A korai nyugdíjaztatás szükségszerőségének bemutatása a mentıdolgozókon keresztül

Átírás

1 A korai nyugdíjaztatás szükségszerőségének bemutatása a mentıdolgozókon keresztül 1

2 Istenek barátja az, aki a fájdalmat enyhíteni tudja (fennmaradt ókori idézet) 2

3 Köszönet a Heves Megyei Mentıszervezet dolgozóinak azért a segítségért, amit a tanulmány megírásához nyújtottak Dr. Gyulai Katalin

4 Az utóbbi három évtizedben világszerte felismerték, hogy a sürgıs ellátást igénylı súlyos betegek életben maradását, illetve egészségük helyreállítását, nemkülönben a gyógyulásuk költségeit döntıen az elsı ellátás (tehát a helyszíni sürgısségi ellátás, vagyis a mentés) gyorsasága és adekvát volta befolyásolja. A közhit hajlamos a gyorsan zajló betegségek (kórfolyamatok) veszélyeit kizárólag, illetve elsısorban sietséggel, gyors szállítással kiegyenlíteni. Le nem mondva az ésszerő sietségrıl, tudnia kell mindenkinek, hogy számos estben (klinikai halál, légúti elzáródás, artériás vérzés, tüdıvizenyı stb., stb.) egyedül a helyszíni ellátás adhat esélyt a beteg életben maradásához, illetve szervi károsodásai elkerüléséhez. Nyilvánvaló, hogy a helyszíni ellátás a szállítás biztonságát és a definitív gyógyulás esélyeit javítja. 4

5 KÉKLÁMPÁSOK így, együtt emlegetjük ıket. Hiába dolgoznak oly gyakran vállvetve, bajtársként együtt hóban, fagyban, kánikulában és vannak rendkívüli pszichés nyomásnak kitéve tőzoltók, rendırök és mentısök, munkájuk társadalmi megbecsültsége igen különbözı. Valamikor, régen rang volt mentısnek lenni: szinte kiváltság. Nem akárkit vettek fel mentısnek, tőzoltónak, rendırnek vagy katonának. Az anyák gyermekeiknek álmodozva szebb jövıt (!) reméltek: Tőzoltó leszel, katona, vadakat terelı juhász, látod, elalszik anyuka, aludj el szépen kis Balázs (József Attila) Kevesen tudják, hogy még 25 éve is a mentıszolgálatot félkatonai szervezetként emlegették hivatalos körök, mert a szolgálati hierarchia, a rend, a vasfegyelem, a szigorú szolgálati elıírások és szabályok betartása és betartatása a magyar mentésügy hajnala óta lételeme volt a szolgálatnak. (((Hazánk legkorábbi, mentéstörténeti feljegyzései Mária Terézia idejébıl származnak. İ volt az, aki az embermentést, mint kötelezettséget törvényben írta elı. Már a XIX. vége felé a tőzoltóság szervezetén belül életmentési csoportok, mentı alegységek alakultak (- Flór Ferenc: 5

6 Tetszhóltak Felélesztésökrıl szóló Tanítás -), majd 1887-ben Európában másodikként szervezték meg a mentıszolgálatot Budapesten. Ennek mintájára más városokban is megalakították az önkéntes társadalmi mentıegyesületeket május 10.-én létrehívtak egy országos hatáskörő szervet: az Országos Mentıszolgálatot (OMSZ).))) A társadalmi ranglétrán a sokáig a mentıs elıkelı helyet foglalhatott el, bár a megbecsülés mindig csak erkölcsi jellegő volt, sosem anyagi (mutatja ezt a századelın rendszeresen megtartott, a mentısök fizetésére szánt karácsonyi adománygyőjtés is). Mára azonban (mint az felmérésünkbıl kitőnik) a társadalomnak a mentımunka iránti tisztelete jelentısen megkopott, a mentıdolgozók szerint az anyagi megbecsülés mellett az erkölcsi megbecsülésük is hiányzik. A II. világháború végén a rendırség, tőzoltók, mentık szoros kötıdése lazulni kezdett, mikor a Belügyi Minisztériumtól a mentıszolgálat átkerült az újonnan létrehozott Egészségügyi Minisztériumhoz. A rendszer-változtatás (90-es évek) elıtti idıszak évtizedeiben az állami felsı vezetés nem tartotta termelı ágazatnak az egészségügyet és a mai napig sem tartják értékteremtı ágazatnak, pedig örök igazság, hogy legfıbb érték az ember, legdrágább kincsünk az egészségünk -, ezért a mentısök anyagi és erkölcsi elismerése az ágazat más dolgozóinak megbecsülésével együtt a lehetı legmélyebbre süllyedt. Mint koloncot cipelı kutya, az egészségügyi ágazat lesújtó helyzetét azóta is magával viszi minden kormány kézzelfogható változás és változtatás nélkül. S mivel a mentıdolgozók létszáma (ma 7000 fı körül) kicsi az összes egészségügyi dolgozói létszámhoz képest, a mentısök gondjai, az ıket foglalkoztató problémák legtöbb fórumon említésre sem kerültek. A dolgozók érdekérvényesítı képessége kicsi, az Országos Mentıszolgálat közvetlenül az Egészségügyi Minisztérium alá tartozik, de az mindig mostohagyerekként kezelte az OMSZot. Mindig is kiszolgáltatott volt az egészségügy a hatalom kezében: tehették, mert nincs még egy olyan ágazata a közszolgálatnak, ahol a Hippokratészi eskü letételére hivatkozva a dolgozókat (pl. sztrájk-, munkabeszüntetés ügyben) eredményesen zsarolni lehet. A közfelfogás szerint (is) ez az eskü az egészségügyi dolgozót egy életen át tartó, napi 24 órás szolgálatra kötelezi. Minden kor politikai és társadalmi vezetésének megvoltak a maga pártfogoltjai. A XIX. században az oktatók, a XX. század elején a tanárok és a fegyveres testületek tagjai élvezték a társadalmi megbecsülést. 6

