DER Begrüssungsabend am 11. Okt.

Átírás

1 Bodnár Bertalan: Madártani megfigyelések, K. Benkő Pál: A halastó kártevő madarai, Radetzky Dezső: A madárvárták jelentősége, Breuer György: A»Mosz«herceg Esterházy Pál madárvártáinak évi madárjelölései, Agárdi Ede: A Mecsekben felállítandó Chernél István*madárvártáról, Csath András: Az ornithologus mint preparátor, Matusovits Péter: Az Alföld madárvilágának pusztulása, Lintia Dénes: A réti fülesbagoly fészkelése, Agárdy Ede: A kakuk tojásrakása. Az előadások befejeztével néhány aktuális ornithologiai téma megvitatása után az egész vándorgyűlés átment a szegedi Pantheonba s ott Hermán Ottó és Brassay Sámuel emléktáblájánál mondott dr. szalóki Navratil Dezső elnök hatásos emlékbeszédet, majd az emléktáblákat megkoszorúzták. A jövő évi vándorgyűlést dr. Thóbiás Gy. javaslatára a»mosz«miskolcon fogja megtartani. DIE WANDERVERSAMMLUNG DES BUNDES UNGARISCHER ORNITHOLOGEN ZU SZEGED. DER Begrüssungsabend am 11. Okt. im Hotel Kas" versammelte viele Ornithologen und Gáste. Tags darauf eröffnete im Festsal des Rathauses Dr. D. Navratil v. Szalók, 1. Vorsitzender die Wanderversammlung. Der ung. Kuli tusminister war durch Ernst Csiki, Direktor der Zool. Abt. des Ung. Nation. Museums vertreten. Nach Begrüssung seitens der Stadt Szeged durch Ober* gespan K. Aigner und Bürgermeister S. Somogyi und der Universitát Szeged durch Prof. Dr. J. Gelei, berichtete Ministerialrat P. Matusovits über die Gründung des Szegeder Kreises des Bundes Ung. Ornithologen. Hierauf wurden folgende Vortrage gehalten: B. Bodnár: Ornithologische Beobach* tungen, P. v. Benkő: Die schádlichen Vögel der Fischteiche, D. Radetzky: Die Bedeutung der Vogelwarten, G. Breuer: Vogelmarkierungen der Vogel* warten Herzog Paul Esterházy des Bun* des Ung. Ornithologen im Jahre 1930, E. Agárdi: Über die zu errichtende Vogelwarte St. Chernél v. Chernelháza im MecsekíGebirge, A. Csath: Der Ornithologe als Praeparator, P. Matu* sovits: Verminderung der Vogelwelt im Alföld, D. Lintia: Brüten der Sumpf* ohreule, E. Agárdi: Die Eiablage des Kukuks. Nach Schluss der Sitzung be* gaben sich die Teilnehmer in das Pan* theon, wo vor den Gedenktafeln O. Hermans und S. v. Brassays Dr. D. Navratil von Szalók eine Gedáchtnisrede hielt. Auf Antrag Dr. J. Thóbiás wurde beschlossen, die náchstjáhrige Wander* versammlung in Miskolc abzuhalten. APRÓ KÖZLEMÉNYEK - Törpe kuvik (Glaucidium passerinum passe= rinum L.) Ötösbányán szeptember elején Biacovszki jegyző Ötösbányán (Szepes m.) törpe kuvikot lőtt, melyet az elmúlt nyáron gyüjte* menyében megtekinthettem. KURZE MITTEILUNGEN Sperlingskauz (Glaucidium passerinnm passerinum L.) bei Koiierbach. Anfang Sept er* legte Notár Biacovszki bei Kotterbach (Kom. Zips) einen Sperlingskauz, den ich im vergan* génen Sommer in seiner Sammlung besichtigen konnte.

2 Anser albifrons Scop. Cinkotán januárja* ban Cinkotán Anser albifronst lőttem. RAINER IRÉN. Gyurgyalag Mátyásföldön augusztus 21*én d. e. 11 órakor a gyurgyalag jól ismert melodikus hangját hallottam, felpillantva, mintegy 30 darab röpködött lőtávolnyi magasan Mátyásföld fölött. RAINER IRÉN. Gulipán Nyíregyháza mellett május 25*én Nyíregyháza mellett gulipánt (Recurvirostra avo* setta L.) lőttem. KÁLNAY SÁNDOR. Anser albifrons Scop. in Cinkota. Im Január 1929 erlegte ich in Cinkota (Kom. Pest) eine Anser albifrons. IRENE RAINER. Bienenfresser oberhalb Mátyásföld. Am 21. Aug. 1930, 11 Uhr vorm. hörte ich oberhalb Mátyásföld (Kom. Pest) den melodischen Ruf von Merops apiaster und sah, emporblickend, etwa 30 Stück in schussmássiger Höhe herum* schwirren. IRENE RAINER. Sabelschnabler bei Nyíregyháza. Am 25. Mai 1930 erlegte ich bei Nyíregyháza (Kom. Sza* bölcs) einen Sabelschnabler. ALEXANDER V. KÁLNAY. Tichodroma muraria L. Lillafüreden (Borsod m.) évben az elsőt október 12*én figyeltem meg. Ettől kezdve 1930 március 6*ig minden nap 1 2 darabot láttam. Az egri út melletti mészkőszik* Iákon, a tó melletti kőbányában, a Palota* és Lilla* szállók falán. Március 6*tól ll*ig számuk nagyon fölszaporodott. Volt olyan nap (8*án), hogy 20 darabot olvastam meg különböző helyeken. Már* cius U*től mind ritkábban kerültek szem elé. III. 14. egy darab, III. 16. egy darab, III. 20. kettő darab, IV. 1. egy darab, IV. 15. egy, IV. 27. egy s az utolsót V. l*én figyeltem meg a Palota