Á favágás idejének befolyásáról az épületi és szerszámfa tartósságára. *)

Átírás

1 Az alföldön a kocsános és fehér tölgyeken kivül sima szil, vadalma, vadkörte, gyertyán, fehérhárs, nyir, jókori jávor, rezgő-, fehéres fekete nyár, fűz, kőris és égerfák találtatnak, melyek többnyire külön külön csoportokat, ligeteket, kisebb nagyobb pagonyokat alkotnak, terjedelmesebb erdőcskéket azonban csak a nyár, kőris, éger és fűzfák képeznek. A nyár (topolya) és fűzfák legkönnyebben kapnak lábra s a kopár homokbuezkákon is megteremnek. A folyók mellékein levő erdőcskék szintén az emiitett fákból állanak ; ott a rezgő nyár és égerfa is, melyek a Nyirségen meg a Duna és Tisza közötti földháton csak szórványosan találtatnak, terjedelmes pagonyokat alkot. Vagy félszázad óta az Amerikából származó akáczfák honosultak meg a két magyar medenczében s még a fátlan területen is díszlenek, hol már a nyárfa alig, a tölgy és más lombfák pedig még bajosabban tenyésznek. Most helyenként már akáczfa erdőcskék vannak. A fenyveseket az alföldön csak a borókafenyő csoportok képviselik, melyek a Duna és Tisza közötti földháton elég sűrűn találkoznak ; bennök a leánysom, fagyai, mogyoró, zamót, törpe mandola, törpe megy, cseregalogonya, csipkebokor díszlenek; egyes nyírfák és nyárfák is mutatkoznak. Á favágás idejének befolyásáról az épületi és szerszámfa tartósságára. *) A közvélemény ugyan azt tartja, hogy a téli időben vágott fa építészeti s más műtani czélokra azért jobb, mert az ezen évszakban a fában lévő nedvek az erjedésnek kevésbbé vannak alávetve, mint azok, melyeket a nedvkeringés időszakában vágott fa tartalmaz, de a tapasztalás bizonyítja, hogy a fa tartóssága nem annyira a vágási időtől mint főképen attól függ, hogy miként bánnak a levágott fával. Ha a fa, vágassék az akár télen, akár nyáron a vágás után le nem hántatik, hanem héjában hagyatik, megreked. A lombfák a levágás által életműködésöket még egészen el nem veszítik, mert a mint a tapasztalás tanusitja, némely télen vágott, de le nem hántott fák héjrügyei a tavasz beálltával nem ritkán tökéletes levelekké képződnek, *) A m. erdész egylet választmánya a nm. m. kir. Helytartótanácsnak e tárgyban a m. erdész egylethez intézett kérdésére ezen véleményt adá. Szerk.

2 a mi nyiltan bizonyítja, hogy a levágott fákban lévő nedv a melegebb időszak beálltakor a fák életműködésére befolyással van. Minthogy azonban ily módon azon nedveknek csak csekély része használtatik fel, világos, hogy a többi a fában reked s ennek haszonértékét csökkenti Még inkább történik ez a tavasszal vágott, legalyazott, de le nem hántott fáknál, mert ezen törzsekben a nedvek könnyen fölbomlanak s erjedésbe mennek ; ugy szinte a tűlevelű fáknál is. Minden műtani czélra vágott fát tehát, vágassék az bár mely időszakban, szükséges lehántani, hogy kellőleg kiszáradhasson. Ha a fa a vágás után lehántatik vagy akként megfaragtatik, hogy a lég behatása által annak nedvei elpárologhassanak, s tökéletesen kiszáradhasson, akkor a télen vagy nyáronj vágott fának haszonértéke közt nincs nagy különbség. Nördlinger, tanár, mint ez irányban illetékes itélő, a fák műtani tulajdonságáról írt, és 1860-ban Cottánál Stutgartban megjelent művében, a fa tartósságáról következőleg nyilatkozik :,,a télen vágott fa tartósabbnak tartatik, mint a nyáron vágott, s e nézetet jeles erdészek is, mint például Hartig Gr. L., osztják. Ezen állítás különösen oly fára nézve lesz helyes, mely kérgében hosszabb ideig, azaz több hónapokon át az erdőben hántatlanul áll; az ilyen fa természetesen nyáron könnyebben megreked, mint télen, már talán csak azért is, mert nedvei átalakulásban lévén, könnyebben erjednek s ennek folytán a fa is könnyebben rothad és esik a rovarok áldozatául. A télen vágott fa azonkívül száraz állapotban kissé nehezebb, lehetséges ámbár nem bizonyos, hogy ezen suly fölösleg előnyös a fa tartósságára nézve, ámbár minthogy ez a szilárd nedvrészek következménye ebből épen az ellenkezőt is lehetne következtetni." Ellenben nagyon valószínű, hogy a vastag törzsek belsejének [gesztjének (Kernholz)] állapota télen és nyáron igen kevéssé különbözik, minthogy a levelek, virágok és rügyek fejlődése főkép a szijács és héj nedvvezető működése által történik. Egyébiránt a szijácsot a fa feldolgozásánál többnyire leszoktak faragni, s a hol ez nem történne, a nyári vágás és ezt követő hántásnál jobban ki lehet azt száritni mint télen. Igy fejthető meg, hogy ámbár a télen vágott könynyen megrekedő fanemek (vadgesztenye, jávor, kőris) azonnal vékony deszkákká fűrészelve tartósabbak lehetnek, mintha nyáron vágattak és hántattak volna, de a nyáron vágott tölgy, ákácz és szil

