Dr. Szegvári Péter: Regionális politika, regionális kormányzás Magyarországon

Átírás

1 Dr. Szegvári Péter: Regionális politika, regionális kormányzás Magyarországon Magyarországon az Új Gazdasági Mechanizmus keretében már körvonalazódott egy regionális tervezési struktúra, azonban ekkor ez még nem kapcsolódott össze a közigazgatás reformjával és valódi helyi hatalom híján a regionalizmus (decentralizáció) kérdésével sem. Az elmúlt tíz év azonban új változásokat hozott a magyar közpolitika történetében és ez felértékelte a területfejlesztési, regionális-politika (policy) jelentõségét és a közigazgatás-politikával való összefüggését, különösen az Európai Uniós csatlakozás küszöbén. Jelenleg azonban sokan és sokféleképpen beszélnek a régiókról, ezért talán nem lényegtelen kísérletet tenni arra, hogy tisztázzuk a különbözõ térségi kategóriák funkcióját és szerepét a területfejlesztési-statisztikai, adminisztratívközigazgatási vagy közhatalmi-önkormányzati struktúrákban. A területi-statisztikai rendszerek viszonya a közigazgatási struktúrákhoz Regionális szervezõdésrõl, szintrõl háromféle értelemben beszélhetünk az Európai Unió gyakorlata alapján: egyrészt léteznek statisztikai-tervezési régiók (a területfejlesztés térségeiként), másrészt léteznek adminisztratív régiók (az egyes országok közigazgatási területi beosztásához igazodva), harmadrészt pedig beszélhetünk önkormányzati régiókról (amelyek a decentralizált hatalomgyakorlás kereteiként autonóm politikai entitásként mûködnek.) Megfigyelhetõ, hogy az EU-ban sem minden szinten alakítottak ki a tervezésistatisztikai rendszer (NUTS) alapján közhatalmi-közigazgatási egységeket. (Bár az is igaz, hogy a számunkra figyelemre méltó - mert sok támogatást szerzõ - Portugália és Görögország esetében minden szinten mûködnek közigazgatási egységek is, ugyanakkor a NUTS III szintet mindenütt közigazgatási egységek alkotják választott önkormányzattal, kivéve Belgiumot.) 1

2 A NUTS II szintû tervezési-statisztikai, területfejlesztési nagyrégiók azonban nemcsak forrás-szerzõ kategóriák, hanem a legtöbb helyen a helyi gazdaság-fejlesztés, az innováció, a foglalkoztatás-politika, az infrastruktúra-fejlesztés és a környezetvédelem állami feladatainak megvalósítási terepei és a területi versenyképesség megvalósításának eszközei is. Ehhez nem feltétlenül kell önkormányzati-közigazgatási típusú régióvá alakítani a tervezési-fejlesztési régiókat (erre példa egyébként Németország és az Egyesült Királyság), de célszerû (ahogyan azt kísérleti jelleggel a legutóbbi választásoknál Svédországban is megtették egy régió esetében három megye testületének választásánál, majd fokozatosan megcélozzák a többi területi egységnél is.) Ugyanakkor a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a mûködõ közigazgatási egységek valamennyi változásáról, amennyiben ez hatással lehet a fentebb bemutatott tervezési-statisztikai terület-beosztási ismérvekre. A magyar területi-statisztikai nomenklatúra rendszer Magyarországon a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl szóló évi XXI. törvény, valamint az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 35/1998. (III.20.) OGY. sz. határozat kialakította a NUTS rendszernek megfelelõ tervezési-statisztikai egységeket, amelyeket a KSH jelentése alapján az Eurostat elfogadott. Ennek alapján a lokális szinten megjelenik a 3131 települési önkormányzat (NUTS 5) és a 150 kistérség (NUTS 4), továbbá a regionális szinten a 19 megye és a fõváros (NUTS 3), valamint a 7 tervezési-statisztikai régió (NUTS 2) és az 1 országos szint (NUTS 1). A megye és a régió tehát regionális tervezési-statisztikai egységek Magyarországon és az EU csatlakozást követõen (részint azt megelõzõen is a PHARE és az ISPA programok következtében) a strukturális alapokból forrás-szerzõ kategóriák is, mint támogatási célterületek. ( Megjegyzendõ, hogy a strukturális alapok 1999-ben mintegy 73 %-át kitevõ regionális támogatások - együtt a kohéziós forrásokkal - a NUTS 2 szintû területeket veszi számításba, míg a speciális régiók - ipari szerkezet-átalakítási 2

