U IVERSITATEA BUCUREŞTI FACULTATEA DE LIMBI ŞI LITERATURI STRĂI E CATEDRA DE HU GAROLOGIE TEZĂ DE DOCTORAT

Átírás

1 U IVERSITATEA BUCUREŞTI FACULTATEA DE LIMBI ŞI LITERATURI STRĂI E CATEDRA DE HU GAROLOGIE TEZĂ DE DOCTORAT COMU ICATIVITATEA TEXTULUI Î MASS-MEDIA AUDIO-VIZUALĂ MAGHIARĂ DI ROMÂ IA CO DUCĂTOR ŞTII ŢIFIC Prof. Dr. Murvai Olga DOCTORA D agy A. Éva 2008

2 BUKARESTI TUDOMÁ YEGYETEM IDEGE YELVEK ÉS IRODALMAK FAKULTÁSA HU GAROLÓGIA TA SZÉK DOKTORI DISSZERTÁCIÓ A SZÖVEG KOMMU IKATÍVITÁSA A ROMÁ IAI MAGYAR AUDIO-VIZUÁLIS MASS-MÉDIÁBA Tudományos vezető: Prof.Dr.Murvai Olga Doktorandusz agy A. Éva

3 TARTALOM MOTTÓ(k):... 7 ELŐSZÓ... 8 BEVEZETŐ Az információ radikális felértékelődése Változások a kommunikáció jelenségszférájában A kommunikáció egy új fogalmáról A társadalom szerkezetével kapcsolatos következményekről A kultúrával kapcsolatos következményekről Kommunikációtan A kommunikáció-kutatás szakaszai A kommunikáció-kutatás jelenlegi irányvonalai A kommunikációkutatás kezdetei, általános kommunikációs modellek A telekommunikáció A modern telekommunikációs eszközök kialakulása és elmélete A telekommunikációs modell A tömegkommunikáció A tömegkommunikációs eszközök elterjedése Tömegkommunikációs modellek Mi a teendő az információs társadalomban? I. AZ ELHA GZÓ BESZÉD A beszéd általános jellemzése Norma és/vagy kommunikatίvitás A kommunikáció feltételei A helyes beszéd A tömegkommunikáció tipológiája Előadásos kommunikáció a tévében és rádióban A tömegkommunikáció szimmetrizálása II. SZÖVEGMŰFAJ, SZÖVEGFORMA, SZÖVEGÉRTELMEZÉS, SZÖVEGMO DÁS Szövegek világa Megszólalás, megszólaltatás A nyílvános megszólalás A beszéd és az írás A beszéd és a felolvasás A meggyőzés és a beszédszituáció A szövegalkotás szerkezeti-szerkesztési kérdései Gondolatkifejezés és gondolatközlés

4 2.7. Információ és kommunikáció A kommunikációs alapgörbe A kommunikációs "mező", a szöveg és a hangzás kapcsolata A megszólaltatás kérdései A szöveg és a hangzásforma kapcsolata A műfaj és az akusztikus stílusideál A szöveg(mondatok) hangzásának (intonálásának) szerepe A szöveg és a szupraszegmentális eszközök kapcsolata a szöveg megszólaltatásakor A szövegértés fejlesztésenek elmélete és gyakorlata III. YELV, BESZÉD, RÁDIÓ, TELEVĺZIÓ A rádió, televízió hangjáról általában A rádiós, televíziós beszéd fő akusztikus kategóriái: A rádiós/televíziós alaphelyzet Intertextualitás (Szövevényesség) Elsődleges kapcsolatok Másodlagos kapcsolatok Az alany és a társadalmi formáció Kérdezéstechnika - a kérdezés művészete A kérdezés művészete A kiválasztott kérdéseket hogyan tesszük fel? A kérdések tempója, ritmusa A tartalom A jó kérdések titka Igent és nemet mondani Feltáró, rávezető, beugrató, manipulatív/álkérdések Kérdések receptre A dialógus dramaturgiája Fel nem tett kérdések Elköszönés IV. A RÁDIÓ, TV-HÍREK A hírközlés A rádió/tv-hírek sajátosságai l. A hír a híradás része A híradások típusai A hír fogalma l. Tájékozódás Hírtipusok A hír részei l. A bevezetés típusa szerint lehet: A hírek szerkezeti típusai: Hírszerkesztés l. A szövegezés A hír megszólaltatása A rádió/tv-hírek megfogalmazása és mondhatósága l. A kétarcú szerkezet A hírmondatok látható tagolása (írásjelek, kötőszók) A hírek logikai építkezése (szórend, mondatsorrend, szövegkohézió) Az átlátszó hír - a hírek külalakja

