Galileo Galilei alakjának kettőssége július 5.

Átírás

1 Galileo Galilei alakjának kettőssége Szilágyi András július 5. 1

2 . 2

3 Bevezetés Dolgozatom tárgya a XVII. század talán legnagyobb hatásúnak tartott tudós személyisége, Galileo Galilei fizikai-, technaikai-, és matematikai eredményeinek, de különösen személyének valósághű bemutatása. Meg szertném mutatni, hogy a köztudatban élő Galilei kép amennyiben létezik ilyen alapjában téves, sok elemében pontatlan és,,mitológiai elemeket sem nélkülöz. Azonban nem eredményeinek, hatásának kisebbítését, hanem mumkásságának és ami ettől elválaszthatatlan: személyiségének objektív bemutatását tűztem ki célul. A bennünk élő erősen idealizált Galilei-képet szeretném a tudománytörténet mai állása szerinti képhez közelíteni minden dehonesztáló szándék nélkül. Galileit tehát nem lelökni, hanem lesegíteni szeretném arról a túlságosan magas talapzatról, melyre az utókor állította. A dolgozat négy fejezetre tagozódik. Az elsőben bemutatjuk a különböző,,galileimitológiák tipikus megjelenési formáit, valamint a másik tipikus hibát, a témával foglalkozók,,deheroizálási kísérleteit. A második fejezetben hosszabban, hangsúlyt helyezve nem csak a tudósra, de magára az emberre is bemutatjuk Galilei életét, megpróbáljuk belehelyezni a kor kultúrális környezetébe. A harmadik és negyedik fejezetben életének és a tudománytörténetnek egy-egy lényegesebb epizódját mutatjuk be részletesebben, alaposabb forráselemzéssel. 3

4 AMI A KÖZTUDATBAN ÉL I. Ami a köztudatban él A Galileiről alkotott kép alapvetően kettős. Az egyik irányzat szerint amely a közgondolkodásban mélyen gyökeredzik Galilei volt a tudomány első,,igazi mártírja, akit a katolikus egyház az új világkép hangoztatásáért, és bátor kiállásáért meggyötört, megtört, aki éveket sínylődött az inkvizíció börtönében, de aki,,... és mégis mozog megjegyzésével beírta magát a történelembe. Ez a Galilei volt az, aki súlyokat ejtett a pisai ferde toronyból a mélybe megcáfolandó az arisztotelészi mozgáselméletet, aki felfedezte a hőmérőt és a távcsövet, aki elsőként állt ki a kopernikuszi modell mellett, egyszóval aki a legtöbbet tette a modern tudományos módszer megszületéséért. Akik alaposabban foglalkoztak Galilei életével ebbe beleértve nem csak tudományos, de emberi vonatkozásait is gyakran hajlamosak az ellenkező végletet képviselni. Galileit kicsinyes rosszindulatú, eredményiere féltékeny, a hatalommal megalkuvó, pártfogói talpát nyaló embernek tüntetik fel. Sokszor még a valóban általa felfedezett jelenségeket, illetve feltatlált eszközöket is elvitatják tőle. Ilyen érzelmi kettősség figyelhető meg a magyar nyelven hozzáférhető két legrészletesebb Galilei monográfia [Vek], [KOE] között. Mindkettő teljes alapossággal és nagyon komoly forrásanyag felmutatásával taglalja Galiliei munkásságát, de míg Koestler Galileinek, az embernek kritikus személője különösen Keplerrel való összevetésében, addig Vekerdi sokkal inkább,,jóindulatúan áll a tudós működéséhez. A következőkben a legkülönbözőbb forrásokból vett idézetekkel illusztráljuk a fenti,,heroizálás-deheroizálás kettősséget, majd a III. fejezeteben mutatjuk be, melyek a valóban Galileitől származó eredmények. Az első idézet származzon Stephen W. Hawkingtól, a modern kozmológia talán legnagyobb élő alakjától. Az idézet jó példa a heroizálásra, valamint a köztudatban máig élő tévedéskre 1 :,,Talán egyetlen személyiség sem tett többet a modern tudomány megszületéséért, mint Galilei. Központi szerepet kapott filozófiájában[!] híres konfliktusa a katolikus egyházzal, mivel Galilei az elsők között[!] érvel amellett, hogy az embernek igenis van esélye a világ működésének megértésére, s hogy ezt a való világ megértésével érhetjük el. Galilei hamar a kopernikuszi elmélet hívévé szegődött, de csak akkor kezdte nyilvánosan is támogatni, amikor az elképzelés alátámasztására alkalmas bizonyítékokat talált[!]. Olaszul [... ] írott Kopernikusz elméleteiről, és nézetei elterjedtek az egyetemeken kívül is. Ez irritálta az Arisztotelészt követő professzorokat, akik azzal a céllal fogtak össze ellene, hogy meggyőzzék[!] a katolikus egyházat a kopernikuszi elmélet betiltásának szükségességéről. [SH, ] A fent leírtakkal ellentétben Galilei konfliktusa a katolikus egyházzal nem filozófiai természetű volt, hanem abból fakadt, hogy az egyház többek között a sola scriptura elvet hirdető reformációs tanokkal szemben,,saját terepen tudta eredményesen felvenni a harcot, és így rákényszerült a Biblia fundamentalista, betű szerinti értelmezésre, amely kizárta a kopernikánus azidő szerint egyébként bizonyíthatatlan elv elfogadását.,,mindezekben szó sem esett a valódi döntő tényezőről, neveztesen, hogy a biblicizmust már befogadták abból a célból, hogy több mint félúton találkozzanak a protestánsokkal. [Jáki, 120.] 1 A következőkben az idézetekben [!] jelöljük azokat a részeket, amelyeket tévedésnek tartunk. 4

5 AMI A KÖZTUDATBAN ÉL Egyébként a katolikus egyház bizonyos körei különösen a komoly befolyással rendeklező jezsuiták egy része Galilei korára már elvetették a változtathatatlan égi szférákat valló arisztoteliánus elveket, elfogadták, hogy az üstökösök a Hold szféráján kívül haladnak, magukévá tették a Napfoltok létét, valamint a Hold földi jellegű természetét. Az egyház befolyásos és véleményalkotó része elfordult Ptolemaiosztól és Arisztotelésztől, és a Kopernikuszi irányba nézett, még nem minden fenntartás nélkül elfogadva azt. Amiben a fenti Hawking idézetnek igaza van, az az hogy az arisztoteliánusok és ptolemaisták, vagyis az egyetemek emberei, a kor tudósai minden új eszmétől féltve poziciójukat komoly ellenszenvvel viseltettek Galileivel szemben. Amely ellenszenvet Galilei nem éppen behízelgő stílusa még csak fokozott. Jóllehet a kor tudósai szinte kivétel nélkül rossz szemmel néztek Galileire, mégis naivitás lenne azt hinni, hogy lehetőségük lett volna a katolius egyháznál Galileit,,beárulni, vagy akár az egyház elvi álláspontját e téren befolyásolni 2. Galilei a kopernikuszi elveket mint Keplernek írt első leveléből kiderül már ifjú kora óta ismeri, annak korlátaival és eredményeivel együtt, azonban nem szegődik,,hamar hívévé. Mindezt kitűnően igazolja az alábbi szövegrészlet, amely Levelek a napfoltokról c. művéből való:,, És meglehet, hogy ez a bolygó, nem kevésbé, mint a szarvas 3 Vénusz, csodálatosan alátámasztja a híres kopernikuszi elképzelést; a nagy kinyilatkoztatást, melynek áldást hozó szellője úgy tetszik felénk tart, s felhőktől vagy kedvezőtlen szelektől nem kell tartanunk. A szépen megfogalmazott, és valóban kopernikuszi elveket valló levéllel kapcsolatban az az egyetlen baj, hogy 1612(!)-ben, Galilei 49 éves korában keletkezik, szemben Keplerrel, aki már az 1590-es évek elején hirdeti a heliocentrtikus képet ezt ekkor Galilei még csak magánlevelekben, és ott is félve meri megtenni. A Hawkingtól vett idézet komoly hibája még az is, hogy Galilei a Föld forgására nem talált valódi bizonyítékot; elmélete szerint az árapály jelensége a forgás bizonyítéka, de nem tudja magyarázni a napi kétszeri tetőzést. Minden valószínűség szerint bizonyítási kényszerbe került, ám maga sem hitt bizonyításának igazságában. Az alábbi, Arthur Koestlertől származó idézet ellenben már szinte a deheroizálás határát súrolja:,,a népszerű tudományos könyvekből elénk rajzolódó Galileinek még annyi köze sincs a történelmi valósághoz, mint a Kopernikusz-legenda főalakjának. Ezúttal azonban nem az elért eredményektől független ember iránti jóakaratú közöny az ok, hanem egészen részrehajló momentumok. [... ] Nem meglepő tehát, ha e kiemelkedő zseni hírnevének fő tartóoszlopai azok a találmányok, melyeket nem fedezett fel, és olyan cselekedetek, melyeket nem ő hajtott végre. Szemben még a legmodernebb tudománytörténet állításaival is: Galilei nem fedezte sem a távcsövet, sem a mikroszkópot, sem a hőmérőt[!] sem pedig az ingaórát. Nem fedezte fel a tehetetlenség törvényét, sem az erők eredőjének kiszámítását, sem a napfoltokat. Egy szikrányival sem járult hozzá az elméleti csillagászat fejlődéséhez, nem ejtett súlyokat a mélybe a pisai ferde torony tetejéről, és nem igazolta a kopernikuszi rendszer helytállóságát. Nem volt része az inkvizíció kínzásaiban, nem sínylődött börtönben, nem mondta azt, hogy <<... és mégis 2 Hozzá kell tenni, hogy bár Arisztotelész ma már,,profán szerzőnek számít, addig még tézisei a XVI.-XVII. század fordulóján komoly befolyást gyakoroltak az egyházra. 3 Utalás a fázisváltozásokra. 5

