A szakképzés története

Átírás

1 Hallgatói segédanyag a III./1. tematikai egységhez A szakképzés története 1. A szakképzés az elmúlt években mind hazai, mind pedig nemzetközi viszonylatban jelentős átalakuláson ment keresztül a megváltozott gazdasági és a társadalmi elvárások hatására. A változások közel sem tekinthetőek befejezettnek, ennek oka, hogy a szakképzettségek struktúrájában és feltételrendszerében folyamatosan alkalmazkodni kell a gazdaság általános és helyi elvárásaihoz. A szakképzést érintő kihívásokkal a térségek fejlettségüktől és nyitottságuktól függően különbözőképpen szembesülnek, ezért az országos képzésfejlesztési törekvéseken túl valamennyi régiónak specifikus válasszal is rendelkeznie kell saját gazdasági versenyképességének javítása érdekében, azaz a szakképzésfejlesztésnek a regionális fejlesztési politika integráns részévé kell válnia. A fenti szempontokon túl az Észak-magyarországi régió esetében az alábbiak indokolták a szakképzés-fejlesztési stratégia kidolgozását: A hatályos regionális és megyei fejlesztési tervek nem vagy csak érintőlegesen foglalkoznak a szakképzés kérdéseivel. Holott, mint azt a nemzetközi gyakorlat is igazolja, gazdasági fellendülés aligha képzelhető el az oktatás, ezen belül különösen a szakoktatás összehangolt, tudatos fejlesztése nélkül. Magas hozzáadott értékű munka aligha képzelhető el alacsonyan képzett szakemberekkel, ami a szakképzésben, a felsőfokú szakképzésben és a felsőoktatásban részt vevőkre egyaránt vonatkozik. A kedvezőtlen helyzetű kistérségek ún. képzettségi indexei rendkívül alacsonyak. A hiányos szakismeret, felkészültség, tudás kedvezőtlenül hat a gazdaság teljesítményére, az egyén életminőségére. Ebből az ördögi körből csak a képzéssel, ill. a képzettség növelésével lehet kitörni, ami az egyén és a társadalom együttes érdeke. Különösen igaz ez a megállapítás az északmagyarországi deprimált kistérségek esetében. A munkaadók szerint növekvő gondot okoz, hogy egyre kevesebb jól felkészült, pontos, precíz munka végzésére alkalmas iparost találni ezekben a körzetekben. A gazdaság állapotának egyik legfontosabb mérőszáma a GDP mértéke és növekedési üteme. A fejlett országokban a gazdasági növekedés mint a társadalmi jólét elérésének egyik eszköze jelenik meg. Éppen ezért egyre inkább az olyan fenntartható gazdasági növekedés a cél, ami nem károsítja a természeti környezetet és a társadalmat. A társadalmi jólétnek része ugyan a gazdasági jólét, de jóval több is annál. Így a humán tőke (az egyének által birtokolt tudás és készségek, valamint egészségi állapotuk) mellett egyre nagyobb figyelem hárul a társadalmi tőkére, az emberek közötti kapcsolatok, a viselkedési kultúra, normarendszer minőségére, az egymás iránti bizalom mértékére. A humán és társadalmi tőke együttesen képes felvértezni az egyéneket, közösségeket és vállalatokat arra, hogy a gyors társadalmi és gazdasági változások által generált igényeknek meg tudjanak felelni. A fenntartható gazdasági növekedés, a humán és társadalmi tőke gondolata tehát arra figyelmeztet, hogy a gazdasági növekedés, a GDP fontos indikátora ugyan a gazdaság fejlettségének, de csak egy eleme a társadalmi és gazdasági jólétnek. A világ fejlettebb országaiban az egyik legfontosabb politikai, társadalmi és gazdasági cél az, hogy a potenciális munkaerőforrásból minél több hasznosuljon. A foglalkoztatottsági szint és a gazdasági fejlettség között szoros összefüggés figyelhető meg: minél fejlettebb egy ország gazdasága, annál magasabb a munkavállalók aránya. Jó példa erre az USA magas (74%-os) foglalkoztatottsági szintje, valamint az Európai Unió országai közül Dánia, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság 70%-ot meghaladó aránya. Az Európai Unión belül alacsony (50% körüli) a foglalkoztatottság szintje Görögországban, Olaszországban és Spanyolországban. Magyarországon ebben a tekintetben a helyzet drámainak tekinthető. A éves korú népesség körében az aktivitási ráta. A stagnáló foglalkoztatás és a munkát nem kereső inaktívak magas aránya következtében Magyarországon a legalacsonyabb a népességből rendelkezésre álló munkaerő állománya az Európai Unió 15 tagországa és a csatlakozni kívánó 10 ország között. A kilencvenes évek során az iskolázottság egyre inkább felértékelődött. Ez tetten érhető a képzett munkaerő iránti igény növekedésében, a kereseti és munkanélküliségi arányok alakulásában a különböző iskolázottságú csoportok közt. A középiskolát végzettek kereseti előnye az általános iskolát végzettekhez képest 1986 és 1998 között több mint másfélszeresére nőtt, a diplomások kereseti előnye pedig megháromszorozódott. Ugyanakkor az iskolázottabbak kereseti előnye gyakran abból is adódik, hogy őket nagyobb arányban foglalkoztatják a termelékenyebb 1

2 Hallgatói segédanyag a III./1. tematikai egységhez vállalatok. Ez egy olyan specializálódási folyamatra enged következtetni, ahol a munkaerőpiac kettészakad egy alacsony termelékenységű, zömében képzetlen munkaerőt alkalmazó és egy magas termelékenységű, iskolázott munkaerőt foglalkoztató szegmensre. Ugyanakkor nem feltétlenül igaz az, hogy a főiskolai vagy egyetemi tanulmányok piaci értéke növekedett a legjobban. Az úgynevezett megtérülési ráta számítások figyelembe veszik a bizonyos képzettség eléréséhez szükséges időt és költségeket, és ezt vetik össze a várható jövedelmekkel, a munkanélküliség kockázatának mértékével. Ez alapján az adatok azt mutatják, hogy 1986 és 1998 között a szakmunkásképző és a középiskola közötti egyetlen évnyi tanulási többlet piaci értéke emelkedett a legnagyobb mértékben. Ennek fényében még érthetőbbé válik, hogy miért akarnak a szakmunkástanulók növekvő mértékben tovább tanulni. Az iskolázottság előnyét mutatja az is, hogy az aktívak közt magasabb a közép- és felsőfokú végzettségűek aránya, mint a népesség egészében. A foglalkoztatott férfiak több mint 42 százaléka legalább középiskolai végzettséggel rendelkezett 2000-ben, míg a foglalkoztatott nők közel 60 százalékának volt legalább középiskolai végzettsége. A legfiatalabbakhoz tartozó munkanélküliek az átlagosnál nehezebben tudnak elhelyezkedni. Ennek elsődleges oka, hogy ezek a fiatalok már életkoruk miatt is jellemzően alacsony iskolai végzettségűek, felük községben él, ahol kevés a foglalkoztatási lehetőség. A humán tőke a gazdasági növekedés egyik meghatározó tényezője, amely jelentősen megnövelheti a termelékenységet. A gazdasági fejlődésnek ugyanakkor gátjává válhat, ha hiány van a szakképzett munkaerőből. Az innovatív, kreatív gazdaságokban a tudás-intenzív szektorokban ugrott meg leginkább a munkaerő iránti igény. Ugyanakkor a foglalkoztatás formái is átalakulóban vannak: megnőtt a csoportmunka, az otthon is végezhető munka szerepe, az egyéneknek nagyobb beleszólásuk van munkájuk tartalmába, de ez megnöveli a kreativitás szerepét és az egyéni felelősség szintjét is. Az úgynevezett tudás alapú gazdaságokban az információs és kommunikációs technológiai (IKT) tudás felértékelődik, a számítógép használatának elterjedése, az internet a foglalkoztatást rugalmassá és innovatívvá teszi, így csökkenti a költségeket és növeli a versenyképességet Míg az elmúlt években a szakképzett munkaerő volt a külföldi tőkét leginkább vonzó tényező Magyarországon, addig a 21. század elején úgy tűnik, ezen a téren hiány alakult ki. A Magyarországon megtelepedett külföldi cégek megítélése szerint a szakképzett munkaerő hiánya egyre komolyabb problémát okoz, és mind többen nyilatkoznak úgy, hogy Magyarország a magas költségek miatt kezdi elveszíteni a befektetőkre gyakorolt vonzerejét. E cégek véleménye különösen fontos, mivel a külföldi tulajdonú társaságok alapvető szerepet játszanak a foglalkoztatásban, az exportban s a GDP termelésében is. A szakmunkáshiány a gazdaságilag nem pangó térségekben másfél évtized után ismét állandósult, ez az a képzési szint, ahol a szakképzés jelenleg sem mennyiségi, sem minőségi értelemben nem tudja kielégíteni az igényeket. Ennek egyik oka az, hogy a nagyüzemek zömének összeomlása és foglalkoztatóként való összezsugorodása után, a szakmunkásvégzettség perspektívája a lakosság széles rétegeiben leértékelődött. Ezt igazolta az is, hogy az iskolából frissen kikerülők között sokan nem tudtak elhelyezkedni ezzel a végzettséggel, és számukra a munkaerő-piaci képzésekbe való bekapcsolódás, a pályamódosítás esélyei is láthatóan rosszabbak voltak, mint az érettségivel rendelkezőké. A szakiskolákban (elsősorban a mezőgazdasági és ipari szakmákban) tanulóknak nemcsak a száma, de az összetétele is jelentősen megváltozott. A korábbinál kevesebb, viszont döntően tanulási kudarcos, motiválatlan, további életükre perspektívával nem rendelkező fiatal kerül be ezekbe a programokba. A növekvő bukási és lemorzsolódási arány főleg ennek köszönhető: egyre nagyobb hányadban vannak olyanok a rendszerben, akik a hagyományos pedagógiai rutinnal nem képezhetőek Ugyanakkor az iskolai siker sem garantálja feltétlen a sikerességet a munkaerőpiacon (lásd a keretes írást). Szükségszerűen fellazult a kimenet is. A szakmunkásvizsga szűrő, minőségbiztosító funkciója korábban is alacsony volt, ez tovább csökkent, a szakmunkás-bizonyítvány már nem sokat ígér a munkaadó számára. ftp://ftp.oki.hu/jelentes2003/jelentes_2003.pdf 2

3 Hallgatói segédanyag a III./1. tematikai egységhez 2.. ( ) A XIX. század közepére az ipari munkásság Európa-szerte jelentős társadalmi erővé vált. Ezzel párhuzamosan egyre erőteljesebbé vált a feszültség Marx a modern kommunizmus megalapítója által burzsoáziának és proletariátusnak nevezett két alapvető társadalmi csoport között, ami gyakran elviselhetetlennek tűnt, és olykor erőszakba csapott át. A feszültség és az ezt követő erőszak legfőbb oka a gyakran a munkások puszta létfenntartását is ellehetetlenítő alacsony munkabérekben, az embertelen munkakörülményekben keresendő. A munkaidő a mai mérték szerint szinte elviseletlenül hosszú volt (heti hat munkanap óra heti munkaidővel), de a korszak talán legkegyetlenebb vonása a széles körben elterjedt női- és gyermekmunka volt. A hosszú munkaidő a gyárak egészségtelen körülményeit a forró, zajos, gőzös, kormos levegője nagyon rossz hatással volt a munkások, de különösen a gyermekek egészségére. A városok munkásnegyedeiben általában hiányoztak a legalapvetőbb városi szolgáltatások, az egészségügyi ellátás, a megfelelő vízellátás, az utcák tisztítása, aminek tragikus következménye volt a tömeges járványok ismételt felbukkanása. A nyomorúságos körülmények között gyakori volt az alkoholizmus. A nagyarányú fejlődés tragikus ellentmondásait angliai tapasztalatai alapján már a század elején 1835-ben így jelentették meg: ebből a mocskos csatornából az emberi munka valóságos folyama ömlik ki, hogy megtermékenyítse az egész világot. Ebből a szennyes kanálisból tiszta arany csörgedezik. Itt az emberiség eléri legmagasabb fejlődési fokát, s egyben a legkegyetlenebbet. Itt a civilizáció csodát teremt, viszont a civilizált emberből vadember lesz. A munkásosztály az ipari forradalom kezdeti szakaszában jelentkező ellentmondásokra két módon válaszolhatott. Kezdetben megpróbálta a történelem kerekét visszaforgatni, összetörte az új gépeket, amelyek megfosztották hagyományos munkájától. A tiltakozás másik sokkal sikeresebb formája a munkástársulások, szakszervezetek alakítása. Első jelentős szervezete a Karl Marx ( ) által irányított Kommunisták Szövetsége volt. Az 1848-as európai forradalmakat követően kibontakozó nemzetközi munkásmozgalomban egyre jobban előtérbe kerültek a marxista szocializmus eszméi. A munkásgyermekek nevelése a munkásmozgalomhoz közel álló gondolkodókat már korábban is foglalkoztatta. Az 1854-ben alapított Nemzetközi Munkásszövetség is fontos társadalmi kérdésnek tekintette a nevelésügyet. A szövetség pedagógiai koncepcióját az évi genfi kongresszus Marx által kidolgozott határozata A mindkét nembeli fiatalkorúak és gyermekek munkája címen fogalmazta meg. Ennek lényege egy olyan nevelési-iskolai ideál, amely a gyermekek erkölcsi-értelmi-testi nevelését a termelő jellegű munkára alapozza. Ez a felfogás a gyermeket kis termelőmunkásnak tekinti, és a termelési folyamatot állítja a nevelés középpontjába. Ehhez kapcsolódik a másik alapvető törekvés, az általános, kötelező és ingyenes iskoláztatás, az iskolarendszer valamennyi fokának megnyitása minden gyermek számára. A XIX. század második felében kialakuló polgári demokratikus államokban (Anglia, Amerikai Egyesült Államok, Franciaország), de Európa más országaiban is részben a megerősödő szervezett munkásmozgalom kényszerítő hatására jelentős állami intézkedések történtek a nép szociális biztonságának fokozására. Az erre irányuló politikai akciók eredményeként a legtöbb országban a baloldal nyomására és a polgári pártok széles körű támogatásával sorra születtek meg az első szociális és munkásvédelmi törvények, mind szélesebb körben nyert teret a demokrácia tõl minden 21. év feletti francia férfi szavazati jogot kapott. A század utolsó évtizedeiben jelentős mértékben megélénkült az egyes európai államok népjóléti-szociális tevékenysége, ami elsősorban a közegészségügy, az elemi oktatás, a gyári munkakörülmények javítása, a közszolgáltatások fejlesztése terén (gáz, villany, közút- és vasúthálózat) hozott számottevő eredményeket. Egyre nagyobb hangsúlyt kaptak az alapvető szociális kérdések nevelési-oktatási vetületei is. Közrejátszottak az egyes nemzeti népoktatási rendszerek szélesedő körű kiépítésében, a gyermeki munka és a szakképzés megszervezésének szabályozásában, a gyermekek jogegyenlőségének megfogalmazásában. Előtérbe került a gyermeki jogok szociális eleme, a gyermekvédelem. A legtöbb európai országban összehangolt intézkedések történtek a gyermekvédelem törvényi szabályozására és intézményes kereteinek kialakítására. Felismerték, hogy a jövő szempontjából létfontosságú szerepe van a gyerekek és ifjak egészséges testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének. 3