3 gesztje még hántatlanul is oly jó lehet, mint a télen vágott fa gesztje, s a vágás után azonnal lehántott fa szijácsa a vetemlést leszámítva ép oly jó, sőt még jobb is lehet, mint a le nem hántott téli fának szijácsa." Való ugyan, hogy Franczia- és Németországban sok ács azt mondja, hogy a lehántott tölgyfát hajóépítésre használni nem kellene, de azért a gyakorlatban e szabályt mindkét országban csak oly kevéssé veszik tekintetbe, mint a hollandi fakereskedők. Már Duhamel de Monceaux említi, hogy Catalonia- Roussilon- és Nápolyban a favágásra július és augustus a legjobb hónapoknak tartatnak, s az e hónapokban vágott tölgyfa hajó építésre használtatván még 25 év múlva is egészséges. Az angol hajók daczára, hogy nyári fából épülnek, tartósságuk által tűnnek ki." A Schwarzwaldon már évtizedek és a Vogesi hegységekben már több mint egy század óta a jegenyeienyőnél a nyári vágást gyakorolják s az igy nyert fa kitűnően egészséges s a kereskedésre alkalmas, ámbár ujabb időben a házi gomba (Merulius lacrymans) feltűnését evvel hozzák összeköttetésbe, a mit inkább azon körülményből lehetne következtetni, hogy ujabb időben igen sok rosz és nedves fát dolgoznak fel." Ennyit mond Nördlinger, hozzá tévén, hogy a télen és nyáron vágott fának tartósságában nagy különbség nincs, ha a fával a vágás után megfelelő módon bánnak *) Ha az építésekhez szivacsos széles évgyürüjü fa használtatik, akkor természetes, hogy az nem lesz oly tartós, mint a tömött szerkezetű fa. Ezen esetben nem annyira a vágás ideje, mint inkább a fának szövete oka a csekélyebb tartósságnak, s az illető iparművesek kötelessége erre figyelemmel lenni s ilyen fákat, ha azok a megfelelő méretekkel is bírnának, fel nem használni. Ha a síkságon s ott, hol a fát szekerén szállítják, a téli favágás minden nehézség nélkül is történik, egészen másként van ez a hegyes vidékeken. Itt sokszor az erdőhöz télen hozzá sem lehet férni, s már ezért is a nyári vágáshoz kell folyamodni. Másrészt a fahántás télen, ha nem is épen lehetetlen, de igen *) A favágás legelőnyösebb idejéről, lapunk I. évfolyamának 241 és követ' kezö lapjain terjedelmes értekezés lelhető. Szerk.

