BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Szállítmányozás és Logisztika szakirány

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Szállítmányozás és Logisztika szakirány A MAASTRICHTI KOVERGENCIA- KRITÉRIUMOK KRITIKUS ELEMZÉSE A MAGYAR ÁLLAMHÁZTARTÁSI EGYENSÚLY ÉS STABILITÁS, VERSENYKÉPESSÉG ÉS NÖVEKEDÉS TÜKRÉBEN, ILLETVE A ES MAGYAR STRUKTURÁLIS REFORMPROGRAM Készítette: Csapucha Mihály Budapest,

2 2

3 TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS A MAASTRICHTI KONVERGENCIA-KRITÉRIUMOK ÉRTÉKELÉSE A MAASTRICHTI KONVERGENCIA-KRITÉRIUMOK: MAASTRICHTI KONVERGENCIA-KRITÉRIUMOK MAGYAR VONATKOZÁSA A MONETÁRIS ÖNÁLLÓSÁG FELADÁSÁNAK ÉS AZ ÜZLETI CIKLUSOK KAPCSOLATA AZ EURÓ BEVEZETÉSÉNEK OPTIMÁLIS IDŐPONTJA ÁLLAMHÁZTARTÁSI HIÁNY ÉS KÖLTSÉGVETÉSI DEFICIT A MAASTRICHTI KRITÉRIUMOKBAN A STABILITÁSI ÉS NÖVEKEDÉSI PAKTUM ÁTTEKINTÉSE A GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS UNIÓBAN (EMU) FENNÁLLÓ PÉNZÜGYI SZABÁLYOZÁS OKA AZ EGYEZMÉNY ÁLTAL ÁLLÍTOTT KRITÉRIUMOK: A fiskális problémák kialakulását megelőzni kívánó pillér Visszatartást szolgáló pillér STABILITÁSI ÉS NÖVEKEDÉSI PAKTUM ÉRTÉKELÉSE Az SGP 2005-ös reformja Az euró zóna a válság idején, államadóság és költségvetési hiány Út egy jobb Stabilitási és Növekedési Paktum irányába NÉHÁNY KÖRNYEZŐ ORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG EURÓZÓNÁHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSI ESÉLYEI MAGYARORSZÁG MAKROÖKONÓMIAI HELYZETE A MAASTRICHTI KONVERGENCIA KRITÉRIUMOK TÜKRÉBEN A VISEGRÁDI ORSZÁGOK ÖSSZEHASONLÍTVA A KÖZVÉLEMÉNY ÉS A MÉDIA HATÁSA AZ EURÓ BEVEZETÉSÉRE MAGYARORSZÁGON ÖSSZEHASONLÍTVA A VISEGRÁDI ORSZÁGOKKAL A MAGYAR GAZDASÁG ALAKULÁSA ELSŐ SZAKASZ ( ) MÁSODIK SZAKASZ ( ) HARMADIK SZAKASZ ( ) NEGYEDIK SZAKASZ ( ) ÖTÖDIK SZAKASZ (2004-TŐL NAPJAINKIG) MAGYARORSZÁG VERSENYKÉPESSÉGE AZ ELMÚLT ÉVTIZEDBEN A ES MAGYAR REFORM PROGRAM ÁTTEKINTÉSE A SZÉLL KÁLMÁN-TERV AZ IRÁNY JÓ A MEGVALÓSULÁS KÉRDÉSES Korkedvezményes nyugdíj Egészségügy Közösségi közlekedés Foglalkoztatás Oktatás Megélhetés Olcsóbb állam A FENNTARTHATÓ KÖLTSÉGVETÉS ELÉRÉSÉRE ÉRDEKÉBEN HOZOTT INTÉZKEDÉSEK A SZÉLL KÁLMÁN TERV LEGFONTOSABB PONTJAI SZÁMOKBAN KONKLÚZIÓ

4 1. Bevezetés Dolgozatomban szeretném bemutatni azt a jogi és gazdasági környezetet, amelynek hazánk az Európai Unióhoz való csatlakozása során részese lett, különös tekintettel az eurózónához történő csatlakozásra, mely hazánk számára kötelező. Magyarország számára a GMU-hoz történő csatlakozás kötelező, nincs opt out lehetőségünk, mint a korábban csatlakozott EU-tagállamoknak, így vizsgálatom során elsősorban a feltételek és a környezet elemzésére, illetve hazánk helyzetének alakulására szeretném a hangsúlyt fektetni, és csak kisebb mértékben arra, hogy érdemes-e csatlakoznunk az euró övezethez. Stabil elméleti alapot szeretnék teremteni a maastrichti konvergencia-kritériumokkal, a Gazdasági és Monetáris Unióval, amely esetében le kell szögeznünk, hogy egy fiskális integráció nélküli monetáris unió, illetve a Stabilitási és Növekedési Paktummal kapcsolatban. Úgy gondolom, ahhoz hogy megértsük hazánk potenciális hasznát az euróövezeti csatlakozásból, illetve a veszélyeket, amelyek ebből fakadnak, tisztában kell lennünk, milyen kritériumoknak és miért kell megfelelnünk. Elemzésem során igyekszem bemutatni, hogy az ezen szabályozásoknak való megfelelés miért elemi érdeke hazánknak és nem csak az euró bevezetésének lehetősége miatt. A dolgozat során folytatott költség-haszon elemzésből egyértelműen kiderül, hogy szám szerint milyen hasznok és gazdasági előnyök származnak a maastrichti konvergenciakritériumok teljesítéséből, illetve ezen keresztül az eurózónához történő csatlakozásból. A Magyar Nemzeti Bank költség-haszon elemzését felhasználva, rávilágítok az euró bevezetésének megfelelő időzítésére is. Természetesen a monetáris önállóság feladása nem csak előnyökkel, hanem veszteségekkel is jár, melyekre dolgozatom során szintén kitérek. Elemzésem egyik lényeges pontja, hogy a es magyar strukturális reformprogram közelebb viszi-e hazánkat a fent említett feltételek teljesítéséhez, így ezen program bemutatása és értékelése elengedhetetlen, csakúgy mint annak a stabil elméleti háttérnek a lefektetése, amely bemutatja milyen környezetnek és kritériumoknak kell megfelelni és, amellyel dolgozatom jelentős része foglalkozik. 4

5 Igyekszem hazánk versenyképességét és a társadalom monetáris önállóság feladásához és a közös valuta bevezetéséhez való hozzáállását a régiós, de euróövezeten szintén kívül lévő országokkal összehasonlítva is bemutatni. Azért ezt az összehasonlítást tartom a legalkalmasabbnak ezen a területen való következtetéseim levonására, mert fejlődési pályánk a rendszerváltás óta igen hasonló volt, külső és belső lehetőségeink szintén sok egyezést mutatnak. Jó alapot ad az elemzésre, hogy ezekkel a gazdasági szempontból igen hasonló országokkal (Lengyelország, Csehország, Szlovákia) szemben az idők során az egyes makrogazdasági mutatók tekintetében, hogyan változott hazánk eredménye. Ehhez fontos megvizsgálni a rendszerváltás óta eltelt 20 év eredményeit és kudarcait, melyhez többek között Pitti Zoltán Gazdasági teljesítmények kontra társadalmi elvárások című műve, kiváló hátteret biztosít. Az említett húsz évre vonatkozó szerző által alkalmazott időbeli tagolás ideális, ugyanis több szempontból jól elhatárolható időszakokon keresztül vizsgálja hazánk fejlődését, illetve nehéz időszakait, így dolgozatomban én is ezt az időbeli elhatárolás követem és ezen keresztül adok rövid áttekintést a rendszerváltást követő első tíz évről és alaposabb áttekintést a 2004-től napjainkig tartó időszakról. Dolgozatom utolsó részében áttekintést adok a már említett es magyar strukturális reformprogramról, illetve a Széll Kálmán tervről, amelyen a strukturális reformok alapulnak. A végső konklúzióm során igyekszem választ adni az általam keresett kérdésre, hogy a strukturális reformok mennyivel viszik közelebb hazánkat az áhított cél elérésében, a maastrichti konvergencia-kritériumok teljesítéséhez és ezen keresztül a közös valuta bevezetéséhez. 5

6 2. A maastrichti konvergencia-kritériumok értékelése Magyarországnak és a többi európai uniós tagállamnak, mely még nem tagja az euró övezetnek elemi célja kell, hogy legyen a monetáris unióhoz való csatlakozás, azaz az euró bevezetése. Ez nem önös érdek, hanem a gazdasági növekedés szempontjából komoly előny, azaz garancia a stabilitásra. Megvizsgálva, hogy a csatlakozni kívánó országoknak, milyen feltételeknek kell eleget tenniük a következőt kapjuk: az árak és az árfolyam stabilitása, illetve a kiegyensúlyozott államháztartás, ezek a feltételek pontosan megegyeznek az ideális beruházási környezet feltételeivel, sőt ezek nélkül nehezen képzelhető el a stabil gazdasági növekedés. Az nem jelenthető ki, hogy önmagában a stabilitás megléte elegendő lenne a hosszú időszakon át tartó dinamikus növekedéshez, azonban mindenképpen szükséges. A magyar gazdaságból komolyan hiányzik a stabilitás és ennek megteremtése igen fontos lenne, tekintettel az államháztartás egyensúlyára és az inflációra, azaz a maastrichti kritériumok teljesítése, a hazai gazdáság számára mindenképpen előnyös. (Erdős, 2006) Magyarország és a velünk együtt május 1-jén csatlakozó tagállamok, továbbá a 2007-ben csatlakozó két további ország számára a következő meghatározó állomás a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozás lesz. Míg a korábban az Európai Unióhoz csatlakozó tagállamok számára a monetáris unióhoz való csatlakozás opcionális lehetőség pontosabban opt out klauzulával rendelkeznek, addig az új tagállamok számára a csatlakozás kötelező, így mindenképpen érdemes megvizsgálni, ennek milyen előnyei és hátrányai vannak, illetve mikorra érdemes a csatlakozást időzíteni és milyen feltételeknek kell eleget tenni A maastrichti konvergencia-kritériumok: 1. Az árstabilitás kritériuma: Azon országok inflációja, melyek csatlakozni kívánnak az eurózónához, nem haladhatja meg több mint 1,5 %-kal, az infláció terén legjobb eredménnyel rendelkező 3 EU-tagállam súlyozatlan számtani átlagát. Ennek a kritériumnak az ellenőrzését az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank két 6

7 évente végzi és az adott tagállamnak a vizsgálatot megelőző időszakban kell megfelelnie ennek a kritériumnak. 2. Hosszú távú kamatlábak kritériuma: Az euróövezetbe belépő tagállam hosszabb távú átlagos nominális kamatlába nem haladhatja meg több mint 2 százalékponttal, a vizsgálatot megelőző egy éves időszakban a legkisebb inflációs rátával rendelkező három EU-tagállam nominális kamatlábának az átlagát. 3. A költségvetési deficit adott évben nem haladhatja meg az adott tagállam GDP-je 3%-át. 4. A teljes államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át. 5. Az árfolyam-kritérium: Az adott ország valutájának az ERM II. által megállapított sávban kell tartózkodnia a belépést megelőző két évben jelentős sokkok nélkül. (Erdős, 2006) 2.2. Maastrichti konvergencia-kritériumok magyar vonatkozása Egyértelmű, hogy ennek a döntésnek, komoly és hosszú távú hatása lesz a magyar gazdaságra, melyek különböző csatornákon keresztül érkeznek majd és várhatóan nettó növekedési többletet eredményeznek majd. Fontos leszögezni, hogy a társadalmi jólét szempontjából, nemcsak a GDP szintje és annak növekedési dinamikája a fontos, hanem a fundamentumok stabilitása is. Elképzelhető, hogy egy stabilan és egy ingadozóan bővülő gazdaság, összességében egyenlő növekedést produkál, azonban a lakossági jólét szempontjából korántsem mindegy melyik úton, halad egy adott ország, mivel egy erősen ingadozó nemzeti jövedelem kisebb jólétet okoz a stabilan alakulónál. (Erdős, 2006) 7

8 Fontos tehát az euró bevezetésének üzleti ciklusok ingadozására gyakorolt hatásának vizsgálata, azaz hogy növeli vagy csökkenti-e. Tehát a kulcskérdés az, hogy Magyarország és az euróövezet optimális valutaövezetet alkot-e, azaz az euróövezet monetáris politikája megfelelő módon helyettesíteni tudja-e az önálló magyar monetáris politikát a ciklikus ingadozások simításában. Magyarország számára az euróövezet a legtöbb szempontból legalább annyira optimális valutaövezetet jelent, mint a kevésbé fejlett euróövezeti tagországok számára. Az euróövezeti tagság három legjelentősebb előnye várhatóan a következő: tranzakciós költségek csökkenése, külkereskedelem bővülése, illetve a reálkamatok csökkenése nyomán bekövetkező nyereségek. Minden ország számára a saját valuta fenntartása gyakorlatilag megegyezik egy adminisztratív korlátozással, ugyanis az erőforrások egy részét pusztán ez köti le, ennek következtében a vállalatok és a háztartások tranzakciós költségeket szenvednek el. (Csajbók, Csermely 1999) A másik csoportot azok a vállalatok és külkereskedelmet folytató szervezetek könyvelik el, amelyek érintettek devizaügyletekben és ezen keresztül extra adminisztrációra és kockázatkezelésre kényszerülnek. Amennyiben egy bizonyos ország a monetáris unióhoz történő csatlakozáson keresztül feladja saját valutáját, úgy ezek a költségek csökkennek, illetve átcsoportosíthatóak, más területen fektethetőek be, így növelve GDP-t. A tranzakciós költségek csökkenéséből származó nyereség Magyarország esetében az MNB becslése szerint a GDP szintjében egyszeri, 0,18-0,3 százalékpontos (Csajbók, Csermely 1999) emelkedést eredményezne. A nemzetközi kutatások tapasztalati bizonyítékai alapján a külkereskedelemre is negatívan hat. Azok az országok, amelyek valuta unióba lépnek a legfontosabb külkereskedelmi partnereikkel (Magyarország külkereskedelme hozzávetőleg háromnegyedét az európai uniós tagállamokkal bonyolítja) számottevő növekedéssel számolhatnak, különböző externáliákon keresztül, melyek a technológiatranszferen, know-how átvételén stb. 8

9 Az euró bevezetése a külkereskedelem bővülésén keresztül hosszabb távon 0,55 0,76 százalékponttal (Csajbók, Csermely 1999) magasabb GDP-növekedési ütemet eredményezhet évente. Hazánk kamatai, amíg önálló valutát tart fenn, tartalmaznak egy bizonyos kockázati prémiumot, ami a befektetőket a jövőben esetlegesen bekövetkező árfolyam bizonytalanságért kompenzálja. Amennyiben hazánk csatlakozik a GMU-hoz ez a kockázati prémium kiesik a hazai nominális kamatokból, ebből következően a reálkamatok is csökkennek. Az alacsonyabb reálkamat szinttel párhuzamosan nő a beruházási hajlandóság, illetve miután az euró bevezetésre kerül, a leértékeléstől való félelem sem korlátozza majd a külföldi befektetőket. A közös valuta bevezetésével lehetségessé válik, hogy az ország akár egy magasabb arányú folyó fizetési mérleg hiány szint mellett a makrogazdasági egyensúly megőrzése, ami szintén a beruházások bővülését eredményezi azáltal, hogy egy jelentős korlátot bont le. A magasabb beruházási ráta eredménye a növekvő GDP és jövedelem, azaz a gyorsabb felzárkózás az EU átlaghoz. Tehát a közös valuta az alacsonyabb reálkamatokon keresztül hosszabb távon 0,08 0,13 százalékponttal (Csajbók, Csermely 1999) emeli a GDP növekedési ütemét. A saját monetáris politika folytatásának természetesen vannak hátrányai is. Egyértelmű költségként merül fel a pénztermzés származó állami bevételek (seigniorage) egy részéről való lemondás. Ugyan a monetáris unióhoz történő csatlakozás révén hazánk részesedni fog a közös valuta használatából származó seigniorage bevételekből, azonban az elszámolási szabályok miatt jóval kisebb mértékben, mintha a jegybank továbbra is megőrizné a pénzkibocsájtás jogát. az alacsonyabb seigniorage bevételek évente a GDP szintjében 0,17 0,23 százalékpontot (Csajbók, Csermely 1999) kitevő veszteséget okoznak. Az előbb említett folyamatok időbeli lefutása különböző azaz nem egyszerre történnek, így az általuk gyakorolt hatás a GDP-re is időben eltérve jelentkezik. Vannak tételek, melyek hatása azonnali: ilyen a tranzakciós költségek csökkenéséből következő GDP-növekedés, illetve a seigniorage bevételek egy részének elvesztése, melyek a GDP-csökkenését eredményezik. 9