szálló toronyfalán évi őszi megfigyelések: X. 20. egy, X. 26. egy, XI. 4., 5., 6. egy*egy, 1930 I. ll*én egy darabot elhullva találtunk. Kitömve jelenleg Szepessy Arthúr erdőigazgató úrnál Miskols con van. Lillafüred, 1930 XI. 6. VÁSÁRHELYI ISTVÁN. Tichodroma muraria L. in Lillafüred (Kom. Borsod.). Den ersten sah ich 1929 am 12. Okt. Von nun an bis 6. Márz 1930 alle Tage 1 2 Stück. An den Kalkfelsen neben der Strasse nach Eger, im Steinbruch beim See, an den Mauern der Palace* und Lilla*Hotels konnte ich sie vom 6. bis 11. Má'rz zahlreicher beobachten, so zahlte ich z. B. am 8. Márz 20 Stück an verschiedenen Stellen. Vom 11. Márz ab sah ich immer weniger Exemplare: 14. III. 1 St., 16. III. 1 St., 20. III. 2 St., 1. IV. 1 St., 15. IV. 1 St., 27. IV. 1 St. und das letzte Exemplar am 1. V. an der Turm* mauer des Palace*Hotels. Herbst beobachtungen 1930: 20. X. 1 St., 26. X. 1 St., 4., 5., 6. XI. 1 St. Am 1. I fanden wir ein verendetes Exemplar, das sich jetzt ausgestopft im Besitze des Forstdirectors Á. v. Szepessy in Miskolc befindet. Lillafüred, 6. XI STEPHAN VÁSÁRHELYI. Magtörő Hajóson szeptember 16*án Hajós (Pest m.) község határában fekvő Hild*pusztán (Kalocsai érseki uradalom) 2 magtörőt (Nuci* fraga caryocatactes L.) lőttem. Kertemben a dióban és mogyoróban kárt tettek, mert állandóan hord* ták a szemeket. TESSÉNYI GYULA érsekuradalmi intéző Magtörő Kiskunhalason december 22*én Kiskunhalason magtörőt lőttek, mely Bartkó József preparátorhoz került. A példányt megvizsgáltam. Nem a vékonycsőrű szibériai magtörő volt, hanem a vastagcsőrű Nucifraga caryocatactes caryoca* tactes (L.). Vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus L.) Szelevényen. Ez az északi madár átvonulásakor hazánkban eddigi adataink szerint leginkább a Dunántúlon és Erdélyben szokott megpihenni, az Alföldön a Faunakatalógus csak Kunhegyes* Tannenháher bei Hajós. Am 16. IX erlegte ich bei Hajós (Kom. Pest), in der Hild*Puszta 2 Tannenháher, die in meinem Garten die Wall* und Haselmüsse angingen. JÚLIUS TESSÉNYI. Tannenháher in Kiskunhalas. Am 22. XII wurde in der Grossen Ungarischen Tiefebene, in Kiskunhalas (Kom. Pest) ein Tannenháher erlegt. Ich konnte das Exemplar bei Práparator J. Bartkó besichtigen. Es gehörte nicht zur dünn* schnábligen Form, sondern war der dickschnáblige Tannenháher: Nucifraga caryocatactes caryoca* tactes (L.). Schmalschnabliger Wassertreter (Phalaropus lobatus L.) bei Szelevény. Dieser hochnordische Vogel besucht auf seinem Zugé nach unseren bisherigen Kenntnissen in Ungarn hauptsáchlich das Hügelland jenseits der Donau und Sieben*

3 ről említi augusztus 21*én Zóka Dezső főjegyző Szelevényen (Jász*Nagykún*Szolnok m.) lőtt egy tojót, melyet a M. Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, hol csontvázát őrzik. Gyűrűzött széncinke. Egy általam Sashalmon 1930 január 24*én gyűrűzött széncinke Leobschütz mellett, Porosz Sziléziában 1930 november 3*án nekiment a távíró drótnak. Ebből kitűnik, hogy mily messzire kóborolnak ezek a madarak. PAWLAS GYULA. Fehér fogoly. Mult évi szeptember hó 21*én a püspöklaki határban egy fehér foglyot lőttek. A fogoly hófehér, legkisebb más színű folt sincs rajta. Szeme nem piros, mint az albínóknál szo* kott lenni, hanem fekete. Érdekes, hogy többször jelezték nekem a nyáron, hogy azon a tájon, ahol ezt a fehér foglyot lőtték, van egy fogoly csapat, melyben három fehér fogoly van. A fogoly fiatal példány, most kitömve gyűjteményemet díszíti. AGÁRDI EDE Fehér fogoly őszén Izmény (Tolna m.) mellett fehér foglyot lőttek. MÁY GYÖRGY. bürgen. Aus der Tiefebene ist er nach»fauna Regni Hungáriáé Aves«bloss aus Kunhegyes bekannt. Am 21. VIII erlegte Obernotár D. Zóka 1 Weibchen bei Szelevény (Kom. Jász* Nagykún*Szolnok), dessen Skelett jetzt in der Vogelsammlung des Ung. Nat. Museums auf* bewahrt wird. Beringte Kohlmeise. Eine von mir am 24. I zu Sashalom beringte Kohlmeise wurde am 3. XI bei Leobschütz (Preussisch Schlesien) unter einer Telegraphenleitung tot aufgefunden. Ein Beweis wie weit diese Vögel herumstreichen. JÚLIUS PAWLAS. Weisses Rebhuhn. Am 21. IX wurde bei Püspöklak ein weisses Rebhuhn geschossen. Das Gefieder ist schneeweiss, ohne jede andere Farbe, die Augen sind schwarz. Es sollen in der Ketté wáhrend des Sommers 3 solche Exemplare gewesen sein. Das Exemplar ist ein junger Vogel