6 AMI A KÖZTUDATBAN ÉL mozog>>, és egyáltalán nem volt a tudomány mártítja. [KOE, 471. old.] Vannak természetesen nevetséges próbálkozások Galilei (és Kepler) munkásságának megragadására, példásul Thomas Kuhn, a híres tudományfilozófus ezt írja:,,keplert [és Galileit] részben napimádata tette Kopernikusz követőjévé. [Kuhn, Thomas S. The Structure of Scientific Revolution, 152. o., Chicago University Press, 1970] 4 Az olyan már-már népmesei elemek, mely szerint Galileinek a pisai katedrális egyik lengő csillárja vonta el figyelmét az imádkozástól, és így kezdett el az ingamozgással foglalkozni teljesen hiteltelenek annak ellenére, hogy nagy részük Vivianitól, Galilei tanítványától és életrajzírójától származik 5. A másik véglethez tartozik A. Einstein egyik népszerű-ismeretterjesztő könyve [AE], ahol a modern (heliocentrikus) világképfogalom kialakulását tárgyalja, de a szövegben Galilei neve egyetlenegy alkalommal nem fordul elő. [AE ] Bár másutt a Dialogo angol kiadásának előszavában ez olvasható:,,és íme előttünk áll egy ember, akinek szenvedélyes akarata, intelligenciája és bátorsága van ahhoz, hogy mint a józan gondolkodás képviselője, szemben álljon azok csapatával, akik a nép tudatlanságára, és a papi és professzori köpenyben tanítók indolenciájára támaszkodva az elfoglalt hatalmi poziciókat védelmezik. [... ] Amint ezt így kijelentem, rögtön látom is, hogy áldozatul estem mindazok szokásos gyöngeségének, akik megittasulva mértéktelen vonzalmuktól, hősük alakját túlméretezetten felnagyítják. [SK, 176.] Vannak művek, amelyekben Galilei tudományban betöltött szerepét és súlyát jól és pontosan van ragadják meg, és nem esnek sem a,,heroizálás, sem a,,deheroizálás hibájába. Ilyen például Rényi Alfréd Ars mathematicája, [Rényi, ] Aktuális példaként megemlíthetjük még a Mindentudás egyeteme című kitünő sorozat november 4-i előadásáról készült tévéváltozatot, amelyben a kozmológiai világkép fejlődésének bemutatása során elhangzott a Galileivel kapcsolatos összes mitológiai elem: Galilei, mint az első kopernikánus, a kopernikuszi és a modern bolygómozgás összekeverése, az eppur si muove. Azt már csak érdekességként jegyezzük meg, hogy Kepler nevét meg sem említették. Látható, hogy a tudományos-ismeretterjesztő könyvekben, alap- közép- és felsőfokú tankönyvekben, de még a modern tudománytörténeti-tudományfilozófiai művekben is megtalálhatók a fentiekhez hasonló féligazságok, tévedések és legendák, más művekben pedig az ezekkel való komoly szembefordulás különösen a Galiei által elhomályosított Kepler személye kapcsán. Ezért különösen helytállóak Simonyi Károly gondolatai, amely egyben e bevezető fejezet összegzése is lehet.,,a túlértékelés egy másik motívumát a pedagógiában lehet keresni, amely mindenképpen követendő mintaképet a tudományban és az életattitűdben egyaránt keres, és ahol nem talál, ott gyárt. [... ] A túlértékelés legnagyobb veszélye azonban igazán akkor nyilvánul meg, amikor egy józanabbul mérlegelő korban a dolgokat a helyükre 4 További szórakozató példák: A. Sokal, J. Bricmont: Intellektuális imposztorok c. könyvében találhatók. 5 Az már csak adalék, hogy a pisai dómban ma is mutogatott csillárokat néhány évvel az ingatörvény felfedezése után szerelték fel. 6

7 AMI A KÖZTUDATBAN ÉL akarják rakni: ilyenkor ugyanakkora túlzásokal találkozhatunk, csak ellenkező előjellel. [... ] A heroizálás és a deheroizálás folyamatának eredményeképpen azonban a modern tudománytörténészek is egyértelműen leszögezik Galilei nagyságát és centrális helyét a modern természettudomány kialakításában. [SK, 163.] 7

8 GALILEI ÉLETTÖRTÉNETE, MUNKÁSSÁGA ÉS KORA II. Galilei élettörténete, munkássága és kora Tanulóévek február 15-én született Pisában, három nappal Michelangelo halála előtt. Ausztriában ezekben az években éri el maximális kiterjedését a protestantizmus, Németalföld spanyol birtok lesz. A németalföldi nemesek szervezkedése, valamint a reformáció terjedése ellen a spanyol inkvizíció kezd működésbe lendülni. Angliában is dúl a vallásháború, ám Erzsébet kompromisszumokra törekvő politikát folytat. Franciaországban a vallásháború polgárháborúvá szélesül. Mindezek közepette Firenzében I. Cosimo az úr, aki maecenasként bőkezűen támogatja a tudományt és a művészeteket. Firenze hatalmát Sienára is kiterjeszti. Itt a reformáció térhódítása csekély, így viszonylagos béke és ennek következtében relatív jólét uralkodik. Galilei apja Vincenzo Galilei elszegényedett nemesember, aki nehézségek árán ugyan, de igényes nevelést biztosít Galileonak és öccsének, Michelangelo Galileinek. Galileo a vallombrosói apátság jezsuitáitól kitűnő alapokat szerez. Mechanikából és matematikából megmutatkozó jó képességei láttán apja letesz arról, hogy kereskedői pályára küldje, és a pisai egyetem orvosi fakultására iratja be. A tanulás azonban már akkor sem volt olcsó. Idézzük emlékezetünkbe Kopernikuszt, aki kánonjogi tanulmányait a világhírű páduai egyetemen végezte, doktori fokozatát azonban kénytelen volt a jelentéktelen ferrarai egyetemen megszerezni, ahol azelőtt még csak nem is járt, mert ott ez jóval olcsóbb volt. Pisában Galilei korában mintegy 40(!) megpályázható,,ösztöndíj volt. Galileinek azonban egyet sem sikerült megszereznie. Némelyek szerint forradalmi tudományos nézetei és a tekintélytisztelet hiánya miatt [Vek], más források szerint [KOE] gunyoros, nyegle és cinikus viselkedése, durva stílusa miatt. Koestler szavaival élve,,[... ] második generációs értelmiségi, és második generációs lázadó; tizenkilencedik századi szereposztásban egy liberális atya szocialista gyermeke. Mindenesetre kénytelen fokozat nélkül elhagyni a pisai egyetemet, ahol már bizonyságát adta tehetségének, de nem egészen simulékony modorának is. Egy pálya kezdete Meg kell említenünk, hogy Galilei ekkor még nem szakít teljesen az arisztotelészi elvekkel, De motu (A mozgásról) című dolgozatában, amely 1590 körül született még nem cálfolja a,,az erő a sebesség létrehozásához kell nézetet, de bevezeti az impulzus fogalmát, amit francia egyetemeken már a XV. század óta tanítottak. Így anti-arisztoteliánus nézetei valószínűleg nem játszhattak szerepet abban, hogy az orvosi egyetemet el kellett hagynia. Ekkor szerencsésen pártfogókra talál. Del Monte bíboros értesült arról, hogy egy pisai ifjú komoly eredményeket ért el az elméleti és a gyakorlati mechanika terén is. Galilei ekkora már felfedezte azt, hogy az inga lengésideje független annak súlyától és a kitérés szögétől 6. Készített egy metronómot (pulsilogium), mely az érverés mérésére volt alkalmas, valamint felfedezi a hidrosztatikai egyensúlyt, amelyről írt értekezése kéziratos formában terjedt, és jutott el del Montéhoz. Del Monte Ferdinando di Medici pártfogásába ajánlotta, akinek segítségével 1589-ben már matematikát ad elő a 6 Ez csak kis szögekre igaz, az egzakt megoldást Leibniz dolgozta ki. 8

