Gondolkodó a párhuzamokról

Átírás

1 Gondolkodó a párhuzamokról II. rész I. Veszélyben a harmónia. A változás többek között az emberiség számának gyarapodása, a természeti terhelések hihetetlen mérvû fokozódása, a dinamikus technikai és az exponenciális információtechnológiai fejlôdés. Ezekbôl eredeztethetô jórészt az akceleráció felgyorsulása, a dinamizált életritmus, a fogyasztói társadalomkép általánossá válása, igény az együttmûködési rendszerek formálására. Ezzel összefüggésben értelemszerûen változnak a szociális, kulturális és ökológiai viszonyok is, amelyek megértésére, elfogadására, mentalitásunkban való megnyilvánulására idôt kell szánni. A folyamat korrigálhatja ugyan a célkitûzéseket, de célszerûen meghozza az aktív társadalmi támogatást is. II. Úgy tûnik, a jelenlegi kormányzat egyik markáns célja a politikai és gazdasági elit helyzetének javítása. Ennek sajátos, ám kézenfekvô eszköze a külföldi tôke hazai szerepvállalásának segítése és ebben a koncentrációban való egyéni részesedés növelése. Ugyancsak az elit térnyerését hivatott elôsegíteni az újraelosztási rendszerek visszafogása, szubjektív átstrukturálása vagy leépítése is. Errôl szól többek között a kockázatközösségen alapuló, a társadalmi szolidaritást megtestesítô egészségügyi ellátás megszüntetésének szándéka, a valódi költséget jelentô tandíj bevezetése a felsôoktatásban, de az egykulcsos személyi jövedelemadó preferálása is. A koalíciós pártok hol vállvetve, hol disztingválva haladnak ebben elôre. Elgondolkodtató, hogy az ezen a téren elért társadalmi eredmények valorizációs értéke tizede sincs a tíz évvel ezelôttinek, annak ellenére, hogy a sikerkommunikáció folyamatos. Egyes médiák ezt olyan tökéletesre csiszolták, hogy tevékenységükben már tetten sem érhetô a tájékoztatásra való törekvés, a gondolkodásra serkentés sem, csak a központilag kialakított vélemény befogadtatására való folyamatos igyekezet. Széles körben ismert Gabriel G. Márquez Száz év magány címû alkotása. Ebben a kormánycsapatok egyetlen napon és éjszakáján likvidálják a banánültetvényen heti hét napot dolgozó, munkát felfüggesztô ôslakosokat. Az akciót követô tartós és célirányos, az eseményt meg sem történtnek nyilvánító központi kommunikációs agymosást követôen, idôvel a feleség már elhiszi, hogy nem is volt férje, s a nôvér, hogy nem is volt fivére. Nem is tudom, hogyan jutott ez eszembe! III. Amikor a szakma politikai eszközzé válik (politika = koncentrált gazdaság!), elôbb utóbb összeroppan a rendszer. Természetesen nem ennek drukkolok, csak abban érdemes gondolkodni, hogyan tudjuk minimalizálni a sérüléseket. Gondolkodjunk csak házunk táján. Kritikus helyzet várható a gyógyszerfronton, ha tartósan megmarad a jelenleg folyamatosan fenntartott bizonytalanság. Azon a területen, amit megszokott a társadalom és nem mond le róla, hiszen már érzi, hogy egyre nehezebben jut majd szolidaritási elvû biztosítási keretek között az egészségügyi ellátás magasabb szintjeihez, a patikában viszont még mindig meghallgatják. Nem arra vágyik, hogy ezerféle választékból hûsítôk és lágy zene mellett kiszolgálják, hanem arra, hogy elmagyarázzák neki, hogyan tud egészségesen élni, meggyógyulni. Nemcsak versenybôl, üzletbôl és fôvárosi álom drugstore-okból áll a világ, hanem növekvô számú, egészségükben megrokkant emberekbôl. Az ellátásszervezés terén az EU-s államok jó része már visszafelé jön azon az úton, ahova mi most igyekszünk, viszont igen hasonlóak a gyógyszerészi gondozási programok, amit jelenleg nálunk kormányzati szinten egyáltalán nem preferálnak. Ha a jelenlegi célkitûzések szerint valóban negyedévenként megtartják a gyógyszerbörzét, s a havonkénti támogatáslefaragást; ha továbbra sincs átlátható és kiszámítható biztosítási-támogatási rendszer; ha a gyártónak fogalma sincsen, hogy pár hónap múlva milyen és mennyi gyógyszert kell gyártania, forgalmaznia; ha a gyógyszer-nagykereskedô behunyt szemmel jobban tud száz napos rendelést elôre leadni, mintha azt logisztikailag megtervezné, akkor a gyógyszerész, ha megfeszül sem tudja gazdaságosan (csak százezres nagyságrendû havi veszteséggel) biztosítani a gyógyszerkészletet a betegeinek, bárki bármilyen rendeletet alkot is e tárgyban. S ha a beteg (hangsúlyozom: a beteg és nem egy fogyasztó, aki igénybe veszi az egészségügyi szol- Gyógyszertár a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének Kiadványa Felelôs kiadó: dr. Mikola Bálint Szerkeszti a szerkesztô bizottság: Hankó Zoltán (szerkesztésért felel), dr. Feller Antal, dr. Herczeg János, Mátyásné Simon Zsuzsa, dr. Mikola Bálint, dr. Samu Antal, Sándor Árpád, Schlégelné Békefi Csilla, dr. Simon Kis Gábor, dr. Varga Imre A MOSZ címe: 1134 Budapest, Huba utca 10. Telefon: gyogyszertar@gmrt.hu ISSN Nyomdai elôkészítés: Recsi István Telefon: pityur@t-online.hu Nyomda: Innova 2000 Innovariant Nyomda Hirdetés felvétel: Mezô Gizi 1061 Budapest, Király u. 12. Telefon: , mezogizi@gyogyhir.hu Skype: mezo.gizi Ára: 1000 Ft + 5% ÁFA Gyógyszertár VI. évf. 5. szám 1

2 gáltatást) bizalmatlanul és elbizonytalanodva válogat a piros, kék, zöld dobozok között, egyet biztosan tud: hogy egészében véve számára minden sokkal drágább. Érzi, hogy valahol kihasználták, a felkészületlenségével (információs aszimmetria) visszaéltek, és a rendszer össze fog roppanni! A társadalom tûrôképessége véget ér, s a gyógyszergyártói amúgy igen erôs, s ma már multinacionális érdekérvényesítô gyakorlat is beindul. I./b. A MOSZ gigászi erôfeszítéseinek jegyében telt az elmúlt ôsz. Parlamenti pártok szakpolitikusaival való rendszeres gondolatcsere, képviselôi indítványok megfogalmazásában való részvétel, fórumok, cikkek, elemzések stb. Az eredményt ismerjük. Törvények, kormányrendeletek és a szaktárca rendeletei lényegében érdemi befolyásunk nélkül alakították ki a nemzeti gyógyszerellátás jogi, gazdasági és szakmai környezetét. Minden apró részletre kiterjedt a döntéshozói figyelem, a hivatásrendi köztestület jogfosztásától a gyógyszerpiaci szereplôk teljes elbizonytalanításán át a képzés és a szakképzés feltételeinek szûkítéséig. Mindez folyamatos lejárató és magyarázkodó médiapropaganda mellett, amely végül már kikezdte a gyógyító és a beteg (az egészségügyi szolgáltatást igénybevevô) között alapvetôen nélkülözhetetlen bizalmi kapcsolatot is. A MOSZ végül az Alkotmánybíróság segítségét volt kénytelen kérni, amely jelenleg is aktuális ügy. II./b. A GVH néhány éve napvilágot látott elemzéseit követôen megismerve és a legutóbbi kormányváltás után igen gyorsan felismertük, hogy jelentôs befektetôi csoportosulások fókuszálnak a gyógyszerpiacra. A gyártói és nagykereskedelmi tulajdonszerzést követôen a versenytôke részt kér a lakossági gyógyszerellátási, jelenleg vergôdô, de hosszú távon nem vitathatóan stabil ágazat tulajdonosi pozícióiból. A évi parlamenti választásokat követô, eleinte csak cseppekben adagolt programmódosítás során már kitapintható volt, hogy a (dupla csavarral hatalomra kerülô) hivatalos kormányzati szakmapolitika nem fogja tartani korábbi (kampány)ígéreteit. Én nem gondolom, hogy a február 16-i nagy elhatározás -ként indított változások bármi támogatáspolitikai koncepciót takarnak. Nem vitatom azonban a költségvetési sufficitet eredményezô látványos eredményeiket. Azt viszont tudom, hogy minden kormányzati kommunikáció ellenére a betegek közel 70%-kal többet fizetnek a gyógyszereikért, 40%-kal több idôt töltenek a gyógyszertárban és mintegy 30%-kal nôtt a gyógyszerész-beteg találkozások száma. Nyilvánvaló, hogy az egészségpolitikai prioritásokat újra kell gondolni. Az egyre szélesedô lehetôségekhez rendezô elveket, az indokoltan növekvô költségekhez forrást Köszöntô kell rendelni. A forrás csak háromoldalú lehet. Költségvetési, befektetôi, vagy felhasználói. Ahogyan most látom, az elsôt kizárhatjuk. A másodikban preferáljuk a multinacionális befektetôi kört, a harmadikon beszedjük a költségeket. A nyomás addig tart, amíg a befektetôi kör honorálja a politikai elit személyes szerepvállalását. Ha beállt az új egyensúly megvilágosulunk, látványosan csökkenthetôek a felhasználói terhek, megnyithatóak az EU-s fejlesztési és (köz)források, amelynek okán némi politikai tôke is kovácsolható. Kicsit sietôs a dolog, mivel két év alatt be kell fejezni, a harmadik már (megint) választási év. Ehhez a reform -hoz a hivatalos egészségpolitika nem kereste a szövetséget sem a társadalommal, sem az egészségügyi ellátásban dolgozókkal, de még politikai partnereivel sem. Az egészségügyi ellátórendszert nemzeti tulajdonosi, szakmai szerepvállalással mûködtetô célkitûzés sérült és veszélyben van. Pedig józan elme számára nyilvánvaló, hogy csak a hivatását mûvelô szakember fog gazdasági és egzisztenciális értelemben felelôsen és tartósan befektetni az ágazatba, hiszen számára a gyógyítás színvonalának emelése a megtérülés, a szakmai siker az eredmény. III./b. A gyógyszerellátás mûködtetése ugyancsak veszélyben van. Egyértelmûen szubjektív, a köztestületi reprezentációban korábban fellelhetô személyes ambíciók miatt hiúsultak meg azok a MOSZ kezdeményezések, amelyek a szakmai célkitûzések forrását lennének hivatottak most biztosítani. Évtizedes törekvésünk a gyógyszerpiaci szereplôk gazdasági és tulajdonosi közösségteremtésében csak részeredményeket hozott. Elmaradtunk az egészségpénztári érdekeltség megteremtésében ugyancsak közel tíz éves gondolattal is, de az önálló gyógyszertári informatikai rendszer kifejlesztése sem hozta meg a gyógyszerészek részére a tervezett gazdasági eredményt. Mindezt most a gondozási programokba, a hat éve meghirdetett gyógyszertári egészségcentrum fejlesztésbe visszaforgathatnánk. Továbbra is a kiskereskedelemben A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége örömmel nyugtázza a hivatásrendi köztestület tisztújítása során bekövetkezett változásokat. Gratulálunk Horváth Tamás elnök úrnak és csapatának. Az elmúlt néhány hónapban a Szövetség, a Magyar Gyógyszerészi Kamara és a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság között lévô folyamatos stratégiai egyeztetések során kristályosított célkitûzések megvalósítása kapott a küldöttek döntése által realitást. Az elôttünk álló nehéz idôszak áldozatos munkájához kijáró tisztelettel: általános 30-50%-os minimális árrés (KSH 2006.) helyett 8-12%-os árrés forrással dolgozunk. Sok évet elvesztegettünk. Talán túl jóhiszemûek voltunk, sokan azt mondják naívak is. A globalizáció és piaci versenyszemlélet térhódítása, az EU csatlakozás következményei, a tôke és a munkaerô szabad áramlása, mind várható események voltak. EU jogharmonizációs kötelezettség címén megfeledkezve a szubszidiaritási elvekrôl sok mindent méltánytalanul lenyelettek a szakmával. De bírjuk a gyûrôdést, valószínûleg azért, mert a szándékaink igazak, a terveink szakszerûek, elhivatottságunk megkérdôjelezhetetlen, s még élvezzük a betegek támogatását. Nem piaci szakértônek neveltek minket és nem a fogyasztói társadalom kiszolgálására készülünk most sem. Minden hatósági igyekezet ellenére az önkéntes és elhivatott közösségi áldozatkészség nem hagyott (vagy legalábbis nehezebben) fogást magán. A Magángyógyszerészek Országos Szövetségében alakulástól (1991) önkéntes a tagság, jelképes összeg a tagdíj, mindenki a saját tulajdonú eszközeit használja a saját költségén a közösségi munkához. Turistaként megyünk nemzetközi szakmai rendezvényekre és nem kérünk óradíjat az információ átadásáért. Ez nagy erô. Sokakat irritál is. Senki sem vitatja, hogy a gyógyszerköltségeket ésszerûsíteni kell. Nem csak a költségvetési deficit befogása lehet a motiváció. Hiszen van egy nemzeti morbiditási struktúra, kell hogy legyen prioritásokat rögzítô támogatási koncepció. Van egy megbízható és korrekt gyógyszerkincs, van egy büdzsé és vannak (vagy nincsenek?) terápiás protokollok. Ne felejtsük azt sem, hogy van egy szakértô, gyakorló, áldozatkészségét már bizonyító gyógyszerész- és orvosgárda. Vagy mindez nincs harmóniában? (Folytatjuk) Dr. Mikola Bálint a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége elnöke Dr. Mikola Bálint 2 Gyógyszertár VI. évf szám

