ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT Plenárisülés-dokumentum B7-0020/2013 ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követıen az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján a közelmúltbeli textilgyárbeli tőzesetek áldozatairól, különös tekintettel Bangladesre (2012/2908(RSP)) Jean Lambert, Barbara Lochbihler, Marije Cornelissen, Karima Delli, Malika Benarab-Attou, Elisabeth Schroedter, Nicole Kiil-Nielsen, Raül Romeva i Rueda, Franziska Katharina Brantner, Ulrike Lunacek, Ana Miranda, Sven Giegold, Claude Turmes, Emilie Turunen, Judith Sargentini, Helga Trüpel a Verts/ALE képviselıcsoport nevében RE\ doc PE v01-00 Egyesülve a sokféleségben

2 B7-0020/2013 az Európai Parlament állásfoglalása a közelmúltbeli textilgyárbeli tőzesetek áldozatairól, különös tekintettel Bangladesre (2012/2908(RSP)) Az Európai Parlament, tekintettel a 2001-es, az EK és Banglades közötti együttmőködési megállapodásra, tekintettel az EU dakkai képviseletének az ásulijái ruhágyári tőzrıl kiadott november 27-i nyilatkozatára, tekintettel az ILO munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági támogatási keretére (2006, C-187) és munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági egyezményére (1981, C-155), amelyeket Banglades és Pakisztán nem ratifikált, valamint vonatkozó ajánlásaikra 8R- 197); tekintettel a munkavédelmi egyezményre is (1947, C-081), amelynek Banglades és Pakisztán aláírója, valamint annak ajánlásaira (R-164), tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról szóló, valamint a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelısségvállalásról szóló, november 25-i állásfoglalásaira 1, tekintettel közelmúltbéli jelentéseire, melyek címe Vállalati társadalmi felelısségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelısségteljes üzleti magatartás és fenntartható növekedés és Vállalati társadalmi felelısségvállalás: a társadalmi érdekek elımozdítása és út a fenntartható és befogadó fellendülés felé, tekintettel az ENSZ üzleti és emberi jogok alapelveire, amelyek meghatározták a keretet mind a kormányok, mind a cégek számára az emberi jogok védelmére és tiszteletben tartására, és amelyet támogatott az Emberi Jogi Tanács júniusban, tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel november 24-én Banglades minden idık legpusztítóbb gyártüzében elpusztult a Tuba csoport leányvállalata, a Tazreen Fashions által üzemeltett gyár egy kilencemeletes asulai épülete, ahol mintegy 1200 többnyire nı ruhagyári munkás varrt textíliát neves nyugati kiskereskedıknek, amely során legalább 112 ember meghalt, 100 pedig megsebesült, legalábbis a kormány adatai szerint, míg a szakszervezeti képviselık azt állítják, hogy az áldozatok tényleges száma lényegesen nagyobb; B. mivel a Tuba csoport ügyfelei közé tartozik a Wal-Mart, a Carrefour, a C&A, az IKEA és a Sears, és gyáraik számos országba exportálnak ruhát Európába és az USA-ba; C. mivel Banglades vált Kína után a világ második legnagyobb ruhaexportırévé, az iparág legalacsonyabb bérei mellett;a textilágazat az ország exportjainak csaknem 80%-át teszi 1 HL C 99. E, , 31. o. PE v /5 RE\ doc

3 ki, az EU pedig annak elsıdleges export piaca; mivel az alacsony költségek és a gyors áruforgalom által dominált nemzetközi textilpiacon uralkodó termelési nyomás a bangladesi munkaerıt különösen sérülékeny célponttá teszi; D. mivel mindössze néhány héttel korábban, szeptember 11-én több mint 300 ember halt meg Pakisztánban, 250 pedig megsebesült, a jelentések szerint köztük sok kiskorú, amikor a karacsi Ali Enterprises textilgyár, amely a német KiK láncnak gyárt farmert, valamint egy lahori cipıgyár lángra lobbant, és amely esemény Pakisztánban minden idık legtöbb halálos áldozatát követelı és legsúlyosabb gyártüze volt; E. mivel minden esetben az áldozatok nagy száma fıként a minimális biztonsági intézkedések hiányának volt betudható, amit alátámasztott, hogy az ablakok és ajtók el voltak torlaszolva, nem voltak menekülı útvonalak, poroltók és vészjelzı fények, a vezetés felkészületlen volt és nem volt a helyzet magaslatán, a munkavállalók közelében veszélyes gyúlékony