4 Hallgatói segédanyag a III./1. tematikai egységhez Ezzel egy időben széles körű mozgalom bontakozott ki az állam és a társadalom különböző rétegei (egyházak, egyesületek, tudományos közvélemény) bevonásával a gyermekvédelem fejlesztéséért (óvodai hálózat fejlesztése, gyermekmenhelyek, napközi otthonok létesítése, az árvaellátás fejlesztése, a szegény sorsú tehetséges gyermekek támogatása stb.). Mészáros Pukánszky Németh: Neveléstörténet. Osiris Kiadó, ( ) Az elmúlt negyedszázad egyértelműen olyan korszakos váltásra hívja fel a figyelmet a szakképzés esetében, amely a piacgazdasági átmenet szempontjából figyelemre méltó. Ezért is időszerű a legutóbbi évtizedekben zajló piacgazdasági átmenet szakképzési változatait neveléstörténeti és összehasonlító pedagógiai aspektusból elemezni. A műszaki fejlődés és az oktatás közötti szoros kötődést fejezi ki az az összefüggés, amely szerint a tömegoktatás kialakulásának kezdeti időszakában a 17. és 18. században az iskola és a szakképzés. Nem véletlen, hogy a gazdasági és technikai modernizáció igénye vetette fel a szakmai oktatás szükségességét, illetve a reformkor nagyjai teremtették meg a hazai szakmai oktatás-képzés intézményi alapjait (Tessedik Sámuel Munkaiskola). A szakmai kvalifikáció kérdésköre azonban csak a múlt század végére vált világszerte nemzeti üggyé és társadalmigazdasági kérdéssé. E tendencia szorosan kapcsolódik a gazdasági modernizációhoz, s a szerves gazdaságfejlődés folyamatában érzékelhető törések, ideológiai-politikai fordulatok mindenkor hatással voltak a szakmai kvalifikáció értelmezésének fejlődésére is. A nevelés mint a társadalom egyik általános funkciója mindig kettős arcú: egyrészt konzerváló, a régit megőrző, másrészt progresszív, a régit túlhaladó, a fejlődést elősegítő, a jövőbe mutató. E két karakter egyaránt fontos, nélkülözhetetlen, egymáshoz elválaszthatatlanul kötődnek. A társadalmi fejlődés központi kérdése mindenkor az, hogy a felnövekvő átvegye az előző nemzedék felhalmozott tudását, tapasztalatát, mert csak erre épülhet a további fejlődés. ( ) Fontos és nélkülözhetetlen olyan tulajdonságok kialakítása az ifjú nemzedékben, amelyek képessé teszik az elődöktől örökölt természeti és társadalmi feltételek átalakítására és az általa megváltoztatott világhoz való alkalmazkodásra. A 20. század második felében újabb és minden eddiginél nagyobb tudományos és technikai átalakulás kezdett kibontakozni. A világ, a munka átalakításának folyamata, az élet változása meggyorsult, és egyre gyorsabb. Egy generáció életében több történik, mint azelőtt évszázadok alatt. Ha a nevelés csupán a régi átadására törekszik és nem készíti fel a fiatalokat a gyors változások aktív követésére, úgy nem tölti be kellő társadalmi funkcióját. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a nevelés konzerváló funkciójáról a jövőre felkészítő funkciójára tevődjék át a hangsúly mind a pedagógiában, mind a neveléstudományban, mind a nevelés tényleges gyakorlatában. A szakképzés lényegének megismerését és egyben a definíciós keretek kijelölését segíti Samuel P. Huntingtonnak a modernizáció fejlődéséről szóló elemzése. Szerinte a modernizáció tartalmazza az iparosodást, urbanizációt, az írni-olvasni tudás növekvő szintjét, Az oktatást, a gazdálkodást, a társadalmi mobilitást és a komplexebb és változatosabb foglalkoztatási szerkezetet. Összetettebb az a hatásrendszer is, amely térben és időben, s mindenekelőtt minőségében alakítja át - nem egyszer számunkra is kiszámíthatatlan módon életünket. Ennek a hatásrendszernek ha nem is az egyetlen, de az egyik legszembeötlőbb komponense a szakmai kvalifikációk fejlődése. ( ) Hazánkban egyszerre kell szembenézni a műszaki kulturális elmaradottság felszámolásának és a műszaki kulturális forradalom megvalósításának folyamatával. Az 1980-as évek közepén a világgazdaságra sajátosan jellemző volt, hogy a nyugati technológiai nagyhatalmak (Egyesült Államok, Anglia, Japán) egy rendkívül intenzív és célorientált műszaki-fejlesztési folyamat eredményeképpen túljutott a közel egy évtizedes válságon. E folyamatban kiéleződött a szelekció, felgyorsult a válságiparok eróziója és a felélénkülő konjunktúrával együtt a korábbinál lényegesen 4

5 Hallgatói segédanyag a III./1. tematikai egységhez magasabb műszaki-technikai színvonal valósult meg. Az 1970-es években lezajlott két olajrobbanást követően technológiai robbanás játszódott le, amely sajátos versenyhelyzetet teremtett a világban. Csak abban a helyzetben maradhatunk meg bármely gazdasági versenyben, ha az élet minden szintjén mindennapos tevékenységgé tesszük a tudományos-technikai haladás eredményeire való alapozást. Mindez hatással van a műszaki technikai kultúráról kialakított felfogásunkra is. Így feltétlenül szükséges egy olyan dinamikus szemlélet, mely szerint a műszaki kultúra tartalmát mindazok a tudatos mozzanatok képezik, amelyek egy adott fejlettségi szinten a rendelkezésre álló technikai eszközök, a dologi és anyagi feltételek uralását biztosítják az optimális teljesítmények érdekében. Dr Benedek András: A szakképzés pedagógiája, Typotex Kiad., ( ) A pedagógiai gondolkodás számára viszonylag új terület a szakképzés vizsgálata és fejlesztése. E rendszerben a formális oktatás és a nonformális képzési struktúrák együttműködése szempontjából különösen fontosak azok a társadalmi hatások, melyek közül az oktatásnak a foglalkozási rendszerre gyakorolt hatását emelhetjük ki. Dr Benedek András: A szakképzés pedagógiája, Typotex Kiad., Duális alapokra helyeznék a szakképzést A duális képzésre, vagyis a jelenleginél gyakorlat- és piacorientáltabb modellre kellene építeni a szakképzést Magyarországon, véli az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ). Az elsősorban kisvállalatokat tömörítő érdekképviselet szerint többek közt ezzel is csökkenthető a munkanélküliség. Az elképzeléssel ugyan a kormány is egyetért, a minisztérium ugyanakkor csak hosszú távon látja megvalósíthatónak az új rendszer előkészítését, míg a szakma képviselői szerint a modellek készen vannak, csak alkalmazni kell őket. Magyarország számára a német és az osztrák minta a legérdekesebb, mivel itt a legmagasabb szintű a duális képzés színvonala, és egyben innen érkezik a Magyarországra befektető külföldiek többsége, mondta az EurActivnak Kassai Róbert, az Európai Kis- és Középvállalkozások Szövetségének (UEAPME) alelnöke. Az IPOSZ elnöki tanácsadójaként is dolgozó szakértő szerint az érdekképviselet és a magyar kormány véleménye abban összecseng, hogy mindketten a duális képzés bevezetését látják az egyetlen helyes útnak ahhoz, hogy visszaszerezzék a szakképzés presztízsét. Weinper Mária, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) osztályvezetője az IPOSZ által rendezett, Nemzetközi Szakképzési Konferencián elmondta, a kormánynak egyelőre csak koncepciói vannak, kidolgozott programok még nem állnak rendelkezésre. Az osztályvezető szerint a magyar szakképzés a 90-es években vesztette el presztízsét, amikor is megszűntek azok a tanműhelyek, ahol korábban gyakorlatot lehetett szerezni, és ezzel párhuzamosan csökkent a társadalom fizikai munka iránti tisztelete is. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a duális képzés már 10 éve megtalálható Magyarországon, és most kezd beindulni, amit többek közt a Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK) 2007-es reformjához kapcsolt óta a TISZK-ek is bekerültek a közoktatási rendszerbe, és az állam jogszabályi háttérrel biztosítja azt, hogy minél inkább a gazdaság igényeit figyelembe véve alakítsák a képzést. Az IPOSZ szerint ugyanakkor a duális rendszerben a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gyakorlati képzésre, és azt sem tartják elfogadhatónak, hogy a tanoncok többnyire az iskolai tanműhelyekben, vagyis a piaci viszonyoktól elzártan szerzik meg a szükséges tapasztalatot. 5

6 Hallgatói segédanyag a III./1. tematikai egységhez Jelenleg a magyar vállalkozások 5,1 százaléka fogad szakmunkás tanulókat, ami évi tanuló kiképzését jelenti. Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) képzési igazgatója úgy véli, hogy bár ez rendkívüli javulást jelent az elmúlt évekhez képest, ennél sokkal több tanulóhelyre lenne szükség. Szilágyi szerint legalább kétszer ennyi hely kellene ahhoz, hogy a kínálati oldal kielégítő legyen, és a tanulók olyan helyre jussanak, ahol szívesen végeznek munkát. Kassai úgy véli, hogy ehhez arra van szükség, hogy a kormány a kis- és középvállalkozások megerősítésével párhuzamosan a multicégeket is bevonja a magyar szakmunkások képzésébe. Ahogy a beszállítói arányt is előírják, úgy kellene előírni a Magyarországon működő multicégeknek azt is, hogy hány tanulószerződéses helyet kell a magyar szakmunkásképzés számára fenntartani. - mondta az EurActivnak az UEAPME alelnöke. Kassai szerint a külföldi cégek érdeke is, hogy a befektetésük helyén megfelelő minőségű szakmunkás utánpótlás legyen, így egy ilyen intézkedés kölcsönös előnyökkel járna. A konferencián sokat emlegetett német és osztrák szakmunkásképzésben a vállalatok százaléka tart fenn tanulóhelyet, és veszi igénybe az ezzel járó állami kedvezményeket. Ausztriában 5000 euró jár a gazdasági társaságnak egy tanuló után, aki emellett bérben is részesül a munkájáért. Az MKIK felmérése szerint Magyarországon a vállaltok többsége úgy véli, hogy hiába kapnak támogatást a tanulók foglalkoztatása után, túl bürokratikus a rendszer ahhoz, hogy megérje tanulót felvenni. Az NGM képviselője ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem rossz üzlet ma Magyarországon szakmunkás tanulókat foglalkoztatni, ráadásul, ha a vállalat ráfizet a tanulóra, a különbözetet visszaigényelheti. Legutóbb ez 17 milliárd forintot jelentett a költségvetésben, és ennek a számnak a növekedésével számol a szakértő. A minisztérium képviselője szerint egy, a szakmai szervezetek által is elvárt, és a minisztérium által elfogadott rendszer kialakítása években mérhető, mivel a gyakorlati rendszer átalakítása mellett a tantervek újradolgozása és a tanműhelyek koncentrációjára is szükség van, ami jelentős igazgatási, szervezési feladatokat vetít előre. Kassai szerint azonban nem kellene új tanterveket kidolgozni, hiszen a német és osztrák modell adott, azokat csak alkalmazni kell, és az IPOSZ azt hangsúlyozza, hogy saját erőforrásait is a minisztérium szolgálatába állítaná ebből a célból. Három évre rövidül a szakiskolai képzés, csökken a gyakorlati órák száma, és nagyobb jelentőségük lesz a külső gyakorlati helyeknek, ha bevezetik az új szakképzési törvényt. Bár a duális rendszerű képzés jobban igazodik majd a munkaerőpiac igényeihez, a szakiskolákban elméleti tantárgyakat oktató tanárok bajba kerülhetnek, sokukra az új rendszerben ugyanis már nem lesz szükség. A német típusú duális modellt vezetnék be a szakképzésben 2012-re: vagyis három évre csökkenne a jelenleg négyéves szakiskolai képzés, és a jelenleginél jóval fontosabb szerep jutna a külső gyakorlati helyszíneknek. A kormány és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által megkötött szakképzési keretmegállapodás értelmében kilencvenkilenc új, gyakorlatigényes szakma felügyeletét venné át - hozzájuk kerülnének például az építőipari, gépipari, kereskedelmi, vendéglátóipari és számviteli szakmacsoportok -, és az ő feladatuk lenne mostantól a szakmai- és vizsgakövetelmények kidolgozása, a vizsgák felügyelete és lebonyolítása, valamint a szakiskolai tanulmányi versenyek szervezése is. skolai_diakokra 6

