A fogyatékos emberek a szak- és felnőttképzés rendszerében. zárótanulmány

Átírás

1 A fogyatékos emberek a szak- és felnőttképzés rendszerében zárótanulmány 1 Készítette: Dr. Tausz Katalin MS Concord Bt. Budapest, 2013

2 2

3 TARTALOM I. Nemzetközi jogi keretrendszer... 4 II. Helyzetkép... 7 III. Út a szakképzésbe IV. Szakképzés V. Felnőttképzés VI. Fejlesztési lehetőségek Melléklet 1. A kutatás módszertana Melléklet 2. A kutatással kapcsolatos részvételi adatok A kérdőívek kiküldési adatai A fókuszcsoportos interjúk résztvevői Az egyéni interjúk résztvevői Melléklet 3. Felhasznált irodalom Melléklet 4. A kutatás termékei

4 I. Nemzetközi jogi keretrendszer Magyarország július 20-án ratifikálta a Fogyatékos Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezményt (a továbbiakban Egyezmény) és a fakultatív jegyzőkönyvét. 1 Az Egyezmény radikális szemléleti változott hozott, hiszen teljes mértékben szakít a fogyatékosság medikális értelmezésével. A Preambulum kimondja: e) elismerve, hogy a fogyatékosság egy változó fogalom, továbbá, hogy a fogyatékosság a fogyatékossággal élő személyek és az attitűdbeli, illetve a környezeti akadályok kölcsönhatásának következménye, amely gátolja őket a társadalomban való teljes és hatékony, másokkal azonos alapon történő részvételben;. Az Egyezmény részletesen foglalkozik az oktatás és a foglalkoztatás kérdéseivel is. Az oktatással foglalkozó 24. cikk többek között deklarálja a fogyatékos személyek oktatáshoz fűződő jogát. A részes államok biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő személyek hátrányos megkülönböztetés nélkül és másokkal azonos alapon férnek hozzá az általános felsőfokú oktatáshoz, a szakképzéshez, felnőttoktatáshoz és élethosszig tartó tanuláshoz. E célból biztosítják az ésszerű alkalmazkodást 2 a fogyatékossággal élő személyek számára. (24. cikk 5.) 4 Az Egyezmény a 24. cikkében rögzíti, hogy a szerződő államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek oktatáshoz való jogát évi XCII. törvény a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről 2 Az ésszerű alkalmazkodás az elengedhetetlen és megfelelő módosításokat és változtatásokat jelenti, amelyek nem jelentenek aránytalan és indokolatlan terhet, és adott esetben szükségesek, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személy alapvető emberi jogainak és szabadságainak a mindenkit megillető, egyenlő mértékű élvezetét és gyakorlását évi XCII. törvény a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről. 2. cikk. Meghatározások 3

5 Ehhez a szerződő államok az oktatási rendszer minden szintjén biztosítják az inklúziót, és az élethosszig tartó tanulás lehetőségét. Ennek legfőbb célja, hogy elősegítsék a fogyatékos gyermekek képességeinek, önbecsülésének, tehetségének, kreativitásának fejlesztését, kibontakoztatását. Továbbá vállalják az államok, hogy nem rekesztik ki a fogyatékos személyeket az ingyenes általános- és középiskolai oktatásból fogyatékosságuk okán sem. A cikk rögzíti, hogy a Szerződő Államok meghozzák a szükséges intézkedéseket, többek között: ( ) Elősegítik a jelnyelv elsajátítását, és támogatják a hallássérült közösség nyelvi identitását; biztosítják, hogy a vak, siket, valamint siketvak személyek különösen a gyermekek oktatása az egyén számára legmegfelelőbb nyelven, kommunikációs módszerrel és eszközökkel ( ) történjék. Hogy ez megvalósuljon, az államoknak vállalniuk kell, hogy olyan tanárokat közöttük fogyatékossággal élő tanárokat alkalmazzanak, akik megfelelő képesítéssel rendelkeznek a jelnyelv és/vagy a Braille-írás oktatására A Szerződő Államok biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára megkülönböztetés nélkül, a mindenkit megillető módon hozzáférhető a felsőoktatás, a szakképzés, a felnőttoktatás és az élethosszig tartó tanulás. 5 Az Európai fogyatékosságügyi stratégia egyik prioritása az oktatás és képzés. A Bizottság miközben teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamok illetékességét a tananyag tartalma és az oktatási rendszerek megszervezése tekintetében támogatni fogja az inkluzív, minőségi oktatás és képzés célkitűzését a Mozgásban az ifjúság kezdeményezésen keresztül. Növelni fogja az ismereteket a fogyatékos személyek képzettségi szintjét és lehetőségeit illetően, és mobilitásukat az egész életen át tartó tanulás programjában való részvételük elősegítésével kívánja erősíteni. Az uniós fellépés a nemzeti erőfeszítéseket az Oktatás és képzés 2020-on, az európai oktatási és képzési együttműködés 4

6 stratégiai keretében 5 támogatja majd az alábbiak érdekében: a fogyatékos személyeknek az általános oktatási és az egész életen át tartó tanulási rendszerekhez való hozzáférését nehezítő jogi és adminisztratív akadályok lebontása; az inkluzív oktatás és a személyre szabott tanulás kellő időben nyújtott támogatása, valamint a speciális szükségletek korai felismerése; megfelelő képzés és támogatás biztosítása az oktatás bármely szintjén dolgozóknak, valamint jelentéstétel a részvételi arányokról és eredményekről. A bruges-i közlemény a szakképzés terén folytatott megerősített európai együttműködésről a as időszakra vonatkozóan 6 meghatározta a 2011 és 2020 közötti időszakra vonatkozó hosszú távú stratégiai célokat. Alapelvként leszögezik az érintettek a szakmai ágazatok képviselői, a szociális partnerek, az adott területen tevékenykedő civil társadalmi szervezetek, az oktatási és képzési szolgáltatók bevonásának szükségességét a tervezési, megvalósítási folyamatokba. Az egész életen át tartó tanulás alapértékei a kiválóság és a méltányosság. Ennek biztosításához 2020-ra vonzóbbá, aktuálisabbá, fokozottabban életpálya-orientálttá, innovatívabbá, elérhetőbbé és rugalmasabbá kell tenni a szakképzési rendszereket. A közlemény többek között hangsúlyozza a munkaerő-piaci igényekhez való nagyfokú igazodás szükségességét. Megfogalmazza A tanulási eredményekre vonatkozó megközelítésen alapuló rugalmas szakképzési rendszerek, amelyek támogatják a rugalmas tanulási utakat, lehetőséget adnak a különböző oktatási és képzési alrendszerek (iskolai oktatás, szakképzés, felsőoktatás, felnőttoktatás) közötti átjárásra, és amelyek lehetővé teszik a nem formális és az informális tanulás, többek között a munkavégzés során szerzett kompetenciák validálását; A Tanács május 12-i következtetései (HL L 119., , 2. o) u.o. 7. old.