anyagokat halmoztak fel, az épület jogellenesen és nem elıírásszerően épült, a tőzoltók fizikai akadályokba ütköztek és késın reagáltak; F. mivel a pakisztáni textilmunkások szakszervezete (NTUF) jelentései szerint az Ali Enterprises a katasztrófa elıtt mindössze néhány héttel megfelelt egy nemzetközileg elismert biztonsági tesztnek és mivel a Tazreen Fashions megrendeléseket kapott annak ellenére, hogy a Walmarthoz kötıdı cég és az Európai Vállalkozások Szociális Kompatibilitása Kezdeményezés által folytatott vizsgálatok súlyos biztonsági hiányosságokat állapítottak meg; G. mivel a Nemzetközi Munkajogi Fórum információi szerint több, mint 600 ruhagyári munkás halt meg Bangladesben 2005 óta, míg az emberi jogi szervezetek jelentése szerint a gyártulajdonosok és a vezetés tagjai közül senkit nem állítottak bíróság elé; H. mivel az elmúlt hónapokban a bangladesi kormány és a munkaügyi aktivisták közötti feszültségek felerısödtek, és mivel ennek része volt Aminul Islam 2012 április, mai napig megoldatlan gyilkossági ügye, aki kritikával illette a ruhaiparban uralkodó elégtelen biztonsági feltételeket; I. mivel egyes nyugati kereskedık vonakodtak elismerni, hogy az érintett gyárakban készültek az általuk értékesített ruhák, jól mutatja az átláthatóság és a felelısségrevonhatóság hiányát a nemzetközi textilipar ellátói láncában; J. mivel a munkavállalók javát szolgáló, a ruházati ágazat munka- és biztonsági feltételeinek javítására irányuló erıfeszítések megtétele kapcsán közös a felelısség, amely az európai végfogyasztóktól, a kereskedıkön át a gyárvezetésig és a kormányokig terjed a termelési és ellátói lánc valamennyi szintjén; 1. súlyos aggodalmának ad hangot az elmúlt hónapokban bekövetkezett bangladesi és pakisztáni gyártüzek halálos áldozatai és nagyszámú sérültje miatt, és részvétét fejezi ki az áldozatok családjának; 2. minden európai kereskedıt felszólít, amelynek élı megrendelése volt a tüzek idején, hogy támogassák a helyi hatóságokat és vonjanak be szociális partnereket megfelelı és átlátható kártérítési rendszerek létrehozásába az áldozatok és családjaik számára, valamint RE\ doc 3/5 PE v01-00

4 járuljanak hozzá egy ilyen rendszerhez; úgy véli, hogy egy ilyen rendszernek fedeznie kell a sérültek és az elhunytak családjai jövedelemkiesését, az általuk elszenvedett károkat, valamint a sérültek ingyenes orvosi rehabilitációját, valamint az elhunyt munkavállalók hozzátartozóinak ellátását és oktatását; 3. üdvözli az egyes szakszervezetek, nemkormányzati szervezetek és multinacionális textilkereskedık közötti bangladesi tőz- és épületbiztonsági megállapodást, amelynek célja a termelıhelyeken a biztonsági szabványok javítása, valamint az ilyen intézkedésekért történı kifizetés elfogadás, különösen független vizsgálati rendszer létrehozásával és a minden gyárban a munkavállalói képviseleteket magukban foglaló egészségügyi és biztonsági bizottságok létrehozását aktívan támogatásával, amelyek tövény erejénél fogva kötelezıek, de csak ritkán mőködıképesek; felszólít minden jelentıs textil márkát, hogy támogassa ezt az erıfeszítést, így többek között Walmartot, a legnagyobb textilkereskedıt; 4. felszólítja a Bangladesben és Pakisztánban mőködı külföldi cégeket, hogy olyan gyártókkal részesítsenek elınyben kereskedelmi kapcsolatokat, amelyek az alapvetı ILO egyezményekkel és a két ország jogszabályaival összhangban mőködnek; 5. elismeri, hogy a ruházati ágazatban a foglalkoztatás szegény, vidéki nık millióinak nyújtott segítséget Pakisztánban, Bangladesben és máshol, hogy megszabaduljanak a nélkülözéstıl és attól, hogy eltartásuk a férfiaktól függjön; úgy véli azonban, hogy világszerte, így az EU-ban is bizonyos minimális biztonsági és munkaügyi szabványokat általában be kell tartani; 6. felszólítja különösen a bangladesi kormányt, hogy minden gyártóval tartassa be a munka törvénykönyvét (2006), és növelje a vizsgáló teamek számát és erıforrásait, illetve javítson módszereiken; 7. felszólítja a két kormányt, hogy hatékonyan hajtsa végre az ILO szabványokat, és hogy ratifikálja és hajtsa végre különösen az ILO munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági