bükkösöket nem tartja jelentőseknek. Pagony Károly szintén nem említi ezeket és a mátraiakat is csak a pilisivel és vértesivel tartja egyenértékűnek. Vancsura Rudolf a jelentősebb bükkelterjedések felsorolásából a Sátorhegységet kihagyja. Gyertyán (Carpinus betulus L.) elterjedése. Legnagyobb elterjedésű árnytűrő fafajunk. Az Alföld kivételével mindenütt gyakori, sőt Somogyban a Dráva mentén és a Tiszaháton sík területeken is állományalkotó elegyfa. A Nyírségben, csak szórványosan fordul elő, érdekes a baktalórántházi 10% feletti területaránya. Ki kell még emelni a Cserehát, a Mecsek és a Villányi hegy közti sáv gyertyán-szegénységét. Fekete Blattny azt írja, hogy a gyertyán az egész ország területén előfordul, még az alföldeink legnagyobb részén is. Részletes adatokat nem közöl. Roth Gyula már rámutat, hogy az alföldekeri csak elvétve található, Jablánczy Sándor hegyeink fájának írja és az Alföldről csak Pótharasztról említi Pagony Károly szerint az Alföldön ritka. Soó Jávorka Tuskó már több alföldi előfordulást közöl, ezeknek a nagy része azonban már nem tipikus alföldi terület, Magyar Pál is csak ezeket idézi. Csertölgy (Quercus cerris L.) elterjedése. Hazánk a csertölgy elterjedésének optimumában helyezkedik el. Azonban a mai területarányát a helytelen gazdálkodás következtében érte el. Az alföldeinken gyéren fordul elő, ez elsősorban a telepítések eredménye. Kivétel a. Gyula Sarkad Békés körüli terület, amely az erdélyi hegyek nyúlványaiként a cser őshonos előfordulásához tartozik. A baktalórántházai cserelőfordulás a gyertyánhoz hasonlóan érdekes. Meg kell még említeni a Dráva menti és főleg az őrségi cserszegény területeket, amelyek valószínűleg a nagy légnedvesség és levegőtlen talaj összhatásának eredményei Külön ki kell emelni a Sátor-hegységet, ahol még elvétve is alig fordul elő. Fekete Blattny őshonosnak ábrázolja az egész ország területén, de megírja, hogy síkvidékek kivételek. A Kőrös menti cser előfordulásból csak Sarkadot említi. A sátorhegységi cserhiányra nem tér ki. Jablánczy Sándor szerint az Alföldön csak ritkán fordul elő. Pagony Károly szerint határozottan a nyugati (dunántúli) erdők fája, észak felé ritka és az Alföldön is csak elvétve található. Soó Jávorka Tuskó szerint a Kis-Alföldön szórványos, az Alföldön másutt ritka. Magyar Pál szerint az alföldi előfordulások vitatottak. Kocsányostölgy (Quercus robur L.) elterjedése. Hazánkban az akác után legtöbb helyen előforduló fafaj. Az Alföldön, dombvidéken és hegyvidéken egyaránt honos. Hegyeinkben azonban az m-nél magasabb tengerszínt felett már ritka. Rá kell mutatni a kocsányostölgy országos viszonylatban messze kiemelkedő területarányára a Dráva mentén. \

13 Figyelemre méltóak a Tiszahát és a Tisza Szamos-közének területileg a Dráva mentinél kisebb kocsányos tölgyesei, de a kocsányostölgy elesyaránya ezen a területen sem jelentéktelenebb. Fekete Blattny tagadja, hogy a kocsányostölgy a síkvidék fája. Szerinte az ország egész területén honos, bár a nagyobb tengerszint feletti magasságokba nem megy fel. Roth Gyula és Jablánczy Sándor szerint a síkságok (fennsíkok és mély alföldek) fája. A többi hazai szerző nem foglalkozik elterjedésével, csak megemlíti, hogy Magyarország egész területén gyakori. Kocsánytalantölgy (Quercus petraea Liebl.) elterjedése. Hazánk hegy- és dombvidékeinek uralkodó nemestölgye. Tömeges előfordulása az Északi-középhegységben található, jelentősek még a pilisi és mecseki területei. A síkvidéket a gyertyánnál jobban kerüli. A belső Somogyból hiányzik és csak a dombos marcali háton jelenik meg. Jellemző a Villányi hegy északi oldalán található kocsánytalan tölgyek különállása, ami a Villányi hegy síkból kiemelkedésével függ szorosan össze. Fekete Blattny térképet nem közöl, csak azt írja, hogy az egész országban őshonos, de az alföldi homokról hiányzik, kivéve a Nyírséget, Utóbbi helyen ma már nem találjuk és a Fekete Blattny által közölt Duna Tisza-közi agyagos talajon sem találkozunk vele. Jablánczy Sándor az alföldi szórványos előfordulást telepítésnek tartja. Pagony Károly az Alföldön ritka előfordulásáról ír. Soó Jávorka Tuskó az alföldi előfordulásokat ültetésnek tartja. Hasonlóan vélekedik Magyar Pál is. Molyhostölgy (Quercus pubescens Willd.) elterjedése. A magyar középhegység mészkő és dolomit területein, a tolnai löszdombokon, a pécsi és soproni mészkövön alkot kisebb kiterjedésű állományokat. Gödöllő, Valkó, Isaszeg határában is jelentős az előfordulása. Fekete Blattny a maival egyező elterjedést közöl, de az Eger környéki nagy mennyiségű megjelenést nem említi. Az Alföldről csak Monort említi, ami a gödöllői dombvidék nyúlványaként tekinthető. Jablánczy Sándor kiemeli, hogy a domb- és alacsony hegyvidék fája és nyugaton az erdeifenyő természetes előfordulása helyén már nem díszlik. Pagony Károly is ugyanezt írja. Soó Jávorka Tuskó a Dunántúlon csak szórványosnak írja, és utal Fekete Blattny térképére, ami azonban az egész ország területét felöleli. Magyar Pál az előző szerzőket követi és ismerteti a kisalföldi és nagyalföldi előfordulásokat. Hangsúlyozni kell, hogy az egyes fafajok tömeges elterjedésének ismerete fontos. Csak ez lehet a tervszerű gazdálkodás alapja, de a kutatás is erre kell, hogy épüljön. Szálankénti szórványos előfordulás lehet növényföldrajzi érdekesség, lehet botanikailag fontos, de erdőgazdasági jelentősége nem számottevő. A közölt tizenegy fafaj hazai viszonyaink között a legfontosabb, de a többi feldolgozása sem lenne közömbös. Az alapadatok rendelkezésre állnak, azonban kevésbé pontosak, mert az üzemtervek, különösen a régiek, nem fektettek súlyt, pl. a hársak, vagy juharok fajok szerinti szétválasztására. A jövő feladata lesz ezeknek értékelése, valamint a fontosabb fafajok elterjedésének revíziója és kiegészítése az elkészülő új üzemtervek alapján.

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25 Magyar erdőgazdasági gépek a KGST nemzetközi összehasonlító vizsgálatain Dr. SZEPESI LÁSZLÓ Évről évre mélyül a szocialista országok közötti műszaki, tudományos és gazdasági együttműködés. Egyre inkább tért hódítanak a nemzetközi munkamegosztás különböző formái, amelyek segítségével az egyes országok jelentős anyag-, munkaerőés költségmegtakarításokat érnek el. A munkamegosztás további fejlesztése egyre közelebb hozza a szocializmus és a kommunizmus felépítését a népi demokratikus országokban és a Szovjetunióban. Sokan talán nem is tudják, hogy a nemzetközi munkamegosztás az erdőgazdasági gépek gyártása terén is kialakulóban van. Ebben jelentős szerepet kapott a magyar erdőgazdálkodás is tól a KGST Mezőgazdasági Állandó Bizottságának Mezőgazdasági Gépesítési és Villamosítási Állandó Munkacsoportja egyes erdőgazdasági géptípusok részére összehasonlító vizsgálatokat szervez. Ezekre, egy-egy adott géptípusból, több ország küld egy-két legjobbnak ítélt saját gyártmányú példányt. A vizsgálatokat különböző országokban végzik el a mezőgazdasági gépkísérleti, illetőleg az erdészeti kutatóintézetek. A vizsgálatok eredményeképpen a legjobbnak ítélt típusokat felveszik a KGST gépgyártási programjába, s azokat a felmerült szükségleteknek megfelelően nagy sorozatban gyártják az érdekelt KGST országok részére. Amennyiben a vizsgált gépek nem elégítik ki a KGST által támasztott > több ország viszonyainak megfelelő követelményeket, akkor a vizsgált gépeken található jó megoldások felhasználásával egy-két új géptípus kialakítását javasolják végéig hat erdészeti nemzetközi összehasonlító gépvizsgálatot bonyolítottak le. A Szovjetunióban a csemetekerti magvetőgépek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a villanymotoros fűrészek, a Bolgár Népköztársaságban a traktoros gödörfúrók, a Magyar Népköztársaságban a suhángkiemelő ekék, a Lengyel Népköztársaságban az erdei ekék, a Német Demokratikus Köztársaságban a csemeteültetőgépek vizsgálatát végezték el. Előkészületben van a mélyszántóekék (Magyarország), a benzinmotoros fűrészek (Lengyelország), a 10 LE kistraktor (Német Demokratikus Köztársaság), valamint az önjáró alváz (Szovjetunió) csemetekerti munkagépeinek, végül az erdei útkarbantartó gépek (Csehszlovákia) vizsgálata. Az eddigi vizsgálatokon magyar erdőgazdasági gépek is szerepeltek. Résztvettünk a csemetekerti magvetögépek nemzetközi összehasonlító vizsgálatán a Gödöllői" aprómagvető géppel, a traktoros gödörfúrók vizsgálatán a Szolnoki" és Győri" típusú suhángkiemelő ekékkel. Olyan erős nemzetközi mezőnyben amelyre a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia fejlett ipara jellemző nem érdektelen kérdés: hogyan szerepeltek a magyar gépek? Milyen előnyöket, hiányosságokat állapítottak meg a magyar erdőgazdasági gépekkel kapcsolatban, s milyen következtetéseket tudunk levonni a további hazai gépkialakításra, gépvizsgálatokon való részvételre vonatkozólag? Az alábbiakban a csemetekerti magvetőgépek, a traktoros gödörfúrók, valamint a suhángkiemelő ekék nemzetközi összehasonlító vizsgálatán résztvett gépekről, valamint a vizsgálatokra küldött magyar gépek eredményeiről szeretnék röviden beszá- 1. ábra. Gödöllői" aprómagvetőgép 2 - ábra.,boszjackij"-féle fogatos magvetőgép (Lengyelország)

26 3. ábra. SL " jelű csehszlovák 4. ábra. SzLS 8" jelű szovjet gyártmányú magvetőgép gyártmányú magvetőgép molrri. Helyszűke miatt csak a fontosabb előnyökre, hiányosságokra térhetek ki, viszont a közölt adatokból és ábrákból a szakközönség egyebekre is tud következtetni. A csemetekerti magvetőgépek nemzetközi összehasonlító vizsgálatát 1960 április június hónapiaiban folytatták le a Szovjetunióban, a puskinói mezőgazdasági gépkísérleti intézetben. A vizsgálaton részt vett a Magyar Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió. A vizsgálatokra érkezett csemetekerti magvetőgépek műszaki jellemzőit az 1. sz táblázat, a gépeket pedig az 1., 2., 3. és 4. sz. ábrák mutatják be. 1. táblázat A nemzetközi összehasonlító vizsgálaton a Szovjetunióban resztvett csemetekerti magvetőgépek műszaki jellemzői Sorsz. Mutatók Gödöllői" (Magyarország) Csemetekerti Boszjaokij K-43" (Lengyelország) magvetőgépek SL " (Csehszlovákia) SzLS-8" (Szovjetunió) Energiaforrás Konstrukciós munkaszélesség, mm... Sorok.száma, db Meghajtás módja A vetőberendezés típusa... A kivethető magok nagysága. Munkasebesség, km/óra... Összsúly, kg Létszámszükséglet, fő Teljesítmény, ha/8 óra Sortávolság, mm Külső méretek : a) hosszúság, mm b) szélesség, mm c) magasság, mm Fordulási sugár a legtávolabbi külső pontot számítva, mm Magládák befogadóképessége, dm' aprómagnál nagymagnál Áttételi viszony Kézi (1 fő) Ékszíj Merítőkanalas Aprómag 1,8 30,5 2 1, cca 4 0,47 2,1 Fogat (1 fő) Fogaskerék Tolóhengeres Makk 3,5 4,0 303,3 2 3, ,1 Kézi (2 fő) Fogaskerék-lánc Tolóhengeres Mindenféle 2, , ,09 0,13,0,19 0,26, 0,34, 0,48 0,67, 0,96 Traktor Traktorkerékről Tolóhengeres Mindenféle 3,9 656,0 1 6, ,5, 1,0 2,0, 4,0 A vizsgálatokon összehasonlítást nem lehetett végezni, mivel a gépek erősen eltérő jellegűek voltak (kézi, fogatos, traktoros).