7 II. Helyzetkép A fogyatékos gyermekek tanulmányaikat differenciált intézményrendszerben végezhetik. A rendszer azonban nem zárt, tehát megvan a lehetőség, hogy átjárás valósulhasson meg a speciális illetve a nem speciális intézmények között. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az intézményrendszer keretei akár jó lehetőségeket is nyújthatnának, a kérdés milyen élet zajlik e kereteken belül. 1. ábra Az SNI-tanulók számának alakulása az általános iskolákban 7 Forrás: A KSH adatai szerint 8 az előző évhez képest 11 százalékkal nőtt a korai fejlesztés és gondozás feladatellátási helyeinek száma; a 2012/13-as tanévben 228 helyen 8

8 évesnél fiatalabb korú megkésett vagy eltérő fejlődésmenetű gyermek komplex ellátását mintegy 900 pedagógus végezte. 2. ábra: Oktatási modell néhány kiválasztott európai országban 8 Forrás: World report on Disability 211. old. 9 Ebersold szerint Magyarország is azon országok közé tartozik, például Németországgal vagy Dániával együtt, ahol fogyatékosság specifikus szegregált szakképző intézmények is működnek. Megállapítja, hogy Magyarországon megduplázódott 1991 és 2001 között a szakképzésben résztvevő fogyatékos 9 World Report on Disability. World Health Organization

9 személyek száma, és megháromszorozódott 2002 és 2008 között a felsőoktatásban tanuló fogyatékos diákok száma ábra: Fogyatékos gyermekek a közoktatási rendszerben, % SNI gyerekek aránya közülük integrált nevelésben részesül óvoda 2 78 általános iskola 6,9 66 szakiskola középiskola 1,5 100 Forrás: KSH A Laki Ildikó által az integráltan oktató intézményekről összegyűjtött adatok 11 azt mutatják a 2010/2011-es tanévben a 290 intézményben oktattak integráltan gyengénlátókat, mozgássérülteket 507, nagyothallókat 600, siket tanulókat 51, siket-vakokat és vakokat 53 helyen ugyancsak integráltan. 9 A KSH 2012-ben a felnőttoktatás helyzetével kapcsolatos adatfelvételt is végrehajtott a éves népesség körében. Eszerint a megkérdezést megelőző egy évben a vizsgált népesség 27%-a vett részt iskolarendszerű, illetve iskolarendszeren kívüli oktatásban, képzésben. 12 megállapították, az iskolai végzettség meghatározó a felnőttképzésben részvétel szempontjából. 10 Ebersold old Statisztikai tükör VII. évfolyam 17. szám március /17

10 ábra: Oktatásban, képzésben való részvétel legmagasabb iskolai végzettség szerint, Míg a legfeljebb nyolc általános iskolai osztállyal rendelkezők mindössze 10%-a vett részt a tanulás valamilyen formájában, a legalább érettségivel rendelkezőknél ez az arány már meghaladta a 30, a diplomásoknál pedig az 50%-ot. A tanulás a fiatal felnőtt, éves korosztály körében volt a legnépszerűbb, közel 40%-uk vett részt valamilyen képzésben, míg az 55 év felettiek körében nem érte el a 15%-ot. A felnőttkori tanulásban a legaktívabbak a foglalkoztatottak voltak, részvételi arányuk meghaladta az egyharmadot, míg a munkanélküliek esetében arányuk alig valamivel több, mint egy heted és az inaktív népességből pedig ennél is kevesebb A fenti adatok is tükrözik, az oktatási rendszer nem csökkenti, inkább növeli az indulási hátrányokat és a felnőttoktatásban éppen azok 13 Statisztikai tükör VII. évfolyam 17. szám március /17

11 részvétele a leggyengébb, akik alacsony iskolai végzettségük, hátrányos munkaerő-piaci helyzetük miatt a leginkább rászorulnának erre. A 2011-es Népszámlálás adatai is jelentős eltéréseket mutatnak a fogyatékos és nem-fogyatékos személyek iskolai végzettségében, képzettségének szintjében. 5. ábra: A teljes népesség és a fogyatékos személyek iskolai végzettsége, % 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% főiskola, egyetem érettségi középfok, érettségi nélkül 8 általános 8 általánosnál kevesebb 11 0% fogyatékos személyek népesség Forrás: KSH A megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci helyzetével foglalkozó KSH kutatás is jelentős különbségeket állapított meg a megváltozott munkaképességű és a nem-megváltozott munkaképességű népesség képzettségi szintjében Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon. KSH május

12 6. ábra: A megváltozott munkaképességű és nem megváltozott munkaképességű éves népesség a legmagasabb iskolai végzettség szerint 100% 90% 80% Felsőfok 70% 60% Gimnázium, egyéb középiskola 50% 40% Szakiskola vagy szakmunkásképző 30% Általános iskola 8 osztálya 20% 10% 0% megváltozott munkaképességűek nem megváltozott munkaképességűek Általános iskola 8 osztályánál alacsonyabb 12 Forrás: Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon Az ábra szemlélteti azt a köztudott tényt, hogy a megváltozott munkaképességű népesség iskolai végzettsége eltérő és jellemzően alacsonyabb, mint a népesség egésze körében tapasztalható. Esetükben több a legfeljebb általános iskolát végzettek és a középfokú szakképzettséget szerzettek aránya, míg kevesebben vannak azok, akik gimnáziumi érettségivel vagy felsőfokú végzettséggel rendelkeznek.

13 7. ábra: éves megváltozott munkaképességű népesség legmagasabb iskolai végzettség és gazdasági aktivitás szerint Felsőfok Gimnázium, egyéb középiskola Szakiskola vagy szakmunkásképző Általános iskola 8 osztálya Foglalkoztatott Munkanélküli Inaktiv Általános iskola 8 osztályánál alacsonyabb 0% 20% 40% 60% 80% 100% Forrás: Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon 8. ábra: éves nem- megváltozott munkaképességű népesség legmagasabb iskolai végzettség és gazdasági aktivitás szerint 13 Felsőfok Gimnázium, egyéb középiskola Szakiskola vagy szakmunkásképző Általános iskola 8 osztálya Foglalkoztatott Munkanélküli Inaktiv Általános iskola 8 osztályánál alacsonyabb 0% 20% 40% 60% 80% 100% Forrás: Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon.

14 A megváltozott és a nem-megváltozott munkaképességű népességre is igaz, hogy az iskolai végzettség emelkedésével nő a munkaerő-piaci részvétel esélye, ám a fogyatékos és tartósan egészségkárosodott személyek esetében jóval kevésbé, mint a népesség egészét tekintve. A TÁRKI ben 2045 fős, a éves, a saját megítélése alapján akadályozottsággal élő népességet reprezentáló mintán végzett kutatást. 15 Összefoglalóan megállapítják: Az akadályozott népesség iskolázottsága az életkori különbséghez képest kevésbé, de összességében számottevő mértékben tér el a teljes népességtől: magasabb az alacsony végzettségűek és alacsonyabb a magasabban iskolázottak aránya. Míg a teljes éves lakosság 20%-a végzett legfeljebb általános iskolát, addig az akadályozottsággal élők körében 28%-nyian, azaz körükben 8 százalékponttal magasabb a legalacsonyabb végzettségűek aránya, míg az érettségivel rendelkezők és a diplomások körében 5-5 százalékpontnyi hátrányban vannak a valamilyen akadályozottsággal élők Az e vizsgálattal párhuzamosan készült a csupán a megváltozott munkaképességet igazoló tanúsítvánnyal rendelkezők körében folytatott vizsgálat. Ennek eredményeit most nem ismertetjük, az eltérések a két populáció között a tendenciákat tekintve nem lényegesek. 16 Bernát Anikó Hajdu Gábor (2011) Az akadályozottsággal élők helyzete Magyarországon. NCSSZI - TÁRKI 11. old.

15 9. ábra: A éves teljes és akadályozott népesség iskolai végzettség szerinti megoszlása 15 Az akadályozottsággal élők képzettségi szintjét befolyásolja a nem, az életkor, a lakóhely településtípusa és a személyek etnikai hovatartozása. A nők az iskolázottsági hierarchia két szélső sávjában szerepelnek a férfiakénál jelentősebb részesedéssel (legfeljebb általános iskola, érettségi, diploma), míg a férfiak között viszont a szakmunkás végzettségűek aránya magasabb jóval, mint a nők körében (26%). A települési lejtő és az iskolázottság összefüggése egyezik a teljes népességével: a fővárostól a községek irányába haladva csökken a képzettség szintje, vagyis az akadályozott személyek körében is az alacsony iskolázottság koncentrálódik a kisebb, kedvezőtlen adottságú településeken. Az etnikai hovatartozás szerint képződnek a legerősebb különbségek az iskolai végzettségben: az akadályozottsággal élő romák több mint

16 háromnegyede (78%) legfeljebb általános iskolai végzettséget szerzett szemben a nem-romák 24 százalékos arányával. A helyzetet összefoglalóan a Civil Caucus így jellemzi: Az esélyegyenlőség sérelme az óvodai ellátástól egészen a felsőoktatásig bezárólag megvalósul önmagában azzal, hogy az oktatási intézmények többsége nem felel meg a hozzáférhetőség követelményének. A jogi és fizikai akadályokon túlmenően jelentősen korlátozza az inkluzív oktatás bevezetését a társadalom ellenállása, a pedagógiai kar tárgybani képzettségének hiánya, az oktatási rendszer alulfinanszírozottsága Civil Caucus 143. old.