9 GALILEI ÉLETTÖRTÉNETE, MUNKÁSSÁGA ÉS KORA pisai egyetemen. Tehetsége és ismét del Monte segítségével 1592-ben a páduai egyetem matematikai fakultásának vezetőjéve nevezik ki. Az ott töltött közel húsz év Galilei életének legtermékenyebb időszaka volt, eredményeiből azonban semmit sem publikált. Pontosabban egy kis könyvecskét az aránykörző használatáról, amely mai fogalmaink szerint egy,,használtai utasítás, nem tekinthető tudományos műnek. A mű és annak utóélete azonban egy komoly dologra azonban rávilágít. Galilei nem csak tudós, de ember is volt, sok gyengeséggel és hibával. Egy évvel a füzet megjelente után bizonyos Baltasar Capra szintén kiadott egy művet ugyanerről a témáról, amelyben név említése nélkül felhasználja Galilei eredményeit, és megmutatja azoknak apróbb hibáit. Galileit az eset felbőszíti, egy pamfletet ad közzé az alábbi stílusban:,,[... ] a becsület és az egész emberiség rosszakaratú ellenségei [ti. Capra és mestere]; mérget köpködő baziliszkuszok; a nevelő, ki bűzlő trágyával nemzette mérgezett lelkéből sarjadó fiatal hajtását; mohó dögkeselyű, ki a meg nem született magzatra csap, hogy szerteszét szaggassa gyenge tagjait, [... ] Mint látszik Galileiből hiányzik minden nagyvonalúság és tisztelet, valamint a,,fentebb stíl és tón sem érhető tetten soraiban. Összehasonlítva az ugyan szintén temperamentumos, ám eredményei vontkozásában és publikálásában a tudományos világban példátlanul nyílt Keplerrel, akinek habos barokk stílusa eredményeitől függetlenül is szórakoztató olvasmány. A különbség nyilvánvaló. Galilei kicsinyessége tettenérhető ott is, hogy bár kis példányszámban megjelenő, szinte jelentéktelen műről van szó megpróbálja kieszközölni, hogy foglalják le Capra Usus et fabricáját. Ez a tudományos világban ugyan nem példátlan, de ritka eset, amely előrevetíti azt a sok-sok elsőbbségi vitát, melybe Galilei élete során keveredett. Önbizalmának növekedtével odáig eljut, hogy 1612-ben ezt írja:,,engem és egyes egyedül engem illet minden új égi jelenség felfedezésének joga. Ez az igazság, melyen nem változtathat sem irígység, sem rosszindulat [Il Saggiatore] És nem tréfált! Galileit azonban miközben mechanikai készülékek tucatjait konstruálja és gyártatja műhelyében (többek között az első gázhőmérő, a thermoszkóp), valamint matematikát ad elő a páduai egyetemen a fentieknél nagyobb horderejű dolgok is foglalkoztatják: a mechanika arisztoteliánus értelmezéséből adódó problémák, valamint a bolygópályák, a kopernikuszi rendszer, és az geocentrikus modell kritikája. Mielőtt erre rátérnénk, vizsgáljuk meg röviden a kopernikuszi rendszert ugyanis az sem felel meg annak, ami róla a köztudatban kialakult. Kopernikusz fő műve a De revolutionibus I.rész 10. fejezetében ezt olvahatjuk:,,[... ] mindennek középpontjában ül királyi trónján a Nap [... ] és uralkodik a bolygókon, melyek körülötte keringenek [... ] emez elrendezésben a világegyetem csodálatos harmóniáját tapasztaljuk. Eddig az idézet, és eddig az, ami a köztudatban is mélyen benne gyökeredzik. Ám a III. részben össszeveti a tapasztalati adatokat a modellel, kénytelen belátni, hogy a Föld nem a Nap, hanem egy mellette lévő imaginárius pont körül kell, hogy keringjen 7, ugyanúgy, ahogy a bolygók sem a Nap, hanem epiciklusok epiciklusai mentén keringnek, mely epiciklusok középpontja a Földpálya(!) középpontja. Így a kopernikuszi modellben a Föld legalább olyan fontos szerepet játszik mint a Nap. Így tehát ez nem tekinthető az arisztotelészi és ptolemaioszi modell teljes elvetésének legalábbis a heliocentrizmus tekintetében 7 Az ellipszispályák már Kepler nevéhez köthetők, a tömegközépponti rendszer pedig egészen Newtonig várat magára. 9

10 GALILEI ÉLETTÖRTÉNETE, MUNKÁSSÁGA ÉS KORA, valamint semmiben nem felel meg annak a képnek, amit róla kialakítottunk. (ld. pl. [KOE, III./2./1.].) Érdekességként említjük meg, hogy egyes tudománytörténészek szerint Galilei szinte biztosan nem olvasta a De revolutionibust. Arisztoteliánus vagy kopernikánus? Ez tehát az a világkép, melyet Galilei körvonalaiban ugyan ismert, de legfőképpen nem ennek igazolása, hanem az arisztotelészi és ptolemaioszi mechanika és kozmológia kritikája hajtotta, és így került a lehetséges alternatíva, a kopernikuszi tanok közelébe. Mint Keplerhez írott első leveléből 8 kiderül már ifjú kora óta elfogadja Kopernikusz nézeteit már amit ismer belőle. Ezt bizonyítja a levélből vett alábbi rövid idézet:,,[... ] mert magam már évekkel ezelőtt [a levél 1597-ben született] elfogadtam Kopernikusz tanítását, és álláspontja lehetővé teszi számomra, hogy a természet számos olyan jelenségére találjak magyarázatot, melyek a ma általánosan elfogadott értelmezés szerint teljességgel érthetetlenek Mindebből a meggyőződésből azonban kifelé semmi sem látszik egészen ig, a Castellihez intézett leveléig. Ezalatt egyetemi előadásaiban és megnyilvánulásaiban nemcsak a plotlemaioszi kozmológiát és az arisztotelészi felfogást hirdeti, de egyértelműen elutasítja Kopernikuszt és elméletét. Trattato della Sfera... című művében (amely 1606-ban jelent meg) felsorakoztatja a Föld forgása elleni hagyományos érveket 9, amelyeket a Keplerhez írt levele szerint, már egy évtizeddel korábban elutasított. Mi lehetett e tudománytörténetben szinte példátlan kettősség oka? Mi volt az az erő, amely arra kényszerítette Galileit, hogy megnyilatkozásaiban ilyen éles különbséget tartson fenn; magánlevelezéseiben és asztalfiókja számára írt műveiben felvilágosult kopernikiánusként jelenjen meg, míg előadásaiban megrögözött arisztoteliánusnak mutatkozzék, és olyan érveket hangoztasson, melynek hibáival tökéletesen tisztában van? A kérdésre a választ szintén a Keplerhez írt első levelében találhatjuk meg:,,összeírtam a mellette [a Kopernikuszi rendszer mellett] szóló és az ellenkező álláspontot cáfoló érveimet melyeket azonban eleddig nem merészeltem a nyilvánosság elé hozni, mert szemem előtt mesterünk, Kopernikusz sorsának rémképe lebegett. Ő bár sokak szemében halhatatlan hírnévre tett szert milliók és milliók (mert ilyen sokan vannak a bolondok és az ostobák) gúnykacajának és megvetésének tárgya maradt. Bizonyára színre mernék lépni azonban észrevételeimmel, ha többen lennének az Önhöz hasonló emberek, ám minthogy nem így áll a dolog, tartózkodom tőle. Galilei tehát fél, hogy mesterének Kopernikusznak a sorsára jut. Hogy gondolatait pontosabban megérthessük, vizsgáljuk meg, hogy mi is,,kopernikusz sorsának rémképe. Kopernikusz félt. Mint egyházi ember, Koppernigk kanonok megnyilatkozásaiban különösen óvatos volt mai szemmel nézve szinte betegesen aggályos. Fő művét, a De revolutionibust nem engedte kiadatni. Nagy nehezen, barátai unszolására megengedte, hogy tanítványa Rheticus egy áttekintést állítson össze művéből, aminek kiadásához hozzájárult, feltéve, hogy neve a könyvben nem szerepel. Mivel ezt a 8 A levelet és a két tudós kapcsolatát részletesebben vizsglájuk a III. fejezetben. 9 Kísérleti bizonyítékot Galilei nem talált a Föld forgására, de cáfolni tudta az ellenérveket. 10