und steht jetzt in meiner Sammlung. EDMUND AGÁRDI. Weisses Rebhuhn. Im Herbst 1930 wurde bei Izmény (Kom. Tolna) ein weisses Rebhuhn geschossen. GEORG MÁY. Alte Notiz über Schneeammern in Polen. In der 1702 erschienenen Poliologia, Das ist Accurate Beschreibung Aller vornehmsten Stádte, Ves* tungen, Clöster, Schlösser, Márckte, Pásse und dergleichen denkwürdigen Gebáuen in Európa, Joh. Heinr. Seyfried, Nürnberg (J. L. Buggel) fand ich auf Seite 372 unter Lowitz folgende interessante Stelle: Lowitz in Polen: in der Masau, an dem Fluss Bsura...»In dieser Gegend finden sich die sogenandte Schnee*Vögel, von den Pohlen Sniegulae genannt, in Grösse eines Spatzen, ge* schmacksam zu essen, welche mit dem Schnee kommen, mit solchem auch sich wieder verlieren; und ohne denselben nicht lében können«. (Lowitz liegt im Warschauer Kreise.) Woraus hervorgeht, dass diese»nordischen Ortolane«als kulinarische Leckerbissen schon lange bekannt und geschátzt waren. Dass dies noch heute bei Obdorsk, am Unterlauf des Obj in Nordsibirien der Fali ist, darüberberichtete unlángstlarionow im»uragus«. Dort werden die im Frühling und Herbst massen* haft gefangenen Schneeammern zu Pasteten ver* wendet. VIKTOR GRESCHIK Karvaly, meggyvágó=koponyával a lábán. (L. mellékelt fényképet.) 1930 október 12*én dr. Kiss Ferenc főorvos Mogyoródon (Pest m.) fácán* vadászat közben karvalyhímet lőtt, melynek jobb* oldali csüdjén meggyvágó*koponya volt. Á kar* valytól elfogott meggyvágó (Coccothraustes coc* Sperber, mit einem Kernbeisserschadel am Lauf. (S. nebenstehende Photographie.) Wáhrend einer Fasanen*Treibjagd erlegte Oberarzt Dr. Franz Kiss am 12. Október 1930 bei Mogyoród (Kom. Pest) ein Sperbermannchen, das auf seinem rechten Lauf einen Kernbeisserschadel trug. Der

4 cothraustes L.) haláltusájában vaskos csőrével oly erősen csípett bele a ragadozómadár csüd* jébe, hogy csípése átvágta a szaruréteget és csontig hatolt. A karvaly megette a meggyvágó testét, de a koponyát nem sikerült lábáról le* vennie, csak a bőrt húzta le róla. A fej izmai és a szemgolyó már meglehetősen be voltak száradva, ami arra vall, hogy a karvaly a ritka béklyót már néhány napig hordozta. Az érdekes példány dr. Verebélyi Tibor egyet, tanár szíves* sége folytán a Magyar Nemzeti Múzeumba került, ahol kitömve, a madárgyüjteményben kapott helyet. Rothadt almát evő feketerigók. Néhány év óta télen azt figyelem meg, hogy a feketerigók a kertben a kevert trágyadombra kiszórt rothadó almákkal táplálkoznak. Ezt a különös táplálékot annyira kedvelik, hogy gyakran a számukra téli etetés céljából ősszel eltett madárberkenyét sem eszik, ha az említett almák rendelkezésükre álla* nak. Eddig azt hittem, hogy ezt a tulajdonságukat csak télen gyakorolják, azonban ebben az esz* tendőben nyáron, július 29*én is láttam fekete* rigóhímet, amint almafa tövében csőrével erősen rothadó almát vagdosott. GRESCHIK VIKTOR. Egrest evő madarak. Abban az értékes és hiányt pótló összeállításban, melyet Schuster L. a»jour* nal für Ornithologie«1930*as kötetében, a ma* darák bogyótáplálékáról közölt, feltűnik, hogy az irodalom az egresevést eddig csak a feketerigóról és a csonttollú madárról (ez utóbbiról fogságban Petényi) jegyezte fel. Alább közlöm Lőcsén, kertben végzett idevágó megfigyeléseimet, me* lyekből kitűnik, hogy az egrest (Ribes grossu* laria) evő madarak névsora hosszabb aug. 12. Énekesrigók, fenyvesrigók és feketerigók az egresbokrokban ülve szedik a bogyókat aug. 21. Meggyvágó egresbogyót eszik. Széncinke 1 egresbogyót szed és ágon fölkopácsolja aug. 9. Széncinke lyukat vág az érett piros egresbogyókba és csőrében elhordja aug. 11. Énekesrigó gyomrában néhány egresbogyómag van aug. 17. Széncinkék az érett egres* bogyót szedik aug. 1. Fényesfejű barátcinke föl* vágja csőrével az érett egresbogyókat aug. 5. Széncinke egresbogyókon kopácsol. 