5 7.5. Szöveg és kép egyeztetése a tv-híreknél Típushibák A rádió/tévéhírek kommunikatívitása Következtetések a hírbemondáshoz V. AZ ELHA GZÓ BESZÉD SZÖVEGFO ETIKAI ESZKÖZEI EK RE DSZERE ÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI A MAGYARBA A szöveg hangzása és hatása A tiszta hangképzés A hangszínezet (hangminőség) A hangmagasság (hangterjedelem) A hangerő-terjedelem (hangsúly) A beszédtempó tartománya A szünetek tartománya A szituáció, a szöveg és a szándék együttese, mint a beszéd hangzásának determinánsa. 133 VI. A MO DATFAJTÁK DALLAMA Az egyszerű mondat dallama A kérdő mondat dallama A kérdő mondat terjedelme A kérdő mondat módosulásai Morfémával jelzett eldöntendő kérdések Az idéző mondat dallama Az összetett mondatok dallama VII. A HA GLEJTÉS HELYE A YELVI RE DSZERBE A hanglejtés jellemzése A hanglejtés tagolása A. A szólamok dallama B. Szintagmák dallamformái C. Esetragozás és hanglejtés D. Értelmezés vagy felsorolás E. A felolvasás dallama F. A közbeékelés G. Irásjelek hanglejtése Konvencionális-e a beszéddallam? A hanglejtés funkciói VIII. BESZÉDTECH IKAI ÉS KIEJTÉSI PROBLÉMÁK A RÁDIÓ/TV. BEMO DÓI AK GYAKORLATÁBA IX. ESETTA ULMÁ YOK Általanos gondolatok A riport, mint keret A Hír-mag Narratív szerkezet/ A Narrátor hangja A nyelv Álló és/vagy mozgó képek

6 X. KÖVETKEZTETÉSEK BIBLIOGRÁFIA MELLÉKLET 6

7 MOTTÓ(k): em lehet nem kommunikálni (Buda Béla) A kommunikáció információ, gondolatok, érzelmek, jártasságok átadása szimbólumok szavak, képek, grafikai alakzatok stb. - használata révén. (Berelson-Steiner) A kommunikáció akkor jön létre, amikor a befogadó reagál egy szimbólumra. (Cronkhite ) A kommunikációnak sajátos viselkedési helyzetei vannak, amelyekben a kommunikátor átad egy üzenetet a befogadónak azzal a tudatos céllal, hogy befolyásolja a befogadó viselkedését. (Miller) 7

8 ELŐSZÓ SZÓL A RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ, DE EM MI DEGY, HOGYA Minthogy a nyelv szakadatlanul változik, és egy időben is használatában sokféle, e dolgozatban az volt a célom, hogy a rádiós és tévés szöveg helyes és helytelen mérlegelésére, az alkalomhoz illő árnyalt kifejezés kialakításának módszereire vezessem rá az olvasót, mindezt példákkal támasztva alá. Dolgozatomnak egyes fejezetei, hol ismereteket közölnek anyanyelvünkről, hol példákat tárnak fel, vagy a szép és helyes előadás, fogalmazás kérdését taglalják. A televíziózás elterjedésével ideig-óráig felvetődött a kérdés: vajon a TV nem fogja háttérbe szorítani a rádiót? Az eltelt időszakban beigazolódott, hogy mindkettőre szükség van nem egymás ellen, hanem egymást kiegészítve léteznek, mindkettőnek jól behatárolt (műszakilag is mérhető) helye van a médiában. Az azonban biztos, hogy a rádiósoknak éppen a televízió hatására kellett újragondolniuk a maguk műfaját. Meg kellett újulnia a rádiós szövegek formanyelvének. A tévé szöveg nélkül, csupán a képek nyelvén is tud információt közvetíteni, míg a rádióban az auditív hatás teremti meg a potenciális élményt. Ez képszerűbb, szemléletesebb fogalmazásra kényszeríti a rádiós nyelvet, hiszen végül is a rádiós szöveg látványinformációt utánoz hanggal. A rádióból szóló hang színe, ereje, magassága, a beszédtempó, az artikuláció, a hangsúlyozás mind-mind része az információnak. Ezért fejlődhetett külön úton a rádiós szöveg és a rádióbemondó beszéde, mint a médiatudomány ága. Beszélni minden egészséges ember tud, de különféle beszédszituációban az alkalomnak megfelelően megszólalni, a beszédhelyzetet hangszín, hangerő, beszédtempó stb. segítségével hallatni/láttatni a hallgatóval már csak a profik, a szakmabeliek tudják. ( ) A nyilvános megszólalásnak megvannak a maga szabályai: mennyire kell átélnie a szöveget a bemondónak, mi jobb, ha azonosul vele, vagy ha távolságtartóan kívül álló? Tud-e parancsolni az érzelmeinek, vagy az emóció hatására gyorsabban lélegzik és fokozza a 8