27 Megállapították, hogy a Gödöllői" magvetőgép aprómag vetésére csak igen könnyű talajokon alkalmas. A gép előnyeként állapították meg az alacsony önsúlyt, a vetőberendezés eredeti kialakítását, amely lehetővé tette a magvak sérülésének kiküszöbölését, a vetett magmennyisóg igen pontos szabályozási lehetőségét, az áttételi viszony egyszerű és nagy határok közötti állítási módját, az utóbbi kényelmes szabályozását, végül a munka- és szállítóhelyzet egyszerű átállítási lehetőségét. A gép hibájaként elsősorban a kisátmérőjű kerekeket említették meg, amelyek megnehezítették az iránytartást. A vizsgálatok szerint a magadagolás a magládából az adagolóig nem megfelelő (néha sok, néha kevés a mag), a vetőcsoroszlyák mélységállítása nem lehetséges, amellett igen könnyűek, a karok elhelyezése alacsony, s ez a dolgozó idő előtti elfáradásához vezet. Nincs biztosítva a barázdafenék tömörítése, valamint a magvak betakarása, végül nem látták el a magládát kifolyónyílással, s így nehézkes a magféleségek cseréje. Mivel a vizsgálatra bocsátott gépeket nem lehetett összehasonlítani, a jövőre lehetőleg közel azonos jellemzőkkel rendelkező csemetekerti magvetőgépek összehascnlitását javasolták. Az erdészeti gödörfúrógépek nemzetközi összehasonlító vizsgálatát szeptember októberében folytatták le a Bolgár Népköztársaság russzei mezőgazdasági gépkísérleti állomásán A vizsgálatra Bulgária, Magyarország, a Szovjetunió és Csehszlovákia küldött gépet. Az egyes gépek műszála jellemzőit a 2. sz táblázat, a gépek vázlatát az 5. sz. ábra mutatja. 2. táblázat X nemzetközi összehasonlító vizsgálaton Bulgáriában résztvett traktoros gödörfúrók műszaki jellemzői Traktoros gödörfúrók Sorsz. Mutatók Mechanizátor" Szolnoki" KPJ-100" NP" (Bulgária) (Magyarország) (Szovjetunió) (Csehszlovákia^ 1. Lapát Csavar Lapát Csavar 2. Traktor Traktor Traktor Traktor 3. A meghajtás módja Kardán Kardán Kardán Kardán Optimális fordulatszám/perc Maximális munkamélység, Csavarmenet emelkedési A fúróberendezés súlya, kg A gép fémigénye, kg/cin (4) 3,6 4 4, Teljesítmény, gödör/óra Szabad magasság, mm Külső méretek : h660 d) a traktor hossza a gödörfúróval, mm A kardán hajlásszöge, felemelt helyzetben, fok A kardán hajlásszöge maximális 1 munkamélységnél, fok 9 lí A magyar gyártmányú Szolnoki"-féle gödörfúróval kapcsolatban a lefolytatott vizsgálatok eredményeképpen megállapították, hogy mind erdei, mind gyümölcsfák ültetésének elősegítésére egyaránt alkalmas. Az agrotechnikai követelményeket kielégíti. Az egyszerűen kialakított négykarú emelőberendezés biztosítja a fúró munkaközbeni stabilitását. A munkavégző szerszám (fúró) konstrukciós szempontból szilárd, s ez a munkát megkönnyíti. A gép többi elemei szilárdságüag nincsenek jól kiképezve. A tartóberendezés gyenge, munka közben gyakran deformálódott és tört. Ugyancsak igen gyenge kiképzésű a kardántengely is. A reduktortengely 1000 gödör kiásása után eltört. A reduktor egyébként túl nagy, nehezen kezelhető, hiányzik róla az olaj beöntésére és kieresztésére szolgáló nyílás. A váz, a kardán és a reduktor konstrukciós hibái miatt a gép megbízhatósági mutatója 0,76. A gödör kiásására

28 5. ábra. Traktoros gödörfúró: 1. Mechanizátor" (Bulgária,) 2. Szolnoki" (Magyarország), 3. KPJ 100" (Szovjetunió), 4. NP" (Csehszlovákia) fordított idő szempontjából az összes gödörfúrók közül az első helyet foglalja el. Az említett hibák miatt egy új gödörfúrógép kialakításához a Szolnoki" gödörfúróból csak a fúróberendezés felhasználását javasolták. * A suhángkiemelő ekék nemzetközi összehasonlitó vizsgálatát 1980 augusztus 1961 májusa között folytattuk le az Erdészeti Tudományos Intézet rendezésében. A vizsgálatokon a Magyar Népköztársaságon kívül a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió vett részt. 6. ábra. Szolnoki"-féle suhángkiemelő 7. ábra. Győri"-féle suhángkiemelő

29 8. ábra. VPN 2" jelű szovjet suhángkiemelő 0. ábra. VON" jelű csehszlovák suhángkiemelő A vizsgált suhángkiemelő ekék műszaki jellemzőit a 3. sz. táblázat, a suhángkiemelő ekéket pedig a 6., 7., 8. és 9. sz. ábrák mutatják be. A vizsgálatot a Szolnok megyei, Vértesi és Mezőföldi Állami Erdőgazdaságok területéin, az 1960 év-őszére jellemző rendkívül kedvezőtlen csapadékviszonyok között folytattuk le. A résztvevő két magyar gép közül a Szolnoki" síuhán.gkiemelőgéppel kapcsolatban megállapítottuk, hogy indokolatlanul hosszú, kiemelőkése az egyszerűségre való törekvés eredményeképpen egy darabból készült, azért a kopásnak kitett részek nem cserélhetők, s a kés élezése nehézkes. A gép kiegyensúlyozott haladását az ekenád nem biztosítja, ezért a gép irányítása nem megfelelő, s a kiemelés az, erőgép egyik oldalát jelentősen igénybeveszi. Mivel a gép vontatott, a talajegyenetlenségekhez jól igazodik, másolja" a talajfelszínt. A kés kiemelése balesetveszélyes. Jóllehet a gép a legmagasabb teljesítményt nyújtotta, de kiképzése miatt nagyüzemi gyártásra nem volt javasolható. Fenti hiányosságok fenntartása mellett a gépet alkalmasnak találtuk bármely talajon végzendő suhángkiemelésekre. 3. táblázat \ nemzetközi összehasonlító vizsgálaton Magyarországon resztvett snhángkiemelö ekék műszaki jellemzői Sorsz. Suhángkiemelő ekék Mutatók Szolnoki" Győri" VFlí-2" VON" (Magyarország) (Magyarország) (Szovjetunió) (Csehszlovákia) 1. Energiaforrás (traktortípus) Sz-80", DT-413" Zetor-Super" DT-54A" Zetor 50 Super" (féllánctalpas) 2. A kapcsolás módja Vontatott Függesztett Függesztett Félig függesztett 3. Munkaszélesség, mm Max. konstrukciós munka- 600 eoo A kiemelés módja (eke) Kézicsörlős Hidraulikus Hidraulikus Hidraulikus 6. Az egyszerre emelt sorok száma, db Összsúly, kg A kiemelőberendezés súlya, kg Kiegyensúlyozókés súlya, kg * 10 19, Létszámszükséglet, fő ,12 0,07 0,11 0, Külső méretek : munkahelyzet szélesség, \ mm munkahelyzet magasság, mm szállítási magasság, mm Fordulási sugár (külső pont Min. 8 ' Min.' 2 Helyben Helyben 15. Szükséges forgószélesség, ni

30 A Győri" típusú suhángkiemelő a vizsgálatra küldött gépek közül a legegyszerűbb szerkezettel rendelkezett. A kiemelőkés éle a hátsó tengely közelébe került, ezért a gép melységingadozása igen alacsony volt. Eredeti megoldásnak látszott a teleszkopikusan állítható, mélységben is szabályozható kiegyensúlyozókés, amelynek segítségével a gép iránytartását igen jól lehetett szabályozni. A gép hátrányai a kis haladási sebességekkel, az alacsony első tengelymozgással, ebből eredően a kormányozási lehetőségek romlásával, a kiegyensúlyozó berendezésnek csak egyenletes felületű csemetekertben való alkalmasságával függtek össze. A gépet alkalmasnak találtuk laza és középkötött talajokon telepített suhángok kiemelésére. * Az erdészeti gépek nemzetközi összehasonlító vizsgálataiból megállapítható, hogy a magyar gépek az erdészeti, illetőleg az agrotechnikai követelmények kielégítése szempontjából az első helyeket foglalták el. Mivel valamennyi magyar gép újítás, az elért eredmény újítóink találékonyságát, szorgalmát dicséri. Az, hogy a gépek mégsem elégítették ki a KGST vizsgálatok által támasztott követelményeket, elsősorban a gépek kivitelezésével kapcsolatos szilárdsági, gyártástechnológiai és szerkezeti hiányosságoknak tudható be. Ebből arra következtethetünk, hogy az újításból eredő, valamint a különböző erdőgazdaságok, vállalatok által létrehozott erdőgazdasági gépekkel jóval nagyobb hatékonyságot lehetne elérni, ha azokat gépészeti, gyártástechnológiai, szerkesztési sőt gyakran balesetvédelmi szempontból megvizsgálnánk és azokon a szükséges módosításokat keresztülvezetnénk. Ha ez korábban is megtörtént volna, egy-két gépünk feltétlenül bekerült volna a KGST gépgyártási programjába. Az erdészeti gépek nemzetközi összehasonlító vizsgálatainak magyar vonatkozású eredményei, az erdőgazdasági gépkialakítás intézményesen rendezendő szervezési kérdései mellett, rámutatnak arra is, hogy kívánatos az erdőgazdasági gépek kialakításával kapcsolatos kutatásokat a konkrétan felmerülő erdőgazdasági szükségleteknek, valamint a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeinek figyelembevételével koordinálni. Viszonylag jelentős erők foglalkoznak az erdőhasználati munkák gépesítésének kutatásával, jóllehet a problémák zöme jelenleg az erdőműveiéisi munkák gépesítésénél jelentkezik. Igen fontos emellett az 1961-ben megindult erdőgazdasági gépek minősítésének kiszélesítése és mélyítése, mert az segítséget ad az erdőgazdaságoknak a meglevő sokféle gép közötti eligazodásihoz, a legmegfelelőbb gépek kiválasztásához Befejezésül megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok új szellemet hoznak az erdőgazdasági gépek kialakításába, meggyorsítják az egyes műveletek gépesítésének folyamatát, s a várható nagysorozatok következtében a szükséges gépmennyiség beszerzésénél jelentős költségmegtakarítást tesznek lehetővé. Termőhely kutatási és nyárfatermesztési beszámoló a Tudományos Akadémián Intézetünkben kezd kialakulni és hagyománnyá válni, hogy egy-egy tudományos osztály kutatómunkájáról a gyakorlati erdőgazdálkodás legkiválóbb képviselői előtt, a MTA Erdészeti Bizottságával közösen rendezett vitaülésen számol be." Ezekkel a szavakkal vezette be dr. Keresztesi Béla az ERTI igazgatója az Intézet termőhelykutatási és nyárfatermesztési osztályának beszámolóját a múlt év novemberében rendezett ülésen. Bevezetőjének további részében röviden vázolta az erdőgazdálkodás általános fejlődésével kapcsolatban a kutatás iránt erősen fokozódó igényt és azokat a feltételeket, amelyek ennek a kielégítését biztosítják. Meglepő volt hallani, mennyire szerteágazó munkát végzett eddig az Intézet, hány külön feladatot kellett, hogy megoldjon. Az évben rendelkezésére állott kutatói napból csupán 7310-et használt fel a tervben rögzített témák kutatásához, a többit témán kívüli munkák kötötték le.