1 Időközben Ruthke is megfigyelte a széncinkéről, hogy egresbogyót eszik. (L. Orn. Monatsber nov. szám.) Kerribeisser, vom Sperber ergriffen, biss in seiner Todesangst so stark mit seinem kráftigen Schnabel in den Lauf des Raubvogels, dass er die Horn* haut durchschneidend, den Knochen erreichte. Der Sperber verzehrte den Körper seines Opfers, doch konnte er sich des Schádels nicht entledi* gen, von dem er bloss die Haut abzog. Die Muskeln des Schádels und der Augapfel waren schon ziemlich eingetrocknet, sodass der Sperber diese seltene Fussfessel bereits seit einigen Tagén getragen habén muss. Das interessante Stück kam durch gütige Vermittlung von Prof. Dr. T. Vere* bélyi an das Ung. Nat. Museum, wo es jetzt in der Vogelsammlung aufgestellt steht. Schwarzdrosseln verzehren faule Apfel. Seit einigen Jahren mache ich im Winter die Be* obachtung, dass Schwarzdrosseln im Garten die auf den Komposthaufen geschütteten faulen Apfel verzehren. Ihre Vorliebe für diese sonderbare Nahrung geht so weit, dass sie oft die ihnen im Herbst für Winterfutter aufbewahrten Vogel* beeren gar nicht beachten, wenn ihnen die er* wáhnten Apfel zur Verfügung stehen. Bisher dachte ich, dies wáre nur im Winter der Fali, doch diesen Sommer beobachtete ich am 29. Juli ebenfalls ein Amselmánnchen unter einem Apfelbaum, einen stark angefaulten Apfel be* arbeiten. VIKTOR GRESCHIK. Zur Frage: Welche Vögel die Beeren des StachelbeersStrauches fressen. In der verdienstvol* len Zusammenstellung Ludwig Schusters: Über die Beerennahrung der Vögel, in Journ. f. Ornith., Jahrg. 78, 1930, die eine langempfundene Lücke ausfüllt, fiel mir auf, dass nach den bisherigen Literaturangaben die Beeren von Ribes grossu* laria bloss von der Schwarzdrossel und vom Seidenschwanz (letzterer in Gefangenschaft) ver* zehrt werden sollen. Meinen Gartenbeobachtun* gen in Leutschau zufolge kann ich die Liste der Vogelarten erweitern. Diesbezügliche Notizen aus meinen Tagebüchern : 12. VIII, Singdrosseln, Wachholder* drosseln und Schwarzdrosseln sitzen in den Stachelbeerstráuchern und fressen die Beeren ab. 21. Aug Kirschkernbeisser frisst Stachelbeeren. Kohlmeise 1 beisst Stachel* beeren ab und hackt diese auf einem Ast auf. 9. Aug Kohlmeise hackt reife rote Stachelbeeren an und nimmt solche im Schnabel fort. 11. Aug Singdrossel hat einige Stachelbeerenkerne im Magén. 1 Mittlerweile beobachtete auch Ruthke, dass die Kohl* meise Stachelbeeren frisst. (S. Orn. Monatsber Nov/Nr.)

5 Különösen kiemelem azt, hogy a cinkék az egresbogyókra nem pusztán a magvak kedvéért járnak rá, hanem édes húsuk kedvéért is, ahogy ezt az érett szilvával is megteszik. Fenyvesszajkók (Nucifraga caryocatactes caryo= catactes L.) kárt tesznek a cseresznyében. A Lőcse melletti»helenenhof«erdőbirtokon a gazdasági épületek mellett cseresznyefák sorakoznak nyarán a környező erdőkből a fenyves szajkók tömegesen ellepték az érett gyümölccsel megrakott fákat és érzékeny kárt okoztak. Különösen a kora reggeli órákban jelentek meg nagy számban és oly mohón szedték a cseresznyét, hogy lövésre is alig riadtak széjjel. Érett vörösribiszkét evő csuszka július 29*én egy csuszkát figyeltem meg.amint egy vastag* törzsű almafán fejjel lefelé csúszva egy közeli ribiszkebokorról néhány bogyószemet lecsípett. Az északi nagy fakopáncs (Dryobates major major L.) megjelenése Magyarországon. Az északi nagy fakopáncs, melyet vaskos csőre és 138 mm* nél hosszabb szárnya jellemez, 1929 augusztus havától 1930 április haváig nagyobb számban mutatkozott Németországban és Nyugat*Európá* ban. Ebből az időszakból hazánkban elejtett pél= dányt nem láttam, ami nem zárja ki azt, hogy ekkor is itt volt, csak nem ismerték föl, mert nálunk az ornithologusok olyan apró bélyegekre nem ügyelnek, amelyek ezeknek és más alakok* nak a megkülönböztetésére szolgálnak őszén azonban több olyan nagy fakopáncs került a kezembe, amely ehhez a formához tartozik. Az elsőt azok között a madarak között találtam, melyeket Iváncon (Vas m.) Pudleiner György okt. 27*én lőtt. Fiatal példány, fejtetején még néhány vörös tollacska, csőre tipikusan vaskos, szárnyhossza 138"75 mm. Egy másik,? nov. 30=án Szabadszálláson lövetett, szárnyhossza 141'25 mm; egy harmadik, szintén?, ugyancsak nov. 30*án Érden, szárnyhossza 142'25 mm. Ezekenkívül még egy ehhez az alakhoz tartozó fiatal példányt láttam, vörös fejtetővel, melyet Graefl Andor okt. 10*én Kétútközön (Heves m.) lőtt. December havában azután a preparátoroknál még több példányt ta* 17. Aug Kohlmeisen klauben reife Stachelbeeren. 