9 beszédtempót, emeli a hangot, növeli a hangerőt (például sportközvetítéskor)? kérdez-e a kérdő mondatával, és mennyi szünetet kell/szabad beiktatnia a folyamatos szövegbe? Mi az értelmi/logikai, illetve az érzelmi hangsúly szerepe? Hogyan befolyásolja a beszéd dallamát a szó-, a mondat- és a szöveghangsúly? Mindezen kérdésekre keresek választ e dolgozatban, a teljesség igénye nélkül. 9

10 BEVEZETŐ Az információs társadalom koncepciójától az információ kultúrája felé 1. Az információ radikális felértékelődése Új kihívást regisztrálhatunk az utóbbi években, évtizedben a magyar társadalomban: az információ radikális felértékelődését. Ennek a kihívásnak a sajátos szerkezetét két különböző tényezőben láthatjuk: - egyrészt úgy látszik, hogy a legtöbb kihívástól eltérően ez az életnek nem egy vagy néhány területén jelenik meg, hanem szinte minden területén, vagyis általános jellegű: s így nagyon könnyű azt hinnünk, hogy magával a társadalommal van kapcsolatban, következésképpen akár a szakadatlanul változó társadalmi valóság egy új állapotról van szó: ezt nevezték el információs társadalomnak; mindazonáltal manapság már mégsem lehet magától érthetőnek tekinteni ezt az elgondolást; - másrészt úgy látszik, hogy ez a kihívás raktározható, akárcsak az erdőirtásból eredő kihívás: a manapság gondatlanul kivágott erdő negatív gazdasági-társadalmi következményeivel unokáink találják majd tovább halaszthatatlanul szembe magukat, nem pedig mi, akik kivágtuk az erdőt. A magyarországi társadalomszervezés/közigazgatás láthatóan ezt teszi az információ felértékelődéséből adódó kihívással: egyrészt nem fordít rá elég figyelmet, másrészt azt sem teszi jól - manapság legalábbis -, amit tesz. Lehet, hogy a napról-napra folyó változások olyan kicsinyek, hogy a súlyos napi gondokkal küzdő magyar társadalom nincs abban a helyzetben, hogy foglalkozzék ezzel a(z információs) kihívással. Lehet, hogy akárcsak az úgynevezett információs társadalom is oly távolinak tűnik ma még a közigazgatás számára, hogy feleslegesnek tűnik fel a vele való érdemi foglalkozás. Pedig várhatóan igen lényeges társadalmi sőt kulturális változások elé nézünk a technológiain túl (amelyre természetesen ugyancsak fel kell készülnünk), s túlzások nélkül állítható, hogy közülük egyeseknek a 10

11 jelentősége a nyomtatás feltalálásának és főként elterjedésének társadalmikulturális hatásával érnek fel. 2. Változások a kommunikáció jelenségszférájában Az ember megjelenését követően eddig négy kommunikációs forradalom, pontosabban a kommunikációs eszközöknek (a technológiának) négy forradalma zajlott le. Ezek utalásszerűen a következők: (1) a beszélt emberi nyelv megjelenése (ez a pleisztocén végére tehető, évvel ezelőttre, a Willendorf-i Vénusz keletkezésével egy korszakra): innen számítható az orális kultúrák korszaka; (2) a beszéd rögzítésére szolgáló eljárások (pl. hieroglifa, piktogram, írás) megjelenése (mintegy 6e évvel ezelőtt): ez az írásbeliség első korszaka; (3) a nyomtatás megjelenése (mintegy 500 éve): ez az írásbeliség második korszaka, avagy a Gutenberggalaxis korszaka; (4) az elektronikus (tömeg)kommunikáció (rádió, televízió) megjelenése (a múlt század elejétől). Most éljük az ötödiket, az elektronikus kommunikáció második forradalmát: a számítógépes hálózatok, vagy másként a számítógépek közvetítette kommunikáció [CMC: computer-mediated communication] - egészen pontosan a(z információra) nyílt rendszerek összekapcsolásának - megjelenését szokás újabban ötödik kommunikációs forradalomnak tekinteni. A manapság működő összekapcsolt nyílt rendszer az Internet. Ennek nincs központja, de van egy folyamatosan bővülő (és bizonyos értelemben változó) saját szabványrendszere [RFC: request for comment] és van egy irányító testülete, voltaképpen egy szövetség, az Internet Society, amely nagyhírű szakemberekből önkéntes bizottságokat hoz létre az Internettel kapcsolatos kérdések (szabványok) megvitatására, problémák felvetésére. A kommunikációs eszközök (technológia) forradalmai néhány szempontból jelentős változást idéztek elő a kommunikáció szűken vett eseményeiben. A. Jelentősen megváltozott a kommunikátumnak térben való lokalizáltsága: * az orális kommunikátum (egyszerűen szólva a beszéd) térben szigorúan 11