7 A Rákosi és a Kádár rendszerben a hatalom a fegyveres testületek tagjaitól feltétel nélküli lojalitást várt el, cserébe az átlag állampolgáréhoz képest kiemelt létfeltételeket biztosított. Jó fizetést, természetbeli juttatásokat. Ez a gyakorlatot a rendszerváltoztatás utáni kormányok is folytatták. Így fordulhatott és fordul elı, hogy a hajdan megbecsült és keresett szakma, a mentızés ma már egyre kevesebb fiatalt vonz. Míg a tőzoltóságnál, rendırségnél és egyéb fegyveres testületeknél többszörös a túljelentkezés, a mentıs munkára szinte lasszóval kell fogni az embereket és igen nagy a fluktuáció. Nem véletlen ez a népszerőtlenség. Egy frissen érettségizett, a szakma iránt érdeklıdı fiatalember nyáron szabadsághelyettesként két hónapot mentıápolóként dolgozott és rövid ízelítıt kapott a mentımunkából aztán persze jelentkezett inkább tőzoltónak. Vajon mi volt a véleménye? Sok a stressz, a munkához komoly fizikai erınlét szükséges, az ebédemet egyszer sem tudtam félbeszakítás nélkül megenni, mert kicsengettek és menni kellett. Cserében a fizetés még két évtizedes hőség után is a minimálbérnél alig több, a cafetéria keret kimerül a 4000 Ft-os meleg étkezési utalvánnyal. Nincs nyugdíj korkedvezmény (kivéve a mentıgépkocsi-vezetıknél bizonyos feltételek teljesülése esetén, de ık sem teljes fizetésnyi nyugdíjjal mehetnek el), nincs lehetıség a munkahelyen sportolásra a fizikai erınlét megtartásához, a munkáltatói gondoskodás egy felületes munkaegészségügyi vizsgálatban kimerül, nincs pszichológusi segítség egy egy nehéz eset után, nincs téli gumi a csúszós téli utakra, nincs klíma a kocsikban Nincs, nincs, nincs. Na, mi ebben a vonzó?! 7

8 Az egészségügyi szakpolitikusok elismerik, hogy az elmúlt évtizedek egyik legnehezebben kezelhetı kérdése a mentıdolgozókra vonatkozó korkedvezményes nyugdíj helyzete, ugyanis csak a mentı-gépkocsivezetık rendelkeznek maximum 5 éves- nyugdíj korkedvezménnyel, sem a mentıápolók, sem a mentıtisztek, sem a mentıorvosok nem jogosultak hasonló kedvezményre. Ha összehasonlítjuk az ún. veszélyes munkakörülmények között dolgozók közül a tőzoltókkal, a rendırökkel az Országos Mentıszolgálat (OMSZ) dolgozóinak nyugdíjba vonulási lehetıségét láthatjuk, hogy a társszerveknél bizonyos körülmények között már lehetıség van 25 éves munkaviszony esetén a korkedvezményes nyugdíj igénybevételére. És az ilyen nyugdíjak összegei gyakran a nyugdíjba vonuló teljes bérét is meghaladják. A mentıdolgozóknak ilyen lehetıségük nincs. A vonatkozó rendeleteket áttekintve A szolgálati idı számítása (A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló évi XLIII. törvény alapján) és A szolgálati idı megállapítása, módosítása, igazolása (A belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint az önkormányzati tőzoltóság szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egyes kérdéseirıl és a személyügyi igazgatás rendjérıl szóló 9/1997. (II. 12.) BM rendelet alapján) azonban megbizonyosodhatunk arról, hogy a korai nyugdíjazás lehetıségének kidolgozásakor a jogalkotók mely dolgozói csoportokra gondoltak. A rendelkezések alkalmazhatók: 1. a honvédség (ide értve a légoltalom, illetıleg a polgári védelem katonai állományát is) 2. a határırség, 3. a rendırség, 4. az állami tőzoltóság, 5. a büntetés-végrehajtási testület, 6. nemzetbiztonsági szolgálatok, 7. a vám- és pénzügyırség egyenruhás rendfokozatú fegyveres állománynak tagjaira. Az öregségi nyugdíj korhatárt 2009-tıl a szocialista kormány a fokozatosság elvét betartva 65 évre emelte. Felmerül a kérdés: A mentıdolgozókat érı igénybevétel ismeretében maguk a mentıdolgozók milyen nyugdíjkorhatár bevezetését tartják reálisnak? Hogyan érzi ık, meddig lehet ezt még bírni 8