1. Aug Glanzköpfige Nonnenmeise pickt reife Stachelbeeren an. 5. Aug Kohlmeise hackt an Stachel* beeren. Ich möchte hier noch ausdrücklich bemerken. dass die Meisen die Stachelbeeren nicht nur der Kerné wegen angehen, sondern auch des süssen Fleisches wegen, wie sie dies mit den reifen Pflaumen ebenfalls tun. Tannenháher (Nucifraga caryocatactes caryoca* tactes L.) werden in einer Kirschenplantage schad* lich. Auf dem Waldgute»Helenenhof«bei Leüt* schau (Kom. Zips) steht neben den Wirtschafts* gebáuden ein Allee vonkirschbáumen. Im Sommer 1930 fielen auf die reifen Früchte eine Menge Tannenháher aus den benachbarten Wáldern ein und verursachten empfindlichen Schaden. Beson* ders in den frühen Morgenstunden waren sie zahlreich auf den Báumen und liessen sich selbst durch Schüsse nur schwer vertreiben. Kleiber verzehrt reife rote Johannisbeeren. Am 29. Juli 1930 beobachtete ich einen Kleiber, der an einem dickstámmigen Apfelbaume den Kopf nach untén gerichtet hinunterrutschend von einem in der Náhe befindlichen Johannisbeer* strauch einige Beeren abzupfte. Nordische grosse Buntspechte (Dryobates major major L.) in Ungarn. Wáhrend der starken In* vasion von nordischen Bundspechten im August 1929 bis April 1930 in Deutschland und dem Westen Europas, kam mir aus Ungarn kein Stück zu Gesicht. Im Herbst 1930 jedoch konnte ich mehrere Exemplare als zu dieser Form gehörend bestimmen. Das erste Stück fand ich unter frisch* geschossenen Vögeln, die Georg Pudleiner aus Ivánc (Kom. Vas) in das Nat. Museum brachte. Es war am 27. Okt. erlegt und hatte noch einige rote Jugendfedern am Scheitel; Schnabel typisch, Flügellánge mm. Ein anderes Exemplar ist ein 9 aus Szabadszállás vom 30. Nov., Flügel* lángé 14P25 mm, ein drittes aus Érd,? 30. Nov., Flügellánge 142'25 mm. Dann sah ich noch ein hierhergehöriges Stück, das A. v. Graefl in Két* útköz (Kom. Heves) am 10. Okt. erlegte: junges Exemplar mit rőtem Scheitel, Flügellánge 142 mm. Ausserdem fand ich im Laufe des Dezembers noch einige weitere Exemplare bei den Prápara* torén, ohne náhere Fundortangaben. Die Exem* plare aus Ivánc und Szabadszállás wurden als Belege der Balgsammlung des Ung. National Museums einverleibt.

6 láltam, melyeknek lelőhelye nem volt megállapít* ható. Az ivánci és szabadszállási példány a Ma* gyar Nemzeti Múzeum madárbőrgyűjteményébe került. A gólya és az apró madarak pusztulása. A gólya hasznos is, káros is. Sokszor megfigyeltem szöcske* vadászatát, láttam, hogy mint kapja el a szántó* vető után lépkedve az eke által kiforgatott egeret vagy mezei pockot, gyakran annyit szedve begyébe, hogy alig tudott elröpülni; láttam any* nyira bizalmasnak, hogy az elütött vagy ekétől megölt egeret, melyet feléje dobtak, elkapta, mi* előtt földre esett volna s ezeket a megfigyeléseimet a gólya javára könyveltem. De azután láttam a gólyát apró nyulakat is üldözni s agyonverni s részvétem a kis nyúl felé fordult. További kutatásaimban azután fészkelő helyét is figye* lemmel kísértem ilyen községünkben, sajnos, rendesen csak egy volt s akkor azt láttam, hogy ott sokszor madárfészkek hevertek 4 5 poronttyal. Tehát, amidőn a gólya a mezőről hazaröpül, csőrében sokszor két ökölnyi csomó* val s a nép azt mondja:»eső lesz, fészkét javítja a gólya«, nagyon sok esetben madárfészek lehet az a csomó. A figyelmes szemlélő előtt, aki meg* figyeli, hányszor lépkedi át a kis falusi határokat egy*egy góíyapár tavasztól őszig, miközben sok fészekre akad, önkéntelenül fölmerül a kérdés: Vájjon nem a gólya is egyik oka apró madaraink pusztulásának? RÁCz BÉLA, Szerep. Der Storch und die Verminderung der Klein= vögel. Der Storch ist seiner Nahrung nach nützlich und schádlich. Oft beobachtete ich ihn beim Heuschreckenfang, sah ihn dem Bauer auf dem Acker folgen und die vom Pflug auf die Ober* fláche geworfenen Máuse und Feldmáuse, hastig auflesen und den Kropf sich oft derartig füllen, dass er kaum auffliegen konnte. Diese Beobach* tungen sprechen für seinen Nutzen. Aber ich beobachtete ihn auch, wie er Junghasen verfolgte und totschlug. Nun begann ich seine Niststelle náher zu untersuchen leider war in unserem Orte gewöhnlich nur 1 Nest vorhanden und fand dort öfters Vogelnester mit 4 5 Jungen liegen. Wenn daher der Storch vom Felde heimkehrend im Schnabel einen Klumpen trágt und unser Volk sagt:»es wird regnen, der Storch repariert sein Nest«, so dürfte dieser Klumpen in vielen Fállen ein Vogelnest sein. Dem aufmerksamen Beobachter, der den Storch von Frühling bis Herbst im Freien herumstolzieren sieht, drángt sich umwillkürlich die Frage auf: Ist der Storch nicht auch eine