11 GALILEI ÉLETTÖRTÉNETE, MUNKÁSSÁGA ÉS KORA címoldalon nem lehetett megkerültni, így ott: a tudós toruńi dr. Nicolasként szerepelt, a műben Rheticus pedig Domine Preceptor ként aposztrofálja. (Teljes művének megjelenését amely az áttekintés alapjául szolgáló kézirathoz képest finomodott már csak halálos ágyán látta.) Mitől ez az óvatosság? Kopernikusz valószínűleg nem egzisztenciáját féltette, hanem valóban a nevetségessé válástól félt. Mint levelezéséből kiderül, szinte rettegett attól, hogy a plebs szájára veszi. Megalapozott volt vajon Koppernigk kanonok félelme? A tudománytörténet legújabb eredményei szerint nem. Különböző művek [SK, KOE, Vek] megmutatják, hogy Kopernikuszt semmilyen hátratétel, megaláztatás nem érte két apró kivételtől eltekintve. Elsőként Melanchton egy 1541-ben kelt magánlevélben utalva Kopernikuszra elegánsan bebizonyítja, hogy a Föld mozdulatlan, másodszor pedig egy feltehetőleg 1531-ben, Elbingben született karneváli bohózat, melyben felbukkan a csillagokat bámuló, kanonok komikus figurája. Ez utóbbi sem tekinthető komoly támadásnak, a kor szokásai szerint ugyanis ezek a bohózatok sarkító és vaskos stílusban születtek. Mint látszik az inkvizíció erőszakosabb de akár Galilei korához képest is ezek a félelmek teljesen alaptalanok voltak. Meg kell még említenünk Luther egy asztali beszélgetések során elhangzott gondolatát, amiről azonban Koppernigk kanonoknak valószínűleg nem volt tudomása:,,szó volt egy mostanság támadt asztrológusról [ Kopernikusz], aki bizonyítani próbálta, hogy nem az égbolt, vagyis a firmamentum, a Nap és a Hold mozognak és fordulnak, hanem csak a Föld; mintha valaki kocsiban vagy hajóban ülve haladna, s azt hinné nyugszik és egy helyben áll, s a mezők és a fák futnak mellette hátrafelé. De hát mostanság az járja, hogy aki túl okosnak hiszi magát, annak nincs ínyére, amit a többiek csinálnak; azt hiszi, hogy az a legjobb, amit ő talál ki, s ez a bolond a csillagászat egész tudományát kiforgatná, pedig a Szentírásból is kidedrül, hogy Józsué nem a Földet, hanem a Napot állította meg. [Luther, 205.] Azért mutattuk be ilyen részletesen Kopernikusz,,üldöztetését, hogy lássuk, Galileinek nem volt komoly félnivalója sem az Itáliában komoly szerepet betöltő katolikus egyháztól 10 a protestantizmus térhódítása Itáliában nem volt jelentős, sem attól, hogy,,milliók és milliók gúnykacajának és megvetésének tárgya lesz. Ami valódi veszélyéként szeme előtt lebeghetett az egzisztenciájának, pártfogóinak (különösen a Medicik) elvesztése,,,karrierjének törése. Így Galilei önös érdekek miatt nem hozta nyilvánosságra az általá igaznak hitt tanokat, sőt nyiltan tagadta azokat félve valami olyantól ami nem is fenyegette. Megvizsgálva Kepler esetét láthatjuk, hogy egy nyíltan kopernikánus tudós lehetett császári matematikus és európa vezető tudósa bár német (cseh) területen élt. Kimondhatjuk, hogy Galilei élete első három évtizedében nem úgy viselkedett, ahogy azt a,,tudomány mártírjától elvárhatnánk. A pálya felívelése a távcső,,felfedezése Galilei nevének hallatán a legtöbb embernek a híres per és a távcsöves felfedezések jutnak eszébe. Sokan még azt is tudni vélik, hogy a távcsövet maga Galilei találta fel. Vizsgáljuk meg részletesebben a távcső megszületésének történetét, valamint a korabeli távcsöves felfedezéseket, melyben Galilei érdemei valóban elvitathatatlanok. 10 Galilei és az egyház viszonyával foglalkozik a IV. fejezet. 11

12 GALILEI ÉLETTÖRTÉNETE, MUNKÁSSÁGA ÉS KORA A távcsőről szóló első említés szerint szeptemberében a frankfurti éves vásáron egy kétlencsés, körbelül hétszeres nagyítású teleszkópot kínáltak eladásra. [KOE, 486.] Ebben az évben egyszerre értek meg a távcsőkészítés gondolatai szerte Európában, hiszen októberben Johann Lippershey middleburgi szemüvegkészítő szabadalmat kér egy- és kétlencsés távcsövekre, amit nem kap meg, mert a témában vele egy időben két másik szemüvegkészítő is szabadalmi igényt jelent be. Egy évre rá, 1609-ben a francia szemüvegkészítők boltjaiban már távcsöveket lehetett vásárolni. Ez év nyarán Thomas Harriott távcsövével elkészíti az első térképet a Holdról ám nem publikálja. Közben lencsés távcsővek eljutnak Itáliába is, ahol ezek alapján többet is készítenek. Itt lép be a képbe Galilei, aki év első felében elkészíti saját távcsövét. Az máig vita tárgya, hogy Galilei egy kész távcső alapján, vagy az általa is ismert alapvető fénytörési elvek ismeretében készítette el sajátját. Az viszont tény, hogy nem Galilei találta fel a Galilei-távcsövet, sőt ezen a típuson csupán technikai és nem teoretikus fejlesztéseket hajtott végre. 11 Ami azonban Galileitől elvitathatatlan, hogy komoly munkával és itt nagy hasznát vette gyakorlati vénájának is a távcső (lineáris) nagyítását rövid idő alatt hétszeresről mintegy harmincszorosra növelte, így előállítva a világ akkori legerősebb távcsövét! Galilei először azonban nem az ég, hanem a tenger felé irányította egyre erősebb távcsöveit, mint látni fogjuk, nem rossz érzékkel. Az egyre jobb nagyításokkal ugyanis egy közeledő hajóraj már két-három órával előbb észrevehetővé vált, és ez a város védelme szempotjából nagy jelentőséggel bírt. Galilei augusztus 8-án meghívta a velencei szenátust a Szent Márk toronyban felállított távcsövéhez, és bemutatta annak hadászati felhasználhatóságát. A hálás szenátus évi 500 scudóról ennek kétszeresére emelte fizetését és a páduai professzori megbízását élete végéig meghosszabította 12. Ahogy Galilei,,földi, úgy,,égi karrierje is felfelé kezdett ívelni, ahogy távcsövét egyre sűrűbben fordította az ég felé. A tökéletesített távcsővel végzett gondos és alapos megfigyelések során született meg a tudományos irodalom első,,bestsellere. Az ben megjelent Sidereus Nuncius bombaként robbant! Vizsgáljuk meg miben állt a mű páratlan sikere, amely egyben Galilei első jelentős (publikált) tudományos dolgozata volt. A komoly hatást a könyv tartalmával és annak megfogalmazásával együttesen érte el. Szemben a kor cirkalmas barokk stílusával és bőbeszédűségével Galilei stílusa szinte szikárnak mondható. Míg Kepler egy művének elolvasásához hónapok kellenek, addíg a Sidereus Nuncius egy délután alatt elolvasható, világos és tömör stílusával pedig egy művelt átlagember számára is érthető volt. Az újszerű tömör stílus önmagában természetesen nem lett volna elég, a könyv tartalma legalább ennyire különleges volt. Megfigyeli a Hold domborzatát, és rájön arra, hogy a terminátor (megvilágitott-sötét rész határa) körül meg lehet határozni a domborzatot. [SK, 165],,[... ] a Hold felszíne nem egészen sima, nem mentes az egyenetlenségektől, és nem tökéletes gömb alakú, ahogyan azt számos filozófus állította róla és az égitestekről általában; ellenkezőleg: csupa egyenetlenség, szabálytalan üreg és kiemelkedés; éppen olyan, mint a Föld felszíne, melyet szintén mindenütt magas hegyek és mély árkok 11 A másik elterjedt és növelhető nagyítása miatt a Galilei-félénél célszerűbb változat a Keplertávcső, amely viszont Kepler saját konstrtukciója. A Galilei távcső egy gyűjtő és egy szórólencsét, míg a kepleri két gyűjtőlencsét tartalmaz. 12 Az már Galilei ügyességét jelzi, hogy szinte ugyanilyen távcsöveket, melyet a szenátusnak,,eladott néhány scudóért lehetett kapni a páduai szemüvegkészítőknél. 12