9 Jelen tanulmány megírásában 59 fı véletlenszerően összeválogatott Heves megyei dolgozó volt segítségemre (akik jól reprezentálják az Országos Mentıszolgálat kivonuló és az irányításban dolgozó alkalmazottainak állományát), ık töltötték ki a teszteket és a kérdıívet. Fenti kérdésre a következı válaszlehetıségek közül %-osan az alábbi válaszok születtek: o év - 36% (21fı) o év 54% (32 fı) o év 8,5% (5 fı) o év 0,1% (1 fı) o % o % o % o % o % Itt kell megjegyezni, hogy Heves Megyei Mentıszervezetnél éve óta alig van olyan, aki öregségi nyugdíjba tud menni. Dolgozóink vagy meghalnak nyugdíjaztatás elıtt, vagy egészségi állapotuk miatt rokkanttá válnak És most Önnek teszem fel Tisztel Olvasó az elsı kérdést: Biztonságban érezné-e magát betegként, ha két 64 éves mentıs fogná a hordágya végeit, miközben a harmadikról botladoznak lefelé? Vagy esetleg a hatodikról? Ideje lesz komolyan elgondolkoznia ezen. Megkérdeztem az utca emberét (Eger belvárosában 21, 38, 51, 62 és 71 évesek)is: Öt válaszadóból öt értetlenül állt a kérdés elıtt. Mind az öten biztosan tudták, hogy a mentısöknek ugyanúgy jár a korkedvezményes nyugdíj, mint a tőzoltóknak, rendıröknek. Jelen tanulmány célja nem elvitatni az érdemet és a lehetıségét a korai nyugdíjaztatáshoz azoktól a dolgozói csoportoktól, akik különösen nehéz és/vagy különösen veszélyes munkakörülmények között kénytelenek dolgozni és olyan munkát végeznek, amit a társadalom és a jogszabályok ily módon kompenzálnak (ismernek el). 9

10 Csupán rávilágítani szeretnék arra a tényre, hogy a mentıszolgálat dolgozóit legalább annyi fizikai leterhelés és legalább olyan mentális és pszichés igénybevétel sújtja, mint egy rendırt, tőzoltót, katonát. JELEN KUTATÁS CÉLJA és SZOCIOLÓGIAI KIINDULÓPONTJA Feltárni a vizsgált közösségben a burnout szindróma elıfordulásának gyakoriságát Meghatározni, mely szociodemográfiai faktorok azok, amelyek befolyásolják a szindróma kialakulását VIZSGÁLATI MÓDSZEREK, MINTA A kiégés mérése A felmérésben alkalmazott vizsgálati módszer anonim, önkitöltıs kérdıív Az önkitöltıs kérdıív három részbıl áll: Humán szolgáltatást végzık - (The MBI-Human Services Survey; MBI-HSS) humán szolgáltatást nyújtó intézményekben, valamint az egészségügyben dolgozók, mint például orvosok, nıvérek, szociális munkások, pszichológusok. MBI-Human Services Survey I. és MBI-Human Services Survey II. Burnout kérdôív (BOQ) (H.J. Freudenberger és G. Richelson 1980) [2] által szerkesztett, standardizált kérdıív, amellyel a kiégés fokozatait tudjuk megállapítani a vizsgált populációban) Kérdıív a szociodemográfiai tényezıkrıl A vizsgált célcsoport kor szerinti megoszlása éves éves Egyéb év év év 10