3 Mivel a Magyar Gyógyszerészi Kamara május 19-i alakuló küldöttközgyûlésén a néhány hónapra szóló tavaly november 26-i alelnökké választásomat követôen ismét a kamara egyik alelnökévé választottak, a MOSZ elnökségi tagságom korábbi felfüggesztését követôen elnökségi tagságomról lemondtam, s a MOSZ elnökével és elnökségével közösen hozott döntés értelmében a Gyógyszertár felelôs szerkesztôi megbízatását is visszaadtam. Mivel a Gyógyszertárnak alapításától fogva mostanáig felelôs szerkesztôje voltam, úgy vélem, hogy a lappal kapcsolatos gondolataimat részben az elmúlt évek tevékenységének összegzéseként, részben pedig az elkövetkezô idôszak Gyógyszertárral kapcsolatos feladatainak végiggondolásához célszerû leírni. Nehéz idôszakban, 2001-ben született a döntés, hogy 2002-ben a MOSZ Gyógyszertár címmel szakmapolitikai magazint indít. Már túl voltunk a MOSZ-ban meghatározó szerepet betöltô négy személy (dr. Mikola Bálint, dr. Samu Antal, dr. Simon Kis Gábor és Hankó Zoltán) kamarai elnökségbôl való kényszerû távozásán. Voltak, akik a szakmai közéletbôl való végleges távozásunkat tartották a szebb jövô zálogának. A botrány negatív hatásai elérték ugyan a MOSZ szervezeti életét is, de ott elsôsorban az jelentett problémát, hogy sokan nehezen tudták feldolgozni és megérteni mindazt, ami történt. Már akkor látható volt, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyek a kamarai konfliktus közvetlen kiváltó okaként váltak a szakmában és a nagyközönség elôtt is közismertté, a kamarai ígérgetések ellenére semmi sem történik és az idô egyre inkább a négyek -et igazolja: a szakma lehetôségei napról napra szûkülnek. A gyógyszerészi kompetenciákat, valamint a magángyógyszerészek gazdasági-tulajdonosi pozícióit illetôen tartós defenzívába kényszerült a szakma. Az éppen aktuális kormányzat politikai hovatartozásától függetlenül permanenssé váltak a szakma és a politika közötti konfliktusok. Egyre többeknek vált nyilvánvalóvá, hogy a gyógyszerellátás dinamikus gazdasági, társadalmi, politikai valamint egészségpolitikai környezete és a statikus szabályozású ellátórendszer közötti feszültség növekszik és a szinte kizárólag a szervezeti és szakmai status quo bármi áron való megôrzésére koncentráló szakmapolitika lehetôségei folyamatosan szûkülnek. S ahelyett, hogy a kialakult feszültséggócok kezelésére helyezte volna a szakmapolitika a fô hangsúlyt és a várható konfliktusok megelôzésére koncentráltunk volna, a súlyosbodó helyzetünket a belsô megosztottságon túl tovább nehezítette, hogy a status quo ôrzése mellett nem maradt semmi idô és nem jutott semmi energia a mind nyilvánvalóbbá váló feszültséggócok kezelésére és a kihívásokra történô innovatív reagálásra. Ebben a helyzetben hozta meg a MOSZ akkori vezetése a döntést a Gyógyszertár elindításáról. Szükség volt ugyanis a Szövetség szervezeti életének újraszervezésére és dinamizálására, a MOSZ és a gyógyszerészek közötti kapcsolat újraépítésére. Szükség volt a kollégák szakmapolitikai és politikai tájékozottságának növelésére. Szükség volt a gyógyszerészi gyakorlat progresszióját célzó gyógyszerészi gondozás megismerésére és hazai adaptációjára, a gondozás szakmapolitikai aspektusainak bemutatására. Szükség volt a gyógyszerellátó rendszer környezeti változásainak követésére, a politika változó hangsúlyainak a megjelenítésére és értékelésére, a gyógyszertári vállalkozások irányításához elengedhetetlen menedzsment ismeretek biztosítására, a vállalkozások adó-, számviteli és gazdasági környezetének folyamatos monitorozására, egyszóval szükség volt egy új szakmai mûhely létrehozására. Az elmúlt években kialakult és stabilizálódott a lap szerkezete és tipográfiája, stabil és jelentôs számú szerzôgárda segíti a lapot, akik között szép számmal vannak MOSZ-on kívüliek és nem gyógyszerész végzettségûek is. Annak ellenére, hogy hivatalosan nem nyitottunk rovatokat, a Gyógyszertár rendszeres olvasója könnyen eligazodhat az olvasnivalók között. A vezércikket amely többnyire a MOSZ valamelyik vezetôjének aktuális gondolatait tárja az olvasó elé általában terjedelmesebb elemzô belsô vezércikk vagy szakmapolitikai összeállítás követi. Mindig önálló blokkban jelentetjük meg a MOSZ szervezeti életével és rendezvényeivel kapcsolatos írásokat, híreket. Rendszeresen olvashatnak kollégáink a gyógyszerészi gondozással foglalkozó továbbképzô, tájékoztató vagy szakmapolitikai elemzô írásokat. Markáns vonulatot képeznek a lapban a menedzsment továbbképzô írások, valamint a könyvelési és vállalkozási ismeretek. Állandó munkatársak közremûködésével sikerült a gyógyszervilág történéseibe betekintenünk, a hazai és a nemzetközi gyógyszerészet híreit rendszeresen bemutatnunk. Éveken át találkozhattak hölgy olvasóink kozmetikai sorozatunkkal és a kikapcsolódást is segítettük keresztrejtvényeinkkel. A MOSZ a Gyógyszertárat valamennyi személyi jogos gyógyszerész számára elérhetôvé tette, függetlenül attól, hogy tagja vagy szimpatizánsa volt-e a Szövetségnek vagy sem, és biztosítottuk a lapot a kórházi fôgyógyszerészeknek is. Az államigazgatási és a szakpolitikai elit úgyszintén megkapta a lapot, s hogy érdeklôdéssel olvasta, arról több alkalommal is módunkban állt meggyôzôdni. Ezt a szerkesztés során igyekeztünk figyelembe venni, mert ebben az üzenés és a politikusok tájékoztatásának lehetôségét láttuk. Mivel a MOSZ alapszabályában rögzített alapvetô céljai és feladatai bevallottan szakmai rétegérdekek képviseletét célozzák, a Gyógyszertár az elmúlt években a személyi jogos, gyógyszertári tulajdonnal rendelkezô gyógyszerészek érdekeinek a megjelenítését tekintette elôdleges feladatának. Azonban a rétegérdekek képviselete akkor lehet hatékony, ha a Szövetség együttmûködô, esetenként szövetséges csoportokat is maga mellett tudhat. Emiatt a rétegérdekeket harmonizálni kell az összszakmai érdekekkel, illetve ha lehet más érdekcsoportok jogos törekvéseivel. A rész és az egész viszonyában ezért a Gyógy- Gyógyszertár VI. évf szám 3

4 szertárban elsôdlegesen mindig a megegyezést kerestük és csupán akkor törtünk lándzsát más érdekcsoportok illetve a politika nyilvánvaló vagy rejtett törekvéseivel szemben, amikor azokat a személyi jogos gyógyszerészek és a gyógyszerészi tulajdonú független magángyógyszertárak, vagy az össz-szakmai érdekek kárára próbálták érvényesíteni. Ezt az elvet érvényesítettük akkor, amikor felléptünk pl. a gyógyszertárláncok, az irányított betegellátási modell, a patikaliberalizáció, a gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazás, a nagykereskedelmi kondíciók változtatása vagy akár egyes gyógyszerészi kompetenciakörök más végzettségû szakemberekre történô kiterjesztése ellen, és ebbôl az elvbôl indultunk ki, amikor az együttmûködés lehetôségeit kerestük, amikor más érdekcsoportok képviselôinek adtunk megszólalási lehetôséget olyan kérdésekben, amelyek nekünk is valamilyen szempontból fontosak voltak. A Gyógyszertárban fôként a korábbi években többször komoly kritika jelent meg a köztestülettel szemben, ezzel együtt több alkalommal biztosítottunk kamarai vezetô vagy kamarához közelálló személy számára megnyilatkozási lehetôséget. A kritikai attitûd nem mindenkinek volt kedvére. Arra azonban igyekeztünk mindig figyelni (több-kevesebb sikerrel), hogy ne személyekre irányuljon a kritika, és a szakmapolitikai alternatíva bemutatása ne lehessen gátja a MOSZ és a Kamara közös fellépésének. Véleményem szerint a szervezetközi együttmûködésben sok tartalék maradt, azonban nincs tudomásom olyan esetrôl, amikor a közös fellépés a Gyógyszertárban megjelent cikk, írás vagy vélemény miatt maradt volna el. Az utóbbi években Magyarországon komoly viták tárgya, hogy az elektronikus és a nyomtatott sajtó mint önálló hatalmi ág milyen mértékben lehet befolyásolója, ad abszurdum irányítója a társadalmi-politikai élet történéseinek. Pozitív és negatív példák sora állítható egymással szembe a tényfeltáró és a botránykeresô, az önálló arculatot felmutató és a szervilis, a szilárd értékrend mentén elkötelezett és a piaci önérdekeket elvtelenül szolgáló sajtóról. A jelenség a ma már rendkívül sokszínû szakmai kiadványokban sem ismeretlen, azonban a szakmapolitikai sajtónak ez irányú lehetôségei egyáltalán nem mérhetôk a politikai sajtóéhoz. Nem rendelkezünk akkora példányszámmal és olyan széleskörû terjesztési lehetôségekkel sem, továbbá a laptulajdonos szervezet közelsége és jól körülírható elvárásai sem igen teszik lehetôvé, hogy a szaksajtó hosszabb távon önálló, a szervezete által képviselt eszményektôl markánsan eltérô szakmapolitikai tényezôvé nôhesse ki magát. Másrészt viszont minden szakmapolitikai kiadványnak szüksége van önálló mozgástérre, hogy ne az üzemi lapok szintjén jelenítse meg a vállalati vezetés elvárásait. Kényes egyensúly ez, ahol a szervezeti felsô vezetés elvárásain túl a tagság és az olvasók esetenként a vezetésétôl eltérô, de a szervezet céljaival nem ellentétes véleményének és álláspontjának a kifejtésére is lehetôséget kell adni. A vázolt probléma kezelésének vannak szervezeti és személyes intelligenciára, illetve moralitásra alapozott elemei. A Gyógyszertár esetében ezt úgy oldottuk meg, hogy a felelôs kiadó a MOSZ mindenkori elnöke, viszont a lap indítását követôen felelôs szerkesztôként a Szövetség legfelsôbb vezetésében már nem vállaltam tisztséget, viszont tagja maradtam az elnökségnek. Az esetleges alternatívák megjelenítésekor így nem kötött a tisztséggel járó kötelezô véleményformálás rendje, azonban minden történést belülrôl ismerhettem a motivációkkal együtt, és a lapot ennek figyelembe vételével szerkeszthettem. A MOSZ mindkét elnöke a lap alapítása óta mindvégig folyamatosan biztosította a zökkenômentes és harmonikus együttmûködés feltételeit valamint a szükséges szerkesztôi szabadságot, ami nemcsak szakmapolitikai nézetazonosságot feltételez a legfôbb kérdésekben, hanem kölcsönös lojalitást, egymás iránti tiszteletet és a másik respektusát is igényli. A Gyógyszertár olvasói köre sok vonatkozásban azonos érdekkörhöz tartozik és szakmai értékrendjében is nagyon sok a hasonlóság. Felelôs szerkesztôként abból a szempontból egyszerû helyzetem volt, hogy intellektuálisan homogén olvasóközönségre kellett számítani: valamennyien egyetemet végeztünk és a magyar értelmiségnek egy jól körülírható rétegét képezzük. Az értelmiség egyik legfôbb jellemzôje viszont, hogy álláspontját minden esetben saját maga alakítja ki és döntéseit lehetôleg önállóan hozza meg. Emiatt a Gyógyszertárban feldolgozott témákban ahol csak lehetett az informálódást és a helyzetelemzést kívántuk segíteni, illetve az egyes konkrét esetekben az olvasói álláspont kialakításához szükséges mérlegeléshez igyekeztünk szempontokat biztosítani. A végsô konklúziót lehetôleg az olvasóinkra bíztuk, mert azt akartuk, hogy kollégáink ne a szerkesztô vagy a lap által sugallt megoldást vegyék át, hanem a saját véleményüket alakítsák ki, amihez a napi tevékenységüket igazíthatják. Ez igényes szerzôi munkát, mértéktartó szerkesztôi szemléletet és odafigyelô olvasói magatartást igényel. Az olvasói visszajelzések szerint kollégáink többnyire megértették törekvéseinket és csak ritkán érezték hiányát az egyértelmû verdikt kimondásának. A fent leírt szerkesztôi törekvések csak abban az esetben lehetnek eredményesek, ha az olykor egymással vitázó álláspontok, vélemények, tények bemutatása során a tárgyilagosságot és az adatok, vélemények, hivatkozások, források hitelességét megôrizzük. Nincs annál szánalmasabb ugyanis, ha egy elemzô, mérlegelô írásban egy adott (fôként egy támadott) álláspont pontatlanul, hiányosan, torzítva, hibás (vagy manipulált) adatokkal kerül bemutatásra, mint ahogy ez a napi sajtóban oly gyakran elôfordul. Az ügy és a szakma iránti elkötelezettséget nem a tárgyilagosság hiányával kell demonstrálni, hanem a saját álláspont megalapozott képviseletével. Szeretném remélni, hogy ennek a szerkesztôi álláspontnak a felismerése vezette azokat a politikusokat, akik a legnagyobb viták közepette is elsô szóra igent mondtak a megkeresésekre, akár interjúra, akár körinterjúra vagy cikk írására vonatkozott a felkérés. És szeretném remélni azt is, hogy ezt ismerték fel azok a gyógyszerpiaci szereplôk is, akiknek az álláspontját akár eltérô érdekeink ellenére saját szavaikkal kívántuk bemutatni lapunkban, és akik szintén készségesen a rendelkezésünkre álltak. Ahhoz, hogy a Gyógyszertár éveken át folyamatosan teljesíthette küldetését, sok munkatársam összehangolt és magas színvonalú, elkötelezett tevékenységére volt szükség. Elsôsorban illeti a köszönet a szerzôket, akik honorárium nélkül is vállalták a rendszeres közremûködést, és akik közül többen ígéretes pályakezdôként kezdhették el publikációs tevékenységüket. Külön is köszönöm az állandó, folyamatos közremûködést Pintér Lászlónak, Horváth Csabának, Sólyi Ilonának, Barabás Évának és Kerekes Csabának. Köszönöm a közös gondolkodást és a magas színvonalú, empatikus együttmûködést a mindenkori borítótervben Kôfaragó Gyulának, valamint a tördelôszerkesztôi és tipográfiai munkában Recsi Istvánnak. Hálás vagyok Nagy Andrásnak a rejtvényekért, akit a gyógyszerészethez és a Gyógyszertárhoz csak a személyes barátságunk köt. A kiadói tevékenységért a G-Management Zrt. munkatársainak, elsôsorban Balázs Lászlónak jár az elismerô szó. De leginkább hálás vagyok a folyamatos segítségért a MOSZ ez idô alatti két elnökének: dr. Samu Antalnak és dr. Mikola Bálintnak, továbbá dr. Simon Kis Gábornak, akikkel gyakran késô estébe nyúlóan egyeztettünk az elôttünk álló feladatokról. Köszönöm a bizalmat a MOSZ vezetôinek, tagságának és valamennyi kollégámnak. Biztos vagyok abban, hogy mindazok a célok, amelyeket eddig is fontosnak tartottunk, a szükségszerû változást követôen is mindnyájunk tevékenységének részét képezik. És bízom abban is, hogy azok a szakmai és baráti kapcsolataink is megmaradnak, amelyek a MOSZ több mint másfél évtizedes története során kialakultak. Ezért most nem búcsúzom, hanem csupán felelôs szerkesztôként köszönök el. Hankó Zoltán 4 Gyógyszertár VI. évf szám