10 Azonban a szintén fent vázolt reálkamat-csökkenés hatására növekedő beruházás-élénkülés és a külkereskedelem bővülésének időbeli lefolyása, ezekre várhatóan csak hosszabb távon számíthatunk. Érdemes elkülöníteni a hosszú távon ható tényezőket azoktól, amelyek hatása már rövid távon is kihat a GDP növekedési ütemére. Amint az feljebb kiderült a rövidtávú haszonként jelentkező plusz bevételt jelentő tranzakciós költségcsökkenés, illetve a megegyező időtávon kialakuló veszteség a seigniorage csökkenés következtében közel megegyező mértékű, így gyakorlatilag kioltják egymást. Ezzel szemben a fennmaradó két további előnyből kapható forrás jelentősen növeli a hazai GDP-t, az euróövezeti tagság a magyar GDP növekedési ütemét hosszabb táv (20 év) átlagában 0,6 0,9 százalékponttal emelheti. (Csajbók, Csermely 1999) 1. ábra A GDP-re rövid távon ható (szintet befolyásoló) tényezők hatása a GDP %-ában Tranzakciós költségek csökkenése (+) 0,18 0,30 Seigniorage bevétel változása ( ) 0,17 0,23 Nettó hatás 0,01 0,07 Forrás: Csajbók Attila és Csermely Ágnes (1999), Az euró hazai bevezetésének várható hasznai, költségei és időzítése, MNB műhelytanulmányok (24) 2. ábra A GDP-re hosszú távon ható (növekedési ütemet befolyásoló) tényezők hatása a GDP %- ában Reálkamat csökkenése (+) 0,08 0,13 Külkereskedelem bôvülése (+) 0,55 0,76 Nettó hatás 0,63 0,89 Forrás: Csajbók Attila és Csermely Ágnes (1999), Az euró hazai bevezetésének várható hasznai, költségei és időzítése, MNB műhelytanulmányok (24) 10

11 2.3. A monetáris önállóság feladásának és az üzleti ciklusok kapcsolata Mivel az önálló monetáris politika feladásának, egyik legfontosabb következménye lehet a aszimmetrikus sokkok szaporodása, amely a társadalom által fizetett jóléti költséget jelenti, így kérdéses, hogy ezek milyen gyakorisággal fordulhatnak elő a jövőben. Aszimmetrikus sokknak azt a helyzetet tekintjük, amikor a külső környezet drasztikus változása, hazánkat és az euróövezetet eltérő mértékben és/vagy időben érinti, azonban a Magyar Nemzeti Bank elemzése alapján ennek valószínűsége sem nem nagyobb sem nem kisebb, mint az eurózóna kevésbé fejlett tagállamaiban. Ennek egyik oka, hogy Magyarország gazdasága a minőségi és mennyiségi integráció terén (euróövezettel való kereskedelem aránya, export/import szerkezete, ágazaton belüli kereskedelem súlya, magas hozzáadott értékű piacok penetrációja) hozzávetőleg megegyező szinten áll a jelenlegi európai uniós tagállamokéval. Második oknak az egyes tagországi gazdaságok ágazati felépülése tekinthető. Magyarország gazdaságában az egyes ágazatok részesedése a foglalkoztatottságból, illetve a GDP-hez való hozzájárulása igen hasonló az euróövezeti országokéihoz. Ebből következik, hogy amennyiben ágazati sokk éri el az eurózónát (amelynek addigra tagja lenne Magyarország) a közös monetáris politika által adott válasz elvileg tökéletes megoldást jelentene, hazánk gondjaira is. A feldolgozó ipar tekintetében találunk némi aszimmetriát az euróövezeti tagállamokhoz képest ez azonban nem jelentős, illetve nem nagyobb, mint ami most is megtalálható az egyes tagállamok tekintetében. (Csajbók, Csermely 1999) Harmadik okként vehető, hogy az elmúlt évtizedben a Magyarországra ható üzleti ciklus egyre inkább összhangba került a nyugat-európaival, legalább olyan mértékben, mint a jelenlegi periférikus EU-tagállamok, egyes mutatók tekintetében, így várhatóan az Európai Központi Bank anticiklus intézkedései simító hatásúak lesznek hazánk gazdaságára is. Illetve amennyiben lesznek és megfelelően működnek olyan piaci mechanizmusok és gazdaságpolitikai eszközök, amelyek az esetleges aszimmetrikus sokkok hatásainak tompításában helyettesíteni tudják a monetáris politikát, úgy az önálló monetáris politika feladása viszonylag kevés, illetve elviselhető mértékű jóléti veszteséggel fog járni. 11

12 Több összehasonlító elemzés eredményei tekintetében megállapítható, hogy Magyarország a termékpiac rugalmassága tekintetében nem marad el a nyugat-európai átlagtól, míg a munkaerőpiac rugalmassága tekintetében meg is előzi azt, így várhatóan aszimmetrikus sokkok kezelésében a piaci ár- és béralkalmazkodásra legalább annyira lehet számítani, mint az euróövezet jelenlegi tagországaiban. A fiskális politika szerepe is fontos az aszimmetrikus sokkok tompításában, azonban ehhez feltétlen szükséges, hogy rugalmas legyen, illetve a beavatkozáshoz szükséges időpontban ne küzdjön magas hiánnyal vagy adósággal. A monetáris unióhoz való csatlakozás feltételeiként felállított maastrichti kritériumok éppen ezt a célt szolgálják az államadósságra és a költségvetési hiányra felállított kritériumaikkal, illetve a Stabilitási és Növekedés Paktum kitételei. A sokkokhoz való alkalmazkodás két módon lehetséges: egyrészt automatikus stabilizátorok használata és az aktív, diszkrecionális fiskális intézkedések alkalmazása. Mivel Magyarország GDP-je főleg a bérekből és a fogyasztásból épül fel, amelyek a ciklusokhoz mérten kevéssé ingadoznak, azaz az automatikus stabilizátorok jelentősége nem túl nagy. Hiába fektet nagyobb hangsúlyt az Európai Unió, illetve preferálja az automatikus stabilizátorokon keresztül történő beavatkozást az aktív diszkrecionális intézkedésekkel szemben, Magyarország és néhány déli EU tagország esetében ezek jelentősége jóval kisebb, mint a hagyományosan fegyelmezett költségvetési politikát folytató északi tagállamok például Németország esetében, különösen a ciklikus ingadozásnak leginkább kitett beruházási aktivitás simítása esetében. (Csajbók, Csermely 1999) A monetáris politikai önállóság alapvető célja a ciklikus ingadozás simítása, azonban olyan körülmények is elképzelhetőek, amikor éppen az ellenkezőjét váltja ki, azaz ahelyett, hogy csökkentené, épp hogy erősíti a ciklikus ingadozást. Egy kicsi, rendkívül nyitott és feltörekvő ország számára, az önálló valuta fenntartása nem kívánatos következményekhez vezethet, ugyanis utat nyit a spekuláció előtt, illetve a tőkeáramlások nagyobb ingadozását is eredményezheti, mint egy fejlett és/vagy legfontosabb külkereskedelmi partnereivel valutaunióban lévő ország esetében. 12

13 Fontos kiemelni, hogy ezek az ingadozások jóval erőteljesebbek lehetnek adott esetben, mint egy fejlett, vagy a valutaunióba belépő ország esetén. A fejlett országok kevésbé kitettek a tőkeáramlás effajta volatilitásából adódó negatív hatásainak. (Kohn, 1998) Mivel hazánk EU csatlakozásával közeledik, illetve várhatóan közeledni is fog ehhez a fejlett országokhoz, így ez már önmagában is enyhíteni fogja, ez a problémát azonban mindenképpen ki kell emelni, hogy ezek a veszteségek csak úgy minimalizálhatóak, ha feladjuk a saját valutát és bevezetjük az eurót. Az euró bevezetésének hatására az árfolyam-bizonytalanság csökken, ennek hatására a háztartások befektetési portfóliói minden bizonnyal átrendeződnek, várhatóan megtakarításaik nagyobb részét fogják eurózónabeli eszközökben tartani, így a monetáris unió tagjává váló háztartásaink kockázat megosztása növekszik a már mostani tagok kockázat megosztásával. Ennek legfontosabb hozadéka mindkét fél számára, hogy a diverzifikáltabb portfólió kockázattűrőbb, azaz kritikus helyzetben kevésbé érzékeny a negatív hatásokra és a kockázat megosztás révén, csökkenti az aszimmetrikus sokk hatásait. Az euró bevezetésének számszerűsíthető előnyei jelentősen meghaladják, annak negatív hatásait (költségeit), tehát ez közelebb viszi hazánkat a nyugat-európai jövedelemszint eléréséhez, pontosabban gyorsítja a felzárkózást (reálkonvergencia). Jóval nehezebb, illetve jelenlegi ismereteink alapján nem is tűnik megoldhatónak nem is megoldható az euró bevezetésének üzleti ciklusok ingadozására gyakorolt hatása és ennek jóléti következményeinek megbecslése Az euró bevezetésének optimális időpontja A fenti költség-haszon elemzés egyértelmű bizonyítékul szolgál arra, hogy az euró bevezetésének mind számszerűsíthető mind pedig nem számszerűsíthető előnyei bőven meghaladják azok negatív következményeit, illetve az esetlegesen felmerülő sokkokat hazánk minimálisan is megfelelő szinten képes kezelni, így a válasz egyszerűnek tűnik minél előbb annál jobb. Ugyanis minden egyes eltelt évvel hazánk plusz növekedési többletről mond le. (Csajbók, Csermely 1999) 13

14 A helyzet azonban sajnos ennél árnyaltabb, a csatlakozáshoz szükséges nominális konvergencia-kritériumok elérése reálisgazdasági költségekkel járhat, amelyeket az is jelentősen befolyásol, hogy ez a folyamat milyen időintervallum alatt megy végbe. Az inflációra és a költségvetési hiányra vonatkozó költségvetési maastrichti kritériumok gyors teljesítése problematikus lehet. Azonban a mostani eurózóna tagországok között is jó néhányat találunk, melyek fiskális alkalmazkodása szintén gyorsan és rövid idő alatt ment végbe, és az utólagos elemzések alapján nem járt jelentős reálgazdasági következményekkel. Amennyiben az ország mégis úgy határoz, hogy a közös valuta bevezetését egy későbbi időpontra halasztja annak három fő következményét kell figyelembe venni. Az első a pénzügyi politikára gyakorolt hatások, ugyanis már az EU csatlakozással is megjelent jó néhány kötelezettség. A második ilyen a spekulatív tőkeáramlásoknak való kitettség növekedése, különösen a jelenlegi időszakban, azaz EU tagországként, de kívül a valuta unión. A harmadik pedig a monetáris unióba való belépés elhalasztásának a dezinflációs program hitelességére gyakorolt hatása. A kritériumoknak nemcsak az eurózónához való csatlakozás miatt vagyunk kénytelenek eleget tenni, hanem már az EU-hoz való csatlakozás pillanatában vállaltuk ezek betartását, a Szerződés aláírásával (Csajbók és Rezessy, 2005). A későbbiekben tárgyalt Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében azoknak az országoknak, melyek az EU-tagállamai, de még nem csatlakoztak a monetáris unióhoz konvergencia programot kell benyújtaniuk a Tanácshoz és az ebben meghatározott ütemben el kell érniük a referencia értékeket. Az euróövezeti csatlakozás közeledte növeli a spekulatív tőkebeáramlés mértékét, illetve a már korábban csatlakozott tagországok esetében is megfigyelhető konvergenciajáték erősödését válthatja ki. Azonban mint, ahogy azt 2008-ban is tapasztalhattuk a befektető bizalomban (Kohn, 1998) (akár külső okból következő) történő gyors változás megfordíthatja a tőkeáramlás irányát és drasztikus következményekkel járhat, illetve leértékelődéssel. 14

15 Az euró mihamarabbi bevezetését indokolja az is, hogy ezáltal az említett időszak (EU-ba való belépés és euróövezeti csatlakozás) közötti időszak a minimumra csökken, ami a spekulációnak leginkább teret engedő időszak. Az efféle volatilis tőkeáramlás a forint árfolyamára is erősen kihat és abban is drasztikus ingadozásokat eredményezhet. Egy hiteles csatlakozási program az árfolyam alakulását is stabilizálhatja, a nemzetközi tapasztalatok ugyanis azt mutatják (Csajbók, Csermely 1999), hogy a belépés időpontjának közeledtével az árfolyam-várakozások egyre jobban közelednek a várható konverziós rátához. Az euróövezethez történő mihamarabbi csatlakozás melletti egyik legfontosabb azon tényezők közül, amelyek a konvergencia programot a piaci szereplő szemében hitelessé teszik. A hitelesség kérdése igen fontos tényező, ugyanis komoly a hatása a konvergencia program végrehajtásának reálgazdasági költségeire. Például minél inkább csökkennek az inflációs várakozások egy bejelentett dezinflációs pályára állás következtében, annál hamarabb kerülhet az infláció a meghatározott szintre ezzel csökkentve a dezinflációs folyamat áldozatait. A mielőbbi eurózónához történő csatlakozás célkitűzése egy olyan vég- és támpontot jelent a piaci szereplők számára, amely az ennek eléréséig tartó dezinflációt hitelessé teszi, ezáltal kedvezően hat az inflációs várakozásokra, illetve csökkenti a dezinfláció költségeit, különösen, ha ez a jegybank és a kormány konszenzusos célkitűzése. Azonban sajnos mindennek ellenkezője is igaz, amennyiben a várt végpont elmarad (hazánk esetében ez többször is megtörtént), ekkor azonban a dezinfláció költségei jelentősen növekednek. (Csajbók, Csermely 1999) 15