3 térségek és vidéki (rurális) térségek - esetében mindkét területi egység (NUTS 2 és 3) célterületként vehetõ figyelembe, mintegy a források 8 %-a erejéig.) A fentiekbõl következõen a középszintû tervezési-statisztikai rendszerben a területfejlesztési régióknak számító alapegységek közül a jövõben indokolt a regionális (NUTS 2) szintet priorizálni, megtartva a megyei (NUTS 3) szint statisztikai-tervezési egységként való megjelenését is. Emellett a kistérségi szint (NUTS 4) kialakítása és felépítés is fontos, mert ezek is fontos forrás-szerzõ tervezési-statisztikai területi egységként értelmezhetõk, valamint a szétaprózódott települési önkormányzati rendszerben a térségi közszolgáltatásoknak és fejlesztéseknek is megfelelõ integratív egységeiként mûködhetnek. (Ebbõl a szempontból jó alap az Országgyûlés döntése a tervezési-statisztikai régiókról és a KSH kistérségi lehatárolása.) A regionális tervezéshez, programozáshoz és a területfejlesztési feladatokhoz tehát megfelelõnek tûnik az 1998-ban kialakított 7 tervezési-statisztikai régió lehatárolása, amelynek a felülvizsgálata legfeljebb az Európai Unióhoz való csatlakozást megelõzõ idõben indokolt területfejlesztési szempontból, figyelemmel a régiók statisztikaitervezési mutatóira. (A jelenlegi tervezési-statisztikai régióbeosztáson annyiban lenne indokolt változtatni, hogy a Dunántúlon csak két régió alakulna ki: Észak-Dunántúli régió: Komárom-Esztergom, Fejér, Veszprém, Gyõr-Moson-Sopron és Vas megyét keretezve, illetve Dél-Dunántúli régió: Zala, Baranya, Somogy és Tolna megyét egybefogva. Ez a felosztás megfelelne a tudományos, szakmai javaslatoknak és összhangban lenne az Európai Bizottság NUTS II. szintre kidolgozott méretsztenderdjével is.) Ettõl függetlenül a tervezési-statisztikai régiók lehatárolásának (az európai tendenciáknak megfelelõen) nem az analitikus (természeti, földrajzi, tájegységi), hanem a normatív (a területi közigazgatási) beosztást indokolt továbbra is követni, ami azt jelenti, hogy a regionális lehatárolást csak a területi (jelenleg a megyei) közigazgatási rendszer megváltoztatásával, racionalizálásával összhangban indokolt megváltoztatni. Ehhez pedig az Országgyûlésben nagyobb politikai egyetértésre és társadalmi 3

4 méretekben jelentõsebb érzelmi konszenzusra, regionális identitásra van szükség, amely vélhetõen csak egy új választási idõszakra alakítható ki. Mindennek ellenére a kormányprogramnak megfelelõen - megkísérelhetõ egy olyan szcenárió kidolgozása, miszerint az európai regionalizációs-szubszidiaritási folyamatoknak megfelelõen Magyarországon is elfogadható az Európai Uniós csatlakozás elõtt az önkormányzati-közhatalmai régió kialakítását lehetõvé tevõ jogszabály-csomag, amely 2006-tól már autonóm regionális önkormányzatok kialakítását, megválasztását biztosítja. A regionális funkciók köre Mielõtt azt próbálnánk megfogalmazni, hogy milyen típusú régióra (területfejlesztési, adminisztratív vagy önkormányzati) kívánjuk a jövõbeni regionális stratégiánkat építeni, célszerû áttekinteni a lehetséges regionális funkciókat, amelyek befolyással lehetnek a szintek közjogi státuszának meghatározására. A regionális funkciók tisztázása érdekében nem elegendõ számba venni a mai közhatalmi, közjogi munkamegosztási-hatásköri viszonyokat, hanem azt is mérlegelni kell, hogy a gazdaság- és társadalomfejlõdés jelenlegi szintjén, valamint a jövõben milyen területeken jelenik meg a regionális dimenzió, illetve közigazgatási-közhatalmi funkció. A regionális állami területi beosztás realitásának mérlegelésekor ugyanis azt is figyelembe kell venni, hogy egyre inkább terjednek a rugalmasabb, piaci és nonprofit szervezeti formák és mûködési módszerek, megjelennek új technológiai megoldások, amelyek nem feltétlenül igényelnek hagyományos közigazgatási területbeosztást.? A regionális megközelítés szükségessége a egyértelmûen megmutatkozik a területfejlesztésben, a térségi innováció, versenyképesség és felzárkóztatás biztosításában.? Kétségtelen, hogy a vonalas infrastruktúra rendszereinek egy jelentõs része, elsõsorban mûszaki okok miatt, regionális, a megyénél nagyobb léptékû menedzsmentet igényel. Ezen rendszerek szervezése, irányítása azonban a 4

