Az olvasott Olvasó. avagy mit olvas a szerző? Hans Robert Jauss. Italo Calvino. Művészeti kommunikáció 2008 tavasz

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Az olvasott Olvasó. avagy mit olvas a szerző? Hans Robert Jauss. Italo Calvino. Művészeti kommunikáció 2008 tavasz"

Győző Barna
5 évvel ezelőtt
Látták:

1 Az olvasott Olvasó avagy mit olvas a szerző? Hans Robert Jauss Italo Calvino

2 A fikcionalitás teremtése Sartre: az irodalmi szöveg eredete és hatása között tátongó űrt a szerző nem tudja áthidalni: nem tárhatok fel és nem teremthetek egyszerre - nem lehetek egyszerre könyvem szerzője, olvasója és értelmezője - az írói alkotás és az olvasói befogadás egymást kizáró tevékenységek: - az író mindig alakíthatja művét, változtathat rajta - az olvasó befejezett tárgynak tekinti a művet - produktív befogadás: az olvasó tudatosan feltár és alkot egyszerre: tevékenysége irányított ugyan, de nem determinált [szerkesztőségtől, nyomdától való irtózás] Sartre: az olvasás a nagylelkűség paktuma: Ekképp az olvasás nemeslelkűségen alapuló megállapodás a szerző és az olvasó között: mindegyik bízik a másikban, mindegyik számít a másikra, s legalább annyit követel tőle, mint önmagától... Ily módon az én szabadságom, miközben megnyilvánul, feltárja a másik szabadságát.

3 írott világ nem írott világ - az írottá tétel végleges mivolta - a nem írott világ az írott világ kiinduló környezete - első fejezetben az Olvasó körbejárja az írott világot a könyvesboltban - az írott világ rendszerezése - az olvasó a nem írott világ szubjektuma - Calvino-nál az olvasó részt vesz az írás minden részletében, majd az írott világ szubjektumává válik - valóságos olvasó az olvasó, aki olvas - fiktív olvasó az olvasó, akit olvasnak átveszi az anonim én szerepeit - a regénykezdetek álszent anonim énje: egy-egy rövid időre ugyanúgy viselkedik, mint a fiktív olvasói te - két én: - olvasói én állandó - regénybeli én regényrészletenként változó

4 A fikcionalitás teremtése Calvino: Flannery, a fiktív író dilemmája: a meg nem írott világ s a megírandó könyve közötti összefüggés - vajon a megírt könyv egyenértékű a meg nem írt világ írásba fordított változatával? vajon a könyvbe már elmondott dialógusok, elgondolt gondolatok és megtörtént történetek kerülnek? - felvetődik a feltételezés, hogy Flannery plagizál: a völgyben napozó nő könyvet olvas, ő pedig olyat szeretne írni, amit az a nő olvas: így valójában újraalkotja az olvasott könyvet - az író vágya, hogy a mondat, amit éppen leír, azonos legyen azzal, amit a nő éppen olvas: az írás és az elolvasás összeolvadásának erotikus fikciója meghatározza-e az olvasás az írást? - a termék, a könyv és hamisítvány viszonya: rendelkezhet-e a hamisítvány valami többlettel? - a hamisítvány nem a fikcionalitás álarca, hanem a misztifikáció misztifikációja. irodalom: a nem írott világ írásbeli fölfedezése Jauss: áttörni a szavak és fogalmak hálóját, hogy újra lássuk a minket körülvevő világot, mintha csak először tárulna fel előttünk éppen ebben rejlik az irodalom sajátos és pótolhatatlan feladata

5 A fikcionalitás teremtése - az állomás miliője és a szöveg anyaga egymásban tükröződik - a leírt tárgy megragadása válik a leírás témájává - a nyomtatott szó anyagi természete jelzi a nem írott világ anyagi természetét - önreflektáló szerkezet: Az elbeszélés számára nem ért véget a híd: űr tátong minden szó alatt. - arra kényszeríti a valóságos olvasót, hogy odafigyeljen az olvasás folyamatára - valóságos és regénybeli olvasó fura kapcsolata: - az elbeszélői én álszent: úgy tesz, mintha az elbeszélt történetet nem ismerné, mintha minden lépésnél választania kellene csakhogy az elbeszélői szituáció lényege, hogy az elbeszélő ismeri a történet elejét, közepét és végét - Calvino minden regényrészletben elcsépelt írói sémát emel esztétikai reflexió szintjére: szimbiózis tömeg- és magaskultúra között - tört fikcionalitás