16 2.5. Államháztartási hiány és költségvetési deficit a Maastrichti kritériumokban A szerződés megköveteli a monetáris unióhoz csatlakozni kívánó országoktól a magas szintű konvergenciát. Ezen követelmény teljesítése az árstabilitáson, a kormányzat pénzügyi helyzetének fenntarthatóságán, az árfolyam stabilitáson és a hosszú távú kamatlábak stabilitásán keresztül mérhető legjobban. Egészen pontosan a szerződésben foglaltak alapján a tagországoknak el kell kerülniük a túlzott költségvetési hiányt. A költségvetésre vonatkozó szabály két kritériumon alapul. Az első az adott ország költségvetési hiánya nem haladhatja meg GDP-je 3%-át adott évben, vagy ha ez mégis megtörténik annak átmenetinek, kivételesnek és a 3%-os küszöbértékhez közelinek kell maradnia. A második kritérium az államadósságra vonatkozik, azaz hogy nem haladhatja meg a GDP 60%-át jelentő küszöbértéket, amennyiben az államadósság mégis az előbb említett szint fölé emelkedik csökkenő tendenciát kell, hogy mutasson, és ennek kielégítő ütemben kell történnie. Továbbá az államadósságra és költségvetési hiányra meghatározott plafonérték mellett a szerződés szabályozza a monetáris finanszírozást. A Bizottság, melynek hatáskörébe tartozik a tagállami költségvetések felügyelete, együttesen a Tanáccsal ítéli meg, hogy fennáll-e a túlzott költségvetési deficit valamely ország esetén. Ennek megítélésekor figyelembe veszik, hogy a költségvetési hiány meghaladja-e az állami beruházások mértékét, illetve minden egyéb releváns faktort, beleértve az ország középtávú gazdasági és költségvetési helyzetét is. Amikor egy adott országban a referencia számokat meghaladó költségevetési hiány alakul ki, akkor a Tanács döntésének értelmében a fennálló helyzetet korrigáló intézkedésekre kell, hogy sor kerüljön. Ennek során az adott tagállamra nyomást gyakorolnak, hogy a megfelelő és hatásos intézkedések meghozatalára kerüljön sor, amelyek a hiány megfékezését kell, hogy eredményezzék. Amennyiben ennek ellenére sem kerül sor a megfelelő intézkedések meghozatalára szankciókat alkalmazására kerülhet sor az euró zóna tagállamaira. A szerződésben említett szankciók között szerepelnek nem kamatozó letétek, illetve esetleges bírságok. 16

17 Azonban a szerződés bizonyos fokú mérlegelési lehetőséget biztosít a Tanács számára a fent említett szankciók alkalmazását, tartalmát illetően, illetve nem szab időbeli korlátokat sem a tagországok számára a lépések meghozatalával kapcsolatban. A számszerű célokat közösen kialakított számviteli kerettel egészítették ki, amely azáltal, hogy egyértelmű számviteli szabályokat szab, növeli a költségvetési sarokszámok átláthatóságát és összehasonlíthatóságát, illetve meggátolja, hogy az egyes országok törvényalkotói stratégiai előnyt kovácsolhassanak az adott ország valós gazdasági helyzetének eltitkolásából. Emellett szintén növeli a megvalósíthatóságot és kiadások, költekezés ellenőrizhetőségét. (Buti és Giudice, 2002) 17

18 3. A Stabilitási és Növekedési Paktum áttekintése 3.1. A Gazdasági és Monetáris Unióban (EMU) fennálló pénzügyi szabályozás oka A Gazdasági és Monetáris Unió, amely egy monetáris integráció fiskális unió nélkül erős makroökonómiai stabilitási kritériumokra épült. A Maastrichti szerződés egyértelműen rendelkezik egy független monetáris hatóság fölállításáról az Európai Központi Bankról (ECB) melynek elsődleges feladata az árstabilitás megőrzése és a monetáris politika alakítása az EMU-n belül, továbbá a megfelelő szabályozás kialakításával biztosítja a költségvetési fegyelmet, mint az eurózóna és az ahhoz való csatlakozás egyik legfontosabb alapkövét. Le kell szögeznünk, hogy az EMU egy fiskális integráció nélküli monetáris unió. A fiskális szabályozás kialakításában, mind a költségvetési deficit meghatározása és kezelése mind pedig a nemzeti érdekek képviselete komoly szerepet játszott. Mindkét témakör fontos szerephez jutott az EMU költségvetésre vonatkozó struktúrájának kialakítása során. A költségvetési túlköltekezésről és fegyelemről szóló vita különösen fontos egy olyan egységes valutával rendelkező övezet kialakításában, amelyet független államok alkotnak. A túlköltekezés következhet direkt módon, a pénzügyi szervezetek tevékenységéből, vagy indirekt módon az egyes nemzetek közös valutára gyakorolt fiskális politikai döntéseinek következtében. Fontos megemlíteni, hogy amennyiben a tervezettnek megfelelően a kamatlábak csökkenő tendenciát mutatnak az EMU-ban, az könnyen indokolttá tehetné expanzív költségvetési politika folytatását, ami pedig az államadósság gyorsuló felhalmozódásához vezethet az egyes tagállamok esetében. A központi bank (ECB) elkötelezettsége az árstabilitás iránt döntő a fent említett következmények elkerülésében, míg az effajta elkötelezettség a tagállamok részéről maga is a költségvetési magatartás szerves része kell, hogy legyen. (Iván, 2007) 18

19 A legkézenfekvőbb példát a fenti kapcsolatra az árszínvonalról kialakított fiskális elmélet szolgáltatja, ugyanis ha a kormányzati fizetőképesség nem garantált, akkor a monetáris szervezetek önmagukban képtelenek befolyásolni az árszintet, tehát a költségvetési szabályozásnak biztosítania kell, a költekezés ésszerű szabályozását, illetve a központi bank funkcionális függetlenségét. Az újonnan megalapított központi bank védelme a fegyelmezetlen EMU tagállamok felől érkező nyomással szemben különösen nagy jelentőséggel bír. A tradicionálisan szigorú és megfontolt költségvetési politikát folytató országok hangot adtak véleményüknek, mely szerint a központi bankot komolyan meg kell óvni az ilyen behatásoktól itt érdemes kiemelni Németországot, amely ez egyik szószólója volt a felvetésnek. Az EMU szerkezete és a felállított szabályok jelentették és jelentik a biztosítékot arra, hogy csak azok az országok csatlakozhatnak az övezethez, és csak akkor ha a legfontosabb mutatóik bizonyítják a csatlakozáshoz elegendő költségvetési fegyelmet. A külső kényszer, melyet a nemzetek fölötti egyezmény jelentett, hasznosnak bizonyult az EMU-ba való belépésre való felkészülés során. A nyolcvanas évek második felében kibontakozó gyors növekedés és kedvező gazdasági környezet ellenére néhány EUtagállam továbbra is súlyos fiskális egyenlőtlenségekkel nézett szembe. A folyamatosan halmozódó államháztartási hiány hatására, a jellemzően gyenge költségvetési fegyelemmel rendelkező országok is felismerték a fenntartható fiskális egyensúly visszanyerésének szükségességét. (Buti és Giudice, 2002) A megfontolt költségvetés eléréséhez kétféle fiskális szabályozási módot irányoztak elő: 1. Számszerű célok, azaz korlátozások életbe léptetése a belföldi fiskális politikában, melyek mérése és ellenőrzése az általános fiskális mutatószámokon keresztül történik (költekezés, hitelfelvétel, adósság). 2. A költségvetési intézmények reformja a felelősségteljes fiskális magatartás elérése érdekében. 19

20 A számszerű célok keretében kialakításra került egy állandó korlátozás a költségvetési politikát illetően azáltal, hogy számszerűen követelményeket állítottak, amelyeket teljesítése kötelező, illetve a költségvetési változók esetén plafonértéket határoztak meg. A meghatározott számszerű célok visszatartó ereje és korlátozó hatása, annak a függvénye, hogy az adott indikátor milyen mértékben fedi le a kormányzati szektort, azaz mennyire kiterjedt, illetve attól, hogy milyen küszöbérték kerül meghatározásra, mennyire szigorú a küszöbérték. A számbeli célok és a költségvetési intézmények reformja könnyen tűnhet egymás alternatívájának a költségvetési fegyelem kialakításában és a megfontolt gazdálkodás és költségvetés megteremtése érdekében, ám ezek nem zárják ki egymást, sőt gyakran párhuzamosan alkalmazzák őket. Az EMU esetében egyértelmű a számbeli korlátozások elsőbbsége, de az ügyrendi reformok alkalmazása is igen fontos szerephez jut a költségvetési korlátok betartásában és betartatásában júniusi amszterdami európai uniós csúcstalálkozón került elfogadásra a Stabilitási és Növekedési Paktum (angol nevén Stability and Growth Pact azaz SGP) a szakdolgozatomban a továbbiakban a paktumra történő utalásoknál többnyire az SGP betűszót használom. Célja az Európai Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) megteremtéséhez szükséges költségvetési fegyelem megteremtése, illetve az Európai Árfolyam mechanizmus (ERM II.) bevezetése, amely az euró bevezetésének előfeltétele. (Buti és Giudice, 2002) 3.2. Az egyezmény által állított kritériumok: - A költségvetési hiányt 3%-ban maximalizálja (magában foglalva a települési és regionális költségvetéseket is) - Az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át 20

21 A Paktum tartalmazza a Maastrichti szerződésben meghatározott elvek gyakorlati alkalmazását, illetve a pénzügyi fegyelem megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, mely szavatolja a közös valuta védelmét. A monetáris unió tagországai stabilitási programot, míg az eurózónán kívüli EU-tagállamok konvergencia programok kidolgozására kötelezettek. Az SGP két jelentősebb részre osztható, az első a megelőző vagy prevenciós pillér, melynek célja a költségvetési felügyelet erősítése, illetve a gazdaságpolitikai intézkedések összehangolása, illetve ellenőrzése. (Filipek és Schreiber, 2010) A másik jelentős pillére visszatartó jellegű, melynek célja a Maastrichti szerződés által meghatározott túlzotthiány-eljárás felgyorsítása és pontosítása. Az június 17-i Resolution of the European Council egyértelmű politikai irányelveket jelöl ki az SGP szigorú és időben pontos végrehajtása érdekében, kifejti az érintett szervezeti egységek kötelezettségeit (a Tanács, a Bizottság és a Tagállamok). (Fischer, Jonung és Larch 2006) A fiskális problémák kialakulását megelőzni kívánó pillér Míg a Szerződés komoly hangsúlyt fektet a kritériumok be nem tartása esetén életbelépő szankciókra és büntetésekre, addig a Paktum a túlköltekezés megelőzésére koncentrál, hogy minél ritkábban kelljen a lent említett szankciókat életbe léptetni. Annak érdekében, hogy a nemzeti költségvetések folyamatos vizsgálatát és az esetlegesen felmerülő kockázatok korai azonosítását és értékelését megkönnyítse, az SGP, azon tagállamoknak, amelyek már bevezették a közös valutát stabilitási programok benyújtását, míg az Európai Unió azon tagállamainak, melyek még nem vezették be a közös valutát konvergencia programok benyújtását teszi kötelezővé. Vizsgálatom egyik fontos tárgyát képezi a es Magyar nemzeti reformprogram, amely alapjául szolgál Magyarország jelenlegi konvergencia programjának. Véleményem szerint a megelőző pillér hatása hazánkra nézve pozitív, ugyanis kötelező konvergencia program készítése és az SGP által előírt kritériumok teljesítése közelebb viszi Magyarországot a költségvetési egyensúly kialakításához és stabil növekedés és versenyképesség megteremtéséhez. 21

22 Ezen programok nyilvánosak, illetve tartalmazniuk kell középtávú előrejelzést a költségvetési egyensúly kialakítására és fenntartására. Szintén tartalmaznia kell a korrekciós utat, illetve a költségvetési és más gazdasági intézkedéseket, melyek szükségesek a kitűzött cél eléréséhez. A programoknak ki kell térniük a megelőző, az aktuális és legalább az elkövetkezendő három évre, illetve szintén ki kell térniük a hosszú távú fenntarthatósági kérdésekre is. A fent említett programok jelentik a Paktumban foglalt ellenőrzési folyamat kulcsfontosságú részét. Átlátható keretet biztosítanak az EU szintű folyamatos pénzügyi ellenőrzéshez és ekképpen lehetőséget biztosítanak a költségvetési eredmények és intézkedések országokon átívelő értékelésére. Ebben az értelemben különös figyelem jut a programokban középtávon meghatározott költségvetési célkitűzésektől való jelentékeny eltéréseknek. Amikor jelentős csúszást észlelnek a programban célként megjelölt számokhoz képest, a Tanács előzetes figyelmeztetést bocsájt ki, illetve ajánlást tesz, melyben sürgeti az érintett tagállamot a szükséges kiigazító intézkedések meghozatalára. A benyújtott programok vizsgálata során a Tanács figyelembe veszi minden egyes tagállam lényeges gazdasági jellemzőit, illetve azok gazdasági ciklikusságát. (Filipek és Schreiber, 2010) Visszatartást szolgáló pillér A SGP rendelkezéseket foglal magában, hogy a Maastrichti szerződés által meghatározott túlzotthiány-eljárást felgyorsítása és pontosítása, azzal a céllal, hogy megakadályozza a túlzott mértékű államháztartási hiány kialakulását, illetve ha mégis előáll, támogassa annak gyors korrekcióját. Meghatározza, hogy amennyiben a hiány mégis meghaladja a GDP 3%-át az nem feltétlen minősül a kritérium megszegésének, illetve hogy milyen körülmények esetén tesznek kivételt és a tartós hiánytúllépés esetén alkalmazandó szankciókat. Magyarország számára ezen korlátozások teljesítése szintén az egyik alapja lehet egy stabil növekedési pályára állásnak és ez együttesen a visszatartó pillér okozta külső kényszerrel segít a helyes költségvetési magatartás kialakításában és fenntartásában. 22

23 A kivételre lehetőséget adó záradék, akkor alkalmazható, ha a megengedettnél magasabb hiány a következő okokból áll elő: - Váratlan esemény következik be, amely az adott tagország hatáskörén kívül esik, és komoly hatással van az államháztartás pénzügyi helyzetére. - Súlyos gazdasági visszaesés esete. A gazdasági visszaesés, mint lehetőség csak akkor számít kivételnek, ha a reál GDP éves visszaesése eléri a legalább 2%-os szintet. A 2%-nál kisebb éves reál GDP szűkülés mindazonáltal tekinthető kivételnek, abban az esetben, ha a gazdasági visszaesés nagy hirtelenséggel áll elő, illetve ha a felhalmozódott veszteség a korábbi időszak következtében fordul elő. Az Európai Tanács egyetértett azzal, hogy bármely olyan esetben, amikor a gazdasági visszaesés súlyosságának mérlegelésére kerül sor, a tagállamnak legalább 0,75%-os reál GDP visszaesést kell elszenvednie éves szinten, illetve hogy a tagállamok kötelezik önmagukat, hogy ezzel a klauzulával csak valóban súlyos recesszió esetén élnek. (Filipek és Schreiber, 2010) Véleményem szerint a fenti mentesítő klauzulák hatása igen komoly, ugyanis például hazánk belépése óta folyamatosan sikertelen az költségvetési hiány teljesítésében és csak az alábbi klauzulák jelentenek kibúvót a szankciók alól. Hazánk példája nem egyedi számos igen befolyásos ország, mint például Németország vagy Franciaország, rendszeresen kerül túlzotthiány-eljárás alá. A GDP 3%-át meghaladó költségvetési deficit, akkor tekinthető átmenetinek, ha a Bizottság által nyújtott előrejelzés alapján a hiány várhatóan a küszöbérték alá esik a váratlan esemény vagy a súlyos gazdasági recesszió elmúlta után. Tehát az fenti klauzula csak akkor tekinthető kivételes feltételnek, amennyiben a fentiek valamelyike teljesül. Az SGP nem határozza meg pontosan, hogy mit jelent a GDP 3%-os küszöbértékéhez közeli hiány, feltehetőleg azért, mert egyetlen tagállam sem szándékozta előre eldönteni, milyen deficit lenne elfogadható, az euró övezeti tagság elnyeréséhez. Az SGP rövid időt szab a túlzott hiány eljárások lefolytatására, hogy gyors döntés születhessen a valóban fennálló túlzott költségvetési hiány esetén. Végül a SGP pontosan meghatározza a tartósan túlzott költségvetési deficittel rendelkező euró övezeti tagországokkal szemben alkalmazható szankciók fajtáját és mértékét. 23