5 közhatalmi szférán kívül van (még akkor is, ha nemegyszer az állam a beruházó illetve tulajdonos), illetve határaik nem fedik egymást, standard közigazgatási határokat rájuk szervezni nem lehetséges, és nem is szükséges.? A magas színvonalú humánszolgáltatások, funkciók egy része ugyancsak regionális rendszerekbe szervezõdik, pl. a felsõoktatás, klinikai hálózat, kutatás, szakképzésátképzés. Ezek irányítása azonban jellemzõen nem területi szintû feladat, s egyébként is nem igényel klasszikus közhatalmi eszközöket.? A környezet és természetvédelem jelenleg is regionális szervezettségû, részben nem követi az igazgatási határokat éppen speciális feladatai miatt.? A klasszikus igazgatási-hatósági és igazságszolgáltatási tevékenység azokon a területeken lehet indokolt, ahol magas szintû szakértelemre, egyéb speciális mûködési feltételre van szükség, és nem jár együtt jelentõs ügyfélforgalommal. A fenti felsorolt regionális funkciók jelentõs része nem igényel szilárd, vagy mereven lehatárolt közigazgatási kereteket, illetve sok funkció esetében érdemes fokozatos evolúciós folyamat eredményeként bevezetni a regionális közigazgatási rendszert. A szintek közjogi státusza Amikor a szintek száma és tartalma, funkciói körvonalazódtak, akkor kerülhet sor az egyes szintek közjogi tartalmának és formájának részletes kidolgozására. Amennyiben a politikai regionalizálást hosszabb idõszakra tervezzük, akkor arra is lehetõség nyílik, hogy a regionális szint státusza fokozatosan jusson el a teljes jogú önkormányzatig. A regionális szintnek közjogi intézményesítése ugyanis több alternatíva mentén vagy fokozatosan képzelhetõ el:?? Az elsõ stádiumban a regionális szinten intézményesített formát a regionális területfejlesztési tanácsok jelentik. Ezek mûködhetnek a jelenlegi összetételben vagy a megyei és egyéb települési önkormányzatok lazább együttmûködési, társulási formájaként, de ebben az esetben a regionális szint nem válhat önálló 5

6 hatáskörök, és saját források közvetlen címzettjévé. (Amennyiben a régiót nem a megyei területfejlesztési tanácsok, hanem a megyei közgyûlések kötelezõ társulásaként építjük ki, ez a forma már kétségtelenül erõsebb közjogi státusszal rendelkezik, amely lehetõséget nyújthat pl. közös képviseleti szerv mûködtetésére, önkormányzati hatáskörök átruházására, saját költségvetésre, vagyonra, intézményekre.)?? Folytatódhat, kiszélesedhet a regionalizáció az államigazgatás szférájában is abban az esetben, ha a regionális illetékességû államigazgatási szervek területi határai, központjai egybeesnek. Ez azonban nem a decentralizációnak és a hozzá kapcsolódó regionalizmusnak, hanem a központi igazgatás dekoncentrációjának, a modern közigazgatási megoldások regionalizációjának megfelelõje. (Hozzá kell tegyük, hogy a felülrõl épített regionalizáció inkább a szervetlen, míg a helybõl vezérelt és kezdeményezett regionalizmus fõként a szerves történelmi fejlõdés jellemzõje. Kérdés, hogy a jelen történelmi szituáció melyik folyamatot hangsúlyozza? )?? S végsõ soron a regionalizáció legmagasabb szintû közjogi formája, a regionális önkormányzati rendszer is kiépíthetõ, mint a decentralizált közhatalom-gyakorlás terepe, mivel a Regionális Önkormányzatok Európai Chartájában foglalt követelményeknek a fenti megoldások egyike sem felel meg. A politikai, illetve az önkormányzati típusú régió alapkritériuma a közvetlenül választott képviselet megléte, az önkormányzati alapjogok alkotmányos erejû biztosítása, valamint ezzel összhangban az önálló kompetenciák, a saját források telepítése. Az intézkedések intenzitása, minõsége alapján csak évtizedek múltán dönthetõ el, hogy hosszabb távon a régió milyen helyet tölt be a magyar közigazgatási és politikai rendszeren belül. A regionalizálódás lehetséges stratégiája 6