11 A teszteket 59 mentıdolgozó töltötte ki, 5 nı és 54 férfi. Fenti diagram adataiból hiányolhatjuk a legidısebb korosztályt. Akik régóta a mentıknél dolgoznak, tudják: évek óta nem volt a megyében nyugdíjas búcsúztató. Mert a bajtársak vagy meghalnak, vagy egészségük annyira tönkre megy, hogy a nyugdíj korhatár elérése elıtt rokkanttá válnak (szívinfarktus, agyvérzés, magas vérnyomás, cukorbetegség, gerincsérv, gyomorfekély, utóbbi években KIÉGETTSÉG stb.) Sıt, élı nyugdíjas se sok van, mert az esetlegesen megért nyugdíjkorhatárt átlépve olyan rossz az egészségi állapotuk, hogy nem élvezhetik sokáig a jól megérdemelt pihenést. A következı diagram bemutatja, hogy a célcsoport dolgozói szinte kivétel nélkül az egészségügyi pályát az Országos Mentıszolgálat dolgozójaként kezdték. Ez azonban nem jelenti azt (mint majd a késıbbiekben kiderül), hogy nem ismerik a kórházi, ügyeleti, beteghordói stb. munkát, hiszen mellék- és másodállásban szinte mindenki akár több helyen is dolgozik. A Mentıszolgálatnál (a Tőzoltóság keretein belül létrejött Mentı Alosztályok és a Mentıegyletek több mint 100 éves megalakulása óta) a dolgozók egymást bajtárs ként emlegetik. Társ a bajban A kivonuló dolgozók -akik különbözı felszereltségő mentıkocsikon teljesítenek szolgálatotvégzettség (szakma, hivatás) szerint 11

12 mentıorvosok, mentıtisztek (Egészségügyi Fıiskola Mentıtiszti Szak), mentıápolók, mentı-gépkocsivezetık lehetnek. HIPOTÉZISEK Az ápolók körében a szociodemográfiai faktorok (kor, nem, iskolai végzettség, munkakör, egészségügyben eltöltött idı, másodállás ténye, pályaelhagyás gondolata) befolyásolják a burnout kialakulását. A mentıszolgálatnál eltöltött évekkel arányosan nı a dolgozók szellemi, lelki és fizikai leterheltség-érzése és ez összefüggésben van az objektíven megállapítható kiégésükkel Az összesen (egészségügyben és egyéb munkaviszonyban) munkával eltöltött évek mennyiségével és gyarapodásával a dolgozók objektíve megállapítható kiégése egyenes arányban nı az önmagukról szubjektíve megállapított kiégés az objektív mérési eredménnyel összhangban van 12

13 Miért fáradunk el? - Gondolatok a mentıs bajtársak szellemi, lelki és fizikális leterheltségérıl - A kimerültség természetes állapotát mindenki ismeri. Aki sokat dolgozott, az kimerül. A csupán kimerült ember azonban ki tudja pihenni magát. A kiégettség egy hosszan tartó folyamat során állandósuló testi-lelki kimerültség, amelyet az érintettek már nem tudnak megszüntetni, és ez egyre súlyosbodó, életet veszélyeztetı károsodást válthat ki. A segítı szakmákban (orvosok, ápolók, mentıtisztek, pszichológusok, lelkészek ) dolgozók szinte mindegyike gyermekkorától készül az adott hivatásra, belsı késztetésük a segítségnyújtásra rendkívül erıs. Természetes számunkra, hogy saját érdekeiket háttérbe szorítják mások érdekeivel szemben, ez az érzés a pálya megkezdése után éveken át a hivatásszeretettel párosulva átlendít a nehézségeken. A kitöltött kérdıíven a vizsgált célcsoport (59 fı) a pályaválasztás motivációjaként a következı okokat jelölte meg (itt több válasz is adható volt): Itt érdekes munkát végzek - 31 fı Szeretem ezt a szakmát - 37 fı Ez felel meg legjobban a végzettségemnek - 1 fı Itt találtam munkahelyet - 12 fı Itt elfogadható fizetést kapok - 1 fı 13

14 Itt emberekkel foglalkozhatok - 9 fı Gyermekkoromban errıl ábrándoztam - 10 fı lakhelyemhez közel volt ez a munkahely - 6 fı Egyéb, és pedig: Ez volt a hobbym, Azt gondoltam, tisztelet és becsület övezi - 3fı Kezdetben a mentıorvos, a mentıtiszt, a mentıápoló, sıt még a mentı-gépkocsivezetı is gyakran szinte hobbynak tekinti a munkáját (ez az elvégeztetett felmérésbıl is kiderül), néhány napos hetes szabadság vagy betegség végén már számolják a napokat és alig várják, hogy ismét mentıautóra ülhessenek. A kellemes bizsergı izgalom a kivonulások közben, a várakozás egy egy jó esetre megdobja az adrenalin szintet, és a legtöbb mentıst ez vonzza a pályára majd ez (is) tartja ott. 14