6 Olvasó és Olvasónő - a két olvasó mellett megjelenik a harmadik - de az Olvasónő nem válhat harmadik személlyé, valahogy meg kell maradjon te-nek - férfiúi én és női te kapcsolata - élet és olvasás, képzeletbeli és megélt tapasztalat megvilágításában az írott és a meg nem írt világ közötti játéktérben bontakozik ki (Jauss) - az olvasónő hatalma: telhetetlen betűfalása révén sikerült igazságokat fölfedeznie a leghitványabb hamisítványban is, s gyalázatos hamisságokat a magukat színtiszta igazságnak feltüntető szövegekben. - az Olvasónő az ideális olvasó, aki leginkább betartja a nemeslelkűségi paktumot - az Olvasó az Olvasónőt látja a regénykezdetek nőalakjaiban

7 Az Író ír - az író, mint személy megszüntetése: Milyen jól írnék, ha nem volnék! (...) A stílus, az ízlés, az egyéni filozófia, a személyesség, a műveltség, az élmények, tapasztalatok, a tehetség, a mesterség fogásai: mindaz, amiről írásomból rám lehet ismerni ketrec, mely korlátozza a lehetőségeimet. [183] Azért szeretném megsemmisíteni magam, hogy közvetíteni tudjam a leírásra váró leírhatót, azt az elmesélhetőt, amit senki se mesél el. - a szerző féltékenysége arra a tintából és pontokból és vesszőkből álló magamra, aki regényeket ír, regényeket, melyeket többé nem fogok megírni, a szerzőre, akinek sikerült a fiatal nő bizalmába férkőznie, míg engem föltámadt fizikai energiámmal, melyet sokkal elsöprőbbnek érzek most az alkotóerőmnél igen, engem itt és most egy írógép s a belécsavart fehér kéziratlap végtelen távolsága választ el tőle. - Flannery naplójában előkerül az általunk most olvasott könyvnek a terve

8 Az Olvasó olvas Olvasok, tehát ír. - az olvasás szükségszerűen individuális tevékenység: ez az, ami az Olvasónőt elválasztja szerelmeitől - az írott világ csakis olvasott világként létezhet - az igazi olvasó olvasásának varázslata a könyv megszületésétől való távolságban rejlik: az Olvasónő azért nem akar a könyvkiadóba menni, mert nem akar szembesülni a könyv létrejöttének folyamatával (...) elvesztetted az olvasó és csakis az olvasó! - kiváltságos kapcsolatát a könyvvel: azt, hogy végleges dolog számodra az, ami írva van, hogy sem hozzáadni sem elvenni belőle nem lehet semmit. [123] - Lotaria: csak azért olvasta a könyveket, hogy megtalálja bennük mindazt, amiről már előzőleg meg volt győződve Flannery: - Én azt várom az olvasóimtól, hogy olyasvalamit találjanak a könyveimben, amiről magam se tudok, de ezt csak azoktól várhatom, akik olyasmiről kívánnak olvasni, amiről ők nem tudnak semmit. [198] - az ilyen eszményi olvasó feltétel nélkül olvas, bármivel találkozik, semmin se akad fel: mindent elfogad a szerzőtől

9 A másoló győzelme A másoló két idősíkban élt egyszerre: az olvasáséban és az íráséban: a toll előtt tátongó űr szédülete nélkül írhatott; s olvashatott a nélkül a szorongó érzés nélkül, hogy cselekvése anyaggá, tárggyá konkretizálódik.

10 Olvasás-történetek Minden történet végső mondanivalójának két arca van: az élet folytonossága az egyik, a halál elkerülhetetlensége a másik. - a sok történet - az egyetlen univerzális történettel szemben fenntartja az elbeszélésnek azt a jogát, hogy lehetséges világok kezdeteit jelölje ki a fikcionalitás legfőbb titka: - a mindig lehetséges újrakezdés érzése ez az, ami a valóságből hiányzik - ezért Calvino szerint a könyv igazi titka nem a végében, hanem az elején rejlik

Hasonló dokumentumok

Művészeti kommunikáció 2008 tavasz

Művészeti kommunikáció 2008 tavasz Az irodalom kifejezésmódja avagy mit keres a szöveg az erdőben? Hány olvasó van? Eco kétfajta olvasót különít el: - az empirikus olvasó a valóságos olvasó, aki saját élethelyzetében a könyvet a kezében