31 A termelés számára alapvetően újat adni csak elmélyültebb és nyugodtabb kutatómunka képes, ezért csak helyeselni lehet azt a szándékot, hogy az utóbbi időben túlzottan elterebélyesedett üzemi szaktanácsadást megfelelő szűkebb keretek közé szorítják és minél több munkát fordítanak a jelenleg munkában levő 79 téma megoldására, ezen túlmenően pedig lehetőség nyíljék olyan új témáknak a felvételére, amelyek az erdőgazdálkodás számára a leginkább fontosak. A beszámolóelőadások sorát dr. Babos Imre, az osztály vezetője nyitotta meg Az aljtrágyázás eredménye a Duna Tisza közi homokháton" című tanulmányának felolvasásával. Beszámolt azokról a kísérletekről, amelyeknek feleletet kellett adni arra, hogy főleg P. S. Pogrebnyák ukrajnai és Egerszegi Sándor hazai aljtrágyázási munkái miként hasznosíthatók hazai körülmények között, erdőgazdasági téren. Az osztály részéről Kunadacson beállított kísérletek és a Hajdúsági Erdőgazdaság által végzett szintén kísérleti aljtrágyázás tőzegkorpa, bentonit és fűrészpor, illetve istállótrágya felhasználásával folytak. A kísérletek azt mutatták, hogy az egyrétegű aljtrágyázás átlagosan 10%-kal magasabb megmaradást biztosíthat az első év végén, mint az anélkül végzett méiyforgatásos ültetés. Az aljtrágyázás kedvező hatása kimutatható később a telepítés magassági és vastagsági növekedésében is. Minél összefüggőbb és vastagabb az alj trágyaréteg, annál nagyobbak az elérhető méretek. A gazdaságosságot is figyelembevéve mégsem javasolható az aljtrágyázás alkalmazása az erdősítésekben, mert a többletnövekedés ellenére sem gazdaságosabb, mint az egyszerű méiyforgatás. Eltekintve a csemetekertektől, csak a legkedvezőtlenebb termőhelyeken indokolható. Dr. Járó Zoltán Transzspirációs vizsgálatok alkalmazása a fafajok értékelésében" címen tartott előadást. Az első hallásra elvontnak látszó téma kifejtése megragadta a gyakorlati szakemberek figyelmét is. Az előadó a saját mérései alapján összehasonlítást tett az egyes fafajok közölt. "Megállapította, hogy a bükknek, gyertyánnak és vöröstölgynek lényegesen kevesebb vizet kell elpárologtatni, hogy ugyanazt a mennyiségű tápanyagot beépíthesse szárazanyagába. Az árnytűrő fafajok kis transzspirációja érthetővé teszi, hogy a kisebb fényigényük mellett miért tudnak könnyebben megtelepülni és az anyaállomány alatt hosszabb ideig fennmaradni. Száraz termőhelyen a cser vízvesztése vetekszik a molyhostölgyével, jobb vizellátottságú termőhelyeken viszont erőteljesebben transzpirál de nagyobb fatömeget is termel, mint a molyhostölgy. A feketefenyők transzpirációja általában kisebb mint az erdeifenyőé, de megfelelő szelektálással ki lehet olyan erdeifenyő klónokat választani, amelyeknek transzpirációja kisebb, mint a feketéé. Az eddig végzett vizsgálatoknak legfontosabb eredménye, hogy kitűnt a fajon belüli nagy változatosság élettani szempontból. A fajok összehasonlításakor és a fajon belül is azt kell megállapítani, hogy melyik faj, vagy klón használ kevesebb vizet ugyanannyi szervesanyag fatömeg felépítéséhez. Az intenzív erdőgazdálkodás elsősorban a nyárfagazdálkodás csak fiziológiailag ellenőrzött és jónak talált fafajok tenyésztésével érheti el a célját. Tóth Béla beszámolójában a Kőrös-vidék termőhelyi viszonyait vette vizsgálat alá a nyártermesztés lehetőségeinek kiszélesítése szempontjából. A talajviszonyok ott igen változatosak, a vezető szerep a nyártelepítésre kevésbé kedvezőnek ítélhető erősen kötött talajoké. Alföldünk jellegzetes talajképződménye a réti agyag itt található a legnagyobb kiterjedésben. Bá azonban ezeknek a talajoknak a felső rétege 50 cm-ig nem haladja meg a 60-as kötöttséget, akkor korainyárból jó hozamú, rövid vágásfordulójú, fehérnyárból

32 pedig hosszabb vágáskorú főállomány tartható fenn rajtuk. Ha cm-ig gyökérfejlődést gátló talajhiba nem, észlelhető, a korainyár-állományok hoszszabb vágáskorig fenntarthatók. A Kőrös-vidéken eléggé nagy kiterjedésűek a szikes taíajok is. Ezek nagy részén is sikeresen termeszthető a korai- és fehérnyár, főleg rövid vágáskorú állományokban. Tóth Béla kutatómunkájának egyik lényeges eredménye, hogy a termőhely nyártermelőképességének megítélésében különbséget kell tenni a hosszabb éves és rövidebb éves vágáskorban való termesztés között. Ez a nyártelepítési lehetőségek nagyarányú kiterjesztését teszi lehetővé. További lehetőségeket rejt magában az erdőn kívüli telepítés. Itt különösen az esetleges kedvezőtlen talajviszonyok alkalomszerű mesterséges megjavításában adódhat több lehetőség. Így például gyakran jól kihasználható az úttöltések kedvező hatása, az árok- és csatornapartok, öntözött területek jó vízellátottsága, a bakhátalás stb. Mindezek figyelembevételével a Kőrös-vidéken még nagy nyártelepítésekre nyílik alkalom. Szodfridt István beszámolójában főleg a valkói, domaribai előhasználati nyárállományokban tapasztaltak alapján igyekezett általános megállapításokat tenni a nyárfatermesztés ilyen módszerét illetően. Gyökérfeltárásokkal is bizonyította, hogy a nyarak a főhasználati állományban számottevő károsítást nem okoznak, ugyanakkor fatömegben mégis jelentős többletet adnak. Ez az együttélés biológiai szempontból is előnyös, mivel a nyarak alomjának magas nitrogéntartalma gyors bomlást eredményez, s ez a lassú bomlású fenyők és tölgyek között előnyösen érvényesül. Kedvező hatású az előhasználati nyárállomány a faggyal szembeni védelem terén is. A telepítésre vonatkozóan megállapította, hogy legelőnyösebb az előhasználati állománynak a véghasználatival egyidőbeni telepítése, mégpedig simadugvánnyal, mert ebben az esetben a gyökerek együtt kezdenek nőni és elhelyezkedésük egymáshoz képest így jobban biztosított. Előhasználati célra legmegfelelőbbnek a keskenykoronájú nyárfélék, nedvesebb termőhelyen a francianyár kerülhet szóba, míg talajvízközelséggel nem rendelkező termőhelyen az óriásnyáré az elsőbbség. Vizsgálódásainak egyik legfontosabb megállapítása, hogy a nyarak megfelelő növekedéséhez szükséges ápolás gazdaságossága a nyárhálózat sűrítését követeli. A nyárgyökerek zöme, az előhasználati állományban felszínesen fut, és pedig elég messzire. Ezért, ha a gyepkonkurrenciát ki akarjuk küszöbölni és ezt a nyarak fatömegnövekedése érdekében feltétlenül meg kell tennünk nem elégséges a szokásos tányéros ápolást elvégezni, hanem legjobb a teljes területet megkapálni. Mivel ennek költsége rövid időszakon belül csak a nyarakra terhelhető, törekednünk kell ezt minél nagyobb törzsszámra és ezen keresztül előhasználati fatömegre elosztani. Felveti ez azt a kérdést, hogy azokon a termőhelyeken, ahol most előhasználati állományokat telepítünk, nem lenne e célszerűbb rövid vágáskorú, elegyetlen nyárasokkal megpróbálkoznunk?! A gazdaságossági számítás mindenesetre ezt indokolja. A beszámolókat követő vita legnagyobbrészt szintén az előhasználati nyárasok körül forgott. Ma már számos helyen bizonyítják az előhasználati telepítések, hogy még a nem feltétlenül, vagy eddig még nem felismerten nemesnyártermesztésre alkalmas termőhelyeken is lényegesen túlszárnyalhatják a nemesnyárak a lassannövő fafajok íaanyagtermelését. Az erre vonatkozó gazdaságossági számítások során a pénzügyi mérleg sokhelyütt sürgetően követeli az előhasználati állomány eredményei alapján a főállomány lassannövő fafajainak idő előtti lecserélését. Még inkább indokolja ezt az anyagmérleg. A síkvidéki tölgyesek, fenyvesek mással könnyebben helyettesíthető bányafa, parkett-

33 léc és egyéb hasonló anyaga helyett a nemesnyárasok sokkal rövidebb idő alatt papírfát adnak, azt az anyagot, amire az iparnak, népgazdaságunk fejlődésének a 15 éves terv távlatában a legnagyobb szüksége van. Szorosan kapcsolódik ehhez a rövidebb vágásforduló gondolata. A gyakorlati szakemberek tapasztalata is egybevág a tudományos beszámolókban felvetettekkel a éves vágáskorral kezelt nemesnyárasok lényegesen növelhetik az erdőgazdálkodás eredményességét. A beszámolóülésen elhangzottak újra hasznos ösztönzést adtak a gyakorlati erdőgazdálkodás továbbfejlesztéséhez. Az ülés résztvevői megelégedéssel állapították meg, hogy az erdészeti kutatás szoros kapcsolatot tart a gyakorlati erdőgazdasággal és figyelmét a legfontosabb kérdések megoldására fordítja. Jéröme René Dr. Jávorka Sándor Megrendítő csapás érte a magyar tudományos életet. Dr. Jávorka Sándor Kossuth-díjas akadémikus, a Növénytár ny. igazgatója, c. egyet, ny. r. tanár, a Magyar Biológiai Társaság tiszteletbeli tagja, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat dísztagja, a Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozatának és a Munka Vörös Zászló Érdemrendjének tulajdonosa szept. 28-án, 78 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Benne a magyar flórakutatás úttörő és vezető egyéniségét vesz- Tudtunk betegségéről és féltő aggódással figyeltük végig lankadatlan, fáradtságot és betegséget tudomásul venni nem akaró, önfeláldozó munkásságát. Nem könnyű feladat Jávorka Sándorról méltóképpen írni. Lehetetlen egy rövid cikk keretében összefoglalni mindazt, amit Jávorka Sándor egyénisége és munkája a magyar növényvilág megismerése és ismertetése,. a tudomány terjesztése és népszerűsítése terén jelentett. Alkotásai már életében a tudományos kutatás mérföldköveivé váltak és neve fogalom volt mindazok előtt, akiknek csak valami közük is volt a növényvilághoz, a természetes, vagy mesterségesen telepített növénytakaróhoz. Tudása és kutató munkásságának eredményei elismerést, bámulatot keltettek. Igaz embersége és szívjósága szeretetet és tiszteletet váltott ki mindenkiből, aki csak ismerte.

34 1883. márcus 12-én született Hegybányán (Hont megye). Apja falusi kovácsmester, a Rákóczi szabadságharc egyik hősének, Jávorka Ádámnak oldalági leszármazottja. Édesanyja férjének korai halálával 6 gyermekkel maradt egyedül. Így Jávorka Sándor minden szülői támogatás nélkül, saját erejéből tanítva tanulva végezte középiskoláit Selmecbányán. Itt kezdődhetett kapcsolata az erdészettel és az erdészekkel. Egyetemi tanulmányait részben hasonló anyagi nehézségekkel küzdve, részben ösztöndíjasként a budapesti Tudományegyetemen folytatta, s ott 1906-ban növénytanból szerzett doktori diplomát. Már 1905-ben bekerült a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytórába, melytől élete végéig nem vált meg. A Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztossága 1919-ben a Növénytár vezetőjévé nevezte ki. Ettől az állásától azonban a Tanácsköztársaság bukása után megfosztották és csak jóval később, 1934-ben lett ismét a Növénytár igazgatója és maradt 1940-ben bekövetkezett nyugalomba vonulásáig. Gazdag és igen eredményes tudományos munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1936-ban levelező, 1943-ban rendes tagjává választotta augusztusában a szegedi Tudományegyetem nyilvános rendes tanári címmel tüntette ki. A felszabadulás után élénk tevékenységet fejtett ki az Akadémia munkájában és még a legutóbbi időben is a több mint 100 tagú Kulturflóra-Bizottság és munkaközösség főszervezője s az akadémiai Acta Botanica főszerkesztője volt. Számos társadalmi, ismeretterjesztő és tudományos szervezet, így az ERTI Tudományos Tanácsának is tagja volt. Tudományos munkássága korán, már egyetemi hallagtó korában megindult, Fejlett ítélőképességére és tudására jellemző, hogy doktori disszertációját 20 évvel később a The Journal of Botany angol fordításban szószerint újra közölte. Két évtizedes fáradhatatlan munkásságának eredménye a Magyar Flóra", a közismert Nagy Jávorka", mely magában foglalja az egész Kárpátmedence flóráját. Ezzel másfél évszázad óhaja teljesült. Mint e hatalmas munka kiegészítője jelent m e g ben Jávorka Sándor és Cpapody Vera összefogásából a Magyar Flóra Képekben" (Iconografia Florae Hungaricae) több mint 4000 növény pontos rajzával. Ez az egész európai botanikai irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása. Jávorka Sándor ezen munkái a magyar flórakutatás mérföldkövét és minden további fejlődés alapját jelentik. Jávorka Sándor flóraművei alapján írta meg Soó Rezső akadémikus a magyar botanikusok munkaközösségével Soó R. Jávorka S.: A magyar növényvilág kézikönyvét". mely 1951-ben jelent meg, s amelyért 1952-ben Jávorka Sándor is elnyerte a Kossuth-díjat. Majd 1953-ban, 70. születésnapján egész élete munkásságáért a Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozatát kapta meg. Feldolgozta és 1957-ben összefoglalóan értékelte két évszázad előtti nagy elődjének, Kitaibel Pálnak, a magyar Linnének herbáriumát és élete munkásságát. Utolsó két évében pedig Csapody Verával a magyar kerti dísznövények kézikönyvén és színes atlaszán dolgozott, amit még sikerült halála előtt, betegágyában befejezni. Egész életét a külső terspkutató és a belső herbariumi, irodalmi munka szakadatlan sorozata tölti ki. Jóllehet rengeteget dolgozott a Múzeum Növénytárában, főkutatási terrénuma mégis mindig a szabad természet volt. Kora ifjúságától utolsó éveiig rendszeresen és tervszerűen járta be a Kárpátok egész vonulatát, a Magyar Középhegységet, a Dunántúl és az Alföld valamennyi táját.