5 A MOSZ Országos Választmány ülése Találkozó a PEM Klubban A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége június 6-án tartotta Országos Választmányának soron következô ülését Budapesten. Elsôként dr. Mikola Bálint számolt be arról a megbeszélésrôl, amely dr. Molnár Márk Péter, az OEP gyógyszerügyi fôosztályának vezetôje és a MOSZ vezetôi között zajlott a május 19-én Galyatetôn megrendezett továbbképzés keretében tartott szakmapolitikai fórumot követôen. A megbeszélés központi kérdése a generikus gyógyszerellátásban zajló paradigmaváltás volt. A biztonságos és költség-hatékony gyógyszerellátás megvalósításához szükséges a gyógyszerésztársadalom hatékony együttmûködése. Ennek egyik eszköze a döntéshozók és a gyógyszerészek közötti konstruktív párbeszéd, amelynek folytatására az OEP fôosztályvezetôje ígéretet tett. A második napirendi pontban a MOSZ, az MGYK és az MGYT közötti együttmûködés kereteirôl esett szó. A MOSZ a júniusi Budapesti Deklarációjával kinyilvánította a gyógyszerészi reprezentációk együttmûködése iránti elhivatottságát. Ennek megfelelôen az elmúlt esztendôben számos egyeztetésen került kialakításra a gyógyszerészet stratégiája, a gyógyszerészi kompetencia visszanyerése érdekében tervezett közös lépések. Ebben az idôszakban a három szervezet vezetô tisztségviselôi között folyamatos volt a kontaktus a szakmánkat hihetetlen sebességgel, alapjaiban megváltoztató környezet kihívásaira adott válaszok és lépések kapcsán. Dr. Mikola Bálint elnök gratulált az ülésen megjelent Hankó Zoltánnak a Magyar Gyógyszerészi Kamara május 19-i küldöttközgyûlésen történt alelnökké választása alkalmából. Miután Hankó Zoltán tavaly novemberi kamarai alelnökké választását követôen elnökségi tagságát felfüggesztette, újabb alelnökké választását követôen a MOSZ elnökségi tagságáról lemondott. A harmadik napirendi pontban dr. Samu Antal a MOSZ továbbképzések tapasztalatairól számolt be. Kiemelkedôen sikeres volt a Dyslipidémia gyógyszeres terápia menedzsment címû akkreditált továbbképzés. Még mindig nagy az érdeklôdés a diabétesz gondozás kapcsán szervezett továbbképzések iránt. Ezt követôen dr. Samu Antal, a MOSZ ôszi kongresszusának fôrendezôje, a GYOK 2007 elôkészületeirôl számolt be, majd dr. Varga Imre és Csejtei Marianna a Galenus Kft. éves közgyûlésérôl adott tájékoztatót. A választmányi ülés utolsó napirendi pontjaként a tisztségviselôi választások elôkészítése került megtárgyalásra. Az Országos Választmány, tekintettel az új Alapszabályra, mely a márciusi közgyûlésen került elfogadásra, döntést hozott arról, hogy a MOSZ tisztségviselôi választását a márciusi beszámoló közgyûlésen napirendezze. A választmányi ülést dr. Mikola Bálint az elkövetkezô idôszak operatív teendôinek meghatározásával zárta le. Schlégelné dr. Békefi Csilla A Pallas Páholy adott otthont június 14-én a Gyógyszerellátás gondjai az egészségügyi reform keretében címmel, a Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület szakmai vitájának. Mihályi Péter egyetemi tanár, az Államreform Bizottság tagja megnyitóját követôen a vezérgondolat vitavezetôje a gyógyszerész körökben köztiszteletnek örvendô Kerpel-Fronius Sándor egyetemi tanár, a SE Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet igazgatója bemutatta a gyógyszeres terápia kiemelkedô jelentôségét a gyógyító munkában. Nemzetközi tapasztalataira és intézete elemzéseire építve vázolta az innovatív, a generikus és analóg terápia lehetôségeit, kitérve a bizonyítékokon alapuló orvoslás, a farmakoökonómiai elemzések orvosszakmai, szociális, gazdasági és etikai összefüggéseire. Exponálva a generikus program elônyeit, ismertette a szakmai és jogi környezetet. Súlyozottan felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzetközi szinten egyedülálló hazai gyakorlat szerint a legolcsóbb gyógyszerkészítmény nevesítése és a gyógyító munkában annak alkalmazásától való eltérés szankcionálása a generikus helyettesítési program sikerét kockáztatja. Konkrét kórfolyamaton bemutatva (macula degeneratio) fókuszált a súlyszámon alapuló elszámolás (HBCS) és a terápiás volumenkorlátozás (TVK) gyógyító munkát, gyógyszeres kezelést kedvezôtlenül befolyásoló anomáliáira. A fórumon bemutatásra került a gyógyszer ártámogatási politika európai és hazai gyakorlata, s az egyetemi klinikai, kórházi ellátás és finanszírozás kedvezôtlen alakulása a reformfolyamatok során. Tulassay Tivadar egyetemi tanár a Semmelweis Egyetem rektora összefoglalójában a forráshiány és a felelôsség kérdését exponálta. Röviden vázolta a jelenlegi intézményi finanszírozás egyes sarokpontjait. Megítélése szerint diszkriminatíve méltánytalanul kedvezôtlen helyzetbe kerültek az innovációs folyamatok meghatározó bázisai, az orvostudományi egyetemek, ahol a klinikai ellátás és a szellemi képzés egy helyen összpontosul. Felelôs gondolkodásra hívta fel a figyelmet, amikor az euro-atlanti térség 1,28-as reprodukciós rátája mellett (erôteljesen növekszik az eltartottak száma) jelentôs forrásnövekedés nem várható, s a nanomedicina korában, az innovatív területre szánt ráfordítások (alacsony dinamizáció) sem adnak lehetôséget a fejlesztésre, bôvítésre. A közel három óra idôtartamú 20 fôs beszélgetésen részt vett dr. Mikola Bálint, a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége elnöke. MOSZinfo Gyógyszertár VI. évf szám 5

6 Október 11. csütörtök Október 12. péntek Október 13. szombat Gyógyszeres terápia menedzsment, kiemelt téma: obesitas. A gyógyszertár mint egészségcentrum, Nemzetközi tendenciák a gyógyszerészetben, A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége közgyûlése. Szakmapolitikai nap: Öngyógyítás (diabetes, hypertonia, dyslipidaemia, metabolikus syndroma), Fórum Aktuális szakmapolitikai kérdésekrôl Nagy várakozás elôzi meg az idén 16. alkalommal megrendezésre kerülô Gyógyszerészek Országos Kongresszusának rendezvényeit úgy a gyógyszerészek, mint a kiállítók részérôl. Ezt látszik igazolni, hogy bár még csak június közepe van, a kiajánlott szállodák töltöttsége igen magas és a most jelentkezô kiállítóknak már csak a fôépület földszinti elôadójában tudunk néhány négyzetmétert biztosítani. Október 14. vasárnap Szakmapolitika egészségpolitika társadalompolitika A satellite rendezvények közül a már megszokott és magas szakmai színvonalú programok, mint a MOSZ Ifjúsági Fórum és a Ahogy az a kongresszus elsô felhívásában meghirdetett programelôzetesbôl is látható, az eddigi évek gyakorlatát követve, ezúttal is a gyógyszerészeket leginkább érintô szakmai- és szakmapolitikai kérdések kerülnek terítékre. Az, hogy a gyógyszerésztársadalom idén talán ez eddigieknél is nagyobb figyelemmel fordul a rendezvény felé, egyértelmûen az ez évben a gyógyszerellátást alapvetôen befolyásoló kormányzati rendelkezéseknek is köszönhetô. Ez a kitüntetett figyelem érezhetô a kiállítók között is. Az ôszi rendezvényen évek óta résztvevô cégek szinte mindegyike az elôzô évekhez képest nagyobb területen kívánja megmutatni magát. A szakmai kiállításon jó néhány új névvel is találkozhatnak majd. Emlékeztetôül a rendezvény szakmai programjának összefoglalója, a teljesség igénye nélkül. Könyvelôk Klubja mellett ez évben az aktualitások jegyében Mérési technikák a gyakorlatban (vérnyomás, vércukor stb.) címmel megrendezésre kerülô a gyógyszerészi gondozás témaköréhez kapcsolódó gyakorlati képzésen vehetnek részt. Végezetül ne feledkezzünk meg a szakmai programok mellett a rendezvényt kísérô, szórakoztató programokról sem (Patika Magazin est, Kareoke, Lady program, fogadás stb.), melyek a munka mellett a kikapcsolódást hivatottak biztosítani. Mint szervezôk is jól látjuk, hogy milyen nagy szüksége van ma a szakmának a közös gondolkodásra, a gyógyszerészi hivatás értékeinek megôrzésére. Jöjjenek el mind többen, hogy jelenlétükkel is hozzájárulhassanak a kongresszus sikeréhez. Szeretettel várunk minden érdeklôdôt. - bala - 6 Gyógyszertár VI. évf szám

7 Mit várunk a szakmai érdekvédelemtôl? Az elmúlt hetekben sok szakmai beszélgetés zajlott a legkülönbözôbb helyeken, ahol az egyik központi kérdés a szakmai érdekvédelem elmúlt évekbeli teljesítménye, jelenlegi helyzete és mozgástere volt. Miközben a különbözô mélységû elemzések és az emocionális reakciók szinte kivétel nélkül a múltat és a jelent magyarázták, sokan csak unszolásra mondtak véleményt arról, hogy vannak-e (és ha igen, milyen) elvárásai a szakmai érdekvédelemmel szemben. Ez adta az ötletet, hogy néhány kollégát megkérdezzünk azok közül, akik az elmúlt években a Gyógyszertár különbözô szakmapolitikai körkérdéseiben részt vettek, illetve a véleményüket publikációkban kifejtették, hogy mit várnak el a szakmai érdekvédelemtôl. Az összeállításban igyekeztünk az érdekvédelmi tevékenységet belülrôl ismerô és távolabbról követô, fiatal, rutinos és tapasztaltabb gyógyszerészt, valamint a szakmánkhoz kötôdô, de nem gyógyszerészként dolgozó pályatársakat is megszólaltatni. A felvetett gondolatok értékelése, összegzése és napi gyakorlatba ültetése érdekvédelmi szervezeteink feladata. Gondolatok az érdekérvényesítésrôl Milyen tényezôk hívták életre a modern korunkra olyannyira jellemzô hivatásszerû érdekérvényesítést? A válasz természetesen a politika (a demokrácia) és a gazdaság fejlôdésében keresendô. Egyrészt a politikai intézmények egyre összetettebb rendszere hozta a szükségszerûséget: politikai elitek, kormányok, pártok és azok koalíciói váltják egymást, azaz a döntéshozók is gyakran változnak, a modern kormányzati rendszerekre a szakmapolitikai ágak számossága a jellemzô, amely szükségszerûen együtt jár az ezek üzemeltetése érdekében hatalmas méretûre duzzasztott apparátussal. Gazdasági oldalról is hasonló folyamatok zajlanak, a technológiai fejlôdés, a verseny fokozódása, a globalizációs jelenségek, a vállalkozások számának ugrásszerû növekedése révén egyre több új egyéni és csoportérdek artikulálódik. A demokratizálódás és a gazdasági verseny e kölcsönösen egymást erôsítô folyamata azt eredményezi, hogy a versenyfeltételek, és ezen belül is a versenyelônyök egyik fontos elemévé vált a gyors, a versenytársakat és a központi politikai-gazdasági szándékot megelôzô, vagy azt befolyásolni képes hozzáférés a döntéshozatali központok bonyolult rendszereihez. Mindamellett, hogy az érdekérvényesítés egyre markánsabb jelenségének okai világosak és érthetôek, mégsem lehet azt egyetlen önálló tudományággal sem teljes körûen leírni. Nyilvánvaló, hogy akkor járunk el a legpontosabban, ha azt egy összetett menedzsment eszköztárként fogjuk fel, amely visszanyúl a politikai, a jog-, a közgazdaság-, a szociológia és a pszichológia tudományok elemeihez. Az új magyar lobbitörvény által is alkalmazott definíció szerint az érdekérvényesítés egy adott egyén vagy csoport (gazdasági, szakmai, politikai, regionális, állami) közös érdekeinek a közhatalmi döntések befolyásolására tett lépéseinek összességét jelenti. Az érdekek érvényesítésének mûvészete tehát ügyközpontú megközelítést feltételez, amely adott célcsoporthoz köthetô. Ez alapján két alapelemérôl beszélhetünk: érdekképviseletrôl, amely a beazonosított célcsoport felhatalmazása alapján végzett érdekvédelmi munka, amelynek kizárólagos célja a felhatalmazás teljesítése, érdekvédelemrôl, amely a célcsoport meghatározott érdekeinek védelmét, érvényesítését jelenti az adott körülmények között azzal a céllal, hogy a célcsoport helyzetét javítsa, vagy megtartsa. Magyarországon ahogy ez egyébként a diktatórikus egypártrendszert a parlamentáris demokráciával felváltó kelet-közép-európai térségre jellemzô az érdekérvényesítésnek mind a nyílt, proaktív formája, mind pedig a rejtett, reaktív formája is meghonosodott. A proaktív jellegû érdekérvényesítési folyamatban az érdekérvényesítô szervezet szabja meg, hogy mi kerüljön napirendre, mi és hogyan alakítsa a közvéleményt és a döntéshozást azzal a céllal, hogy a kívánatos jövôt elérje. A reaktív érdekérvényesítés során a célcsoport érdekeit negatívan érintô, már meghozott döntések utólagos módosítása a cél, amely inkább problémamegoldó, problémaenyhítô jellegû. A nyílt, proaktív érdekérvényesítés szinte minden esetben hatalmi erôviszonyok befolyásolásával, sôt megváltoztatásával jár, ezért különös fontosságú a társadalmi támogatottság megszerzése, valamint legitim eszközök alkalmazása. Ellenkezô esetben az erôviszonyok megváltoztatása csak korrupcióval, zsarolással, szívességgel ill. hasonló, nem demokratikus eszközökkel képzelhetô el. A siker záloga egy tudatos, megtervezett folyamat, világos célkitûzésekkel, stratégiával és taktikákkal. A folyamat nélkülözhetetlen elemei közé tartozik a szükséges adatok beszerzése, hatástanulmányok, forgatókönyvek elkészítése, csakúgy, mint a szakmai és közvéleményt befolyásoló kommunikáció professzionális megtervezése és kivitelezése. Az érdekérvényesítés legfôbb erôssége a gyorsaság: minél rövidebb egy kommunikációs láncolat, annál gyorsabb az információáramlás és nagyobb annak hatékonysága. Az érdekérvényesítés ideális (és nem idealizált!) szerepe az, hogy olyan információcsere alakuljon ki a döntéshozók és az érdekérvényesítôk között, amelynek a végén a lehetô legkedvezôbb döntés születik, amely a többség érdekeit tartja szem elôtt. Ehhez elengedhetetlen a tevékenység teljes körû szabályozása, valamint az etikai normák azonosítása és betartása. A rendszerezô és elméleti összefoglalás után lássuk, hogy a magyar gyógyszerellátási lánc szereplôi képesek voltak-e élni az érdekérvényesítés lehetôségeivel, érdekeik védelme érdekében hatékonyan ki tudták-e használni a döntéshozatal befolyásolásának ezen eszköztárát? Gyógyszertár VI. évf szám 7