13 GALILEI ÉLETTÖRTÉNETE, MUNKÁSSÁGA ÉS KORA tarkítanak. Galilei térképet közöl a Holdról, amely térkép azonban a már említett Harriott térképénél pontatlanabb. Megjelenik a Világegyetem anyag-homogenitásának elve, azaz, ha a Hold domborzata ugyanolyan mint a Földé, akkor a Föld nincs kitüntetett anyagból, tehát feltehető, hogy az egész Világegyetem ugyanolyan anyagokból áll. Csillagtérképet is közöl az őszi-téli égboltról, ami mai szemmel nézve nagyon rossz, azonban a kortársak között talán az egyik legjobb. 13 Nagy szögfelbontású távcsövével felismeri, hogy szabad szemmel csak a csillagok nagyon kis hányada látható, többször vissza is riad a hatalmas számoktól:,,a végetlenség elképzelhetetlen!,,milliárdnyi új, eddig soha nem látott csillag, melyek száma az ismert csillagokét több mint tízszeresen haladja meg. írja, és ennek érzékeltetésére megemlíti, hogy az Orion ismert kilenc csillaga körül további nyolcvanat észlelt.,,felfedezi a tejutat, azaz észreveszi, hogy az ami szemnek összefolyni látszik, az,,megszámlálhatatlan csillag sűrű sokasága. A legkomolyabb eredmény azonban a Jupiter holdjainak felfedezése volt. Ugyanis ha más bolygónak is vannak holdjai, akkor nehezebben tartható a Földet, a világmindenség középpontjába állító rendszer. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy Galilei kapva-kap ezen az eredményen, és kiaknázva azt, a kopernikánus elvek mellett érvel! A műben annak is a legvégén erre a gondolatra pusztán egy kóbor utalás található, de minden állásfoglalás nélkül:,,már csak az maradt hátra, aminek érzésem szerint a legnagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk, nevezetesen: felfedtem és a világ nyilvánossága elé tárom négy új bolygó felfedezésének tényét; e bolygókat a világ kezdete óta ez idáig még nem látta emberi szem. Galilei a nagy felfedezések hatására sem vált forradalmi alkattá, jobban félti biztonságos és termékeny mindennapjait, mintsem, hogy kockáztatni merne bár mint a III. fejezetben megmutatjuk, nem kockáztatott volna sokat. Az első konfliktusok Az előző fejezetben bemutatott eredmények ma egy általános iskolás számára is evidenciák, egy természettudományos átlagműveltségű ember számára pedig hiányzó űr marad a leírtak után, bárki könnyedén tudná,,folytatni. A kor embere számára azonban a világképváltás, amit a Sidereus Nuncius követelt meg, hihetetlenül komoly volt. A hatást legjobban ismét csak Koestler szavaival tudjuk jellemezni:,,[... ] a befalazott világegyetem eszméjén felnevelkedett ember számára olyan, mint egy gyomorszájra mért ütes. A régi világkép pedig ha kissé bizonytalan volt is még őrizte megnyugtató, roppant teljességét; még maga Kepler is elrémült a Galilei távcsöve előtt feltáruló szédítő perspektíva láttán. Galilei csillaga tehát emelkedett, ahogy a Nuncius egyre ismertebbé vált. Egy év alatt Németalföldtől Angliáig szinte egész Európába eljut, és mindenhol komoly viharokat kavar ám ebből Galileihez nem sok jut vissza. Ő inkább azzal van elfoglalva, hogy kapcsolatait építgesse, így a kor befolyásos családjainak és uralkodóinak küld ajándékul távcsöveket. Kepler kérését aki elsőként nyilatkozik teljes elismeréssel a 13 A térképen a Plejádok alig azonosítható, a téli égbolt egyik legismertebb csillagképe az Orion pedig egyáltalán nem. 13

14 GALILEI ÉLETTÖRTÉNETE, MUNKÁSSÁGA ÉS KORA Nunciusról, amelyben egy távcsövet szeretne, 16 évig még csak érdemi válaszra sem méltatja. 14 Voltak azonban akik nyílt ellenszenvvel viseltettek Galilei és megjelent műve iránt is. Ezek mint már korábban említettük az arisztotelészi igazság hivatásos képviselői, a kor egyetemi és egyházi embereinek nem elhanyagolható hányada. Azonban a tanszékeket és a szószékeket ők tartották kezükben. Közülük az egyik legharcosabb a bolognai egyetem matematikai tanszékének vezetője, Magini volt. Mind a kor tudósai egy részére, mind Galilei modorára az jellemző az alábbi történet. Egy estélyen ahol a kor szokásaihoz híven nem csak az arisztokrácia, de a vezető tudósok is meghívást kaptak Galilei távcsövével a Jupiter holdjait mutogatta. Clavius, az egyik vezető római matematikus nem látta a holdakat 15, Cremonini és Libri páduai filozófusok pedig egyszerűen nem voltak hajlandóak a távcsőbe nézni. Libri nem sokkal ezután meghalt, amit Galilei a maga módján így kommentált:,,libri itt a Földön nem akarta metekinteni az én égi apróságaimat; most, hogy a mennybe távozott, talán megteszi. Ahogy távcsövei minőségét egyre tovább javítja, újabb felfedezéseket tesz, amelyeket az elsőbbség biztosításáért csúnyán rejteget Kepler epekedő tekintete elől. Pedig azidőtájt talán Keplet volt az egyetlen, aki eredményeit értékelni tudta volna. Észreveszi, hogy a Szaturnusz látszólagos átmérője háromszoros de azt nem, hogy ez csak a gyűrűk miatti látszat, ehhez távcsöve felbontása még kicsi. Újabb bizonyítékot talál a kopernikuszi rendszer mellett pontosabban a geocentrikus ellen, ez pedig a Vénusz fázisainak változása, ami a bolygó Nap körüli keringésének következménye. E szerint legalább egy bolygó a Nap körül kering. Eközben Cosimo Medici udvarában Fő Matematikus és Filozófus címet kapja meg ben megszületik Az úszó testekről című munkája, melyben először nyíltan antiariszoteliánista (az arkhimédeszi felfogás hirdetője), azonban nem kozmológiai, hanem hidrosztatikai vonatkozásokban. Mert míg Arisztotelész szerint azt, hogy egy tárgy úszik-e vagy elsüllyed, azt a tárgy alakja határozza meg, addíg Arkhimédesz helyesen a tárgy és a folyadék sűrűségének arányát nevezi meg okként. Galilei mai szemmel is elfogadható eredményeivel igazolja az arkhimédeszi elmélet helytállóságát. Tévedés lenne azt hinni, hogy ezzel bármilyen egyházi rosszallást váltott volna ki, viszont ismét magára vonta a középszer haragját. Az ellentámadás fő alakja del Colombe volt, a Galilei elleni tömörülés róla kapta a Galamb-liga nevet, róluk a későbbiekben még hallani fogunk. A következő évben, 1612-ben Scheirer jezsuita csillagász kihasználva a vastag ködöt távcsövét a Nap felé irányítja és felfedezi a napfoltokat. Ő publikál elsőként, azonban úgy tűnik, az első észlelő a holdtérkép kapcsán már említett Harriott volt aki szokásához híven, eredményét nem publikálta. Scheirer beszámol Keplernek és Galileinek. Kepler rögtön válaszol, és kifejti, hogy a jelenséget ő is látta, de tévesen a Merkúr Nap előtti áthaladásának vélte. Galilei egy darabig nem válaszol csak sejteni lehet, hogy miért várt majd kijelenti, hogy a napfoltokat ő fedezte fel először, erre tanúkat is hoz, de az igazolás elmarad. Stílusa sokat finomodott a Capra ellen intézett kirohanásához képest, azonban viselkedése nem, levelével újabb jezsuita el- 14 Erre a IV. fejezetben még visszatérünk. 15 Ami elképzelhető, a kor távcsövei ugyanis nagyon kicsi, nehezen befogható látómezővel rendelkeztek, és az irányításhoz és megfigyeléshez komoly gyakorlat szükségeltetett. 14