35 Kutató munkája azonban messze túlterjed a Kárpátmedence s az ország határain ban, majd 1955-ben Albániában, 1957-ben Bulgáriában, ben Csehszlovákiában, Jugoszláviában folytat vizsgálatokat. Több összehasonlító tanulmányutat tesz az Alpok vidékén, Ausztriában, Olaszországban és Svájcban ben mint a Magyar Tudományos Akadémia delegációjának tagja résztvett a párizsi VIII. Nemzetközi Botanikai Kongresszuson, 1957-ben pedig a leningrádi ösz-szövetségi Botanikai Kongresszuson, ahol a magyar botanikai kutatás történetéről számolt be. Jávorka Sándor munkássága azonban nem merült ki a tudományos kutatásban és eredményeinek szakszerű keretek közötti közlésében; elévülhetetlen érdemeket szerzett a tudomány népszerűsítése terén is. Hiszen növényhatározói ( Kis Jávorka", Nagy Jávorka", Képes Jávorka") és ismeretterjesztő könyvei (pl. az Erdő-mezö virágai" és a szerkesztésében megjelent Viruló természet") útján egész ifjúságunkat oktatta és vezette be a növényvilág rejtelmeibe. Mindezekért a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat előterjesztésére a Munka Vörös Zászló Érdemrendjének tulajdonosává lett. De az ismeretterjesztés, a tanítási törekvés és a segíteni akarás nem választható el és mind egy forrásból indul ki, az ő nagy emberi mivoltából, mert nemcsak nagy tudós volt, hanem ritka, melegszívű ember is. Bármilyen eredményeket ért is el, bármilyen elismerésekben, kitüntetésekben részesült is, mindez semmit sem változtatott rajta, maradt, aki volt, minden ismerős, de különösen a tanulnivágyó fiatalság csendes, szerény, hiúságmentes, szeretve tisztelt és szerető Sándor bácsi"-ja. Jávorka Sándor nemcsak a szakbotanikusoké volt, nemcsak őket vezette, tanította és irányította, nemcsak közöttük szórta bőkezűen mindvégig szorgalmasan gyűjtött megfigyeléseinek, kutatási eredményeinek szellemi kincseit. Mi, erdészek, az alkalmazott botanika művelői is bőségesen kaptunk tőle; növényhatározói s az Erdő-mező virágai" nálunk is közkézen forognak. Személyes kapcsolata az erdővel és az erdészekkel már Selmecbányái középiskolás korától datálódik, s ez idők folyamán mind melegebbé válva egész életén át elkísérte. Az országban nem egy erdészt tüntetett ki őszinte barátságával s boldog örömmel nyújtott segítséget s adott felvilágosítást, ha valamilyen szakkérdésben fordultunk hozzá. A legmesszebbmenőén szükségesnek és hasznosnak tartotta a botanikusok és erdészek kollektív, egymást támogató munkáját. Ez a felfogása és törekvése különösen 1952-ben megjelent két cikkében domborodik ki: 1. A szovjet m,ezővédő fásítási terv geobotanikai vonatkozásai" (MTA Biológiai Osztály közleményei. I. 1.); 2. A növényföldrajz az erdészet szolgálatában (Az Erdő I. 1.). Az elsőben rámutat arra, hogy a szovjet példa nyomán a mezővédő fásítás előmunkálatait már a magyar erdőgazdaság és ezen belül az ERTI is megkezdte. Majd így folytatja: Ebben a munkában a geobotanikával foglalkozó intézményeink és szakembereink is támogatni óhajtják éppúgy, mint ahogy a Szovjetunióban a Szovjet Tudományos Akadémia és a Mezőgazdasági Akadémia irányításával az erdészet a legsokoldalúbb támogatást kapja. Hiszen olyan vezető személyiségek, mint Szukacsev, Viljamsz, Morozov, Oparin az erdész és botanikus együttműködésének szükségességét hangoztatják." (p. 3.) Mindkét cikkében növényföldrajzi ismeretei alapján igen komoly és megszívlelendő útmutatásokat és tanácsokat ad a fő- és töltelék fafajok megválasztásához a különböző termőhelyi viszonyok között. El nem hanyagolható szere-

36 pet szán az őshonos fafajoknak és helyi változataiknak, de az idegen fafajokat sem zárja ki a telepítésből. Bízva a felajánlott segítség elfogadásában s az ennek nyomán kialakuló kollektív munkában, második cikkét így fejezi be: Haladó szellemű erdészeink, a múlt gazdag tapasztalataival felvértezve, eddig is készséggel vették igénybe az új, fokozott ütemű feladatok megoldásakor más segédtudományok, így a növénygeográfia segítségét is, illetve megismerték, és elsajátították a növénygeográfus módszereit. Ennek a közös, kollektív munkának gyümölcseképpen meg kell oldódnia Magyarország nagy erdőgazdasági problémájának: szívós munkával meg kell kétszereznünk a fahiányban szenvedő ország faállományát." (1. c. p. 8.) Emlékét mi is azzal a szeretettel és kegyelettel őrizzük, ami az igaz és nagy embert, a magyar erdők tudósát s az erdészet őszinte barátját méltán megilleti. Dr. Magyar Pál Néhány szó a iák és a gombák kapcsolatáról S Z E M E R E LÁSZLÓ Erdőgazdasági szempontból szólhatunk káros, közömbös és hasznos gombákíól. A farontó gombáknak kiterjedt irodalma van s nem vagyok hivatva arra, hogy e tárgyban érdemlegesen írjak. Legfeljebb annyit jegyzek meg, hogy a számtalan farontó gomba között jó egynéhány olyan gomba is akad, amely más irányban hasznos, ehető vagy egyéb módon felhasználható. Nem olyan egyszerű annak az elbírálása, hogy valamely fa kipusztulását gomba, esetleg éppen az okozta-e, amelynek termőtestét a fán megtaláltuk, s.így azt, mint kártevőt, mintegy tettenértük. Gyakran előfordul, hogy ugyanannak a fának a rostjait többféle farontó gomba is bomlasztja. Találunk alkalmilag valamely fatönkön többféle termőtestet, de ezeken kívül lappanghat benne olyan gombamicéliumszövedék is, amelynek jelenlétét felszínre ütköző termőtest nem árulja el. így egyegy fának vesztét számos gomba okozhatja. De a mikorriza-viszony révén olykor tízféle gomba gyámolíthat egy-egy fát. A kimondottan káros kalapos gombák között a legsűrűbben emlegetik a mézszínű gyűrűs tölcsérgombát (régi neve: Armillaria mellea volt, most a Clitocybe genuszba van sorolva). Ez a gomba sokféle beteg ián élősködik, magában-e vagy más gombával egyetemben, azt hagyjuk itt. Hangsúlyoztam az előbbi mondatban a beteg szót, éspedig azért, mert az esetek túlnyomó részében a már ilyen-olyan bajban szenvedő fát támadja meg ez a gomba. Éppen úgy, mint más, ugyancsak kártékonynak mondott kalapos gomba is. Ezek közül piaci értékük miatt két gombára térek ki: a közönséges laskagombára (Pleurotus ostreatus) és a téli fülőkegombára (Collybia velutipes). Mindhárom gombát találhatjuk a még lábon álló fákon is, avagy körülöttük a földön, de a legtöbb esetben a kidőlt törzseken, meg a földben maradt korhadó fatuskókon. Akárhányszor észleltem azt, hogy egy kiirtott erdő tuskói rakva voltak gyűrűs tölcsérgombával, de a vágás melletti erdőben ilyen gombát nem találtam. Egy alkalommal Litkén (Nógrád m.) felhívtam a társaságomban levő erdész figyelmét egy ilyen helyzetre. Társam azt mondotta, hogy ő nem félti attól a gom- is

37 bától az erdőt. Hát én sem féltem. Ha számításba vesszük azt, hogy a kb. 10 éves tuskókon termő gombák spórái 6 7 év alatt nem fertőzték meg a szomszédos erdő egészséges fáit, akkor az alatt a pár év alatt, amig a taskók el nem korhadnak, s velük együtt kipusztulnak a rajtuk levő gombák, nem lesz baj. De legyen szabad még két példát felsorolni annak a bizonyítására, hogy a kalapos gombák spórái nem fertőzik meg az egészséges fát. Egy szántóföldre telepített, kb. 400 fás nyáribarack-állományban, kb. 15 évre a telepítés után, három fán jelentkezett a gyűrűs tölcsérgomba. A többin sem akkor, sern később. A kérdéses három fa beteg volt már előbb is, rajtuk elég sűrűn volt az ún. hasadtlemezű gomba (Schyzophillum commune) is. Én akkor ama három barackfának a gombatermését, mint a veszett fejsze nyelét, üldöztem, felhasználtam a gombákat a konyhán. Hogy a veszett fejsze nyele" olykor nem egészen csekélység, arra vonatkozólag megint a litkei esetre térek vissza. Erdész kísérőm megjegyezte azt, hogy a falusiak az egyik évben legalább egy vagonra való gyűrűs tölcsérgombát vittek az erdőről haza. Nos, az a vagon gomba nemzetgazdaságilag elég jelentékeny értéket képvisel, tekintet nélkül arra, hogy hogyan került forgalomba. Ezeknek az ehető, de farontó gombáknak tulajdonított kártételt én túlzottnak tartom. Valószínűleg így gondolkozott az a német kutató is, aki a közönséges laskagomba (Pleurotus ostreatus) tenyésztését megkísérelte. Az a szempont vezette, hogy kár a levágott tuskókat parlagon" hevertetni. Azonban oly kevés eredményt ért el akkor (a 30-as évek táján), hogy a kísérletezéssel felhagyott. A téli fülőkegombával (Collybia velutipes) magam is folytattam tenyésztési kísérletet. Szélfogónak kb. 1 kat. hold akácerdőt telepítettem volt tanyásbirtokomon. A szántóföldre telepített akácok közül, mikor azok cm vastagok lettek, 120 darabot kitermeltem. A kitermelést követő év telén, s a rákövetkező év tavaszán spórás vízzel megpermeteztem 100 db földben hagyott tuskót. Ezenkívül minden tuskóra még egy-egy érett gombakalapot borítottam, illetve egyegy gombaszeletet erősítettem a tuskók hézagjaiba. Húsz fát azért nem oltottam így be, mert arra is kíváncsi voltam, hogy a természet nem játszik-e a kezemre. Ui. az oltás idején az erdőcske szélén, még korábban kivágott néhány fa tuskóján a téli fülőkegomba beavatkozásom nélkül is megjelent. Pár év eltelte után 25 tuskón termett gomba, túlnyomó részt a beoltottakon, de egy-két be nem oltotton is. Így nem mondhatom el, hogy a tenyésztési kísérlet 20%-ban sikerült, mert lehetséges, hogy az általam beoltott tuskókat a természet is beoltotta, s az ő oltása sikerült, nem az enyém. Az azonban nyivánvaló lett, hogy az erdőcske többi (egészséges) fái mentesek maradtak. A tarvágásos erdők tuskóit tehát bízvást be lehetne oltani a laskagomba és a téli fülőkegomba spóráival. Valószínűleg nem magát a spórát kell a tuskókon szétlocsolni, hanem valamely olyan anyagot (agar?) helyezni a tönkök repedéseibe, amelyet átjárt a spórákból kitenyésztett micélium. A téli fülőkegombának azért van fontossága, mert enyhe teleken nő, mikor más gomba alig van, s a nálunk csak gyéren termő rizikét (Lactarius deliciosus) pótolhatja. Felvidéki utaim során láttam, hogy erdészeinket elsősorban is a rizikegomba érdekli, mert ebből készül a sültek mellé való csemege: a hagymás gombasaláta. Többen megpróbálták a tenyésztését oly módon, hogy olyan helyről hoztak gyeptéglákat, ahol a rizike termett. Ezeket azután az erdészlak közelében fenyvesek alá süllyesztették le, de csak ritka esetben jelentkeztek gombák. Rendes terméshez így legalábbis tudomásom szerint nem jutottak. Ott, ahol a fenyő nem őshonos, a rizike csak szórványosan fordul elő. Miután a fenyők.magját nem a földről szedik fel, micéliumos magvetés útján ez a gomba nem is levő