12 lokalizált (pl. a delphoi jósdába el kellett menni, a közvetlen emberi kommunikáció mindennapi eseteinek vagy helyben részesei vagyunk vagy csak beszámolót hallhatunk róluk); * az írásos feljegyzés, a könyv, a fotó, a film ugyan lokalizált, de nem szigorúan, mert szállítható, másolható; * a hálózaton jelen levő kommunikátum voltaképpen nem lokalizálható, egyegy egysége (például válaszként egy kereső kérdésre) esetenként, alkalmilag áll össze esetleg a hálózat igen távoli pontjairól. B. Jelentősen megváltozott a kommunikátum elérhetőségének módja és jelentősen lecsökken az elérési idő: * az orális kommunikátum szignifikánsa elillanó természetű; az orális kultúrákban a tudás (szignifikátum) birtokosát, a kútfőt fel kell kérni a megnyilatkozásra, vagyis arra, hogy tegye tudását elérhetővé; a kútfőnek ezt a kérést el kell fogadnia és teljesítenie is kell: vagyis adott esetben jelentős fizikai távolság leküzdése szükséges valamely tudás elérhetővé válásához; a kútfő és a kérdező (mint a kommunikáció ágensei) kölcsönös személyes emberi helyzetét kezelni kell tudni legalább a kérdezőnek; a szignifikátum tárolását tekintve pedig az információ egy adott kútfőnél legfeljebb a kútfő élethosszáig elérhető és így tovább; * a könyvtárban tárolt írott (nyomtatott) információk elérésének módját tekintve jelentős az elszemélytelenedés, ami ez esetben azt a pozitívumot jelenti, hogy az elérhetőség biztonsága növekedett; továbbra is le kell küzdeni a fizikai távolságot a tudást igénylő ágens és a kommunikátum között; az elérés módja és időszükséglete viszont sztenderdizálódott, amelyet végsősoron a könyvtár használatának szabályzata rögzít; ugyancsak szabályzat rögzíti, hogy van-e az olvasó elől elzárt része a könyvtárnak, vagy csak bizonyos típusú olvasók számára elérhető része (amelynek igen sok oka lehet a titkosnak minősített dokumentumok elérésének korlátozásától az állomány fizikai védelméig), az információ tárolását tekintve: noha az irat vagy a nyomtatvány mint tárgy élethossza korlátozott, a másolhatóság következtében ez elvben mégsem jelent időbeli korlátot; 12