24 A szankció alá vont ország, az első évben köteles nem kamatozó letétet tenni, amely két részből áll össze; az első fix rész megegyezik a GDP 0,2%-ával, míg a változó rész egyenlő a GDP 3%-aával és tényleges költségvetési hiány közötti különbség egy tizedével, azonban a GDP 0,5%-ban meghatározott plafon megállapításra került. A fix összetevő célja, hogy az egyes államokat általában véve elriassza a túlzott hiány előidézésétől, míg a változó rész célja egyértelműen, hogy limitálja a deficit 3% fölé eső részét. Minden ezt követő évben, amíg a szankcióról szóló döntés nem kerül visszavonásra, csak a változó rész kell befizetni. További szabály az is, hogy amennyiben a túlzott hiány két éven át fennáll az előlegből bírság lesz, azaz elveszik az ország számára. Mindazonáltal szankciók alkalmazására még nem került sor. (Filipek és Schreiber, 2010) 3.3. Stabilitási és Növekedési Paktum értékelése Míg a Stabilitási és Növekedési Paktum az első időszakot tekintve sikeresnek tekinthető, egyre gyakrabban lehetett kritikus hangokat hallani a paktummal kapcsolatban, ugyanis jó néhány ország túlzott deficittel rendelkezett és a tendencia sajnos ellentétes a kívánatossal, azaz az éves költségvetési hiány inkább nőtt évről évre, mint sem csökkent volna november 25-én a Tanács felfedezte, illetve vizsgálat alá vonta Németországot és Franciaországot, ugyanis esetükben fennállt a túlzott deficit, azonban a kezdeményezés elhalt, ugyanis a túlzotthiány-eljárást felfüggesztették, mivel a tanács nem vállalta ajánlás kibocsájtását, amelyben határidőt szab az egyensúlytalanság helyreállítására. Amennyiben a Tanács mégis megtette volna ezt a lépést, Németországnak és Franciaországnak a fent említett szankciókkal kellett volna szembenéznie az ajánlásban rögzített dátum be nem tartása esetén. Mivel mindkét ország vállalta az egyenlőtlenségek kiigazítását a Tanács a túlzott deficit eljárás további folytatását szükségtelennek ítélte. Azonban a döntés háttere inkább politikai, mint sem gazdasági, ugyanis Németország, Franciaország, Olaszország és mindannyian olyan befolyásos tagországok, melyeknél fent állt a túlköltekezés, így könnyen érthető, hogy mi indokolta szavazatukat, amely a vizsgálat befejezését irányozta elő. 24

25 Az SGP 2005-ös reformja A Tanács és a tagállamok között folyó egy évnyi SGP-ről folyó intenzív vitát követően a Tanács végül 2005-ben módosította a paktumot. A reform nem érintette a Maastrichti szerződés sarkalatos pontjait, mint például a 3%-os hiány és a 60%-os költségvetési plafont. Ehelyett módosították az 1466/97-es számú rendeletet, melynek értelmében nőtt és megerősödött a tagállami gazdaságpolitika összehangolása és felügyelete (a paktum megelőző pillére), illetve szintén megerősítették a túlzott hiány eljárást (visszatartó pillér). (Filipek és Schreiber, 2010) Az eredeti Stabilitási és Növekedési Paktum legnagyobb hibája az volt, hogy túl nagy hangsúlyt fektetett a rövidtávú formális kritériumokra és figyelmen kívül hagyta a mögöttes gazdasági szituációt, a közép és hosszú távú pénzügyi helyzet fenntarthatóságát. Válaszul az előbbi kritikára a reform során előtérbe került a ciklikusan kiigazított költségvetési egyensúly figyelembe vétele egy adott ország költségvetési helyzetének megítélésében, illetve annak eldöntésében, hogy az adott ország túlzott hiánnyal rendelkezik-e. A másik legfontosabb változás a középtávú célkitűzések meghatározása és figyelembe vétele t megelőzően az egyensúlyi helyzethez közeli vagy aktívummal rendelkező költségvetés volt az elvárás minden tagállammal szemben, tekintet nélkül az adott ország specifikus gazdasági helyzetére, kivéve persze a fent említett kivételi záradékokat. A reformot követően minden egyes tagállamnak lehetősége nyílt a maga középtávú gazdasági célkitűzéseinek kialakítására és prezentálására a stabilitási és konvergencia programokon keresztül, melyeket a Tanács vizsgál és értékel. Ideális esetben ez arra szolgált, hogy lehetővé tegye az adott tagállam számára olyan költségvetés kialakítását és beterjesztését, amely számításba veszi a hosszú távú költségvetési egyensúlyt annak kialakításának költségeivel és ráfordításaival együtt a strukturális reform, állami beruházások és garanciális kötelezettségek terén. 25

26 A reformon átesett SGP nagyobb hangsúlyt fektet a költségvetési és fiskális egyensúly hosszú távú fenntarthatóságára azáltal, hogy az országok számára lehetővé tette a középtávú célkitűzésektől való eltérést, hogy az adott ország reformja pozitív hatásaként a hosszú távú fiskális egyensúly növelhető legyen. Véleményem szerint az adósságra vonatkozó kritérium szintén problematikus. A Maastrichti szerződés előírja az országok számára, hogy a GDP kevesebb, mint 60%-a lehet az államháztartási hiány maximuma, illetve az eredeti SGP nem tisztázza egyértelműen, hogyan kell ezt a kritériumot alkalmazni. Sajnos a Tanács nem tudott megállapodni, egy új mennyiségi meghatározásban, amely értelmében számosítható és egyértelműen meghatározható lenne, hogy mit jelent a megfelelő mértékű csökkenés és a referencia értékhez megfelelő ütemben való közelítés. (Fischer, Jonung és Larch 2006) A kiigazítható (visszatartó) pillér reformja nagyobb rugalmasságot biztosít a túlzott hiány eljárás végrehajtásához. A súlyos gazdasági visszaesés meghatározását (kitételét) fellazította a jövőbeni potenciális növekedés érdekében a védett időszakban elfogadható nagyon lassú vagy negatív reál GDP növekedés vagy a felhalmozott veszteség. Az egyéb lényeges tényezők körét, melyeket mindenképpen figyelembe kell venni mielőtt egy országot túlzott hiány eljárás alá vonnak, szintén kibővítették. A reformot követően ezen tényezők közé tartozott a gazdasági ciklikusság, potenciális növekedés, állami beruházások, adósság fenntarthatósága, államháztartás állapota, illetve a hosszú távú versenyképesség és innováció. Magát a túlzott hiány eljárás folyamatát kevéssé érintette a reform. A változás mindössze a kiigazításra adott határidőt érintette, egy évről a Tanács által a korrekcióhoz szükségesnek ítélt időtartamra. A folyamat továbbra is a Tanácstól érkező nyomáson és nem pedig automatikus szankciókon nyugvott. Annak érdekében, hogy a Tanács mérlegelési lehetőségeit növeljék, arra az esetre, hogyha egy újabb balszerencsés francia vagy német helyzet állna elő, a reform lehetővé tette a Tanács számára, hogy felülvizsgálja ajánlásait, amennyiben a költségvetésre ható jelentős kedvezőtlen következményekkel járó váratlan gazdasági esemény következik be. 26

27 A világgazdasági válság kitöréséig, úgy tűnt, hogy az SGP reformja sikerrel jár. Minden ország jó úton haladt középtávú céljai teljesítésével és többségük elérte a költségvetési egyensúlyt, vagy akár a költségvetési többletet. Utólag bebizonyosodott, hogy ez mindössze a ingatlanpiaci buborékból származó többletbevételek eredménye volt. Fontos megemlíteni, hogy azok az országok, amelyek a világgazdasági válságot megelőzően is a folyó fizetési mérleg hiányával küzdöttek, ben tapasztalták meg a legsúlyosabb nehézségeket. (Anthony Annett, Jörg Decressin, és Michael Deppler, 2005) Az euró zóna a válság idején, államadóság és költségvetési hiány Nem könnyű megítélni az SGP teljesítményét csupán a kormányzati költségvetésre alapozva, ugyanis az országok jelentős része relatíve magas növekedést könyvelhetett el között és negatív GDP bővülést között. Habár a fentiekben vázoltak alapján kitűnik, hogy az SGP a kezdeti időszakban korántsem teljesített tökéletesen az eredmények mégis bizakodásra adtak okot. (Győrffy, 2010) A legnagyobb eredmény (az egyik legfontosabb célkitűzés is egyben) a hitelesség. A reformot elfogadását követően azonnal túlzott hiány eljárás alá vonták Németországot, Olaszországot, Franciaországot, Görögországot és Portugáliát. Ez tekinthető a megreformált SGP első komoly tesztjének, és ennek értelmében szankciót vagy bírságot kellett volna kiszabni az ismételt szabályszegőkre januárjára mind az öt előbb említett ország ellen indított eljárást hatályon kívül helyezte a Tanács és így egyetlen ország ellen sem folyt aktív túlzott hiány eljárás. Sajnálatos módon a gazdasági válság a későbbiekben még súlyosabban érintette az európai uniós tagállamok költségvetéseit re Franciaország, Spanyolország, Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Olaszország, Írország, az Egyesült Királyság, Hollandia, Ausztria, Portugália, Szlovénia és Szlovákia a tanács döntése értelmében túlzott költségvetési hiánnyal küzdött, Finnország pedig 2010 első negyedévében szintén ilyen helyzetbe került. (Filipek és Schreiber, 2010) 27

28 A válság során igen nagy volt az eltérés az adott országok valós teljesítménye és a között, ahogyan a piac értékelte és érzékelte teljesítményüket és államháztartásuk fenntarthatóságát, a piaci véleményt az eltérő kötvényhozamokon és CDS papírok díjain keresztül lehet a legjobban lemérni. Görögország és Portugália kettő a gazdasági válság által legjobban sújtott EU-tagállamok közül, azonban a válság kitörését megelőzően a két említett ország rendelkezett a legmagasabb hiánnyal. A közkiadások és a bérek növekedési üteme messze meghaladta a termelékenység növekedését, amely a versenyképesség romlásához vezetett. Ami még ennél is aggasztóbb volt, hogy 2009-ben az előrejelzésekhez képest a görög kormánynak módosítania kellett a javuló költségvetési hiányra szóló várakozásokon. Ekképpen nem meglepő, hogy amikor a gazdasági válság igazából elérte Görögországot és Portugáliát, nem maradt hely a manőverezésre, habár ha az SGP a válságot megelőzően szigorúbb lett volna, akkor ez a szituáció elkerülhető lett volna. (Győrffy, 2010) Annak ellenére, hogy Görögország és Portugália az euró zónához történt csatlakozást követően szinte minden évben túllépte a 3%-os és 60%-os plafonértéket, a Tanács sosem szabott ki szankciót vagy büntetést rájuk. A Tanács 2007-ben hatályon kívül helyezte a Görögország ellen indított túlzott hiány eljárást, annak ellenére, hogy a hiány továbbra is 3% fölött maradt, illetve 2006-ban hatályon kívül helyezte a Portugália ellen indított túlzott hiány eljárást, annak ellenére, hogy a hiány 2,6% volt, míg az államháztartási hiány meghaladta a 60%-ot. (Filipek és Schreiber, 2010) Spanyolországra és Írországra szintén komoly csapást mért a gazdasági válság, szemben azonban Görögországgal és Portugáliával, államháztartásuk 2007-et megelőzően majdnem, hogy feddhetetlen volt az SGP szabályainak értelmében. Spanyolországot és Írországot a legmagasabb költségvetési többlettel és legalacsonyabb államháztartási hiánnyal rendelkező országok között tartották számon. Mi több GDP növekedésük ütemük az euró zóna átlagának háromszorosa volt. Éles ellentétben a válságot megelőző növekedési időszakkal, amely a fentiek értelmében kiemelkedő volt, az elmúlt több mint két év összeomlása Spanyolország és Írország gazdasága esetében két számjegyű munkanélküliségi rátát és költségvetési hiányt eredményezett. 28

29 Az egyik legfontosabb megállapítás, amit az EU-tagállamok válsággal kapcsolatos intézkedéseiből és lehetőségeiből levonhatunk, az az hogy azon országok, amelyeket a válság stabil költségvetési pozícióban ért erős anticiklikus lépésekre voltak képesek a válság hatásainak tompítására, míg mint például Magyarország, amelyet éppen egy restrikciós időszakban ért el a gazdasági világválság sokkal nehezebben tudott lépést tartani a megváltozott környezettel és több makrogazdasági mutatója gyorsan romlott és jelentős mértékben. (Győrffy, 2010) A reformon átesett SGP vegyesen teljesített a válság hozta körülmények között és nehéz megítélni a súlyos gazdasági világválság utóhatásai között, habár néhány előremutató megállapítást levonható az eredeti változathoz képest. Az SGP politikai hitelesség terén mindenképpen fejlődött. Mindazonáltal a folyamatosan szabályt szegő országok félelme és fenyegetettsége a szankcióktól és a büntetésektől a legjobb esetben is csak gyengének tekinthető, mivel a Tanács soha egyiket sem rótta ki ténylegesen. A túlzott hiány eljárás felgyorsult és rugalmasabbá vált, mindazonáltal, megmaradt az utólagosság szemben a megelőző megközelítéssel a hiány tekintetében. Végül az államadósság kritériumának szerepe a paktumban változatlan maradt, azaz továbbra is bizonytalanságra adott okot. Az elmúlt években a túlzott hiány eljárás folytatólagosan szinte figyelembe se vette az államadósság arányát. Például 2008-ban az Olaszország ellen indított túlzott hiány eljárást hatályon kívül, helyezték, annak ellenére, hogy az ország adósság állománya további 3 százalékponttal emelkedett a GDP 106,1%-ra. (Filipek és Schreiber, 2010) Habár az államadósság kritériuma kiemelkedő szerephez jut az adott ország középtávú célkitűzéseinek megítélésében, ezen kívül a deficit kritérium továbbra is merev. Érezhető, hogy komoly ellentmondás feszül a SGP-ben foglalt fenti kritériumok tekintetében, ugyanis értelmetlennek tűnik, hogy egy bizonyos ország a maga 3,1%-os költségvetési hiányával kénytelen alávetni magát a túlzott hiány eljárásnak, míg egy másik, elkerüli azt 3%-os költségvetési hiánnyal. 29

30 Általánosságban megállapítható, hogy az országok, jó és kiemelkedő költségvetési sikerei, a válságot megelőzően főként a pótlólagos forrásoknak volt köszönhető között az adójövedelmek váratlanul dinamikusan emelkedtek az euró zóna országainak többségében. Amikor megvizsgáljuk ennek a bevételi formának a természetét, felfedezhető, hogy ez a folyamat csak tovább rontotta a tagállami költségvetési struktúrát a válság kitörését követően. Azok az országok, melyek váratlan pótlólagos jövedelemhez jutnak, adott időszakon az eredeti tervezettnél többet költekeznek. Azonban ez a fajta a pro-ciklikus magatartás önmagában nem magyarázza az összes eltérést. Görögország és Portugália támadta a legkeményebben az SGP-t, illetve 2009 után mindkét ország szörnyű helyzetbe is került, viszont Spanyolország és Írország a válságot megelőzően az SGP szempontjából az egyik legjobban teljesítő országok voltak, azonban a válság kitörését követően nekik is jelentős hiánnyal és növekvő ország kockázattal kellett számolniuk. Ez alapján feltételezhető, hogy a látszólagosan fenntartható államháztartás önmagában kevés, hogy előmozdítsa, illetve megteremtse az egészséges gazdálkodást és stabilitást az egységes valuta övezetben. (Filipek és Schreiber, 2010) Út egy jobb Stabilitási és Növekedési Paktum irányába A gazdasági világválság ráébresztette az euró zónát, hogy a költségvetési fegyelem, miért is ilyen fontos. Az is bebizonyosodott, hogy a piac önmagában nem bünteti, torolja meg a fiskális kicsapongást. Az nem jelenthető ki, hogy a piac nem büntet, azonban mint azt Görögország esete is bebizonyította, amely ország magas árat fizetett a növekvő költségvetési hiányért és államadósságért, azonban a negatív hatások már túl későn jelentkeztek. Idővel a CDS díjai emelkedésnek indultak, megfelelően Görögország bizonytalan helyzetének, és végül az adósságállomány már kezelhetetlenné és fenntarthatatlanná vált külső segítség nélkül. 30