38 szaporodhat. Ide a szél hozza el a gomba spóráit, s így csak véletlenül telepedik meg a rizike egy-egy fenyőerdőnkben. A szelek szárnyán még Amerikából is kerül hozzánk 1 1 ottani gomba spórája, keletkezik kérdéses faj nálunk nem marad meg. Régen tudjuk azt, hogy a franciák a szarvasgombát micéliummal való fertőzéssel tenyésztik. Azon módon tehát, ahogyan azt Az Erdő is általuk gomba, de a évi 9. számában leírtam, a rizike gombával is kísérletezhetnénk. Megfigyeljük és megjegyezzük ama helyeket, ahol a rizike terem, s oda (a termőfoltra) ősszel sűrűn eliskolázunk fenyőmagoncokat, amelyeket azután egy év múlva kiültetünk. A csemetéket nem szabad az állomány mélyébe ültetni, mert sűrű erdő gomba nincs, a rizike különben is a levegős helyeket, erdőszéleket, mélyén ösvényeket kedveli. A spórás vízzel való permetezés alig vezet erdményre, mert a spórákból végtelen kevés jut olyan szerencsés adottságok közé, hogy belőlük gomba fejlődhessék. A földben lappangó micélium sokkal könnyebben terjed szét, ha új helyre kerül. A mikorriza viszonyról sokat írtak az egyes szakemberek. A Frank-féle mikorriza-elmélet szerint a gazdanövény gyökere és a gomba micéliuma között szimbiotikus, együttéléses viszony van. Eszerint lehetséges, hogy alkalmilag a micélium von el nedvességet a fától, máskor pedig az szállít nedvességet a fának. Sarauw szerint az együttélő gombák nem károsítják meg érzékenyen a gazdanövényt, másfelől nincs bebizonyítva az, hogy a gazdanövénynek hasznára volna hívatlan társa. Mindezek régi írók (1885, illetve 1904) régi nézetei. Az újabb kutatók azt is kimutatták, hogy alkalmilag a mikorriza-viszony rendes egyensúlya a gombák javára megbomlik, eltolódik (Björkman, 1949). Ennek ellenére is a kutatók zöme egyetért abban, hogy a gyökerek és micéliumok szimbiózisa hasznos mind a gazdanövénynek, mind a gombának. Franciaországi triflatenyésztők tapasztalták azt, hogy a Tuber melanosprum roicéliumával társított és végleges helyükre kiültetett csemeték lassabban fejlődnek, ezekkel szemben azok a fácskák, amelyeknek a társítása nem és később sincs alattuk gomba, erőteljesebben fejlődtek. Ha némely somba mikorriza viszonya a gomba javára el is tolódhat, sikerült ebből nem következik az, hogy ezáltal a iának erősebb fokban ártalmára volna. Ha azt tételezzük fel, hogy a gomba kölcsönzi" a nedvességet még a fától akkor, amikor termővéfordultával arra szüksége van, ebből az következhetne, hogy száraz időjárás esetén is megjelenhetnének a mikorriza viszonyban élő gombák. Mert a száraz talajt a gomba át tudja törni. De mégsem fordulnak termőre nagy szárazság alkalmával, szemben a fatönkökön élősködő gombákkal, amelyek száraz évszakban is megjelennek (pl. a mézszínű gyűrűs tölcsérgomba, Clitocybe mellea stb.l. A FORST UND JAGD az NDK Mezőgazdasági Minisztériuma folyóiratának évi 10. számában G. Hofmann és E. Knapp eberswaldei kutatók tanulmányát közli a magyarországi kopárfásításokról. Szerzők szeptemberében a Tapolca környéki, keszthelyi és pilisi kopárokon tett tanulmányútjuk tapasztalataiként igen részletes alapossággal számolnak be az itt látott munkákról és legújabb kopárfásitási módszereinket minden hasonló gondokkal küzdő ország számára példátadóknak ítélik meg.

39 A hektáronkénti törzsszám és a fatömeg összefüggése T I H A N Y I Z O L T Á N Az erdőnevelés nagy kérdése, hogy az egyes fafajok esetében milyen mértékű legyen a gyérítés százaléka. Termőhelytől, kortól és fafajtól függően erősen változik a törzsszám és ezzel együtt az egyes egyedek növőtere. Mint minden tényezőnek, a növőtérnek is van optimális értéke, amellyel a fa a legjobban ki tudja használni a rendelkezésre álló' termőhelyi tényezőket és a legnagyobb fatömeget produkálja. Nyilvánvaló, hogy annak az egyednek erőteljesebb a növekedése, nagyobb a fatömege, amelyiknek nagyobb a koronája, nagyobb az asszimilációs felülete. Korlátlan mértékű növőteret azonban a fa nem képes kihasználni. A kérdés éppen az, hogy meddig gazdaságos növelni a növőteret, a korona alapterületet és ezzel egy fa köbtartalmát. A problémát azonban nem egy fa mérete dönti el, hanem a területegységen termelhető fatömeg mennyisége és minősége. A következőkben egy vizsgálat eredményét ismertetjük, amely a problémát ugyan nem oldja meg, de kellő megvilágításba helyez eddig talán sokak által lényegtelennek látszó dolgokat és alapjául szolgálhat a további kutatásnak. A vizsgálat helye Sopron. A terület nagysága fél hektár. Az állomány 41 éves mageredetű, III. (Greiner) termőhelyi osztályba tartozó 93,5% záródású kocsánytalantölgyes. A körlappal súlyozott mellmagassági átmérő 11,6 cm. Átlagmagassága 11,7 m, biológiai felsőmagassága 13,3 m. Átlagos koronaalapterület 4,3 m. 2 A hektáronkénti fatömeg és törzsszám 100%-os záródásra átszámítva 179 m 3 és 2174 db. Megjegyezni kívánjuk, hogy az állomány túl sűrű. A 6,5% záródáshiány onnan adódik, hogy vannak benne üres foltok. A mellmagassági átmérőt és koronaalapterületet két, egymásra merőlegesen mért átmérő átlagából számítottuk. Megszerkesztettük a magassági görbét (1. ábra), a koronaalapterület és átmérő függvényében az ún. átlagos növőtér" görbét (2. ábra) és számított értékek alapján a koronaalapterület és a hektáronkénti fatömeg függvényében az ún. növekedési erély" görbét (3. ábra). A táblázat a 3. ábra adatait tartalmazza. Ezt olyan elgondolás alapján szerkesztettük, hogy ha minden egyes fának kezdettől fogva egyenlő és egyenletesen növekvő növőteret biztosítanánk, akkor az állomány a táblázatban megadott átlagos értéket érné el. A táblázat a mért adatok átlagából számítva a következőképpen készült: A 2. h 3 A u ts d, 1. ábra ábrán az egyes átmérőkhöz tartozó átlagos koronaalapterületekből a hektáronkénti darabszámot osztás útján, ugyanezen átmérőből és az 1. ábrán hozzátartozó átlagmagasságból a köbtartalmat számolva a táblázatban feltüntetett értékeket kaptuk 100%-os záródás esetén. A 2. és 3. ábrából világosan kitűnik, hogy nagyobb koronaalapterülethez nagyobb törzsátmérő tartozik és nagyobb a hektáronkénti fatömeg is. Az egyenlő növőtér pedig amelyet legjobban a hármas hálózat biztosít jó minőségű, egyenletes évgyűrű-

40 Mellmagassági Átmérőhöz tartozó átmérő d 1, átlag korona 3 alapterület 1 hektár osztya a 2. oszloppal Átmérőhöz tartozó átlag magasság Köbtartalom egy hektáron cm 1 m' db/ha m m 3 /ha 5 1, , , , , , , , , , , , ,77 ' , ,7 4, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,4 236 (A számított átlagos koronaalapterülethez (4,30 m 2 ) tartozó értékek egyeznek a 100% záródásra átszár mított valódi értékekkel.) szerkezetű, egyenes, hengeres, ágtiszta törzset nevel. Második koronaszint kialakítása ámytűrő fafajokból feltétlenül fontos, s ez még plusz fatömeget is jelent. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy az egyenlő növőtér kialakításához, az állandó és nagy záródáshoz gyakori, mérsékelt és egyenletes gyérítés szükséges. Egy már idősebb állományt hiába bontunk meg egyszerre, a táblázatban számított értékekre, az nem vezet eredményre, sőt kárt okozunk vele. A' 16 cm törzsátmérő és a hozzá tartozó értékek a vizsgált területen nem mentek ritkaságszámba. Az állomány kimagasló és uralkodó szintjében 20% 16 cm vagy annál nagyobb méretű fa fordul elő. Joggal feltételezhetjük tehát, hogyha a területünkön minden fa megközelítően 8 m 2 -es növőtérrel rendelkezne, altkor az állomány elérte volna az átlagosan 16 cm mellmagassági átmérőt és a 13 m átlagmagpsságot. Ez 1247, 2 3 / T0 ]l ' '23 dl 2. ábra db törzs esetén 197 m 3 jó minőségű faanyagot hozott volna létre. A fatömegtöbblet így 10%-os. A minőség és értékemelkedés szintén jelentős, mivel kb. fele törzsbe sűrítve és 18 m 3 -rel több faanyagot kapunk, ami jóval nagyobb értéket ad. A törzsszámküiönbség mögött- a nagyobb előhasználati fatömeg lehetősége is rejlik. Ezenkívül áz állomány egésze valamivel hamarabb érné el a kívánt méreteket.

41 Érdemes az állomány adatait a fatermési tábla átlagos adataival összehasonlítani. Itt szintén arra a megállapításra jutunk, hogy igen magas a hektáronkénti törzsszám, az átlagátmérő pedig kisebb a helyes ápolás esetén elérhetőnél. A számított értékek viszont megközelítik, illetve valamivel jobbak a fatermési tábla átlagos adatainál. Elméletileg a 236 m 3 /ha is lehetséges 651 db törzzsel. Teljesen egyenlő termőhelyi, származási, ápolási tényezők gyakorlatilag nem biztosíthatók, de törekedni kell rá. Ugyanígy nincs meg a valóságban a táblázat elején szereplő néhány érték sem. Megvannak viszont a táblázat közepén szereplő értékek és véleményünk szerint a termelési eredmény minden növénynél függ a sűrűbb vagy ritkább állástól JÖ to U l m'/ha 3. ábra Ha ezeket a vizsgálatokat minden fafajra elvégeznénk a kor és termőhely függvényében, akkor a gyérítés százalékát is könnyebben és helyesebben lehetne kijelölni. Addig is kisebb próbaterületek felvételével meg lehet győződni a törzsszám helyességéről és korrigálni lehet. így nem fordulhat elő a fenti eset, hogy még a fatermési tábla értékeinél is sokkal magasabb törzsszámot hagyunk meg. A faanyagszükséglet nő, az erdősült vagy beerdősíthető területünk nagysága korlátozott. A problémát a jobb erdőnevelés nagyban csökkentheti. Ezt a célt szolgálja az egységnyi területen a több és jobb faanyag termelése is. Műszaki fejlesztés a Kiskunsági Állami Erdőgazdaságban MESKŐ JÓZSEF Az erdőgazdasági munkák gépesítése új, alig néhány éves. Célja a nehéz testi munka kiküszöbölésé, a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, a rövid munkaidény jobb kihasználása, vagy egyes műveletek gyorsabb elvégzése. Az elmúlt évtizedben belterjesebbé vált az erdőgazdálkodás, megnőttek a szakmai követelmények és a feladatok, sőt új feladatokat kellett elvégezni, ezért a műszaki fejlesztés egyes erdőgazdaságokban rendkívüli fontosságúvá vált. így volt ez a Kiskunsági Állami Erdőgazdaságban is. Ma már elmösődottak a gépesítés első lépéseinek emlékei, a kicsomagolatlan gépek, a képzetlen gépkezelők, a kialakulatlan technológiák, a karbantartás hiánya és a mindezzel járó balsikerek. Ha néhány évre visszamenőleg a számok tükrében vizs-