17 III. Út a szakképzésbe Az iskolából lemorzsolódó, korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon a éves népességben 2011-ben az uniós 13,5 százalékkal szemben mindössze 11,2 százalék volt. 18 A fogyatékos gyerekekkel kapcsolatban nem állnak ilyen, országos adatok a rendelkezésünkre. Mint ahogy arról sem, amiről csak anekdotikus, interjúkból származó információk alapján van róla tudomásunk, hogy az iskolában megtartottak közül hány gyereket minősítenek éppen fogyatékosságával összefüggésben magántanulónak, s szereznek így csökkentett értékű általános iskolai végzettséget. A vizsgálat szerint a magántanuló diákok 48 százaléka hátrányos, 35 százaléka pedig halmozottan hátrányos helyzetű és csupán tízszázalékos a sajátos nevelési igényű diákok száma. Az oktatás e formáját viszont a kiemelkedő tehetségű vagy elfoglalt, például élsportoló gyerekek, illetve bizonyos cselekvésben erősen korlátozott, súlyos testi fogyatékossággal rendelkező diákok számára találták ki. 17 A szülők kérésére megítélt magántanulói státuszban tanulók csak 29 százaléka végzi el azt az osztályt, ahova beiratozott, miközben többségük az életkornak nem megfelelő évfolyamot igyekszik elvégezni. ( ) A diákok 18 százaléka nem tudta teljesíteni az év végi záróvizsga feltételeit, 53 százaléka pedig meg sem jelent azon. 19 E gyerekeknek nem csupán az ismeretszintje lesz alacsonyabb, hanem az emberi kapcsolatok kezelésében, szocializációjuk más jellemzőiben is hátrányokat szenvednek, s így kerülnek, ha bekerülnek, a középfokú oktatás rendszerébe. Éppen ezért elengedhetetlen a fogyatékos gyermekek fejlesztését minél 18 KSH es

18 korábbi életkorban megkezdeni és iskolai befogadásukat célzott felzárkóztató programokkal segíteni. A középfokú oktatásba lépés és az eredményes szakmatanulás megalapozása az általános iskolában történik. A teljes általános iskolai képzés jellemzése, a fogyatékos gyerekek szempontjából történő értékelése kívül esik e tanulmány keretein. Itt csupán arra térünk ki, ami a szakképzésbe lépés szempontjából lényeges lehet. A kvalitatív kutatás során az egyik legtöbbször felmerült kérdés az integráció vagy szegregáció dilemmája volt. Az interjúalanyok szinte egytől-egyig egyet értettek abban, hogy az integráció kívánatos, de nem minden áron! Főként nem valósítható meg a teljes körű integráció a jelenlegi rendszerben, mely többségében rideg integrációt valósít meg. Mi mindig halljuk, hogy nagyon sok nyugati országban teljes körű a fogyatékkal élőknek az integrációja az oktatásban, ezzel együtt a szakképzésben is. Azt ilyenkor mindig elfelejtik hozzátenni, hogy ezeknek a nagy részében két tanáros modellben gondolkodnak, ami ugye dupla annyiba kerül. Mi örülünk, ha a súlyosabban fogyatékos csoportok mellé egy plusz gyermekfelügyelőt tudunk állítani. 20 Ahogy Bánfalvy Csaba tanulmányában megfogalmazta: A statisztikailag mérhető és a tényleges integráció azonban nem ugyanaz. Azt a fajta integrációt, amely csak statisztikailag valósul meg, és nem jelenti a fogyatékos személyek integrált keretek közötti, adekvát ellátását, gyakran a rideg integráció elnevezéssel illette a pedagógus szakma. Sokszor ugyanis miközben formailag és statisztikailag megvalósult a különböző adottságú gyerekek együtt képzése a tanulási vagy viselkedési nehézségeket mutató gyerekek képzéséhez szükséges speciális feltételek (tárgyi környezet, adekvát pedagógiai módszerek, pedagógiai tudás, a többi A dőlt betűs szövegek az interjús vizsgálatból származó idézetek.

19 gyerek és szülő, valamint a pedagógusok elfogadó attitűdje stb.) nem adottak az integráló iskolákban. 10. ábra:a magyarországi oktatási rendszer 19

20 20 Forrás: old A magyarországi szakképzés rövid áttekintése. Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop), 2011Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala,

21 A megfelelő speciális feltételek hiánya miatt gyakran a befogadó iskola az integráltak számára még a szeparált intézményeknél is kevésbé volt komfortos, és bár az integrált gyerekek továbbtanulási lehetőségei javulhatnak, iskolai előmenetelük jobbá válhat, az iskolai élmények a gyerekek számára sok kudarcot is hordozhatnak. 22 Ezt a tényt megerősítik azok az interjúk is, amelyet a kutatás során az érintett emberekkel készítettünk. Hiába a hallókészülék, odaültettek az első sorba de ez nem segít, hogy megértsem a sétáló tanárt, aki háttal nekem magyaráz, és nem tudom leolvasni a szájáról. Vagy odafordul a tábla felé, felír egy matekpéldát, majd amikor visszafordul, már csak annyit kérdez: Na, akkor értettétek gyerekek? Egy-két osztálytársam segített, de az is esetleges volt, egyébként nem tudtak velem mit kezdeni. Volt olyan tanár, aki odaültetett az első sorba, hogy ott jobban fogom érteni, mert ő úgysem sétál tanítás közben. De engem ez nagyon irritált, mert különválasztott a többiektől, és ott kellett ülnöm egyedül elől. Senki nem ült mellém előre, mert ott nehezebb volt puskázni, vagy ha bejött az igazgató, akkor egyből belátott. Ennek elég kirekesztő jellege volt, nem is igazán voltak barátaim. 23 Nem nagyon tudtam becsatlakozni az egész rendszerbe, évet is kellett ismételnem. Segítség nem nagyon volt, mert a tanárnak kordában kellett tartania a 40 gyereket, ezért kivitelezhetetlen lett volna, mert túl sokan voltak. Nehezen ment a tanulás. Próbáltam szájról olvasni, próbáltam a táblát is figyelni. Gyakorlatilag a táblára írt dolgokat próbáltam lejegyzetelni. Jobb lett volna azt is leírni, amit a tanár mond, de ez olyan szintű ugrás volt az általánoshoz képest, amit nehéz volt megtanulni. Az általánosban leírtam, ami a táblán volt, és az elég volt. Itt már plusz dolog volt, reagálni kellett arra, amit a tanár mond. Külön Bánfalvy Csaba (2009) A fogyatékos emberek iskolai integrációjáról. (A magyarországi integrációs folyamat és helyzet) Esély 2009/2. 5. old. 23 Franyó Borbála interjú sikeres emberek arcképcsarnoka