7 Az uniós csatlakozás a magyar közigazgatás szerkezete, szabályozása szempontjából tulajdonképpen nem tesz szükségessé kötelezõ alkalmazkodást. Az uniós álláspont szerint az államon belüli hatalmi szerkezet, ezen belül a közigazgatás formálása nemzeti belügy. A közigazgatást illetõen annak ellenére nincs acquis communautaire, hogy a nemzeti igazgatási struktúrák kölcsönös függõségben mûködnek, hiszen ez nem az elsõ pillérhez tartozó regionális politika, hanem a második pillér részeként megjelenõ belpolitika terrénuma.?? Kétségtelen ugyanakkor, hogy elsõsorban az Európa Tanács kereteiben megszületett bizonyos dokumentumok, a helyi önkormányzati és regionális charták, határozott állásfoglalást tartalmaznak a csatlakozó államok decentralizálásának ösztönzése irányában, mint ahogy az unió egyik alapvetõ jelentõségûvé vált szervezési elve, a szubszidiaritás, ugyancsak a polgárokhoz közeli kormányzást favorizálja. A kormány programjából határozott regionalizálási törekvések olvashatóak ki. A területi államigazgatás vonatkozásában köztudomású, hogy már rég megkezdett folyamatról van szó, hiszen a dekoncentrált szervek körében hagyományosan vannak olyanok, amelyeknek illetékességi területe eltér a megyehatároktól, annál nagyobb, regionális. Hozzá kell tenni azonban, hogy ezek a regionális illetékességi területek egyáltalán nem fedik egymást, mindegyik valamilyen belsõ, ágazati logikát tükröz, tehát nehezen tekinthetõ ez a szervezeti konglomerátum a közigazgatás regionalizálásához vezetõ megbízható alapnak. Az utóbbi években újabb regionális szervek jöttek létre (RIB, közmunka tanács, ifjúsági tanács), ezek sajátossága nemcsak az illetékességi területek idõnkénti eltérése, hanem a székhelyek szinte koncepciózus eltérítése a hagyományos regionális centrumoktól. Megállapítható, hogy a területi közigazgatás struktúrájának kérdése nem jutott nyugvópontra. Nem tûnik feleslegesnek tehát a reformalternatívákat, illetve az általános fejlesztési irányokat számba venni. Erre már csak azért is szükség lenne, mert jelenleg, miközben már az új politikai régiók gondolatával kacérkodunk, még a megyék sem felelnek meg a régiókkal szemben támasztott európai követelményeknek. Az Európai Régiók Gyûlése 1996 decemberében 7