7 Hallgatói segédanyag a III./3. tematikai egységhez Az európai közoktatás és a munka világa június 17. Halász Gábor Az európai közoktatás és a munka világa Az előadó a probléma tágabb kontextusában vázolja fel, hogy miképpen alakul a közoktatás és a munka kapcsolata ma Európában, s milyen oktatáspolitikai megoldásokra vezetett. Végül felhívja a figyelmet a hazai viszonyokra levonható következtetésekre. Előadásomban négy dologról szeretnék beszélni. 1. Miért érdemes foglalkoznunk azzal a kérdéssel, hogy miképpen alakul a közoktatás és a munka világa közötti kapcsolat ma Európában. 2. A problémakör tágabb kontextusáról. 3. Oktatáspolitikai megoldásokról, oktatáspolitikai konklúziókról, amelyeket az ismertetett tényekből ma Európában - vagy esetleg a tágabb nemzetközi térben - levonnak. 4. A hazai viszonyokra vonatkozó konklúziókról. Amikor európai oktatásról vagy közoktatásról beszélek, döntően az Európai Unióra vagy az Európai Unió tagállamaira gondolok. Ugyanakkor szeretnék kitérni a tágabb nemzetközi térre is, mert úgy gondolom, hogy ezt a problémakört kizárólag az európai térre nem lehet szűkíteni. Miért érdemes Európára tekintenünk? Amikor a gazdaság és az oktatás kapcsolatáról beszélünk, fontos, hogy megnézzük, mi történik Európában és a tágabb nemzetközi térben. Elsősorban azért, mert az Európai Unióban és a tágabb nemzetközi térben az oktatás és a munka kapcsolatát olyan problémák jellemzik, mint Magyarországon. Másodsorban azért érdemes és kell ezzel foglalkoznunk, mert Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásra készül. Tudjuk ugyan, hogy az oktatás területén az uniós kompetenciák meglehetősen szűkre szabottak, de tudjuk azt is, hogy a gazdaságpolitika és a foglalkoztatáspolitika terén az Unióban komoly egyeztetés zajlik. Az Unióba kerülve megtapasztaljuk majd, hogy a gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai egyeztetések végül is milyen rendkívüli hatást gyakorolnak az oktatáspolitikára. Noha az oktatáson belül az uniós jogosítványok és kötelezettségek száma csekély, azáltal hogy gazdaságpolitikánk és foglalkoztatáspolitikánk integrálódik, az integrációnak a vártnál jóval nagyobb hatása lesz az oktatás területére is. Harmadsorban azért kell erről beszélnünk, mert az uniós csatlakozást követően olyan erőforrások nyílhatnak meg a számunkra, amelyekhez csak akkor férhetünk, hogyha képesek vagyunk az oktatás kérdéseit abban a tágabb gazdasági és foglalkoztatáspolitikai kontextusban értelmezni, amelyben azokat az Unióban értelmezik. A mai helyzet jellemzői 1

8 Hallgatói segédanyag a III./3. tematikai egységhez Az oktatás és a gazdaság közötti kapcsolatok kérdésköre lassan két évtizede valamennyi fejlett országban, így az Európai Unióban is az egyik legfontosabb oktatásügyi, oktatáspolitikai prioritás. Először a 70-es évek közepén kapott kiemelt figyelmet, amikor elindult az a gazdasági átrendeződés, amelynek nagyon sok eleméről hallhattunk Z. Karvalics László előadásában. Az iskola és a munka közötti kapcsolatok problémái Először néhány olyan tényt kívánok megemlíteni és olyan adatokat bemutatni, amelyek segítenek megérteni, miért tekintik ma mindenütt alapvető kérdésnek az iskola és a munka világa közötti kapcsolatot. Az adatokat elemezve különös figyelmet szeretnék fordítani arra, hogy milyen Magyarország helyzete a többi európai országéhoz képest. Témánk szempontjából mindenekelőtt az ifjúság munkaerő-piaci aktivitása és az ifjúsági munkanélküliség érdemel figyelmet. Az elmúlt két évtizedben tulajdonképpen két alapvető dolog irányította az oktatáspolitika figyelmét a gazdaság felé. Az egyik a technológiai fejlődés, a versenyképesség. A másik a gazdasági átalakulással járó drámai társadalmi változások sora, a tömeges munkanélküliség és ezen belül az ifjúsági munkanélküliség megjelenése. Az elmúlt évben a fejlett országoknak - az összes komoly beavatkozás ellenére - nem sikerült igazán jelentős előrelépést elérniük ezen a területen. Ezzel kapcsolatban nagyon fontosnak érzem annak hangsúlyozását, hogy nem szabad kizárólag a munkanélküliségi adatokat nézni. Ezek ugyanis nagyon keveset árulnak el arról, hogy a fiatalok milyen mértékben kapcsolódnak be a gazdaság életébe. Ha például megnézzük azt, hogyan alakul a éves korcsoport körében a munkanélküliek és a foglalkoztatottak aránya az európai országokban és Magyarországon (1. táblázat), azt látjuk, hogy Magyarországon a foglalkoztatottak aránya ebben a korosztályban igen alacsony. E korcsoport foglalkoztatottsága csak Olaszországban, Lengyelországban és Spanyolországban kisebb. Noha az adatok azt mutatják, hogy e korcsoport munkanélküliségi mutatója nálunk kedvezőbb, mint a legtöbb európai országban, ez nem szabad, hogy megtévesszen minket. Ugyanis ha valamelyik országban magas a munkanélküliek aránya, az a foglalkoztatottak arányával együtt nézve jelezheti azt is, hogy az adott ország a fiatalok nagyobb hányadát képes bevonni olyan programokba, amelyek aktív képzést és társadalmi gondoskodást jelentenek. Tehát ha az 1996-os 13%-os magyarországi munkanélküliségi rátát nézzük önmagában, akkor ez inkább riasztó, hiszen azt jelenti, hogy nagyon alacsony aktivitási ráta mellett a nem aktív fiataloknak csupán kis hányadát tudjuk bevonni olyan aktivizáló programokba, amelyek a munkanélküli-ellátáshoz kapcsolhatók. 2

9 Hallgatói segédanyag a III./3. tematikai egységhez A foglalkoztatottak és a munkanélküliek aránya a évesek körében különböző európai országokban (%, 1996) 1. táblázat Foglalkoztatottak aránya (%) Munkanélküliek aránya (%) Ausztria 64 5,7 Belgium Csehország 68 4 Dánia 74 9,9 Egyesült Királyság 67 12,8 Finnország 62 26,7 Franciaország 59 26,6 Görögország 55 29,5 Hollandia 72 8,8 Írország 60 15,9 Lengyelország 47 27,1 Magyarország 52 13,1 Németország 66 9,6 Norvégia 65 10,1 Olaszország 40 33,1 Portugália 53 15,9 Spanyolország 36 39,2 Svájc 79 5,3 Svédország 53 20,6 Átlag 59,4 17,6 Forrás: Thematic Review of the Transition from Initial Education to Working Life - interim comparative report, OECD, Ha mindezt életkori bontásban nézzük (2. táblázat), azt látjuk, hogy a éves korcsoportból 1997-ben minden ötödik fiatal inaktív volt, tehát vagy hivatalosan munkanélküli volt, vagy egyszerűen nem dolgozott. Azt hiszem, hogy ez az egyik legnagyobb kihívás, amellyel ma Magyarországon az oktatáspolitikának szembe kell néznie. Az alacsony aktivitási ráta és a munkanélküli-ellátásban való alacsony arányú részvétel mellett Magyarországon e korcsoport részvétele az iskolázásban is nagyon alacsony. A 3. táblázat adatai azt jelzik, hogy a éves korcsoport milyen arányban vesz részt az oktatásban az európai országokban és Magyarországon. Ezek az adatok a középiskolai oktatásban és a felsőoktatásban való részvételt egyaránt tartalmazzák. Láthatjuk, hogy a 17 éves kort követően Magyarországon nagy zuhanás történik. A 17 évesek beiskolázási aránya mindössze Görögországban és Portugáliában alacsonyabb, mint nálunk. Magyarországon tehát a fiatalok nagyon nagy hányada nincs sem iskolában, sem munkahelyen, ugyanakkor a munkanélküli-ellátásba sem kerül be. 3

10 Hallgatói segédanyag a III./3. tematikai egységhez A munkanélküliek és inaktívak (iskolába nem járók, munkahellyel nem rendelkezők) aránya a teljes népességhez képest (ezer fő, 1997) 2. táblázat Életkor Munkanélküliek Inaktívak Együtt Korcsort teljes létszáma 15 0,1 2,4 2,5 138,1 1,8 16 0,4 4,4 4,8 143,8 3,3 17 1,7 5, ,6 4, ,0 8,0 19 7,2 15,6 22,8 170,9 13,3 20 8,5 20,9 29,4 178,1 16, ,3 29,3 189,4 15,5 22 9,9 20,4 30,3 181,2 16,7 23 6,6 25, ,8 21,2 24 6,6 26,7 33,3 146,4 22,7 Inaktívak + munkanélküliek aránya (%) Forrás: Galasi-Nagy számításai a Munkaügyi felmérések alapján A éves korcsoport beiskolázási aránya különböző európai országokban (%, 1996) 3. táblázat 15 évesek 16 évesek 17 évesek 18 évesek 19 évesek Ausztria Belgium Csehország Dánia Egyesült Királyság Finnország Franciaország Görögország n.a Hollandia Írország Lengyelország n.a Magyarország Németország Norvégia Olaszország n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. Portugália Spanyolország Svájc Svédország Átlag 96,6 90,1 83,0 68,6 49,8 4

11 Hallgatói segédanyag a III./3. tematikai egységhez Forrás: Education at a Glance, OECD, A következő kérdés, amely Európában jó ideje az oktatáspolitika középpontjában áll, és amelyet a mi szempontunkból is mindenképpen érdemes megnéznünk, a szakképzés és az általános képzés aránya. Általában azt láthatjuk, hogy a középiskolai oktatás záró szakaszában a szakképzés jelentősége nő, illetve egyre inkább jellemzővé válik az általános és a szakképzés kombinálása. Magyarország azon országok közé tartozik, ahol a szakképzésben részt vevők aránya a középfokú oktatásban jóval magasabb az európai átlagnál (4. táblázat). Míg az európai országok esetében a középfokú oktatás második szakaszában a fiataloknak általában kevesebb mint 60%-a található a szakképzésben, Magyarországon ez az arány majdnem megközelíti a 70%-ot. Az általános és szakképzésben részt vevők aránya különböző európai országokban (%, felső középfokú oktatás) 4. táblázat Általános képzés Ausztria Belgium Csehország Dánia Egyesült Királyság Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Lengyelország Magyarország Németország Norvégia Olaszország Portugália Spanyolország Svájc Svédország Átlag 42,3 57,6 Szakképzés Forrás: Education at a Glance, OECD, Az általános és a szakmai felső középfokú oktatásban részt vevők arányát összehasonlító táblázat adataiból a magyar helyzetre nem nagyon vonhatunk le semmilyen következtetést. Az általános képzés magas aránya ugyanis lehet egyszerűen a fejletlen struktúrák jele. Ha ugyanis közelebbről megnézzük, hogy melyek azok az országok, ahol az általános képzés aránya különösen magas, akkor azt látjuk, hogy ezek döntően a fejletlenebb országok, így Görögország, Írország vagy Portugália. 5

12 Hallgatói segédanyag a III./3. tematikai egységhez Ennél is fontosabb figyelnünk arra, hogy amíg másutt csak a évesek oktatását tekintik a felső középfokú oktatás részének, addig mi ide soroljuk már a évesek oktatását is. Ha ezeket a korcsoportokat külön-külön néznénk, akkor valóban azt kellene mondanunk, hogy a évesek oktatásában a szakképzés hazai aránya túl magas, az ennél idősebbek oktatásában viszont egyáltalán nem az. Magyarországon elsősorban nem az a gond, hogy a középfokú oktatásban alacsony az általános képzésben részt vevők aránya, sokkal inkább az, hogy a szakképzés tartalma nagyon sok esetben elavult. A gazdaság és a munka világának átalakulása Néhány szót szeretnék mondani arról, hogy milyen átalakulás történik abban a gazdasági és társadalmi környezetben, amelyben az oktatás és a gazdaság kapcsolatáról ma Európában gondolkodnak. Az első - amit talán a leggyakrabban emlegetnek - a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság. Az a tény, hogy a gazdaság jövőbeni állapotáról - akár 5-10 év múlva megfigyelhető állapotáról - nagyon keveset lehet tudni, azt jelenti, hogy a tervezés lehetőségei rendkívül korlátozottak. A másik, amit valamennyien ismerünk, a globalizáció, a nemzetközi piacoktól való egyre erőteljesebb függés. Vagyis az a tény, hogy valamennyi országban a népesség egyre nagyobb része dolgozik olyan gazdasági szervezeteknél, illetve a népesség egyre jelentősebb hányadának függ a munkája - és egyáltalán az, hogy van-e munkája - olyan gazdasági szervezetektől, amelyek a globális piacon vannak jelen, és amelyeknek a helyzete a globális piac változásaitól egyik pillanatról a másikra változhat. Napjainkban is átélünk olyan válsághelyzeteket, mint az orosz válság, melynek hatásait egészen közvetlenül érzékeljük, például a közlekedési gépgyártási szektorban vagy a gyógyszergyártásban jelentős leépítések vannak, melyekre esetleg fél vagy egy évvel ezelőtt senki sem számított. Ezeknek a nagyon nehezen kiszámítható, bizonytalan tényezőknek a szerepe pedig egyre nő. Az átalakulást hordozó következő tényező az információra, a tudásra épülő gazdaság térhódítása. Ma már a legegyszerűbb betanított munkákban is olyan információkezelési technikákra van szükség, melyeket néhány évvel ezelőtt nem tudtunk volna elképzelni. Például, ha egy nagyobb élelmiszerboltban hitelkártyával fizetünk, a pénztárosnak egy bonyolult interakciót kell lefolytatnia a bankkal, e nélkül nem tudja elintézni azt az egyszerű dolgot, hogy kifizessük a megvett árut. A munka átalakulásáról rengeteget írtak az elmúlt egy-két évtizedben. Én négy olyan dolgot emelnék ki, amelyeket ebben a kontextusban mindenképpen fontos újra hangsúlyozni. Az egyik az, hogy a munkaerőpiacra belépők egyre nagyobb hányadának kell olyan munkát végeznie, melynek során kliensekkel, azaz más emberekkel kell foglalkoznia. Ez azt jelenti, hogy az őket foglalkoztató munkaszervezetek versenyképessége, piacon maradási képessége döntően attól függ, hogy milyen kommunikációs képességgel rendelkeznek, azaz mennyire képesek más emberekkel kapcsolatot teremteni és az igényeiket megismerve a dolgaikat elintézni. Nagyon sokan leírják a munkaszervezetek olyan átalakulását, amelyre az jellemző, hogy a direkt hierarchia helyébe egy-egy viszonylag autonóm csoport munkája lép, és ahol a teljesítményhez a csoportban való együttműködésre, a célok közös meghatározására, az ezekhez szükséges eszközök közös hozzárendelésére van szükség. Ez a kooperativitás, a csoportban való dolgozás a képességét igényli. Egyre nő azoknak a foglalkoztatottaknak a száma, akik olyan munkahelyzetben dolgoznak, ahol egyénileg felelősek, önállóan kell meghozniuk döntéseket anélkül, hogy közvetlenül tudnának valakihez fordulni vagy közvetlen utasításokat kapnának. Erre a 6