31 Amíg a görög válság emléke élénken él a fejekben megvalósítható lenne az SGP egy újabb reformja. Az időhatékonyság és a politikai megvalósíthatóság érdekében, a reformoknak ideális esetben a paktum legnagyobb hiányosságaira kell, hogy irányuljon, anélkül, hogy szükségessé tenné a szerződés módosítását. Amint azt fentebb említettem a paktum egyik legnagyobb hiányossága, hogy képtelen támogatni a anticiklikus magatartást a gazdasági válság időszakában, és hogy teljes mértékben az államháztartásra koncentrál. A fiskális szabályozás egyik legfontosabb célja, a kormányzat hitelességének növelése, a rugalmasság megőrzése mellett. A megfelelő pénzügyi szabályozás két legfontosabb tulajdonsága egyrészt, hogy határozott és átlátható és optimális költségvetéssel rendelkezi, másrészt, hogy amennyiben a kormány eltérni szándékozik ettől az ideális költségvetési irányvonaltól, az költséges legyen számára. Ezt két fő módon lehet elérni, az egyik a számokon alapuló szabályozás a másik pedig a folyamatok szabályozása. A számszerű alapon történő szabályozás esetén az állami költségvetés elé szigorú deficit kritériumokat állítanak. Sajnos, mint ahogy az bebizonyosodott ez főként a pro ciklikus politikai magatartást erősíti, ugyanis a gazdasági fellendülés időszakában, egyszerűen teljesíthető kritériumokat szab az országok számára, míg a gazdasági visszaesés idején csökkenti a manőverezés lehetőségét. A folyamati szabályozás szigorú jelentési és átláthatósági követelményeket állít annak érdekében, hogy az ideális költségvetéstől való eltérés hatása komoly legyen az adott kormányzat megítélése és hírneve szempontjából, mindkét szabályozás hatékonysága igen változó. Például a tradicionálisan magas hiánnyal küzdő országokra, a folyamati szabályozás révén ható további hírnév vesztés hatása vajmi kevés. A Stabilitási és Növekedési Paktum a kettő módszer keveréke. A hiány és adósság kritériumai számbeli megkötések, míg ezek betartásának kikényszerítése, teljes egészében a politikai elkötelezettségtől és a hírnév vesztés kockázatától függ. Az adott ország megítélését érintő veszteség hatása nagyon változó. (Orbán és Szapáry, 2004) 31

32 A Stabilitási és Növekedési Paktumról szóló rövid áttekintés során bemutattam, a paktum megalkotásának folyamatát, illetve az eddig lezárult reformintézkedéseket. Az euró zóna legsúlyosabb problémája a globális gazdasági válság kitörését megelőzően az egyenetlen fiskális politika volt. A válság kitörése után ez csökkentette az euró zóna országainak manőverezési lehetőségeit annak érdekében, hogy megküzdhessenek a bevételek súlyos visszaesésével, növelte a pénzügyi szektor közpénzekből való megsegítését 2008 után, illetve jelentős ösztönző kiadások utáni igényt 2008-at követően. A megoldást nem feltétlenül az euró zóna intézményi környezetének radikális újragondolása jelenthetné, ehelyett érdemes lenne, ha az SGP a középtávú célok tekintetében figyelembe venné a jelentős külső körülmények hatására felmerülő egyenlőtlenségeket. Kiderült, hogy azok az országok, melyek számára a nemzetközi piacról való hitelfelvétel a legnagyobb mértékben drágult 2008-at követően, rendelkeztek a legnagyobb folyó fizetési mérleg hiánnyal a korábbi években. Szintén szükség lenne a korrekciós pillér szankcionálási lehetőségének tényleges alkalmazására a jövőben, mert ahogy az bebizonyosodott a mindössze papíron szereplő lehetőség a szankciókra és büntetésekre nem jelentett elegendő visszatartó. A gazdasági válság bebizonyította, hogy azok az euró zóna tagállamok, melyek megsértik az SGP-t és ennek következtében likviditási vagy fizetési problémával néznek szembe, mégis bízhatnak a többi tagország külső segítségében. Tehát egy jobb SGP-nek mindenképp használnia kell a megelőző pillért, hogy korán és időben erélyesen jelezzék a lehetséges problémákat, illetve szükség esetén nem szabad visszariadniuk a kiigazító pillér kínálta fegyelmező lehetőségektől annak érdekében, hogy a jövőben jelentkező recesszió vagy gazdasági lassulás idején elkerülhető legyen a megszorító intézkedések alóli kibúvás az euró zóna tagállamai számára. (Filipek és Schreiber, 2010) 32

33 4. Néhány környező ország és Magyarország eurózónához való csatlakozási esélyei Miután május elsején tíz új tagállam sikerrel csatlakozott az Európai Unióhoz, illetve további kettő 2007-ben; várhatóan minden erejükkel a Maastrichti konvergenciakritériumok teljesítésén és a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozáson lesznek, mellyel lehetővé válik az euró bevezetése. Habár a csatlakozási szerződés nem jelöl ki pontos határidőt a feltételek teljesítésére, Szlovénia 2007-ben, Ciprus és Málta 2008-ban majd pedig Szlovákia 2009-ben már csatlakozott az euróövezethez, a többi újonnan csatlakozott tagállam előtt, azonban még ott áll az utolsó lépés. Így mindenképpen fontosnak tartom megvizsgálni, hogy az egyes új tagállamok közül néhányan miért jártak sikerrel, néhányan pedig annak ellenére, hogy komoly erőfeszítéseket tettek miért nem voltak még sikeresek, illetve hogy egyes tagállamok államok miért maradtak le. A költség-haszon elemzések többsége már korábban rámutatott, hogy hosszú távon az euró bevezetése makrogazdasági szintem mindenképp pozitív hatással lenne az új tagállamok gazdaságára. A közgazdászok többsége általában a makrogazdasági sarokszámok alapján határozza meg, hogy egy adott ország készen áll-e a csatlakozásra vagy sem. Azonban képtelenek azok a politikai folyamatokat hitelesen ábrázolni, illetve megmagyarázni, melyek a makrogazdasági feltételek változásában játszanak szerepet. Ezzel szemben az új tagállamok eurózónához való csatlakozási törekvéseit elemző a politológusok szép számmal szolgáltatnak konstruktív elemzéseket az euro bevezetési stratégiákat illetően, általában a központi bankoknál dolgozó bankárok és a politikai elit között tudás és tapasztalat cserére, illetve az irányelvek és eljárások hatékony átvételére és megvalósítására összpontosítva. Ebben a részben három régiós ország (Csehország, Lengyelország és Magyarország) helyzetének alakulását vizsgálom, az euró bevezetésének lehetőségei tükrében. Ezen ország közül még egyik sem járt sikerrel a közös valuta bevezetésében és mindamellett, hogy hasonló gazdasági és politikai környezetben foglalnak helyet, különböző lépéseket tettek a cél elérésére, így mindenképp érdemesnek tartom párhuzamos vizsgálatukat. 33

34 A költség-haszon elemzések rámutattak, hogy az euro bevezetése pozitív gazdasági hatásokkal járna mindhárom fent említett országra nézve. A meglévő gazdasági eredményekkel, értékek, illetve a központi bank és politikai elit között fennálló általános konszenzus az eurót illetően elegendőnek kellene, hogy bizonyuljon a közös valuta gyors bevezetésére. (Orbán és Szapáry, 2004) 4.1 Magyarország makroökonómiai helyzete a maastrichti konvergencia kritériumok tükrében a visegrádi országok összehasonlítva Az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően Magyarország bizonyult az egyik leglelkesebb tagállamnak az euró mihamarabbi bevezetését illetően. A 2000-es évek elején még 2006 volt a kitűzött céldátum hazánkban, azóta azonban a sorozatosan elbukott céldátumok következtében, hazánk az euró bevezetését illetően nem rendelkezik kitűzött céldátummal. Sajnos a kezdeti lelkesedéssel szemben a csatlakozás évében 2004-ben, Magyarország majdnem az összes konvergencia-kritériumban elbukott, kivéve az államadósságot, mely kissé az előírt küszöbérték alatt volt a maga 57,6%-os értékével. (European Commission 2004; 2008, Eurostat 2010) 2005-ig Csehország szintén azon újonnan csatlakozott európai uniós tagállamok közé tartozott, melyek a legkorábbi euró bevezetésben reménykedhettek. A makroökonómiai mutatószámok tekintetében 2004-ben Csehország egy kivételével az összes Maastrichti kritériumot teljesítette és ez együttesen a cseh kormány gyors bevezetés iránti elkötelezettségével bizakodásra adott alapot. A Cseh Köztársaság teljesítette az inflációs rátára, a kamatlábakra és az államadósságra vonatkozó kritériumot és mindössze a költségvetési deficit haladta meg az előírt szintet. Azonban mint ahogy az később kiderült Csehország az erős kezdeti időszak után nem járt sikerrel a gyors csatlakozás tekintetében. Lengyelország a legnagyobb kiterjedésű és lakosságú ország, amely 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz ben Lengyelország nem teljesítette a konvergenciakritériumokat, igazából a fent említett két ország között állt, a kritériumok teljesítésében óta Lengyelország a szabadon lebegő árfolyam rendszerét alkalmazza. 34

35 A lengyel tisztségviselők célja az ERM II-es rendszerhez való mihamarabbi csatlakozás, az általuk elsőként meghatározott céldátum július 1-je volt, azonban a globális gazdasági válság hatására ezt a dátumot 2009 májusában elhalasztották. A lengyel zloty volatilis volt az január 1. és 2008 júliusa közötti időszakban, azonban inkább emelkedő tendenciát mutatott mintsem csökkenőt, amely megközelítette a 30%-os erősödést. (European Commission 2004; 2008, Eurostat 2010) 3. ábra Magyarország teljesítménye között a konvergencia-kritériumok tekintetében Magyarország referencia érték referencia érték referencia érték Infációs ráta (%) 6,8 2,4 6,0 3,2 4 1,53 Kamatlábak (%) 8,1 6,4 6,9 6,5 9,12 5,9 Államadósság 57, , ,2 60 Költségvetési hiány 6,2 3,0 4 3,0 4,0 3,0 GDP növekedés 4,9 0,6-6,3 Forrás: European Commission (2004; 2008), Eurostat 2010 Mint az a 3. táblázatból látszik, 2004-ben a fent említett államadósságot leszámítva minden más mutató problémás, az infláció mértéke 6,8%, a költségvetési hiány 6,2% és a kamatlábak pedig 8,1%, mind jóval a meghatározott küszöbértékek fölött alakulnak. Sajnos az idő múlásával a helyzet nem változott, ahogy az a 3. táblázatból kiderül. 35

36 Habár a számok időről-időre módosultak, 2 dolog sajnos állandó: a 2006-os év óta tartósan magas költségvetési hiány és hogy Magyarország a Maastrichti konvergencia-kritériumok teljesítésének többségében elbukik. Csehországban 2008-ig igen magas volt a költségvetési hiány azonban ezt követően sikerült 1,5% alá szorítani, ami már a kívánt küszöbérték alatt van ban az inflációs ráta meghaladta a referencia értéket, de ezt kivéve Csehország jól állt a többi kritérium tekintetében: hosszú távú kamatlábak és államadósság. A gazdasági válság kitörése következtében 2009-ben a költségvetési hiány megugrott 6,6%, az államadósság enyhébben, de szintén gyorsan emelkedett egy év alatt (2008-as 30%-os szintről 2009-es 34,4%-os szintre). Összefoglalva a Cseh Köztársaság inkább távolodni látszik a konvergencia-kritériumok teljesítésétől, habár gazdasági válságot megelőzően nem járt messze tőle. (European Commission 2004; 2008, Eurostat 2010) Az árfolyam gazdálkodás tekintetében, Magyarország elfogadta az árnyék ERM II. rendszert avagy a csúszó leértékelést azaz a forint plusz-mínusz 15%-os ingadozási sávban tartását, illetve 3-5%-os inflációs szintet célzott meg 2005-re. (European Commission 2004; 2008, Eurostat 2010) Az árfolyam mozgás kis mértékben meghaladta a kijelölt szintet január 1-je és 2008 májusa között habár a fluktuációt sikerült kiegyensúlyozni második és 2009 első felében a forint fokozatos leértékelődése volt tapasztalható hozzávetőleg 20%-os mértékben. Mi több 2009-ben a GDP 6,3 %-kal csökkent szemben a 2008-as minimális 0,6%-os növekedéssel. (European Commission 2004; 2008, Eurostat 2010) Az árfolyam gazdálkodás területén a Cseh Köztársaság a rugalmas árfolyam mellett döntött és ezt is alkalmazta közel egy évtizedig. Mindazonáltal a cseh korona többékevésbé stabilan teljesített az euróval és más régiós valutákkal szemben (1999 és 2008 közepe között a korona fokozatosan 30%-kot erősödött az euróval szemben). 36

37 Azonban a világgazdasági válság kitörését követően (2008 vége) a fent említett valuta jelentősen leértékelődött mindössze egy három hónapos időszak alatt (2008. október elseje február közepéig) 15%-ot gyengült, majd az árfolyam korrigált és a következő 3 hónapos periódus alatt 6 százalékos emelkedés következett. A korona mélyrepülésével egy időben a 2008-as 2,5 százalékos gazdasági bővülést, 2009-ben 4,8 százalékos szűkülés követte. A globális pénzügyi piacokon kialakuló nehézségek hatására, 2008 nyarán és végén a zloty beszakadt szeptember közepétől június elejéig több mint 25%-ot gyengült re Lengyelország a Maastrichti kritériumok jelentős részének teljesítésében nem járt sikerrel, mindössze az államadósság maradt a 60%-os küszöbértéken belül a maga 50,6%- os értékével. Habár a GDP növekedése szintén lelassult, de továbbra is pozitív maradt 1,7%. (European Commission 2004; 2008, Eurostat 2010) 4.2. A közvélemény és a média hatása az euró bevezetésére Magyarországon összehasonlítva a visegrádi országokkal 2007-ben a magyarok mindössze 49%-a támogatta, hogy az euró fölváltsa a nemzeti valutát, azaz a forintot. Amint az a 4. táblázatból kiderül 2009-ben a magyarok megosztottak voltak az euró bevezetésének kérdésében. A lakosság döntő többsége a valuta váltás kérdésében annak a keresetekre, nyugdíjakra és a személyes megtakarításokra gyakorolt hatására alapozva hozta meg döntését, habár a lakosság csak egy része érezte úgy, hogy megfelelően informált az euróval kapcsolatosan felmerülő kérdésekben. A lakosságon belül, habár csak kis mértékben, de magasabb volt azoknak a száma, akik támogatják az euró minél gyorsabb bevezetését 34% azokkal szemben, akik az euró minél későbbi bevezetését támogatják. A magyar média a másik két hasonló helyzetben lévő régiós országgal összehasonlítva kevésbé koncentrál az euró bevezetésének kérdéseire. A magyar lakosság 83%-a szintén a televíziót jelölte meg első számú információs forrásaként. (Eurobarometer, 2009) 37