8 fogadott el egy nyilatkozatot a regionalizmusról, majd több éves elõkészületek után elkészült a Regionális Önkormányzatok Európai Chartája az Európa Tanács Helyi és Regionális Közhatóságok Európai Kongresszusa keretében. Ezek a dokumentumok meghatározzák a régiókkal szembeni tartalmi és formai követelményeket, amelyek követését ajánlják a ratifikáló államoknak, miután az Európa Tanács legmagasabb fórumai konvencióként elfogadják.?? A charta elsõ cikkelye szerint a régiókat, azok alapvetõ önkormányzati jogait alkotmányos elismerésben illetve védelemben kell részesíteni. A késõbbiekben ezt részletezve rögzíti, hogy határaik hozzájárulásuk nélkül nem változtathatók meg, jogaik védelmében bírósághoz fordulhatnak, tevékenységük felett csak utólagos törvényességi ellenõrzés gyakorolható.? A régió fogalmát is megadja a dokumentum: az állam legnagyobb területi egysége, amelyik a helyi önkormányzatok és a központi állam között helyezkedik el, és választott testülettel rendelkezik.? A régióknak saját és átruházott feladataik megvalósításához megfelelõ szabályozási és végrehajtási eszközökkel kell rendelkezniük.? A régiókat általános hatásköri felhatalmazással kell ellátni a szubszidiaritás elvét követve, mind a településekkel, mind a nemzeti állammal való viszonyrendszerben.? Külön megemlíti a charta a régiók helyi önkormányzatok irányában betöltendõ finanszírozási kiegyenlítõ szerepét, az interregionális együttmûködés, határon túli kapcsolatok jelentõségét.? Kiköti a charta a régiók részvételi jogát az õket érintõ nemzeti döntéshozási eljárásban, erre különbözõ módozatokat ajánlva.? Deklarálja a régiók részvételi jogát az európai intézményekben és a nemzetközi kapcsolatok alakításában.? A régiókat megilleti a szervezetük önálló alakításának joga, de mindenképpen rendelkezniük kell egy közvetlenül választott testülettel és egy végrehajtó orgánummal. 8

9 ? Már az eddigi elvárások egy részénél is lehetnek aggályok a magyar megyék kompatibilitását illetõen, különösen így van ez azonban a finanszírozással kapcsolatos követelmények esetében. A charta elvárásaival ellentétben a magyar megyék bevételeinek többsége ugyanis nem saját bevétel, nem is látható/tervezhetõ megfelelõen elõre, egyelõre nem világosak az életkörülményekben megmutatkozó különbségek megyék közötti kiegyenlítésének mechanizmusai sem, az állami támogatások jelentõs része célhoz kötött, s a megyék nem rendelkeznek adómegállapítási illetve kivetési joggal sem. Megemlítendõ, hogy a chartához képest az Európai Régiók Gyûlésének regionalizmusról szóló nyilatkozata bizonyos kérdésekben sokkal radikálisabb, bár sok vonatkozásban teljesen azonos a szöveg:? Elõírja például, hogy a párhuzamosságok elkerülése érdekében a dekoncentrált közigazgatásból a megfelelõ személyi és pénzügyi forrásokat át kell adni a választott testületeknek.? Felsorolja a nyilatkozat a legfontosabb regionális kompetenciákat: regionális gazdaságpolitika, területfejlesztés és lakáspolitika, telekommunikáció és közlekedési infrastruktúra, energiapolitika és környezetvédelem, mezõgazdaság és halászat, oktatásügy minden szinten, egyetemek, kutatás, kultúra és média, közegészségügy, turizmus, szabadidõ, sport, rendõrség és közrend.? Fontos elvárásnak minõsül, hogy a bevételek szétosztásának elveit alkotmányos vagy törvényi norma kell, hogy meghatározza.? A nyilatkozat részletesen foglalkozik az EU és a régiók kapcsolatával, kifejezetten arra törekedve, hogy egyre szélesebb körben és egyre több garancia mellett érintkezhessenek a régiók közvetlenül az európai intézményekkel, különösen ami a támogatásokat illeti. Az is megfogalmazódik, hogy az Európai Parlament megválasztásakor a régiókat kell a választókerületi beosztás alapjául tenni. A fenti követelmények illetve törekvések figyelmeztetnek arra, hogy a regionalizálás folyamata átfogóan kell, hogy érintse a teljes állami és önkormányzati igazgatást, a hatásköröket, finanszírozást, mindezek alkotmányi alapjait. Ez a feladat lényegesen 9