13 Hallgatói segédanyag a III./3. tematikai egységhez legkülönbözőbb szektorokban találhatunk példákat. Ez azt jelenti, hogy a problémafelismerő, a problémamegoldó képesség alapvető tényezővé válik. Végül természetesen a gyors technológiai váltásokat kell hangsúlyoznunk. Egy-egy termék rendkívül rövid élettartama miatt nagyon gyakorivá válnak a tanulási, betanítási helyzetek, ami azt jelenti, hogy a tanulásra való képesség lesz a munkaerővel szemben az egyik legfontosabb igény. Mindezek mellett nagyon fontosnak tartom még egy elem hangsúlyozását, amelyről hajlamosak vagyunk elfeledkezni: bármennyire is átalakul az oktatás és a munka világa, tömegével maradnak alacsonyabb szintű képesítést igénylő munkák. Igaz, ezeken a területeken is nagy változások figyelhetők meg. Nézzünk például egy olyan "szakmát", mint a takarítás! Akik repülőgépeket takarítanak, egyszerű takarító munkát végeznek, mégis a légitársaságoknál ma már elég komoly képzésben részesülnek, mert ha nem megfelelően készítik fel őket, egy sor költséges problémát okozhatnak. Tehát maga a takarító munka is átalakul; és ezeket a példákat még hosszan sorolni lehetne. Egy másik fontos trend, amelyről nagyon sokszor hallunk, olvashatunk, az oktatás és a munka közötti átmenet meghosszabbodása. Az az időszak, amely a fiatalok életében korábban egy vagy két évig tartott, ma néha elnyúlik öt, hat, nyolc vagy tíz évre is. Ez idő alatt gyakoriak a próbálkozások az újabb és újabb munkahelyeken, a képzésbe való visszatérés stb. Rendkívüli módon növekszik az önfoglalkoztatás jelentősége. A munkaerőnek egyre nagyobb része saját maga foglalkoztatójaként kisebb-nagyobb, egyvagy kétszemélyes vállalkozásokban jelenik meg, ami megint az egyéni felelősségnek, az egyéni problémamegoldásnak a jelentőségét növeli. És végül még egy dolog, amiről a technológiafejlődésről és a munkaátalakulásról beszélve szintén hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Mindazokat a folyamatokat, amelyekről eddig szó volt, az elmúlt időszakban a fejlett országokban a társadalom egyfajta kettészakadása kísérte, amely nagyon sok esetben már a technológia normális működtetését is veszélyezteti. A kettészakadás következményeként egyfelől vannak, akik sok pénzért sokat dolgoznak, másfelől növekszik azoknak a száma, akik munka nélkül maradnak. A két réteg közötti távolság folyamatosan növekszik. Nincs lehetőségem arra, hogy a munka világának összes jól dokumentált és ismert trendjét végigtekintsem. Csupán azokra a tényezőkre szándékoztam utalni, amelyek a fejlett világot, ezen belül az Európai Uniót ma politikai, gazdaságpolitikai és oktatáspolitikai reagálásra késztetik. Az oktatáspolitika reagálása Az oktatási konzekvenciák levonásában a 90-es évek elején jelentős fordulat zajlott le az Európai Unióban. Ekkor vált ugyanis nyilvánvalóvá egyrészt Európa technológiai lemaradása, másrészt az, hogy a munkanélküliség még azokban az időszakokban sem csökken, amikor a gazdasági növekedés újra megindul. Ezekre a kérdésekre is keresett választ az a Bizottság, amely az Európai Bizottság korábbi elnöke, Jacques Delors közvetlen vezetésével 1993-ban tette közzé jelentését "Növekedés, versenyképesség, foglalkoztatás" címmel. A jelentés alapvetően nem oktatási, hanem gazdasági kérdésekkel foglalkozik, mégis mindmáig talán a legnagyobb hatást gyakorolta az Európai Unió oktatási gondolkodására és oktatáspolitikájára. Olyan átfogó gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai stratégiát megfogalmazó politikai dokumentum ez, amely nagyon karakterisztikus oktatáspolitikai következtetéseket vont le, és megjelölte az oktatásban végrehajtandó feladatokat. Melyek ezek a feladatok? Az első, hogy az oktatásnak meg kell találnia a helyét a gazdasági versenyképesség, az európai versenyképesség erősítése területén és a munkanélküliség elleni küzdelemben. 7

14 Hallgatói segédanyag a III./3. tematikai egységhez Ez nagyon sok mindent jelenthet, de ma Magyarországon különösen a szektorális együttműködés erősítése a fontos: az oktatáspolitikának mindenképpen szorosan, közvetlenül együtt kell működnie más ágazati politikákkal, döntően a gazdaságpolitikával és a foglalkoztatáspolitikával ben jelent meg "Az Európa felépítése az oktatás és képzés által" című jelentés, amely Magyarországon - a színe miatt - a "kék könyv" nevet kapta. Ezt a jelentést egy 1995-ben létrehozott, neves oktatásügyi szakértőkből álló szakmai testület alkotta meg, és tulajdonképpen a "Növekedés, versenyképesség, foglalkoztatás" című jelentésre adott oktatáspolitikai választ tartalmazza. Ez a dokumentum nem emelkedett soha olyan politikai szintre, mint ahogy a sokak által ismert "Tanítás és tanulás" című fehér könyv. A jelentést megrendelő Bizottság azonban ezt is hivatalos formában tette közzé. E dokumentum összesen öt alapvető célkitűzést fogalmaz meg az oktatás területén, és közülük négy valamilyen módon a gazdasággal, a versenyképességgel, a munkaerő, a társadalmi kohézió és a technológiai fejlődés kérdéseivel foglalkozik. Hogy csak egyet említsek a megállapítások közül: "Az általános alapoktatásnak felkészülést kell nyújtania a szakmai készségek megszerzéséhez, és a szakképzésnek folytatnia kell az általános kompetenciáknak azt a fejlesztését, amit az általános alapoktatás megkezdett." 1 A másik elem, amely meghatározóvá vált nemcsak az Európai Unión, de az egész fejlett világ oktatásügyi gondolkodásában, az élethosszig tartó tanulás. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a nagymértékű munkanélküliség miatt erőforrásokat csoportosítanak át a hagyományos oktatási területekről azokra a képzési területekre, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a foglalkoztatáspolitikához, és nem is csupán arról, hogy a technológiai váltással nagyobb képzési igény jelenik meg. Meghatározó ebben a demográfiai viszonyok alakulása is, az a tény, hogy a fiatal korosztály létszáma a fejlett világ egészében csökken. Ezért, ha az oktatás meg akarja őrizni azokat az erőforrásokat, amelyekből ma részesül, a demográfiai helyzethez igazodva új célokat is meg kell fogalmaznia, amelyek az idősebbek, a felnőttek oktatásához kapcsolódnak. Az élethosszig tartó tanításra-tanulásra való átállásnak nagy horderejű konzekvenciái vannak, amelyek érintik a finanszírozás, az erőforrások megosztásának és a felelősségmegosztásnak az egészét és a pedagógia területét is. Az élethosszig tartó oktatásnak az elmúlt években már részben megtörtént a politikai legitimálása ban, amikor az OECD-országok oktatási miniszterei találkoztak, hogy megvitassák az elkövetkező öt évre szóló teendőket, azt a feladatot szabták az OECD számára, hogy az élethosszig tartó tanulás pénzügyi, kormányzati, szakmai és pedagógiai konzekvenciáit dolgozzák ki. Maga az Európai Unió 1996-ot az élethosszig tartó tanulás évévé nyilvánította, az erőforrások jelentős hányadát irányítva erre a területre. A következő terület, amely részben az Európai Unió, részben az egész fejlett világ oktatásügyében különösen nagy figyelmet kap, az iskolai oktatásból a munka világába való átmenet kérdése. Ezen a területen az OECD-országokban zajlik egy átfogó vizsgálat, amelyben Magyarország is részt vesz. Mára elkészült e vizsgálat jelentésének első változata 2, amelyből láthatjuk a területet elsősorban jellemző tendenciákat. A jelentés, amely egyelőre még csak hat ország tapasztalatai alapján készült, összesen hat alapvető tendenciát említ. Az első az oktatás és a munkaerőpiac jobb összekapcsolását szolgáló stratégiák kidolgozása, amelyek nagyon sokféle elemet tartalmaznak, a képzési kínálatnak az igényekhez való pontosabb hozzáigazításától a tantervek olyan átalakításáig, hogy a képzési tartalmak az alapoktatás területén is jobban megjelenítsék a munka világát. E területen különösen fontos a fiatalok konkrét munkatapasztalathoz juttatása. Az Európai Unió valamennyi országában megfigyelhető, hogy olyan új oktatási formákat hoznak 8

15 Hallgatói segédanyag a III./3. tematikai egységhez létre, amelyek az általánosan képző középiskolák esetében is megpróbálnak olyan elemeket beiktatni a tananyagba, amelyek a fiatalok munkatapasztalatokhoz juttatását szolgálják. A második jellemző tendencia az iskolarendszeren belüli haladás különböző útjainak rugalmasabbá tétele. A cél az egyéni választási lehetőségek gazdagítása, erősítése. A harmadik mindenütt megfigyelhető tendencia a leginkább kockázatos csoportok kiemelt oktatásügyi támogatása, konkrét programok kidolgozása és elindítása ezen a területen. Ezeket a kezdeményezéseket, megoldásokat nekünk mindenképpen érdemes alaposan tanulmányoznunk, különösek akkor, ha ezen a területen jelentősebb európai erőforrások bevonására is épülő kormányzati akciókat kívánunk indítani. A negyedik tendencia a pályaválasztási, pályaorientációs tanácsadási rendszerek fejlesztése. Vannak olyan országok - például Dánia -, ahol a tanárok által felhasznált munkaidőnek kb. 5-10%-át erre a területre irányítják. Vagyis a tanárok foglalkoztatására szánt erőforrások kb. 5-10%-át arra fordítják, hogy az iskolákban vagy az iskolán kívül alkalmazott tanácsadók vagy az ilyen feladatokkal megbízott tanárok a pályaválasztásban, a tanulmányi utak megválasztásában segítséget nyújtsanak a fiataloknak. Az ötödik tendencia a felelősségi viszonyok átalakítása oly módon, hogy az oktatási rendszerek belső koherenciájának a megtartása mellett nagyobb egyéni döntési szabadság jöjjön létre, növekedjék a helyi vagy intézményi szintű mozgástér, a társadalmi partnerek jobban bevonhatók legyenek a döntésekbe, és több lehetőség kínálkozzék a helyi partnerségi kapcsolatok kialakítására. Végül a hatodik tendencia, amelyet az említett OECD-jelentés megemlít, az információs bázis javítása. Olyan információs és statisztikai rendszerek létrehozása és működtetése, amelyek pontosabb képet nyújtanak a fiatalok iskolarendszeren belüli mozgásáról, különösen a munkaerőpiacra kilépő fiatalok munkahely-keresési és elhelyezkedési próbálkozásairól. Ezekre az információs rendszerekre lehet ugyanis ráépíteni azokat a támogatási rendszereket, amelyek valóban az arra leginkább rászorulókat célozzák meg és lehetővé teszik a költségvetési források pazarlásának a csökkentését. Az oktatásból a munka világába való átmenet sikeres politikái 3 - Jól definiált, koherens, átlátható tanulmányi utak és képesítési lehetőségek - Tényleges munkatapasztalatok megszerezésének lehetősége - Szélesen alapozó szakmai képzés az egyéni készségek általános fejlesztésével - A fiatalok iránt nyitott munkaerőpiac és foglalkoztatáspolitika - Biztonsági háló a leginkább veszélyeztetett csoportok számára - Vonzó és könnyen elérhető információ és tanácsadás - A társadalmi partnerek és az irányítási szereplők közötti párbeszédhez kedvező intézményi keretek megteremtése - Az iskolai utak és a munkaerő-piaci beilleszkedés nyomon követését lehetővé tevő információs rendszer kiépítése 9