13 * a kommunikátum elektronikus úton (elvben fénysebességgel) képes eljutni térben a hálózat bármely pontjára (akár úgy, hogy áttöltik, akár úgy, hogy letöltik), illetőleg az információ elvben tetszés szerinti ideig tárolható; * a második világháborút követően elterjedt nagygépes számítástechnikában archiválásra (külső memóriaként) használt mágnesszalag (vagy mágneslemez) a hozzáférési időt a perc nagyságrendjére szorította le; * újabb nagyságrendi változás következett be a hozzáférési idő tekintetében a szokásosan winchesternek nevezett merevlemezek megjelenésével; * az elérhetőséget tekintve meg kell különböztetni az on line eseteket az off line esetektől: az előbbiben az információ 'helye' - a zug(ok egyike) a hálózaton, ahol adott esetben a szignifikáns fizikailag van - rá van kapcsolva a hálózatra, míg az utóbbinál nincs rákapcsolva: nyilvánvaló, hogy az elérhetőség szempontjából egészen mást jelent az egyik eset, mint a másik; a hálózati kommunikáció esetében a korábbiakhoz képest élesebb különbséget kell tennünk a kommunikátum elérhetőségével kapcsolatban a szignifikáns elérhetősége és a szignifikátum elérhetősége között: az on line helyű kommunikátum elérhetősége egyrészt korlátozható úgy, hogy a kérdező, információt kérő fizikailag nem jut el a kommunikátum helyéig a hálózaton, mert gátak vannak állítva elé: ekkor a kommunikátum birtokosa korlátozza az elérhetőséget, valamilyen általa kibocsátott jogosítványhoz köti az elérhetőséget; másrészt korlátozható úgy is, hogy a szignifikátum elérhetősége van korlátozva valamilyen titkosítási eljárással. C. Jelentősen megnövekedett egy adott információt (a kommunikátumot) elérő ágensek száma: * az orális kommunikáció korában a dialógus-típusú esetekkel (a közvetlen emberi kommunikáció eseteivel), vagyis kommunikációs eseményként csak néhány résztvevővel kell számolni; * noha az írás és még inkább a könyvnyomtatás következtében lehetővé vált, hogy 'ugyanazon' kommunikációban résztvevők száma akár tömeges is lehessen; mindazonáltal ez mégsem jelent valóban új helyzetet az orális 13

14 periódushoz képest: minthogy a létrejövő kommunikációs események eltérnek ugyan az oralitásban megfigyelhetőktől, de ez az eltérés nem szünteti meg a kommunikáció alapvetően dialógus jellegét (hiszen: a levél vagy a könyv írója és az éppen olvasó kerül kapcsolatban a művön, a kommunikátumon keresztül); * a nyomtatott sajtó azonban ténylegesen új helyzetet teremtett: egyrészt valóban lehetővé vált, hogy az 'ugyanazon' kommunikációban résztvevők száma tömeges lehessen, másrészt azonban a döntően új helyzet abból ered, hogy a résztvevők számára a kommunikáció voltaképpen egyidejűvé vált; * az elektronikus forradalom aztán teljesen átalalkítja a kommunikációs helyzetet és egyre inkább a korlátlan elérés és a résztvevők számára elérhető kommunikátumok (a tudás) azonossága lesz a jellemző. D. Jelentősen átalakult a kommunikátumnak a struktúrája: * az orális kommunikátum megkülönböztető sajátossága az írásossal szemben a klisék, pontosabban a ritmikus struktúrák szerepének fontossága (a közel azonos dolgoknak közel azonos ritmikus struktúrájuk van az orális kultúrákban); * az írásbeliség megjelenését követően a struktúrák továbbra is alapvetően lineárisak maradnak, de egyrészt komplexebbé, másrészt differenciáltabbá válnak a grammatikai (más értelemben, mint a beszéd esetében), a logikai, illetőleg a retorikai, a mitológiai, a narratív [a kommunikatív] természetű komponensek; megjelenik továbbá az utalás is, mint nem-lineáris struktúraképző eszköz, noha kezelésének technológiáját tekintve nehézkes; * az elektronikusan rögzített adatstruktúrák (amely egyaránt lehet elektronikus levél, címjegyzék vagy például egy egészségbiztosítási pénztárban a biztosítottakról nyilvántartott adatállomány) szervezésének szabadságfoka még tovább nőtt az íráséhoz képest: nemcsak lineáris struktúrák működnek és nem csak a papír két dimenziója mentén lehet nem-lineáris struktúrákat létrehozni, de egyrészt ténylegesen és könnyen használhatóvá vált az utalásokkal való struktúrateremtés: ennek egyik legújabb és igen hatékony 14