10 több és más, mint a területfejlesztési régiók megerõsítése, nem is oldható meg a regionális politika, mint közpolitika dimenzióján belül, hanem egész állami-politikai berendezkedésünket érinti. A régióépítés stratégiájának megalkotása elõtt nem a földrajzi lépték, hanem a tartalom kérdésében kell döntést hozni. A megye, illetve régió közötti választás nem egyszerûen területszervezési, területfejlesztési, igazgatás szervezési, hanem alapvetõen politikai kérdés, a hatalom centralizációjának, decentralizációjának kérdése. A területi-statisztikai regionális rendszer viszonya a közigazgatás reformjával Látható tehát, hogy az Európai Uniós csatlakozással összefüggésben fontos a megfelelõ méretû és funkciójú területfejlesztési régiók kialakítása, adekvát teret adva a térségi tervezésnek, programozásnak és az állami források (esetleg nemzetközi források) hatékony elosztásának. Ugyanakkor önmagában a csatlakozás miatt Magyarországon nem kell a kialakult régiókban feltétlenül önkormányzati típusú testületeket létrehozni, de az alkotmányozás keretében ez kitûzhetõ a demokratikus kormányzás céljaként, és a regionális területfejlesztési intézményrendszer alapját képezheti ennek. Viszont a területfejlesztési régiókat feltétlenül ki kell építeni közigazgatási egységként is, hiszen ezt indokolja az EU által is megkövetelt monitoring rendszer kiépítése és a területi tervezéssel-programozással összefüggõ állami feladatok decentralizációja, ésszerû igazgatási megszervezése. Továbbá a közigazgatás modernizációja, hatékonyságának és eredményességének igénye miatt célszerû az admisztratív régiók továbbfejlesztése is A hasonló funkciójú és tipusú kétszintû regionális rendszer kialakítása Magyarországon irreális. Ezért két - európai szempontból - regionálisnak minõsíthetõ szint kialakítása tûnik megoldhatónak: megyei vagy regionális (a megyéknél nagyobb méretû egységekre épített) alapon. Az alkotmányozással összefüggõen kétféle módon építhetõ ki a regionális középszint a következõ idõszakban. 10

11 A megye - az alkotmányban rögzített pozíciójából adódóan - megtarthatja önkormányzati funkcióját, sõt a kormányzati dekoncentrált szervektõl át is adhatók számára bizonyos feladatok, ugyanakkor betöltheti a térségi kiegyenlítõ és a területi önkormányzati funkcióját - ésszerû munkamegosztásban az adminisztratív és területfejlesztési régióval. Az önkormányzati funkciókhoz azonban szüksége van a megyének is saját bevételi forrásra (pl. helyi adóra, amivel ma nem rendelkezik) és a kötelezõ területi önkormányzati feladatok kijelölésére, amihez normatív állami támogatás is társul. A modern közigazgatás és területpolitika azonban mindinkább igényli a megye mellett (s fokozatosan a megye helyett) a kistérségi (városközponti) igazgatás és önkormányzati társulásos feladat-megoldás ésszerûbb finanszírozását és kormányzati ösztönzését, valamint az adminisztratív régiók (majd fokozatosan az önkormányzati típusú régiók) kialakítását, amihez a helyi szinten társadalmi azonosulás és a parlament szintjén politikai bázis is kell. A kistérségek (s az ebben megjelenõ városi központok) tehát terepei lehetnek helyi önkormányzati feladatok társulásban való ellátásának és a helyi közigazgatási feladatok és körzeti jellegû közszolgáltatások ésszerûbb, hatékonyabb és olcsóbb ellátásának. Az EU csatlakozás szempontjából a regionális politika összefüggésében kevés jogharmonizációs feladat jelentkezik, de az adminisztratív kapacitás növelésére kiemelt figyelmet kell fordítani. Ehhez elsõsorban a területfejlesztési intézményrendszer funkcionális kiépítésére, valamint a támogatási, finanszírozási rendszer átalakítására van szükség. A terület-politikában a megye (regionális önkormányzat esetén a megyei jogú város) és a régió között jó munkamegosztás alakítható ki, amire az állami támogatási politika is ráépülhet. Hosszú távon a megye (megyei jogú város) tölthetné be a települések és a kistérségek közötti kiegyenlítési-felzárkóztatási funkciót és a helyi kis- és közép-vállalkozások támogatását, a helyi gazdaság-fejlesztés és foglalkoztatás ösztönzését. A regionális 11