16 Hallgatói segédanyag a III./3. tematikai egységhez Konklúziók a hazai oktatáspolitika számára Akik ma az élethosszig tartó tanulás stratégiáján gondolkoznak, hajlamosak elfeledkezni arról, hogy ennek a közoktatás területén is komoly konzekvenciái vannak. Az oktatás és a munka világa közötti kapcsolatokat illetően is ki kell építenünk azokat a hiányzó elemeket, amelyek nálunk mindmáig hiányoznak. Az első ezek között a rugalmas egyéni tanulási utak, az átlátható oktatási szintek és különösen az oktatási programok átláthatóságának a biztosítása. Arra a kérdésre kell itt választ adnunk, hogy miképpen tudjuk megoldani azt, hogy miközben koherens iskolaszerkezet és képesítési szerkezet kiépítésére törekszünk, aközben továbbra is garantálni tudjuk az egyének számára a programok közötti választások sokféle lehetőségét. Ugyanide tartozik a tantervi alapoknak a végiggondolása a gazdaságfejlődés igényei szempontjából. Én különösen fontosnak érzem, hogy most, amikor a NAT felülvizsgálata zajlik, mindazt, amiről itt ezen a konferencián, ebben a kontextusban szó van, hangsúlyozottan figyelembe vegyék a döntéshozók. Engem például nagyon aggaszt az, hogy abban a testületben, amely a NAT-tal kapcsolatban kiemelt felelősséggel rendelkezik, és amelynek magam is tagja vagyok, vagyis az Országos Köznevelési Tanácsban nincsenek olyan tagok, akik a munka világának a szempontjait tudnák képviselni. Olyan országban, amelyekben hasonló testületek működnek, általában arra törekednek, hogy az ilyen típusú testületekbe is bevonják a társadalmi partnereket. Az értékelési és vizsgarendszernek az itt elhangzottaknak megfelelő végiggondolását ugyancsak nélkülözhetetlennek tartom. Például az alapműveltségi vizsgával kapcsolatban mindenképpen föl kell vetnünk azt, hogy a hagyományos tantárgyi készségek mellett mennyire teszi lehetővé az itt említett alapvető készségek, különösen a kooperativitás vagy a kommunikatív készségek értékelését. Ugyancsak hangsúlyozni kell, hogy a szakmai alapozó képzést feltétlenül meg akarjuk őrizni az érettségi rendszeren belül. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert ez ma még új, és egészen biztos, hogy a hagyományos formák iránt ragaszkodók részéről sok kritika éri majd a jövőben, sőt lehet olyan is, aki szeretné ezt megszüntetni. Ez azonban olyan új érték, amelyet mindenképpen meg kell őriznünk. A következő a pályaválasztási és továbbtanulási tanácsadás rendszere, amely jelentőségéhez képest ijesztően fejletlen ma Magyarországon. Azt hiszem, hogy ez az egyik leggyengébb pontja az oktatás és a munka világa közötti kapcsolatok oktatáspolitikai kezelésének, és ezért ezen a területen nagyon komoly fejlesztésre van szükség. Van még egy elem, amelyről az oktatás és a munka világa közötti átmenet kontextusában nagyon gyakran megfeledkeznek: a tanárképzés és a tanártovábbképzés. Ha mindazt, amiről itt szó volt, meg akarjuk jeleníteni az iskolai tartalmakban, az iskolai oktatásban, akkor be kell építeni a tanárképzésbe és - továbbképzésbe. Ez nem könnyű feladat, hiszen többek között azt is jelentheti, hogy a tanárképzésbe és a tanárok továbbképzésébe a gazdaság világából érkező partnereket is be kell vonnunk, akik eddig ezen a területen nem nagyon voltak jelen. Végül néhány szót szólnék az erőforrások, a pénz kérdéséről. A bevezetőben említettem, hogy többek között azért kell végiggondolnunk az oktatás és a munka világának a kapcsolatát és azt, ahogy ezt ma Európában látják, mert azok az európai erőforrások, amelyekhez az uniós csatlakozásunkat követően, sőt, egészen kis részben azt megelőzően is, hozzájuthatunk, döntő mértékben olyan típusú programok finanszírozását teszik lehetővé, amelyek valamilyen módon a foglalkoztatáshoz, az oktatás és munka világához kapcsolódnak. 10

17 Hallgatói segédanyag a III./3. tematikai egységhez 1994 és 1999 között az ún. strukturális alapokból az Európai Uniónak az a hat tagországa, amelyek a legnagyobb arányban részesedhettek, több mint 20 milliárd ECU-t költhetnek az emberi erőforrások fejlesztésére. E célra az említett országok némelyikében az összes EU-támogatás több mint 30%-át fordíthatják (5. táblázat). Humán erőforrások fejlesztése az EU strukturális politikáján belül (néhány kiemelt ország példája) 5. táblázat Ország Összeg között (millió ECU) Görögország 2556,3 18 Spanyolország 8779,8 33 Írország 1732,0 31 Németország 3648,2 27 Olaszország 2209,1 15 Portugália 3059,6 22 Az összes támogatás %-ában Forrás: Rózsa Judit: A strukturális alapok és az emberi erőforrások fejlesztésének támogatása. Kézirat, ISM, Ha arra gondolunk, hogy az Unió előzetes jelzése szerint a csatlakozó országok a GDPjük körülbelül 4%-át kaphatják meg EU-támogatásként a strukturális alapokból, és ha azt vesszük, hogy ennek körülbelül 30%-a fordítható az emberi erőforrások, illetve - ezen belül - az oktatás és képzés fejlesztésére, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy az oktatási kiadások milyen mértékű emelését tenné ez lehetővé. Én úgy számolom, hogy a nemzeti jövedelemből az oktatásra fordított források körülbelül 15-20%-os megemelését tenné lehetővé. Vagyis, ha ma a GDP-nek körülbelül 5%-át költjük oktatásra, akkor ezt a strukturális alapokból érkező támogatás révén akár hatra lehetne növelni. Ez óriási lehetőség, ami azonban nem következik be automatikusan. Nagyon sok feltétele van, melyek közül a legfontosabb az, hogy képesek legyünk a hazai oktatásfejlesztési feladatokat abban a kontextusban megfogalmazni, amelyekről az eddigiekben szó volt. Az oktatásfejlesztés feladatait bele kell helyeznünk a gazdaság fejlesztésének tágabb kontextusába, azaz egy tágabb gazdaságfejlesztési terv keretein belül kell megfogalmaznunk azokat. Meghatározó jelentőségű az ágazatközi kooperáció. Az oktatási ágazat csak akkor lehet sikeres, ha képes a többi ágazattal együttműködve közös célokat megfogalmazni. Olyan új célokat kell megfogalmazni és beépíteni azokat az oktatásfejlesztési stratégiánkba, amelyek kapcsolódnak a gazdasághoz. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a régi célokat feltétlenül újakkal kellene felváltanunk, hanem hogy a régi célokon belül meg kell keresnünk azokat az elemeket, amelyek valamilyen módon gazdaságfejlesztési relevanciával rendelkeznek. Mindenképpen nyitásra van szükség például a felnőttoktatás és az élethosszig tartó tanulás felé, valamint a társadalmi partnerek bevonása felé, ami nélkül nem képzelhető el jelentősebb európai fejlesztési forrásokhoz való hozzájutás. Magyarország esetében az oktatástervezés és a területi tervezés, területi fejlesztés szorosabb összekapcsolására is szükség van. Végül meghatározó jelentőségű a végrehajtható és ellenőrizhető tervezés. 11

18 Hallgatói segédanyag a III./3. tematikai egységhez Az EU strukturális alapjainak felhasználása az emberi erőforrások fejlesztésére (ágazaton belüli stratégiai feladatok) - Az oktatás belehelyezése a tágabb társadalmi-gazdasági kontextusba - Ágazatközi kooperáció - átfogó ágazatközi fejlesztési stratégia és terv kidolgozása - Új célok beépítése az oktatásfejlesztés stratégiájába - Nyitás a felnőttek oktatása és az élethosszig tartó tanulás felé - Társadalmi partnerek bevonása - Az oktatástervezés és területfejlesztés - Végrehajtható és ellenőrizhető tervezés - A már létező közösségi fejlesztési programok kihasználása Lehet, hogy ez ma még sokakat meglep, de fel kell készülnünk a középtávú tervezés mára talán el is felejtett gyakorlatához való visszatérésre. A strukturális alapokat igénybe vevő európai uniós országokat ugyanis ma ilyen jellegű - általában hatéves - tervezés jellemzi, amely egyben a végrehajtás garanciáit is tartalmazza. Végül azt gondolom, hogy a már létező közösségi programokat is aktívan kell felhasználnunk arra, hogy az itt elmondottakra jobban fel tudjunk készülni. 1 Achieving Europe through Education and Training, European Commission, 1996, 78. p. 2 Thematic Review of the Transition from Initial Education to Working Life - interim comparative report, OECD, kézirat DEELSA/ED(98)11. 3 Forrás: Thematic Review of the Transition from Initial Education to Working Life - interim comparative report, OECD,

19 Hallgatói segédanyag a V/1. tematikai egységhez Serdülőkorú fiatalok társas beilleszkedése június 17. Az iskolai környezet a tanulók (lelki és testi) egészségének, egészséges életmódjának forrása és egyben veszélyforrása is jelentette a WHO Európai Irodája abban a tanulmányában, amelyet a fiatalok egészségi állapotáról és egészség-magatartásáról készített. A felmérés alapján a magyar tanulók egyharmada ítéli túlzónak a szülők és a tanárok elvárásait, és negyedük érzi nyomasztónak az iskolai feladatokat. A közösségi létforma megélése a diák szempontjából terápiás jelentőségű is lehet, hiszen a lelki sérülések igen nagy százaléka visszavezethető az egyedüllétre, a szeretetlenségre, az elfogadás hiányára. A közösségnek megtartó ereje van a gyerekek számára, hiszen ott tapasztalhatják a valahová tartozás érzését, a másik megértését és elfogadását, és megtanulhatják az alkalmazkodást, a lojalitást. Gyöngyösi Katalin Krisztina Serdülőkorú fiatalok társas beilleszkedése Az iskolai osztály napjainkban elsődleges szociális és szervezeti egységként működik, képes arra, hogy alkotó módon vegyen részt a pedagógus és diák, valamint a diák és diák közötti konfliktusok megoldásában, és arra is, hogy több lehetőséget nyújtson a szociális érvényesüléshez, vagy támaszt jelentsen a közösség tagjainak. Az osztályban a gyerekek tevékeny résztvevőként átélik és alakítják a társas élet formális és informális szabályait, az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, az együttműködést és a versengést, a szolidaritást és a kirekesztést. Tapasztalataik alapján megtanulják, hogyan juttassák kifejezésre és érvényesítsék érdekeiket, miként éljenek együtt a mássággal. A csoportbeli elfogadottság összefügghet a gyerekek proszociális célokra törekvésével is, a gyerek pozíciója, elfogadottsága kapcsolatban áll az osztályban kialakult szabályokhoz történő alkalmazkodással és a tanárok által tapasztalt elfogadottsággal is. Az iskolai környezet a tanulók (lelki és testi) egészségének, egészséges életmódjának forrása és egyben veszélyforrása is jelentette abban a tanulmányában a WHO Európai Irodája, amelyet a fiatalok egészségi állapotáról és egészség-magatartásáról készített. Ez a kutatás az évi adatfelvételek eredményeit ismerteti. A felmérés alapján a magyar tanulók egyharmada túlzónak ítéli a szülők és a tanárok elvárásait, és egynegyedük érzi nyomasztónak az iskolai feladatokat. A diák és a tanár is közösségi lény. Az általános és a középiskola a tudatos vagy tervezett közösségnevelés utolsó esélye. Az iskola természetéből fakadóan természetes és mesterséges közösségeket teremt, ezek megtanítanak bizonyos viselkedésmintákat, amelyek máshol nem sajátíthatók el. A közösségi létforma megélése terápiás jelentőségű is lehet a diák számára, hiszen ha belegondolunk, a lelki sérülések igen nagy százaléka visszavezethető az egyedüllétre, a csoporton kívüliségre, a szeretetlenségre, az elfogadás hiányára. A közösség megtartó erejű lehet a gyerekek számára, hiszen megvan benne a valahová tartozás érzése, a másik megértése és elfogadása. Megtanulható az alkalmazkodás, a lojalitás, ami fontos lehet a későbbi életükben. Nem szóltunk még a pedagógusról, aki mintahordozó, értékközvetítő és normateremtő személyként meghatározó lehet a gyerek életében. Ugyanakkor ő maga is képlékeny, változó, fejlődő személyiség, aki maga is küzd, és diákjaihoz hasonlóan terheket visel. Az a tanár, aki békében él önmagával, ismeri a lélek folyamatait, olyan többletet tud nyújtani diákjainak és a szülőknek egyaránt, ami túlmutat a tananyag átadásán. Nem lehet az iskolás korosztály mentálhigiénés állapotáról beszélni a tanároké nélkül, hiszen a kettő szervesen kapcsolódik egymáshoz, kölcsönhatásban áll egymással. A gyerek lelki egészsége szempontjából a pedagógus személyes odafordulása, a már oly sokszor emlegetett egyéni odafigyelés az egyik legfontosabb feltétel, hiszen a gyerek számára az iskola maga az élet! Minden gyereknek szüksége van arra, hogy iskolás élete során legyen legalább egy rá figyelő, jó tanár vagy tanító. 1

20 Hallgatói segédanyag a V/1. tematikai egységhez Mindez csak akkor lehetséges, ha a pedagógus saját személyisége és mentálhigiénés állapota megfelel a segítő, támogató követelménynek és elvárásnak. A gyereket körülvevő szűkebb és tágabb környezet változásai, az értékrendben jelentkező átrendeződések, a családok egy részének működésében tapasztalható zavarok ma még szükségesebbé teszik, hogy a nevelés lényegét alkotó funkciók erőteljesen jelen legyenek a pedagógus és az iskola életében. A közösségi vonások mellett nem elhanyagolható, hogy az osztály önálló személyiségekből áll. A társas viszonyok nemcsak a gyerekek érzelmi-motivációs jellemzőit, énképét alakítják, hanem értelmi fejlődésükben is szerepet játszanak. Piaget nyomán többen igazolták a szociális és az értelmi fejlődés kölcsönhatását. A társas kapcsolatok jelentősége szociológiai szempontból A család az egyén és a társadalom közti közvetítő kiscsoport, elsődleges közvetítő társadalmi egység. Elsődlegessége abban áll, hogy 1. a legkorábban hat az egyénre; 2. alapvető érzelmi és viselkedési modelleket vés be a személyiségbe, ezek diszpozíciókként működnek; 3. közvetítő funkciója révén megvalósítja a családi és a társadalmi értékrend beépítését. A család szocializációs funkciója többszintű, a biológiai gondozás mellett magatartási és szerepmintákat közvetít. A gyerek kétfajta hatás alatt fejlődik: tudatos nevelés és spontán megnyilvánuló, szándéktalanul közvetített (primer) hatások jelenlétében történik a szocializáció-tanulás. A családhoz tartozás alakítja ki a családi identitást. A család kettős vezetésű kiscsoport: az apa a családot kifelé képviselő instrumentális, az anya az expresszív-emotív vezető. Manapság ez a rend felborulni látszik, az anyaszívű apák és a dolgozó, a családon kívüli érvényesülést vállaló anyák már az egyenrangú szerepek vállalását közvetítik a gyerek felé. A család mint elsődleges szocializációs kiscsoport A család gazdasági egységből gazdálkodó egységgé vált: nem közösen termelnek, csak közösen költekeznek. A nagycsaládok helyébe nukleáris családok léptek. A gyereknek az anyával a legszorosabb a kapcsolata, nem adják kézről kézre a család nőtagjai. A nők munkába állása csökkentette a gyerekkel töltött idő mennyiségét és minőségét. A szocializáció gondja egyre inkább az intézményekre (bölcsőde, óvoda, iskola) hárul. Az apa és az anya között is kialakul bizonyos pingpongjáték ( ő is képes rá, csinálja! ). A családdal kapcsolatos bennünk élő ideálok (saját gyerek, társadalmilag közvetített értékek) befolyásolják részvételünket és a családban kialakuló belső viszonyokat. A család mint rendszer működhet megfelelően, de hibásan is. A hibásan működő család megmerevedett és célszerűtlen ítéleti-viselkedési mintákat közvetít a gyerek számára. A családon belüli szerepváltozások (pl. a serdülőkor miatt) a krízishelyzetekig fokozódó átalakulási periódusokat hozhatnak életre, összeroppanthatják a család egyensúlyát. A családnak nagy szerep jut a benne élők problémáinak megoldásában, jó esetben az egyénnek kevesebb alkalmazkodási erőfeszítésre van szüksége. A család egészsége meghatározza a felnövő gyerek lelki egészségét. A lelki megbetegedések kulcsát nem az egyénben, hanem az egyén és környezete viszonyában kell keresni. A társak szerepe az emberi fejlődésben A személyiségfejlődés során sokféle hatásra van szükségünk, azt, ami a fejlődés korai fokán kimarad, már nem vagy alig pótolhatjuk. A hiányok kijavításának lehetősége attól függ, mikor érte a személyiséget a károsító hatás. Minél korábban, annál kevésbé hozható helyre, mert annál nagyobb a lelki sérülékenység. Az örökletes tényezők megvalósulásához meghatározott fejlődési szakaszban sajátos, nem helyettesíthető és nem pótolható szocializációs ingerekre is szükség van. A társ biológiai szükséglet, a viselkedés ingere és modellje egyben. 2