támogatási keretét (2006, C-187) és munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági egyezményét (1981, C-155); 8. úgy véli, hogy a bangladesi minimálbér emelése, amely sok munkavállaló esetében a létminimum alatt van, a fogyasztók által a végtermékekért fizetett nagyobb árral együtt a szükséges javítások részét képezik, és sürgeti a bangladesi kormányt, hogy szankcionálja azon cégeket, amelyek a jogszerően megállapított minimálbér alá próbálnak menni; 9. üdvözli azon lépéseket, amelyeket a bangladesi és pakisztáni kormány tett az áldozatok és családjaik támogatására, és a nagy számú áldozatokért felelıs személyek bírósági felelısségre vonására; felszólítja a hatóságokat, hogy kötelezzék a vezetést, hogy hozzák nyilvánosságra minden azon munkavállaló nevét, akit érintenek a tüzek, és hogy minden áldozat számára tegyék lehetıvé a bírósághoz fordulást azért, hogy lehetıvé tegyék számukra a kártérítés igénylését; felszólítja az adott márkákat is, hogy minden könyvviteli beszámolót tegyen közzé; 10. sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy megfelelıen vizsgálják ki Aminul Islam munkaügyi aktivista kínzásának és meggyilkolásának körülményeit, és mindkét kormányt PE v /5 RE\ doc

5 felszólítja, hogy szüntesse be a szakszervezeti tevékenységekre és a kollektív tárgyalásokra vonatkozó korlátozásokat; 11. felszólítja a bangladesi kormányt, hogy csatlakozzon kényszer útján eltőnt személyek védelmérıl szóló nemzetközi egyezményhez, és hogy ratifikálja a kínzás elleni egyezmény opcionális jegyzıkönyvét, és hogy vonja vissza a kínzás elleni egyezmény szerinti fenntartását; 12. felszólítja a bangladesi és a pakisztáni kormányt és a márkákat, a kereskedıket és az alkalmazottakat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket a gyárakban a munkahelyi biztonság érdekében, képezzék a munkavállalókat és a vezetést a biztonsági intézkedések területén, és biztosítsák, hogy a munkavállalók szóvá tehessék, ha a biztonsági szabályokat figyelmen kívül hagyják; 13. üdvözli Banglades sikeres erıfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy csökkenjen a ruházati ágazatban a gyermekmunka és sürgeti Pakisztánt, hogy fokozza gyermekmunkával szembeni fellépését; 14. üdvözli a bangladesi kormány közelmúltbéli döntését, hogy az anyasági szabadságot növeljék hat hónapra a ruházati ágazatban; 15. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EU által aláírt minden kétoldalú kereskedelmi és beruházási megállapodásba iktasson kötelezı erejő vállalati társadalmi felelısségvállalalásra vonatkozó szakaszt a CSR elvek alapján, a nemzetközi szinten meghatározottaknak megfelelıen, beleértve az OECD irányelvek 2010-es frissítését is, valamint az ENSZ (különösen az ENSZ üzleti és emberi jogok alapelvei), az ILO és az EU által meghatározottak szerinti szabályokat; javasolja, hogy ezt a szakaszt harmonizálják a jelenlegi szabványokkal és koncepciókkal a óz összehasonlíthatóság és a tisztesség biztosítása érdekében, és hogy az tartalmazzon intézkedéseket ezen elvek uniós szinten történı hatékony végrehajtásának monitoringjához; 16. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vezessen be olyan jogszabályokat, amelyek kötelezik azon cégeket, amelyek az európai piacon akarnak mőködni uniós jog szerint, hogy nyújtsanak információt termékeik teljes ellátói láncáról, az ENSZ üzleti és emberi jogok alapelveivel összhangban; 17. felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást Bangladesnek és Pakisztánnak a munkahelyi biztonság és az egészségvédelem javítása érdekében a Globális közjavak és kihívások elnevezéső tervezett új tematikus programon és a DCI-n vagy a partnerségi eszközön keresztül; 18. kéri, hogy a harmadik országokkal a jövıben kötendı uniós kereskedelmi megállapodásokban a munkahelyi biztonságnak és egészségvédelemnek markánsabb szerepet kell betöltenie a kiemelt munka napirend részeként, és hogy az EU-nak technikai támogatást kell nyújtania e rendelkezések végrehajtásához; 19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai fıképviselıjének, valamint Banglades és Pakisztán kormányának és parlamentjének. RE\ doc 5/5 PE v01-00