15 De hová tőnik ez a pozitív érzés e ritka szép hivatás iránt?! Miért silányul a hobbyként végzett, imádott mentızés néhány év, évtized után nem szeretem munkahellyé, mindennapi nyögıs kényszerré? Azt régóta érezzük, hogy valami nincs rendben, de megfogalmazni éveken át nem tudtuk. Nem beszéltünk róla, mert a gyengeség jelének vettük és hát ugye egy jó idegzető mentıs túlteszi magát a borzalmakon, a megrázkódtatásokon, a mentális fáradtságon és persze a krónikus alváshiány sem zavarhatja. Hiszen a többieken sem látszik, és egy egy nehéz eset után egy rövid élménybeszámolóval vagy egy jó poénnal még a feszültség is jól levezethetı Vagy mégsem? A kiosztott kérdıívek tanulsága szerint: - A vizsgálatba bevont mentıdolgozók 22%-a tartja elégségesnek, hogy a mentıállomásra visszatérve közvetlen kollégáival megbeszélje a kivonulás történéseit, 51%-uk ezt a feszültség levezetı módszert azért nem tartja mindig megfelelınek és 27%, aki ezt kevés segítségnek tartja. - Rosszabb a helyzet, ha a nyomasztó élményeket (kudarcokat, de akár a szakmai sikereket) nem szakmai körökben szeretnénk magunkból kibeszélni. Otthon vagy munkahelyen kívüli baráti társaságban a vizsgált személyek 18%-a tudja csak megbeszélni munkával kapcsolatos érzéseit, élményeit 46%-nak erre ritkán, 36%-nak pedig nincs lehetısége. (((Érthetınek tartom a laikusok reagálását a gyakran még edzett egészségügyi szakembereket is megrázó beszámolókra, hiszen sok ember a vért látni se bírja, 15

16 elfordítja a fejét vagy arrébb megy, ha igazán baj van. A televízió képernyıjétıl biztos távolságban is az emberek elszörnyedve nézik a tragédiákat és nem is tudatosul bennük, hogy vannak olyan segítı hivatások, amelyeknek megszállottjai (vagy késıbb már csak őzıi) nem tehetik meg, hogy a baj láttán elszaladjanak.))) Szervezetünk védekezıképessége szinte határtalannak látszik. Szerencsénk van. Az agy szelektál, sokszor már két három nap elteltével nem is emlékszünk a szokványos esetekre. De az igazán megrázó emlékek megmaradnak, és még hosszú évek, évtizedek után is elılopakodnak egy egy ismerısnek tőnı lakóház vagy egy egy út menti kereszt láttán: Hogy is volt? A rövid távú emlékezet amely az információt csak ideiglenesen ırzi meg segít abban, hogy kiszőrjük az ingereket a környezetünkbıl és szelektáljuk az információkat aszerint, hogy melyek hasznosak és fontosak a hosszú távú memóriaraktár számára. A rövidtávú emlékezet a hosszú távú emlékezettel együtt ahol az összes korábbi tapasztalatok, jártasságok el vannak raktározva végzi ezeket a válogatásokat. Ezek szerint: ami nem hasznos és nem fontos, azt egyszer majd csak elfelejtjük. A mentıdolgozó nap mint nap érzelmileg felkavaró esetekkel találkozik, a pszichés nyomás miatt gyakran alakul ki náluk poszt traumatikus stressz szindróma, melynek megelızésében és gyógyításában a munkáltatónak is jelentıs szerepe lenne. A társszakmák dolgozóinak a munkáltató igény szerint pszichológusi segítséget biztosít a megrázó esetek feldolgozásához. 16

17 A segítségadás valamilyen módját (pszichológus, esetmegbeszélés, önismeret vagy szupervízió ) a felmérés szerint 34 dolgozó (58%) igényelné. Érdekes, hogy 25 mentıs (42%) elzárkózik a segítségnyújtás ilyen lehetısége elöl, különösen annak fényében, hogy az elızı ábra szerint alig volt olyan közülük (csak 2 fı), aki szerint a Mentıszolgálatnál nincs szükség ilyen segítségre. Ez az elutasító magatartás lehet puszta szemérmesség, indokolatlan szégyenérzet, de lehet a kiégettség egyik korai tünete is. Az utóbbi években mintha egyre többen kezdenének foglalkozni az elsısorban - a segítı szakmákat érintı kiégés szindrómával, kezd a köztudatban is betegségként megjelenni ez a fogalom. A kiégés tünet-együttesét Christina Maslach írta le 1981-ben. Jellemzı panaszok: Az általános kimerültség, fáradtság, álmatlanság, betegségekre való hajlam és más pszichoszomatikus panaszok. Az e szindrómától szenvedı orvos, ápoló általában cinikus lelki beállítottságú, mind betegeivel, mind kollégáival szemben érzéketlen, állapota súlyosbodásával egyre inkább alkalmatlan a team-munkára. Társadalmi kapcsolatai beszőkülnek, visszahúzódó lesz. Csökken fizikai teherbíró képessége, emiatt a sikertelenség és a tehetetlenség érzése lesz úrrá rajta. Pszichés fáradtság A mentısök azért vannak fokozottabban ennek a veszélynek kitéve munkájuk során, mint a többi egészségügyi dolgozó, mert a munkájukból kifolyólag sok az olyan váratlan esemény, amire nem lehet elıre felkészülni. Nem tudják, mi vár rájuk egy riasztás során, és gyakran kell fizikailag (emeletrıl hordágyazás, kimentés, elhúzódó újraélesztés, tömeges baleseti kárhely felszámolás stb.), szellemileg és lelkileg rendkívül megterhelı feladatokat végezniük. A helyszíni ellátás során egy mentıs team magára van utalva. ROHAM mentın az orvos, ESET mentıkocsin a mentıtiszt, sima mentıautóban a mentıápoló az egység parancsnok és az egyszemélyi felelıs a munka végzéséért, a döntésekért. Miért más a helyszíni ellátás, mint a kórházi? 17