21 Hallgatói segédanyag a V/1. tematikai egységhez Az iskola és a kortárscsoport szocializációs szerepe Az iskola azért játszik fontos szerepet a szocializációban, mert a felnőtt társadalomnak sokkal hűségesebb modellje, mint a család. El kell fogadnia és fogadtatnia egy olyan értékrendszert, amelynek a teljesítmény áll a középpontjában. Ilyen irányba változik a felnőtt és a gyerek közti viszony is: a személlyel szemben a pozíció válik elsődlegessé (perszonális és pozicionális azonosulás). Az első két-három évben még nincs különösebb jelentősége a gyerek számára a kortárscsoportnak, éves kortól azonban ez válik az önmegvalósítás legfontosabb terepévé. A gyerek egyszerre több csoport tagja, de csak egyet tart igazán fontosnak, ez a vonatkozási (referencia-) csoport. A kortárscsoport a szocializáció folyamatának nélkülözhetetlen tényezője, mivel olyan viselkedésformák gyakorlására ad lehetőséget, amelyek rendkívül fontos tudnivalókkal gazdagítják a személyiséget. Sikeres családi szocializáció esetén a gyerek olyan referenciacsoportot választ, amelynek az életvezetésre vonatkozó alapvető értékei összeegyeztethetők a család hasonló értékrendszerével. A társas kapcsolatok jelentősége serdülőkorban szociálpszichológiai szempontok alapján Buda Béla szerint serdülőkorban a szerepviselkedés bonyolódásával a személyiség világosabban megismeri helyét az interakciók szociális rendszerében, felismeri társadalmilag előírt viszonylatát más személyiséghez. Ilyen viszony az azonos neműekkel kialakuló felnőttes társas kapcsolat, az ellentétes neműekhez való viszony és a felnőttekkel való újfajta együttélés is. Ezek a kapcsolatok akkor adnak a serdülőnek biztonságot és sikerélményt, ha ki tud alakítani olyan viszonyulást a másikban, amelyet ő is képes szabályozni, elképzeléseinek megfelelően irányítani. Ha a kapcsolat nem sikerül vagy megszakad, a tagjai rendszerint nem lépnek ki, nem léphetnek ki az őket összefogó szervezeti keretből, továbbra is egy osztályban maradnak, egy házban laknak stb. Az emberek egymással való kapcsolata sokrétű, és bonyolult normák szabályozzák. Mindez összefügg a munkamegosztás fejlettségével és a kultúra komplexitásával. A serdülés periódusában aránylag rövid idő alatt kell alkalmazkodni a sokkal komplikáltabb felnőttes életmódhoz. Szociálpszichológiai megfigyelések szerint az átállásban nem annyira a nyilvánvaló viselkedési szabályok okoznak problémát, sokkal inkább az emberi kapcsolatok rejtett, alig tudatosítható szabályai. A nyílt normákhoz inkább az érzelmi adaptáció bizonyul nehéznek. A rejtett normák tekintetében csak próbálkozásai, kellemes vagy kellemetlen tapasztalatai, megfigyelései igazíthatják el a serdülőt, sikertelenségeinek okát itt nehezebben veszi észre, saját szerepe, felelőssége, tennivalója kevésbé világos, feszült, kellemetlen élményeit ezért nehezebben tudja feldolgozni, ezek szorongássá, csökkentértékűség-érzéssé válhatnak. A normák a személyiségben rögzültek, a viselkedés a szerep megvalósítása közben mindig spontán, automatikusnak tűnő, énazonosnak tudott. A szerepek szükségszerűek a személyiség számára, annak határait áthágva súlyos összeütközések következhetnek be a társadalommal. Szerepek nélkül kielégíthetetlenek bizonyos szükségletek. A szerepviselkedés tehát szükségszerű a társadalmi alkalmazkodás miatt, és a szocializáció nem más ebből a szempontból, mint a személyiség kiépülése. A serdülés idején a személyiségfejlődés rendkívül felgyorsul, a modern társadalomban ugrásszerűvé válik, míg a primitív társadalmakban megőrizheti folyamatosságát, mivel a szerepek egyszerűbbek, kevesebb interaktív arculatuk van, foglalkozási szerep pedig jóformán nincs is. Serdülőkorban meghatározóvá válik az énérzés és az éntudat fejlődése, a személyiség tudatosan többet foglalkozik önmagával, mélyebben átéli különböző szociális viszonylatait. Az önértékelés öntudatlan óvása és erősítésének kísérlete arra készteti a serdülőt, hogy minél pontosabban kövesse a többi személyiség által elvárt normákat. Az önértékelés szorosan összefügg a közösséghez, a csoporthoz való viszonyával. Általános megfigyelés, hogy a serdülő szeret csoportokhoz tartozni, és azok nagyon erősen hatnak rá. A szociálpszichológiai szemlélet segítségével igen bonyolult képet kapunk a serdülésről. Kitüntetett helyen áll a társadalommal való sokrétű összefüggés, amennyiben a serdülőkor gyakori nehézségei és zavarai a társadalmi viszonyok termékeinek bizonyulnak. 3

22 Hallgatói segédanyag a V/1. tematikai egységhez A társas kapcsolatok pszichológiai és szociál- pszichológiai vizsgálatának történeti áttekintése A szociálpszichológia a pszichológia azon ága, amely a személyek egymásra gyakorolt hatásának elemzését helyezi a figyelem középpontjába. Az ember társas természetéből kiindulva a pszichológia ezt a hatást igen széleskörűen értelmezi, számolva azzal, hogy a befolyásolás állandóan hat az élet csaknem minden színterén. Allport általánosan elfogadott definíciója ezt a sokrétű hatást a következőképpen ragadja meg: a pszichológia azt vizsgálja, hogyan befolyásolja az emberek gondolkodását, viselkedését és érzéseit mások tényleges, elképzelt vagy mögöttes jelenléte. Más szerzők (Cartwright, Zander, Kelley és Thibault) a pszichológia tárgyát inkább a személyközi kölcsönhatás, az interakciók és a csoportviselkedés tanulmányozásában ragadják meg. Az érzés, a cselekvés és a viselkedés nemcsak mások jelenlétében, például csoporthelyzetben módosulhat (tényleges jelenlét), hanem akkor is, amikor egy másik személy reagálásának elképzelése befolyásol (mögöttes jelenlét), amikor egy szabály irányítja a tetteket, vagy amikor a műélvező kulturális ismereteit felhasználva értékeli a műalkotást (implikált jelenlét). Sokan úgy tekintik (Klineberg), hogy nincs is más pszichológia, csak a szociálpszichológia, mert az ember lelki jelenségeinek mindegyikét befolyásolja társadalmi természete (például az olyan alapvető szükségletkielégítő cselekvés, mint az evés, sem független a kultúrától, van, ahol földre ülve és kézzel esznek, van, ahol elegánsan terített asztalnál). A szociálpszichológia nem határolódik el élesen a pszichológia más területeitől, az általános, a fejlődés- és a személyiség-lélektantól, de érdeklődésének középpontjában mindig a társas lény áll. Vizsgálatának tárgya a társakra és a társadalmilag fontosnak tartott tárgyakra vonatkozó megismerés és motiváció, a szabályok és normák tanulásának szabályszerűségei, a társadalomba való beilleszkedés folyamata és nehézségei, a társas készségek és jártasságok. Hidat ver a szociológia és a pszichológia között is, amikor a viselkedés társadalmi gyökereit, a társadalmi érintkezés szabályszerűségeit, a csoporthovatartozás hatásait, a kultúra meghatározó szerepét keresi. A pszichológiai nézőpont és eszköztár elsősorban, de korántsem kizárólagosan az egyéni megközelítésnek kedvez. Az első két olyan nagyobb lélegzetű mű, amely címében is a szociálpszichológia megnevezést használja, egy időben jelent meg, a szemléletük azonban lényegesen különbözik. McDougall (1908) nézete szerint a társas viselkedés különböző ösztönök működésének eredménye (pl. menekülési, önalávetési, nyájösztön), ezek kombinációjára és a hozzájuk fűződő érzelmek dinamikájára épül a szociális viselkedés minden formája. Ross viszont nem az egyén belülről jövő motívumait, hanem a társas-társadalmi környezetet tekinti a szociális viselkedés fő irányítójának, az interakciók okát és természetét arra vezeti vissza, hogy az egyén mások által befolyásolható, hajlamos mások utánzására és a konformitásra. Néhány évvel korábban, 1895-ben jelent meg két másik mű, amelyek fókuszában elsőrendűen fontos pszichológiai kérdés, a befolyásolhatóság áll. Ezek a munkák olyan állapotokra kerestek magyarázatot, amelyekben az egyének szélsőségesen befolyásolhatóvá válnak; szuggesztió áldozataivá lesznek, egy eszme vagy egy személy kizárólagos hatása alá kerülnek, kritikai érzékük megszűnik, és jellemükkel ellentétes módon cselekednek. Ezeket tömegjelenségeknek nevezték, és megállapították, hogy a tömeg az egyén primitív és irracionális tendenciáit hozza felszínre, a tömegember rohamos elterjedése pedig a civilizáció hanyatlását vonja maga után (Le Bon 1895). Ugyanerre az időszakra estek az első pszichológiai kísérletek (Triplett 1897), és arra a kérdésre keresték a választ, hogy milyen változások mennek végbe az egyén teljesítményében más emberek jelenlétének hatására. Kimutatták, hogy a társak jelenléte növeli a teljesítményt (szociális facilitáció), a csoportmunka sokszor eredményesebb az egyéninél, iskolai helyzetben viszont feltárták a túlzott versengés negatív hatásait is (Meier Mennenga Stoltz 1981). A szociálpszichológia tematikus és szemléleti gyökereit már korábbi filozófiai és szociológiai elképzelésekben is meglelhetjük. Szociálpszichológiai kérdésekkel az ókori filozófusok is foglalkoztak, de a tudományág megszületését Comte munkásságából eredeztetik, aki szükségesnek tartotta egy olyan tudományág megalapítását, amely az ember lényegét (az individuális morált ) annak közösségben való fejlődésében képes megragadni. A 19. század végén és a 20. század elején a filozófusok még többnyire egydimenziós magyarázatokat kínáltak az ember társas természetének leírására. A hedonizmus képviselői szerint az emberek összes cselekedetét egyedül saját örömük biztosítása 4