22 figyelmet nem szentelt nekem senki, mert a nagy létszám miatt kivitelezhetetlen volt. 24 A gimiben a fizika meg a kémia teremben olyan messze volt a tábla, hogy az első padból se ment. Volt olyan, hogy az írásvetítőről írtunk pár vázlatot, de nekem ez nem ment. Ebből voltak konfliktusok. Az egyik tanárnő nem értette, hogy én nem azért nem írom le a vázlatot, mert nem akarom leírni, hanem mert ha beledöglök sem tudnám leírni. Igazából mindig az volt, hogy én akármennyire kezeltem ezt a helyzetet viszonylag természetesen, a környezetem sosem tudta igazán, hogy mit kezdjen velem, és ez valamilyen szinten a mai napig így van 25 Akár integrált, akár szegregált formában történik az általános iskolai oktatás, szükséges a pályaorientáció, a pályaválasztási döntés segítése, amely a megfelelő szakmaválasztásra, a sikeres képzésre felkészítés elemi feltétele. Az általános tapasztalat szerint az általános iskolai osztályfőnökök erre többnyire nem felkészültek, erre a hátrányos helyzetű gyerekek esetében különösen fontos feladatra. A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány megbízásából a Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet során átfogó, kvantitatív kutatást folytatott a hallássérült fiatalok iskolai és munkaerő-piaci integrációját vizsgálva. Ennek eredményeként kiderült, hogy a hallássérült tanulók és feltehetően ez igaz más fogyatékos csoportok esetében is javarészt nem saját vágyaikat követve, hanem a szüleik vagy tanáraik tanácsait megfogadva döntenek az adott iskola mellett. Munkaválasztásuk során pedig az alacsonyabb státuszú pozíciókat célozták meg, mivel a magasabbakat elérhetetlennek tartották (gyakran nem a képesítésüknek megfelelő munkakörben dolgoznak). Sokszor vannak önértékelési problémáik, nem tudják megítélni készségeiket, képességeiket Marosi László informatikus sikeres emberek arcképcsarnoka 25 Vargyas Katalin gyógymasszőr sikeres emberek arcképcsarnoka 26

23 A jó gyakorlatokat bemutató tanulmányunkban felhívtuk a figyelmet az FSZK Ráhangolás 27 programjára, amelynek adaptációjával széles körben akár a nem sajátos nevelési igényű tanulók körében is bevezethető lenne az általános- és középiskolákban a pályaválasztást segítő komplex életpálya-tervezést és - építést segítő tananyag és módszertan. Ha az iskolákban nem áll rendelkezésre megfelelő erőforrás a pályaválasztás segítésére, akkor szükséges lenne, hogy legalább a jelenleg adott intézményi rendszerben ezért felelős pedagógiai szakszolgálatok figyelme minden ilyen gyermekre kiterjedne. A sajátos nevelési igényű és/vagy fogyatékos fiataloknak, ahogy mindenkinek, el kell fogadniuk önmagukat: reális önképet kell kialakítaniuk, illetve szűkebb környezetük és szakemberek segítségével minél korábban elérhető célokat, és egy lehetséges pályaképet érdemes meghatározniuk, mely később, a konkrét lehetőségek függvényében még rugalmasan alakítható. 23 Más országokhoz hasonlóan, a pályatanácsadó szolgáltatások biztosításának és fejlesztésének felügyelete Magyarországon is a foglalkoztatáspolitikáért, illetve az oktatásért felelős minisztériumok hatáskörébe tartozik. A két minisztérium között azonban nincs hosszú távú stratégiai együttműködés, noha a pályainformációs és pályatanácsadó szolgáltatások fontosságát régóta hangsúlyozzák szakpolitikai dokumentumok. E szolgáltatásokat nyújtó ágazatok között meglehetősen gyenge az együttműködés. A pályatanácsadó szolgáltatások csak szűk körben érhetők el, és a jelenlegi rendszer nem felel meg a vele szemben támasztott elvárásoknak A Nemzeti Munkaügyi Hivatal által támogatott program zárótanulmánya elérhető itt: 28 A magyarországi szakképzés rövid áttekintése. Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop), 2011Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, old.

24 A jogszabályi keret rendelkezésre áll és uniós források is segítik a pedagógiai szakszolgálatok szakmai munkájának erősítését. A diagnózist az uniós programért felelős szervezet pontosan fogalmazza meg: Bár a pedagógiai szakszolgálatok egyes területei tekintetében az elmúlt években történtek fejlesztések, a nyújtott szolgáltatások színvonala korántsem egyenletes. Az ellátás szintjei, formái és az ellátást végző szakemberek kompetenciái vonatkozásában gyakoriak a feladatátfedések, jelenleg nem követhető nyomon hogy az intézményrendszerben egy-egy gyermek, tanuló milyen ellátási formákat vesz egyidejűleg igénybe. Így a gyermekek fejlesztéseinek összehangolása nehézkes, egymásra hatása és eredményessége nehezen követhető. Az is tudható, hogy jelentős különbségek vannak az egyes ellátásokat igénybe vevők számában, a megyék közötti sok esetben magas a szóródás az ellátási területeken. Jelentősek a területi egyenetlenségek, amelyek megnehezítik a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést Az igénybevételt sok más tényező is nehezítheti. Többek között az információs asszimetria, ha a szülők, tanárok nem tudnak a szolgáltatás igénybevételének lehetőségéről. Ilyen szolgáltatás nem férhető hozzá minden településen, így a gyerekeknek esetleg utazniuk kell, ami pénzbe kerül és kísérő is szükséges. A 15/2013. számú, a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló EMMI rendelet kimondja: 16.. (5) A sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók részére a korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő nevelés igénybevételével összefüggő utazási költség megtérítéséhez szükséges igazolást a székhelyintézményben működő a szakértői bizottság vezetője központilag kiadott nyomtatványon állítja ki. A jogszabály nem nevesíti a közlekedési költségtérítés jogosultsági feltételei között a 29 A pedagógiai szakszolgálatok fejlesztésének támogatása uniós források felhasználásával.

25 pedagógiai szakszolgálatok tevékenységi köréből a pályaválasztást, bár nyilván léteznek kiskapuk az utazás megkönnyítésére. A fogyatékos gyerekek esetében különösen fontos a jó prognózisú pályaválasztáshoz az érdeklődés, a képességek, az alkalmasság komplex felmérése. Ha el is jut a gyermek a pedagógiai szakszolgálathoz pályaválasztási tanácsadásra és meg is születik a megfelelő pályaválasztási javaslat, a döntést a család hozza meg és ebben általában meghatározó, hogy milyen képzés érhető el az adott településen. A fogyatékos gyerekeket még más gyerekeknél is kevésbé szívesen engedik el a szüleik a közelükből, a kollégista lét anyagi többlet-terhekkel is jár, meg kell oldani a gyerek látogatását, utaztatását. Így a gyerek beiratkozik lakóhelye esetleg szűk választási lehetőséget kínáló, akár piacképtelen, s számára érdektelen, az erőfeszítésre nem motiváló képzésére. Hogy milyen a képzési kínálat, nem csupán az iskolák szándékain, hanem az engedélyező szerv elképzeléseitől is függ, a döntés nem az iskolában születik meg. Igen a kormányhivatalok kötnek ugye szerződést iskolákkal, az hogy milyen mögöttes hatalmi harcok folynak azért, hogy melyik szakiskola mit indíthasson hány fővel indíthassa ebbe én nem látok bele. ( ) ez úgy indul, hogy mit tudom én, a szakiskola kigondolja, hogy én ezt meg ezt szeretném, odamegy a kormányhivatalhoz és a kormányhivatal meg azt mondja neki, hogy igen vagy nem, vagy a kormányhivataltól jön eredendően az input. ( )Hát mi elmondtuk, hogy mit szeretnénk, hogy szerintünk mire van piaci igény, ők meg azt mondták, hogy őszerintük meg nem arra. ( ) Hát korábban is voltak erős ráhatások, de korábban volt egy erős párbeszéd. Tehát korábban azért volt egy párbeszéd az iskola és a - akkor nem Kormányhivatalnak hívták, hanem Közigazgatási Hivatalnak - a Közigazgatási Hivatallal volt egy párbeszéd.( ) Alku volt, de legalább beszéltünk róla. Az persze fontos, hogy a szakmaválaszték ne csak az iskolákon múljon, hiszen akkor az iskolák intézményi érdekei felülírhatnák a 25