42 gáljuk a műszaki fejlesztést, akkor érzékelhetjük, hogy a fejlődés dinamikus és megállíthatatlan, mert ami 10 évvel ezelőtt idegen volt, vagy különlegességnek számított, az ma természetes és szükségszerű. 1. Fakitermelés Ev Géptípus: MSP ERP Druzsba Kitermelt faanyag m 3 /leltári gép Hasznos idő Gépesítési fok : óra/m az összes fatömeg 8 %-ban 1956/ / / / / ,2 1,1 1,06 0, ,8 A fejlődés csak úgy jöhetett létre, hogy a feladatnak megfelelő típusú, üzembiztos motorfűrészt elegendő számban bocsáthatott az erdőgazdaság a feladat elvégzésére és egyidejűleg gondoskodás történt a gépkezelők kiképzéséről. A géplétszám kérdése rendkívül fontos tényező, mert amíg egy művelet teljes gépesítettségéhez nincs elegendő gép, addig csak tanulmányozzák, csodálgatják a gépet, hogy azzal is el lehet végezni a munkát, viszont a teljes gépesítettség esetén természetesnek tűnik, hogy a feladatot géppel keld elvégezni. A teljes gépesítettség fontos szemléletváltozást hoz. A fejlesztés csak tervszerű és céltudatos intézkedések következetes egymásba kapcsolódásából adódhat. Az erdőgazdaság gépkezelőket képeztetett ki a sárvári szakiskolán, valamint a házi tanfolyamokon, de ugyanakkor a ker. vezetőknek, a műszaki vezetőknek, sőt az erdészetvezetőknek is el kellett sajátítani a gép kezelésével és karbantartásával kapcsolatos ismereteket. Átvette az erdőgazdaság a társerdőgazdaságokban bevált jó munkamódszereket vagy sajátos viszonyaihoz átalakítva vezette be. A fűrészek üzemeltetése a fahasználati csoport feladata (tervezés, átcsoportosítás, teljesítményellenőrzés, kiértékelés), míg a műszaki csoport a szükséges gépek és felszerelés üzembiztos állapotáért felelős. A bevezetett intézkedések következtében a motorfűrészes termelés gazdaságossá vált, a kézi termeléshez képest 5 20%-os megtakarítást eredményezett, gyorsabb lett a fakitermelés elvégzése, meggyorsult a szállítás, megjavult a hossztolók munkaidejének kihasználása. A további fejlesztési feladat a fakitermelés komplex gépesítéséhez szükséges munkacsapatszervezés és technológia kialakítása, hogy az eddig elért eredményeket fokozni lehessen. 2. Talajelőkészítés Az erdőgazdaság fő feladata az erdőművelés, így a talaj előkészítés különlegesen fontos kérdés. A talajelőkészítés több mint fele kb ha forgatás. Ennek a feladatnak csak egy részét lehetett saját géppel elvégezni. Négy nehéz, lánctalpas traktorral dolgozunk. 1957/58-ban 1352 óra/leltári gép 118 ha'leltári gép, 11,5 óra/ha, 1958/59-ben 3422 óra/leltári gép, 135 ha/leltári gép, 10,2 óra/ha, míg 1959/60-ban 1756 óra/leltári yép, 189 ha/leltári gép, 9,5 óra/ha, 1960/61-ben 1850 óra/ha 200 ha/leltári gép és 9,2 óra/ha volt a teljesítmény. Az 1 ha-ra eső önköltség Ft volt, míg az idegen gép költsége 1955 Ft/ha, tehát teljes gépellátottság esetén a termelési költséget kb Ft-tal lehetne csökkenteni évenként és az erdőgazdaság tervteljesítése nem lenne a mezőgazdasági gépállomások szabad kapacitásának a függvénye.

43 A begyomosodott forgatások újbóli művelése jelenleg a DT 413 lánctalpas traktorral vontatott TE 330 ekével történik, míg a jövőben az ET egyirányú tárcsa alkalmazásával a művelet önköltsége 35%-kal csökkenthető lesz. A részleges talaj előkészítés zöme árokhúzás, amihez saját szerkesztésű mély- és sekély árokhúzó ekék állanak rendelkezésre. A mély árok húzás a PP 50 típusú ekére az ekefej helyére felszerelhető árokhúzó ekével, a sekély árokhúzás pedig a CU 4 típusú altalaj lázítóra felszerelt árokhúzó ekével végezhető; utóbbi az árok fenekét még lazítja is. A gödörfúrás közismert gépi megoldása az erdőgazdaság laza talaján megfelelő és alkalmazott. 3. Erdősítés Az erdősítés gépesítése minőségjavulást eredményez az ültetésnél és a rendelkezésre álló rövid erdősítési idény jobb kihasználását teszi lehetővé. Egy ültető tag gépi üzemeltetése a kézi ültetéssel szemben nem jelent megtakarítást, de az említett elő-» nyök miatt mégis alkalmazzuk.. 4. Erdősítések sorközi ápolása Az erdősítések sorközi ápolása csak akkor lehetséges géppel, ha a gépi munka előfeltételei biztosítottak. Az előfeltételek biztosítása az erdőművelőkön áll vagy bukik, mert az ápolás előfeltételeit már a tervezéskor (nagy összefüggő terület), majd utána a talajelőkészítés kivitelezésekor (forgatás árkait be kell temetni) és végül az erdősítéskor (egyenes, párhuzamos sorok, a fordulóhelyek kiképzése stb.) folyamatosan és következetesen keli biztosítani. A felsorolt feltételek nélkül a gépi ápolás nem kivitelezhető. Az erdőgazdaságban végzett gépi ápolások mutatói: Zetor 25 K 1957/58 7 db 110 ha/leltári gép 1958/59 7 db 162 ha/leltári gép 132,06 Ft/ha 1959/60 7 db 267 ha/leltári gép í 28,02 Ft/ha 1960/61-ben 7 db 312 ha/leltári gép 125,10 Ft/ha RS-k 1957/58 5 db 82 ha/leltári gép 1958/59 5 db 107 ha/leltári gép 127,36 Ft/ha 1959/60 5 db 350 ha/leltári gép 107,94 Ft/ha 1960/61-ben 5 db 365 ha/leltári gép 105,31 Ft/ha A gépi ápolás gazdaságos, mert amíg a kézi kapálás költsége 280 Ft/ha, addig a géppel 1 ha 60%-át megművelve a költség csak 168 Ft. A gépi ápolások széleskörű bevezetése előtt el kellett oszlatni a szakemberek természetes félelmét a csemetekivágástól. Ez igen nehéz volt, mert a laza talajon az erőgép elkapart és horzsolásokat okozott, vagy megcsúszott és az utána kapcsolt munkagép kivágta a csemetéket. A munkagép megnehezítette az erőgép kormányzását, növelte a hátsó tengelynyomást, ezzel a felborulási veszélyt, összegyűjtötte a gyomot stb. Az erő- és munkagép felsorolt kezdeti hibáit súlyosbította az is, hogy a gépi ápolás előfeltételei alig voltak biztosítottak és nem tartották be a kultivátorozás két fő szabályát: azonnal ápolni mihelyt a gyom megjelenik és mindig megismételni amikor az szükséges. A hibákat jórészt máris sikerült kiküszöbölni: négykerékhajtású traktor beállítása, rácsos kerék és féllánctalp felszerelése az univerzál traktorokra, könnyű munkagép közeli felszerelése az erőgépre, ill. az erőgéphez, tárcsa, csemeteterelő görgők, védőburkolatok, kisebb vonóerő igényű peremes tárcsa alkalmazása stb. Az elért

44 eredményeket minden évben legalább egyszer ismertette az erdőgazdaság széles körben szakemberek előtt és így a fejlesztés nem néhány dolgozó reszortfeladata, hanem közügy lett. 5. Tuskókiemelés Laza homokon a tuskókiemelés a legtöbb esetben, tapasztalataink szerint, a mélyszántó ekével a leggazdaságosabb. A tuskó kiszántásánál nincs olyan erős motor igénybevétel, mint a fésűs tolólemezes tuskókiemelőnél, ahol a motor terhelése 1 2 másodpercen belül a 0-tól a maximumig változhat. Az ekevontatás vonóerőszükséglete laza talajon kg, míg egy 17 cm-es akáctuskó kettéhasításához csak 5400 kg vonóerő kell, tehát lényegesen kisebb a motor igénybevételének szélsősége. Szántásnál a tuskót nem egyszerre, hanem 50 cm-enként emeli ki az eke, tehát semmiképpen sem léphet fel olyan igénybevétel, mint a fésűs tolólemezes kiemelőnél. A módszer gazdaságosságát mutatja a normaelőírások összehasonlítása. A 9 órás műszak normája üres területen 1,87 ha, gyökeres területen 1,24 ha, tuskós területen pedig 1,00 ha, tehát a mélyszántás a legolcsóbb tuskókiemelési módszer hazai talajon és aránylag kis tuskók esetén. A mélyszántó ekével az erdőgazdaságban üzemszerűen lehet elvégezni a tuskókiemelést, ott ahol a tuskóátmérő kemény fánál 20 cm, lágy fánál pedig 30 cm-en alul van. 6. Faanyagmozgatás A faanyagmozgatás önköltsége a mozgatást végző gépcsoportok összetételétől, a gépkihasználástól és a saját gép részvételének arányától függ. A következtetés egyértelmű megállapítása céljából csak a kerekes traktorok teljesítményét lehetett vizsgálat tárgyává tenni, mert a többi traktorcsoport rendeltetése nem a szállítás, viszont a tehergépkocsi létszám növekedése emelte a faanyagszállításban való részvételt, de nem alkalmas jellemző adatok nyerésére. Kerekes összes köbméter 1 gépre 1956/ / / / / A teljesítményemelkedés, oka a jobb karbantartás, a munkafegyelem megszilárdítása és a gépkezelőkkel való fokozottabb törődés volt. A faanyagmozgatási műveletek műszaki fejlesztésénél még sok a tennivaló, mert a szállításban még elég magas a fogatok részvétele és a rakodási munkák nincsenek gépesítve. 7. A műszaki fejlesztés általános elvei A műszaki fejlesztés egy erdőgazdaságon belül csak kollektív erőfeszítés eredménye lehet. A műszaki fejlesztés tényezői egyenértékűek és olyan lesz a fejlesztés színvonala, mint amilyen a leggyengébb tényezője. Valamennyi tényező felsorolására nincs mód, csak néhány fontosabbat emelek ki: a) Gépi beruházások tervezése Az erdőgazdaság feladatainak megfelelő géptípusokat kell kiválasztani, meg kell határozni a teljes gépesítettség eléréséhez szükséges géplétszámot, ki kell cserélni a korszerűtlen, elavult géptípusokat.

45 b) Javítások kivitelezése Meg kell szervezni a jóminőségű, gyors átfutású javítás előfeltételeit.. A gépek tervszerű karbantartásának és javításának maradéktalan elvégzése érdekében korszerű javítóműhelyeket kell biztosítani. Az erdőgazdaságnál a vizsgált 3 éves időszakban két korszerű javítóműhely lépett be, amelyek közül a kecskeméti jelenleg az ország legkorszerűbb javítóműhelye. 343 m 2 -es, 4 gépállomási szerelőaknával ellátott csarnoka van, termóventillátores központi fűtésű és minden javítási művelet elvégzésére alkalmas. Az udvaron kőalapú úthálózat van, a közbeeső területek füvesítettek, így a tiszta munka előfeltételei biztosítottak. A javítások gyors kivitelezése érdekében helyesen' kell az alkatrész készlet értékét normalizálni. c) TMK.,. ',, - - A tervszerűen megelőző karbantartás növeli a gépek élettartamát, elősegíti a teljesítmény emelkedését, megkönnyíti a javítást. Az erdőgazdaságnál függetlenített TMK felelős irányítja és ellenőrzi a TMK végrehajtását, hogy az ne csak formai, hanem alapos és hatásos legyen. d) Technológiák Az ágazati igényeket maximálisan ki kell elégíteni megfelelő gépekkel és technológiával. e) Szervezés A gépek üzembentartását az ágazatok végezzék, az ágazati dolgozók legalább annyira ismerjék a gépeket, amennyire a gépesítéssel foglalkozó dolgozók az ágazati követelményeket. A gépesítési előadó ne csak a szószerint vett munkakörét (technológiák megállapítása, TMK, javítás és oktatás) lássa el, hanem az üzemvitel közvetlen operatív irányítása kivételével foglalkozzék a többi üzemi kérdéssel, mert az üzembentartás a fő feladat, amelytől függ a technológia, TMK, javítás és oktatás is. A bérezés módja ösztönző teljesítménybér legyen, s ez egyúttal figyelemmel legyen a gép élettartamának növelésére is. Állandóan figyelemmel kell kísérni a munkamódszerek változását és a változásokat azonnal kövesse a megfelelő bérezés. g) Oktatás Az oktatás állandó és az erdőgazdaság összes dolgozójára kiterjedő legyen. h) Egyéb Fontos még az adminisztráció helyes megszervezése a munkafegyelem megszilárdítása, a hírközlés gyorsasága, törzsgárda kialakítása stb. * Összefoglalva a műszaki fejlesztésről mondottakat, megállapítható, hogy a tervszerű műszaki fejlesztés az egész erdőgazdaság közös ügye kell, hogy legyen, mert ebben az esetben óriási eredményeket hoz, megváltoztatja az eddigi módszereket, szemléleteket. A műszaki fejlesztés hatása dinamikus, nem megállítható, és állandóan új igényeket támaszt a további fejlesztéshez. A műszaki fejlesztés a mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében új feladatok előtt áll. Az erdőgazdasági munkák elvégzésénél a nagy alkalmi' munkástömegeket jól képzett szakmunkások és a technológiát jól ismerő gépkezelők váltják fel. A gépesítés és a műszaki fejlesztés jelenlegi állapotában : már túlnőtt a műszaki csoporton és az erdőgazdaság- létkérdése lett.