15 megnyilvánulása a hypertext, másrészt maguk a képezhető struktúrák sem eleve adottak: jó példát szolgáltat erre az a tény, hogy az intelligens adatbázislekérdezésekben a kérdést feltevő ágens igénye szerint strukturált, nem pedig valamilyen előzetes struktúra szerinti információ jelenik meg válaszként. E. Jelentősen megváltozott a kommunikátum által igényelt befogadói attitűd: * az oralitás korábban egy kommunikátum megértésének feltétele, vagyis annak feltétele, hogy mikor szól a kommunikátum a világról és ha szól, annak mely részéről szól, a szükséges tudások mellett - egyszerűen szólva - a befogadó fantáziájának működése volt: megértette, ha el tudta képzelni; * az írásbeliség, egyrészt meghagyta ezt az alapfeltételt, másrészt segítette is a fantázia működését például illusztrációkkal, általában képekkel: amely segítség más összefüggésben valójában korlátozást is jelent, minthogy az elképzelés az illusztrációból származó plusz determináció révén korlátok közé szorult; * az elektronikus (tömeg)kommunikáció korában, de ennek különösen második szakaszában, a hálózati kommunikáció világában a megértés alapfeltétele továbbra is érvényes, de a képzelet terepe még inkább korlátok közé szorított: szinte a passzív befogadás víziója felel meg a viszonyoknak a leginkább: jól érzékelteti a probléma mélységét és jelentőségét a(z alkalmanként multimédiát is használó) virtuális valóság-jelenség és a róla szóló diszkusszió. 3. A kommunikáció egy új fogalmáról A kommunikáció (technológiájának) előzőekben említett forradalmi átalakulásai elvezettek a kommunikáció egy új fogalmához. A humán kommunikáció, természetesen, mindig társadalmi kommunikáció, vagyis a kommunikáció nem egyszerűen az individumok (az ágensek) informálásának, vagy tágabban fogalmazva: nem egyszerűen az 15

16 ágensek kölcsönös befolyásolásának, hanem a társadalmi kohézió létrehozásának és fenntartásának eszköze; a kommunikáció a problémamegoldáshoz szükséges tudás megszerzésének/terjesztésének eszköze (amely tudásba egyaránt bele kell érteni a mi [van a világban] típusú ['tárgyi'], a hogyan [lehet megcsinálni] típusú ['szabály'] és a melyik [a jobb] típusú ['érték'] tudást); a kommunikáció minden változása új lehetőségeket gerjeszt és így közvetlen kiváltója kulturális vagy éppen társadalmi változásoknak. Ma már Shannon tranzakcionális felfogásával, illetőleg az interakciót középpontba helyező modellel szemben egyre inkább egy eredetileg G. Gerbnertől származó koncepció mentén látszik megérthetőnek a kommunikáció legkülönfélébb jelensége (eseménye). Ezt a felfogásmódot szokás a kommunikáció kultivációs koncepciójának nevezni. Végeredményben a kommunikáció koncepciójában az elérhetőséget célszerű középpontba állítani, mely elérhetőségnek társadalmi értelemben szerkezete van. A kommunikáció korábbi és manapság is közkézen forgó fogalmai eddig azt a ténylegességet tekintették kiindulópontnak, hogy valaki átadott (vagy éppen átad) valaki másnak egy információt (kommunikátumot); avagy éppen közös eredményre (kommunikátumra) jutnak. Ebből következően kommunikációról csak akkor beszéltek, ha ez sikeresen megtörtént: ha az egyik fél által kezdeményezett (kommunikatív) esemény kontextusában a másik felet az információ elérte és ha ez a másik fél megértette ezt (a kommunikátumot). Ma szerencsésebbnek látszik a tényleges elérés helyett az elérés lehetőségére, az elérhetőségre helyezni a hangsúlyt és a kommunikációt nem feltétlenül egy esemény megtörténteként érteni, hanem inkább lehetőségként tekinteni rá, amely lehetőség bármikor ténylegessé válhat vagy váltható át, ha ez a kommunikációban résztvevő ágens számára szükségessé válik. S valaki épp attól válik részesévé a kommunikációnak, ha az információ elérhetővé válik számára: mert hozzáférése van, mert tudatában van a hozzáférés lehetőségének, mert ismeri (tudja) a hozzáférés módját. Ez a kommunikáció participációra alapított fogalma. A kommunikáció jelenségszférájában bekövetkezett változások hatása, úgy látszik, nem marad meg a kommunikáció-fogalom változásának keretei között. Egyre világosabban látszik, hogy van következménye ennek a társadalomelméletre általában is. Ma bizonyosan másként kell (vagy esetleg csak célszerű) a társadalomról gondolkodni, mint korábban: a részletek igen 16