8 Egyértelmû a válasz: NEM! A gyógyszergyártók és érdekvédelmi szervezeteik ma már ott tartanak, hogy nemhogy érdekeiket nem képesek érvényesíteni, de semmilyen kompromisszumot nem tudnak elérni. A gyógyszer-gazdaságossági törvény hiányosságaira és piactorzító hatásaira, a gyógyszerellátás biztonságát veszélyeztetô mivoltára teljesen eredménytelenül próbálják felhívni az egészségügyi kormányzat figyelmét. Az iparág hazai szereplôi számára lévén a magyar piac számukra meghatározó még rosszabb a helyzet. Egyrészt folyamatosan piacot veszítenek az importtal szemben (amely egyébként a gyógyszertámogatások indokolatlan kiáramlását is eredményezi), másrészt olyan mértékû terhet rótt ki rájuk a jogalkotó, amely hosszabb távon a teljes versenyképesség elvesztését is jelentheti számukra. Hiába kísérelt meg mindent megtenni a MAGYOSZ annak érdekében, hogy az EU legtöbb tagállamához hasonlóan hosszú távú megállapodásra kerülhessen sor a hazai gyógyszeripar és a kormány között abból a célból, hogy mindkét fél számára garantálható legyen a tervezhetôség, a versenyképesség javítása. Hiába állította e cél szolgálatába a nemzetközi gyógyszeripari folyamatokat, a hazai helyzetet elemzô és javaslatokat, érvanyagot, kitörési pontokat megfogalmazó szakértôi elemzéseket, a kormányzatot nem érdekli sem a hazai gyógyszeripar jövôbeni versenyképessége, sem az általa megteremthetô innovációs értéklánc. Ha lehet, még rosszabb a helyzet a független magyar gyógyszertárak frontján! A jelenlegi gazdaságpolitika által egyedül üdvösnek tartott piaci verseny által diktált piacnyitás kísérletet tesz arra, hogy a családi gyógyszertárakat ellehetetlenítse érdekérvényesítési, szakmai és gazdasági-üzleti szempontból egyaránt. Ez fakad abból az alapkonfliktusból is, hogy az etikus gyógyszerészet-modellel együtt járó piacszabályozás egyben lehetôséget teremt a direkt állami beavatkozásra is. A helyzet rendezésére ismét csak elengedhetetlen lenne a kormányzat és a gyógyszerészet közötti hosszú távú szerzôdés, amelynek rögzítenie kellene a gyógyszerészettel szembeni hosszú távú elvárásokat és azt a feltételrendszert, amely mellett az elvárások teljesíthetôk. A kérdés mindkét felvetés esetében ugyanaz: maradt-e alkupozíció a hazai piaci szereplôk számára, vagy az elindult folyamatok az ô szempontjukból visszafordíthatatlanokká váltak? Természetesen a szerzô könnyed eleganciával azt is mondhatná, hogy ki-ki döntse el a választ politikai hovatartozása, vérmérséklete és érintettsége alapján, de nem ezt teszi. Helyette visszanyúl a múltba, egészen 2003-ig, amikor mindenki számára felsejlett egy olyan jövô, amely ma már valóság, ezt a jövôt pedig nem szakpolitikusok vetítették elôre, hanem maga a Gazdasági Versenyhivatal, A gyógyszerpiac szabályozásának verseny-politikai kérdései címû tanulmányában. A kérdés ezek után nem lehet más: elkövettek-e mindent a szakmai érdekképviseletek, hogy az elôzôekben vázolt hosszú távú szerzôdéseket közös érdekek mentén létrehozzák a piaci szereplôk és a kormányzat között? Rendelkeztek-e tudatos, megtervezett, világos célkitûzésekkel, stratégiával és taktikákkal, valamint biztosítottak-e hatástanulmányokat, forgatókönyveket, csakúgy, mint a szakmai és a közvéleményt befolyásoló professzionális kommunikációt, hogy a társadalmi támogatottság is megszerezhetô legyen? Mindez a maga strukturáltságában nyilvánvalóan nem történt meg! Nem beszélhetünk tehát proaktív jellegû érdekérvényesítési folyamatról, végképp nem beszélhetünk az érdekérvényesítés legfôbb erényérôl, a gyorsaságról sem! Helyette reaktív jellegû érdekérvényesítés zajlik, szó sincs már az érdekeikben veszélyeztetett csoportok helyzetének javításáról, de még megtartásáról sem. Sajnos jelenleg még a problémamegoldás sem Hit, akarat és izzadtság nélkül nincs teljesítmény mûködik, egyszerûen kárenyhítés zajlik. De miért kerülhetett minderre sor? A válasz a nyilvánvaló bizalomhiány! Az érdekérvényesítés egyik, ha nem legfontosabb kulcseleme a kölcsönös bizalom, amely nélkül életképtelenné válik az egész tevékenység! A döntéshozónak bíznia kell az érdekérvényesítôben (lobbistában), bíznia kell abban, hogy a lobbista ôszintén és következetesen tájékoztatja ôt tervezett döntése következményeirôl, amely során nemcsak az általa képviselt csoport, hanem a tágabb értelemben vett társadalom érdekeit is igyekszik szem elôtt tartani. Ugyanakkor a lobbistának is bíznia kell a döntéshozóban, bíznia kell abban, hogy a döntéshozó felelôsséggel felfedi elôtte cselekvési lehetôségeit, a döntéshozatal körülményeit és hatásait. Miután ez a bizalomhiány végig markánsan jelen volt a gyógyszerellátási láncot érintô jogalkotási-döntési folyamatban, nem is csoda, hogy nem alakulhatott ki megfelelô információcsere a döntéshozók és az érdekérvényesítôk között, és ennek eredményeként nem is születhetett meg a többség érdekeit szem elôtt tartó legkedvezôbb döntés. Az érdekérvényesítô szervezetek legfontosabb feladata a jelen körülmények között tehát az, hogy minden a jelen dolgozat által is definiált eszközzel visszaállítsa a döntéshozók bizalmát. A döntéshozóknak ennél sokkal nagyobb a feladatuk: nem csupán a piaci szereplôk bizalmát kell visszaszerezniük, hanem az össztársadalmi bizalmat is! Ezért nem lehet utópisztikus az a gondolat, hogy az adott kérdésekben ez a kölcsönösség alapján hatékonyabb, gyorsabb és sikeresebb lehet. Major Ferenc a Béres Gyógyszergyár Zrt. vezérigazgatója, a MAGYOSZ alelnöke Az utóbbi idôben egyre többet idézem Deák Ferencet, hiszen hasonló helyzetben vagyunk, mint a magyar nemzet az es szabadságharc leverése után. Amit erô és hatalom elvesz, azt az idô és a jószerencse visszahozhatja Az idôrôl Petôfi Sándor azt mondja, hogy az Idô igaz, / s eldönti ami nem az! A Jószerencse már kétesélyes. Tehát itt jön a szakmai érdekképviselet, hogy eléje menjen és megágyazzon a szeszélyes jószerencsének. Ez köznyelvre fordítva, kormányváltást jelent, hiszen az ellenzék részérôl ígéretünk van a jelen helyzet revíziójára. Aki a célt akarja, annak az eszközöket is akarni kell. Tehát nemcsak szakemberként, hanem állampolgárként is tenni kell ezért valamit. A választás egyben gondolkodásés életmódválasztást is jelent. Beethoven biztat is, hogy bátorsággal mindent elérhet az ember, ha jogos. A balszerencsét nem siratni kell, hanem legyôzni! Most az erô és hatalom tobzódása idején az értékmentésre kell koncentrálnunk, amely a gyógyszertár közegészségügyi intézmény- és szaktevékenységünk hivatásjellegének egyértelmûvé tételébôl állhat. Mindezt pedig a gyógyszertári szolgáltatások mennyiségének és minôségének kiterjesztésével segíthetjük. A gyógyszerészi gondozás, a gyógyszeres terápia menedzsment nemzetközi tapasztalatai és sikere, lehetôséget nyújt ezek kívánt adaptálására. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy ma már közel 400(!) gyógyszertár mutat érdeklôdést, sôt csatlakozást az EuropharmForum projektjeihez. Hangsúlyozni kívánom, hogy mindez nemcsak elméleti hivatásbeli progressziót jelent, hanem gazdasági lehetôséget is a kiesett tevékenységek gazdasági kompenzálására. 8 Gyógyszertár VI. évf szám

9 A hypertonia gondozás randomizált modellvizsgálatának eredménye statisztikai analízissel igazolta a gyógyszerészi gondozás szignifikáns hatását, mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás csökkentésében. A Hypertonia Társaság kérésére, a metabolikus szindróma egyéb faktorainak (diabetes, dyslipidaemia), hasonló, randomizált vizsgálati protokoll alapján történô kiértékelése után megkapjuk az egyértelmû szakmai támogatást a gyógyszerészi gondozás rendeleti úton történô szabályozására. Az Egyesült Királyság, Svájc, Spanyolország után elôkelô helyezéssel léphetünk a nemzetközi porondra. Napóleon szerint egy népet csak úgy lehet vezetni, ha jövôt mondunk neki. A vezetô: reménységmondó! A szakmai érdekvédelemnek tehát ezt a célt kell szolgálnia. A szakmai rendezvények programjait, a továbbképzések tematikáját a szakmai szervezeteknek összehangoltan, a fenti célokra fókuszálva kell megalkotnia. Hosszú idô után, úgy érzem, most újra feléledt a szakmai szolidaritás, a rivalizálástól mentes együttmûködés, amelynek számos, demonstratív, közös fellépésének örülhettünk az elmúlt idôszakban. A kinaiak 5000 évig stabil társadalmi viszonyokat tudtak kialakítani a bölcs vezetési elveikkel. Kung Fu Cse szerint a kormányzás lényege: ha azok, akik közel vannak örülnek, s akik messze vannak, idejönnek. Lao-cse szerint a nyugalom a mozgás irányítója. Én mindig nagyra becsültem a kínai gondolkodást, szorgalmat és bölcsességet. Tudom javasolni, hogy a hektikus körülmények között is szilárd nyugalommal mélyítsük el szakmai tudásunkat, amely a jövôbeni mozgás irányát is megadja. Hit, akarat és izzadtság nélkül Szakmai és üzleti támogatásra, közvetlen segítségre van szükség neoliberális gondolkodók 1, a globalizáció feltétlen képviselôi és szekértolói évek óta meg-megújuló támadásokat vezettek a magyarországi gyógyszerpiaci szabályozás kétségtelenül konszolidált rendszere ellen. Ennek a támadásnak a közismert szereplôi mögött óriási politikai tôke állt és áll ma is. Ennek ellenére a változások váratlanul érték a szakmát és ma már egyértelmûen látszik, hogy a gyógyszertári vállalkozások növekvô mértékben váltak kiszolgáltatottá és jelentôsen megnôtt a mûködés kockázata. nincs teljesítmény. ( A középkorban sok hitetlent azért égettek meg, mert hit nélkül nem lehet élni!?). A politikának eszköz, az erkölcsnek cél az ember. Ha e két tudomány nem egyesül, akkor mindkettô ártalmára van a másiknak. A szakmai érdekképviseletnek ezt a szimbiózist kell képviselnie, de erre csak a gyógyszerésztársadalom megértésével és támogatásával képes. Széchenyi fakadt ki egyszer: Tanácskozzunk, fáradjunk és cselekedjünk, s csak ne kívánjuk még azt is, hogy a kormány érettünk szántson, vessen, s csûreinkben takarítson is. Ne féljetek és tartsatok ki! Dr. Szabó Sándor az MGYK tiszteletbeli elnöke Szinte minden stratégiában, koncepcióban gondolkodó, a környezeti változásokat és politikai törekvéseket nyomon követô tudta, hogy a konszolidált állapotot a gyógyszerkiskereskedelemben nem lehet sokáig tartani. Az érdekvédelmi szervezet által felkért szakértôk véleményét a hatalom lesöpörte az asztalról. Nem az én dolgom annak a megítélése, hogy a vállalkozások által 3 befizetett tetemes tagdíjakból csak ilyen koncepciókra és lobbizásra tellett, de óriási hiba volt a hivatásos érdekvédelmi szervezet által figyelmen kívül hagyni azt a szakmai és üzleti hozzáértést, nem utolsó sorban lobby képességet, amellyel a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége mindvégig rendelkezett, és csak az utolsó pillanatban, a kármentés idején juthatott némi szerephez, amikor már késô volt. Több változatban és több szakértô foglalkozott korábban a gyógyszertári vállalkozások stabil mûködését elôsegítô szakmai és gazdasági érdekvédelem problémájával. Sajnálatos, hogy a gyógyszertári vállalkozásokat most már évek óta folyamatosan zaklató támadások ellenére az e tárgykörben mások és az általam is elmondott gondolatok nem igazán találtak meghallgatásra az érdekeltek részérôl. Ezért azt gondolom, hogy a gyógyszertári vállalkozások számára kialakult rendkívül kedvezôtlen jogi, gazdasági és társadalmi környezet, illetôleg az ezekben bekövetkezett drasztikus, cunami-szerû változások okait nemcsak a gátlástalanul nyomuló nagytôke és a nagytôkét kiszolgáló politikai erôk mohóságában kell keresni, hanem az érdekvédelem sokat emlegetett aspektusainak koncepciótlan, sokszor amatôr, esetleg szakmai sovinizmussal átitatott kezelésében is. Minden szakmabeli tudta, hogy fontos ügyrôl van szó, és mégis, mint derült égbôl a mennydörgéssel kísért villámcsapás, úgy érte a változás a gyógyszertári vállalkozásokat! A marxista közgazdászokból lett Ha elfogadjuk, hogy a múlt tanulságai a jövô stabilitása szempontjából fontosak, nem kerülhetô meg az a néhány, általam is fontosnak ítélt szempont, amely jelentôsen legyengítette a gyógyszertárak szakmai és üzleti érdekvédelmének hatékonyságát. Emlékezetem szerint írásaim egyikében próbáltam felhívni a figyelmet arra, hogy történelmi lehetôség kínálkozott a gyógyszerészeknek a Hungaropharma Rt-ben számottevô tulajdon közvetett 2 vagy közvetlen megszerzésére. Sajnálatos, hogy a gyógyszerésztársadalom elszalasztotta ezt a lehetôséget. Azt gondolom, hogy ebben súlyos felelôsség terheli mindazokat, akik ezen óriási lehetôséget fel nem ismerve (vagy önös érdekbôl) ez ellen kampányoltak. Ugyanis december 31-én a gyógyszerészek és a gyógyszertárak egy több mint 200 milliárdos cég többségi, de legalábbis meghatározó tulajdonhányaddal rendelkezô tulajdonosai lehettek volna! Tessék elképzelni, mekkora gazdasági erôt és hátteret jelentene ez a gyógyszertári vállalkozások számára? Ehelyett megkaptuk a majd én megmutatom típusú hatalmi civódásokat és a hatalommal való állandó konfrontálódást. Szinte mindegy volt, hogy milyen színû kormány volt vagy van hatalmon, maradtak az eléggé kockázatos demonstrációk. Megítélésem szerint hiba volt, hogy az érdekvédelem nem kezdeményezte a háziorvosi praxisjoghoz hasonlóan a személyi jog forintban kifejezhetô, üzletileg értelmezhetô, vagyonértékû jogként való kodifikálását. Ma perek százait lehetne indítani a gyógyszertári vállalkozásoknak a törvénymódosítás okozta üzleti kár megtérítéséért. Borítékolható, hogy a hatalom meggondolta volna a változások ilyen álságos módon történô végrehajtását! (A kár mértékét gyógyszertári vállalkozásnál okozott üzleti veszteség illetve piaci értékvesztés szintjén is érdemes lenne kiszámolni!) Ehelyett a gyógyszertári vállalkozások megkapták a maximált árrés intézményét, amelynek eredményét ma és a jövôben érzik igazán a zuhanórepülésbe kezdett árréstömegben és a növekvô patikai költségekben. A patikáktól elvett árréstömeg kiegészülve a patikaalapítás újraszabályozásával, sok patikai vállalkozást hoz kellemetlenül bizonytalan helyzetbe. További probléma volt a szakma megosztása a magántulajdonosi érdek és a be- 1 lsd. a Versenyhivatal által jegyzett elképzeléseket 2 a Magyar Gyógyszer Rt. által 3 nem a gyógyszerészi tagdíjról van szó Gyógyszertár VI. évf szám 9