12 szintre telepíthetõk a nagyobb gazdaság-fejlesztési támogatások, a jelentõsebb foglalkoztatási, gazdaság-fejlesztési, infrastrukturális és környezetvédelmi beruházások, valamint az interregionális kapcsolatok állami feladatai. A megye funkcionális kapcsolatai keretében a regionális szint mellett külön figyelmet érdemelnek a kistérségek. A kistérségek egyfelõl jó terepei lehetnek a terület-politikai eszközök differenciált felhasználásának (a 150 statisztikai-tervezési kistérségbõl 88 valamilyen módon az EU normáknak megfelelõen célterülete a terület-politikának) és a megyei felzárkóztatási-kiegyenlítési funkciók ellátásának, az állami támogatások ésszerû (koncentrált és koordinált) allokálásának. Ehhez kapcsolódóan ki kell építeni (az osztrák és a bajor falu- és vidék-fejlesztés mintájára) a kistérségi megbízottak hálózatát, akik a tervezési-statisztikai kistérségekben mûködõ valamennyi területfejlesztési társulás számára nyújthatnak tanácsadási, szervezési és koordinációs szolgáltatásokat. Ennek mûködési finanszírozási feltételeit is a jövõben indokolt kiemelten kezelni. Emellett a helyi önkormányzatok közszolgáltatási feladatainak ellátásához és települési fejlesztési célkitûzéseik összehangolásához is megfelelõ integrációt biztosíthatnak a kistérségi együttmûködést ösztönzõ jogi és finanszírozási megoldások. A fentiekkel összefüggésben kialakítható a területi egységek között egy ésszerû funkció- és feladat-megosztás, amihez a finanszírozási, állami támogatási szisztémát és a közigazgatási struktúrát hozzá lehet a Kormány vezényletével igazítani. Felhasznált irodalom: Agenda Brussels. European Commission. A regionális és települési kormányzati rendszer modernizációja Magyarországon. Tanulmányok. Közigazgatás-fejlesztési Füzetek.2. kötet. The World Bank/Miniszterelnöki Hivatal Kiadványa. Bp.2000.; Armstrong,H. - Taylor,J..: Regional Economics and Policy London, Harvester

13 Balázs I. : Az Európa Tanács Helyi és Regionális Közhatóságok Igazgató Bizottsága ülésének állásfoglalása a szubszidiaritás elvének érvényesülésérõl a tagországok önkormányzati rendszerében. Magyar Közigazgatás 1994/1-2.sz. Batley, R. Stoker, G. (Szerk.): Local Government in Europe. Trends and Developments. Macmillan, London Enlarging the European Union. Accession Partnership. Brussels, EC DG 1A EU-konform regionális fejlesztés. Tanulmányok. Közigazgatás-fejlesztési Füzetek. 4. Kötet. MKI/The World Bank/Miniszterelnöki Hivatal Kiadványa. Bp Európa A-tól Z-ig. Az Európai Integráció kézikönyve. Szerk.: Czuczai J.-Ficzere L. ELTE ÁJTK. Bp Forman, B. Regionális politika az Európai Unióban. Bp. VÁTI Forunier, J.: A megbízható közigazgatás. Magyar Közigazgatás, 1997/10.sz. Guidelines on National Regional Aid. Official Journal. C74.10.March Halstead, J.: The Development of the European Regional Development Fund since Bath. University of Bath. Horváth Gy.: Európai Regionális politika. Bp.-Pécs. Dialóg-Campus Horváth Gy.: Regionális támogatások az Európai Unióban. Osiris.Bp Horváth Gy. Illés I.: Regionális fejlõdés és politika. A gazdasági és a szociális kohézió erõsítésének feladatai Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozás idõszakában. Integrációs Stratégiai Munkacsoport, Bp (Európai Tükör. Mûhelytanulmányok, 16.) Keating,M. - Jones,B. (szerk.) Regions in the European Community. Farnborough Kengyel Á.: Az Európai Unió regionális politikája.. Bp. Aula Kurucsai Cs.: A Regionális Önkormányzatok Európai Kartája elõélete és elfogadott változata fõbb rendelkezései. Magyar Közigazgatás,1998/6. sz. Pálné Kovács I.: Közigazgatás és regionális politika. Bp.-Pécs. Dialóg-Campus Rechnitzer J.: Területi stratégiák. Bp.-Pécs. Dialóg-Campus SIGMA : Public Management Profiles. OECD, Paris Sipos K.: A Regionalizmus történeti és jogi aspektusai (Spanyolország, Olaszország, Franciaország). MTA Állam- és Jogtudományi Intézete, Bp Verebélyi I.: Kis vagy nagyméretû önkormányzatok. Magyar Közigazgatás, 1993/4. sz. Wise,M.-Croxford,G:The European Regional Development Fund: Community ideals and national realities. Political Geography Quarterly./2. Zongor G. : A lebegõ megye. Társadalmi Szemle, 1991/12. sz. 13