23 Hallgatói segédanyag a V/1. tematikai egységhez motiválja, együttérzés és szimpátia nem létezik (Bentham, Mill és Spencer). Egy másik irányzat hívei a hatalom megszerzésének vágyát tekintették az emberi viselkedés alapvető mozgatórugójának, szerintük a hatalom megszerzése azért fontos az egyén számára, mert a többi egyén is hasonlóképpen hatalomra tör, s ez ellen csak a nagyobb hatalom birtoklásával lehet védekezni (Nietzsche, Russell és Adler). Ebben a rendszerben is mindenki a maximális jót kívánja a maga számára, altruizmus tehát nem létezik. Ezekkel az elképzelésekkel szemben mások az együttérzést, a szimpátiát tekintik a társas lét alapjának (Kropotkin, Scheler és Giddings). Szerintük a mások érzelmi állapotába való belehelyezkedés képessége, az érzelmek és a cselekvések átvételének hajlama egy alapvető szociális ösztön jelenlétére utal, amely megmagyarázza az utánzás és a befolyásolás általános tendenciáját is. Az együttérző viselkedésnek vannak alacsonyabb rendű (pl. a komikus filmen együtt nevető moziközönség) és magasabb rendű (altruizmus és filantrópia) formái is. A racionalizmus és az irracionalizmus képviselői abban a kérdésben állnak szemben egymással, hogy az ember képes-e cselekvéseit szabályozni környezete józan mérlegelése hatására, és ennek alapján döntéseket hozni, vagy a gondolkodási és ítéletalkotási tevékenység csupán látszat (racionalizáció), és a viselkedést valójában az érzelmek, ösztönök és a vak akarat irányítja. A tudományos pszichológia előretörésével a pszichológiai irányzatok felhagytak az egytényezős magyarázatokkal, az előbbiekben vázolt elképzelések azonban tovább élnek az egyes irányzatok alapjául szolgáló emberképekben. A szociális behaviorizmus (Mead, Allport) a viselkedés szabályozásában meghatározónak tartja a jutalom és a büntetés szerepét (az egyént az örömelv mozgatja). A személyiség kialakulását a külső hatások eredményének tekinti, és úgy véli, hogy az egyén befolyásolásának sikere csak a jól megválasztott módszereken múlik. Az alaklélektani vonulat azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a társadalomban élő ember hogyan próbálja megérteni és megmagyarázni az őt körülvevő világot. A világ értelmezéséhez és az ésszerű cselekvések kiválasztásához hozzájárul a társak viselkedése mögött álló okok megfejtése is. Az ember olyan naiv tudós, aki ugyan nem mindig egészen pontosan, de meghatározott szabályok szerint alakítja ki nézeteit az őt körülvevő mindennapi történésekről. Az alaklélektani irányzatot fejlesztette tovább Lewin is, mezőelmélete szerint a viselkedés valamilyen szükségállapot nyomán keletkezett feszültség feloldására irányul, és a megfelelő cselekvés kiválasztását alapvetően meghatározza, hogy a személy milyen feszültségcsökkentési lehetőségeket észlel környezetében. A viselkedést tehát csak a külső környezet és a belső állapot együttes figyelembevételével lehet értelmezni. A pszichoanalízis a személyiség és a kultúra kialakulásáról szóló magyarázataival hozzájárult olyan szociálpszichológiai jelenségek leírásához, mint a tömegjelenségek, a nemzeti karakter, az előítéletek és az agresszió. A kognitív megközelítés a bonyolult társas viselkedést a kognitív folyamatok leírása révén kívánja megmagyarázni, azokat a folyamatokat próbálja feltárni és modellezni, amelyek révén a társas életben szerepet játszó történésekről képet alkotunk. Mivel az információk befogadása nem automatikusan és passzív módon történik, az információfeldolgozás stratégiájának tanulmányozása magyarázatot kínál arra, hogyan értelmezzük mások cselekedeteit, a szociális kapcsolatokat és a társas epizódokat. A szocializáció folyamatában a társas együttélésre nevelő hatások és az egyéni befogadóképesség eleven kölcsönhatása érvényesül. Mások viselkedésének látott, átélt, tapasztalt élményei, a szülők által nyújtott viselkedési minták, a saját magatartásukról nyert visszajelzések módosító hatásai és a tudatos nevelés útján közvetített törekvések egyaránt közrejátszanak ebben a fejlődésben. Ennek során humanizálódunk, emberi viselkedésformákat tanulunk, megtanuljuk az érzelmi kifejezésformákat, kialakítjuk, fejlesztjük a gondolkodás, tervezés, önkifejezés, akarás lehetőségi formáit. Megtanulunk emberi módon élni és viselkedni. Az embergyerek szülői és társas környezet hiányában, legfeljebb anatómiailag felel meg az embernek, a viselkedése alig emlékeztet az emberére. A velünk született adottságok és tulajdonságlehetőségek kimunkálása társas feltételekhez kötött, ehhez pedig az emberi együttélés mintái szükségesek. Az emberré válás szocializációs folyamat. Az emberré és felnőtté válás közege az a mikrotársadalmi miliő, amelynek elsődleges színtere a család, majd a munkahely és a baráti kiscsoport, vagyis az a társas mező, amelyet együtt élő, összetartozó személyek alkotnak. Jellegzetessége a személyesség és a kölcsönösség. A szocializáció tágabb értelemben az egész életet átszövő folyamat. 5

24 Hallgatói segédanyag a V/1. tematikai egységhez A gyermekkori szocializáció a személyes én kibontakozásának történéseivel veszi kezdetét. A személyiség megalapozását és differenciálódásának folyamatát a családi közvetítő rendszer kölcsönhatásai indítják el, ezért a családot tekintjük a szocializáció elsődleges műhelyének. A szociális tér kiterjedésével növekszik a kortárscsoportok jelentősége. A kapcsolatokat megvalósító kommunikációs eszközök között a nyelv áll az első helyen. A másik ember megértése az alkalmazkodás előfeltétele, egyben a tudatos ön- és környezetszabályozás eszköze is. A közvetítőrendszerek szerves tartozéka az anyagi, technikai kultúra is. A munka alapvető tevékenység, a folyamatában megélt tevékenység sikere biztosítja a szociális elismerést. A gyerek aktivitását, érdeklődését, kezdeményezőkészségét indukálják, serkentik, egyben szabályozzák is a személyes kapcsolatok. A gyermeki aktivitás, az önmagát és a környezetet alakító képességek olyan interperszonális erőtérben bontakoznak ki, amely a gyermek társas, majd társadalmi lénnyé fejlődésének eleven keretét, feltételeit és mintáját szolgálja. Az örökletes és környezeti, az egyedi és a szociális tényezők, hatások egységes fejlődési folyamatban olvadnak össze emberivé. A család személyiségre gyakorolt hatása mentálhigiénés szempontból A családban felnövő személyiség kétfajta, állandóan érvényesülő hatás jelenlétében fejlődik. Az egyik a család rejtett, spontán megnyilvánuló, szándéktalanul is közvetített, természetes életviszonyaiban gyökerező hatásainak közege, a másik a tudatosan irányított és közvetített nevelési ráhatások erőtere. Mindkettő nagyon fontos, lenyomatát nyilvánvalóan tükrözi a gyermek magatartása, másokhoz való viszonya. A primer, tapasztalásos, szociális tanulás a gyermek szándéktalanul, belenövéssel elsajátított viselkedési mechanizmusait foglalja magában. A családi közösséghez tartozás kialakítja az ún. családi identitást, amelyet kollektív szimbólumokkal is kifejezésre juttatunk (pl. családi név viselése). A családdal kapcsolatban élnek bennünk olyan ideálok, amelyeknek értékösszetevőit gyermekkorunk emlékeiből és a társadalmilag rögzült ideálokból merítjük. A családi légkör rejtett vagy nyílt zavarai hibás irányú személyiségfejlődést indíthatnak el, amely már gyerekkorban manifesztálódó lelki zavarokban vagy a későbbi, felnőttkori alkalmazkodás zökkenőiben és töréseiben mutatkozik meg. A család szerkezeti hibái, amelyek a gyermeki fejlődést gúzsba kötik vagy megzavarják, csaknem mind a disszonáns, egyenlőtlen házastársi és szülői viszonyokban gyökereznek. A családi kontaktusminták torzulása hibás, kedvezőtlen viselkedési készségeket rögzíthet. A család egészsége a gyermek egészséges testi és lelki fejlődésének biztosítéka. A lelki megbetegedések okait tehát nem elsősorban az egyénben, hanem az egyén és környezete sajátos viszonyában kereshetjük. Kiegyenlített kapcsolatok között nemcsak az egyén, hanem az őt körülvevő csoport is fejlődik. Stabil és biztonságot adó családi légkörben a személyiség olyan védettséget szerezhet az élet stresszhelyzeteivel szemben, amely lelki egészségvédelmének erőforrása és önmegvalósító életvezetésének biztosítéka lehet. A szocializáció főbb elméleti irányzatai 1. Biológiai-érési irányzat Gesell megközelítésében a szocializáció előfeltétele az érettség. 2. Tanuláselméleti szociális megközelítés Bandura szerint a szocializáció a környezettől függő tanulási folyamat. 3. Kognitív (v. univerzális) konstruktivista elmélet Piaget és Kelly szerint a szocializáció egyenlő a kognitív stílus fejlődésével, egy világszemlélet elsajátítása, így univerzális. A fejlődésben szakaszok vannak, a gyerek aktív alakítója a szocializációnak. 4. Pszichoanalitikus megközelítés Freud szerint a szocializáció funkciója, hogy lefaragja a gyerek elfogadhatatlan törekvéseit, hogy ösztönlényből társadalmi lénnyé váljon. 5. Genetikus irányzat Cattel szerint a szocializáció genetikailag determinált, a környezettől függ, hogy ebből mi valósul meg. 6. Etológiai felfogás Lorenz úgy vélte, hogy a szocializációról az állati viselkedések tanulmányozásával még többet tudhatunk meg. 6

25 Hallgatói segédanyag a V/1. tematikai egységhez A személyiség alakulásának sokszínűsége Utánzás, mintakövetés és azonosulás A gyermeki személyiség gazdagodásának fontos módja az utánzásos tanulás. Feltételezhetnénk a modell és az utánzó tudatos megkülönböztetését, a gyermekkorban azonban ez még nem tudatos, nem jellemző a korai utánzásos műveletekre (például észre sem vesszük, hogy a számunkra kedves személlyel egyszerre lépünk, ugyanúgy mozgunk). Szándéktalanul jön létre, beleélés, átélés útján születik meg. A folyamat bonyolult szerveződése a gyereknél még labilis, éretlen. A gyerek azonosulási folyamata kettős szálon halad a fejlődésben. Az első, korai identifikációt az anya indukálja. Mozgatóereje az anya távolléte által kiváltott szeparációs félelem. Az utánzásos fonalon haladó azonosulás a félelem feloldásának eszközévé válik. A gyerek úgy kezd viselkedni, mint az anyja, a magatartásával szinte megszemélyesíti őt. A viselkedés utánzásos elemei mégsem jelentik azt, hogy a mintakövető magatartással beépül egy viselkedésmód. Az utánzás sajátos indulati, érzelmi töltése és szándéktalan jellege miatt már nemcsak utánzásról, hanem a szülővel való azonosulásról beszélhetünk. Ebben a folyamatban fejlődik ki a gyerek beleélő, átérző készsége, az empátia. Az utánzás (a mintakövető viselkedés) és az empátia lehetővé teszi a gyerek számára újabb magatartásmódok megtanulását, a jelentéstanulás gazdagodását, a szociális értékek világosan átélt jelentését. Az identifikáció második szálát a környezet szabályozótörekvéseinek tapasztalása bontja ki. Az identifikációs folyamat megoldja a gyerek szocializációjának egyik legnagyobb dilemmáját: a vágyak korlátozását és magatartásának a társas elvárásokhoz igazítását anélkül, hogy a lemondás gyötrelmét átélné. Így válik az én részévé a másik, és így épül be egyedi érzelmi közvetítésen át az emberbe a társadalom szabályrendszere. Az azonosulás során akaratlanul, spontán, mintakövető folyamatokon keresztül veszi át a gyerek az érzelmileg jelentős személyek viselkedésmódját, elvárásait, tulajdonságait. Az identifikáció az énvédő és veszélyelhárító eszköztárnak is tartozékává válik. Az apa szerepe is nagyon fontos, személyének demonstratív, normatív és irányító funkciója van. Ha az apa a kötelező vagy elvárható viselkedésnormáktól eltérő értékeket közvetít a gyerekének, miközben az azonosulási folyamat zavartalan, akkor ez a negatív minta antiszociális értékrendszert hoz létre a gyerekben. A társas kapcsolatok zavara A kommunikáció szintjei A kommunikáció eszközével teremtjük meg és tartjuk fenn másokkal a kontaktust. A kommunikáció legáltalánosabban emberi jelrendszerben történő információtovábbítás. Az információ az észlelő ember oldaláról a kifejezés jeleinek felfogása és értelmezése. Ha elfogadjuk, hogy a szocializáció a személyiségfejődés társas, illetve társadalmi vetülete, akkor természetessé válik az is, hogy e folyamat döntő fejleménye a beszédtanulás. A valóság, a környezet felfogása azonban metajelzések nélkül is elképzelhetetlen. Ez adja meg a közlések érzelmi, indulati tartamát, színét, hangulatát. Jelzi a közlés valódiságát, módosítja a közlés jelentését, sőt meg is cáfolhatja azt. Előfordulhat az is, hogy fel nem ismert és szándéktalan tereléssel a szavak útján közölt elvárásunknak ellentmondó, azt gyengítő vagy módosító metaközléseinkkel szándékunkkal ellentétes irányba visszük a gyerek nevelését. A kettős kötés jelensége Ez akkor következik be, ha a szülő egy időben ellentétes közléseket ad a gyereknek szóbeli síkon és a gesztusok által. Az információ kettős tartalma egymással ellentétes igényeket tükröz, így a szülő ugyanarra a dologra vagy helyzetre vonatkozóan ellentmondóan tájékoztatja gyermekét. A helyzet kettős szorításában bárhogyan reagál is a gyerek, rosszat tesz, és ezt a szülő bünteti. A korai életszakaszban a sok fájdalmat és csalódást okozó kettős kötés jelensége azt a kedvezőtlen fejlődési irányt is megnyithatja, hogy a gyerek nem lesz képes megfelelően elsajátítani a szavak jelentését. 7