18 A helyszínen ritkán ideálisak a munkakörülmények, korlátozott az eszköztár (nincs röntgen, CT, ultrahang, labor, stb. amik a diagnózis felállítását segítenék), nincs orvos kolléga, nincs tapasztaltabb fınök, nincs lehetıség konzíliumot kérni, és ami a legfontosabb: nincs idı. Sem sokat gondolkodni, mi is lehet a baj, sem könyvben utána nézni, ha valami nem jut eszünkbe hirtelen. Sokszor szinte a hetedik érzékünkre kell hallgatnunk (minél régebben van az ember a pályán, ez annál fejlettebb, de sosem hagyatkozhatunk csak erre). Azonnal kell dönteni, mert a legtöbb súlyos, életveszélyes állapotban lévı beteg/sérült szervezetében a kórfolyamatok rendkívül gyorsan zajlanak, romlanak és a beteg halálát vagy tartós szervkárosodását okozhatják. Tehát a helyszínen nincs idı, de vannak szájtáti bámészkodók, jóindulatú okoskodók, kiborult vagy hisztériázó hozzátartozók. Vannak elképesztı és szélsıséges helyszíni körülmények, csúszós hegyi utak négy évszakos gumikkal, a klíma nélküli mentıautók poklát nem is említve. Ráadásul a mentısöket rendszeresen érik verbális és/vagy fizikális fenyegetések, inzultusok és ezeket kénytelenek elviselni és legtöbbször betudni a beteget vagy a hozzátartozót ért felfokozott lelkiállapotnak. Sosem lehetnek biztosak abban, hogy valaki nem készít-e róluk kép- vagy hangfelvételt és egyetlen apró tévedés vagy hiba miatt nem kerülnek-e be az elektronikus vagy írott médiába, nem indít-e hálából ellenük valaki valamilyen peres eljárást. Felmerül a kérdés: Mik azok a különleges terhelések, amelyek a mentıdolgozók munkafeltételeinek sajátosságaiból erednek? A teljesség igénye nélkül: - a munkaritmus és a biológiai ritmus illesztése nélkül végzett munka - emberekért és anyagi értékekért fokozott felelısséggel járó munka - idıkényszerben végzett munka - az életre és az egészségre veszélyes munka - kényszerütemben végzett munka - emberekkel való foglalkozás szükségessége, fokozott konfliktusveszéllyel járó szituációk - a munkatevékenység gyakran fellépı kényszerszüneteivel és a tartós készenléti állapot kényszerével járó munka - a tevékenység folyamatának és eredményének közvetlen érzéki ellenırzési lehetısége nélkül végzett munka 18