4 nehéz, költséges és időtrabló, a lúczfenyő héja pedig mint timárcser veszendőbe menne, mig nyáron á hántás minden nehézség nélkül jár. Minthogy pedig a hegyi fa úsztatva egyszersmind deszkák, timárcser, vas, só s más egyéb termékek szállítására szolgál, annak okvetlenül le kell hántva lennie. S minthogy a nyáron vágott fát csak a következő télen csúsztatják az uszópatakok partjaihoz, s midőn felhasználtatik, már egy éves, ugy a kiszáradásra elég ideje is volt. Ha tehát a pesti építéseknél az tapasztaltatott, hogy a felhasznált fa nem eléggé tartós, ugy ennek oka nem a fa vágásának idejében, hanem a fa meg nem választásában keresendő. Egy 7 ébaránt nem lehetlen, hogy némely birtokosok s fakereskedők a tavasszal vágott fát még azon évben s igy nem eléggé kiszáradva adják el, mely esetben a fának haszonértéke mindenesetre csekélyebb. Ezen baj oly törvényes intézkedés által, mely a tavasszal vagy nyáron vágott fának eladását csak a következő nyáron engedné meg, orvosolható lenne ugyan, de az által a tulajdon használata tetemesen korlátoztatnék. Erdőbirtokosok s erdészek, kik szakismerettel működnek, már saját érdekükben is azon lesznek, hogy csak használható anyagot vigyenek piaczra. Ha a pesti redout építését vizsgáló bizottmány nézete szerént a fának téli vágása elrendeltetnék, ugy ez a nemzetgazdászatra nézve igen káros rendszabály lenne s a hegyes vidékek iparát s keresetét igen érzékenyen sújtaná s az ottani erdők jövedelmét tetemesen csökkentené, a mire egyáltalában semmi okunk sincsen. Az erdész egylet ezenkívül még azért is kénytelen az emiitett korlátozás ellen nyilatkozni, mert az ácsok és asztalosokról kikre az építésekhez szükséges faanyagok beszerzése bízatni szokott fel kell tenni, hogy az eladásra kínált fának minőségét megtudják ítélni; gyébaránt biztosság okáért, hogy a középületeknél csak valóban alkalmas fa használtassák, talán czélszerü lenne az építések vezetőjét arra kötelezni, hogy az általok beszerzett fakészletet, mi előtt felhasználtatnék, egy az építést elrendelő hatóság által kinevezett bizottmány által vizsgáltassa meg, mely bizottmányba idegen, összeköttetésben egyik féllel sem álló szakértők is volnának nevezendők. Megemlítendő még, hogy a tavasszal vágott fát, ha az még azon nyáron vitetik piaczra, olcsóbban is adhatják; mint azt, mely

5 egy év előtt vágatott, mert ez utóbbinak árát a vágásra és fuvarozásra forditott tőke kamatai is növelik. Ez is egyik oka lehet annak, hogy néha kevésbé alkalmas fa használtatik építési czélokra, s ha az eredmény kedvezőtlen, az illetők a favágás helytelen idejével mentegetik magukat. Ha a nm. magyar kir. Helytartótanács az erdőbirtokosokat általában s a hegyi erdők birtokosait különösen figyelmeztetné, hogy a hon érdekében van az épületi és szerszámfát lehetőleg télen vágni, s a hol ez helyi körülmények miatt télen lehetlen, hogy a tavasszal vagy nyáron vágott fa mindjárt lehántassék, és csak a következő nyáron adassék el akkor az ily felvilágosító figyelmeztetés bizonyosan segítene a panaszolt bajon és a fa helyes bánlását eredményezné. II. Terményeink nemesbítése. A gabonának s legtöbb mezőgazdasági terményeinknek alacsony árai mellett alig vagyunk képesek az költségre annál kevésbé pedig a megfelelő üzleti nyereményre jutni. jelen előállítási Gabonánk könnyebb eladhatására szolgáló némely eszközökről. A mezei ipar fenn nem állhat ha ezen általánosan elterjedt igen súlyos állapoton mielébb segitve nem lesz De mi módon lehet ezen nyomasztó, gazdászatunkat annyira lesújtó körülményen segíteni? Kutassuk elébb a bajnak okait s ezek megmutatják a lehető orvoslásnak eszközeit is. Terményeink kinemelégitő értékesítésének majd részint a gazdaságon belül, részint a gazdaságon k i v ü 1 fekvő okai vannak. Ez utóbbiakat képezik a birodalomnak zilált állam- és közgazdasági viszonyai, meg azon aránytalan terhek, melyek a mezei ipart nyomják. Az elébbieket pedig az üzleti hiányos eljárásból eredő azon kedvezőtlen arányok, melyek a termelési költségek és az eladhatási árak között nálunk majdnem általánosan léteznek. A gazdaságon kivül fekvő (állam- és közgazdászati) okokon a