38 A média szerepe Csehországban ingadozó, ugyanis nagyban függ a korona/euró aktuális árfolyamától. Amikor az euró jelentősen erősödik vagy gyengül, a médiában teret kapnak az euróval kapcsolatos elemzések és eszmefuttatások, amikor azonban a valuta stabilizálódik a média hajlamos megfeledkezni a témáról, ami ugye nagyban befolyásolja a lakosság álláspontját és tájékozottságát. A másik faktor, amely teret adott az euróval kapcsolatos általános eszmecserére a januári szlovák csatlakozás a közös valutához. A lengyel zloty erősnek bizonyult a világgazdasági válságot megelőzően. Ez a helyzet megnyugtatta a lengyeleket és megelégedésre adott okot, illetve növelte a saját nemzeti valutájukba vetett bizalmat. A világgazdasági válság kitörését követően érezhető volt a lakosság felől érkező nyomás az euró mihamarabbi bevezetése iránt mindhárom országban, különösen a lakosság azon részétől, akik külföldi valutában adósodtak el, ugyanis őket súlyosan érintette a régiós valuták gyors leértékelődése. 4. ábra Magyar közvélemény alakulása Euróval kapcsolatos közvélemény Magyarországon 2009 Lakosság %-a Elégedetlen, hogy a nemzeti valutát az euró váltja föl 38 Elégedett, hogy a nemzeti valutát az euró váltja föl 54 Az euró csatlakozást a lehető legkésőbbi időpontban akarja 24 Az euró csatlakozást a lehető legkorábbi időpontban akarja 34 Jól informált az euróval kapcsolatban 38 Rosszul informált az euróval kapcsolatban 32 Úgy véli, hogy az euró bevezetésének főként pozitív következményei 49 lesznek Úgy véli, hogy az euró bevezetésének főként negatív következményei 37 lesznek Véleményét az euró bevezetésének bérekre, nyugdíjakra és személyes 88 megtakarításokra gyakorolt hatására alapozza Első számú információ forrása a televízió 78 Az euró használta erősíti az emberek Európához való tartozásának érzését 30 Forrás: Eurobarometer (2009) 38

39 A gazdasági válság hatására bekövetkező zloty leértékelődés és volatilitás miatt egyre több lengyel (habár továbbra sem a többség) vált lelkessé az euróval kapcsolatban. Az újonnan lelkesedők jelentős része euróban és svájci frankban eladósodottak közül került ki. Annak ellenére, hogy az euró bevezetésének hosszú távú gazdasági előnyei, messze meghaladják annak negatív hatásait, illetve költségeit Csehország, Lengyelország és Magyarország továbbra is kívül esik az euro zónán. A gazdasági elemzések hasznos betekintést nyújtanak az euró bevezetésével kapcsolatos folyamatokba, habár nem tudják teljes egészében megmagyarázni a nemzetállamok euróval stratégiáját, illetve az ezzel kapcsolatos történéseket. A makroökonómiai elemzések meghatározott szempontokat figyelembe véve (konvergencia-kritériumok teljesítése) pontos dátumot adnak a bevezetésre, de ez nem minden esetben tökéletes válasz. Többek közt nem magyarázza, hogy olyan országok, mint a Cseh Köztársaság és Magyarország, amelyek a 2000-es évek elején nagyon közel álltak a Maastrichti kritériumok teljesítéséhez, egy évtizeddel később miért távolodnak folyamatosan a korábban kitűzött céloktól. Ezzel szemben adott Lengyelország, amely messzebb áll a fent említett küszöbértékek teljesítésétől (vagy legalábbis az évtized jelentős részében messzebb állt), ahol a kormányzat elkötelezte magát a kritériumok mihamarabbi teljesítése mellett. A Lengyelország előtt álló legnagyobb nehézség a politikai konszenzus kialakítása, ugyanis az euró bevezetéséhez alkotmánymódosításra van szükség (!), illetve hogy a lengyel zloty szabadon lebegő valuta, azaz csatlakoznia kellene az ERM II-es rendszerhez és azon belül maradnia két évig. (Eurobarometer, 2009) Fontos megemlíteni, hogy sem Csehországban, sem Magyarországon sem pedig Lengyelországban nem volt meg az egyértelmű politikai konszenzus. Mindhárom országra jellemzőek voltak a belső gondok és harcok. Csehországban az euró gyors bevezetésén 39

40 fáradozó központi bank találta magát szembe Vaclav Klaus-szal, az akkor cseh miniszterelnökkel, aki híres volt euró-szkepticizmusáról. Magyarországon, ahol a 2000-es évek eleji makrogazdasági helyzet inkább feltételezte a gyors euró adaptációt, mint a későit, a kormányzat elszalasztotta életbe léptetni azokat az intézkedéseket, melyek végső soron a garanciát jelentettek volna a monetáris unióhoz történő csatlakozásra. Lengyelország esetében több olyan belső nehézséget találunk, melyek végső soron az euró bevezetését késleltették, de itt is a Lengyel Központi Bank vezetése és az aktuális kormányzat harca és különböző elképzelései jelentették a fő problémát, illetve a korábban említett alkotmánymódosítási kényszer, amely szintén előfeltétele a közös valuta bevezetésének. Magyarország esetében a vizsgált időszakban jelentős harc folyt a két meghatározó politikai erő között, hogy a szavazatok többségét megszerezzék; így gyorsan nőtt a választópolgárok irányába tett ígéretek száma a közvagyon terhére és növekedett elkötelezettség. Ennek az ígéretekkel és ígérgetésekkel teli időszak eredménye a növekvő államadósság és költségvetési hiány lett, amelynek egyértelmű következménye lett Magyarország távolodása a Maastrichti kritériumoktól. Így hazánkban a politikai csatározás hatására kibontakozó felelőtlen ígéretek nagyban hozzájárultak az ország távolodási pályára állásában. 5. A magyar gazdaság alakulása

41 A szocializmus évei alatt a gazdaságpolitika teljesen más elvi alapokon állt, mint napjainkban, azonban a tervgazdaság hatására a nyolcvanas évekre a gazdasági teljesítmény hektikussá vált, illetve csökkenő pályára állt, ennek legfőbb okai: a csökkenő teljesítmény, értékesítési gondok, jövedelmezőség romlása, költségvetési hiány; így a rendszerváltozás elkerülhetetlennek tűnt. A rendszerváltozás után első szabadon választott kormány (Antall kormány) nagyon hirtelen, súlyos helyzetben találta magát, egyrészt küzdenie kellett az előbb említett tarthatatlan gazdasági helyzettel, azaz folytatnia kellett a restrikciós politikát, másrészt a rendszerváltozás során tett kárpótlási ígéreteknek igyekeztek eleget tenni, azonban a külső környezet korán sem volt ideálisnak nevezhető. A várakozásokkal szemben nem került sor hazánk külső adósságállományának elengedésére (illetve a magyar politika nem vállalta fel az adósságállomány felmondásának következményeit, ugyanis míg a környező országok államadósságait főként államközi hitelek tették ki, addig hazánk államadósságát piaci hitelek, amelyek fölmondása lehetetlen volt). Abban az időben az Európai Unió komoly gazdasági nehézségekkel küzdött (működési nehézségek, 90-es években külgazdasági pozíciók romlása), illetve a rendszerváltó országok egyik fő támogatója Németország (Nyugat-Németország) támogató erejét elsősorban az újonnan csatlakozott országrészre koncentrálta (Kelet-Németország), így a volt keleti blokknak jutó külpolitikai segítség jóval a várt szint alatt alakult. Tehát hazánknak nem maradt más lehetősége, mint a szűkös belső tartalékok mozgósítása. A gazdasági átalakulás folyamata hektikusnak bizonyult, melyben jól elhatárolható az átalakulási periódus, a túlélési küzdelem, a stabilizáció, az új növekedési pályára állás, majd a megtorpanás. Sajnálatos tény, hogy közel egy egész évtizedre volt szükség, ahhoz hogy a gazdasági teljesítmény utolérje a rendszerváltás előtti szintet. (Pitti, 2010) 41

42 5. ábra A magyar gazdaság GDP-teljesítménye az előző évi százalékában ( ) Forrás: (Pitti, 2010) 42

43 5.1. Első szakasz ( ) Ez az időszak a korábbi korszak intézményrendszerének átalakításával, a rendszerváltó követelések (kárpótlási igény) kielégítésével, az új intézményrendszer kialakításával, a piacgazdaság feltétel rendszerének kialakításával és a gazdaság növekedési pályára állításával telt. Az időszak társadalmi hatásai nagyon súlyosak voltak és a lakosság nem volt felkészülve a drámai következményekre, melyek a rendszerváltást kísérték, a munkahelyek tömeges megszűnése, szociális biztonság szertefoszlása, felpörgő infláció és az átalakulás emellett kínosan lassúnak bizonyult. A keleti blokk széthullásával megszűnt a KGST, azaz az a regionális integrációs és gazdasági együttműködési térség, melyhez hazánk a megelőző évtizedekben tartozott. Ez komoly csapást jelentett hazánknak, ugyanis a szocializmus évei alatt a fokozatosan elszigetelődő gazdaságunk nem volt képes megfelelni a világgazdaság által támasztott minőségi és ár követelményeknek. Hazánk nagy volumenben rendelkezett olyan export termékekkel, melyek változtatás nélkül nem állták meg a helyüket a nyugat-európai piacokon, így hamar eladhatatlanná váltak. Ez párhuzamosan az import felpörgésével, melyet a lakosság hirtelen megnövekedő igénye támasztott a nyugati termékek iránt, felborította a külkereskedelmi termékforgalom mérleget. Az infláció a külkereskedelmi mérleg romlásának, állami költségvetés túlköltekezésnek, és az ár- és bérkorrekciós intézkedések hatására emelkedni kezdett. Az átalakulás egyik legsúlyosabb következménye a gazdasági teljesítmény visszaesése volt, mint ahogy azt korábban említettem, a legrosszabb időszakban a különbség 20%-ra rúgott 1991-ben, a trendet csak 1994-re sikerült megfordítani, mely hosszú idő után az első pozitív eredményt hozta. A vállalkozások szétesése, sorozatos csődje súlyos terhet rótt a lakosságra 1991-ben a regisztrál munkanélküliek aránya főre rúgott, illetve arányuk az aktívan keresőkhöz viszonyítva pedig 10%-ot tett ki, itt jegyezném meg, hogy ez sajnos a nem a vizsgált időszak eredménye, ugyanis a 2008-as gazdasági vállság hatására 2009-ben a munkanélküliségi ráta még ennél is magasabb volt (Pitti, 2010) 43

44 5.2. Második szakasz ( ) Ebben a szakaszban a kormányzat kísérletet tett az ország a belső keresletre építő növekedési pályára állítására, amely sajnos végül az egyensúlyi helyzet további romlását eredményezte. Megtörtént a külső és a belső kereskedelem liberalizálása, újult erővel folytatódott a privatizáció és szigorú döntések születtek a pénzügyi fegyelem megteremtése és erősítése érdekében (csődtörvény, pénzintézeti törvény), melyek a megfontolt gazdálkodás kikényszerítésében játszottak fontos szerepet. Mint említettem a rendszerváltozással egy időben összeomlottak a KGST piacok, így a magyar termékek iránti kereslet drasztikusan csökkent, melyet a belső kereslet élénkítése nem tudott megfelelően ellensúlyozni. Mivel a kereslet csökkent, illetve az eladható termékek köre szűkült a nyugati gazdaságok (piacgazdaság), mintájára megkezdődött a hatékonyság növelés és a minőség orientáltság. Ennek következtében leépítésekre került sor, a cégek folyamatosan leépítették a veszteséges üzletágakat és területeket; így a munkanélküliség továbbra sem csökkent. Mindenképpen meg kell említeni, hogy az átalakulási folyamat a nemzetgazdasági ágak átrendeződését is eredményezte. A mezőgazdaság a kárpótlási rendszer és a politika hatására komolyan megszenvedte ezt az időszakot. A politika vezérelte kárpótlási program hatására kialakult elaprózott telekméret, amely sajnos szöges ellentétben áll az optimális méretekkel, képtelen volt az újra rendeződő árviszonyok közt nyereséget termelni, illetve a politikai csatározások miatt a külföldi tőke is kerülte ezt a szektort. Míg egyes ágazatok (néhány esetben merőben újak) a külföldi befektetések révén kiugró teljesítményt produkáltak, sajnos csak minimális hazai részesedéssel. Az iparra jellemző szintén elmaradott termékszerkezet és óriásvállalati struktúra a szektor átalakulásához és visszaszorulásához vezetett. Az új környezetben a vállalatok szétdarabolásra kerültek, melyek a forráshiány miatt nehéz helyzetben találták magukat. Fontos megjegyezni, hogy leszámítva azokat a cégeket, melyek külföldi tőkéhez jutottak csak a saját vagyon eladásával juthattak tőkéhez, azonban ezeket gyakran hibásan a működés fenntartására fordították, melynek hatására sokuk működése ellehetetlenült. (Pitti, 2010) 44

45 Az előzőekben felsorolt gazdasági folyamatok oda vezettek, hogy komolyan fenyegetett a külső finanszírozhatatlanság veszélye és érezhetővé vált az ország külső bizalomvesztése. A belső felhasználás 10%-kal haladta meg az ország bruttó hazai össztermékét és az államháztartás hiánya is ezt a szintet közelítette. Az ország adásság állománya meredeken emelkedett, ugyanis a folyó fizetési mérleg hiánya is kiugróan magas volt Harmadik szakasz ( ) Mivel az akkori politikai elit sikeresen ismerte fel a vészhelyzetet hozzálátott a tarthatatlan gazdasági helyzet átalakításához és felvállalta a várható lakossági elégedetlenséget és támogatottság vesztést, melyet a tervezett (lakossági szempontból) negatív (megszorító) intézkedések eredményeztek. Radikális kiigazításokra került sor: felére csökkentették a társasági adót, az export támogatására és az import akadályozására leértékelték a forintot és átmenetileg bevezetésre került a vámpótlék. Körültekintésre vall, hogy a kormányzat gondolt a pénzügyi spekuláció veszélyére, így ennek elkerülése érdekében kialakításra került a forint ütemezett és fokozatos leértékelése. A hatás nem is maradt el, az egyensúlyjavító program hatására az államháztartás hiánya csökkent, az 1994-es -8,5%-os kritikus szintről a finanszírozható -6,5% szintre, illetve az adósságállomány növekedése megállt. Azonban meg kell említeni, hogy az infláció megugrott, a bérek 12%-kal mérséklődtek, illetve a munkanélküliségi ráta és a foglalkoztatottság sem javult. (Pitti, 2010) Mindenképpen érdekes, hogy az elemzők szerint elkerülhetetlen és az országot a szakadék széléről visszarántó Bokros-csomagot a lakosság válságként élte meg, míg a 90-es évek drasztikus visszaesését nem érzékelte ilyen súlyosnak (a GDP 1991-ben 11,9%-kal esett vissza). A csomag végrehajtását szembesülések követték. Egyrészt a politikának szembesülnie kellett, hogy a gazdaság törvényszerűségei megkerülhetetlenek, illetve hogy a lakosság, milyen érzékenyen reagál a megszorításokra és milyen igazságtalanul ítél. A helyzetet talán Kornai János fogalmazta meg legjobban: a társadalom nem érezte sikerélménynek az át nem élt katasztrófától való menekülést. 45