26 munkaerőpiac igényeit. Ugyanis azért kell felső kontroll, mert mindenki ráérez arra, hogy hú, most az informatika mondjuk egy húzó dolog, és mindenki hirtelen informatikusokat kezd el képezni, akkor ki a fene fogja megjavítani a vízcsapot. A fogyatékossággal élő emberek gyakorlatilag kényszerképzettek fogalmaz az egyik interjúalany. Rengeteg fiatal csak azért iratkozik be egy bizonyos szakképzésre, mert ott, ahol lakik, az érhető el. Az interjúalanyok közül többen úgy vélik, hogy túl kell lépni a fogyatékosságspecifikus sztereotípiákon (a vak fiatal legyen masszőr vagy jogász, a mozgássérült legyen adatrögzítő vagy telefonközpontos, az értelmi fogyatékos legyen takarító vagy kertész). Ritka az olyan interjúalany, aki szerint a szakképzésben tanult szakmák jó esélyeket biztosítanak a munkaerőpiacon. Az általános vélemény az, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos tapasztalatok és az alapkompetenciák elsajátítása abban segíthet, hogy a későbbiekben a potenciális munkavállaló egy speciálisabb képzés és munkakör felé tudjon elmozdulni. 26 Az is döntést igényel, hogy milyen középfokú tanintézményt válasszanak, s a képzést szegregált vagy integrált formában kezdjék-e meg. A közoktatási rendszer részeként szakképzést nyújtó szakiskolák esetében igazán éles a kérdés: szakiskolába vagy speciális szakiskolába menjen-e a gyerek. Nem segíti a döntést, hogy a közvélekedés szerint a szakképző intézményekbe azok a gyerekek kerülnek, akik sehova nem jutottak be. Hát még a speciális szakiskolákba! Sok fogyatékos gyerek ismeret- és más kompetencia-hiányokkal kerül ki az általános iskolából. Tehát az általános iskolából kikerülve nem a szakképzésbe kellene őket irányítani, hanem az alapvető kompetenciákat fejleszteni, amelyek kellenek a foglalkoztatáshoz: kommunikáció, önismeret, önértékelés, önbizalom-fejlesztés, számítógépes tudás, írás-olvasás, társas kompetenciák (beilleszkedési képesség, logikus gondolkodás, csoportban való együttműködés). Ezek mérséklésére jó lehetőséget kínál a Köznevelési HÍD

27 program 30, mely szakmai programjában, feltételrendszerében jelentős mértékben támaszkodik az FSZK által támogatottan kidolgozott és kipróbált Dobbantó programra. A Dobbantó programban egyéni fejlesztési terveken alapuló, kis létszámú csoportokban zajlott a képzés, jó tárgyi feltételek között, speciális felkészített pedagógusok közreműködésével. Nem rendelkezünk országos adatokkal arról, hogy ezek a feltételek a HÍD programot megvalósító intézményekben milyen mértékben állnak rendelkezésre, csupán arról esik szó egyes interjúkban, hogy a megfelelő pedagógus továbbképzés még nem mindenütt történt meg. Mondjuk, ahol úgy történt, hogy rámutattak egy iskolába, hogy ti fogjátok a Híd osztályokat a jövőben indítani és ő nekik erről semmi fogalmuk nem volt korábban. A tanulmányok eredményes folytatásához mindezeken kívül szükséges még a megfelelő akadálymentesítés, a tananyagoké is, valamint segítő személyzet, pszichés, szociális és rehabilitációs szolgáltatások. Ezekkel, mivel ott is elengedhetetlen, a szakképzés kapcsán foglalkozunk részletesen

28 IV. Szakképzés A köznevelési és a szakképzési törvény nem tartalmaz iránymutatást arra vonatkozóan, hogy az ENSZ egyezmény szellemében szorgalmazni szükséges az integrált/inkluzív nevelést. Jelenleg az jellemző, hogy egy iskola akkor vállal integrált képzést, ha kevés a hozzá jelentkező ép tanuló, és azért, hogy tudjanak osztályt indítani, befogadnak (jellemzően enyhén fogyatékos) fiatalt, és megteremtik az ehhez szükséges feltételeket. Tehát ilyen racionális okok miatt bevállalják páran, de a szakképzési törvény nem írja elő az integrált oktatás kötelezettségét ( ). A szakképzésbe lépés és a tanulmányok eredményes befejezésének minden megkérdezett szerint legfontosabb előfeltétele az akadálymentesség. Mindenekelőtt el kell jutni az iskolába. A fogyatékos gyerekek egy részének gondot okoz az önálló közlekedés. Kiválthatja és sokszor ki is váltja az erre irányuló szülői erőfeszítéseket a támogató szolgálatok igénybevétele, ám ez a szolgáltatás nem mindenütt hozzáférhető kellő kapacitással az érintettek számára. Ha nem oldható meg ez, vagy a gyerek más, távolabbi településen hozzáférhető szakmát kíván tanulni, akkor lehetőség a kollégiumi elhelyezés, aminek ismét vannak a közlekedéssel kapcsolatos következményei, a szülői odalátogatás pénzbe kerül, ahogy a gyerek hazautazása is és ismét esetleg nem akadálymentesített közlekedési eszközzel. 28

29 11. ábra: A mozgássérült diákok iskolai épületbe jutását segítő eszközök 31 Szakképző, vezető Szakképző, oktató Felnőttképző, vezető Felnőttképző, oktató Nincs lépcső vagy más akadály nem 88,8 88,6 73,7 75,5 jellemző jellemző 11,2 11,4 26,3 25,5 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 Rámpa Nem 56,3 50,1 67,7 43,5 jellemző Jellemző 43,7 49,9 32,3 56,5 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 Lépcsőlift Nem 95,7 93,7 93,9 84,8 jellemző jellemző 4,3 6,3 6,1 15,2 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 Nem tudnak bejutni személyes segítség nélkül Nem 57,1 65,0 65,9 76,4 jellemző jellemző 42,9 35,0 34,1 13,6 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 29 Ha eljutott a tanuló az iskolához, akkor be kell jutnia az épületbe, osztályterembe, gyakorlóhelyre, mellékhelyiségbe az iskola minden közösségi terében jelen kell(ene) lennie. A kérdőíves vizsgálat is alátámasztja eddigi anekdotikus ismereteinket: az épületek többsége a mozgássérült diákok számára nehezen megközelíthető, az intézmények leginkább rámpa építésével (készítésével) próbálják orvosolni a problémát. E vizsgálat arról persze nem tudósít, hogy a rámpák milyen szakszerűséggel készültek el. 31 A kérdőíves vizsgálat módszertani leírása az 1. számú mellékletben olvasható.

30 12. ábra: Segítség nélkül be tudnak-e, vagy be tudnának-e jutni a mozgásukban akadályozott dolgozók a munkahely épületébe? Piaci és állami, nem regisztrált foglalkoztatók Regisztrált foglalkoztatók nem 31,5 25,7 igen 68,5 74,3 Összesen 100,0 100,0 Az iskola abban az értelemben is a munkaerő-piaci helyzetre készít fel, hogy a megkérdezett munkáltatóknál sem jobb a helyzet. 13. ábra: A mozgássérült diákok az oktatási intézményekben Szakképző, vezető Szakképző, oktató Felnőttképző, vezető Felnőttképző, oktató Segítség nélkül be tudnak-e jutni a mozgássérült diákok az iskola épületébe? nem 41,9 34,6 40,3 29,2 igen 58,1 65,4 59,7 71,0 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 Segítség nélkül be tudnak-e jutni a diákok az iskola bármely tantermébe? Igen, mindegyikbe 22,2 21,3 39,9 20,8 igen, de nem 48,5 47,5 35,9 60,7 mindegyikbe Nem 29,3 31,1 24,2 18,5 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 Segítség nélkül be tudnak-e jutni a diákok az iskolai gyakorlatok helyszínére? Igen, mindegyikbe 28,4 34,5 38,6 33,7 igen, de nem 43,7 40,5 37,6 47,3 mindegyikbe Nem 27, ,8 18,9 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 És a büfébe, más közösségi helységekbe? Igen, mindegyikbe 32,5 42,7 50,1 53,9 igen, de nem 41,5 28,9 25,7 25,5 mindegyikbe Nem 26 28,4 24,2 20,7 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 30