15 GALILEI ÉLETTÖRTÉNETE, MUNKÁSSÁGA ÉS KORA lenséget szerez magának. Ugyane levél második részében azonban brilliánsan bizonyítja, hogy a napfoltok a Nappal együtt forognak, és így nem lehetnek takaró-bolygók. Itt jelenik meg először a tehetetlenség törvényének az őse is! Ezt nem sokkal később egy második levél is követi, amelyben először foglal állást nagyon halványan a Vénusz fázisváltozásai kapcsán az arisztotelészi világegyetem ellen. (ld. I.fejezet) A Galambliga természetesen ismét támadásba lendül, méghozzá bibliai alapon. Szerintük Galilei tanai azért veszélyesek, mert ellentétesek az Írással. Ismét egy paradox helyzet tanúi lehetünk; az első,,egyházi támadás,,világi irányból érkezik, majd a második és a sokadik is. A katolikus egyház hivatalosan 1633-ig(!) még húsz évig meg sem említi Galilei nevét. Ez év termése egy asztali beszélgetés inspirálta mesteri stílusú levél, amelyben Galilei végleg pontot szándékozik tenni a kopernikuszi elvek egyházi alapon történő bírálatára. Itt azonban a teológia vékony jegére téved, amely veszedelmesen recseg alatta. Koestler szavaival élve:,,a levél valóságos teológiai atombomba volt, melynek radioaktív hamuja máig a levegőben szállingózik. A levéllel (Levél Castellihez, majd a későbbi változata Levél Christina nagyhercegnőhöz) és annak fogadtatásával a IV. fejezetben foglalkozunk részletesebben, itt elég annyit tudnunk, hogy különböző intrikák eredményeként a levél a többek között Bellarmine bíboros, a kor egyik legnagyobb hatású teológusa elé került, aki természetesen burkoltan felajánlja Galileinek a visszavonulás lehetőségét. Állásfoglalása szerint kissé egyszerűsítve amíg az elvet ex hypothesi kezeli, addig nem követ el eretnekséget, viszont ha el akarja fogadtatni az elvet ami egyben bizonyos bibliai részek átértelmezésének szükségességét vonná maga után bizonyítékokat kell szolgáltatnia a Föld forgása és a Nap középponti helyzete mellett. Összefoglalva: vagy munkahipotézis, vagy bizonyítékok. Mivel Galileinek nincs bizonyítéka a (rossz) árapályelmélet ekkor még várat magára és nem hátrálhat meg, csúnya dologhoz folyamodik. Úgy tünteti fel vitapartnereit többek között a kor kitűnő jezsuita csillagászait, mintha azok pipogyságukban nem lennének képesek megérteni érveit:,,ámde hogyan tehetném ezt meg anélkül, hogy csak időmet vesztegetném, hisz ezek a peripatetikusok, akiket meg kellene győznöm, oly teljességgel képtelenek még a legegyszeűbb és legvilágosabb érvek megértésére is? [KOE, 605.] Érdekes egybeesés, hogy három hónappal később összeült a Szent Officium, hogy a Nap központi helyzetéről, valamint a Föld forgásáról szóló nézetekről állást foglaljon. A felvilágosult bíborosok nyomására a nézetekkel kapcsolatban az,,eretnekség kifejezés nem szerepel, Galilei nevét meg sem említik, viszont indexre teszik Kopernikusz De revolutionibusát,,,a szükséges helyesbítésekig. Ez négy év múlva történik meg, és mindössze néhány mondatot érint. Az inkvizíció azonban határozatot hoz Galileivel kapcsolatban is:,,őszentsége pedig utasította Bellarmine bíboros urat, hogy nevezett Galileit idézze színe elé, és figyelmeztesse, hogy szakítson az említett nézetekkel, abban az esetben pedig, ha nem engedelmeskedne, tudassa vele, hogy a bizottság kész jegyzők és tanúk előtt megparancsolni neki: tartózkodjék e tanok és nézetek tanításától, védelmezésétől s még attól is, hogy róluk vitatkozzék, ha pedig ebbe bele nem nyugodnék, börtönbe kerül Galilei ezután mintegy hét évig semmi jelentőset nem ír azonban nem ijedtségében. Szóbeli megnyilvánulásai, az asztali beszélgetések vehemens dühkitörései jelzik, 15

16 GALILEI ÉLETTÖRTÉNETE, MUNKÁSSÁGA ÉS KORA hogy elméletének védelméről nem tett le. Bellarmine bíborosról úgy nyilatkozik:,,[akit]szerény elmém számára elérhetetlenül magasabb belátások vezérelnek. Ezzel a viselkedsével egyre kevesebb támogatót és egyre több ellenséget szerez magának. Mindeközben két apró művet jelentet meg, egyet a tengerészeti távcső felépítéséről, egy másikat a Jupiter holdjai alapján való földrajzi helymeghatározásról. Egészségi állapota megromlik, sokat betegeskedik. Ezalatt a katolikus egyház szellemi arisztokráciája, a jeszuiták lassan Arisztotelésztől Kopernikusz felé fordulnak. A fordulat óvatosságát jelzi, hogy nem rögtön a kopernikuszi, hanem egy köztes elméletet, Tycho elméletét fogadják el 16. Ezt az 1618-ban feltűnő három üstökös kapcsán ki is nyilvánítják. Galileinek azonban ez már nem lehet elég, belekerült egy bizonyítási kényszerbe. Dűhös, évekig tartó vitába keveredik Horatio Grassi jezsuita csillagásszal miközben a harc hevében mindketten nagyrészt hibás érvekkel dobálóznak. Míg az arisztoteliánusokkal szükségszerű volt Galilei összeütközése, a jezsuitákkal azonban nem! A Dialogo 1623-ban rendeződni látszik Galilei és az egyház viszonya, ugyanis VIII. Orbán néven az erősen excentrikus, reneszánsz, a természettudományoktól nem félő Maffeo Barberinit választják pápává. Nem sokkal ezelőtt azonban elvesztette egyik legnagyobb támogatóját, meghalt Cosimo herceg. Ugyanebben az évben meghalt Bellarmine bíboros is, akinek halála bármilyen furcsa is szintén kedvezőtlen volt Galilei számára, hiszen a tiszta gondolkodású Bellarmine komoly befolyásssal volt a jezsuita rendre, így talán más mederbe terelhette volna az események folyását. A pápa hat hét alatt hat(!) audiencián fogadta Galileit, ám hogy miről volt szó, az máig is rejtély. Az 1616-os tilalom azonban érvényben maradt. Galilei viszont némileg félreértve a helyzetet felszabadulni érezte magát az egyház figyelmének nyomása alól, és barátai unszolására nekikezdett a Dialógus (Dialogo sopra i due massimi sistemi del mondo, Dialógus a két világrendszerről) megírásának. A nagy munkával 1930-ra végzett. Ebben három vitapartner, Salviati, Galilei szőcsöve, az éles elméjű kopernikánus (vagy pontosabban,,galileiánus ); Sagredo az intelligens érdeklődő és Simplicio a szerencsétlen arisztoteliánus vitatkozik a két világrendszerről. A szerepek előre leosztottak, a végeredmény természetesen nem kérdéses. Savliati sorra cáfolja meg Simplicio 17 rossz érvelését 18, saját érveléseinek gyenge pontjait pedig gondosan elrejti. Sagredo folyamatosan,,alákérdez Salviatinak, és együtt nevetnek Simplicio ostobaságán. Itt is rendszeresen alkalmazza egyik kedves vitamódszerét, megelőlegezi a vitapartner ellenérveit, hogy annál csattanósabban vághasson arra vissza. Maga a mű nem csak stiláris, de természettudomnyos és érveléstechnikai remekmű is egyben 19, 16 Nem csak azért, mert a kopernikánus elmélet mellett nincsenek bizonyítékok, a kísérleti igazolást a tychoi rendszer is nélkülözi, azonban nem olyan komoly a váltás, hiszen ez utóbbi rendszerben a Nap és a Föld is központi helyet kap. 17 A latin simplex, -icis jelentése egyszerű, azonban a célzás ennél kifinomultabb, ugyanis Simplicius híres Arisztotelész-kommentátor volt. 18 Bizonyos művek (pl. [Vek]) felhívják arra is a figyelmet, hogy a Galilei korába visszahelyezkedve Simplicio érvelése sem annyira ostoba, csak a mai ösztönösen kopernikánus szemléletünk teszi azzá. 19 [Popper, ] 16

