Művészeti kommunikáció 2008 tavasz

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Művészeti kommunikáció 2008 tavasz"

Nóra Kelemenné
5 évvel ezelőtt
Látták:

2 Az irodalom kifejezésmódja avagy mit keres a szöveg az erdőben?

3 Hány olvasó van? Eco kétfajta olvasót különít el: - az empirikus olvasó a valóságos olvasó, aki saját élethelyzetében a könyvet a kezében tartja - a mintaolvasó: egyfajta eszményi típusolvasó, akinek az együttműködésére a szöveg nemcsak számít, de igyekszik meg is teremteni azt: - a szöveg jelzésekkel próbálja az olvasót ráhangolni arra az olvasói magatartásra, amelyre a szöveg olvasásakor a szerző szerint az olvasónak szüksége van - a mintaolvasót a szöveg konstruálja meg nyilvánvaló vagy rejtett utasítások segítségével Túlértelmezés - Eco szerint a mintaolvasóra az jellemző, hogy nem hagyja eluralkodni a szövegen az empirikus olvasót Be kell tartani tehát a játékszabályokat, s a mintaolvasó olyan ember, aki szívesen vesz részt a játékban. Szó sincs arról, hogy tilos lenne egy szöveget ábrándozáshoz használni, gyakran használjuk is, de az ábrándozás nem nyilvános tevékenység; végül oda vezet, hogy úgy járunk-kelünk az elbeszélés erdejében, mintha saját kertünk volna. - a szerző valamiképpen rendelkezik szövege olvasása felett

4 Hány szerző van? Eco szerint minden szövegben több szerző van: - empirikus szerző Eco szerint lényegében érdektelen a művészi életrajzok tanulmányozása - elbeszélő aki, még ha a szöveg egyes szám első személyben íródott is, egyáltalán nem ugyanaz, mint az empirikus szerző - mintaszerző névtelen hang, aki végigmondja a szöveget: stílus - mintaszerző az a hang, amely a szöveg során végig beszél hozzánk - ez a hang egy elbeszélői stratégiában nyilvánul meg, amely folyamatosan utasításokkal lát el bennünket, olvasókat arról, hogy miként kell viselkednünk; van, hogy szemtelenül parancsolgat - nem magas, fennkölt, nemes stílusról van szó: a mintaszerző még a pornográf regényekben is ott munkálkodik - a mintaszerző, mint elbeszélői stratégia: a mintaszerző időnként befurakodik a narrátor szövegébe, és utasításokat ad a mintaolvasónak a megfelelő viselkedésre vonatkozóan:...idézzük fel... - mintaszerző és mintaolvasó két olyan lény, akik csak az olvasás folyamán válnak világossá egymásnak: kölcsönösen megteremtik egymást

5 Erdei túrastratégiák - egy erdőn kétféleképpen lehet keresztülmenni: - egy vagy több úton próbálkozva jutunk át minél hamarabb - sétára indulunk, hogy felfedezzük, milyen az erdő, és kiderítsük, miért van az, hogy egyes ösvények járhatóak, mások meg nem - ez a mintaolvasó, aki nem csak megismerni kívánja a történetet, hanem a történet létrehozásában szerepet játszó eszközöket, stratégiákat kívánja megismerni A formalista különbségtétel - fabula történet - szüzsé cselekmény - egyszerű elbeszélés: csak történet van, cselekmény nincs Egy tisztes úr Peruban élt és odavolt a fasírtért míg szeles neje őt sütötte bele s odalett szegény a fasírtért. Edward Lear limerick-je - az elbeszélői előadásmód: a limerick játékos formája adja az akár drámai sztori humoros hangolását