Ursache der Verminderung unserer Kleinvögel? BÉLA RÁCZ, Szerep. A gondoskodó édesanyai szeretetnek egy klasz* szik us példáját volt alkalmam az idei nyáron megfigyelni. Valamelyik szomszédomnál négy fecskefióka kelt ki. Július első napjaiban már ki is repültek a fészekből s az anyamadár második költéshez készült. A fecske ösztönösen megérezte, hogy a régi fészek annyioknak szűk lesz, azért iparkodott első szülötteit más helyre költöztetni. Ki is szemelte erre a célra az én csendes, fás udvaromat. Magával hozta a négy kis sárgacsőrű, még elég gyengén repülő fiókát s először a fedett kapualj függő lámpáját és az ott húzódó villany* vezetéket kínálta fel nekik éjjeli szállásul, majd a fedélcsatornát és az öreg tujafa védő ágait; de hiába. A fiatalok nagyon válogatósak voltak! Több mint egy órai keresés és próbálgatás után, mialatt az anyjuk egy pillanatra se hagyta őket magukra, végre is az udvar közepe felett elhúzódó antennalevezetőnek a laza kikötésére szolgáló, a legkisebb széltől is meglebbenő sodronyát talál* ták alkalmas hálótanyának. Az egymás mellé húzódott játékos fiókák jó sokáig fészkelődtek, tülekedtek az imbolygó dróton, egymást lelök* dösték már elfoglalt helyükről s mindenik ipar* kodott a védettebb s melegebb középső részre a szélekről, míg végre kiegyensúlyozták magukat s kettő fejjel nyugatnak, kettő pedig keletnek helyezkedve megnyugodtak. Ez idő alatt szüntelenül hangzott éles, vésze* kedésszerű, rövid»civit, civit«szavuk, míg a gondos anya szerető ficserékeléssel állandóan ott röpködött fölöttük s láthatóan békítgette, csendé* sítgette őket. A lebegő dróton való egy órás, még professzionátus kötéltáncosnak is dicséretére váló forgolódás, lökdösődés és helycserélgetés után egy utolsó vit*vit*tel nyugodalmas jó éjt kívántak egymásnak a megszokott fészekből kitelepített kis testvérek; az anyamadár is hazament már párjához, hol puha pelyhek közt 4 kis pettyes tojásba zárt élet várta az ő teste melegségétől az életretámadást. Azt hittem, többé nem is gondol a kilakoltatott fiatalokkal, mikor azoknak hirtelen felcsendülő civit*civit hangja elárulta, hogy anyjuk vissza* repült egy pillanatra meggyőződni, hogy rendben vannak*e? jól viselik*e magukat? nem válogat* nak*e még tovább is a helyben? S még később is, szinte a sötétség beálltáig sokszor átsuhant felettük az aggódó édes anya s hallatta figyelmeztető, intő, megnyugtató szavát, amelyre mindig felhangzott a szundikáló fiókák örömteli vit*vit hangja, mint az anyás kis gyermek kedveskedő, örömteli gügyögése.

7 Ettől kezdve minden este fél nyolc táján meg* jöttek az én kis háló vendégeim s napról*napra jobban megtanulták a macskatámadástól bizto* sító lenge dróton való elhelyezkedést s leszállás után 5 10 percre már el is aludtak. Anyjuk azonban mindig ellátogatott hozzájuk esténként, néha oly későn, egész sötétben, amikor már fecske nem szokott repülni s csak azután ment fészkére aludni. Vendégeim koránkelők voltak. Többször meg* figyeltem, hogy éjjeli viharos, villámlásos, dörgéses zivatarban is nyugodtan aludtak szorosan össze* bújva hintázó ágyukon, de reggel négy órakor mindig felébredtek s búcsút se mondva, nesz* telenül tovaszállottak; hajtotta őket az éhség, az élniakarás! Az irodalomban csak egy ilyenféle fiókakitele* pítési esetről tudok. Leicht József az Aquila évf.*ban említi, hogy a sacai uradalmi ker* tesznek a lakásán levő fészekből az anyafecske az első költésből röpített fiókákat egy napon el* vitte magával jó messze, ott elhagyta őket s maga jött csak vissza fészkére, hol új költéshez készült. Az anyai védőszeretetnek s egyben bátorságnak még egy példáját figyeltem meg a régi Ecsedi láp mentén fekvő Kaplony községben, ahol a falu szélén levő egyik csűrön gólyafészek volt. Egy sváb kamasz felmászott a csűrtetőre s kí akarta szedni a tojásokat. Vesztére éppen akkor érkezett meg a lápról az anyamadár s nagy kelepeléssel csapott rá a rablóra. A csőrvágásoktól vérző legény félájultan gurult le a földre, míg a gólya meg* elégedett nyugalommal ült be fészkébe a meg* mentett tojásokra s folytatta a költés munkáját. BODNÁR BERTALAN Téli vadrucák a Tiszán. Sokszor hallottam már régen vadászismerőseimtől, hogy tél folyamán két* féle tőkés ruca jár a Tiszán. Kálmándi sváboktól is tudtam régen, hogy az Ecsedi lápon ismernek egy nagyobb fajtát (Störente) és egy jóval aprób* bat (Schmalente), de viszont Naumann arra tanít, hogy ez a megkülönböztetés csak téves megfigyelés eredménye. Bizonyos az, hogy a mi vaskosfejű tőkésrucáink erősen hideg télben nagy csapatokkal vonulnak le az Aldunára s helyükre É.