31 Az önálló élet egyik alapfeltétele, hogy a fogyatékos emberek is valóban önállóan tudják intézni ügyeiket és minél kevésbé szoruljanak a jóakaratú emberek támogatására, szívességek igénybevételére. A megkérdezettek véleménye szerint a tantermek, közösségi terek, gyakorló helyek ötöde-harmada segítség nélkül mégsem közelíthető meg számukra segítség nélkül. Az iskolák úgy felében van csak mozgássérültek számára akadálymentesített mellékhelyiség (szakképző, vezető 44,5%, szakképző tanár: 46,7%, felnőttképző, vezető: 43,8%, felnőttképző, oktató: 51,9%). 14. ábra: Segítség nélkül be tudnak-e, vagy be tudnának-e jutni a fogyatékos vagy megváltozott munkaképességű dolgozók a Piaci és állami, nem regisztrált foglalkoztatók Regisztrált foglalkoztatók munkavégzés helyszínére nem 18,1 11,8 igen, de csak a saját munkavégzés helyszínére 10,6 7,9 31 igen, de nem mindenhová 33,3 22,4 igen, mindenhová 38,0 57,9 Összesen 100,0 100,0 a büfébe, étkezőbe, öltözőbe, más közösségi helyiségekbe? nem 18,9 16,2 igen, de nem 36,3 23,0 mindenhová igen, mindenhová 44,8 60,8 Összesen 100,0 100,0 Hasonlóan rossz a helyzet a vállalatoknál is, s itt sem mindenhol alakítanak ki a mozgássérült dolgozók számára kényelmesen használható mellékhelyiséget (nem regisztrált foglalkoztatók: 49,5%, regisztrált foglalkoztatók: 67,5%):

32 Sokszor az akadálymentesítésről csak egyoldalúan gondolkodnak, és nem veszik figyelembe az összes lehetséges nehézséget, illetve az egyes fogyatékossági csoportok speciális szükségleteit. A mozgássérültek közlekedését szolgáló fizikai akadálymentesítés mellett elengedhetetlen a az infó-kommunikációs akadálymentesítés is látás-, hallás-, értelmi sérült, halmozottan sérült, diszlexiás vagy diszkalkuliás, illetve az autizmus spektrumzavarral élők számára. A modern technológiák, elsősorban az informatika és a digitális technológiák számos lehetőséget nyújtanak az akadályozott emberek számára a hátrányok leküzdésére, ráadásul az ilyen eszközök, szoftverek ára csökkenő tendenciát mutat, vagy ingyen hozzáférhető. A komplex akadálymentesítést szolgáló, jól érthető segédletek 32 a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány és támogatóinak jóvoltából a széles közönség rendelkezésére állnak, és megindultak azok a képzések 33 is a TÁMOP /1. projekt keretében, amelyek a szakemberek felkészítését szolgálják. Ezzel együtt kérdőíves vizsgálatunk alapján azt látjuk, hogy a hallás- vagy látássérültek tanulását, munkavégzését vagy kommunikációját szolgáló eszközök legfeljebb a képző intézmények egyharmadában állnak rendelkezésre ábra: Hallássérült diákok tanulásának támogatása Szakképző, vezető Szakképző, oktató Felnőttképző, vezető Felnőttképző, oktató Speciális eszköz Nem 67,5 80,3 75,8 67,4 jellemző jellemző 32,5 19,7 24,2 32,6 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,

33 Szakképző, vezető Szakképző, oktató Felnőttképző, vezető Felnőttképző, oktató Jeltolmács Nem 78,2 93,1 85,4 96,1 jellemző jellemző 21,8 6,9 14,6 3,9 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 A foglalkoztatók körében hasonló arányokkal találkoztunk. 16. ábra: Hallássérült dolgozók segítése Piaci és állami, nem regisztrált foglalkoztatók Regisztrált foglalkoztatók Speciális eszköz nem említi 73,3 67,1 említi 26,7 32,9 Összesen 100,0 100,0 Jeltolmács nem említi 88,7 67,1 említi 11,3 32,9 Összesen 100,0 100,0 33 Nem tudhatjuk a kérdőívekből a diákok, dolgozók hallássérültségének fokát, de ha pozitívan akarunk gondolkodni, akár örvendetesnek is tarthatjuk, hogy egyáltalán megjelentek a jeltolmácsok az iskolákban, munkahelyeken. Akadálymentesíteni volna szükséges a tananyagokat is. Ahogy haladunk a korral ugye az óvodától egészen az iskoláig, a speciális tananyag egyre-egyre csökken. ( ) hát már itt nálunk a felső tagozatban már sokkal nehezebb az adott gyermeknek megtalálható, megfelelő tankönyvet kiválasztani. Ezt nem tanítják és nincs erre érzékenyítés és semmi sem. Ha valaki a saját ötletességéből, a nyitottságából, a jó szándékából valamit csinál, akkor csinál, ha meg nem, akkor úgy kell a gyereknek, aztán majd lemorzsolódik és nincs rá gond. Ez durva, de így van. (érdekvédelmi egyesület, Somogy megye)

34 A kérdőíves vizsgálat tanúsága szerint mindössze úgy egynegyed-egyharmad arányban tudják a látássérült tanulók számára a tananyagokat akadálymentesen biztosítani, pl. elektronikusan, braille írással stb. (szakképző, vezető: 24,6%, szakképző, oktató: 28,5%, felnőttképző, vezető: 30,5%, felnőttképző oktató: 38,6%. 17. ábra: Tudnak-e szükség esetén laptopot kölcsönözni látássérült vagy speciális nevelési szükségletű (dislexia, disgraphia) diákjaiknak? Szakképző, vezető Szakképző, oktató Felnőttképző, vezető Felnőttképző, oktató Igen, 27,1 16,7 15,1 20,6 mindenkinek Igen, de 21,5 45,5 29,8 51,1 nem mindenkinek Senkinek 51,4 37, ,3 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 34 Az elektronikus formában hozzáférhető tananyagokhoz szükség van még számítógépre is, ami nem olcsó mulatság. Ezzel csak az iskolák kisebbik hányada tudja segíteni a sajátos nevelési szükségletű tanulókat. Az intézmények túlnyomó többségében van számítógép-terem, de felolvasó szoftver csak nagyon kevésben (szakképző, vezető: 15,5%, szakképző, oktató: 20,4%, felnőttképző, vezető: 16,7%, felnőttképző, oktató: 10,8%). 18. ábra: Látássérült dolgozók segítése Piaci és állami, nem regisztrált foglalkoztatók Regisztrált foglalkoztatók Speciális eszköz nem említi 74,7 64,6 említi 25,3 35,4 Összesen 100,0 100,0