46 A lakosságnak pedig szembesülni kellett, hogy habár a rendszerváltás óriási eredmény, de önmagában nem feltétlen siker és nem is elégséges.a társadalmi negatív hatásokat félretéve, a makrogazdasági pozitív hatások markánsak voltak és szinte azonnal érzékelhetőek, adósságállomány, folyó fizetési mérleg, és ami mindennél fontosabb, hazánk visszanyerte hitelességét a külföldi befektetők szemében, illetve újra bíztak az országban. Ennek legfontosabb hozadéka, hogy a privatizáció folytathatóvá vált, illetve a stabilizálódó gazdaságunk kedvező alapot nyújtott az EU csatlakozási tárgyalások előkészítéséhez. (Pitti, 2010) 5.4. Negyedik szakasz ( ) Kijelenthető, hogy a rendszerváltás óta eltelt 20 év legsikeresebb időszaka, köszönhetően a kedvezően alakuló európai környezetnek és a stabilizációs program jótékony hatásának, ugyanis a belgazdasági teljesítmény dinamikusa növekedett, illetve a lakossági fogyasztás élénkülése. Hozzátéve, hogy a növekedési szakasz alatt nem kerültek veszélybe az egyensúlyi mutatók, illetve hogy ebben az időszakban a forint konvertibilissé vált, és a nemzetközi kapcsolatok épültek, NATO és OECD csatlakozás és elindultak és végül sikerrel zárultak az EU tárgyalások, érthető miért tekinthető kiemelkedően sikeresnek ez a szakasz. Ez alatt a GDP harmadával növekedett, sajnálatos, hogy mindössze 4-6%-kal bővült a foglalkoztatottság és a gyors növekedés elsősorban a külföldi tőkebefektetés 60-62% és mindössze 30-34%-ban a termelékenység növekedésének volt tulajdonítható, azonban ez nem von le a gazdasági fejlődés jelentőségéből. Örömteli, hogy a kormányzat exportösztönző lépései sikerrel zárultak, ugyanis az es időszakban az export teljesítmény megnégyszereződött. (Pitti, 2010) 46

47 Itt jegyezném meg, hogy nem csak az export mértékében történt hatalmas változás, hanem az irányában is. Míg a rendszerváltozás előtt egyértelmű volt a keleti irányultság, habár a KGST nyugat irányába egyik legnyitottabb országának számított hazánk, addig a rendszerváltozást követően az Unió lett az első számú kereskedelmi partnerünk, exportunk és importunk közel háromnegyedét ezekkel az országokkal bonyolítottuk (sajnálatos, hogy az export négyötödét a különleges jogállást biztosító vámszabad területeken működő, kizárólagos vagy többségi külföldi tulajdonú, társaságok adták. A korábban említett külföldi direkt befektetések egyik legnagyobb jól ismert előnye, hogy rövid idő alatt korszerű üzemek épültek, új szakmai tevékenység, új technológiák, új gyártmányok jelentek meg, ezek az új vállalatok pedig a GDP folyamatosan növekvő hányadát tették ki. Például a gép- és műszeripar, a közútijármű-gyártás a kilencvenes évek közepétől 20%-os részesedésről 30% fölé növekedett. Tehát a gazdasági felépülés és növekedési pályára állás elsődleges oka feldolgozóipar magára találása, illetve a szolgáltató szektor növekvő teljesítménye (kereskedelem, távközlés és más gazdasági szolgáltatások). (Pitti, 2010) Ebben az időszakban rontotta a belgazdasági teljesítmény hozadékát, illetve komolyan jelezte a frissen erősödő és stabilizálódó magyar gazdaság gyengeségeit a nemzetközi pénzügyi válságok. Hazánk gazdasága szempontjából továbbra is elsődleges volt a privatizáció folytatása. Az 1994-es mexikói, az ban kibontakozó kelet-ázsiai, majd 1998-ban oroszországi és brazíliai pénzügyi válságok, komoly hatást gyakoroltak a befektetői és kockázatvállalási hajlandóságra és az éppen bővülő külgazdasági kapcsolatokra. A külföldi működő tőke, ilyen időszakokban elhagyja a kockázatosnak ítélt területeket, mint például a kelet-közép európai szektor és inkább a biztonságosnak ítélt befektetési formák felé fordul (ez történt 2008-as gazdasági válság kitörése után is, amely majdnem hazánk és több más ország fizetésképtelenségéhez vezetett). (Pitti, 2010) 47

48 5.5. Ötödik szakasz (2004-től napjainkig) Ez az időszak az Európai Unióhoz történt csatlakozás révén a nagy lehetőségek és az elbizonytalanodások időszaka is egyben. A május 1-jei csatlakozás által Magyarország az Unió teljes jogú tagjává vált, amely biztosította a felzárkózás lehetőségét. Megnyíltak előttünk a közösségi források, hozzáférhettünk a közösségi forrásokhoz (I. Nemzeti Fejlesztési Terv, majd Új Magyarország Fejlesztési Terv), illetve a korábbi évek bérfejlesztései a lakosság számára is éreztették pozitív hatásaikat. Sajnálatos módon ez a folyamat nem bizonyult tartósnak, bebizonyosodott, hogy a kizárólag külföldi forrásokra építő fejlesztési stratégia nem váltja be a hozzá fűzött reményeket önmagában kevés a nemzeti jólét megalapozására (elkényelmesedő hazai beruházói magatartás, a külföldi beruházások nyereségességét követően történő profitrealizálás). Hozzájárul a folyamat fordulásához, hogy a hazai KKV szektor szubjektív és objektív okok miatt képtelen volt a növekedés motorjává válni. Ezzel párhozamosan a nemzetközi helyzet is romlott, a növekedés lassult, ezek a súlyos világgazdasági folyamatok pedig igen komolyan érintették a legfontosabb kereskedelmi partnereinket az európai uniós tagállamokat, emellett pedig a nemzetközi piacokon elérhető hitelek nehezen elérhetővé és drágává váltak. Tovább súlyosbította a hazai helyzetet, hogy ugyan a rendelkezésünkre bocsájtott közösségi forrásokat az I. Nemzeti Fejlesztési Terv kereteiben maximálisan igénybe vettük, azonban ezek a fejlesztési programok komoly időbeli csúszással valósultak meg, így a pozitív hatások is késve jelentkeztek, és ami ennél is károsabb volt, hogy a várt beruházás- és gazdaságösztönző hatások komolyan gyengültek. 48

49 Végül pedig a as időszakra vonatkozó támogatási és fejlesztési program elhibázottnak tekinthető, abból a szempontból, hogy az ekkor kibontakozó gazdasági világválság hatására súlyos tőkehiánnyal küzdő versenyszektor számára nem biztosította a szükséges mennyiségű tőkeforrást, ekkor mérséklődött a külföldi működő tőke beáramlása és a hazai vállalkozások éltek az EU egyik szabadságelve által biztosított szabad tőkeáramlás lehetőségével. A folyamat egyik markáns következményeként először lassult majd pedig stagnált végül pedig negatívra váltott a gazdasági növekedés. Hol tart tehát akkor jelenleg hazánk gazdasága? Magyarországot éppen a 2006-os konvergencia program teljesítésének időszakában, a restrikciós politika végrehajtása közben érte el a 2008-as világgazdasági krízis. A gazdasági válság következményei jól ismertek a nemzetközi kereslet csökkent, a külföldi anyavállalatok pénzigénye növekedett (komoly tőkelevonás a hazai leányvállalatoktól, illetve a nehezen elérhető pótlólagos források irreális kamatterhe. A folyamat következményei könnyen megérthetőek: a reáljövedelmek csökkenése, a fogyasztás mérséklődése, munkahelyek tömeges megszűnése, így a munkanélküliségi ráta megugrása (rendszerváltás óta a legmagasabb szintre). A helyzet megoldására a recept a szokásos volt megszorító intézkedések bevezetése, azonban a várakozás és a remény megcsappant. A rendszerváltást követő 20 éves időszak eredménye meglehetősen ellentmondásos a szakaszos fejlődés és ellentmondásos trendek következtében. A pozitív eredmények közé tartozik a piacgazdaság intézményeinek létrehozása, véghezvitte a gazdaság szerkezeti átalakítását, és a technikai és technológiai fejlesztésekkel megalapozta a gazdaság dinamikus fejlődését. Más szempontból megállapítható, hogy habár ezek jelentékeny eredmények, de önmagukban kevesek, ahhoz hogy az ország tartós növekedési pályára álljon, illetve ledolgozza a nemzetközi versenytársakkal szemben meglévő hátrányát. (Pitti, 2010) 49

50 5.6. Magyarország versenyképessége az elmúlt évtizedben Az elmúlt évtizedben a magyar gazdaság trendszerű visszaesésében több tényező játszott szerepet. Nem lehet egyszerűen a külső konjunktúra alakulására vagy az évtized második felére jellemző fiskális megszorítási ciklus, növekedést fékező hatására fogni, egyértelműen szerepet játszottak a versenyképesség tartós romlásában a strukturális problémák. A hazánkhoz hasonló közepesen fejlett országok számára a gazdasági teljesítmény legfontosabb fokmérője a gazdasági növekedés üteme. Magyarország esetében is ezen keresztül lehet a legjobban mérni a felzárkózás ütemét. Sajnálatos, hogy a 2000-es évek eleji gyors növekedési ütemet, mely 4%-ot meghaladó mértékű volt (ezzel a régió éllovasának számított hazánk), folyamatos lassulás követte, amely végül a leglassabbá vált a visegrádi országok közül. Tehát a magyar gazdaság felzárkózása megtorpant, és ami a legfájóbb, hogy hat év alatt nem történt előrelépés az EU átlaghoz képest, ugyanis a magyar GDP az EU átlaghoz képest 2009-ben alig haladta meg a 6 évvel korábbi szintet. 50

51 6. ábra Az egy főre jutó GDP (vásárlóerő-paritáson) alakulása (EU-átlag = 100) Forrás: Kormányzati portál (2011) Szemben a hazai folyamatokkal a régió többi országa gyors növekedési időszakot produkált, így előnyünk Lengyelországgal szemben jelentősen csökkent, Szlovákia ban megelőzte hazánkat, míg meglévő lemaradásunk Csehországgal szemben tovább nőtt. Meg kell említeni, hogy a felzárkózási folyamat lassulása majd pedig stagnálása 2003-tól kezdődött, habár a gazdasági bővülés ekkor még dinamikusnak volt tekinthető az évi 3-4%-os szinttel, azonban régiós versenytársaink ekkora már előttünk jártak a növekedési ütem tekintetében. (Kormányzati portál; 2011) Egy olyan kis nyitott gazdaság számára, mint Magyarország kulcskérdés, hogy milyen mértékben képes termékeit a nemzetközi piacokon értékesíteni. Mint ismert hazánk az Európai Unió egyik legnyitottabb gazdasága, és ami mindenképp pozitív az elmúlt, húsz év 51

52 alatt sikeresen sikerült export teljesítményünket növelni (leszámítva 2009-et, amikorra a 2008-ban kitör gazdasági világválság hatásai a teljes világgazdaságot lefékezték). Fontos azt is megállapítani, hogy Magyarország export bővülési üteme meghaladta az Európai Unió importjának a növekedését, azaz Magyarország piaci részesedése a legfőbb exportfelvevő piacán bővült. Ezzel szemben sajnos az is megállapítható, hogy ez a növekedési ütem alacsonyabb volt, mint a többi visegrádi országétól, Lengyelország, Csehország és Szlovákia részesedése az EU importján belül mind nagyobb ütemben bővült, mint Magyarországé, tehát a hasonló adottságú országok gyorsabb exportbővülése alapján szintén feltételezhető a versenyképesség romlása az elmúlt évtizedben. 7. ábra Az EU teljes importjából való részesedés alakulása Forrás: Kormányzati portál (2011) Egy olyan gazdaság számára, amely olyan mértékben ráutalt a külső forrásokra, mint hazánk fontos tényező, hogy milyen mértékben képes a külföldi működő tőkét hazánkba vonzani, azaz mennyire vonzó a külföldi közvetlen tőkebefektetések számára. Hazánk a rendszerváltás óta hagyományosan jelentős vonzerővel bír a külföldi működő tőke számára, amit alátámaszt az 1990 óta Magyarországon összesen megvalósult közvetlen tőkebefektetések állománya mintegy 65 milliárd eurós állománya. 52

53 Sajnálatos módon az egy főre jutó tőkebefektetések tekintetében nem sikerült utolérni Csehországot, illetve Szlovákia megelőzött minket. Érdekes, hogy tőkevonzó képességünk relatív romlását nem az új befektetések elmaradása okozta, hanem a már korábban megvalósított tőkebefektetések egyre alacsonyabb újrabefektetési rátája. A változás drasztikus, ugyanis amíg a vizsgált évtized első felében a működőtőke-befektetések után képződő jövedelmek még több mint fele Magyarországon újrabefektetésre került, az évtized közepétől kezdődően azonban a profitként hazautalt jövedelmek aránya jelentősen megnőtt, és 2009-ben már a megtermelt profit több mint négyötödét osztalékként kivitték az országból. (Kormányzati portál (2011) 8. ábra A külföldi közvetlen tőkebefektetések jövedelmeinek megoszlása Forrás: Kormányzati portál (2011) 53

54 6. A es magyar reform program áttekintése 6.1. A Széll Kálmán-terv az irány jó a megvalósulás kérdéses A március elején bejelentett reformintézkedések és intézkedési terv jelentős változásokat ígér, azonban a tervek egyes részei azonban nem megfelelően kidolgozottak. A reform terv egy negyven oldalas publikációban került megjelenésre, amely kilenc fejezetben mutatja be a tervezett reformokat, amelyek a már feljebb említett területeket érintik (foglalkoztatás, nyugdíj, közösségi közlekedés, oktatás, egészségügy, illetve megélhetés és vállalkozást érintő részek) Korkedvezményes nyugdíj A korkedvezményes nyugdíj eltörlése szakszervezeti becslések alapján 63 ezer rendvédelmi dolgozót érint, ebből 35 ezer rendőr, 7500 tűzoltó és pénzügyőr. A rendőrök a mostani szabályozás értelmében 57 évesen vagy miután elérték a 25 éves munkaviszonyt mehetnek nyugdíjba, azonban ha a korengedményes nyugdíjat választják, fizetésük csak felét kapják a valódi korhatár eléréséig. A tűzoltókra vonatkozó szabályozás eltér ettől, ők a mindenkori nyugdíjkorhatár előtt öt évvel mehetnek öregségi nyugdíjba, amennyiben legalább 50 évesek és 25 év szolgálati idővel rendelkeznek. A vám és pénzügyőrség korengedményes nyugdíjával ebben az évben 507-en éltek ők is főként az átszervezés miatt döntöttek emellett. (Napi Gazdaság Online, 2011) Egészségügy Az egészségügyet tárgyaló fejezet értelmében a kormány a gyógyszer támogatási rendszerben látja a legnagyobb problémát. Az indoklás szerint Magyarország a régiós országoknál jóval többet költ gyógyszertámogatásra és ezt is rossz szerkezetben, ugyanis a támogatott gyógyszerek indokolatlan mennyiségben fogynak. A társadalombiztosítás éves szinten 350 milliárd forintot gyógyszerkiadásokra és ennek egy részét hitelből fedezi az állam. 54