10 osztott gyógyszerészi érdek nem megfelelô kezelésével. A hibák között sorolhatjuk a kórházi zárt forgalmú gyógyszertárak felemás, nem megfelelôen szabályozott helyzetét is. A továbbiakban azzal sem lehet érvelni, hogy a gyógyszertár-tulajdonos, akire egyre nagyobb adminisztrációs, szakmai és üzleti teher nehezedik, elônyösebb helyzetben van, mint a beosztott gyógyszerész, mert az új szabályozás szerint éppen a beosztott gyógyszerész az, aki másodpercek alatt volt munkahelye konkurense lehet a szomszéd utcában, vagy akár a szomszéd házban. Most, amikor már lezajlott a Magyar Gyógyszerészi Kamara tisztújító ülése, azt gondolom, hogy az érdekeltekben komolyan felmerült a hogyan tovább? kérdése. Ez azért is fontos, mert az elmúlt évtizedekben az MGYK volt az egyedüli felkent érdekvédelmi szervezet. Azt is gondolom, hogy a szakmai közvélemény túlnyomó többsége megelégedéssel nyugtázta a vezetésben bekövetkezett végleges változásokat, megelôzve azt, hogy véglegesen padlóra kerüljön a szakmai és üzleti érdekvédelem és érdekérvényesítés döntô fontosságú ügye. Kérdés, hogy ezek után milyen legyen a szakmai és üzleti érdekvédelem stratégiája, ki és kik legyenek ennek a letéteményesei és felelôsei, kik legyenek az érintettjei és feltétlen elfogadói? Az elmúlt hónapok történései is bebizonyítják, hogy több szempontból át kell gondolni a patikák, mint üzleti vállalkozások lehetôségeit. Véleményem szerint fel kell készülni egy nagyon erôteljes, lokális érdekvédelemre, amelynek során minden etikai és jogi szempontból feddhetetlen eszközt ki kell használni, beleértve a politikai jellegû eszköztárat is. Nehezíti a helyzetet, hogy az elôzôekben említett okok miatt az érdekvédelem politikán kívülre helyezte magát. Az eléggé gyorsan összedobott jogszabályi feltételek, amelyek a biztonságos és gazdaságos gyógyszerellátást, illetôleg a patikaalapítási feltételeket szabályozzák, több ponton erôsen vitatható, és szerintem nem megváltoztathatatlan követelményeket támasztanak. Ezek a szabályozások több szempontból is racionális átgondolásért kiáltanak! Ellentmondást látok a meglehetôsen laza, sok esetben félreérthetô törvényi szabályozás és a gyógyszertárak szakmai és üzleti mûködését szigorító intézkedések között. A neoliberális gondolkodás által hangoztatott, sok esetben mindenféle szakmai megfontolást nélkülözô piaci verseny helyett sokkal inkább az együttmûködésre és szövetkezésre kell a hangsúlyt fektetni. A gyógyszertári vállalkozás lokális védelmét megítélésem szerint kizárólag egy erôs üzleti alapokon álló szövetség tagjaként képes megvalósítani. Erre vonatkozóan közismertek azok a koncepciók, amelyek egy-egy meghatározó nagykereskedô által kezdeményezett szövetségre alapoznak. Máris vannak olyan gyógyszertár-hálózatosodással kapcsolatos törekvések, amelyek várhatóan olyan marketing eszközök bevetésével próbálnak versenyelônyt szerezni, amelyekkel a ma piacon lévô patikák még nem rendelkeznek. Felvenni a versenyt csak akkor lehet, ha a patikai vállalkozás egy szövetség tagjaként, annak támogatásával, megbízható üzleti háttér segítségével mûködik és elsajátítja a ma még nem használt marketingfogásokat. Ebbôl a szempontból is kiemelten figyelemre méltó a két piacvezetô nagykereskedelmi cég által alapított stratégiai szövetség. A patikai vállalkozásoknak tudomásul kell venni, hogy az eddiginél élesebb versenykörülmények mellett kell a jövôben a betegek megelégedettségét elérni, és ennek szellemében a jobb kiszolgálás érdekében újabb szolgáltatásokkal rendelkezésre állni (vérnyomás-, vércukorszint- és koleszterinszint-mérés, csomagküldés, házhozszállítás, internetes rendelés). Nem mindegy, hogy az egyre nyomuló hálózatok által gerjesztett verseny a jogszabályok betartásával és etikus körülmények között folyik vagy sem. Az MGYK-nak ebbôl a szempontból dacára annak, hogy megszûnt a kötelezô kamarai tagság, óriási szerepe lehet a jövôben, hiszen több ezer gyógyszerésznek a bizalmát nyerte el, akik az új kamara tagjai lettek. Ennek a túlnyomó többségnek kell olyan magatartást tanúsítani szakmai, jogi és etikai szempontból egyaránt, amely a kamarán kívüliek számára is követendô példa kell, hogy legyen. Az etikai kódexnek a szakmai feltételek mellett tartalmaznia kell az üzleti mûködés, valamint a tisztességes verseny követendô alapelveit is. Magától értetôdik, hogy ezek az alapelvek a stratégiai szövetségben mûködô gyógyszertárak számára követendôk lesznek és tagjaik az etikai kódex szellemében fognak mûködni. Az etikai kódex betartása biztosíthatja, hogy a gyógyszertári vállalkozások már az alapításnál sem alkalmaznak tisztességtelen eszközöket, amellyel más vállalkozást lehetetlen helyzetbe hozhatnak. El kell érni, hogy a ma még a gyógyszertári vállalkozásban nagy fantáziát látó és ezáltal a lehetôséget kihasználó befektetôk, illetve az általuk létrehozott gyógyszertári vállalkozások is elfogadják ezeket az alapelveket. Ez lehet a szakma konszenzusos mûködésének az alapja. A gyógyszertár nem a butikok világa, ahol ha az egyik üzletbe sokan térnek be, mellényitnak egy másikat, gondolván, hogy az megszerzi a mellette lévô üzlet vevôit. Azt gondolom, hogy a befektetni szándékozók közül sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent ma az állandó és túlnyomó többségben veszteséget okozó változások és szigorítások közepette gyógyszertári vállalkozást mûködtetni. Nem valószínû, hogy tisztában lennének azzal, hogy a lelkiismeretes, szakmát szeretô gyógyszerészek évek óta önkizsákmányolással próbálnak helyt állni az egyre nehezedô körülmények között. Úgy gondolom, hogy a jövô érdekvédelme szempontjából a legfontosabb feladat a már meglévô és létrejövô vállalkozások konszenzusos megegyezésének létrehozása, amellyel a vállalkozások kiegyensúlyozott mûködése a jövôben megvalósítható. Csak reménykedni lehet, hogy a hatalom által kierôszakolt versenyhelyzet nem fog nemtelen eszközökkel folyni. A környezeti pozíciók erôsítése érdekében szükség van a gyógyszerpiac szakmai képviselôivel való stratégiai szövetségek kialakítására, a vevô-szállítói partnerkapcsolatok erôsítésére. Számítani lehet a lecsúszott, a megszorítások miatt válságba került vállalkozások (hentesek, szatócsok, kocsmárosok, púderés szagosvíz-árusítók, romlotthús-forgalmazók, testépítô szépfiúk és testszépítô széplányok stb.) támadására, akik a gyógyszerpiacból kihasított szeletekbôl próbálnak majd tollasodni. Másfél-két évre becsülhetô, hogy a piac valamiféle egyensúlyi pozíciót vehet majd fel. A megmaradás érdekében a patikai vállalkozásoknak valódi érdekvédelemre, szakmai és üzleti támogatásra, tanácsokra, közvetlen segítségre van szükségük. Remélhetôen nem olyan módon kapják, ahogy eddig a hivatásos érdekvédelem részérôl ez történt. Dr. Herczeg János egyetemi tanár, Nyugat-Magyarországi Egyetem Á llás, lakással Gyógyszerész munkatársat (házaspárt is) keres a lajosmizsei székhelyû, 1991-ben alapított Familia Patika, azonnali belépéssel. A munkakör ellátásához új, 2 szoba összkomfortos (54 nm) lakást biztosítunk a gyógyszertár épületében. ( vagy ) Dr. Mikola Bálint 10 Gyógyszertár VI. évf szám

11 Elvárások, 10 pontban összegezve 6. A természetgyógyászat, a homeopátia, az akupunktúra terápiás korlátait szabályozni kell. 1. A Magyar Gyógyszerészi Kamara a gyógyszertár létesítési és engedélyezési kérdésekben döntési joggal rendelkezzen. A korábbi szabályozás bizonyos engedményekkel megfelelô lenne, pl fô/ gyógyszertár, 250 m távolság vidéken. 2. Egy élet munkája egy gyógyszertár imázsának kialakítása, berendezéseinek mûvészi, vagy szépérzékre is ható (gyógyító) megjelenítése olyan távlati gondoskodást igényel, amely csak akkor valósulhat meg, ha a tulajdonos érzi, Összefogást hogy munkájának gyümölcsét utódai is élvezhetik. Ezen meggondolásból az öröklés szabályait az utódok vonatkozásában rendezni kell, az indoklás szellemében. 3. Egy gyógyszerész érettségivel, nyolc év egyetemi és gyakorlati munka után nyeri el a szakgyógyszerészi képesítését. Indokolt, hogy a szakvizsgadolgozat elfogadásával jogosultságot szerezzen a doktori cím elnyerésére a jogászokhoz, fogorvosokhoz, általános orvosokhoz hasonlóan. 4. A gyógyszerészi etika normáinak pontos megfogalmazásával egyidejûleg kerüljön kialakításra a szankciórendszer is, amelyet a bíróságoknak is legyen kötelezô érvényre juttatni. 5. A gyógyszerészi munka megfelelô társadalmi megbecsülését ne lehessen politikai célok érdekében büntetlenül rombolni se média, sem politikus szinten. Indokolásom az, hogy a gyógyszerészi tevékenység bizalmon alapuló munka, amely csak akkor lesz hatékony, ha a beteg nem attól félve veszi be a gyógyszerét, hogy olyan terápiának a részese lehet, ami ártalmas, vagy az elérhetô cél és az okozott mellékhatások nem a javát szolgálják. Elég nagy a baj most is ahhoz, hogy összefogjunk s erre az esélyt most abban látom, hogy a kamarai küldöttek nagy többsége az összefogás mellett voksolt! Így megvan az esély a Kamara, a MOSZ és az MGYT sikeres együttmûködésére. A személyes kapcsolatoknak, a lobbyzásnak egyre nagyobb a szerepe, de ez csak akkor eredményes, ha mindenki, aki teheti egy felé húz! A három testület vezetôiben úgy látom megvan a készség és a képesség a sikeres együttmûködésre. A számunkra egyre romló gazdasági körülmények között az anyagi érdekek terén egyre erôsödik az oszd meg és uralkodj elv a velünk kapcsolatban lévô és nálunk nagyobb gazdasági erôvel bíró partnerek részérôl. Egyre több a különféle összefogás, 7. Gyógyszertárat mûködtetni diplomás gyógyszerész jelenléte nélkül ideiglenesen se lehessen, se most, se a távlati jövôben. 8. A beosztott gyógyszerészek jogait a Munka törvénykönyv szabályozza, de indokolt lenne a túlórák, valamint az ügyeleti szolgálat díjazását rendeletben szabályozni. A bérek területi különbözôségeit, egy tól ig lehetôség talán jobban mérsékelhetné. 9. Az ügyeleti díjakat az önkormányzatok fizessék, vagy a társadalombiztosítás. Ez lehetôséget nyújtana arra is, hogy az ügyeleti szolgálatot váltsa fel a nyújtott nyitva tartás, ahol ez szükséges. Az ügyelet kijelölésekor vegyék figyelembe, hogy az orvosi ügyeletek megfelelô elsôsegély gyógyszerrel jelenleg is rendelkeznek. 10. Nem lehet az adminisztrációs terheket növelni a gyógyszerész szakmai tudás terhére. Maholnap fontosabb a precíz adminisztráció, mint a személyre szabott, szabályos magisztrális terápia elkészítése. Dr. Pávics László ami tovább oszt meg bennünket. A szakma jelentôs része igényli a nálánál szélesebb látókörûek véleményét, sôt iránymutatását, még ha azt leírni, elmondani kockázatos is. Stabil gazdasági alapon lehet csak eredményes érdekérvényesítést végezni. Már a múlté, amikor a gyógyszerész a tudás magas elefántcsonttornyából tekintett le a világra és elhatárolta magát az alatta folyó eseményektôl, vagy homokba dugta a fejét, mint a strucc. Napjainkban és a közeljövôben szemtanúi és elszenvedôi vagyunk és leszünk hivatásunk átalakulásának, korszerûsödésének, de csakis akkor lehetünk ebben sikeresek, ha nyitottak vagyunk rá és összefogunk! Dr. Varga Imre Egy szót emelek ki: összefogás! Számos elôdöm kesergett a történelem során azon, hogy ahol három magyar összejön, fél óra múlva biztos, hogy négyfélét akarnak! Azok a népek tudtak csak nagyszerû eredményeket elérni, amelyeknek megvolt a hajlamuk a közös fellépésre, az együttmûködésre. A mi történelmünk során is volt egykét ilyen ragyogó pillanat, de az önzés, a széthúzás, mindig erôsebben érvényesült. Gyógyszertár VI. évf szám 11