46 Szovjet folyóirotszemle 1961 első leiéről Az erdészeti szaksajtó egyik legtöbbet tárgyalt kérdése a fahiány csökkentése, illetve a gyorsan növő fafajok termesztése. Bjelorussziában a ha-t meghaladó területű hamvaségeresekben folytatott fatermési vizsgálatok kimutatták (3), hogy kedvező termőhelyi viszonyok között a éves korig gyorsan növő hamvaségeresek ha-onkénti fatömege megegyezik a legjobb nemes nyárasok fatömeg ével. A éves Incano-Alnetum aegopodiosum típusban a fatömeg m 3 /ha, a legjobb nyíréseké ebben a korban m 3 /ha, a rezgőriyárasoké pedig m 3 /ha volt. Bjelorusszia fában szegény vidékein a hamvaséger tehát olyan szerepet tölthet be, mint máshol a nyárfa. Felkarolását elősegíti, hogy erdőtípusonként meghatározták kezelési eljárásait, elkészítették fatömeg, fatermési és választékkihozatali tábláit is (4). M. M. Ojamaa (6) az Észt SZSZK déli részében 12 év óta folyó vizsgálatai alapján arról számolt be, hogy itt a rezgőnyárnak négy biotípusát határozta meg. Ezek a növekedés gyorsasága, a gombabetegségekkel szembeni ellenállóképesség, a korona alakja, az ágak állása, a fényigény, a kéreg színe, a levélfakadás ideje és levélalak, valamint a fa szerkezete tekintetében különböznek egymástól. Elkülönítésük az 5- évesnél idősebb fák esetében legmegbízhatóbban és legegyszerűbben a kéreg színe, az ennél fiatalabbak esetében pedig a levelek molyhossága alapján végezhető. A bélkorhadással szemben legellenállóbb a zöldkérgű változat. A vizsgálatok szerint a megbetegedés mértéke sokkal inkább a biotípushoz tartozás, mint a termőhely függvénye. A fajon belüli és a fajok közötti kapcsolat kérdéseiben F. N. Haritonovics (1) Vegyük figyelembe a fajok közötti kapcsolatokat az erdőtelepítésben" c. cikkében abból indul ki, hogy elegyetlen vagy elegyes állományokat célszerű-e telepíteni. Ennek eldöntésében a micsurini biológiának az a megállapítása lehet irányadó, amely szerint a fajon belül nincs versengés az egyedek között, a különböző fajok egyedei között pedig mind versengés, mind kölcsönös segítség állhat fenn. Ebből arra lehetne következtetni, hogy elegyetlen állományokat célszerű telepíteni. Ismeretes azonban, hogy ezek a rovarkárosítók és a betegségek elterjedésének kedveznek. Az elegyetlen állományok mellett kell tehát állást foglalni, azonban ezeket úgy kell kialakítani, hogy a megfelelő fafajok elegyetlen biocsoportjaiból álljanak. Az elegyítés során pedig arra kell törekedni, hogy a fő- és kísérő fafajok között ne a versengés, hanem a kedvező kölcsönhatás érvényesüljön. Ennek előfeltétele az örökletes tulajdonságok, a termőhelyi viszonyok, a fafaj egyedi fejlődési szakaszainak ismerete és az ezekkel összhangban álló, kellő időben végzett emberi beavatkozás. A fajon belüli kapcsolat jellegét világítja meg a kínai Li Szjan Dun is (2), aki 1X1 m-es foltokban tölggyel és más fafajokkal végzett kísérleti telepítést. Egy foltba egy vagy több fafaj magját vetette el. A kísérlet azt mutatta, hogy valamennyi esetben az elegyetlen, vagyis az egy fajból álló biológiai csoportok voltak a legjobb növekedésűek. Ez alátámasztja azt a tételt, hogy a fajon belül nincs versengés. Bizonyítékai az években a kolhozokban és a szovhozokban a Liszenko-féle fészkes vetéssel telepített, ma már kialakult, jó növekedésű erdősávok, amelyekről más szerzők tollából is jelentek meg közlemények. A volgográdi gépkísérleti intézet kísérleteket végzett az ultrahangnak az erdeiés a vörösfenyő meg csírázására kifejtett hatására vonatkozóan (7). A generátor cm 2 énként watt teljesítményű volt. A magot 10 percig 22,5 khz frekvenciának vetették alá. Megállapították, hogy a 7. napra az erdeifenyőmag csírázási erélye 20- ról 34,5%-ra, a vörösfenyőé 25,2-ről 39,2%-ra növekedett. Az ultrahang befolyással volt a csírák növekedésére is: méreteik a behatással arányosan növekedtek. Az erdeifenyő csírák azonban mind 10, mind 15 watt esetén nagyobbak voltak, mint a vörös-

47 fenyő csírák, amit a két fafaj maghéjának eltérő vastagságával, illetve akusztikai ellenállásával magyaráztak. Ugyancsak kísérleti vonatkozású az ultraibolya, sugaraknak az erdővédelemben jénycsapdakénti alkalmazásáról közölt cikk is (8). A fénycsapdát a szibériai fenyőerdők legveszedelmesebb károsítója, a Dendrolimus sibiricus Rupr. esetében próbálták ki. A PRJ 7 jelű kvarclámpát éjjel az utakon haladva 1 1,5 km-enként meggyújtották. A lepkék repülési irányából a góc helyére következtettek. A kísérletek szerint a károsító 1 m távolságról nagy számban berepült a fénycsapdába, amelynek csalogató hatása kb. 2 km-re terjed ki. A fénycsapdát a fákra különböző magasságokban is felfüggesztették, meghatározták, hogy a lepkék ekkor hol és mekkora körzetben helyezkednek el, majd összegyűjtötték, esetleg vegyszerrel irtották őket. A Dendrolimus ellen baktériumkészítménnyel, az ún. dendrobacillus szibirik"- nek nevezett változatával is védekeztek üzemi viszonyok között (9); 50 ha területen először földi, majd a másodlagos kártétel fellépésekor m magasságból légi permetezést végeztek. A védekezés eredményességét ami 95,6%-os volt próbafákon értékelték. I. A. Halifmannak nemrég ismeretterjesztő könyve jelent meg a hangyákról, amelyet nagy érdeklődéssel fogadtak. Több erdészeti dolgozó hiányolta, hogy a Szovjetunió erdészeti- és növényvédelmi kutatóintézetei nem foglalkoznak eléggé ezeknek a hasznos rovaroknak a biológiai erdővédelemben felhasználásával és szaporítási módszereivel. I. A. Halifman ezt pótolja, amikor a Lesznoe Hozjajsztvo ez évi 2. számában a hangyáknak a biológiai védekezésbeni felhasználásáról közöl cikket, amelyhez a két német államban és Olaszországban, elért eredményeket is felhasználta. Megemlíti, hogy első alkalommal 1960-ban Páviában rendeztek olyan nemzetközi kongresszust, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott. A kongresszus a kutatások és a gyakorlati munka kiterjesztését határozta el. Több cikk jelent meg a vegyszeres gyomirtásról. Ezek közül hármat ismertetünk. A Rosztov-területen több csemetekertben hétféle vegyszerrel végeztek kísérletet annak megállapítása céljából, hogy a csemetetermelés melyik időszakában, melyik vegyszer a legalkalmasabb a gyomirtásra (10). Megállapították, hogy a vetést megelőző évben az évelő füvek ellen a leghatásosabb a Fenuron, a Monuron, a Simazin, az Atrazin és a 2,4 D jelű készítmény. A vetés kelése előtt fellépő gyomok elleni védekezésre ásványolajok és olyan készítmények bizonyultak megfelelőnek, amelyeknek a talajfelszínen nincs tartósan mérgező hatása (dimtro-vegyületek, pentaklórfenol). A sorközökben a legjobb eredményt Simazinnal és Atrazinnal értek el, amelyeket a talajfelszínre permeteztek. Külön közlemény számol be az erdei- és lucfenyő vetésekben az aromás szénhidrogént és olefint tartalmazó petróleum permetezéséről (11). A vegyszert háti permetezőből a talajra fecskendezték a csíracsemeték megjelenése előtt, mert bebizonyosodott, hogy később károsan hat. A legjobb eredményt akkor értek el, amikor a petróleum 17 20%-ban tartalmazott aromás szénhidrogént és olefint. Ha-onként liter vegyszerre volt szükség. A Leningrád-területen, a sziveri kísérleti erdőgazdaságban lucfenyő telepítésekben Simazinnal védekeztek a gyom ellen (13). A tapasztalatok szerint a vegyszer a tajgaerdőben tenyésző lágyszárú növényfajok többségét- eredményesen elpusztítja. Ügyelni kell azonban arra, hogy a csemeték gyökérzetéhez ne jusson. Hatékonysága függ áz avar- és a humuszréteg vastagságától, ahol a lágyszárúak gyökerei összpontosulnak. Hatékonyságára befolyással van az is, hogy a kezelés idején milyen volt az időjárás. Ha a permetezés esőben történik, a vegyszer bemosódik a talajba, hamarabb és jobban hat. A kísérletekben 1000 m 2 -re 1 kg vegyszert permeteztek. Megállapították, hogy a tajgában a kedvezőtlen vízgazdálkodású talajokon a gyomirtást olyan

48 agrotechnikával kell összekapcsolni, amely a talaj vízgazdálkodásának javulását segíti elő, ugyanakkor a csemeték gyökérzetét a vegyszertől védi. Ebben az irányban tovább folynak a kísérletek. A szovjet szaklapok is kiterjedteu foglalkoznak a faállományszerkezeti kérdésekkel. A felsőoktatási intézmények kiadványában, a Lesznoj Zsurnal-ban több tanulmány jelent meg, amelyek a jegenyefenyő, a bükk, a lucfenyő, az akác, továbbá az erdeifenyő fiatalosok állományszerkezeti sajátosságairól szólnak. A vegyeskorú, elegyes erdők állományszerkezeti törvényszerűségeit P. N. Vsatin (13) átfogóan tárja fel a Szovjetunió különböző részeinek természetes erdeiben létesített kb. 300 próbaterület adatai alapján. A vizsgálatok szerint a vegyeskorú, elegyes erdő több egykorú állományból álló erdőnek tekintendő, amelyben a fiatal nemzedéktől a túltartottig minden korszakasz megtalálható. A koronaszint függőleges felépítésű. A fáknak vastagsági fokonkénti megoszlását többcsúcsos görbe jellemzi. A folyónövedék az átlagnövedéket valamennyi korban meghaladja; az átlag- és a folyónövedék görbéi egy fafaj esetében sem metszik egymást. Az erdő egyes részei eltérő fejlődési szakaszokban vannak és az állományok a fejlődés során áthaladnak az elnyomatás időszakán. Ez a fiatal állományokban fokozottabban, a középkorúakban kevésbé érvényesül, a vágásérett és a túltartott állományok pedig már mentesek tőle. A szerző az őserdők fejlődésének törvényszerűségeivel is foglalkozott. Megállapításai alapul szolgálnak a vegyeskorú, elegyes erdők rendezéséhez, amely a korosztályok elkülönítésére épülhet fel. L. V. Bicin (14) a Kaukázusban és a Krímben a természetes ősbükkösök szerkezetét a legelterjedtebb bükkerdőtípusokban a korosztályokon belül a törzsek vastagsági fokok szerinti megoszlása vonatkozásában vizsgálta. A felső szintben a törzsszámnak vastagsági fokok szerinti megoszlását jellemző variációs görbe azonos jellegű volt azzal, amelyet A. V. Tjurin az egykorú állományokra szerkesztett. A szerző táblázatban közli az erdőtípusokra vonatkozóan az átlagos átmérő függvényében és 4 cm-es vastagsági fokonként a felső szint törzsszám-megoszlását (számláló) és körlapösszegét (nevező). A táblázat a fatömegmegállapításra is felhasználható. A második szintben a törzseknek vastagsági fokok szerinti megoszlása a vegyeskorú állományokra jellemző: legnagyobb a törzsszám a kisebb vastagsági fokokban. A szovjet szövetségi köztársaságokban az Észt SZSZK kivételével az erdőgazdaság kivált a mezőgazdaság kebeléből, önálló erdőgazdasági minisztériumok és egyéb főhatóságok alakultak, amelyek mind az erdőgazdaságot (erdőművelés), mind az erdőipart (fakitermelés, fafeldolgozás) irányítják. A szervezeti változással kapcsolatban ez év elején megkezdődött az erdők újbóli területi számbavétele és élőfakeszletük felvétele. Jóváhagyásra került az erdőrendezés általános alapelveit és módszereit tartalmazó utasítás, amely táji és területi erdőrendezési utasításokhoz szolgál alapul (15). Tájanként' vagy köztársaságonként az erdőgazdaság és az erdőipar fejlesztésére távlati tervek készülnek. Az erdészeti főhatóságok és az Állami Tervhivatal kidolgozták a fejlesztési tervek készítésének fő irányelveit, amelyek a fahasználati, a gazdasági és a védő erdők csoportjaira eltérőek (16). Az üzemtervek áz erdők feltártságának és a gazdálkodás belterjességének mértékétől függően különböző részletességgel készülnek. A Lesznoe Hozjajsztvo 4. száma tanulmányt közöl az üzemtervi revízió során az erdőgazdaságok tevékenységének értékelési módszeréről. A becslés pontosságának növelése érdekében mind kiterjedtebben vezetik be a mérőműszereket, Bitterlich relaszkópját, V. P. Anucsin prizmás optikai mérőműszerét, valamint a novoszibirszki optikai gyár magasság-, ül. távolságmérőjét. Állandóan bővül a légi fényképek leolvasását megkönnyítő berendezések és segédeszközök száma. Több új fatömeg és fatermési tábla készült. Ez utóbbiak többnyire a választékkihozatal becslésére is kiterjednek. Mivel az erdőgazdálkodás eredményességének legfőbb mutatója a folyónövedék, ennek egyszerű meghatározási módszereivel a szovjet szakirodalom az utóbbi időben