*ról új tömegek jönnek, de ezek tényleg sokkal karcsúbb, kisebb, vékonyabb nyakú, apróbb fejű, fényesebb s élénkebb zöld tollú példányok voltak. Ezeket a csenevészebb, átlag fütyülőréce nagyságú, északi vidékekről jött rucákat némelyek a messzi skan* dináv vidékekről, a lappok földjéről idevonuló apróbb válfajnak, legtöbben azonban a külön* féle vadkacsa*f aj okkal alkotott basztardoknak tartják. Az utóbbi vélemény már csak azért is valószínű, mert sok megfigyelés bizonyítja, hogy a tőkésruca minden kacsafajjal, még a házirucával is, sőt a bütykös ásólúddal, a pézsmarucával, a kanalassal és a különböző bukófajokkal is el* párzik. Sok megfigyelés, ezeknek az északi példányoknak a rendszeres gyűrűzése, vonulásuk kitanulmányozása fog majd teljes világosságot deríteni erre a kérdésre! BODNÁR BERTALAN A csomorkányi fehér holló. Van a vásárhelyi határ keleti részén, közel a nyilt pusztához egy omladozó templomrom. Még a középkorban el* pusztult Csomorkány nevű falu vagy város feküdt ezen a tájon s annak a templomából maradt meg a néhány fal. Ennek közelében a buján fásított Zsarkó tanyán évekkel ezelőtt még kimagaslott s messze vidékre kilátszott két óriási, öreg akácfa. A nagyobbikon már 30 évvel ezelőtt meg volt az a rozséból és venyigéből rakott fészek, amelyben évrőhévre költött egy teljesen normális színezetű hollópár. A hatalmas testű madár imponált a tanyavilág lakóinak s bár nagyon is jól ösmerték a rablók kártevéseit majorságukban, még sem bántották őket. Sőt, némi babonás tiszteletben tartották őket, mert minden harmadik, negyedik nyáron akadt a fészekaljban egy*egy tarka vagy világos szürke, néha még tiszta hófehér fióka is. Én csak egyetlen egy, anyányivá fejlődött teljes albínót vizsgálhattam meg alaposan, melyet aztán, mint legnagyobb hazai ritkaságot, a tulajdonossal a Nemzeti Múzeumba küldettem fel. Ez a csomorkányi fiatal hím holló a tanyában lakók megfigyelése szerint egész életében ügye* fogyott, félénk természetű, félszeg magaviseletű madár volt, melyet normális színeződésű három testvére folyton csipkedett s vert. A még élő állapotban hozzám került fehér hollón alapos vizsgálat után a következőket állapítottam meg: testalkata testvéreiénél jóval gyöngébb volt, szár* nyai rövidebbek, tollai ritkábbak és lágyabbak; íriszén, gyöngén színes bőrén, sőt a halvány karmain is átpiroslott a vér színe; pupillája rózsa* piros volt, mert a szem chorioideaján oly kevés volt a fényelnyelő pigmentum, hogy a szem* fenék véredényei láthatókká váltak; szemgolyói állandóan elég gyors le s föl remegésben voltak, erős fény felé fordítva, körben is forogtak. Ez a nystagmus, úgylátszik, veleszületett baja volt éppúgy, mint az elég erős myopia is. Azt hiszem, hogy épp ez az utóbbi rendellenesség idézte elő félénk, gyors tájékozódásra képtelen voltát. Tiszta fehér tollazatáról teljesen hiányzott a fémes zománc s még lekerekített farka tollainak az alja is hó* fehér volt. Nyakbőréből egy darabot mikroszkóp alatt is megvizsgáltam. Nemcsak a Malpighi*rétegben, de coriumában se volt nyoma pigmentumnak; nem is tartom valószerűnek az Ehrmann*féle tant, mely szerint a pigmentumok az irhában keletkeznek s onnan lassankint vándorolnak a felszínesebb ré* tegekbe. Az albinizmus okát még ma sem ismeri a tudomány. Általános a nézet, hogy nem örök* lékeny! Ez a vásárhelyi hollófészekben kelt, több*

8 nyíre partiálisan, de olykor univerzálisan albino* nemzedékek sora azonban nagyon is plauzibilissá teszi azt a föltevést, hogy igenis egyes párok átörökítik utódaikra azt a bennük szunnyadóit degenerációs hajlamot, mely azokban időnkint egyes képletek atrofiájára vezet. Ennek a kérdésnek a tisztázásához szükséges volna pontosan ösmernünk az anyahollópár ori* goját! Sajnos azonban, énnekem több évi meg* figyelésre már nem volt alkalmam és sem a tanya* tulajdonos Zsarkó*családtól, sem a közeli temp* lomromnál lévő áll. elemi iskola tanítójától nem tudtam semmiféle, idevonatkozó pontos adatot szerezni. Az oláh megszállás idején a nagy akác* fák is fejsze alá kerültek s azóta híre sincs azon vidéken többé hollófészkelésnek. Ime, ebből