35 Piaci és állami, nem regisztrált foglalkoztatók Regisztrált foglalkoztatók Akadálymentesített épület nem említi 87,2 83,5 említi 12,8 16,5 Összesen 100,0 100,0 Alig-alig van olyan munkahely, amelyben akadálymentesen tudnának közlekedni a látássérült dolgozók. Mindehhez a megfelelő szabványok, jól képzett rehabilitációs mérnökök már rendelkezésre állnak Magyarországon. A megfelelő színvonalú megvalósuláshoz sokszor nem csupán a pénz hiányzik, hanem a szemlélet is és az érintettek bevonása, például az érdekvédelmi szervezeteké. Az integráltan tanuló gyerekek esetében célszerű lehet a személyi profil kialakításakor az akadálymentesítéssel kapcsolatos szükségletek felmérése is. A képzési folyamat főszereplői a gyerek és a tanár. Úgy is fogalmazhatnánk, van még teendő a tanárok, gyakorlati szakoktatók akadálymentesítése terén is. További erőfeszítések szükségesek a képzők képzésében az oktatási rendszer minden szintjén: a gyermeki jogok ismeretében, a fogyatékosságügy általános kérdéseiben, az oktatásmódszertanban, a fogyatékosság-specifikus ismeretek terén és még sorolhatnánk. Mindez nem csak egy-egy választható kurzus keretében, hanem a gyakorlati képzés részeként, személyes tapasztalatok szerzésével. Tehát egytől nyolcadik osztályig mondjuk. Ugye nincs hova tenni azt a gyereket, ott a helyi falusi iskolában kell ellátni. Nevezzük SNI-snek, halmozottan hátrányos helyzetűnek, tök mindegy minek fogjuk őt nevezni, őt ott kell ellátni. Egyébként ez óriási probléma ezekben az iskolában, mert nincs felkészült pedagógus és ezért lesz a fogyatékkal élő olyan, hogy nem tudom én hány kudarcélménye lesz, mire eljut odáig, hogy valahogy túl, átlökdöstük a következő osztályba, jaj, csak ne kelljen még egyszer nekem tanítani. Ezért nem kapja meg azt a fejlesztést, ami az ő fogyatékosságának a kompenzálására éppenséggel 35

36 szükséges lenne, de miért? Mert nem csak az, hogy a pedagógus jó szakképesítést is vállal, a szakképzésben az oktató szakmát tanít. Mert ahhoz ért. Nem is feltétlenül rendelkezik pedagógus végzettséggel. Tehát lehet, hogy életében nem tanult pszichológiát, pedagógiát, viszont egy nagyon kiváló nemtom' én, építő mérnök, aki kőműveseket tanít. Meg egyébként lehet, hogy kőművesmester és nem is mérnök, tehát még csak nincsen, mondjuk egy olyan intelligenciaszintje se, mert hát, de kiváló kőművesmester, ilyen frankón rakja a legbonyolultabb mintázatot, és hát ő maga is úgy szocializálódott, hogy volt egy osztály bolondja, és most azt látja maga előtt, hogy na, itt is van egy. Mit várnánk tőle? A tanárokon kívül a szakiskolákban, speciális szakiskolákban a tanulók szükségleteinek megfelelően más szolgáltatásokra is szükség lehet a hatékony munkavégzéshez. A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról mellékletében a fizetési osztályok kapcsán nevesíti a köznevelési intézményekben lehetséges, azaz finanszírozott nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkaköröket, majd a 4. mellékletben meghatározza a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak finanszírozott létszámát. Örvendetes, hogy a felsorolásban szerepel a pedagógiai asszisztens, a gyógypedagógiai asszisztens, a gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő és a pszicho-pedagógus is. Ám a feltételek és a létszám meghatározásakor már aggasztó kép rajzolódik ki a fogyatékos tanulók személyre szabott segítése szempontjából. Nem nagyon látható be a szükségessége, de 36 1 szakorvost lehet alkalmazni a kizárólag sajátos nevelési igényű tanulókat nevelő-oktató intézményben, 34

37 egy fő gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelőt vagy gyógypedagógiai asszisztenst kizárólag sajátos nevelési igényű gyermekeket, tanulókat nevelő-oktató iskolában tizenöt tanulónként, ugyancsak 1 fő gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelőt vagy gyógypedagógiai asszisztenst a siket, a vak, a középsúlyos értelmi fogyatékos, az önálló helyváltoztatásra képtelen testi fogyatékos, az autista és a halmozottan fogyatékos tanulókat nevelő és oktató iskolában és kollégiumban hat tanulónként, pszicho-pedagógust amennyiben a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya eléri az iskola, a kollégium létszámának legalább huszonöt százalékát, 100 főig, de a feladatot az utazó szakember hálózaton keresztül kell ellátni, 1 pszicho-pedagógust főállásban, ha a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya eléri az iskola, a kollégium létszámának legalább huszonöt százalékát és az érintett létszám meghaladja a 100, de nem éri el az 500 főt 37 és 2 fő pszicho-pedagógust, amennyiben a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya eléri az iskola, a kollégium létszámának legalább huszonöt százalékát, és az érintettek létszáma eléri az 500 főt. A személyi segítést nyújtó munkatársak még csak-csak kikerülhetnek az iskola egyéb munkatársai közül, de a pszichológiai és gyógypedagógiai támogatás kizárólag a speciális iskolákban érhető el. Természetesen ilyen szolgáltatások igénybe vehetők a nevelési tanácsadókban, a gyermekjóléti szolgálatoknál vagy a pedagógiai szakszolgálatoknál is, de ezeket a szolgáltatásokat pszichológiai, gyógypedagógiai és szociális segítés - a köznevelési rendszerbe kellene integrálni és megfelelő finanszírozást biztosítani hozzá. Ezek a szakemberek nem csupán a gyermekek legyenek integráltan vagy

38 speciális szakiskolában oktatottak sikeres tanulmányi előmenetelét támogathatnák, hanem a tanárokat, szakoktatókat és más iskolai alkalmazottakat is hasznos tanácsokkal, ismeretekkel láthatnák el, közreműködhetnének a családokkal való kapcsolattartásban, a gyakorlóhelyek és leendő munkahelyek befogadóbbá tételében. Egy munkába állást segítő alapítvány munkatársa ehhez képest egy háromlábú székhez hasonlítja a rendszert (szakképzés, szolgáltatás, mentális megsegítés), amelyben a szék harmadik lába hiányzik: Én azt hiszem, hogy ezt meg lehet erősíteni, hogy a megváltozott munkaképességűeknek nem elég ez a fizikális tudás, szakképzés, hanem ott van ez a mentális megsegítés, ami szerintem hiányzik jelen pillanatban. ( ) Tehát van most ez a szakképzés, van a szolgáltatás, és a harmadik lába lenne ez a mentális megsegítés. Tehát így lenne a felkészítés totál, és most ez a harmadik láb hiányzik. Tehát van egy komoly odafigyelés, hogy szakképzett legyen, de ( ) mélyen nem tudunk... egy önismeretet tudunk csinálni, de az önismeret tart három hétig, vagy négy hétig, bemegy a munkáltatóhoz, ott kap egy pofont, ugye idézőjelben pofont valami miatt, és visszazuttyan. 38 A megkérdezettek szerint a szakképző intézményekben többnyire valamilyen formában igénybe tudják venni (teljes vagy részidős foglalkoztatásban, szerződéssel) gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus segítségét (nincs ilyen: szakképző, vezető: 18,6%, szakképző, oktató: 11,6%), de a felnőttképzésben már jóval kevésbé (nincs ilyen: felnőttképző, vezető: 65,7%, felnőttképző, oktató: 44,5%). Az előzőekben már láthattuk, sok gond van az épületek akadálymentességével, így többeknek személyi segítőre kell támaszkodniuk. Ez nem lehet a tanárok, diákok vagy az iskolai adminisztrációban dolgozók kizárólagos feladata, de az sem jó megoldás, ha valamely családtag ezért marad ki a munkából. Az esetek ötödében-harmadában van e személyektől eltérő személyi segítő (szakképző, vezető: 18,1%, szakképző, oktató: 28,5%, felnőttképző, vezető: 32,4%, felnőttképző, oktató: 24%).