26 Hallgatói segédanyag a V/1. tematikai egységhez A sündisznódilemma A jelenség a gyermeki és felnőttkori autizmus állapotainak közös szociális gyökereire épül. Az elnevezést Schopenhauer paradigmája adta: Egy hideg téli napon egy csoport sündisznó összebújt, hogy melegükkel védjék egymást a megfagyástól. Hamarosan azonban érezni kezdték egymás tüskéit, ezért ismét eltávolodtak egymástól. Amikor meleget kívánva újból egymáshoz húzódtak, megismétlődött az előző kellemetlenség, ezért a kétfajta kín között ide-oda vándoroltak addig, amíg meg nem találták egymás között azt a távolságot, amely a legjobban megfelelt nekik. Ezt az egyensúlyt Bellak szerint a beteg képtelen megtalálni. Játszmák a társas kapcsolatokban Szociális érintések és érintkezések melegében tanuljuk meg értékelni és lényegi szükségletté alakítani a másik ember, a társ és a társak jelenlétét életünkben. A társak hatása átszövi életünket. Az elismerés és gyengédség nyerésének vágya sarkallja, irányítja magatartásunkat. Berne tranzakció-analízise szerint a lelki rendellenességek akkor keletkeznek, ha az embernek nincs spontán és természetes lehetősége a másik ember elismerésének és gyengédségének megszerzésére, ott, ahol nem a kölcsönösség és egyenrangúság alkotja a társas kapcsolatok alapszabályát. A játszma lényege, hogy egyéni haszonért játsszák. A játszma pótolja az intimitást annak a játékosnak, aki egyéb módon nem tudja megvalósítani kontaktusait és magasabb rendű társas kapcsolatait. A játszma a manőverjellegéről ismerhető fel. A már gyermekkorban is jelentkező játszmákba a szülő szorítja bele gyermekét. A játszma előzményében olyan családi konfliktusminták rejlenek, amelyek a szülők egymás közti viszonyában gyökereznek. A gyermekkorban kialakuló családi mintájú játszmák azért veszélyesek, mert beépülhetnek a gyermeki viselkedés kelléktárába, és akadályozzák a későbbi életszakaszok zavartalan, kongruens és örömteli kapcsolatainak szervezését. Neurotikus potenciál és fejlődése A gyermekkori szocializáció egyik legizgalmasabb kérdése, hogyan zajlanak le azok a történések, amelyek megzavarják a személyiség fejlődési folyamatát. A legáltalánosabban elfogadott megfogalmazás szerint a neurózis a lelki élet, szűkebben az érzelmi élet különböző súlyosságú zavara, amely viselkedési szinten az interperszonális kapcsolatok hibáiban és zavaraiban tükröződik, tüneti szempontból pedig sokféle és változatos testi, szervi, idegrendszeri rendellenességben nyilvánulhat meg. Gyermekkorban a neurotikus potenciál (a neurózis kialakulására való egyéni lehetőség és hajlam) a szocializációs folyamat történéseiben alakul ki. A hajlamnak két oldala van. Az egyik biológiai, és az elemi idegrendszeri folyamatok típusa alkotja. Az határozza meg, hogy miként képes az egyén feldolgozni idegrendszerében a külső hatást. Mivel az öröklés csak tulajdonságlehetőségeket nyújt, ezért minden tipikusan emberi reakciót az egyedi életben tanulunk meg. Idegrendszerünk működésének jellegétől függ, hogy mennyit és hogyan tanulunk meg a környezeti mintákból. A másik neurózist okozó tényező a környezeti hatások provokatív szerepe. Az ember alapvető feladata, hogy alkalmazkodjon a társas valóság követelményeihez. Neurózisra hajlamosító családi tényezők Richter alapján 1. Csonka család Nem tud a gyerek számára megfelelő férfi, illetve női mintát nyújtani, s bár ezt pótolja a családon kívüli közösség, azt az érzelmi miliőt soha semmi nem tudja kínálni, amelyet e kétoldali viszony biztosít a családban. 8

27 Hallgatói segédanyag a V/1. tematikai egységhez 2. Ha a családi miliő rejtetten vagy nyíltan diszharmonikus, feszült. A gyerek igen érzékenyen reagál arra, amit és ahogyan mondunk. Könnyen elcsípi a megfogalmazásban lévő ellentmondást. Nagyon lényeges, hogy a gyerek ne helyettesítse valamelyik szülő számára az érzelmileg hiányzó másikat. 3. Neurózisra hajlamosít a szülő személyiségének rejtett zavara. Komoly hiba, ha a szülő azt várja el a gyerekétől, amit hajdan hiába várt önmagától, mert nem sikerült teljesítenie. Az ember szubjektív egészségérzete jellemzően összefügg családi szerepe betöltésének szubjektív sikerélményével is. A betegségérzet legkevésbé az objektív egészségállapottal függ össze, ugyanakkor a kimutatható betegséggel sem áll szoros kapcsolatban. Ez arra utal, hogy az ember az élete sikertelenségeiért mintegy igazolja magát a betegségével. Neurotikus zavarok gyermekkorban A gyermek nyitott, gyorsan fejlődő és éppen a gyors változások miatt labilisabb személyiségében két alaptendencia a változékonyság és a fejlődőképesség. Az egyensúly megingását tükröző tünetek igen széles skálán mozoghatnak, néha súlyos zavar képét keltik. Sajátosságuk azonban, hogy a gyermeki fejlődés adott szakaszára jellemző és kritikus testi, lelki átalakulásokhoz kötődnek, és olyan kifejezésformákban nyilvánulnak meg, amelyekre az adott életszakaszban képes a gyerek. A testi, biológiai fejlődés viszonylag egyenletes kibontakozásával szemben a lelki fejlődés egyenlőtlenebbül halad előre. Ebben szerepe van annak, hogy a gyerekek az egyes életszakaszokban megtanult viselkedésmódokat és az ezzel járó örömöket nem szívesen adják fel az új követelményeknek megfelelő magatartásformákért. Ezt fejezi ki a tanulás effektustörvénye is. Új alkalmazkodási formák tanulásakor a régi, bevált és örömnyújtó viselkedési formák vetélkednek a még nehézkes újabbakkal. A fejlődés belső dinamizmusát példázza az is, hogy folyamata váratlan előrehaladásokkal, ugrásszerű változásokkal tarkított (például az agresszív viselkedés szelídbe fordulása, a magatartás megkomolyodása, hosszú nevelési harc hatására). A tünetek, a környezetnek szóló jelzések azon a nyelven mutatkoznak, ahogyan a kényelmetlenségi és félelemérzések közölhetők. A zavarokban azonban mindig a gyerek konfliktusa testesül meg a szüleivel, nevelőivel vagy a közvetlen környezetével. Az összeütközéseket okozó behatások igen sokfélék lehetnének. A károsítók köre már szűkebb. Ilyenek például a szégyen, a megalázás, a tartós kín és a szorongást okozó félelmi helyzetek. Mindeddig azon volt a hangsúly, hogy a gyermekkori pszichogén zavarokban a személyi környezet és a gyerek közti konfliktus jut kifejezésre. A konfliktus lehet belső, lelki és külső, környezeti. Ereje annál nagyobb, minél labilisabb és diszharmonikusabb az a miliő, amelyben a gyerek a saját biztonsága, elfogadottsága érdekében igyekszik átvenni, beépíteni a szülők rá vonatkozó elvárásait. A gyerek pszichés problémái többnyire a családrendszer egyensúlyának zavarait is tükrözik. Így a családi viszályokban mindig a gyerek jár a legrosszabbul. A gyermekkori neurotikus zavarok talaja a személyiség társas környezetének, főként a családnak valamilyen diszharmonikus működése. A zavarok a fejlődés kritikus időszakaiban és az egyes szakaszok váltásainál egyaránt létrejöhetnek. A neurotikus kontaktuszavar és az érzelmi krízis azon az úton szüntethető meg, ahogyan kialakult: emberi kapcsolatokon át. Ez a speciális gyógyító kapcsolat a pszichoterápia. Ez nemcsak a szorongást és a tüneteket szünteti meg, hanem a gyermeki fejlődés szocializációs folyamatában bekövetkezett töréseket, hibákat és konfliktusokat is feltárja. A családterápia feloldja a családi kapcsolatok kóros és zárt rendszerét. 9

28 Hallgatói segédanyag a V/1. tematikai egységhez A kutatás A kutatás célja a társas kapcsolatok vizsgálata, ezen belül a társas beilleszkedés jelensége és az ehhez kapcsolódó viselkedés. Hipotézisek 1. A társas beilleszkedés mértéke, ezen belül a konfliktusmegoldás készsége és az elismerési igény korcsoportonként előre haladva egyre magasabb fokon nyilvánul meg. 2. A társas beilleszkedés mértékének alakulásában korcsoporttól függetlenül bizonyítható a lányok előnye. 3. A társas beilleszkedés mértékét jelentősen befolyásolja a kapcsolatteremtés képességének foka. 4. Az érzelmek kifejezésének mértéke korcsoporttól függetlenül jelentős eltérést mutat a lányok javára. A vizsgálati módszer Az adatgyűjtéshez alkalmazható primer kutatási technikák közül a kérdőíves felmérések jöhetnek leginkább szóba, a kérdőívek elemzésével reális képet kaphatunk a gyerekek társas kapcsolatairól, azon belül is a társas beilleszkedésről. A kérdéstípusok lehetnek egyszerű feleletválasztósak vagy rangsorolást igénylők, az így kapott adatok jól átláthatók és csoportosíthatók. A kérdőívek kitöltése névtelenül történik. A kitöltés előtt természetesen közölni kell a résztvevőkkel, hogy milyen célból történik a kérdezés, hogy nincsenek jó vagy rossz válaszok. Ha vannak nehezebben értelmezhető részek, előtte segítségképpen részletesebben el kell magyarázni az adott kérdést. A vizsgálatban való részvétel önkéntes és titkos. Elemzés Az adatgyűjtést követően az elemzés első feladata, hogy megvizsgálja minden egyes változó gyakorisági eloszlását. Ez esetben az elemzésnek az a célja, hogy választ kapjunk arra a feltevésre, milyen hatása van a vizsgált populáció társas kapcsolatain belül 1. a kapcsolatteremtő képességeknek, 2. az érzelmek kifejezésének, 3. a konfliktusmegoldó képességnek, 4. az elismerési igénynek, 5. a társas beilleszkedésnek. A kérdőívben szereplő kérdések témakörönkénti felosztása (A felhasznált kérdőív forrása Szabó Sándor Boda Krisztina: A szorongással összefüggő pszichoszociális tényezők serdülő fiatalok körében. Egészségnevelés, sz. alapján.) Témakörök Társas beilleszkedés A kérdések sorszáma 1-től 28-ig Társas kapcsolat teremtése 1., 5., 8., 10., 11., 12. Az érzelmek kifejezése 27. Konfliktusmegoldó képesség 28. Elismerési igény 22. (A kérdőív a Mellékletben olvasható.) 10

29 Hallgatói segédanyag a V/1. tematikai egységhez A vizsgált populáció bemutatása A felmérésben egy szegedi általános iskola 5., 7. a és 7. b osztályának a tanulói és az általános iskola mellett elhelyezkedő gimnázium 11. b osztályának tanulói vettek részt. A teljes vizsgált populáció létszáma 100 fő volt, 47 fiú, 53 lány. Az iskolák a kertvárosi rész és a panelházak határán helyezkednek el. Az általános iskolába és a gimnáziumba is felvételivel lehet bejutni. Az általános iskolában művészeti képzés is folyik, a gimnáziumban két tannyelvű az oktatás. A bekerült gyerekek komoly, többlépcsős szűrön jutnak keresztül. A vizsgálat A vizsgálatnak megismételhetőnek és azonos módon lebonyolíthatónak kell lennie. A kérdőívek kitöltése minden esetben osztályhelyzetben történt, biológia- és osztályfőnöki órán. A bemutatkozás, a feladat ismertetése és az instrukciók kiadása frontális helyzetben zajlott, külön kérés volt, hogy írják rá a lapra, hogy a kitöltő személy fiú vagy lány. A legkisebb korcsoportnál az értelmezés megkönnyítése érdekében közösen megbeszélték a kérdéseket. Az ötödikesek számára voltak nehezebben értelmezhető kérdések (6. és 12. kérdés). A kérdőív kitöltése minden korcsoportban fegyelmezetten és gördülékenyen zajlott, és hozzávetőlegesen percet vett igénybe. A legrövidebb ideig a évesek körében tartott, mint ahogy az előre várható volt. A társas kapcsolatok bemutatása A társas beilleszkedés alapvető fontosságú minden ember számára életkor és nemre való tekintet nélkül. Ezt a képességünket már egészen kisgyermekkorunkban elsajátítjuk, és adoptálva aktuális viszonyulásainkhoz folyamatosan fejlesztjük. Az a tulajdonságunk, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni embertársainkhoz vagy társainkhoz evolúciós gyökerű lehet. Ahogy a századok múlásával a társadalmak fejlődtek, változtak, úgy kellett alkalmazkodnia az embernek a megváltozott viszonyokhoz, a változó értékrendekhez és a változó erkölcsi normákhoz. A társas kapcsolatok, az úgynevezett kapcsolati tőke megléte vagy hiánya jelentette a befolyást és a hatalmat régen és most is. Egész életünkön végigvonul az a kérdés, hogy örömforrásként tud-e működni minden ember számára a társas tér. Valóban energiát adnak a társas kapcsolatok? Másképpen alakulnak a társas kapcsolatok a gyerekek és a felnőttek esetében? 11

30 Hallgatói segédanyag a V/1. tematikai egységhez A társas beilleszkedés vizsgálata főbb jellemzői alapján Az eredményeket az 1., 2., 3., 4., 5. ábra szemlélteti. 1. ábra A társas beilleszkedés vizsgálata a éves korcsoportban nemenként és összesítve a mellékelt jellemzők szerint (%) 2. ábra A társas beilleszkedés vizsgálata a éves korcsoportban nemenként és összesítve a mellékelt jellemzők szerint (%) 12

31 Hallgatói segédanyag a V/1. tematikai egységhez 3. ábra A társas beilleszkedés vizsgálata éves korcsoportban nemenként és összesítve a mellékelt jellemzők szerint (%) 4. ábra A társas beilleszkedés vizsgálata a korcsoportok nemenkénti összesítése és a megadott jellemzők alapján (%) 13

32 Hallgatói segédanyag a V/1. tematikai egységhez 5. ábra Korcsoportok összehasonlítása a társas beilleszkedés vetületében nemenkénti bontásban és összesítve (%) 1. Kapcsolatteremtő képességek a társas beilleszkedés e pontja nélkül nem valósul meg társas kapcsolat. A korcsoportonkénti megoszlás azt mutatja, hogy a legjobb kapcsolatteremtő képességgel a éves korcsoport rendelkezik, legkevésbé jó a éves korcsoport eredménye. Nemenkénti megoszlás szerint vizsgálva látható, hogy a lányok eredménye életkortól függetlenül jobb volt a fiúkénál. 2. Érzelmek kifejezése Korcsoportonkénti megoszlás szerint a évesek eredménye a legjobb, utánuk következnek a 10-11, majd a évesek. Nemenkénti megoszlás szerint a legjobb eredményt a évesek közül a fiúk érték el, a második a éves lányok korcsoportja. 3. Konfliktusmegoldó képességek Korcsoportonkénti megoszlás szerint a éves korcsoport eredménye a legjobb, második lett a éves korcsoport. A nemenkénti megoszlás azt mutatja, hogy minden korcsoport esetében a lányok eredménye jobb eredmény, a fiúk minden esetben a második helyen végeztek. 4. Elismerési igény Minden vizsgált korcsoport esetében magas volt a mértéke, de a legmagasabb a évesek esetében. Minden korcsoportban magasabbak a lányok értékei. 5. Társas beilleszkedés A vizsgált populációk közül a éveseké a legjobb eredmény, a éveseké a második, a éveseké a harmadik. Minden korcsoportban a lányok eredménye jobb, egyforma az érték a éves korcsoportban. 14