19 - olyan munka, melyben a teljesítményt leggyakrabban a hibák vagy más negatív kritériumok alapján ítélik meg - csekély anyagi vagy más jellegő ösztönzéssel végzett munka - pozitív érvényesülési perspektívát nem biztosító munka Krónikus fáradtság Durva definíció szerint a fáradás egyrészt teljesítménycsökkenés, másrészt ennek az ennek az egyén részérıl történı szubjektív minısítése. A fáradás fogalmába mindkettı beletartozik. A fáradásnak a szubjektív oldala a fogalom nélkülözhetetlen jegye: csak azt a teljesítménycsökkenést tekinthetjük fáradásnak, amit az egyén érzése szerint annak minısít. A szubjektív fáradtságérzés relativitását bizonyítja, hogy az eltérı intenzitású és tartósságú azonos feltételek mellett. A kimerültség érzéséhez kapcsolódik az a késztetés, mely adott teljesítménynek megfelelı tevékenység abbahagyására irányul, s így védelmezheti az egyént a túlterhelés következményeitıl. A teherbírás kapacitása nem csak a terhelés nagyságától, hanem a szervezet aktuális állapotától is függ. Az egyén a kezdeti, mások által még fel nem ismert jegyek alapján is észreveszi a saját fáradtságát. Így az ember önmagára vonatkozó információja a kimerültségérıl nem esik feltétlenül egybe annak bárki által történı külsı megállapításával. A szubjektív oldal látszólag megelızi az objektívet, ami ok okozatiság látszatát keltheti a fáradtságérzés és a teljesítménycsökkenés között. A fáradtság szubjektív (érzés, motiváció) és objektív (teljesítménycsökkenés) oldala között sem közvetlen ok okozati összefüggés nincs. sem az nem igaz, hogy elválaszthatatlan egységet alkot. Ez látható abból is, hogy egyesek nem érzik magukat fáradtnak, miközben esetleg teljesen kimerülhetnek, míg mások szubjektíven nagy fáradtságról panaszkodnak, miközben objektíven nem azok. A fáradás formáinak szubjektív jegyek alapján történı megkülönböztetése során számításba kell venni a társadalmi eltéréseket. Vannak csoportok, osztályok, melyeknek tagjait a fáradás iránti érzéketlenségre tanítják gyermekkoruktól kezdve. Elıfordulhat ilyen egyénekkel, hogy objektíven megállapítható fáradtságukat ıszintén nem érzik. Egyénenként is lehetnek eltérések a fáradás szubjektív jegyei szempontjából, sıt ugyanaz az ember is élete különbözı körülményei között fáradtságát nem egyformán tudatosítja, érzi. 19

20 A munka és a környezet terhelı hatásai Minden foglalkozási (munka-) tevékenység megterhelést jelent. (A megterhelést az angol nyelvő irodalomban stress-nek nevezik). A terhelı hatások részben a fizikai és szociális munkakörnyezetbıl, részben a munkafeladatból erednek. A terhelés káros hatásainak kiküszöbölésére védekezı mechanizmus indul be. Az egyén nem a megterhelést érzékeli, hanem a megterhelés hatására a szervezetében bekövetkezı funkcióváltozást, illetve ezek összességét. Ezt a funkcióváltozást igénybevételnek nevezzük. Az igénybevétel nagyságát a terhelı tényezık mellett a dolgozó teljesítıképessége határozza meg. Fizikai terhelés A testtartás, a helyzetváltoztatás, illetve a mozgás minden fajtája a dinamikus, míg a kényszertesthelyzet, tehertartás, húzás, nyomás és csavarás a statikus munka fogalma alá tartozik. Az emberi erıvel (izomerıvel) mozgatható, segédeszköz nélkül és segédeszközzel emelhetı, illetve szállítható teher súlyát a kézi rakodással és szállítással foglalkozó szabványok írják elı. Hazai elıírások szerint pl. felnıtt férfiak 50, felnıtt nık pedig 20 kp terhet emelhetnek és vihetnek maximálisan. Ezt az elıírást a mentıszolgálatnál betartani szinte lehetetlen. Rendszeresen elıfordul, hogy a hordágy (mely önmagában is 20 kg körül van) súlya a beteggel együtt meghaladja a 100 kp-ot, melyhez a sürgısségi felszerelések (oxigénpalack, EKG-Defibrillátor, sürgısségi táska stb.) és nemegyszer a beteg személyes holmija is hozzáadódik. Az utóbbi években a mentı-gépkocsik hordágyai guruló technikával rendelkeznek, ez azonban az önsúlyukat még inkább növelte. Könnyebb ezáltal sima talajon tolni, de egyenetlen terepen vagy lépcsızésnél elkerülhetetlen a hordágy kézzel való emelése. Hiába van a négyemeletesnél magasabb házakban lift, azt hordággyal használni nem lehet, és a lépcsıfordulók többségükben olyan keskenyek, hogy a hordággyal fordulni képtelenség, azt minden lépcsıfordulóban át kell emelni a korláton. Nem véletlen, hogy a mentıdolgozók szinte mindegyikének vannak mozgásszervi panaszai (gerinc-bántalmak, térd- és könyök ízületi problémák, stb.). Legtöbbször ezeket a problémákat nem említik az üzemorvosnak, mert nem akarják alkalmatlanság miatt elveszíteni a munkahelyüket. Amíg hosszabb 20

21 táppénzre, kezelésre vagy mőtétre nem kerül sor, addig csak a közvetlen kollégák tudnak a panaszokról, a munkáltató nem. Köztudott tény, hogy az egészségügyi szférában a közalkalmazottak bére olyan alacsony, hogy abból mellékállások, másodállások vállalása nélkül megélni, családot eltartani tisztességesen nem lehet. A kiegészítı jövedelmek utáni hajtás éveken, évtizedeken át annyira kimeríti a dolgozót, hogy egyik munkahelyére sem érkezik kipihenten, ezért nem tudja a tıle elvárható teljesítményt nyújtani, ami - a mentı gépkocsivezetıknél kisebb nagyobb koccanások, balesetek okozásában, mentıápolóknál a beteg/sérült aki a munka tárgya - helytelen ellátásában, mozgatásában, figyelmetlenségben, tévedésekben, türelmetlenségben vagy szakszerőtlenségben nyilvánulhat meg. A vizsgált dolgozói populáció megoszlása az összesen havonta (mentınél+ egyéb munkaviszonyban) végzett munka mennyiségének függvényében, attól függıen, hogy hány éve tart ez a feszített munkatempó 21