12 Összefogást, útmutatást, jogvédelmet, megreformált oktatást Elsôsorban azt várom a szakmai érdekvédelemtôl, hogy érdekvédelmi szervezeteink összefogva, vállvetve, együtt harcoljanak a Szakmánkért. Nagyon fontos, hogy minél több kolléga tevôlegesen is vegyen részt ebben a harcban, és ne csak arra várjon, hogy a többiek kaparják ki a gesztenyét. Lépjenek be a szakmai szervezeteinkbe, és ne azon morfondírozzanak, hogy mit kapok én a befizetett tagdíjért? Ezt annak ellenére is meg kell tenni, hogy leterheltek, sokszor fásultak vagyunk, és szinte tapintható az apátia, ami jelenleg áthatja a szakmát. Gondolkozzanak el azon, hogy elég-e csak annyit letenni az asztalra, hogy befizetem a tagdíjat, esetleg kritizálom azok munkáját, akik tevôlegesen is részt vesznek érdekvédelmünkben, vagy akár többet is Gazdasági érdekszövetség létrehozását! tehetnénk. Már az is nagy eredmény lenne, ha követnénk azokat az iránymutatásokat, amiket szervezeteink jelölnek meg nekünk. (Pl.: indítsuk be patikáinkban a gyógyszerészi gondozási szûréseket.) Várom az érdekvédelmi szervezeteinktôl, hogy minél több ilyen utat jelöljenek ki nekünk, amit követni tudunk. Ez akár negatív út is lehet: miért nem utasítjuk el kollektívan, hogy július elsejétôl minden patikát több százezer forintos beruházásra köteleznek azáltal, hogy információs, betegtájékoztató pultot kell mûködtetni? (A fiókpatikák hogy termelik ki ezt a párszázezer forintos beruházást?) Miért nem mondjuk azt, hogy nem foglalkozunk a különbözô egészségpénztárakkal addig, amíg nem alakítanak ki valamilyen közös, egységes, a patikákat kevésbé leterhelô elszámolási rendszert? Már az elmúlt években is elôfordult, de megítélésem szerint a jövôben egyre több gyógyszertárnak, gyógyszerésznek lesz szüksége jogvédelemre [pl.: önkormányzatokkal, államigazgatási szervekkel APEH, OEP, ÁNTSZ, GVH(!), másik patikával jog- illetve jogértelmezési vitában, esetleg betegekkel stb.). Fontos az ezeken a területeken jártas szakemberekkel való kapcsolatfelvételben nyújtott segítség. A MOSZ már eddig is sokat tett a gyógyszerészi oktatás fejlesztéséért (pl.: Tennessee Elôször is köszönöm, hogy megtiszteltek a kérdéssel. Tekintettel arra, hogy nem vagyok egyik érdekképviseleti szervezetnek sem tagja, írásomnak célja nem elvárások, megfogalmazása, hanem egy a szakmával külsô, számviteli szolgáltatóként régóta kapcsolatban levô szereplô jó szándékú véleménynyilvánítása. A gyógyszertárakat mûködtetô vállalkozásokkal való kapcsolatom jellegébôl fakadóan, elsôsorban gazdasági szemlélettel nyilatkozom, hisz a gyógyszerészet szigorúan vett szakmai részéhez nem tudok hozzászólni. Mindenképpen szükséges néhány gondolatot szánni a gyógyszertári vállalkozások gazdasági környezetére, a tevékenységet egyetemmel létrejött csereprogram), elismertségének emeléséért (többszöri erôfeszítések a gyógyszerész doktori cím kiharcolásáért), finanszírozásának fenn-, illetve szinten tartásáért stb. Ebben a munkában való részvétel a jövôben sokkal fontosabb lesz, mint eddig, mivel jelenleg a gyógyszerészek kompetenciáját olyan alapvetô területeken kérdôjelezték meg, illetve törölték el, mint a patika-tulajdonlás, a gyógyszer-expediálás. Egyetértek azokkal a véleményekkel [ld.: dr. Simon Kis Gábor cikkét a Gyógyszertár tavaly augusztusi számában (A gyógyszerészképzés jelene, jövôje), vagy Kovács Timur cikkét az elôzô számból], hogy át kell gondolni az egyetemeken a gyógyszerészek képzését. Kell-e olyan mélységekben tanítani a klasszikus gyógyszerészetet, vagy a klinikai gyógyszerészet felé kellene inkább fordulni? Megítélésem szerint, már a patikákban is egyre inkább az utóbbira lesz szükség. A MOSZ vezetése egyre fontosabbnak tartja a generációváltás hangsúlyozását a szakmai érdekvédelemben is. Szerintem ennek egyáltalán nincs itt az ideje. Fontos, hogy minél több fiatalt vonjunk be ebbe a munkába, de jelenleg azok a kollégák vannak vezetô szerepben, akik a legnagyobb tapasztalattal, tudással, legszélesebb kapcsolatrendszerrel rendelkeznek. Az érdekvédelem szempontjából nagy hiba lenne, ha a következô években nem az ô vezetésükkel próbálnánk elôrehaladni. Nagyon fontos lenne a beosztott gyógyszerészek megszólítása, de jelenleg még ötletem sincs, hogyan. Sass Pál befolyásoló piaci és nem piaci szereplôkre, motivációikra, a velük való együttmûködési lehetôségekre. Ez év elejéig a gyógyszertárat mûködtetô vállalkozás nagyon sajátos helyzetben volt, hisz az állam a gyógyszerellátás egészségügyi szolgáltatói feladatát magánvállalkozókra, illetôen magántulajdonú gazdasági társaságokra ruházta át. A személyes gyógyszertár mûködtetési jog intézményével és a patikák lakosságszám függvényében korlátozott számával a gyógyszertárat mûködtetô vállalkozások egyrészt egyfajta biztonságot élvezhettek, másrészt azonban növekedési korlátokba ütköztek, hisz a gyógyszerészek a jogi korlátok miatt nem tudtak újabb gyógyszertárakat nyitni. Mindebbôl fakadóan egy igen sok szereplôbôl álló, izolált rendszer alakult ki, amelynek jövedelmezôsége, az önálló gazdasági döntések szempontjából az értékesítési forgalom nagyságával, illetve költségtakarékossággal volt javítható. Az árréstömeget meghatározó egyéb 12 Gyógyszertár VI. évf szám

13 tényezôket, mint a forgalom összetétele, az orvosok receptfelírási szokásai, illetve az ezeket befolyásoló gyártói marketing eszközök, míg az árintézkedéseket a kvázi hatósági árak határozták meg, abba a gyógyszertárakat mûködtetô vállalkozásoknak lényegében beleszólása nem volt és ma sincs. A gyógyszer-kiskereskedelem legnagyobb vevôje a társadalombiztosítási támogatási rendszer közvetítésével nem más, mint maga az állam, amely az elmúlt években a tényadatok figyelembe vétele helyett, a gyógyszerkassza folyamatos alultervezése miatt ez év elejéig, elsôsorban a gyártói szektorra különbözô kvázi plusz adófizetések elôírásával, a kereskedelmi szektor árréseinek csökkentésével, rendkívül erôs negatív nyomást gyakorolt az ágazatra. A fenti feltételekhez kellett, vagy kellett volna alkalmazkodnia a szakmai érdekképviseleteknek, megteremtve illetve ösztönözve az elkülönült gazdasági szereplôk egységes gazdasági érdekeik alapján történô integrációját. Ezek az integrációs kísérletek, mint például a beszerzési szövetkezeti modellek (pl.: Pharmacoop Kisszövetkezet), a gyógyszer nagykereskedelemben való A pilisszentiváni gyógyszertárba részmunkaidôs asszisztenst keresünk. Telefon: tulajdonszerzés (pl.: Magyar Gyógyszer Zrt.) stb. megítélésem szerint nem kapták meg a kellô súlyú támogatást, emiatt nem tudott kialakulni a független gyógyszertártulajdonosok olyan erôt képviselô egységes gazdasági érdekszövetsége, amely a évi radikális negatív változásokat generáló lobbierôkkel fel tudta volna venni a versenyt. Véleményem szerint az elmúlt idôszak egyik legnagyobb hibája és ebbôl fakadóan a jövô egyik legfontosabb feladata egy olyan, a gyógyszertárak hazai tulajdonban tartását elsôdlegesnek tekintô szakértôi munkacsoport felállítása és finanszírozása, amelynek szakmai színvonala, objektivitása mind az államigazgatás, mind a nagykereskedôk, mind a gyártók, és valamennyi további piaci és nem piaci szereplô számára megkérdôjelezhetetlen. A fentieken túl megítélésem szerint a leglényegesebb feladat azonban egy olyan, a hazai tulajdonú gyógyszertárakat tömörítô és az ôket kiszolgáló nagykereskedelmi, logisztikai rendszer, gazdasági érdekszövetségének létrehozása, amely méreténél fogva, bármilyen kereskedelmi akció lebonyolítása során minden hazai és külföldi gyártó és forgalmazó megkerülhetetlen partnere. Ennek a struktúrának a kialakításához kívánok minden szakmai szervezet minden szereplôjének jó egészséget, bizakodást és kitartást. Kerekes Csaba HoKe Bt. üzletvezetô Gyógyszertár VI. évf szám 13

14

15 Várakozáson felüli érdeklôdés övezi a Hungaropharma partner patika programját Interjú Szabó Ferenccel, a Hungaropharma vezérigazgatójával Vezérigazgató Úr! A Gyógyszertár korábbi számában az Ön munkatársa, dr. Feller Antal vezérigazgató-helyettes írt arról, hogy a Hungaropharma a patikák számára ún. partnerpatika programot szervez, melynek jelentkezési határideje május végén lejár. Hány patikára számítottak és hányan jelentkeztek? Kb. 300 patikára számítottunk, ezért is írtuk bele a szerzôdésbe, hogy 250 patika részvétele esetén indul el a program, ennek majdnem a duplája, 490 patika jelentkezett. A jelentkezô patikák száma minket is meglepett, de nagyon örültünk neki. Minek tulajdonítja a sikert? Alapvetôen két dolognak, egyrészt az elmúlt nyolc-tíz év munkájának, amely úgy érzem, hogy nagy bizalmat alakított ki a Hungaropharma iránt. Másrészt annak, hogy a patikák felismerték és megértették a helyzetüket, érzik a piaci lépéskényszert, és úgy érzem, olyan célokat és jövôképet vázoltunk fel, amivel lehetett azonosulni. Miben foglalná össze a program céljait? Miért döntöttek a program indítása mellett? Miért lehet ez a program jó a gyógyszertáraknak? Ha röviden akarnám megfogalmazni, akkor a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a gyógyszertárak versenyképessége a változó környezetben is fennmaradjon. Ebben szeretnénk segítséget nyújtani egyrészt a hatékonyság növelésével, másrészt pedig olyan marketing eszközöket adni a patikák kezébe, amelyek használatához nem lenne egyenként hozzáférési lehetôségük. Ha szolgáltatás oldalról akarnám megfogalmazni, akkor olyan többletszolgáltatást próbálunk nyújtani, amely eddig nem jellemezte a magyar gyógyszerpiacot. Ezen többletszolgáltatással stabilizálnánk a saját piacunkat és a gyógyszertárak helyzetét is. Ez a program én úgy érzem egy nagy lehetôséget jelent. Elsôsorban rajtunk és a patikákon múlik, hogy mennyire fogjuk tudni ennek elônyeit kihasználni. Mindenki érzi, hogy a kereskedelemben számít a rendelési nagyság, most már ez jellemzi a gyógyszer-kereskedelmet is, s így úgy érezzük, hogy az önállóság maximális megtartásával együtt részei lehetünk egy olyan nagyobb rendszernek, amely gazdasági elônyöket nyújt. Egy nagykereskedô cég akkor lehet csak sikeres, ha ügyfeleinek, partnereinek is jól megy. Több gyógyszerész kifogásolta, hogy a szerzôdés tervezetében a gyógyszertárak számára nehezen teljesíthetô, illetve a függetlenségüket sértô passzusok is vannak. Jogosnak tartja-e ezeket az észrevételeket? Alapvetôen nem. Biztos, hogy vannak olyan pontok, amelyeket egyes gyógyszertáraknak nehéz teljesíteni valamilyen speciális ok folytán. De úgy érzem, hogy alapvetôen nem ez kell, hogy legyen jellemzô az egész szerzôdésrendszerre. A legszebb példa, amikor egy patikus odajött hozzám, szeretne belépni, de nincsen kirakata. Nyilván ez nem akadályozza meg azt, hogy részt vegyen a programban. A felvetéseket, hogy mely pontok sértik a függetlenséget vagy nehezen teljesíthetôk, csak egyenként tudtuk megválaszolni a patikusoknak, de úgy érzem, hogy ezeket alapvetôen sikeresen tettük meg. Azt gondolom, ha valaki elkezdi részletesen nézni a szerzôdést, hogy az be van-e tartva vagy nem, az már régen rossz. Itt mindenkinek, nekünk is, a rendszer alapvetô céljaival kell azonosulni, s ha ezt a stratégiai együttmûködést tartjuk szem elôtt, akkor a részletkérdésekre könnyen meg tudjuk találni a választ. Hozzáteszem, hogy nagyon nehéz volt megfogalmazni úgy a szerzôdést, hogy kellôképpen komoly, betartható és vállalható legyen, s jogilag is megállja a helyét. Bízom benne, hogy az együttmûködés elôre haladtával fokozatosan elvesztik értelmüket az egyes részletek és az elônyök láttán nem fogunk részletkérdésekkel foglalkozni. Gondoljuk csak végig, nagyon nehéz olyan szerzôdést megfogalmazni, amely mind a 490 patikára ráhúzható, ugyanakkor ezen számosság miatt nem volt rá lehetôség, hogy a 490 patikával 489 féle szerzôdést kössünk. A húsznál is több programpont bevezetése nyilván komoly felkészülést igényel a cég részérôl. A programpontok milyen sorrendben és milyen ütemezésben kerülnek megvalósításra? Igen, a 20 pont is mutatja, hogy nagyon nagyot fogtunk, nagyon nagy feladatot, és amikor elkezdtük kibontani az egyes feladatokat, akkor jöttünk rá, hogy tulajdonképpen minden egyes pont egy olyan projekt, amelynek a megvalósítási idôigénye nem kevés. Az alapvetôen egyszerûnek tûnô cselekvések is számos olyan részletkérdést vetnek fel, amelyet alaposan meg kell tervezni. Úgy érezzük, itt csak egyszer szabad nekifogni mindennek, azt viszont jó alaposan elô kell készíteni. Jelen pillanatban a legfontosabb feladatnak az egységes márkanév kialakítását tartom, hiszen ez elôfeltétele a betegek felé történô akciók kialakításának. A legsürgôsebb feladat pedig a mûködtetô szervezet, vagyis a testület megválasztása. Tudom, hogy a patikák részérôl ez még nem látható, de nagyon sok kollégánkkal igen intenzív munkába kezdtünk az egyes részterületeken. Rangsorolni fogjuk az egyes témákat annak megfelelôen, hogy milyen könnyû kivitelezni illetve mekkora anyagi többletet nyújt a patikáknak, és ez alapján szeptember közepéig egy részletes programot fogunk letenni a patikák elé. Ha valaki késôbb meggondolja magát és szeretne a programhoz csatlakozni, mikor és milyen módon teheti ezt meg? Még nem tudom pontosan, hogyan lehet csatlakozni. Azt ígértük a patikusoknak, hogy egy évig nem nyitunk a most kívül maradt patikák felé, s akkor fogunk erre a kérdésre visszatérni. Mit kér a patikusoktól? Kaptak-e már valamilyen tájékoztatást a Hungaropharmától a programmal kapcsolatban? Még nem küldünk szét semmilyen levelet, eddig a szerzôdések áttekintése és aláírása folyt. A szerzôdéseket nem volt könnyû begyûjteni, hiszen nagyon sokan kértek még egy-két nap türelmet s a határidô utolsó pillanatában adták oda a szerzôdést vagy jelezték, hogy alá szeretnék írni. Most túlvagyunk ezen a folyamaton, de házon belül, ahogy már jeleztem, valóban elindult egy komoly munka az egyes feladatok teljesítésére. Egy kis türelmet és bizalmat kérünk a patikusoktól, bízom benne, hogy az elkövetkezendô egy év mindannyiunk számára bebizonyítja a program létjogosultságát. Gyógyszertár VI. évf szám 15