55 A csomag értelmében 2012-ben ezt a 350 milliárdos keretet 83 milliárd forinttal csökkentik, azonban ennek a csökkentésnek egyértelmű következménye, hogy amennyiben a 25%-ban, 55%-ban, illetve a 80%-ban támogatott gyógyszerek támogatását csökkentik, vagy egyes esetekben eltörlik, azt a lakosságnak kell megfizetnie óta a gyógyszergazdaságossági törvény egy átláthatóvá tette a gyártók által az állam, mint nagy fogyasztó részére adott kedvezményt, ezzel kapcsolatban felmerült a forgalmi jutalék emelése. A jelenlegi 12%-os visszautalt rabatot a tervek szerint 18%-ra emelik. Mivel minden egyes százalék kb. 2,6-2,8 milliárd forintot jelent, így ezzel az emeléssel milliárd többletet jelent az államháztartás számára. Dr. Szócska Miklós, Egészségügyért Felelős Államtitkár i nyilatkozata értelmében a kórházi rendszer átalakításán, társulások létrehozásán és a közös beszerzéseken keresztül hozzávetőleg további 10 milliárd forint takarítható meg. (Napi Gazdaság Online, 2011) Közösségi közlekedés A nemzeti vagyonkezelő tulajdonában 59 Volán-vállalat áll, 24 társaság foglalkozik kifejezetten menetrend szerinti helyi, helyközi és távolsági személyszállítással, szerepük a tömegközlekedésben megkérdőjelezhetetlen, ugyanis napi szinten 77 ezer járattal 3,9 millió utast szállítanak. A Volán társaságok ebben az évben 27 milliárd forintnyi támogatást kapnak a költségvetésből, illetve időnként az MNV kénytelen tőkeemelést végrehajtani a társaságok veszteségeinek enyhítésére. (ez utoljára 2008-ban történt, akkor a 24 volán társaságból 23 kapott összesen 8 milliárd forintot). A MÁV csoport összegyűlt adósságállománya 300 milliárd forint, ez igen komoly összeg, főleg annak tekintetében, hogy az állam az összes tömegközlekedésre fordított támogatásából a MÁV-ra jut az összeg háromnegyede ben 121 milliárd forint árbevétellel rendelkezett a cég és emellé 207 milliárd forint támogatási bevétel társult. Tekintve hogy nagyjából húszezer alkalmazottat foglalkoztat a vállalat érthető, hogy a bérköltségek mellett elmaradnak az anyagi ráfordítások, 2009-ben a költségvetés az előbbire 164 milliárd forintot, míg az utóbbira 130 milliárd forintot költött. Az idei évben a költségvetés 181,153 milliárd forintot költ vasúti közlekedésre. (Napi Gazdaság Online, 2011) 55

56 A kormány két nagyobb tömegközlekedést érintő intézkedése közül az első, hogy a tömegközlekedési cégeket egy nagy holdingban olvasztja össze, ennek következtében csökkenhetnek a személyi kiadások, illetve a költségeket is, amennyiben a vasúti és a közúti tömegközlekedési rendszereket összehangolják, ezzel növelve a gazdaságosságot és csökkentve a párhuzamosságot. A másik a tarifarendszer újragondolása, ennek értelmében a teljes áru menetjegyek ára csökken, a kedvezményekre jogosultak körét, azonban szűkítik. Két további volumenét tekintve kisebb lépés egyike, hogy 2013-tól bevezetik az elektronikus útdíj rendszerét, melyet az eddigi hírek szerint a személyautókra is bevezetnék, ezzel egyrészt növelnék a tömegközlekedés versenyképességét, másrészt az innen befolyó bevételeket a közösségi közlekedés kapná meg. A másik, amely ugyan rendszerszintű reformot nem hoz, mégis talán ez jelenti a legnagyobb kihívást, a MÁV korábban említett 300 milliárdos tartozását adósságrendezéssel végleg megszűntetnék. (Napi Gazdaság Online, 2011) Foglalkoztatás Talán ezen a területen vannak a kormányzatnak a legambiciózusabb, illetve a leg kevésbé kidolgozott tervei. A részben populista politizálás részeként már a választásokat megelőzően 10 év alatt 1 millió új munkahely megteremtését ígérte az azóta 2/3-os többséget szerző FIDESZ-KDNP koalíció, illetve azok több meghatározó politikusa Orbán Viktor és Matolcsy György. A kormány két terület átalakításával ígéri számú munkahelyek megteremtését. Az első a rokkantsági szabályok átalakítása, a jelenlegi rokkantnyugdíjas fele van a tényleges nyugdíjkorhatár alatt, így a kiadott rokkantsági engedélyek felülvizsgálata értelmében több százezer ember kerülhet vissza a munkaerő piacra, azonban a jelenleg is rekord közeli (2011. március-áprilisi időszakban 11,6 százalék) munkanélküliségi ráta tekintetében, ennek indokoltsága és jótékony hatása igen kérdéses. Szintén a foglalkoztatás hatékonyságát szolgálná a táppénzszabályok átírása (ma még nem ismert módon). 56

57 9. ábra Forrás: (Index, 2011) A másik lépés a közmunkaprogram átalakítása, ez a 2012-től induló új rendszer olyan beruházásokkal "amelyek sok ember munkáját igénylik". A foglalkoztatottság a mostani 55%-os szint helyett tíz év alatt 70%-ra emelkedik (a rendszerváltás óta nem volt ilyen szinten. Mint ahogy az a Munkahelyek számának alakulás című diagramból kiderül a kormány jelenleg nem halad jól a 10 éves célkitűzés teljesítésével, az időarányosított foglalkoztatás bővüléshez képest jelenleg munkahelynél tart. (Index, 2011) 57

58 Oktatás Az oktatás tekintetében a Széll Kálmán terv alapján a kormányzat abban látja a legnagyobb problémát, hogy a szakképzés és a felsőoktatás nem a piac igényeinek megfelelő munkaerőt képzi, ráadásul ezt is drágán: az általános iskola nem tanít meg írni-olvasni, a középfokú oktatásban nem egészséges az arány a gimnáziumok, szakközépiskolás és szakiskolák között, a felsőoktatásban pedig alacsony a természettudományos képzések aránya, illetve a friss diplomások közül sokan elhagyják az országot. A program oktatást érintő egyetlen konkrét állítása, hogy a tankötelezettség felső korhatárát szeptember 1-től 18-ról 15 éves korra szállítják le, ennek értelme, hogy a kétkezi szakmákban munkaerő hiány van, míg a fiatalok egy részét gyakran feleslegesen túl sokáig képzik. Azonban ennek az intézkedésnek társadalmi hatásai szinte teljesen ismeretlenek. A fentiek alapján bizonyos szempontból indokolható a döntés, azonban az hogy az iskolák egy része nem tud mit kezdeni a tanulni nem akaró fiatalokkal önmagában nem elégséges, illetve nagy kérdés, hogy a 15 évesen az iskolát szakképzetlenül elhagyó fiatalok mihez kezdenek (ténylegesen belépnek a munkaerőpiacra, szegénységbe süllyednek, netán bűnözésre kényszerülnek). A kormány másik fontos megállapítása, hogy az államnak vissza kell térnie a közoktatásba, ugyanis ennek színvonala nem múlhat az önkormányzatok anyagi helyzetétől és egyedi szempontjaitól, ez minden bizonnyal az iskolák állami kézbe vételére utal. Habár a helyzet régóta ismert, hogy az önkormányzatok többsége állami segítség nélkül nem képes megfelelő színvonalú közoktatást biztosítani, vagy legalábbis nagyon nagy terhet jelent, az állami kézbe vétel az önkormányzati szerep szűkülése miatt éles vitákat váltott ki a kormányzó pártok között is. Habár a programban nem szerepel szó szerint, de a felsőoktatás tekintetében az államilag finanszírozott helyek száma valószínűleg csökkeni fog (az oktatással kapcsolatban tett kormányzati nyilatkozatok alapján), illetve az állam preferenciái alapján alakítják majd ki az államilag támogatott képzéseket, várhatóan ez a műszaki és reáltudományos területek államilag finanszírozott képzéseinek növekedését váltja ki a bölcsészkarokkal szemben. (Napi Gazdaság Online, 2011) 58

59 Megélhetés A korábbi (tavaly júliusi) lakossági földgáz és villamosenergia-szolgáltatás áraira kihirdetett moratórium és az árak megállapítására alkotott új jogszabályok után a kormány ismét befagyasztaná a rezsiköltségeket. Az intézkedési terv értelmében idén július elejéig megvizsgálják erre milyen jogszabályi lehetőségek állnak rendelkezésre. Az áram- és gázárakat már most is miniszteri rendeletben hirdetik ki, vagyis elvileg nincs az árbefagyasztásnak jogszabályi korlátja Olcsóbb állam Amint az sokszor említésre került a dokumentum szerint olcsóbb és hatékonyabb államot kell működtetni. Sajnos a bejelentett intézkedések elnagyoltak és ezek hatásait igen nehéz megbecsülni: új, az offshore-cégeket kizáró közbeszerzési rendszer, kisebb parlament 2014-től, kevesebb szabadság a minisztereknek, a pártok támogatásának befagyasztása, valamint az adósságfék beépítése az új alkotmányba. Annak érdekében, hogy Magyarország számára a kilábalás a lehető leggyorsabb legyen a 2010-es választásokon 2/3-os többséget szerző jelenlegi kormányzó párt strukturális reform programot hirdetett meg, amely a Széll Kálmán terven alapul. Ebben a részben igyekszem áttekinteni és értékelni a kormányzat lépéseit a költségvetési egyensúly javítása és a versenyképesség növekedése érdekében. A lényeg azonban jól látszik az elsődleges cél a külső adósság állomány leküzdése és a mindenkori versenyképesség javítása. A kormányzat célja a 2011 márciusában meghirdetett Széll Kálmán tervvel nem más, mint az államadósság gyors csökkentése, amely megítélésük szerint a magyar gazdaság növekedésének legnagyobb gátja. Cél a gazdasági növekedés felpörgetése, amely az elmúlt válságos időszak során lelassult, illetve strukturális reform végrehajtása a nem megfelelően igazgatott területeken, amelyek legnagyobb részben felelnek az államadósság növekedéséért és újratermelődéséért. A reform intézkedések az államigazgatás gyakorlatilag összes területét érintik, úgy mint munkaerő piac, nyugdíj rendszer, tömegközlekedés, oktatás, gyógyszertámogatás, közigazgatás, önkormányzati szektor. Ezen reform intézkedések várt haszna az állami újraelosztás csökkenése, míg ezzel párhuzamosan a közkiadások növekedés ösztönző hatásának maximalizálása. 59

60 A cél mi más lehetne, mint az ország hosszú távú növekedési pályára állítása az alábbi három kulcs tényezőn keresztül: a munkaerő kínálatának növelése (minőségi és mennyiségi tényezőkön keresztül), a hazánkba érkező befektetések dinamizálása, illetve a humán tőke fejlesztése. (Napi Gazdaság Online, 2011) 6.2. A fenntartható költségvetés elérésére érdekében hozott intézkedések Sajnálatos módon mióta hazánk 2004-ben belépett az Európai Unióba a költségvetési hiány folyamatosan meghaladja a 3%-os küszöbértéket és ennek eredményeként az államadósság szintje meghaladja a 80%-os szintet, ami egyértelműen káros és tarthatatlan. Annak érdekében, hogy az államadósság csökkenjen a költségvetési hiányt alacsonyabb szintre kell hozni. A kormány ígérete szerint ez főként kiadáscsökkentésen keresztül valósul majd meg és kisebb részben a bevételi oldal növelésén. (Osborne és Hutchinson, 2004) A fent említett érintett területek révén, az egyensúlyjavító intézkedések hatására a várakozások szerint idén és 2012-ben a költségvetési egyensúly 550 milliárd forinttal javul, 2013-tól pedig konstans évi 900 milliárddal lesz jobb az egyensúly, 2012-ben ezen bevételek négyötöde származik majd kiadáscsökkentésből, míg 2013-tól kezdődően háromnegyede. Ennek eredményeként a költségvetési hiány remélhetőleg 2014-re a GDP 2%-a alá esik, míg az államadósság 2015-re a GDP 65%-a alá esik. Az egyensúly tartóssá tétele érdekében a nem rég elfogadott alkotmány a költségvetés mindenkori hiányát 50%- ban maximalizálta, emellett az új alkotmány az önkormányzatok fiskális életét is befolyásolja, ugyanis az önkormányzatok hitelfelvételét a központi kormányzat jóváhagyásához köti. A költségvetési kiadásokra és az államháztartásra irányuló intézkedések hatása várhatóan pozitív lesz a magyar gazdaság növekedése szempontjából. A közkiadások mérséklése és az állam finanszírozási igényének csökkentése jótékonyan hat a magán szektorra, ugyanis növeli ezen szektor finanszírozási képességét. 60

61 Továbbá az a cél, hogy a költségvetési kiadások csökkentésén keresztül a társadalmi újraelosztás visszafogják, mely hátrányos a gazdasági növekedés szempontjából, szintén előnyös hosszú távon. Illetve ezek a kiigazító intézkedések jótékonyak hazánk piac megítélése szempontjából a kockázati felárak csökkentésén keresztül. (Kormányzati portál, 2011a) 6.3. A Széll Kálmán terv legfontosabb pontjai számokban Amint arra már többször kitértem a kormány célja a Széll Kálmán terv, összefogás az adósság ellen című programmal a költségvetési hiány és az államadósság tartós csökkentése, ennek keretében részletes pályát vázol fel erre a két tényezőre. A tervek szerint a költségvetési hiány 2012-ben 2,5% lesz, 2013-ban pedig 1,9%. A kabinet tervei szerint az államadósság is tartós csökkenési pályára áll. A GDP-arányos adósság alakulása 2011-ben 75%, 2012-ben 71%, 2013-ban 69%, 2014-ben 66%, 2015-ben 63%, 2016-ban 59% és 2018-tól 50% lenne. (Index, 2011a) 10. ábra Forrás: (Index, 2011a) 61

62 11. ábra A várható költségvetési megtakarítások összege az idei alappályához képest Foglalkoztatás munkanélküli-ellátás időtartamának csökkentése új közmunka-programok, új munkaerő-kölcsönzési rendszer Közlekedés a Nemzeti Közlekedési Holding létrehozása a MÁV adósságrendezése, átszervezése, kedvezményszűkítés használatarányos útdíj-rendszer Nyugdíj a rokkantnyugdíjazás szigorítása és teljes felülvizsgálata egy nyugdíjkorhatár elve, egységes korhatár és nyugdíjszámítás táppénzfolyósítási szabályok felülvizsgálata Gyógyszerkassza dobozdíj emelése, generikus gyógyszerek árcsökkentése 12%-os adó 18%-ra emelése, orvoslátogatói díj emelése Felsőoktatás új köz- és felsőoktatási törvény 2012 szeptemberétől Állami és önkormányzati finanszírozás Államadósságcsökkentő alap befizetései Állami vezetők bércsökkentése, párttámogatás befagyasztása Összesen Forrás: (Index, 2011b) A kormány a fenti lépésekhez, illetve intézkedések végrehajtásához határidőket rendelt, melyet a mellékletben csatoltam. A rövidtávú intézkedések között szerepel a nyúgdíjrendszer felülvizsgálata és átalakítása, ennek keretében a kormány július elsejéig felülvizsgálja a korkedvezményes nyugdíjazás rendszerét, a táppénzfolyósítás szabályait, december végéig pedig megalkotják az új állami nyugdíjrendszer működési szabályait, a rokkantsági rendszert az új szabályok alapján január elsejéig vizsgálják felül. (Kormányzati portál, 2011a), (intézkedési terv, lásd Melléklet) 62

63 A kormány eltörli a rendvédelmi szervezetek korkedvezményes nyugdíját az egy nyugdíjkorhatár keretein belül, azonban ez alól egy kisebb kivétel maradt a nők negyven éves szolgálati idejének megszerzése. Január elsejétől megszervezésre kerül a Nemzeti Közlekedési Társaság, ennek keretében, ahol egy szervezetbe tömörül az összes állami közlekedési vállalatokat, azaz a MÁV-ot és Volán társaságokat és konszolidálják ezeket a cégeket. A tervezet alapján elvileg az év végére sor kerül a MÁV adósságrendezésére. A tervek szerint júliusra elkészül az új közbeszerzési törvény, kidolgozásra kerül a rezsiköltségek befagyasztása és az új gyógyszertámogatási rendszer. Az elektronikus útdíjrendszer januári bevezetése várhatóan évi 100 milliárd többletet eredményez majd, illetve az új felsőoktatási törvény szeptemberi bevezetésétől további harmincnegyven milliárd forint költségvetési többletet remélnek évente. Az alábbi táblázat részletesen tartalmazza a kormány megtakarítási és plusz bevételi várakozásait, a Széll Kálmán terv hatására. (Index, 2011a) 12. ábra A fontosabb makrogazdasági mutatók alakulása ( ) Forrás: (Kormányzati portál, 2011a) 63