22 Jól látható, hogy a dolgozók túlnyomó többségének havi összes óraszáma megegyezik az egészségügyben ledolgozott havi óraszámmal. Ez azt mutatja, hogy a mentıs munka emocionális megterhelése folytatódik olyan munkavégzések alatt, ahol a dolgozó megintcsak betegekkel foglalkozik (Betegszállítás, Intenzív terápiás osztály, Sürgısségi osztály, Bányamentı, sportorvosi szolgálat, ügyelet szolgálatok stb.). Az ilyen helyeken gyakran éveken át közel- vagy több mint 300 órát dolgoznak a bajtársak. A felmérésbıl kitőnik, hogy egyre kevesebb a pihenésre és a családra fordított idı, egyszóval a testi lelki regenerálódás hónapról hónapra, évrıl évre kimarad az életükbıl. A dolgozók több, mint 50%-a évek óta a mindennapokénál még több munkával tölti el évi rendes szabadságát, hogy egyszeri nagyobb összeggel segítse a családi kasszát. Ez a túlfeszített életmód törvényszerően a testi és/vagy lelki egészségi állapot romlásához vezet. Pszichológiai információterhelés A fizikai terhelés mellet a környezet terhelı hatásai az ún. információterhelésbıl erednek. Az információk feldolgozása alapján határozzuk meg az adott helyzetre adandó 22

23 válaszreakciónkat. A célirányos, tartós információfeldolgozás fáradtságot, illetve kimerültséget okoz, növelve ezzel a pszichológiai igénybevételt. Az egészségügy dolgozó (mint más munkavállaló is) kénytelen alkalmazkodni a szigorú követelményekhez. Rendelkeznie kell naprakész szakmai jártassággal, és egyébként is sokirányú tájékozottsággal, mert ezt várják el a betegek, a társadalom. Növekvı követelményekkel kell szembenéznie találékonyság és önálló problémamegoldás terén, és legfıképp rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy az információs áradatot aprólékosan végigellenırizze abból a szempontból, hogy azok a munkáját tekintve menyire hasznosak vagy fontosak. Az információk kellı szelektálása (a felesleges/figyelmet elterelı információk figyelmen kívül hagyása) és az ún. háttér információk tudatalatti beépítése, felhasználása az anamnézis felvételénél, a betegségek diagnosztizálásánál és a terápia kitalálásánál még gyakorlott orvosnak/ápolónak is megerıltetı idegi- és/vagy agymunka. Minél többet tudunk, annál inkább rájövünk, mennyi mindent nem tudunk még. Az egészségügyi dolgozóban is folyamatosan ott kísért az a stressz-keltı érzés, amelyet idınként minden ember érez: hogy valami elkerülte a figyelmemet. A fáradtság az orvos/ápoló legádázabb ellenfele. Ha valaki fáradt, az agya is az. A rövidtávú memória könnyen cserbenhagyja az embert, ha nem képes kellıen szelektálni a beérkezı információkat. A szellemi (mentális) megterhelést okozó tényezık könnyen felsorolhatók: ezek a figyelemkoncentráció, a figyelemmegosztás, a figyelemváltás, a figyelemfenntartás, a gondolkodás és a döntés, azaz azok a tényezık, melyek magából a szellemi munkavégzésbıl erednek. El kell különíteni a pszichés (emocionális) megterhelést okozó tényezıket: ezek a készenlét, a nem optimális munkafeltételek (zaj, klíma ártalmak), a munkahelyi légkörbıl eredı problémák, a munkával kapcsolatos problémák, azaz mindazok a tényezık, melyek a szellemi munkavégzést akadályozzák. Emocionális megterhelés hatványozottan jelentkezik a készenléti feszültséggel járó tevékenységek végzése közben, ahol kiemelten nagy az erkölcsi és anyagi felelısség (orvosok, gyógyszerészek, ápolók, nıvérek, különös tekintettel a mentımunkára, az ügyeleti munkára, de például tőzoltók is). Emocionális terheléssel járó tevékenységek azok, amelyek nagyfokú alkalmazkodást követelnek (emberek életével, testi épségével kapcsolatos folyamatos döntéshozási kényszer alatt dolgozók, emberekkel foglalkozás konfliktus helyzetekben, rossz környezeti feltételek között és kevésbé befolyásolható munkaszituációban dolgozók, testi szellemi 23