17 GALILEI ÉLETTÖRTÉNETE, MUNKÁSSÁGA ÉS KORA ami azonban többször a propaganda színvolnalára süllyed. A kor szokásaival ellentétben nem latinul, hanem olaszul íródott, így szélesebb közönséghez is eljuthatott. A három vitapartner négy nap vitája során négy fő témakört bont ki. Az első nap a világmindenségről szól, a két nézet már itt megütközik. A földi romlottságot és az égi változatlan tökéletességet hirdető platoni tanokat támadja Sagredo és Salviati, Simplicio pedig visszakozni kényszerül. A második napon kezdődik az igazi vita a Föld mozgásáról, amely aztán azok bizonyítékaival és az ellenük felhozott érvekkel átcsúszik a harmadik napra is. A szereposztás itt sem kétséges, azonban néhány fizikai vonatkozásra célszerű lehet felfigyelni. Galiliei illetve szócsöve Salviati olyan erőteljesen védi kénytelen védeni a kopernikuszi modellt, hogy saját korábbi eredményeiről mintha el is feledkezne. Galileinak ugyanis kiterjedt ismeretei voltak a tehetetlenségről, mégis az alábbi érvelést adja Salviati szájába, a bolygók körpályán való mozgását igazolandó:,,[... ] az egyenes mozgás természeténél fogva végtelen (minthogy az egyenes vonal végtelen és meghatározatlan), ezért lehetetlen, hogy bármely test természetéből eredően rendelkezzen az egyenes vonalú mozgás tulajdonságaival, vagy más szavakkal: mozgása olyan hely felé irányuljon, ahová nem juthat el. Galilei tehát kényszerpályára került, kénytelen a kopernikuszi elmélet elszánt és feltétlen hívévé szegődni, ha másképpen nem, lege artis védeni olyan elveket, amelyek hibáiról meg van győződve. A harmadik napon a Föld forgásáról való bizonyítékok kapcsán Salviati látszólag sarokba szorul, majd kivágja magát, megjelenik az egyetlen,,bizonyíték, az árapály. A negyedik nap csupán erről zajlik a vita. Mivel a későbbiekben ez az érv mint,,titkos fegyver sokszor elő fog kerülni, vizsgáljuk meg kissé részletesebben! Érvelése szerint a Föld keringéséből és forgásából származó sebessége félnapos periodicitással összeadódik majd kivonódik ld. ábra, így a tehetetlen 20 víztömegek éjjel lemaradnak, nem tudván követni a kerengési és forgási sebesség összeadásából létrejevő eredő sebességet. Nappal pedig amikor a keringési és forgási sebesség csökkenti egymást előresietnek a víztömegek, létrehozva ezzel az apályt és a dagályt. Az elmélet azonban naponta csak egy dagályhullámot jelez előre a napi kettő helyett. Galilei ezt a tengerpartok alakjával, és a szelek hatásával magyarázza teljesen helytelenül. Az esetben két dolog is különleges. Hogyan hitethette el magával Galilei, aki adott a kísérleti eredményekkel való összhangra ezt az elméletet, és miért nem vette figyelembe Kepler magyarázatát, aki helyesen, a Holddal magyarázta azt? Minden valószínűség szerint Galilei bizonyítási kényszerbe került. Ha ugyanis nem talál bizonyítékokat, hiteltelenné és nevetségessé válik, így kénytelen volt magát,,beleélni elmélete helyességébe. Kepler eredményét valószínűleg pedig féltékenységből nem volt hajlandó megemlíteni ahogyan egyetlenegy művében sem fordul elő egyetlenegy utalás sem Kepler bármely eredményére. A harmadik és negyedik nap során Galilei ismét nem hazudtolja meg önmagát, nemcsak a napfoltok felfedezését tulajdonítja magának, de a mozgásukban fellelhető Scheirer által észrevett szabályosságok felfedezőjeként és magyarázójaként is magát tünteti fel. A legnagyobb hibát azonban a könyv legvégén követi el. A sorozatosan pórul járt Simplicio kínjában végső megoldásként kiböki az orbáni érvet, mint olyan,,igen 20 Galilei természetesen nem ezt a kifejezést használta. 17

18 GALILEI ÉLETTÖRTÉNETE, MUNKÁSSÁGA ÉS KORA tanult és kitünő ember szavait, aki előtt az embernek csendben kell maradnia..., mire a másik kettő teljes gunyorossággal kifejezi elképedését,,e csodálatra méltó és angyali tanítás hallatán. Szinte hallani a jég reccsenését, amint beszakad Galilei alatt. A vékonyka jégréteg elbírta az anti-arisztoteliánus tanokat,,,ex hypothesi a heliocentrikus világképet, megbírta azt, hogy Galilei,,betört a sekrestyébe, azaz a Levél lel teológiai állásfoglalásokba bocsátkozott, azonban a pápa személyes tekintélyének megtépázását már nem! Ami azonban Galilei bíróság elé idézését szinte elkerülhetetlenné tette, az a cenzúra kikerülése volt. A Dialogo kéziratát becsapva a kirendelt cenzort kinyomtatatta és így kész helyzet elé állította az egyházi hatóságokat. A húrt nem lehetett ennél tovább feszíteni: egy cenzorokat kikerülő könyv, amely nyíltan anti-arisztoteliánus, amely megszegi az 1616-os döntést, és amely többször nevetségessé teszi a pápát. Az inkvizíció maga elé idézi és Galilei formálisan az inkvizíció kezére adja magát. Az eljárás alatt börtönben egy napot sem töltött, és készségesen visszavonta minden korábbi állítását, majd háromszor megtagadta a kopernikuszi nézeteket. A bíráknak ennyi elég volt, nem akarták megtörni a már rossz egészségi állapotú öreg embert. Az ítélet szerint a Dialogót betiltották, Galileinek meg kellett tagadnia a kopernikuszi nézeteket, minden héten el kellett mondania a hét bűnbánó zsoltárt és a Szent Offícium formális börtönbüntetésre ítélte. Az inkvizíció itéletei között ez a legenyhébbek közé tartozott. A börtönbüntetés valóban formális volt, először a toszkán nagyherceg villájában időzött, majd a sienai Piccolomini érsek palotájában töltött némi időt, ahol egy fényűző módon berendezett lakosztályban dolgozhatott. A,,börtönbüntetés letelte után firenzei házába tért vissza, itt élt egészen haláláig. A zsoltárokat egyházi engedéllyel lánya énekelte helyette. Galileit a per nem testileg, hanem lelkileg törte meg. A valódi büntetés számára az volt, hogy nézeteit meg kellett tagadnia. Bár felajánlotta, hogy a Dialogo utolsó fejezeteként megírja a kopernikuszi rendszer kritikáját, ezt azonban nem kellett megtennie. A Dialogo és a Levél egy-egy példányát sikerült kicsempészni Itáliából Strasburgba, ahol latinra fordították és kinyomtatták. E művek egész Európában elterjedtek. Megromlott egészségi állapota ellenére Galilei folytatta munkálkodását. Visszatért a dinamikához, amit közel húsz éve a világrendszerek fölötti csatározásér hagyott ott és megírta a Discorsi e dimonstrazioni intorno a due mouce scienze, Párbeszéd a két új tudományról című munkáját, amely a modern fizika (dinamika) megalapozásának tekinthető. A könyvet 1636-ban, 72 éves korában fejezte be. Mivel a kiadáshoz a hatóságok valószínűleg nem járultak volna hozzá, a,,szokásos utat választva, a kéziratot kicsempészték Leydenbe, ahol hamarosan napvilágot is látott 21. Galilei eközben elvesztette mindkét szeme világát, de diktálva is folyamatosan dolgozott. A testi és lelki megpróbáltatások azonban felőrőlték maradék erejét, 78 éves korában, 1642-ben tanítványai körében halt meg. Csontjait többek között Michelangelo és Machiavelli maradványaival együtt a Santa Croce templom őrzi, sírfeliratát az utókor írta meg a per során soha ki nem ejtett mondatából: eppur si muove! 21 A kiadó a még ma is működő Elsevier volt. 18