16 Interjú dr. Bódis Lászlóné megbízott országos tisztifôgyógyszerésszel a korábbiakhoz viszonyítva milyen új feladatkörök várnak önre jelenlegi beosztásában? Valóban, a gyógyszertár-létesítés iránt viszonylag nagyobb érdeklôdés mutatkozik, mivel egyszerûsödtek az alapítási lehetôségek, melyeknek csupán a piaci konkurencia szab határt. Ez azt jelenti, hogy egyszerûsödtek a jogszabályi feltételek. Megszûntek a demográfiai és a geográfiai korlátok, azaz nem feltétlenül 5000 lakosonként lehet közforgalmú gyógyszertárat mûködtetni, és nem kritérium többé, hogy be kell tartani a másik patikától való 250 m-es, illetve kisebb települések esetén a 300 m-es távolságot. A patika-létesítéseknek mindez december 31-ig feltétele volt. Utána kivétel szabályokat hoztak, melyek értelmében jelenleg többletszolgáltatás három évre szóló vállalásával már ezen korlátok mellôzésével létesíthetô gyógyszertár. A közelmúltban az egészségügyi miniszter azonnali hatállyal felmentette Antal Csaba országos tisztifôgyógyszerészt. A pozícióban ôt megbízottként a központi régió korábbi tisztifôgyógyszerésze, dr. Bódis Lászlóné követi, akivel új feladatkörérôl és egyéb aktuális kérdésekrôl beszélgetünk. Ön nemrég vette át az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) Országos Tisztifôorvosi Hivatalában az országos tisztifôgyógyszerészi posztot. Milyen tervekkel vág neki a munkának? május 1-jével bíztak meg az országos tisztifôgyógyszerészi feladatok ellátásával. Vélhetôen azért esett rám a választás, mert korábban már nem egy alkalommal helyettesítettem a kollégákat ebben a státuszban. Arra a kérdésére, hogy milyen terveim vannak, azt tudom válaszolni, hogy ezt az idôszakot megelôzôen, mint a Közép-Magyarországi Régió tisztifôgyógyszerésze tevékenykedtem, és már akkor szükségesnek láttam az országosan egységes hatósági eljárási módok megvalósítását. Ennek a munkának a végrehajtását a régiókat vezetô kollégáim is igénylik. A közép-magyarországi regionális, tisztifôgyógyszerészi poszt betöltése után, Szeretnék pontosítani: elôtt, több mint tíz évig, Pest megye tisztifôgyógyszerésze voltam, majd ez év elejétôl a régiók kialakítása kapcsán a Fôváros is a Középmagyarországi régió része lett, Pest megyével együtt. Az új feladatokat a jogszabályok állapítják meg, melyek egyrészt átfogóbb jellegûek, másrészt megkülönböztetik az országos és régiós hatásköröket. A tavaly decemberben életbe lépett patika-liberalizáció lehetôvé tette bizonyos gyógyszerek patikán kívüli árusítását is. Elôször a benzinkutak éltek a lehetôséggel, a nagy drogérialáncok, hipermarketek néhány kivételtôl eltekintve azonban lemaradtak a versenyben. Ez utóbbiak tekintetében, a vártnál kisebb érdeklôdés nyomán, ön számít-e változásra a közeljövôben? Kétségtelen, hogy a benzinkutak és vidéken, kisebb városokban az egyéb kereskedelmi egységek (gyógynövény szaküzletek, élelmiszerforgalmazók stb.) éltek elsôként a gyógyszertáron kívüli forgalmazás lehetôségével, de ez nem jelenti azt, hogy a kérelmek egyéb kereskedelmi szervezetek részérôl ne lennének folyamatban. Így a patikán kívüli gyógyszerforgalmazás iránti érdeklôdés növekedésére mindenképp lehet számítani. Ha számvetést kívánunk készíteni, elmondható, hogy eddig összességében már kétszáz üzlet kérelmezte az engedélyt az ÁNTSZ-nél, és közülük 86 kapta meg (június közepén ez a szám 125 a szerk.). A jelenlegi kérelmezôk között tapasztalható változás, mert ott van például az egyik nagy drogérialánc, a dm is, amely valamennyi üzletére vonatkozóan kezdeményezte az engedélyeztetést. Úgy gondolom, hogy legkésôbb az idei nyár végére ezekben a kereskedelmi egységekben is elindulhat az OTC készítmények forgalmazása. A patikanyitás lehetôségei iránt úgy tûnik fokozódik az érdeklôdés. Ön elsôsorban minek tulajdonítja ezt? Melyek ezek a plusz-szolgáltatások, és mennyire képesek vállalni azokat a kérelmezôk? Vállalható napi 24 órás vagy heti 60 órás nyitva tartás, illetve valamilyen egyéb többletszolgáltatás, pl. házhozszállítás, internetes elérhetôség stb. Ezeket a kritériumokat általában reálisnak tartják a kérelmezôk, mert nem jelentenek számukra rendkívüli nehézséget. Hiszen pl. a heti 60 órás nyitva tartás nem olyan mértékû vállalás, melyet ne lehetne teljesíteni. Vagy az a tény, hogy a patika mondjuk 2 km-en belül, fekvôbeteg részére, igény szerint házhoz szállít, szintén nem olyan elvárás, amelynek az ne tudna megfelelni. Ezáltal tehát jelentôs mértékben egyszerûsödtek a feltételek. Azonfelül a patikák mûködtetéséhez szükséges, elsôdleges fontosságú személyi jogot most nem pályázat útján lehet elnyerni. Ha a gyógyszerész benyújtja a dokumentumokat, amelyek alapján igazolható, hogy jogosult a patikaalapításra, akkor megkapja a személyi jogot. (Ezután egyéni vállalkozóként vagy gazdasági társaság tagjaként kezdeményezheti a területileg illetékes ÁNTSZ-nél a létesítést.) Eddig kérelem érkezett be a személyi jog engedélyezése iránt. A könnyítések mellett azonban nem mellékes tényezô, hogy egy patika létesítéséhez komoly anyagi tôkére van szükség, ami természetesen nagyban befolyásolja a vállalkozó kedvet. Mindamellett az újonnan nyílt patikák száma nemsokára eléri az ötvenet, és az év végére akár meg is duplázódhat (június közepéig a kérelmek száma 133, a kiadott engedélyeké 34 a szerk.). Mindent egybevetve: jelenlegi munkáját új beosztásában hogyan jellemezné, mit emelne ki belôle? Jelenlegi feladatom hatósági jellegû munka, amelyet az államigazgatás szabályai szerint kell végeznem. Ennek során fontosnak tartom a gyakorlatban dolgozó gyógyszerészekkel való kapcsolattartást. Tóth Ilona pharmanet 16 Gyógyszertár VI. évf szám

17 Gyógyszerforgalmazás patikán kívül Még június hónapban megkezdheti a vény nélkül kapható gyógyszerek értékesítését töltôállomásainál az Agip Hungaria Zrt. mondta a Világgazdaságnak Erdélyi Tamás, a társaság shopüzletág-vezetôje. A folyamat eddig a vártnál némileg lassabban haladt, a cég ugyanis már májusban szerette volna elindítani az új tevékenységet, a megfelelô partnerek kiválasztását követôen ami mostanra már megtörtént azonban felgyorsulhatnak az események. Az üzletágvezetô kiemelte: jelenleg a call centerek kialakítása zajlik a kiválasztott kutaknál, s amint ez befejezôdik, a cég benyújtja az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálathoz (ÁNTSZ) a szükséges engedélyekre vonatkozó kérelmeket. Az ÁNTSZ várhatóan nap alatt bírálja el a kérelmeket, így az Agip számításai szerint 2-3 héten belül kezdôdhet meg a gyógyszerek forgalmazása a töltôállomásokon. Erdélyi Tamás elmondta, várhatóan június végétôl a budaörsi és két pesti egységük mellett két vidéki nagyvárosban és egy faluban található kútjuknál lehet patikaszereket kapni. Az Agip ezt követôen a következô hónapokban fokozatosan több töltôállomásán is elindítja a gyógyszertáron kívül kapható orvosságok forgalmazását. Erdélyi Tamás jelezte: elsôsorban a beszállítóktól függ a szolgáltatás kiterjesztésének sebessége, s egyelôre azt sem tudni, hogy a vidéki vagy fôvárosi egységeket részesítik-e majd elônyben. Ehhez a döntéshez ugyanis elôször szeretnék megvárni az elsô hat kút értékesítési tapasztalatait. A korábban tervezettnél késôbb kezdi meg a gyógyszerforgalmazást az Auchan is. Az élelmiszer-kiskereskedelmi lánc már április végén szeretett volna belépni a piacra, most azonban Gillemot Katalin, a társaság vezérigazgatói asszisztense arról számolt be a Világgazdaságnak, hogy feltehetôleg csak nyár végétôl lesz vásárolható gyógyszer az Auchanban. Jelenleg még az áruház-átalakítási munkák, illetve a telepítési folyamat zajlik, az ÁNTSZ-hez csak ezek befejezését követôen adják majd be az engedélykérelmeket. A késlekedés oka az, hogy a vállalat nem alakított még ki külön üzletágat a tevékenységnek, s egy projekt keretében valósítják meg a patikaszerek forgalmazásának elindítását, egyelôre csak egy hipermarketben. Gillemot Katalin ugyanakkor jelezte, hogy az év végéig több egységükben is megindulhat a vény nélkül kapható készítmények forgalmazása. Azt követôen, hogy nyár végén az elsô üzletben megkezdik a gyógyszer-értékesítést, egy-két hónapig tapasztalatokat gyûjtenek. Ezután azonban valószínûleg létrehoznak egy külön üzletágat, s így a többi áruház esetében már nem lesz olyan idôigényes az új tevékenység elindítása. Március óta nem kezdte meg az új kutaknál a piacra elsôként januártól belépô Mol sem a gyógyszer-értékesítést. Bacsur György, az olajtársaság kommunikációs igazgatója jelezte: továbbra is hét fôvárosi és három vidéki Mol-kútnál vásárolható gyógyszer. A társaság tervezi a hálózat bôvítését, további lépéseket azonban az elsô tíz töltôállomás értékesítési tapasztalatai alapján tesznek majd, s egyelôre nem tudni, pontosan mikor. (A Világgazdaság június 14-i cikke alapján) Egyre több a hamis gyógyszer A Heti Válasz június 15-i száma beszámol arról, hogy tavaly 250 millió darab olyan terméket foglaltak le az unió külsô határainál, amelyek szerzôi jogokat sértettek. Ez minden eddiginél nagyobb szám, ben ugyanis ez még csak 75 millió volt. A csempészáru hatvan százaléka cigaretta (156 millió doboznyit, azaz nagyjából hárommilliárd szálat foglaltak le), ez a becslések szerint 460 millió euró vám- és adókiesést okozott az EU-tagországoknak. Megnôtt a hamis gyógyszerek elsôsorban az ál-viagra és -koleszterincsökkentôk beáramlása is ban 2,5 millió ilyen terméket foglaltak le, egy évvel korábban csak félmilliót. A kalóztermékek 86 százaléka Kínából, az álgyógyszerek Indiából, a rossz minôségû élelmiszerek Törökországból, a márkásnak látszó elektronikai berendezések többnyire Malajziából származnak. A hamis termékek eredetének felderítése egyre nehezebb, mert a termelôk és forgalmazók megutaztatják azokat, mielôtt az EU határára érkeznek, ráadásul nôtt az interneten történô rendelések száma is. A hetilap cikke nem elôzmény nélküli: Magyarországon is sokasodnak a gyógyszerhamisításról szóló híradások, annak ellenére, hogy a sajtó feltehetôen a gyógyszerpiaci liberalizációra való tekintettel meglehetôs távolságtartással kezelte mindeddig a problémát. A híradások ha egyáltalán megjelentek elsôsorban harmadik világbeli jelenségként állították be a kérdést és fôként a szociálisan nagyon rossz helyzetben lévô országok problémájaként kezelték. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb és veszélyesebb. Az elmúlt években már Angliában is kellett intézkedéseket foganatosítani konkrét gyógyszer hamisítása miatt, és arra is emlékezhetünk, hogy tavaly a madárinfluenza kapcsán kellett riadóztatni több uniós országban a hatóságokat hamis és hatástalan vírusellenes szer forgalmazása miatt. A WHO adatai szerint a világszerte eladásra kínált gyógyszerek kb. 10%-a hamisítvány. Vannak jelek, melyek szerint a magyarországi illegális gyógyszerforgalmazás is növekszik. Egyes elemzések szerint a magyar piacra elsôsorban Kínából és Románián keresztül érkeznek hamisított termékek, amelyek hasonlítanak a hivatalosan forgalmazott gyógyszerekhez, de sokkal olcsóbban lehet hozzájuk jutni. Növekszik a piacokon történô illegális gyógyszerárusítás is, amelynek egy (feltehetôen kisebbik) része a közgyógyellátással történô visszaélés, nagyobbik hányada viszont a határokon átívelô összehangolt szabad kereskedelem következménye. A helyzet az aktuális politikai aspektusoktól függetlenül is egyre inkább beavatkozást és határozott szakmai fellépést igényel. MOSZinfo Gyógyszertár VI. évf szám 17