is látható, hogy a gondosan, kellő időben végzett és rendszeresen feljegyzett meg* figyeléseknek mily nagy értékük van a tudomány előbbrevitelében! BODNÁR BERTALAN. A füsti fecske vonulási útja az Alföldön tavaszán igen szerencsés körülmények közt sikerült megfigyelnem a füsti fecske frontvonulását észak felé a Hódmezővásárhelytől Nagykárolyig eső területen. A Tiszaháton márc. 28*án már húzott észak felé néhány kisebb fecskeraj, április l*én már Vásárhelyre is megérkeztek; a város keleti határába, az Orosháza felé eső tanyákba pedig április 4*én. Én az északkeleti irányban haladó nagyváradi vonattal április 9*én utaztam el s így diagonálisan metszve az Alföldet, jól megfigyel* hettem az észak felé vonuló fecskecsapatokat egészen Békéscsabáig. Azontúl Sarkad felé már hirük se volt, mert mint később a hivatalos jelentésekből megtudtam azon a hosszúsági körön akkor nap még jó néhány kilométerrel dél felé, a Maros mentén voltak a vándorló fecskék. Én 10*én érkeztem Nagyváradra s délelőtt 9 órakor megérkeztek oda az első, dél felől jövő, feltűnően fáradt fecskerajok is és megszállották a püspöktemplom fedelét s a kanonoki épületek tetejét éppúgy, mint az utcák fáit és az udvarokat. Délután tovább utaztam Nagykároly felé. Bihar* diószegig még láttam szórványosan fecskét, mint a Váradon pihenő csapat előőrseit, azontúl egyet sem. Nagykárolyban ll*én reggel még üres volt a határ, de 8 és 9 óra közt sűrű csapatokban szálltak le az érkező fecskék, hogy a háztetőkön a nagy út fáradalmait kipihenjék. Megfigyeltem jól, hogy a rajok mind a Somos*erdőn át, tehát délnyugat felől érkeztek. Az elmondottakból világos: 1., hogy a füsti fecske a Tisza mentén 6 7 nappal előbbre jár, mint az Alföld keleti szegélyét alkotó dombsorok mentén (ez a migrációs front északnyugat dél* kelet irányú vonala Erdélyben még erősebben törik, mert ugyanazon tavaszon Kolozsvárra 15*én, Kovásznára 17*én érkeztek meg a fecskék); 2., hogy a vonuló fecskék a rohanó vonattal lépést tartva, egy éjszaka tették meg a több, mint 100 kilométer utat Nagyváradtól Nagykárolyig és pedig nem a rövidebb úton, a Berettyó völgyén át, hanem hűen követve az Érmeilék félköralakú hajlását. Ezért érkeztek Nagykárolyba délnyugat felől. BODNÁR BERTALAN. A hirtelen keletkező vihar megállítja a vonulást. Hogy a hirtelen kitörő vihar és a szembefordult erős szél, tehát a nagymérvű időváltozás meny* nyire befolyásolja, sőt megállítja a vándorló ma* darák vonulását, azt egy 1906 őszén, Hódmező* vásárhelyen gondosan megfigyelt fecskemigráció elakadása bizonyítja legszembetűnőbben. A mi vásárhelyi fecskéink már szept =ig mind elvonultak és üres maradt az egész határ s ime szept. 26*án reggel fél nyolckor egy szo* katlan nagyságú házi fecskeraj szállotta meg a város déli szélét. A fáradt madarak tömegesen érkeztek (átlag percenkint 1000 drb) észak felől s mint apró fekete göröngyök tömege hullottak a háztetőkre s megtelepedtek minden fán a Szen* tesi*, Szegvári* és Lázár*utcák közé eső területen a város déli peremét alkotó körtöltésig. Jól meg* figyeltem, hogy telefon*, távíró* és lámpavezetékre egy se szállott. A fáradt aléltság és zsibbadtság miatt nem is tudtak volna megkapaszkodni, ellen* ben a laposabb fedelek egészen elfeketedtek, mert leszállás után a fecskék lehasalva félájulásban mozdulatlanul pihentek jó ideig s csak később kezdtek mozogni, jobb elhelyezkedést keresni s csak akkor villantak ki a fekete takaróból itt is, ott is a fehér mellénykék. Csak három fedélen valami 850 darabot olvastam össze s az udvarban levő nagy papíreperfa ágai majd a földig hajoltak a rajok szállott madarak szokatlan terhe alatt. Miután pontosan körüljártam az ellepett területet, a pihenőt tartó fecskék számát bízvást tehetem ezerre. Az érkezést megelőző napokon állandó idő* járás mellett gyenge éjszaki légáramlás uralkodott, de 25*én d. u. hirtelen nagyott esett a barométer, a hőmérő pedig 13 *ról 6 *ra süllyedt s 26*án reggel korán már igen heves déli szélrohamok jöttek. Ez a hirtelen támadt vihar, párosulva a nagy hősülyedéssel és a szembefordult széllel, állította meg a nálunk meglehetősen ritka molnár* fecskék vonulását, itt, ahol emberemlékezet óta nem szoktak pihenőt tartani. 9 óra után a vihar elült s közepes erejű délnyugati szélben útra kerekedett a fecskeraj Makó irányában. BODNÁR BERTALAN.