39 A szakképzésbe belépés egészségügyi alkalmassági vizsgálattal kezdődik. Nincs adatunk arról, hogy hány fogyatékos fiatalt zárnak így ki a leterhelt orvosok, okkal vagy ok nélkül, az általa választott szakma tanulásának lehetőségéből. Az egyik fókuszcsoport alanya nem olyan rég tapasztalta, hogy egy fiatal, akit az iskola felvett volna egy számítástechnikai képzésre, azért nem mehetett oda, mert az orvos azt mondta, egészségügyi szempontból nem alkalmas. Holott tudni lehet, hogy Budapesten, ugyanezt a szakmát 3-4 hallássérült fiatal tanulja egy integráltan oktató szakközépiskolában meséli a megszólaló az orvosok tehát sok esetben csak nem merik felvállalni a felelősséget. Akár szakiskolába, akár speciális szakiskolába kerül a fiatal, célszerű lenne a bemeneti és kimeneti profil készítése. Adott a módszer is, több szervezet például a LANTEGI munkaerő-piaci felmérő módszert alkalmazza. 35 Az egyéni kompetencia felmérés alapján tudni lehetne, ( ) honnan indul az egyén. És nem csak egy teszt kitöltetéséről van szó, hanem egy elbeszélgetés, egy múlt-feltárás (ami ráadásul meglehetősen könnyű lenne, hiszen a fogyatékos emberekről nagyon sok papír készül, és már nagyon sokszor elmeséltették velük azt is, mi történt). Majd ezt követően fel kellene mérni az egyén kognitív és pszichés képességeit, valamint érzelmi állapotát. És felmérni a környezetét is: milyen környezetben él. Ahhoz, hogy egy szakmát valaki meg tudjon tanulni, szükséges a környezet támogatása is A profil dosszié elkészítésében részt vehetne maga a gyerek, a szülő, gyógypedagógus szakember és a szakképzés. A megtervezett életútban a mérföldkövek is meg lehetnének jelölve és ebből mindenki számára látható lenne a haladás. És már a folyamat közepén el kellene kezdeni orientálódni kifelé, nem csak a végén. Meg kellene találni, hogy merre lesz majd kifelé az út. A bemeneti profil készítésében résztvevő szereplők értékelhetnék a mérföldköveknél a megtett utat és jelölhetnék ki a további teendőket. Ehhez képest egy általános iskolában tanító pedagógus sajnálkozását

40 fejezte ki az interjúk során, hogy a személyiségi jogok védelme miatt a náluk tanult gyerekekről nem írhatnak jellemrajzot, és nem hívhatják fel a szakiskolai tanárok figyelmét arra sem, hogy mire érdemes odafigyelniük majd velük kapcsolatban. A választható szakmák körével kapcsolatos korlátokról már a pályaválasztás kapcsán írtunk. A speciális szakiskolák nagy problémája, hogy a tanítható szakmák sokak szerint idejét múltak (lakástextil-varró, kertész, kézműves, konyhai segítő, takarító, szőnyegszövő, virágkötő, bőrdíszműves stb.), és más interjúkban is felmerül, hogy bár a tanulók nagy hasznát vehetik majd otthon a főzésnek, varrásnak, szerelésnek, ezek mégsem azok a szakmák, amelyeket a munkaerőpiac manapság vár. Lakástextil-varróként nagyon jó, hogy meg tudja tanulni varrni a függönyét (de) hiába jó az a szakma, ha nincs rájuk kereslet. említ egy példát az egyik interjúalany. A megkérdezettek többsége hangsúlyozta, hogy kulcsfontosságú lenne a munkáltatói igények összehangolása a képzések kialakításával. Még úgy is fogalmaztak, hogy kifejezetten a hiányszakmákra kellene képezni. Segíti ezt a szakképzés duális rendszere is. ( ) ez azt jelenti, hogy a gyerekek tanulószerződéssel, különféle vállalkozóknál végzik a gyakorlatukat, értelemszerűen azzal a céllal, hogy egyrészt megtanulják a szakmát, másrészt egy olyan céggel kerüljenek kapcsolatba, aki a későbbiekben is részt vehet az ő további életükben, tehát alkalmazhatja őket. Nyilván ezt szakmája válogatja. Inkább ez egy ilyen nagyvállalati környezet, tehát ahol egy multinacionális cég vagy egy magyar tulajdonú nagy társaság az alkalmas arra, hogy tanulókat foglalkoztasson és foglalkozzon azzal, hogy már tizennégy éves korban kiválassza majd a leendő munkavállalóját. Minél kisebb egy cég annál kevésbé tudatos ebből a szempontból, egyre kevésbé tud erre pénzt fordítani, tehát ilyen szempontból van kapcsolat az iskola és a munkaerő piac szereplői között. A vállalati környezet, a vállalkozások sűrűsége nagy területi különbségeket mutat Magyarországon, ami befolyásolja, hogy milyen méretű és minőségű gyakorlati hely érhető el a tanulói gyakorlatok végzésére. 40

41 A megkérdezettek szerint a nem-regisztrált foglalkoztatók 49 százaléka, a regisztráltak 57,7 százaléka biztosít gyakorlati lehetőséget diákoknak. A megváltozott munkaképességű dolgozókkal kapcsolatos különleges bánásmódra utal, hogy míg a vállalatok többsége szervez szakmai képzést, továbbképzést munkavállalóinak (nem-regisztrált foglalkoztató: 72,5%, regisztrált: 82,7%), ezeken nem minden megváltozott munkaképességű dolgozó vesz részt (nem regisztrált foglalkoztató: 41,7%, regisztrált: 71,7%). A gyakorlat célja nem csupán a szakma elsajátítása, hanem a munkatapasztalatszerzés is és az esetleges későbbi elhelyezkedés elősegítése. Az, hogy egy iskolarendszerű szakképzési program gyakorlati képzési része az iskolai tanműhelyben és/vagy egészben vagy részben egy gazdálkodó szervezetnél valósul-e meg, a külső képzési helyek elérhetőségétől, illetve a tanuló, valamint az iskola döntésétől függ. Az 1989-es politikai és gazdasági rendszerváltást követően, a legtöbb vállalati tanműhely bezárása következtében az iskolai tanműhely lett a gyakorlati képzés elsődleges színtere. A 2000-es évek eleje óta az oktatáspolitika különféle ösztönzőket vezetett be azzal a céllal, hogy növelje a vállalatok hajlandóságát a gyakorlati képzésben való részvételre. ( ). Az elmúlt évtizedben számos pénzügyi ösztönzőt vezettek be különösen a fizikai szakmunkára felkészítő szakiskolai programok esetében azt elősegítendő, hogy a szakmai gyakorlati képzés először tanműhelyben történjen (az alapvető szakmai készségek gyakorlása érdekében), majd a következő években munkahelyen folyjon ( ). Jelenleg, míg a legtöbb szakközépiskolai tanuló továbbra is az iskolában kap gyakorlati képzést, a szakiskolai tanulók többsége gazdálkodó szervezetnél folytatott gyakorlati képzésben vesz részt, általában tanulószerződés alapján ( ) A magyarországi szakképzés rövid áttekintése. Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop), 2011Luxemburg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, old.

42 19. ábra: A szakképző évfolyamon nappali oktatásban tanulók megoszlása az iskola típusa és a gyakorlati képzés helyszíne és formája szerint a 2009/2010. tanévben (%) Forrás: old. 42 Az eredményességhez megfelelő előkészítés szükséges: a munkáltatót fel kell készíteni a fogyatékos tanulóval történő együttműködés sajtosságaira, de a tanulókat is fel kell készíteni arra, hogy mi várja őket a munkáltatónál. E speciális csoport esetében, a civil szervezetek alternatív foglalkoztatási programjainak tanulságaira támaszkodva szerencsés egyfajta mentori funkció kialakítása a támogató, közvetítő szerep ellátására. Célszerű az érintett tanuló, az iskola, valamint a munkahely képviselőjének közreműködésével valamiféle munkatervet kialakítani és a haladást időről időre értékelni. Az ilyen híd szerepet betöltő munkaasszisztens/mentor a vállalati szférában is ritkán fordul elő: a betanítást a nem-regisztrált foglalkoztatók 10,9, a regisztráltak 1,4 százalékában, a munkavégzését a nem-regisztrált foglalkoztatók 11,5, a regisztráltak 5,8 százalékában segíti bár a válaszadók szerint szükség lenne rá