18 Két készítmény kapta az Év gyógyszere 2006 díjat ebben az évben A Richter vérnyomáscsökkentô készítménye a Lisonorm, valamint az MSD és a Schering-Plough gyógyszergyár Ezetrol gyógyszere kapta megosztva az idén az Év gyógyszere 2006 díjat. A Lisonorm kombinált hatóanyag-tartalmú tabletta, vérnyomáscsökkentô készítmény. A szív- és érrendszeri megbetegedések vezetô helyen állnak a megbetegedési és halálozási statisztikákban. Hazai adatok azt mutatják, hogy a szakorvosi praxisban a hipertóniás betegek 68 százalékánál gyógyszer kombinációt alkalmaznak, leggyakrabban (26,9 százalékban) kalciumantagonista ACE-gátló kombinációkat. A Richter már régóta élen jár a szív- és érrendszeri betegségek kezelésére szolgáló készítmények fejlesztésében és azok forgalmazásában. Az Év gyógyszere 2006 díjas originális kombinált vérnyomáscsökkentôje, 2004 ôszén került a gyógyszertárakba és tavaly elnyerte az Innovációs Nagydíjat is. Hiánypótló készítmény, mert bevezetése elôtt sem a hazai gyakorlatban, sem Európában nem volt elérhetô az orvosok és a betegek számára olyan fixdózisú kombináció, amely harmadik generációs kalciumantagonistát és hosszú hatású ACEgátlót tartalmazott. A Richter a gyógyszertechnológiai ismereteket a marketing tapasztalatokkal kombinálva olyan készítményt hozott létre, amely a leggyakrabban használt két különbözô hatásmechanizmusú vérnyomáscsökkentô hatóanyag még hatékonyabb kombinációja. Fô jellemzôje, hogy a komponensek eltérô, de egymást kiegészítô hatásmechanizmusa mellett a betegek terápiás együttmûködését is javítja, hiszen naponta egy gyógyszer bevételével biztosítja az egyenletes, 24 órán át tartó hatást. Ugyancsak az Év gyógyszere 2006 díjat kapta az MSD és a Schering-Plough gyógyszergyár ezetimib hatóanyagú Ezetrol készítménye, amely áttörést hozott a betegek magas koleszterinszintjének csökkentéséért folytatott harcban. Hazánkban a legtöbben minden második elhunyt a keringési rendszer betegségeinek következtében halnak meg, amivel messze meghaladjuk az uniós átlagot. A betegségek kialakulásában központi szerepet játszik az emelkedett koleszterinszint, amely az egyik legfontosabb kockázati tényezônek tekinthetô. Az Ezetrol (ezetimib) a magas koleszterinszint visszaszorításában jelent forradalmian új, hiánypótló terápiás lehetôséget. Hatásmechanizmusa teljesen egyedi; az elsô olyan szer, amely célzottan gátolja a koleszterin tápcsatornában történô felszívódását, és ennek segítségével komoly mértékben fokozható a koleszterinszint-csökkentô kezelések hatékonysága. Az e téren az elmúlt évtizedekben legsikeresebbnek, legeredményesebbnek bizonyult sztatinkezelés úgy tûnik elérte a határait. A kardiovaszkuláris kockázat további csökkentése érdekében kívánatos mind alacsonyabb LDL-koleszterin célértékeket sok esetben Közepes forgalmú (11,5 m/hó) gyógyszertár tehermentes, saját tulajdonú, kertes ingatlanban személyi jog átadással eladó. Telefon: csak a legmagasabb sztatin dózissal lehet elérni, ezekben a magas dózistartományokban azonban megnôhet a mellékhatások kockázata. Ezért a máj koleszterin-termelô képességét visszafogó sztatin készítményekkel önmagukban a betegek jelentôs részénél nem lehet eljutni a kívánatos mértékben lecsökkentett koleszterinértékig. Mint ismeretes, az Év gyógyszere díjat a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság 1997-ben alapította, azzal a szándékkal, hogy szakmai presztízsével elôsegítse hazánkban a betegségek gyógyításában a legkorszerûbb, leghatékonyabb és leginkább betegbarát készítmények elterjedését, valamint új terápiás eljárások meghonosodását. A Társaság bíráló bizottságot hozott létre vezetôségi tagjaiból és külsô szakértôk véleményét is kikérve értékeli a pályázatokat és készíti el javaslatát. A díj odaítélésérôl az MFT vezetôsége dönt titkos szavazással. Az Ezetrol megjelenésével viszont egy olyan szer áll az orvosok rendelkezésére, amelynek együttes alkalmazása a sztatinokkal valóban áttörést hoz a koleszterinbomba hatástalanításában. A kombinált kezelés folyamán a sztatinok a májban zajló koleszterin-szintézist fogják vissza, az Ezetrol-nak köszönhetôen pedig a koleszterin bélbôl történô felszívódása is szelektív gátlás alá kerül. Míg sztatin monoterápiával egyes magyar tanulmányok alapján a legveszélyeztetettebb koronária- és diabeteszes betegeknek csupán százaléknál érhetô el a kívánatos célérték, addig az Ezetrollal nagyobb részük célba juttatható. A két készítmény párhuzamos alkalmazásának eredményeként létrejövô kettôs gátlás következtében akár 60 százalékos LDL koleszterinszint-csökkenés is elérhetô, ami az 50 százalékos határ átlépésével ebben az évezredben lehetôvé teszi az érelmeszesedés legjellemzôbb fajtája, az atherosclerosis mind szélesebb körû elterjedésének megfordítását. (mezô) 18 Gyógyszertár VI. évf szám

19 A belga gyógyszerellátás I. rész Belgium az Európai Unió alapító tagja, fôvárosa egyben az EU, valamint a NATO központja is. Korai polgárosodásának eredményeként történelme során a liberális nézetek elôtérbe kerültek, és mára a többi Benelux miniállammal egyetemben a liberalizmus egyik központjának tekinthetô. Talán nem meglepô ezek után, hogy gyógyszer-kiskereskedelme a merkantil, azaz a piaci modellre épül. Gyógyszerellátási rendszerének áttekintésével nyomon tudjuk követni, hogy milyen színvonalon és milyen áron tudták megszervezni állampolgárai számára a szükséges gyógyszerekhez való hozzájutást. Ahhoz azonban, hogy rátérjünk a konkrét gyógyszerügyi szabályok bemutatására, célszerû áttekinteni az ország és egészségügyi ellátórendszerének rövid történetét. Évszázados viharok és harcok után a Belgiumi Királyság csak 1830-ban alakult meg. Az alig több mint 30 ezer km 2 területû országban 10,3 millió ember él, ami 338 fô/km 2 népsûrûséget jelent. Az ország 3 tartományból áll, a holland ajkú Flandriából, a francia Vallóniából és a kétnyelvû Brüsszelbôl. Emellett a vallon részen jól elkülönült közösséget alkot a fôs német kisebbség. A történelem folyamán a flamand-vallon rivalizálás váltakozó eredményeket hozott, míg az utóbbi évtizedekben a flamandok (a lakosság 58%-a) gazdasági elôretörése volt megfigyelhetô a szolgáltatói szektor gyors növekedésének eredményeként, míg a nehézipar általános hanyatlásával a vallonok lemaradtak a versenyben. A rivalizálás eredménye a rendkívül bürokratikus államapparátus kiépülése, így ha egy euroval többet kap országos szinten az egyik fél, a másik rögtön tiltakozik. Gyakran még nemzetközi szinten is külön tárgyal a két fél kormányzata, így Magyarországgal is külön jöttek létre flamand-magyar és vallonmagyar együttmûködések. Sokan úgy tartják a helyiek közül, hogy ha nem lenne Brüsszel, akkor rég elszakadt volna a két országrész. A világháborúk utáni gazdasági fellendülésben Belgium a nyugateurópai országok liberális társadalommodelljeként szolgált. A növekvô szociális kiadások miatt azonban Belgium Olaszországgal együtt az EU legjobban eladósodott országává vált, bár az utóbbi évtizedben megindult reformok segítségével, melyek fôleg a takarékos költségvetési tervezetek következetes betartására irányultak, az adósságállományból sikeresen lefaragtak. Mivel kis területen, eltérô kulturális beállítottsággal sok ember él, ezért a liberális titulus elnyerése ellenére vagy éppen miatta nagyfokú szabályozottság és erôs rendszeretet tapasztalható. A liberális nézeteket úgy interpretálják, hogy lehetôséget teremtenek a társadalomnak a szabad élethez, tehát az egyén ne gördítsen akadályokat mások boldogulása elé. A belga egészségügyi rendszer A belga egészségügyi rendszer a szinte az egész lakosságnak fedezetet nyújtó kötelezô egészségbiztosítás és a független orvosi gyakorlat együttesén alapul. Az ország egészségügyi ellátását meghatározó alapelv, hogy a beteg szabadon választhasson az egymástól függetlenül mûködô szolgáltatók széles körébôl. Az egészségügyi ellátás zömében magántulajdonú (fôként non-profit formában mûködô) intézményekben, ellátóknál zajlik, míg finanszírozása és felügyelete állami feladat. A belga egészségügyi ellátási rendszer nem tekinthetô egységesnek, melynek oka kialakulásában rejlik: egymástól független rendszerek jöttek létre és éltek túl a már meglévô szociális, politikai és gazdasági különbségekhez idomulva. A legfontosabb egészségbiztosítói rendszerek az alkalmazottaké, a kereskedôké és a közalkalmazottaké. Emellett kisebb, specializáltabb társadalmi rétegeknek szóló rendszerek is megtalálhatók, melyek tagjai gyakran korlátozottabb biztosítási formát kapnak. Így létezik a tengerészek, a bányászok, a bevándorlók biztosítási rendszere. Mindazonáltal a mai napig vannak olyanok, akik kívül rekedtek a biztosítói rendszereken. Hogy az állam a keresettel nem rendelkezô emberek számára is biztosítsa az alapvetô egészségügyi szolgáltatásokat, létrehoztak egy kiegészítô biztosítót, amely támogatja a mozgáskorlátozottak, munkanélküliek, gyerekek és nyugdíjasok ellátását. Belgiumnak nincs országos egészségügyi terve, így az egészségpolitika kialakításában hosszú távú, átfogó stratégia helyett sokszor ad hoc intézkedések érvényesülnek. Ennek fô oka az egészségügyi rendszer megosztottsága: a tárcát egészségügyi és szociális vonalon két miniszter felügyeli, az egészségügyi ellátás nem egyetlen fôhatóság irányítása alatt áll, az intézkedések szövetségi és tartományi szinten születnek, az egészségügy helyi gyakorlatában pedig számos szervezet is részt vesz. Az egészségügy szövetségi szintû hatóságainak hatáskörét az egészségügyi miniszter, a szociális ügyek minisztere, valamint a társadalombiztosítást és az egészségügyet szövetségi szinten átfogó adminisztratív egység (FPS) a Szövetségi Társadalombiztosítási Szolgálat és a Szövetségi Egészségügyi, Élelmiszerbiztonsági és Környezetvédelmi Szolgálat együttese gyakorolja. A szövetségi hatóságok felelôsek az egészségügyi létesítményekben nyújtott szolgáltatások elvi irányításáért, illetve ezen túlmenôen az ellátás alapvetô szabályozásáért és a minôségi mércék kialakításáért. Az Egészségügyi Minisztérium állapítja meg a kórházak költségvetését az ott folyó tevékenységek szerint. Azonban olyan területek, mint az otthoni ellátás, az üzemegészségügy, az iskola-egészségügy vagy a betegségmegelôzés a tartományok, illetve a helyhatóságok irányítása alatt állnak. A beteg- és rokkantbiztosításra elkülönített pénzalapokat az Országos Beteg- és Rokkantbiztosító Intézet (INAMI/RIZIV) tartja ellenôrzése alatt. Az országos intézet 1963-ban alakult, majd 2002-tôl hivatalosan is a társadalombiztosítás legfôbb, országos szerve lett Belgiumban. Az Egészségügyi Minisztériummal történô egyeztetés után hoz költségmegszorító intézkedéseket, és ily módon határozza meg a térítések mértékét is. A biztosítóknak befizetett összegeket a nemzeti társadalombiztosítási rendszerben összegyûjtik és szétosztják a következô célokra: egészségügyi biztosítás és pénz visszatérítés az INAMI/RIZIV-en keresztül (a rendszer segítségével járulnak hozzá az orvosi Gyógyszertár VI. évf szám 19

20 ellátás költségeihez, folyósítják a táppénzeket és felülvizsgálják azok jogosságát, valamint kifizetik az anyasági segélyeket. Ahhoz, hogy ezekre a jogokra valaki igényt tarthasson, tagja kell legyen valamelyik egészségbiztosítónak), nyugdíjasok támogatása, gyermekek támogatása, munkahelyi balesetek károsultjainak támogatása, balesetet szenvedtek támogatása, munkanélküliek támogatása. Emellett az INAMI/RIZIV hatósági kontrollfeladatokat is ellát, így megállapítja a kötelezô egészségügyi járulékok mértékét, idôrôlidôre ellenôrzi az egészségügyi szakszemélyzet szakmai munkáját, harmonizálja a különféle egészségügyi alrendszerek tevékenységét. Minden állampolgárnak kötelezô választani egy biztosító társaságot annak érdekében, hogy a társadalombiztosítási ellátásokra és juttatásokra igényt tarthasson. A biztosítók ezután, az INAMI/RIZIV felügyelete alatt, tagjaiknak szükség esetén térítik a beteg ellátásának költségeit, kifizetik a munkaképtelenek járandóságait, támogatják szülés után az anyákat. Számos betegbiztosító található az egészségügyi piacon, közülük a legismertebbek a következôk: Landsbond der Christelijke Mutualiteiten (LCM); Nationaal Verbond van Socialistische Mutualiteiten (NVSM); Landsbond van de Neutrale Ziekenfondsen (LNZ); Landsbond van Liberale Mutualiteiten (LLM); Landsbond van de Onafhankelijke Ziekenfondsen (LOZ); Emellett más rendszerek is léteznek, így egy külön rendszer áll rendelkezésre a munkaképtelenként regisztráltak, vagy éppen a Belga Vasúttársaság dolgozói részére. A belga GDP közel triplája a magyarénak, amelybôl ráadásul az egészségügy %-os részesedése is magasabb. Még vásárlóerô paritáson számolva is kétszer annyi jut egészségügyre Belgiumban, mint hazánkban. A gyógyszerek árai azonban a magyarországiaknak csak a kétszeresét érik el; a különbség vásárlóerô paritáson számolva lényegében eltûnik. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egészségügy gyógyszerre fordított kiadása százalékban csak kb. fele a magyarénak. A belga járóbeteg-ellátás Belgiumban az egészségügyi ellátást többnyire a független orvosi gyakorlaton alapuló privát ellátás képezi. Az önálló praxist folytató orvosok szolgáltatásonkénti díjazásban részesülnek, és a betegek szabadon választhatják meg kezelôorvosukat. Minthogy nem érvényesül a háziorvosok kapuôr szerepe, a betegek panasz esetén sokszor a szakorvossal találkoznak elôször. A páciensek a szakorvosokat vagy a háziorvosokat (GP) rendelôjükben kereshetik fel, de szakorvosuk szolgáltatásait a kórházban vagy a rendelôintézetben is igényelhetik. A GP-k viszonylag sokszor végzik vizitjüket a betegek otthonában. A legtöbb orvos önállóan, legfeljebb egy adminisztratív segítséggel dolgozik, bár egyre nagyobb számban mûködnek az országban olyan központok integrált orvosi praxisok is, melyek munkatársai több orvosi szakterületet is átfognak. A gyógyszertárak és a fogorvosi rendelôk a privát szektorhoz tartoznak, viszont a családvédô központok tevékenysége állami támogatásban részesül, a gyógyszerforgalmazáshoz szükséges engedélyezés pedig rendkívül szigorúan ellenôrzött állami feladat. Az egészségügyi dolgozók többségének szerepköre nem teljesen tisztázott. A GP-k és a szakorvosok feladatai nem különülnek el élesen. A betegek szabadon választhatnak orvost, bármikor változtathatnak, illetve több orvost is felkereshetnek egy idôben. Ez is magyarázatul szolgál arra, hogy Belgiumban az egy fôre jutó orvosi vizitek száma viszonylag magas. Ennek mérséklése érdekében anyagi ösztönzôkkel is támogatják a betegek egészségügyi adataira vonatkozó számítógépes nyilvántartás széles körben való elterjedését májusától azoknak a betegeknek, akik hozzájárulnak adataik összegzett kezeléséhez 30%-os költségcsökkentés jár a háziorvoshoz forduláskor felmerülô költségek rájuk háruló részébôl. A járóbeteg-ellátás keretei között a szolgáltatás szerinti díjtételek elve érvényesül. A betegek számára az orvosi ellátásukért közvetlenül lerótt összeget mintegy háromnegyed részben a biztosító a továbbiakban szintén közvetlenül téríti. Az egészségügyi kiadások biztosítók általi térítésének mértéke ettôl eltérô is lehet, figyelembe véve a szolgáltatás típusát, illetve a biztosított szociális helyzetét. A legújabb intézkedések szerint a rászorultság alapján juttatott nagyobb mérvû térítést egy átfogó támogatási rendszer váltja fel, mely maximált keretösszeget (maximum billing) állapít meg a háztartások éves egészségügyi kiadásaira, a családok jövedelemviszonyainak függvényében. 20 Gyógyszertár VI. évf szám