17 messze vezetnének, de annyi megjegyzés talán megengedhető, hogy ma már világos: a társadalmi tevékenységnek nem egy, hanem két paradigmája van. A munka mellett a kommunikációt is ennek kell ugyanis tekintenünk, vagyis úgy kell vennünk, hogy a nyilvános emberi aktivitásnak legalább két egymásra vissza nem vezethető alapformája (típusa) van. 4. A társadalom szerkezetével kapcsolatos következményekről A kommunikáció (technológiai) forradalmának hatásai nem korlátozódnak a kommunikációs eseményekre magukra; néhány szempontból jelentős változást hívnak ki (idéznek elő, illetőleg már eddig is: idéztek elő) a kommunikáció tágabb környezetében, vagyis magában a társadalomban. Az alábbiakban ezek közül lesz szó néhány fontosabbnak tűnőről. a.) Minden kétséget kizáróan a számítógépes hálózatokkal folytatott kommunikációt tömegkommunikációnak kell tekintenünk. Ez a médium ugyanis teljesíti mindazokat a kritériumokat, amelyeket a tömegkommunikációs média egyébként teljesít. A hálózaton elvben elérhető kommunikátumok jelentős hányadával kapcsolatban az elérhetőségnek nincs semmi korlátozása (pontosabban oly mennyiségű korlátozás nélkül hozzáférhető információ áll rendelkezésre, hogy igen nehezen lehetne - speciális igényeket nem számítva - reális hiánynak tekinteni az elérhetőségében korlátozott kommunikátumokat. Jelenleg nincs áttekintés arról, hogy a hálózaton levő információnak hányad része érhető el korlátozás nélkül és mennyi a korlátozottan elérhető. A hálózati (tömeg)kommunikáció megjelenésével nyilvánvalóan átrendeződés várható a tömegkommunikáció különböző formái között. Pontosabban súlyponteltolódás várható: egyre nagyobb lesz ugyanis a nyílt rendszerek súlya a társadalmi kommunikáción belül. Ez egyrészt a hálózati kommunikáció útján megszerzett információk volumenének folyamatos emelkedésében jelenik meg; másrészt pedig abban a tényben, hogy a 'klasszikus' tömegkommunikáció (mind a nyomtatott, mind pedig az elektronikus) egyre inkább megjelenik a hálózati kommunikáció részeként is, sőt a multimediális megoldások jóvoltából ezek az egyébként önálló médiumok másokkal együtt egy integrált egységes rendszer keretében válnak 17

18 elérhetővé. Vagyis mindenképpen a használat (fogyasztás) újra-rendeződésére kell felkészülnünk. b.) Az információ lokalizálatlansága, illetőleg a hozzáférés módjának radikális változása következtében várhatóan megváltozik az egyes társadalmi szerepek tartalma (illetőleg a korábban megkezdődött változások tovább folynak): átértékelődik például a nyilvános/privát oppozíció legalábbis az otthon/munkahely jellegének és ennek következményeinek újraértékelődése formájában. Ezzel összefüggésben jelentek meg egyébként a problémamegoldó és a csoportos döntéseket támogató módszerek is, illetőleg a csoportmunka segítését célzó, immáron önálló kategória névvel is rendelkező software rendszerek, a groupware-ek. Noha egyelőre ez az újraértékelődés csak bizonyos foglalkozási körökben figyelhető meg, ezek a változások ma már széles körben és az életmódot is meghatározó módon vannak jelen: a napi időbeosztás megváltozásától kezdve odáig, hogy a munkahelyek infrastrukturális működtetésének költségei manapság részben a munkavállaló - mondjuk így - saját rezsijének részeként jelenik meg, miközben az efféle költségelszámolás, mint rendszer még eléggé kialakulatlan; vagy odáig, hogy alighanem rövidesen szükségessé válik a városra vonatkozó kulturális koncepciónk újragondolása. c.) Igen jelentős mértékben átalakulóban van a legkülönfélébb ipari termékek és szolgáltatások kereskedelme. A katalógusáruházaktól, a directmailen át, általában pedig a marketing-kommunikációig egyre nagyobb mértékben tör be a hálózatba a kereskedelem. A hálózaton keresztül történő rendelésektől/vásárlásoktól a legkülönfélébb bankműveletekig egyre inkább mód van csupán a hálózaton keresztül érintkezni a világgal. d.) Az előzőekben említett átalakulásoknak mintegy másik perspektívából való megfogalmazásaként mondható, hogy a társadalmilag hasznos tevékenység legnagyobb hányada egyre inkább információ-feldolgozó lesz; és a megoldandó problémák komplexitása növekszik. Ennek is következményeként az információ ma már gazdasági értéket is képvisel: valójában már ma is lehet információgazdaságról beszélni: az egyik szélső 18