6 A szöveg struktúrái - történet és cselekmény nem nyelvi funkciók - olyan struktúrák, amelyek mindig lefordíthatóak valamely más szemiotikai rendszerre - az előadás viszont kifejezetten nyelvi - az előadás része a mintaszerző stratégiájának: valójában az előadás és nem maga a történet tudatja az olvasóval, hogy meghatódjék vagy nevessen a tisztes úr sorsán - a mintaszerző a cselekményen (szüzsé) és az előadásmódon keresztül szervezi a történetet és a mintaolvasót - az előadásmód azonban nem változtatható önkényesen: - az előadásmód a cselekmény és a történet viszonyából jön létre (lásd Proust) ez még az előadás lexikai választásait is befolyásolhatja - ilyen részletes elemzés után megmaradhat-e a szöveg varázsa? - Eco: igen, mert az elemzés kívülről történik, ám mikor visszatérünk a szöveg erdejébe, elfelejtünk minden struktúrát, és újra eltévedünk

7 A fikció erdejében a fikciós egyezmény: a hitetlenkedés felfüggesztése - a szerző úgy tesz, mintha igazat mondana, mi úgy teszünk, mintha az elbeszélt események valóban megtörténtek volna - de ennek nincs köze a hazugsághoz A fikció mint parazita - a fikció lényege, hogy a valószerűtlen történetet valószerű közegbe helyezi - e valószerű közeg biztosítja, hogy a dolgokat úgy képzeljük el, ahogy a tapasztalatunkból ismert tényleges világban találkozni szoktunk velük - ahhoz, hogy a leglehetetlenebb világ is hatással legyen ránk, a tényleges világról való ismereteinkre kell támaszkodnunk: a valóságos világot kell háttérnek tekintenünk vagyis a fiktív világok a valóságos világ parazitái: - mindenről, amiről a szöveg nem közli kifejezetten, hogy eltér a valóságos világban létezőtől, azt kell gondolnunk, hogy megfelel a valóságos világ törvényeinek és feltételeinek

8 A fikció erdejében - az olvasónak sok mindent kell tudnia a létező világról ahhoz, hogy elfogadhassa azt a fikció világának megfelelő hátteréül - a fikció világai kis világok, amelyek kiiktatják a tényleges világról szerzett ismereteink javarészét, s lehetővé teszik, hogy egy behatárolt, önmagába zárt világra koncentráljunk - ez a világ igen hasonló a miénkhez, de ontológiailag szegényebb: a tényleges világból csak töredékeket idéz meg, s nem engedi, hogy a fennmaradó dolgokkal foglalkozzunk: kénytelenek vagyunk elmélyedni a fikció kis, szűk világában De miért megyünk az erdőbe? - a fikció vigasztaló funkciója: ugyanaz, amiért a gyerekek játszanak: megismerik általa a világegyetem fizikai törvényeit és azokat a cselekvéseket, amelyeket majd a valóságban is végezni fognak - fikciót játszunk: értelmet adunk a létező világ dolgainak: alakot, formát találni az emberi létezés zűrzavarában

9 A fikció és az igazság - mit jelent a fikció keretein belül, hogy igaz? - a fikcióbeli kijelentések az adott történet lehetséges világán belül igazak valami igaz a fikció univerzumán belül igazság és bizalom - általában úgy gondoljuk, hogy a tényleges világban az igazság a legfontosabb kritérium, ám a fikciós világot bizalmi alapon kell elfogadjuk - valójában a tényleges világunk kijelentéseinek legnagyobb részét bizalmi alapon fogadjuk el igaznak a Totális Enciklopédia ; informátoraink jóhiszeműségére alapozunk - társadalmi tudásmegosztás: másokra bízom a valóságos világ kilenctizedének ismeretét, megtartva magamnak a fennmaradó egytized ismeretét vagyis: ahogyan a tényleges világ ábrázolását elfogadjuk, alig különbözik attól, ahogyan a fiktív világok ábrázolását elfogadjuk - sőt: a tényleges világ ingoványosabb. valójában a regények azt a megnyugtató érzést adják, hogy olyan világokban élünk, ahol az igazság fogalma vitathatatlan

Hasonló dokumentumok

Filmelmélet 1. Történet és elbeszélés. A narrátori funkciók, narrátori szintek.

Filmelmélet 1. Történet és elbeszélés. A narrátori funkciók, narrátori szintek. Hogyan lesz egymás mellé helyezett képekből történet? Az elbeszélés szerkezeti egységei egy filmben Történet és cselekmény,