19 GALILEI ÉS KEPLER III. Galilei és Kepler Galilei és Kepler párhuzamba állítása és viszonyuk vizsgálata nem csak azért különösen érdekes, mert a kor talán két legnagyobb tudósáról van szó, akik kapcsolatban is álltak egymással, de kínálkozik a lehetőség a két ember összevetésére is. Most is igyekszünk a legteljesebb mértékben sine ira et studio írni a két asztronómusról, ha azonban ez a fejezet mégsem vet jó fényt Galileire, az reményeink szerint nem a szerző hibája. Az előzmények ismeretében tárgyalásunkat in medias res kezdhetjük. Mint már említettük, a kapcsolatot Kepler vette fel Galileivel, nagy műve, a Mysterium Cosmographicum egy pédányát elküldve neki. Galilei ezt levélben köszönte meg:,,tudós Doktorom, Paulus Ambergerrel küldött könyvét nem néhány nappal, csupán néhány órával ezelőtt kaptam meg, s minthogy ugyanezen Paulus kinyilvánított szándéka szerint haladéktalanul visszaindul Németországba, bárdolatlan lennék, ha tüstént nem köszönném meg Önnek az ajándékot, melyet annál is nagyobb örömmel fogadtam, mert annak bizonyítékát látom benne, hogy méltónak találtattam az Ön barátságára. Ez idáig csak az Előszót állt módomban elolvasni, ám a szándékára már ebből is következtethettem némiképp, s gratulálok magamnak, hogy az Igazság keresésében olyan társam akadt, aki maga is elszánt híve az Igazságnak. Hisz fájdalom oly kevesen akadnak, kik az igazság kutatásában nem csúfolják meg a bölcseletet. Ám ez most nem jó alkalom, hogy felpanaszoljuk századunk nyomorúságait, inkább kifejezem Önnek jókivánságaimat, hogy az Igazság bizonyításában ilyen ragyogó érvekre lelt. Csak annyit mondhatok: könyvét nyugodt körülmények között fogom végigolvasni, hogy bizonyosan megtaláljam benne a legfigyelemreméltóbb részeket, s teszem ezt annál szívesebben, mert magam már évekkel ezelőtt elfogadtam Kopernikusz tanítását, és álláspontja lehetővé teszi számomra, hogy a természet számos oly jelenségére találjak magyarázatot, melyek a ma általánosan elfogadott értelmezés szerint teljesen érthetetlenek. Összeírtam mellete szóló és az ellenkező álláspontot cáfoló érveimet melyeket azonban eleddig nem merészeltem a nyilvánosság elé hozni, mert szemem előtt mesterünk, Kopernikusz sorsának rémképe lebegett. Ő bár sokak szemében halhatatlan hírnévre tett szert milliók és milliók (mert ilyen sokan vannak a bolondok és az ostobák) gúnykacajának és megvetésének tárgya maradt. Bizonyára színre mernék lépni azonban észrevételeimmel, ha többen lennének az Önhöz hasonló emberek, ám minthogy nem így áll a dolog, tartózkodom tőle.[... ] Galilei félelméről, és annak okáról már írtunk, vegyük most a levél stílusát górcső alá. Sanyarú szellemi sorsának sorozatos felemlegetése, a tömegek ostobasága és a filozófusok romlottságának taglalása mellett négyszer említi az Igazságot. Azt az igazságot, ami miatt ilyen helyzetbe kényszerül, és amiről kénytelen mélyen hallgatni. A levél különösen a kelperi levelekkel összehasonlíva tömör, sallangoktól mentes. Ez már megelőlegezi Galilei későbbi, különösen a Sidereusban megjelenő könnyen emészthető, lényegretörő, szinte modern stílusát. Kepler nem késlekedik soká a válasszal:,,augusztus 4-én kelt levelét, legkiválóbb humanistám, szeptember elsején kaptam kézhez, s boldogságom kétszeres volt: egyik oka egy itáliai férfiúval való barátság kezdte, másik pedig egyetértésünk a kopernikuszi kozmográfiában [... ] Felteszem, ha ideje megengedte, mostanra közelebbről is megismerkedett könyvecskémmel, s hevesen vágyom megismerni róla alkotott kritikus gondolatait; szokásom ugyanis, hogy mindenkit, akinek 19

20 GALILEI ÉS KEPLER csak írok, kendőzetlen véleményének elmondásáért gyötrök, s higgye el a profanum vulgus oktalan ujjongásánál nagyobb örömet szerez nekem a mégoly csípős bírálat is. Jobban szeretném azonban, ha egy olyan kiváló elme, mint Ön, másként közelítene a dolgokhoz. Bölcs rejtőzködésével saját példájával figyelmeztet arra, hogy az embernek vissza kell húzódnia a világ ostobasága elől, s nem szabad maga ellen fordítania a tudatlan professzorok dűhét; Ön e tekintetben igaz tanítóinkat, Platónt és Püthagoraszt követi. Megfontolva azonban, hogy korunkban elsőként maga Kopernikusz, utána pedig tudós matematikusok sokasága hatalmas mértékben mozdította elő e nagyszerű vállalkozást, s mindezek következtében a mozgó Föld gondolata többé nem számít már újdonságnak, talán kedvezőbb döntés lenne közös erőfeszítésünkkel segítenünk céljához a már nekilendült szekeret. [... ] Ön is támogathatná munkatársait, akik ily szigorú kritika súlya alatt dolgoznak, hogy számukra egyetértése megynyugvást, tekintélye pedig védelmet jelenthessen. Mert nem csak az Itáliaiak nem akarják elhinni, hogy a Földdel együtt mozognak, de itt Németországban sem népszerű, aki efféle nézeteket vall. De hát megvannak az érvek, melyek bennünket e nehézségekkel szemben megvédenek. [... ] Higgyen, Galilei és előre! Ha jól sejdítem, alig van kiemelkedő matematikus Európában, aki tőlünk elhatárolná magát mert ilyen az Igazság ereje! Ha Itália nem látszik a legkedvezőbb helynek az Ön műveinek kiadása szempontjából, vagy ottani élete akadályoztatva van, talán a mi Németországunkban másként áll a dolog. Ám ennyi elég. Kérem tudassa velem ha nyilvánosan nem szivesen teszi, legalább magánlevélben Kopernikuszt igazoló újabb felfedezésit.[... ] Ám még ha egyáltalán semmi elmozdulást sem tapasztalnánk, még akkor is osztozhatnánk abban a dicsőségben, hogy olyan nagyszerű kérdéseket feszegettünk, amiket előttünk senki fel nem tett. Sapienti sat... Üdv, és várom igen hosszú levelét. És Kepler várt. A következő levélre, mintegy tizenkét évet. Ennek oka valószínűleg [KOE, Vek] abban keresendő, hogy Galilei burkolt szemrehányásnak vette Kepler temperamentumos de nem bántó levelét, és ez elegendő ok volt arra, hogy Keplernek arra a kérésére, hogy végezzen el egy mérést pontosabb műszereivel, a füle botját se mozgassa. A következő lépést azonban Galilei teszi. A Sidereus Nuncius egy példányát küldi el Keplernek, véleményét tudakolva. Azonban mindezt olyan előzmények után, hogy soha nem írta meg véleményét sem a Mysterium Cosmographicumról, sem az időközben megjelent Astronomia Nováról. A kérést mégcsak nem is levél formájában, hanem a prágai toszkán nagykövet, Giulano di Medici útján juttatja el tudós kollégájához. Keplernek az abban leírtakat nem állt módjában ellenőrízni, de habozás nélkül elfogadta. Mintegy két hét alatt megírja vitairat formájú válaszát Társalgás a Csillagok Hirnökével. Ebben Kepler teljesen az új eredmények mellé szegődik és Galileinek, az alig ismert itáliai tudósnak erre szüksége is volt. Kepler ugyanis ekkor mint császári matematikus, európa első számú csillagásza, akinek szava sokat nyomott a latba. Galilei nem is felejti ezt el ezután minden pártfogókat kereső levelében és vitairatában megemlíteni. Keplernek azonban egy árva sort sem válaszolt. Míg Galilei Kepler soraival nyitja meg a számára eddig zárt kapukat, addig Keplert egyre többen bírálják, hogy,,látatlanban elhitte Galilei eredményeit. Kepler ismét Kepler! ír egy levelet Galileinek:,,[... ] A törvény megköveteli, hogy mindenkinek hinni kell, amíg állításainak ellenkezője be nem bizonyosodik; mennyivel inkább így kell lennie, ha a körülmények is 20