49 visszatérően foglalkozik. A Lösznoe Hozjajsztvo ezévi 3. számában V. M. Bedik által javasolt módszer az évgyűrű átlagos szélességének, a törzs mellrnagasságában és középmagasságában mért átmérők közötti aránynak, a törzsek felületének (palástjának), valamint a kéregvastagságnak Cruedener egyenletével való meghatározásán alapul. A folyónövedéket a m.'. Z = D N H - t M egyenlettel számítja ki, amelyben D = a törzs középmagasságában mért átmérő kéreg nélkül, H = az állomány átlagos magassága, N = a törzsszám, t = az évgyűrű átlagos szélessége. Az erdőművelés gépesítésének fejlesztéséről Az Erdő" ez évi augusztusi száma D. I. Kovalin összefoglaló, iránymutató tanulmányát fordításban közölte. Erdőhasználati vonatkozásban a Lesznaja Promüslennoszty folyóiratban vita folyik a fakitermelés legmegfelelőbb gépeiről. Egyesek véleménye szerint a fakitermelésben az egyes műveletekre speciális gépeket kell alkalmazni, mások a gépaggregátumok mellett foglalnak állást. N. Mosonkin (18) hozzászólását emeljük ki, aki a gépaggregátumok előnyeit bizonyítja. Véleménye szerint a közelítő traktorokkal történő nagyköteges szálfarakodás csak átmeneti megoldás, a jövő a korszerű gépkocsik alapján szerkesztett fel- és leterhelő szállító gépekben jelölhető meg, amelyekkel a tőtől való szállítás megoldható. A további fejlődést a könnyű ós gyors mozgású, személyes irányítású, félautomata gépek jelentik, amelyek a fát magukra veszik, az alsó rakodóra szállítják és a vasútra fel terhelik. A lett tapasztalatok szerint (19) a fakitermelésben igen eredményesen dolgoztak az önfelterhelővel ellátott gépkocsik. Ezekkel 1960-ban m s fát szállítottak. Alkalmazásuk eseten nincs szükség arra, hogy a közelítő traktorokat használják fel a köteges rakodásra, ezért ezek teljesítménye lényegesen javul. Az említett gépkocsik az előhasználati anyag kiszállítására is beválnak, bár erre a közelítő berendezéssel ellátott kerekes traktorok alkalmasabbak. Az erdőgazdasági normák folyamatban levő megállapításával kapcsolatban M. L. Fedorovüh (20) a ncrmamegállapítás egyszerűsítésével foglalkozik. Véleménye szerint felesleges a művelet különböző részeinek időmérése, ez csak munkamódszerátadás esetén célszerű. Az alapvető munkát alkotó munkafolyamatokat (pl. hajkolás, befűrészelés, döntés) egyszerre, összességükben lehet mérni, de külön mérendő a mellékmunka (átmenet egy másik törzshöz, a munkahely előkészítése stb.). Az új norma megállapításához nem kell feltétlenül új mérésieket végezni, hanem fel kell használni a korábbi időmérési adatokat figyelembe véve a fafajt és az átmérőt, és ezeket arra a területre vonatkozóan, amelyre a normamegálíapítás történik, néhány méréssel ellenőrizni kell. Feltétlenül elvégzendő azonban a mellékmunka időszükségletének mérése, mert ez mindig a helyi viszonyoktól függ. A szerző egyszerűsített időmérési módszert dologozott ki azokra a munkákra, amelyek változatos műveletekből állnak (pl. nevelővágások). A szovjet népgazdaság, és természetesen a szaksajtó is, nagy figyelmet fordít o hulladékfa hasznosítására. A Szovjetunió népgazdasági eredményeit bemutató kiállítással kapcsolatban a szervező bizottság több mint 300 fő részvételével értekezletet rendezett a fakitermelés és a faipar hulladékanyagának hasznosítása tárgyában (21). A beszámoló rámutatott arra, hogy a fatermékek iránti növekvő igény nemcsak az erdőber. gazdag vidékeken folyó fahasználat növelésével elégíthető, ki, hanem a már meglevő faipari üzemek ésszerű átszervezésével és a hulladékfa feldolgozásával is. Az értekezlet foglalkozott a hulladékfa és a gyenge minőségű anyag feldolgozása terén eddig elért eredményekkel, feltárta azokat az okokat, amelyek a fa jobb felhasználását gátolták, majd megjelölte a jövő feladatait.

50 A szaksajtó fa- és hulladékfeldolgozó vállalat típustervét is ismerteti (22). A cikkszerzője hangsúlyozza, hogy forgácslemezgyártásra nemcsak a nagy faipari vállalatokban van lehetőség, hanem az erdőgazdaságok és egyéb vállalatok viszonylag kisebb fűrész- és fafeldolgozó üzemeiben is, amelyek főleg fűrészárut, épületalkatrészeket állítanak elő. Az erdészeti tervező vállalat által kidolgozott típusterv szerint a fát és hulladékait feldolgozó üzem évi termelési kapacitása 11,5 ezer m s. Részüzemei: fűrészüzem évi 6000 m 3 széria, asztalos üzem évi 2000 m 3 fűrészáru feldolgozására és forgácslemezüzem évi 3000 m 3 lemez előállítására. A cikk részletesen ismerteti a technológiát és gazdaságossági számításokat közöl. 1. Leszn. Hozj Leszn. Hozj Leszn. Zs Leszn. Zs Leszn. Hozj Leszn. Hozj Leszn. Hozj Leszn. Hozj Leszn. Hozj Leszn. Hozj Leszn. Hozj Leszn. Prom Leszn. Hozj Leszn. Prom Leszn. Hozj Leszn. Hozj Lí;szr>. Hozj Leszn. Hozj Leszn. Hczj Leszn. Hozj Kolossváry Szabolcsúé IIII MILElÉWEIit A tatabányai csoport közgyűlésén választmányát 19 főre egészítette ki, s egyben erdőművelési, gépesítési és feltárási szakcsoportot szerveztek. Foglalkozott a közgyűlés az erdészeti szakemberek munkájával és továbbképzésük lehetőségeivel is. A tagság elhatározta, hogy az évi munkatervben nagyobb teret biztosít az erdészek továbbképzésének. A közgyűlés után Benedek Attila A korszerű fakitermelés kérdései", Béldy Ferenc pedig Az erdőgazdaság helyzete Kínában" címmel tartott előadást. A csoport valamennyi erdészetében ismertették az elmúlt év folyamán dr. Keresztesi Béla előadását a Szovjetunió erdőgazdálkodásáról és Tóth Béla beszámolóját a Német Demokratikus Köztársaságban tett tanulmányútjáról. * A győri csoport kétnapos tanulmányút keretében tanulmányozta a Kiskunsági Áll. Erdőgazdaság munkáját. Dunaföldvár környékén az ártéri nyárasokat tekintették meg, a solti nagyüzemi öntözéses csemetekertben a vendéglátó erdőgazdaság csemetetermelési módszereit tanulmányozták. A bugaci erdészetben Horváth László ismertette kísérleteinek eredményeit. A csoportnak a rábaközi és a győri erdészetben tömörült tagsága közös tapasztalatcserét rendezett a gönyűi erdőrészben. Itt Olaszy István ismertette az erdőgazdaság hagyományos homokfásítási módszereit, majd bemutatta a dr. Keresztesi Béla útmutatásai nyomán végzett homokfásítási kísérleteket. A csoport tagjai meglátogatták a Tanulmányi Áll. Erdőgazdaság soproni fűrészüzemét, megtekintették az ERTI sopronkőhidai fűztelepét, majd a fertőrákosa kőfejtőt és Sopron műemlékeit. A szegedi csoport vezetőségi ülés keretében vitatta meg az erdőápolási mintaterületek elemzését és tanulságait. A csoport két munkabizottsága foglalkozott Szeged város zöldövezete tervének kidolgozásával. A Csongrád megyei erdészeteknél ismertették a Szovjetunió erdőgazdasága az időszaki szaksajtó tükrében" című tanulmányt. A csoport központjában Szász Tibor az erdőgazdasági munkák szervezése, Káldy József a faválasztékok kérgezésének gépesítési lehetőségei címmel tartott előadást.

51 A nyíregyházi csoport Turricsén rendezett helyszíni bemutatót. Itt dr. Babos Imre, a szatmárberegi síkság erdőgazdasági táján az erdő-, ill. termöhelytipológia alkalmazásának gyakorlati megoldását ismertette. * Az esztergomi csoport helyszíni bemutatóval egybekötött s előadásokkal kiegészített tapasztalatcserét tartott a pilisszentkereszti erdészet területén. Bemutatták a komplex brigádok fakitermelési munkáját és a közelítő kerékpárokat. A bemutatón Váradi Sándor a fakitermelés komplex brigádokkal végzett szervezéséről, Rencz János a gépi fakitermelés gazdaságos módszereiről és Scheili Lipót a magasabb értéket biztosító választékolásról tartott előadást. * A debreceni csoport a halápi erdőben rendezett bemutatóval egybekötött tapasztalatcserét. Ez alkalommal dr. Babos Imre a homoktalajok meliorálása címmel tartott eladást. Az Egyesület helyi csoportjai szakmai továbbképzés keretében a következő előadásokat tartották: Mátraházán Cornides György: Az erdőgazdaságok feltárási alaptervkészítési elvei; Veszprémben Matolcsi Andor: Kopárfásítás; Lengyel György: Az erdő- és vadgazdálkodási érdekek helyes összhangja, vadkárelhárítás; Tamásiban Kollár Gyula: Vietnámi tapasztalatok; Benedek Attila: Fakülkereskedelem alapismeretei; Ottó Sartorius (NSZK): Jugoszláviai és magyarországi vadászélmények; Miskolcon Szász Tibor: A fagyártmánytermelő üzemek termelékenységének növelése, az önköltség csökkentése; Keszthelyen: Káldy József: A kérgezés gépesítésének lehetőségei; Zalaegerszegen Szász Tibor: Az észszerű munkaszervezés a termelékenység növelésének és az önköltség csökkentésének alapja; Nagykanizsán Frilsch Antal: A szállítások kérdései; Pécsett Molnár István: Fahasználati munkák tervezése, végrehajtása; Marton Tibor: A komplex fakitermelés újszerű munkaszervezése; Balassagyarmaton Benedek Attila: A fakitermelés szervezésének problémái; Kecskeméten dr. Sébor János: Az erdészeti szakképzés problémái. Ismertették Benedek Attila: A fakitermelés egyes kérdései és Tóth Béla: Tanulmányúton a Német Demokratikus Köztársaságban című tanulmányát. A debreceni csoport rendezésében a püspökladányi, tiszacsegei és a debreceni erdészet tagsága előtt ismertették Kolossváry Szabolcsné: A Szovjetunió erdőgazdasága 1960-ban az időszaki sajtó tükrében című tanulmányát. * Sárospatakon Józsa Miklós a franciavágási útépítési tapasztalatcseréről, Bedő Sándor a veszprémi erdész-vadász találkozóról ós Koronky István az NDK-beli útjának élményeiről számolt be. Az Országos Erdészeti Egyesület kiadványa Szerkesztő: KERESZTESI BÉLA, a mezőgazdasági tudományok 'erdészet) doktora Kiadja: a Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat. Felelős kiadó: LANVI OTTÓ Szerkesztő bizottság: AKOS LASZLO, EABOS IMRE, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora, BAKKAY LASZLÖ, DR. BALASSA GYULA, HARACSI LAJOS, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, JÉROME RENÉ, KALDY JÓZSEF. KOCSARDY KAROLY. KOLLÁR GYULA, KUTASY VIKTOR, MADAS ANDRÁS, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, PARIS JÁNOS, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, RADO GÁBOR, SALI EMIL. a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, SZEPESI LASZLÖ. a mezőgazdasági tudományok (erdészeti kandidátusa, SZÖNYI LASZLÖ, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, TÓTH SÁNDOR Megjelenik 5200 példányban Révai-nyomda, Budapest

52 RDOSZETI LAPOK Szorkcssti és kiadja V á n c r Károly. Főmunkatárs DivaSd Adolf. < E> Első évfolyam I. FÜZET. Selmecz, Nyomatott Lorber Ferencsnól.