19 esetet alighanem a hálózaton küldött 'elektronikus csomag' (a szignifikáns) mozgatásának ára jelenti, a másikat talán azon hálózaton keresztül folytatott tőzsdei tevékenység, amely adott esetben, ha átmenetileg is, de képes megrendíteni akár egy nemzeti valutát is. e.) Miközben jelentősen megnehezedett és a jövőben tovább nehezedik az információk elérhetőségével kapcsolatos korlátozások ellenőrzése éppen az elérhetőség tömegesedése miatt, a társadalom szervezettsége és irányítása felett gyakorolt ellenőrzés (hatalom) egyre inkább információ feletti ellenőrzés (birtoklás) függvényévé válik. A birtoklásnak ez a fajtája jelentősen különbözik a birtoklás más formáitól. f.) Mindezek várhatóan a társadalom nyilvános életének olyan módosulását idézik elő, amelyben a polgár (a munkavállaló) beleszólása a hatékonyság érdekében megnövekedhet, illetőleg hozzáférhetővé tesz olyan tudásokat, amelyeknek korábbi (jelenlegi) korlátozott tudása társadalmi egyenlőtlenségek forrása volt (még ma is az). új változata jelenik meg - következésképp - a társadalmi esélyegyenlőség problémájának: a literacy/illiteracy kérdéséről van szó (a vonatkozó kompetencia, illetőleg skill elsajátításának problémáiról): egy új hátrányos helyzet(típus) kialakulásának lehetőségére kell felkészülni. g.) Kétségtelen, hogy mindezek miatt egyre inkább lehet jogos információs társadalomról beszélni attól függetlenül, hogy van-e szó a hatalmi viszonyokról, a döntések szélesebb körbe való kiterjedéséről, vagyis a 'klasszikus' politikai viszonyokról, vagy nincs. Minden bizonnyal a hierarchikus szervezetek helyett egyre inkább horizontális kapcsolatokon alapuló társulások jelennek meg a jövőben. Ennek nemzetközi vonatkozásokban is lesznek, sőt vannak következményei: ide számítható például a régiók szerepének felértékelődése az európai térségben, miközben az EU-tagságra államok pályázzanak, illetőleg államközi szerződések formájában jönnek létre a társulások. h.) Jelentős átrendeződés várható a centrum/periféria vonatkozásában: amelyből egyaránt következhet az olyan térségekre, mint Magyarország, hogy 19

20 a lemaradásnak akár újabb formái is megjelen(het)nek, de az is, hogy esély adódik a felzárkózásra. Az átrendeződést esetleg tovább bonyolítja az, hogy nincs semmi garancia arra, hogy az átrendeződés területi elven történik majd (akár teljes társadalmak, akár régiók helyét is értjük ezen), mert mutatnak jelek arra, hogy az átrendeződés társadalmi szerkezetek mentén történik: így például lehetséges, hogy a perifériának csak az elitje lesz abban a helyzetben, hogy csatlakozzék a centrumhoz. i.) Minden bizonnyal mindezek következtében előbb-utóbb újra kell gondolni, sőt újra kell szabályozni egy sereg kommunikációval kapcsolatos jogot, ráadásul nemzetközi keretek között: az adatvédelmet, az információhoz való jogot, a szerzői jogot, a személyiségi jogok egy részét és így tovább. Mindemellett a szükségessé váló jogi újraszabályozások a nyilvános (társadalmi) viselkedésmintákkal kapcsolatban a kommunikációs kihívásokra adandó válaszoknak csak egyik aspektusát jelentik. Egy másik, a szükségessé váló aspektus etikai újragondolásokban jelenik meg. Ennek több mint nyomai ma már letagadhatatlanul jelen vanak. 5. A kultúrával kapcsolatos következményekről A kommunikáció forradalma az elektronikus korban nem csak szociológiai kategóriákban megragadható makrostrukturális társadalmi képleteket alakított át vagy alakított ki. Legalább ennyire fontosak, ha nem fontosabbak, azok a változások, amelyek e kommunikációs forradalom hatására a kultúrában magában következtek be vagy várhatóan bekövetkeznek a közel jövőben. Most ezek közül kerül szó néhány fontosabbról. a.) A szabványosítás voltaképpen nagy múltra tekint vissza. Már az sem számít újdonságnak, hogy az ipari vonatkozásokon túl a mindennapi élet legkülönbözőbb területeire behatolt a szabványosított (konfekcionált) termék. Akár úgy is vélekedhetnénk, hogy a mértékegységek megjelenése jelentette annak idején a döntő fordulatot. A 20. századot szokás olyannak tekinteni, amelyben a szabványosítás elvben az élet minden területére teljeskörűen kiterjed, s mint korábban utaltam rá, voltaképpen a hálózati kommunikáció lehetőségét is szabványok biztosítják. 20